Túrabeszámolók

túra éve: 2012
Kemenes 60 / Berzsenyi 30 / VULCANhUSz / Hevenesi G. emléktúraTúra éve: 20122012.04.20 18:52:07

Berzsenyi 35


 


2012.04.14.


 


 


Két éve voltam utoljára Berzsenyi túrán, az idén úgy hozta a sors, hogy Ildikóval állhattam a rajtvonalra. 2010 óta a túra átesett egy-két fazonigazításon és ezek kifejezetten előnyére váltak. Az első – számomra új változtatás – a túra útvonalán történt, mely által a szervezők csökkentették az aszfaltos szakaszok hosszát. A Berzsenyi-pincéhez nem a Kemenessömjént átszelő országúton, ill. járdán jutottunk el, hanem a falu feletti hegyi birtokok között, füves-homokos szekér-és gyalogutakon. A második újdonsággal a Ság-hegyen találkoztam, ahol szerintem az S jelzés nem ott futott, ahol eddig (legalábbis a hegyre felvezető S jelen én még nem jártam). Az ep. közvetlenül a Ság-hegyi turistaház mellé volt telepítve, ez szintén az újdonság erejével hatott rám. A célban számomra új, Berzsenyit ábrázoló kitűzőt kaptam, így a régi, ugyanolyan fekete-fehérek mellett most már rendelkezem színessel is. A túrák szolgáltatási részével nem igazán szoktam foglalkozni, de meg kell említenem, hogy az ellátásunk a nevezési díjhoz képest kimagasló volt: minden ellenőrző ponton kaptunk valami finomságot, úgy, mint almát, cukrot, Milka csokit, a célban vajas, zsíros kenyeret hagymával, medvehagyma krémmel, kétféle szörppel. A szervezők nagyon lelkesek voltak, bár egy kicsit csalódottak is, mivel kevesen indultak és ez a túra azért ennél többet érdemel. A változtatással jelentősen csökkent az aszfalt mennyisége, ami maradt, az meg az útvonalból adódó kényszerhelyzet. Itt kell megemlítenem, hogy amikor Sitkére értünk, azt tapasztaltuk, hogy pár túratárs, mielőtt elérte volna az első sitkei házakat, jobbra fordult a szántóföldek felé és ezáltal nem sokkal Nagysimonyi előtt értek ki a főútra. Ezzel a kitérővel minimálisan csökkentették az útvonal hosszát, de lényegesen csökkentették a Sitke és Nagysimonyi közti, aránylag nagy forgalmú főúton történő aszfalton való közlekedést. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Sitke után egy darabig lehet a főút mellett, a szántóföld szélén haladni). A szervezőknek utána kellene járni, hogy el lehetne-e ebbe az irányba vinni az útvonalat, mert ha igen, akkor még mindig lehetne visszavenni az aszfalt mennyiségéből. Köszönjük a szervezést!


 

 
 
Thury György emléktúraTúra éve: 20122012.04.11 17:24:57

 Thury György emléktúra 30


2012.04.07.


 


Thury túra – immár negyedik alkalommal Gelséről, a termálfürdő elöl. A mai napon Ildikó és Attila voltak a társaim. Attila - mivel élete második teljesítménytúráján vett részt -, a 20 kilométeres távot választotta, Ildikóval a hosszabb távra neveztünk. Az idő kegyes volt hozzánk, a rajtolás után elállt az addig szakadó eső, majd a célba érés után, a kocsiba üléskor újra megeredt.  A nagyon szép dél-zalai táj testét időnként tarra vágott erdők csúfították el. Szomorúan tapasztaltuk, ahol tavaly még erdőben jártunk, az idén már csak a kivágott fákat hirdető törzs-csonkok hirdették az egykori szépséget. (Csak úgy mellékesen megjegyezve, hány és hány madár és erdei kis állat lakóhelyét teszik ilyenkor egyik pillanatról a másikra tönkre? A kislányom mikor fog ezeken a helyeken újra erdőt látni? Wass Albert után szabadon: Adjátok vissza az erdeinket!!!) Az újudvari adó környékén kivégzett fák százai hevertek rendezett gúlákban, számomra nagyon lehangoló volt a látvány. A túra szolgáltatása az árához képest nagyon kedvező, a pontőrök kedvessége sem változott. A célban a harmadik színű „Canisa” feliratú kitűzőt kaptam, az Emléklap ugyanolyan, mint tavaly. A szervezés nagyon jó, ennek ellenére az idén kevesebben voltak, mint a korábbi években, betudható ez a Nagyszombatnak és a reggeli rossz időnek. Az idén is jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést! Attilának köszönjük, hogy a célban türelmesen várt ránk, de olyan jó idő alatt teljesítette a húsz kilométert, hogy egy gyakorlott túrázónak is becsületére vált volna!

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20122012.03.27 18:19:32

Lepke 40


 


2012.03.24.


 


 


2009 után ismételten Lepke 40, ez évben Bazsi nélkül. A szombat – úgy, mint tavaly – az idén is munkanap, de egy nap szabadság feláldozása mellett a teljesítés kivitelezhetővé válik. Az előttem szólók már mindent elmondtak és fényképek segítségével megmutattak a túráról, így csak szösszenetnyi gondolatot írok le. Az idő valóban nyárias volt, az ég kék, a fák virágoztak, a madarak csicseregtek és sok jó ember  gyűlt össze aránylag kis helyen. A feltételek adottak voltak egy jó kis testmozgáshoz. Az igazat megvallva, kicsit féltem a távtól és a szintemelkedéstől, mert a PITE túra óta nem voltam túrázni, akkor pedig még 30 centiméteres hó volt a Mecsekben. Végül is nem törtem annyira derékba, mint amennyire számítottam rá, a nap végére kellemes fáradtság uralta testemet. A szervezés színvonala és az ellátás a megszokott volt, nekem újdonság a színes itiner és rózsaszín szélű kitűzőm sem volt még. A pontőrök mindenhol a maximumot hozták, a Büdös kútnál korlátlan étel-italfogyasztás. Egy jól sikerült túrán vagyunk túl, köszönet a szervezőknek!


 

 
 
Télies Mecsek/Hó-PITE/Téli MecsekTúra éve: 20122012.01.21 18:06:14

 Télies Mecsek 35


2012.01.14.


 


 


Az idén negyedik alkalommal állhattam Teca Mama fogadójában a rajtvonalhoz, hogy a 2012-es év első túráját teljesíthessem. Az indulásnál Ildikó, Vera és Tibor is mellettem állt, akinek kis csapatunk Pécsre való lejutását is köszönhette. A túra elején nem sokáig mentünk a szokásos útvonalon, ugyanis a Jakab-hegy felé tartva az idén nem tértünk le a Z jelzésről. Az új útvonal számomra nagyobb kihívásnak tűnt, mint az eddig megszokott, egyszerűen fogalmazva szerintem meredekebb és nehezebb volt, mint a korábbi útvonal (bár Tibor tempóján ez nem látszott meg). A túra többletkilométere is itt jelentkezett. Változás volt még a korábbi évekhez képest az orfűi ep. helyszíne is, ugyanis most a pont a Barlangász házba volt telepítve. Némi többletet a menettávhoz ez is hozzá tett. Az időjárás kétféle arcát mutatta meg a nap során, volt részünk tavaszi napsütésben, és volt részünk szakadó hóesésben is, sőt a Tubes tetején a kettő keverékében is, mikor balról sütött a Nap, jobbról pedig szakadt a hó. A talajviszonyok meglepően jók voltak, így a haladásunkra nem lehetett panasz.  A rendezők a szokásos kedvességgel fogadták a részt vevőket, a pontőrök mindenhol a tőlük elvárható maximumot nyújtották. A Jakab-hegyen, az évek óta jól bevált páros, az idén is felvilágosított minket a keleti tanok misztériumáról (Krisna kísérje minden lépésüket J). A szolgáltatás színvonala a válság ellenére sem változott, a célban a négy darab virsli igazán jól esett. Jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, Tibornak külön köszönet a fuvarért.     

 
 
túra éve: 2011
Csík Ferenc EmléktúraTúra éve: 20112011.09.23 15:14:25
Csík Ferenc Emléktúra 30

2011.09.17.

 

 

Egy hónapnyi kihagyás után nagyon vártam már a túra napját, hogy újra átmozgathassam az izmaimat. Bazsi Tolna megyében túrázott, így egyedül vágtam neki a távnak. Két éve voltam utoljára ezen a megmérettetésen. Emlékeimben az élt, hogy akkor is egy hosszabb kihagyás után neveztünk és a nap végére jól elfáradtam. A rajtban szerintem kevesebben voltak, mint két évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy a mai rendezés a 20. volt. (A szervezők a résztvevők számát illetően lehet, hogy most megcáfolnak.) A terep ismerős volt, csak Vállus központja változott meg azóta jelentősen, mióta utoljára láttam. A pontokon végig kedves pontőrökkel lehetett találkozni, ha jól emlékszem, minden ponton kaptunk valamit, ha mást nem is, egy cukrot legalább. Az itiner a két évvel ezelőttihez képest jelentős változáson esett át, fekete-fehérből színes lett. Nekem az itinerről korábban is hiányoztak az ellenőrzőpontok közötti távolság és szintadatok, sajnos ezek az idén sem kerültek rá. A célban tombolasorsoláson is részt vehettünk, szerintem minden induló nyert egy kis apróságot, melyért külön köszönet a szervezőknek. Alapjában véve egy jól szervezett kis túra ez, időnként meglehetősen meredek szakaszokkal, így az idei fáradtság is rendesen beköszöntött. A célban nem bántam meg, hogy Bazsiékkal nem Tolnába mentem, ez a harminc kilométer is alaposan lefárasztott. Köszönet a szervezőknek, további sok, sikeres túrát kívánok!
 
 
Vizek nyomában Forrástúra a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20112011.07.04 15:45:26

2011.06.25.


Sajnos idő hiányában az idén sok  túráról nem tudtam beszámolót írni, de talán mostantól valamivel szellősebb lesz az időbeosztásom és jut idő az élménybeszámolókra is. Anyával és Ildikóval vágtunk neki a távnak, Bazsi valahol a Mecsek és a Zselic határán gyalogolt egy nyolcvanöt kilométeres túrán. A szervezők az idén is kitettek magukért, minden földi jóban volt részünk az ellenörző pontokon. A szervezést és a szervezőket csak dicsérni lehet, a tőlük megszokott alapossággal készültek fel a túrázók fogadására. Mivel már tavaly is csak jókat írtam e túrasorozatról, nem szeretném, ha elfogultnak tűnnék e kedves és barátságos rendezői gárdával kapcsolatban, így csak azt tudom ajánlani  mindenkinek, hogy aki nem volt még KHT túrán, menjen el a Kőszegi-hegységbe, garantáltan jól fogja érezni magát.

 
 
Göcseji GaloppTúra éve: 20112011.03.12 19:42:54

Göcseji Galopp 33


2011.03.06.


 


Bazsival két évvel ezelőtt, az akkor 50 kilométeresnek hirdetett távon vettünk részt, és az első szervezés nem sikerült valami fényesen, sőt…. Az idén, az említett okok miatt egy kicsit félve indultam neki a harmincas távnak, de szorongásomat hamar le kellett küzdenem. A szervezők tanultak a korábbi hibákból és sikerült egy abszolút profi módon megszervezett terepfutó versenyt és gyalogtúrát szervezniük. Az útvonal jelzése mindvégig nagyon jól követhető volt, a kapott itinert gyakorlatilag csak az igazolásokhoz kellett elővenni. Az itiner előlapja színes térképet, résztávokat, a hátlapja rövid használati utasítást és útvonal leírást tartalmaz. A kitűző (melyet az idén a túra végén megkaptunk:)) ízléses és szép. Az emléklap fóliázott, színes. A pontokon az ellátás megfelelő volt, panasz nem lehet rá. Aki előre nevezett, a célban a nevezési díj tartalmazta meleg gulyást is ehetett. Bazsi reggel hatkor, a hosszú távon indult és az első célba érkező futó után kb. fél órával ért be, igaz a futók később rajtoltak. Nagyon jól szervezett túra, két év alatt a szervezők nagyon sokat fejlődtek és mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Köszönjük a szervezést, a túrát ajánlani tudom mindenkinek!

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20112011.03.12 19:41:41

Művészetek völgye nagy kör


2011.03.05.


 


Bazsival az idén harmadszorra sikerült teljesítenünk a nagy kört. 7 óra 10 perckor rajtoltunk és Bazsi már 11 óra 40 perckor beért a célba. Én a magam tempójában baktattam, így két órát várt rám szegény. A túra most is nagyon jól szervezett volt, kiváló szalagozással, az évek óta már megszokott színes, igényes itinerrel. Az elmúlt évekhez képest változott a kitűző, mely véleményem szerint szépre sikeredett. Az idő tavaszias volt, így minden egyben volt egy jó hangulatú gyalogláshoz. Köszönjük a szervezőknek a sok munkát, úgy gondolom, hogy több túratársnak nem véletlenül tartozik a kedvencei közé e túra.

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20112011.03.03 22:57:14

Zöld 45


2011.02.26.


Bazsival hajnalok hajnalán keltünk, öt órakor találkoztunk Ildikóval és Tiborral. Az autópálya segítségével hamar Budapestre repültünk és a rajtnál beálltunk a fázósan toporgó túratársak közé. A nagyszámú induló ellenére, aránylag gyorsan rajtolhattunk, az itinerünkre 7 óra 45 perc került rajtidőnek. A túra nevéből adódóan a zöld háromszögön indultunk el, és hamarosan már az első ep.-n pecsételtettünk. (Nem is emlékszem rá, hogy voltunk-e már olyan túrán, ahol ilyen közel lett volna az első ellenőrző pont!) Mindenesetre a pont elérése előtt megmásztuk az Ördög-ormot és a rajt után egy kilométerrel az itiner igazoltatása mellett a tájban is gyönyörködhettünk. Az oromról jól látszott a Széchenyi-hegy és a felkelő nap első sugarai a szegényes budai villák kertjeibe is bevilágítottak. Viszlátot mondtunk a pontőrnek és enyhén tovább emelkedve, erdei úton folytattuk tovább. Hamarosan, bal kéz felől elhagytuk az Úti Madonna kápolnát és a fák mögött, szinte karnyújtásnyira feltűnt a Széchenyi-hegyi TV adó tornya. Egy kicsit baktattunk még a torony irányába, majd felérve a hegytetőre, a toronytól balra kiérkeztünk az aszfaltra. Először a Bibliaház épülete, majd a Gyermekvasút végállomása következett. Az állomás előtt volt a második ep. A kocsiszínben vasúti kocsik szenderegtek és álmukban a nyár zamatos élményeit élték újra át. Mi tovább lódultunk a Hegyhát út aszfaltján és pár száz méter múlva a Normafa síház elé értünk. Itt volt egy kis bizonytalanság a részünkről, mert nem volt számunkra egyértelmű, hogy a 20 kilométeresek rajtjánál kell-e pecsételtetnünk. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk és az itiner is azt sejtette, hogy nekünk itt igazoltatni nem kell, ezért nagy elszántsággal csapódtunk a friss erővel rajtoló húszasok közé. (Később hallottuk, hogy több hosszútávon induló beállt a sorba pecsételtetni és ezzel értékes perceket vesztegettek el.) Búcsút intve Normafának még elképzeltük, hogy mekkora lehetett az a bükkfa, mely Mátyás király születésétől 1927-ig állt e helyen. Normafától lefelé tartva egy idő után a Tündér-szikla hófehér taraja magasodott felettünk és éles határt rajzolt a kék ég előtt. Gyors pecsét a túralapra, majd átbújtunk az üresen járó Libegő alatt.  A Budakeszi úton való átkelést élve úsztuk meg, majd pár lépés után egy lépcsősor szürke teste vezetett minket az ég felé. Mire elfáradtunk volna, felértünk a csúcsra, majd innen ismét lefelé haladva egy-két perc múlva már a Fekete István emlékháznál álló autó tetején dolgozott a pecsét. Az emlékháztól már látni lehetett az Apáthy-sziklát, melynek tetejéről aprónak tűnő túratársak csodálták a párás budai világot. A Hűvösvölgyi úton az átkelést jelzőlámpa segítette, majd átbújtunk a villamos sínek alatt. Újabb lépcsősor következett és az Apáthy-szikla ormára egy fekete kutyus társaságában léptünk ki. Az idő valóban nagyon párás volt, a szemközti hegyek szürkén olvadtak bele a tájba. A szikla után bő egy kilométerrel feltűnt az Árpád-kilátó, melynek esővédője alatt, a pontőr előtt hosszú sor kígyózott. Türelmesen megvártuk, míg sorra kerültünk, közben az utolsó csokik egyikét majszoltuk. Itinerünk igazoltatása után, az apró csokitól teljesen felfrissülve baktattunk tova és kis híján öt kilométer múlva a Virágos-nyereg sarával ismerkedtünk. A Boróka-büféhez kb. 5 centiméter vastag sárút vezetett, mely nem szűnt meg a bejáratnál, hanem a kocsmában is folytatódott. Szegény tulajdonos, biztosan küzdelmes harcot folytatott a barna, ragadós sárkánnyal és százszor is átgondolta, hogy jövőre engedélyezi-e ugyanezt. A Nap sugarai innentől kezdve kezdték kifejteni jótékony hatásukat, mely abban nyilvánult meg, hogy bakancsainkon a sár egyre vastagabb rétegben képződött és a lépéseink is bizonytalanabbá váltak a csúszós talajon. A Szarkavár előtti mezei úton rosszabb is lehetett volna a sárhelyzet, a 2009. évi Deák és Göcseji Galopp túrához képest csak saracskával találkoztunk. Bazsi felszaladt a Szarkavárba, majd hamarosan Solymár aszfaltját koptattuk. A Templom téren tiszteletünket tettük a Kocsma Galériában, mely a húsz kilométeres túrázók céljaként is működött. Pecsételtetés után, a bronz házaspár árnyékában pihentünk pár percet a templom előtti tér padjain.


(Solymár: A település nevét az ide telepített királyi solymászokról, vagy a római korban itt folyó só kereskedelem kapcsán a latin „sal” (só) kifejezésből kapta. 1266-ban első okleveles említésekor „Salamar” néven szerepel. A solymári várat - melyet hívnak Szarkavárnak is- feltételezhetően a 14. század második felében, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A 15. században több tulajdonosváltás is történt, a Cillei, majd a Garai család után Mátyás király és fia, Corvin János voltak a terület urai. Főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt a település, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött. A török idők alatt a terület teljesen elnéptelenedett, a vár romlásnak indult. A 18. század első évtizedeiben előbb rácok, majd távozásuk után, Mária Terézia uralkodása alatt sváb telepesek érkeztek a területre. Lakosság: 10 129 fő.)


Erőgyűjtés után magunk mögött tudtuk a Templom-teret, majd az aszfalton felfelé kapaszkodva Solymár magaslatához érkeztünk, ahonnan visszapillantva beláttuk a település felét és a templomot, amely előtt nem sokkal ezelőtt pihentünk. Egy-két kilométer leküzdése után már Nagykovácsi szélső házai mellett trappoltunk. Elhaladtunk egy aránylag újnak tűnő, fehér falu templom mellett, majd pár lépés után a plébánia épületében tornyosuló lekváros és zsíros kenyerek pusztításába kezdtünk. A plébánia épülete adott helyt a 30 kilométeresek céljának is. Energiapótlás után nekivágtunk az utolsó tizennégy kilométernek.


(Nagykovácsi: A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve. Az első írásos emlék 1254-ből származik. A török hódoltságot igencsak megszenvedte a falu és a népesség radikálisan csökkent. A törökök kiűzése után, a 18. század elején, a Habsburg uralkodó sváb telepeseket telepített le. Ezek az új betelepülők tehetséges földművesnek bizonyultak és bányákat is nyitottak. Lélekszám: 6310 fő).


Az utolsó házakat elhagyva eleinte szántóföldek mentén, majd erdei úton lépdeltünk. Szinte folyamatosan emelkedve, egyszer csak a Nagy-Kopaszon lévő, vitorlához hasonlító kilátó tornyosult előttünk. Törtünk a pontőr által kedvesen kínált csokoládé masszából, melynek ott helyben nem jöttem rá az ízére (a célban tudtam csak meg, hogy banános volt). Az út innen már nagyrészt lefelé vezetett, időnként kellemetlen, dagonyás részeket kellett leküzdenünk. Keresztben átvágtunk a Budakeszi felé vezető országúton, majd hamarosan kerítést másztunk. A Hosszúhajtási kőbányánál volt a cél előtti utolsó pont, innen bő három kilométerre volt a túra végét jelentő Két Jóska söröző. Ezen a szakaszon a zöld jelzések már elfogytak a fákról, így jobb híján a szervezők által korrekt módon kihelyezett szalagokat követtük. Ismételt kerítés mászás után újra lakott helyre értünk és a Budakeszit Páttyal összekötő műút 6-os száma alatt megleltük célunkat, a Két Jóska sörözőt. A bejáratnál találkoztunk a Görgey túrán megismert Lacival, aki épp akkor jött ki az itató intézményből és elmondta, hogy előttünk nem sokkal érkezett be a célba. A baráti üdvözlés után Laci autóba szállt, mi pedig a pontőrök színe elé járultunk. Itinerünkre 17 óra 15 perc került beérkezési időnek.


Összegzésül: Jól szervezett túra, aránylag nagyszámú indulóval. Maga a túra (legalábbis a hosszú szakasza) nem tartozik a legkönnyebben teljesíthetők közé. A jelzések mindenhol jól követhetőek (kivétel azon a szakaszon, ahol ismeretlen „barátunk” fejszével távolította el őket). Az itiner fekete-fehér, részletes útvonalleírással, térképpel, távolsági és szintadatokkal. Köszönjük a szervezést, jól éreztük magunkat!


Képek megtekinthetők az alábbi linken: https://picasaweb.google.com/112884362566521913440/Zold45#

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20112011.02.19 12:36:33

Görgey 50


2011.02.12.


 


Péntek délután öt óra. Úgy néz ki, hogy biztossá válik a holnapi túra, Gabival 18 órai találkozást beszélünk meg Vasváron. Az idő sürget, még hátra van a vásárlás és az összepakolás, így jó fél óra késéssel érkezünk Bazsival a megadott találkozóhelyre. Gábor a parkolóban vár minket, gyors búcsúzkodás Anyától és Bogitól és 18 óra 40 perckor robogunk is Visegrád felé.


 


Este 22 óra 5 perc. A visegrádi Mátyás király Művelődéi Ház ódon épülete előtt parkolunk le. Nincs nagy tolongás, sőt, feltűnően csendes az épület. Bemegyünk. Az első emeleten találkozunk a rendezőkkel, akik a második emeletre irányítanak minket és közlik velünk, hogy két túrázó foglalta el eddig a szállást. Felmegyünk a második emeletre, belépünk a szobába, felkapcsoljuk a villanyt és egy hálózsákban fekvő, a feje búbjáig betakart emberbe botlunk. Ez a fejbúb ismerős nekem és halkan mondom a többieknek, hogy szerintem R. István fekszik a földön. Gyanúm bevált, Pisti lekapta magáról a hálózsákot és üdvözölve ugrott elénk. Elmondta, hogy öt perce feküdt le és éppen az álom mezsgyéjét szerette volna átlépni, mikor megjelentünk és megzavartuk ebbéli elfoglaltságában. Egy kicsit sajnáltuk, hogy felébresztettük, főleg akkor, amikor azt mondta, hogy másnap az éjszakai börzsönyi túrát is magáénak szeretné tudni. Az álmot sikeresen kivertük a szeméből és így csak negyed 12 felé tértünk nyugovóra. Az éjszaka Gábor számára azzal telt, hogy egyik helyről a másikra költözött, mivel összecsuklott az ágy alatta. E körülmények miatt reggel mind a négyen üdén és frissen keltünk. István hamar búcsút vett tőlünk, mert pontban hét órakor rajtolni szeretett volna. Mi még egy kicsit tapogattunk, aztán átmentünk a rajthelyre. Hét órakor István repülőrajtot vett, a mi igazoló lapunkra 7 óra 15 percet jegyeztek fel rajtidőnek. Az Áprily Lajos Általános Iskolából kilépve balra fordultunk és a P jelzésen bandukolva az Apát-kúti völgy felé vettük az irányt. A Nap sütött, az ég kék volt, de jeges, hideg szél fújt. Jobbra egy épülő víztározó és az Ördögmalom vízesés, balról a Telgárthy-rét mellett haladtunk el. Hamarosan elhagytuk a műutat, majd egy völgyben többször kereszteztük egy kis patak útját.


 


(Visegrád: A IV. században a rómaiaknak hat őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon, a Pone Navata.  I. (Szent) István ezen a dombon hozta létre első vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral és a Salamon-toronnyal. A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó: Károly Róbert, János cseh király és III. Kázmér lengyel király között. Az ország egy részének török megszállása idején Visegrád elvesztette politikai jelentőségét. 2000-ben városi rangot kapott. Lakosság: 1831 fő.)


 


A völgyből kivezető út hamarosan Pilisszentlászló házai közé kanyargott be, ahol a K és a Z jelzés kereszteződésénél egy feltételes pontot iktattak volna be a szervezők, ha lett volna pont. Pont nem volt, így folytattuk utunkat a Z jelzésen felfelé. Az utolsó háznál ismét elhagytuk az aszfaltot és villanyoszlopok tövében mentünk tovább felfelé egy irtásos részen. A jelzés nem volt valami meggyőző, mivel az utolsó háztól a következő jelet nem lehetett látni és előtte volt egy kereszteződés is. A jelzés nem láthatóságának ékes bizonyítéka volt, hogy két túrázó balról, az erdőből jött már visszafelé és kereste a helyes irányt. A Z aztán egyre bátrabban láthatóvá vált a fák törzsein, így hamarosan eljutottunk az első ep.-hez.


 


(Pilisszentlászló: 1291-ben III. Endre király vadászházat épített a jelenlegi templomdombon, majd a pálosoknak ajándékozta, akik kolostorrá építették át. Gentilis bíboros, pápai követ itt kötött egyezséget 1308-ban Csák Mátéval, hogy ismerje el Károly Róbertet magyar királyként. Nagy Lajos és Mátyás király is gyakran időzött a kolostorban. A török hódoltság alatt a kolostor elpusztult. A török kiűzése után a mai Szlovákia területéről jöttek pálosok és hoztak magukkal szlovák telepeseket, akik újjáépítették a falut. Lélekszám: 1091 fő.)


 


Az ep.-n a pontőr hölgyek meleg levessel, forró teával, pálinkával és nagy, nagy kedvességgel vártak minket, köszönet érte. Sokat nem tudtunk időzni az erős szél miatt, de jólesően vettük tudomásul, hogy a mai napon még találkozni fogunk velük. A ponttól aszfalton indultunk tovább és visszamentünk Pilisszentlászlóra. A Kisrigó étterem kerítése mellett megleltük az Országos Kéket, melyen pár évvel ezelőtt visszafele irányban bandukoltunk. Itt összetalálkoztunk Lacival, akivel aztán a túra végéig együtt talpaltunk, így kis csapatunk négy főre bővült. A kéken csak pár lépést tettünk meg, majd a K+-n ereszkedni kezdtünk. Leértünk egy patak völgyébe, ahol a Z+-re váltottunk és a dömörkapui buszfordulónál megleltük a második pont őrzőit.


 


A pont után rövid, de nagyon meredek szakasz következett, szerintem a túra legkeményebb szakasza volt. 1,92 kilométer alatt 225 m szintemelkedést tudtunk le, közben az itinernek engedelmeskedve, fejet hajtottunk Körösi Csoma Sándor emléktáblája előtt és gyönyörködtünk a kilátásban. Mire kellően elfáradtunk, megpillantottuk a turistaház napfényben fürdő alakját, így szenvedésünk ideiglenesen véget ért. A ponton pihentünk egy kicsit, ropogtattunk az őröktől kapott ropiból, mely Laciból gyermekkori emlékeket váltott ki. A múlt emlékképeiben történt kutakodás után elhatároztuk, hogy meghódítjuk az útvonal legmagasabban fekvő pontját, Dobogókőt. Az S jelzést hívtuk ehhez segítségül, melyet innentől több mint kilenc kilométeren át követtünk. Időnként csodálatos kilátás nyílt a Pilisre, a barna árnyalatú fák élesen váltak el a kék égtől, melyet itt-ott fehér felhőpamacsok takartak el. Az útjelző táblánál, némi bizonytalankodás után megtaláltuk a sárgát, majd felvettük a P és végül a K jelzést is. A három szín együttese a dobogókői turistaház elé vezetett minket, ahol nagy bográcsokban készültek a finomabbnál finomabb ételek. Először azt hittük, hogy a túrázóknak kedveskednek e mennyi falatokkal, de hamarosan kiderült, hogy a meleg étel helyett, egy-két darab nápolyival kell beérnünk, ami a hegymenet után szintén nagyon jól esett. Mivel kint nagyon erősen fújt a szél, rövid pihenésünk helyszínéül inkább a melegben a pontőrök társaságát választottuk, akik még a foteljeiket is felkínálták számunkra. Frissítés után a OKT-ről ás a Márciusi emléktúráról már ismerős K jelzésen szaladtunk lefelé. Az útterelő táblát hanyatt döntve találtuk, de emlékezetből mentünk tovább, így a pillanatnyi jelzészavar nem okozott gondot. A Sikárosi vadászház érintésével rövidesen újra elértük a  Kisrigó éttermet, majd a már délelőttről ismert aszfalton mentünk az ep-ig. A hölgyek délelőtti kedvessége nem csökkent a délutáni órákra sem, forró levest és teát kínáltak. A tea, az apró gyümölcsdarabokkal, nekem különösen ízlett. A jótékony átmelegedés és pihenés után nekivágtunk az utolsó 15 kilométernek. A ponttól eleinte kerékpárúton távolodtunk, majd csatlakozott az OKT, innen már az országos jelzést követtük majdnem a célig. Ismerős helyeken haladtunk, azonban a látóhatár egyre szűkült a szürkület miatt. A kerítésen való átmászás után felvettük a fejlámpáinkat. Az erdőből időnként feltűntek a Duna parti helységek fényei és olykor a Duna szalagja is sejthetővé vált. A Nagy-villám alatti parkolónál búcsút intettünk a kéknek és a K+-en jutottunk el a Görgey-bérchez. Pecsételés után, tovább a K+-en a Salamon torony alatt jutottunk el a városba. Innen már csak pár lépés a Fő utca aszfaltján és 19 óra 30 perkor megkaptuk a megérdemelt kitűzőt és emléklapot.


 


Összegzésül: Jól szervezett túra volt, szalagozás nélkül, melyre időnként néhol szükség lett volna, mivel a felfestett jelzések nem minden esetben voltak korrektek. Az itiner fekete-fehér, útvonalleírással, résztávokkal és szintmagasságokkal, de térkép nélkül. Az itinerrel kapcsolatban pluszként említhető a Görgeyről szóló ismertető. A nevezési díj szerintem egy kicsit sok volt a szolgáltatás mértékéhez képest, bár a meleg leves, a finom tea és a pontőrök kedvessége feledteti ezt. Köszönjük a szervezést, jól éreztük magunkat! Lacinak köszönjük a társaságot, Gábornak az oda és a haza szállítást!

 
 
Téli BerekTúra éve: 20112011.02.11 00:08:29

Téli Berek 60


2011. február 05.


 


Bazsival és Robival reggel 7 órakor értünk a balatonlellei rajthoz, R. Pistiék éppen repülő rajtot vettek és porfelhőt kavarva húztak el a látóhatár széle felé. A mi itinerünkre 7 óra 30 perc került indítási időnek, szép, napsütéses, de még hűvös időben lépdeltünk ki az udvarból. Hamarosan az ébredező Mátyás király utcában meneteltünk és arról beszélgettünk, hogy visszafelé ez az aszfaltos szakasz biztosan jól fog esni megfáradt talpainknak. Talpunk egy köztes réten fogott először földes utat, melynek fűszálain fehér dércseppek lejtették reggeli táncukat a felkelő Nap sugaraiban. Nagy sárra számítottunk, de az út fagyott volt. A túra egészére végül a poros útszakaszok voltak a jellemzőek, így feleslegesen viseltük sárvédőinket, de levenni már nem volt kedvünk őket. Hamarosan ismét a lellei házak között trappoltunk, majd egy kőkereszt mellett elhaladva intettünk búcsút Balatonlellének.


 


(Balatonlelle: A terület 1211-ben került a tihanyi apátság tulajdonába. Első írásos említése 1229-ből származik, Lela néven. 1550-ben jutott török kézre a település. Az ezt követő időszakban alaposan megcsappant a lakosság száma: 1580-ban mindössze 8 családot találtak a török adóösszeírók. 1864 óta a neve Balatonlelle. 1978-ban Balatonboglárral Boglárlelle néven egyesült. 1986 óta város, 1991-ben a két település különvált, de mindkét település megtartotta a városi rangját. Népesség: 4921 fő)


 


Balról hamarosan egy pincészet épülete tűnt fel, majd az autópálya felett átívelve a Kishegyi kápolna felé kaptattunk. Az első ep. a kápolna mellé volt telepítve. A kapott csoki majszolása közben szerelvényt könnyítetünk, mert úgy éreztük, hogy egyre inkább befűtöttek, de lehet, hogy ez csak az emelkedő miatt volt. A kápolnától egy búcsúpillantást vetettünk az északi part sziluettjére, majd déli irányban bevettük magunkat az erdőbe, hogy onnan majd kelet felé forduljunk. Az erdőből kiérve szántóföldek között találtuk magunkat. Hirtelen Megalöszölős hangulat lett úrrá rajtam, de hamar megnyugtattam háborgó énemet, mivel most nem volt plusz 40 fok. A szántóföldek végig elkísértek minket Látrány határáig, ahova egy betonozott szekérút futott be velünk. Egy-két kanyart leírtunk a házak között és hamarosan a Füzes büfében tartózkodó pontőrök előtt találtuk magunkat. Frissítés, szerelvényigazítás, majd újra szántóföldek mentén, irány Rádpuszta.


 


(Látrány: A kutatások szerint Koppány nemzetsége alapította a Péntekhelypuszta alatt elhaladó hadiút mellett az eredetileg védelmi és katonai célokat szolgáló települést. Ősi magva éppen ezért ritkán látható településszerkezeti sajátosságokra utal, amely megőrizte a honfoglaló magyarság jellegzetes letelepedési formáit. Látrány - amelyet az oklevelek 1325-ben említettek először királyi birtokként - a középkor idején virágzó település volt. A török hódoltság idejére aztán a népesség megcsappant - 1555-ben például mindössze három portát írtak itt össze. A nagyközség érdekes és fontos természetvédelmi területet tudhat magáénak: a látránypusztai ősgyep 226 hektáros területét 1992-ben nyilvánították védetté értékes növény- és állatvilága miatt. Lakosság: 1366 fő.)


 


Rádpuszta közelébe érve egy óriási, modern palota nyújtózkodott az ég felé, melyről messziről nem tudtuk eldönteni, hogy milyen célt is szolgálhat. Lelkemet annyira furdalta a kíváncsiság, hogy oda érve, meg kellett nézzem a kapun a feliratot, hogy kinek is telik ilyenre a mai világban. Mindenfajta reklám nélkül csak annyit mondhatok: borászat volt. Az ep. a templomrom előtt volt telepítve, az autó hátul megrakva mindenféle földi jóval, mint pld. csokoládé, keksz, üdítő, ásványvíz. Kalória bevitel után a kultúrára is fordítottam egy kis időt és megtekintettem a templomromot, melyet korábban még sohasem láttam. Megérte felkeresni az aprócska emlékhelyet, a középkori falak hősiesen feszítettek a kéklő ég alatt. A szentély belső falán függő, 2006-ban készült barna feszület, a múlt és a jelen elválaszthatatlan összetartozását hirdette.


 


(Rádpuszta: A templom a XIII. század első felében, román stílusban épült faragott homokkőből és téglából. A meglévő fal 8-10 méter magas. A boltozati elemek csatlakozása még ma is jól látható. A falakon kívüli támpillérek egy része is áll még. A puszta a Rád nemzetség ősi fészke volt. Az 1332-37-es tizedjegyzék szerint már volt plébániája és temploma.)


A pont mellett pár méterre egy lovarda található, melynek egyik házőrzője nemrég adott új életet pár kutyusnak. Az egyik olyan kíváncsi volt a nagy jövés-menésre, hogy a kerítés alatt átmászva, éppen a bakancsom orrára tottyant a fenekével és a cipőfűzőmmel kezdett közelebbi kapcsolatba kerülni. Az éppen mellettem elsuhanó Évát annyira ellágyította a látvány, hogy közös megegyezéssel készített rólam egy fényképet a kutyussal az ölemben. Fényképezés után elindultam a többiek után, de pár lépés megtétele után Éva könyörgő hangjára figyeltem fel, mellyel a kutyust bíztatta a lakhelyére való visszatérésre. A pici kutya még nem volt elég engedelmes, így Éva a pontőrök segítségét vette igénybe, hogy aztán ő is nyugodt lelkiismerettel vethesse bele magát a hátralévő kilométerekbe. Évával egy darabig együtt haladtunk, aztán szépen, lassan eltávolodott tőlem. Eleinte erdőben, majd ismét szántóföldek mentén trappoltunk. A szántóföldek széléről időnként betekinthettünk az észak-somogyi dombok hajlatai közé, de mielőtt még valaki rosszra gondolna, már Teleki főutcájának aszfaltját koptatjuk. A pontőrök a harangláb melletti buszmegálló mellett vártak már a pecsétjükkel, és mielőtt pecsételés után elindultunk volna a rossz irányba, a helyes útra tereltek minket. Viszlátot intettünk a Teleki táblának és azon tanakodtunk, hogy valóban olyan meleg van-e, mint amilyent az előttünk félmeztelenül haladó túratársunk érzett. Nem volt ínyűnkre, hogy habtestünket feláldozzuk a napfényben, és megegyeztünk abban is, hogy a nyár még nem jött el.


(Teleki: Első említése 1211-ből való, amelyben a Tihanyi Apátság birtokai közt szerepel, akkori elnevezése Villa Theluky. IV. Béla az esztergomi johannitáknak adta, majd a Nyulak-szigetén (Margit-szigeten) élő apácák birtokai közé tartozott. A törökökig ismét a Tihanyi Apátságé. A török időkben a lakosság száma nagyon megfogyatkozott. Lakosság: 225 fő)


Szólád szélső házának kerítése mellett elhúzva, lassan emelkedni kezdtünk, és a felfelé menet gyakorlatilag a Csillagó kilátóig kitartott. A kilátónál hármas csoportokban Dianás cukorkák és a pontőr lelkesítő szavai vártak minket. Kicsi pihenés után hamarosan a Fejérkő túráról már ismert útvonalon haladtunk. Fejünkkel biccentettünk az Alman-tető kopjafája felé, majd a már ismert vaddisznós kert kerítése mellett csörtettünk. Hamarosan jobbról feltűnt a Kőris-hegyi völgyhíd és pár méter megtétele után elhagytuk a Fejérkő túra útvonalát. A következő ep. a Betonvályú nevet kapta, oda érve rájöttünk, hogy miért. Két keksz majszolása után lefelé lépdeltünk a keresztbe fektetett, ívelt betongerendákon. Nem mondom, hogy kellemes élmény volt, de mire nagyon megutáltuk volna, arra vége lett. Kiérve a műútra Szólád felé vettük az irányt, de pár lépés megtétele után hirtelen jobbra fordulva, újra földúton, szőlőültetvények mellett baktattunk. Egy-két derékszögű kanyart leírva beértünk Szóládra, ahol már alkonyodni kezdett. Pecsételés után, nyalókázás közben előkészítettük a fejlámpákat, hogy a későbbiek folyamán már ne kelljen velük vesződni. Ahogy a Nap lebukott a dombok mögött, az idő rohamosan hűvösödni kezdett, így a plusz réteg ruha is előkerült.


(Szólád: Szólád neve feltehetően szláv alapú személynévből keletkezett, magyar névadással. Írott formában 1229-ből ismerjük: Villa S. Nicolai de Zoulat. A Hunyadyak szemesi uradalmához tartozó három falu közül Szólád mindig a legnépesebb és az egyetlen, amelynek határában puszta is volt. A hosszú török uralom után került ez a település is a felvidéki birtokközpontú Hunyadyak birtokába. Lakosság: 597 fő.)


Szólád után többen egy kis csapattá verődtünk össze, köszönhetően az egyre nagyobb szürkeségnek. Eleinte szőlőhegyen, majd erdőben haladtunk, a látóhatár egyre inkább beszűkült, végül már csak fejlámpáink fénye és a csillagok világítottak. Egy idő után fények tűntek fel a távolban, melyek lépésről lépésre egyre közelebb kerültek. Hamarosan a délelőtti rádpusztai pontnál kötöttünk ki, csak most a másik irányból. Benéztem a pontőr autójába, a műszerfalon a hőmérő mínusz két fokot mutatott. Ennek köszönhetően nem sokat tétováztunk, neki estünk az utolsó tíz kilométernek. A délelőttről megismert úton haladtunk visszafelé, majd a főutat átszelve, egy patak töltésén folytattuk a menetelést. Szemből fények hullámoztak a patak másik oldalán, először Éváéknak, majd Tibornak és Ildikónak kívántunk további jó utat. Elértük a hidat, majd a másik oldalon gyalogoltunk visszafelé. Ezen a szakaszon egy idő után valahogy elkavarodtunk. Megállapodtunk abban, hogy az irányunk jó, de nem a leírás szerint haladunk. Ennek köszönhetően, az utolsó pontra Irmapusztán áthaladva érkeztünk. Elfogadtuk a pontőr által kínált innivalót és megcélozva az autópálya melletti fényeket, hamarosan a pálya felett átívelő, vadaknak fenntartott hídon találtuk magunkat. Innen valóban már csak pár lépés volt a reggel már megjárt szakaszig, és hamarosan Balatonlelle házai között koptattuk ismét az aszfaltot. A reggeli jóslat bevált, a hosszú, aszfaltos szakasz tényleg nem esett jól a talpainknak. Mire teljesen elanyátlanodtunk volna, 20 óra 40 perckor beléptünk a cél kapujában. Szoros kézfogás mellett megkaptuk a díjazást, majd finom, gőzölgő babgulyással és teával kínáltak. A meleg jólesően járta át testünket, majd búcsút mondva a szervezőknek, hazafelé vettük az irányt.


Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra volt, az ellátás megfelelő. Az itiner fekete-fehér, több lapból álló, minden igényt kielégítő, részletes útleírással (bár ennek ellenére a sötétben elkavarodtunk), táv és szintadatokkal, térképpel. Gratulálok a szervezőknek, jól éreztük magunkat!

 
 
túra éve: 2010
LővérekTúra éve: 20102010.12.02 16:36:00
Lővérek 25

2010.11.20.

 

 

Este alapítványi bál, ezért a családi béke kedvéért az idén a 25 kilométeres távot választottuk. Bazsival indultunk útnak, az előttem szólók már mindent elmeséltek a túráról. Mi csak gratulálni tudunk a rendezőknek, végig jól jelzett útvonalon haladhattunk. Az ellátás megfelelő és bőséges volt, nekünk ízlett a célban kapott virsli. Tavaly a Károly-kilátótól az uszodához kevertünk el, de Enikő rendezői beszámolóját olvasva, ezzel ezek szerint nem voltunk egyedül. Az idén még világosban érkeztünk a kilátóhoz és már messziről feltűntek a túra szalagjai, melyek a lefelé utat jelezték. A szalagokat követve, a kilátótól felesleges méterek megtétele nélkül értünk be a célba. Külön köszönetemet szeretném kifejezni Sztancsik György úrnak, a „Nyugati végeken” díjazással kapcsolatban, ő biztosan tudja, hogy miről van szó. Az idén is jól éreztük magunkat, a rövidebb távon is kellemesen el lehet fáradni, köszönjük a rendezést!
 
 
Szarvas túrák - Döbröntei családi sétaTúra éve: 20102010.11.03 22:35:31

 



Szarvas 27


2010.10.30.


 


Különlegesnek indult a túra, mert Zsófi, Ági és Zsolt személyében olyan barátaink kísértek el minket, akiknek élete első teljesítménytúrájuk volt a mai napon. Kis csapatunkat Bazsi, Robi és Barnabás Testvér is erősítette, így összesen heten rajtoltunk a döbröntei Szarvas-házból. Már útban Döbrönte felé azt tapasztaltuk, hogy az autót időnként meg-megbillenti a szél és ez a tény fagyos valósággá vált, mikor a Szarvas-ház előtt kiszálltunk a gépkocsikból. A lányok már most szerették volna befejezni életük első túráját és sóvárogva tekintettek a hívogató, meleg kocsi belsők felé. Nagy nehezen sikerült lelket verni beléjük, és 7 óra 25 perckor kis csapatunk sikeres rajtot vett.


 


(Döbrönte: Döbrönte nevét 1330-ban említi először egy oklevél Debrenthe néven. A vidék eleinte a Csák nemzetségé volt, akik az 1320-as évekre eladták Döbrönte környéki birtokaikat. A birtokok végül több tulajdonos váltás után a Himfy családhoz kerültek. A Hym-fiak közül László, Károly Róbert bakonyi ispánja volt. László testvérének a fia, Benedek alapozta meg a család jó hírét és tekintélyét, aki kora ifjúságától fogva Károly Róbert katonai szolgálatában állt és a király őt bízta meg a legnehezebb katonai feladatok megoldásával. A király a háláját nagy birtokadományokkal fejezte ki. A XVIII. század második felében a Somogyi család lett a környék birtokosa, akik német zsellérek betelepítését kezdték meg, így a falu német ajkúvá vált. A II. világháború után 390 embert telepítettek ki német származása miatt, ezért a falu népessége erősen megfogyatkozott. Jelenlegi lélekszám: 260 fő)


 


A Szarvas-házból kilépve a főutcán balra vettük az irányt, majd pár méter megtétele után, egy játszótér mellett ismét balra fordulva megcéloztuk Szarvaskő-várát. A vár megmaradt romjai tekintélyt parancsolóan tekintettek le a XXI. századra, hirdetve történelmünk és nagyjaink egykori dicsőségét. Keletről, a felkelő Nap halvány rózsaszínűvé festette az eget, a várfalak szürke színe éles kontúrt rajzolt. A hely csodálatos és egyben misztikus volt, sok időt azonban nem tölthettünk a falak között, mert a szél süvítve tombolt és téli hideget vágott az arcunkba.


 


(Szarvaskő vára: Nagy Lajos király 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kővárat emeltethessen a döbröntei uradalmának területén. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata utáni belháborús időszakban urai igyekeztek megerődíteni, ekkoriban emelték a hatalmas, vastag falú rondellát, aminek lőréseiből pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. 1547-ben a pozsonyi országgyűlés öt lovas katonát fogadott fel a kicsiny helyőrség létszámának növelésére, de továbbra sem számították a jelentősebb véghelyek közé. Nádasdy Tamás nádorispán 1555-ös jelentésében még épségben említette Szarvas-kőt, pusztulását valószínűleg egy török portyázó csapat okozhatta.)


 


A vártól a sípálya mellett elhaladva távolodtunk, majd némi hullámvasutazás után elértük a Bittva völgyét. A patakon való átkelések után, immár az S jelzésen értünk a 83-as számú főúthoz, melyen jobbra fordulva, a most már csillogó napsütésben feltűntek Bakonyjákó szélső házai. A főútról az első adandó alkalommal letértünk balra, a falu felé, és hamarosan a Zöldfa Vendéglő ózondús levegőjében, a helyi erők fröccsös-sörös-pálinkás tekintetének össztűzében megkaptuk az első pecsétünket. A hirtelen letüdőzött alpesi levegőből mindannyian kifelé kívánkoztunk, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább kint iszunk a magunkkal hozott italokból. Frissítés után folytattuk utunkat, majd a templomot érintve balra fordultunk és hamarosan kiértünk a faluból. A falu utolsó portája, amely mellett elhaladtunk egy lakókocsi volt, melynek hangosan ugató, fehér bundájú őrzője lelkiismeretesen teljesítette a rá bízott feladatot és mi csak abban reménykedhettünk, hogy a lánca nem akkor fog elszakadni, amikor közvetlenül mellette osonunk el. A lánc kitartott, így az én mesém is tovább folytatódhat.


 


(Bakonyjákó: Első írásos említése 1351-ből Jakotelke, illetve 1464-ből Jakow való. A 15. század végéig Döbrönte várához tartozott, és a Himfy család birtoka volt. A 16. század elején az Esegvári család birtokolta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, a 18. század közepén kezdett újra benépesülni, ekkor a Vajda család telepített római katolikus németeket a faluba. A XX. században lakosainak száma jelentősen csökkent, ez egyrészt a század elején az amerikai kivándorlás, másrész a II. világháború utáni kitelepítés következménye. Lakosság: 676 fő).


 


Felértünk a dombtetőre, ahonnan szép kilátás tárult elénk, majd a fák sárga lombjai alkotta alagút alatt talpalva hamarosan újra a 83-as úton találtuk magunkat. Pár lépés megtétele után magunk mögött tudtuk a farkasgyepűi tüdőgondozót és a falu első háza előtt, mely a Boróka Betérő nevet viselte, jobbra fordultunk az erdőbe, a Z jelzésen. Szerintem ez az erdei szakasz volt a túra legszebb része. A lehullott, barna falevelek puha szőnyegként simultak a talpaink alá, a fákon maradt sárgák, vörösek és zöldek rezegve kapaszkodtak az ágak végein. A völgy alján egy kis patak csordogált, itt-ott kidőlt fák feküdtek csendesen keresztben a testén. A látott szépségek miatt fennkölt hangulatban értünk a második ellenőrző ponthoz, mely a Csurgó-kút mellé volt telepítve. Jó érzésünk az itteni látvány miatt még csak fokozódott, a természet áriájához a kis vízesés sziklán játszó dallama adta a zenei aláfestést. A hely varázslatos volt, így egy kevés időt nézelődésre, pihenésre fordítottunk. Feltöltődés után a Köves-patak völgyében indultunk tovább, időnként akadálypályákat leküzdve, melyeket az útra borult fák gördítettek elénk. A völgyből egy idő után emelkedni kezdtünk és hamarosan egy vadászházhoz értünk, ahol balra fordultunk egy széles, erdei útra. A Z jelzést először a Z+, majd az S jelzésre cseréltük. Az erdő széléhez érve, hirtelen egy kerítéssel szegélyezett szántóföld állta utunkat. Pár száz méterre tőlünk egy szarvas csorda, óriás bikájával a csorda végén éppen a szemközti erdő felé futott. Mire a fényképezőgépek előkerültek, a csorda már mélyen az erdőben csörtetett. A kerítés mellett haladva hamarosan újra visszatértünk az erdőbe, majd egy nyiladéknál jobbra fordulva szemközt feltűntek Magyarpolány házai. Lesétáltunk a völgybe és kerítések mentén baktatva egyszer csak a falu temploma mellett találtuk magunkat. A templom szomszédságában lévő iskolában volt a harmadik ellenőrző pont, ahol a szokottnál egy kicsivel több időt töltöttünk, mert Bazsi felszaladt a kápolnánál lévő geoláda ponthoz, majd megkeresett egy másikat is.


 


(Magyarpolány: Első írásos feljegyzés 1171-ben említi Polányt, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűnek vallották magukat, kitelepítették Németországba, a mai NDK területére. Lakosság: 1172 fő.)


 


A geoláda pontok sikeres megtalálása után a Kálvárián át hagytuk el a falut, mely a Szent-kúthoz vezetett. Szent-kút után, egy vizenyős területen áthaladva, halk cuppanást hallottam a jobb cipőm felől, de a beázás mértéke nem volt veszélyes. A vizenyős terület után hamarosan balról, a fák ágai között piros tetőcserepek tűntek fel, így már sejtettük, hogy közeledünk a cél felé. Valóban, egy-két lépés után kiértünk az erdőből, balra fordultunk és megláttuk a döbröntei portákat. A Bittva patakon való átkeléshez a szalagok útmutatását követtük, így egy hídon, száraz lábbal léptünk a falu felé vezető aszfaltra. Innen valóban már csak pár méter volt hátra és 13 óra 25 perckor beértünk a célba.


 


Összegzés: Nagyon jól szervezett és nagyon jól jelölt túra, mely különösen szép helyeken halad. A nevezési díj fejében az ellenőrző pontokon nápolyit, teát, almát és a célban zsíros kenyeret adtak. Egyedi az óriási méretű kitűző, melyből több féléből is lehetett választani. Az oklevél Szarvaskő-várát ábrázolja, ezért nekem igen a szívemhez nőtt. Az itiner fekete-fehér, egyik oldalán térképpel, másik oldalán útvonalleírással, résztávokkal és rész szintekkel, szerintem jól lehetett volna használni, ha nem lettek volna korrekt jelzések, így csak a pecsételéskor került elő. A szervezőknek köszönjük a szervezést, kis csapatunk tagjainak köszönjük a társaságot!

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20102010.10.31 20:42:57

Írottkő 35


2010.10.16.


 


Különösen nagy örömmel készültünk erre a napra, mert Anya a Berzsenyi túra óta most tudott először eljönni velünk. Anya a 35-ös távot választotta, így eldöntöttük, hogy én vele tartok, Bazsi pedig elszaladt az ötvenes távra. A rövidebb útra Erzsi és Robi is elkísértek minket, akiknek hosszú idő óta ez volt az első teljesítménytúrájuk, mivel utoljára tíz évvel ezelőtt teljesítették az utolsó hosszabb távú gyaloglásukat. Az előttem szólók már mindent elmeséltek az idei túráról és a szervezésről, ezért én ezt most nem szeretném méltatni. Bazsi miatt egy időben rajtoltunk a hosszabb távot teljesítőkkel, bár a tempónk az előbb említettek miatt ugyancsak kényelmesre sikeredett, így mi voltunk az elsők, akik kaptak már teát Velemben. Az időjárás kegyesebb volt hozzánk, mint tavaly, kellemes kiránduló idő volt. Az egész napunk jó hangulatban, megerőltetés nélkül telt, a „feszített” tempónkat az is igazolja, hogy Bazsi az ötvenes túráról csak 40 perccel később ért a célba, mint mi. Köszönet a jó társaságért Anyának, Erzsinek és Robinak, a szervezőknek köszönjük a színvonalas rendezést.

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20102010.10.14 21:44:07

Bakonyi barangolás 70


2010.10.09.


 


 


Nem sok kiegészíteni valóm van az előttem szólók beszámolóihoz, dnvzoli barátunk mindent részletesen leírt a közös utunkról. A tavalyi 45 kilométer után Bazsival az idén a leghosszabb távot választottuk, így volt szerencsénk Zolival együtt talpalni. Szeretnénk megköszönni a szervezőknek, hogy az idén is rengeteg munkát fektettek a rendezésbe, ezáltal ismét egy jól szervezett túrán vehettünk részt. Zolinak szeretnénk megköszönni, hogy egész nap velünk rótta a kilométereket, így utólag visszagondolva, a nap nem is tűnt olyan hosszúnak. Köszönöm a biztató szavait, amelyek átsegítettek egy-két holtponton akkor, amikor a lábfájdalmam miatt időnként már nappal is csillagokat láttam. A Bödön-kútnál hozzánk csapódó két budapesti fiú nevét sajnos mi sem tudjuk, de a túra utolsó szakaszán fényt vittek az éjszakába, sokszor az általuk mondott poénok miatti nevetéstől gyengült el a lábunk, ezáltal feledtették velünk a valós fizikai fáradtságot. Köszönjük a túrát a szervezőknek, Zolinak, a budapesti fiúknak és a többi túrázónak, akivel rövidebb-hosszabb ideig együtt meneteltünk.

 
 
Írottkő Vándorlás - Geschriebenstein Wanderung Nemzetközi Túrahétvége a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20102010.09.23 20:35:17

Alpannonia – Írottkő vándorlás, 25 km


2010.09.18.


 


Hajnali kelés után, szakadó esőben indultunk Bazsival Kőszegre, hogy a mára tervezett 59 km-es távot teljesítsük. Az eső ellenére, jó hangulatban érkeztünk a kőszegi Csónakázó tóhoz, de furcsa volt, hogy a rajtban nem volt nagy tolongás és csak egy autót láttunk a parkolóban. Már-már elbizonytalanodtunk a túra lebonyolításával kapcsolatban, de a Kerékpár Centrum épületéhez közeledve, az épület előtt feltűnt Tamás jól ismert alakja és megnyugtatott minket, hogy a túra bizony ilyen időben is megrendezésre kerül. Beneveztünk az 59 kilométeres távra és az 5-6. rajtszámokat kaptuk. Később kiderült, hogy utánunk már senki nem indult ezen a távon. A regisztráció után vártuk, hogy kapunk egy térképvázlatot, vagy egy útleírást, hiszen a túra legalább 50 kilométeren halad Ausztriában, de legnagyobb meglepetésünkre egy német nyelvű, kb. 6 cm-es rajtlapon kívül nem kaptunk semmit, a rajtlap pedig nem tartalmazott mást, csak a pecsétek helyét. Kérdésemre Tamásék megnyugtattak, hogy azért nem kapunk semmilyen tájékozódást könnyítő dokumentumot, mert az osztrák szervezők azt a felvilágosítást adták nekik, hogy végig nagyon jól lesz jelölve az út. Elmondták még azt is, hogy az osztrák szervezővel megállapodtak abban, hogy a magyar segítők Rattersdorf (Rőtfalva) központjáig, a templom melletti kereszteződésig rakják a jelzéseket, onnan pedig az osztrákok fognak jelölni és a magyarok e feladatukat ma hajnalban teljesítették is, szalagozás és irányt mutató nyilak kihelyezésével. Ha nem kapunk, hát nem kapunk semmit, gondoltuk és nagy bátran elindultunk a mit sem csökkenő, zuhogó esőben. A jelzések valóban ki voltak téve, már messziről jól lehetett látni a helyes irányt… Egy darabig… Jobban mondva csak addig, ameddig hajnalban a magyar segítők kijelölték az utat. Beértünk Rattersdorfba, megtaláltuk az utolsó magyarok által kihelyezett jelzőtáblát a templom melletti kereszteződésben, mely balra mutatta a 25 km, jobbra az 59 km irányát, és mit sem sejtve elfordultunk jobbra, a táblának megfelelően. És innen jött a feketeleves! Kerestük a következő szalagot, vagy irányt mutató táblát, de nem találtunk semmit. Az eső meg csak egyre zuhogott…. Visszamentünk az elágazóban lévő utolsó jelzésig és újra elindultunk a nyíl irányában azt gondolva, hogy csak mi nem vettük valahol észre a helyes utat, de ekkor sem jártunk eredménnyel. A percek meg csak egyre fogytak, az eső meg folyamatosan esett. Kb. 35 perc bóklászás után telefonon felhívtam az osztrákok magyar segítőjét és elmondtam neki a bánatunkat, hogy Rattersdorf központjától fogva nincs jelzés, itt állunk egy nyamvadt térkép vagy útleírás nélkül, fogalmunk sincs, hol vagyunk és fogalmunk sincs, hogy merre kell tovább menni. Szegény ő is megdöbbent a hírek hallatán és végül csak azt tudta tanácsolni, hogy váltsunk át a 25 kilométeres távra, az elágazónál menjünk balra és hamarosan vissza fogunk térni Magyarországra a Hétforrás közelébe, innen meg a magyar turistajeleket kövessük. Nem volt mit tenni, mivel nem tudtuk, hogy mi várna még ránk a jelzésnélküli úton, úgy döntöttünk, hogy átváltunk a kisebb távra. Krisztián telefonos segítségével hamarosan a Hétforrás környékén találtuk magunkat és innen gyakorlatilag majdnem végig a két héttel korábbi kőszegi túra útvonalán mentünk, csak visszafelé. Végül is teljesítettük a 25 kilométeres távot, az ellenőrzőpontokon és a célban szegény magyar segítőknek volt lelkiismeret furdalásuk a történtek miatt. Megkaptuk a kitűzőt és az emléklapot, melyhez kaptunk pólót és a legújabb Kőszegi-hegység térképet. Az ellenőrzőpontokon mindenhol nagyon nagy kedvességgel találkoztunk és az ellátás is magas színvonalú volt, pláne, hogy nevezési díj nem volt. A magyar segítőktől azt az ígéretet kaptuk, hogy jövőre minden magyar indulónak fognak adni útleírást és nem fogják minden nélkül a nagyvilágba engedni a lelkes túrázót. Ha így lesz, jövőre szeretnénk újra megpróbálni a hosszú távot! A magyar segítőknek köszönünk mindent, hogy egy kicsit csalódtunk az nem rajtuk múlt, hanem az osztrák szervezőkön!


 

 
 
Avar-kortól napjainkig - Történelmi gyaloglás a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20102010.09.08 18:02:19







KHT-3.  -  35 km


2010.09.04.


 


 


A szervezők ezen a túrán sem okoztak csalódást a túrázni vágyóknak. Jól jelzett utak mentén, kellemes túrázó időben zajlott le a megmérettetés. A túra időnként számunkra még ismeretlen útszakaszon vezetett, nagyobb része már más túrákról ismerős helyeken haladt. A jelzések mindvégig kitűnőek, az itiner a szervezőktől a már jól megszokott, magas színvonalú volt, színes térképpel, szakasztávokkal, szakaszemelkedésekkel, a túloldalán szöveges leírással. Bónuszként kaptunk még egy külön ismertetőt az ellenőrzőpontokról is, melyek Kőszeg és környékének történelmi emlékhelyei voltak (az első kivételével):). Az ellátás, mint mindig, magas színvonalú, a kapott ételek és italok a pontőrök kedvességével voltak fűszerezve. Külön ajándékként - aki élt a lehetőséggel – megtekinthette a Szálasi-bunkert, melyhez korrekt idegenvezetés is járt. A túrasorozat harmadik túráját teljesítők különleges és szép ajándékot kaptak, köszönjük! A szervezők tájékoztatása szerint a túrasorozatot jövőre is megrendezik, csak ajánlani tudom mindenkinek! A szervezőknek gratulálok, valamennyi túrájuk jól szervezett, sok munkát követelő rendezvény volt, köszönet érte. Köszönjük a szervezést, remélem, jövőre is találkozunk!






 
 
Zselici négy faTúra éve: 20102010.09.01 19:45:12







Zselici 4 fa – 30 km


2010.08.28.


 


 


Mivel másfél hónapja nem voltunk teljesítménytúrán, Bazsival nagyon vártuk már a túra napját. Az időjósok nem sok jóval kecsegtettek, sajnos a jóslatuk be is vált. Reggel fél hatkor, mikor otthonról elindultunk, szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Az eső elkísért minket több tíz kilométeren keresztül, de Kaposvár környékén már nem esett. Reggel nyolc órakor tömegrajtoltunk Simonfáról, az eső lába lógott, a felhők alacsonyan úsztak a környező dombok felett. Elkönyveltük, hogy a mai nap az ázásról fog szólni, ezért teljes lelki nyugalommal vártuk az időjárás fejleményeit. Az éjszakai eső jelei már a falu határában megmutatkoztak az első domb megmászásánál, mikor a sáros mélyúton csúszkáltunk, többnyire lefelé.


 


(Simonfa: A település első említése az 1400-as évekből való. A XVIII. századtól a Somssich család birtokolta a területet. Az 1900-as években épült a Kaposvárt Szigetvárral összekötő vasútvonal, amely a törpe falvak életében az életet jelentette. Sajnos a zselici dombok alatt csak a ’70-es évek közepéig pöfögtek a szerelvények, mivel ekkor leállították a forgalmat, és a síneket felszedték. Simonfa azonban nem maradt elzárt település, hiszen a megyei természetjárás egyik központjává nőtte ki magát, amelyen áthalad a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kék Túra is. Lakosság: 380 fő.)


 


A dombtetőre felérve erdőkőn és vadvirágokkal telehintett réteken haladtunk keresztül, tipikus őszi hangulatban. A felhők időnként a fák tetején csücsültek, máshol szinte októberi köd takarta el a tájat.  Egy idő után feltűntek Cserénfa szélső házai, majd a falu főutcáján bejutottunk a központba, ahol a pontőrök a buszmegálló viszonylagos védelmét kihasználva rendezték be az első ep.-t. A pontőröktől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az itiner által javasolt úttal ellentétben az aszfalton haladjunk tovább, ugyanis a nyár eleji árvizek elmosták az utat.


 


(Cserénfa: A falu írásos története 1536-ig nyúlik vissza, ekkor említette Cyerefalva alakban először az adólajstrom. Abban az időben Török Bálint birtoka volt a környék, amely a török hódoltság után az Eszterházy család tulajdonába került, s később is a herceg hitbizományaként szerepelt. A XIX. században elindult fejlődést a lakosságszám növekedése is mutatja, 1870-ben már 369-en éltek a faluban. Az első iskola 1889-ben kezdte meg működését Cserénfán, ahol az első tanévben 47 gyereket írattak be az egy tanerős római katolikus iskolába. Ez az iskola folyamatosan működött a XX. században, még a második világháború idején is, amikor tanítójának hadba kellett vonulnia. Lakosság: 208 fő.)


 


A tanácsot megfogadva, a faluból kivezető aszfaltúton haladtunk Kaposgyarmat felé. Ez a szakasz egy kicsit unalmasra sikeredett, de szerencsére nem volt több három kilométernél, így mire már kezdtük volna unni az egyhangúságot, feltűnt a Kaposgyarmat szélét jelző tábla. A falu központja innen már csak pár lépés volt, a pontőrök itt is a buszmegálló védelmébe húzódtak, bár az eső még ekkor sem esett.


 


(Kaposgyarmat: A faluról szóló első írásos feljegyzések 1296-ból származnak, amikor a területet a Győr nembeli Ders vásárolta meg. Ebben az időben Yormoth néven említették a dokumentumok Gyarmatot. A XIV. században a szerdahelyi Derssfy család volt a birtokos, az ő címerükből került a település mai jelképébe az arany liliom. A török hódoltság alatt jelentősen megfogyatkozott a lakosság, az 1695-ös összeíráskor mindössze három jobbágycsaládról adtak számot. A községhez tartozó Vörösalmapuszta ekkor még élő település volt, melynek lakói adót is fizettek. Kaposgyarmat lélekszáma a XVIII. században kezdett emelkedni, bár az idő tájt sem haladta meg a háromszázat. Lélekszám: 111 fő.)


 


Gyors pecsételtetés után a Surján-völgyöt ismertető tábla előtt, majd egy kft. gyönyörű farmja mellett elhaladva hagytuk el a falut. Újabb kaptató következett, melyre a sár miatt nem is volt egyszerű feljutni. Pár kilométer megtétele után hirtelen Gálosfa templomának tornya magasodott előttünk. A templom melletti faluházban valaki már hangolta a zenegépet, gondolom az esti bulira készültek a helyi fiatalok. Gálosfa számomra egy rendkívül hangulatos falunak tűnt, főleg a templom környéke tetszett nagyon. Végigcaplattunk a falu főutcáján, és az utolsó buszmegállónál megtaláltuk a pontőröket.


 


(Gálosfa: 1425-ben a falu neve még Galusfalva alakban a zselicszentjakabi apátság birtokaként fordult elő az okiratokban. Hozzátartozott Szent-Lukapuszta, ennek helyén a középkorban Szent-Lukafalva helység állt. Gálosfa birtokosai a Csepel, a Szerdahelyi, az Imreffy családok voltak, majd a vidék a Festetics család tulajdonába került. A településhez tartozó Kistótvároson és Szentlukapusztán 1798-ban már síküveget is gyártottak. Az üveggyártás megszűnése után cserépedény és cseréppipa készítéssel foglalkoztak, majd porcelán manufaktúrát hoztak létre. Ez a tevékenység később Pécsre került és a Zsolnay porcelángyár alapjait képezte. Lakosság: 315 fő.)


 


Pecsételtetés és gyümölcs magunkhoz vétele után hamarosan letértünk az aszfaltról, és eleinte ligetes, majd később erdei úton haladtunk tova. Kb. 14 kilométer lehetett még hátra, mikor elkezdett esni az eső. Eleinte csak csepergett, majd egyre inkább rázendített, végül már rendesen zuhogott. Nem volt mit tenni, fel kellett vennünk az esőkabátokat. Innentől fogva fentről is és lentről is kaptuk az égi áldást, de kedvünket nem szegve cuppogtunk tovább. Elhaladtunk egy fűrésztelep mellett, majd újra aszfaltos út következett. Az aszfaltnak most kifejezetten örültünk, mert legalább csúszkálnunk nem kellett. Már messziről megláttuk Bőszénfa házait, de jó időbe telt, míg a faluba értünk. Időnként elhúzott mellettünk egy-egy gépkocsi, a benne ülők elég furcsán nézték azt a két idiótát, akik a legnagyobb esőben sétálgattak. Az itiner Kisbőszénfán jelölt egy ellenőrző pontot, de akárhogy is kerestük a szakadó esőben, sehol nem találtuk. Nem volt mit tenni, indultunk tovább, míg el nem értük a következő pontot a falu másik végén. Itt aztán felvilágosítottak minket, hogy Kisbőszénfán nem telepítettek pontot. Ezt az információt azért jó lett volna, ha nem itt kellett volna megtudnunk. Mivel az eső nem akart egy cseppet sem szűnni, egy tea elfogyasztása után indultunk tovább, ráadásul azért sem késlekedtünk, mert a pontőr tájékoztatása szerint még tíz kilométer volt hátra.


 


(Bőszénfa: A község határában újkőkori és bronzkori tárgyakat rejt a föld. A településről már régóta vannak adatok. Az oklevelek tanúsága szerint Szent István a szentmártoni (ma pannonhalmi) apátságnak adományozta. Ebben az időben még az apátság kanászai lakták. A tatárjárást követően neve gyakran változott. A török kiűzése után a Festetics család birtokaihoz tartozott. Festetics Lajos az 1770-es években svábokat telepített ide, lélekszámuk fokozatosan nőtt, a XX. század első évtizedeiben arányuk elérte a 60 százalékot. Ekkor volt a falu a legnépesebb, 1925-ben közel 900 főt számláltak meg. A lakosság alakulásában, illetve a falu fejlődésében nagy szerepet játszott a Kaposvár-Szigetvár vasútvonalnak mind a megépítése, mind a megszüntetése. Lakosság: 570 fő.)


 


Bőszénfát elhagyva nagyjából végig erdei utakon haladtunk, többé-kevésbé derékig érő fűben, így a bakancsokba felülről is folyt be a víz. Ha az időjárási körülmények nem ilyenek lettek volna, valószínű tetszett volna ez a szakasz is, de így nem bántam mikor megláttuk a simonfai templom tornyát. A célba 14 óra 10 perckor értünk be, vizesen, de lelkileg nem összetörve. Megkaptuk a gratulációkat, az emléklapot és a kitűzőt, a zsíros kenyeret megköszöntük, de nem ettünk belőle, száraz ruhát vettünk s indultunk hazafelé.  


 


Összegzésül: A túra jól szervezett, a turista jelek mindenhol jól követhetők. Az itiner fekete-fehér, térképvázlat és rövid útleírás van benne, a célnak szerintem megfelel. A pontőrök mindenhol kedvesek és készségesek voltak. Minden ellenőrzőponton kaptunk valamit, 3x Cerbona szeletet, gyümölcsöt, többször teát, a célban zsíros kenyeret és teát. A táj biztosan a szebbik arcát mutatta volna, ha süt a Nap, érdemes itt jó időben körülnézni. A rossz idő ellenére mi jól éreztük magunkat, kifejezetten jól esett a gyaloglás majdnem két hónapi kihagyás után. Köszönjük a szervezést!






 
 
Vizek nyomában Forrástúra a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20102010.07.04 16:21:59







Kőszegi-hegység Túrázója 2. - 25 km (itineren 26,2 km)


2010.06.26.


 


 


A szervezők a tőlük már jól megszokott alapossággal és szervezettséggel készültek a túrára. Az időjárás is kegyeibe fogadta a túrázókat, a beígért nagy esőből végül semmi nem lett. A túra útvonalának jelölése a már megszokott, profi módon történt, a két távot más-más színű, fóliával takart nyilak jelölték. A korrekt jelzéseknek köszönhetően, a térkép nélkül indulók sem tudtak hibázni, eltévedni lehetetlen volt. Az útvonalválasztás is eredményes volt, az előzetesben hirdetett aszfalt hosszúsága szépen eloszlott a túra során, így nem éreztük megterhelőnek. Az útvonal időnként számunkra még teljesen ismeretlen szakaszokon haladt, a Kőszegi-hegység valóban felfedte a rejtettebb értékeit. Az ellátás, mint a szervezők eddigi valamennyi túráján, most is fejedelmi volt. Az ellenőrzőpontok mindegyikén nagyon kedves pontőrökkel találkoztunk, már szinte ismerősként üdvözöltek minket. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, bízom a szeptemberi találkozásban!






 
 
Nagy László Emléktúra a Somlón keresztülTúra éve: 20102010.06.02 23:21:22







Nagy László Emléktúra 30


2010.05.29.


 


Egyedül indultam a túrára, mivel az erdélyi vendégünk a túra reggelén indult haza, és Bazsinak a 25 órás folyamatos ébrenlét után nem volt valami nagy kedve a gyalogláshoz. Háromnegyed kilenckor rajtoltam Somlóvásárhelyről, csepergő esőben, melynek kifejezetten örültem, mert negyed órával korábban még zuhogott az eső. A Somló nagy, fekete-szürke felhők alatt rogyadozott, az időjárás nem biztatott semmi jóval.


 


(Somlóvásárhely: A település a Szent Lampértról nevezett premontrei apácakolostor alapításával létrejött jobbágyfaluként keletkezett. A kolostor 1325-ben Károly Róbert  királytól heti vásár tartására és helypénz szedésére kapott engedélyt, innen 1363 óta adatolható a Vásárhely elnevezése. A közép-és az újkorban hosszú ideig a megye székhelye, itt székel a jószág világi felügyelője, az urasági ispán. A település és lakóinak státusa mezővárosi. A szomszédos Somló várbeli és más urak 1528-tól egy évszázadon át mindenfajta hatalmaskodásokat követtek el a város ellen. A török a várost 1546-ban teljesen felégette, 1559-ben pedig lakhatatlanná tette és lakóit menekülésre kényszerítette. 1567-ben a töröknek behódoltak és évtizedeken keresztül fizették a hódoltsági adót.1697-ben lakói elmenekültek. Lakosság: 1136 fő.)


 


A hegy lábához érve, különböző pincék mellett haladtunk el és egyszer csak az tűnt fel, hogy szemből is jönnek túrázók. Kiderült, hogy elvesztették a helyes utat, ezért az éppen aktuális elágazóban együtt kerestük a jelzéseket. Rövid tanácstalanság után ráleltünk a piros szigetelőszalagra, ami messzire el volt dugva az útelágazótól. Közösen megtalálva a helyes irányt, hamarosan a Hegykút vendéglőhöz értünk, mely az első ep.-nek adott otthont. Pecsételés után a vendéglő szomszédságában lévő ház kerítése mellett, szántóföld mentén haladtunk nyugati irányba. A Somló magányos tömbje egyre inkább távolodott, a felhők pedig egyre vékonyabbak lettek, időnként már a kék eget is lehetett látni. Mire megszoktuk volna a szántóföldek melletti haladást, egy hirtelen balra téréssel bementünk az erdőbe. Az élmények igazán csak itt kezdődtek! A reggeli esőnek köszönhetően, a nem használt erdei úton derékmagasságig érő fű teljesen eláztatta a derék vándort, akinek az az érzése támadt, hogy ruhástul ült bele a fürdőkádba. Ezen a szakaszon bizonyult jó ötletnek a vízálló bakancs választása, így legalább a zoknim megúszta elázás nélkül. Az erdei szakasz egy-két kilométer hosszú volt és mikor Iszkáz határában kiértem az erdőből, derékmagasságban csepegett a nadrágomról a víz. Szerencsére a Nap ekkor már sütött, így mire egy győri túratárssal együtt (ha jól tudom dnvzoli volt), a falu túlsó végén lévő Nagy László Emlékházhoz értem, gyakorlatilag megszáradt a nadrágom, köszönhetően ez a szél jótékony szárító hatásának is egyben. Az emlékház adott helyt a második ep.-nek. A pecsét mellé jófajta somlói borocskát és egy müzli szeletet kaptunk. Az emlékházat meg lehetett tekinteni, ezért a pontőr hölgy szívélyes noszogatására éltem is az adott lehetőséggel.


 


(Iszkáz: Az első írásos emlék 1212-ből való. Három község egyesítéséből keletkezett 1947-ben, bár a falvak összevonása már a 19. század közepén indokolt lett volna. Felsőiszkázon született 1925. július 17-én Nagy László költő. Lakosság: 354 fő.)


 


Az emlékház megtekintése után a már jól ismert útvonalon mentünk visszafelé Iszkáz főutcáján, majd újra betértünk az erdőbe és egy kőkeresztig bandukoltunk. A visszaúton lényeges változást tapasztaltam az aljnövényzet nedvességi állapotát illetően, ugyanis szinte teljesen felszáradt a fű, így az alvázmosást másodszorra megúsztuk. A keresztnél letértünk a már megismert útról és szántóföldek mellett, kelet, észak-kelet irányban haladva megcéloztuk Somlószőlős házait. A Somló és a házak minden lépéssel közelebb kerültek, a levegő is egyre inkább vibrált a meleg párában. Somlószőlősön, az Artézi kúti buszmegállónál ásványvízzel, zsíros kenyérrel és nagy kedvességgel vártak a pontőrök. Frissítés után célba vettük az előttünk tornyosuló hegyet és feliramoztunk a derekáig. A következő ep. a Szent Márton kápolna lett volna, azonban a nagy beszélgetés közben szépen elmentünk az elágazó mellett és a Szent Margit kápolnánál kötöttünk ki. Itt szívélyesen felhívták a figyelmünket a kimaradt ep.-re, ezért aztán nem idegesen, teljesen nyugodtan:) visszasétáltunk két kilométert a Szent Márton kápolnához. A kápolnánál már tudtak rólunk a pontőrök, a riadólánc ezek szerint nagyon jól működött. Pecsételés után újra megcéloztuk a Szent Margit kápolnát és visszafelé is talpaltunk két kilométert, így lett a 31-ből 35. A kápolnához érve integettünk a már megismert pontőr hölgynek és nekivágtunk a hegy ormának. Mikor utoljára erre jártam, a pici lányomat vittem a hátamon a hegy tetejére egy meleg augusztusi napon. A hőmérséklet most már hasonlított e nyári nap melegére, izzadtunk is rendesen, ahogy egyre magasabbra kerültünk. A hegy tetején, a Szent István kilátónál nagyon sok diák volt, valószínűleg osztálykirándulásuk lehetett. Mivel nem vágytam a gyerekzsivajra, megállás nélkül trappoltam tovább a várig. Időközben a győri túratárs lemaradt tőlem, nem akarta meghajtani magát, mivel az éjszakai túrára is benevezett. Megcsodáltam a vár megmaradt romjait és furcsállva néztem a vár egykori tűzhelye fölé épített, újkori, gúla alakú magas kéményt, mert szerintem egyáltalán nem illik bele a képbe. Nem tudom, hogy eredetileg is így nézhetett-e ki, nekem szokatlannak tűnt. A vártól elindulva találkoztam az akkor éppen oda érkező győri túratárssal, további jó utat kívántunk egymásnak és az S kereszten robogtam lefelé. A cél előtti utolsó ep. a Szent Ilona kápolna volt, innen már jól lehetett látni a somlóvásárhelyi templom tornyát. Leérve a hegyről arra az útra tértem rá, melyen reggel felfelé kapaszkodtunk. Elhaladtam az épülő pincészet és a 8-as főút mentén lévő Vásártéri-kút mellett, majd 15 óra 35 perckor célba értem.


 


Összegzésül: A túra leglátványosabb szakasza a Somló hegy, a köztes szakaszok felejthetők. A szervezők a túrát piros szalaggal jelölték, de csak egy idő után jöttem rá, hogy nem hagyományos, lelógó szalagokat kell keresni, hanem kerítésre, fára tekert szigetelőszalagot. A jelzések egy-két helyen pont az elágazókban nem voltak láthatóak, mi is ennek tudtuk be a plusz négy kilométert. A kapott fekete-fehér térképvázlat szinte használhatatlan, pozitívum a túloldalán lévő távolság mutató, résztávokkal. A pontőrök mindenhol nagyon kedvesek voltak, az ellátás megfelelő. A kapott emléklap és a kitűző nagyon szép, a melléjűk kapott noszlopi meggybefőtt pedig finom. Köszönjük a szervezést!






 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20102010.05.28 23:48:47







Tanúhegyek 30 (hivatalosan 28,26 km)


2010.05.23.


 


Előző nap, a Szent Orbán túrán még azt beszéltük meg Istvánnal, hogy ma az 50-es távra nevezünk, de Bazsi náthája egy kicsit felborította a terveinket, így a 30-as távot választottuk. 7 óra 52 perckor rajtoltunk a badacsonytördemici faluház udvaráról, jó nagy nyüzsgés közepette. Nagyon sok túratárs készülődött a rajthoz és sokan már Badacsony felé vették az irányt.


 


(Badacsonytördemic: Első okleveles említése 1219-ből való, Turdemiz néven. A középkorban egytelkes nemesek lakták, erre utalt korábbi neve, a Nemestördemic is. Nemesi falu jellege 1848-ban szűnt meg. A 20. század elején a Badacsonyban nyitott bazaltbánya hatására a településen megindult a fejlődés, de máig megőrizte falusias jellegét. Mai nevét 1950 óta viseli. Lakosság: 850 fő.)


 


Hamarosan a Bujdosók-lépcsőjén kapkodtunk levegő után és OKT-s emlékek villantak be két légvétel között. A Ranolder-keresztnél megkaptuk a túra legnagyobb bélyegzőlenyomatát is, majd továbbra is a hegyen maradva, begyűjtöttünk még két pecsétet. A Klastrom kút után fákra helyezett papírlapok tudatták velünk, hogy Badacsonytomaj egyik vendéglátóhelyén bor, sör, kávé és üdítő közül lehet majd választani. A bazalttemplom átellenes oldalán, a sarkon valóban ott várt ránk az említett vendéglátó egység, benne már több túratárssal. Mi is csatlakoztunk a bentiek társaságához és két jéghideg Pepsivel frissítettünk.


 


(Badacsonytomaj: Névadója állítólag egy besenyő vitéz, Urkund fia Tomaj volt, aki Szent István korában birtokolta a területet. Első okleveles említése 1313-ból származik, Thomay formában. 1263-ban már pálos rendház állt itt. A török hódoltság idején lakossága megfogyatkozott, 1550-ben plébániája elhagyatva állt, de a források szerint a település folyamatosan lakott volt. A 18. század során kedvelt pihenőhellyé vált, bora kedvelt lett és sorra épültek a pincék és a borházak. Fejlődése a bazaltbánya 1903-as megnyitásával új irányt vett, a lakosság száma megkétszereződött. A bazalttermelés 1965-ben befejeződött, de a hegy látványa és élővilága nagyon megsínylette a félévszázados bányászatot. A település 2004. július 1-jén kapott városi rangot. Lakosság: 2220 fő).


 


Frissítés után a 71-es főúttal párhuzamos kerékpárúton talpaltunk Badacsonyörs széléig, majd innen szalaggal jelzett utcákon keresztül jutottunk be a Varga pincészet udvarára, ahol a pincészet borából kaptunk kóstolót a pogácsa és a bélyegző mellé.


 


A Varga pincészettől egy hosszú emelkedővel búcsúztunk, majd hamarosan erdőbe értünk. Az erdő közepén megcsodáltuk az út mellett álló, elhagyatottnak tűnő házat, mely lakatlannak tűnt az őt körbenövő fák és bokrokból ítélve. Az erdőben a P hirtelen egy erőteljes jobb kanyarral fordult, a helyes utat korrekt szalagozás jelölte, ennek ellenére többen benézték az irányt, mert a K jelzésről jöttek velünk szembe. Hamarosan, a zöld fátyol mögött, felsejlettek a salföldi kolostorrom évszázados falai. A kolostor ódon építménye előtt pontőrök tanyáztak, gyors pecsételés után egy darabig követtük még a P jelzést, majd hamarosan szalagozott útra váltottunk, mely Salföldre vezetett be minket. Salföldön a Természetvédelmi major előtt volt a telepített pont, egy kis zacskó chipset és szörpöt kaptunk erőnk pótlásához.


(Salföld: lsd. általam írt Káli 60).


 


Közeledtünk a túra második és harmadik legmagasabb pontja felé.  Eleinte a KZ jelzésen, majd a magára maradt Z jelzésen baktattunk tovább és hirtelen, az erdőből kilépve szembe találtuk magunkat a Tóti-heggyel. Elhaladtunk két pince előtt, melyek közül az egyiken már messziről olvasható volt az „Eladó” felírat, és a második pince kerítése után hirtelen jobbra váltottunk a hegy csúcsa felé. A meredek szakaszon egy kicsit besűrűsödtünk, ennek egyik oka az oxigén erőteljes keresése közben az volt, hogy a lefelé tartók békésen bevárták a felfelé kapaszkodókat, így időnként szinte talpalatnyi helyekért küzdöttünk a szűk ösvényen. Végül is felértünk a csúcsra, bélyegeztettünk és csodálkoztunk, hogy fél literes, palackos ásványvizet kaptunk. Gondolom szegény pontőröknek a hátukon kellett felhordaniuk, minden elismerésem az övüké és szolidaritásból ittunk is egy-egy palackkal, hogy lefelé minél kevesebbet kelljen vinniük. A panoráma most is csodálatos volt, bár a pára miatt nem volt teljesen éles a kép. Többen megegyeztünk a túratársak közül, hogy az innét látható panoráma az egyik legszebb a Balaton-felvidéken. Nézelődés után, az itiner utasításait pontosan betartva, vigyáztunk a felfelé tartókra és rájöttünk, hogy valószínűleg ezért vigyáztak ránk is az előbb a lefelé jövők. A Tóti-hegy lábánál meglátogattuk az Istvándy pincészetet és itt bántam igazán, hogy hamarosan vezetnem kell, mert a pincészet borából adtak kóstolót a szendvicsek mellé. Energiapótlás után megtámadtuk a Gulácsot és számomra meglepő módón, aránylag gyorsan és különösebb fáradtság nélkül hamarosan be is vettük. A hegy teteje szó szerint meg volt telve túrázóval, ezért gyors pecsételtetés után szinte menekülésszerűen hagytuk el a hegy ormát. Csendesebb vidék következett és lépésről-lépésre közelebb került hozzánk a Badacsony északi oldala. A jó öreg K jelzést elhagyva, pincék és szőlők között, nagyon jól szalagozott úton értünk be Badacsonytördemicre. Elhaladtunk a helyi bányászok emlékműve mellett, majd hamarosan a reggel már megjárt Rodostó utcára értünk, ahol jobbra fordultunk és egy-két másodperc múlva, 14 óra 15 perckor értünk be a célba.


 


Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra, jól festett túrajelzésekkel és pontos, jól látható szalagozással. Az igazolófüzet minden igényt kielégít, benne rengeteg információval, keresztmetszeti térképpel, útvonal adatokkal, résztávokkal, rész szintmagasságokkal, útvonalleírással. Ez mellett minden ep.-n színes papírokon jelölték a már megtett és a még hátralévő kilométert és a szintemelkedést. A kitűző és az emléklap egyaránt tetszik. A pontőrök mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, köszönet nekik. Az ellátás extra volt, szinte minden ep.-n kaptunk valamit, ráadásul Badacsonytomajon ráadásként kaptuk a presszóban az ellátást, így az általunk hozott készletek érintetlenül maradtak. A Varga pincészet bora ízlett, Bazsi megkóstolta az Istvándy pincészet borát is, melyet szintén nagyra értékelt, sajnos én erről lemaradtam, köszönet a pincészetek tulajdonosainak. A szervezőknek szeretnénk megköszönni, hogy ennyi mindennel kedveskedtek nekünk, érezhető volt, hogy nagyon sok munka volt a szervezésben. Köszönjük, nagyon jól éreztük magunkat!






 
 
Szent Orbán (Zalai-dombság)Túra éve: 20102010.05.26 23:46:12






Szent Orbán 30












2010.05.22.


Bazsival vágtunk neki a túrának, de már a rajtnál találkoztunk Istvánnal és Gáborral és elhatároztuk, hogy a mai napon is, a múlt heti Őrség túrához hasonlóan, lehetőleg együtt teljesítjük a kiírt távot. Az elmúlt napok esőzései a talajt tekintve megtették hatásukat, a túra jó részén jelentős sárral kellett felvenni a küzdelmet, a vízálló bakancs és a lábszárvédő jó választásnak bizonyult. A túra útvonala ugyanaz, mint tavaly volt, kifejezetten szép helyeken vezet. A kapott fekete-fehér térképvázlat egy fokkal jobbra sikeredett a tavalyinál, jól lehetett használni. Az ellenőrző pontokon pecsételéssel csak két helyen találkoztunk, az első pontnál és a célban, a többi helyen aláírás volt. A kitűző ugyanolyan, mint a tavalyi, az emléklapon történt egy kis változtatás. A túra szervezettségére nézve kételyek merültek fel bennünk, amikor az egyik pontőr megkérdezte tőlünk, hogy hány résztvevő indult a túrán (ezt már nafe sporttárs is említette a beszámolójában), valószínűleg elég furcsán nézhettünk, mert több kérdése nem volt. A pontőrök mindenhol tették a dolgukat, kérdezni különösebbet nem kérdeztünk, időnként Gábor kérdezett rá az ellátásra. Hát igen, az ellátás!


Tisztelt Szervezők! Az egyszerű vándornak a 800 Ft-ért kapott egy darab alma és egy darab csokis nápolyi láttán óhatatlanul az jut az eszébe, hogy nem-e valamilyen más érdekek vezérlik e túra lebonyolítását? E szépséghiba ellenére a táj gyönyörű, az idő kegyes volt, jól éreztük magunkat, Istvánnak és Gábornak köszönjük a társaságot.


 

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20102010.05.19 21:50:31







Őrség 50 (hivatalosan 52,7 km)


2010.05.15.


Az idén is Bazsival indultunk el a túrára, hajnali indulás után negyed 7 körül értünk Őriszentpéterre. Ahogy az autóval, az iskola előtti aszfaltos pályához közeledtünk, már messziről feltűnt István alakja, aki éppen a reggelijét majszolta. Kölcsönös üdvözlés után kiderült, hogy még István sem nevezett, ezért aztán hármasban rajtoltunk 6 óra 35 perckor. István azt mondta, hogy a mai napon nem siet, mert a Kinizsi 100-ra pihentet, ezért egész túrán velünk jött, amiért utólag köszönet neki. Az első ep.-nél találkoztunk Gáborral, aki mellesleg óvodai csoporttársam volt egykoron és így hármasunk négyesre bővült, mely aztán az egész túrán meg is maradt, köszönet érte mindegyikőjüknek. Az időjárás nem bíztatott minket semmi jóval, de végül is egész nap kegyes volt hozzánk, annak ellenére, hogy az esőfelhők sokszor a vállunkon pihentek. A túrát megúsztuk nagy elázás nélkül, gyakorlatilag csak csepergő esővel találkoztunk időnként. Amikor egy kicsivel jobban esett, akkor meg pont fedél volt a fejünk felett, mert a farkasfai kocsmában ültünk, vagy pedig éppen erdőben haladtunk és az esőből így nem éreztünk szinte semmit. Az őrségi táj még ilyen borongós időben is csodálatos, bár tavaly a napfény hozta ki igazán a táj szépségét. Az ellátás tavalyhoz képest egy kicsit fakóbbra sikerült, mindenkinek hiányzott Hodosnál a tavalyi finom szlovén málnaszörp a Radenska ásványvízzel és hiányzott a Sűrű-erdei aszalt gyümölcs is:) A hiányt betudtuk a válság negatív hatásának, Farkasfán és a célban azonban mindenki dőzsölhetett. A pontőrök mindenhol kedvesek voltak, Sűrű-erdőnél még Gábor fizikai erejét is igénybe vették. (Senki ne gondoljon rosszra, csak a két fa között függő nyugágyat kellett meglöknie, had ringatózzanak benne a pontőr hölgyek.) Az itiner ugyanolyan igényes, mint tavaly volt, benne minden szükséges adattal. A pecsétek az idén is művészi kivitelűek, a kapott emléklap és a kitűző is nagyon szép. Az útvonal mindenhol jól követhető, köszönhető ez a korrektül kitett jelzéseknek. A célba 16 óra 40 perckor értünk be, Bazsi még megkapta az 50-es táv legfiatalabb teljesítőjének járó, évszámmal és a túra nevével ellátott csuprot is. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, Istvánnak és Gábornak köszönjük a társaságot!






 
 
Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékeiTúra éve: 20102010.05.12 22:21:15

Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtetebb értékei


2010.05.08.   itineren 31,6 km


 


Mivel Bazsi Erdélyben volt, ezért egyedül neveztem be a túrára. A szervezőkkel váltott egy-két szó után, 7 óra 45 perckor rajtoltam a Jurisics várból. A túra szinte végig a tavalyi útvonalon haladt, csak az utolsó, kb. 5-6 km vezetett más irányban. Az útvonalváltoztatást a szervezők a túrázók kedvéért vállalták be, ezáltal a tavalyihoz képest az aszfaltút mennyisége még kevesebb lett. A túrán, valamennyi ellenőrzőponton rendkívűl kedves pontőrökkel lehetett találkozni, és tavalyhoz hasonlóan a szolgáltatás is nagyon extra volt. Már az induláskor csokit nyomtak a kezünkbe, több ponton Cola, Sprite, ásványvíz közül lehetett választani, ezen felül csokis péksütemény, csokoládé és házilag sütött pogácsa képezte az ellátásunkat és erre jött még a meglepetés szolgáltatás: a borkostoló. A szervezők színes itinert adtak táv- és szintadatokkal, a másik oldalon útvonalleírással és egy-két mondatos ismertetővel. Megszervezték a Szálasi-bunker nyitva tartását, melyért külön köszönet jár nekik. Az emléklap színes, szép és a kitűző is más, mint tavaly volt. A már említett utolsó szakasz, mely az idén megváltozott, kifejezetten szép, erdős területeken halad keresztül, bár néhány embernek lehet, hogy hiányzott a cáki pincesor látképe. A túra teljes hosszán, a fontosabb elágazókban nyílakkal jelölték a helyes haladási irányt, így a kapott térképet használni alig kellett, eltévedni nem lehetett. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, igazi túrázó idő volt, inkább felhős, mint napos, az eső nem esett. Nagyon jól szervezett túra, extra ellátással, a szervezők részéről sok kedvességgel és odafigyeléssel. Nagyon jól éreztem magam, a szervezőknek kívánok a jövőre nézve is hasonló hozzáállást és lelkesedést, és még sok hasonló túra megszervezését.


 


 

 
 
KáliTúra éve: 20102010.05.05 23:59:15







Káli 60 (itineren 61,8 km)


2010.05.01.


 


Kora hajnali indulás után érkeztünk Bazsival 6 óra után pár perccel a révfülöpi vasútállomáshoz. Velünk együtt több túratárs is azt a variációt választotta, hogy inkább a célban hagyja a kocsiját, mert délután, fáradtan mégis csak jobb, ha az autó a közelben van (persze, ez csak azokat érinti, akik autóval mentek a túrára). Az állomáson találkoztunk Istvánnal, akivel az állomás épülete elől induló autóbusz indulásáig beszélgettünk, ugyanis ő inkább a buszt választotta. A busz távozása után hamarosan befutott a mi vonatunk is, és átdöcögtünk Ábrahámhegyre. A vonatról aránylag sok túrázó szállt le, ezért kezdetben némi zűrzavart okoztunk a rajtoltatásnál. Itt újra találkoztunk Istvánnal, aki semmivel nem jutott előbbre a rajtoltatásnál mint mi, ezért aztán 7 órakor hárman indultunk el. Ismertem István ritmusát, ezért mondtam neki, hogy nyugodtan hagyjon magunkra, de az első ellenőrzőpontig kitartott mellettünk, így utólag is köszönet érte. Legközelebb már csak akkor láttuk, amikor mi felfelé kapaszkodtunk a Tóti-hegyre, ő már javában jött lefelé. Az ep. a salföldi kolostorromnál volt, szegény hölgyek az erdő árnyékában álltak és közben a szúnyogok ostromolták őket. A pálos kolostor romja misztikusnak tűnt a reggeli fényben, a gótikus ablakkereten áttörő napsugár lágyan ölelte át a boltíveket. Bazsi megkereste az első geoládát, ezekből a túra során talált még egypárat. A kolostor után eleinte erdőben, majd réteken és szőlők között vezetett utunk, majd feltűnt a Tóti-hegy látképe. A Balatoni Kék jelzésről a Z jelzésre váltottunk. A Z jelzésen haladva egyszer csak zavarba jöttünk, mert balról embereket láttunk közeledni. Azt hittük, hogy eltévedtünk valahol, de hamarosan kiderült, hogy jó pár túrázó levágta ezt a szakaszt és jöttek toronyiránt, egyenesen a Tóti-hegy felé. A hegyhez érve Bazsi elmesélte, hogy novemberben, a Tanúhegyek nyomában túrán itt szó szerint fenéken csúszott-mászott ő is megannyi túrázó társával. A hegyi szakasz meredekségéből adódóan ezen nem is csodálkoztam, még így szárazon is embert próbáló szakasz. A tetőről csodálatos látvány tárult a nézelődők szeme elé, pecsételtettünk, s közben meglett a második geoláda is. A K jelzésig már az ismert útvonalon mentünk vissza, s hamarosan Salföldön találtuk magunkat a Természetvédelmi major előtt. Itt frissítő pont is volt egyben, óriás pogácsa, Balaton szelet, üdítő és ásványvíz volt a menü. Frissítés után, a major kerítése mentén, egy iázó szamár üvöltése mellett hagytuk el Salföldet.


 


(Salföld: Ezen a területen már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok. Kál horka nemzetségének szálláshelye volt. Az Árpád-házi királyok idején a községet Salkőkútnak nevezték. A falu élete a török hódításig virágzott; állattartás, szőlőművelés jellemezte.

Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött a török pusztítás miatt, csak 1711 után éledt újra a falu. Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum alapján a betelepülők magyar jobbágyok voltak. 1973-ban megkezdődött az elvándorlás. Jelenlegi népesség: 49 fő.)


 


Hamarosan feltűntek Kékkút házai és rövid idő múlva már a templom mellett követtük az aszfaltra festett túrajelzést. A faluból Kari bácsi pincéjéig mentünk (az itineren az ep. találóan Check-point Charlie névre van keresztelve). A pincénél Kari bácsi és segítője nagy lelkesedéssel kínálták a hegy levét, mely kisfröccsként fogyasztva nekem kifejezetten jól esett. Kari bácsinál újra enni kellett, termetes zsíros kenyerek kínálták fel magukat egy jókora éjszakai pillangó társaságában. (Senki ne gondoljon rosszra, valóban éjszakai pillangó volt, mely azt asztal lábába kapaszkodva aludta ki az éjszaka fáradalmait. Még most is kétértelmű, ebből már nem jövök ki jól:).


 


A már megismert hegyi úton tértünk vissza a falu központjába, majd a központból kelet felé vettük az irányt a K jelzésen.


 


(Kékkút: A honfoglalás idején a Kál-horka nemzettség birtoka volt Kál völgye. A település neve először 1333-1334-ben jelenik meg egy tizedlajstromban, de oklevélben először 1338-ban szerepel. A Káli-medence falvai a XIV. század közepéig királyi kézben voltak, majd Károly Róbert 1341-ben átadta a települést a veszprémi püspökségnek, innentől 1913-ig egyházi fennhatóság alá tartozott. A török portyázások idején a település elnéptelenedett, de a portyázások megszűnésével a visszaköltözők lassan újjáépítették. Népesség: 88 fő.)


 


A Theodora-forrásnál megkóstoltuk a császárnő kedvenc vízét, egy-két fotót készítettünk a palackozó üzemről, majd az aszfaltról letérve egy gyönyörű réten át, „Az idő ösvényén” haladtunk észak felé. Pár száz méter alatt millió éveket utaztunk az időben és a kábulatból csak a Kerekikáli templomrom csendes magánya ébresztett fel minket. Felszaladtunk a dombra, kiszolgáltuk magunkat a pecséttel, majd az omladozó kőfalakra búcsúpillantást vetve Mindszentkálla felé vettük az irányt. A falu központjába érve, a templom melletti kocsma előtt ült néhány kerékpáros, akik az út porát locsolták már rendesen és majdnem elhittük nekik, hogy az ep. a kocsmában van. Végül, amikor a bazaltlépcsőket leküzdve, levegőért kapkodva felértünk a Kopasz-hegy tetejére, nem bántuk volna, ha már a kocsmában elintézhettük volna a formaságokat. A látvány azonban kárpótolt minket minden gyötrelemért és olyan nagy lelkesedés lett úrrá rajtunk, hogy lefelé is a lépcsőket választottuk. A hegy tetején a harmadik láda is megkerült. A hegyről leérve a falu nyugati szélén bandukoltunk, majd az OKT-n jutottunk el a Kőtengeren át, a Velétei palotaromot érintve Szentbékkálára.


 


(Mindszentkálla: Első írásos említése 1277-ből ismert. A Káli-medence községei  – köztük Mindszentkálla is -  Kál horka szállásbirtoka volt. Mint ilyen, l341-ben került a veszprémi püspök birtokába,  cserébe Tátika váráért. Eredetileg három község állt a mai Mindszentkálla helyén: Mindszent, Kálla és Kisfalud. Ezek összeépüléséből, egyesüléséből keletkezett a mai település. Kisfaludot 1548-ban felégették a törökök, majd a visszaköltözött lakosságot a XVI. század végén újra elkergették.  Kisfalud 1696-ban a veszprémi káptalan birtoka lett, ahol 11 jobbágy- és zsellércsalád élt. 1700-ban már Mindszentkállával együtt írták össze. Népesség: 311 fő).


 


A falu központjában dnvzoli túratárshoz hasonlóan mi is tanácstalanul álldogáltunk, és hol a térképet, hol a felfestett jelzéseket böngésztük, de az itineren szereplő  Pnégyzetet és az S jelzést sehol nem találtuk, így mi is azt gondoltuk, hogy a S3szög jó lesz nekünk, ami végül is nem bizonyult rossz döntésnek.


 


(Szentbékkálla: A falu nevének első fele attól a Szent Benedektől származik, akinek szerzetes fiai a legtöbbet tettek a Kál és Vérbulcsú ivadékok megmentéséért, s amelynek első templomát Szent Benedek tiszteletére emelték. Lakosság: 207 fő)


 


A Fekete-hegy kaptatóját leküzdve, virágokkal teli réten találtuk magunkat a hegy tetején, ahonnan már feltűnt a fák között megbúvó Eötvös Károly-kilátó. A pontőr volt annyira rutinos, hogy a kilátó legfelső szintjén helyezte kényelembe magát, de így legalább láthattuk a környező világot. Rövid pihenés után, továbbra is a Balatoni K jelzésen indultunk Balatonhenye felé. A falu központjába nem mentünk be, a presszó előtt várt minket a pontőr hölgy, amin meg is lepődtünk, mert az itiner önpecsételő pontként tüntette fel a helyet. Pecsételés után bevettük magunkat a presszóba (mennyivel szebben hangzik, mint a kocsma) és jó hideg üdítőt ittunk. Bazsit egy jeges tea hűtötte le, engem pedig egy citromos Gösser, amit nem szoktam inni, de a nagy melegben most kifejezetten jól esett a kellemes, savanyú íze és a fejem se lökte meg, köszönhetem ezt a 2 fokos alkoholtartalmának. Kellő felüdülés után a falut egy patakon átkelve hagytuk el a nyugati oldalon, majd egy kört leírva, gyakorlatilag a település keleti oldala mellett elhaladva tartottunk innen már majdnem végig dél felé.


 


(Balatonhenye: Első említése 1181-ből származik, ekkor Henney a település neve. Az itt feltárt régészeti leletekből kitűnik, hogy már a rómaiak idejében lakott hely volt. Az oklevelek tanúsága szerint 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták. A falu északi végétől mintegy 250 méterre kőfalak nyomait láthatjuk. Az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostort 1365-ből említik az írások. A törökök két ízben is feldúlták, ennek ellenére a település és lakossága túlélte a támadásokat. Az 1548-i rovásadó összeírás szerint a törökök felégették a falut, majd 1572-ben újabb törökdúlás pusztította el. Ezt követően is állandó pusztításnak volt kitéve. Még 1610-ben és 1611-ben is puszta községként írták össze. Előnevét megkülönböztetésül kapta, mivel Zala megyében - amelyhez 1950-ig tartozott - Ördöghenye és Pethőhenye községek is léteztek. Lakosság: 125 fő).


 


Szántóföldek között, legelők mellett haladtunk, így az árnyékot csak akkor élvezhettük, mikor a Nap időnként elbújt egy-egy felhő mögé. Hamarosan feltűnt a monoszlói templom tornya, melyről messziről még nem látszott, hogy milyen lepusztult állapotban van. A templom előtt található egy artézi kút és a többi, arra járó túrázóhoz hasonlóan, mi is felfrissítettük magunkat, a kellemes, hűvös vízzel, kívül-belül egyaránt. Monoszlón, ha jól emlékszem egyetlen helyi lakost sem láttunk az utcán, de az udvarokban sem volt az a nagy nyűzsgés.


 


(Monoszló: A község nevezetes szülötte Monoszlói Ladomér, esztergomi érsek, aki a XIII. században, IV. László királyunk idején viselte ezt a súlyos szolgálatot. A keresztény királyhoz nem méltó életmódjáért többször megfedte a királyt. Első okleveles említése 1252-ből való. A település határában Árpád-kori földvár is állott: a Hegyestű-hegyen lévő vár az alatta vezető utakat vigyázta. Lakosság: 136 fő.)


 


Monoszló után a Hegyestűre kapaszkodtunk fel. A pontőrök itt is a legmagasabb ponton telepedtek le, akik közül az egyik éppen az igazak álmát aludta, a társa szerint éppen hogy csak kóstolgattak valami jóféle borocskát. A fiatalember párnának egy másfél literes ásványvizes palackot használt, szegénynek, hogy ki nem tört a nyaka. A Hegyestűről lejőve, a hegyet megkerülve nyugati irányba tartottunk Kővágóörs felé, de még mielőtt a faluba értünk volna, egy legelő közepén érintettük a Sóstókáli-templomromot. Az ódon köveken játszó, kora esti, narancsszínű fények és a közelben legelésző birkanyáj középkori hangulatot árasztott a rét fölé. Az érzelmi ellágyulásból a Kővágóörsre bevezető aszfaltos út talpat kínzó realitása riasztott fel, ez a szakasz valahogy nem jól esett. A falu szélső házaihoz érve, hirtelen bal kanyarral váltottunk át a P jelzésre, mely ezután már elkísért minket a célig.


 


(Kővágóörs: Kővágóörs első okleveles említése 1263-ból való, ekkor még Szent-László-Örs nevezték. Elsősorban a XVIII. századtól, de már korábban is a Káli-medence egyik legfontosabb településének számított. A honfoglaláskor ez a vidék az Örs nemzetség szállásterülete volt, innen a település nevének második része. Népesség: 862 fő.)


 


Az utolsó emelkedő következett és azon imádkoztunk, hogy a pontőr a következő ellenőrző pontnál ne folytassa a mai nap hagyományait és ne kelljen felmenni a Milleniumi-kilátó tetejébe. Mikor a kilátóhoz értünk örömmel vettük tudomásul, hogy nem szereti a magaslati levegőt, ezért a torony aljánál várta a megfáradt túrázókat. Erőgyűjtés után, lépcsőket és aszfaltot leküzdve hamarosan Révfülöpre értünk, ahol a Vakáció Vendégházban már népes csoportok élvezték a jól megérdemelt pihenésüket. A célba 19 órakor értünk be, a gratulációk, az emléklap és a kitűző begyűjtése után szó szerint úgy vánszorogtunk el az állomás mellett parkoló autóig.


 


(Révfülöp: A túlsó part közelsége miatt ősi révhely, melynek első írásos említése 1211-ből származik. A virágzó középkori települést a törökök 1548 körül elpusztították, s Révfülöp ezt követően lakatlan terület, majd Kővágóörs szőlőhegyeként gyéren lakott puszta lett. A révközlekedés 1752-ben indult újra, s 1779-ben révházról is tudósít a korabeli forrás. Ettől kezdve egy máig ívelő, dinamikus fejlődés jellemzi. Népesség: 1127 fő)


 


Összegzésül: A túra a Káli-medence legszebb pontjait érinti, a táj szemet gyönyörködtető. A kapott itiner jól használható, melyet segített még az aszfaltra festés és a szalagozással is. Bizonytalanságot csak Szentbékkálán éreztünk, de végül is a jó irányba indultunk el. A kitűző és az emléklap nekem tetszik. A pontőrök mindenhol kedvesek voltak. A túrán egy negatívumot éreztünk csak: a 60 kilométert teljesítők a 30 kilométeres táv különválásától fogva gyakorlatilag mostohagyermeknek érezhették magukat az ellátás szempontjából, pedig legalább 45 kilométer volt még hátra a túrából. Köszönjük a szervezést!






 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20102010.04.28 22:20:53

Tihanyi Gejzírit 33


2010.04.24.


 


Bazsival az idén is a tavaly már jól bevált módszert alkalmaztuk, vagyis reggel Aszófőn álltunk meg autóval és onnan a sínek mentén bandukoltunk el az örvényesi állomásig. Az idő mindvégig nagyon szép volt, hétágra sütött a Nap és kellemes, meleg idő volt. A természet mintha egy hetet késett volna tavalyhoz képest, ugyanis tavaly az orgonabokrok a túra idején már javában virágoztak, az idén még csak jó erős bimbós állapotban fényképezhettük őket. Az idén a tihanyi félsziget "magas bércei" nem viseltek meg minket annyira, mint egy évvel ezelőtt, valószínű ez annak tudható be, hogy már ismertük a terepet, így lélekben rá tudtunk készülni a szakaszokra. Nekünk a túra útvonala kifejezetten tetszik, a Balaton-felvidék szerintünk csodálatos. Pécsely régi és új házai, a falu központja és a falut délről szegélyező óriási rét a legelő juhokkal jellegzetes hangulatot ad a túrának. Az ellenőrző pontokon a pontőrők - már ahol voltak - nagyon kedvesek voltak, és aránylag gyorsan igazolták a nevezési lapokat. A legtöbbet talán a Természetvédelmi Őrháznál vártunk, de ez is elenyésző idő volt a sokasághoz képest. A kapott kisméretű, fekete-fehér térképpel nekem is fenntartásaim vannak, valószínűnek tartom, hogy más térkép segítségére is rászorultunk volna, ha nem ismertük volna az útvonalat. A kapott kitűző szerintem nagyon szép és az Elismerés is más, mint a tavalyi. A nevezési díjjal és az ellátással kapcsolatban csatlakozom az előttem szólokhoz, az ellátás a nevezési díjhoz képest magas színvonalú volt. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, a táj gyönyörű, a túra jól szervezett, ajánljuk mindenkinek!

 
 
Kemenes 60 / Berzsenyi 30 / VULCANhUSz / Hevenesi G. emléktúraTúra éve: 20102010.04.12 22:44:22

Berzsenyi 30 (itineren 33,5 km)


2010.04.10.


 


Tavaly e túra távját többnek éreztük, mint amennyinek hirdették, ezért kíváncsian vártuk az idén a GPS-el mért megtett távolságot. A túra végére, az általunk, GPS-el mért távolság 37,2 km lett, ezért szeretném javasolni a rendezőknek, hogy a túrát ne Berzsenyi 30-nak, hanem Berzsenyi 35-nek hirdessék. E véleményemet mindenféle rossz szándék nélkül írom le, annak ellenére, hogy a túra 33,5 kilométernek van hirdetve hivatalosan, de még így is majdnem négy kilométerrel több a valóságban. E változtatást azért is szeretném javasolni, mert az út nagy részén egy szombathelyi túratárssal gyalogoltunk, és szegény a délután négy órakor induló vonatot csak az utolsó pillanatban érte el, mert nem számított arra, hogy  majdnem egy órával többet kell teljesítenie.


A túra az idén is jól szervezett volt, az ellátásra és a pontőrökre nem lehetett panaszkodni. Az őrök tavalyi kedvessége megmaradt, a túra alapjában véve jó hangulatban telt el. Az időjárásra sem lehetett panaszunk, bár nem volt olyan szép idő mint tavaly, dél körül már kifejezetten erős és hideg szél fújt, időnként szemerkélt az eső. Az aszfalt mennyisége nem lett kevesebb, erre már előre felkészűltünk lelkileg, ezért az idén könyebben viseltük a megpróbáltatásokat. A vidéknek számomra van egy jellegzetes hangulata, ami már tavaly is megfogott, ezért nekem a Kemeneshát és a Ság-hegy, nem tudom miért, de tetszik. Az emléklap különbözött a tavalyitól, a jelvény az idén is ugyanolyan volt. A kapott térkép más volt mint tavaly - szerintem jobb volt az egy évvel ezelőttinél - a túloldali útvonalleírással együtt használva szerintem eltévedni nem lehetett. A térképen az idén már az ellenőrzőpontokig megtett kilométerek is fel voltak tüntetve. Köszönjük a szervezést, jól éreztük magunkat!


 

 
 
Thury György emléktúraTúra éve: 20102010.04.05 19:39:38











Thury 30 (hivatalosan 28,8 km)


2010.04.03.


A tavalyihoz hasonlóan, az idén is szép, napfényes, madárdalos nap köszöntött ránk a túra napján. Bazsival 8 óra 20 perckor rajtoltunk a gelsei Termálfürdőtől. A tavalyi útvonalon haladva, a megszokott helyeken voltak az ellenőrzőpontok. A pontőrők mindenhol kedvesek voltak, a szolgáltatás nem vesztett a tavalyi színvonalához képest. A József-hegyi haranglábnál lévő frissítőpont után, az itiner felkínálta lehetőséggel élve nem a Z jelzést választottuk, hanem a K keresztet, mivel Bazsi két geoládát szeretett volna megkeresni. Az egyik láda a forrásoknál volt, a másikért be kellett mennünk a Kőszikla-szurdokba, a K háromszöget követve. A szurdok eddig mindkettőnk életéből kimaradt, a Thury és a Szent Orbán túra is lényegében mellette halad el, ezért kíváncsian vártuk, hogy mi fog ránk várni a szurdok mélyén. A szurdok maga nem hosszú, de nagyon vadregényes, esős időben kifejezetten balesetveszélyes lehet. A geoláda megtalálásának élményét még csak fokozta a szurdok végében lévő függőleges vaslépcső, melynek utolsó fokai, már több mint 90 fokos szögben tornyosulnak a túrázó feje fölé. Aki nem járt még erre, mindenkinek csak ajánlani tudjuk Zala megye e rejtett gyöngyszemét. A K háromszög a szurdok után felér a Z jelzésre, innen már a kijelölt úton haladtunk tovább.  A célba 13 óra 45 perckor érkeztünk meg, azonban az igazolólapunkra csak 14 óra 4 perc került rögzítésre, mivel 20 percet álltunk sorban, több más beérkező túratárssal együtt, ráadásul az emléklapot sem ott kaptuk meg, ahol a kitűzőt és ez megint csak bonyolította a helyzetet. Ettől a várakoztatástól egy kicsit rossz szájíze lett az embernek, ennek ellenére az idén is jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést.


 

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20102010.03.09 22:24:09







Művészetek Völgye 36


2010.03.06.


 


7 óra 37 perckor rajtoltunk Bazsival a monostorapáti iskolából. Hideg, téli reggelre ébredtünk, de a rajtnál már sütött a Nap és kék volt az ég. A tavalyi sárnak nyoma sem volt, ezért aránylag gyorsan lehetett haladni.


(Monostorapáti: Monostorapáti a középkorban Almád néven szerepelt. 1468-ban találjuk először Monostorapáti néven említve. 1477-ben "város oppidum" néven szerepel, amelynek október havában volt országos vására. A nagy hadútban fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony és Hegyesd várának török hódoltsága alatt. Mivel a község az idők folyamán több ízben Hegyesd várához tartozott, a vár 1561-ben történt törökök általi elfoglalása után annak a sorsában osztozott. Hosszú ideig volt török hódoltsági terület. A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. Lakosság: 1075 fő)


A Bondorói-kulcsosház után száraz lábbal keltünk át a tavaly, medréből kiöntött Raskóc-patakon és napsütésben csodálhattuk meg a taliándörögdi iskola új épületét. A Katica-büfében az idén is több fajta csoki közül lehetett választani és a Szent András templom romja is misztikusabbnak tűnt a kék ég alatt.


(Taliándörögd: Dörögd első említése 1249-ben történik. Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: Felső-dörögd, Alsó-dörögd, Imár és Ráskó. A településsel szorosan összefügg a Dörögdi család neve és sorsa. 1548-ban a török felégette a községet és sokáig lakatlan, 1718 után kezdett ismét benépesülni. Lélekszám: 746 fő.)


A templomrom után megfagyott, kb. méter vastag hófúvásokon keltünk át, itt tavaly is jelentős mennyiségű havat hordott össze a szél. A Szputnyik közelében felírtuk az ellenőrző számot, majd Öcs dél-keleti felén értünk be a faluba. A két-három szélső házat hamar magunk mögött hagytuk és már a Pula felé vezető országúton ballagtunk.


(Öcs: A településről az első írásos feljegyzés 1278 -ból származik Ech néven. Öcs egytelkes nemesek faluja volt. A teljes határa nemesi kúriákhoz tartozott. A XVI. századig társadalma tiszta nemesekből állt. 1828-ra megváltozott a helyzet. Olyan nagy volt a beköltözött házas és házatlan zsellérek száma, hogy ezek váltak uralkodóvá. Lakosság: 211 fő)


Pulán elhaladtunk az 1773-ban épült Szent Flórián kápolna előtt, majd a buszmegállóban - a tavalyihoz hasonlóan – megkaptuk a finom, hideg almánkat. Pulát elhagyva hamarosan a Tálodi-erdőben találtuk magunkat, és jó érzéssel vettük tudomásul, hogy a hóvirág bizony nem egy kihalóban lévő virágfajta.


(Pula: A falu közelében állt a 13. században alapított tálodi monostor, amely a 16. században elnéptelenedett, majd a török veszély miatt felrobbantották. Pula első írásos említése 1357 -ból származik Pola néven. A 16. századtól elnéptelenedett. A község lakossága 70-80%-ban német nemzetiségű, őseiket az Esterházy család hívta be 1746-ban. Népesség: 232 fő)


A Tálodi-kolostorrom és a Kinizsi-forrás ismételt megcsodálása után meghódítottuk a Som-hegyet, majd leereszkedtünk Vigántpetendre. Vigántpetenden a tavalyihoz hasonlóan, az iskolában volt a frissítő pont, de most nem volt annyi túrázó mint egy évvel ezelőtt, ezért nyugodtan leültünk egy kicsit csipegetni. Itt találkoztunk Istvánnal, akivel az idén januárban együtt nyomtuk le a Téli Mecseket. Egy-két szó a geoládákról és István már ment is tovább.


(Vigántpetend: Vigánt falut először 1236-ban említi oklevél. 1672 után lakatlan a falu, az 1750-es években kezdik újra benépesíteni. Petend neve 1333-ban tűnik fel először. 1500 és 1700 között többször elnéptelenedik. Az 1700 évek elején újra benépesedik. A két falut, Vigántot és (akkor már) Zalapetendet 1938-ban egyesítették Vigántpetend néven. Lakosság: 217 fő)


Vigántpetend után jött a túra egyik legizgalmasabb szakasza, a Király-kő. Tavaly szó szerint csúsztunk-másztunk mire felértünk, az idén a száraz talajon gyakorlatilag egy szuszra fenn voltunk a csúcson. A tetőről egy-két erőteljesebb légvétel után lecsorogtunk Kapolcsra, és a főútról lekanyarodva támadtuk a Bondorót.


(Kapolcs: A településen vélhetően már ősemberek is éltek (Pokol-lik), a falu felett emelkedő Királykőn pedig feltehetően Attila egyik vára állhatott. A település közelében vezetett a Budát az Adriai-tengerrel összekötő Via Magna, a rómaiak egyik nagy hadi útja, s valószínű, hogy a környék már lakott volt a rómaiak idejében is. A település nevét valószínűleg arról a Kapolcs nevű vezérről kapta, aki a kunok élén 1091-ben betört Erdélybe, majd Biharba. I. László király azonban megállította a kunokat és megölte Kapolcsot. A kor szokása szerint a legyőzöttek egy részét letelepítették, s ők adták falujuknak a Kapolcs nevet. A település nevét először egy 1092-ben kelt pannonhalmi apátsági levél említi, mint Kapulch falut. A Kapolcs név első ízben 1640-ben tűnik fel az iratok közt. Lélekszám: 423 fő)


A tavalyi trágya-tengernek az idén nyoma sem volt, ezért tiszta bakancsokkal értünk az utolsó ellenőrző-ponthoz. A szám felírása után már csak szinte végig lejtmenet következett. Kiérve a szőlők közé, elénk tárult az a panoráma, amellyel később az emléklapon találkoztunk. Innen már látszott a monostorapáti templom tornya, amely a cél közelségét jelentette. Célba érkezési időnek 14 óra 18 percet regisztráltak.


Összegzésül: Az útvonal nekünk tavaly is tetszett, pedig nagyon rossz idő volt, most napsütésben pedig valóban szép arcát mutatta a táj. Az itiner ugyanolyan igényes, színes és alapos, mint tavaly. A szalagozás is kitűnő volt, bár azt hallottuk, hogy a falvakban azért többen mentek felesleges métereket a szalagozás hiánya miatt, pld. Öcsön és Pulán. Szerintem, aki az itinert használta, a szalagok esetleges hiánya miatt sem tudott eltévedni. Az ellátás a tavalyi színvonalú volt, ami azt jelenti, hogy nagyon jó. Az emléklap a tavalyihoz képest színesre változott, a jelvény viszont nem változott. Jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést!






 
 
PITE 30/20/10Túra éve: 20102010.02.23 22:21:26
PITE 30 (itineren 30,6 km)
2010.02.20.


8 óra 17 perckor rajtoltunk Bazsival az abaligeti Hotel Barlangtól. Ahhoz képest, hogy felénk egész éjjel és útközben is szakadt az eső, aránylag sokan voltak már a rajtnál, ám később kiderült, hogy nem voltak annyian, mint tavaly és ez valószínű az esőzésnek volt köszönhető. Gyanúnk, hogy feltehetőleg jelentős mennyiségű sárral kell felvennünk a harcot, hamar beigazolódott, mivel a hotelből elindulva egy-két lépés után már bent voltunk az erdőben és bakancsaink elkezdték a dagonyával való ismerkedést, melyet aztán egész nap buzgón folytattak.

(Abaliget: A falut az Aba nemzetség alapította a 11. században. Az írásos emlékekben 1332-ben bukkant fel először "Abaligethe" neve. A török hódoltság idején elnéptelenedett a vidék. A 18. század elején lassan indult meg az újjáépítés. A lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban Németország különböző tájairól. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. A község egyházi birtok volt, a pécsi papnevelde, illetve a pécsi egyházmegye káptalanja gyakorolta a földesúri jogot. A II. világháborút követően sok embert kitelepítettek, elkobozták vagyonukat. Néhány év alatt nagyon megváltozott a település lakossági összetétele. Lakosság: 605 fő.)

Hamarosan a viganvári haranglábnál pecsételtettünk, majd jött a Jakab-hegyi kilátó a pálos kolostor romjaival. Remete-rétnél az esőbeállóhoz közeledve igen csak hidegnek éreztük a szelet, ezért a pecsételés után nem is tétováztunk, indultunk tovább a Büdös-kút érintésével a Lóri kulcsos házhoz. A kulcsos ház után következett a túra legizgalmasabb része, a megáradt patakon történő többszöri átkeléssel. Ezen a szakaszon együtt küzdöttünk öt, terepszínű ruhába öltözött fiatalemberrel, akik közül ketten a patakon való átugrás helyett az átgázolást választották, és ennek köszönhetően helyenként térdig jártak a vízben. Mi megpróbáltunk a körülményekhez képest száraz lábbal átkelni, ez nagyjából csak nekem sikerült, mivel Bazsi a végén már az átgázolós formát választotta. A sajnálkozástól nem szöktek könnyek a szemembe, mikor elhagytuk a patak medrét és feltűntek Mecsekrákos szélső házai. Mecsekrákos központjában volt az ep., pecsételtetés közben hallgattuk az iskola tornatermében dübörgő rock-zenekar játékát. A cél előtti utolsó ep. a Mecsek-háznál volt, szegény pontőr hölgynek kimondottan nem volt melege, és az eső is elkezdett cseperegni. Megkerülve az Orfűi-tavat, a Pécsi-tó érintésével, a lehangoló, nagy daru látványával fordultunk be az erdőbe, hogy az utolsó kilométereket is magunk mögött tudjuk. A végső sárakadályokat leküzdve 14 óra 45 perckor értünk be a célba.

Összegzésül: Az olvadás és az eső miatt semmi jóra nem lehetett számítani a terepviszonyokat illetően és ez valóban így is volt. A túra sárossága megközelítette a Göcseji Galoppét és a Deákét . A szervezők azonban gondoskodtak arról, hogy a túrázónak ne csak a sáron járjon az esze. A pontokon és a célban kapott finomságok szerintem meghaladták a befizetett nevezési díj összegét, köszönjük. Az almás pite valóban finom és igazi védjegye a túrának. Az itineren minden megtalálható, a megtett távtól, a megtett szintemelkedésig, jól használható, eltévedni nem lehet vele. Az útvonal szép helyeken vezet, a megáradt patak még különlegesebbé tette az élményeket. Az időjárás kegyes volt hozzánk, az eső csak a túra vége felé kezdett el cseperegni. Köszönet a szervezőknek, jól éreztük magunkat!
 
 
Téli TihanyTúra éve: 20102010.02.16 22:36:42
Téli Tihany 20 (hivatalosan 19,83 km)
2010.02.13.


Az izgalmak már útközben, Tihany felé autózva kezdődtek, ugyanis Tihany előtt egy-két kilométerrel, pontosabban Örvényes határában egy kamion bent maradt a hófúvás közepén és elzárta mindkét irányból az utat. Mindez reggel háromnegyed kilenc előtt történhetett pár perccel, mert mire mi háromnegyed kilencre oda értünk, már állt a kocsisor. A szél süvöltött, hordta a havat, Bazsi pedig tombolt, hogy nem érünk oda időben. Háromnegyed kilenctől negyed 11-ig álltunk a kocsisorban, mikor is a hókotróknak sikerült kiszabadítani a hó fogságából a benn szorult kamiont. Az események miatt így a tervezettnél jóval később, a megadott nevezési idő legvégén értünk a rajthoz és 10 óra 35 perckor indultunk útnak. Ebben a késői időben aránylag sokan rajtoltak a 20 kilométeres távon, mert mint kiderült, a megrekedt kocsisorban nem csak mi voltunk az egyedüliek, akik a szombatjukat tihanyi túrázásra szánták. Az iskolából kilépve hamarosan megtapasztaltuk, hogy a szél és a hó kombinációjából, milyen akadályok gördülhetnek a lelkes túrázó lábai elé, gondolva a kisebb-nagyobb hófúvásokra, amelyek utunkat keresztezték.

(Tihany: Tihany magyar történelmi vonatkozású múltja I. András királlyal kezdődik, aki 1055-ben itt építtette meg családja temetkező helyét, és egyben egy kolostort is. A sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. Az apátság alapító levelének eredeti példánya Pannonhalmán tekinthető meg. A kolostorba, a mai tihanyi apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, mely ma már ismét az ő tulajdonukban van. A tihanyi dombon vár, illetve erőd is állott, amelyet a török háborúk idején az ellenség nem tudott elfoglalni. Lakosság: 1393 fő.)

A haladást nemcsak a hóréteg vastagsága, hanem a letaposott és ezáltal jegessé váló ösvények is nehezítették. Időnként - pld. a Csúcs-hegyről lejőve – szó szerint balesetveszélyes volt pár méter a sziklák között lefelé haladva. A túra egy része érintette a Tihanyi Gejzírit 33 útvonalát, melyen tavaly vettünk részt, de érintett számunkra még ismeretlen helyeket is pld. Barátlakások, Kálvária, és ezek óriási hatással voltak ránk.

Összegzésül: Nagyon jól megrendezett túra volt, a profizmuson nem látszott, hogy első szervezés, nagyon sok munka lehetett mögötte, köszönjük a szervezőknek. A túra útvonala érinti Tihany szinte valamennyi látnivalóját és Tihany télen is gyönyörű. Az itiner színes, távadatokkal, szintmetszettel, de használni gyakorlatilag nem kellett, mert minden ellenőrző ponton ki volt rakva, hogy hány kilométernél járunk, hány kilométer múlva lesz a következő ep., stb. Útközben szalagok, ill. színes, irányt mutató papírtáblák segítették a tájékozódást, így eltévedni nem lehetett. A túra résztvevői ingyen tekinthették meg az apátságot, ez miatt külön köszönet a szervezőknek. Számomra már csak egy titok maradt, hogy hogyan tudták ilyen kevés nevezési díjból kihozni mindazt a sok finomságot, amelyet útközben és a túra végén kaptunk, ugyanis az ellátás különösen magas színvonalú volt. Nagyon jól éreztük magunkat, Tél Tábornok még különlegesebbé tette ezt az amúgy is csodálatos túrát.
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20102010.02.02 22:41:23
Kincsesbánya 30 (hivatalosan 27 km), avagy túra felemás bakancsban
2010.01.30.


Hajnalban indultunk Anyával és Bazsival Kincsesbánya felé, különösen nagy örömmel, mivel Anya el tudott jönni velünk erre a túrára. Induláskor, még félálomban, benyúltam a cipős szekrénybe és az egyik polcról levettem a bakancsokat, melyeket szokásommal ellentétben előző este nem készítettem elő. A vezetéshez edző cipőt viseltem, a bakancsokat a legnagyobb nyugalommal tettem az autó csomagtartójába. Hajnalban felénk csillagos volt az ég, de nem volt az a nagy hideg, ami egy-két nappal korábban is volt. Veszprém környékén már borús volt az idő és a hó is elkezdett szállingózni. Kincsesbányára érve, az út már teljesen fehér volt, és nagy pelyhekben esett a hó. Megálltunk az iskola melletti úton, kivettem a bakancsokat a csomagtartóból, és cipőt szerettem volna cserélni. Ekkor vettem észre, hogy két különböző bakancsot hoztam el magammal. Az egyik Bazsi két számmal kisebb bakancsa, a másik az én bakancsom volt. Hát, nem voltam ideges! Szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy az egyik balos, a másik jobbos volt. Két választási lehetőségem maradt: vagy megyek az edzőcipőbe, vagy a felemás bakancsokat választom. A hóesésre való tekintettel inkább a felemás verziót választottam, így a bal lábamra Bazsi egyik két számmal kisebb bakancsa került. Törte nagyon a lábamat, de nem volt mit tenni. Aznap többször megfogadtam, hogy a bakancsok is készenlétbe lesznek téve már az indulás előtti este, ami mint már említettem, korábban is így szokott történni. Bementünk az iskolába, ahol már nagyon sokan voltak, de aránylag gyorsan túljutottunk a formalitásokon és kis idő múlva már a kezünkben volt a tavaly már jól megszokott, szép, színes itiner. Rajtidőnek 8 óra 30 percet regisztráltak.

(Kincsesbánya: Őstelepülései közül Kincses és Bittó a XIX. század elején népesültek be, ez időtől az iszkaszentgyörgyi uradalom szőlőhegyeiként említik őket írott források. Kincsesbánya nevének utótagja a bauxitbányászatra utal. A Kincses név a község déli határában fekvő Kincses heggyel és a hasonló hangzású őstelepüléssel kapcsolatos. A hegy lapos köveitől nyerte a nevét. A pénzérme alakú különböző nagyságú lapos kövek (nummulites) az eocén kori tengerek egysejtű meszes házú élőlényeinek megkövesedett maradványai, melyek tömegével találhatók Felső-Kincses település szántóföldjein. A kis köveket Szent László pénzének hitte és nevezte a nép egykor. A hagyomány történetet is fűz ezekhez. Egyik szerint a környék ura a tatárok (vagy törökök) elől menekülve elszórta pénzét, és ez a rabló tatár kezében kővé vált. Lakosság: 1506 fő.)

Az iskolából kijőve balra fordultunk, és szalagozott emelkedőn indultunk felfelé. Az emelkedő tetejére érve hirtelen irányt váltottunk és az eddigi déli irányt észak-nyugatira váltottuk fel. Tavaly álltak itt pontőrök, az idén hiába kerestük őket. A szalagozás hamarosan rátért a P jelzésre, majd rövid idő múlva a KP találkozásánál lévő első ep.-hez értünk. A szervezők az idén a ragasztós-matricás változatot választották a pecsételés helyett. Ragasztás után a Vontató- és a Vaskapu-hegy nyugati oldala mellett haladtunk el és hamarosan megpillantottuk a Fehérvárcsurgói-víztároló köd takarta, befagyott vízét. A tó melletti nyaralók téli álmukat aludták, talán ha egynek füstölt a kéménye. A nyaralókat elhagyva rátértünk a víztározót félig megkerülő aszfaltútra, mely jeges-havas volt, azonban ez a tény egy felénk száguldó autós-Terminátort a legkevésbé sem érdekelt. Miután szerencsésen elhúzott mellettünk, hosszan néztük a távolodó vese-donort és megállapítottuk, hogy nagy az Isten állatkertje. Hamarosan a Gaja-szurdok bejáratánál álltunk, ahol újabb ragasztás következett és kaptunk egy müzli szeletet. A hó itt olyan nagy pelyhekben esett, hogy szinte vattacsomóknak tűnt a szemlélő számára. Sokat azonban nem nézelődtünk, bevettük magunkat a szurdokba. Az ep.-nél nagyon sok ember gyűlt össze, de a szurdokban magunkra maradtunk és mindhármunknak nagyon jól esett a csend. A friss hó egyre vastagabb lepellel borította be a régit, és a táj gyönyörű fehérben pompázott. A hópelyhek lágy tánca karácsonyi hangulatot árasztott a völgyben és nyugalom szállta meg a tájat és a sziklák tövét. A jég alól kibúvó patak vize, mint megdermedt lehelet, halkan tűnt újra el a fagyos kövek között, hogy a varázslatot hangos csobbanásával meg ne zavarja. Át kellett élni a pillanatot és azt hiszem, nekünk ez sikerült, a túra legszebb élménye volt. Varjúvárnál elhagytuk a szurdokot és következett a túra túlélő szakasza. Tavaly is nagyon nehéz volt felmenni a csúszós hegyoldalon, most a letaposott, friss hó még nehezebbé tette a feljutást. Üggyel-bajjal, időnként négykézlábra ereszkedve feljutottunk a tetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a szurdokra. Hamarosan a bodajki sípálya üzemen kívüli felvonóinak integettünk és leszaladtunk a domb aljára. A domb közepénél egy-két kisgyerek, egészséges, kipirult arcocskával próbált szánkózni, ami a friss hóban nem nagyon akart nekik sikerülni. Bodajk főutcáját elérve jobbra fordultunk és hamarosan a Gajavölgy vendéglőben ragasztattunk. Szerelvényigazítás és frissítés után a Kálvária következett. A kőfülkék fehér köntöst viseltek és hó borította a kereszteket is.

(Bodajk: Már évszázadokkal a honfoglalás előtt az avaroknak, majd a rómaiaknak is állandó településük volt ezen a területen. 1543-ban Fehérvár elestével Bodajk is török kézre került és nagyrészt elpusztult, de a kedvező adottságainak köszönhetően hamarosan újra benépesült. A török elűzése után, 1691-ben a Hochburg család kapta a csókakői-móri uradalom részeként birtokul a falut. 1774-ben mezővárosi rangot kapott. Lakosság: 4142 fő.)

A Kálváriát elhagyva, a P jelen dél, dél-nyugatnak vettük az irányt. A következő ragasztó hely az Alba Regia forrásnál volt, majd hamarosan a Pháromszögön kapaszkodtunk felfelé. A tetőről innen is gyönyörű volt a kilátás, a havas fenyőágak adták a kép keretét. Az utolsó kerítésmászást letudva közeledtünk a Fehérvárcsurgói-víztározó keleti partjához. A víztározó közepén volt egy be nem fagyott vízcsík, ahova összegyűltek a vadkacsák, megannyi fekete pontot alkotva a nagy fehérség közepén. A Becsali-büfé volt az utolsó az ellenőrző pontok között, ahol semmit nem késtünk a helyszűke miatt. A víztározó gátőrháza mellett elhaladva következett a cél felé vezető, utolsó aszfaltos egyenes, majd mikor a házak már feltűntek a szemeink előtt jobbra lefordultunk az aszfaltról, be egy kis erdőbe. Rövid erdei szakasz után feltűntek Kincsesbánya szélső családi házai, majd pár méter megtétele után az iskolával álltunk szemben. Célba érkezésnek 14 órát regisztráltak.

Összegzésül: A túra szép helyeken vezet, nekünk a kedvencünk a Gaja-szurdok. Az ellátás a tavalyihoz hasonló volt, a pontőrök mindenhol kedvesen tették a dolgukat. Ami Bazsinak egy kicsit csalódás volt a tavalyihoz képest, hogy a 30 kilométeresek emléklapjának lecsökkentették a méretét:). Köszönjük a szervezőknek az élményeket és a szervezést, a hóesés még különlegesebbé tette ezt az amúgy is szép túrát.
 
 
BartinaTúra éve: 20102010.01.19 20:42:54
Bartina 30 (hivatalosan 30,5 km)
2010.01.16.

Bazsival indultunk útnak hajnalok hajnalán, a tervünk a maratoni távon való nevezés volt. Sajnos a tervünket keresztülhúzta a rendkívül ködös időjárás, mely az előre tervezett 3 órás utat 4 órásra növelte, és így a 6 óra 40 perckor induló maratoni rajtot nem értük el, jó 20 perccel később értünk a nevezési helyre. Hogy a hajnali ébredés és indulás ne vesszen kárba, beneveztünk a 30 kilométeres távra, igaz mást nem is tehettünk volna. Korábban még nem vettünk részt Bartina túrán, ezért kíváncsian vártuk a fejleményeket. 7 óra körül már mások is voltak rajtunk kívül, de ez e nevezés gyorsaságát nem befolyásolta. A szervező hölgyek felhívták a figyelmünket, hogy 20 perc múlva érkezni fog a busz, amely a rajthelyre fog szállítani minket. Leültünk hát a jó meleg iskola aulájában és vártuk az indulást. Időközben egyre többen lettünk, és amikor már a létszám sokasága kezdett kínosan soknak tűnni, megjelent egy fiatalember, hogy megérkezett a busz, ki lehet menni és felszállni rá. A buszmegálló nem messze volt az iskolától, a busz a buszmegállóban állt és már tele volt turistával. Felszálltunk és végigálltuk azt a pár kilométert, melyet Szekszárdtól tett meg a szálkai rajtig.

(Szekszárd: Szekszárdot 1015-ben említik először. I. Béla király 1061-ben alapította a bencés apátságot, itt is temették el. Mátyás király korában Szekszárd a király elleni összeesküvést szövő Vitéz János birtoka volt, várát ezért lerombolták. 1485-ben Szekszárd már mezőváros volt, évente öt vásárt tartott. A város 1543-ban került török kézre, és a budai vilájeten belül itt alakították ki az egyik szandzsák központját. A török időkben a város sokat szenvedett, kolostora elpusztult. A Rákóczi-szabadságharc idején itt fogták el Béri Balogh Ádámot. A 18. században Szekszárd megyeszékhellyé vált. Lakosság: 33 883 fő.)

Szálkán az általános iskolában megtörtént a nevezési lapok leadása és megkaptuk a színes itinert. A tömeg itt már elég jelentős volt, de a szervezők jól bírták az ostromot, aránylag rövid időn belül kint lehettünk a szabad levegőn.

(Szálka: A település a honfoglalás idején jött létre, évszázadokon át apró falu volt. 1015-ben említették először Zaka néven. Az 1300-as évek elején már temploma is volt. A török időkben a falu elnéptelenedett, később rácok telepedtek le benne. 1776-ban jelentek meg az első német telepesek. 1946-ban a német lakosság nagy részét kitelepítették Németországba. Lakosság: 587 fő.)

Szálkáról észak felé vettük az irányt a K jelzésen. Az utolsó házakat elhagyva egy kisebb emelkedőn kaptattunk felfelé és szántóföldek közé értünk. Sajnos a látási viszonyok nagyon rosszak voltak a köd miatt, így a táj szépségeiből nem élvezhettünk semmit és ez az egész túrára igaz volt. Ennek nem örültünk igazán, mert szerintünk csodálatos tájak burkolóztak ködfátyolba és maradtak rejtve a szemeink előtt. Hamarosan Grábóchoz értünk, azonban mielőtt a faluba bemenetünk volna, Bazsi megkereste a falu szélén elrejtett geoládát. Sikeres megtalálás után bementünk a faluba, ahol az ep. a kolostor előtt volt felállítva.

(Grábóc: A településen már az 1300-as években létezett bencés zárda és templom. Grábócot nevezetessé a török elöl menekülő szerb szerzetesek tették, akik a dalmáciai Dragovity kolostorából 1580-ban menekültek ide. Először csak fatemplomot építettek, majd a budai basa engedélyével 1587-ben kőtemplomot. A törökök 1667-ben feldúlták a kolostort, mely 1703-ban elnéptelenedett. Az elnéptelenedett településre a Rákóczi-szabadságharc után tértek vissza a szerb lakosok és az ortodox szerzetesek. A mai szerb ortodox templom 1736-ban épült. A 18. században a szerb lakosság mellé svábok települtek. Az 1789-es népszámlálás szerint a németek már többséget alkottak a szerbekkel szemben. A szocializmus éveiben ide száműzték a Bolgár Ortodox Egyház vezetőjét, a szófiai pátriárkát. Az ortodox kolostor 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig működött, utána szociális otthonná alakították. 1994 óta a templommal együtt ismét a Szerb Ortodox Egyház tulajdona. Ma apácák élnek itt. Lélekszám: 180 fő.)

Pecsételés és a Balaton-szelet elmajszolása után továbbhaladtunk a K-n, nagyjából észak felé a Gyurkó-völgyön át. A völgy ilyen párás időben is nagyon sok szépséget rejtegetett, napfényes, tiszta időben csodálatos lehet. A második ep.-nél elvileg forralt bor és tea lett volna, de sajnos, a forralt bor érkezésünkre még nem készült el, így maradtunk a teánál, ami finomságban szerintünk nem maradt el a bor mögött. Innen nagyjából végig erdei úton talpaltunk tovább, eleinte a K, majd a Knégyszög jelzésen. A Haramia-forrásnál begyűjtöttük a második geoládát és Kakasdra értünk. Kakasdon a falu egyik főutcáján volt az ep. Innen egy darabig a 6-os úttal párhuzamosan vezetett az út észak-kelet felé, egészen a Kakasdi tó partjáig.

(Kakasd: Kakasd neve, mint községnév, először egy Zsigmond király korából való oklevélben, 1436-ban szerepel. A török hódítások ideje alatt Kakasd elnéptelenedett. Az 1713. évi összeírásokban már újra szerepel. Kakasd lakossága volt az első egész Magyarországon, amely az 1840-es országgyűlés által megengedett örökváltsági szabadság jogán magát földesuraitól megváltotta. Lakosság: 1683 fő.)

A következő ep. a Gyermektáborhoz vezető aszfaltút mellé volt telepítve, itt lyukasztani kellett. Pár száz méter aszfaltkoptatás után már messziről feltűnt a Gyermektábor elé telepített ep., körülötte sok ember nyüzsgött. A ponthoz érve rájöttünk, miért volt itt annyi ember, ugyanis nagyon finom naranccsal-almával dúsított forralt bor és tea rotyogott az üstökben. Sajnos itt már csak a teára volt engedélyem az autóvezetés miatt, de a tea is nagyon finom volt. Kis pihenés és itatás után, újra a K jelzésen irány tovább dél-kelet felé. A 6. ep. szintén egyéni lyukasztásból állt, a következő a Bükkös-erdő szélénél volt telepítve. A pontőrök tábortűz mellett pecsételtek, a meleg rájuk is fért, mert a szél elég rendesen fújt a nyílt dombtetőn. A maratoniak és a 30 kilométeresek innen északnak vették az irányt, hogy a Kerék-hegynél még egyet utoljára lyukasszanak. Az utolsó kilométerek a híres szekszárdi szőlőültetvények között vezettek. A szőlőben már több helyen meg voltak metszve a sorok, a tőkék azonban még téli álmukat aludták. Hamarosan beértünk a szekszárdi paloták közé, és lejtmenetben, pillanatok alatt a célban találtuk magunkat. Rengeteg ember tartózkodott az aulában, igazi népünnepély volt, ennek ellenére a díjazás átadása gyorsan megtörtént, az itinerünkre 14 óra 10 percet írtak célba érkezési időnek. Ittunk egy kis meleg teát és a hajnali útviszonyokra gondolva, nem sokat késlekedve indultunk hazafelé, hogy legalább az út egy részén világosban autózhassunk.

Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra, látszik a több éves tapasztalat. Fizikailag nem megerőltető, kellemes fáradságot okoz. Sajnos a látnivalókról nem tudtunk tapasztalatot gyűjteni az időjárás miatt, csak sejtésünk lehet arról, hogy csodálatos tájban lehetett volna részünk. Köszönet a szervezőknek, így is nagyon jól éreztük magunkat!
 
 
Télies Mecsek/Hó-PITE/Téli MecsekTúra éve: 20102010.01.13 22:05:11

Téli Mecsek 30 (hivatalosan 32,8 km)
2010.01.09.


Bazsival indultunk neki a túrának, reggel 7 óra 45 perckor rajtoltunk Teca mama fogadójából. A rajt előtt találkoztunk Istvánnal, aki nagy örömünkre csatlakozott hozzánk, hogy velünk tudja le első Téli Mecsek túráját. Az időjárás eleinte jónak ígérkezett, a Nap kisütött, még az eget is lehetett látni olykor-olykor. Úgy tűnt, olyan időnk lesz, mint amilyen tavaly volt, amikor egész nap mínuszok uralkodtak, de sütött a Nap, kék volt az ég és a fák fehér dér ruhát viseltek. Hamarosan azonban csalódnunk kellett az időjárást illetően, de erről majd később.

(Pécs: Sopianae néven az I. században a rómaiak alapítottak itt várost. A IV. sz. végére a rómaiak hatalma meggyengült a térségben, ekkor már avarok és szlávok is laktak a környéken. Első írásos említése 871-ből való Quinque Basilicae néven. Szent István király 1009-ben alapította meg a pécsi püspökséget. Orseolo Péter uralkodása alatt épült a székesegyház. Pécs néven 1235-ben említik először. Nagy Lajos király 1367-ben egyetemet alapít a városban, mely Magyarország első egyeteme volt. 1459-ben Janus Pannonius lett Pécs püspöke. A mohácsi csata után Nagy Szulejmán hadai kifosztották és felégették a várost. 1529-ben a törökök újra elfoglalták. 1543-ban, mivel a pécsiek nem kaptak segítséget Habsburg Ferdinándtól, önként átadták a várost a töröknek. A törökök tipikus keleti várossá változtatták: a templomokat mecsetté alakították, fürdőket, Korán-iskolákat építettek. 1664-ben Zrínyi Miklós seregei fosztották ki, de a várat nem tudták bevenni. Buda felszabadulása után, 1686-ban a keresztény seregek Pécs ellen indultak, a törökök erre felégették a várost és behúzódtak a várfalak közé. 1686. október 22-én sikerült a keresztény csapatoknak a várat bevenni. 1688-tól németajkú telepesek érkeztek a városba a legyilkolt lakosság helyébe. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta, ezért Rákóczi hadai 1704-ben felégették és kifosztották. 1780. január 21-től szabad királyi város rangot kapott. A XIX. sz. a polgárosodás kora volt: gyárak, üzemek kezdték el a működésüket, mint pld. dohánygyár, sörgyár, Zsolnay-porcelángyár. Az I. világháború végén szerb-antant csapatok foglalták el és 1921-ig megszállva tartották. A II. világháború nem okozott különösebb károkat. Lakosság: 156 974 fő.)

Bazsi és István lelkesen vetették bele magukat a geoládák keresésébe, azonban ez a nap úgy látszik nem hozott nekik kellő szerencsét, mert a keresett ládák közül több is jobban elbújt, mint amennyire keresték. Jakab-hegyre felérve, a pálos kolostorrom alig látszott a ködben. Pecsételés és sikeres geoláda találás után irány Orfű, ahova jó iramban értünk be, köszönhetően a szinte folyamatos lejtmenetnek. Az ep. a tavalyihoz hasonlóan a Sárkány-kulcsosháznál volt, de nem benn, hanem kinn az udvaron. A ház kertkapuján már messziről jól látszott az „Eladó” tábla. Szegény ház, jobb sorsra lenne érdemes. Egyéni megjegyzésem itt csak annyi lenne, hogy aki először jön erre a túrára, segítség nélkül a házat szerintem nem találja meg, jó lenne valami jelzést kitenni számukra.

(Orfű: Nevét a XIV. sz.-ban említik először. A török időkben teljesen elnéptelenedett. Fejlődésnek a XVIII. sz.-ban indult, mikor német telepesek érkeztek a környékre. 1930-ban a falu lakosságának 93%-a német volt. Lakosság: 846 fő.)

Orfű után aztán szépen elkezdett esni az eső, eleinte csak cseperegve, később rendesen szakadt. Büdös-kútra már zuhogó esőben érkeztünk. Öröm volt az ürömben, hogy Bazsiék itt is megtalálták az elrejtett geoládát. Büdös-kút után a Melegmányi-völgy és a Melegmányi-forrás következett. Az esőtől, az olvadó hótól és jégtől volt egy kis sár, ami a Göcseji Galopphoz és a Deákhoz képest csak sárocskának nevezhető, de az érzés kezdett hasonlítani az említett két túrához. A Melegmányi-forrás környékén elállt az eső és a célig már nem is esett több. Melegmánytól irány a Dömörkapu, közben a túra egyik legmeredekebb szakaszát kellett legyűrnünk, amely a sár miatt nem volt egyszerű. Dömörkaputól frissítés és egy kis beszélgetés után elindultunk a Misina és a Tubes felé. Emlékeztem rá, hogy tavaly ezen a szakaszon nagyon elfáradtam, így volt ez az idén is. Alig vártam, hogy a Tubesen lévő torony ködbe vesző vonalait megláthassam. István megállás nélkül nyomta le az emelkedőket, a tetőn azonban mindig megvárt minket, utólag is köszönet érte. Ha egyedül ment volna, sokkal jobb időt tudott volna gyalogolni. A Tubesről már csak lefelé vitt az út, amit nem bántunk olyan nagyon, és aránylag hamar megérkeztünk a városi aszfaltra. A célba 15 óra 30 perckor értünk be. A díjazás átvétele után megettük a finom, forró levest, ami mindhármunknak nagyon jól esett e sáros-vizes nap után. A leves után szívélyes búcsút vettünk Istvántól, tudva, hogy mindhármunk előtt egy kb. 3 órás, ködbe vesző kocsikázás vár.

Összegzésül: A túra ideális gyaloglási körülmények között sem egy egyszerű túra, most, hogy az útviszonyok ilyenek voltak, kétszer annyi erőt vett ki az emberből. A szolgáltatás színvonala nem csökkent a tavalyihoz képest, a pontőrök kedvessége is megfelelő volt. A szervezőknek és segítőiknek köszönjük a túrát, fáradtan, de élményekben gazdagon mentünk haza.
 
 
túra éve: 2009
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092009.12.11 00:01:34
Bakonyi Mikulás 40 (itineren 41,8)
2009.12.05.

Anyának még otthon megfogadtuk, hogy a mai napon csak a 40-es távra nevezünk be, mivel este még egy Miklós névnap várja a családot, és hát az igéret szép szó. Bazsival 7 óra 30 perckor rajtoltunk, igéretünkhöz híven, a 40-es távon. Kissé párás, szürke idő van, de nincs hideg, bizonyítja ezt egy előttünk rajtoló, rövidnadrágban futó, fiatal sporttárs. Zirc házait hamar magunk mögött hagyjuk, és a Pintér-hegyen át rövidesen a Pintér-árokba érünk.

(Zirc: lsd. általam írt Bakonyi Barangolás)

Borzavár déli csücske előtt elhaladva, a Csárda-völgyben kígyózik a túratársak sora. A vasúti sínt elérve éppen elrobog mellettünk egy személyvonat, gyors fényképezés, hiszen pár nap múlva már nem megy hétköznap személyvonat ezen a vonalon. Néhány túratárs a vasúti síneket választja tova haladásához, mi többekkel a patakon való átkelésre szavazunk és meg is ússzuk száraz lábbal. A Porva-Cseszneki vasútállomáshoz közeledve örömmel olvassuk a fára kitűzött hírt, mely egyébként e honlapon is megjelent, hogy újra van élet a turistaházban és a büfében. A vasútállomás után hamarosan jobbra fordulunk és elhagyjuk az 50 kilométeresek útvonalát. Hirtelen kicsit magányosnak érezzük magunkat, mivel eddig előttünk is és mögöttünk is voltak néhányan. A 40-es távon szerintem lényegesen kevesebben indultak, amin nem is csodálkozom, hiszen csak öt kilométer a különbség a két táv között. A Zörög-tetői ep.-t elérve újra együtt halad az út az ötvenesekkel, de az ellenőrők elmondása szerint még nem sokan értek ide közülük. A Z jelzésen jutottunk be Csesznekre, a várat már messziről megláttuk. Cseszneken a P+-t követve gyorsan megtaláltuk a két ep.t, ahol a második a Várkert söröző volt. Itt valóban emberes szendvicset adtak, meg sem bírtuk enni az egészet és a tea is nagyon finom volt. Frissités után a temető mellett elhaladva hagytuk el a falut déli irányban.

(Csesznek: A XIII. sz.-ban említik először Cezneyc néven. A várat 1263 körül, IV. Béla kardhordozója építette. A Csesznekiek a XIV. sz. elején eladták a Csákoknak, tőlük vásárolta meg 1326-ban Károly Róbert. 1392-ig maradt királyi vár, ekkor a Garaiaknak adták cserébe. 1482-ben Mátyás király Szapolyai Istvánnak adományozta. 1527-től Enyingi Török Bálint tulajdona. 1542-től ismét királyi vár. 1562-ben a törökök sikertelenül ostromolták. 1594-ben a vár őrsége kardcsapás nélkül adta fel, de 1598-ban újra magyar kézen volt. 1635-től Esterházy birtok. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-től 1709-ig kuruc kézen van. A XVIII. sz. végétől már csak gazdasági célokra használják, 1828-ban romként említik. Lakosság: 544 fő.)

A Kő-árkon keresztül a Gézaháza melletti ep.-n hamarosan feltűnik a Mikulás és a csinos krampusz hölgy alakja. Mikulásunk igen jó hangulatban fogadja az arra járókat, nekem egy kicsit soványnak tűnik:). Egy-két kilométer megtétele után elérkeztünk a túra számomra legvadregényesebb szakaszához, az Ördög-árokhoz. A jelzések minket is felvezettek a meredek partfalra, ahonnan vissza kellett térnünk az árok aljára és a köveken és a patakon többször átkelve kellett folytatni túránkat. Nem volt könnyű terep és eléggé le is lassított minket. A Z jelzést elérve újra a Mikulásnál kötöttünk ki, akinek ekkor már sáros volt a szép piros nadrágja. A Gesztenyést elérve hirtelen balra fordultunk a Pnégyzetre, amelyen bandukolva elértük a cél előtti utolsó ep.-t. Átkeltünk a síneken és a Cuha- völgyben caplattunk tovább, a kisebb-nagyobb pocsolyák mentén. Sár is volt, de a Göcseji Galopphoz és a Deákhoz képest, ezt nem lehetett sárnak nevezni. Egy személyvonat ismét elhaladt mellettünk, a vonaton utazók lelkesen integettek az ablakból búcsúzkodási feelinget elhintve a patak völgyében. 15 óra 49 percet regisztráltak célba érésnek, Anya megnyugodhatott, mert egy kis autókázás és tisztálkodás után farkas éhesen jelenhettünk meg a vendégségben.

Összegzésül: A túra nagyon szép helyeken vezet, a jelzések mindenhol megfelelőek. A cseszneki szendvics valóban emberes darab, az ellátás megfelelő. Köszönet a szervezőknek, nagyon jól éreztük magunkat.
 
 
LővérekTúra éve: 20092009.12.10 22:50:59
Lővérek 40 (itineren 39,3 km)
2009.11.21.

Többen is szóltak már a túráról, ezért csak pár gondolatot szeretnék leírni. A korábban írt beszámolókhoz hasonlóan, mi is párás, ködös időben rajtoltunk Bazsival 8 óra 15 perckor. Sopron házait hamar magunk mögött hagytuk az eredetileg P, most K jelzésen. Hogy a pirosból miért lett kék, azt nem tudtuk megfejteni, de azok az emberek sem tudták ezt megmondani, akiket a túrán ezzel kapcsolatban megkérdeztünk. Mivel az új szín is jól fel volt festve, gyakorlatilag könnyen haladhattunk.

(Sopron: A római korban Scarbantia nevű város állt a helyén, mely a népvándorlás után már romokban hevert. A XIV. sz.-ban, a későbbi belváros területén 3-4 m vastag városfalat emeltek. E fal maradványaira épült 1092-ben egy földdel megerősített sánc. 1273-ban II. Ottokár cseh király elfoglalta a várost, melyet IV. László 1277-ben foglalt vissza. A város ekkor szabad királyi város rangot kapott. 1441-ben Luxemburgi Erzsébet elzálogosította a várost III. Frigyes német-római császár számára. A várost csak Hunyadi Mátyás tudta 1463-ban visszaszerezni. 1529-ben a törökök feldúlták, de nem került török kézre. A XVI.-XVII. sz.-ban több országgyűlést is tartottak a falai között. 1605-ben Bocskai seregei dúlták fel. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta. Az 1848-as szabadságharc során, a császári seregek a várost a fekvése folytán gyorsan elfoglalták. 1921-ben a soproniak a Magyarországhoz való tartozást választották, ezért 1922-től a "leghűségesebb város"-nak, civitas fidelissima-nak hívják. Lakosság: 59 036 fő).

A párás idő szürkeségében, jól szalagozott úton érkeztünk az első ep.-hez, az Ágfalva központjában lévő kocsmába. Több sporttárs is tartózkodott már itt, ez köszönhető annak, hogy a rövidebb táv résztvevői is itt pecsételtek. Pecsételés után, a templom mellett elhaladva nyugatnak vettük az irányt és megcéloztuk a magyar-osztrák határt.

(Ágfalva: Első írásos említése 1194-ből származik, Dag néven. Már az Árpád-korban is jelentős számú német lakott itt. 1921. augusztus 28-án és szeptember 7-én történt az első és a második ágfalvi összecsapás, melyek során a nyugati határszélnek az 1919-es, Saint Germain-i békeszerződés általi Ausztriához csatolása ellen felkelő magyar szabadcsapatok összecsaptak az osztrák csendőrséggel és azt visszavonulásra késztették. Az 1921 december 14-e és 16-a közötti soproni népszavazás eredményeként Magyarországhoz csatolták. A II. világháború után 1537 németet telepítettek ki a faluból. Lakosság: 2065 fő).

Ahogy az út egyre inkább emelkedett, a köd is annál vékonyabb lett és az Urak asztalához érve már ragyogó napsütésben haladhattunk. A lejjebben fekvő helyeken a köd mindvégig megmaradt és gyönyörű látványt nyújtott a rásütő napfényben. Egy jó darabig közvetlenül a határsáv mellett mentünk, így értük el a második ep.-t, a Magasbérci-kilátót. A kilátónál én is úgy jártam, mint többek előttem, a tetőről a fák lombkoronájában gyönyörködhettem. A kilátó után elhagytuk a határsávot és észak felé vettük az irányt. Hamarosan Brennbergbánya házai között lépdeltünk és megcsodálhattuk a nevezetes épületet, mely a templomot, a bányamúzeumot és a kocsmát is magában foglalja. Brennbergbányának valóban sajátos hangulata van, nekem tetszett.

(Brennbergbánya: 1753-ban fedezték fel a falut környező erdőségben a jó minőségű szenet. 1759-ben itt nyitották meg Magyarország első szénbányáját. A XIX. sz. utolsó éveire az ország egyik legkorszerűbb és legjelentősebb bányájává vált. 1944-ben a nyilasok ideiglenesen ide tették a székhelyüket, majd innen Kőszegre mentek tovább. Az utolsó bányamunkások 1953-ban költöztek el. 1956 novemberében 5 napon át ismét folyt a termelés, majd 1959 decemberében végleg leállt a működés. Lakosság: 604 fő).

Brennbergbánya után következett a Fehér Dániel forrásnál lévő ep., majd innen keletnek tartva a túra legkeményebb szakasza várt minket egészen a Várhely-kilátóig. A kilátóba itt is felmentem és mesés látványt nyújtott az alattunk kavargó, alkonyati fényekkel átitatott sűrű köd. A kilátótól szinte már végig lefelé vezetett az út egészen a soproni célig, ahova 16 óra 45 perckor érkeztünk meg.

Összegzésül: A túra a városon belül jól jelzett az új szín ellenére, és végig nagyon jó szalagozással találkoztunk. Mi egy kis bizonytalanságot a Károly-kilátó előtt éreztünk először, amikor is az addig nagyon jól kihelyezett szalagok egyszercsak elfogytak. Végül is eljutottunk a Károly-kilátóig, majd onnan az itineren megadott zöld háromszöget követtük. A Z háromszög aztán hirtelen elfogyott és leértünk egy főútra, közvetlenül az uszodához. Valami nagyon nem stimmelt, mert az itinert nézve valahol teljesen máshol kellett volna kiérnünk. Némi tanakodás és helyi erők segítségének igénybevétele után elindultunk az uszoda és az erdő közötti mellékúton lefelé, de fogalmunk sem volt arról, hogy hol vagyunk és hogy hova lyukadunk ki. Az itinert itt már használni nem tudtuk, jelzések nem voltak és be is sötétedett. Egyszercsak leértünk arra a főútra, amelyen reggel Ágfalva felé mentünk és innen már magabiztosabban lépkedve értünk be a célba. Időt talán nem veszítettünk sokat a kavargással, de a mai napig nem tudom, hogy hol kellett volna beérnünk a városba és hol keveredtünk el. A túra ennek ellenére nagyon jó volt, végig nagyon jó jelzésekkel, szép látnivalóval, időnként nehéz tereppel. Köszönet a szervezőknek, nagyon jól éreztük magunkat.
 
 
ÍrottkőTúra éve: 20092009.10.20 20:51:11
Írottkő 50 (itineren 48 km)
2009.10.17.

Sokan írtak már előttem erről a túráról, ezért nem eresztem bő lére a mondanivalómat.
Bazsival reggel 6.30-kor rajtoltunk a kőszegi gimnáziumból. Eleinte többen mentünk együtt, de aztán szép lassan szétszakadt kis csapatunk, a többieket nem is láttuk viszont többet a nap folyamán.
(Kőszeg: lsd. általam írt Kőszegi-hegység rejtettebb értékeinél).

Velemben nagyon jól esett a meleg tea, mely ráadásul tényleg finom volt. A rendezők egyikéről szeretnék most írni pár gondolatot. Másodszor voltunk a velemi ellenőrzőponton, többen tartózkodtunk ekkor is itt, voltak 35 kilométeresek és voltak 50 kilométeresek egyaránt. Jött egy középkorú férfi két iskoláskorú gyermekkel, akik azt hitték, hogy falunap, vagy valami hasonló van, és ők is odajöttek az ellenőrzőponthoz. A férfi odaállt a teát osztó rendező elé és teát szeretett volna vásárolni a gyermekeknek és magának, mert azt hitte, hogy az egy kihelyezett büfé. A rendező Úr tájékoztatta őket, hogy milyen esemény zajlik, nem fogadta el a pénzt és mindhármukat szívélyesen kínálta. Jó volt érezni, hogy vannak még ilyen emberek, ismeretlenül is szeretném Neki ezt megköszönni, annak ellenére, hogy a jó tettet nem velem követte el.
(Velem: lsd. általam írt Kőszegi-hegység rejtettebb értékeinél.)

A Tábor-hegytől esőben gyalogoltunk, mely innentől szinte egészen a túra végéig elkísért. Kőszegre beérve kisütött a Nap és szívárvány-híd fogadott minket.

Nekem a legrosszabbul a Paradicsomos és a Hét Vezér-forrás közötti aszfaltos szakasz esett, azt hittem, hogy már sosem érjük el vezéreink csorgadozó forrásait. A legjobban a Hét Vezér-forrástól az Óház-tetőig tartó szakasztól féltem, mert tavaly az OKT-n ezen a szakaszon "ment" el a bal térdem, csak akkor az Óház- tetőtől tartottunk lefelé. Aránylag könnyen vettük ezt a szakaszt, az igaz, hogy a forrásnál, a hegymenet előtt kb. 10 percig erőgyűjtést végeztünk, némi csokoládé fogyasztás és láb pihentetés mellett. A célba 17 óra 5 perckor érkeztünk.

Összegzésül: Véleményem szerint nem egy könnyű túra, vannak olyan szakaszai, amikor fejben is ott kell lenni. A jelzések végig nagyon jól járhatók, könnyen követhetők. A rendezők mindenhol kedvesek, készségesek voltak, a gyerekek is azt hiszem élvezték a rájuk bízott feladatot. A túrát azoknak ajánlom, akik szeretik egy kicsit gyötörni a testüket. Köszönjük a rendezést, köszönjük az élményeket és a kellemes fáradtságot a túra végére.
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20092009.10.12 23:06:59
Bakonyi Barangolás 45 (hivatalosan 45,9 km)
2009.10.10.

Az időjárással kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz, mi is arra számítottunk, hogy a nap folyamán többször bőrig ázunk, de Bakonybéltől már egy szál polóban mentünk... De kezdjük az elején!
Reggel 7 óra 20 perckor rajtoltunk Bazsival a Reguly Antal Általános Iskolából. A rajt zavartalanul zajlott le, nem volt nagy tumultus. Az ébredező kisvárost gyorsan magunk mögött hagytuk, réteken, erdőkben vezetett minket a Z jelzés.

(Zirc: 1060 decemberében I. András király a zirci udavarházába menekült testvére, I. Béla elől. András király itt is halt meg a szerzett sebesülésében, holttestét innen vitték a tihanyi apátságba. III. Béla király 1182-ben alapított itt monostort a ciszterciek részére. A török hódoltság idején mind a falu, mind a monostor lakatlanná vált 150 évre. 1659-ben, nyolcezer forint zálogösszeg lefizetése fejében a lilienfeldi apátság kezére kerül. 1678-ban a törökök megölik az első apátot. 1699-ben a sziléziai Heinrichau harmincegyezer forintot fizet a birtoklásáért. 1704-ben a kurucok felégetik. Az 1720-as években német telepesek népesítik be. 1984-ben kap városi rangot. Lakosság: 7157 fő.)

Hamarosan megérkeztünk a Zoltay-forráshoz, az első ellenőrzőponthoz. Gyors igazoltatás és egy túratárs által felajánlott korty zalai almapálinka után a P+ meneteltünk továbbra is erdőkben, réteken, szántóföldek szélén. Amikor éppen nem erdőben jártunk és a látóhatár megnyílt előttünk, nagyon szép táj rajzolódott ki a szemeink előtt, bár nem teljesen tisztán, mert elég párás volt az idő. A P+-t a Zháromszögre váltottuk és hamarosan a Kerteskői-szurdokvölgy bejáratánál találtuk magunkat, ahol a második ep. volt. A szurdokvölgybe belépve megcsodálhattuk a mesebeli sziklaalakzatokat és elképzeltük azt az időt, mikor Sobri Jóska poroszkált fakó lován a kövek között. A völgyben nem tartózkodtunk sokáig, mert az újra felvett Z jelzés hamarosan kivezetett minket a szurdokból. A Csúcs-hegy tetején átváltottunk P+-re, melyen leereszkedtünk a Szent-kúthoz. A túra egyik legszebb pontján találtuk magunkat, megfogott minket a hely misztikuma. Nézelődés után hamarosan Bakonybélbe értünk, ahol az Odvas Kőrisről már ismert Pikoló vendéglőben volt a harmadik ep.

(Bakonybél: lsd. általam írt Odvas Kőris 45)

A vendéglőtől az előbb említett Odvas Kőris 45-ről ismert úton haladtunk a Gerence-pihenő érintésével (itt szintén ep.) az Odvaskői barlangig. A barlang feletti sziklára kiállva teljesen más képét mutatta most a természet, mint mikor utoljára innen szétnéztem. A fák levelei most sárga, barna, néhol vörös árnyalatban játszottak a zöld színnel, festői kavalkádot okozva a természet kedvelőinek. A páraviszonyok miatt a kilátás is jobb volt mint ezelőtt, bár most sem volt teljesen tiszta az idő. A szikláról lefelé mászva arra gondoltam, hogy a fák levelének színei mennyit változtak egy hét alatt. A barlangtól aztán következett egy szép csendes, hosszú és alattomos, fárasztó emelkedő egészen a Kőris-hegyen lévő "golflabdáig". Közben az volt a szerencse, hogy a szálerdőben, az egyenes, szinte égig érő fák között a nap sugarai mindig más és más fényjátékkal szórakoztatták az egyre zihálóbb turistát. A Kőris-hegyre felérve itatás és pecsételés következett, én közben felmentem a kilátóra, hogy onnan nézzek szerteszét. Nagyon messzire nem láthattam a pára miatt, de a látványt megpróbáltam magam elé képzelni, nagyjából sikerült is. A hegyről az országos kéken surrantunk lefelé, melyről a Bödön-kút előtt váltottunk zöldre. Bödön-kútnál frissítő pont volt, a fiatal hölgyek és az ifjú férfi lelkiismeretesen gondoskodtak a fáradt vándorokról. Egyikőjük még a pont akkor odaérő túratárs kutyáját is szerette volna legalább megitatni. Mikor a cukorszintünket és a pH értékünket rendbe tettük, újult erővel talpaltunk újra a kéken, majd a sárgán Szépalmapusztáig. Itt szép almát adtak és mellé egy-két kedves szót kaptunk a pontőr hölgytől. Szépalmapuszta után következett még egy alattomos emelkedő, amely, amikor már igazán hosszúnak tűnt volna, véget ért. A sárga jelet itt már a P+ váltotta fel és ezen jutottunk be Pálihálásra is. Pálihálás egy érdekes hely, van vagy tíz ház összesen, szerintem azok is inkább nyaralóházak. Mindenfelől a nyugalom árad, ide tényleg még a madár is hideg élelemmel repül be. Irigylem azokat az embereket, akik itt lakhatnak... Lehet, hogy ők nem így gondolják? Mindenesetre pihenni az őrült hétköznapi zakatolás után biztosan jól lehet itt. Pálihálás előtt és után is egy jó darabig aszfalton vezetett az út, de a Kő-kúti erdőhőz érve nem kis örömmel léphettünk le róla . Az utolsó ep. itt volt telepítve, pecsételés után egyszerre indultunk is tovább. Jelzésünk továbbra is a P+ volt, mely egész Zircig kísért már minket. Tündérmajort és a víztoronyt elhagyva feltűnt Zirc látképe, és azon az úton, amelyen reggel elhagytuk a várost, értünk be a célba. Célba érkezésünk idejének 16 óra 45 percet regisztráltak.

Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra volt, minden ep.-n kedvességgel, segítőkészséggel és jóindulattal találkoztunk. A kapott itiner nagyon részletes, jó az útvonalleírás, jól követhető, eltévedni véleményem szerint nem lehet vele. Útközben a festett jelzések is nagyszerűek, nagyon sok frissnek tűnő jelzést is láttunk. Azokra a helyekre, ahol valamilyen oknál fogva nem volt egyértelmű a továbbhaladás iránya, a szervezők egy-két útbaigazító szalagot helyeztek el. Nagyon szép helyeken jártunk, jól éreztük magunkat, köszönjük a sok munkát és az élményeket.
 
 
Szüreti barangolások pincétől pincéigTúra éve: 20092009.10.05 22:21:49
Szüreti barangolások pincétől pincéig 30
2009.10.03.

Bazsival reggel negyed kilenckor rajtoltunk a zalaszentgróti VMK-tól, kicsit hűvös, de napos, kék eges időben. A rajtnál nem sokan tolongtak, így zökkenőmentesen, várakozás nélkül indulhattunk. A várost nyugati irányban, a Zala folyón átkelve hagytuk el, megcsodálva a Batthyány-kastélyt és a nemrég felújított négylyukú Zala hidat.

(Zalaszentgrót: 1247-ben említik először írásos formában ZentGyrolth alakban. Feltételezik, hogy a római korban itt volt Maestriana település. Vára a XIII. sz. elején épült. Az 1550-es évektől fogva a vár védői több török támadást vertek vissza. Kanizsa eleste után megnőtt a jelentősége, végvárrá fejlesztették. Később, a Rákóczi-szabadságharc egyik fontos színterévé vált. 1710-ben a császári seregek elfoglalták, később a várat felrobbantották. Az igazi fellendülést a XIX. sz. hozta a város számára, 1830-ban mezővárosi, 1984-ben városi rangot kapott. Lakosság: 7547 fő.)

Az első emelkedő hamar utunkat állta, így a reggeli hűvös időt már nem éreztük olyan kellemetlennek. Az aranyodi szőlőhegyről visszanézve, a város a felszálló párafüggöny átlátszó pókhálójában szikrázott a Nap fényében. A P jelen hamar Csáfordra értünk, itt a haranglábat megkerülve a Z,S jelzés vezetett tovább minket. Egy meredek falu horgosba értünk, melynek mind a két oldala kb. 5 méter magas volt. A horgos tetején növő fák gyökerei jól láthatóan kapaszkodtak a túlélés reményében a homokfalba, ezáltal is tiszteletet parancsolva az életnek. A 30 kilométert teljesítők egy idő után elhagyták a Z jelzést, és a magára maradt sárgát követték. Az út szántóföldek, szőlők és pincék között vezetett, közben az észak-zalai domság változatos domborulatait láthattuk, mindig más és más szemszögből. A reggeli pára ekkora már felszállt, és aránylag jók voltak a látási viszonyok. Néhány pincénél a múlt heti, vasi hegyhátihoz hasonlóan nagy volt a sürgés-forgás, a dolgos gazdák és segítőik nevetve, vidáman szedték a beérett fürtöket, egy helyen még nótaszót is hallottunk. Felértünk egy fűparókát viselő magassági ponthoz, innen egy újabb horgoson keresztül Zalakoppány házai között találtuk magunkat. Eddig déli irányban haladtunk, az aszfaltra kiérve nyugat felé fordultunk. Az aszfaltos út csak egy-két ház erejéig tartott, gyorsan letértünk róla a buszmegálló és egy magányos kőkereszt előtt északra fordulva. Ujabb szántóföldek következtek, majd egy vörös színű fakereszt állt őrt egy útkereszteződésben, melynek színe a Kőszegi-hegységben lévő híres-neves Vörös-keresztéhez hasonlított. A kereszt után pár méterrel egy jelzőtáblától megtudhattuk, hogy merre van Balogh-völgy és a Vár-lak, de a mi utunk másik irányba vezetett. Hamarosan a bezerédi hegyen lévő Szent Vendel kápolna fehér sziluettje tűnt fel a fák között, de sajnos testközelbe nem mehettünk hozzá, mert az őt körülvevő kerítés ajtaja zárva volt, így csak a kerítésen kívül csodálhattuk. Az ellenőrzőpont itt volt a kápolnánál, az építésének idejét kellett feljegyezni. Egy kis frissítés után, újra pincék között talpaltunk és a rohanó idővel járó elmúlás jeleit figyelhettük meg egy-egy elhagyott, romos pincén. Azon gondolkodtam, hogy a málló falak annak idején mennyi örömöt és bánatot láthattak egykori gazdáik szemében.A kápolnától már a P jelzés vezetett minket, a szőlőhegyről leérve a dabronyi halastavakhoz értünk. A tavakat hamar magunk mögött hagytuk és újra emelkedni kezdtünk a pakodi szőlőhegyre. A hegy tetején a zsúptetős, Öreg-pince várt minket. A pincéhez érve kb. 50 méterre elhagytuk a jelölt utat, mert itt volt a második ellenőrzőpont, a Martincsevics pince udvarán. Gyors szignálás után vissza a kijelölt útra, és rövidesen csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Ha nem lett volna párás az idő, állítólag az Alpokat is láthattuk volna, de a látvány így is gyönyörű volt. Nézelődés után tovább, rövidesen a Szent Antal kápolna tűnt fel szemeink előtt. Megelégedve nyugtáztuk, hogy mind a két hegyi kápolna, amit a nap folyamán láttunk, milyen rendben volt, mintha tegnap újították volna fel őket, jó volt rájuk nézni.A kápolna után hamarosan a Léhárt-pince következett, ahol a harmadik ellenőrzőpontot találhattuk. Véleményem szerint ez az ep. teljesen fölösleges volt, legalábbis a 30 kilométeresek számára, mert ha egész úton eddig csak két ponton volt ellenőrzés, akkor a cél előtt kb. 2 kilométerrel már nem igazán jöttem rá, hogy ennek mi volt az értelme. A pince gazdája ráadásul az ott mulató társaság kiszolgálásán fáradozott és hiába vártunk arra, hogy igazolja az itinerünket, csak nem akart az aláírás a papírunkra kerülni. Megunva a várakozást, a kedves feleségével írattuk alá a lapunkat és usgyi tovább. Az utolsó emelkedőket leküzdve 14 óra 30 perckor érkeztünk a célba, a Budai pincéhez. A kitűző és az emléklap átvétele után begaloppoltunk Zalaszentgrót központjába, mely innen még kb. 1,5 kilométernyire fekszik.

Összegzésül: A túra útvonala nagyon szép helyeken vezet, az aszfalt minimális. A három ellenőrzőpont közül a harmadik szerintem a 30 kilométeresek részére teljesen fölösleges volt. Köszönjük a szervezést, köszönjük hogy megismerhettük a dimbes-dombos kelet zalai tájat.
 
 
HegyhátTúra éve: 20092009.09.29 23:09:48
Hegyhát 30 (itineren 29,4 km)
2009.09.26.

Nagyon szép napos, de kissé hűvös reggelre ébredtünk. A túra előtti este a Kanizsa 50 és a Hegyhát 30 között válogattunk, míg szombat reggelre a Hegyhát 30-t választottuk. Reggel 8 óra 5 perckor rajtoltunk Bazsival a vasvári strand elől, meglehetősen sok ember társaságában. A nagy létszámú túrázó azonban sem a regisztrációnál, sem a rajtolásnál nem okozott fennakadást, minden simán zajlott. Az első kellemes meglepetés az itiner kézbe fogása után ért bennünket, ugyanis egy nagyon szép, színes, nyomdai úton előállított útvonalleírást tartottunk a kezünkben, melyen mind a három túra ( 10 km, 20 km, 30 km) térképe és útvonalleírása szerepelt a Vasi Hegyhát ismertetőjével együtt. Ezen az őszőn előszőr indultunk el pulcsiban, mely aztán hamarosan lekerült rólunk. Vasvárt a dél, dél-nyugati részén hagytuk el a Z jelzésen.

(Vasvár: A rómaiak Castrum Ferrumnak nevezték az itt álló várat. A római korban fontos út vezetett innen Aquincum felé. A honfoglaló magyarok is itt alakították ki az egyik legnagyobb vastermelő központot. Szent István király ispánsági központtá és megyeszékhellyé emelte. A tatárjárás során a város elpusztult, de a mongolok hazatérése után ujjáépítették. 1310-ben németek foglalták el, 1311-ben a magyar seregek felszabadították. A XIV. sz. közepére már igazi várossá fejlődött. 1479-ben a török seregek elérték a környéket. 1490-ben I. Miksa seregei ostromolták, de bevenni nem tudták. A XVI. sz.-tól fokozatosan hanyatlani kezdett. 1576-ban a fosztogató német katonaságot a lakosság elűzte, azonban a németek visszatértek és felgyújtották a város nagy részét. 1578-ban megszűnt megyeszékhely lenni, folyamatosan pusztult és hanyatlott. 1663-ban császári sereg szállta meg. 1664-ben hatalmas török sereg vonult át rajta és felgyújtotta. A vesztes szentgotthárdi csata után itt kötötték meg a vasvári békét. A XVIII. sz.-ban alakult ki a jelenlegi város szerkezete. Városi rangját 1986-ban kapta vissza. Lélekszám: 4466 fő.)

Utunk a pácsonyi szőlőhegy felé vezetett, ahol már több pincénél szorgos kezek dolgoztak a szőlősorok között, leszedve a 2009-es év szőlőtermését és leendő bor alapanyagát, ám előtte még egy ellenőrzőpontnál tettük tiszteletünket. A második ellenőrzőpont Pácsony vasútállomáson volt. A vasútállomáshoz Pácsony szélső házai előtt vezetett az aszfaltos út, mely aztán egy darabig elkísért minket.

(Pácsony: Első írásos említése 1217-ből való. 1995-ben elnyerte a Virágos Magyarországért országos verseny első helyét. Lakosság: 349 fő.)

A vasútállomástól tovább a Z jelen haladva dél felé, aszfalton érkeztünk Győrvárba. Az ellenőrzőpont a falu központjában lévő Faluház udvarán volt telepítve. Pecsételés és egy kis bolti vásárlás után indultunk tovább a templomig, majd a templom előtt búcsút intve a Z jelzésnek hirtelen fordulattal nyugat felé vettük az irányt és az S jelzést követtük. Közben egy erősen könyvtárba járó emberrel elegyedtünk szóba, aki elmondta, hogy annak idején ő is nagyon sokat túrázott, főleg az innen másfél kilométerre lévő Hegyhátszentpéterre. Gratuláltunk a teljesítéseihez és gyors ütemben szedegetve lábainkat valóban hamarosan Hegyhátszentpéterre értünk. Végig mentünk a falu főutcáján, majd a falu végén, az utolsó háznál, mely múzeumként üzemelő népi lakóház, álltunk meg a következő ellenőrzőpontnál. A ház zsupfedele éppen felújítás allatt állt, így teljes szépségében nem láthattuk. A kedves pontőr hölgyek finom pogácsát és hűvös ásványvízet adtak.

(Hegyhátszentpéter: 1381-ben Zentpeturfolua néven említik először. Tájháza 1891-ben épült részben vályogból, részben téglából. A lakóépület legértékesebb része a szíves, tulipános mintájú, festett, faragott deszkaoromzat, mely a virágos népi reneszánsz szép példája. Lélekszám: 162 fő.)

Hegyhátszenpéterről Petőmihályfa felé vettük aszfaltos utunkat, és csodálkozva néztük az aránylag sok útszéli keresztet, melyek az út jobb és bal szélén álltak. A túra útvonalára egyébként valóban jellemző, hogy nagyon sok útszéli kereszt mellett halad el. Petőmihályfa központja közelében aztán leléptünk az aszfaltról és részben erdei, részben mezei úton haladtunk tovább észak, észak-nyugati irányban, még mindig az S jelzésen. Az igazi szüreti hangulatot a petőmihályfai Öreg-hegyen éreztük igazán, szinte minden pincénél nagy volt a sürgés-forgás, bográcsgulyás és muskotály illat terjengett a levegőben. Az ellenőrzőpontunk a szőlőhegy végében lévő Szent Bertalan kápolnánál volt.

(Petőmihályfa: 1308-ban Myhalfolua néven említik először. Területén a középkorban Márványkő egykori vára feküdt, melyet 1405-ben kezdtek el fából építeni. Lélekszám: 246 fő.)

A kápolnától egy nem túl izgalmas, P jelzéssel ellátott, kövecses erdei út következett kilométereken át, időnként szúnyogok hadával viaskodtunk. A hatodik ellenőrzőpont előtt aztán volt egy kis megingás, mivel az itineren lévő térkép egy kicsit más helyen jelölte a pontot, mint ahol az a valóságban volt. Egy túratárs hölgy által kért telefonos segítség alapján aztán útba igazítottak minket és innen már egyenesen a pontőrők asztala elé vezetett az út. Pecsételés közben a pontőr bácsi elmondta, hogy nemcsak mi egyedül estünk ebbe a kelepcébe, úgy tűnik mások is használták a kapott itinert. A pontot elhagyva észak felé baktattunk, továbbra is a P-n, majd Kismákfa érintésével értünk be Vasvárra. Célba érkezési időnek 13 óra 30 percet regisztráltak.

Összegzésül: Nagyon kellemes túra volt, kevés szintkülönbséggel (mindössze 200 m, így azoknak is tudom ajánlani, akik csak egy kellemes, megerőltetés nélküli, hosszabb sétát szeretnének. A kapott itiner szinte teljesen hibátlan, a 6. ellenőrző pont berajzolása volt csak tévesen feltüntetve. Az ár-szolgáltatás aránnyal csak kirívó esetben szoktam foglalkozni, most azonban kirívó esettel találkozhattunk, pozítiv értelemben. A nevezési díj 300 Ft volt, ezért a pénzért minden ellenőrzőponton kaptunk valamit. Adtak cukrot, csokoládét, almát, vízet, pogácsát, vajas, zsíros kenyeret, egyszóval volt minden földi jó. Az ételek mellett meg kell említenem az igényes itinert, a szép kitűzőt és az emléklapot. Ezúton szeretném megköszönni a szervezőknek ezt a sok mindent, biztos vagyok benne, hogy az általunk befizetett összegből ennyi mindent nem tudtak kigazdálkodni. Külön köszönet a pontőrőknek, mindenhol nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a kedvességet és az élményeket.
 
 
Csík Ferenc EmléktúraTúra éve: 20092009.09.21 22:48:34
Csik Ferenc emléktúra 30 (hivatalosan 31 km)
2009. szeptember 19.

Két hónap kihagyás után egy kicsit félve, de már nagyon várva vágtunk neki Bazsival a túrának. Reggel 8 óra 08 perckor rajtoltunk a gyenesdiási Nagymezőről. Még nem voltunk Csik Ferenc emléktúrán, ezért nagyon meglepődtünk, hogy reggel 8-kor már ennyien vannak a rajtnál, és rengeteg volt a diák. A nagy nyűzsgés ellenére a nevezés pillanatok alatt lezajlott, mivel a különböző távokon indulók, más-más helyen regisztrálhattak. Az idő jónak igérkezett, meleg (még) nem volt, a Nap már sütött, az ég kék volt, és ha ezek megvannak, kell-e még valami egy jó kis gyalogláshoz?

(Gyenesdiás: Az I. századtól fontos római szálláshely volt, később avarok költöztek a környékre. A mai község területén a középkorban Falud nevű falu volt. Első írásos említése 1333-ból való. 1548-ban a török felégette a falut, majd 1564-től folyamatosan adóztatta, ezért 1686-ra teljesen elnéptelenedett. 1696-ban Falud szőlőhegyén egy új település alakult ki: Gyenes. A jelenlegi község keleti határában a középkorban Diás falu feküdt, melynek első írásos említése 1341-ből való. Gyenes és Diás 1840-ben egyesült, így jött létre Gyenesdiás. Lakosság: 3478 fő.)

Nagymezőt északi irányban hagytuk el az OKT vonalán. Az útvonal a Kéktúra miatt ismerős volt, habár mi annak idején ellenkező irányból mentünk Tapolcáról Keszthely felé. Az első ep. az erdei műút kereszteződésében volt, a második Vállusban. Vállus amióta itt jártunk nem sokat változott, a festett pad és a buszmegálló is ugyanolyan volt mint korábban. Változást csak annyit vettünk észre, hogy a Kéktúra pecsételő helyén, a pecsét mellé egy kismadár fészket épített.

(Vállus: Első írásos említése 1121-ből való. 1540-ben a lakosság két török katonát ejtett fogságba, akikért nagy váltságdíjat kapnak. 1546-tól azonban már a törököknek adóznak és ezért 1626-ra elnéptelenedik. A XVIII. században Festetics Kristóf német ajkúakkal népesíti be a falut. 1966-ban Várvölgy község irányítása alá kerül, csak 1990-ben vált újra önállóvá. Lélekszám: 129 fő.)

A buszmegállót elhagyva a Z+ jelzést követtük, eleinte dél-kelet, majd déli irányban. A Z+-ről Z-re váltottunk, elhaladtunk a rendőrkutyák sírjai előtt néma főhajtással adózva az emlékük előtt. Hamarosan Büdöskútra értünk, ahol a harmadik ep. volt telepítve. Itt már többen is voltak, főleg diákok és tanárok, akik a kisebb távokat teljesítették. Pecsételés, az alma és nápolyi elfogyasztása után a Lepke 40-ről ismerős P,S, majd S jelzésen indultunk tova egyenesen dél felé , a Balaton irányába. A következő ep. a balatongyöröki Szépkilátónál szinte majdnem ugyanott volt, ahol a Lepke 40 ellenőrző pontja, így a sok étterem és büfé között nem kellett sokáig keresgetni.

(Balatongyörök: Már az újkőkorban is lakták a környéket, a rézkorból egy fejsze maradt fenn az utókor számára. A római korban a Szépkilátó környékén egy kisebb telep működött. Első írásos említése 1121-ből való. A török időket nagyobb pusztulás nélkül vészelte át. A két világháború között indult jelentősebb fejlődésnek. Lélekszám: 1012 fő.)

Pecsét és frissítés után újra északnak fordultunk és még mindig a Lepke 40-es útján kezdődött a túra szerintem legkeményebb szakasza. A piros háromszögön feljutottunk a Batsányi kilátóhoz, onnan a P-n, a Pnégyzeten és a P+-en a Márványkőfejtő-hegyen át újra elértük a P jelzést. Aki volt Lepke túrán az tudja, hogy melyik szakaszról beszélek, szerintem nem egy könnyű séta. A két hónapi kihagyás itt jelentkezett a bal térdemben először, mely érzés aztán a túra végéig elkísért, főleg a lejtmeneteknél okozva kellemetlen fájdalmat. A P jelzést elérve nyugatra fordultunk és a már ismerős P,S jelzésen értünk vissza Büdöskútra. Itt újabb pecsételés történt majd a S,Z, végül a S jelen battyogtunk a Berzsenyi kilátóig. A kilátónál volt a cél előtti utolsó ep.. Innen szinte végig lefelé vezetett az út, egészen a Nagymező bejáratáig. Célba érkezési időnek 14 óra 15 percet regisztráltak.

Összegzésül: A túra útvonalvezetése nagyon jó, az aszfaltút minimálisra van korlátozva, szinte végig erdei utakon mehetünk. Az ellátás megfelelő, minden ellenőrzőponton kaptunk valamit, ha mást nem is, egy cukorkát. Az itiner a Lepke 40 itinerére hasonlít, szintén fekete-fehér fénymásolt, alig látható példány, melyre rátekintve első ránézésre megdöbben az ember, de aztán menet közben kiderül, hogy aránylag jól lehet használni, főleg azért, mert a turistajelzések korrektül fel vannak festve, szerintem ezáltal eltévedni nem lehet. Nekem személy szerint az itinerről csak a távolságadatok hiányoztak. A pontőrők mindenhol kedvesek voltak, úgy látszott szívesen teszik a dolgukat. Szép látvány a kilátókról nyílik a túrázó szemei elé, főleg ha tiszta az idő, sajnos a túra alatt elég párás volt a levegő. Köszönet a szervezőknek, ennyi embert koordinálni, biztos, hogy nem volt kis feladat.
 
 
Fejérkő/SzamárkőTúra éve: 20092009.07.26 23:02:35
Fejérkő 50 (hivatalosan 47 km)
2009.07.25.

Reggel egy kicsit elaludtunk, így a tervezett induláshoz képest csak 8 óra 10 perckor tudtunk Bazsival rajtolni a szántódi Közösségi Ház elől. Az időjárás éppen túrának megfelelő volt, felhős volt az ég, lengedezett a szél és nem volt meleg. Szántódot gyorsan magunk mögött hagytuk, a falutól keleti irányban távolodtunk, a Római úton.

(Szántód: Az 1055-ben kelt Tihanyi Alapítólevél koku zarma néven említi. Egy 1211-ben kelt oklevél még a régi nevét is leírja (Choczorma), ezért feltételezik, hogy a Szántód név a két időpont között keletkezhetett. Nevét a szánt, szántó szóból kapta, földművesek lakták. Lakosságszám: 370 fő.)

Rövid gyaloglás után megérkeztünk az első ellenőrző ponthoz, mely a Szamárkőnél volt. Pecsételés és Balaton szelet után dél felé fordultunk, eleinte hétvégi házak között, majd erdei úton értünk a második ellenőrző ponthoz, a Vaskereszthez. Innen egy szőlőcukor bekapása után indultunk tova, továbbra is erdei úton a 9-es tetőre, ahol a harmadik ellenőrző pont volt található. Gyönyörű kilátás volt a Balatonra és azt láttuk, hogy az északi parton már süt a Nap. Beletörődve nyugtáztuk, hogy a nap végére valószínűleg melegünk lesz. Egy kis frissités után hátat fordítottunk a Balatonnak és újra dél felé haladtunk, továbbra is erdőben, egészen az M7 autópályáig. Az autópályát elérve egy darabig a pálya melletti aszfaltos üzemi úton lépdeltünk, de szerencsére hamar lejöttünk az aszfaltról és egy pihenőhelyre értünk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a déli partra és a Balatonra. A vadátjáron átmentünk az autópálya felett és innen egy jó darabig aszfalton bandukoltunk Bálványos felé. Egy jóindulatú tehergépkocsi-vezető megállt melletünk és azt mondta, hogy jobban járunk ha felkapaszkodunk a platóra, mert a falu nagyon messze van. Illedelmesen megköszöntük a felajánlott segítséget és néhány szót váltottunk. Szegény ember akkor csodálkozott el igazán, amikor megtudta, hogy a mai napra hány kilométer legyaloglását terveztük. Jó utat kivántunk egymásnak és mindenki ment a maga utján. A falu előtt az aszfaltról balra tértünk le, és hegyi pincék között haladva értünk be Bálványosra. Az ellenőrzőpont a falu központjában volt, ahol kopasz barackot kaptunk a pecsét mellé. Bálványost a homokfalba ásott pincék sorfala mellett hagytuk el.

(Bálványos: A legenda szerint Koppány menekülő, maradék hadának nyújtott menedéket. Első írásos említése 1001-ből való Baluvanis néven. A falu a török idők után indult fejlődésnek. 1848-ban 69 férfi állt be nemzetőrnek. Lélekszám: 601 fő.)

Utunk szántóföldek között folytatódott. Elérve a Jaba patak völgyét nyugat felé fordultunk, továbbra is szántóföldek mentén haladva gyönyörködtünk az észak somogyi dombvidék szépségeiben. Hatalmas napraforgó táblák mellett vezetett az út. Ami egy kicsit elkedvetlenített az az volt, hogy ezek a napraforgó táblák tele voltak parlagfűvel, a széléről meg nem is beszélve. Szerintem a parlagfüvet soha nem fogjuk tudni kiirtani, bármennyire is szeretnék az allergiában szenvedők. Hamarosan feltűntek Pusztaszemes szélső házai és pár száz méter után már a falu játszóterén lévő ellenőrzőpontnál pecsételtünk és rágtuk az itt kapott sós perecet.

(Pusztaszemes: Valószínűleg a gyepűvédő őrszemek települését jelöli a falu neve. Első írásos említése 1229-ből való Scernes néven. 1536-ban Waralyazensnek írták. A török időkben elnéptelenedett. A XVIII. században német családok települtek a faluba. Lélekszám: 406 fő.)

Pusztaszemest elhagyva eleinte szántóföldek mentén, majd erdőben haladva értünk el Fejérkő várához, ahol a következő ellenőrzőpont volt telepítve. Pecsétünk mellé ásványvízet és sós mogyorót kaptunk.

(Fejérkő vára: A téglavár keletkezését az 1300-as évek elejére datálják. 1336-ban már oklevél említi. Zsigmond király 1396-ban adományozza a Marczaliaknak. A Marczali család ideje alatt épült ki gótikus lovagvárrá. Később a Báthori családé, majd Török Bálinté lett. Török Bálint 1535 után felrobantotta a várat, mivel katonailag tarthatatlanná vált a törökök ellen. Tégláit a környék építkezéseihez használták fel.)

Fejérkő várától a már ismert erdei úton mentünk vissza az erdő széléig, majd az erdő és a szántóföld határán eleinte dél, majd nyugat és észak felé fordultunk. Az Alman-tetőhőz érve újra erdőben gyalogoltunk, amit nem bántunk, mert a Nap időközben kisűtött és erősen égetett. Az Alman-tetőn lévő kilátónál volt a következő ellenőrzőpont, itt citromlével ízesített ásványvízet kaptunk a kedves pontőrtől. Frissités után most már folyamatosan észak felé haladva, jobbunkon hosszú ideig egy vaddisznóskert kerítése kísérete mellett, néhol árnyékban, néhol tűző napon jutottunk el az autópálya Kőrős-hegyi völgyhídjának nyugati oldalához. Átmentünk az autópálya alatt, majd balra fordulva, a pályával párhuzamosan talpaltunk az autópálya melletti kövecses, aszfaltos üzemi úton, amely ráadásul még meredek is volt. A tetőre felérve erdei, aprókaviccsal felszórt út következett, mely a talpunknak nem volt ínyére, de legalább árnyékban voltunk. Hamarosan Balatonföldvár házai mellett kötöttünk ki és elértük a 7-es főútat. Itt aztán, a zebra ellenére, túlélőpróbának beillő módon jutottunk át a túloldalra és egy vendéglő kerítése mellett értük el a Magas-parti sétányt. Gyönyörű panoráma nyílt a Balatonra, a Balaton felvidéki hegyekre és a tajtékzó hullámokra. Az országzászlónál volt az utolsó ellenőrzőpont, ahol 7,5 deciliteres, palackozott Visegrádi ásványvízet kaptunk. Frissités után csigalépcsőn jutottunk le a Balaton vízszintjére, átszeltük a síneket és ódón, de annál szebb, patinás üdülők mellett mentünk kelet felé.

(Balatonföldvár: A IV. században már kelta földvár állt ezen a területen. Első írásos említése a XI. századból való. A fürdőtelepet a XIX. sz. végén a gróf Széchenyi család alapította. Az üdülőtelepet hivatalosan 1896-ban nyitották meg, mely az arisztokrácia kedvelt üdülőhelye lett. 1948-ban önálló község, 1985-ben nagyközség lett. 1992-ben városi rangot kapott. Lélekszám: 2090 fő.)

A szabadstrand mellett elhaladva értük el a szántódi vasútállomást, végigmentünk az aluljáron és innen már csak pár lépés volt a cél, mely szintén a Közösségi Ház volt. Célba érésünk időpontjának 17 óra 10 percet regisztráltak. A célban szinte minden ehető földi jóval találkoztunk, ami egy éhes vándort megment az éhhaláltól, volt virsli, vajas- és zsíroskenyér, gyümölcs, űdítő és még sok minden, mi szem szájnak ingere. Csipegettünk egy kicsit, beszélgettünk a szervezőkkel és fáradtan, de jó hangulatban búcsúztunk el egymástól.

Összegzésül: A túra útvonala mindenhol nagyon jól van jelölve, eltévedni szerintem nem lehet. A kapott útvonal leírás részletes, megfelelő, mi ennek alapján tájékozódtunk és jól bevált. A másik oldalon lévő fekete-fehér térképet gyakorlatilag nem használtuk. A pontőrők mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, nem volt olyan ellenőrzőpont, ahol ne kaptunk volna valamit. A táj gyönyörű, nagyon sok helyen fenséges panoráma nyílik a vándor szemei elé. Az aszfaltutak mennyisége véleményem szerint a minimálisra van korlátozva, legalábbis én végig azt éreztem, hogy az aszfalt kényszermegoldás, másfelé egyszerűen nem tudták volna elvinni az útvonalat. Nagyon sok szépet láttunk, nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, csak ajánlani tudom mindenkinek.
 
 
BalatonTúra éve: 20092009.07.01 20:10:51
Balaton 50
2009.06.27.

A túráról szóló beszámolókat olvasva, Bazsival fel voltunk készülve a legrosszabbra ami egy túrázóval történhet, vagyis arra, hogy el fogunk tévedni. A korábbi túrabeszámolókból azt a következtetést vontuk le, hogy ez a túra még a legjobbakat is megtréfálja és akinek nincs helyismerete, könnyen csatol a megadott kilométerekhez még jó párat és a szintidőt is könnyű túllépni. Mi nem vagyunk vérbeli profik, a környéket sem ismertük, ezért tényleg a legrosszabbra számítva rajtoltunk 7 óra 10 perckor, a balatonfüredi vasútállomás előtti Lugas Italboltból. Az eső nem esett, de a felhők a földig értek és fojtóan párás volt a levegő. A kapott itiner segítségével gyorsan kijutottunk Balatonfüredről (az itinert szerintem másra nem is lehetett használni) és megcéloztuk a Tamás-hegyen lévő Jókai-kilátót. A hegy csúcsára nem ott értünk fel, ahol a többiek, hanem egy kicsivel keletebbre, a keresztet kihagyva. Ekkor már négyen voltunk, ugyanis csatlakoztunk két másik túratárshoz, akik közül az egyik sporttárs ezt az utat már többször bejárta, ennek ellenére ő sem találta meg a felfelé vezető helyes utat. A Tamás-hegyre kapaszkodás közben visszatekintve Balatonfüred házai csak homályosan látszottak a párás időben.

(Balatonfüred: Első írásos említése 1211-ből való. Mai területén az Árpád-korban 7 település volt. 1722-ben vízét gyógyvízzé nyilvánították. 1831-ben itt épült a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínháza. 1825 óta rendezik meg az Anna-bált. 1846-ban innen futott ki az első balatoni gőzhajó. Lélekszám: 13 279 fő.)

A Jókai-kilátónál volt az első ellenőrző pont. A kilátónak csak a második emeletére mentem fel, annyira rosszak voltak a látási viszonyok. A kilátótól Arács felé vettük az irányt és rövidesen megérkeztünk a temetőhőz. A pontőrők nem a temetőben voltak (még szerencse), hanem a temető előtti padon táboroztak le az úttest túl oldalán. Pecsételés után pár száz métert a már ismert úton mentünk visszafelé, majd az arácsi templom mellett elhaladva, lakóházak között vezetett az utunk egy darabig. Egy nagy kanyar után aztán hirtelen egy jelzetlen gyalogösvényre kellett balra fordulni, mely meredeken vezetett a Péter-hegyre. Túratársunknak köszönhetően ezt a letérőt nem néztük be, de aki nem ismerte a környéket, az biztos, hogy tovább ment és nem fordult be. Az első kék jelzés a letérőtől kb. 30 méterre volt, a hegyre vezető ösvényt szegélyező fára festve, lentről lehetetlen volt észrevenni. A hegyre felmenet persze, ahol csak egy gyalogösvény van és az ember se jobbra, se balra nem tudna letérni, mondanom sem kell, hogy a jelek aránylag sűrűn váltották egymást, nehogy valaki véletlenül eltévedjen az ösvényen. A Péter-hegy megmászása után, az Öreghegy mellett elhaladva értünk be Csopakra. Kereszteztük a 73-as utat, majd a Csákány-hegyen lévő kilátót vettük célba, ahol a harmadik ellenőrző pont volt.

(Csopak: A honfoglalás korában 3 falu feküdt a mai település helyén. Első írásos említése 1277-ben, Chopok néven történt. A török időkben elnéptelenedett, a XVIII. sz.-ban telepítették újra. Lakosság: 1577 fő.)

A Csákány-hegyi kilátótól Lovas felé ereszkedtünk. Lovas határában talákoztunk a balatonfüredi túrázók egyik oszlopos tagjával, András bácsival, aki szintén az 50 kilométeres távot teljesítette. Csatlakoztunk hozzá, így immár 5 fősre egészült ki kis csapatunk. Ez a találkozás számunkra csak előnyös volt, ugyanis András bátyámnak a kisujjában volt a környék, ismert minden kis ösvényt, térkép nélkül vezetett minket, hol járt, hol járatlan utakon, sokszor azt sem tudtuk, hol járunk. Ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy csatlakozhattunk hozzá és a túra során idegenvezetőként viselkedett velünk. Ha Ő nem lett volna, bátran ki merem jelenteni, nem tudtunk volna szintidőn belül a célba érni az eltévedések miatt amelyek vártak volna ránk, sőt lehet, hogy a célba se értünk volna be. Még egyszer hálás köszönet Neki! Lovason az italbolt kerthelyiségében volt a pecsételő pont, jól esett volna egy hideg sör, de András bácsi indult, így mi is vele tartottunk.

(Lovas: Európa legrégebbi festékbányája van a határában, a bánya kora kb. 45000 év. A település első okleveles említése 1290-ből való. Lakosság: 365 fő.)

Lovasról észak, észak-nyugat felé vettük az irányt. Királykútnál friss forrásvízet töltöttünk a palackjainkba, majd Királykút után egyik túratársunk elvált kis csapatunktól mivel a 30 kilométeres távot teljesítette, így újra négyen maradtunk és ez már a túra végéig így is maradt. András bátyámat követve egyszer csak azt vettük észre, hogy Veszprémfajszra értünk, és a falu északi szélétől kb. 1 kilométerre lévő Baláca-pusztára tartunk, a következő ellenőrző ponthoz. Baláca-puszta volt a túra legtávolabbi pontja, pecsételés után a már megismert úton tértünk vissza a faluba.

(Veszprémfajsz: A török időkben a település teljesen elpusztult, később német telepesekkel népesítették be. Határában található Baláca-puszta, mely egy I. századi, római kori villagazdaság, mely jelenleg szabadtéri múzeumként üzemel. Lakosság: 269 fő.)

A falu központjába visszatérve, láttunk egy túratársat, aki valahol Csopak körül előzött meg minket és most még csak Baláca-puszta felé tartott. Sajnáltam szegényt, és újra hálát adtam az égnek, hogy András bácsival összehozott minket a jó sorsunk. Veszprémfajszot elhagyva, jelzés nélküli utakon haladva, András bátyámat követve egyszer csak a Koloska-forráshoz értünk, ahol a pecsételés mellett frissitő pont is volt. A korábbi beszámolókban már olvastuk, hogy itt hideg gyümölcs levest is szoktak adni és a rendezők erről a jó szokásukról most sem feledkeztek meg. A gyümölcsleves mellett volt még nagyon finom liba-és disznózsíros kenyér is a hozzávaló földi jókkal. Mi a libazsíros tálcán lévő kenyerek közt okoztunk némi riadalmat és üres gyomrunkat kellően megtöltve indultunk neki az utolsó kb. 18 kilométernek. A Koloska-forrás után jött a túra szerintem legnehezebb szakasza, mely a Recsek-hegyi kilátóhoz vezetett. A kilátóhoz egy hosszú, nagyon meredek, kövekkel tűzdelt út vezetett fel. Nem gondoltuk volna, hogy ezen a környéken ilyen meredek hegyek vannak, aztán eszünkbe jutott a Lepke 40 egy bizonyos szakasza és fújtatva nyugtáztuk, hogy a Balaton-felvidéken bizony lehet ilyen különleges élményben része a magunkfajta gyalogos kilométerfalóknak. A kilátónál újabb ellenőrző pont volt, kicsit fújtattunk és oxigén palackokat kerestünk, aztán mikor mellkasunk zihálása némileg csillapodott felkerekedtünk, és nyugat felé tartva, Hidegkút irányába ereszkedtünk le a hegyről. Hidegkútra beérve, a falu főutcáján mentünk végig és megcsodáltuk a magyarcímeres házormokat. Hidegkútat pillanatok alatt magunk mögött hagytuk, dél, majd nyugat felé fordulva már közelítettünk Balatonfüred felé.

(Hidegkút: Első említése az 1300-as évekből való. A török időkben többször kifosztották, 1664-től pedig teljesen elnéptelenedett. A XVIII. sz.-ban német jobbágyokkal népesítették be. Lakosságszám: 419 fő.)

Hamarosan elértük a Balatonfüred-Tótvázsony közötti aszfaltutat, ahol a nyolcadik ellenőrző pont volt telepítve. Innen egy darabig az aszfalton talpaltunk, majd balra tértünk le a K jelzésre. Mondanom sem kell, hogy a letérő után, kb. 100 méterre volt az első jel, amit az országútról egyáltalán nem lehetett látni. Megkerültünk egy kerítéssel körbezárt területet, majd újra kiértünk az aszfaltra és innen már látszott a Balatonfüred határát jelző tábla. Füred észak-nyugati részén értünk be a városba és innen még egy bő negyed órát kellett emelgetnünk lábainkat, hogy beérjünk a célba, a Lugas Italbolthoz. Beérkezési időnek 17 óra 10 percet írtak az ellenőrző lapunkra, így pont 10 óra alatt tudtuk teljesíteni az 50,8 kilométeres távot.

Összegzésül: Ha nem ismerkedünk meg András bácsival, a túrát nagy valószínűséggel csak nagyon sok eltévedés árán tudtuk volna teljesíteni. A jelzések csapnivalóak, szalagozás nem volt. A kapott, fénymásolt, fekete-fehér térképkivonat használhatatlan, az útleírás gyakorlatilag csak arra jó, hogy a túra elején Balatonfüredről kitaláljon az ember. Az ellátás korrekt volt, a pontőrők mindenhol szívélyesek voltak. Csak helyismerettel rendelkezőknek tudom ajánlani az útvonalat, a célban hallottuk, hogy volt olyan túrázó, aki GPS-el is eltévedt. Nem tudom, hogy az a túratársunk, akit Veszprémfajsznál láttunk, beért-e a célba, végig nagyon szurkoltunk neki, hogy sikerüljön számára is a teljesítés.
 
 
Vas-hegyi Negyvenes/HúszasTúra éve: 20092009.06.14 23:36:58
Vas-hegyi negyvenes
2009.06.13.
41 km

Reggel, mikor Bazsival Felsőcsatár felé autóztunk, szakadó eső fogadott minket a Pinka völgyében. Az eső nem esett hosszú ideig, de kiadós volt, így hát felkészültünk a legrosszabbakra. Mielőtt Felsőcsatárra értünk volna, kisűtött a Nap és a nyugati égbolton szívárvány hídat láttunk a sötét felhők előtt, ezért a kedvünk is kezdett visszatérni. A startnál nem volt nagy tolongás, így gyorsan, fennakadás nélkül rajtoltunk el 7 óra 45 perckor a felsőcsatári általános iskola udvaráról.

(Felsőcsatár: Első írásos említése 1244-ből való, Chatar néven. Első lakói fegyvergyártó népek voltak. 1532-ben, Kőszeg ostromakor a törökök teljesen elpusztították. A XVI.sz.-ban horvát telepeseket telepítettek le az elpusztult lakosság helyére. 1921-ben, a trianoni békediktátum során Ausztriához csatolták, de a helyi lakosság tiltakozása miatt 1923-ban Magyarországhoz került vissza.)

Az iskolától a Z+ vezetett ki minket a faluból, majd a Pinka hídján átkelve a Z jelzést követtük a Pinka mellett, folyásirányával szemben, a bal oldalon, nyugat felé haladva. A Pinka számomra kellemes meglepetés volt, mert mindig azt hittem, hogy egy kicsi patakról van szó, de egy pataknál szélesebb, kis folyócska kanyargott az erdőben. A Pinka szurdok vadregényes volt, itt-ott derékik érő csalánosban haladtunk és a reggeli esőtől vízes volt az aljnövényzet. Egy darabig a folyó medrét követtük, majd a Z jelzés hirtelen elkanyarodott a folyótól, és egyenesen tartott a szurdok teteje felé. A túra legmeredekebb szakasza következett, nem volt túl hosszú, de reggeli bemelegítésnek éppen megfelelt a meredeksége. Fújtatva értünk fel a tetőre, majd mentünk tovább az erdőben elhaladva egy beton torony mellett, míg ki nem értünk a vaskeresztesi szőlőhegyre, ahol az országhatár húzodott a C27-es határkőnél, ami egyben ellenőrző pont is volt. Pecsételés után átsétáltunk Ausztriába és az ottani piros-sárga jelen folytattuk utunkat, szintén jól követhető erdei úton. Az erdőből Pinkaóvárnál (Burg) értünk ki és a jelzés bevezetett a faluba. A falu szélső házaitól aztán az itinerre kellett hagyatkoznunk. Az útleírás mindenhol korrekt volt, az útvonal az itinerrel jól követhető, mi nem tévedtünk el sehol az egész túra során, pedig féltem egy kicsit az ausztriai szakasztól.

(Pinkaóvár-Burg: Egykor Európa egyik legnagyobb földvára állott itt, mely az 1000 körüli években épült. Első írásos említése 1344-ből való, Owar néven. A XVI.sz.-ban a vár jelentőségét vesztve pusztulásnak indult, köveit elhordták. 1921-ben Ausztriához csatolták, addig Vas vármegyéhez tartozott.)

Pinkaóváron egy házon lévő évszámot kellett feljegyezni, majd egy rég felfestett, kopott, alig látható kék jelet kellett volna követni, de inkább az itiner leírására hagyatkoztunk, mert jelek nem voltak túl sűrűn felfestve, és akkor még finoman fogalmaztam. Az út a Pinka szurdokvölgyével párhuzamosan haladt, csak most a folyásiránnyal szembeni, jobb oldalon haladtunk az erdőben. Az erdőből kiérve, az itiner azt írta, hogy Várújfalu (Woppendorf) nagyon közel van, de falut nem láttunk. A leírásnak megfelelően elindultunk és pár lépés múlva a falu valóban ott feküdt előttünk, az alattunk levő völgyben, egy-két száz méterre tőlünk. Végig mentünk a főutcán és azon csodálkoztunk, hogy nem láttunk egy lelket sem, pedig már jól délelőtt járt az idő. A falut gyorsan magunk mögött hagytuk és egy aránylag jól jelzett kék-piros jelen talpaltunk tovább az erdőben, folyamatosan felfelé kapaszkodva. A Vas-hegy tetejére érve szőlők és pincék fogadtak minket és gyönyörű panoráma. A kilátás valóban szép volt, még azt is elfeledtette velünk, hogy egy jó darabig aszfalton kellett gyalogolni. A hegyen volt egy mesterséges kilátó is, melyre ki lehetett menni és csodálatos kilátás nyílt a Vas-hegyre és a Pinka völgyére. A panoráma út visszatért majdnem a C27-es határkőig, de a negyven kilométert teljesítőknek a határ előtt jobbra kellett fordulniuk Csejke (Eisenberg) felé és továbbra is Ausztriában maradtak. Az aszfalt úton beértünk Csejkére (Eisenberg an der Pinka). Csejkén, a templom mögött indult egy út kelet felé, szántóföldek között.

(Csejke-Eisenberg an der Pinka: Első írásos említése 1157-ből való, Chegge néven. Lakói vaskohászattal foglalkoztak. 1921-ig Vas vármegyéhez tartozott.)

Balról a Vas-hegy látványa nyújtott némi vigaszt az egyhangú szántóföldek között, előttünk a Pinka völgye és Magyarország terült el. Jó másfél-két kilométer után délnek fordultunk és az országhatárral párhuzamosan haladtunk egy ellenörző pontig. Felírtuk a számokat és újra nyugatra fordultunk, távolodtunk az országhatártól. Kereszteztük a Csejke-Németlövő országutat, majd dél felé fordultunk a Szent Márton kápolna felé, ahol szintén egy ellenörző pont volt. Pecsételtek, vízet vételeztünk a kápolna előtti kútból és folytattuk a menetelést déli, majd keleti irányba az országhatárig. Átléptünk a határon és az első ami a szemünkbe ötlött Magyarországon, a Pornóapáti határában lévő romos Ómajor épületei és a körülötte lévő embermagasságú gaz. Pornóapátiba érve arról beszélgettünk, hogy nem is olyan régen az itt élő embereket szó szerint kőhajitásnyi távolság választotta el egy teljesen más világtól. Végig galoppoltunk Pornóapáti főutcáján, ekkor már nagyon meleg volt, a Nap szinte égetett.

(Pornóapáti: Első írásos említése 1221-ből származik, Porno néven. Apátságát 1221-ben alapították. A XV. sz.-ban az apátság kegyúra Bakócz Tamás volt. Kőszeg ostromakor a törökök teljesen elpusztították a települést. Az apátsági épületek maradványaiból épült fel Ómajor, mely jelenleg szintén romos állapotban van. 1921-ben Ausztriához csatolták, de 1923-ban népszavazás útján újra Magyarországhoz került.)

Pornóapátiból kiérve erdőben folytattuk egy darabig utunkat a Z jelzésen, ami most kifejezetten jól esett az árnyék miatt, még az sem zavart minket, hogy törmelékkel volt feltöltve és ez nem könnyítette meg a haladásunkat. Újra egy ellenörző ponthoz értünk, felírtuk a számot és mentünk tovább. Az erdőből kiérve a túra legunalmasabb szakasza következett. Kilométereken át egy aljnövényzettel benőtt gyaloguton baktattunk, balról egy nagy almáskert kerítése, jobbról az erdő határolta az utat. A meleg a szűk részen még jobban megszorult, így alig vártuk, hogy túlhaladjunk ezen a szakaszon. Szerencsére feltűntek Vaskeresztes szélső házai és a MAM üzem előtt elhaladva, befordultunk Vaskeresztesre. Végig mentünk a falun és a már jól ismert Vas-hegyet vettük célba. A Judit borozóban volt a pecsételő hely, ittunk két házi bodza szörpöt 600 Ft-ért!! és újra felmentünk, ma már másodszorra a C27-es határkőig. Innentől egy darabig azon az úton mentünk visszafelé, amelyen reggel feljöttünk, egészen a Zháromszögig. A kereszteződésnél ideiglenesen elhagytuk a Z jelet a Zháromszögért. A Zháromszög beágazásától nem messze volt még egy ellenörző pont, a szám felírása után mentünk lefelé a hegyről, a Pinka szurdok alja felé. A szurdok alját elérve a reggel már megismert Z jelzés újra visszatért és hamarosan kiértünk az erdőből Felsőcsatárra. Átmentünk a Pinka hídján és 15 óra 30 perckor beértünk a célba.

Összegzésül: A túra nagyon szép helyeken vezeti a gyalogos vándorokat és ez feledteti az aránylag sok aszfaltos szakaszt. Azokon az ellenörző pontokon ahol pontőrők voltak, mindenhol szívélyes fogadtatásban részesültünk. A túrát ellátás nélkül szervezték meg, ezt meg is hirdették a túra előtt, ezért mindenki annyi ételt és italt vitt magával, amennyire szüksége volt. A túra végén a negyven kilométeresek kétféle kitűzőből választhattak. Az itiner számunkra megfelelt, a leírás alapján nem tévedtünk el, bár a fekete-fehér térkép szinte használhatatlan volt. Jól éreztük magunkat, nagyon sok szépet láttunk, köszönjük a szervezőknek.
 
 
Csömödér / KerkaTúra éve: 20092009.06.08 22:44:40
Csömödér 20 (hivatalosan 21,3 km)
2009.06.06.

Egy könnyű, kis délelőtti sétának indult a túra, melyre Bazsival együtt neveztünk, de aztán másképp alakultak a dolgok. De kezdjük az elején...

Reggel 9 órakor rajtoltunk a Lentiben lévő kisvasút állomásépülete elől. Nem sok nevező volt, információink szerint a rajtolók száma nem érte el a húszat. Végig mentünk Lenti főútcáján, közben nézegettük az ébredező kisváros reggeli életét. A 75-ös főút körforgalmát elérve a P jelzést követtük, mely szinte az egész túrán a vezetőnk lett. Majdnem két kilométer megtétele után, a lenti vár mellett elhaladva hagytuk el a várost a kiépített kerékpárúton. Sajnos az aszfalt koptatása az egész túrára jellemző lesz, de akkor ezt még nem tudtuk.

(Lenti: Első írásos említése 1172-ből való, Nemphti néven. Vára a tatárjárás után épült. 1381-től már mezővárosként említik. 1524-ben 300 lélek lakta, ezzel zalai viszonylatban jelentős településnek számított. A török időkben vára sohasem került idegen kézre, de a lakosság száma nagyon megfogyatkozott. A XVIII. sz. közepétől kezd fokozatosan fejlődni. Az 1848-as szabadságharc után a fejlődésnek fontos tényezője volt az 1890-ben átadott Zalaegerszeg-Lenti-Csáktornya vasútvonal. 1969-ben nagyközségi, 1978-ban városi rangot kap. Lakosságszám: 8421 fő.)

A Lenti végét jelző táblát elhagyva hamarosan Lenti-Mumorba értünk, mely Lenti egyik "külvárosa". A P jelzés itt dél-kelet felé fordult és egyenesen Lentiszombathelyre vezetett minket, végig az aszfaltúton. Lentiszombathely szintén Lentihez van csatolva közigazgatásilag. Itt volt az első ellenőrző pont, a haranglábnál. Igazából nem is lehet ellenőrző pontnak nevezni, mivel pontőrők nem voltak a helyszínen, sőt még lyukasztanunk sem kellett. Egyszerűen arról volt szó, hogy a harangláb melleti kerítésen, műanyag fóliába volt dugva valamilyen színespapír alapú reklámanyag, és abból kellett magunkkal vinnünk. Hát ilyen ellenőrző ponton én még nem voltam korábban, de egy túratárs azt mondta, hogy ő már találkozott iyennel a Kaszó 20-on, ráadásul ott is ezek a papírok voltak. Végig mentünk Lentiszombathelyen, a falut az állomás épülete mellett hagytuk el és bementünk az erdőbe. A döbbenet most ült ki igazán az arcunkra, ugyanis az erdőben leaszfaltozott kerékpárúton mentünk végig. De legalább árnyék volt... Betalpaltunk Lenti-Máhomfára, mely szintén Lentihez tartozik, végig mentünk a falu főútcáján, majd az utolsó házaknál dél felé fordultunk és mezőgazdasági földek között baktattunk egy kövecses-földes kocsiúton Kerkateskándig. Sajnos ez a kövecses-földes útszakasz kb. 1,5 km volt csak és újra aszfalton lépdeltünk. Kerkateskándot hamar a hátunk mögött hagytuk, a falu közepén az út kelet felé fordult innen már látszott a szécsiszigeti templom tornya.

(Kerkateskánd: Első írásos említése 1271-ből való, Tuskand néven. 1934-ben két faluból egyesítették: Teskándból és Tótfaluból. A XVII. sz.-ban az Esterházyak kezébe kerül a terület. A török időkben a lakosság kettős adóztatás alatt nyög, ezért fokozatosan elnéptelenedett. A népességszám csak a XVIII. sz-tól indult lassú növekedésnek. Lakosságszám: 180 fő.)

Szécsiszigeten a templommal szemközti hirdetőtáblán volt a második ellenőrző pont, mely ugyanolyan elven működött, mint az első. Megnéztük a templomot, egy-két fénykép készült és indultunk tovább a túra egyetlen emelkedője felé, a szécsiszigeti szőlőhegy irányába, még mindig a P jelzésen.

(Szécsisziget: A település a Szigeti család birtokaihoz tartozott. Első írásos említése 1403-ból való, ekkor vette el Zsigmond király a települést Szigeti Pétertől és adományozta Széchy Miklósnak, a veszprémi püspökség kormányzójának. Az 1400-as évek elején épül fel a vára, melyet később kastéllyá alakítottak át. Temploma 1750-60 között épült. Lakosságszám: 260 fő.)

Megmászva a 282 m magas Nagy-hegyet, csodálatos kilátás nyílt a Kerka völgyére és az elszórtan fekvő kicsi, zalai falvakra. Végig mentünk a hegy gerincén és itt jött az elkeverés. Öten voltunk, a többiek nálunk profibb túrázók voltak, a jelek jól fel voltak mindenhol festve és ennek ellenére benéztük az itiner szerinti második piros keresztet. Történt ugyanis, hogy az itineren az volt leírva, hogy a P jelzést a második P+ beágazásnál kell elhagynunk és tovább kell haladnunk a P+-en. Igen ám, de mi nem láttuk sehol az első P+ csatlakozást és amikor a második jött, akkor azt hittük, hogy még az az első és mentünk tovább a P-n. Gyanús volt, hogy dél felé haladunk, a térkép szerint pedig észak felé kellett volna mennünk, de a leírásban az is szerepelt, hogy a Mária-kápolna után kb. 2 kilométerre kell a P+-re térnünk. Mária-kápolna azonban nem volt sehol az egész út során. Így hát mentünk rossz irányba legalább három kilométert, mikor visszafordultunk és visszamentünk az általunk is látott P+-ig. Ezen gyalogoltunk most már szép lassan, komótosan, mivel lekéstük mind a MÁV vonatot, mind a kisvasútat egyaránt. Közben azt fejtegettük, hogy kinek mi az esetből a tanulság, de nem alakult ki közös vélemény. Az esetet boncolgatva értünk Csömödér közelébe, amikor felhívtam telefonon a túra szervezőjét és elmondtam neki, hogyan jártunk. Az úr, akivel beszéltem, nagyon készséges volt, szerencsénkre még nem mentek el a célból, pedig már a szintidőn jóval túl voltunk és azt üzente, hogy elénk jönnek kocsival és hozzák mindannyiunknak az emléklapot és a kitűzőket, de sietniük kell, mert mennek visza Budapestre. Igy is történt, Csömödér előtt kb. 500 méterrel találkoztunk velük, az út szélén megkaptuk a kitűzőket és az emléklapokat. Ezúton is szeretném megköszönni nekik a megértésüket és a kedvességüket mindannyiunk nevében. A kitűzők és az emléklapok átvétele után elmentünk a csömödéri vasútállomásig, mivel a túra célja ott volt. Mondanom sem kell, hogy túrázokkal már nem találkoztunk. Ideiglenes túratársainkkal bementünk az állomás melletti vendéglátóipari egységbe és leöblítettük az út porát a helyi, könyvtárba járó emberek csodálkozó tekintete kereszttüzében.

(Csömödér: Első írásos említése 1324-ből való, Chydemer alakban. A török időkben a lakosság a kettős adóztatás terhét nyögi. A XVIII. sz.-tól folyamatosan emelkedik a lakosság létszáma. 1848-ban Csömödérből a haza hívására nyolcan állnak honvédnak. Az Ukk-Csáktornya vasútvonal megépülése stratégiai fontosságot adott a településnek. 1918-22 között megépül a 70 km hosszú erdei iparvasút is, mely óriási munkalehetőséget biztosít az itt élőknek. 1937-ben olajat találnak a környéken, mely szintén biztos megélhetést jelent a lakosság számára. Lélekszám: 667 fő.)

Összegzésül: A 21 kilométeres túrán kb. 15 km aszfalton zajlik, amely inkább kerékpárral indulóknak kedvező. Jelentős látnivalók és természeti szépségek nincsenek, kivéve a szécsiszigeti szőlőhegyről a kilátást. Az ellenőrző pontok sajátságosak - én ilyennel még nem talákoztam - de személytelenek voltak, nem tetszettek. A jelzések mindenhol jól követhetők, a tévedést magunknak köszönhetjük, ill. kis részben az itiner pontatlanságának. A Szervezők, mikor megtudták a gondjainkat, nagyon készségesek voltak, utólag is köszönet nekik.
 
 
Szent Orbán (Zalai-dombság)Túra éve: 20092009.05.24 00:31:07
Szent Orbán 30
2009.05.23.

Bazsival neveztünk be a túrára. Kíváncsian vártuk a terepviszonyokat, mivel előző este óriási vihar tombolt a vidéken. Az előző napi itéletidőről árulkodott az is, hogy Zalakaros felé közeledve, több helyen sárfolyamok öntötték el az úttestet, lelassítva ezáltal az autók haladását. Végül is 8 óra 25 perckor rajtoltunk el a zalakarosi Kertmoziból. Eleinte szalagok jelezték útunkat, mely szebbnél szebb villák és üdülőházak között vezetett. Egy jó kilométer megtétele után elértük az erdő szélét és elhagyva az utolsó házakat, befordultunk az erdőbe a K jelzésen.

(Zalakaros: Első írásos említése 1254-ből való, Korus néven. Temploma 1430-ban épült fel. A török időkben mind a törökök, mind a végvári katonák sanyargatták az itt élőket, ezért a lakosság szinte teljesen kipusztult. A XVIII. sz.-ban mezővárosi rangja volt. 1962-ben termálvízet találtak a településen, 1965-ben megnyílt a gyógyfürdő. A fürdőnek köszönhetően óriási fejlődésnek indult, 1997-ben városi rangot kapott. Lakosságszám: 1748 fő.)

Az erdei út az előző napi eső miatt néhol sáros és csúszos volt, de az igazat megvallva, rosszabbra számítottunk. Az első ellenőrző pontot hamar elértük, a pontőr az erdő szélében várta a túrázókat. Árnyékban volt, a Nap nem sütött rá, de hadakoznia kellett a szúnyogokkal. Útunk szántóföldek között haladt tovább, a zsenge búzakalászok között játszadozott a szél. Az idő nagyon párás volt, az embernek olyan érzése volt, mintha egy zuhanyzóban lett volna. A szántóföldeket elhagyva újra erdőben jártunk és hamarosan elértünk a második ellenőrző ponthoz, a Gesztenye-házhoz. Innentől ismerős volt a táj és az útvonal a Thury 30 túráról. A Thury túra nem olyan régen volt, de most teljesen más arcát mutatta meg a táj, azóta zöldbe öltöztek a fák. A Gesztenye-háztól a K+-en folytattuk a menetelést egy tarvágás mellett dél-nyugati irányba. Az erdős részt elhagyva kiértünk egy frissen boronált szántóföldre, mely a korábban meglévő útat is maga alá temette, így a szántóföldön lépegettünk. Jobbról látszott az újudvari TV-adó, előttünk már feltűntek a nagybakónaki hegyi pincék. Az ellenőrző pont, ugyanúgy mint a Thury túrán, a haranglábnál volt. A pont után egy kicsi szakaszon mentünk még a K+-en, majd a Z jelzésre tértünk át. A Thury túrán annak idején, a megadott két lehetőség közül nem ezt a szakaszt választottuk a továbbhaladásra, ezért ez a szakasz most nekünk is új volt. Az út eleinte a Nagybakónakot keleti irányból szegélyező domb gerincén haladt és nagyon szép rálátás volt a falura és a Bakónaki-patak völgyére. A gerincről fokozatosan ereszkedtünk egyre lejjebb és a templom mellett beértünk a falu főutcájára. Keresztül mentünk a falun és kapaszkodni kezdtünk a település nyugati oldalán fekvő domra.

(Nagybakónak: lsd. nevem alatt Thury túra beszámolója.)

A völgyre most nyugat felől néztünk le és folyamatosan emelkedve, hegyi pincék között haladva értük el a gerincet. Majdnem a legmagasabb ponton, egy hirtelen jobbra fordulással elhagytuk a Z jelzést és a jó öreg kékre váltottunk. Innen újra ismerős volt az út, ezért ettől a szakasztól egy kicsivel jobban féltünk, mivel nagyon meredeken vezet le az Eszperantó forrásokhoz. Lassan csúszkálva, botorkálva, de fenékre esés nélkül jutottunk le a forrásokhoz, ahol a negyedik ellenőrző pont volt. Kiüresedett palackunkat megtöltöttük vízzel és továbbra is a K jelen haladva, Nagybakónak szélső házait érintve észak felé vettük az irányt. Ez szintén ismeretlen szakasz volt számunkra, a Thuryn erre nem jártunk. Az út egy szinte érintetlen, kies környéken vezetett, réten és cserjék között. A völgy madárdaltól volt hangos, a puha, zsenge fű simogatta a lábunkat és tisztára mosta a sáros cipőnket. A völgyből egy erőteljes jobb kanyarral keleti irányba fordultunk és megmásztuk az előttünk terpeszkedő dombocskát. A domb tetejéről visszafordulva a Dél-Zalai dombság ezernyi zöld színét és hullámát láttuk a lábaink alatt. A domb gerincén folyamatosan észak felé haladva egy csodálatos bükkösbe értünk. Itt megcsodáltuk a napsugarak táncát a falevelek között és a fény játékát a fák törzsein. A széles erdei út egyszercsak gyalogösvénnyé szűkült és jobbról, balról csalánok csiklandozták a lábamat. Bazsi csak mosolygott a nem létező bajsza alatt, persze ő nem halásznadrágban volt, mint én. Mielőtt a bokám környékén a vérkeringésem teljesen felpöröghetett volna a csaláncsípésektől, felértünk a K és K+ elágazásához, a Rockenbauer-kopjafához. Újra ismerőssé vált a táj és egyenesen mentünk tovább a P háromszögön az örömhegyi Postás-kulcsosházhoz. Az ötödik ellenőrző ponton lévő aláírás után, a P háromszögön maradva, szinte lefutottunk az Öröm-hegyről. A hegy lábánál elhagytuk az ismert útat és dél-kelet felé fordultunk a Z jelzésen. Erdőben talpaltunk, amit az egyre erősebben sütő Nap miatt nem bántunk és hamarosan elértük az utolsó előtti ellenőrző pontot, a Hervaszkútat. Pecsételés után, egy meredek szakaszt legyűrve feljutottunk egy széles erdei útra, ahol több, tanácstalan túratárs kereste a hervaszkúti ellenőrző pontot. Kiderült, hogy húsz kilométeres távon vannak, csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy hogyan tévedhettek el. Útbaigazítottuk őket és indultunk tovább, mígnem kiértünk az erdőből és egy csodálatos búzamező szélén álltunk. A mezőt egy alig használt, fűvel benőtt út szelte ketté, mely egyenesen futva mutatta a helyes irányt. Szerintem a túra egyik legszebb szakasza volt ez a szűk kilométer. Körös körül sötétlő erdők látszottak a távolban, a búzakalászok zöld tengerként ringatóztak az enyhe szélben, itt-ott egy-egy vöröslő pipacs karcolta meg a zöld harmóniát. A búzamező túloldalán egy házikó bújt meg csendesen a fák között, festőnek való látvány volt. A ház után hamarosan elértünk a zalamerenyei horgásztóhoz, ahonnan már lehetett látni a falu templomának tornyát. Egy-két métert megtettünk és bennt voltunk Zalamerenye központjában. Az utolsó ellenőrző pont a templom mellett volt megtalálható, gyors pecsételés és folyadékpótlás után folytattuk a küzdelmet, továbbra is a Z jelen.

(Zalamerenye: A veszprémi káptalan birtoka volt. A településre vonatkozó legkorábbi oklevelek hamisnak bizonyultak. A veszprémi káptalan 1259-ben immunitást kapott a területre IV. Bélától, azaz kivette a zalai ispán joghatósága alól. 1333-ban már Kolon birtokaként említik. Az 1550-es években a káptalan Thury György kanizsai várkapitánynak adta a település gabona-és bortized jövedelmét. 1548-ban és 1566-ban a törökök teljesen elpusztították. A lakosság csak 1690 után, Kanizsa visszafoglalása után tért vissza. 1711-ben pestisjárvány söpört végig a falun, a harminc gazdából csak hat maradt életben. Az 1848-as szabadságharcban a település 15 honvédet adott a honvédzészlóaljaknak. Lakosságszám: 196 fő.)

A falut elhagyva tarvágások mellett és közepén haladtunk, a jelzések azonban nagyon jól láthatóak voltak, mivel földbe szúrt ágakra voltak felerősítve. Egy magaslatra felérve, a távolban Badacsony és Szigliget alig látható sziluettjeit lehetett kivenni a párás levegőn keresztül. Újra beérve az erdőbe, egy lassan emelkedő, mély szekérút következett, mely Zalakaros hegyi pincéinél kötött ki. Innen már aszfaltos úton haladtunk a sárga körön, érintve a zalakarosi kilátót. Felkapaszkodtunk a négyemeletes kilátó legfelső emeletére és készítettünk egy-két képet az útókor számára. A kilátó után kb. egy kilométerrel értünk arra a pontra, ahol délelőtt a K jelzésen indultunk. A szalagokat követve visszatértünk az ismerős házak között a Kertmoziig és 14 óra 15 perckor kaptuk meg a célban a pecsétet elsőként beérve a 30 kilométeresek közül.

Összegzésül: A túra véleményem szerint nagyon szép helyeken halad, a táj csodálatos, sok az erdei út, viszonylag kevés a beton. A nevezési díj 800 Ft volt (a meghirdetett 700-al ellentétben). Ezért a pénzért egy palack félliteres ásványvízet, egy Sport szeletet és egy almát kaptunk, ami a másik túrákhoz képest azért elenyésző, ráadásul a vízet és az almát a célban, a Sport szeletet hat kilométerrel a vége előtt adták. Az itiner fekete-fehér, fénymásolt, ennek ellenére eltévedni nem lehet, mert a turista jelek mindenhol tökéletes helyen, jól láthatóan vannak felfestve. A pontőrők mindenhol tették a dolgukat, köszöntek és aláírtak, nekünk ez így megfelelt, bár lehet, hogy valaki többet várt volna tőlük.
 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20092009.05.17 17:56:24
Örség 50 (hivatalosan 52,7 km)
2009.05.16.

Bazsival neveztünk be a túrára, korai kelés után 6 óra 20 perckor rajtoltunk az őriszentpéteri iskolából. Az idő nagyon szép volt, a Nap sűtött, az ég kék volt, a madarak énekeltek. Az első ellenőrző pontot hamar elértük, mely a XIII. sz-i templom mellett volt, a műúton. Pecsételés után egy-két fényképet készítettünk a jól ismert templomocskáról és levettük a pulcsikat, mert a korai óra ellenére már melegnek éreztük az időt. Őriszentpétert Keserűszer utolsó házainál hagytuk el a K jelen.

(Őriszentpéter: Első írásos említése 1280-ból való. Lakói határőrzéssel foglalkoztak. Temploma a XIII. sz.-ban épült. A törökök többször portyáztak a környéken, de az itt élőket nem adóztatták meg. A XVII. sz.-ban a Batthyányiak kezére került a terület, akik az eddig szabad lakosságot megadóztatták. A Vasfüggőny lebontása óta a környéken rohamosan fejlődik a turizmus. Lakosságszám: 1226 fő.)

Útunk a Zala völgyében haladt észak-nyugat felé, gyönyörű rétek között. A pára szépen csillogot a fűszálakon, a mezei virágok különböző színekben pompáztak. Az egész táj nyugalmat árasztott, olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben. Irigylem az itt élő embereket...A második ellenőrző pont egy erdészház közelében volt, pecsételés után menet közben megettünk két szendvicset, mert a gyomrunk már követelni kezdte a jussát és jelezni kezdett. Rövid idő után elértük Szalafő szélső házait és pár métert megtéve a főúton, a falut már magunk mögött is hagytuk.

(Szalafő: Első írásos említése 1393-ból való. A település a honfoglalás után alakult ki, eleinte fejedelmi őrök, majd az államalapítás után királyi őrök lakták. Szalafő és környéke a gyepürendszer fontos része volt. Szigetvár eleste után a törökök megjelentek az Őrségben is és adóztatták az itt élőket. A lakosság helyzete a kettős adóztatás miatt nagyon súlyossá vált, ezért megtagadták az adó fizetését. A törökök ezért 1637-ben feldúlták a falut, 70 embert vittek el rabláncon, 5 lakost megöltek. Lakosságszám: 237 fő.)

Továbbra is bitumenes úton haladtunk, egészen Pityerszerig. Pityerszeren egy általános iskolai osztálykirándulás emléke ötlött fel bennem, melyen annak idején itt jártunk és kissé elkenődtem, hogy ez bizony elég régen volt. Merengésemből a pontőrök kedves szava rázott fel. Pityerszert az S jelen hagytuk el, eleinte nyugatnak, majd dél felé, Szlovénia felé mentünk. A határt csak a fehér határkövek jelezték, azt igazolva, hogy változott a világ a nem is olyan régi múlthoz képest. Szlovéniában az első ellenőrző pont az egykori határőr laktanya udvarán volt, mely jelenleg ifjúsági üdülőként szolgál. Kavicsos úton, továbbra is az S jelet követtük egészen a hodosi tó partjáig.

(Hodos - Őrihodos: Temploma a XIII. sz.-ban épült. A templom romjait a XIX. sz.-ban széthordták. A trianoni békeszerződésig Vas vármegyéhez tartozott, 1919-ben csatolták a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, 1929-től Jugoszláviához. 1991-től Szlovéniához tartozik. Lakosságszám: 250 fő.)

A hodosi tótól turista jelzés nélküli úton mentünk, de a szervezők minden elágazáshoz tettek jeleket, így folyamatosan lehetett haladni, eltévedni nem volt illő. Segítségünkre volt még a színes, több lapos itiner is, melynek egyik oldala a szlovéniai szakaszt nagy részletességgel írta le. A tótól erdei út vezetett Dolenciig, magyarul Dolányig. Az ellenőrző pont a templom mellett volt, ahol a bélyegző mellé friss vízet is kaptunk. Ami Szlovéniában feltűnt számunkra, az az volt, hogy sehol nem láttunk gazt, a földek szépen voltak művelve, a fű mindenhol lenyírva, szemetet sehol nem lehet látni. A templom környéke is szépen gondozott. Véletlenül, ivás közben leléptem a kőről, az egyik pontőr ekkor kedvesen szólt, hogy ne lépjek a fűre, mert az ott lakók szólni fognak. Ekkor tudatosult bennem az, hogy csak ilyen mentalitással lehet a környezetünket széppé tenni. Lenne mit tanulnunk tőlük...

(Dolenci - Dolány: Első írásos említése 1331-ből való Sancto Nicolao de Hudusfeu néven. A község két faluból, Kisdolányból és Nagydolányból alakult ki. A Dolány nevet a XIX.sz.-ban kapta. A trianoni békeszerződés után hasonló sorsra jutott mint Őrihodos. Lakosságszám: 206 fő.)

A templomtól egy réten kellet átvágnunk. Jótékony lelkek egy kb. fél méter széles csíkot kaszáltak a rét fűvébe, hogy megkönnyítsék a haladásunkat ill. azért, hogy nehogy az egész rétet összetapossuk. Leértünk egy patak partra, majd egy darabig a patak folyását követtük, míg egy kőhídig nem értünk. Átkeltűnk a hídon, majd műúton emelkedtünk felfelé és csodáltuk a Vendvidék szépségeit. A domb tetejét elérve egy kis kápolna mellett frissítettünk, mert a Nap most már nagyon melegen tűzött. A kápolna után hamarosan elértük az országhatárt, melyet szintén csak a határkövek jelezték. Játszottunk egy kicsit, úgy mentünk, hogy egyik lábunk Magyarországon, a másik Szlovéniában volt. Egy darabig a határkövek mentén haladva végül észak felé fordult az út és most már újra Magyarországon találtuk magunkat. Az erdőben jól látható szalagozást követtünk, míg el nem értünk a Sűrű-erdei ellenörző pontig, ahol a P jelzés csatlakozott be. Aszalt gyümölcsökből lehetett választani, melyek tényleg nagyon finomak voltak. Innentől a P jelet követtük hosszú kilométereken át, míg egyszer csak beértünk Farkasfára. Farkasfán a Tóka koccintóban volt az ellenőrző pont, ami egyben frissítőpontként is szolgált. A zsíros kenyér mellé üdítőjegyet kaptunk, melyet ott helyben lehetett beváltani, ezért mindketten kértünk egy-egy jó hideg Colát. A hideg ital nagyon jól esett, ültünk még egy kicsit és indultunk tovább.

(Farkasfa: Első írásos említése 1350-ből való Farkasfalua néven. A középkorban a szentgotthárdi ciszterci apátság birtoka volt. A falut a törökök 1664-ben felégették. 1983-tól Szentgotthárd részét képezi.)

Farkasfát egy aránylag meredek, de nem hosszú domb megmászása után hagytuk el. Eleinte erdőben mentünk, majd szebbnél szebb rétek mellett haladtunk el ill. vágtunk át rajtuk keleti irányba, míg el nem értük a Lugos-patak völgyét, melynek mentén Kondorfára érkeztünk. Az ellenőrző pont az italboltban lett elhelyezve, a pecsételést egy hideg űdítő elfogyasztása követte. Az italboltban többen voltak már a 30 kilométeres táv teljesítői közül.

(Kondorfa: Első irásos említése 1350-ből való Gardunfalua néven. A középkorban a szentgotthárdi ciszterci apátság birtoka volt. 1540-ben már iskolával rendelkezett. 1664-ben a szentgotthárdi csata után a török pusztítás elől sokan menekültek ide. Lakosságszám: 640 fő.)

Az italbolttól a K jel mutatta az irányt számunkra, a falut a keleti végén hagytuk el. Továbbra is a Lugos-patak völgyében mendegéltünk, több, 30 kilométeres távot teljesítő túrázóval találkoztunk. A réteket elhagyva erdő következett, majd a Z jel becsatlakozásánál végleg elhagytuk a jó öreg K jelzést. Egy vadregényes, délnek tartó erdei szakasz következett, mígnem elértük a műútat. A műúton pár métert kellett megtennünk, majd az útról letérve, újra délnek fordulva egy hosszú, egyenes, kavicsos úton értünk Ispánk szélső házaihoz. Az ellenőrző pontot a harangláb közelében, egy kis parkban telepítették le.

(Ispánk: Első írásos említése 1393-ból való Yspank néven. A települést ispánok lakták, akik az egész Őrséget érintő közügyeket intézték. 1614-ben a törökök felégetik a falut. Lakosságszám: 115 fő.)

A Z jelzést P-re váltottuk. Mikor elhagytuk a falut, az esőfelhők gyűlekezni kezdtek. Elértünk a Bárkás-tóhoz, amit inkább Békás-tónak kellene hívni, mert békabrekegéstől volt hangos a környék. Az esőháznál volt a cél előtti utolsó ellenőrző pont. Megállás nélkül pecsételtettünk, mert jobbnak láttuk nem megállni, mert akkor lehet, hogy nem indultunk volna újra el, mindketten annyira fáradtnak éreztük már a lábainkat. Maradék erőnket összegyűjtve és annak tudatában, hogy a cél már közel van, a hátralévő négy kilométert aránylag gyorsan megtettük. Az itinerünkre 16 óra 47 perces beérkezési időt regisztráltak. Az iskolából kijőve, mikor a kocsiba beültünk, eleredt az eső...

Összegzésül: A túra nagyon jól szervezett, látszik hogy profik rendezték. Az itiner több oldalas, színes, minden igényt kielégítő, megtalálható benne többek között egy őrségi ismertető és a 2008. évi túra résztvevőinek névsora is. A bélyegző lenyomatok művészi értékűek. Az út mindvégig nagyon jól követhető, a turista jelzés nélküli szakaszokon is. A pontőrők mindenhol készségesek és kedvesek voltak, az ellátás megfelelő, hiányt nem szenvedtünk semmiben. A táj csodálatos, mindenkinek látnia kellene. Köszönjük a szervezést, az élményeket, nagyon jól éreztük magunkat.
 
 
Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékeiTúra éve: 20092009.05.10 00:13:02
Út az ismeretlenbe - A Kőszegi hegység rejtett(ebb) értékei
2009.05.09.
30,3 km

Régóta vártuk ezt a túrát, mivel az előzetes híradás szerint Kőszeg kevésbé ismert nevezetességeit lehet általa megismerni.
A túrára Anyával és Bazsival indultunk. Reggel negyed kilenc körül értünk a Jurisics-várba, a start helyszínére. A nevezés zökkenőmentesen zajlott, így 8 óra 20 perckor rajtolhattunk is. A rajtnál egy rég nem látott, gimnáziumi iskolatársam ült, így a túra már jól indult. A vár kapuján kilépve balra fordultunk és a Kincs Villa felé vettük útunkat. A Kincs Villa szebb időket látott épület, mely egykor Kincs István apátplébános lakóháza volt. Az itiner szerint, az épület falán látható egy turistajelzés, mely a II. világháború előttről származik. Valóban látni valamit, ami egykor turistajelzés lehetett, de ha az itiner erre nem figyelmeztet, biztos nem látjuk meg és elmegyünk mellette. A Kincs Villa mellett elhaladva, az Ördög-árok bejáratánál hagytuk el Kőszeg utolsó házait.

(Kőszeg: Első okleveles említése castrum Kuszug néven történt 1248-ban. A várost Kőszegi Henrik és fia,Iván építette. A XII-XIII. századtól, a német betörések miatt a környék hadászati szempontból egyre jelentősebbé válik. Több kővár épül ebben az időben, az egyik az Óházon lévő Felsővár volt. Nem tudjuk mikor építették, de a tatárjárás idején már állt, ugyanis IV. Béla foglalta vissza az osztrák hercegtől. 1445-től 1647-ig a város Habsburg fennhatóság alatt volt. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a kisszámú magyar várvédő megállította a Bécs ellen vonuló török sereget. 1648-ban a város magyar kézbe kerül, szabad királyi címet kapott. Lakosságszám: 12 000 fő.)

Az Ördög-árok szurdokán felkapaszkodva elértük a Ponchicterek szőlőit. Itt délnek fordultunk és egy mélyúton ereszkedtünk lefelé a K+-ig. A K+-t elérve nyugat felé vettük az irányt, az utunk hegyi pincék, hétvégi házak között vezetett folyamatosan emelkedve. Az utolsó házakat elhagyva beértünk az erdőbe, az emelkedő pedig egyre meredekebb lett. Folyamatosan felfelé haladva értük el a Szálasi bunkert. Erre a nevezetességre nagyon kiváncsi voltam és egy kicsit csalódnom kellett, mikor megláttam, mivel egy sima házat láttam a fák között. Az itiner szerint 1944-ben 458 magyar katona védte a környéket, majd az orosz ostrom után közel 300 tudott Nyugatra, Ausztria felé menekülni. Az 50-es években a bunkert berobbantották, pár éve kőszegi vállalkozók segítségével tárták fel. Az épület ajtaján mobiltelefonszám volt olvasható, ha valaki megszeretné nézni a bunkert, ezen a számon érheti el azt az embert, aki megmutatja. Az ajtó be volt zárva, idő hiányában nem telefonáltunk, ha legközelebb erre járunk, jó lenne megnézni. A bunkert elhagyva az útat a KO, a Z, majd a Z háromszög jelzésen folytattuk egészen az első ellenörző pontig, a Tábor-hegy 645 méteres csúcsáig. Pecsételés után elnéztünk még Ausztria felé, bár nem volt tiszta az idő, a kilátás gyönyörű volt. A Z háromszögön mentünk visszafelé a Zeiger-nyeregig, innét egy turistajelzés nélküli, de nagyon jól jelzett úton mentünk a Vörös-keresztig. A Vörös-kereszt a Kék Túráról már ismerős volt, de azért újra lefényképeztük. A Vörös-keresztől a K háromszöget követtük a Kopasz-Kendigen keresztül a 2. ellenörző pontig. Mielőtt a ponthoz értünk volna, egy tarvágás tetejéről csodálatos kilátás nyílt Ausztria felé, itt-ott látszottak az Alpok havas csúcsai. Az ellenörző ponton kaptunk folyadék utánpótlást, házi szörpből, ásványvízből és Fantából lehetett választani. Pecsételés után indultunk tovább újra nyugat felé. A K+-t elérve, ezt a jelet követtük egészen az Asztal-kőig. Az Asztal-kő egy kicsit feljebb volt a kijelölt úttól, de ha már erre jártunk nem lehetett kihagyni, felmásztunk rá és fényképeket készítettünk. Visszatérve az útra, a K+-ről balra fordultunk a P háromszögre. Nagyon szép bükkösben vezetett lefelé az út, a Nap szépen sütött át a fák lombjain keresztül. A völgyben volt a harmadik ellenörző pont, itt zsíros ill. lekváros kenyér közül lehetett választani. Szénhidrátpótlás után, még mindig a P háromszöget követve az út emelkedni kezdett. Az ellenörző pont után pár száz méterrel a lábam beakadt egy faágba és én úgy ahogy voltam, hátizsákostól csak annyit vettem észre, hogy a födhöz simulva tanulmányozom a hangyák életét. Egy-két szó elillant a fogaim között, feltápászkodtam és mentünk a Z jelzésig, amely közvetlenül az országhatár mellett halad. Egy idő után becsatlakozott a K jelzés és hosszasan, nagyon szép erdei úton követtük ezeket a jelzéseket. A kettős jelzésről a K háromszögre tértünk le és a Kalapos-kövek mentén értünk a 4. ellenörző ponthoz. Itt frissen sült, házi pogácsát adtak, beszélgettünk egy kicsit a volt iskolatársammal és a párjával (ők voltak induláskor a rajtnál, itt pontőri szolgálatot teljesítettek) és indultunk is tovább. Elértük a P háromszöget és ez a jel bevezetett minket Velembe. Velemben a falu főutcáját kereszteztük, egy darabig az S jelen haladtunk a Cseke-forrás felé.

(Velem:A környék már az újkőkorban is lakott volt. A Szent-Vid hegyen egy Kr. e. XIII-XI. sz.-i őskori erődített telep maradványait tárták fel. A község első írásos említése 1279-ből való, Welyen néven. 1944. december 29. és 1945. március 19. között itt őrízték a Szent Koronát. Lakosságszám: 342 fő.)

A Cseke-forrás mellett értük el a P jelzést, mely az ötödik ellenörző ponthoz vezetett. Az ellenörző ponttól kb. 20 méterre volt egy védett cédrus fa, megérte elmenni lefényképezni. A ponton űdítőt és csokoládét kaptunk. Az ellenörző pont után elértük az S jelzést, mely a cáki műemlék pincesor érintésével haladt egészen Kőszegig.

(Cák: 1279-ben villa Chak néven említik először. Eleinte a velemi Szent Vid várának tartozéka volt. 1532-ben a törökök elpusztították, 1573-ban és 1606-ban keresztény katonaság égette fel. Lakosságszám: 267 fő.)

Az S jelzés Kőszeg legnyugatibb házait érintve futott be a város központja felé, ahol a várban 15 óra 30 perckor kaptuk meg a cél pecsétjét.

Összegzésül: Annak ellenére, hogy első szervezésű túra volt, csak jókat lehet elmondani róla. A pontőrők mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, köszönet nekik. Az ellátás kiváló volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Az útleírás és a jelzések nagyon jók, eltévedni nem lehetett. A túra útvonala nagyon szép helyeken haladt, ezek valóban Kőszeg és környéke rejtett értékei. Csak ajánlani tudom mindenkinek, remélem jövőre újra megrendezik. Gratulálok a szervezőknek, köszönet mindenért.
 
 
Odvas-Kő-risTúra éve: 20092009.05.04 00:12:17
Odvas-Kő-ris 45 (hivatalosan 46,4 km)
2009.05.02.

Bazsival indultunk a túrára. Hajnali kelés után, reggel fél nyolckor rajtoltunk a bakonybéli Picoló vendéglőből. A reggel kifejezetten hűvős volt, Bazsinak eleinte hiányzott az otthon hagyott pulóvere. Az égen szürke esőfelhők tornyosultak, a szél hidegen fújt. A bencés apátság mellett elhaladva, a K+-en hagytuk el a falut.

(Bakonybél: A bencés apátságot 1018-ban alapították. A falu első írásos említése 1083-ból való, Beli néven. 1023-1030 között itt remetéskedett Szent Gellért. A török hódoltság idején a falu elnéptelenedett. A XVIII. sz.-ban szlovákok és németek települtek be. Lakosságszám: 1440 fő.)

A falut elhagyva, a Gemence patak bal partján haladtunk észak felé. Haladásunkat megnehezítette, hogy az útra rengeteg fa volt kidőlve és ezek a fák rendszerint derékmagasságban feküdtek keresztben az úton. A továbbjutáshoz három dolog közül lehetett választani: vagy alattuk bújtunk át, vagy átmásztunk rajtuk, vagy ki kellett őket kerülni. A bújkálást a hátizsák nem könnyítette meg, sőt. Kezdett már egy igazi kalandtúrára hasonlítani a dolog, ezért aztán nem nagyon bántuk, hogy vége lett ennek a szakasznak és kiértünk a Bakonybélt Bakonykoppánnyal összekötő betonútra. A betonon pár métert kellett csak megtennünk és ráfordultunk a Pbarlang jelzésre, mely az Odvas-kő barlanghoz vezetett. A barlanghoz egy nagyon meredek szakaszon kellett felmászni, ezért elég oxigénhiányos állapotban jutottunk fel az ellenőrzőpontig. Levegő után kapkodva köszöntünk a pontőrőknek, akik pecsételtek és csokit adtak. A pontőrők javasolták, hogy menjünk fel a barlang feletti sziklára, ahonnan szép kilátás nyílik a Bakony vonulataira. Megfogadtuk a tanácsukat és felmásztunk. A kilátás tényleg nagyon szép volt, bár nagyon felhős volt az ég és szürke, párás volt az idő. A barlangtól a P jelzésen ereszkedtünk le a már említett betonútig. Az utat keresztezve ismét a K+-en haladtunk nyugati irányba. A következő ellenőrző pont Hubertlak volt, ahol egy számot kellett felírnunk, majd mentünk tovább egészen Ugodig. Ugodon az ellenőrző pont a templom melletti buszmegállóban volt. Nem irigyeltem a pontőrőket, mert nagyon fújt a szél és néha csepegett az eső. Pecsételtek, kaptunk fejenként három almát és mentünk is tovább.

(Ugod: Első írásos említése 1289-ből való. Várát a Csák nemzetségbeli Ugod építette a tatárjárás után. A törökök a várat 1563-ban elfoglalták, de 1566-ban újra magyar kézbe került. 1594-ben a vár három évre újra a törökök kezébe kerül. A török uralom alatt a falu elnéptelenedik, 1608-tól kezdik újratelepíteni. 1648-ban a vár már romos állapotban van. 1753-ban a romokon az Esterházyak templomot kezdtek építeni. Jelenlegi lakosságszám: 1528 fő.)

A főutcáról egy jelöletlen, kövecses útra tértünk rá, mely egészen a közeli szőlőhegyig vezetett. A szőlőhegytől Francia-vágásig mentünk, ahol a következő ellenőrző pont volt, szintén számot kellett felírnunk. Francia-vágás után aztán rendesen eltévedtünk, mert se szalag nem volt, se az utak nem úgy voltak a valóságban, mint az itineren. (Vagy csak mi voltunk bénák?) Ösztöneinkre hallgatva belőttünk egy irányt magunknak. Később kiderült, hogy jók voltak a megérzéseink. Egy szántóföld szélén haladtunk, majd élesen észak-kelet felé fordultunk, átvágtunk egy erdősávon, egy csalánoson és hegyi pincékhez értünk. Itt már gondoltuk, hogy jó helyen járunk, gyakorlatilag visszatértünk az itineren jelölt útra. Innen már az itiner szerint haladtunk Bakonyszücsig. Bakonyszücsön a templom mellett balra fordultunk, hogy útba ejtsük a következő ellenőrző pontot, mely a bakonyszücsi horgásztó volt. Pecsételtek, zsíros kenyeret és üdítőt kaptunk, de mivel nagyon fújt a szél, nem sokáig pihentünk. Visszamentünk a templomig és a főutcáról letérve dél-keleti irányban folytattuk utunkat.

(Bakonyszücs: Első írásos említése 1249-ből való Swich alakban. A község 1544-ben elnéptelenedett. Újratelepítése az Esterházyak által történt 1736-37-ben, német ajkúakkal. A II. világháború után a lakosság több mint egyharmadát Németországba telepítették ki, helyükbe felvidéki magyarokat hoztak.)

Bakonyszücs után egy jól kiszalagozott mezei, majd erdei úton baktattunk, jobbról egyre közelebb kerültek a Bakony vonulatai. Elértük a következő ellenőrző pontot, a Bécsi-árok bejáratát, itt szintén számot jegyeztünk fel. A Nap közben kisűtött, kezdett meleg lenni. A Bécsi-árok bejáratától aztán kezdődött egy hat kilométeres, folyamatos emelkedő, egészen a Kőris-hegy 709 méteres csúcsáig. A folyamatos haladást itt is több helyen kidőlt fák akadályozták, megértünk küzdeni velük. Közben arról beszélgettünk, hogy az erdészet autói hogyan járnak ezen a környéken és arra a megállapodásra jutottunk, hogy valószínűleg sehogy. A fák okozta akadálypálya mellett kellemetlen volt még, hogy a földből fehér színű kis sziklácskák bújtak elő, és amikor ráléptünk, a talpunk nem igazán lelkesedett az érzésért. Egyszóval alig vártuk már, hogy felérjünk a Kőris-hegy tetejére. A hegytetőn volt a 45 kilométeresek utolsó ellenőrző pontja, ahol a pecsét mellé csokit is adtak. A Kőris-hegyről aztán a K jelzésen iramodtunk lefelé. Szó szerint iramodtunk, mert számunkra is meglepő módon, az utolsó nyolc kilométert nagyon jó időn belül teljesítettük, az igaz, hogy folyamatosan lefelé mentünk. A cél szintén a bakonybéli Picoló vendéglő volt, ahova 17 óra 20 perckor érkeztünk meg.

Összegzésül: Az itiner szép, színes, szerintem nagyon jó, bár egyszer még így is eltévedtünk. A pontőrők mindenhol kedvesek voltak, a kiszolgálás megfelelő volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben. A szalagozás nem mindenhol volt tökéletes, voltak bizonyos szakaszok, ahova kellett volna rakni a könyebb tájékozódás végett.
 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20092009.04.27 00:37:21
Tihanyi Gejzírit 33 2009.04.25.

Bazsival indultunk a túrára, Anya sajnos ma otthon maradt. A túra reggelén az autóban ülve azt beszéltük, hogy az autóval hol parkoljunk le. Bazsi azt mondta, hogy a rajtnál, Örvényesen, én azt erősítettem, hogy a célnál, Aszófőn. Végül is közös megegyezéssel Aszófőben maradtunk és ezt később nem bántuk meg. Szóval Aszófőre negyed nyolc után pár perccel értünk, ekkor már az állomáson nagyon sokan voltak a 20 kilométeres távra nevezők. Leparkoltunk az állomás mellett és a sínek mentén reggeli, friss erővel átmentünk az örvényesi vasútállomásra, ahonnan a 33 kilométeres távon indulók rajtoltak. Nevezés után, 7 óra 45 perckor rajtoltunk Örvényesről.

(Örvényes: Első okleveles említése 1093-ból való, Ermenes néven. Már a középkorban is említik három vízimalmát, melyek közül az egyik ma is látható. A török pusztítás következtében elnéptelenedett. 1733-ban a tihanyi apát német telepesekkel népesítette be. Jelenlegi lakosságszám: 157 fő.)

Örvényesről a KL jelzésen indultunk észak felé. Útunk a falu északi részén lévő Malom múzeum és a temető mellett vezetett ki a faluból. Az út hegyi pincék és szőlők mellett vezetett, közben csodálatos, virágban pompázó orgonabokrokat lehetett látni. Az idő kegyes volt hozzánk, a Nap sütött, az ég kék volt, a madarak csiripeltek, az orgonabokrok fenséges illatot árasztottak, egyszóval rendben volt minden. Az első pecsételő hely a Klára-pusztai lovaspanzió melleti buszmegállónál volt. Pontosabban nem is pecsételő hely, hanem elllenőrző pont volt, ahol mindenkinek saját magának kellett lyukasztani. Az igazolás után folyamatosan haladtunk tovább észak felé, egészen Pécselyig.

(Pécsely: Első említése Nagy Pécsely formájában 1530-ban fordul elő. Eleinte királyi birtok volt, majd a tihanyi apátság, később a veszprémi püspökség tulajdonába került. A török uralom után 1696-tól Nagypécselyt és Nemespécselyt különböztetnek meg. A falu 1942-ben egyesül. Jelenlegi lakosságszám: 560 fő.)

Pécselyt elhagyva már nagyon közelről láttuk Zádor-hegyet, melyen Zádor váránál volt a második pecsételő hely. A hegyet megmászva, kissé lihegve, izzadva értünk az igazoló pecsétet adó hölgy lábai elé.

(Zádor vár: 1384-ben Anjou Mária engedélyezi Vezsenyi László étekfogómesternek, hogy barnagi uradalmán kővárat építsen. Az erődítmény el is készül, de a veszprémi káptalan tiltakozását fejezi ki, mivel a Vezsenyiek erőszakkal távolították el az ő birtokait jelölő határjeleket az építkezés során. A pert a veszprémi káptalan nyerte meg, ezért a Vezsenyi család kénytelen volt elhagyni a várat. A török elleni végvárrendszerben a várnak nem volt szerepe, falai gazdátlanul omladoztak és omladoznak a mai napig is.)

A várból lefelé jövet azon meditáltunk, hogy őseink nagyon jól tudták, hogy hova kell építkezni, mert a kilátás gyönyörű volt a tihanyi félszigetre. Arról is beszélgettünk, hogy nem tudjuk, hogy hol lesz az 1100 méter szintkülönbség, de ezt a túra vége felé aztán megtudtuk. A várból eleinte a P jelzésen, majd újra Pécsely keleti részén áthaladva az S jelzésre váltva haladtunk dél felé, Aszófőt érintve a tihanyi félsziget felé.

(Aszófő: Első írásos említése 1093-ból való, Azzofeu néven. A falu a tihanyi apátság birtokában volt. A törökök a települést teljesen elpusztították. A XVIII. században népesült be újra. Jelenlegi lélekszám: 357 fő.)

Az aszófői vasúti átjárót elhagyva a balatoni kerékpárúton haladtunk Tihany-Sajkod felé. A 20 kilométeres távot teljesítők közül már sokan jöttek velünk szembe, akiknek a cél szintén az aszófői vasútállomás volt. A kerékpárútról az Apáti templomromnál tértünk le, melyet elfáradt talpunk nem nagyon bánt.

(Apáti templom(rom): 1211-ből való az első írásos említése. A templom a XII. században épült, román stílusban. Az Apát-hegy lábánál lévő hajdani Apát település egyetlen ránk maradt emléke. Annak idején Apát falu a tihanyi apátság tulajdonában volt, maga a falu a templom körül helyezkedett el. A török hódoltság idején a falu a templommal együtt elpusztult. A templomot 1999-ben az OMVH tervei szerint építették újjá.)

Az Apáti templomot elhagyva a P+-en mentünk a Nyereg-hegyig, majd a P háromszögön jutottunk el az Apáti-hegy legmagasabb pontjára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tihanyi Külső- és Belső tóra. A Külső-tó lápos, mocsaras, náddal, vízi növényekkel benőtt tónak látszik, azonban az ott élő állatok biztosan jól érzik magukat, legalábbis a békák hangos brekegéséből úgy tűnt. A P háromszögön leereszkedve a P jelzésen jutottunk el a Belső-tóig, amely teljesen ellentétje volt a Külső-tónak. A Belső-tó víze gyönyörű kék volt, vízi növények nem voltak láthatók a víz felszínén. A Belső-tótól a P+-en értük el az Aranyház, majd az Átjáró barlangi pecsételőhelyeket. Az Átjáró barlangtól a P körúton, majd A P+-en értünk el a Gejzír-mezőig. A Gejzír-mezőt elhagyva továbbra is a P+-en haladtunk, és a várva várt frissitőponthoz értünk, mely a Természetvédelmi Igazgatóság kerítése mellett volt. A frissítőpontot tényleg nagyon vártuk, főleg mi, akik 33 kilométeren voltunk, ugyanis a nagy meleg miatt gyakorlatilag minden magunkkal vitt folyadékunk elfogyott. A frissitőponton nagyon finom teát kaptunk és zsíroskenyeret. A zsíroskenyér külön meglepetés volt számunkra, ugyanis a szolgáltatásoknál az étel nem volt megemlítve. Ezúton is köszönet a szervezőknek!
A frissitőpontot elhagyva kezdődött a túra igazi embert próbáló szakasza. Folyamatosan felfelé haladtunk, közben a húsz kilométeres távon indulókat előzgettük. Nem azért előztük meg őket, mert mi annyira profik vagyunk, hanem a koruk miatt, ugyanis nagyon sok idősebb sporttárs is indult a rövidebb távon. A kemény, meredek szakaszokon ámulatba ejtően haladtak felfelé, csak csodálni lehet őket és ha olvassák e sorokat, kérem fogadják el gratulációmat. Szerintem a mi korosztályunk ennyi idősen ilyen tettekre már nem lesz képes.
A meredek szakaszok tényleg embert próbálóak voltak, mikor azt hittük, hogy vége van, jött a következő hegymenet. Így jutottunk el a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontjára, amely szerintem nem is a legmagasabb pont volt, mert még ezután is mentünk felfelé:)
Végül a Nyereg-hegyi ellenörző pontnál lyukadtunk ki, ahol újra pecsételtek, majd a már ismert úton jutottunk el az Apáti templomhoz, majd a kerékpárúton a célhoz, az aszófői vasútállomáshoz. A célba 15 óra 45 perckor értünk be. Gratuláltak, szép kitűzőt és Elismerést kaptunk.

Összegzésül: A túra útvonala nagyon szép helyeken halad, aránylag kevés a betonút. A pontőrők mindenhol kedvesek voltak. Az itineren a térkép gyakorlatilag használhatatlan. Az itiner másik oldalán lévő útvonalterv alapján, a félszigeten jól feltüntetett turista jelzéseknek köszönhetően a túra nagy eltévedések nélkül teljesíthető. Véleményem szerint a hosszabb távot vállalóknak biztosan jól esett volna még egy frissitőpont beiktatása, ahol ha mást nem is, de folyadékot kaphattak volna.
 
 
Kemenes 60 / Berzsenyi 30 / VULCANhUSz / Hevenesi G. emléktúraTúra éve: 20092009.04.12 11:42:11
Berzsenyi 30 (hivatalosan 33,5 km) 2009.04.11.

Bazsival indultunk el a túrára, Anya ma otthon maradt a picivel. Reggel 7 óra 25 perckor értünk az interneten meghirdetett rajthelyre, azonban zárt ajtókat találtunk. Több túrázó társsal együtt néhány percig tanácstalanul álltunk az Arany János utcai Művelődési Háznál, mikor egy túrázó társ felhívta a főrendezőt telefonon. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a start és a cél máshol lesz, mint a meghirdetett. Mindannyian átmentünk az új helyre és regisztrálás után, 7 óra 45 perckor indultunk Nagysimonyiból.

(Nagysimonyi: 1237-ből Symon alakban már ismert a neve. A középkorban pálos rendház állt a településen. Itt született Dugovics Titusz, a nándorfehérvári hős, aki magával rántotta a mélybe a török zászlót kitűzni akaró ellenséges harcost. Jelenlegi lélekszám: 1021 fő.)

Nagysimonyit a P jelzésen hagytuk el. Utunk szőlők, gyümölcsfák között haladt. A gyümölcsfák gyönyörűen virágoztak, a Nap sűtött, a madarak énekeltek, az ég kék volt, egyszóval minden nagyon rendben volt. Az út a Kemenesmihályfai betonútig kifejezetten szép, kies helyen haladt. A betonútat elérve aztán szomorúan vettük tudomásul, hogy egy jó darabon betonon kell folytatni tovább utunkat. A P jelzés a térképpel ellentétben nem a szőlőhegyen keresztül, hanem az országúton érte el Kemenesmihályfát. Elhaladtunk a Vidos kastély mellett és beértünk a falu központjába.

(Kemenesmihályfa: A falu elődje Chep falu volt, melyről az első feljegyzés 1272-ből származik. 1456-ban Myhalfalva néven említik. Nevét kisebb megszakításokkal az 1700-as évektől írják ebben a formában. A középkorban az Ostffyaké volt, később a Kolta Vidos család szerzett itt birtokot. Vidos József (1805-1849) nemzetőr ezredes tagja volt az 1848. március 15-én Bécsbe küldött Országgyűlési delegációnak, majd kormánybiztosi megbízást kapott. Az ő parancsnoki vezetésével szabadult fel a horvátok által elfoglalt Nagykanizsa. A szabadságharc után bujdosni kényszerült. Jelenlegi lakosságszám: 579 fő.)

Kemenesmihályfa fő utcáján végighaladva átértünk Kemenessömjénbe, ahol szintén a főutcán kellett továbbhaladnunk az első ellenőrző pont felé.

(Kemenessömjén: Első írásos említése 1280-ból való. A tatárjárás után épült ujjá a mai helyén. A község első birtokosai az Ostffyak voltak. A török időkben a székesfehérvári iszpáhiknak adózott. A XVI. századtól hol a Magyar Királysághoz, hol a Török Birodalomhoz tartozott, attól függően, kinek, hogyan kedvezett a hadiszerencse. Berzsenyi Dániel 1799-től 1804-ig élt Sömjénben, költői pályafutása itt indult el. A XIX. században Savanyú Jóska, bakonyi betyár többször megfordult a faluban, amikor bujdosnia kellett a Veszprém megyei hajdúk elöl. Jelenlegi lakosságszám: 631 fő.)

Kemenessömjénben az első ellenőrző pont a falutól északra lévő szőlőhegy tövében, a Berzsenyi présháznál volt.

(Berzsenyi Dániel: 1776-ban született. 1788-ban a soproni evangélikus líceumban kezdte meg tanulmányait. 1793-ban elszökött Sopronból és katonának állt. Kevesebb mint egy év múlva innen is megszökött. Apjával nagyon rossz volt a kapcsolata, és ez végül teljesen megromlott, mikor édesanyja meghalt. Apjától való menekülésként feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát. Felesége birtokán, Sömjénben telepedtek le, itt gazdálkodással foglalkozott. 1804-ben a Somogy megyei Niklára költöztek. Sokáig titokban tartotta, hogy verseket ír. 1808-ban Kis János nevű barátja egy egész verseskötetét küldte el Kazinczynak, innentől fogva indult meg a kettőjük közti levelezés. Kölcsey az 1810-es években szigorú kritikát írt róla, melyet személyes támadásnak érzett. 1825-ben válaszolt Kölcsey kritikájára "Észrevételek Kölcsei recenziójára" címmel. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1836-ban halt meg Niklán.)

A présház mellett áll egy emlékkő, mely annak a fának a helyén áll, amelynek árnyékában Berzsenyi az első verseit írta. Az ellenőrző ponttól vissza kellett mennünk a faluba, majd a falu főutcájáról dél-keleti irányba kellett az S jelzésen Celldömölk felé letérnünk. Kb. 4-5 km hosszú, unalmas, egyenes mezei út következett, különösebb látnivaló nélkül. Az út egészen Celldömölkig vezetett.

(Celldömölk: Öt, egymástól független helység összecsatolásából alakult ki: Pördömölk, Nemesdömölk, Kiscell, Alsóság és Izsákfa.
Pördömölk apátsági székhely volt, első írásos említése 1252-ből való. Feltételezik, hogy a templom egy római kori villa alapjaira és köveiből épült.
Nemesdömölk első írásos említése 1457-ből való. 1681-ben az evangélikusok szabad vallásgyakorlására artikuláris helynek jelölik ki.
Kiscell 1745-től kegyhelyként műkődött, a máriazelli kegyszobor másolata volt itt. A kegyhelynek köszönhetően indult fejlődésnek a település. 1748-ban szentelték fel templomát.
Alsóságot 1272-ben említik először. 1558-tól a XIX. századig mezővárosi rangja volt. Jelentőségét Kiscell felemelkedésével veszítette el.
Izsákfa első írásos említése 1435-ből való. A török kori pusztítások nem kerülték el, 1571-ben elhagyott faluként tartják számon. Itt született Savanyú Jóska, a híres bakonyi betyár, akit 1841-ben az alsósági templomban kereszteltek meg.
Alsóságot 1950-ben, Izsákfát 1979-ben csatolták Celldömölkhöz. Jelenlegi lakosságszám: 12 000 fő.)

A celldömölki vasútállomásnál jobbra fordultunk a város központja felé. Sajnos Celldömölköt elérve újra betonon kellett haladnunk kilométereken keresztül. A város központját elhagyva Alsóságra értünk, majd az egyik kereszteződésben nyugatra, a Ság hegy felé fordultunk. Itt is folyamatosan betonon mentünk és ez a nagy melegben egyre kellemetlenebb volt. Elérve a hegy lábát újra találkoztunk az S jelzéssel és azt követtük tovább a hegy derekáig. A hegy derekánál az S háromszöget követve értük el a hegy csúcsát, ahol a második ellenörző pont volt. A csúcsról - bár párás volt az idő - szép kilátás nyílt a Kemeneshátra. Bazsi egy itt elrejtett geoládát keresett, sajnos GPS nélkül nem találta meg. A hegyről az S kereszten folytattuk tovább az utunkat, eleinte szőlők között, később széles mezei úton Mesteri felé.

(Mesteri: 1935-ben Alsó- és Felsőmesteri összecsatolásával jött létre. Birtokosai a Békássyak és a Batthyányiak voltak. 1968-tól termálfürdő üzemel a faluban. Határában van egy pszichológiai rehabilitációs intézet, ahol Benedek István dolgozott, és az itteni élményeit örökítette meg az Aranyketrec című regényében. Lakosságszám: 274 fő.)

Mesteriben a Szent Mihály kápolnánál balra, nyugatra fordulva egy jelöletlen, széles mezei úton haladtunk tovább egyenesen, kilométereken keresztül. Ezen a szakaszon utolértünk egy egyedül haladó hölgyet, akivel beszélgetésbe elegyedtünk. Kiderült, hogy élete első teljesítménytúráját teljesíti. Beszélgetés közben felvette a ritmusunkat és innentől fogva végig velünk haladt, egészen a célig. Ezen a jelöletlen, egyenes úton egészen a Belső-hegyi kápolnáig kellett haladnunk, ahol a harmadik ellenörző pont volt. Pecsételés után észak felé fordultunk és a közben beérkező P jelzésen mentünk egészen Sitkéig.

(Sitke: A római kori Bassiana város helyén alakult ki. Első okleveles említése Sitka néven 1251-ből való. A XV. század végére mezővárosi rangot kapott, majd Kis- és Nagysitkére vált ketté. 1946-ban egyesült újra a két falu. Jelentős birtokosai az Esterházyak, Nádasdyak és a Fesőbüki Nagy család voltak. Lakosságszám: 689 fő.)

Sitkén elérve az országutat, eleinte az út melletti földúton, később az országúton kellett Nagysimonyi felé haladnunk. A végén ez a betonos szakasz már egyikünknek sem tetszett és alig vártuk, hogy beérjünk a célba. Célba érkezésünk ideje: 14 óra 45 perc.

Összegzésül elmondható, hogy a túra jól szervezett volt, az ellátás megfelelő. A pontőrök mindenhol segítőkészek voltak, amire kíváncsiak voltunk (megtett út, hátralévő kilométer) mindig kielégítő választ kaptunk. Az iteneren hiányoltam, hogy a megtett kilométerek, és a pontok közötti távolság nem volt feltüntetve. A túra egyetlen hátránya, hogy nagyon sok volt a betonos szakasz.

 
 
Thury György emléktúraTúra éve: 20092009.04.05 18:33:37
Thury 30, (hivatalosan 28,8 km), időpont: 2009.04.04.

Több teljesítménytúra van már mögöttem, de ez az első alkalom, hogy az élményeimet megosztom másokkal.

A túrára Anyával és Bazsival indultam, napsütéses, szép tavaszi reggelen. A gelsei termálfürdőnél volt a rajt és a cél. A regisztrálás után 8 óra 20 perckor indultunk a fürdőtől Gelse főutcája felé, ahol a P kereszten hagytuk el a falut.

(Gelse: Az Árpád-kor óta lakott település. Első okleveles említése 1280 körül való, Guelse néven. A lakosok födműveléssel, állattenyésztéssel, szőlőmüveléssel foglakoztak. Egyes feltételezések szerint vára is volt, melynek parancsnoka Ördögh kapitány. A török támadások miatt a falu teljesen elnéptelenedett. A környék legnagyobb csatája a török ellen 1587 augusztusában, Gelse és Kacorlak határában zajlott le. A XVIII. századtól népesedett be újra. Jelenlegi lakosságszám: 1261 fő.)

A P kereszten a Vágási erdőn át, szinte folyamatosan emelkedve értünk el az első ellenőrzési pontig, mely a P és a P kereszt elágazásánál volt a dombtető melletti kereszt közelében. A tetőről visszanézve, a reggeli napsütésben nagyon szépen látszott a dél-zalai dombvidék.

Az első ellenőrzési pont után a P jelzésen haladtunk tovább Kerecseny déli részének érintésével.

(Kerecseny: Első írásos említése 1255-ből való, Kerechen néven. 1472-ben Alsó- és Felsőkerechen néven megkülönböztetve fordul elő. 1574 körül volt egy kisebb erődítménye, melyet 1600-ban az őrség felgyújtott és többé már nem építették újjá. Erőteljes fejlődésnek a XVI-XVII. században indult. 1770-re a nemesek száma 30 volt a faluban. 1828-ban 73 házban 463 ember lakott. A község ma nem az eredeti helyén fekszik, hanem attól kb. 1 kilométerre dél-nyugati irányban. Jelenlegi lakosságszám: 281 fő.)

A kerecsenyi temetőt elhagyva már feltűntek Orosztony házai. Továbbra is a P jelzést követve értünk be Orosztony központjába, ahol az italbolt előtt volt a második ellenőrző pont.

(Orosztony: Első írásos említése 1251-ből való, Vruztun alakban írták a nevét. A zalavári apátság jobbágyközsége volt. Három különálló részből állt: Alsóorosztony, Felsőorosztony, Baksaháza. 1571-ben Alsóorosztony területén esett el Thury György, Kanizsa várkapitánya. A falut a törökök teljesen felégették. Templomát 1778-ban építették újjá, ekkora már Alsó- és Felsőorosztony is egybeolvadt. Baksaháza 1908-ig őrizte önállóságát. Jelenlegi lakosságszám: 516 fő.)

A pecsételés után délnek fordultunk és a Z jelzést követtük. Az idő egyre melegebb volt, a Nap nyári melegen sütött, a végén mindenki már csak polóban volt. Az utolsó házakat elhagyva a beton út kavicsosra váltott, jobbról és balról az utat szántóföldek vették körül, messzebbről erdők sötétlettek. Ezen az úton értünk el a Thury kopjafához.

(Thury György: 1519-1571.április 2. Nagyapja Hunyadi Mátyás seregében szolgált. Thury iskolába nem járt, valószínű, hogy írni, olvasni nem tudott. 1556-ban a lévai vár kapitányának nevezik ki, 1558-ban Várpalota kapitánya lett. A törökök körében ekkor vált rettegetté, mert sorra hívta ki párbajra a törökök legjobbjait és mindegyiket legyőzte. 1566-ban 500 katonájával addig tartotta Palota várát a 7-8000 fős török sereggel szemben, amíg a felmentő sereg meg nem érkezett. 1567-ben Kanizsa várának kapitányává nevezték ki. Ekkor már az ország első számú bajvívója volt, külföldön is ismerték a nevét. Kortársai szerint több mint 600 győztes párviadala volt. 1571. április 2-án a törökök Orosztony határában 150 lovasával tőrbe csalták és megölték. Fejét levágták és Isztambulba küldték. Testét Kanizsán temették el.)

A Thury kopjafa után pár száz méterrel a Z jelzésről a P háromszögre fordultunk. Folyamatosan emelkedve értünk el az örömhegyi kulcsosházhoz, ahol a harmadik ellenörző pont volt. A kulcsosházban büfé üzemelt és mindenki elég kedvező áron vásárolhatott az italválasztékból, sőt finom bográcsgulyás is volt. Több túratársunk élt is az ajánlattal, mi csak italt vásároltunk és mentünk is tovább. A büfét üzemeltető idősebb úr mindenkivel nagyon kedves volt, köszönet érte utólag is.

A kulcsosházat elhagyva az Örömhegy-gerincén haladtunk tovább pár száz métert a P háromszögön, míg el nem értünk a Rockenbauer kopjafáig.

(Rockenbauer Pál: 1933.01.14.-1987.11.26.
Az ELTE Természettudományi Karának földrajz-biológia-kémia szakán végzett. Az egyetem után a Magyar Televízióhoz került, ő szerkesztette a természettudományos műsorokat. 1965-ben rendezte "Levante vízén" címmel az első magyar expedicíós filmsorozatot. 1968-ban eljutott az Antarktiszra. A 70-es évek elején a "Napsugár nyomában" című filmsorozat rendezőjeként bejárta a fél világot. 1976-ban a "Jöjj és nézd a Kilimandzsárót" című filmet forgatta Afrikában. 1979. július 31-én indult el 10 fős csapatával az Országos Kéktúra bejárására, melynek nyugati végpontjához 1979. október 14-én érkeztek meg. A túráról készült film címe: "Másfél millió lépés Magyarországon". 1982-ben filmet forgatott a Pamírban, ő is megmászta a Kommunizmus csúcsot. 1986-ban filmes stábjával útra kelt Velemből és dél felé indultak Kaposvár, majd Szekszárd felé. Erről az útról készült az "...és még egymillió lépés Magyarországon" című útifilm. A filmet azonban már csak halála után mutatták be a tévében. 1987. november 26-án halt meg, hamvai a Mecsek lábánál, a zengővárkonyi több száz éves szelídgesztenyésben nyugszanak. Emlékét a tiszteletére elnevezett Dél-Dunántúli Kéktúra útvonal is őrzi.)

A Rockenbauer kopjafánál A P háromszögröl a K jelzésre fordultunk. Erdős vidéken haladtunk egészen a Gesztenyeházig. A Gesztenyeháztól a K keresztet követtük a Farkas-hegyen át a József-hegyi haranglábig, ahol a 4. ellenőrzőpont volt, egyben frissitőpontként is üzemelt. Vajas illetve zsíros kenyérből lehetett választani és mindenki nagyon finom hideg teát kapott. A pontőrök itt is nagyon kedvesek voltak és ez az egész túrára végig elmondható. A zsíros kenyér mellett megettünk még egy otthonról hozott szendvicset is és indultunk tovább a K kereszten Nagybakónak északi házait érintve.

(Nagybakónak: Első írásos említése 1193-ból való. Jobbágyok lakta település volt. A XIV. századtól két részre különült: Kysbakonak, Nagbakonak. 1600-ban a Nagykanizsa ellen vonuló törökök teljesen elpusztították. A XVIII. század elején a mai helyén települt lassan újjá. Jelenlegi lakosságszám: 535 fő.)

Bazsi itt talált az úton egy lábatlan gyíkot, akit megszánt és visszatette a fák és bokrok közé. Nagybakónak házait elhagyva a K keresztről újra a K jelzésre tértünk és eljutottunk az Árpád forráshoz. Az erdő itt kimondottan gyönyörű volt a napsütésben, fehér és lila virágok nyíltak mindenütt. Igazából itt három forrás található, az Árpád forráson kívűl még két másik forrás is. Ittunk a forrás tiszta vízéből és nekiindultunk egy elég meredek emelkedőnek. Az emelkedő tetején a K jelzésről a Z jelzésre fordultunk és hamarosan a fák mögül kibukkant, most már teljesen közelről az újudvari TV torony. Miközben a torony melletti kőkeresztnél lévő pecsételőhelyhez mentünk, addig Bazsi megkereste az itt elrejtett geoládát.
Ez a pont volt a 20 kilométeresek frissitőpontja, de mivel jócskán maradt még enni-és innivaló, mi is kaptunk egy-egy pohár teát. Köszönet érte utólag is.

A kereszttől már végig a K keresztet kellett követnünk. Az út egy gyönyörű erdőben vezetett és folyamatosan lefelé mentünk a Csibiti tóig. A tónál Bazsi megkereste a második geoládát, majd indultunk tovább. A tó után egy darabig megint erdőben haladtunk egészen egy hosszú, meredek szakaszig, ahol a gerincen jobbra, északi irányba fordultunk. Itt megálltunk egy kicsi időre kifújni magunkat, közben kb. 10 méterre elment mellettünk egy őzike. Már ezért is megérte pihenni. Ezután már gyakorlatilag a gelsei szőlőhegy gerincén haladtunk végig pincék között. Innen egy idő után már leláttunk a termálfürdőre. Az utolsó szakasz egy jó hosszú betonos szakasz volt, szerencsére lefelé kellett rajta menni, de a Nap már ekkor igen melegen sűtött, az arcunk rendesen meg is égett. Végül 14 óra 20 perckor beértünk a célba, mely szintén a termálfürdő volt. Kaptunk kedvezményes belépőjegyet, de mivel programunk volt, nem éltünk a lehetőséggel.

Összegezve nagyon szép túra volt, nagyon jó idővel, végig napsütéssel. A pontőrök mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak. Az itiner használható volt, eltévedni szerintem nem lehetett vele.



 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár