Túrabeszámolók


Megalöszölő/Löszölő/Tökölő

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2024
OttorinoTúra éve: 20242024.07.28 19:11:34
megnéz Ottorino összes beszámolója
2024.07.27-én, szombaton vidáman csevegve vágtunk neki a Túrák Ságváron teljesítménytúra LÖSZÖLŐ útvonalának. (34,9 km; 834 m szintemelkedés).

A társaságból egyedül én vagyok, aki először csinálom ezt a túrát. Indulás után hamarosan rájövök, hogy miért ez a túra neve. Az előttünk haladó társaság tagjainak minden lépése után púder szerű löszfelhő robban a levegőbe. Sűrűn követik egymást az ellenőrzőpontok. Mindegyiknél lehet szódavizet vételezni. Egyre melegebb van, de még többnyire az erdő takarásában vezet útvonalunk. Lassan mászunk fel a Betyárbarlanghoz vezető meredek ösvényen. Elkél a szalagozás, amikor jelzetlen csapásokon kell előretörnünk.

Virágmányi Kunyhó ellenőrző- és bő választékú etetőpontja után elhagynak minket a TÖKÖLŐ résztáv teljesítői. Harmadmagammal, Noémi és Zoli társaságában folytatom a LÖSZÖLŐT. Egy hatalmas hurkot írunk le a Kási vár kedvéért. Mára már csak egy földsáncrendszer maradt meg a várból, de ez is csoda, ha figyelembe vesszük az időjárás több száz éves pusztító hatását. Amikor lefelé ereszkedünk a vártól azt gondolom, hogy ez a túra legmeredekebb lejtője…

Zárva a hurkot a Flóra-hegy felé vezető hosszú útra térünk. Amíg felérünk a hegy mérőtornya közelében lévő ellenőrzőpontra, hosszú, kitett szakaszokat kell leküzdenünk. Egyre melegebben tűz a Nap, és így jól esik a ponton elfogyasztott szódavíz. Rövid pihenés után hosszasan kanyargunk lefelé, a nyugalom szigetére, Lullára. Megéri a fáradság, mert a faluházban üzemeltetett ellenőrző-etetőponton hideg dinnyét ehetünk és különféle szörpöket fogyaszthatunk. A házi lekvárokat nem kóstolom meg, mert most a szomjúság dominál nálam.

A nagy forgalmú országúttal párhuzamosan haladunk, hogy érintsük Jabapusztát. Amikor válaszolok a minket megugató kutyáknak, libák kontráznak az ugatásomra élesen. Egy másik udvarból kukorékolás hallatszik. Az országút felé fordulunk. Sötétbarna tehenek legelésznek a domboldalban. Hamisítatlan falusi idill. Már csak a trágyaszag hiányzik.

A műutat keresztezve egy kemény burkolatú erdészeti úton megyünk tovább. Nem mehetünk végig békésen bandukolva ezen az úton, mert egy meredeken emelkedő kitérővel meg kell látogatnunk a Böre-várat. Ellenőrzőpont felügyeli, hogy ez meg is történjék. Ez a vár is tulajdonképpen egy bonyolult sáncrendszer. Sokkal nagyobbnak tűnik, mint az előző. Egy pihentető gerinctúra után érkezünk el a peremhez, ami alatt a nix tátong. Na, de hogy jutunk le innen? Amíg latolgatjuk, hogy merre próbáljunk ereszkedni, utolér egy futó hölgy.

- Hát, igen, voltak itt már törések – közli.

Csodálatos. Akárhogyan is, valahogy meg kell kezdenünk a süllyedést, fától fáig, óvatosan oldalazva. Az az érzésem, hogy több ideig tart az ereszkedés, mint a felmászás tartott. Nagy megkönnyebbülés, amikor mindannyian sérülés nélkül leérünk a vár alá. A műútig tartó ösvényen mindenki hallgatásba burkolózik. Szinte kellemes a gyaloglás az árnyas erdészeti műúton a Képesfáig.

Az öreg, kidekorált fától ismét kitett szakasz következik. A zsebembe nyúlok a nyaktakarós sapkámért, de csak a levegőt markolászom. Francba! Ez kiesett útközben. A Bögöcse ellenőrzőponthoz egy dombra kell hosszan felkapaszkodni. Ez is egy nulla árnyékú szakasz, a bal oldalamat égeti kitartóan a Nap. A ponton pecsételtetés után jobb híján törölközőt kötök a fejemre. A dombról leereszkedve is végig kitett helyeken megyünk. Amikor túrázók érnek utol, mindegyiktől megkérdezem, hogy nem találtak-e egy sapkát. Senki.

Rohadtul hosszúnak tűnik az út a tűző napon a következő ellenőrzőpontig. Egy pár akácfa nyújtotta árnyékban le is ülünk az út szélére, mielőtt elkezdenénk mászni a szőlőhegyre. A domb tetején, egy pincénél van az ellenőrzőpont, ahol két pohár szódával hígított zöld szörpöt is megiszok. Itt is elüldögélnénk az árnyékban, de mivel ez az utolsó ellenőrzőpontunk, már nagyon vonz a cél. Vár még ránk egy látványosság, a Bújó-lik. Ez egy jópofa löszbe vágott alagút, aminek a másik végéből lelátni Ságvárra. Hiába látjuk már a templomtornyot, rengeteget kell még caplatni a délután is kitartóan égető napon a sportpályáig. Szerencsére a kerítésen van egy oldalsó bejárat is, ahonnan rögtön a rajt/célba lehet beesni.

Kicsekkolás és díjazásátvétel után megkérdezem, hogy nem adtak-e le egy sapkát. Csodák csodájára egy kedves túrázótársaság megtalálta és be is hozta a sapkámat, amire műtárgyként tekintek.

Az ízletes áldos leves elfogyasztása után még jégbe hűtött (!) szörpöt is fogyaszthatunk a jutalomfalat mellé.

A Ságvárért Egyesület molinója előtt történő fényképezkedés után megköszönjük a rendezőségnek a fantasztikus odaadással végzett munkájukat, a finom és bőséges ellátmányt, majd Noémi autójához ódalgunk.

E küzdelmes nap után nem hagyhatjuk itt a Balatont csak úgy. Szabadiba a szabad strandhoz hajtatunk, hogy búcsúzóul megmerítkezzünk a tó langyos, de azért felüdítő vizében.

Ottorino
 
 
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.07.26 21:14:07
megnéz Marker összes beszámolója

Megalöszölõ


"A forró nyári túráink sorának folytatásához július második hétvégéjén Ságvárra látogattunk, hogy a Balaton közeli kis településrõl felkerekedve részt vegyünk a népszerû "Löszölõ Túrák" rendezvényén. A 3 meghirdetett résztáv közül választásunk a legnagyobb testvérre, azaz a "Megalöszölõ"-re esett, amely alatt közel 50 kilométeren át élvezhettük az É-Somogyi dombvidék bájait..."


A részlets túrabeszámoló képekkel itt olvasható: itin3r.blogspot.hu/2015/07/megaloszolo.html

 
 
 Túra éve: 2014
javaTúra éve: 20142014.07.18 08:37:35
megnéz java összes beszámolója

A hétvégén Ságváron jártunk a teljesítménytúrázók körében nagy népszerûségnek örvendõ Löszölõ túrák egyikén, ahol mi a 40 km-es távot választottuk. A népszerûséget az is bizonyítja, hogy az elmúlt években a résztvevõk száma minden alkalommal megközelítette a négyszázat(!). A népszerûséget pedig biztosítja a nagyszerû szervezés, a rendezõk, pontõrök lelkes, önzetlen közremûködése. 


Már az út során, közel a célhoz, azon gondolkodtam, hogyan is lehetne röviden jellemezni a kijelölt útvonalat, a rendezést, a szolgáltatásokat. Ha pár szóban kellene összegeznem a tapasztaltakat, azt mondanám kiváló szervezés, változatos, néhol kissé egyhangú, néhol viszont nagyon érdekes, különleges látnivalókat tartogató, közepesen nehéz, technikás útvonalat jelöltek ki a szervezõk. 

Nyolc óra elõtt tíz perccel, közel 20 fokban indultunk neki a távnak. Ismét kalandosra sikerült a mai nap . Hamar magunk mögött hagytuk az elsõ ellenõrzõpontot (e.p) a közeli halastónál. Nyim község után, ahol a második e.p volt, kapásból eltévedtünk. Utolértünk egy kisebb társaságot, akik elmélyülten tanulmányozták a térképet. Mi folytattuk utunkat tovább a szántás melletti úton. Az erdõbe váltó csapás elõtt ismét kisebb csoportosulás, térképböngészés. Ekkor került elõ a zsebembõl a GPS, az egyik legnépszerûbb android-os térképet kezelõ alkalmazással felszerelve, így magabiztosan mondtam a k.b hat-hét fõre duzzadt alkalmi társaságunknak, hogy elõre, be az erdõbe (utólag is elnézést kérek tõlük). Vadcsapásokon, szinte járhatatlan utakon haladtunk elõre, mire olyan áthatolhatatlan erdõrészbe értünk, ahol mindenki belátta, csak visszafelé vezet út. Mire ismét visszataláltunk a szántás mentén vezetõ útra, újabb tanácstalan társaság kereste a helyes utat. Tovább akartak indulni amerrõl mi jöttünk, mondtam nekik arra ne(!). Visszafelé indulva megláttam a szûk erdei ösvényt, amin a jelzést is megtaláltuk. Akkor nosza, be kell hoznunk a közel fél órás lemaradást. Már jóval késõbb vettem észre, hogy a készülék k.b 100m-rel odébb pozícionál, az aktuális helyzetünkhöz képest, amin csak az újraindítás segített. Elõfordult a nap folyamán az is, hogy ellentétes irányból közelítettük meg az aktuális e.p-t, pedig a jelzést követtük.

Délután már közel 30 fokban gyalogoltunk, sok helyen arcul csapott bennünket a forróság. Talán ennek is köszönhetõ, hogy a nagyon meredek emelkedõn megközelíthetõ, löszfalba vájt betyárbarlangnál lévõ e.p mellett elhaladtunk, csak a hegytetõre érve vettük észre a tévesztést. Futás vissza le, gyors pecsételés, futás vissza fel, majd erõs lihegés . Megesett az is, hogy az egyik e.p-t követõ úton, ahonnét egyébként nagyon szép kilátás nyílt a Balatonra, elhagytuk az itinert, ismét futás vissza megkeresni. Hát ez egy ilyen nap volt… 

Az útvonal kis erdei ösvényeken, széles léniákon, magas löszfalak és horhósok között vezetett. Kukorica-, aranyló gabonatáblák, napraforgók sárgálló tengere mellett, pincesorok között és a magasságot kivéve, füves szavannákat idézõ széles réteken haladtunk keresztül. Több nagyon meredek emelkedõt is meg kellett mászni, de megérte, mert olyan unikális, eldugott látnivalók tárultak a szemünk elé, mint a szûk bejáratú, löszfalba vájt betyárbarlang vagy a Bújó-lik, ami szintén egy a löszfalba vájt több méter hosszú alagút, említést érdemel az az erdei ösvény is, ami egy vadregényes völgykatlan egyik oldala felett haladt el, de a Képes fa is érdekes volt.

A délutáni célba érkezést követõen átvettük az emléklapot, kitûzõt, majd megettük a tejfölös, foghagymás langallót és az ’Áldos’ nevû õsi magyar áldozati ételt, ami zöldséges ragúhoz hasonlít. Igazán érdekes és finom íze volt a friss, kerti zöldségekbõl, fûszerekbõl készített ételnek. Jól is esett a hosszú séta után. A ’lakoma’ végén finom szamóca és bodza szörp enyhítette szomjunkat. 

A fentiekbõl az hiszem érthetõ, hogy a rendezésrõl itt is csak elismeréssel beszélhetek. Minden a helyén volt, mindenki kedves, barátságos volt a nevezõkkel. Az ellenõrzõpontokban szintén barátságos pontõrök fogadtak bennünket, végre szinte az összes e.p-ban volt – még a semmi közepén lévõ helyeken is -, hideg(!) ital, na meg a szokásos szõlõcukor és helyenként zsíros kenyér is. Volt ahol többféle pogácsa, sajtos rúd várta a fáradt vándorokat. Lulla község e.p-ján vajas kenyeret, többféle házi lekvárt, házi bodzaszörpöt kínáltak és egy kis kiállítást is megnézhettek az érdeklõdõk a falu múltjáról. Ilyennel a zselici túrákon találkoztam. A fõrendezõ a végén odajött, megkérdezte milyen volt a túra, minden rendben volt e az útvonallal. 

Azt gondolom nem a fenti szolgáltatások, hanem a megtett út a lényeg, de nagyon sokat hozzátesz az élményhez. Átolvasva az elõzõ hét év összefoglalóit, nem vitatható a rendezvény közösségformáló ereje sem, hiszen az utóbbi években a környezõ kis települések is csatlakoztak és a maguk módján hozzájárultak a sikeres lebonyolításhoz. 


Szóval azt gondolom, bátran kijelenthetem: jövõre ugyanitt!


 

 
 
RitaBTúra éve: 20142014.07.13 10:17:18
megnéz RitaB összes beszámolója

Löszölõ 40


Mint oly sok minden más is, ez a túra is a 2007-es Szondival kezdõdött :). Ott hallottam errõl a túráról elõször, azóta bújkált a gondolat a fejemben, hogy menni kéne... Náh, nincs is szint, meg amúgy is "csak" dombok, amik messze is vannak... Ilyen gondolatokkal ûzögettem ki a fejembõl a részvétel gondolatát. Idén viszont a túranaptár nagyon kedvezett ennek a rendezvénynek, így hirtelen ötlettõl vezérelve csak elrajtoltam a Löszölõn.


Az idõjárás kegyes volt hozzánk, mert elõzõ napra idõzített egy komoly felhõszakadást, aznapra pedig kellemes szelet intézett. A gördülékeny rajt után már masírozhattam is kifelé a dombok közé. Szántóföld,  tó, szántóföld, kukoricás, napraforgós... Hamar tûntek tova a látképek, habár a reggeli sárban még csúszkáltam kicsit. A pontokon mindenhol kedvesen fogadtak, nagyon tetszik, hogy az itinerben maguk a pecsétek "mondják meg" a pont nevét. (Oké, a Betyár-barlang a "12-es szoba" fedõnéven futott, de nem ez a lényeg:)) A szalagozás teljesen egyértelmû volt, a kilátás pazar.


A nyimi (nyimi-nyami - ejj de kár, hogy nem ettem ott, hogy ezt az épületes poént elsüthessem) ponton ittam finom õszilé-fröccsöt, majd kellemes társaságban folytattuk utunkat a sûrû növényzettel körülvett bújós ösvényen. Domb-erdõ-rét-új ház-romos ház. Látványra panasz nem lehetett, a sár pedig kezdett csúszós helyett jól tapadó úttá szikkadni. "Megérkeztek" a löszfalak is, ha már õk adták a túra nevét, és a jellegzetes mélyutak is. A rendezõség gondosan választott útvonalat, mert alig volt kitett szakasz, szinte végig erdõben mentünk. Vadregényes árok (vagy mini-szakadék) mellett oldalaztunk, majd a


Betyárbarlag-ep.-hez érkeztünk izzasztó oldalazós ösvény után. Az emelkedõn való mászás jutalma helyes kis erdei út volt, ami egy idõ után betért a sûrûbe, és én úgy éreztem magam, mintha tájékozódási túrán lennék, és egy jóakaró mindig "súgna" merre kell menni :). Meg is lepõdtem, amikor megint dózerútra értünk, elõ is vettem az itinert, ami világosan megmondta, hogy merre menjek a


Virágmányi kunyhóhoz. A ponton finom pogácsa volt, zsíroskenyér és szóda, amit gondos kezek kellõen hûsen tartottak. Jól esett a frissítõ, innen folytattam tovább pocsolyakerülési küldetésem és lecsorogtam SztL.p.-ra (na jó: Szentlászlópusztára), ahol már kezdtem érezni a sarkaimon, hogy õk nem élvezik annyira a terepet, mint én. Innen a piroson egy darabig jó nagy pocsolya mellett haladtunk, ami akár saras-tónak vagy mocsaras pataknak is beillett volna és minden bizonnyal a tegnapi csapadékkal szoros összefüggésben áll a mérete. Ami nagyon jó volt viszont, hogy nem volt semmilyen ellenséges rovar. Döngicséltek, zúgtak-búgtak, de mind elvolt magának. Flóra-hegy oldalához kiérve láttam egy roppant szimpatikus fát, ami alá le kellett telepedni és a fûzõkön igazítani, mert a vízhólyagok úgy gondolták, hogy ha nem, akkor õk átveszik a hatalmat. Ezt meg ugye mégse hagyhattam.


A geo-toronynál vidám hölgyek pecsételtek, beszéltünk pár szót, megcsapoltam a szódásszifont és már döcögtem is tova. Itt a kacskaringókban végig elöl volt az itiner, már nem akartam megkockáztatni, hogy egy métert is rosszfelé menjek. Ennek eredménye az lett, hogy minden úthajlatban megálltam. Jee. A Lulla elõtti tanyán, a szívem szakadt meg azért a barna-fehér border collie keverékért, akit legalább akkora lánccal kötöttek ki, mint õ maga volt.


Lullára beérve viszont igénybe vettem a kék kút minden csodás szolgáltatását és alaposan lemosakodtam, vizet töltöttem, ittam, és még a fejem is lelocsoltam a melegre való tekintettel. Visszanézve feltûnt, hogy amolyan alpesi hegyoldal érzete van a domboknak, mert a meredek domboldalban pont úgy sétálgattak tehenek, ahogy ott szoktak, csak itt nem volt havas hegycsúcs mögöttük. A ponton aztán volt minden földi jó: zsíros kenyér, többféle házi lekvár mentaszörp és még ki tudja. Sajnálattal kellett visszautasítanom ezeket, mert a gyomrom épp nem volt túl jól. Ha enni nem ettem, a pont látványa maga is frissítõ volt. Fehérre meszelt veranda, piros muskátli, szépen gondozott kert, mosolygós rendezõk, kedves szó. :)


Lulla után, egy fa alatt pihenõ 4 pacival értekeztünk a világ nagy dolgairól, bár õket szerintem a kezemben tartott fû táplákétartalma jobban lekötötte. Jabapusztánál pedig rendõri felvezetésem kerekedett- hittem én - de biciklis verseny volt, azt jelezték elõre. Itt kis ideig beálltam a helyiek kis lelkes szurkolótáborába biztatni az elsuhanókat, majd inkább vártam egy utánam érkezõt, hogy biztos jó irányba menjek. A sík aszfalt jó tempót engedélyezett, így kicsit beszélgetve értünk el Böre-várhoz.


A rendezõk (tartva attól, hogy járhatatlanul saras a romjelzésen a terep a tegnapi esõ után) felajánlották a lehetõséget, hogy az aszfalton menjünk. De hova lett volna akkor a kalandfaktor. Így roppant jó érzékkel az emelkedõ elején eltettem az addig is csak kézben lóbált  botokat és uzsgyi (hehehe) föl. Nos, megérte! Nagyon! A (spoiler alert) Bújó-lik után egy volt a második legjobb része a túrának. A kellemes emelkedõ egy nyiladékos falnak menõs emelkedõbe torkollott, ami amolyan csúfondárosan semmi extrához nem jutott ki, hanem egy erõs balos után lehetett a gerincen csorogni lefelé :). A lefelé is tartogatott izgalmakat, és szerencsénkre pont annyit szikkadt a föld, hogy kellõen tapadt a leoldalazáshoz.


A Bögöcse ep.-n viszont a finom szóda után inkább lefeküdtem a vadles árnyékába és felfelé nyúló fûszál mögül fürkésztem az eget :). Nagyon szép volt innen körbenézni, az embernek egyszerûen nem volt kedve továbbállni a füves, erdõs bombokkal körülvett rétrõl. De jött egy menetrendszerinti felhõ, és nem lehetett kihagyni.... Nosza, tova... leérve a dombról, majdnem rosszfelé indulunk pár érkezõ túratárssal, de az itinerben ott van, hogy a szalag a hosszútávosok "büntetõköre", mi maradunk a jelzésen. Szerencsére pont elém kerül egy olyan útitárs, akit jó követni, magamtól tuti nem mennék ilyen gyorsan, de most kényelmes, hogy van valaki elõttem.


A Bújó-lik pont csalfán nem is a liknál van, hanem hedonista módon egy mesés panormával bíró kertben, ahol borral kínálnak és (mily meglepõ) kedvesek a rendezõk :). Biztatást is kapok, hogy már nem sok van :D. Aztán majdnem elkövetek egy fiaskót, ha egy kedves pár nem szól, csak úgy lecsorgok Ságvárra, pedig akkor kimaradt volna a Bújó-lik. Így utánuk iramodok, és kedves hölgyek gyûrûjében átgrasszálunk az alagúton. Jajj, hát ez mókás volt. Kb. úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki mindent megkapott a cukorkaboltból és most haza kellene mennie...


A legdurvább 2 emelkedõ már Ságváron belül ér, mert tûz a nap és forró az aszfalt, de csak becsorgok a suliba. Áldos leves van, amit életemben elõször kóstolok, langalló van hozzá és igény szerint tejföl. Hiába meleg, mégis egy kis földi mennyország:). Sok zöldség, színhús, sós langalló... Egybõl visszakerekedik a világ. Kínálnak finom jaffaszörpöt is a lakomát leöblítendõ, ennek se lehet ellenállni. :)


Köszönöm azon túratársaimnak a társaságot, akikkel hosszabb-rövidebb szakaszokon együtt haladtam, a rendezõségnek a remek szervezésû túrát!


Reméljük, jövünk még! :)

 
 
 Túra éve: 2013
fulopgTúra éve: 20132013.07.15 15:31:31
megnéz fulopg összes beszámolója

Elõször jártunk a túrán, de nem utoljára. Remek szervezés, kitûnõ ellátás, és nem utolsósorban az egyedülálló látványosságok felejthetetlenné tették a hétvégénket.


 


Bõvebb leírás, képekkel:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2013/07/tokolo-16.html

 
 
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.08.24 13:40:53
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Löszölõ 35


Tavaly megfogadtam, hogy nem jövök többet erre a túrára, na nem a rendezes miatt, hanem a hõség végett. Alig bírtuk ki a végéig a tavalyi közel 40 fokos hõmérsékletet és nem sok hiányzott, hogy feladjuk. Erre nem sokkal a túra elõtt azt vettem észre, hogy már megint túratársakat toborzok. Kora hajnalban vettem fel Ildikót és Verát, hogy együtt induljunk még viszonylag hûvösben a túra rajtja felé, ahová még kellemes hûvösben érkeztünk meg. Reméltem, hogy ez az idõ kitart a nap végéig... tévedtem. De ne szaladjunk ennyire elõre. A tavalyi tapasztalatok alapján javasoltam a lányoknak, hogy hagyjuk a cucc nagy részét a kocsiban, úgyis visszatérünk még ide. Õk nem hittek nekem, kár volt :-) Az elsõ 10km-t így ultrakönnyû felszereléssel tudtam megtenni és csak javasolni tudom mindenkinek, aki ugyanezen a távon indul, hogy hagyjon minden cuccot a rajtban, úgyis visszatér ide a kis kör teljesítése után.


Szóval megérkeztünk, neveztünk, minden a szokásos módon történt a tavalyi gyakorlatnak megfelelõen. Az útvonalban sem volt sok változás, így különösebb izgalom nélkül vágtunk neki a már megszokott útnak. Az idõ még kegyes volt, kellemes volt túrázáshoz, de mire felértünk az elsõ ellenõrzõ pont elõtti domb tetejére, a nap is belelendült, így már komoly izzadságfoltokkal érkeztünk meg az elsõ ponthoz. Gyors pecsételés, szõlõcukor vételezés és már robogtunk is tovább.


Az út továbbra sem változott sokat, max abban, hogy ahol tavaly hatalmas tábla napraforgó volt, ott most parlag volt a terület. Ezen morfondírozva jutottunk el a Halastóig, ahol a tavalyi vonallal ellentétben nem mentünk fel a Szép-hegyre, hanem közvetlen a tó melletti ösvényen haladtunk elõre. Véleményem szerint ez nem csak változatosság a tavalyi útvonalhoz képest, hanem látványban is sokkal jobb, a kellemes árnyékról nem is beszélve. Nekem jobban tetszett, mint a tavalyi vonalvezetés. A második pont sem a szántó szélén volt, hanem kicsit odébb a Tömlöc-hegy tetején a katonai bunkerek mellett. Pecsételést követõen be is lehetett lesni a már teljesen üres, de érdekes bunkerbe, melyet észre sem lehetne venni, ha nem hívták volna fel rá a figyelmünket.


Tovább indultunk és hamarosan újra visszaértünk Ságvárra. Itt felvettem a hátrahagyott túrazsákot és folytattunk utunkat a Bújó-lik felé. Egy erõsebb kapatót követõen értünk fel a homokfalba vágott alagúthoz. Túratársaimnak nagyon tetszett ez a rész és valljuk be tényleg üde színfoltja a túrának. A Bújó-likon átkelve értük el a következõ ellenõrzõ és egyben frissítõ pontot, ahol már hideg szódával és szörppel is kínáltak bennünket.


A frissítés és a pecsét után leereszkedtünk a völgybe, ahol hosszan kígyózva poroszkáltunk immár a rövidebb távot vállalók seregével együtt. Miután kellõen eleget égettük magunkat a napon egy brutál, de rövid emelkedõt követõen felértünk egy kellemes kilátást nyújtó domb tetejére, ahol röviden kanyarogva és hullámvasutazva a lankák között hamarosan elértük a következõ pontot. Itt szintén lehetett enni-inni és persze a pecsétet sem szabadott kihagyni.


A pontot magunk mögött hagyva, újra elbambultam a hegy tetejérõl nyíló csodás látványtól és persze a frissítõ széltõl, mely nagyon jól jött az egyre melegebb idõ után. Dombról le, át a Jaba hídon és máris a Képes-fát fotózhattuk, majd egy kellemes erdei úton caflattunk, amíg el nem értük a Böre-vár alját. Ez egy, az elõzõ emelkedõt is überelõ hegymászást jelent. Ha esett volna az esõ, ide képtelenség lett volna felmenni. Még így is komoly nehézségeket okozott, hogy sikerüljön a mutatvány, de ha már egyszer ide eljöttünk, akkor nem foghat ki rajtunk. A gerincre felérve már szinte kellemes volt a fák alatt sétálni. A pontot is hamar elértük, itt a pontõrrel megbeszéltük, hogy bár én tavaly egy benézést követõen szembõl jöttem fel, az még mindig egyszerûbb, mint a jelenlegi eredeti vonalvezetés. De hát a túrát úgy kell teljesíteni, ahogy kiírták és idén sikerült nem elkevernem.


A pecsételést követõen még egy keveset emelkedtünk, hogy aztán hasonlóan meredek, de már rövidebb úton ereszkedjünk alá ugyanarra az erdei útra, melyet már egyszer elhagytunk. Ezen az úton haladtunk egészen addig míg el nem értük a Flóra-hegy alá. Itt ismét hosszan, de már kevésbé meredeken meneteltünk felfelé, míg el nem értük a hegy tetején található ronda betonkilátót és az aljában található pazar lakomát. A szervezõ hölgyek kitettek magukért a flóra-hegyi ellátópont most is terülj-terülj asztalkámmal szolgált a megfáradt túrázónak. Megtömtük magunkat zsíros kenyérrel, különbözõ pogácsákkal és sütivel, valamint kérés nélkül teletöltötték kulacsainkat és már mentünk is tovább.


Mezõ-erdõ-mezõ váltakozott, az idõ meg csak egyre melegebb lett és már-már kezdett hasonlítani a tavalyi forrósághoz, amikor elértük a piros keresztet. Itt valami csavar volt az útvonalban, minden esetre sikeresen más irányba indultunk, de megállapítottuk, hogy mivel van szalagozás és nagyjából irányba vagyunk, ezért jó felé mehetünk. Késõbb kiderült, hogy a megák útvonalán mentünk, de sokat nem tévedtünk el, hamar meglett a virágmányi kunyhó, mely hasonló ellátással büszkélkedett mint a Flóra-hegy. Evés-ivás-pecsételés és már indultunk is tovább, mert a nap továbbra sem akart engedni a melegbõl.


A következõ pontig nem sokat kellett gyalogolni, viszont annál jobban kellett figyelni a szalagozásra, mivel az út rettentõen kacskaringós volt. Nagyjából végig egy hegygerincen mentünk végig, mely szerencsénkre végig fák alatt futott egy-két rövidebb szakaszt eltekintve. Így érkeztünk meg az utolsó elõtti ponthoz, mely a 12-es szoba nevet viseli. Itt a lányok be is mentek a föld alá ásott "lakásba" és elmondásuk szerint nem kis élményben volt részük.


A pont után meredeken indultunk el lefelé. Szerencsére idén se tûsarkúban túrázó, se méhes, se lódarász fészek nem akadt utunkba, így gyorsan haladtunk. Kiérve az erdõbõl ismét átvágtunk a már tavaly is "gyilkos" mezõn, ahol annyira megszorult a meleg, hogy alig lehetett levegõt kapni. Felüdülés volt ismét bejutni az erdõbe és megkezdeni utolsó emelkedésünket. Ez az utolsó szakasz nagyon vadregényes és szép, kár, hogy a meleg miatt az ember már eléggé elfogy a végére és nem nagyon van kedve nézelõdni. Felérve a dombtetõre köves-aszfaltos úton folytattuk utunkat egyre kevesebb árnyékban. A végére még a meglepetés kanyar a horhossal. Tavaly óta sikerült egész szépen rendbe rakni, így nehéz volt benézni, max ha valaki nem vette észre a jelzést. Az utolsó ponton is lehetett még langyos szódát fogyasztani, mely a nagy melegben életmentõ volt. Itt már muszáj volt pihenni, mert azért csak elértük, de legalábbis közelébe jártunk a tavalyi melegnek. Szerencsére voltak "kényelmes székek".


A cél felé megindulva ismét átjutottunk a már tavaly is bevállalt löszfalas horhosnon, mely ismét izgalmas választásnak bizonyult. Ezek után már csak a majdnem 2km aszfalttal kellett megbirkózni, mely az iskolához vezetett és máris vehettük át a díjazást.


Idén sem volt sokkal hûvösebb, mint tavaly, de azért sikerült majd 1 órát lefaragni a tavalyi menetidõbõl. A meleg ellenére a túra továbbra is csodálatos és remekül van megszervezve. Az ellátás pazar, a végén az áldos leves isteni és még ezt meg is fejelik langallóval, a házi bodza szörprõl nem is beszélve. Ez a túra megéri a meleget, bár azért nem akármilyen meleget. Ha tehetem jövõre is jönni fogok. 


Nagyon köszönöm a szervezõknek!


Túra trackje

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.07.15 21:27:47
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

Teve szoda es szolocukor foldon


kellemesen lehult idoben kezdtuk meg a turat. A lanyok azonnal a bujolik fele en pedig kis kiterovel Kompe es Marjad iranyaba. Majdnem elszaladtam az 1. EP.-t orzo lanyok mellett, akik azonnal szolocukorral kinaltak. Kesobb ujra talalkoztam veluk de az mar az utolso ponton, a horhosban esett. Kozben elhaladtam az ellopott zsido temeto es a kellemesen hivogato to mellett. A 2. EP. is masutt volt a 2 evvel ezelottihez kepest, a nem eppen kellemes nevu tomloc hegyen, a lathatatlan bunkereknel. Mire elmorfondiroztam ezen mar jott is a Jaba elso hidja es felfelek a horhosokban. Vegre kicsit emelkedik. Atbujtam a likon es atverekedtem magam a dzsindzsan. Aztan most mar tenyleg elrohantam a pont mellett. Talan 100 metert kellett csak visszamasznom. Megerte mert volt szolocuki es szoda is. Ekorra mar befutottek, igy jolesett a 3 poharka szoda. Nagyon szep a Jaba volgye, kar hogy gyorsan eljott a jobbos. Irtas mellett el es felfele haladva pacsiztam egyet Jozsival, aki most a mega-t nyomta. Nemi szolocuki es szoda fogyasztasaval gyonyorkodtem a gerinc adta kilatasban. Szajtatin bamultam milyen szep a termeszet. A kepes fa is ujra lenyugozott. Most jobbra a betonon, szep erdoben tovabb. Szeretem a Bore vari kaptatot. Most sem csalodtam benne. Megdolgoztatott, de pont azert jottem. Elmelloztem viszont a jobbra lefelet. Sebaj a terkeppel meglett azert az ut es mar jott is a Flora hegyi beton szorny. Aljaban viszont kedves pontor nenok kedveskedtek mindenfele joval. Enni mar nem de inni sokat tudtam. A kovetkezo resz is nagyon szep es valtozatos. A piros jobbosnal en a sarga balost valasztottam. Ugyan a terkep mar elveszett, de az emlekeim eltek. Huzos emelkedon felfele elvezkedtem picit. Jott a piros kereszt es egy ujabb ronda irtas keritessel korbe. A Viragmanyin csak szolocukit ettem no meg sok vizet hozza. Nemi kutakodas a feher el-eltuno szalagok utan volt a kovetkezo szakasz izgalma. Megvolt azert a 12-es, a Jaba volgye jobbrol es a vadregenyes arok is. Kozben helyreraktam cicat es a nagyobbik lanyomat, kik epp eltevedni keszultek. Pici poroszka a dimbes-dombos horhosokban, nemi beton es jott is az isi, ahol a cel volt. Uj kituzo es emleklap a jutalom. Mindketto eredeti es igenyes kivitelu.


Egeszen kivalo tura volt ez kerem. Valtozatos utvonal, kalandos arkok es horhosok. Jo szervezes, szives ellatas. A vegen az aldos leves mennyei izeket varazsolt nyelvemre. Volt meg pogi es sajtos kifli is. No meg korlatlan szorp fogyasztas hutve. Nekem a bodza jott be leginkabb. Koszonom a kivalo turat s a mennyei izeket.

 
 
 Túra éve: 2011
TonnakilométerTúra éve: 20112011.07.10 09:06:39
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

2. MEGALÖSZÖLÕ 50


Ezen a hétvégén egyetemi évfolyam találkozónk volt a Bakonyban, ahol értetlenkedve fogadták, miért kell én szombat hajnalban lelépjek egy 50 km-es teljesítménytúrára, mikor a találkozónak helyszínt biztosító vadászház hûvös falai között a vaddisznópörkölt pont annyira ízletes, mint amennyire a sörösüveg falára lecsapódik a pára. A tisztelt olvasóim minden bizonnyal jobban megértenek. Ha jön a szombat, forr a vérem, muszáj túrázni menni!


Nem felelne meg a valóságnak, ha azt állítanám, hogy a túra minden percét élveztem. A túra napján 100 éves melegrekordok dõltek meg. Itthon a jó hûvös szobából megszépülnek a dolgok, de ami tegnap volt, az nem embernek való. Mindamellett nem bántam meg, hogy így döntöttem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy – több száz túratársammal együtt- részese lehettem ennek az embert próbáló küzdelemnek.


Zsombor fiammal hét órára értünk a rajt helyszínére. A nevezésnél jó ismerõsként köszöntöttek, mintha hazajöttünk volna. Úgy látszik valami miatt, tavalyról megjegyeztek a szervezõk maguknak. S ez majd minden ellenõrzõponton így volt késõbb is. Mondjuk nem is vagyunk átlagos arcok, az biztos.


Gyorsan átfutottam az itiner térkép mellékletét és azonnal láttam, hogy nincs változás tavalyihoz képest. Az indulási idõ felkerült az igazolófüzetünkre és kiléptünk az iskola kapuján. Elmormoltunk egy „Isten segíts”-et és megkezdtük a mai küldetésünket.


Magam sem gondoltam volna, de minden szakasz, minden kanyar megmaradt tavaly óta az emlékezetemben. Az illatok, a képek, a hangok. A térképet, útleírást csak az ellenõrzõpontokon kellett elõvenni. Talán a kabócák vették tavaly óta halkabbra a nótájukat. Szerintem nekik is melegük volt.


Az elsõ szakaszon szõlõsök mellett haladtunk. Többen kapálgattak, kötöztek a takaros szõlõkben. Hol csak köszöntünk, hol néhány barátságos mondatot is váltottunk a derék földmûvelõkkel. Néha szemezgettem is az út menti meggyfák savanykás gyümölcsébõl.


A csodafegyverünket (vizes textilpelenka, szalmakalap kombó) már az elsõ ellenõrzõpont után be kellett vessük. Késõbb többen is „lebeduinoztak” bennünket és szaporán vetették a keresztet, amikor ékes magyarsággal megszólaltunk. Ha nem is kerülünk vele a nõi magazinok címlapjára, de tudjátok meg nagyon hasznos. Gyakorlatilag a fejünk egész végig árnyékban van, s ha idõnként vízzel megöntözzük jelentõs hûtõ hatást fejt ki. Szerintem sokat segített nekünk a legnehezebb órák elviseléséhez.


Már-már már legendává válik a túrának a Kási-vár és Nyim közötti szakasza. Öt kilométeren át nincs semmi árnyék, csak egyik löszdombról le, a másikra fel, amikor árnyékban volt 38 fok. A tisztelt olvasó képzeletére bízom, milyen érzés ilyenkor a déli órákban a tûzõ napon menetelni. Végül is ez egy teljesítménytúra! Mindenestre, amikor a viszonylag sok nyílt szakasz között erdõs részre értünk, határozottan kellemesebb volt a haladás. Az egyébként nagyon szép dimbes, dombos területen roppant válozatos helyeken haladhattunk. Erdõk, cserjések, mezõgazdasági területek váltogatták egymást. A fátlan löszdomb tetõkrõl pompás kilátást élvezhettünk. Eszembe jutottak a Mezõföld 100-as teljesítõi. Ott sem lehetett sokkal hûvösebb.


Minden túratárssal egyetértettünk abban, hogy a túra szervezése minden tekintetben professzionális volt. A jelzések felfestése hibátlan. A jelzetlen utakon a szalagozás több mint tökéletes. A teljes rendezõség egyen pólóban, a lehetõ legpozitívabb hozzáállással végezte a munkáját. Minden ellenõrzõponton, amit meg lehetett gépjármûvel közelíteni, korlátlan mennyiségben biztosítottak szódavizet a túrázóknak. És tényleg bármennyit ihattunk. Már én szabadkoztam, hogy maradjon az utánunk érkezõknek is, de mindenütt biztosítottak, ne aggódjunk, már szóltak az utánpótlás dolgában és már úton van a következõ vízszállítmány. A szervezõk nagyfokú elõrelátásáról és figyelmességérõl árulkodott, hogy ebben a hõségben ennyire kiszolgáltak bennünket. Mert hát itt a löszdombok között nemigen lehet természetes vízforrást találni. Persze még meg sem említettem a célban kapott legendás Áldos levest, a frissen sült langallót és a bodzaszörpöt. Nagyon finom volt, nagyon jól esett. Köszönöm. Köszönjük.


Az eredeti terveinkkel ellentétben mégsem aludtunk a célban, hanem hazajöttünk. Nekem nagyon lett volna kedvem a semmittevéshez, a túratársakkal való kötetlen beszélgetéshez, de a fiam erõsen szorgalmazta az utazást, mondván sokkal szívesebben aludna a saját ágyában. A sorok között olvasva én mást tudtam kiolvasni, de hát a 15 éves legénynek már nyiladozik a szeme. A tanuláson és sporton kívül más is érdekli. Ez az élet rendje.


Az extrém idõjárás ellenére pontosan egy percet javítottunk a tavalyi idõnkhöz képest. Még el kell mondanom, hogy a fiam ma sokkal jobban bírta a megpróbáltatásokat. Fordult a kocka, a tanítvány túlszárnyalta „mesterét”. Nagyon büszke volt, amikor az egyik, a teljesítménytúra elithez tartózó túratárs azt mondta neki, hogy egyszer még nagy túrázó lesz. Persze az még a jövõ zenéje, hogy rászolgál-e erre a megelõlegezett kitüntetõ dicséretre.


Ahogy az általam is nagyon tisztelt Nád Béla túratárs mondaná, ha nem is le a fejjel, de le a kalappal minden túratárs és rendezõ elõtt.

 
 
 Túra éve: 2010
aszalosgyTúra éve: 20102010.07.15 11:02:37
megnéz aszalosgy összes beszámolója










Löszölõ 35. 2010. július 10.


Szerettem volna mindenképpen ezt a távot újra járni, mert 2 éve a két útitárs, 2 fiatal kolléga mellett igencsak nehezen ment – az akkor kissé rövidebb – középsõ táv. Voltak a munkahelyrõl is jelentkezõk és egyesületünktõl Farkas Józsi is bejelentkezett. Örültem Józsinak szeretek vele túrázni. A munkahelyi kollégák sajnos egyéb elfoglaltság miatt elmaradtak. Mivel a reggeli buszállomáson nem volt ismerõs a gyorsjárattal mentem ki Ságvárra, útközben a Siófok, Aral-kút mögötti (elõtti) buszmegállóban megláttam Bárdos Lacit, gyors telefonos egyeztetés, Ságváron az iskolában találkozunk.


Az iskolában már majdnem együtt a csapat a 16 km-es távra, a 35-ös-re csatlakozik hozzánk Hirschmann Attila és nagyfia András is. Kis jövet-menet, ügyintézés, számla az egyesületnek, majd regisztráció és nekivágunk, ezúttal újabb irányba megyünk kifelé Ságvárról. Útközben egy kisebb parlagfüves terület mellett haladunk el – a táj gyönyörû, mint ahogy Somogyország is – és mindjárt újabb információval bõvül kis tudástáram. Attila elmondja, hogy a parlagfû tulajdonképpen egy hasznos növény, mert a természetben az a feladata, hogy a felszántott földet megóvja a kiszáradástól. Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, megóvja az adott föld területét, majd átadja a helyét más növényeknek, amelyek a megvédett talajon már képesek szaporodni. 

Továbbhaladva szõlõdombok között kanyargunk, jó hogy velem van Józsi, aki folyamatosan olvassa az itinert és Attila is besegít, hogy éppen merre, hogyan tovább.  Beérünk az 1. EP-hoz, ahol szeder és szõlõcukor fogyasztása vár ránk..


 Haladunk tovább, majd egy bozótos részben megbújt kis patakon kell átugrani – gyerekkorom kedvenc játéka – és a 65-ös úton átkelve, szántóföldön, kukoricáson át ballagva érünk a 2. EP-hoz. Az elõzõ túrán is tapasztalható kedvességgel fogadnak a pontõrök, sõt egy leterített pléden még a helyi könyvkiadványok is kiállításra kerülnek. A következõ kis útvonal új helyre kalauzolja csapatunkat, korábbi túránkon a tó mellett vezetõ alsó úton mentünk, most felülrõl csodálhatjuk a tó természetvilágát. Útközben leállít a Supra Kft riportere, okos kérdésekre próbálok válaszolni nem túl sok sikerrel, ám annál erõsebb lihegés és homloktörlögetés közepette.


Hamarosan a már ismerõs úton érünk vissza Ságvárra, az iskolánál rövid pihenõ, majd innen a már jól ismert tájakon visz tovább utunk. Bújó-lik, gémes-kút, kisebb-nagyobb kanyarok, dombok, EP, Képes-fa, itt csapat-csoport kép is készül, és hamarosan beérünk a fele úttávhoz, a Böre-vár emelkedõjéhez. Útközben csapatunkat végig kíséri a kabócák zenéje, akik olyan intenzitással húzzák nekünk a talpalávalót, hogy ezt a foci vb vuvuzelája is nehezen múlja felül, de a túra hétvégéjén rendezett Balaton Sound is megirigyelheti a kis állatok hangtechnikáját. :)


A Böre-várra mindenki egyéni tempóban kapaszkodik fel, ami számomra annyit jelent, hogy megint utolsóként gyötröm fel magam a csúcsra, ahol csak az 5. EP-nál pontnál érem be a csapatot. Tovább az ismert úton, a geodéziai torony felé, ahol egy kissé hosszabb pihenõ, szóda, pogácsa frissít bennünket a 6. EP-n. Innen lenne rövidebb út is a kunyhóhoz, de akkor meg hogyan lesz  meg a 35 km?


A túra második fele egyre hosszabbnak tûnik, de azért biztosan  - bár miattam talán már kissé lassabban – haladunk visszafelé a cél irányába. Virágmányi kunyhó, majd Betyárbarlang, vagy ahogy az itiner is írja, 12-es szoba. Itt kedves ismerõsök a pontõrök a Kercsmárk család turistaút jelzés festõ családtagjai üldögélnek, jóvoltukból hideg ásványvízhez jutok. Köszönet érte.  Itt már közelnek tûnik az iskola, bár van még egy kis kanyar a piros keresztet követve az utolsó EP-hez, majd hajrá a célig. A Ságvárért Egyesület ismét magas fokon szervezte-tervezte meg a 2010. évi teljesítménytúrát, jelölte ki az új útvonalat. Köszönet és elismerés a szervezõknek. Farkas Józsi és Hirschmann Attila képei egyesületünk honlapján,   - www.szkte.hu - a túrabeszámolók résznél láthatóak. Józsi képeinél látható képen a Bújólikból kibújva megemelem a kalapom a szervezõk elõtt!


 


 


 

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.07.11 20:14:06
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Teve Löszföldön - Megalöszölõ betyárföldén


9-kor talán utolsóként indultam neki a távnak. Melegíteni nem kellett azt az idõ biztosította. Hamar elértem az elsõ EP-t, ahol a kedves hölgyek az utolsó óriás feketeszedreiket kínálták. Nyomtam egyet a szõlõcukor mellé, lesz ami lesz alapon. Learatott homokdombokon át, egy ellopott zsidótemetõ mellett, izzasztó melegben loholtam a 2. EP.-ig, ami egy festõi halastó felett volt. Újra csak szõlõcukor és már nyomtam is vissza Ságvárra. Minden tökölés nélkül tértem rá a ságvári sárgára s húztam fel a bujólikhoz. Ez egy kb. 20 méter hosszú a löszdombba vágott alagút, melynek adottságait a betyárok is szívesen használtak ki portyázásaikhoz. Elõtte a 3. EP.-n ugyancsak dobtam néhány szõlõcukrot. Ábújva a likon értem a Jaba völgyébe ahol poros úton poroszkálva találtam rá a sárga keresztre. Ez vitt el némi kacskaringózás után a bögöcsei EP.-hoz, ahol szódavizet nyakaltam. A képes fánál kissé benéztem az utat, de gyorsan rájöttem, hogy gáz van. A fa amúgy egy gyönyörû óriás tölgy, aljában faragott máriával. Szóval kis keverés után meglett a helyes irány s megkezdtem a büntetõ (vagy jutalom) kört a virágmányi kunyhóhoz. Hûvös horhoson vágtattam fel s megérte mert volt zsíroskenyér is s rengeteg finom víz. Sokat itt sem tépelõdtem s tökölõdtem, hanem visszavágtattam a képes fához. Röpke betonozás után egy jókora szintes nyiladékon kellett felmászni a Böre várhoz. Ekkora földvárat még életemben nem láttam. Sáncai-árkai elképesztõek voltak. Meglett az idetelepített EP. is. Vissza a betonútra, ahol a piroson újra jött az árnyas erdõ. A Cinege 40-en nyomtam itt tavasszal. Már akkor is tetszett a Flóra hegy, melynek neve is izgalmas. Most gyorsabban felértem a tetõre, ahol újra a ronda torony fogadott ("ki eszelhet ki nála szomorúbbat?". Aljában a pontnál zsíroskenyér, pogi és a világ legfontosabb eleme (vagy anyaga?), a víz fogadott. A kilátás most is elképesztõen szép volt. Poros út, aztán mezõ és egy kellemes erdõ volt a folytatás. A keresztútnál nekem a jobbos felfelé jutott egy húzós emelkedõ formájában. Kiérve a tetõre szikkadt mezõket találtam. Kerítések között tekeregve értem el aztán a Kási várat, egy újabb földvárat. A tetején elhelyezkedõ fiatalok vizet is adtak a pecsét mellé. Vissza a piroshoz s egy hosszú menetelés a bólingató kukorica és gabona földek között. Ez volt nekem a legdurvább rész. "Izzó mezõ", semmi árnyék. A távolban talán a patkó fa, ahol a híres betyárt lõtték le a pandúrok. Elérve végre az erdõsávot jött a jelzés s mutatta balra lefelé Nyim irányába az utat. Nekilódultam, mint a teve ki közeli oázis szagát érzi. A falu innensõ végében volt a kocsma, ahol a pontõr összes vizét elittam. Fák szegélyezte úton folytattam a kerítésig, ahol egy jobbost követõen dzsuvás erdei út várt. Némi idõbe került míg visszaértem a keresztúthoz, ahol most végre a jobbra irányt választhattam. Ez vezetett fel vagy vissza a virágmányi kunyhóhoz. A piros kereszt elõtt még megcsodáltam egy szép faragott keresztet is. A kunyhónál már nem voltam túl fitt, pedig még volt vissza 8 Km. Kaja-pia néhány jó szó ösztökélõ szó s újra nekieredtem. Szerencsére erdõs szakasz következett s viszonylag hamar meglett a 12-es szoba is. A pontõr hölgytõl tudtam meg, hogy hajdanában zsiványok, betyárok bújtak itt meg. S lent a mezõn valaha csárda volt, ahova mulatni jártak. A kor megelevenedett elõttem, s lefelé az erdõben riadva lestem nem jelennek-e  meg rám szegezett mordályaikkal a betyárok. Csak a Jaba völgyben lazítottam ki teve lelkemet. Hamarosan vissza az erdõbe s felfelé haladva egy kalandos, mély horhos mellett vezetett az út. Kiérve a hátútra vastag porban folytattam a poroszkát. De ez már tényleg a vége volt. Még egy utolsó Ep. az utolsó horhosban s már csak egy kilométer a célig.


Kellemes meglepetés volt ez a túra, nekem nagyon tetszett. A rendezõk jól megszervezték, s kihasználtak minden lehetõséget, amit a terület adott. Pedig a táj dimbes-dombos, nagyobb hegyek és erdõk nélkül. Mégis élveztem minden percet a változatos, látnivalókban gazdag túrán. Meg kell még dícsérnem az itinert, ami mintaszerû. A leírás tökéletes és követhetõ volt, a lényegre koncentrált. Mindezt támogatta a térképvázlat is. Persze jobbítani mindíg lehet, például egy színes térképvázlattal. De az már tényleg csak hab lenne a tortán, ami így is finom és nagyon élvezetes volt.    


 

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.07.11 10:13:35
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója











1. MEGALÖSZÖLÕ TÚRA (csupa nagybetûvel!)


Itiner szerinti táv: 50,83 km, szint: 1103 m


Vendégként végig az volt az érzésem, hogy, akik ezt a túrát szervezték, értik a dolgukat.


Vasárnap reggel még alszik a családom, kissé fájós lábbal az ágy mellé tett túrazsák után nyúlok, melyben a tegnapi Megalöszölõ 50-es túra itinere, oklevele, kitûzõje lapul. Kinyitom és mint jövendölés szerepel az elsõ oldalon: „Valószínû, hogy ezt a bevezetõt már a túra után; otthon, a WC-n ülve, vagy lefürödve, kényelmes párnák közt olvasod. Lábak felpolcolva, vízhólyagok lekezelve. Fáradt vagy, jól esik a lazítás. Zsákodból elõkerül az igazolófüzet, ujjaid között a kitûzõt forgatod. Lassan végigolvasod az útvonal leírást, újból megelevenednek az átélt élmények. A szádban még érzed az Áldos ízét, lerúgott bakancsodról majd holnap mosod le a ságvári utak porát. Azt a bizonyos löszt.”


Hogy is volt a tegnapi nap? Csemõbõl indultunk útnak 13 éves Zsombor fiammal. Neki ez lesz az elsõ 50-es túrája. Alig egy éve járunk teljesítménytúrázni, de beleszerettünk, alighanem egy életre. Anya (Mamácska) otthon marad, aggódó tekintet, féltõ szavak, vajon fogja-e bírni egy szem fia ebben a nagy hõségben? Reggel ötkor indítom az autót. A felszerelést már tegnap délután gondosan összecsomagoltuk és betettük a csomagtartóba, ne reggel kelljen kapkodni. Még kevesen vannak az autópályán, kellemes hûvös, tiszta az idõ. Hét órakor Ságváron vagyunk. Bakancshúzás, zsák a háton, autó bezár, indulunk nevezni. Az általános iskola udvarán a szokásos zsibongás. A három távra való nevezés három különbözõ helyen történik. A rendezõk kérdezik, hogy melyik távon indulunk? Büszkén válaszoljuk, hogy mi bizony a Megalöszölõre jöttünk! A formaságok elintézése után az itiner, a szendvicsek és a víz mellé még a rendezõk jókívánságai is beleférnek zsákunkba.


Szikrázó napsütésben, még kellemes hûvösben tesszük meg az elsõ lépéseket. Ságvár házai közül kiérünk egy rétre, majd onnan szépen megmûvelt szõlõk-gyümölcsösök kísérik utunkat. Szinte még be sem melegedünk már el is érjük az elsõ ellenõrzõ pontot (3,38 km). A pontõr nénik hitetlenkednek, mikor meglátják az 50 km-re szóló itinerünket. Hatalmas méretû szeder és szõlõcukor tálkájukban. Kínálnak, élünk vele. Amikor még 50 kilóval fiatalabb voltam, hallottam egy hosszútávfutótól: „Igyál, mielõtt megszomjaznál, pihenj mielõtt elfáradnál.” Így aztán egy-egy szemet arcunkba teszünk.


Néhány kövesúton való átkelés úton meg is érkezünk a Halastó partjára, melyen haladunk Ságvár felé. Valahol „benézhettük” a szalagot, mert már jó ideje nem találkoztunk vele, se túratársakkal. Nem baj. Az irány jó, az ösvény járható. Nemsokára megpillantom az ismerõs szalagot, és néhány túratárs is elhalad. Minden rendben. Nem sokkal a falu alatt megkérdezünk egy túratársat, hogy vajon a 2. ellenõrzõpont messze van-e még? Most volt, úgy 500 m-rel ezelõtt. Nincs mit tenni, vissza. A pontõrök kicsit csodálkoznak, miért jövünk az ellenkezõ irányból, de rövid magyarázat után megkapjuk pecsétünket. (Lám most is bebizonyosodott, hogy nem az az idõveszteség, ha elõvesszük az itinert és elolvassuk a vonatkozó részt, hanem az, ha önfejûek vagyunk.)


A már jól ismert úton ismét lerobogunk a falu alá, s egyenesen áthaladunk rajta. Ismét szõlõskertek között haladunk. A nap már kellemetlenül süt. Keressük az út árnyékosabb oldalát. Nagyon jól esik, mikor beérünk egy mély horhosba, amit a laza löszbõl kezdetben a víz, majd az ember vájt ki. Itt még jó hûvös van. A harmadik ellenõrzõponthoz (11,65 km) hamar eljutunk. A régiek nem veszõdtek, hogy a meredek falú magas löszdombbal. Vágtak egy alagutat bele. Akinek a túloldalon van a szõleje, az se kelljen sokat kerüljön. Innen kacskaringós csapáson, majd szekérúton haladhattunk. A nyílt terepen már nagy a meleg. A szalmakalapot már a rajtban a fejünkbe húztuk, de a titkos fegyver csak most kerül elõ zsákunkból. Egy-egy textil pelenka, melyet bevizezve a fejünkre terítünk arra a szalmakalap. Valószínûleg nem kerülünk a nõi magazinok címoldalára, de roppant hasznos a napszúrás megelõzésére. Páran megelõznek, nem nevetnek, ki. Gondolják ezek se normálisak, de mindenkinek van valami bogara.


Egy bokros-borókás domboldal megmászása után érünk a 4. ellenõrzõ pontra (15,69 km). Sokan zsibonganak. Ezt a pontot mind a három táv résztvevõi érintik. Vizet vételezünk, s indulás lefelé a képes fához. Nem könnyû a S+ követése, de rábízzuk magunkat az elõttünk haladókra és szerencsénk van. A horhos alján haladva néhol megpillantjuk a jelzést. Itt tapasztaltuk meg elõször a kabócák nagyon hangos énekét, mely utunkat többször kísérte. A Virágmányi kunyhóig sok Tökölõt megelõztünk. Ittunk, pár pogácsát vételeztünk és indultunk is tovább. Szalagozott úton feltûnõen hamar lejutottunk újra a képes fához, ahol árnyas aszfaltúton balra kanyarodtunk. Nagyon figyeltünk és könnyen ráakadtunk a SL jelzésre, melyen szintvonalra merõlegesen – a szó szoros értelmében- felmásztunk a 6. ellenõrzõponton lévõ Böre-várig. Itt ismét bebizonyosodott, hogy a térkép nem csak arra való, hogy elzavarjuk arcunkról a kellemetlenkedõ rovarokat, hanem észrevegyük, hogy nem kell a régi földvár romjának minden csúcsát megmászni, csak a sáncon körbe járva a csúcskõhöz kell feljutni. Egy kis többlet fáradtság árán így viszont sokkal jobban megismertük a somogyi táj eme gyöngyszemét.


Pecsételés után egy nagyon kellemetlen, bokagyilkos meredek lejtõn kellett ereszkedni, majd a frissen gyérített hársasban immár turistabarát úton elértük a méhkaptárakat, majd az aszfaltos utat is. A P-S- leágazó megtalálása nem jelentett problémát. Az viszont igen, hogy az 5. ellenõrzõ ponton nem tankoltam meg a kulacsomat, a Böre-várnál pedig nem lehetett vizet vételezni (nem is volt elvárható, hogy oda a pontõrök felcipeljék), így vizem elfogyott. Másfél kilométer és 150 m szint volt a Flóra hegy tetején lévõ következõ ellenõrzõpontig, majdnem dél, tikkasztó hõség és nem volt vizem. Lelkiismeret furdalással átvettem fiamtól egy fél palack vizet ami, mint utóbb kiderült életmentõ volt. A Flóra-hegyen lévõ 7. ellenõrzõponthoz nem túl jó állapotban érkeztem, ellenben fiammal, aki úgy érezte még annyi az ereje, mint amikor elindult. Láttam a mesebeli körpanorámát, de nem tudtam teljesen átadni magam az élvezetének. (Egy okkal több, hogy jövõre ismét eljöjjünk.) Itt aztán a geodézia torony hûvösében pihengettünk. Fiam megette egyik szendvicsét, nekem nem vett be a gyomrom szilárd táplálékot. Hiába is kínáltak a nagyon kedves pontõrök finom pogácsával. Bõségesen ittunk, teljesen feltöltöttük kulacsainkat szódavízzel, majd a pihenõ után folytattuk utunkat. Félúton voltunk (25,27 km).


Rövid nyílt terepen való ereszkedés után beértünk egy árnyas erdõbe. Itt már ismét jobban éreztem magam. Viccelõdve közeledtünk a Kási-vár romjaihoz. Rövid kavarás után rátaláltunk a PL jelre is, mely a rom tetején lévõ 8. ellenõrzõponthoz (31,14 km) vezetett. Itt nem idõztünk, tudtuk még sok van hátra. Most következett a túra legkellemetlenebb szakasza. Öt és fél km hosszú, nyílt szakasz a kora délutáni szikrázó napsütésben. Mint tikkadt „szöcskenyájak” kerülgettük egymást a túratársakkal. Ki itt-ki ott remélt enyhülést egy fa vagy bokor árnyékában. Kedvünk vesztetten, lassú tempóban araszoltunk, löszdombra fel, löszdombról le. Néha már tevéket, s oázisokat is látni véltünk a horizonton. Így értünk Nyim községbe a 9. ellenõrzõ pontra (36,72 km). Ez volt újjászületésünk helyszíne. Örökre megjegyzem e település nevét. A kultúrált, hûvös mosdóban felülrõl lemostuk magunkat, kimostuk pólónkat, újratöltöttük kulacsunkat. Nagy koronájú fák alatti padoknál ettünk, ittunk, pihentünk.


Újult erõvel, jókedvûen, optimistán vágtunk a hátralévõ 14 km teljesítésébe. Eleinte még nyílt területen haladtunk (a kerítés miatt a Kási-kastélyból nem sokat lehetett látni), majd újra árnyas erdõ alatt haladhattunk. Még a hosszú, de nem túl meredek emelkedõ, mely a 10. ellenõrzõ ponthoz (42,91 km) vezetett sem szegte kedvünket. Ismerõsként üdvözöltük a Virágmányi-kunyhó pontõreit. Már nem volt akkora zsibongás, mint délelõtt, mikor a Tökölõk is itt jártak, de jól is esett a csend. Feltöltöttük kulacsainkat, s az utolsó 8 km leküzdéséhez fogtunk. Kevesebb, mint 2 km múlva újabb ellenõrzõpont, melynek neve a sejtelmes „12-es szoba” volt. Azonban itt egy barlangot találtunk. A nagyon kedves és figyelmes pontõr hölgyek még több zseblámpával is fel voltak szerelkezve, hogy a kíváncsi kirándulók egy rövid kitérõvel átjárhassák a barlangot. A fiam bemászott, én kint maradtam a bejáratnál. Hogy jobban esett-e leülni végre egy kicsit vagy aggódtam, nehogy beszoruljak 125 kilómmal a járatba, még most sem tudom, de én az elõbbit választottam. Jól is tettem, mert „ellenõrzést” kaptunk otthonról. (Magyarázkodhattam volna, hogy a barlangban nem volt térerõ.) Továbbindulva elõbb erõsen, majd alig lejtõs úton értünk ki a rétre, ahol szalagok vezették utunkat. A nap már alacsonyabban állt, nem volt olyan kellemetlen. A szalagok újra bevezettek az erdõbe, ahol lankás, majd egyre meredekebb ösvényen haladtunk felfelé. Utunkat egy nagyon mély (helyenként 10-15 m mély) vízmosás szegélyezte. Nem haladtam gyorsan, de Zsombor kezdett le-lemaradozni. Ekkor kellett elõször bíztatni. Zokszó ekkor sem volt, de láttam, már nem élvezi annyira a mozgást. Felérve a Hát-útra, balra a célegyenesbe kanyarodtunk. A lejtõs szakaszon összeszorított foggal haladtunk, különösen, amikor szembe jött néhány autó és a lösz több centi vastag porát felverve percekig még a látás is nehézséget okozott. Egy aszfaltútra értünk, melyrõl hamarosan egy meredek lejtõs ösvényre kellett letérni, hogy begyûjthessük az utolsó, 12. pecsétünket. Innen megint egy mély, víz által vájt meredek völgy oldalán vezetõ ösvényen haladtunk. Látvány szempontjából ez is „megért egy misét”, mint a többi horhos, vízmosás, szurdok is ezelõtt. A partfal oldalába kapaszkodó fák gyökerei valószínûtlen, csodálatos alakokat vettek fel. Látszólag alig tartotta valami a vastag fatörzseket. Kiérve az út egyenesen és jobbra ment tovább. Kis hezitálás után rájöttünk, hogy egyenesen kell tovább menni. Innen felgyorsultak az események. Újra aszfaltúton jártunk, majd elértük az elsõ házakat. Egy-két kanyar és már bent is voltunk a célban.


Mûvészi kivitelezésû oklevél és õskori szarvas vadászt ábrázoló kitûzõ lett a jutalom az elismerõ kézszorítás mellé. Ismét legyõztük magunkat, s legfõképpen Zsombor fiam is belépett az 50-esek klubjába. Nagyon büszke vagyok rá.


Letusoltunk az udvaron felállított „napelemes” zuhanyozóban. Nagyon jól esett lemosni az egész napi izzadságot és port testünkrõl. Újra fehér ember külsõt vettünk fel. Most, hogy már anyánk is ránk ismert volna, eleget tettünk vendéglátóink invitálásának és asztalhoz ültünk, megkóstolni a Löszölõ túrák legendás Áldos levesét. Valóban isteni volt! Hasonlított az Erdélyben fõzött csorbára, s kissé a palóc levesre. Tejfölös, kissé savanykás, könnyû nyári leves, gazdagon volt benne sovány hús, káposzta, sárgarépa, zöldbab. Hozzá különleges kenyérféleséget, úgynevezett Langallót kaptunk. Leöblítettük az egészet egy kis bodzaszörppel, majd elköszöntünk szíves vendéglátóinktól, akiknek még egyszer köszönöm a kitûnõ szervezést.


Ez a túra innentõl fogva piros betûs ünnep lesz túranaptárunkban. Jövõre is itt leszünk, és erre bíztatok minden túratársat is. A méltán közkedvelt és divatos Budai-hegység, Börzsöny, Mátra, Mecsek mellett e, turisztikailag kevésbé ismert Somogyi dombvidéket érdemes megismerni. Rengeteg érdekes terepalakulat, festõi kilátást biztosító fennsíkok, mély, sötét völgyek és nem utolsó sorban szorgalmas, jó szándékú és barátságos emberek, akikkel találkoztunk.


Hazafelé küzdöttem a szemhéjaimmal, már bõven sötét volt mire hazaértünk. Rövid élménybeszámoló Mamácskánknak és ringatás nélküli elalvás a puha ágyban.


Szép nap volt.


 

 
 
 Túra éve: 2009
andrew79Túra éve: 20092009.09.13 20:49:40
megnéz andrew79 összes beszámolója
Tökölõ túra Sárváron

Mivel a nyarat Fonyódligeten szoktuk tölteni (1-2 hét), így kapóra jött ez a Ságvárról induló túra. A GPS ugyan kicsit bezavart és az óvodához irányított, de a rendezõktõl telefonos segítséget kérve megtaláltam a rajtot. 7.17-kor indultam el, Ságvár házai között, az út egyre emelkedett és hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõpontot a Bújó-liknál (1,54 km). Fogyasztottam két szem szõlõcukrot, elolvastam a „lik” történetét, a pontõrök elmondták, hogy régen egy szekér is átfért rajta. A likon áthaladva átjutottam a domb másik oldalára, innen mezõkön vezetett az út, amíg egy szépen karbantartott rétnél értem utol Frau Hevért, akivel az út hátralevõ részét együtt tettük meg. Az út nagyon szépen jelzett, nemrég újították fel. Egy kis kaptató után értük el a 2. ellenõrzõpontot egy magasles tövében. Pogácsa, szõlõcukor és víz várt minket. Innen ereszkedés, majd enyhe emelkedõ következet, hatalmas löszfalak között túráztunk (tényleg!). A 3. ellenõrzõ pont a Virágmányi kunyhónál volt (8,37 km) a szokásos ellátmánnyal. A gerincen haladva és rövidet ereszkedve elértük a túra legérdekesebb pontját, a 12-es szobát, amely a haramiák egykori búvóhelye volt. A barlanglakásban gyertyák voltak elhelyezve, de Éva lámpája még többet ért. Kúszva-mászva néztünk körbe odabent. Azért ezt a helyet választották a rablók, mert innen jól látszott a kereskedelmi útvonal és a portyázás után gyorsan el lehetett tûnni. Innen jelentõsebb ereszkedés után majdnem elértük a reggeli útvonalat (láttuk a késõbb induló túrázókat), de jobbra kellett fordulni és indulni Ságvár irányába. Az utunk egy látványos vízmosás mellett haladt el, majd hamarosan elértük Ságvárt, ahol az útvonal egy mély vízmosás szélén haladt. Bár az itiner és a kitett papír is veszélyesnek titulálta ezt a szakaszt, inkább az elõzõ vízmosásra állt ez a kitétel. Innen már csak a Ságváron õshonos emuk és lámák megtekintése maradt hátra és elértük az iskolát (16,29 km), ahol zsíros kenyér és szörp várt minket. A meleg étel még nem készült el, de én úgyis hazamentem ebédelni.  Összességében nagyon jó túra volt, nem gondoltam volna, hogy a Balaton déli partján is ennyi látnivaló lehet.

Képek: http://tokolo15.andrew79.fotoalbum.hu/

 
 
ChrisCarlosTúra éve: 20092009.07.23 18:59:29
megnéz ChrisCarlos összes beszámolója
Karcsi 1 hétig gyõzködött, hogy menjünk el a Ságváron megrendezett Löszölõ túrára. Nehezen vettem magam rá, mivel mostanában sûrûn járunk túrázni, aztán péntekre eldöntöttem, mégis túrabakancsot veszek és indulhatunk is. A túrák elõtt a korai felkeléssel vannak némi problémáim, így is történt. Szombaton reggel fél 5 körül ébresztett Karcsi, morgással indítottam, mire bejelentette, hogy legkésõbb 5:40-kor elindul itthonról. Ekkor 5 perces magamhoz térés után lebattyogtam a konyhába és magamba zúdítottam egy jó adag, frissítõ kávét. Ekkor már elkészültek a szendvicsek, csak csomagolásra vártak. Összekaptuk magunkat és sikerült is 5:40-kor elhagyni a családi fészket. Pestrõl Budára haladva át a városon megállapítottuk, hogy van azért forgalom. Az autópályára érkeztünk, ahol szintén sok autót láttunk, ezek a korán kelõk és a Horvátországba tartó utasok.
Kb. 6:50-re megérkeztünk Ságvárra, a rajthelyen gyorsan kitöltöttük a papírokat és pár perces cihelõdés után 7:00-kor indultunk útnak. Elõször a P+ jelzést követve haladtunk a ságvári házak között, majd kanyarogtunk a szõlõtõkék között. Ezeket elhagyva 3 km-t megtéve érkeztünk az elsõ ponthoz, ahol gyors matricaragasztás után tovább igyekeztünk. Ekkor már szalagot követtünk. Egy betonos úton haladtunk sokáig, kicsit emelkedõsen, mire elértük a 65-ös utat, amin áthaladva szekérútra érkeztünk. Hosszasan gyalogoltunk, balra tekintve falut tekinthettünk meg, templomtornyot láttunk. Majd egy szántóföldre érkeztünk. Egy hosszabb emelkedõs rész következett, melynek jobb oldalán végig kukoricás mellett haladtunk. Felértünk, majd búzamezõ mellé kerültünk. Ezen haladtunk jó darabig, hirtelen balra kellett vennünk az irányt. Mentünk, mögöttünk is jöttek, egyszer csak egy tóhoz érkeztünk. Itt gyanússá vált, hogy nem látunk szalagot és az eddig mögöttünk haladó túrázókat. Ekkor beleolvastunk az itinerbe, melybõl kiderült, hogy nem erre kellett volna jönnünk. Gyorsan pár perces kitérés után visszataláltunk a helyes útra. Két oldalt búzatáblák mellett haladtunk, az úton pedig napraforgó állta utunkat. Nagyon érdekes rész volt, messzire lehetett követni az út vonalát. Ezen battyogtunk, mire elértük a 2. pontot. Itt gyors matrica, körbenézés és indultunk tovább. Ahogy haladtunk és jobbra tekintettünk egy szép halastavat pillantottunk meg. Ezt csak a hosszabb távos túrázók élvezhették, a látvány önmagáért beszélt. Ismét szántóföld mellett mentünk, elértük Ságvárt. Ugyanis ez a túra 2 részbõl állt, egy rövid körbõl és egy hosszabb körbõl. Sikeresen körbe jártuk a kis kört, az autónkhoz érkeztünk, ott ittunk pár korty vizet, otthagytam a melegítõ felsõm és loholtunk tovább. A sárga jelzést követve enyhe emelkedéssel felmásztunk a Bújó likhoz. Ott Karcsi becserkészte az ottani geoládát, gyors matrica után a likon átbújva haladtunk tovább a sárgán. Egy szekérúton haladtunk, amikor hátulról kedves ismerõs ujjongására figyeltünk fel. Gyors köszönés után elrohant Maci ismerõsünk a haverjával. Egy rét szélén haladtunk át, elõzgetve túratársainkat. Majd egy lánynak is köszöntünk, akivel szóba elegyedtünk. Ekkor már 3-an haladtunk, õ is jó tempót diktált. Kiderült róla, hogy Siófokon lakik, most a 2. egyedüli túráján vesz részt és Zsuzsinak hívják. Ekkor már 3-an haladva elhagytuk a sárga jelzést és a S+-ra tértünk rá. Itt egy gémes kutat is láttunk. Szép réten haladtunk tovább, enyhe emelkedéssel. Egy gerincre érkeztünk, ezen haladva értünk a 4. ponthoz. Itt frissítõ várt minket. Itt is gyorsan végeztünk és haladtunk tovább. Majd egy patak felett átkeltünk és betonos út következett. Innen balra tartva a rövid táv elhagyta az utat. Ám mi ezen maradva legalább 1 km-t haladtunk, amikor balra vettük az irányt és egy igen durva emelkedés következett. S rom jelzésen felkapaszkodtunk, én a végén már négykézláb mentem. Felértünk a Böre várhoz, persze ez csak egy földvár jellegû. Itt az 5. ponton csatlakozott hozzánk 4. tagnak egy középkorú férfi, már ekkor 4-en haladtunk tovább. Ugyebár felmentünk, innen le is kellett másznunk. Meredeken haladtunk lefelé, a végén kiértünk egy aszfalt útra, melyen szerencsére nem kellett sokat haladnunk. Errõl bal irányba letértünk és hosszan emelkedõs útszakaszra értünk, mely a Flóra-hegyhez kísért minket. Itt egy geodéziai torony állt, melyet most kihagytunk. Itt a 6. ponton házi pogácsa várt minket és szõlõcukor, valamint frissítõ. Pár perces pihi után már indultunk tovább, hiszen még bõ 15 km volt hátra. Kicsit rét szélen haladtunk, majd visszatértünk az erdõbe. Itt annyira beszélgettünk, hogy azt hittük eltévedtünk. Majd jöttek túrázók mögöttünk, akkor láttuk jó irányba haladunk. Itt is néhol kissé emelkedett, szalagozás után a P jelzést kellett követnünk. Ez irányba ismét levadászott Karcsi egy ládát, 5 perces várakozás után haladtunk tovább, majd a P-rõl S-re tértünk át. Ezen is hosszasan gyalogoltunk, errõl rátértünk a P+-ra, amely a 7. pontig vitt minket. Itt is némi frissítõ, utána igyekeztünk tovább. Itt volt egy út, innen tértek be a rövid távosok az útra és innen már a 2 táv együtt haladt a célig. A P+ jelzésrõl hirtelen alig észrevehetõen szalagozás mutatott, hogy tartsunk balra. Egy kijárt úton haladtunk enyhe emelkedéssel egy csúcs kõig. Itt is volt egy láda, Karcsi elõre sietett, mi pedig 3-an egy meredeken lefelé tartó úton a Betyár barlangig (12-es szoba) lecsurogtunk. A középkorú férfi egy zseblámpával bejárta a barlangot, mi csajok addig kint vártunk. Amikor kiért, akkor Karcsi is visszaérkezett és már mentünk is tovább. Innen folytatódott a még durvább lejtõ, ahonnan leérve hamarosan kiértünk a Jaba völgybe, ahol reggel már jártunk egyszer. Ezen áthaladva visszagyalogoltunk az erdõbe. Itt még várt egy emelkedés, nem túl meredeken ívelt, de hosszasan. Ekkor már kezdtünk fáradni. Innen még 4 km volt hátra a célig. Legyûrtük az emelkedést, végre vízszintesen haladt az út, amikor rátértünk a P+-ra. Aztán nyílegyenesen ezen haladtunk a célig. Ám a végén egy jobb földútról le kellett volna térnünk, ugyanis arra vezetett volna a jelzés, de mi nem vettük észre. Némi módosítás mellett innen is bejutottunk a célba, ahol fáradtan átvettük a kitûzõket, megettük a finom helyi specialitású levest.
Elköszöntünk a Zsuzsitól, és a középkorú férfit pedig elvittük Székesfehérvárig, egészen otthonáig, mivel szinte útba esett nekünk (utólag jutott eszünkbe, hogy be sem mutatkoztunk egymásnak). Majd Fehérváron gyors tankolás után fáradtan hazautaztunk. Amennyire nem akartam részt venni e túrán, nem bántam meg. Magával ragadott a ságvári dombocskák szépsége, és rádöbbentünk, hogy mennyi hely van még Magyarországon melyet nem is ismerünk.
Kriszti - www.k-k.hu
 
 
 Túra éve: 2008
timea.kecskesTúra éve: 20082008.07.16 16:47:17
megnéz timea.kecskes összes beszámolója
Az én képeim itt találhatók:

http://picasaweb.google.com/kecskestimeaeva/TKL17TeljesTmNytRa20080712SGvR
 
 
qvicTúra éve: 20082008.07.15 21:48:35
megnéz qvic összes beszámolója
Tökölõ 2008.07.12.

A Balatonhoz készültünk a hétvégén egy jó kis fürdõzésre a nagy kánikulában. Túra nem volt tervezve, de mivel feleségem már rágta a fülemet, hogy régen voltunk túrán, belenéztem a túranaptárba is. Nicsak, egy balatoni túra! Van kellemes rövidtáv, és igen jókat írnak róla a tavalyi (elsõ) rendezésrõl. Páromnak is tetszett az ötlet, úgyhogy gyorsan beépítettük a programba. Mint késõbb megtudtuk, a korai indulás is hasznos volt, így elkerültük a dugót az autópályán.

A rajtot könnyen megtaláltuk, már sorakoztak az autók az iskola mellett. A szervezõ brigád nagyon kedvesen és lelkesen fogadott minket. Feltöltöttük a kulacsokat, majd beneveztünk a Tökölõre.

Tökéletesre sikerült igazolófüzetet kaptunk kézhez, amiben egy frappáns köszöntõ, egy szájbarágós útvonalleírás, egy áttekintõ térképvázlat, egy részletes táv és szint lebontó táblázat, pecsételõ rublikák (amik rendkívül ötletesen ki lettek találva) és egy olyan hosszmetszeti rajz is helyet kapott, amiben még az útszakaszok típusa (beton, földút, ösvény..) is fel volt tüntetve színesben! A nevezési díj mindössze 400 Ft volt.

Az iskola utcáján indultunk el kifelé Ságvárról. Timi navigált a leírás alapján, én pedig fotókat készítettem menet közben. A település szélén elsõ ízben futunk össze a Jaba patakkal, majd hegymenetben megcsodálhatjuk a hangulatos mélyutat, ami felvisz minket az elsõ ponthoz a Bujó-likhoz. Itt már szalagok segítenek a tájékozódásban. A ponton nem pecsétet kapunk, hanem egy levonót, amit ráragasztanak az igazolófüzetre.

A bujó-likon keresztül vezet tovább utunk, ami egy hangulatos kis alagút a hegy gyomrán keresztül át a másik oldalra. A másik oldalt egy izgalmas benõtt ösvény vezet tovább a hegyoldalban. Mikor kiérünk egy nagyobb dózerútra, akkor veszem észre, hogy milyen ötletesen ki van találva az igazolólap hátulja, ahová a matricát kaptuk. Most még a pontok adatai szerepelnek az egyes rublikákba, de amint kapunk egy levonót máris egy rajz következõ darabját láthatjuk magunk elõtt. A rajzon Ságvár térképe látható. A széles földútról egy mezõnél jobbra fordulunk egyenesen bele egy hatalmas birkanyájba. :) A pásztortól megkérdezem, hogy keresztül vághatunk -e a nyájon. Zöld utat kaptunk, bevetettük hát magunkat a tömegbe. Kicsit arrébb egy hatalmas gémeskút meredt az égbe. Ki is próbáltam, szépen mûködött, még víz is volt a kútban. Utunk ismét emelkedni kezdett egyre intenzívebben. Nem is gondoltam volna, hogy errefelé ilyen jó kis szintek is vannak. Egy meseszép füves gerincre lyukadunk ki, ahonnan pompás kilátás tárul elénk a környékre. A gerincen haladva érjük el a következõ pontot egy magasles mellett. Itt nagy meglepetésünkre hideg ásványvíz fogad minket, nem is kis mennyiségben. A pontõrök kedves hölgyek, pogácsákkal és sajtos rudakkal is kínálnak minket. Azon gondolkodom, vajon hogy hozták fel ide a hegytetõre ezt a sok rekesznyi vizet. A kilátás innen is pazarr.

Leereszkedünk a hegyrõl és kis kanyargás után megérkezünk a távok szétválását jelzõ táblákhoz. A Tökölõ távon továbbhaladva egy lakókocsi nagyságú méhkashoz érünk. Jó kis szállást kaptak itt a dolgos rovarok. Azért igyekeztünk elkerülni a közelebbi találkozást.

A következõ pont a virágmányi kunyhónál van, ami egy kis oda-vissza kitérõ az útról. Itt szembe is találkozunk túratársakkal. A ponton megintcsak kínálnak minket mindenféle jóval, amik nagyon jól esnek. A kunyhó maga egy aranyos kis építmény, de csak kívûlrõl tudjuk megnézni.

Innen fordul aztán vissza a túra útvonala Ságvár felé. A szalagok továbbra is tökéletesen vezetnek minket. El is kellenek a következõ szakaszon, mert elhagyunk mindenféle utat, és az erdõn keresztül folytatjuk az utunkat. Ez nagyon tetszik. Igyekszünk nem szem elõl veszíteni a szalagokat. Kis idõ után az út a hegyoldalban ferdén lejteni kezd. Itt óvatosan haladunk egészen a következõ pontig, ami a 12-es szoba nevet viseli.

A 12-es szoba egy betyárbarlang. A pontõrök lámpát is adnak, hogy megnézhessük belülrõl is. Egy kisebbfajta labirintus bent a barlang, járatokkal minden fele. A behelyezett mécsesek nagyon jól mutatnak odabent, szépen be lehet járni a folyosókat.
Innen aztán folytatódik a meredeken és ferdén ereszkedõ trükkös ösvény. Nehezen haladunk lefelé, nagyon oda kell figyelni, nehogy túl gyorsan érjünk egy-két emelettel lejjebb. Timi nagyon megkönnyebbül, mikor elérünk egy keresztezõ dózer utat. Innen már könnyebben haladunk tovább. Az út egy hatalmas rétre vezet ki minket. A szalagok továbbra is mutatják az irányt. A rét végében találunk egy majdnem teli pumpás kullancsriasztót, meg valami elemózsiás zacskót. Ott hagyjuk õket ahol vannak, hátha még valaki jön érte. Ezután bevágódunk az erdõbe, és valami olyan út jön, ami eddig még nem volt. Egyre zegzugosabbá és vadregényesebbé válik az utunk. Egy idõ után már csak szalagról szalagra szállunk a dús aljnövényzetben gázolva. Balra mellettünk egy hatalmas vízmosás árka húzódik jó hosszan. Itt sem egyszerû a haladás, több helyen itt is figyelni kell, hogy ne csússzunk be az árokba. A látvány viszont bõven kárpótol a nehézségekért. Az árok elhagyása után egy nagyon szép erdõszéli ösvényen folytatjuk a bozótharcot, majd végül elérünk egy széles földutat. Ez már Ságvár széléhez vezetget vissza minket. Mikor már azt hinnénk, hogy mindjárt megérkeztünk, a szalagok ismét beugranak a bokorba. Meredek lejtõn ereszkedünk egy újabb árok mélyére. Ez már kevésbé szép, kissé szemetes. Kimászunk belõle, majd elindulunk az utolsó pont irányába, ami egy Kömpe nevû hely, ahol hétvégi telkek és házak vannak az út mentén. Lassabban érünk oda, mint számítunk rá. A pontnál megint ihatunk, ehetünk. Beszélgetünk kicsit a pontõrökkel, majd megcélozzuk Ságvárt. A szélét elérve egy nagy területen fekvõ körbekerített kifutót látunk, amin emuk és lámák sétálgatnak. Furcsa látványt nyújtanak itt a házak között. Innen már csak kanyargunk párat az utcákon és már ott is vagyunk ismét az iskolánál.

Rögtön újabb pogácsák támadnak ránk, amíg a rövidke sorban várjuk a pecsétünket. Egy másik asztalnál üdítõket készítenek, onnan is kínálnak minket mindennel. Az oklevél is sokkal szebb mint az átlag, ez igen! Zsíros és vajas kenyerek sorakoznak mellettünk, hagymával, uborkával. Üdítõbõl is van választék. A bodza teljesen levett a lábamról. Egy hatalmas bográcsban rotyogott a speciális húsos-káposztás-gyógynövényes leves, amire már nem is kell sokat várnunk és ott terem elõttünk nagyon finom kenyérlángos kíséretében. A rendezõk folyamatosan szorgoskodnak, látszik rajtuk a szívbõl jövõ igyekezet. Erre a túrára alig lehet szavakat találni, ha a rendezést akarom jellemezni. Voltam már jól szervezett túrán, láttam már tényleg szívbõl jövõ rendezést, és igyekezetet, de amit itt a ságváriak bemutattak az mindent felülmúlt. A hibátlan szalagozás is nagy munka lehetett. Minden elismerésem! És kicsit visszautalnék a nevezési díjra. Mindezért 400 Ft-t kértek el, amit nem is értek. Szerintem ki sem lehet annyiból hozni azt amit kaptunk, nyugodtan emelhetnének rajta, máshol ennyiért csak egy kitûzõt és a rendezést kapjuk.

Irtó jól éreztük magunkat a túrán, ezt elsõsorban az odaadó rendezésnek, másodsorban Ságvár csodálatos környezetének köszönhettük. Remélem, hogy lesz alkalmunk még visszatérni. Ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el erre a túrára. Olyan szép környéket ismerhet itt meg, amit egyébként nem biztos hogy meglátogatna (turistaút nem nagyon van erre), és mindezt nem mindennapi rendezés keretein belül.

Köszönjük a remek túrát!

Képek:
http://picasaweb.google.com/qvic78/TKLTeljesTmNytRa2008
 
 
aszalosgyTúra éve: 20082008.07.15 15:34:27
megnéz aszalosgy összes beszámolója
Hát bizony én is belevágtam a 32-s távba, két fiatal kollégám Krisztián és Csabi társaságában! Itt már az elején kissé meggondoltabban kellett volna döntenem figyelemmel arra, hogy õk ketten még egyikük sem 30 éves, és mennek mint a gép! :-)

Na de semmi gond, kora reggel Siófokról busz ki Ságvár, általános iskolánál rajt, térkép, majd hajrá indultunk neki a kissé bizarr 32 km-nek. Ságvárról kifelé elmentünk egy római kori emlékmû mellett - sokat jártam Ságváron (munkaügyben) de errõl nem is tudtam...
A halstó látványa nagyon szép, a mellette levõ erdõkitermelés miatti domboldal már nem annyira. Az elsõ ponthoz érkezve megtudjuk azonban, hogy a magántulajdonban levõ birtokon hamarosan pótolják a kivágott fákat...
Visszakanyarodva Ságvárra az Ádándi úton, átvágva Ságváron a temetõ mellett kijutunk a Bujó-likhoz, mely egy újabb érdekessége a közelünkben levõ tájnak, mindenkinek ajánlom a rácsodálkozást...

A táj további szép és újra megtekintésre érdemes pontjai: a Képes fa, a 12 szoba - ide lehet, hogy még egyszer nem mernék bemászni! :-) - 12 szobás barlang, nem semmi!, a Böre vár megmászása is (4. pont) maradandó élmény volt!

A Flóra-hegy tetején levõ geodéziai kilátónál 11-12 óra körül voltunk (5.pont), ekkor telefonált feleségem, hogy 7-es fokozatú hõségriadó van és 11 és 3 között ne menjünk a napra :-)
Megittunk itt is néhány liter szódát mondanám, hogy újult erõvel mentünk tovább, bár ez az én esetemben erõs túlzás. Ekkor már egy kissé kezdtem kifáradni... A DRV (Vízügy) szalagja nagyszerûen jelezte az utat, bár a néhol felbukkanó "ivóvíz" felirat ebben az idõben .... :-)

A további fáradást talán nem részletezem, elég az, hogy minden tiszteletem a 32-s távon induló 66 vállalkozónak, ez nem semmi volt....

A fiúk is beértek volna elõbb is mint 8 óra 2 perc (indulás 7:12, érkezés 15:14), csak én voltam kissé messze ettõl a teljesítménytõl! :-))
(Éjszakai túrákon még elment ez a táv)

Az iskolába bevánszorogva (mármint én!) kellemes hûsítõk, ebéd várta a befutókat! Nagyon szépen ki volt szalagozva (idén is) az útvonal!

És ami a lényeg: az igazolófüzetben a Túraajánló a Szamárkõ-Fejérkõ teljesítménytúrára invitált /Szent Kristóf Egyesület Szántód/ !!

Képek:
Löszölõ túra Ságvár

Aszalós György
 
 
timea.kecskesTúra éve: 20082008.07.14 11:17:09
megnéz timea.kecskes összes beszámolója
Tökölõ 17 2008. júlis 12.

Ötéves kisfiammal jártuk végig a rövidebb távot abból az indíttatásból, hogy szüleim ságváriak, édesapám a Ságvárért Egyesület oszlopos tagja, õ volt a 4. ellenõrzõpontnál az egyik pontõr.

Reggel 7:11-kor neveztünk, ekkor még jó idõ volt. A faluból a temetõ mellett a patak hídján hamar kiértünk, szép és látványos mélyúton mentünk enyhén felfelé, hamar odaértünk az elsõ látványossághoz, a Bújó-likhoz. Nagyon tetszett a kapott útvonalleírás és a megoldás, hogy itt nem pecséteket adnak az ellenõrzõpontokon, hanem matricákat, amelyekbõl végül összeáll egy régi Ságvár térkép.
A Bújó-lik után szépen megnyírt bozótosban, majd újra át a patakon, bírkalegelõn mentünk tovább, a második ellenõrzõpont 5 km-re volt, itt több volt a napos szakasz, de még nem volt nagyon meleg. Nagyon tetszett, hogy bár ezek nem magas hegyek, egy kopár domb gerincén végighúzódó ösvény, a kilátás és körben az erdõs dombok teljesen azt az érzést sugallták. A második ellenõrzõpont a Bögöcse nevû helyen, egy vadles tövében volt, szódavízzel, szõlõcukorral, pogácsával vártak. Marcit, a kisfiamat mindenhol külön dicsérték, biztatták, gratuláltak neki. Innen erdõs, szép szakaszon mentünk, közel volt a 3. ellenõrzõpont, a virágmányi kunyhó, ami egy nagyon szépen rendben tartott, erdészek, vadászok által használt és hûs kunyhó, most a kínált innivalót tartották benne. A leglátványosabb rész az említett szép gerinc mellett a 4. ellenõrzõpont, a 12-es szoba vagy Betyár-barlang volt, ahol a mesterségesen kialakított "szobákban" mécsesek világítottak, és zseblámpát is kaptunk a bejáráshoz. Már megszokott volt a víz, szõlõcukor, pogácsa, és itt találkoztunk apukámmal is, a másik pontõrtõl pedig történelmi tájákoztatást is kaptunk a barlangról.
Az utolsó pontig újabb hosszú szakasz következett és akkor már nagyon meleg is volt (délben indultunk el a barlangtól), szerencsére még erdõben, viszont egyszer eltévedtünk, ami abszolút nem a szervezõk hibája, én nem vettem észre egy szalagot. Így egy-két kilométert még ráhúztunk... A vége volt számomra a legnehezebb, amikor már újra napos szakaszon mentünk és fáradtabbak is voltunk, de a Kömpe nevû ellenõrzõpontnál megpihentünk, ettünk-ittunk és végül eltévedéssel együtt kilenc óra alatt értünk be az iskolába, ahol az ötévesnek taps és a meleg levesen, szendvicsen kívül fagyi különdíj járt :)A célban nagyon szépen megcsinált, névreszóló oklevél, kitûzõ várt, Áldos nevû õsmagyar leves, langalló, szendvics, innivalók és a teljes szervezõbrigád. Le a kalappal a szervezés és az útvonal kijelölése elõtt, jövõre is jövünk!

Úgy tudom, tavaly 72-en vettek részt a két túrán, idén 195-en. Jövõre még több embert várunk Ságvárra!
 
 
barlangimedveTúra éve: 20082008.07.13 19:49:12
megnéz barlangimedve összes beszámolója
Löszölõ 2x32 (32 km gyaloglás - 32 fokos melegben)

A hétvégi program tervezése azzal kezdõdött, hogy ebben a banánérlelõ hõségben semmiképp sem a hegyekben fogunk túrázni, hanem inkább legurulunk Zamárdiba és a Balaton – sör - sültkolbász – sör – Balaton – Cola - hekk – fagyi - Cola útvonalra megyünk. A várható nagy forgalom elkerülésére hajnali indulást határoztunk el, de a bajok ezzel kezdõdtek...

Az nagyon jó, hogy még elviselhetõ idõben és gyorsan leérünk, de mit csinálunk ott korán reggel ? Rémlett valami Ságvár környéki túra a túranaptárból (16/32 km), mi lenne, ha a hûvös reggelben lezavarnánk a rövid távot ? Könnyû kis mozgás a lankákon, mire kicsit melegebb lesz az idõ, addigra már a vízben csücsülünk.

Terv elfogadva, és aszerint le is értünk 7 órára a Balatontól 5 km-re található Ságvár iskolájának kertjébe, ahol a túra emblémáját hordozó sárga egyenpólóba öltözött rendezõk serege várt. A két táv nevezése külön helyen zajlott, a kapuban egy rendezõ irányított a megfelelõ hely felé. Az ilyen figyelmességet értékelni kell, összenéztünk és már mentünk is a hosszabb táv indítóhelye felé, a Balaton ott lesz még délután is...

Ami ezután következett, arra úgy fogunk emlékezni, mint a „leg”-ek túrája, egyéves TT pályafutásunk (17 túra) különbözõ rekordjai dõltek meg sorban.

- ezen a túrán volt a legmelegebb idõ
ez a rekord marad is egy darabig, ennél melegebb idõben menjenek túrázni a
beduinok és a busmanok

- ezen a túrán álltunk meg a leggyakrabban
nyílt terepre érve naptej kenés, erdõs részen kullancsriasztó fújás, az igen
gyakori folyadékbevitel és ennek velejárója (habár a zömét kiizzadtuk)

- ezen a túrán fáradtunk el a legjobban
sokat kivett belõlünk az idõjárás és a terep is, de a gyakori megállások és a
nevezetes helyeken való nézelõdés miatt nagyon fogyott a idõ, a túra vége
felé már igencsak igyekeznünk kellett a teljesítésért, végül minden
erõnket összeszedve 1 perccel a szintidõn belül értünk be.

- ezen a túrán találkoztunk a legmeredekebb emelkedõvel
Börevár a hely neve, az Ágasvár szelíd lanka lenne mellette, de szerencsére
életmentõ árnyékot adó szép erdõben vezetett a nyílegyenes út felfelé. Volt
olyan része, ahol gyökerekbe kapaszkodva kellett menni és nem lehetett a
talpunkon megállni a visszacsúszás veszélye nélkül.

- ezen a túrán találkoztunk elõször azzal, hogy a pontõrök pár szóval elmesélték a
környék nevezetes helyeinek (halastó, Bujó-lik, Börevár, Betyár-tanya...)
történetét. A pontokat ezekre a nevezetes helyekre, és a fantasztikus
kilátást nyújtó magaslatokra(Bögöcse, Flóra-hegy) tették az igen gondosan
kialakított útvonal tervezõi.

- ezen a túrán találkoztunk a év legjobb szalagozásával
a túra útvonala kis kivételtõl eltekintve jelzetlen utakon,ösvényeken vagy
csapásokon (néha még azokon se) vezetett, ennek ellenére a tájékozódás
senkinek nem okozott gondot, az igen gondosan elkészített útleírást és a
térképvázlatot is nyugodtan el lehetett tenni, mert a zegzugos útvonal minden
úttévesztésre esélyes pontján ott vírított egy-két jól elhelyezett, helyes
irányba terelõ „IVÓVÍZ” feliratú szalag. Külön említeném azokat a
keresztezõdéseket, elágazásokat, ahol nem kellett letérni az eddig járt
útról, ezeken közvetlenül a csomópont után, jól látható helyen volt egy
félreérthetetlenül elhelyezett „megnyugtató” szalag. Egy helyen láttunk
eltérni a úttól két túratársat, gondolkodás nélkül utánuk is szóltunk. Persze
gondolhattuk volna, hogy nem tévedtek el, csak geoládázós kitérõt tettek,
utólag is elnézést kérek tõlük a feltételezésért.

- ezen a túrán találkoztunk a leggondosabb ellátással
a nagy melegre való tekintettel minden lehetséges ponton korlátlan mennyiségû
hûtött szódavíz várt minket, a rendezõk egy terepjáróval körözve szükség
szerint folyamatosan pótolták (!), ezenkívül a pontõrök között pogácsasütõ
verseny zajlott, amit magunk részérõl döntetlenre értékeltünk, a különbözõ
pogácsák egyaránt finomak voltak, és igen jól is estek. A célban meg a
szokásos zsíroskenyér és szörp mellé egy õsrégi helyi specialitást, egy
káposztából, zöldbabból, zöldségekbõl és sok húsból készült nagyon finom
levest is tálaltak, kemencében sütött lángosra emlékeztetõ kenyérféleséggel.
„Áldos leves” és „langalló” volt a étkek neve, a receptet el is
lehetett hozni, másoltak belõle eleget.

- végül ezen a túrán találkoztunk egy rendkívüli dologgal is
végig az volt az érzésünk, hogy a rendezõsereg nem egy feladatnak tekintette
a túra körüli ténykedését, hanem valamiféle ünnepnek. Úgy nézett ki, hogy
erre az alkalomra összejött a Ságvárért Egyesület összes ráérõ tagja, korra
és nemre való tekintet nélkül, és igen jól érezték magukat, miközben mindent
megtettek azért, hogy az odalátogató túrázók kedvében járjanak. Próbáltuk
köszöngetni tevénykedésüket, de azzal hárították el, hogy õk köszönik a
részvételünket, és ez nem csak gesztus volt részükrõl, így is gondolták.

Ezúton is üzenjük tehát a népes rendezõségnek, hogy fáradozásuk sikerrel járt, a dögmelegben való igen fárasztó gyaloglástól való teljes kimerülésünk ellenére élményekben gazdag, emlékezetes napunk volt.

A Balatonra is lementünk még, egy kis pancsizás, fagyizás, árnyékban való szunyókálás volt hátra a napi programból.

Mivel eddig csak néhány t.túrán voltunk a sok közül, lehetõség szerint inkább új helyek megismerésére vágyunk és egyenlõre nem tervezzük a visszatérést a legjobb túrákra sem, ha az eddigivel azonos útvonalon mennek.

Ennek ellenére ezt a túrát - a vízparti levezetéssel együtt - elõre beírjuk a jövõ évi naptárba, és ezt nyugodt szívvel ajánljuk ismerõseinknek de ismeretleneknek is.
 
 
 Túra éve: 2007
zsolt.75Túra éve: 20072007.07.09 12:08:37
megnéz zsolt.75 összes beszámolója
Szombaton teljesítettük az elsõ ízben sorra kerülõ Löszölõ 32 km-es teljesítménytúrát. 5 év után most elõször sikerült megtölteni teljesen az autómat, azaz találtam még 4 "elvetemült" embert, aki nem a tévé elõtt vagy valamelyik bevásárlóközpontban szeretné eltölteni a szombati napját. Ez a tény is már óriási optimizmusra adott jelet.

7 órára értünk le Ságvárra, 15 perces felkészülés, nevezés után el is rajtoltunk. Fantasztikusan szép helyeken jártunk. Gyönyörû vidéken, nagyon jól megtervezett útvonalon vezetett a túra. 6 óra 10 perc alatt sikerült teljesítenünk a távot. Egyetlen egyszer tévedtünk el, de a saját hibánkból, mert a nagy beszélgetésben nem vettünk észre egy bal kanyart, amit körülbelül 3-4 szalag jelzett.

Hazafelé az autóban szinte szóhoz sem lehetett jutni, mert mindenki a nap szép élményeirõl szeretett volna valami jót mondani.

Köszönöm a rendezõknek ezt a kitünõen megszervezett túrát. Remélem az elsõ alkalommal teljesítménytúrán elinduló két kolléganõmmel sikerül megszeretetni ezeknek a túráknak a hangulatát.

Remélem jövõre is részt tudok venni a Löszölõn.

 
 
ndavid42Túra éve: 20072007.07.09 03:13:23
megnéz ndavid42 összes beszámolója
Löszölõ túra, 32km/720m
Ságvár, 2007.07.07.

Tavaly jártam a mûvészetek völgyében, ott találkoztam elõször a teljesítménytúrával, mint rendezvénnyel-sporttal. Akkor arra a túrára nem sikerlült eljutnom. És valahogy azóta egyikre se, amit kinéztem, valami mindig közbejött. Ezért aztán nagyon örültem, amikor a túranaptárban megláttam a ságvári túrákat. Rá is értem, közel is volt, és elég felkészültnek éreztem magam a hosszabb, 32km-es, Löszölõ túra végigjárásához. Így aztán elõzõ este összepakoltam pár dolgot, és másnap reggel fél7kor már úton is voltam biciklivel ságvár felé, legalább a bemelegítés is megvolt.
07:08-kor, az útvonalleíró füzet átvétele után már el is indultam, ha minden igaz elsõként. Szerettem volna jó idõt elérni, bõven a 8 órás szintidõ alatt teljesíteni a kört, ezért belehúztam, ahogy tõlem telt. Az elsõ pont, a halastó alig fél óra alatt meglett. A vékony pulóver biciklizéskor még jól jött, de itt aztán hamar lekerült, jó idõ volt. Az ádándi úton, Ságvár felé egy bácsi stopposnak nézhetett, be vitt volna a városba, de megköszönve a lehetõséget, elutasítottam az ajánlatot. Ságváron, és a Jaba-patakon átvágva, a Bujó-likhoz értem, a mélyút és a kis emelkedõ után. Ez volt a 2.pont.
Néhány hely már ismerõs volt korábbi geocachingelések miatt, így ez is (GCSLYD), meg a Betyár barlang (GCBEBA), és a közelben lévõ Kási vár (GCKASI) is. De így is sok új helyet ismertem meg a túra során.
A Lyukas-fomb után, a patakvölgybe leereszkedéskor gyors reggeli. Kellett is az energia az emelkedõ legyõzéséhez a borókásnál. 3.pont a Bögöcse tetején, lelkes csapat, a tökölõk álltak sorban a matricájukért, gyorsan én is kérek egyet. Lefutás a dombról, át a Jaba patakon, aztán a két táv a Képes-fánál szétvált, tökölõk balra az Ördögárokba, mi jobbra a betonúton. Jó egy km után kis kitérõ a Börevárhoz, ami egy földvár. Ez volt az elsõ nagyobb emelkedõ, a mellékelt hosszmetszet szerint kb 130m. gyors mászás, egy bot sokat segített a csúszós úton felfelé. 4. ellenõrzõpontnál matricázás, aztán futás le a dombról a sûrû erdõben, a bot újra jól jött. Még kb 1 km a betonúton, aztán újra egy szép nagy emelkedõ, fel a katykóra. Itt volt az útvonal fele. Útközben vagy fél percet szemeztem egy arra járó õzzel, de aztán megunta és továbbállt, biztos volt fontosabb dolga. Bármi fontos dolga is legyen egy õznek szombat délelõtt :). A kicsit izzasztó mászás után csodálatos látvány tárul az ember elé: Balaton, a túlpart, talán még a Bakony vonulatait is ki lehetett venni a távolban. 5. pont a flóra-hegyi vasbeton földmérõtoronynál volt. Ez is már ismerõs hely volt nekem, innen még szebb kilátás van. A toronyból sok km-re el lehet látni. Az ellenõrzõponton szóda is várta a löszölõket a szõlõcukron és kekszen kívül. Innen lassú ereszkedés a Nyimi-patak völgye felé. Itt értek be elõször. Egy darabig a patak mentén vezetett az út, aztán balra, északra vettük az irányt, a 6.pont, a Virágmányi kunyhó felé. Itt pihentem elõször egy kicsit, pár pogácsa elfogyasztása közben. Következett az általam csak Betyár-barlangként ismert 12-es szoba, az utolsó elõtti, 7. pont. Az erdõben talán út sem vezetett, legalábbis nem nagyon látszott, de a szalagozásnak köszönhetõen nem sikerült eltévedni. A barlang ki volt világítva mécsesekkel, sõt, a pontõrök még zseblámpát is biztosítottak. Innen újabb gyors ereszkedés a Jaba-völgyébe. Párszáz méter után legalább a napsütéstõl megszabadultunk egy idõre, mert az út újra az erdõbe vezetett, fel a háti útra. Pár km-es erdõ után Ságvár nyugati részén lévõ pincék közé ért ki az út. Ekkor már eléggé lelassult a tempóm, mert a rossz cipõválasztás következményeként kezdett fájni a lábam, de már úgysem sok volt hátra. Aztán még egy pont, az utolsó, 8. a kömpénél, és már csak párszáz méter választott el a céltól, amibe 13:17-kor értem be. A célnál aztán gratuláció, kitûzõ, oklevél, nagy öröm, hogy az elsõ teljesítménytúrámat sikeresen teljesítettem bõven szintidõn belül, 06:09 alatt. Be is dobtam egy sört ennek megünneplésére :). Aztán kis pihenés után hazatekertem szabadiba, ahol mégtöbb pihenés következett :). A nem-valami-jó cipõ miatt lett pár vízhólyag a lábaimon, és az izomlazító krém is jó szolgálatot tett, de korán sem volt vészes a helyzet, izomláz nélkül megúsztam.
Így "laikusként" nincs összehasonlítási alapom, de szerintem egy teljesen jól megrendezett túra volt. A kis füzetben volt köszöntõ szöveg, részletes útvonalleírás, térképek, hosszmetszet magassági értékekkel. Tetszett a matricák kialakítása is, a 8 részletbõl a Castrum Tricciana térképe rajzolódik ki. A szalagozás nagyon rendben volt, egy idõ után szinte a térképet se néztem már. Minden pontnál szõlõcukor, pár helyen szóda is, ill. pogácsa, keksz. Pontõrök is jófejek voltak :).
Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget, nagy élmény volt. Remélem jövõre is sikerül eljönnöm.
 
 
karilTúra éve: 20072007.07.07 20:33:30
megnéz karil összes beszámolója
Tökölõ 16

Már régóta nyomasztott az a dolog., hogy kis hazánk tájait sorra bejárom, de lakóhelyem környékét nem ismerem igazán. Ezért nagyon megörültem, amikor a túranaptárban felbukkant a Ságvárért Egyesület kiírása a Löszölõ/Tökölõ túrákra.
Így a mai napon ebbõl az adósságomból törlesztettem keveset.
Párommal a rövid, Tökölõ szakaszt választottuk, nekünk ezek a kényelmes távok. Reggel korán keltünk, nem igazán volt kedvem túrázni, de mivel a Cinege 25-re nem tudtunk elmenni, bántott volna, ha ezt is kihagyjuk.
7 órakor érkeztünk Ságvárra. Az iskola udvarán mindkét távnak külön rajtja volt. Színvonalas, meglepõen részletes, térképpel, hosszmetszettel, leírással ellátott itinert kaptunk, amelyben még üdvözlõ szöveg is volt.
7,15-kor indultunk. Gyorsan elhagytuk a lakott területet. Áthaladtunk a Jaba-patak hídján, majd egy mélyúton folytattuk utunkat.
Egy 10 év körüli gyerekekbõl álló kis csapattal haladtunk együtt, meg-megelõzve egymást. Kissé irigykedve csodáltam õket, ahogy végigszaladgálták, játszották a túra teljes hosszát. Utána talán még el is mentek focizni :o)
Az elsõ ellenõrzõ pont a Bujó-liknál volt, ami egy nagyon praktikus földbevájt alagút, amelyet valamikor a helybéli parasztok vájtak, hogy ne kelljen megkerülni nekik körbe a hegyet. Áthaladva rajta olyan érzésem volt, mint amikor a horvát tengerpart fele autókáztunk az alagutakon át. De ez barátságosabb. Ezután egy borókásra értünk egy rövid, de erõs kaptatóval. A kaptató egy csodálatos panorámájú gerincre vezetett. Itt volt a 2. ellenõrzõ pont. Még a szám is tátva maradt a látványtól. Soha nem hittem volna, hogy itt a közelben ilyen csodaszép helyek vannak. Itt már nagyon örültem, hogy eljöttünk. El is idõztünk egy keveset.
Az út levezetett a völgybe, ahol a Képes-fának nevezett hatalmas tölgynél idõztünk keveset. Innen ismét felfelé vezetett az út, az Ördögárok mentén vezetett végig. Elég hamar elértük a virágmányi kunyhót, ahol ismét pontõrök vártak bennünket. Frissítõt, szõlõcukrot, pogácsát is kaptunk. Pihenés közben beszélgettünk kicsit a pontõrökkel.
A 4. ellenõrzõ pontot egy meredek lejtõn értük el. Ezeket nem nagyon szereti a térdem, még szerencse, hogy nálam volt a túrabot. Ma kivételesen nem hagytam el egyszer sem. A 4. ellenõrzõ pontot 12-es szobának hívták, ami tulajdonképpen egy múlt századi betyárbarlang, amelyet a löszfalban alakítottak ki az akkori betyárok. Egy katakomba jellegû rendszer, be is lehetett mászni. Gyertyákkal kivilágították, s a pontõrök még lámpát is biztosítottak, hogy mindenki megnézhesse. Én nem mertem bemászni, mert féltem, hogy beszorulok, de a párom végigment rajta. A gyerekeknek is nagyon tetszett, egyik még idegenvezetést is vállalt. :o)
Innen tovább ereszkedtünk elég meredeken lefelé, majd egy kényelmes szakasz következett. A Jaba-patak melletti réten folytattuk az utat, majd egy nagyon látványos vízmosás mentén haladtunk, majd egy horhosban folytatódott az út, amely után elértük a szõlõhegyet. Az út menti meggyfák ontották érett gyümölcsüket. Csipegettünk is belõle, nehogy megsértõdjenek.
Hamarosan elértük a rétet, ahol tehéncsorda legelészett békésen. Itt volt az 5. ellenõrzõ pont.
Innen már csak 1 km volt a célig, de ezen a rövid szakaszon is volt látnivaló: kis mesterséges horgásztó, emuk és lámák a másik oldalon, 2 békésen úszkáló hattyú társaságában.
A célban meleg kézfogás, nagyon szép, színvonalas oklevél, kitûzõ, zsíroskenyér, pogácsa és frissítõ várt bennünket.
Beszélgettünk pár mondatot a túra szülõatyjával, csillapítottuk szomjunkat és éhségünket, majd elégedetten távoztunk.
Nem szeretnék hazabeszélni, de ilyen gondosan elõkészített és kivitelezett túra nagyon kevés van. Végig volt szalagozva, az útvonal gazosabb része elõzõ nap kaszálva, minden ellenõrzõponton frissítõ és szõlõcukor, barátságos szavak várták a túrán résztvevõket.
Köszönöm a rendezõknek, hogy megmutatták nekünk ezt a látnivalókban gazdag, csodaszép tájat!
Jövõre visszajövünk, de akkor már hozzuk magunkkal az egyesületünket is.