OKT

OKT fórum 

lista a hozzászólások időrendjében

<<< 2.sz. túra: Sárvár - Sümeg4.sz. túra: Keszthely - Tapolca
3.sz. túra: Sümeg - Keszthely
hdanee Bejárás: 2016.06.04. Rögzítve: 2016.06.06 15:28:34
Keszthely - Hévíz

Keszthelyen az OKT útvonala a vasútállomástól (bélyegző, étel, ital a Vén Bakter sörözőben) párszáz méterre található Helikon parknál érhető el. A parkon, majd a városközpont utcáin kanyarog a jelzés, figyelni kell! Végül a város főterén és sétálóutcáján haladunk el, itt több véndöglátóipari egység is működik. Az útvonal megkerüli a kastély parkját, de nyitva tartási időben az útvonalat rugalmasan kezelő túrázóknak javaslom, hogy inkább vágjanak át a parkon, hiszen a látványért megéri. (Kocsma viszont a parkot megkerülő úton van.) A város szélén még három további intézményben frissülhetünk fel, mi a Négycsöcsűre szavaztunk, igen autentikus hely.

Az aszfaltkoptatás a főúttól kissé eltávolodva folytatódik, majd egy híd után rövidesen elérjük a Keszthely-Hévíz kerékpárutat. Ez egy meglehetősen szép, erdei kerékpárút, több, keskeny híddal fűszerezve. A hátulról érkező kerékpárosok miatt figyelni kell, mozogjunk egyenes vonalban akkor is, ha az eddig felsorolt italozóhelyek mindegyikén becsülettel fogyasztottunk.

Hévízre beérve rögtön egy büfébe botlunk, majd a tavat jobbról (kelet felől) kerüljük egy kellemes sétányon. Palánkjegy váltható, bár a sűrű szövésű rácskerítésen nehéz átmászni :) A városba a buszpályaudvarnál érünk be, itt található a bélyegző is és szomjunkat is csillapíthatjuk a közeli sétálóutcákon.

A szakasz jelzettsége kitűnő, a keszthelyi belvárosban persze nehéz kiszűrni a sok felirat között. Végig aszfaltos szakasz, bár minket ez speciel nem különösebben zavart, legalább jól lehet haladni - és igazából még árnyék is szinte végig volt.

 
korbela Bejárás: 2016.03.26. Rögzítve: 2016.03.28 08:19:25

 A szakasz sok látnivalót es szépséget nyujt, így szinte biztos, hogy erre a környékre meg visszatérünk . Végig rengeteg madarat


láttunk es hallottunk, sok félét. A jelzettség megfelelő. Egyedül a nevezetes "hazudik" tábla rossz a Rezi vári kiteronel. A Nagy-séden való átkelés sem okozott gondot. A bedobált torlaszön száraz lábbal lehetett át egyensúlyozni. + egy hasznos tipp: ha valaki Egregyen látni szeretné a római katona sírját, akkor azon a ponton, ahol egy információs táblatol aranyozott zaszlotartok vezetnek le egy padhoz, sétáljon le, mert különben elszalasztja az érdekes es nem jelzett látványosságot.

 
Pulmy Bejárás: 2014.02.16. Rögzítve: 2014.02.19 17:28:03

   Hosszas időpont egyeztetés után a mai napon, ezen szakasz elmaradt részét és a Sárvár-Sümeg szakasz utolsó részét teljesítettük.


 Reggel Sümegről a menetrend szerinti busszal mentünk ki a Hideg-kúti majori megállóhoz.Fontos tudni,hogy ez időszakos megálló,tehát előbb egyeztetni kell a söfőrrel.Nekünk nem volt szerencsénk,mert csak a második arra fele tartó járat  vezetőjével tudtunk  megegyezni.


 Bő 15 perces utazás után megérkeztünk kiinduló pontunkhoz. Az itt található pihenőhely szépen fel van újítva,ha valakinek túra közben esik útjába kellemes pihenőhelyet talál itt.Gyors csoportkép készítése és rövid cihelődés után neki vágtunk a Keszthelyi-hegység peremén található bazaltikus Tátika hegy  és Tátika Vár megmászásának, mely 410 méteres tengerszint feletti magasságban található.A segítségül használt térképek szerint az OKT pihenőig 1590 m-t kellett teljesítenünk innen a vár további 520 m-es kapaszkodás után érhető el.  A kapaszkodásunk az OKT pihenőig illetve a kék rom elágazásig 32 percig tartott ,az átlagsebbeségünk pedig 2,99 km/h volt.


  Az út végig jól járható,közepesen nehéz,néhol erős,izzasztó kapaszkodókkal. A jelzések végig kitünően vezettek bennünk mind feljebb,jóformán az egyiktől már látszott a másik.Fontos megemlíteni,hogy a jelzéseken látszik,hogy gondos kezek nem oly régen újították fel őket.  Az ösvény végig évszázados bükkök,gyertyánok,kőrisek és kocsányos tölgyek között visz egyre magasabbra.A tavasz közeledtét jelezte,hogy a mai napon már hallottuk az énekes madarak csodálatos csicsergését és rengeteg aljnövényzet is kizöldült már.Szinte hihetetlen,de már szedtünk medvehagymát a szendvicsünkbe és haza is került egy kevés. Fontos,hogy csak az szedje le aki ismeri,mert könnyen téveszthető a gyöngyvirággal aminek viszont kellemetlen következményei lehetnek.


 A fárasztó kapaszkodás közben a baztaltorgonáknál akinek van kedve megkeresheti a Remete barlangot,mi ezt kihagytuk,igaz jelzést sem találtunk ami ráutalt volna. A bazaltorgonáktól tovább kapaszkodtunk felfelé és már majdnem az OKT-s pihenőig felértünk mikor felsejlett előttünk a vár. Akinek nincs kedve a további mászáshoz annak itt jobbra kell letérni a kéksáv tovább arra halad.


 Mi vállaltuk a további 520 m-es meredek kapaszkodást ami felfelé 11 percig tartott 2,77 km/h-s átlagsebességgel.Ugyanez lefele 7 perc és 4,93 km/h volt.  Az út innét végig erős emelkedésü,csak a végső 50-60 m enyhül meg,de az élmény mindenképp megéri,kihagyhatatlan.


  A hegy és a vár a nevét az első birtokosától kapta,fontos tudni ez hazánk egyik legrégebbi kővára,melyet az évszázadok csatái tépáztak a mai állapotig,bár látszik,hogy szorgos kezek próbálják felújítani a romokban is csodálatos építményt,melyet több mint 400 éve gyújtottak fel a törökök.


   A várromból csodálatos körpanoráma tárul elénk.Látni a Keszthelyi-hegység többi csúcsát a Zalaszántói-medencét és a környező településeket,de felejthetetlen látvány a Rezi-vár romja valamint  a Sztúpa fényesen világító torny is.. A hab a tortán, jó idő esetén,a Balaton látványa a tanúhegyekkel.


 Gyors ereszkedés után elértük az elágazót,honnét a már jól ismert erdőben vezet tovább a kék sáv jelzés az OKT-n. Innét már látszik,hogy kevesebb túrista jár,az ösvény kevésbé látható,néhol el is tűnik a sűrű aljnövényzetben,de a jelzések itt is kitünően és láthatóan vezetnek tovább.Néhol kiborult fákon kell átlépni vagy mászni,ami romantikus hamgulatot ad ennek az útszakasznak.


  A következő megállásra késztető hely a  Fekete-Tó melynek környezete igazi vadregényes képet nyújt,nyáron olyan érzése lehet az embernek,hogy dzsungelben jár. Innét tovább ereszkedünk,oldalazunk lefele az erdőben néhol alig látható ösvényen,de a jelzések nagyon jól vezetnek lefele a hegyről látszik a nem régi felújítás itt is. Egyedül akkor van egy kis tanácstalanság az emberben mikor kiérünk az erdőből a földútra,itt nem egyértelmüek a jelzések,de tudjuk,hogy balra kell fordulni. Kb 500 m után jobbra kell letérni egy írtáson,de a jelek itt jól vezetnek az erdei aszfalútig,hol szintén balra fordulunk és megindulunk a sarvalyi erdészházig.Itt túránk leér a hegyről és majd végig sík terepen vezet egész Sümegig kisebb .-nagyobb hullámvasútazással majd végig aszfalton. Elhaladunk a romos erdészház  mellett és megérkezünk a már messziről látható Sarvaly pihenőhöz.  Erről a helyről tudni kell,hogy valamikor itt egy virágzó középkori falu állt,mely már majd 500 éve elpusztult. Emlékét az erdőben található templomrom idézi fel,de jelzést erre nem találtunk. Itt érdemes kitérni a Sarvaly-forráshoz,mely időszakos,száraz időszakokban elapad.Jelenleg bő vízzel csordogált a szépen felújított pihenőhelyen keresztül. Érdemes a pihenőidőt ide tervezni.


   A tátikai elágazótól idáig az út 7100 m volt,melyet 94 perc alatt teljesítettünk 4,54 km/h sebességgel.


Gyors bélyegzés után indultunk útúnk következő állomása felé mely 6650 m, és 90 perc alatt síkerült legyűrnünk 4,41 km/h átlaggal. Az OKT itt előszőr aszfalton vezet egészen a Sümeg-bazaltbánya vá. elágazóig,ahonnét egy murvás út vezet egész Sümeg határáig. Meglátszik a teherforgalom,mert köszönhetően ez előző napi esőnek bokáig érő tócsákat kellett kerülgetni végig. Egy izmosabb emelkedő végén,miután áthaladtunk két magasfeszültségű vezeték alatt elértük Sümeg egyik iparnegyedét.


  A tájképet régóta meghatárózó Sümeg vára adja erre már az útirányt,kelet felől érünk be a barokk városba,melyről részletesebben itt olvashattok:  


http://sumeg.hu/latnivalok/


 


  Végighaladva a sajátos hangulatú belvároson feltünt ,hogy a főutcán együtt halad a kék,piros ,zöld és sárga jelzés.Ez kevés helyen van így.


Szomjunkat finom helyi fröccsel és nem helyi,de finom sörrel a Garnay utcai büfében oltottuk,mindjárt kétszer,mert ez volt a mai nap első ilyen jellegü megállója . Ezt a helyet mindenkinek ajánlom,mert kellemes árakkal és kedves személyzettel várja a vendégeit.


 


  Betértünk a sümegi vasútállomásra bélyegezni,melynek óriási forgalmát 1 azaz egy szolgálattevő vezényli le. Innét neki vágtunk túránk utolsó mai szakaszának Kisvásárhelyig. Előszőr minden túrázó rémálmán, a kb három és fél kilométeres aszfaltos országúton vitt a jelzés.A Marcal folyó hídján átmenve elértük Zala Megye határát,ahonnét nemsokára a jelzések letértek egy földútra(hál Isten) mely az erdő és a mező közt érte el Kisvásárhely első házait és a bélyegzőt rejtő haranglábat.


Ez egy elég jellegtelen szakasz,semmi érdekesség csak  aszfalt ,az  erdei út egy kicsit már élvezetesebb,de itt más árnyékolta be a kedvünk:a rengeteg szemét .Ezek az illegális lerakók Sümeg keleti részén kezdődtek és egyre szaporodtak.Szomorú látni az emberek ilyen felelőtlenségét . A másik ami megütötte a szemünk az utolsó részen,a sok falopás árúlkodó jele.Válogatás nélkül esztelenül vagdossák ki a fákat,néhol 50-60 centis csonkokat hagyva.Láttunk egy csoportot"munka"közben,de meglátva bennün besiettek a sűrűbe.


 Ez a szakasz  6350 m volt.83 perc kellet a teljesítéséhez 4,73 km/h átlag sebességgel.


 


   Ezen a távon meglátszik,hogy mások tartják karban a jelzéseket,melyek már kopottak és nagyon ritkák !


 


 Összeségében egy kellemes túra napot teljesítettünk,volt nagyon kellemes vadregényes szakasza és sajnos lehangoló része is a végén.


A terveinkben tovább haladdunk Sárvár felé,mely a mai nap utolsó szakaszának tapasztalatai alapján nem a legérdekessebb etapoknak igérkeznek.


 


 

 
Pulmy Bejárás: 2014.01.19. Rögzítve: 2014.01.19 20:58:27

  Mivel ebből a szakaszból a Keszthely-Héviz táv már kipipálva ,ezért gy kicsit rendhagyó módon osztjuk fel a hátralévő szakaszt. Első nekifutásra a Hidegkúti Major-Hévi szakaszt teljesítettük.Szerettünk volna Zalaszántó után a kék rom jelzésen felmenni-az OKT útvonalának alternatívajaként-Rezi várához,de ez két okból is meghiusúlt. Egyrész egész nap  lógott az eső lába és nem kívántunk bőrig ázni-szerencsére megúsztuk -másrészt nem találtuk meg a kék rom jelzést,pedig úgy figyeltünk,hogy a szemünk is majd kigúvadt.Ráadásul térkép is volt nálunk(friss). No sebaj,majd egy másik alkalommal csak a vár túrát csináljuk meg,mert a panoráma ami onnét látszik megéri a plusz fáradságot.


 


 Előzetesen  ez a táv 22-23 km-t igért ,a kitérővel +5-5,5 km lett volna.  A szakaszban így  +529/-446 m szint volt.Erre a szakaszra 5-5,5 órát szántunk kisebb pihenőkkel,ami sikerült is,mert végül 5 óra 30 perc alatt csináltuk végig,de ebben volt egy kis eltévedés illetve két helyen egy kicsit adtunk a test örömeinek is(kis szendó,kis sör,bor stb..) és jó pár perc nézelődés az útba eső nevezetteségeknél.


 Nem sokkal 8 után indultunk a majorsági épületektől,itt kis keresgélés után felfedeztünk egy kék szalagot(köszönjük aki kirakta)mert más jelzés nem utal rá,hogy le kell térni balra.


Egy dzsindásnál kell átvágni az erdő felé és elérve az erdőt a szántó és az erdő között kell felfele menni,ahol az út kellemesen emelkedik,majd rendre megérkeznek a jelek,elsősorban kék szalagok(mégegyszer köszi),de a bokros dzsindzsás részen túl az erdőben a fákon is van néhol kék sáv,de ezek ha kivirágzanak afák és bokrok,valamint megnő a dzsindzsa teljesen el fognak tünni a szem elől,de itt nem lehet eltévedni elég egyértelmű az útvonal. Egész addig kell menni,míg balra nem lesz egy csapás,de ez már jól jelzett végig,egymást váltják a kék sáv és kék,piros és sárga kör jelzések. Itt az út egész a Sztúpáig erdőben vezet,ami minden évszakban tartogat valami szépet. KJelenleg ennek a se télnek se tavasznak beillő időben is megmutatta sokszínűségét,mivel néhol már nyílnak a kora tavaszi virágok(kankalin,hóvirág,százszorszépek),néha még látni az élelmet kereső vadak nyomát(turat :D ) valamint  az el nem rohadt faleveleken és gallyakon való puha haladás is felemelő érzés. 


 Egy idő után elérjük a Sztúpához vezető kaptatót(kb 1 km) ami sajnos végig aszfalt,aminek a rossz érzését  az erdő bőven kárpótol. Mielőtt nekivágunk ennek a kaptatónak érdemes a jobb oldalt található,jó állapotú pihenőhelyen szusszanni egyet. Itt folydogál egy patak is aminek a látványa jól esik a szemnek és a fülnek. Felfel haladva érdemes megállni és megnézni a Kovácsi-hegy tanösvényénak tábláit,érdekes infókat lehet belőlük szerezni. A  Sztupánál ápoltuk egy fél órát a lelkünk,egy kis meditálás jól esett. Sajnos mivel korán értünk az árus még nem volt ott,így nem tudtunk bélyegezni az egyedi pecséttel. A jelenleg is zajló felújítások miatt nagy a felfordulás,de ha kész lesz csodálatos nevezettesége lesz a hegynek.


  Innét lehet választani,hogy a faluba az OKT útvonalán mész le vagy aki igényel még egy kis keleti filozófiát az vállaszthatja az Imaház felé vezető utat is,ahol a szerzetesek -állítólag-mindig segítő készek.


 Mi az első lehetőséget választottuk.Ez azút meredeken erszkedik le a falu felé,előbb erdőben majd a szőlhegyen,egy idő után aszfalton.Ahol engedi a növényzet csodálatos panoráma tárula szemünk elé ,láttatva Tátika,Rezi várát ,a távolban Hévíz sziluettje is fel tűnik,de maga a falu és környékének látképe is csodálatos.


 Beérve a faluba a Tátikában pecsételtünk és fogyasztuttunk egy kis folyékony kenyeret,aztán indulás az aszfaltcsíkon tovább Rezi felé,megnéztük a Kotsy Vízimalmot és a Templomot(a Mézeskalács ház zárva volt).


   Mint már említettem az eredeti elképzelésünk kútba esett ,ezért a forgalmas országúton haladtunk gyér jelzések mellett egészen a balra letérő köves,murvás,föld útig. Itt az OKT az erdő szélén vezet egész a Rezit jelző tábláig,végig emelkedve(alttomosan :D ). Jelzés ritkán van,de nagyon egyértelmű útvonal. A faluba  beérve megkerestük, a már szokásunkká vált I és II .világháborus emlékeket(ezt igyekszünk minden útba eső településen megtenni.) A néma megemlékezés után betértünk a 021.sz.Italboltba pótolni a folyadékveszteségünk és nem utolsó sorban pecsételni.


Egy komolyabb pihenő után elindultunk a kék sávon,ami itt (is)elég ritka "vendég".  Elérve a préses pihenőhöz fontos,hogy jobbra tartsatok,mert itt a jelzések nagyon nem egyértelműek! Mi a rossz útat választottuk,egyenesen mentünk és kb egy 2-2,5 kilométeres kerülőt kellet tennünk míg visszataláltunk az OKT_ra.  Viszont nem bántuk,mert az út végig szőlő közt vezet és útba ejti rezi-szőlőhegyi kápolnát,ami megéri a kitérőt.


 Miután visszaértünk a kék sávba haladtunk vagy 6-700 m-t aszfaltos,keskeny műúton ami végig meredeken esik,a hegy vissza adja az addigi fáradtságot egy kis pihenéssel.Erről az útról jobbra kell letérni egy erdőbe,ami nagyon jól van kitáblázva. Ez az erdei ösvény egy nagyon vadregényes tájon ereszkedik le a Gyöngyösi Csárdához. Bal kéz felől egész az erdő végéig egy szurdok kiséri az útunk,mi végig a tetején haladunk. Ez a rész volt a mai túránk csúcspontja. A csárdához érve megnéztük az öreg betyárok sírját,ami árulkodik arról,hogy pár száz éve erre is betyárkodtak a betyárok.


 Ezután elindultunk útunk utolsó szakaszára ,Hévízre.Erre már jók voltal a jelzések.Útközben megnéztün egy régi Zsidó Temetőt. Itt az út végig a gabonaföld mellett halad míg be nem ér az erdőbe,ahol kb 2-300 m után le kell térnim egy jobbra eső ösvényre,mely eleinte meredeken kapaszkodik felfele ,majd szintezve érjük el a balos letérőt,mely az egregyi Árpád kori templomhoz ér. Innét következi Hévíz vigalmi negyede megannyi borozóval,étteremmel.A nyitva tartó egységek kivétel nélkül népes vendégseregnek örülhetett.Elsősorban külföldi vendégek(főleg német és orosz-több volt ajkúak) múlatták itt az idejük,de elvétve magyar szót is lehetett hallani. Mi is betértünk megkóstólni a híre egregyi borokat egy borozóba.


  Ezután neki indultunk a centrum felé.Útközben nagyon csínos és rendezett "paloták"mellett haladtunk,nemhiába ez a város országunk egyik leggazdagabb települése.


 


 Összegzésként ma is egy remek túra napo vagyunk túl,jól esett elfáradni.Az idő a lógó eső ellenére is csodálatos volt .Az eddig bejárt szakaszaink közül a változatos és szép tájakon haladó útvonal előkelő helyezést érdemel.Viszont az eddigiek közül ez volt a legelhanygoltabb jelzésileg.


 

 
fulopg Bejárás: 2013.04.27. Rögzítve: 2013.05.03 20:05:54

Két nap alatt teljesítettük a szakaszt. Élménybeszámoló, képekkel az alábbi helyeken érhető el:


csatangolasaim.blogspot.com/2013/05/orszagos-kektura-iii-fejezet-1-nap.html


csatangolasaim.blogspot.com/2013/05/orszagos-kektura-iii-fejezet-2-nap.html


 


Hamarosan készítek útleírást is.

 
hegyikalandorok Bejárás: 2013.04.13. Rögzítve: 2013.04.18 15:33:44

szakasz leírás.


hegyikalandorok.blogspot.hu/2013/04/zalai-kalandok-keszthelyi-hegyseg.html

 
Artemix Bejárás: 2013.03.17. Rögzítve: 2013.04.04 14:46:58

 Keszthely-Hévíz


Megerősítem , amit nagypapi írt: egészen a tó előtti országútig egyértelmű. Mi jobbról (keletről) jutottunk el a buszállomásig, de ez sem volt jó, mert nem láttunk kék jelzést.


A térképek szerint az országúton balra kell fordulni (ott még láttunk is egy jelzést), majd a patak után ismét jobbra, keresztül a fürdőn...

 
nagypapi Bejárás: 2012.07.01. Rögzítve: 2012.07.04 14:37:45

Keszthely-Zalaszántó szakaszt gyalogoltam végig fiammal, nem éppen ideális időben, hiszen napközben nemigen volt 35 foknál hidegebb. Több helyütt sikerült elkavarni, ezekről írnék néhány szót. Hozzáteszem, lehet, hogy én voltam figyelmetlen a nagy meleg miatt.


Keszthelyen a vasútállomástól indultunk, a Helikon parktól kezdve a Fő térig igen jól van jelezve a Kék, erre szükség is van, mivel igencsak kacskaringózik az út. Aztán a Fő térnél eltűnnek a jelzések, de nem lehet eltévedni, a sétálóutcán kell haladni északi irányban a kastélyig. A Kéktúra megkerüli a kastélyparkot Kelet felöl, ráadásul a kőkerítés miatt nem is lehet innen látni a kastélyt. Ugyanakkor a kastélypark déli és északi részén is van egy kapu (gondolom, ezeket nagyjából egyszerre nyitják-zárják), amiken keresztül - kerülő nélkül - ugyanoda jutunk, és még a kastélyban és parkjában is gyönyörködhetünk. A L*dl áruháznál Nyugatra fordulunk, majd itt lesz az utolsó keszthelyi vendéglátóegység is, a Négycsöcsű kocsma. Az út kanyarjában kijutunk a városból, de innen egy köves úton kell továbbmenni egyenesen. Jelzés majd 100-200 méter múlva, ahol becsatlakozik egy kerékpárút. Innen a hévizi tóig végig a kerékpárúton kell haladni, eltévedni (itt) nem lehet. A tó előtti országútra kiérve megint nincs jelzés, ami azért gáz, mert nem tudni, merre kell megkerülni a  tavat. Mi balra (nyugat felöl) kerültük, mert az Atlasz így jelzi, valójában valószínűleg keletről kellett volna. Ez a buszpályaudvarig jóval rövidebb lett volna (és talán később jelzések is vannak). Buszpályaudvaron a bélyegző rendben megvan.


Innen megint az Atlasz alapján mentünk, megérkeztek a jelek is, majd az új - és máris Hévíz egyik jelképévé vált - templomnál elfordultunk észak felé. Egy jobbkézre eső büfészerűségben újabb frissítő, majd tovább hosszasan Északnak, egészen a haranglábig (Kápolna?) Egy irányító tábla balra 700 méterre jelzi az Árpád kori templomot. Ezt benéztük, mert a mutatott irányba mentünk, holott a Kék pártíz méter után újra jobbra, északra fordul, és egy vendéglőkkel, pincékkel, borozókkal szegélyezett keskeny aszfaltúton megy egészen a román kori templomig. A templomnál (temetőnél) vízcsap is van. Ez egészen kivételes erre, Keszthelytől idáig egyetlen kékkutat sem láttunk, van viszont piros tűzcsap még az erdőben is. A térkép szerint itt előkerül egy zöld jelzés is, együtt halad a Kékkel nyugati irányba jópárszáz métert. A zöldből talán egy kopottat láttam, egyéb semmi. Nagyon kell figyelni a letérést észak felé, könnyű elmenni mellette, mivel igen benőtt szekérútra kell fordulni. Aztán lesz pár jelzés, és a kelet felé való forduló is jól jelzett. Meredek ereszkedés kezdődik egy még szélesebb ösvényen, aztán ahogy lejt az út, egyre keskenyebb, benőttebb lesz az út, ösvény, csapás, majd szinte semmi. Jelzést itt nem láttam, igaz, utóbb kiderült út híján kicsit délebbre sodródtam. Szerencsére elértük a Karmacs felé vezető jól járt földutat, és pár lépést téve észak felé csatlakozott is a Kék. A másik irányból jól van jelezve a letérés felfelé. A karmacs előtti kőkeresztig nem különösebben izgalmas az út: jobbra tőlünk 400-500 méterre a Gyöngyösi csárda, de nekünk még közel 2 kilométert kell menni, fele részben aszfalton. Elég demoralizáló. Viszont itt már legalább nem lehet eltévedni.


Gyöngyösi csárda előtt villanyoszlopon a kéktúra pecsét, mi betértünk, jól esett a jéghideg viceházmester. Bent is van amúgy kéktúra-pecsét. Néhány lépés vissza, és egy keskenyebb, emelkedő aszfaltúton indulunk Rezi felé. Szép irányító tábla jelzi a letérést az amúgy nem túl hívogató, benőtt ösvényre, ami elég erősen emelkedik. Van néhány jelzés, de oda kell figyelni. Újabb keskeny aszfaltútra érünk ki, melyen tovább emelkedünk. Aztán elérjük a falu szélét (új, szép házak), itt ÉK felé fordulunk és besétálunk az "ófaluba". Az egyik kereszteződésnél jobbra pártíz méterre feltűnik egy Dr*r24 felirat, egy cukrászda-presszó van itt, de a Kéktúra pecsét nem itt van, hanem egy sarokkal lejjebb. Továbbhaladva még párszáz méter aszfalt, majd jól jelzett, egyértelmű letérés egy köves útra észak felé. Ezen haladunk folyamatosan, enyhén lejtve, míg kb. 3 km múlva el nem érjük az országutat, amelyen jobbra (K-ÉK irányba) fordulunk. A kanyargós aszfalton átkelünk egy patakon, elhagyunk egy buszmegállót (itt a tábla szerint megáll néhány busz, de fogalmam nincs, hogy a Kéktúrázókon kívül kiket szolgálhat még ki, lakott rész nincs a közelben), majd további kb. 1 km után elérjük Zalaszántó délnyugati sarkát és a Vindornyalaki elág. buszmegállót. Itt sok busz megáll. Tovább követve az országutat a falu közepe felé, elérjük a románkori részeket tartalmazó templomot és a Kék letérését a Sztúpa felé. A 'Zalaszántó, Iskola' nevű buszmegálló van itt, és naponta 1 busz áll itt meg. Egyik kéktúra bélyegző itt van (Reál üzlet), másik párszáz méterrel feljebb, a Tátika presszóban: ez az Ádám utca buszmegállóhoz esik közel (itt a buszok mindegyike megáll).

 
matus Bejárás: 2012.04.28. Rögzítve: 2012.04.28 23:26:33

györkösattila előző hozzászólásában részletesen elemzett kritikus részek még mindig olyan állapotban vannak a Kovácsi-hegy és Sarvaly között, ahogy ő azt leírta, sok esetben az általa kihelyezett kék szalagok segítenek, ám számos esetben nincs meg az út. A Tátika utáni szakasz Sarvaly felé lehet, hogy már 1 hónap múlva sem lesz járható, mert akkora lesz az aljnövényzet. Egyéként szerintem is szép rész ez is.

 
gyorkosattila Bejárás: 2010.10.04. Rögzítve: 2010.10.16 17:00:27

Összefoglalómban az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek! 


3. sz. túra: Balaton-felvidék (Keszthelyi-hegység) (folytatás)


 


(Sümeg vá.–Keszthely) 


Sarvaly erdészház => Zalaszántó 


 Én az erdészházat a Sümegi bazaltbánya megállóhelytől közelítettem meg. (Ez még egy olyan kb 2 km többletet jelent a túraszakaszhoz, de nem nagyon lehet másképpen) Hosszasan gyalogolhatunk aszfalton egyenletesen emelkedve. Sok helyen a padkán is lehet menni, mert elég széles, gyakran kavicsos, gyengén füves. A jelzések jók, de itt-ott eltűnnek, hiányosak. (Néhány kék szalag kihelyezésével némileg javítottam a helyzeten) Nem túl sok elágazás, kereszteződés van szerencsére. A „Hajdani erdészház romjai”-ig széles, jól járt, jó erdei úton megyünk, amely a belsőbb részeken már inkább murvás, kavicsos út. Ott kell lekanyarodni jobbra, érdemes figyelni, mert az aljnövényzet, bokrok takarják kissé a beljebb lévő fán lévő jobbra mutató jelzést (szalagok segítenek). A Szebike-erdőben hangulatos, alig járt erdei út vezet. Hamar kiérünk belőle és balra egy erdei makadámútra kanyarodunk (fehér kavicsos), amely alul kerüli meg a Tátika-hegyet. Ezen nem sokat kell menni, amikor hirtelen élesen jobbra kanyarodunk egy alig észrevehető csapásra. Itt nagyon kell figyelni jobbra, mert közvetlen az út mellett nincs semmilyen kanyarodásra utaló jelzés egyik oldalon sem! Jobbra magas gaz, gyom, cserjék széles sávja zárja el a kilátást a feljebb látható jelzésektől (néhány kék szalag ide is került.


 Innentől következik az OKT egyik leg vadregényesebb, a maga nemében legszebb szakasza! A jelzésfestők heroikus küzdelmet folytattak a nagyon nehezen járható útvonal jelzéseinek felfestésekor, ez nyilvánvaló. Egy rövid bevezető szakasz után mindenhol kidőlt fák, leomló hegyoldal, árkok, patakmeder, belógó ágak, indák, az útra szóródott mindenféle vastagságú és az enyészet legkülönbözőbb állapotában leledző, törött faágak akadályozzák a továbbjutást. Gyakran ősrégi Kék jelzések is feltűnnek a fákon, jó érzés ezeket látni, de vannak frissek is. A fákon és az aljnövényzet között mindenféle gombák, sokszor elképesztő mennyiségben, a levegő páradús, fülledt! Előrébb egyre idősebb erdőbe jutunk, sokszor a bükkfák átmérője talán két méteres is lehet. Teljesen gondozatlan, elhanyagolt erdő ez, igazi ősbükkös és gyönyörű. Láthatunk itt állva elhaló és egymásnak dőlő fákat is nem keveset. Az aljnövényzet is sok helyen sűrű, szinte dzsungel két oldalt. Indák, cserjék, lelógó ágak és töménytelen derékba tört és kidőlt fa, leszakadt ág, néhol az utat megtalálni is alig lehet annyi! Döbbenetes ezeket a méteres vastagságú kidőlt fákat látni és elenyészetükbe bepillantani. Már fentebb van egy csúnya eltéveszthető elágazás. Itt tisztább az erdő néhány száz méter csak aKL jelzés elágazása. Ezen a ponton megritkulnak a jelzések és a jól járt csapás balra vezet, de egy alig látható ösvényke a cserjésbe megy! Ez nagyon nehezen vehető észre, főleg, hogy egy nagy letört faág is keresztbefekszik a csapáson és nincs sehol kék jelzés a környéken, pedig ez a helyes útvonal, az OKT útvonala. Tehát aki balra megy tovább az ösvényen, az sehová sem jut, arra megszűnik az út, de csak kb. 140 m után, az ember meg keresgélhet. Én a földre jó irányba helyezett korhadt faágakkal és kék szalagokkal a helyes irányba igyekeztem terelni a gyanútlan túrázót, de megtisztítani az utat nem bírtam. A vár felé vezető útelágazásig már probléma nincs. Nehéz, fárasztó, de fennséges szakasz. Aki érdeklődik a várak iránt kapaszkodjon fel a hegycsúcsra és nézze meg Tátika várát. Én úgy látom, hogy elég elhanyagolt várrom ez, sajnos a feltárási javítási munkálatokat is jóideje abbahagyták már, sőt a szemeteszsákokat sem viszik le (vagy cserélik kellő alkalommal). Elég szomorú látvány, de a kilátás megéri. Mindenesetre a táblát kint hagyták: „Omlásveszély! Ásatási terület idegeneknek belépni tilos!”


 Innen legyalogoltam a Hidegkúti majorhoz és ezzel erre a napra befejeztem a túrát. Busszal beutaztam Zalaszántóra és ott a szállásom Vajda Bélánénál volt. Ára 2500 Ft/fő (Zalaszántó, Ádám u. 34. Tel.: 83/370-103) Majdnem az utca végén – kb 200 méter a buszmegállótól - egy zöld ház, „X” kerítéssel, de házszám nincs az épületen. Magánház, a felső szinten kaptam szobát; kiváló színvonalú szálláshelyen és udvarias házigazdákkal (TV a szobában, közös a hűtő, a konyha és az étkezőhelyiség a lakókkal, a szobából nyíló saját fürdő [tusoló] és WC helyiség, erkély csodás kilátással, kellemes hőmérséklet. Mindenhol ragyogó tisztaság és a berendezés új)


 Másnap visszabuszoztam a Hidegkúti majorhoz és folytattam túrámat. Azazhogy folytattam volna, de megakadtam, mint a négyes metró fúrópajzsa. A majortól kb 400-600 méteren keresztül nincs semmilyen jelzés, sem út! Janka és Zoli írta: „Hidegkúti-major. A túraatlasz szerint a majorral szemközti oldalon a távvezeték pászmájában kellene haladni. De itt nem lehet, mert annyira benőtte a növényzet. Ezért mi az aszfalton továbbmentünk pár métert és a mező szélén haladtunk az erdő mellett. Távolabb becsatlakoztunk egy földútba.” Trojka írta: „A Hidegkúti majornál, a mûút után, a vezetékek alatt nincs(!) út. Teljesen benõtte a dzsindzsa. : („  Teljesen igaz megállapítások, én megpróbáltam felfedezni a jelzéseket és szigorúan követni a Kék kijelölt útvonalát, de csak egy ősrégi, alig látható jelzést találtam a villanyvezeték oszlopán a buszmegállóval szemben, utána sehol semmi. Pedig elvileg négy jelzés is erre tart (kék kör, piros kör, sárga kör, és az OKT). Óriási gaztenger, embermagas csalán és dudva mindenhol, reménytelen az átkelés és tegyük hozzá értelmetlen is. Látszik, hogy mások is keresgéltek a villanyvezeték pászmájában, de mindenki feladta. (Itt mélyen bent találtam épületmaradványokat, lehet, hogy a középkori falu romjai?) Ezután az aszfalton mentem az erdő sarkáig (van ott egy „Vigyázat kábel” tábla ami a gépi fölmunkát végző dolgozókat figyelmezteti, hogy , ott földmunkát végezni tilos, mellette egy sárga oszlop gázvezeték jelzőtáblával, OKGT felirattal) letértem balra majd az erdő és a szántóföld találkozása mentén gyalogoltam felfelé. Útnak nem nevezhető valami ez, néhány autó, vagy mezőgazdasági jármű járhat erre néha, ha úgy adódik dolga. Magas, dús fűben gázolhatunk felfelé egy darabig, aztán jobbról megérkezik a mezőgazdasági út, mire előtűnik egy jelzéscsoport (a három körjelzés) az egyik fán bentebb. Nagyon nehezen lehet észrevenni, rossz helyre van festve, ráadásul kicsit félrevezető is, mert egy erdőbe vezető bejárathoz pingálták. Aztán fentebb végre egy Kék is előkerül egy fán, de az az ősrégi bádoglemezre festett típus, amit ráadásul már csak a Szentlélek tart a helyén, olyan vacakul van felszögelve. Közben a látvány felemelő, ha körben végignézünk a tájon, de az élményt teljesen lerombolja a jelzésfestések leamortizálódásával való nemtörődés. Van egy „Y” elágazás is a szántóföldön, ami a mi utunktól ágazik el jobbra, természetesen ott sincs semmiféle jelzés, hadd keresgéljen a bokorugráló turista. A térképet és az iránytűt használva könnyen rájöhetünk, hogy a bal oldali út a helyes, ami marad az erdő szélén. Ahogy az erődbe ér az út aztán hirtelen előtűnnek a jelzések, de először csak régiek és kopottak, meg bádoglemezesek, de legalább vannak! Szóval ez a szakasz gyalázatos állapotban van, nekem kicsivel több, mint egy órát adott hozzá a turaidőmhöz, igaz, hogy én fel is akartam fedezni a helyes utat és többfelé is keresgéltem a villanyvezeték mentén. Arra viszont nem számítottam, hogy az erdő mellett sem lesznek jelzések (vagy csak elvétve), ez még jobban elvitte az időt.


 Érdekes módon az erdőben haladva nem sokkal gyönyörű, új jelzések vezetnek precízen, szinte világítanak a fákon (?). Ebben a Hermán-tó-hegy erdőben vezetett ösvényről elmondható, hogy helyenként elég gazos, bokros, csalános, de a jelzések sűrűn vannak és újak, bár sok helyen megvannak még a régiek is (ez egyáltalán nem baj). Aztán a Hermán-tói kőfejtő felé haladva a Kovácsi-mező mellett megint hiányzanak jelzések, majd csak a Hermán-tói égerláphoz érve találkozunk velük. Régóta járom az OKT útvonalát és én azt nem értem, hogy ha az erdőben van egy letérés nélküli 100 méteres szakasz, akkor oda egy irányban nagy munkával két-három jelzést simán elhelyeznek a jelzésfestők, de ha ugyanez a helyzet erdőszélen van (még ha itt útelágazás is van akkor is) ugyanezek a festők egyszerűen nem festenek jelzést akár kétszáz méteres távon sem. :-(


 Az égerlápot érdemes megnézni, szép. A kőfejtőnél is alig akad egy-egy jelzés A sztúpához (Kovácsi-hegy) felvezető út kiváló(-an jelzett), kicsit kimerítő, de élvezetes. A sztúpát érdemes megnézni, nem nagy kitérő és érdekes látvány – teljesen ingyenes. Ilyet Magyarországon nem sokat láthat az ember. Bemenni nem lehet, csak körbejárni – szigorúan csak az óramutató járásával megegyező irányban. Három szintje van, de a legfelsőről sem lehet látni semmit. Lent sorompóval elzárt terület választja el az erdőtől és a kiírás szerint ez „Megszentelt terület”. Amikor ott voltam, jól hallhatóan szólt az indiai stílusú zene a téren, de nem tudom honnan jött. Talán a csecsebecse árus kocsijából azt hiszem.


 A sztúpától lefelé vezető úton a hegyoldalban sokszor csodálatos tájképeket láthatunk. A Szent Donát-kápolnától lefelé vezető úton a szőlőhegyen vezetett mélyútban van egy útelágazás, ami nincs jelezve Kékkel, illetve van egy teljesen lekopott valami. Itt jobbra kell majd menni, kék szalagot kötöztem, de nem tudom meddig marad majd ott, inkább rendes festett Kék kellene.


Zalaszántó => Rezi 


 Zalaszántót elhagyva a műúton gyalogolva ismét szép tájképek kísérnek utunkon, de a jelzések ritkák, mint a fehér holló. A Vadaskerti leágazás sem igazán jól jelzett, nehéz észrevenni a jelzést. 


Rezi => Gyöngyösi csárda 


 Rezi után, haladva a Betyárok sírja felé a szőlőhegyen (mélyút) vezető úton is ősrégiek a jelek (pl bádoglemezes) kevés a jelzés. Érdekes módon utána az erdőben már megint jók a jelzések és újak is, remélem folytatják a felújítást a faluig, akik elkezdték!


 Itt tért véget a túrám második napja. Busszal utaztam a közeli Karmacsra, ahol a Kató panzióban szálltam meg. 8354 Karmacs, Kisfaludy u. 120. Tel.: 06 30 4538 260, 06 (83) 372-035, 06 (30) 437-1779 A szállásért 2500 Ft-ot kellett fizetnem. Maga a fogadó elég egyszerű volt, kissé kopottas és avítt a berendezése, de mégis lakályosnak találtam, bár néha a tisztasággal kapcsolatban is felvetődtek kérdéseim. A szobához tartozott a fürdő- WC helyiség, melegvíz volt, fűtés csak este, reggelre már fáztam, mert kihűlt a szoba. A hűtőgépet – ami a lakókkal közös konyhában volt – használhattam, a többit meg sem kérdeztem. Egyébként eladásra hirdetik, talán ezért nem is invesztálnak bele több pénzt. 


Gyöngyösi csárda => Hévíz 


Másnap folytattam utamat. A Vas-hegy aljában vezető úton a dűlőn ritkán vannak jelzések, de útelágazok sem igen, így nem lehet eltévedni. Aztán amikor beérünk az erdőbe több részen elég elvaduló akácos, galagonyás lesz, nem túl marasztaló a hely. Fentebb a kapaszkodó után ritkásabb az erdő szépen lehet haladni, azonban itt is van egy elágazás, amit könnyű eltéveszteni, mert hiányzik egy festés a mi irányunkból a jól elhelyezkedő fán. Hévízhez közeledve ritkássá válik az erdő, szántóföldekkel, cserjésekkel váltakozik az erdős terület. Itt, már közel a városhoz van egy derékszögű balkanyar – ha nem tévedek a Négyszögmajornál. Sajnos semmiféle jelzés nem jelzi az útkereszteződésben a helyes irányt, itt nagyon elkelne pár Kék a fákon, vagy egy tábla. 


Hévíz => Keszthely 


 A Hévíz-Keszthely útvonal: Fuleee velős és találó véleményét idézem: „Hévíz és Keszthely közötti kerékpárút az ország egyik legszebbje... Gyalogolni viszont nem jó rajta...” A 71-es út kereszteződésénél a fedett esőbeálló nagyon jó hogy van. Olyan jól esett megpihenni ott, hogy elmondani sem tudom. Közben a bringások egymás után jöttek, mentek. Innen már nincsen túl messze Keszhely. A csóka-kő-pataki hídnál lévő kereszteződésnél figyeljünk, egyenesen kell továbbmenni!


 Keszthelyen jól vezetik a jelzéseket, érdekes a belvárosban összevissza tekergő útvonal.


 

 
gyorkosattila Bejárás: 2010.09.22. Rögzítve: 2010.09.25 16:47:51

Folytatás a 2. számú szakasztól


Összefoglalómban az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!




3. sz. túra: Balaton-felvidék (Keszthelyi-hegység)



(Sümeg vá.–Keszthely)



 


Sümeg => Sarvaly erdészház


  Miután elhagytuk a várost van egy hely, ahol eltévedésre van lehetőség. A Mogyorós-dombon valaki kalózkéket festett az OKT túrázók megtévesztésére (vagy a jelzésfestők bénáztak, ez még rosszabb). Ott, ahol a nagyfeszültségű villamos távvezetékek (itt kettő is megy egymás közelében) alatt átmegy a mészköves kocsiút van egy útelágazás. Balra tart egy kisebb, kevésbé járt út, itt nem tudja a túrázó, hogy most merre menjen, AZÉRT MERT LÁTÓTÁVOLSÁGON BELÜL NINCS KÉK JELZÉS. Ezt használták ki azok, akik ennél a balra tartó útnál jelzést festettek fel egy távolabbi alacsony fa törzsére. Sőt, még egy kék műanyag szalagot is tekertek a fácska törzsére megerősítésül. Arrébb még egy jelzés is van ezen az úton, de ez az irány tévútra vezet, nincs az út végén semmi csak egy telek bejárata. Innentől pedig nem lehet eljutni sehova, legfeljebb vissza a 84-es főúthoz. A lényeg, hogy senki ne változtasson irányt a távvezetékeknél balra, hanem menjünk tovább a széles és jól kijárt kocsiúton a második távvezeték oszlop felé, akkor is, ha nincs jelzés (én tekertem egy kék szalagot a második távvezeték lábára, így most már jobb a helyzet, de nagyon kellene ide egy Kék jelzés!). Egyébként a második távvezeték után van egy jelzés a földön (azt hiszem egy kövön, vagy egy kis beton csonkon), ez mindenképpen segít, de nem látható fentebbről így az útelágazásnál nem segít a helyes út megtalálásában. Miután lejutottunk a vasúti átjáróhoz és átkeltünk rajta ismét szórványossá válnak a jelzések (Sümegi bazaltbánya vá. és a vasúti átjáró között). Kissé zavaró, mert van egy-két elágazás errefelé, de tény, hogy az atlasz használata segít itt is a nehézségeken. Ezután a sarvalyi erdészházig nincs probléma az úton. Én a kétnapos túrámat most itt fejeztem be 2010. 09. 22-én.


Erre a túrára ajánlott a láthatósági mellényt vinni, mert sok helyen kell menni országúton (ott pedig lakott területen kívül kötelező).


 

 
sali Bejárás: 2010.08.08. Rögzítve: 2010.08.15 21:42:32

Tátikára kb. a Fekete tóig jónak mondhatók a jelzések onnan semi, akinek nincs GPS -e az felejtse el a szakaszt, úgyis vissza kell fordulnia a K+ -ra, és a vár megközelíthető a másik oldalról.  Elég dzsindzsás a tető tele csalánnal és szakadékszerű sziklás résszel. Én a fába véset "Szeretlek Icu" és "Itt jártam 1975" alapján probáltam menni, de nem sikerült. 

 
Janka és Zoli Bejárás: 2010.07.02. Rögzítve: 2010.07.03 11:27:15

A jelzések az egész szakaszon ritkásak, de azért általában követhetőek.


 


Ahol nekünk nem sikerült elsőre:


Tátikára felvezető út Sümeg felől eléggé benőtt, de követhetők. Egy vékony ösvényt kell végig követni.


Hidegkúti-major. A túraatlasz szerint a majorral szemközti oldalon a távvezeték pászmájában kellene haladni. De itt nem lehet, mert annyira benőtte a növényzet. Ezért mi az aszfalton továbbmentünk pár métert és a mező szélén haladtunk az erdő mellett. Távolabb becsatlakoztunk egy földútba. Az új Szarvas-Faragó féle Balaton térkép elvileg ezen a földúton jelöli a kéket.


Rezi utáni szőlőhegy. A Gyöngyösi csárda felé vezető jobbos leágazást jelző kék festéseket, ne az út közvetlen közelében keressétek, hanem beljebb egy diófán és egy régi kerítés oszlopán. Az út eleje nem egyértelműen észrevehető.


A csárda után a meredek emelkedést követően kétszer kell élesen balra kanyarodni. A második ilyen kanyarnál az elágazásban nincsen jel, de a túraatlasz leírását követve megoldható.

 
vViktor Bejárás: 2010.03.25. Rögzítve: 2010.03.25 19:45:36

Sümeg után valóban hiányos a jel, de a vasúti átjáró beazonosítható. Az egész szakaszon figyelni kell a jeleket, mert néhány helyen keresni kell a felfestést. Mi felmentünk Rezi várába is, a kék rom jel eléggé hiányos, de azért oda lehet találni. A várat éppen feltárják, ezért nem lehet bemenni...gondolom csak akkor amikor éppen dolgoznak...


Sümegen,Hévizen és Keszthelyen a választási plakátok sok jelet eltakarnak, gondolom ezért olyan ritkák arrafelé a jelzések.

 
kerengo77 Bejárás: 2009.07.29. Rögzítve: 2009.07.31 18:16:20
A szakaszt két nap alatt jártam be, mivel sokszor csaptam vargabetût, olyan helyekre is elmentem, amelyeket távolabb vannak a KÉKtõl.
A jelzésekkel minden rendben, egyedül Sümeg után kavartam egy kicsit, mivel a kék egyszer csak megszakad. (gondolom ez lehet a régi jelzés, aztán rövid térképes tájolás alapján rátaláltam a jelzésre)

Augusztus 29 naplementéjét egy érdekes csapat bámulta meg. A Csárdát elhagyva letértem a kékrõl, hogy sátorhelyet keressek magamnak éjszakára és a közeli reptér mellett találtam is. Miközben a sátramat állítottam érdekes hangra lettem figyelmes. Egy csapat lelkes ember, sok fényképezõgéppel egy hõlégballon kosarából nézte meg a naplementét.
 
hörpölin&son Bejárás: 2009.07.05. Rögzítve: 2009.07.21 07:17:37
Zalaszántó - Keszthely

Ez a szakasz nem túlságosan nehéz, nincsenek nagy kihívást jelentõ hegyek rajta, a jelzések is jól követhetõek. Az egyedüli gond a sok aszfaltos szakasz, de ez viszont jó bemelegítõnek a Keszthely - Tapoca és a Tapolca - Badacsonytördemic rész elõtt.

Tehát ez a túra 2,5 km aszfaltozással kezdõdik Zalaszántó központjától a rezi leágazásig (nekem 1,5 km-rel több volt, mert a falu északi szélérõl, a Szent Vendel kempingbõl indultam), aztán félórás könnyû séta következett a murvás keréknyomokon Reziig.

Gyors stemplizés a kocsma/vegyesbolt kombó vegyesbolt részén, aztán rövid vásárlás után az idõközben kinyitott kocsmába is betértem és egy sörrel kiültem a külsõ padokhoz. Indulás után elballagtam még a falu kis katolikus templomát és az öreg sirköveket megcsodálni.

Leereszkedtem a Gyöngyösi csárdához, a betyársírok megtekintése és stemplizés után rövid ejtõzés következett. A csárda még zárva volt, ezért az országút szélén, a villanyoszlopon található bélyegzõt használtam. Újabb kilométeres országúti szakasz a kõkeresztig, aztán élesen visszafordulva nekivágtam a földútnak. Kb. két kilométer gyaloglás után lehettem vagy háromszáz méterre is a csárdától (légvonalban)!

Aztán a keréknyomokon elértem a túraszakasz számomra egyetlen neuralgikus pontját: az egregyi templomhoz vezetõ emelkedõt. Itt &son-nal nem találtuk a feljárást három éve a szakadó esõben, végül a kertek között átvágva értük el a román kori templomot. Most megtaláltam egybõl a leágazást: pricíz nyilazott jelzés mutatta a földút bal oldalán a jobbra történõ letérést, szépen fel volt festve a behívó jelzés is!

Ösvényen törtettem vagy száz métert az erdõben, mire elértem egy irtásfolt alsó szélét. Itt a növekvõ akácos és az öreg erdõ határán kellett felkapaszkodni a dombra. Az út eleje eléggé dzsindzsás volt, de felfelé haladva egyre jobban kitisztult, az irtás felsõ szegélyét elérve már szép volt a kilátás visszafelé, a völgyre. Az erdõben már keréknyomok vezettek tovább, innen már nem volt semmi gond, könnyen járható volt az erdei út a teljes hosszában.

A templomnál megálltam fényképezni, rajtam kívül vagy kéttucatnyi külföldi turista bolyongott a temetõkertben és fényképezte a templomot. Kissé csodálkoztam az egregyi árpádkori templom német és holland turisták közötti ismertségén, de aztán rájöttem a népszerûsége okára: várták, hogy kinyissanak a "borút" vendéglátóipari egységei! Ezt abból vettem észre, hogy félszemmel mindig az ivókat nézték, és amikor 11-kor kinyitott az elsõ, szomjas csordaként megindultak arrafelé!

Én még elnézelõdtem a templomnál, csak akkor indultam utánuk, amikor már elült az út pora. :-)) Persze én is betértem az egyikbe, és itt stilszerûen fél liter kellemesen pincehideg fröccsöt öntöttem lazán a gallér mögé! Kellett is a felfrissülés, ugyanis innen már aszfalton kellett mennem egészen Keszthelyig!

Megnéztem a római sírt (egy kicsit többet vártam), aztán leereszkedtem a városközpontba a buszállomáshoz. Éppen az ebédszünet végére érkeztem, megkaptam az információs ablaknál a stemplit mindenhová. Aztán átsétáltam a fürdõhöz és elkezdtem nézegetni a belépõjegyek árait. Nem akartam fürödni - izlésemhez képest kissé zsúfoltak az ilyen típusú strandok - de jó lett volna benn is körülnézni. A legolcsóbb jegyek is kétezer Ft környékén voltak, de azért odamentem a pénztárhoz, hogy milyen jegyet tudnak ajánlani egy rövid benti sétához?

És itt jött a meglepi, mert volt látogatójegy! És milyen ésszerû! Háromszázötven Ft-ért húsz perc, után minden plusz percért 10 Ft. Fél óra belefért egy 500-asba! Vettem is egyet és huszonöt perc alatt mindent megnéztem benn, amire kíváncsi voltam! Utána továbbindultam: átvágtam a park díszsétányán a tó mentén, aztán egy kiebb építkezés miatt jobbra kerülnöm kellett vagy kétszáz métert. Az országút szélén tértem vissza a rendes kéktúra nyomvonalra, aztán a parkolónál átvágva az úton nekiindultam a Keszthelyre átvezetõ kerékpárútnak.

Szép ez a kerékpárút, bár nyílegyenes, mégsem unalmas, ugyanis erdõkön, ligeteken halad keresztül, csatornákat keresztez kis hidakon. Szinte észre sem vettem, úgy értem át Keszthelyre rajta! A jelzéseket követve jutottam el a Festetics kastályig, itt is elnézelõdtem egy jó darabig. Stempliztettem a vasútállomáson, aztán már csak meg kellett várnom az állomás elõtt egy Zalaszántó felé induló buszt. A napot most is a Turulban fejeztem be, most bakonyi szûzérmék + vegyessali és egy Beck's társaságában.
 
hörpölin&son Bejárás: 2009.07.04. Rögzítve: 2009.07.21 07:14:50
Sümeg - Zalaszántó

A sümegi állomáson nem sokat tököltem, beüttettem a stemplit az igazolófüzetbe és a túrajelentésre, aztán útnak is indultam. Az állomáshoz közeli villanyoszlopon lefényképeztem az egymás alatti négy fõjelzést. (kék, piros, sárga, zöld sávok egymás alatt) Mivel a resti zárva volt az állomáson, a belvárosben, a buszállomással szemközti kis presszóban ittam meg a gyorsítót (egy kori sör) biglev egészségére és indultam tovább.

Aszfalton, aztán a 84-essel párhuzamos földúton értem el a Mogyorósi-domb felé a letérést, gondoltam megnézem a védett geológia feltárást, de zárva volt. Nagyon úgy nézett ki, hogy már hosszú ideje, a gaz felverte már az udvarát. Átvágtam a földúton a távvezetékek alatt le a vasútig, aztán tovább a Sümegi bazaltbánya vá.-ig.

Kiértem az országútra, közben egyre közelebbrõl hallottam, hogy az erdõben veszettül durrogtatnak. Nem tudom, talán céltáblákra gyakorolhattak a vadászok, mert ennyi vad (vagy ennyi béna vadász) a világon nincs, ugyanis többszáz lövést hallottam míg elballagtam a Sarvaly vadászházakig! Nem mondom, hogy halálfélelmem volt, de azért egy zabszem sem fért volna be! Mindenesetre ekkor megfogadtam, a legközelebbi túrám elõtt végrendelkezni fogok, különös tekintettel az emlékemre felállítandó kopjafa helyére vonatkozólag (van néhány kedvenc pontom az OKT-n, közülük kéne választani). :-))

Gyors stemplizés (tönkrement a bélyegzõ, le volt válva a nyélrõl a gumilap) és rövid pihenõ után (Sarvaly-forrás kiapadva) továbbindultam. Az atlaszom jelzett egy templomromot kis letéréssel az aszfaltról, gondoltam, megnézem. Így aztán a derékszögû kanyarban a P- jelzésen indultam tovább, a térkép szerint innen kellett kiágaznia a KL-nek. De aztán azon az oldalon végig vadkerítés húzódott, és bár a megfelelõ helyen volt egy kapu balra, de az meg zárva volt. Döntöttem: kerítést mászni nem fogok, visszatértem az aszfaltra. Meg azán hátha erre is eljönnek azok puffogtató emberek...

A Tátikára való letérést három éve &son-nal elnéztük elsõre, most hamar meglett, többek között azért is, mert az út szélén fekvõ letört faágra, ami pont a letérésnél volt, valaki egy novégmintás pulóvert akasztott. A várhoz vezetõ út hozta a formáját, dzsindzsás és még dzsindzsásabb szakaszok váltogatták egymást a változatosság kedvéért. A jelzések kis odafigyeléssel jól követhetõek voltak.

Felmentem a KL köves útján a várhoz. A kilátás megérte a szenvedést, a várat is szépen rendbe hozták az elmúlt évek alatt. Itt hosszabb pihenõt tartottam, meg is ebédeltem. Lefelé gyorsan leszaladtam a Hideg-kúti majorig, a házfalra szerelt külsõ csap és a mellette a falra pingált pohár most is becsapás, a víz le van zárva - pedig a tanya szemre lakottnak tûnt...

Az országútról való jelzett letérés pontosan a megyehatárnál van, a földúton átvágtam a mezõkön, aztán az út bekunkorodott az erdõbe. Újra kezdõdött a Tátikán már megismert dzsungelharc jó kilométer hosszan, mire az út kifordult a mezõ szélére. Aztán rátértem a Sztúpához vezetõ, kezdetben meredeken emelkedõ útra. Fenn a tisztáson én voltam az egyetlen látogató - ezen a szombat délutáni idõpont miatt kissé meg is lepõdtem. Úgy látszik, gyér volt a forgalom aznap, már pakoltak a mütyürkeárusok is, pedig még alig volt öt óra.

Három éve nem találtuk a Zalaszántóra levezetõ K- jelzéseket, most már tudtam, hogy még a Sztúpa elõtt kell jobbra térni a faluba levezetõ keréknyomokra. Ereszkedés közben a falu felsõ szélérõl szép volt a kilátás a Rezi várra, aztán a központot elérve megálltam egy pihenõre a Tátika presszónál. Az adminisztráció után elfogyasztottam egy üveg Borsodit, aztán a Szent Vendel kemping felé vettem az irányt.

Épp a Turul vendéglõ elõtt haladtam el, amikor a gyomrom hangosan figyelmeztetett, ideje lenne vacsizni. Így aztán a kempingben rekordidõ alatt felütöttem a sátrat, lezuhanyoztam, átöltöztem és visszatértem a vendéglõbe, hogy egy cigánypecsenyével, vegyes salival és egy korsó Beck's-sel fejezzem be a napot.
 
Saturnus Bejárás: 2009.06.13. Rögzítve: 2009.06.23 21:54:40
Sümeg-Zalaszántó:
2009-06-13
Sümegrõl indultunk és a magasfeszültségû vezetékig jól is ment minden. Na ott valahol elhagytuk a jelzést. Lefotóztunk két nyuszit arrafelé, lehet hogy nekünk is arra kellett volna mennünk. :-) Mindenesetre hamar korrigáltunk és a vasúti síneket már a megfelelõ helyen kereszteztük. A Sarvaly erdészházig az út teljesen rendben volt. Pecsételés után a forrásnál telepedtünk le enni, ahol egy iskolás csapat két részre osztva éppen számháborút vívott egymással. Aranyosak voltak, bár az egyik tanító néni kicsit túl komolyan vette a játékot. :-)
Továbbhaladva egy ideig minden rendben volt. Láttunk egy smiley-val kiegészített kék-jelzést is. Azután megkezdtük az emelkedést a Tátikára, letérve az útról mely megkerüli. Hát ez a letérés sincs nagyon jelezve. Simán elmentünk mellette, csak a GPS vitt vissza minket, és amikor ott álltunk ahol kellett, akkor vettem észre az úgy öt-tíz méterrel beljebb lévõ jelzést. Elindultunk felfelé és szinte azonnal kivágott/kidõlt fák tucatjain kellett keresztül másznunk. Innentõl kezdve a Tátika csúcsára vezetõ elágazásig inkább tájékozódási versenyre emlékeztetett a túra. Helyenként sem út nem volt sem jelzés. Ember magas aljnövényzet (értsd csalán és egyéb szúrós vegetáció) és rengeteg kidõlt fa. Csak a GPS-nek köszönhetjük, hogy visszataláltunk egyszer az útra. Végül is átverekedtük magunkat.
Persze felmentünk a Tátika csúcsára a várhoz. Hát amint az elágazásnál lévõ táblára írva van ez csak rom. Ráadásul elég elhanyagolt is. Mint amivel senki sem törõdik. A siklók/kígyók viszont kedvelik, mert találkoztunk egy olyan másfél-kettõ méteres példánnyal a falon. A gyíkok pedig számtalanul voltak a környéken. A kilátás Zalaszántóra viszont nagyon szép.
Leereszkedtünk és folytattuk az utat immár egészen jó úton. (Ebbõl is látszik, hogy minden relatív. :-) ) Kiérve a mûútra jobbra fordulunk a jelzések nyomán. A mûútról a megyehatárt jelzõ táblánál kell balra fordulni egy földútra, ami az erdõ mellett visz tovább. Itt már azt hittük közel járunk a Stupához de amint az út az erdõbe fordult hamarosan megint elvesztettük a jelzést. Nem volt kedvünk visszakeresni hol rontottuk el ezért elindultunk a GPS segítségével arra amerre a jelzett útnak lennie kellett volna. Na itt volt a második szakasz ami elég kellemetlen volt. Megint csak gaz és ember magas aljnövényzet, jelzés nélkül. Végül is kiverekedtük magunkat a bozótból és az erdõ szélén a földeken mentünk tovább. Késõbb megleltük a kéket, ahogy vártuk is.
Aztán felkapaszkodtunk a Stupához és közben mi is azon elmélkedtünk, hogy miért is kell elviselnünk az autók és motorok bûzét miközben az erdõben túrázunk. Buddha biztosan tudja az okát.
A Stupa szép és impozáns és hogy kicsit misztikus legyen a dolog két fehéres galamb telepedett a Stupa párkányára.
Az asztaloknál megettük a maradék szendvicseket és néztük, ahogy a népek fotózzák egymást. Egy párra lettünk figyelmesek, akik szépen komótosan egymás kezét fogva körbe-körbe járták a szinteket. Hát õk legalább valami értelmeset csináltak ott. :-)
A Stupához vezetõ út egy tanösvény is egyben, melyen táblák mutatják milyen fák, növények és állatok találhatók arrafelé. Leereszkedtünk Zalaszántóra, és a Tátika kocsmába pecsételtünk. Jól esett a sör és a bor. Kettõt is ittunk. A Kéktorony vendégházban szálltunk meg, amit a Stupánál ajándékot árusító hölgy üzemeltet.
 
Trojka Bejárás: 2009.05.17. Rögzítve: 2009.05.19 13:52:28
A Hidegkúti majornál, a mûút után, a vezetékek alatt nincs(!) út. Teljesen benõtte a dzsindzsa. : (
Zalaszántó felé haladva a mûúton, az elsõ jobbra található földúton (a térkép jelöli), vissza lehet jutni a kékre.

A piros legyet tüdõnek néztem. : D
 
ZsZs Bejárás: 2009.03.__. Rögzítve: 2009.03.22 11:07:12
Jazzkedvelõnek:
"Érdekes jelzéspárosítása van a kéknek, leginkább talán egy felülnézetbõl lerajzolt lepkére hasonlít."

Nem lepke az, hanem légy...
Tavaly nyáron (amikor az erdõkben millió légy keserítette meg a túrázó életét) megláttam, az jutott az eszembe, hogy igen fekete humorral rendelkeznek a helybeli túraszövetségnél...
 
Jazzkedvelõ Bejárás: 2009.01.17. Rögzítve: 2009.01.22 00:07:07
OKT 3. szakasza: Sümeg – Zalaszántó

2009.01.17-18

Hajnalban Délibõl indulva fûtés nélkül átfagyva érkezem Ukk-ra, majd átszállás után Sümegre. Az állomáson kezdem a pecsételést, Sümeg feliratú bélyegzõt kaptam. Kis szerelvény-rendbetétel, majd indulás.
Érdekes jelzéspárosítása van a kéknek, leginkább talán egy felülnézetbõl lerajzolt lepkére hasonlít.
Sümeg gyönyörû, hangulatos városka, sok látnivaló van errefelé, egy teljes napot el lehetne itt nézelõdéssel tölteni. A várba most nem akarok felmenni, nincs két hónapja, hogy körbenéztem benne alaposan. A Kisfaludy Múzeumot és a XVII századi templomot kinéztem magamnak mára. Pechemre az elõbbi zárva találtatik, a templom viszont hatalmas élmény gyönyörû freskóival.
Fõúton indulás a kéken, ki a városból. A geológiai bemutatóhely szintén zárva – kell nekem januárban kéktúráznom. Átjutok a nagyfeszültségû vezeték alatt, idáig végig frissek, jól láthatóak a jelzések. Itt egy hármas keresztezõdésbe botlok, balra egy kisebb kövön a kék. Utána kb. 200 m múlva megint jelzés, és egyben az utolsó is, több nincs. Térkép és tájoló elõ, rossz az irány, vissza a keresztezõdéshez. Továbbmenve egyenesen meg is van a friss kék – remek. Nem elõször találkozom az OKT folyamán eltévedt jelzésfestõk pingálásaival. De könyörgöm, ha nem ismerik/tudják az utat, miért kell vaktában, festéket kenegetni?
Leereszkedem a vasúthoz, majd a vasútállomás után egy keresztezõdésben állok. Balra a K, egyenesen ez az izé jelzés. Úgy néz ki elköszönök tõle, de hamarosan kiderül, tévedtem. Bár letért az útról, és határozottan Sümegprága felé tart, 500 m. múlva miközben én tükörjégen haladok, újra megjelenik. Ezt a jelenséget még vagy 3-4 alkalommal észlelem a mai nap folyamán, mintha hálószerûen lenne beterítve vele a vidék. Aki tudja eme érdekes jelzés talányának megfejtését – ami ráadásul helyenként teljesen friss festésû – ne kíméljen vele!
Eljutok el a Sarvalyi vadászházakig, az elsõ épület kerítésén meg is lelem fémdobozkában a hibátlan pecsétet.
Indulnék tovább, de nem sokáig jutok. Elõttem keresztbe fordult autók – vadhajtás és vadászat – tilos az átjárás. Kérdem meddig? Lehet 10 perc, lehet 3 óra, még nem tudják. Szerencsére a 10 perc igazolódik be, tovább. Itt már csatlakozik hozzám a szintén térképen nem jelzett P és S „pötty” jelzés, ami végig is kísér utamon.
A térkép szerint a P – KL jezésen beterveztem egy kitérõt a térképen jelölt templomsûrûhõz. A P jelzés megvan, a KL sehol, csak sejthetõ hol megy – magánterület, lekerítésezett rész lenne többszöri mászással. Sok vadász járkál itt és most, nem akarok esetleges affért, visszafordulok.
Egy hármas útelágazásban az erdõ közepén autótalálkozó, nem is akármilyenek, bármelyik egy családi ház ára. Oh, a vadászok végeztek. Jópénzért kijönnek vérengzeni az erdõbe, sok nekik a hétköznapi stressz, amit átélhetnek folyamatosan a hétköznapokban az íróasztalok mögött nyakkendõben. Hiába, nekik is le kell vezetni az indulataikat a nehéz, stresszes hétköznapok után. Valahogy nagyon taszít ez a helyzet….

A táj továbbra is hava jeges, majd erõsebb emelkedésbe kezd a Tátika várához. A hasadékbarlangok felderítését kihagyom, kiállva a sziklák szélére minimum jégmászó felszerelés lenne szükséges. A K nem megy fel a várhoz, róla kitérõvel a KL jelzés kísérne fel minket, ami azonban csak a térképen létezik, összesen egy darab jelzést találok a vár tövében. A várat valakik építgetik/renoválják, ez tisztán látszik. Fényképezés a ködben, majd indulás. Ereszkedve hamar elérek a Hideg kúti majorhoz, mellette a Hideg-kút foglalata. Elõtte buszmegálló, rajta a K jelzés. Mivel nem egyértelmû a folytatás, így elõveszem az OKT útikönyvet.
Kellemetlen szakasz következik. Elvileg valós, a valóságban azonban nem létezõ vállig érõ tüskés tövises gazzal dzsindzsával benõtt ösvényen próbálok utat törni a távvezeték alatt. Próbálom a leírást követni, más támpontom nincs. A friss K jelzés kb. 3-400 m. múlva jelenik meg a semmibõl, Közben azért néha a pöttye jelzések feltûnnek. Innen a szántóföld szélén haladva már jól járható az út. El is tanakodom, vajon miért vitték be az ágas bogasba az utat – talán a kis famaradvány miatt – amikor a fõúton kicsit tovább haladva, majd balra fordulva kényelmesebben lehetne haladni. Nyáron el tudom képzelni, hogy lehet ezen átvergõdni….
Kovács kútból nem sokat találok, csak egy betonkockát, elõtte viszont valami rituális esemény lehetett: fenyõgallyakból egy kb. 15x8 m.-es négyzet kirakva, körülötte/mellett szabályosan elhelyezett leégett hamukupacok.
Indulok tovább, széles meredek jeges csúszós út visz fel a Sztúpához. Elképesztõ kocsiforgalmat tapasztalok, folyamatosan le és felfelé járnak – csúszkálnak – szenvednek az autók. Megint kicsit értetlenül állok az eset elõtt. Másfél km. fel a Sztúpa gyalog, helyette a „divat-buddhisták” – akik elvileg lelkileg emelkedett és szent emberek – ontják ki magukból a füstöt az erdõ közepén, szinte lassabban haladva, mint én gyalog. Miért képtelenek az emberek legalább 20 percet sétálni kegyhelyükhöz? Engem is erõsen foglalkoztat ez a témakör, és már csak pont (természet)tiszteletbõl sem tennék ilyet feleslegesen….
Ismét a térképhez képest kisebb változást tapasztalok. A nem megy fel a Sztúpáig, hanem elõtte 200 méterrel határozottan jobbra letér, és egy KL visz fel kitérõvel a csúcsra. Egy-két régi K jelzés is felfedezhetõ azért felfelé haladva, sõt az építmény után szemben is bevisz egy az erdõbe. Tanakodom, régi vagy új kék? Közben elsétálok a Sztúpától 500 m-re lévõ kegyhelyre is, ahol fényképezõm megint csõdöt mond, majd úgy döntök, megyek az új jelzésen, ki tudja, a régi mennyire követhetõ.
Hamarosan leereszkedem Zalaszántóra, ahol irány a Turul fogadó. A Tátika presszóban hibátlan pecsét erõsen vitatkozó billiárdozók Szalacsys stílusban. Állítólag a XIII sz.-i templomnál lévõ élelmiszerboltban is van pecsét, csakhogy az most zárva.
A fogadóban étkezem – nagyon finom és kiadós az adag, ajánlom mindenkinek. Ráadásul mindenféle jegyet elfogadnak (Sodexo, üdülési csekk, stb) akit ez érint. Az éjszakát nem itt töltöm – nem volt már hely – hanem egy magánszálláson. Már sötétben vissza a kéken, megtalálom a keresett helyet ( Gelencsér Lászlóné, Zalaszántó, Zrinyi út 17. 83/370-337, 20/2648305 3000/éjszaka, több fõnél kedvezmény). Készségesen fogadnak, vendégként bánnak velem. Irány az ágy.

½ 7-kor talpon vagyok, 7-kor indulok is, miután elbúcsúztam a házigazdától. Kisétálok vissza a K jelzéshez majd az élelmiszerboltban kicsit feltöltöm készletemet. A pecsét itt is megtalálható hibátlan állapotban. A fõút kivisz a faluból, még vagy 20 percig betonkoptatás a falutábla után. Friss jelzések ritkán felfestve, de nagyon nem lehet eltévedni. A fõútról való letérés jól jelölve van, itt egy szintben futó szekérúton haladok. A táj szép lehet, de nem látok belõle semmit a hatalmas köd miatt. Átérek rajta Rezibe, ahol a Petõfi út betorkollásánál a vegyesboltban pecsételek. A várhoz innen indul az út – oda vissza cirka 12 km.
Már amikor terveztem a túrának eme szakaszát sajnálkoztam, ez a 3 órás kitérõ nem fog beleférni az idõmbe, ráadásul korai vonatot el kellene ma érnem Keszthelyen. Egyébként el is tanakodtam, nem lenne-e célszerû Zalaszántóról a Rezi vár felé vinni a kéket. Térkép szerint út van arra is. Nem mintha a mostani útvonallal valami bajom is lenne, de ha megy arra út jelentõsen emelné eme szakasz élményét egy plusz látványossággal. Így, hogy ekkora kitérõt jelent az OKT-rõl, kérdés hányan teszik ezt meg, fõleg ilyen „hétvégi” OKT szakaszok alkalmával, ahol azért valamennyire a tömegközlekedés is behatárolja a lehetõségeket.
Rezibõl kijutva jobbra fordulva egy vékony ösvényen ereszkedek lefelé, mellettem árok fut. Fél óra alatt elérem a Gyöngyösi csárdát, mellette a Betyársírokkal. Pecsét a szokásos kis ládikában a hangulatos épületek mellett. Jobbra ismét betonon autóúton, majd erõs kunkorral délnek fordulok. Úgy 20 perc múlva egy érdekes – térképen nem jelölt – helyre érek. Egy térdmagasságú, lebontott 20x10 m.-es kõfal, benne 40-40 db, múlt század közepei sírokkal. Továbbhaladok, majd jobbra fordul az út, és erõs kaptatón haladok felfelé. Az erdõ gyönyörû, nem véletlen ez az U alakú kitérõ errefelé. Beérek Hévízre, rácsodálkozom a temetõben található román kori templomra. Továbbhaladva rengeteg borpince, szóló, vendéglátóhely, ami most mind zárva. Az út mentén hamarosan meglelem az eredeti római téglasírt, a megboldogult is megtekinthetõ leguggolva térmagasságban. Lejutok Héviz központjába, sétáló utca rengeteg turistára kihegyezett portékával. Több idegen ajkúval találkozom, mint magyarral.
Kis kitérõ a buszpályaudvarhoz, az információnál készségesen kiadjál a pecsétet. Tovább a kéken haladva át a Tófürdõ bejáratánál a parkon, ami csodás.
A következõ szakasztól kicsit tartottam. A régebbi kéktúra kalauz elrettentõen írta a Keszthelyig tartó részrõl, áthatolhatatlan sûrûrõl és úttalan útról. Ahhoz képest nagy a változás: egy hangulatos, szinte nyílegyenes kerékpárút visz el egész Keszthely széléig. Innen hamar eljutok a Festetics kastélyhoz, melyet megcsodálok, de be nem megyek. A mindent megnézhetõ belépõ fényképezéssel együtt kombinálva 4300 Ft-ra jönne ki. Ennyi még a szomszédos országban található Schönbrunn-i kastélyba se volt a belépõ, pedig az nagyon más kategória…. Nem túl turistabarát összeg.
Keszthely megérne egy teljes napot, Malommúzeum, Balaton múzeum, és a többi. Azonban innentõl ha futásra váltanék, elérnék egy korábbi vonatot. Nyáron a kerékpáros túránk alatt az egyik nap úgyis Keszthelyre van szánva, így nekiiramodok, és kocogva elérem a járatot. A park, amin kijutok a pályaudvarra több szemlélést érne meg, de most a menetrendre koncentrálok. Az állomáson a pénztárban kapok pecsétet, majd a vonatra felszállva tankerbe ütközöm, akivel azonos kocsiban szinte végigalszom az utat hazáig…

A jelzések alapvetõen jók voltak végig, a pecsétek mindenhol tökéletesek.

Képek a túráról:
http://kep.tar.hu/aherhof/50622836#2
 
miskinh Bejárás: 2008.10.11. Rögzítve: 2008.10.17 19:56:13
Tátika után a bozót bejárata a mai napig rejtély. Jó sok csaláncsípéssel lettünk gazdagabbak. Javaslat: a fõúton balra elindulni, majd egy idõ után lesz egy ösvény jobbra fel, azon meni, menni, menni - míg nem keresztezi a kék ösvényt. A sztupánán az útvonalváltoztatást sikerült nagyon csúnyán megszívni... sajnos a sztupa után egyenesen továbbmentünk (volt ott valami régi jelzés) kb. 3/4 órát kavartunk a bozótban, míg végül "szégyenszemre" megkérdeztünk egy árust, aki pillanatok alatt útba igazított. Hát igen, ez eszünkbe juthatott volna hamarabb is. Nem lesz a kedvenc szakaszom, bár voltak szép részek, de túl sok a jellegtelen erdõs/bozótos rész, hogy a rengeteg aszfalton, részben fõutak mellett vezetett részekrõl ne is beszéljek. Ettõl függetlenül szép tájakon vezet keresztül ez a kéktúra szakasz is, pl. a zalaszántói szõlõhegy, Hévíz pincéi (meglepõdtem mennyi van) igazán tetszettek!
 
prozak01 Bejárás: 2008.09.15. Rögzítve: 2008.09.18 11:39:30
2 nap alatt gond nélkül sikerült bejárni a távot. A kéktúraatlasz rémhíreivel szemben mindenütt jól jelzett az út, nem keveredtem el sem a Tátika környékén, sem a Gyöngyösi csárda-Egregy szakaszon, amelyektõl pedig eléggé tartottam. Annak ellenére szép és tartalmas út volt, hogy Pl. sem a Tátikáról, sem a Kovácsi-hegyrõl nem lehetett semmit látni az embertelen pára miatt, és kellemetlen esõs, hideg, szeles idõben kellett egész végig haladni.
Zalaszántón és Egregyen mindkét templom nagyon szép, érdemes õket belülrõl is megnézni.
 
prozak01 Bejárás: 2008.09.15. Rögzítve: 2008.09.18 11:33:11
 
vaterló Bejárás: 2008.08.22. Rögzítve: 2008.08.31 13:02:28
Sümeg-Zalaszántó
A Tátikánál sokkal rosszabbra számítottam. A vegetáció elviselhetõ, a jelzések szerintem sûrûn vannak, az ösvény szabad szemmel is jól követhetõ. Hidegkúton én megpróbálkoztam a buszmegállós letéréssel, teljesen reménytelen áthatolni a gazon. Az elõttem hozzászóló által javasolt úton mentem, bár lehet közvetlenül az erdõ mellett is menni, a földút egy kicsit késõbb indul. Aratás elõtt nem tudom, melyik a járhatóbb.
 
szepinora Bejárás: 2008.08.18. Rögzítve: 2008.08.22 18:05:37
Sümeg-Keszthely, augusztus 18-19.
Sümegen a fõ utcán található Móri fogadóban aludtunk, félpanzióval 4200 ft-ért. Innen indultunk reggel. Kellemes út visz a sarvalyi erdészházig. Innen még egydarabig erdészeti mûúton, majd makadám úton és jól látható ösvényeken jutunk el a Tátika oldalába. Itt néha ritkán vannak festve a jelzések, az ösvény sincs mindig egyértelmûen kitaposva. Nekünk segített, hogy volt velünk egy GPS készülék. A Tátika után a térkép szerint a jelzés a Hidegkúti majornál tér el balra, de ott nincs ösvény, egy kicsit túl kell menni a megyetáblán, majd ott egy határozott földúton juthatunk el a kékre. Innentõl ritkábbá válnak a jelzéske, nagyon kell figyelni, hogy ne kavarjunk el. Kiérve az elhagyott kõbányához, már egyértelmû lesz, merre kell haladnunk, külön táblák is jelzik a sztúpát. Fennt a sztúpa elõtt a kék eltér jobbra, de ajánlom, hogy keressétek fel ezt a kegyhelyet. A Kovácsi hegyrõl lefelé haladva is tanácsos a térképet kéznél tartani, így nem lehet elkeverni Zalaszántóig. Szállásunk itt voltt egy "Zimmer Feri"-ben. Zalaszántó után újból követhetõek a jelek Reziig, majd a Gyöngyösi csárdáig és egészen Hévízen át Keszthelyig. Az út néhol csalános, de nem áthatolhatatlan. Amúgy meg jót tesz a reuma ellen. :))) Hévízrõl Keszthelyre a kerékpárúton visz a jelzés, aol jól lehet haladni, de figyeljünk a bringásokra. A emnettirány szerinti bal oldalon haladva könnyen elkerülhatõ az ütközés. Keszthely belvárosáig jók a jelek, ott a sétáló utcánál eltûntek. Nem is kerestük, mert siettünk a vasútállomásra, ahova eligazított bennünket egy szórolapokat osztogató lányzó.
 
ujfiu Bejárás: 2008.03.04. Rögzítve: 2008.03.10 14:14:43
Keszthelyrõl Sümegre a reggeli busszal, Sümeg buszpuról a belvároson át tekeregve (nem a kéken, úgyis ott jösz visszafelé) szép sétával elérhetõ a vá. Jó hír, hogy a jelzések az egész szakaszon frissek, de legalábbis jól láthatók. Az atlasz elegendõ a bejáráshoz Ny-K irányban, néha unalmas is a jelzések hiányosságára utaló nyavajgások. A Tátikára felfelé valóban vadregényes, most lombozat és magas aljnövényzet hiányában jól látszott, hogy merre van az ösvény és a jelzés, de nyáron, õsszel ez valószínûleg tényleg cumi. A várban megállt az élet, a kilátás pöpec, megéri azt a pár percet a kitérõ. Hideg-kút után valóban célszerû a rét (máskor talán szántóföld) szélén menni, a bozótos rókánál nagyobb "állatoknak" járhatatlan. A K a Sztúpa elõtt derékszögben jobbra fordul, így oda nem mentem ki, nem volt kedvem.
A fél zalaszántói szõlõhegy eladó, ki is néztem pár présházat magamnak... a faluban is (meg Reziben) rengeteg az eladó ingatlan. További érdekesség mind Szántón, mind Reziben a dupla házszám az utcai homolkzatokon. Nagy szegénység lehetett a háború elõtt a Festetics-idõkben, és a tulajdon jelenlegi felosztása valszeg ezt tükrözi most is... A két bélyegzõs kocsma elég füstös, a Tátikában azért passzív dohányoztam egy pár percet a pohár sör mellett.
Fura érzés a Gyöngyösi Csárda után Hévíztõl távolodva Hévízre tartani, de a földút mellett a fák alatt található, térképen sem dokumentált kis kõkerítéses, magára hagyott, pusztuló zsidó temetõ megkapó. A feliratok között a legfrissebbek 1906-ból valók voltak...
Egregy a kis Grinzing; Hévíz, Keszthely világváros, das ist aber Kutykuruty. Van itt pénz, de ne politizáljunk.
A Héviz és Keszthely közötti kerékpárút 4 km nyílegyenesen, bringával biztos jobban esett volna.
Kár, hogy az OKT ezen túrája nagyrészt aszfalton vezet, meg is voltak a nyomai a talpamon. Belekocogva 7:22p.
 
agnes Bejárás: 2007.12.01. Rögzítve: 2007.12.02 16:15:30
Szállás:
Szabóék 87/351-099,30/4657-573 Sümegen zöld sáv, Bem u. 9. 2500HUF/éj és JÓ MELEG van és a kocsit is bent lehet hagyni az udvarban!
Ezúton is köszönöm a sümegi rendõröknek az útbaigazítást!

Vízvételi lehetõség:
falvakban, Hidegkútnál a forrás mögött az épület falán van egy csap, de valószínû csak a tél miatt nem mûködött a forrás meg amúgysem.

Jelek:
Sarvaly vh.-ig OK.
A hajdani erdészház piszok vadregényes! nem lehet azt megmenteni valahogy? csak tetõ kell meg ablakok...
További jelek a forrásjelek bejöttéig (Ágota-kút) rendben, de utána nem tudtam hogy kék-túrán vagyok vagy forrás-túrán vagy túrás-túrán... vagyis a Fekete-tóig és Tátikáig HANYAG, ha a vaddisznók nem tökéletesen a túrista úton túrnak kajáért egészen a Tátikáig, el sem találok oda...
A szarvasok sokan voltak és gyönyörûek!!(szedtem tinoru-t) Tátikától a jel Hidegkútig jó.
A Hidegkúti-majorban régészt játszottam és megküzdöttem a szedressel, csalintossal és kökényessel, ennyire még sosem utáltam ezeket a dögöket, de ropogtak is a lábam alatt!
Hidegkútnál a jelek KRIMINÁLISak vagy viccesek (3-4 fa is egymás mellett agyon festve -Kovácsi-mezõ mellett-, elõtte meg kopott forrásjelek után igazodj). Ezen a részen maradj a mezõ szélén ha jót akarsz.
Kõfejtõtõl a jelek nem túl szaporák, de elmegy. Zalaszántóra csodálatos mélyútakon lehet lejutni!
Rezi Almás-domb-ig jó, bár itt kicsit eltájoltam magam, de visszataláltam a ritkás jelekre. Rezin kedvesek, udvariasak voltak a falubeliek, örültek a túristának.
Gyöngyösi csárdától Hévízig olvasható, Hévíztõl pazar a jelek minõsége Keszthelyig.
Hévízen egy magyart se találtam útközben, német gyarmat lett vagy mi? Hopp, viszont egy tört magyarral igen, õ geocaching-elt, elõtte a sztúpánál futottunk még össze.
Keszthelyen pont lekéstem a 17:00 vonatot.

Összefoglalva: a Tátika és elõtte az erdészház(ak) mesébe illõ élmény volt és a Gyöngyösi betyárcsárda is. A többi csupa aszfalt.
 
magyar Bejárás: 2007.09.09. Rögzítve: 2007.09.10 07:49:05
Gyöngyösi csárda - Keszthely: könnyedén bejárható szakasz. Nem a természeti látnivalók, hanem Hévíz és Keszthely szépsége teszik érdekessé az utat. Hévizen még ilyenkor is hemzsegnek a borozgató és úszógumival mászkáló német turisták.
 
magyar Bejárás: 2007.09.01. Rögzítve: 2007.09.03 11:53:03
Sümeg - Sarvaly: semmi izgalmas
Sarvaly - Zalaszántó: a Tátika a legjobb része, sok helyen eltûnik az ösvény és a kidõlt fák között keresni kell folyamatosan a jeleket. A Sztupánál éppen egy család tartott szertartást. Levették cipõiket és hajlongva imádkoztak a lépcsõ elõtt, utána elindultak fölfelé és az elsõ körön lassan, mormolva körbementek, majd megint imádkozás a lépcsõ elõtt, aztán körbe és így tovább...
Egy helyen elvesztettük a kék jelzést - ahol a mûúton kell átmenni (talán Hidegkúti erdészház) az erdõt megkerülve a Sztupa felé.
Zalaszántró - Rezi: semmi izgalmas
Rezi - Gyöngyösi csárda: semmi izgalmas. A betyár-síroktól is többet vártam.
Szép a túrában a sok szõlõ, ami épp most érik. Lehet csemegézni. És nagyon sok a kökény is.
 
Józsi bácsi Bejárás: 2007.08.20. Rögzítve: 2007.08.27 14:54:19
A jelzések az egész szakaszon követhetõk. Különösen szép a Keszthely-Héviz szakasz! A pár évvel ezelõtti dzsungelharc helyett kényelmes kerékpárut. Csak a motorosok elõl kellett súrún félreugrálnunk.
Jellemzõ a turaszakaszra a vízhiány! Hévizen, Reziben, Zalaszántón nincs utcai viznyerõhely! Hidegkút kiszáradt!
 
Józsi bácsi Bejárás: 2007.08.20. Rögzítve: 2007.08.27 14:51:34
 
padler Bejárás: 2007.07.13. Rögzítve: 2007.09.15 21:23:44
Józsi bácsi hozzászólásával kapcsolatban:
Hévízen csak az egregyi templomnál a temetõ bejáratánál van vízcsap, Rezibõl kifelé és Zalaszántó központjában is találtunk mûködõ kékkutat.
 
László67 Bejárás: 2007.07.__. Rögzítve: 2007.07.04 22:51:22
Bocs, ezt nem ide akartam feltenni...
Beírtam a helyes szakaszhoz is.
 
László67 Bejárás: 2007.07.__. Rögzítve: 2007.07.04 22:47:49
Sárvár – Sümeg (jún. 30.-júl. 3.).
1.nap: Sárvár – Sitke – Gérce. A zápor végét a sárvári Restiben vártuk meg, ezután remek idõnk volt. Sitkén „fotópihenõ”, majd Gércérõl buszozás Hosszúperesztegre (itt volt a szállásunk).
2.nap: Gérce – Rózsáskerti eh. – Hidegkúti eh. – Hosszúpereszteg.
Délelõtt még kellemes, délután már kellemetlen meleg. Káldig szép, árnyas erdõ, sajnos túl sok aszfalt. Meg néhány tarvágást is láttunk, de már ezeken a helyeken is zsendül a fiatalos. Káldon, a Koronában jól jött a frissítõ, a csinos és kedves csaposlányt még arra is megkértük, hogy fotózzon le minket…
Hosszúpereszteg felé haladva már dögmeleg volt, az utolsó 4 km a „prérin” végtelennek tûnt a forróságban. Azért, bár csapzottan, de csak beértünk Hosszúperesztegre. Este még egy kis szalonnasütés is belefért…
3.nap: Mondjuk ez már nem fehér embernek való volt…
Buszozás Türjéig, innét (4 km) semmi árnyék egészen Ötvös állomásig. Itt már dögmeleg volt, de szerencsére úgy 2 km után már beértünk az erdõbe. Viszont még 15 km hátra volt a Szajki-tavakig. Sok a tarvágás itt is, nem árt figyelni a térképet. Van egy-két „dzsindzsás”, csalános szakasz is, itt bizony jobb lett volna a hosszúnadrág… Nyiladékról nyiladékra, aránylag jó tempóban haladtunk, de nagyon hosszúnak tûnt ez a szakasz ebben a rekkenõ hõségben. Aztán jött a megváltás: fürdés a a szajki strandon. Majd vacsora a strand vendéglõjében, de még várt ránk 6 km a szállásig.
4. nap: ez már nem volt nehéz, rövid szakasz, jó idõnk volt. Még megnéztük a Sümegi várat, aztán irány haza…

 
Tavaszi Széll Bejárás: 2007.03.17. Rögzítve: 2007.03.22 09:58:21
Indiszponált vagyok. Rezi elõtt nem az Antal-, hanem az ALmás-dombra kapaszkodunk.
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2007.03.17. Rögzítve: 2007.03.19 14:38:24
Keszthely – Zalaszántó (Na, gyere csak ki a köves útra!)
Nem a természeti szépségek és a nagy kihívások tárházát rejtegetõ szakasz, de a gyönyörû idõ ezt mind elfelejttette velem. Jelzések tökéletesek. Keszthelyen a Festetics-kastélyt és a parkját mindenképpen nézzük meg, gyönyörû. Keszthelyrõl kiérve – néhány 10 méter földút kivételével – ismét aszfalt jön, egy remekül kiépített kerékpárút vezet Hévízre. Rengeteg bicajos és kiránduló népesítette be. Bizonyos szempontból jól jön ez az aszfaltút, mert a környezete alapján – rengeteg pangó víz – néhány éve még komoly vízitúra árán lehetett csak átjutni rajta. Hévízen a Tófürdõ komplexuma nagyon szép, de a település, hát, sajátságos stílusa van ... Egyébként a sétáló (bazár) utcából a Hévíz Múzeumnál kell lefordulni az autóbusz állomáshoz, mivel dugig volt németajkú bámészkodókkal, nekem ez nem volt egyértelmû, ezért tettem egy kis kört. Az egregyi templom felé vezetõ aszfaltút egyesek szerint az önkormányzat szégyene, s ezt fel is festették erre a szégyenfoltra. A római sír jelezve van, a kilátás errõl a szakaszról nagyon szép kelet felé. Az egregyi templom környékén nagyszámú (magyar) turista nézelõdött. A templom melletti temetõbõl már szépen fehérlik a Zalaszántó fölötti sztúpa. A templom nyitva volt, hát be is mentem néhány percre. Utána még mindig aszfalt vezet a szõlõk között, majd végre egy kis erdõ és földút. Tkp. jól esett ez a fölöslegesnek tûnõ Ny-É-K irányú kunkor. A szakaszra nem jellemzõ, meredek ereszkedés közben egy fiatal párral futottam össze, gyõri kéktúrázók, Zalaszántóról jöttek. A Gyöngyösi csárda felé a közel 2 km-es V kanyart nem vágtam le. Ragyogó napsütés volt, a tapasztaltak alapján egy rekkenõ júliusi napon embert próbáló lehet ennek a szakasznak a teljesítése. A csárdánál csak bélyegeztem, Vak Illés és Kökes Pista sírjánál álltam meg rövid idõre. Jó kis szuszogás jön az Antal-dombra, és a rezi szõlõknél ismét aszfalt jön. Rezi után bõ 2 km-es vándorlás az erdõ szélén, majd ismét hosszú aszfaltút Zalaszántóra. Idõs természetjáró párral futottam össze a Tátika presszóban, Zalaszántó környékének nevezetességeit járták be.
Ez volt (elsõ) OKT teljesítésem utolsó dunántúli túrája.
Elõzõ hozzászólásom logisztikai elemzésében természetesen nem „személyvonattal Nagykanizsára”, hanem "a nagykanizsai személyvonattal". Elnézést.
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2007.02.24. Rögzítve: 2007.02.26 16:06:13
Zalaszántó – Sümeg
E napi penzumom logisztikája ismét az épeszûség határát súrolta (így jár, aki tömegközlekedéssel szervez egynapos túrákat az OKT Bp-tõl távol esõ részein). 3.50-kor a Délibõl személyvonattal Nagykanizsára, Balatonszentgyörgyön Bzmot-ra szálltam át, és Keszthelyrõl busszal Zalaszántóra. Innen indulás kb. 9.30-kor. Ezt a szakaszt a Délibõl 6.00-kor történõ indulással, 9.50-kor sümegi érkezéssel is be lehet járni, de Zalaszántóról 16.23-kor indul az utolsó busz, amivel még Bp-re induló vonatot meg tudunk csípni, míg a zalaszántói indulással 18.10 körül indul az utolsó vonat Sümegrõl Bp-re. Elnézést, amiért hosszan írtam errõl, de talán valaki(k)nek segítettem.
Zalaszántóról szõlõk, hétvégi házak között, zömmel aszfalton jutunk fel a Sztúpához. Az atlaszban is jelölt részen a szép kilátás zöme, sajnos, a párába veszett. Az OKT új vonalvezetése miatt a kék elkerüli a Sztúpát, kék rom jelen néhány 10 méteres kitérõvel lehet (és érdemes) eljutni. Aki Zalaszántó felõl lendületbõl érkezik, könnyen elnézheti a jobbos letérést a Sztúpa felé, és itt talán a kék rom jel sem feltétlenül a legalkalmasabb jelzés. Több okom nincs morgolódni a jelzések miatt, tökéletesen felújították azokat.
A Sztúpa után széles szekérúton ereszkedünk a Kovácsi-hegy alá. A kõfejtõ látványa szép, majd innentõl szép nagy ívben megkerüljük a Herman-tó-hegyet, hol a szántó szélén, hol egy picit bentebb az erdõben. Én itt jól járható ösvényt találtam, csak a Hidegkúti-major elõtt veszett el a régi ösvény a dzsumbujban, de az új jelek egyértelmûek, az atlaszon jelzetthez képest picit északabbra jutunk ki az országútra. A Hideg-kútnak már csak a foglalata van meg és a környezete is lepusztult. Innen aztán föl a Tátikára. A magasfeszültségû vezeték keresztezésénél szép rálátás a Meleg-hegyre. A Tátika oldalában döbbenetes méretû és illatú medvehagyma-populáció, (nem vagyok botanikus, de nem túl korai ez?) helyenként jó kis kapaszkodó, és kultúrált kinézetû TÁTIKA VÁRROM táblák. A kék rom jelen rövid, de izmos kitérõvel juthatunk fel a várromhoz. A rutintalan kirándulót jó kis kapaszkodás és hívogató táblák után, már a várrom tövében, a várrom megközelítését tiltó, életveszélyre figyelmeztetõ táblák fogadják. A vár felújítását valóban elkezdték, szétszórva építési hulladékok, ruhanemûk láthatók. A kilátás viszont pazar, remekül látszik a Zalaszántótól megtett (vagy a még ránk váró) szakasz (is).
Visszatérve a kék jelzésre, eléggé komisz szakasz vár ránk, avar, medvehagyma és kidõlt fák rejtik el az ösvényt, több helyen kizárólag a jelzések mutatják a követendõ irányt. A Fekete-tó egy nagy méretû dagonyának felel meg. A makadámútról még átvágunk egy nyiladékon, és az erdészház romjánál vagyunk. Nagy kár érte, még ezen állapotában is látszik, hogy valaha egy szép épület volt. Innen rövid makadám- és hosszú aszfaltút vándorlás veszi kezdetét. Az Ördögigafa, az úttól 10-15 méterre, balra rögtön szemet szúr. A Sarvaly-forrásból vizet ugyan nem nyerhetünk, valahol elfolyik, de szép és rendezett a környezete, a padoknál szusszanni vagy étkezni is lehet. Az ezt követõ egyenes, kissé hullámzó aszfaltútról hol Sümeg temploma, hol kicsiny vára, ill. a Rendeki-hegy tárul elénk. A Mogyorós-dombi vándorlás is elég egyértelmû és a lehetõségekhez képest jól jelzett. A cross-pályán éppen edzést (?) tartottak, nem volt nagy élmény. Sümeg külvárosa elég jellegtelen, de a belvárosa nagyon szép. Hát így.
 
PSP Bejárás: 2007.02.10. Rögzítve: 2007.02.16 22:38:04
Másfél évvel ezelõtti bejárás befelyezése most Sümegtõl Zalaszántóig. Röviden: jelzések általában rendben, Tátika most még jó, nyáron inkább lehet hogy kikerülném... Nagyon sok az aszfalt.

Részletesebben, képekkel, szintábrával, minden egyébbel:

http://www.kektura.eu/03szakasz.html

[kektura.eu]
 
aezs Bejárás: 2007.02.05. Rögzítve: 2007.02.17 14:36:41
a jelzések nem tökéletesek, de azért nem tévedtünk el
tátikahidegkút után kell észnél lenni, s gyorsan lefordulni a susnyásba balra az aszfaltútról, ahol egy buszmegálló van, utána pedig a kis domb szélén menni jobbról kerülve( mi bementünk az erdõbe, de könnyû kikavarni belõle),ahogy a kéktúra atlasz is írja
tátika várából nagyon szép a kilátás, bár az addig vezetõ úton sok kidõlt fa akadályozza a haladást és az ösvény sem éppen egyértelmû, ezt a részt sztem mindenképp ilyen lombtalan, gaztalan idõszakban célszerû bejárni
zalaszántón aludtunk vajda bélánénál, mindenkinek ajánlani tudom, szívélyes fogadtatásban volt részünk 2000 ft/fõ(Vajda Béláné
Zalaszántó, Ádám u. 34. Tel.: 83/370-103)
zalaszántótól igen sok az aszfalt, a kivezetõ útról pedig balra kell lefordulni, mondjuk ez a jelzések alapján teljesen egyértelmû is, csak éppen a térkép mutatja másképp (hasonló gáz van a tapolca-badacsonytördemic szakasz egy részén is, de ott is a jelzések figyelésével kiküszöbölhetõ a probléma)

 
visi Bejárás: 2006.08.09. Rögzítve: 2006.08.10 17:04:36
A szakaszon a jelzések elég hiányosak, nehezen követhetõk, térkép-iránytû feltétlenül szükséges!!!
 
asciimo Bejárás: 2006.06.16. Rögzítve: 2006.06.18 19:20:31
A jelzés Sümegtõl SArvalyig elsõ osztályú. utána ahogy átlépünk Zala megyébe, ezt a jelzéseken is létni. Illetve nem létni. Jelzést. Innentõl majdnem végig a jelzések, utak járhatósága, állapota megfelel a "zalai sztenderd"-nek. Szõlõhegy, aszfalt, csalán néha pár méter erdõ. :(
 
Palagyi Bejárás: 2005.09.17. Rögzítve: 2005.09.19 08:33:17
Valóban nagyonkevés a jel ezen a szakaszon, ezért tékép felrétlenül szükséges, de nagy segítséget jelent az itteni leírások kinyomtatása és magaddal vitele is . Eltévedni mi csak egyszer tévedtünk el a sztupátõl lefelé Zalaszántõig, ahol meredeken értünk le a szõlõhegyre, de utánna visszatért a kék jel.A Tátika várát renoválják, két zárható helységet alakítanak ki, csak sajnos a pénz elfogyott! A kilátás nagyon szép itt is.
 
PSP Bejárás: 2005.08.18. Rögzítve: 2005.08.23 13:20:43
Leírás Keszthelytõl Zalaszántóig, képekkel, GPS-es adatokkal honlapomon:

http://papics.web.elte.hu/03szakasz.html
 
lutak Bejárás: 2005.08.14. Rögzítve: 2005.09.03 19:16:22
Hévíz és Keszthely között végig bicikliutat építettek - építenek. Hévízen díszburkolatos sétányként kezdõdik a mocsáriciprusok között, majd végig betonos-aszfaltos bringaút Keszthelyig.
 
lutak Bejárás: 2005.08.13. Rögzítve: 2005.09.03 18:57:36
Az elején a krosszpályánál elvesztettük a jelet és az utat is, igy a mezõn átvágva értük el a vasúti síneket. A kunyhóromot figyelni kell, utána van a letérés jobbra egy fûvel benõtt ösvényre. Jel nincs, de ha túlmész rajta piros jelet látsz egy vastag fán. A Tátikán nagyon ritkás a jel és a nemlétezõ ösvény sem igazán követhetõ. Mi a Tátika-Rezi ttúra napján jártunk erre, így ki volt szalagozva. Talán itt is fennthagyták a szalagokat a rendezõk, mint tavaly Sopronban :)
 
IgaziHõs Bejárás: 2005.03.26. Rögzítve: 2005.04.01 10:20:23
Néhány kiegészítés az elõttem szólókhoz, illetve az atlaszhoz:

Általánosan a jeleket meg lehet találni, néhány helyen okozhat csak bonyodalmat a hiányuk.

Sümeg után a krosszpálya is jó, kellemes telepített erdõ visz a vasútállomás felé. A Tátika felé haladva a szekérúton (Malom út) a bal oldalon látható egykori, romos erdészház után az elsõ leágazás jobbra a KÉK útvonala, pár méter után feltûnik a jel. A Tátikán kevés a csík, mi felmásztunk toronyiránt. :-) A hegy után viszont a pöttyöket (azt hiszem eleinte kék és sárga, késõbb piros is) lehet követni, azonos az útvonaluk a KÉKkel majdnem a Sztúpáig. Hidegkút után a szántóföld széle kényelmes. Zalaszántó és Rezi között semmi különös, viszont a Rezi várat (szintén építik) érdemes megnézni, az északi oldaláról fantasztikus a kilátás!

A csárda után a nem levágandó V alak jutalma egy kopott, fejetlen szobros kereszt. :-) Hévíz felé az erdõben szigszalagos! jelek a fákon. Egregy elõtt szintén hajlamos a KÉK (és zöld) eltûnni. Hévízen a tó mellett a kis piacnál jobbra, a kemping felé vezet az út, onnét Keszthelyig könnyed séta.
 
asciimo Bejárás: 2004.08.29. Rögzítve: 2004.09.07 15:21:05
VISZTULA tanacsait fogadjatok meg!!

Sumeg utan a villanyvezetek alatt maradni, nem elmenni balra a rallipalyara!
Sarvaly utan, a Tatika elott az Atlasz altal irt jelzes hianyzik, a jobbra leteres nincs jelezve. kesobb jo par jelzes hianyzik, pl. ahol az atlasz jobbr kanyart ir egy arokban. Felerve a platora hatalmas bozot fogad, rengeteg csalannal, idorablo dzsungelhar jon, a pottyoket kell kovetni, kekbol keves van.

Gyongyosi csarda utan, Egregy elott szinten bozotharc+
de legalabb a Heviz utani resz ki van tisztitva.
 
Németh Kornél Bejárás: 2004.08.26. Rögzítve: 2004.08.27 17:29:14
Sziasztok!
Sümeg után a kék jelzés ugyancsak elvétve fordul elö, rendesen festve csak a Tátika-hegyen van.Utána sem valami bíztató a helyzet.
A Tátika-várra felvezetö KL jelzés elött kb 500m-el embermagasságú csalánrengeteg húzódik,amint kikerülni se nagyon lehet.Ajánlatos a hosszúnadrág, ami nekem nem volt:(
 
Mrfuci Bejárás: 2004.05.19. Rögzítve: 2004.05.26 16:15:28
Ja, majd elfelejtettem: Rezibõl indultunk már késõ délután, és a csárda elõtt nem sokkal az egyik háznál nagyon kedvesen befogadtak az udvarra átrazni. Másnap reggel pedig egy fürdés és szalonnás rántotta mézes teával várt!
 
Mrfuci Bejárás: 2004.05.18. Rögzítve: 2004.05.26 16:11:12
A Sümeg után a vasútig mi is elkavartunk, bár az is igaz, hogy otthonhagytam a utikönyvet, így egy sima térképbõl tájékozódtunk. Ez mondjuk kellett is, mert térkép nélkül elmentünk volna Mekkára egy két helyen.... A Tátika vár még mindig felújítás alatt, de eljutni hozzá a domb oldalában lévõ OKT jelzésen felért egy dzsungeltúrával!
 
Tisztul_A_Visztula Bejárás: 2003.12.19. Rögzítve: 2003.12.30 15:33:10
Sümeg után letértem a 84-es fõútról, jelzés hiányában két kínálkozó földút közül a bal oldalit választottam , de nem volt jelzés. Lesasszéztam a vasúti vágányig, azaz sínpárig, s így mentem el a vasútállomásig. Itt láttam egy jobbra vezetõ utat, melyen nem mentem el, várva az én szekérutam, de a végén ezt viszont nem volt türelmem kivárni (valószínû, hogy a térkép kicsit, olyan 50-60 métert torzít), így derékszögben „jobbra át”-ot tettem, s leballagtam a szántóföldön keresztül az aszfaltútig, melyen balra fordulva elértem azt a pontot, ahonnan balról bejött a kék 45°-ban A sarvalyi erdészházig egyértelmû út, viszont atlasz vagy térkép nélkül nem lehet tudni, hogy hol kell nyugat felé fordulni, mivel jelzés az nem volt. Hasznos volt az atlasz leírása a késõbbi szakaszon is, mivel gondos kezek lekaparták a festéket ott, ahol az atlasz a piros és a kék jelnek együttesen otthont adó tölgyfáról írt. Itt ugye egy jobbra át, majd 400-500 méter múlva egy balra át. Ezen a párszáz méteren már volt jelzés. Érdekes volt a gazzal, cserjékkel benõtt 10 méteres szakaszocska, amellyel megkezdõdött a Tátikára felvezetõ KÉK túraszakasz. A Tátikára felfelé menet még az atlasz leírása sem segített, ezért a (Vörös?-)tó után enyhe cikkcakkban mentem, hogy nehogy el mulasszak esetleg egy jelzést. Amikor kiértem a tiszta ösvényre, meglepõdve konstatáltam, hogy olyan területen jön át a KÉK, amelyre „Belépés csak engedéllyel”. A várhoz felmentem, s bár le volt zárva kordonnal, de óvatosan bementem, hogy ne csak délre, hanem nyugat felé is körül tudjak nézni.
Leértem az országútig, majd jobbra illetve utána balra kanyarodván hülye fejjel nem a szántó szélén mentem, s így itt több mint 20 percig küzdöttem kevesebb, mint 1 km-en, hol bementem az erdõbe, hol visszamásztam a tövisek között. Ajánlom a szántóföld szélét. Ezután nyugis lejtõ, majd kitartó emelkedõ volt a Sztúpáig, ami igen mély nyomot hagyott bennem. Bár senki sem volt ott felügyelni, de rend volt. Zalaszántóig egy keskeny rally pályához hasonlító ösvényen, majd egy klasszikus szõlõshegyi szekérúton mentem le. A faluban megelégedtem egy boltban kapott pecséttel. Innen tovább Reziig minden OK.
Rezi után a V alakot ne vágjátok le, én is elgyalogoltam a keresztig, majd ajándékul mehettem a sárban (egy idõ után a jótékony fûcsík is eltûnt a két keréknyom között). Majd a pici erdõ következett, ahol az atlaszban írottakkal ellentétben már könnyen észre lehetett venni a Kék kanyarodását fel, jobbra. Az egregyi templom elõtt bénáztam egyet, egy helyen a bal oldali utat választottam a jobb oldali szekérút helyett, s így a temetõnél át kellett kavarnom egy telken. Hévítõl Keszthelyig atlasz nélkül is OK a dolog, csak Hévízen a kis hídon történõ átkelés utáni jobbra fordulásnál kell résen lenni (ld. parkoló)
 
Váci Bejárás: 2003.03.26. Rögzítve: 2003.03.27 13:49:40
Rezi után, a szõlõk között figyelni kell, mert könnyû eltévedni.
A Héviz és Keszthely közötti szakasz - az atlasz figyelmeztetésével ellentétben - kiválóan járható, frissen tisztitott.
 
vissza a listához

A szakaszhoz kapcsolódó helyek:

No.HelyUtolsó hozzászóláshozzászóló
18Sümeg2017-03-25 21:09:50csg65
19Sarvaly eh.2017-03-20 20:43:28paprikas
20Zalaszántó2017-03-20 20:54:01paprikas
21Rezi2017-03-20 20:55:18paprikas
22Gyöngyösi csárda2017-03-20 20:56:55paprikas
23Héviz2017-03-20 20:58:36paprikas
24Keszthely2017-03-14 13:47:00Zúz Mara