Túrabeszámolók

Sopron IVV túra 17-es táv

GPS-el mért távolság: 19,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 485 m.

Ismét elég korán értem a rajt helyére. A nevezés sem tartott sokáig, s már úton is lehettem. Még az elõzõ naphoz képest is csípõs a reggel. A rajt után rögvest átküld a fõút túloldalára az itiner, majd a következõ sarkon térhettünk vissza. Szokás szerint, a városban igen gyérek a jelzések. Az elsõ ellenõrzõ pont hamar meg lett, bár elég jól elbújtak, viszont szóltak, hogy õk az EP. Pecsételés után, ha nem szólnak, az itiner és a térkép szerint elmentem volna egyenesen. Így jobbra tértem egy jelzetlen útra, s azon szuszogtam ki magam a bemelegítõ emelkedõ után. Kb. 200 m-t követõen, a GPS mutatta, hogy jó irányba haladok, de az nem stimmel az itinerrel. Késõbb rájöttem, hogy nem azt a részét kellett volna használnom. Elég rosszul voltak a három táv elválasztva az itineren, s mindig keresni kellett, éppen melyik rész vonatkozik a 17-es távra. Ehelyett inkább csak a GPS track-et hasonlítottam össze a térképpel.

Végre kiértem a városból, azonban sajnos a turistajelzések ezután sem lettek sokkal jobbak. Például Y elágazás közepén van a jelzés, s további nem látható. Akármelyik irányt jelölheti. Elsõ alkalommal el is mentem a rossz ágon. Szerencsére ugyanoda vitt, mint a jelzés. Lehet, hogy 20 m-el kevesebbet mentem. Az emelkedõ ellenére is kellemes a terep. A Károly-magaslat parkolójában kapom a következõ pecsétet, s gyerünk tovább. A Bögre-forrásig semmi gond, azt leszámítva, hogy magát a forrást nehezen találtam meg. Eléggé eldugott helyen található. Utána megint nagyon kellett figyelni, merre tovább. Utolér egy túrázó, s menten a rossz irányba akar indulni. Mivel az itiner hozzávetõleges távolságokat sem tartalmazott, így nagyon észnél kellett lenni. A menj egyenesen az XY jelzésen, jelenthetett 50 m-t is és 3 km-t is. Itt éppen igen rövid szakaszokat jelentett. Az egykori mûszaki zár vonalán találtam néhány szem áfonyát. Alaposan belassultam. Három társaság el is ment mellettem. Sajnos ez már csak az utóérés. Normál esetben ilyenkor van a fõérés idõszaka. Nem is találtam sokat.

A 3. EP-n fölírom a számot, s már megyek is tovább. Eseménytelen, de kellemes úton értem vissza a 2. EP-hez. Újabb pecsételést követõen irányba vettem a Károly magaslatot, ahol a büfében vettem egy jégkrémet. Lefelé menet a sípályától szép a kilátás. Készítek is néhány fotót. Leérve az aljába kezdõdik a városi szakasz. A Sörház-dombi-kilátóba fölmentem a pecsételés után. Remek a kilátás. El is dõlt, a Taródi-várat meg kell néznem közelebbrõl. Továbbindultam, s egy fiatal túratárssal együtt tettük meg a hátralévõ szakaszt, kisegítve egymást, ha valamelyikünk rossz felé akart menni. Erre a szakaszra a 10-es és a 17-es távra tettem volna még egy EP-t, mivel ugyanarra a pontra érnek ki mint a 6-os táv, csak bõ háromszor akkora távon. Beértem a célba. Leigazoltam, megkaptam a pecsétet az Észak-Dunántúl Kupához is, és amilyen rosszul álltam másfél hónapja, most olyan jól állok. Ezzel 7 túrám van, s megvan mind az öt megye. Már csak egy túra hiányzik, és idén is megvan a teljesítés. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, s Pest felé vettem az irányt.

Az idõjárás kedvezett a túrának. Szép tiszta, bár kissé csípõs idõ volt végig. A túra elég látványos, és nem is nehéz. A tájékozódás viszont kissé nehézkes. Néhol kereszteztük a vasfüggöny sífutó útvonalat. Elég csalános.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 450 Ft-ért színes térképes igazoló lapot (saját térkép nem árt), itinert, kitûzõt és emléklapot kaptunk.

Sopron IVV 18-as táv

GPS-el mért távolság: 17,3 km; a barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 530 m.

Az elõzõ napinál barátságtalanabb idõben értem Sopronba. Nem elég a hideg szél de még a nap sem sütött. A nevezés kicsit nehézkesen, de rövid idõ alatt megtörtént. A nevezési lapon, csak egyesület, vagy szervezet nevének volt hely, plusz aláírás. Mondjuk az enyémet nem is tudták elolvasni, bár az is igaz, hogy ez a személyigazolvány készíttetésnél az okmányirodásoknak sem sikerült, pedig ott nyomtatott betûkkel is be kellett írni a nevet. Az igazoló lapra sem került sorszám, ami az ellenõrzõ pontokon okozott egy kis problémát. A lényeg az, végre nekivághattam a távnak. Beleolvastam az itinerbe, ahol szépen feltüntették, melyik utcán kell menni, mikor melyiket kell keresztezni, hol merre forduljak. Ennek más túrán is örülnék. Nos ettõl kezdve csak néha, ellenõrzésképpen vettem elõ a leírást, mivel a kiváló útvonal jelölés miatt nem volt rá szükség. Egyébként ezen itiner alapján, turista térképpel, jelölés nélkül is végig lehetett volna menni az útvonalon.

Szaporáztam lépteimet kifelé a városból. Gyorsan begyûjtöttem az elsõ pecsétet, s végre magam mögött hagyhattam Sopront. Az útvonal kellemes. A második ellenõrzõ pont helyén tanácstalan páros. Itt kéne lennie a pontnak de sehol senki. Leírás, térkép elõ. Hát igen, valóban. Mire megegyeztünk megyünk tovább, s majd a második érintéskor kérünk pecsétet, megérkezett a két pontõr. Kiderült, fél tízre kellett érkezniük, s a kilenc óra tízes érkezéssel, mi voltunk túl gyorsak, csak hát sehol sem szerepelt a pontok nyitvatartási ideje.

Kis beszélgetést követõen gyerünk tovább. Szép völgyben kaptathattam. Rövid idõ múlva, a következõ ponton is meglepõdtek a korai megjelenésen. A zöld jelzés is szép, viszont a negyedik ellenõrzõ pont után jött a túra legszebb része, a most éppen kék jelzésen (nem rég még piros volt, de szerencsére a tavalyi kiadású térképen már átvezették a változást), az Iker-árok. Gyönyörû. Lefelé menet, jobb oldalon sûrû, sötét fenyõerdõ kapaszkodik fel a hegyoldalra, balra a 15-20 m mély vízmosás, sok-sok bedõlt fával, a túloldalt világos vegyes erdõ. Ha nem a természet hozta volna létre, azt mondanám rá, hogy giccses. A völgyben találkoztam elõször virágzó madársóskával. Itt-ott megálltam leszakítani néhány levelet. Finom. Elég hamar rájöttem, 2007-ben már jártam itt a Ciklámen 40 teljesítménytúrán, csak akkor a pontatlan itiner miatt történt elkeverés következményeként (nos ilyen elkeverés most nem fordulhatott elõ).

Sajnos hamar kiértem a völgybõl, s visszaértem a második ellenõrzõ ponthoz, ahol igencsak maszatos kezû pontõrök fogadtak. A gyerekcsapatoknál, nem csak az igazoló lapra, de a gyerekek kezére is kellett pecsételniük. Ezután egy másik útvonalon ismét felmentem a Károly-magaslati parkolóhoz, ahol meglepõdtek a gyors visszaérésen. (Pedig, mivel Ervin nem volt velem, így 5 helyett, csak 4,6 km/h-s átlagot mentem.) A pecsételés után vásároltam egy kis elemózsiát, s mentem tovább, föl a hegytetõre. A hideg szélben, a nem igazán jó látási viszonyok miatt mellõztem a kilátót, s elindultam lefelé.

Mennyivel kényelmesebb a kék háromszögjelzésen lemenni, mint a sárgán! Kellemes gyaloglás után visszaérkeztem a városba, megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet, s besétáltam a célba.

Átvettem az emléklapot, kitûzõt, megkaptam a pecsétet a kupalapra, s Pest felé vettem az irányt. Tulajdonképpen a kupa miatt vállaltam be ezt a rövid túrát a Soproni-hegységben, nem szeretnék úgy járni, mint tavaly, amikor alig jött össze a teljesítés. Nem szívesen utazom ilyen rövid túráért ilyen sokat.

A túra vonalvezetése, a Soproni-hegységhez képest nagyon látványos, kellemes. Ahol csak lehetett, még a városon belül is kerülték az aszfaltot.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 450/400 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt, elég gyenge minõségû, de használható térképes igazolólap, kiváló itiner, kitûzõ, emléklap, (saját térkép használatát mellõzhettem), szuper útvonal jelölés (aki itt el tudott tévedni, az valószínûleg a saját szobájában is megteszi ezt!). A Károly-magaslati parkolóban büfé, barátságos árakkal. Probléma viszont az Interneten megjelent kiírás hiányos információtartalma (a rajt helyen, a távokon és a szinteken kívül semmi).