Túrabeszámolók

Csákberény 20

GPS-el mért távolság: 26,6 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 640 m. Ez most is csak az általam megtett út adatait jelenti, egy jelentéktelen és egy nagy eltéréssel.

Meleg időben, szokásom szerint a rajtidő elején értem Csákberénybe. Gyors készülődés, és irány nevezni. Gyorsan ment a nevezés, mivel a pesti és a fehérvári busszal utazók csak utánam érkeztek. Megnéztem a térképet, egy eltérést láttam a 2015-öshöz képest. A várat nem a Csóka-hegy felől a kéken, hanem a Buhin-völgy felől közelítjük meg. Nem túlzottan örültem neki. Beszélgettünk egy kicsit az ismerősökkel, majd nekivágtam a nem túl combos távnak. Azt már előre eldöntöttem, hogy visszafelé vezető részen, megint el fogok térni az útvonaltól.

Kényelmesen, de jó tempóban ballagtam kifelé a faluból. A jó turistajelzés ellenére szalagozás és táblázás is könnyítette a tájékozódást. A faluból kiérve egy kis le- föl, majd megkezdődött a Géza-pihenőhöz vezető kaptató. Szerencsére eddigre már megvolt a bemelegítés. A Széna-hegyen elég hamar elhagytam az utat és kimentem a hegy peremére, a kilátás kedvéért. Mivel nincs ösvény, így egy kicsit lassúbb, de a kilátás megéri. Itt ballagva értem el Laciék ellenőrző pontját. Beszélgettünk egy kicsit, s amíg lehetett, a hegy peremén maradva mentem tovább, majd visszatértem a jelzésre. A zöld jelzésen értem el a Géza-pihenőt. Természetesen itt is megálltam egy kicsit nézelődni, majd kellemes erdőben mentem tovább. Itt egy kicsit hűvösebb volt, bár nem annyival, mint amit a Bakony bükköseiben megszoktam. Hamarosan elértem a kék jelzést, amin leereszkedtem az erdészeti aszfalt útra, s azon értem el a Pátrácosnál lévő ellenőrző pontot. Úgy véltem, itt az ideje, hogy bekenjem a nyakam naptejjel, mivel előző nap voltam fodrásznál, s ilyenkor könnyebben leég. Átpakoltam a tepertős pogácsákat is egy kis első rekeszbe, mivel kezdtem megéhezni. Ekkor bebizonyosodott, hogy a látás elvesztése esetén, a többi érzékszerv érzékenyebbé válik. A pontőrök vak kutyája, az út túloldaláról azonnal meghallotta, hogy elővettem egy nagyon vékony anyagú nylon tasakban. Mire kibontottam ott volt. Ő is kapott egyet, s mentem tovább.

Az aszfaltút minősége sokat romlott az utóbbi években, ami gyalog nem túl zavaró, de biciklivel már annál inkább. Az út mentén, már elég sok érett szedret találni, így többször is megálltam szedni egy keveset. Kb. egy kilométer után a jelzés letért az aszfaltról, s földúton vezetett tovább. Helyenként pocsolyákat kerülgetve, de végül is kellemes úton értük el a Vén csernél található automata pontot. Fölírtam a kódot, s mentem tovább. A következő szakaszon nagyon sáros volt az út, s hogy még rosszabb legyen, egy csomó apró légy is röpködött körülöttem. Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig, s a Szenesi vágásnál jobb útra térhettem. Nemsokára elértem a kék háromszögjelzést. A „túljelzett fáig” ezen ballagtam. A régebbi változat jobban tetszett, mint ez. A jelzés elágazásig elég unalmas az út. Itt becsatlakozott a rövidtáv. Egy családot értem utol. A kislány eléggé belassult. Valószínűleg nem a fáradtságtól, mivel látszott, hogy a kora ellenére elég izmos, hanem a monotónia miatt, amit a gyerekek elég rosszul viselnek. Az észjárása viszont gyors. A „csak nem elfáradtál?” kérdésre azonnal kéredzkedett is az apja nyakába. Ez azért nem jött össze. Mondtam, hogy a völgy már szebb és érdekesebb lesz. Így is van. A pár évvel ezelőtt még olyan jó kis murvás utat viszont sajnos szétmosta az eső, s mostanra ösvénnyé degradálódott. Leértem a gyönyörű Vár-völgybe, s ereszkedtem tovább lefelé. Hamarosan elértem a várba vezető igen meredek emelkedőt. Alaposan leizzadtam mire fölértem. A pont a vár egyik termében található. Miután megkaptam az ellenőrző pecsétet, fölmentem a vár tornyába is. A toronyból, Csákberény felé gyanús felhőt láttam. Lehet, hogy arra van egy kis eső. Irány lefelé.

A vár kapujánál, jó hideg csapvízzel töltöttem fel az ivózacskómat. Nem sok maradt benne eddigre. A szalagozás mentén értem el a következő ellenőrző pontot, ahol a bélyegzés után ettem pár guszta szendvics falatkát, s mentem tovább. Ismerős túrázót és családját értem utol. A gyerekek nagyon vidáman voltak. A 13 km-es távon, legalább 15 - 16 km-t mentek. Szemmel láthatólag rövid már nekik ez a táv. Ahogy ballagtunk, az előttünk látható felhő egyre sötétebb lett, s egyértelműen látszott, nem kicsit esik belőle az eső. Ráadásul nincs is messze, és felénk tart. Az is látszik viszont, hogy nem túl széles a csapadéksáv. A kék háromszögjelzés közelében megjegyeztem, kb. háromszáz méter múlva el fogok tévedni, s megyek föl a hegység peremére. A kiírás szerinti útvonalat elég unalmasnak tartom. A kék háromszögjelzésen megkezdtem az emelkedőt. Az eleje nem túl meredek. Ezen a részen hallottam meg az első mennydörgést. Ennek ellenére is megálltam egy kicsit szedrezni. Fölkészültem az esőre, hátha sikerül elijeszteni. Sikerült. Megkezdtem a kaptató meredek részét. Jó 20 %-os emelkedőn szedtem össze, a térképen mérve 220 m szintet, amit egy kicsit lankásabb rész következett, mire fölértem. Sajnos nem mértem külön a szintet, de a Vértes három legnehezebbje közé tartozik. Szerintem a legkeményebb. Mire fölértem, csaknem annyi szintet szedtem össze, mint előtte az egész túrán. Néha azért meg-megálltam szedni egy kis somot. Már elég érett. Sok feketére érett, édes szemet találtam. A hegyen kellemes erdei úton fújhattam ki magam. Természetesen kimentem a hegy peremére a zöld háromszögjelzésen. A kilátás remek, ráadásul maga az ösvény is szép, bár nem a legkönnyebb. Ráadásul úgy nézett ki, a zivatar is elkanyarodott. Nézelődtem egy darabig, mielőtt visszatértem volna a Z+-ra. Ezúttal a következő zöld háromszögjelzésre is letértem. Ez is elég látványos útvonal. Végül a Z+ jelzésen értem be a célba.

Átvettem az emléklapot és a kitűzőt, egy jó darabig beszélgettünk a szervezőkkel és más túrázókkal, ettem egy kis zsíros kenyeret, s némi szemerkélő esőben elindultam hazafelé. Annak ellenére, hogy a meteorológusok szerint nem kellett esőre számítani, a Pápáig vezető út nagy részén látszott az aznapi eső nyoma, a túrán viszont megúsztuk.

Kellemes, a kiírás szerinti útvonalon könnyű túra. Régebben az volt az útvonal, amin most én is mentem, de ezt IVV túrának sokan nehezellték. Felvetettem, mi lenne, ha fordított irányon menne, arra a Z+ nem olyan meredek, ráadásul a túra elején, a sofőrök is megkóstolhatnának némi bort. Ezt már Tarnai Ferinek is felvetettem a Vincézés-pincézéssel kapcsolatban, de mindenütt azt a választ kaptam, hogy nem lenne szerencsés. Hogy a francba szednék össze, az erdőben eltévedt, finoman szólva is illuminált, a túrán indulók egy nagyon csekély hányadát kitevő „túrázókat”. El kell ismerjem, igazuk van.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot (saját térkép szükségtelen), emléklapot és kitűzőt kaptunk. A Széna-hegyen szőlőcukor, a Pátrácosnál kétféle ásványvíz, a Csókakői-várban Balaton szelet, illetve müzliszelet, a pincéknél paprikás szalámis szendvicsfalatkák, és bor, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, házi készítésű csípős paprika krém, valamilyen más krém, illetve valamilyen üdítő volt az ellátmány.

Csákberény IVV 20

GPS-el mért távolság: 25,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 535 m. Ennyit mentem, de két helyen is letértem az útvonalról, a kilátás kedvéért. Amikor Csókakõ után, a kék háromszögjelzésen elindultam fölfelé, 360 m szintnél tartottam, s mivel utána nincs már emelkedõ így ennyi lehetett a kiírás szerinti túra szintje.

Már a rajtidõ elõtt megérkeztem Csákberénybe. Üdvözöltem az ismerõsöket, beneveztem, jeleztem a szervezõknek, hogy Csókakõ után el fogok térni az útvonaltól, s már neki is vágtam a távnak. Azért változtatták meg a hosszú táv útvonalát, mert többen is reklamálták, hogy az elõzõ túl nehéz IVV túrának (25 km-en 730 m szint, ráadásul benne volt a piros romjelzés is, ami minden, csak nem könnyen járható. Utolsó alkalommal, amikor indultam, én is hallottam reklamációt azon a szakaszon.). A zöld jelzésen, megkezdtem a Vértesben szokásos bemelegítõ kaptatót. Szerencsére az eleje lazább. Az elsõ kilátó pont lehetõségnél letértem az útvonalról, s kimentem a Széna-hegy peremére. A kilátás szép, bár elég párás. Alig tértem vissza a jelzésre, amikor meglepetésemre, a szalagozás vezetett le róla a hegy peremére, ahol Pintér Józsi és Laci pontõrködött. A három kilátó pont közül a legjobbat választották ki ellenõrzõ pontnak. Beszélgettünk egy kicsit és mentem tovább. Végre kezdtem bemelegedni. Az elõzõ egyhetes bojlizás után, elég gyér az erõnlétem.

Egész hamar elértem a Géza-pihenõt. Egy kis szintút, majd a kéken ereszkedés az erdészeti aszfaltút felé. A Géza-pihenõnél egy elég hangos csapatot elõztem meg, ezért igyekeztem halló távolon kívülre kerülni. Idõnként azért megálltam virágokat fényképezni. A Pátrácosnál újabb pecsét. Az ásványvizet kihagytam, mert volt elég vizem, s az idõ is kellemesen hûvös. A továbbiakban, a kék jelzésen ballagtam a Vár-völgy felé. Ez a fennsíkon vezetõ út kellemes, bár nem túl látványos. A Vár-völgy viszont annál inkább. A várat kivételesen kihagytam. A parkolóban megkaptam a következõ ellenõrzõ pecsétet, s mentem tovább a szalagozáson. Hamarosan elértem a frissítõ pontot. Ettem egy szelet zsíros kenyeret, ittam kétszer egy korty bort, megkóstolandó, milyen, s mentem tovább. A fehérbor jó, a vörös nem igazán tetszett. A levegõ egyre párásabb, szinte sötét szürke. Jön a hidegfront, ezért az útvonalról letérés elõtt megnéztem a telefonomon a radar képet a meteorológus OMSZ honlapján, belefér-e. Látszott, hogy a Balaton-felvidéken és a Bakonyban már esik, de azért úgy néz ki, megúszhatom esõ nélkül.

A kék háromszögjelzésen meg is kezdtem az újabb kaptatót a Kató-hegy fennsíkjára. Szuszogtam rendesen. Mindezért viszont kárpótolt a hegység peremérõl a kilátás. Sajnos azt is jól láttam, hogy már a Keleti-Bakonyban is esik az esõ. Nézelõdés után gyerünk tovább. A Z+ jelzésen kinyílott õszi kikericset fotózhattam (a Széna-hegyen láttam az elsõ bimbókat), a közelgõ õsz második jeleként. Az elsõ jel, az inkább hiány, az-az a gólyák eltûnése, akik augusztus 20-án plussz/mínusz 2 nap, indulnak el Afrikába, a túra pedig 23-án volt. 20-án bojlizás közben a közelünkben szállt le egy, s olyan 8-10 m-re engedett közel bennünket. Készítettem is pár képet.

A Z+ jelzésen elkezdett szemerkélni az esõ. Újra megnéztem a radar képet. Meglepetés! Csákberényben és közelében 3G érhetõ el a T-Mobilnál, szemben Csókakõvel, ahol csak Edge van. Nagyon jön az esõ, így az újabb kitérõt a hegység peremére kihagytam, s szaporáztam a lépteimet lefelé. Sajnos az út mentén kivágták a fenyvest, így messze nem olyan szép az út, mint elõtte. A Piroska emléknél felírtam az igazolószámot, s begyalogoltam a célba. Sikerült megúszni elázás nélkül. Mire megittam egy kapucsínót, a célt is beköltöztették a teraszról, mert elkezdett szemerkélni. Gyors átöltözés és irány haza. Bodajk után, a Keleti-Bakonyban leszakadt az ég. Végig szakadt az esõ.

Kellemes, könnyû, helyenként látványos, jól szervezett túrán vehettem részt.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500 Ft-ért színes térképes igazolólapot, emléklapot és kitûzõt kaptunk. Jók a turistajelzések, ennek ellenére végig ki is szalagozták az útvonalat, tehát nem kellett a tájékozódással foglalkozni. A Pátrácosnál szénsavas és szénsavmentes ásványvíz, Csókakõnél a Horváth pincében zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, ásványvíz és kétféle bor, vásárlási lehetõséggel volt az ellátmány.

Nemzetközi IVV-Túranap, Csákberény - 20 km

Mindig a falukban a legnehezebb tájékozódni, de ezzel szerencsére most semmi probléma nem volt, hiszen mindenhol szalagok mutatták az irányt. Az erdõbe beérve a Z+ mentén vezetett útunk egészen az elsõ EP-ig. Nem sokára letértünk a K+-ra majd a K-ra, és elértünk a 2. EP-ig. Utána kipihenhettük az eddigi emelkedõket amíg a Z-n lereereszkedtünk Mórig. Mikor láttam a Z elején, hogy "vigyázz méhek"  nem gondoltam, hogy tényleg ennyi méh van... Márpedigde!! :D Utána vissza Csókáig a PL-en... Na itt a legelején felkészültem lelkiekben a legrosszabbra, hiszen két hete mikor utoljára jártunk a Harmatos-völgyben el volt zárva fákkal a turistaút. És lám így is maradt, de mostmár rutinosan nem átmásztunk rajtuk, hanem kikerültük õket ! Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden cuccom lehull a szakadékba... Hopp, szétjöt a táskám cipzárja... Így víz nélkül haladtunk a vár alatti tisztásig, ahol egy kedves szervezõtõl kaptam egy üveget amit ezúton is nagyon köszönök ! :))) Aranyhegyi-szõlõk után egy 1 km-es, tökéletes emelkedõ a Kháromszögön. Az emelkedõ végén, nagyon szép tisztás, és kilátás Csókára. Rátértünk a Z-re aztán az útelágazásnál várt minket az utolsó EP. Innentõl az eléggé rosszul jelzett, de jól kijárt Z+ jelzésen visszaereszkedtünk Berénybe. A Piroska emlékoszlop után hamar beértünk a faluba, ahol megkaptuk a névre szóló oklevelet és csákberényes kitüzõt.

- Nagyon jól volt szalagozva az út, ha akartam se tudtam volna eltévedni.

- Z+ igencsak felújítandó :)

Köszönkük a szervezõknek ezt a remek túrát :)

Fénykép ügyileg most sem erõltettem meg magam, de lõttem párat: http://gallery.site.hu/u/mazsa93/tura/IVV1/