Túrabeszámolók


Szellemes lélek nappali tájékozódási teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2009
TiberiusTúra éve: 20092009.11.15 00:18:57
megnéz Tiberius összes beszámolója
Szellemes Lélek Tájékozódási Teljesítménytúra, 25 Km
2009. november 14.

Mindig is tudtam, hogy én vagyok a világ legrosszabb tájfutója, de bátran belevágtam, mert halottam, hogy tájékozódási szempontból könnyû lesz a pálya. Bátorított az is, hogy velem tart MM lányom, aki ügyes a tájékozódásban. Megegyeztünk, a pálya egyes szakaszain õ navigál, másutt meg én.

Az indulás.
Szokásomhoz híven, már a rajtot elhibáztam, ugyanis a Szentlélek Turistaháznál, - és nem a Szentlélek Turista Parknál - parkoltam le. 8 óra elõtt érkeztünk, mikor még mindenki aludt, így nem volt kit kérdezni. Tévelyegve bejártuk a környéket, rátaláltunk a kolostor romjaira, az üdülõ telepre, majd a rajthelyre. Ezzel belekóstoltunk a terepviszonyokba és az idõjárásba. Rájöttünk, hogy túl melegen öltöztünk, így az igazi verseny elõtt korrigálhattunk. A megtett 500 hasznos, és ki tudja mennyi haszontalan méternek, egy erõs, órányi séta volt az ára.

A rajthely.
Nagyon megörültünk neki, mert nagyon vágytunk arra, hogy az igazi túrát járjunk. A rendezõ, és egy kedves, hatalmas komondor fogadott nagy barátsággal. Ez utóbbit szerettük volna magunkkal vinni, de etetése-itatása miatt letettünk róla. Gyors-barátságos nevezés, szép kellemes napsütés, feldobott hangulat, találkozás és rövid beszélgetés kedves ismerõsökkel, és 9 óra 15-kor elindultunk a túrára.

Az elsõ állomásig.
Utólag megnézve a térképet, a Csikorgón és a Karai (vagy Czékus) úton vezetett utunk az elsõ ellenõrzõ pontig. Egekbe emelõn jó érzés volt a Piros ill. Piros+ jelzésen haladni. A Csikorgón hétágra sütött a nap, enyhe kicsit hideg szél hûtött minket, a kilátás a Bükk északi részére bámulni való volt. Tejföl fölé nyúló hegycsúcsok, szépen megvilágított színes erdõk. A talaj, az erdei út, kiváló a terepfutásra. Ennél álmodni sem lehet jobbat. MM lányom jól navigált, nekem még gondolkodnom sem kellett, elég volt csak jól éreznem magamat. Viszont már itt is tapasztaltuk, hogy többeknek gondjuk van a tájékozódással. Csendes elégedettséggel örültem annak, hogy biztos kezek gond nélkül vezetnek.


Bánkútig.
MM vezetett, és nagyon jól, sõt kiválóan haladtunk. 48 percen belül odaértünk. Viszont már a rajthelyen történt egy szótévesztés. MM úgy olvasta, hogy a 2. ellenõrzõ pont támadáspontja Hollóstetõ közelében van, bár Hollókõt akart mondani. Nagyon megörültem ennek, mert úgy éreztem, nem kell majd nézegetnünk a térképet. Hollóstetõre Bánkútról térkép nélkül is odaérünk. Igy viszont mindkettõnk fejében más cél lebegett. Mivel õ vezetett, õ választotta meg az útvonalat. Az irányválasztása elbizonytalanított, észrevételeim meg az õ gondolatait zavarták. Emiatt folyamatosan ellenõriztük a pozícióinkat, a térképet, és egyre jobban elbizonytalanodtunk. Megálltunk, tanakodtunk, akikkel találkoztunk kérdezõsködtünk, és amint lenni szokott, szinte mindenkitõl ellentmondásos válaszokat kaptunk. A dolog Kis-Huta rétnél tisztázódott, amikor MM azt mondta, hogy a 2. pont közel van az Olasz kapuhoz, és akkor rájöttem arra, hogy mi vezetett engem félre. Nekiindultunk futva, elég jól haladtunk, és a kb 15 perces téblábolásból valamennyit visszahoztunk. Én még attól is tartottam, hogy honnan fogom felismerni, hogy a sok kõ közül melyik a Holló-kõ, de MM ezzel már nem törõdött. A 2. ep. Az Olasz-kapu elõtti mûút mellett, Szilvásvárad felõl kb. 400-500 méterre volt.

Itt kinyitottuk hátzsákunkat, kiterítettük térképünket, ettünk-ittunk, és a következõ útvonalat tervezgettük. A 3. pont lényegében a Nagymezõt Jávorkúttal összekötõ mûút mellett volt, Jávorkút elõtt kb. 1 km-rel. A térkép alapján három lehetõségünk kínálkozott. 1. Visszamegyünk egy darabon arra, amelyrõl jöttünk, és a sok kanyargós út közül kikeressük a legrövidebbet, 2. keresünk a Zsidó-rét felé menve egy másik viszonylag rövid, de kacskaringós utat, amelyik a nagymezei lóistálló mellett köt ki, a 3. pedig az hogy elfutunk a mûúton a Nagymezõig, onnan meg Jávorkút közeléig. Az elsõ lett volna a legpraktikusabb, de nem tetszett. Ugyanazt az utat, ha lehet aznap ne járjuk meg kétszer. A 2. választást kockázatosnak találtuk, mennyi idõt veszítünk, ha elkeverünk. Igy maradt a 3. amit egyébként is nagyon szeretünk. Igaz, hogy 1,5-2 Km-rel hosszabb az optimálistál, de ha futunk, akkor az nem számit. Rövid eszegetés, és pihenés után irány az Olasz-kapu, Zsidó-rét, Nagymezõ, Jávorkút mûút. A futásról hamar letettünk, mert MM-nek evés után szúrt az oldala, másrészt féltettem õt, nehogy lesérüljön. Viszont nagyon jól kilépett. Nagymezõ után ismét kezdtek erõsödni a balsejtelmeim. Mi lesz, ha elmegyek az ep. mellett? Emiatt nem mertem bátran nekiszaladni, csak túrázva haladtunk az úton. A turista térképek sem a legjobbak, rajtuk a távolságok eléggé megbízhatatlanok. A 3. ep. megint bizonytalansággal töltött el, mert az a bizonyos fa –amit kerestünk- a leírás szerint Bükk-fa, de én biztos vagyok benne, hogy az nem Bükk volt. Mindegy, MM ennek átmérõjét lemérte. Innentõl egy jelzetlen úton mentünk Csipkés-kút felé. Volt egy másik lehetõségünk is, miszerint leszaladunk Jávor-kútra, onnan a Bolhási barlanghoz, majd a K-jelzésen Ómassára, és vissza Szentlélekre. Ez az út viszont túl egyszerûnek és könnyûnek tûnt, ezért a jelzetlen utat választottuk Csipkéskútra.

Csipkéskútra.
Szerencsénk volt, mert sütött a Nap, és nem kellett tájolót használnunk, így az elõzõleg általunk sosem járt úton, könnyen eltaláltunk Csipkéskútra. Az is csábított erre a választásra, hogy a Jávorkút-Csipkéskút közötti fenyves csodálatosan szép. Ez sem volt éppen csúnya, de különös sem. Ebbõl a szempontból rosszul választottunk. Csipkésrõl viszont a sárga jelzést néztük ki magunknak Ómassára. Itt sem jártunk korábban, de innentõl már én vezettem. Sajnos megint elkövettem egy hibát. A Sárga egy kitûnõ dózer úton vezetett egy darabig, majd letért egy mély patak-völgybe. A dózer láthatóan párhuzamos volt a völggyel, és feltételeztem, hogy minden út Rómába, illetve Ómassába vezet. Ezért válasszuk a jobban járhatót. Arra nem gondoltam, hogy egy jó km után elkezd mindenfelé kanyarogni, és onnan már nem lesz jó a patakvölgybe lemenni. Abban is reménykedtem, hogy ez a dózer Ómassa felett szintben elvisz minket a Rajthely közelébe, és nem kell Ómassára bemenni. Nos mindkettõben tévedtem. Az Alsó Borovnyák-Kõablakánál kötöttünk ki a volt kohász úton. Erre vezet a Bükki hegyi marathon útvonala is. Sajnálattal láttam, hogy az utat mélyen feltúrták munkagéppel, mert Bánkútról szennyvizet akarnak elvezetni erre. Tréfásan kértem is a munkásokat, hogy aztán jól temessenek itt be mindent, mert jövõre a maratonon erre szeretnék futni. Megígérték, hogy rendben lesz, de ellenõrizni fognak, hogy valóban elindulok rajta, és nemcsak beszélek. Végül is leértünk Ómassa felsõ csücskébe. Tévedésem miatt kerültünk 1,5 km-t. Másfelõl viszont nem bántam meg. Mintha visszautaztunk volna az idõben 15 évet. Az isten hozta Õrnagy Úr helyszíne és falusi hangulata volt tetten érhetõ. Itt az utcán mindenki ismert mindenkit, egymással beszélgettek az emberek, a keretekben kakasok kapírgáltak, kecskék mekegtek, imitt amott ketrecekben nyulak rágicsáltak. Kár lett volna kihagyni, bájos hangulata volt ennek a településnek.





Vissza a rajthelyre.
A buszmegállótól balra fel a sokszínû jelzésen. Itt olyan út következett, amihez nem volt kedvem. Az útról folyt a víz, és az út is sáros. Nem szeretem az ilyet. Sosem zavart az esõ, a hó, sem egyéb más, de nekem mindig kell 5-10 perc, amíg megbarátkozom a gondolattal, hogy a cipõm sáros lesz. Utána már semmi bajom vele, de addig mindig rossz a kedvem. Igy történt most is, és nem tetszett az emelkedõ. Pedig akadt egy két különlegesen szép függõleges sziklafal, amilyet sosem láttam korábban. Ezek az ország legszebb sziklafalai. Egyre kedvetlenebb lettem, megint kezdtem azt érezni, hogy rossz helyen járok. Eljutottunk a Jubileumi –forráshoz, és megint szembesültünk azzal, hogy szokás szerint nem a legrövidebb utat választottam. Innentõl nem teketóriáztunk, elhagytuk a földutat, és tájfutó szokás szerint a villamos-vezeték nyomvonalán mentünk hegynek felfelé. Úgy gondoltuk, hogy a távvezeték településre vezet, és az építési költségek minimalizálása szempontjából ésszerû útvonalon halad. Ez a rész már egyáltalán nem volt kellemes.

A célban.
A célban már csak a szépre emlékeztünk, és minden kétségünkrõl elfeledkeztünk. A rendezõ, - tisztelet és nagy-nagy megbecsülés Neki- nagyon kedvesen fogadott, jó volt vele, és kellemes volt beszélgetni. Igazából hálásak vagyunk neki, és azt hiszem, hogy nagyon bátor, és ritka cselekedetet hajtott végre. Tudtommal egy ilyen túrát egyes-egyedül megszervezni nem kis dolog, nem akármi.

Összegzés.
Elsõ próbálkozásom alapján nem szeretem a tájékozódási teljesítmény túrát, pontosabban a fel-felbukkanó bizonytalanság érzését. Jobban szeretnék egy jó itinert, ami alapján a verseny elõtt fel lehet rá készülni. A tájékozódási túrának viszont bája is van, nevezetesen az, hogy ember ismeretlen helyekre is el fog jutni. Nem kispistás dolog az egyéni útvonal választás. Ez egy kreatívabb mûfaj. Az útvonal évrõl-évre változik. A Bükköt és más tájakat is sokkal jobban meg lehet általa ismerni. Nekem még barátkoznom kell a Tájékozódási Túrákkal, és nem is ajánlanám mindenkinek. A térképek majdnem csapnivalóak. Az viszont lenyûgöz, hogy egyetlen fecske is csinál nyarat, azaz egyetlen rendezõ vállalása is ennyi élmény befogadásához segíthet minket indulókat.

Kelt,

Eger, 2009-11-15

Tiberius














 
 
 Túra éve: 2008
kozmaildiTúra éve: 20082008.11.23 09:56:07
megnéz kozmaildi összes beszámolója
Kaszás-kút vagy Eszter-forrás?

Pénteken Margó felhívott: „Lenne kedved a szombati Szellemes lélek nappali tájékozódási TT-re jönni?” Kb. 3 mp gondolkodás után már az indulás idõpontjáról beszéltünk. Reggel 5.45-kor indultunk. Utunk kalandosra sikerült köszönhetõ a ködnek és másnak is, de végül sikerült a Szentléleki Turista Parkba érnünk. Útközben nyomós évek és alapos átgondolás után úgy döntöttünk, hogy a rövidebb távon nevezünk.
Szentléleken szép õszi napsütéses idõ és Kovács Attila fogadott bennünket. A vihar miatt módosítani kellett az útvonalat így 10 és 25 km-es táv közül választhattunk. Egymásra néztünk, majd a térképre és néhány másodperc alatt megdõlt a terv, persze hogy a 25-ös távon neveztünk. Attila biztatott bennünket: Nem nehéz! Megvárlak benneteket! Rövid tervezés után már indultunk is az elsõ pont felkeresésére. Bár a környéken már többször túráztunk én a pihenõparkban még nem voltam. Választhattunk a hosszabb jelzett út vagy a jelzetlen „szélesnek mondott szekérút” között. Persze JN mentünk! Rövid keresgélés után egy magaslatról megláttuk a parkot, Margó egy táblát én pedig egy hintázó alakot vettem észre a völgyben. Megtaláltunk a magaslest is, gyors mászás közben megszámoltam a létrafokokat (az elsõ kérdésre meg volt a válasz).
Kaszás-kút volt a második állomás. Az erdõben csak a saját lépteink okozta levélsusogás hallatszott és néhol vidám madárdal, így zavartalanul gyönyörködhettünk az õszi erdõ nyújtotta szépségekben. A kút keresése során merült fel bennem a kérdés: Ez lehet a szellemes kérdés? Ugyanis Kaszás-kútnál meg kellett számolni a lépcsõfokokat. A kút megvan csak éppen hiányzik a forrásról a tábla és zöld festékkel „Eszter forrás” elnevezést kapott valakitõl. Megnéztük a másik irányból is: Barlang megvan, visszafolyó megvan és megint az Eszter-forrásnál voltunk! Csak ez lehet az a kút, de a név nem stimmel, nem baj! Majd meglátjuk! Margó megszámolta a lépcsõfokokat, megebédeltünk és máris haladtunk a Barátság-forráshoz.
Randó kúton pihenõhely található, ahol sütni-fõzni is lehet, de erre most nem jutott idõ, pedig egy szalonna sütés de jó lett volna! A Barátság-forrást hamar megtaláltuk, megválaszoltuk a harmadik kérdést is. Úgy terveztük, hogy visszamegyünk a sárga jelzésen majd a piroson haladva a Válint kereszt után a legrövidebb úton, lehetõleg sötétedés elõtt elérjük a célt. Minden terv szerint alakult. Még néhány méter szintkülönbséget leküzdve kellemes tempóban, telve szép gondolatokkal és sikerélménnyel érkeztünk meg. Attila kicsit átfázva várt ránk, gyorsan értékelte válaszainkat és eredményt is hirdetett. A gratuláció mellé a 2. és 3. helyezett nõi versenyzõknek járó díjjal is kedveskedett nekünk, ajándék pólót kaptunk.