Túrabeszámolók


Sukoró (Pákozd) IVV túra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
Kőszeghy M.Túra éve: 20152015.04.12 11:52:21
megnéz Kőszeghy M. összes beszámolója

Tavaszköszöntõ 15


Levente fiammal végre újra túrázni indultunk, méghozzá egy általam eddig ismeretlen helyre a Velencei-hegységbe. Õszintén meglepett, mennyi gyönyörû helyre vezetett el a túra, eddig amolyan nagyobbacska dombvidéknek gondoltam a helyszínt. Az ingókövek, Likas-kõ, az Angelika forrás, és kiváltképp az onnan levezetõ út mind kellemes meglepetések voltak számomra. A szervezés nagyszerû volt, a tömeg viszont már-már nyomasztó. Ide még biztosan visszajövök egy nyugalmasabb idõszakban.


 

 
 
palaTúra éve: 20152015.04.11 20:13:31
megnéz pala összes beszámolója

 


Nyuszi túra


Végre egy igazi tavaszi hétvége köszöntött ránk! Jó néhány család indult el a Velencei hegységbe, hogy  a természetbe töltse ezt a szép napot. Nagyon sok gyermek élvezte a futkározást, nézelõdést. A táj és a körülmények nagyon kellemesek voltak. A szervezés is jó volt, köszönjük. Sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk haza.


 

 
 
 Túra éve: 2013
huszia64Túra éve: 20132013.04.02 19:23:07
megnéz huszia64 összes beszámolója



Tavaszköszöntés a majdnem télben


Tavaszköszöntõ és Nyuszi Túra – Sukoró 2013.


 


Prológ


     Az idén mint ha a Tavasztündér kissé bealudt volna.  Alig voltunk egy héttel a március 15-ei megrázkódtatások után, már a szokásos sukorói Tavaszköszöntõ és Nyuszi Túrára készültünk. Azt gondoltuk, soha nem lehetne aktuálisabb a szervezés, mint az idén, az elmúlt napok ítélet idejének tudatában.  Jöttek a Sándorok, Józsefek és Benedekek, vártuk hozzák a meleget, de valahol õk is elakadtak a hóbuckákban.  A túra hetében volt minden, mivel az idõjárás csak keresztbe tehet a szervezõknek. Özönvíz, kemény fagy és orkánszerû szél.  Gondolom, a pénteki napot nézve, egy-két szervezõnek eszébe jutott Margaret Michel világhírû regénye, az Elfújta a szél.  Viszont van egy olyan mondás is, miszerint: „Nincs rossz idõ, csak kényes túrázó.” A szombati nap, azt hiszem ezt a mondatot támasztotta alá.


Új helyen és hideg reggelen …


     Szombat reggelre aztán megállt a szél, de az eget elnézve napsütésre nem igen lehetett számolni. Az éjszaka keményen fagyott, s a fél kilences induláskor is a mínuszok uralkodtak még. De legalább sár nem lesz! – volt az elsõ gondolat. Nemsokára az is kiderült, hogy tévedni, még mindig emberi dolog. Eredetileg azt terveztük, hogy két csoportot alkotva járjuk be a túrát. 10 kilométeren indulnak a kisgyerekesek és a családok, mi pedig a tinikkel megcéloztuk a 20-as távot.  A társaság az új rajt-célnál találkozott Sukorón, a mûvelõdési háznál.  Meglepetésre, szép tömeg fogadott bennünket, így igazán örültünk, hogy elõneveztünk. A rajt névsor gyors egyeztetése után, már kézben is voltak az itinerek. A gyerekek kaptak egy kis útravaló nyuszi csokit, lévén alig voltunk egy héttel Húsvét elõtt, aztán a bejárat elõtti téren elkészült a kimaradhatatlan indító fotó, s mindenki a maga tempójában nyakába vette a vidéket.  A „nagyok” öntudatosan elléptek a „kicsiktõl”, de a dicsõség kérész életûnek bizonyult. Az elsõ ellenõrzõ pont, a Gyapjaszsák, alig pár száz méterre volt, így még mi bekönyveltük a kódszámot, addig az aprónép nagy csatazajjal és alaposan szétzilált sorokkal, de beért bennünket. Ez aztán magasabb fokozatra kapcsolta a „nagyokat”.  Befagyott, jókora pocsolyák díszítették a murvás utat Nadap felé. Egyesek megpróbáltak csúszkálni  rajtuk, több-kevesebb sikerrel.  Hideg, de száraz volt minden, és ami fontosabb, nem fújt a szél.  Jól lehetett haladni, míg el nem értük a sárga és piros sávokat, és be nem fordultunk a fenyvesbe. Ekkor kezdett el emelkedni elõször az út, de a legnagyobb meglepetést, a hirtelen sár okozta. Megkezdõdött a kilométereken keresztül tartó sárdagasztás. Valamelyik gyerek meg is jegyezte, hogy nem kell csodálkozni a sáron, elvégre a Meleg-hegyre kapaszkodunk fel. Ezt a tényt elismerõen konstatáltuk, de a terep ettõl még  nem lett jobban járható.  Felüdülés volt, mikor a gerinccel párhuzamosan futó murvás útra értünk.  Itt a lejtés miatt a pocsolyákkal sem kellett számolni, így aztán gyorsan elértük a második pontot, a Meleg-hegy alját. Pecsételés következett és már újabb kaptatón baktattunk felfelé. Pusztán 600 méter megtétele után elértük a harmadik pontot, a Likas-kõ ingókõ együttest, egyben a túra legmagasabb pontját.  A táv ötöde megvolt, így néhány szendvics erejéig kis pihenõt tartottunk. Ezalatt befutott néhány jó ismerõs  Gyõrbõl. Jó volt találkozni a már régen nem látott egykori munkatársakkal . De az idõ szorított, indulni kellett tovább.  Ahogy ereszkedtünk lefelé a piros jelzésre, újabb ismerõsök és természetesen régi munkatársak jöttek szembe, ezúttal Székesfehérvárról.


Barlang-kúttól Pákozdig


     Ismét a piros jelzés murváján haladtunk az Angelika-forrás felé.  A mínuszokban kicsit nosztalgiáztak a lurkók, mondván, hogy tavaly a napsütésben épen itt hordta a szemünkbe a homokot  a szél. Idén ez a veszély nem fenyegetett.  Az Angelikánál kezdõdik a Bodza, illetve Hurka-völgy. Ebben a keskeny és mély patakvölgyben jött az igazi kanossza. Mindenütt rengeteg víz, rohanó patak, és a fák között megrekedt pára. A nedves hideg szinte csontig hatolt. Minden volt, csak felemelõ nem. Természetesen a víz arra folyt, ahol utat talált, így aztán a kisebb- nagyobb átfolyások állandó akadályt jelentettek. Köveken,  faágakon kellett átkelni.  A párától csúszott a meredek partfal, és a tavalyi avaron sem lehetett igazán megvetni a lábakat. Aztán fél kilométerrel az ellenõrzõ pont elõtt, takaros kis mocsárrá terebélyesedett a víz. A két év elõtti nagy viharban kidõlt fák maradványait használva nagyobb gond nélkül sikerült átkelni a túlpartra. Így aztán egy szikla kiszögelést megkerülve, öröm volt látna a távolban Barlang-kút, piros-fehér pont jelzését. A pontõrök a kijelölt tûzrakó helyen próbáltak egy kis melegséget feléleszteni, kevés sikerrel.  Viszont a gyerekek legnagyobb örömére csokit kapott az, aki idáig eljutott.  Itt kettévált a túra, a 10-esek elindultak vissza Sukoróra, mi pedig az ellenkezõ irányon megcéloztuk a pákozdi ingóköveket. Rövid emelkedõ után elhagytuk a ködös völgyet. Rátértünk volna az erdõn átvezetõ piros keresztre, csak épp az erdõ tûnt el. Õsz óta „takaros kis” tarvágás lett a területen.  Egy haszna azért volt a fakitermelésnek.  Normál körülmények között az elõttünk álló hullámvasutazást dagonyázás tette volna még felejthetetlenebbé, viszont a fakitermelõk ledózerolták az utat, így nyoma sem volt sárnak. Erre mondják, hogy öröm az ürömben.  Még igazán ki sem morogtuk magunkat, mikor mintha vonalzóval húzták volna meg, beértünk a télbe.  Minden átmenet nélkül az elõzõ heti hófúvások maradványai keresztezték az utat. A fák között az úton elõször csak 30-40 centi magas átfúvásos bordák  éktelenkedtek,de kicsit késõbb összefüggõ hótakarón gyalogoltunk, ami vastagsága néhol fél méter is volt. Természetesen kattogtak a fényképezõk, erre az élményre kevesen számoltak.  Néhány száz méter után, ahogy kezdõdött, egy vonallal véget ért a hó és tíz méter múlva a sárga és száraz futóhomokot pergettük az ujjaink között. Kicsit utópisztikus volt a történet.  Nem sokára elértük a sárga jelzést, majd a sárga háromszöget és már ott álltunk a következõ pont, a Pandúr-kõ aljában.  Ez a rövid sziklamászás száraz idõben is nehéz, de most még a vízlefolyások is le voltak fagyva.  Így aztán a biztonságot néhol a négykézláb és az egymás között hagyott 4-5 méter jelentette. Felérve, gyorsan felírtuk a kódszámot és már robogtunk is a következõ pont, a híres Kocka-kõ felé.  Pár perc és ennek a pontnak a kódja is a birtokunkban volt.  A táv felénél jártunk, így beiktattunk egy kis pihenõt. Szendvics, csoki, szõlõcukor és már újabb kód volt a tarsolyban, ez alkalommal a Pogány-kõé.  Laza lejtõ és elértük Pákozd szélét.  A Geológiai tanösvény elején újabb pecsételés.  Ez már a nyolcadik pont volt, s egyben a legtávolabbi. Innen már ” csak” vissza kellett sétálni a célba. 


Ismét a hó és Barlang-kút


     A séta alatt, még a tanösvényen útba ejtettünk egy újabb nevezetes sziklát, a Kis-Cipót, ahol megint csak kódszám várt ránk.  Letérve a tanösvényrõl ismét a sárga sávon haladtunk.  Elértük a sárga háromszög elágazását, és már visszafelé bandukoltunk a sávon a hómezõ irányába. Természetesen kezdett hatni a terep és vadabbnál-vadabb elképzelések merültek fel az elkövetkezõ világvégérõl és jégkorszakról. Az idõ egésznap fagypont körüli volt, ezért szemernyit sem volt alacsonyabb a hó, mint mikor pár órával korában erre jöttünk. A változás csupán annyi volt, hogy néhányan jó magasra felugorva, térdig érõ lyukakat ütöttek a hóba. Reméltük, hogy mire sötétedik senki sem jár erre, mert a „jópofa” tréfák igen veszélyesek lehettek volna a bokákra. Túljutva a hómezõn, ismét a már ismert hullámvasutazás következett.  Az erdészeti út továbbra is száraz volt, így aztán gyorsan elértük újra a tarvágást.  Igyekeztünk is eltûnni mihamarabb a még megmaradt erdõben.  A völgyben ismét Barlang-kút pihenõje tûnt fel.  A tûzrakó helyen az ágak délelõtt óta alig kormosodtak, a lányoknak nem sikerült begyújtaniuk a víztõl csepegõ rõzsét.  Újra pecsételés következett, és ismételten begyûjtöttük a kiérdemelt csokikat. Pár perc múlva, már a piros háromszögön követtük a 10 kilométereseket, az utolsó 4 kilométer következett a célig.


Mennyi az a 4 … ?


      Szelíden emelkedett az ösvény a Polák-hegyen.  A tetõn kissé pihenõsebbé vált az út, majd újra rövid emelkedõ következett a Csúcsos-hegy aljában.  Innen már látni lehetett a sukorói  református templomot, amitõl csak egy kõhajításnyira volt a cél. Ez feldobta a gyerekeket.  Meredek lejtõ és szûk, bokrokkal benõtt ösvény futott alattunk.  Azonban még hátra volt az utolsó fekete leves. Amilyen durva volt a lejtõ, most olyan emelkedõ következett a Gádé-hegy oldalában.  Természetesen a déli oldalon, ami megfelelõen csúszott.  Elértünk egy kis gerincet, újabb völgy és újabb emelkedõ.  Összesen ötször egymásután.  Mikor a túl oldalon megláttuk a zöld jelzést, többen megesküdtek, biztos túl vagyunk már a 4 kilométeren. De csak a felénél voltunk. A Csöpögõ-völgyön keresztül, elhaladva az Éva-forrás mellett értünk aztán be a faluba. A hideg és a sár ekkorra már megviselte a „nagyokat”, így a mûút aszfaltja is ellenséggé vált.  Megláttuk egy kerítésen a cél 600 méter táblát. Visszajött a jókedv, csak hogy a kultúrház a falu legmagasabb pontján volt.  Ezt a távolságot aztán fénysebességgel tettük meg. Kényelmesen a 6 órás szintidõn belül, magunk mögött letudtuk a 21,3 kilométert. Zsófi kivételével még egyik gyerek sem gyalogolt ekkora távot, s fõként nem ilyen idõben.  Így aztán fokozottan jól esett a zsíros és lekváros kenyér, valamint a forró tea, ami az emléklapok és fém jelvények átvétele után járt.


Még a fiatalok pótolták az elégetett energiát, a szervezõktõl megtudakoltam, hogy 623-an vettek részt a túrán. 200-200 fõ volt a 10 é 20 kilométeren. A többiek a 6 kilométeres „Nyuszi távot” járták be. Azonban itt nem lehet pontosan tudni a résztvevõk számát, mert lehetõség volt családi és kis csoportos nevezésre is, így õk egy nevezéssel indultak. Összességében a résztvevõk száma valószínûleg meghaladta a 700-at is, amire az elõzõ napok idõjárása miatt nem igen számoltak, de dícséretükre szólva, még is felkészültek rá. Ezért köszönet jár a székesfehérvári  Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek, a terepen fagyoskodó pontõröknek  és Asbóth Katinak valamint Éberhardt Erikának.     


Ui.: A túra sikeres volt, a tavaszköszöntés nem. Két nap múlva újabb 30 centi hó borította be három napra az országot.  … és így vártuk Húsvétot.              


    


 


 


 
 
JakabTúra éve: 20132013.03.25 21:01:20
megnéz Jakab összes beszámolója

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


A rendezõk szerintem nagyon jól dolgoztak, tetszett a túra.

 
 
 Túra éve: 2012
huszia64Túra éve: 20122012.04.07 19:44:16
megnéz huszia64 összes beszámolója


Tavasz köszöntõ és Nyuszi túra 2012 Sukoró,


avagy talpunk alatt fütyült a szél


 


Kell egy csapat …


     „Kell egy csapat ! „ – mondta Minarik Ede a mosodás. Ennek a jelmondatnak a szellemében kezdtem el összegyûjteni a tavaly már „bejáratott” kis társaságot, egy újabb tavaszi indító túrához. Az elmúlt év élményéi még éltek, így nem volt különösebben nehéz a verbuválás. Ebben persze nagy szerepe volt  Zsófi lányomnak és Timi néninek, aki civilben  a 7/A osztályfõnöke.  Mivel a múlt évben, bevezetõ gyanánt magunk mögött tudtuk a nyuszi távot, így idén a következõ szintet, a kicsit több, mint tizenegy  kilométeres Sukoró 10-et céloztuk meg.  Verõfénnyel és igazi böjti széllel várt bennünket Sukoró, március utolsó napján.  A kezdeti bizonytalanságok után végül 18 elszánt vándor  - 12 gyerek és 6 felnõtt – vágott neki az elsõ próbának, a nevezésnek.  Ez a nagy tömegben nem volt túl egyszerû, de a szervezõk minden tõlük telhetõt megtettek, hogy gyorsítsák a folyamatot.


Idõközben újabb erõsítés érkezett, befutott Judit teljes családjával és Sipos Csabi egyik fiával és egy baráti kisfiúval. Így már a Pázmándi Toporgók is képviseltették magukat szülõ-gyerek vegyes csapattal. Juditék, mivel a gyerekek kisebbek, úgy tervezték, hogy a 6 kilométeres nyuszi távon indulnak, de mint tudjuk egyik ember tervez, aztán a másik majd végez …


Kõ-kövön


     A nevezési procedúrának van egy tanúsága, ha az ember fia ekkora és fõként gyerek csapattal megy , jobb ha elõre nevez. Persze ehhez tudni kellene a pontos résztvevõket is. Majd legközelebb … Mire lebonyolítottuk az adminisztrációt, Judit a két Csabi és a négy gyerek, már árkon-bokron túl jártak.  De végre mi is úton voltunk. Ahogy elhagytuk az iskola területét, rögtön kaptató következett bemelegítésként a falu határáig. Nem volt túl hosszú és a gyerekek mint rakéták lõttek ki. Az elsõ ellenõrzõ pont, a Gyapjaszsák ingókõ, csupán hatszáz méterre volt, de mire az utolsó felnõtt is felért, addigra Zsófi és Tündi már a szikla tetején ücsörgött. Csak azért õk ketten, mert több ember egyszerûen nem fér el a csúcsos, szikla monolit tetején.  Itt pecsételés nem volt, a beton villanyoszlopon található kódszámot kellett az ellenõrzõ füzetbe beírni.  A szél változatlanul erõsen fújt, de ez senkit nem érdekelt . Az ingókõ környéke viszont kezdett egyre inkább  búcsújáró helyhez hasonlítani, így aztán szedelõdzködtünk és indultunk tovább. Szerencsénkre pár perc gyaloglás után a szekérút fák közé ért, így sokkal barátságosabb lett az idõjárás.  A nap továbbra is ragyogott, és kisebb csoportokra bomolva haladtunk Nadap irányába. Elõl két csapatban a fiatalabbak, hátul diszkrét távolságot tartva a tapasztaltabb korosztály. Aztán ez így is maradt mindvégig.


     Nadap határában jelzést váltottunk, s immáron a sárga és piros sávon vágtunk bele az újabb emelkedõe, amely kilométereken át elnyújtva, lustán emelkedett  a Meleg-hegy aljáig.  A lendület nem hagyott alább, elõl sietség, hátul a megfontolt haladás. Így érkeztünk meg a második ellenõrzõ ponthoz, a Meleg-hegyhez, ahol a szûk ösvényen komoly dugó alakult ki. Túl voltunk két és fél kilométeren, és mindhárom táv közös pontja volt. A pecsételõ pontõrök eltûntek az ember tengerben.  Voltak, akik nem figyelték a pontot jelzõ tájfutó bóját, és minden erejükkel igyekeztek átjutni a tömegen.  Õket visszahívtuk, ugyan ki nem hagyják a pecsételést. Nem tudom mit gondoltak, miért van éppen ott statikus tömeg, de mentek mint a veszettek.  Aztán az egyik bokor tövében felfedeztük a Nemes és Sipos családot, amint éppen frissítettek.  Megtettük mi is, aztán egy erõs jobb kanyarral újabb emelkedõbe fogtunk, megcélozva a következõ ingókõ együttest, a gerincen található Likas-követ.  Hétszáz méter vízmosta murvás úton, majd szûk erdei ösvényen, s már a harmadik pontnál tartottunk.  Itt is kódszámot kellett keresni, nem volt túl nehéz dolog.  Ez a sziklacsoport jóval nagyobb, mint a Gyapjaszsák, így kényelmesen elfért rajta az egész csapat, és még más túratársak is. Elõkerültek a fényképezõk, telefonok és tucatjával készültek az emlékek.  Aztán a technika lecserélésre került szendvicsre. Hát igen,  a második pont óta eltelt vagy tíz perc, s azóta egy falatot sem ettek.  Különben is  már túl voltunk a harmadik kilométeren és ezt feltétlenül meg kellett ünnepelni. Ilyen ez a gyerek világ.   Az újabb lazítás után visszaereszkedtünk a piros jelzésre és délnek tartva folytattuk a vándorlást.


Völgyek, kutak


     Néhány perc után feltûnt balról a zöld kereszt jelzés. A nyuszisok itt fordultak vissza Sukoróra, s nem messze  a fák között bújt meg a nyuszi pont, ahol a kicsik ünnepi pecsétet kaptak, s elrejtett csoki tojásokat kereshettek.  Itt kellett volna elválnunk Juditéktól, de mint azt a Meleg-hegynél megtudtuk, végül õk is a tízesre neveztek.  Újra szétszakadt a csapat, ki-ki a saját tempójában gyalogolt. A murvás szekérút fennsík szerû nyílt terepre ért, ahol a szél rögtön jelezte, nem feledkezett meg rólunk.  Szembõl fújt olyan erõvel, hogy rá lehetett volna dõlni, s hogy ne legyen olyan unalmas, felkapta az út vastag és durva porát, s egyenesen az arcunkat támadta. Mindenki behúzott nyakkal igyekezett egy-egy bokor árnyékában védelmet keresni. A fiatalok nagyon unhatták a porvihart, mert eszeveszett sebességet diktáltak. Két kanyar után el is tûntek a szem elõl.  Legközelebb negyed óra múltán találkoztunk velük az Angelika-forrásnál, ahol a fák védelmében újra csendes lett az idõ. Itt mászható sziklák híján, prédára lesõ nagymacskák módjára, erõsen megdõlt fákon heverésztek, s csokit majszoltak.  A forrás szokásos módon alig csordogált, az nem kötötte le különösebben a figyelmüket, így mikor megérkezett a hátvéd felnõtt csapat, már indultunk is.


     A forrás által táplált idõszakos patak mellett vezetett a  lejtõs ösvény  a Bodza-völgyön át, a Hurka-völgybe. Az út kanyargós, néhol kimondottan egyszemélyes. Balról a mély patak meder, jobbról rögtön a hegyoldal emelkedik. Szép idõben elég gyakran lehet találkozni hegyi kerékpárosokkal, s általában a legkeskenyebb szakaszokon. Most sem volt másként. Szerencsénkre szembõl az emelkedõ elég nagy, így volt idõnk szabad utat engedni, a ziháló drótszamarasoknak.  A Hurka-völgyben újra bevártuk egymást.  A hamisítatlan tavaszban nehezen képzelték el a többiek, hogy három hétvégével korábban még a kis patak vastag jegén csúszkáltunk az  árnyékos, mindig hûvös völgyben.  Haladtunk tovább a patakot követve. Itt egy kis ér csatlakozásának következtében lett némi folyóvíz a meder  alján, amit aztán a vadak, fõként a szépszámú vaddisznók helyenként jelentõs kiterjedésû mocsárrá változtattak.  Kellett keresnünk egy kényelmesebb, biztonságos átkelõt, ahol a csobbanás veszélye nélkül átjuthattunk a túlpartra. Ebben aztán segítségünkre siettek a viharokban kidõlt fák. Szûk kilométer után feltûnt a számunkra utolsó ellenõrzõ pont, a Barlang-kút.  Ez egy kis erdei pihenõ, tûzrakó hellyel, rönk asztallal és padokkal, valamint két ikerforrással, a Barlang, illetve a Sági-kúttal. Ezek sem vízben bõvelkedõ források, s hasonlóan az Angelikához, vizük nem iható. Viszont a tömeg ugyanakkora volt, mint a Meleg-hegyen, csak itt volt bõven hely.  A pecsétek mellé sport csoki is járt, mindenki  legnagyobb megelégedésére.


Itt a piros, hol a piros …


     Mivel a tavalyi túrán nagy sikere volt a csoki tojás keresésnek, úgy gondoltuk meglepjük a gyerkõcöket valami hasonlóval.  Martin egész idáig hõsiesen cipelte a meglepetéseket. Szerencsénkre a nap is megkímélte az érzékeny édességet, így épségben érkezett meg a tett helyszínére. Míg a többiek a kapott csokit falták, addig megbízott nyúlunk Martin, eltûnt a hegyoldalban, és a pompázó fehér és lila virágok között elvetette az idei tojás és egyéb figura termést. Miután elmondtuk a többieknek, hogy idén sem maradnak tojás keresés nélkül, egy tucat hurrázó gyerek vetette rá magát a szemközti hegyoldalra, a többi túrázó legnagyobb csodálkozására. Jutott édesség mindenkinek, sõt a legügyesebbek még plusz prémiumot is kaptak. 


     Idõközben befutottak Juditék, s rögtön összekeveredet a két csapat. Mindenki jól érezte magát, nagy volt a vigadalom. Egyszer a pákozdi ingókövek irányából ismerõst véltünk érkezni. Piros polárja összetéveszthetetlen, Rita barátnõnk, két gyerek és Brúnó kutya közelgett az ellenõrzõ ponthoz. Õk a húsz kilométeres leghosszabb távot választották, s már tizenhét kilométert tudhattak maguk mögött. Gyors üdvözlés, s már rohantak is tovább. Nem hiába, a szintidõ az nagy úr. Nekünk még kényelmes tartalékunk volt, így még idõztünk kicsit, hogy rákészüljünk az utolsó négyesre, ami egyben az útvonal legnehezebb szakasza is.


Hullámvasúton


     Érzékeny búcsút vettünk Juditéktól, Csabiéktól és a sejtelmes piros háromszögön megkezdtük a következõ kapaszkodást, a Polák-hegy 202 méter magas „csúcsára”.  A kaptató nem túl hosszú, gyorsan fenn voltunk. Gombákat keresve haladtunk a fenyvesben, míg az erdõbõl kiérve újabb szekérút következett. Újfent séta a szélben, felfelé a Csúcsos-hegy oldalának keskeny ösvényén.  Ahogy felértünk, feltûntek Sukoró nem túl messzi házai. Ám addig még el is kellett jutni. Lejtõ következett a szemközti fenyves felé. Ez mindenkinek nagyon tetszett. A völgy aljában, elérve a fenyvest aztán meglátták a szemközti emelkedõt. Akik elõttünk jártak, inkább visszafelé haladtak mint elõre. Elcsendesedett a csapat. Miután megbeszéltük, hogy a túl oldalon a zöld keresztezõdésénél, a szikláknál bevárjuk egymást, mindenki nekiindult, hogy meghódítsa az utolsó akadályt, a hatszoros föl-le, föl-le hullámvasúthoz hasonlatos Gádé-hegyet. Itt nem lehetett csapatról beszélni, kettesével, hármasával gyûrtük a távot. Az utolsó lejtõ letudása után feltûntek a gyerekek. A turistaút melletti naposabb sziklákon pihenték ki a mögöttük hagyott szakaszt.  Mindenki elégedett, jókedvû volt hiszen már csak be kellett suhanni a faluba.


     Az enyhe lejtõn aztán visszaállt a már „megszokott” rend, elõl a fiatalok, hátul a tapasztalat. Elérve az elsõ betonutat aztán morgósabb lett a hangulat. Az avarhoz, és puha erdei úthoz szokott lábaknak nem tetszett a kemény beton és aszfalt. Viszont lett jó ok az újabb sietségre. A véd csapatot ár nem is láttuk, amikor immáron a nap folyamán másodszor átléptük az általános iskola kapuját. Célba értünk.


Levezetés


     A túrát teljesítettük, a szintidõ is rendben volt. Emléklapok, gratulációk és meglepetésre nem kitûzõk, hanem bronz jelvények jártak a teljesítõknek.  Következhetett a már szokásos piknik. Sajnos a medvehagymás zsíros kenyér hamar elfogyott, de maradt bõven más. Zsíros, margarinos, lekváros kenyér, lilahagyma, erõs paprika és természetesen meleg tea.  A nap továbbra is tette a dolgát és délutánra a szél is csendesedett. Így az iskola játszóterén hintázva, ücsörögve lehetett az elégetett kalóriákat pótolni, és a nap eseményeit összegezni.  Összességében az idei tavasz köszöntõ is sikeres, jó túra volt.  Köszönet a szervezõknek, a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek és minden segítõnek. Külön köszönet megbízott nyulunknak Martinnak, a sikeres tojáskeresõ akcióért, és gratuláció a lelkes csapatnak, akiket nem ijesztettek el a kemény böjti szelek. S, hogy õk kik voltak : Zsófi, Tündi, Dóri, Liza, Enikõ,Lili, Szidónia, Klára, Luca, Dani, Krisz, Martin a nyúl, a felnõttek : Gyöngyvér,Zsuzsa, Margit, Timi, Csaba, a szerzõ Attila, valamint a két baráti család : Judit és Csabi, a két gyerek Natus és Olivér, valamint újra egy Csabi, s az ifjak Csongi és Barnabás.    


A túrán készült képek a : http://eeonline.gportal.hu oldalon találhatók a Galériában.


       


     


 

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.04.02 19:39:52
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

tevetréfáló hazai terep


gondoltam az edzõterepemen nem érhet meglepetés. pedig de. sebaj, mert a geológiai tanösvény egyik cikkelye új volt nekem. no meg pàr egyéb dolog is, melyen az utóbbi részvétem óta vàltoztattak. elõnyükre. tetszett a dolog, élveztem a suhanàst. a jelvény is feldobott a végén. szóval emelem teve púpomat a rendezõk elõtt így köszönve meg a lehetõséget.

 
 
 Túra éve: 2011
huszia64Túra éve: 20112011.04.14 22:58:27
megnéz huszia64 összes beszámolója


Tavaszköszöntõ – Nyuszi túra – Sukoró


 


    Végérvényesen kijelenthetjük, hogy beköszöntött a tavasz, hiszen a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület idén immáron kilencedik alkalommal rendezte meg tavaszköszöntõ túráját a Velencei-hegységben.  A forgatókönyv a régi jól bevált volt, 20 és 10 kilométeres túrák, illetve egy „nyuszi táv” – 6,2 km – amelyre a nevébõl is sejthetõ, fõként a kisebbeket várták, s azt hiszem, hogy nem lövöm le elõre a poént, ha elárulom, hogy szerintem sikerrel.  Az elmúlt év tapasztalatából kiindulva, idén áthelyezték a rajt – cél állomást az általános iskola aulájába. Jó ötlet volt, mivel az igen csak erõs böjti szél rendesen megcibálta volna a sátrakat és a túrázók is kényelmesebb és komfortosabb helyen tudtak nevezni és megpihenni a túra végén.


Irány a Gyapjas-zsák


    Úgy vélem nem lehet elég korán  megszerettetni a természetjárást, túrázást a gyerekekkel, ezért most egy gyerekcsapattal vágtunk neki a nem túl hosszú, de elsõ alkalomra mindenképpen megfelelõ távnak. A reggel napsütéssel és élénk, csípõs széllel fogadott bennünket Sukorón, de legalább esõtõl nem kellett tartanunk. A szervezõk már a nevezésnél megadták az alaphangot, a regisztrációs asztalon egy nyuszi báb csücsült,  aminek zsebébõl a gyerekek, mint zsákba macskát, cukorkát, kis csokit húzhattak ki. Ez aranyos és „édes” napkezdet volt. Miután megkaptuk az ellenõrzõ lapot, mely egyben az útvonalat is tartalmazta, egy csoportkép erejéig összeálltunk az udvaron.  Kicsi szépséghiba, hogy nem vettük észre, hogy alkalmi fotósunk árnyéka belóg a képbe, de hát több is veszett Mohácsnál. A fotózás után végre nekivágtunk a távnak. Kilépve a kapun, az út egybõl  emelkedéssel köszöntött bennünket, de hát elvégre a hegyekbe is készültünk. Néhány perc elteltével feltûnt a református templom fehér épülete, amirõl késõbb még lesz szó.  Tíz perc kényelmes séta, és már az elsõ ellenõrzõ pontnál voltunk, elértük a falu határában található Gyapjas-zsák nevû ingókövet. Ez a kb. három méter magas képzõdmény ezen a területen nem egyedülálló, a régió bõvelkedik a természet e különös alkotásaiban. Leolvastuk a villanyoszlopon található kódot és egy gyors fénykép után már indultunk is tovább Nadap irányában.


A Meleg-hegy alján


   Széles, murvás kocsiúton haladtunk tovább. A természet kegyes volt, mivel az út sûrû fáktól volt övezve, így a szél alig érezhetõre csendesült. A jókedv töretlen volt, a fiúk néha el-el tünedeztek a bokrokban valamiféle érdekességet keresgélve. Persze mindig elõkerültek, egyszerûen élvezték a szabadságot. Elértük Nadap határát. A falu egykoron a templomos lovagrend birtoka volt. A hegyoldalból szép kilátás nyílt a településre. Csak a legszélsõ házakat érintettük, de itt érdekességre bukkantunk. Az egyik kertben egy mongol jurta volt látható. Éppen kapóra jött, ugyanis a többség nemrég tanult a honfoglalásról. Élvezettel szemlélték az „élõ” történelmet. Az út enyhén, de folyamatosan emelkedett és elõ-elõ kerültek az elsõ energiapótló falatok. Viszont elõttünk állt még az út legnehezebb szakasza, a murvás, köves úton fel kellett kapaszkodni a Meleg-hegynek majdnem a tetejéig. No nem az alpesekre kell gondolni, de ez is feladat volt, fõként az „elsõ bálozóknak”. Itt volt a második ellenõrzõ pont és a nyuszi túrásoknak a fél táv is. Regisztráltunk és kicsit megpihentünk, nyugodtan leülve megettük szendvicseinket. Ez a pont mind a három távon közös volt, így folyamatosan tumultus volt a nem túl széles ösvényen. Jöttek gyerekek, felnõttebbek és idõsek is szép számmal, néha egy-egy kutya is. Jól érezték magukat a fiatalok a „nagyok” között, láthatták, hogy a túrázás egyáltalán nem a ciki dolgok közé tartozik.


A tojáskeresés


    A rövid pihenõ után továbbindultunk. Egy-kétszáz méteren még tartottuk a magasságot, aztán egy éles bal fordulóval tovább a lejtõs hegyoldalon vissza Sukoróra. Egy sûrû bokros kanyar után meglepetés pont várta a nyuszisokat, az úgy nevezett Nyuszi pont. Itt díszes, piros, nagy pecsét került az ellenõrzõ lapokra, valamint arcra, karra,kézre,lábra igény szerint. Azt hiszem mindenki élt az alkalmi tetoválás lehetõségével, és ha már a túra a húsvét és a nyuszi jegyében zajlott, a résztvevõk korra való tekintet nélkül elrejtett, piros csoki tojásokat kereshettek a fûben, a bokrok alatt. Mindenkinek jutott, hiszen az asztalon ülõ három nyuszi szorgosan tette a dolgát. Volt-e szél, már senki nem emlékezik rá, nem is ez volt a lényeg. Sütött a nap, széles volt a jókedv és nagy volt a szabadság. Szállt az idõ, és fogyott az út. Bódító virágillat töltötte be a völgyet a falu határában, meg kellett állni, megcsodálni a vadvirág szõnyeget. Ugyanakkor a tavalyi viharok által kicsavart hatalmas fák mementói emlékeztettek arra, hogy bármennyire is szép a természet, ereje számunkra nehezen felfogható. Kerülgetve a kifordult gyökereket,  az embernyi törzseket, valahogy mindenki kicsinek érezte magát, és ezt meg is fogalmazta a maga módján.


Történelem és pátosz


   Már csupán néhány száz méter volt a célig, amikor ismét elértük a református templomot. A túra elején már meséltem a gyerekeknek, hogy itt tartották 1848.szeptember 28-án, a pákozdi csatát megelõzõ haditanácsot. Akkor, távolról láttuk a templomot, most közvetlenül mellette sétáltunk el. Szerencsénk volt, a kaput nyitva találtuk, így megnézhettük belülrõl is. Érdekes volt, hogy a zsivajgó csapatot nem kellett figyelmeztetni, hogy csendesedjenek el. Ahogy áthaladtunk a kertkapun, mindenki elhallgatott. A templom egyszerûségében is lenyûgözõ volt. A padokon, réztáblák jelölték, hogy azon a nevezetes napon hol ült Batthyány Lajos miniszterelnök, Perczel Mór ezredes, Perczel Miklós tábornok, Móga János altábornagy a magyar sereg fõvezére, az akkor még csak õrnagy Görgey Artúr és mások. Hatott a hely szelleme. Jó volt akkor és ott lenni. Lili, a csapat legfiatalabbja megkérdezte felmehet e szószékre. Valahogy semmi nem szólt ellene.  Csend volt, halk szemlélõdés és ekkor valami csoda történt. A fejünk felett megszólalt egy hang. Erõteljes, tiszta, gyerekhang. Inkább olyan angyalszerû, és a következõ hangzott el : „Az Úr pedig a lélek : és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Döbbent csend. Felnéztünk a szószékre, de csak egy csillogó szempár és egy piros sapka látszott a mellvéd mögött. Nem értettük mi történt, mi szállta meg ezt a tíz éves gyereket. Aztán rájöttünk. A szószékrõl meglátta a karzat feliratát és felolvasta. Egyszerûnek tûnhet, az is. Viszont ez a gyerek meglátta a feliratot, és gondolkodás nélkül hangosan fel is olvasta. Véletlenül … ?


Epilógus


   Ezek után már csak be kellett érni a célba. A nap teljes volt. Már láttuk az iskolát és a domb aljában a sport pályát, aminek környékét elborították a parkoló autók. Többen hitetlenkedve kérdezték, hogy ezek mind túrázni jöttek, és én büszkén válaszolhattam, bizony, ezek mind-mind velünk túráznak. A célban zsíros, margarinos,lekváros kenyér várta a visszaérkezõket. Természetesen volt vöröshagyma, paprika, és ami a srácoknak különlegesen tetszett medvehagymás zsíros kenyér is. Nem tudom , hogy otthon mennyire jön be nekik az ilyen étek, de itt és most falták. Jó volt nézni. Az erõgyûjtés után mindenki megkapta az igazoló lapját, névre szóló oklevelét és kitûzõjét. Büszkén fel is tették ruhájukra, már ez sem volt ciki, hiszen aki beért, mindenki büszkén viselte.


Vidáman búcsúzkodtunk. Egyesek már azon morfondíroztak, hova és mikor mehetnénk legközelebb. Úgy hiszem, elérte a túra a célját, már nem „gáz” felállni a számítógép mögül, csatangolni kilométereken át, elfáradni és koszosnak lenni. Végezetül álljon itt a kis csapat névsora, akik közül egyszer majd talán valaki elviszi egy túrára az „elsõ bálozókat”. Kezdem a legifjabbal, aki idén „már” tíz éves : Lili, Kira, Enikõ, Szidónia, a két Zsófi ( Darai és Huszár ), Gergõ,Dani,Krisztofer a fiúk, Timi és Margit ( akik nénik, csak meg ne tudják ) valamint Csaba és Attila.  


Köszönet a példás szervezésért, rendezésért a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek,  Asbóth Katalinnak és minden szervezõnek !               


       

 
 
 Túra éve: 2010
nafeTúra éve: 20102010.04.12 20:12:40
megnéz nafe összes beszámolója

Sukoró IVV 20-as táv


GPS-el mért távolság: 18,57 km; a kijelölt parkolóhelyig oda-vissza szakasszal együtt: 19,84 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 540 m.


Reggel, Sukoróra menet, Székesfehérváron felvettem Ervint. A rajthelynél polgárõrök irányítottak a kijelölt parkolóba. A csípõs hideg szélnek megfelelõen öltöztünk. Jó passzban érkeztünk a rajtba, így a nevezés 1-2 perc alatt megtörtént. Felhívták a figyelmet, hogy az igazolólap elkészülte után, egy területet lezártak Nadapnál, így ott változtatni kényszerültek az útvonalon, ezért új itinert kaptunk.


Tempósan nekivágtunk a táv teljesítésének. Most szerencsére nem kellett sietnünk, így végül is, lazán mentünk egy kicsit magasabb átlagsebességet, mint a Bakony 50-en. Még a faluban összefutottunk a katonatársi csoporttal. Õk még csak akkor készülõdtek nevezni menni. Beszélgettünk 1-2 percet, s mentünk tovább. Kellemes sétaúton (murva) értünk át Nadapra, amelyet gyorsan el is hagytunk. A Szintezési õsjegy elõtt megkaptuk az elsõ pecsétet, egy kis cukorka kíséretében.


A következõ szakaszon is gyorsan fogytak a kilométerek. A megváltoztatott szakaszon szembetalálkoztunk a katonacsapattal. Úgy látszik, õk is gyorsan tudtak nevezni. Ballagtunk tovább. Ahol nem ért bennünket a szél, igencsak melegünk volt, a szép napsütésben, viszont a szélnek kitett helyeken nem gyõztem felhúzni a széldzseki cipzárját. Itt értünk utol egy ifjú hölgyet, akivel a célig kerülgettük egymást.


Az Angelika-forrás elõtt megkaptuk a második pecsétet, s bevettük magunkat a csodálatos Bodza-völgybe, amely a túra egyik legszebb szakasza. Ráadásul, most a források is bõven adták a vizet. Sajnálatos viszont, hogy ebben a völgyben is találkoztunk quados és krosszmotoros barbárok nyomaival. A völgybõl kiérve, az elsõ nyílt szakaszon, rengeteg tavaszi héricset láttunk. Éreztem gond lesz. Kezdtem eléhezni, ezért gyorsan megettem a rajtban kapott csokit, majd egy negyed óra múlva egy szendvicset, ami ki is tartott a célig. Nem túl látványos, de igen kellemes utakon közelítettünk a Pogány-kõhöz. Ahogy a közelébe értünk, sziklássá vált a táj.


A Pogány-kövön megkaptuk a harmadik pecsétünket, felmásztunk egy kicsit a kõre, kigyönyörködtük magunkat, majd továbbindultunk. Következett a Pandúr-kõ, s a róla levezetõ igen meredek ösvény, amelyen igen óvatosan mentünk le. Számomra egyébként ez a túra második legszebb szakasza. Feltûnt, milyen sokan jönnek szembe, igazoló lappal a kezükben. Figyelmetlenségbõl jöttek erre, vagy szándékosan? Nem tudom. Hamarosan újra a piros keresztjelzésen mentünk, s megint találkoztunk a katonatársakkal. A jelzések elágazásánál népes csapat pihent.


Rátértünk a Barlang-kúthoz vezetõ ösvényre. Ez évben is rengeteg illatos hunyort láttam ezen a szakaszon. Az utolsó pecsét után megkezdtük a Csúcsos-hegyre vezetõ kaptatót. Egy tisztásra érve jó pár törpe nõszirmot láttam. A továbbiakban is figyeltem a virágokat, de idén sajnos nem találkoztam leánykökörcsinnel. A piros háromszögjelzésen jobban haladtunk mint vártam, mivel a keresztbe dõlt fákat szétfûrészelték. A hegyrõl a cél felé vezetõ út nem túl látványos, de kellemes.


Rövid séta után beértünk a célba, ahol gyorsan megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt, amit kalóriapótlás követett. A túrákon nem szoktam lekváros kenyeret enni, de a megy-cseresznye vegyes lekvár felkeltette a figyelmemet, így megkóstoltam. Finom!


Nagyon kellemes, jól szervezett túra. Az útvonalon jó néhány kilátópont található, s a látvány csodálatos. Véleményem szerint, ezen a 18 km-en legalább annyi a látnivaló, mint a Gerecse 50-en majd háromszor ekkora távján.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700/600 Ft-ért színes nyomdában készült térképes igazolólap; kitûzõ, emléklap, (saját térkép használatát mellõzhettem), jó útvonal jelölés (mivel egy darabig minden turistajelzés elágazásban volt tábla is, így késõbb a két helyen, ahol nem volt be is nézték páran a jelzést, mentek egyenesen az addigi úton). A rajtban csoki, Nadapon cukorkafélék, a célban kétféle lekváros-margarinos- , valamint zsíros kenyér. Ez utóbbi hagymával és csípõs paprikakrémmel. Mindezeket teával öblíthettük le. Ezen felül, a Zsuzsi sörözõben 10% kedvezmény.


 

 
 
 Túra éve: 2009
anonymusTúra éve: 20092009.04.04 22:24:50
megnéz anonymus összes beszámolója
Hello

Az idõvel nem volt gond, a Velencei-hg éppen ébredezett az évszakhoz képest kicsit melegebb idõben. Semmi felhõ, csak tavaszi napsütés.

Azonban eléggé érzékenyen érintett minket, hogy míg itt a honlapon kitûzõ szerepel az 5km-es táv teljesítéséért, addíg a rajtban kiderült, hogy errõl szó sincs, csak emléklap jár. A kisfiúk és kislányok, akik talán elsõ ilyen túrájukra jöttek, eléggé csalódottan vették tudomásul, hogy mégsincs kitûzõ.

Emellett a részvételi díj is rosszul van feltüntetve itt a honlapon, mert a 200Ft kiderült, hogy nem kétszáz, hanem felnõttnek 300 Ft gyerekeknek 100 Ft. Nem ugyanaz, mégha csak pár száz ft-ról van is szó.

Nem a ttt.tr.hu honlapot bírálom, csak azt hogy az adatok nem stimmeltek. Vagy már a szervezõk küldték el rosszul (én ezt tartom nagyon valószínûnek) vagy a honlapra felvitelkor lettek elírva az adatok.
 
 
viktor_1995Túra éve: 20092009.04.04 21:13:48
megnéz viktor_1995 összes beszámolója
20km-es táv jóvolt.Rajt egy kicsit nehéz volt de durván 5 óra alatt megttetük.Én mint gyerek,keveseltem a 4 ellenõrzõ pontott.20 km helyetén mentem 22 mert eltértem a barátaimtól és egyenesen kellet volna menem és lefurdultam balra igy a harmadik ellenõrzõ pontnál jó kifáratam.De ettem ittam jólaktam,és mentem tovább sok erõvel és reményel.Méd hozzá nekem az is tecet nagyon hogy látványos volt az egész túra.A rendezõk nagyon jó munkát végesztek.Végén mikor már ellhalatunk a 4-ig ellenõrzõpontnál ürültünk hogy minyár vége és nem kell hegyett mászni erre jött egy hegy na montuk hogy ez az egy van és mikor mentünk tovváb volt még egy akkor is montuk hogy ez az utolsó és igy ment a célig.Beértünk a célba átvettük az emléklapott és mentünk enni inni stb.


LAKHELY:ÉRD FEHÉRVÁRI ÚT.77
SZÜLLETEM:1995.09.04
HÁNY:ÉVES VAGYOK:13
NÉV:DOBRÓCZKY VIKTOR
 
 
napvirágTúra éve: 20092009.04.04 17:04:29
megnéz napvirág összes beszámolója
Sukoró20

A Zsuzsi presszót hamar megtaláltuk. A mögötte lévõ sátraknál lehetett jelentkezni, mindegyik távnak külön kijelölt helyen. Mire odaértünk már sokan töltögették a jelentkezési lapokat vagy álltak sorba az igazolólapokért, mégsem tartott pár percnél tovább a regisztráció, gyorsan dolgoztak a szervezõk.
Nagyon igényes térképet kaptunk, pontos leírással, mely lap egyben az ellenõrzõpontok pecsétjeinek gyûjtését is szolgálta. Az idõ kellemesnek ígérkezett és az is maradt mindvégig.
A túra több olyan pontot is érintett melyeknél érdemes volt kicsit elidõzni, fényképeket készíteni. Ilyen volt a Szintezési Õsjegy, az Angelika-forrás, a Hurka-völgy, és a pákozdi ingókövek. Utunk során sok helyen találkoztunk már nyíló tavaszi hériccsel és az odvas keltikével.
A célba beérve hamar átvehettük a kitûzõt és az oklevelet majd teával és zsíros vagy lekváros kenyér kínálásával kedveskedtek nekünk a rendezõk.

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát szántak a túra megszervezésére és lebonyolítására!
 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.04.09 19:58:44
megnéz nafe összes beszámolója
Pákozd 20
GPS-el mért távolság: 24,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 570 m. Sem a távolság, sem a szint nem mérvadó, mivel két helyen is „eltévedtünk”.
A megbeszélt idõ elõtt pár perccel felvettem Andrást Veszprémben, majd igyekeztünk tovább Sukoróra. A Székesfehérvár környéki köd kitartott a rajtig, jócskán lassítva az odaérést. Ahogy befordultunk a Zsuzsi presszónál, láttuk, hogy a „kicsik” Dominika, Mercédesz és Patrik, már a teraszon ülnek, s észre is vettek bennünket. Persze nem maradtak ülve. Mire 100 méterrel odébb leparkoltam, s kikászálódtunk a kocsiból, már meg is érkeztek. Természetesen azonnal megtörtént a túrabotjaim „lefoglalása”. Megbeszéltük a játékszabályokat a túrára.
Mire elindultunk volna nevezni, megérkezett az egyik szervezõ, s felszólított bennünket, menjünk máshová parkolni, mert a helyiek nem akarják, hogy ott parkoljunk, annak ellenére, hogy semmilyen tábla, vagy KRESZ szabály nem tiltotta. Átmentünk az ajánlott parkolóba, ahol lézengett 2-3 polgárõr, ahelyett, hogy a forgalmat irányították volna. Visszamentünk beneveztünk. Mi Andrással a húszasra, Brigitta a gyerekekkel a tízesre. Mivel a két táv, a 2. EP-ig együtt halad, így együtt vágtunk neki a táv teljesítésének.
Andrásnak elmondtam, mire számíthat, s hogy az egyik túrabotomat kissé megviselték, a gyerekek, a Bakony 25-ön, így határozottan ellenállt a megszerzésére irányuló törekvéseknek, pedig Mercédesz nem egy fondorlatos kísérletet tett rá.
A köd ellenére kellemes volt a hõmérséklet, így a Gyapjaszsáknál megszabadultam két réteg ruhától. Vidáman talpaltunk. Mercédesz és Patrik idõnként megkergették Andrást, tehát nem unatkoztunk. Közben kisütött a nap, aminek következtében, érdekes látványt nyújtottak, a párától csillogó pókhálók. Közben utolért bennünket Pintér József is, akivel aztán a második EP-ig együtt haladt kis csapatunk. András csakhamar szakmai (túraszervezõ) megbeszélésbe kezdett. Hamarosan megérkeztünk Nadapra, a Szintezési õsjegyhez, ahol megkaptuk az elsõ pecsétet, meg egy kis szõlõcukrot. Természetesen a két legkisebb azonnal kihasználta a lehetõséget, a szikla megmászására. Kis beszélgetés és fényképezés után folytattuk utunkat, a piros jelzésen, ahol a falu mellett kereszteztük, az elõzõ útvonalunkat. Egy meglehetõsen vízmosta, köves, kisebb letörésekkel tarkított meredek úton kapaszkodtunk felfelé, amit montis útvonalnak is kijelöltek. Az én kerékpáros tudásom és bátorságom kevés ahhoz, hogy lejöjjek rajta. Számomra igen rövidnek tûnõ idõ alatt megérkeztünk a 2. ellenõrzõ pontra, ahol megkaptuk a bélyegzõnket, a gyerekek pedig a nyuszitojást. Az igazoló lap térképét megnézve láttam, csak 2 km van Sukoró széléig, ezért úgy döntöttünk, „eltévedünk” egy kicsit, s lekísérjük Brigittáékat a faluig. Közben Ervin is döntött. A hosszabb biciklizés helyett, a 10-es távról, a 20-asra való „eltévedést” választotta. Elõtte tettünk egy kitérõt a Pákozdvárhoz, ahonnan visszatértünk az EP-hez, ahol némi játék következett, mivel a gyerekek újabb nyuszitojást szerettek volna találni.
Nekiindultunk a lejtõnek, s egy szép völgyben gyalogolva értük el elõször az Éva-forrást, majd a falut. Itt elbúcsúztunk a többiektõl, s három fõre fogyatkozott kis csapatunk, immár nagyobb tempóban vágott neki a kaptatónak, a 2. EP-ig, amit immár harmadszor érintettünk. Még 1-2 év, s nem fogom tudni tartani a lépést Ervinnel.
A Bodza- és a Hurka-völgy szép sziklaalakzatai természetesen alaposan lelassítottak. Fényképezés szempontjából, most sokkal jobbak a fényviszonyok, mint nyáron. A völgybõl kijutva, találkoztunk az elsõ tavaszi hérics mezõvel.
A Kulcsár-dûlõben, egy poros szakasz következett, majd megérkeztük a Pogány-kõnél lévõ EP-re, ahol komoly sokadalom fogadott. Legalább 50–60 gyerek volt a sziklák között. Pecsételés, fényképezés és némi hezitálás után elindultunk a Pandúr-kõ felé, ahol megint csak fotózás következett. A lejutás számomra nem a legkönnyebb. Az ilyen meredek helyeken jobb szeretek felfelé menni. Persze abban is volt még részünk a túra végéig.
Ismét a piros keresztjelzés poros útján talpalhattunk. A piros körjelzésnél meglepetésemre, egy munkatársammal találkoztunk. A jelzésen haladva, viszont négy, az idén még nem látott virágot fényképezhettem, köztük törpe nõszirmot és zöld hunyort. A Polák-hegyen megkaptuk az utolsó pecsétet is. A piros háromszögjelzés néhol akadálypályára hasonlított a kidõlt fenyõk miatt. Ennek ellenére jó haladtunk. Nemsokára elértük a már ismerõs zöld jelzést. Itt egy kicsit lemaradtunk k Andrástól, s kocogóra vettük a tempót, az utolérés érdekében, amibõl csaknem kilométeres futás lett, miközben vagy 50 túrázót elõztünk meg, ami igen jól jött a célban. Megtakarítottunk legalább félóra várakozást a célban.
Beértünk. 8–10-en lehettek elõttünk a sorban, de bõ huszonöt percbe telt, mire megkaptam az oklevelet. Kitûzõ helyett, egyelõre csak ígéretet kaptam, a postán történõ elküldésre, mivel sokkal többen jöttek a túrára, mint amire a szervezõk számítottak.
Igazolás után, zsíros kenyér és tea volt a menü, ami igen jól esett.
Gyönyörû idõjárásban nagyon kellemes túrán vehettem részt.
Pozitívumok: Szép táj, jó útvonalválasztás, jó ellátás (a nevezési díjhoz képest kiváló), gördülékeny pecsételés az ellenõrzõ pontokon. Kiváló minõségû térképes igazoló lap. Az útvonal szempontjából Sukoró jobb választás, mind Pákozd volt. Végig jelzett turistaúton gyalogolhattunk.
Negatívum: A parkolás reggel. Kérdés persze, hogy szabad-e olyan faluban/városban teljesítménytúra rajtot berendezni, ahol nem látják szívesen a túrázókat. Mire visszaértünk a célba, minden helyen parkoltak túrázók, ott is, ahonnan reggel bennünket elküldtek. Szükség lett volna forgalomirányításra. A rendezõk létszáma alapján nem okozott volna gondot a megvalósítás. A polgárõrök is besegíthettek volna a lébecolás helyett. Nagyon sokat kellett várni az oklevélre. 2-3 perc egy túrázó. Ez az elõre megírt oklevél, ezt máshol is tapasztaltam már, tiszta horror. Szerintem, ha akkor írják, amikor adom le az igazoló lapot, sokkal gyorsabb, hiszen 2-3 fõ dolgozott rajta távonként. Egy fõ pecsétel, iktat, egy pedig írja a nevet az oklevélre. Így fél perc bõven elég egy emberre. Az elõttem lévõ túrázóét nem találták, így jó 6-7 percig keresték, s így sem lett meg. A rendszer merev is volt, mivel Ervin, aki a 10-esrõl áttért a 20-as távra, kétszer kellett sorba álljon, az oklevélért. A számára ez azt jelentette, hogy az öt és fél órás teljesítés után, közel egy órát állhatott sorba, az oklevélért.
Azért a pozitívumokból volt több, a hibák pedig könnyen kijavíthatók.
Néhány kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél persze, ha a webmesterünk felteszi õket. A ma elküldöttekkel együtt, már öt túra anyaga várakozik nála.
 
 
 Túra éve: 2007
padlerTúra éve: 20072007.04.07 23:10:08
megnéz padler összes beszámolója
A 20 km-es távon mi 23,4 km-t és 420 méter szintet mértünk.
A túra tetszett, csak a rajtoltatás volt kicsit hosszadalmas, illetve sehol nem volt elõzetesen célzárás megadva, a rajtban közölték, hogy lehetõleg 15 óráig érjünk vissza (amit persze nem sikerült teljesítenünk, de a célban még várták a késõbb érkezõket).
 
 
kpeterTúra éve: 20072007.04.07 21:52:56
megnéz kpeter összes beszámolója
Kellemes túra, szép környék, jó idõ. Minimális szintemelkedés volt, de a 20 km is egy kicsit hosszabb lehetett valójában, mint a terv szerint. A szervezõk/pontõrök kedvesek, a piros tojás jópofa meglepetés volt :) Azt nem tudtam eldönteni, hogy a túra végefelé a figyelmem lankadt-e, vagy tényleg gyérült a szalagozás és a táblázás, mely a túra elején szinte "szájbarágós" volt. Emiatt ekkor néhányszor sikerült a túristaút vmelyik oldalán a földúton mászkálni. Az emléklap aranyos és a túra végén kapott ellátmány (tea és zsíros kenyér) meg bõséges volt.
 
 
SagiKTúra éve: 20072007.04.07 20:50:00
megnéz SagiK összes beszámolója
Elõször is elnézést kérek mindenkitõl, mert nem vagyok írói vénával megáldva, nem úgy mint túratársaim némelyike, akiknek élménybeszámolóit örömmel olvastam eddig is.
Ez az elsõ hozzászólásom, ígérem nem viszem túlzásba. ;)
Ezt a hozzászólást is csak azért teszem, mert ez volt mind a fiam (3év - 5 km), mind a lányom (6 év - 10km) elsõ tt-je. Ahogy tõlük hallottam, nem az utolsó!
Incsi lányommal beterveztük a 20-as bicajos túrát a jövõ hét végére, reszkessen mindenki! :)
Itt is szeretnék gratulálni a szervezõknek, mert nagyon profi tt-t raktak össze! Ilyen, és ehhez hasonló tt-bõl kéne sok, hogy a gyerekekkel minél egyszerûbben meg tudjuk szerettetni a tt-zást, kirándulást, természetet.
(zárójelben jegyzem meg, hogy 11,3 km volt a 10-es táv)
 
 
zomiTúra éve: 20072007.04.07 17:35:00
megnéz zomi összes beszámolója
8: 32-kor indultunk el a Pákozd központjába lévõ Piedone kocsmájából. Végigmentünk egy utcán, majd egy kis kanyargás után értük el a piros jelzést. Ezen egy gyönyörû völgyön keresztül értünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz a Barlang-kúthoz. Itt megkaptuk az elsõ pecsétet, majd továbbmentünk a piros jelzésen.
Felértünk egy hegyre, majd leértünk a Nadapi rétre, ahol a második ep. volt. Itt sokan pihentek, és gyönyörködtek a kilátásban.Folytattuk utunkat Sukoróra, ahol megnéztük a Református templomot melyben Batthyány Lajos, és a haditanács eldöntötte, hogy szembeszáll a többszörös túlerõvel. Jelölve van, hogy hol ült 1848-ban a miniszter.
A piros háromszögön tértünk vissza a Bödön-kúthoz, ahol a 4. ep. volt. Ezután egy nehéz szakasz következett, amikor felmásztunk az Ingókövekhez, ahol kaptunk két piros tojást.
Lesétáltunk Pákozdra, megkaptuk a díjazást, ehettünk lekváros kenyeret, ihattunk teát, és kaptunk két csokitojást. Jó szervezés. Mindenkinek ajánlom ezt a szép túrát. Köszönjük a szervezõknek