Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Kiss Péter Emléktúra a MátrábanTúra éve: 20142014.02.22 11:54:44
Kiss Péter emléktúra a Mátrában 57km-es táv 2014.02.15

Az egyik társamnak meséltem túra közben azt a TV-s élményemet, amit péntek este láttam a Spektrumon. A közvetlen õsünk egy olyan futásra termett vadászó ember volt, aki a szavannán kergette az antilopokat. Hogyan???!!! Van ember, aki utolér egy antilopot? Igen, van. De, nem azonnal. Õsünk addig járt a vad nyomában, amíg az össze nem esett a fáradtságtól. És az ember kibírta ezt. Ha elfáradt is, csak a vágyott cél lebegett a szeme elõtt. A mai busmanok, akiknél még itt-ott él ez a módszer, gyakran 50km-en át ûzik a vadat. Nincs kitartóbb futó az embernél…

Ezekkel a gondolatokkal erõsítve magam, vágtam neki az 57km-es, 3000 méter szintkülönbséget kóstáló túrának. Reggel idõben érkeztem, s amíg a rendezõség precíz készülõdését szemléltem, az ismerõsök üdvözlése mellett arra is jutott idõm, hogy Kiss Péterrõl, a túra névadójáról elmélkedjek, aki hõsi halált halt a Himaláján. Talán nem kegyeletsértõ, ha megosztom a gondolataimat. Ott, abban a pillanatban, amikor döntött, Péter biztosan számot vetett a kockázattal, vállalva azt is, hogy lemond a földi életrõl, de ezzel a döntésével az örök életre „fizetett be”. Bármilyen sikeres hegymászóvá is vált volna élete során, egy pár évtized múlva nyilván leginkább csak szakmai berkekben emlékeztek volna a nevére, de így, sovány vigasz ugyan a családnak és a nemzetnek, neve örökké élni fog, sok-sok emléktábla, egyesület, mozgalom fogja viselni, mint ez a teljesítménytúra is, és szimbólumává lesz a magyar emberek szemében a hûségnek, a bátorságnak, a hõsi önfeláldozásnak. Nemzedékek ismerhetik meg a két hegymászó, tragédiájában is megható, gyönyörû, filmszerû történetét. Szívesen kidobálnánk az emléktáblákat, bárcsak élnének inkább, de mára már számot kell vetni a megmásíthatatlannal. Ma már nem firtatja senki, mi lett volna ha…

7:01-kor indulok. Elég nagy lendülettel kezdek, igaz nem sportcipõben, bakancsban indulok, de eleinte olyan futósra veszem a figurát. A lendületem jó, igaz a lejtõ adja hozzá a hajtóanyagot. Percek alatt lerobbanok Mátrafüredre. Eddig jó. Lássuk a Kékes-tetõt. A kék háromszögön felfelé beleadok apai-anyait, azért H.Feriék lazán megelõznek. Szerencsém van, hogy itt felfelé, így egy pár percet tudunk beszélgetni, mielõtt elrobognának. Eljön az idõ, amikor újra részese lehetek egy ilyen klassz futócsapatnak, addig is örülnöm kell, hogy a paleo-koszttól lesoványodva és valamelyest legyengülve most azért rendesen tolom felfelé. Így aztán Kékes viszonylag hamar bekövetkezik, az elsõ 8,5km könnyen kipipálva. Amikor újabb nagy lendülettel indulok lefelé a ponton felszívott forró teától hajtva, már úgy gondolom, ez a túra kész, lejátszott meccs. A Markazi-kapuig alig gyengülök, és az Ilona-vízesésnek, a Mátra egyik legszebb geológiai jelenségének is hamarosan újra örülhetek. Egy futó sráccal vágunk át az erdõn, navigálom az ismerõs terepen. Aztán „leugrik” a szikláról a mélybe, és gyorsan eltûnik. Én inkább kerülök a szerpentinen, bár úgy tûnik itt mandínerezni sem könnyebb, mint egyenesen a lyukba találni. Most egy pár pillantással végzek a „mûremekkel”, aminek jeges „partján” nem régiben egy jó félórát üldögéltem egyedül, míg csendben bealkonyodott, miközben álomittasan feloldódtam a jég folyamatosan átfestõdõ ezernyi árnyalatában, a tüdõcsúcsomig leslukkolva a „zuhatag“ steril, jeges lehelettét. A két héttel ezelõtti csodás jégbarlangnak már nyoma sincs, csak a magas sziklák peremérõl veti magát alá a bõségesen megduzzadt patak, nagy vastag sugárban, mint valami dögönyözõben. A vakító kristályfolyam peremérõl csillámló szálak rongyolódnak le, majd az egészet elnyeli a föld, hogy helyet adjon a felülrõl sürgetõen tolakodó újabb anyagfolyamnak.

A Csevicéig még kocogok, de már érzem, hogy nagyjából idáig tartott a gyorsasági szakasz. A sárga sávon felfelé még némi erõt mutatok fel, de mire a sárga kereszthez érek, már magához csalogat egy szimpatikus farakás. Befészkelem magam az oldalába, a túrán való bõséges ellátás ellenére elkezdem kienni a zsákomat. Sok szõlõcukrot szétrágok, de egy ellenáll, sõt, olyan kemény, mint a kõ. Végül õ gyõz, lepattan a teljesen épp rágófogamból egy darabka. Ezt inkább elszoptam volna, mert így beszoptam. Nem lesz tõle túl jó kedvem, de most elsõ a küldetés, a „veszteségeket” majd a csata után mérjük fel. Ez a további „étvágyamat szegi”, így felhagyok a tájékozódási kulcspontban elnyert ideiglenes forgalomirányító szerepemmel is, tovább indulok, pedig már olyan jól letelepedtem ide. Felfelé összefutok Istvánnal, már a Rózsaszállás erdészház után, akivel egy darabig társak leszünk. Épp a Kékes északi oldalán elterülõ, nagy kiterjedésû természetvédelmi területen, egy õs bükkösben haladunk át, kidõlt, évszázados bükkfák alatt bujkálva, sok helyen csodálatos panoráma nyílik észak felé kitekintve. Ha egy picit keskenyebb lenne az ösvény, még félelmetes is lehetne, gondolom, mert mellettünk szinte függõlegesen szakad a mélybe a hegyoldal, egy nyári, szlovéniai magashegyi kalandomra emlékeztetve. De így bátran haladhatunk egymás mellett beszélgetve is, az õserdõk fontos fajmegõrzõ szerepérõl értekezve. Kár, hogy, csak ilyen helyen hagynak meg kisebb rezervátumokat, szinte mindig bükkösöket, ahol egyébként is szinte lehetetlenség lemûvelni, a legtöbb helyen meg tarra vágnak mindent. Késõbb még egy kis kocogásra is ingerel a pazar környezet, bár mára ez az utolsó kitörési kísérletem a gyalogos sávból. Sombokornál megint hangulatos ellenõrzõ pont következik. Ezen a túrán, méltóan a tartalmához, mindenhol családias fogadtatásban, bõséges ellátásban részesültünk kivétel nélkül minden ellenõrzõ ponton. Ha másért nem, már ezért megéri végigjárni ezt a csodálatos vonalvezetésû teljesítménytúrát. S akkor még nem beszéltem a remek, kora tavaszi színezésû fényekrõl, a kedves túratársakról. Amikor leültem a farakásra, összegubancolódó izmaimat kisimítani, sok túratársam, látva mi történt, azonnal felajánlotta a saját magnézium készletét segítségként, senki nem ment el mellettem egy bíztató szó nélkül. Készleteket cipelek magammal eleget, de a bíztató szavak is hozzájárultak, hogy pár percen belül már kutya bajom nem volt, kiállt a görcs, csak a futást kellett mellõznöm az napra. Most a túra legszebb szakasza következik, a zöld kereszten Lajosháza felé, a Csór-réti víztárolóból érkezõ Nagy-patak völgyében szlalomozva, a régi kisvasút nyomvonalát követve, amelynek mûtárgyai, sõt egyes helyeken még a talpfák nyomai is kivehetõk. Mindig fájdalmas, funkcióját vesztett, megszûnt kisvasutakat látni, de a természet azért köszöni szépen, jól elvan vonatok nélkül is. Ráadásul, épp a közelben található a közelmúltban újraépített szárnyvonal, Lajosházától, Szalajkáig. Vannak még csodák. A patak átkelések némileg lelassítanak, István a botjával átszáguld a víz felett. Késõbb látom egy vasúti híd gerendáján egyensúlyozni. Egy pillanatra megtorpan úgy közép tájt, majd átrohan rajta. Ezt inkább kihagyom, mert mûugrásra ma nem vágyom valahogyan. A fûzõmmel is bajlódok, mert csak lazán csomózva tudom a bakancsot elviselni, de mióta nedves lett a fûzõ állandóan kienged. Ha újra kötöm, le kell evickélnem a patakig, hogy kezet mossak, mert az új kisgépemet csak nem akarom sáros kézzel markolászni.

Így érkezem a pontra, ahol a szokásos buli hangulat fogad, komplett svédasztallal. Mindenkit nagy tisztelettel, és kitörõ örömmel fogadnak. Látom, mások is hosszasan elidõznek itt. Nehezen akaródzik nekivágni a túra leghosszabb emelkedõjének, amikor a lajosházi gödörbõl, Mátraházán keresztül újra ki kell mászni Kékestetõre. Egyedül indulok felfelé. Erzsikéék elõznek be, de „örömmel” látom, hogy ez az emelkedõ még õket is megdolgoztatja, bár késõbb a lapályosabb részeken már kocogásba fognak. Ezt most mellõzöm, inkább pár szép zselégombás felvételt készítek a ragyogó napsütésben, közben hallgatom, ahogy a cinkék a környezõ bokrokon ugrándozva felháborodottan pörölnek velem, mert éppen behatoltam a felségterületükre, és úgy általában élvezem a kora-kora tavaszi erdõ nyugodt, derûs hangulatát, most sehogy sem vágyom száguldozásra. Lassan felaraszolok tehát Mátraházára, a gyors tempó amolyan savanyú szõlõ számomra, igaz, a sok túrázó közül, akiket még Lajosházán hagytam magam mögött, csupán egyetlen srác elõz meg, amikor éppen belemélyedek egy korhadó fatörzs kínálta sokszínû étlapba. Errõl jut eszembe, már másfél éve próbálkozom paleolit étrenddel, a súlyom jelentõsen csökkent ugyan, de valahogy mintha a kirobbanó energiaszintem is elszállt volna az elvesztett kilókkal. Mátraházán aztán „súlyos döntést” hozok, felfüggesztem az eddigi étrendemet, és benevezek egy „sajtos-tejfölös-fokhagymás” lángos evõ versenybe, amit megnyerek. Magam is meglepõdöm, amikor a kocsikeréknyi, ínycsiklandóan finom illatú, lágy, omlósan olvadó tésztájú képzõdmény pillanatok alatt eltûnik a szemem elõl az asztalról, és két perc múlva már csak a zsíros papír, és a szanaszét hulló sajtreszelékek emlékeztetnek rá. Tonikot szeretnék még inni, mivel a kinin kiváló izomlazító, de nincs, így maradok a kólánál. Sajnos ezen a túrán már erõsen túl koffeinizáltam magam, ami viszont fokozza a görcskészséget, amit a bakancs miatt fõleg az alsó lábszáramban, a sípcsontom körül érzek. Kékesig a lángos azért jól felrepít. Sombokornál találkozom Ferivel (egy másik Feri), s már éppen bemelegednénk a beszélgetésbe, amikor a kékesi teázóban találjuk magunkat, ahol Vándorcsillag a házigazda, akivel, hagyományt teremtve, minden év február 15-re szoktunk találkozót megbeszélni.

Feri sokat panaszkodik a lábára, de Kékes után olyan harmonikus mozgással, könnyen veti alá magát a hegyrõl, amit inkább csak irigyelhetek, mostani helyzetemben. Kis kocogást azért beiktatok én is lefelé, de a Kis-kõ meredek oldalán már újra le kell lassítanom, a Mátra meredek lejtõit már érzem a „fékezõ izmaimban”, így lefelé sem vagyok képes túl nagy tempót diktálni. Eredményeképpen Istvánnal, aki idõközben huszáros rohamban bevette a Markazi várat, már a Vár-völgyben találkozom, amint szembe jön. „Ez a Te napod!” – jegyzem meg tréfásan, és látom még, hogy szélesen mosolyog, mielõtt végleg elviharzik. Erzsikéékkel éppen a kanyarban találkozom, elõzékenyen mutatják az utat a vár felé, ennyit vertek rám. Ez az emelkedõ már nem olyan vad, de hosszú, és a koffein is kiváltja az elõbb már említett mellékhatását, de még egyszer, utoljára megsózom az izmaimat, ami a túra végéig most már kitart. A várban nem sokat idõzöm, pedig több irányban csodálatos panoráma tárul itt elénk, szeretnék még sötétedés elõtt túl lenni a Kis-kõ brutális emelkedõjén. A Vár-völgyben már az agykontrollt is bevetem, hogy az elkövetkezõ nehéz akadály leküzdésére felkészítsem magam. Ez bejön, felfelé még egy futót is megelõzök (nem fut), és elég jó a tempóm, sõt még az erdõk tetejét megfestõ naplementében is van kedvem elgyönyörködni. Engem már a túra végéig nem ér utol senki, bár nagyjából a fél mezõny még mögöttem van.

A Kis-kõ után kezd sötétedni. Egy fiatal párral sodródom össze a dózer úton. Jó a tempójuk, így gyalogosan képtelen vagyok hosszabb távon magam mögé tudni õket, de lemaradni sem tudok. A jelzésig nem gyújtunk lámpát, de a srác a már a vaksötétben is kiszúrja a lefelé haladó ösvényt, amit elismeréssel nyugtázok. Ez a piros sáv már amolyan örömszakasz Mátrafüredre, lefelé a sötétben. A lámpán által felélesztett fénykörben haladok, ennyi most számomra a világ, bár néha felpillantva megcsodálom a távolban, a Mátra tövében szélesen elterpeszkedõ Gyöngyös éjszaki díszkivilágítását. Azután már csak az iszonyatos sárdagonyával kell megküzdeni az Adrenalin Parkig felfelé a sárga körön. Minden erõmet be kell vetni, hogy ne ragadjak le a sárfolyóban, igazi erõpróba így a végére. Megpillantom végre a több száz falépcsõt, amin pont egy fél napja jöttem le, ez már a boldogság ugyan, de nem tagadom, idõnként a karfán is húzkodom magam a meredeken, hogy valahogy feljussak. A célban az emléklap, a kitûzõ, az ismerõs túratársak aztán kárpótolnak minden nehézségért, és egy pillanat múlva, ahogy ez lenni szokott, már csak a szépre emlékezem. Moiwa-val, az egyik fõszervezõvel egy tavaszi bükki túrát emlegetünk. Üdvözlöm még Jámbort és Ferit, majd egy jó meleg fürdõre gondolva, végleg kifordulok a fogadó épületbõl.

Szegedi József
Pétervására
-marton4-
 
 
túra éve: 2013
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20132013.10.14 19:22:56

 Less Nándor 66 teljesítménytúra beszámoló 2013.10.13


 „Lehet, hogy hosszú az út a végsõ célig, de minden apró lépéssel


közelebb kerülsz hozzá. És minden lépés, amit megteszel,


attól Te magad is több leszel…”  (www.futotars.com)


  Szokatlan, hogy reggel a rajtnál a cserépfalui ált. iskolában nem nyüzsög olyan hatalmas tömeg, mint, amit zsigereim várnak. A „díszletek” és a mindenütt orrolható jó hangulat persze ugyanolyan emelkedett légkört teremtenek, mint elõzõ években, és sok jel, közöttük rejtélyes funkciójú feliratos mûanyag kukák és egy egyéb kapcsolódó ügyességi verseny elõkészületei mutatják, hogy a még „békésen szundikáló” rövidtávosok rohama még hátravan. A más irányba ívelõ útvonalak miatt azonban túra közben sem találkozunk a lelkes gyermekcsapatokkal, sõt ami elõzõ években szinte lehetetlennek tûnt volna, hosszú szakaszokon teljesen magamra maradtam. Még a rajt elõtt szerencsém van, mert találkozom végre Tamással (és társaival), de egy nagyon rövid beszélgetés után megegyezünk abban, hogy ma más tempót fogunk diktálni, ezért gyorsan elviharzok. Ilyen ez a teljesítménytúra, hogy gyakran még az együtt induló társak sem egyszerre érnek célba, mert mindenkinek van egy optimális lendülete (sõt pördülete), amellyel a leginkább képes kihasználni a szervezete energiáját. Ha tartósan gyorsabban vagy lassabban halad ennél a sebességnél, az a vége felé igencsak érezteti a hatását, mert mindkét esetben plusz energiákat kell felhasználni, aminek a forrása azért véges tud lenni egy 66km-es túrán. Ha csak néhány szót váltok is egy régi ismerõssel, vagy csak egy kézfogás, egy mosoly, egy pillantás is jut csak aznap egymásnak, felsejlenek bennem a régi nagy közös túrák. Végig érzékelem, hogy társam itt van elõttem vagy mögöttem a mezõnyben, agyhullámaink, ahogy a többi kedves ismerõs túratárssal, de az ismeretlenekkel és ismeretlen ismerõsökkel is, a mai napra összekapcsolnak minket egyetlen nagy ziháló organizmussá, és egy ide-oda tekergõdzõ vonal mentén, lassan araszoló emberi kígyóként felfûznek minket a pompázatos õszbe hajló hegység, a Bükk nyakába. Így ha külön-külön is, de mégis csak együtt teljesítjük a túrát!


 „Nyakamba veszem” a Bükköt, vagy Õ vesz a nyakába, elindulok. Az ütemem jó. Elõttem kocog felfelé az úton szép színes, fess futóruhában egy srác. Jó a tempója, nem sokkal gyorsabb, mint az enyém. Elmellõzöm Lacit, aki a teljesítménytúrázás egyik „nagy öregje”, de most csak egy üdvözlésre telik, követem a futót. Néha elvesztem szem elõl, de a Kaptárkövek után törvényszerûen egymásra találunk. Együtt mászunk ki a falon, és ugrunk le sportosan a mészkõbe vájt mélyútra Jánossal. Elõször, ahogy ez lenni szokott igyekszünk elszakadni egymástól, de a nagyon hasonló tempó összeragaszt minket Ódor-várig, ahol Õ majd leválik a 38km-es útvonalra, én pedig haladok tovább a 66km-en. A Kõ-völgyben elõzzük meg Lajost (és társát), akivel már két közösen teljesített emlékezetes túrám kapcsol össze, de most nem kapcsol rá, más, kirándulósabb tempót tervezett mára. Ingerlem egy kis futkározásra, de nem megy. Sajnálom, mert nagyon jó futó, aki dinamikus, húzó társam lehetne végig a túrán. De nincs mit tenni, itt a feladat, robogunk tovább a festõi szurdokvölgyben, amit akárhányszor pillantok is meg, egy pillanatra elakad a lélegzetem a gyönyörûségtõl, a meredek kõfalak között húzódó, hatalmas, zölden mohásodó sziklákkal teledobált szûk völgy megkapó dimenzióitól. Aztán hirtelen áttör a fák közül, és beömlik a résen keresztül az erdõbe, az ébredezõben lévõ októberi nap fénye, majd a fénykapun átjutva, egy másik, nem kevésbé szédítõ dimenzióba jutunk, a hosszan elnyúló, erdõk övezte Dobi-rétre. A hatalmas zöld kárpiton, ameddig a szem ellát, túrázók hangyahadakként vonulnak a megjelölt cél felé. A rét szélén, a szalagon befordulunk az erdõbe. Társammal rendesen húzunk felfelé, nagyon jól esik a futás, miközben bõven akad levegõnk a beszélgetésre, kezdjük egymást megismerni. A most kötelezõen következõ mindkét mocsár az aszály miatt kiszáradva, így némi szomorúsággal veszem tudomásul, hogy száraz lábbal érek a Hidegkút-laposára, pedig már annyira vártam a gyöngyvászon futócipõmbe beömlõ hideg, sáros vizet, hogy szinte elvonási tüneteim vannak tõle. Elmondhatom, hogy az idei Less Nándor túrából ezt az egyet hiányoltam csupán, de ezt nagyon. Legközelebbre kérem a rendezõséget, élessze újra a mocsarakat, ami most divat a civilizált országokban. Az 50-es 60-as években az emberiség nagy diadallal lecsapolta a még véletlenül megmaradt mocsarakat, ami nem kis üzletet jelentett, ma pedig megpróbálja visszaállítani õket, hiszen ma a környezetvédelem, természetvédelem vált húzóágazattá, óriási üzletté. És ez nem csak a mocsarakra érvényes. Ami valamikor természetes volt, ingyen volt, mint pl. a tiszta ivóvíz és a levegõ, ma már csak súlyos költségek árán biztosítható, így jó üzletté vált. Itt van pl. az abasári ívóvíz-katasztrófa pl., hogy ne menjek messzire. Hogy ki a „sáros” ebben, ki tudja. Majd rásütik valami szerencsétlen flótásra, ahogy ez lenni szokott. (Közhely, de igaz!) De nagyon leragadtam a mocsárban, bocs. Egy hatalmas, gyönyörû tölgyfa elõtt fotót készítek a társamról az õ gépével, bár némi erõfeszítésembe kerül, hogy elsüssem a különös gépet. (A sztárfotóm profilképeként debütált tegnap délután a Facebook-on). Megmásszuk a Hór-völgytõl elválasztó utolsó „kicsi a bors, de erõs” hegyet, nem sokáig csípi a szánkat, és már megint egy csodálatosan panorámás réten szaladunk át, az Ördögtorony Tanösvényen, ami utal a 358 méter magasan, most elmellõzött kaptárkövekre. De az már egy másik túra, kaptárkõ ma csak egyszer szerepel az étlapon a „kötelezõ reggeliben”. Már a Hór-völgyben kocogunk tovább. A jármûforgalom gyér, de azért elhúz egy-egy autó a közútnak számító, rusztikus makadám-úton. Egy kis teherautót, ami a gödrök között szlalomozik követek egy darabig, persze lehagyni nem tudom, jót vidul az erõsködésem a platón utazó két munkás. Váltunk néhány mondatot, amiben a mûnyúlra és az agárversenyre asszociálnak újdonsült ismerõseim. „Csaholva, lógó nyelvvel” érkezem az Oszlára, jól jön a frissítõpont. 2 kenyér jár mindenkinek, legyûrök egy „lekiset”, a másikat meghagyom az éhezõ ifjúságnak. Társam tanakodik, de látva kígyó technikámat, dönt, õ is legyûr egyet. Italból is megengedett a repeta, de nagyon helyesen a mûanyag pohárból nem. Így, mivel a társam még egyszer megszomjazik a kenyér után, a szemétbõl guberálja vissza a poharát (vagy egy poharat?), amit elõzõleg lazán bedobott. Elindulok, követ. Ecsetelem neki a táj szépségét, de egy pár 10m után gyanús, hogy nem válaszol, megfordulok, persze nem Õ van mögöttem, az ismeretlen túratárs furcsán nézeget rám. János beér, együtt kocogunk, csak a húzós emelkedõn hagyom magam mögött egy idõre. Fent az Ódor-váron elbúcsúzom tõle és magányosan indulok lefelé a szekérúton. 


Az elsõ 19km és a „magashegyi” túra már érzõdik a lábamban, a tempóm nem olyan, amit ezen a kellemes szakaszon kívánnék magamnak, de nincs mit tenni, megyek, ahogy tudok. Élvezem a gyönyörû õszi, napsütötte színpompát, pár fotót is készítek, így kárpótolom magam azért a szívfájdalomért, ahogy néhányan a futómezõnybõl elhúznak mellettem. A szederlevelek mindenütt vérpirosra színezõdve festik át az út melletti rézsût. Némelyik fa citromsárga köpenyben virít, mások, mint a juhar, a piros-mályva színt választották maguknak a szemem gyönyörködtetésére. Egyeseknél már a színanyagok is bomlófélben vannak, megjelenik a barnás-vörös és a barna minden árnyalata. Sok helyen a színek a levélen belül is kombinálódnak, vannak inverzek és az inverzek inverzei a tarka-barka forgatagban, amelyben kiötölhetetlen szín- és formakombinációkat „eszelt ki” a természet. Kontrasztként pedig a még itt-ott zöld színanyagaikhoz ragaszkodó zöld növények szolgálnak, tovább erõsítve a színek kavalkádját, s mindezt burokként fehér jóidõ-felhõkkel bepamacsolt, égszínként égbolt csomagolja be a szemnek tetszetõsen. Így elmélázva észre sem veszem, máris a Hosszú-völgyi erdészházhoz jutok, elõbb persze leküzdöm magam egy szûk ösvényen, ami után halászgatom ki a nyakamból a rám pottyant, most újra éledõ hatalmas kullancsokat. Egynek sikerült csupán talajt fognia, este szedte ki az „oldalbordám” az oldalamból, azután szörnyû gyilkosságot követtem el, de ezt már itt a gyengébb idegzetûekre is gondolva, nem részletezem. Az erdészháznál nagyon vidám pontõrökkel találkozom, és végig a túra során lelkesedésben, kedvességben és ellátásban nincs hiány, mindenhol elbeszélgetek egy kicsit, ez jó! Visszakocogok az erdei úton a Hór-völgybe, ahol beérem, az Ódor-vár elõtt már visszafelé haladtában egy pillanatra felbukkanó Józsit. Régen (nem) találkoztunk, nagy örömmel üdvözlöm a teljesítménytúrázás óriási teljesítményeket felmutató „nagy öregjét”. Olyan ütemben gyalogol, hogy csak bele-belefutva tudom tartani az ütemét, a mostani „lecke” jól jön, késõbb még hasznosítom a túra során. Egy darabig elbeszélgetünk, jó tudni egymásról, hogy jól vagyunk, és elpusztíthatatlan szellemként járjuk töretlenül az ösvényeket. A Tebe-pusztai ellenõrzõpont után találkozom egy 3 fõs csapattal, akik futólag már mindhárman ismerõsök, de itt az idõ, hogy egy kicsit elmélyítsük barátságunkat. Fõleg Ferivel, a 2013-as Mátrahegyi forrástúrák nagy sztárjával beszélgetek, akirõl egy nagysikerû fotó készült, amint egy kiszáradt forrás foglalókövei között prófétaként üldögél. Most gyengélkedik egy kicsit a lába, de mindnyájan éltünk már át hasonló állapotokat, ez a hosszú távú túrázásnak szinte velejárója, biztos vagyok benne, hogy hamar kijut a „válságból”. Aztán gyorsabbra veszem a tempót, elkocogok mesebeli tájakat átszelve a Pénzpataki víznyelõ irányába. A víznyelõ most úgy látom, barlangászokat nyel el, egy nagy csapatnyi sisakos nyüzsög lent a „tálban”, a barlang bejáratánál, készülve, hogy ledobják õket, a barlang szellemének, így most a pontõrök fent várnak minket. Nagyra becsülöm az amatõr és hívatásos barlangászokat, de el sem tudnám képzelni, hogy olyan szûk lyukakba préseljem be magam, amin talán visszaút sincsen. Mivel kevés barlangi eseményrõl lehet hallani mostanában, gondolom, megvan a csínja-bínja, ahogy az ilyen esetek elkerülhetõk legyenek, de azért a külsõ szemlélõ számára mégis félelmetesnek kalandnak tûnik az ilyesmi.


  Répáshuta elõtt egy futócsapat elõz meg, egy darabig tartom az iramukat még a faluban is a meredek emelkedõn felfelé, de lassan-lassan lemaradozok, ki kell állnom, frissíteni. Aztán addig erõsködök, amíg az egyik futót hosszúra nyúlt léptekkel legyalogolom, beszélgetni kezdünk. Egy darabig tolna maga elõtt a következõ vad meredélyen, többet néz ki belõlem, mint én magamról valaha kinéztem, majd fent az úton leolvad rólam, még az ellenõrzõponton látom egy pillanatra. A bableveses célban találkozunk újra, ahol elbeszélgetünk, nem csak a futásról, de azért fõleg arról. A Bánya-hegyi ellenõrzõponton, ahol a Less Nándor 100-on 80km-nél életet leheltek belém, és ezt nem gyõzöm elégszer megköszönni, most is jól mûködik a rendszer, sikerrel lehelik az életet az idáig 35km megtétele és a húzós emelkedõ után holtpontra jutott túrázókba, mint én is vagyok. Terülj-terülj az asztalkám itt is, bárki-bármit vehet, de személyre szabott külön, király(i) kiszolgálásban is részesül minden túrázó a karakteres „fõnöknõ” részérõl. Persze, mielõtt valaki autóba ülne és megkeresné ezt a helyet, tudatnom kell, hogy ez a pont az élet vizével és táplálékával (sajnos) nem üzemel mindig, csak a Less Nándorokon van nyitva. Bennem még sincs a zárva tábla megfordítva. Ha arra az októberi éjszakára gondolok, amikor hirtelen feltámasztották a bennem szunnyadó erõt, az életem legkeservesebb pillanataiban is lábra kapok, és folytatom utamat tovább keményen, töretlenül, mint azon a jubileumi Less Nándor Emléktúrán tettem. A pont után sodródom össze egy igazi nagy egyéniséggel, Zsolttal, akivel együtt haladunk egy darabig, Három-kõnél válik le rólam végleg, amikor a szokásos pihenõmet ejtem meg, a megejtõ környezetben. Kieszek két súlyos almát a zsákomból, eltart egy darabig, amíg elnyamnyogom. Bár párás az idõ, de a kilátás így is pazar, hatalmas kékesszürke monitorra vetítik elénk a Déli-Bükköt. Van nézõ is a moziban éppen elég, szépen összegyûltünk, a jó idõ kicsalogatta a természetbe a „polgári lakosságot” is az otthonukból, a meredek sziklafalon sorakozó páholyok szinte már mind megteltek rácsodálkozókkal, akik láthatólag nem tudnak betelni a látvánnyal, mert nem is lehet. Hogy is lehetne?  Biztos vagyok benne, hogy szép õszi napokon, amikor már eleget gyûjtögettek és vadásztak télire, õseink is feljöttek ide, kiültek ezekre a sziklákra, és megnyugodva legeltették a szemeiket a békés tájon. A természet szeretete nem csak annyi, hogy feljövök, megnézem és kész, hanem etetni kell a bennünk megbújó õsembert, akik egy kicsit mai is vagyunk. Ha az idõk során eltemetõdött is ez az õsi réteg, szükségünk van a megnyugvás ösztönének a kielégítésére. Amíg fantazmagóriálok, megetetem két piros  almával és egy jó darab csokival az õsembert (ez utóbbi ízlik neki, ilyet még nem gyûjtögetett), és a civilizáció által megviselt szememet a távolba fókuszálva ellazítom. Közben elhúz mellettem valaki, megbámulom, aztán jövök rá, ez Tibor lehetett, de bottal üthetem a nyomát a Barcika 65-rõl megismert nagyszerû túratársamnak. De már bottal sem. A Tar-kõig sem túl nagy a tempóm, de azért kielégítõ, nagyon bízok az utána következõ gyorsasági szakaszokban. Igazán emlékezetes a Tar-kõi ellenõrzõpont, kellemben szinte egymásra tesznek rá a helyek. Itt is nagyon sokan vannak, mint Három-kõn, nem vagyok magányos ma, az biztos. Még egy fénykép is készül rólam, valami szuper masinával, sajnos elfelejtettem visszalõni a fiatal pontõr lánynak. Kár.


 Futókkal indulok meg lefelé, óriási a vágta a hosszan elnyúló köves ösvényen, az Országos  Kék jelzésen. Nagyon odaverem, jól esik ez a szakasz. Hogy melyik kõ veri ki a térdemet a százezer közül, már soha nem tudom meg, de amikor leérek, fájlalni kezdem a balt. Sokat akart a szarka… Semmi gond, két boka(talp), két csípõ és két térd közül már nem tudom hány variáció létezik, de már szinte minden kombinációt kipróbáltam. A május óta szedett kurkuma kapszula viszont egy-csapára elfeledtette velem az ízületeimet, azóta ez az elsõ komolyabb visszajelzés lentrõl. Nem vagyok ezért elkeseredve, tudom, hogy nincs gáz, de ettõl kezdve kicsit hátráltat ez a tünet, fõleg a lefelé futásoknál, így gyakrabban kell visszaváltanom gyalogmenetbe, amikor ugyanis semmilyen kellemetlenséget nem érzek. (Mára, amikor ezeket a sorokat írom, minden panaszom elmúlt, a térdem baba.) Kipróbálom a Józsitól tanult gyorsmeneteket, aminek különösen a végén veszem hasznát. Erõsnek és legyõzhetetlennek érzem magam, így ez az eset csak fokozza az önbizalmamat. Imó-kõig gyenge kocogás, de most már eléggé görcsös mind a két lábam, gondolom az egyenetlen terhelés miatt. A ponton mindent fogyasztok az ott felkínált vegykonyhából, H2O, magnézium, kalcium, glükóz, kálium (banán), kevés poliszaccharid és só, NaCl. Ezt tanácsként kapom egy beérkezõ futó lánytól, mert szerinte a sóhiánytól keletkezõ dehidratáció is felelhet a görcsökért, ami könnyen meglehet, mert meleg van, és eléggé engedem a gõzt. A só egy kis tálkában fehérlik, nyalogatok a banánhoz belõle, mint a kecske, és eszembe jut, vén kecske is megnyalja a sót. Nyalom én, ha csak ezen múlik, és ezen fog. A zöld jelzés, ami az örömszakaszom szokott lenni Imó-kõ után most elég nyögvenyelõsen telik el, különösebb dinamizmust nem tudok felmutatni magamnak. A gyönyörû idõjárás és a helyenként csodálatos panoráma és fotózás nyújt vigaszt az „elvesztegetett” percekért most is. A Karthauzi ponton a vén kecske megint megnyalja a sót. Még a végén só-függõ leszek. Mindig ezt hallom stop só, de most a „soksó” jön be. Azért vigyázzunk, 250g a só halálos dózisaJ Nem azt mondom, hogy eszeveszett sebességgel, de az zöld jelzésen tapasztalt holtpontomhoz képest az erõmet fokozatosan visszanyerve, annál könnyebben jutok fel a hosszú, meredek emelkedõn az Ódor-várig, mint ahogy reméltem. Dolgozik a só, ez már szinte hihetetlen. És most jövök rá valamire. A már sokat emlegetett Less Nándor 100 80. kilométerénél a ponton elfogyasztott bableves sótartalma támasztott fel annyira, hogy lazán futni kezdtem, és tényleg, mintha nem lett volna a lábamban az a 80km.


 Az Ódor-vár után ismét egy több kilométeres örömszakasz következne, bár a térdem miatt kicsit bice-bóca vagyok, a visszatért erõm miatt mégis rettenetesen élvezem a dolgot. A mögöttem lévõ 2 futó srác, akik még a Karthauzinál kolbászoltak (sült kolbásztól elkezdve, tubusos ûrhajós kaja és még ki tudja mi minden került elõ az egyik túratárs hátán viselt mozgó spájzából), néha hátranézek, sehol nincsenek, nem tudom, hol „kolbászolhatnak” most. Ebbõl gondolom, nem lehet rossz a haladási ütemem, mert a túra végéig hátulról már nem jön senki, csak a Nyomó-hegyen elõzök meg rövidtávos túratársakat. A sûrû növényzettel benõtt „hegy sötét gyomrába” belépve véres papírzsebkendõk hevernek a bejáratnál. Bíztató kezdett, de azért nyomom felfelé az orrvérzésig. A rövidtávosok leállnak, kifulladnak, de rajtam nem fog ki, ez Sütõ Laci által utolsó akadálynak „összelapátolt” mini hegyecske, egy csapásra felérek. Fent tréfásan kérdezem a pontõröket, hány ilyen levegõ után kapkodó eltorzult arcot láttak ma már? Sokat, mondják, de ilyen vidámat, egyet sem!!!


 

 (Epilógus)


 A célban kisebb tumultus van a bablevesért, most már az udvar felé osztják, nem kell a pincébe lemenni érte, ez kellemesebb. Én nem kértem kajajegyet, a túra végén általában soha nem vagyok éhes, eltelek a sok élménnyel és a becsomagolt hazaival. Meglátom azt a kis rézsût, ahol annyit ejtõztem már túratársakkal a túrák után jó hangulatban évek során. Most üres, nincs nagy tömeg. Leülök egyedül a földre, jól esõen kinyújtóztatom az ízületeimet az otthonos helyen, a pici dombomon, a világnak ezen a zsebkendõnyi lakatlan szigetén, ahol most nagyon otthon érzem magam, mintha egy hosszú utazás után érkeztem volna haza. Egyáltalán nem vagyok fáradt, csak megelégedett. Elértem a célomat, az évek során oly sokat hullámzó teljesítményem, az erõm is visszatérõben van. Sokat tanultam, tapasztaltam túraközben, hogy csak a só-nyalogatást említsem, és nagyon sok kellemes emberrel, pontõrökkel, túratársakkal találkoztam, ismerkedhettem meg. A természet is csodás, a nap során megint „ingyen” ajándékként élvezhettem megkophatatlan ragyogását, eleven õszi színpompáját.


Meditálás közben veszem észre, hogy két túratársam, akikkel egy darabig együtt haladtam a túra során az egyik asztalnál bableveseznek. Átülök hozzájuk a padra, magára hagyva a „szent földet”. Ingyen jegy is akad bõven, folyik a repeta. Engem is kínálnak, de továbbra sem indul meg a nyálam. Zsolt, a Vadrózsa teljesítménytúra fõszervezõje, nagy iramot ment a túra második szakaszán, nem bírtam behozni, bár az idõm jobb lett valamicskével, mivel én késõbb indultam. Az élményekrõl beszélgetünk. Jólesõ, hogy a másik túratársammal, a „répáshutai futóval”, Istvánnal több kapcsolódási pontot felfedezünk a másik életünkben is, végül telefonszámot cserélünk. Aztán lassan elszivárog mindenki. Várok még, eltelik egy jó idõ, de Tamásék, és azok a túratársaim, akiket a beszámolómban emlegettem, még mindig nem érkeznek be, pedig nagyon szerettem volna még egyszer találkozni velük, így ejtõzõs hangulatban. Majd legközebb. Végül befut Ferenc, a lába elég jól van, egy pontõr orvostól és persze másoktól is kapott tanácsot eleget, gyõzze feldolgozni, plusz bekapott valamit, ami használt. Így felvillanyozva a nyomomba eredt, de nem ért utol. Beszélgetünk, majd elbúcsúzom tõle, és kilépek az iskola kapuján.


 Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 2013.10.13


 Néhány õszi hangulatfotó, amiket a legkisebbik gépemmel készítettem a túra alatt.


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/LessNandor66Teljesitmenytura20131012?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJKHtefBlvzVwAE&feat=directlink


 


 

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20132013.09.24 19:07:32

 Magyarországi Forrástúrák a Mátrában 17 forrás/kút 56km 2013.09.21


 Péntek este tíz órakor kaptam a kezembe a Mátra térképet, s kezdtem nézegetni a Mátrai Forrástúrák útvonalát. A turistatérképen sajnos követhetetlennek bizonyult az útvonal, tekintve azt, hogy túlnyomórészt jelzetlen úton lehet megközelíteni a forrásokat, amelyek jó része messze esik az emberek által gyakran járt régióktól. Akkor nem kapcsoltam, hogy a honlapról letölthetõ a pontos térkép, így elkönyveltem magamban, hogy ez a szalagozástól függõen valamiféle tájékozódási túra lesz, ami egyelõre nem az én versenyszámom. Ezt és a heti hullámzó kondíciómat figyelembe véve a jó szerencsére bíztam az indulást. A szokásos menetrendem szerint éjfél után feküdtem le, úgy, hogy semmit nem pakoltam be a túrára, az ébresztõórát pedig nem állítottam be. Éjszaka még egy fél órás „nassra” is kisettenkedtem a konyhába, aztán mély álomba merültem. Pontban a tervezett hajnali 4h-kor kinyílt a szemem, és csodák-csodája teljesen frissen kiugrottam az ágyból. Tehát eldõlt, a tudatalattim döntött,  megyek…


  Szürdokpüspöki felé autózva átéltem még egy csodálatos hajnalt, amikor a hegyek mögül kiszivárgó, derengõ nap fénye elõbb aranyba öltöztette a hegycsúcsokat, és dekoratívan befestette a szakadozott felhõket, majd hirtelen egy tû éles vakító sugár, majd egy fényfolt jelent meg egy távoli nyereg felett. A szemkápráztató izzó-parázsló kicsiny foltocska perceken belül hízni kezdett, végül kikerekedett, és teljes erejével, pazarlóan kezdte ontani a fényét a mai túránk helyszínére, a Mátrára. Még útközben találkoztam egy érdekes, tömegével nyíló, ember-magasságú növénnyel, amelynek sárga virágai ezernyi napocskaként ragyogtak rám, amíg rövid kényszerpihenõmet tartottam az út mentén. Ez az, ez a nap a szépségrõl és a napsütésrõl fog szólni, mondtam magamban, és hála istennek ebben nem kellett csalódnom.


  Érkezésemkor Attila és futótársa fogadnak az ajtóban. A motorok már felbõgetve, ugrásra készen várja a gépezet, hogy sebességbe kapcsolják. Még egy társukat várják. Nem sokat beszélgetünk, mert nálam is ez a helyzet, igyekszem gyorsan regisztrálni (nem tagadom, egy kis egészséges szorongással tekintettem a tájékozódás várható nehézségei miatt erre a túrára). Egy esélyem van csupán a tévelygés nélküli gyors teljesítésre, nálam tapasztaltabb társakra lelni, akik segítenek végigrepíteni az 56km-en, ami, mint késõbb láthatjuk sikerült is, sõt annál is több, úgy érzem nem csak társakra, barátokra is leltem az erdõben.


 7:15-kor indulok el. Rövid séta után ér a nap elsõ meglepetése még a falu határában. Ki tudja hányszor jártam már Szurdökpüspökiben, de, mindig csak a hegyek kapcsán, így soha sem jutott eszembe, hogy a település honlapjára akár egyszer is rápillantsak. Így arról sem tudtam, hogy egy szépen kiépített Mária kegyhely található itt a Szent-Keresztkútnál, ami egyben az elsõ célállomásunk is. A néphit szerint hajdan itt pihent meg Szûz Mária (gondolom turistaúton járt ittJ), közben a forrás vizével oltotta a szomját. A forrás ettõl sokáig gyógyhatással bírt, míg egy gyermekpelenkát ki nem mostak benne. Ekkor elvesztette a gyógyhatását. Túratársnõim bizonyosan elolvasták ezt a szöveget, mert, erre a pelenka-sztorira gondolva, egy helyi lakos bíztatása ellenére sem mernek fogyasztani a vízbõl J Javaslom, hogy kérjenek fel egy szentet, igyon a vízbõl, attól visszatér a gyógyereje és teljesen megtisztul. Megkaptam közben a felkérést, de sajna most nem érek rá megtisztítani a vizet, mert elõttem áll még a maradék 55km-t. (A pelenka-sztori tényleg olvasható a táblán, a víz iható). A kút után meg kell mászni egy meredek sziklafalat, ami a Remete barlanghoz vezet. Ez egy mesterséges sziklaüreg, amelyben a 18.sz-ban Szokoll Simon ferences rendi remete éldegélt, akirõl késõbb egy szovjet világvevõ rádiót neveztek el J. 2 lapos elemet kellett a hátára forrasztani, mert az aksi hamar tönkrement, már ez is egy hangulatos családi program volt, mert a sikertelen próbálkozásoknál sok ízes magyar kifejezést tanultam meg az apámtól. Már a sziklafalon elkezdjük egymást kerülgetni egy sráccal, akivel egy idõre társakká válunk. Amolyan futó alkat, szép színes, fess futóruhában van. Futásra ingerlem, de a holnapi egri Barokk Futóparádéra tartalékol, bár így is nagyon dinamikusan halad.


  Elkocogok, de még egy párszor beér, amire végleg kiúszik a képbõl mára. Remélem, még találkozunk egy másik túrán. Isten-fa-tetõ után elérjük a Delelõ-kutat. Ez a kút a legelõre kihajtott állatok déli pihenõideje alkalmával az állatok itatására szolgált, innen a neve. Bár még nincs dél, azért felelevenítem a kút eredeti funkcióját, megitatom magam, lehúzok egy jó „féllityit” belõle. „Marha jó” ez friss forrásvíz, elégedetten kérõdzök rajta. Bár sok kiszáradt forrást/kutat találunk majd útközben a mai napon még, egy biztos, szomjan nem halunk ezen a túrán. Itt találkozom Sanyival, aki hatalmas tempót diktál. Sokszor összefutunk még a túrán, végleg csak jóval Bagolyírtás után marad hátra. Az idõszakosan a Koncsúrok levét eregetõ Gúnár-kúthoz már együtt érkezünk Sanyival a hegy oldalába, 419m magasan. A „szent helyen” elmondunk egy Gá-Gá-t „libaistenhez” imádkozva, s a többi beérkezõ túratárs is folyamatosan gágogni kezd a megérkezés után, ugyanis ez a kód, amit az ellenõrzõlapunkra kell vésni. Már sokan összegyûlnek a kútnál, amiben legfeljebb porfürdõt lehet venni, amikor „elgágogunk” tõlük, tovább indulunk Sanyival a Koncsúrok oldalában futó széles erdei dózer-úton. Ekkor jövök rá beszélgetés közben, hogy milyen buta liba vagyok, hiszen ennél a kútnál „valszeg” most gágogtam utoljára, ugyanis a forrástúrákat minden alkalommal máshol és más útvonalon vezetik. Ez nem kõbe vésett túra tehát, ami jelentõsen emeli az értékét. Olyan helyekre vezényel, amelyek egy részére csak úgy önszántából soha nem juthat el az ember. Ráadásul van Magyarországon annyi forrás, hogy egy élet is kevés hozzá, ha mindet le szeretnénk járni. Csodaszép a reggel, az erdõbe beömlik a szeptemberi napfény, a lábam könnyû, erõlködés nélkül fut alattam, nagyon vidámnak érzem magam. Jó, hogy eljöttem. Nyoma sincs annak a ronda esõs idõnek, amirõl reggel a rádióban hallottam. Még a túra elején esett néhány csepp esõ. Akkor a túratársaim arról elmélkedtek, mi a különbség a zápor és az esõ között. Végül megegyeztek abban, ha fél óránál tovább tart egy zápor, az már esõ. És ezzel lezárták a témát, közben a zápor is elállt. Sanyi a hegyeket kémleli, biztosan tudja, hol vagyunk. A Kis-Cseri-kútnál már 627m magasan található. Aztán bejön a zöld háromszög, és megkezdjük a kapaszkodást a Múzsla-nyeregbe. Mindenki megvívja a kis egyéni csatáját a gravitációval. Nem könnyû 60-80kg súlyt 800m magasra felcipelni, még ha elég jó felszerelés áll is rendelkezésünkre a lábaink formájában. Felérünk, s itt kezdõdik a Nagy Nemzeti Totó, ugyanis az a kérdés a papíron, hány piros háromszöget látunk. Mivel további értelmezés nincs megadva, így egy hatalmas kupaktanács gyûlik össze, hogy megértekezze a komoly problémát. Van, aki a fa másik oldalán található háromszöget is beszámítja. Én a távolban is meglátok egyet, azt is beszámítom, bár már nem vagyok benne biztos, mi a beszámítható (és ki) 4+1-et írok a papíromra, de nem adom össze, mert túra közben, számológép nélkül ez kicsit nehézkes lenne.


  Jól esik a kimerítõ szellemi torna után egy kis futás, lehajrázom az egész mezõnyt, így a már jóval korábban elviharzott három futót követve élre kerülök. Ez a szokásos stílusom, általában innen már magányosan teljesítem a túrát, ha nem akad futótársam. Leszaladok a Múzsláról, nagyon jó megy a futás, visz lefelé a lendület az otthonos terepen. A piros keresztre fordulva gondolkodom el, mi lesz ezután. Felmerül bennem egy rémkép, hogyan fogok egyedül kóvályogni az erdõben jelzetlen utakon, szalagok után kutatva, amik nincsenek sehol, és lelassítok. Be kell várnom a többieket, nincs mese. Növényeket kezdek fényképezgetni. Gyönyörû szegfûk csokrai „piroslanak” itt a hegyi réten, rekettyelevelû gyújtoványfüvek sárgállva hánynak fittyet az õsznek, macskafarkú veronikák a béke kék zászlajaként integetnek felém a õszi kikericsek karéjában. Bár õszi nem õszi éjjel van, mégis izzanak a galagonyabokrok, a piros csipkebogyók pedig olyan tükörsimán fénylenek, mintha egyenként vikszolta volna ki õket valaki, és az ember talán meg is láthatná magát bennük, mint ezernyi kis tükröcskében megsokszorozódva. Szép ez a hegyi rét, ide még visszajövök a nagyobbik gépemmel. A Vidróczki-barlanghoz még egyedül érkezem, még az egyik futót is beérem, de itt már felgyûlik rám a mezõny eleje. Leereszkedünk a barlang alatt található elvarázsolt, meseszép helyre, ahol egy szép vízesés csobog, igaz nem a Niagara. Még egy megugrás a piros négyszögön Mátrakeresztesrõl, de újra bevárom a mezõnyt. Innentõl kezdve a túra végéig társaságban haladok. A kiugrási kísérleteknek véget vetek.


 Egy barátságos csapatba kerülök, különösen az egyik sráccal sokat beszélgetünk. A Lench-forrás utáni Zoltán-forrást viszont majdnem elnézzük, valaki hátulról kiállt vissza minket. Nagy a tumultus a mocsaras réten. Itt már hosszabb szöveget kell leírni a kútról, némi nehézség után leírjuk. Az Ágasvári-turistaháznál megint sokan összegyûlünk, van, aki a hegy leve helyett valami komolyabb kiszáradás elleni anyagot vesz magához. Sanyi is itt terem, megint vele indulok tovább lefelé a Vándor-forrás felé. Aztán elválunk, de még találkozunk késõbb. A Csörgõ-patak völgyében haladunk a Böske-forrás irányába, közben egy a völgy felé magasodó sziklát sziklamászók készülõdnek meghódítani. Sajna nincs idõ bámészkodni, messzi még a messzi. Még a forrás elõtt leejti a lapját az egyik elõttem haladó túratársam, de olyan lendülettel rohan, alig bírom utolérni. Andrással, aki már nagypapa, és fiával, Andrással most már a túra végéig együtt haladunk, késõbb már társakként, kezd formálódni egy ötös csapat, ami az élre tör, ennek leszek tagja én is. A Böske-forrás után szalagozás van, de némileg elbizonytalanodik mindenki. Itt lép az élre egy igazi vezéregyéniség Áron és társa Péter, akik a késõbbi ötös csapat mozdonyai lesznek. Áron tövirõl-hegyire ismeri a Mátrát, az összes forrást és tisztást, csípõbõl megmondja bármelyik hegynek a nevét. Le is esik az állunk a nagy bámulattól, mindenesetre rábízzuk magunkat. Kikapaszkodunk a Csörgõ-patak völgyébõl, és tényleg mesebeli, hosszan elnyúló sziklaképzõdmény, a Báránykõ alatt haladunk el oldalazva. Mióta járok erre, de errõl sem tudtam, hogy létezik egyáltalán. Sûrûn kattannak a masinák, de haladni kell, mert a szûk ösvényen sokan nyomulnak elõre. Egy futó rövidíteni próbál, de beszorul a sziklák közé. Néhány hét fogyókúra után biztosan szabaddá válik majd. J Komoly fakitermelésen haladunk át, Áron már-már a favágókkal egyezkedne, hagy csusszanjon le a völgybe a kiépített drótkötélpályán, de ha nem, legalább abból a sültszalonnából kínáljanak meg, aminek illata olyan ellenállhatatlanul facsarja a kiéhezett túrázók orrát. Egyik sem jön be, helyette egy pár száz méterrel odébb önkiszolgáló automatát találunk az erdei út mentén. Van, aki kiszolgálja magát egy sörrel(Áron!), bár nem értjük, hogyan kerülhetett oda, a földre egy nylon-zacskóba 3 dobozos sör. Eistand papuskám és kész. Csak reménykedhet, hogy nem injekciózta tele valami fickósítóval valaki (állítólag dobozos sörnél meg lehet tenni), mert az fölöttébb kellemetlen lenne. Valami speed biztos volt benne, annyi bizonyos.


  A Holtner-forrás már a zöldön van, azután elkezdjük a kaptatót Fallóskút felé. Szembe jön egy fura társaság, több hullámban érkeznek. Mindenkinek a fejére egy szót/nevet kötöztek, az is lehet, hogy egy értelmes mondatot lehet kirakni belõle. A két lábon járó szavak láthatólag nem repesnek a boldogságtól, és attól sem, ahogy olvasgatjuk õket. Próbálok rendet tenni a szavak közt, de úgy néz ki, ez egy befejezetlen mondat marad örökre. A sör is hozzájuk tartozhat, a játék része talán. Valami vállalati túlélõ túra lehet. Aki túléli hétfõn elõléptetik. Aztán elérjük Fallóskutat, ahol szent hely, a Mária kápolna található. Sûrû látogatottságára már a „bóvli”-árusok számából is lehet következtetni. Legjobban a 3D-szentképek tetszenek nekünk. Boldog lehet, aki egy ilyet megvesz, térhatású, Jézus-Mária. Aztán irtóan rohanni kezdünk Bagolyirtás felé, ahonnan már érezzük, kajaszagot sodor a szél, etetõpont következik. Mivel ez a túra egyetlen etetõpontja, és van kaja és kínálgatás bõséggel, mindenki tankol rendesen. A választék is nagy, vajas kenyér, zsíros kenyér, májkrémes kenyér, hagyma, csalamádé, fokhagyma, 3 féle házilekvár, 3 féle édes házi süti és egy remekbe sikerült szezámmagos sós süti. A ponton megint sokan összegyûlünk, befutnak Moiwa-ék is. Mielõtt üdvözölhetném, Áron megugrik, én meg utána, az élcsapatot nem hagyom el semmi kincsért. Itt még Sanyi is velünk tart. Nagyképûen fitogtatom a „hatalmas” geológiai ismereteimet, és a Dél felé, az Alföldre kinyíló hatalmas Gallya-kráterre mutatok, ami egy óriás vulkán maradványa, bár, mivel a hegység a miocénban dél felé kibillent, így azt az oldalt már régen lepusztította  az erózió, a többi része elég jól látszik, óriási a térélmény. Sanyi is tovább gondolja a dolgot, nézve a hatalmas lyukat, szerinte akkorát köpött ez a vulkán, hogy abból lett a Cserhát J Na, szóval így túra közben sok mindenre rájön az ember. Aztán megindulunk a 2 Andrással rohamtempóban, de a nagy futásban lefelé a rázóköveken oda sem hederítünk a Csederjes-forrásra, úgy elszaladunk mellette. Kisebb tanakodás támad, még a térképet is elõkapom, mintha értenék hozzá, fussunk-e Károlytáró felé, ami nagyon jól esne, vagy esetleg folytassuk tovább a Magyarországi Forrástúrák Mátrai Szakaszát. Ez utóbbi mellett döntünk. Közben a szokásos térugrással befut Sanyi, akibõl kemény kínvallatással kiszedjük a Csederjes-forrás kódját, Cseber, sõt, további kínzásra a Dudás-forráshoz vezetõ ösvényre is rejtett ösvényre is rámutat. Csak remélhetjük, hogy a nagy szaladásban nem jutunk majd cseberbõl, vederbe.


 Ezután kikristályosodik egy ötös csapat, az élboly, Áron, Péter, a két András, apa és fia és jómagam. Így a célig együtt haladunk, egy kis szakaszt leszámítva az Eszter-forrás után, amikor mi hárman az Andrásokkal megtáltosodva berohanunk a célba. De most még a Babik-kút, Nádas-kút, Puskaporos-forrás útvonalon haladunk hol jelzésen, hol szalagozva, hogy már magam sem tudom, mikor jelzés, mikor szalag. Áron kíméletlenül vontat minket, egy gyengébb kocogásnak megfelelõ ütemben. Ennyit nem szeretek gyalogolni, mert jobban elfáradok benne, mint a futásban, de leválni nem nagyon akaródzik. Közben még egy kötéllel is segítik az utunkat, hogy könnyebben lejuthassunk egy mély völgybe. Utoljára érek a kötélhez, egy darabig lógok a végén tehetetlenül, nézve hová ugorjak. Ez alatt a pár másodperc alatt eszembe jutnak az általános iskolai tornaórák. A kötélmászás nekem azt jelentette, hogy max. lógtam a kötél végén, és az iskola mennyezete a 8 év alatt elérhetetlen maradt számomra. Fogalmam nincs a szintidõrõl, de érzem, ez nem lehet egy rossz teljesítés. A Puskaporos-forrás után egy vadászház mellett haladunk el, amit éppen renoválnak. Itt nem örülnek túlzottan a turistáknak, ez egy magánterület kiáltanak ránk, miközben szabályosan a turistaúton haladunk. Mindegy, Õ van itthon, szép csendben elhordjuk az irhánkat. Ilyet mondjuk, még nem pipáltam. Az egyik helyen látunk egy vagon görögdinnyét leömlesztve egy hatalmas kupacba. Kicsit furdal a lelkiismeret, mert a nyáron egyetlenegy görögdinnyét sem vásároltam, ezzel láthatólag komoly válságot okoztam a dinnyepiacon. Sajna sörhasam nõ a dinnyétõl, és az én koromban már vigyázni kell a vonalaimra. Azért jövõre majd veszek, nehogy végleg csõdbe menjenek szegény termelõk. Közben jól összeáll a csapatunk, most már kétségtelen egymáshoz tartozunk, egymás energiáiból táplálkozunk. Ma sok vetületbõl csodálkozunk rá a Mátra szépségére, Áron pedig, akiben állítólag beépített GPS van (tanúsíthatom) kapásból lazán sorolja a csúcsok és nyergek neveit. Sõt, azt is látja, mi van a látható hegyek mögött, mintha üveghegyek lennének. Én, aki már régóta járom a Mátrát, bámulattal nézek rá. Tanulság: sok-sok teljesítménytúra során lehet igazán megismerni a hegy minden zugát.


 János vára elõtt egy mély völgybõl szarvasbõgésre leszünk figyelmesek. Persze a szarvasok messze vannak, és bent valahol az erdõ mélyén, így megpillantani reménytelen õket, csak késõbb látunk egy izgatottan csellengõ szarvas-hölgyikét. A hang betölti az egész völgyet, de nem ül el, hanem körbejár a hegyek alatt, minden zugba behatol, újra és újra megérint mindent, hirdetve az evolúció tökéletes teremtményének a diadalát. Egy öreg bika olyan szenvedéllyel hangoztatja önnön tökéletességét, ha nem tudnánk, hogy számunkra ártalmatlan állatok lakoznak erdõben, talán meg is ijedhetnénk, azt gondolván, hogy félelmetes szörnyek tanyáznak arrafelé. De nem félünk, hanem öröm és megelégedettség tölt el mindnyájunkat, miközben hallgatjuk az erdõnek ezt az õsi, megunhatatlan szimfóniáját, ami titkos csatornákon keresztül boldogsághormont szintetizál idegrendszerünkben. Míg a szarvasbikák a tesztoszterontól eltelve vetélkednek egymással, mi friss dopaminnal feldúsulva érünk János várára. Az alattunk a mélyben húzódó szûk völgy fölött átpillantva hihetetlen panoráma tárul elénk a szemközti hegyek irányában. Egy rövid idõre elmélázunk rajta, majd Áron vágtázni kezd lefelé, és öngyilkos módon mi is levetjük magunkat a mélybe, a majd függõleges meredeken. Épségben leérünk, csak id. András billen ki egy kicsit leérkezéskor, hangos kurjongatással nyugtázva a dolgot, ami túltesz minden szarvasbõgésen. Aztán az utolsó nagy emelkedõ következik a zöld jelzésen, én le-lemaradok a színesedõ bokrokat fényképezgetni. Egy vadrózsa faj termését keresem, amit évekkel ezelõtt pillantottam itt meg valahol. A gömb alakú, piros csipke-termésekbõl tüskék meredeznek ki, nem láttam még azelõtt ilyet, de a Facebook Növényhatározó Csoportban sem ismeri senki. Nem találom sajna, de látok egy kiszáradt bokrot. A rendkívüli száraz idõszakok végezhettek vele, valami havasi faj lehetett.


 Gyorsan beérem a társaságot, de a gyaloglás kicsit kezd megviselni. If. Andrással néha lelassítunk, aztán vágtázunk egy jót, így jobban fekszik a dolog. Közben sokat beszélgetünk, remélem nem fárasztottam le nagyon. Kapok tõle egy gyümölcsszeletet, ami isteni finom, jól jön, mert mostanában, hogy fogyózom, hamarabb eléhezem. Végre leérünk a Köszvény-kúthoz, ami így 53km felé járva elég beszédes név lehet. Innen egy ugrás a patai mûúton az Eszter-forrás. Még jó 3km Szurdokpüspöki. A két Andrással megugrunk egy Nemzeti Vágtára a célig. Jó jel számomra, hogy még így a vége felé is nagyon jól esik a futás, talán fellépcsõzhetek végre a százasok felé. A célban szívélyesen fogadnak, és az oklevél mellé egy gyönyörû, fa formájú kitûzõt is kapunk. Igazán otthonos itt a hangulat ezen a Mátrai Forrástúrán, egész nap ezt éreztem. Kiülünk egy hideg kólával a kertbe, nagyon jó itt ejtõzni. Fáradt nem vagyok, az ízületeim is jól állták a sarat, nem tiltakoztak egész nap, sõt egy picit több futkározást szerettek volna. De ez nem egy olyan futós, inkább tájékozódós túra volt. Közben megérkeznek Áronék is, elégedetten telepszenek mellénk. Áronon kívül megismerek még egy nagy teljesítménytúrázó ikont, Istvánt, aki a Zörejek túrára invitál a Budai-hegységbe, és nem mondom, hogy nem. Azt hiszem jó húzás volt erre a túrára eljönnöm, olyan sok élménnyel gazdagodtam. Közben nagyszerû társak vettek körül, akikre felnézhetek. Köszönöm!!!


 Szegedi József


 Pétervására


 -marton4-


 A forrástúrán készült fotók erre a linkre kattintva tekinthetõk meg:


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/MagyarorszagiForrasturakAMatraban56kmEsTav20130921?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMm4i7D9oLS6XQ&feat=directlink


 2013.06.30-án, 55 éves koromban, születésnapi ajándékként egyénileg teljesítettem a Mátrabérc túra 55km-es útvonalát. A túrámon készült fotókat a linkre kattintva láthatjátok Jhttps://picasaweb.google.com/102760545299824334787/MatrabercTura20130630?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMzJj_ytjdGrNg&feat=directlink


 


 


 


 


 

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20132013.09.16 11:31:36

 Eger Csillaga 50 teljesítménytúra beszámoló 2013.09.07


 Ez még nem az õsz, nem az a nyirkos, levélhullós féle. Még itt van a nyár, s a nap mintha bizonyítani szeretné erejét, most mindent latba téve ontja ránk kifogyhatatlan atomkohójának éltetõ sugarait. Fecskéket is látni még. Csapatokba verõdve köröznek, mintha nem tudnák eldönteni, menjenek-e vagy maradjanak. De elõbb-utóbb menniük kell. Ez a természet rendje, a törvény. A bokrokon már sok helyen kivillannak a vérpirosba hajló bogyók, de a zöld levelek még óvóan rejtegetik õket, nem tágítanak. Még nem jött el az a gyönyörûen színjátszó programozott halál, amit lombhullásnak neveznek. Most látszólag még minden változatlan, úgy billentünk át szeptember „kalendáján”, hogy szinte semmit nem vettünk észre. Valami mégis megváltozott. Hiába a pompázatos jó idõ, a nyárutó, a levegõt megtölti egyfajta furcsa várakozás, alattomos feszültség. Elõbb-utóbb történnie kell valaminek. A születés és elmúlás végtelen ciklusában hamarosan az elmúlásnak kell következnie. Még szinte el sem kezdõdött a természet lassú agóniája, még teljes erejével itt „lángsugarú” nyár, máris a virágpompás, üde leheletû, friss tavasz utáni olthatatlan vágyakozás kezdi kitölteni sejtjeimet. De elnyomom ezt az édesen-fájdalmasan vágyakozó érzést, átadom magam a korai õszi nyárutónak, és boldogan veszem be magam az erdõbe az Eger Csillaga 50 teljesítménytúrán.


 Újra itthon vagyok. Ez a túra az egyik otthonom, ahol évente egyszer egy napig, már évek óta kihagyhatatlanul az életemet élem. Jó itt nekem. Mi kellene jobb ennél. Igyekszem felfelé a piroson a Peskõ-ház irányába. Kicsit fázósan indul a reggel, még a kezemet is a vastagpólómba húzom vissza, mint csiga a házába. Csak a Peskõ-háznál vetkõzök neki, pedig felfelé is kocogósra veszem a figurát. Menet közben összefutok még „Plecs”-csel, amit ritka szerencsének érzek. Rendszeres fogyasztója vagyok a teljesítménytúrákról készült fotógalériáinak, ami Magyarország és a környezõ országok legkülönbözõbb zugaiba kalauzol el minket, sokszor olyan helyekre, amikrõl nem is álmodnánk, miközben fanyar humorral fûszerezi a képekeit. Sok túratársam és jómagam is sokat köszönhetünk neki. Amolyan fáklyavivõ élharcosnak tekintem, s követem mindenhová képzeletben, mint a „lángoszlopot”. Egy ideig együtt haladunk, beszélgetünk, de ma olyan futós napom van, így végül felvillanyozva elröppenek, hagyom a mestert nyugodtan szemlélõdni. Majd újra találkozunk valahol, valamikor, valamelyik túrán, valamelyik ösvényen. Ebben bizonyos vagyok. (Galéria/túranapló címe: www.plecs.hu)


 Peskõ-házig magányos kocogás. Aztán a túra legmeredekebb kaptatója következik, az Õrkõ irányába, fel a Bükk-fennsíkra. Elõttem egy korombelinek vélt túratárs igyekszik, néha még bele is fut a kevésbé meredekebb részeken. Lassan legyûröm a köztünk lévõ távolságot. Mellé érve azonnal beszélgetni kezdünk, és tesszük ezt végig a meredek szakaszon felfelé, levegõvel úgy látszik, egyikünknek sincs gondja. Kiderül, hogy ketten együtt pontosan 125 évesek vagyunk, kitelne belõlünk akár 5 fiatalabb túratárs is. Próbálok megugrani, de az Õrkõ-háznál elbeszélgetek a pontõrrel, így beér. Megint egymásra találunk. A köveken furcsán, imbolyogva jár, olyan érzésem van, mintha szüntelen orra próbálna esni, de az utolsó pillanatban valahogy mindig visszanyeri az egyensúlyát, akkor alábbhagy a „halálfélelmem”. Késõbb rájövök, ez egy begyakorlott laza stílus. Cserepeskõnél aztán végleg elhagyom a mai túra talán legkülönlegesebb „figuráját”, s csak a célban találkozunk újra. Jó, hogy megismerkedhettünk. Szokatlanul gyorsan végigvágtázok a fennsíkon, közben még mindig újdonsült túratársamon morfondírozva. Vajon, ha én 70 éves leszek, tudok-e még így rohangászni, mint Õ. Mindegy, nem törõdöm a jövõvel, csak a jelennek élek. Most nagyon jól érzem magam, és az a lényeg. Az Õserdõ után máris a kedvenc szakaszomhoz érkezek, ahol a kék kereszt jelzés meredeken bezuhan Stimetz-házára jó pár kilométeren át. Ez az igazi örömszakasz. Mielõtt nekilódulok, tartok egy kis szünetet. Kiiszom a vizemet, hogy könnyebb legyen a zsákom, igazán légies legyek lefelé. Közben elfut mellettem egy srác, és megkérdezi. hogy nem vagyok-e esetleg egy ellenõrzõpont. Azért gondolhat erre, mert a zsákom tartalmát kipakolva, olyan berendezettnek tûnik itt az erdõ. Ingatom a fejem. Majd 20 perc múlva lejjebb Stimetz-háznál lesz, bár Neked 15, mondom. Nekem „8”, hogy mennyi neki, a srác elrobog, néhány tíz másodperc alatt százmétereket vágtázva. Tudom, hogy a teljesítménytúra nem verseny, de ezen a szakaszon se rövid- se hosszútávosokat nem nagyon lehet látni kettõnkön kívül, így elhatározom, hogy befogom a jó futót. Hazai pályán, a kedvenc gyorsulási szakaszomon, nálam gyorsabb ne legyen senki. Kényelmesen bepakolgatok a zsákomba, további elõnyt adva a srácnak, majd indul a kedvenc vágtám. Borzasztóan élvezem, jól is megy. Utolérem a srácot és darabig a nyakába lihegek, majd lehagyom nagyképûen. Persze egy klasszissal jobb futó nálam, és okosabb, így Õ beosztja az erejét. Nyugodtan leér. Én nagy árat fizetek a kis gyõzelmemért, mire leérek, rendesen elsavasodik a lábam, de azért futni még tudok vele végig. A sráccal még további 25km-t együtt haladunk, persze nem mindig látjuk egymást, és szinte együtt érünk a célba. Társakká nem válunk, mert végig megmarad ez a kimondatlan versenyzõs hangulat, ami látom neki is tetszik. Stimecz-háznál az a kedves pontõr fogad, akivel az Egri Bükk 50-en még az Istállós-kõ alatt ismerkedtünk össze. Ott magányosan töltötte a szolgálatot az erdõben, itt viszont, állítása szerint 300 gyerek hangja töri meg az erdõ meghitt csendjét. Külön kisvonatokkal hordták fel ide õket Tárkányból. A károkról még nem érkezett jelentés. Ki gondolná, hogy az erdõbe füldugóval érdemes elindulni. Legközelebb teszek a zsákomba, de ha én nem, a pontõr bizonyosan. Mindegy legalább nem kell magára hagynom, amikor tovább indulok. A Samassa-ház elõtt beérem újra a srácot, majd a Tamás-kútjánál húz le megint. Itt felfelé haladtomban szembe jön az egész rövidtávos mezõny. Szorgalmasan köszöngetek mindenkinek, mustráljuk egymást. Szépen összejöttünk. Hosszú idõ után végre találkozom Kékdroiddal, de nem sokat beszélgetünk, a dolog természeténél fogva, ugyanis ellenkezõ irányba haladunk. Ez bekorlátozza a lehetõségeinket, mert a társai robognak tovább. A Samassa-háznál kapok egy barackot a pontõrtõl, pedig nem csináltam semmi rosszat. De, lenyelem J Aztán jön a túra egyik legdurvább kaptatója, de elfogy. Mivel hazai terep, az áttûnések nagyon gyorsak, már a Tamás-kútjánál vagyok. Szeretek itt elidõzni a hûs forrásnál, most is ezt teszem. Iszogatok, eszegetek. Érdekes, legtöbben nem jönnek le, sietnek tovább. Egy rövidtávos túratárs férfiú jelenik meg egy videó-kamerával, és mindent felvesz, ami él és mozog, és ami mozdulatlan azt is. Amikor végre egy kis szünetet tart megszólítom. Tudod, hogy ez egy Emlékhely. Nem tudja. Elmagyarázom, hogy ez az a hely, ahol 1985 tavaszán, egy hosszabb bükki túrát követõen, a feleségemmel elfogyasztottuk az otthon gondosan becsomagolt húsvéti kaják maradékát, sonkát, tojást és mákos süteményt, jó vastag mákkal. Iszonyúan jól esett az a kaja, amire otthon már rá sem tudtunk nézni. Hát, azóta emlékhely ez. Annak az anyósom által sütött mákos sütinek még most is érzem a számban a felséges ízét. De van több ilyen emlékhely a Bükkben, mondom, de a túratárs azt már nem várja meg, hogy ezekrõl is részletesen beszámoljak, hanem videó-kamerástól együtt gyorsan „elpárolog”. Gondolom, azóta is azon morfondírozik, micsoda alakok vannak az erdõben. És igaza lehet! Tamás-kút ellenõrzõponton megkapom a Király Nagypecsétjét két tündéri kislánytól, akik fontosságuk teljes tudatában végzik felelõs munkájukat. A felkínált kaját kihagyom, már tankoltam a hazaiból, meg elteltem a 28 éve megevett kaják emlékével. Innen már sima az út hazáig, gyorsan elfogy a táv az ismerõs terepen gondolom én. De tévedtem, elõttem, a meredek emelkedõn iszonyú mennyiségû kidõlt bükkfa torlaszolja el a turistautat, szinte áthatolhatatlannak látszik az akadály. Sajna a rosszabbik oldalra sodródok, ahol a legvastagabb törzsek gerendáin tornászbajnokként ló-lengéssel haladok át, néha már reménytelennek látva a továbbjutást. De szerencsére felszínre tör a majom ösztönöm és viszonylag könnyen leküzdöm. A dzsungel szélén található utolsó nagy fatörzs tetején egyensúlyozva forgalmi rendõrként rövidtávosokat irányítok a helyesnek vélt irányba, mert arra szeretnének elindulni, amerrõl én jöttem, és az gáz. A végén nagy buzgalmamban lecsusszanok a gerendáról, de talpra esek, mint a macska, végül jön a megszabadulás. Pazsagig kocogok az erdei mûúton, bár az akrobatikus túraelemek miatt némileg ingerlékeny a lábam, de bicegek-kocogok, ahogy csak tudok. A Pazsag ellenõrzõ-ponton utolérem a már említett srácot, az enyémet. Az itt kapott alma teljesen kiold mindent az izmaimból, mintha kicseréltek volna. Lehagyom a srácot felfelé, s legközelebb majd a Barát-réten látom viszont, amikor egy gyönyörûen virágzó alkörmöst fényképezgetek. Innentõl kezdve egyedül haladok. De ez megszokott nekem, mert erre a tájékra gyakran járok ki futogatni, el is felejtem, hogy teljesítménytúrán vagyok. Így érek el a jól ismert Völgyfõ-házig, és robogok le az Oldalvölgyi tavakig. Az erdõ szélérõl kikandikáló Barát-réti õrház után egy iramodással a Felsõtárkányi-tónál található célba érek, „versenytársammal“ nagyjából egyszerre érünk be. Már azt gondolnám, ezzel vége, indulok haza, de megismerkedem az egyik túratársam (barátom) ismeretlenül is ismerõs feleségével, és barátnõjével, akik a rövidtáv teljesítése után a hosszútávos fiúkra várnak. A fiúk ma sétálósra veszik a napot, és nem jönnek. 2,5 órát beszélgetünk, közben befut „öreg barátom” is, a 70 éves, és „Tiberius-om”, aki most nagyon siet, így csak egy rövid „összekacsintásra” telik. Majd a Less Nándoron újra látom, remélem.


 Beérkezik a 15km-es távról egy nagy adag kisiskolás, és mindegyikük egyszerre nyújtogatja az ellenõrzõlapját Köves Gyulának, a jól megtermett fõrendezõnek, aki nagy szeretettel és türelemmel csillapítja a hevületüket. Még a túra során azon gondolkodtam magányos pillanataimban, mi motiválhatja a szervezõket, hogy szabadidejüket, energiájukat nem kímélve, teljesítménytúrákat szervezzenek a szabadba vágyó embereknek. Nézem a túralapokat szorongató, magasba emelt gyermeki kezek erdejét, a meredeken felfelé nézõ lelkes tekinteteket, és megkapom a választ.


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 


 


Kányádi Sándor: Még süt a nap…


 


Még süt a nap, még sütöget,


 csak reggelente van hideg,


 csak estelente kéldegél


 újra és újra föl a szél.


 Csak az éjszakák, csak azok


 hûvösek, mint a csillagok.


 Napközben meleg van, meleg.


 Sütkéreznek a verebek.


 Duruzsolnak a darazsak.


 


 Napfényben fürdik a patak.


 Gúnárok, gácsérok, tojók


 élvezik még az úsztatót.


 De a reggeli hideget


 feledni többé nem lehet,


 sem az esték, sem a sötét


 éjszakák csillag-hûvösét;


 tudják mindezt a levelek,


 s a fáknak búcsút intenek.


 


 


 

 
 
KaptárkövekTúra éve: 20132013.06.16 22:06:22

 Kaptárkõ 55 teljesítménytúra beszámoló 2013.06.15


 


A túrán készült néhány fotó.


 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Kaptarko5555kmEsTeljesitmenytura?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNGclZjA0dWu7QE&feat=directlink


 


Tóth Árpád: Ó, édes napsütés!...


Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul


 A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,


 Megannyi drága serleg, szinültig telt kehely,


 Melybõl a habzó, dús fény részeg bõséggel csordul -


 És részegít a látás, szeszéllyel kitalált


 Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,


 És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez


 Emelem az ömlõ fény egyetlen italát...


 


 


A szõlõhegyen felfelé


Haladok felfelé a szõlõhegyen. Magamba „iszom” a felkelõ nap fényét. Június reggel van. Újra itt a nyár. A Nagy Nyár. Ezért érdemes élni igazán. Ez a végsõ üdvözülés, a mindent betakaró, minden zugba beleselkedõ, szikrázó jó idõ, ami most beeszi magát az összes porcikámba. Tõlem balra, a tarka réten már felébredt a bakszakáll. Szelíd, aranysárga, sugaras virágai bársonyosan tükrözik vissza rám megannyi kis napocskaként a lelket gyógyító napenergiát. Használ a töltés, tényleg jókedvûnek és erõsnek érzem magam. Hívogat ez az 55km, ami elõttem áll, sok-sok csodájával és a mozgás örömével. De jó is élni egy ilyen szép júniusi reggelen, amikor egy várakozással teli, csodás napnak nézek elébe. Visszakacsintok még egy szép szál feketeökörfarkkóróra, ami, egymás alatt körben sorakozó, sárga virágaival, puhán lila „szõrõs” porzóival szemez a keletrõl jövõ életet adó áldás felé, és most egy pillanatra nekem osztja az áldást, majd befordulok az egri hegyközség szõlõsorai közé.


Via Szomolya


Itt azonnal társam akad, egy 30-as távon induló sporttárs személyében, akitõl majd az elsõ kaptárkövek megtekintése után válok el, itt válik szét a két táv útvonala. Addig társakká szegõdünk, és rögtön összebarátkozunk. Ez jó. Már társam is van. Közös erõvel navigáljuk magunkat a néhol tévesztõs szakaszokon, ami egy pici „malõrrel”, amit gyorsan korrigálunk, sikerül is. Aztán abban a kölcsönös reményben válunk el, hogy valamelyik túrán hamarosan találkozunk. Úgy legyen! Tovább indulok a Szomolya felé vezetõ Via Szomolya mészkõbe vált mély útján, lassan kezd beindulni a lábam. Hamar a Szomolya felé kanyarodó útra érek, ahol a piros jelzés és a Mária út jelzése mellett hívogatóan jelenik meg a szomolyai cseresznye piktogramja is a fán, amirõl méltán híres ez a település. Nem rég tudományos vizsgálatnak vetették alá ezt a gyümölcsöt, és megállapították, hogy különösen magas a flavonoid-tartalma, más hasonló gyümölcsökhöz képest is, és egyéb jó hatású anyagokban is bõvelkedik. Már a színe is olyan sötét, fekete, ami ránézésre sejteti a tudományosan is igazolt, komoly beltartalmi értéket. A flavonoidokat a növények saját védelmükre termelik, és választják ki minden szervükben. Ma már több ezer félét ismerünk belõle. Az elsõt egy magyar Nobel-díjas professzor, Szent Györgyi Albert izolálta citrusfélékbõl. A flavonoidok nem csak a növény, hanem azt elfogyasztó ember számára is nagyon hasznos anyagok tudnak lenni, hogy csak az antioxidáns, daganatmegelõzõ és jótékony szív-érrendszeri hatásai említsem, ebben a nem túrabeszámolóba illó fejtegetésben. Minden tudományos ténynél és bizonyítéknál meggyõzõbb erejû viszont, ha az ember kezébe veszi és megkóstolja ezt a rövid szárú cseresznyét. Többé garantáltan nem felejti az ízét, s a szervezet sóvárogva kívánkozik utána akár évekig is, mire a szükséges adagját megkapja, és végre belõheti magát a jóságos flavonoidokkal. Nekem egész gyermekkoromban megadatott, hogy ezzel a cseresznyével javítsam egészségi állapotomat, ugyanis egy szomolyai hobbitelken vagy tucatnyi ilyen cseresznyefát birtokoltunk, és hányszor, de hányszor ettem magam degeszre ebbõl a mézédes gyümölcsbõl, nem is tudom. Csak azt tudom, hogy soha nem untam meg. Dendrobiontaként (fafüggõ) csüggtem a fákon, alig lehetett leparancsolni róluk. Ez volt az én kalandparkom. Ismertem a jó öreg fák kellemes gyümölcsöt kínálgató rejtelmes zegzugait, a friss, földszagú vidéki levegõben olvadtak szét a számban a Bükk déli lábát simogató, napsütés hizlalta mézédes „arany-gyöngyszemek”. (A múlt héten volt egyébként a szomolyai Cseresznye Fesztivál. Véletlenül találkoztam miskolci természetjárók egy csoportjával a múlt héten, akik tracking-túrájuk során részt vettek rajta a Cseresznye Fesztiválon, Szomolyán töltöttek egy éjszakát. Az egyikük, a Sárospatakról induló zempléni Rákóczi-túrák fõszervezõje. Meghívást kaptam tõle a rendezvényre). Míg, megküzdök a cseresznye-ábra által kiváltott emlékrohammal, közben el-elgyönyörködve az erdõ szegélyén tömegesen virító lilás kakukkszegfûk virágoskertjében, hamar ledarálom a távot a szomolyai kaptárkövekig a töretlen jó idõben. Egy helyen meg kell állnom egy kicsit hosszabb idõre, mert egy szép szál csomós harangvirág kéklõen harsogja szépségét felém egy kisebb rét közepén árválkodva. Most egy kis társaságot nyújtok ennek a más dimenziókban élõ lénynek. Szemezve vele, valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez nem egy érzõ lény, hanem csak valami magot termõ automata. A szár csúcsán összetömörödve tülekszik a sok-sok öt szirmú harangvirág, érdekes módon mindegyiknek jut helye. Lent a levélhónaljakból elszórva újabb fejecskék készülnek virágba borulni, de a csúcsfej szépségén egyik sem képes túltenni. Ha elég mélyen hódolunk a növény szépsége elõtt, lent már a nagyobb, fûrészes szélû lándzsás leveleket tanulmányozhatjuk ezen az egészségtõl kicsattanó impozáns teremtményen. Én hódolatom jeléül mélyen meghajlok „virághercegnõ” elõtt. Sokáig emlékezni fogok erre a szépséges pillanatra, a nyárra. Tovább kell mennem, mert én egy helyváltoztatásra kitalált szerzet vagyok, és ez irányú ösztöneimet ma alaposan kielégítem ezzel a túrával.


Sok víz lefolyt a Dunán


A kaptárkövek alatti réten, itt az üde zöld közepén üldögélve, két szép „virághercegnõvel” idõzök, akiktõl pecsétet és jó szót kapok. Felelevenítem nekik, hogy szüleim, akik szomolyai születésûek erre a rétre jártak játszani, és jó idõben nem egyszer a tanórákat is itt tartották meg. Már megint az idõknek kútjába ereszkedem alá. Jó lenne visszatérni a jelenbe. A kaptárkövektõl kifelé indultomban végre felráz valami. Óriás sebességgel rohan le két futó a meredeken. Az egyikben rögtön felismerem Suvlajt, akivel a túra elõtt már levelezgettünk errõl a túráról. Örömmel üdvözöljük egymást. Sok víz lefolyt már azóta a Dunán, különösen az idén, amikor Suvlajjal volt egy emlékezetes közös túránk. A 2007-es Egri Bükk 50-en. Azóta csak két futó találkozásunk volt. Tovább indulok, mert látva az iramukat tudom, hogy pár percen belül lehajráznak majd valahol. De csak Cserépváralján találkoznunk újra, amikor is egy elfutás miatt majd én jövök hátulról. Átszelem Szomolyát, át a faluközpontot, elhaladok a temetõ mellett, ahol a nagyszüleim nyugszanak. De már nem nosztalgiázok tovább. Aki csodával határos módon további részletekre kíváncsi a gyermekkoromból, az olvassa el a 2009-es Kaptárkõ 50-es beszámolómat. (Úgy kell nekiJ!) Hamar a bogácsi „etetõpontra” érek, ahol Istvánnal és csapatával találkozom. Ezt a találkozást már borítékoltuk az Egri Bükk 50 túrán 2 héttel ezelõtt, így szinte már várt rám, és nem okoztam csalódást, jöttem. Elbeszélgetünk, miközben 3 óriási hagymás-zsíros kenyeret lényegít át. Kérdezi, hogy az a futópóló, ami rajtam van, hogy vált be, mert neki a hasonló márkájú összement. Minden relatív ugye. Két oka lehet, amiért egy ruhadarab kezd feszesebb lenni rajtunk. És az összemenés csak az egyik, ritkábban elõforduló ok. 3 zsíroskenyér után (én most csak picike darabot csócsálok be) nekem a legtöbb ruhám összemenne. Így türtõztetem magam. Együtt indulunk, de õk úgy döntenek, valahol folyékonyabb kenyér után néznek (csak nehogy megint összébb menjen az pólóJ), mint, amit a ponton kaptunk, így leválok róluk.


Bogácsa


Bogácson, aminek a neve a szüleim legendája szerint a bogácsa nevû népies formájú szóból származik, még egy idõs nénike szólít le egy kapualjból. Hova szalad, kérdezi. Egerbe, mondom. A buszhoz siet, kérdezi most még kíváncsibban. Nem, gyalog megyek oda. De honnan jön? Egerbõl, mondom. Nem nagyon érti, de elmagyarázom a lényeget. Gondolhatja, hogy milyen õrültek vannak, de nem mondja, inkább a közös ismerõsöket és rokonokat próbáljuk kideríteni, lévén Bogács és Szomolya szomszéd falu. De, sajna, most kevés az idõ egy mélyebb családfakutatásra, így nem jutunk sok eredményre. Nem baj, jövõre folytathatjuk a kutatást. Feltéve, ha a nénike is kint lesz a kapuajtóban. A faluból a 8-as pincénél egy kis borozgatásra invitál a gazda. Sajna túra közben absztinens vagyok, de majd jövök, mert jól jönne otthon egy kis termelõi bor. Bogácson máris van két kapcsolatom! Ha így haladok, rövidesen megismerem az egész falut. Igaz az egyik unokatestvérem itt lakik, de már vagy 15 éve nem láttam. Akár be is ugorhatnék hozzá. De azt sem tudom merre keressem. Cserépváraljáig magányos kocogás. Úgy látszik, nagyon elkalandoztak a gondolataim szokás szerint, mert elfutok elég rendesen, nem gyõzök visszajönni. Egy aszfaltút állít meg, ekkor kapom elõ a térképet, mert már gyanús a dolog. Ez az út a volt szovjet laktanya felé vezet. Állítólag rakétakilövõ állások is voltak itt, legalábbis srác korunkban ezt suttogtuk egymásnak. Na, de retróból elég, nyergelj, fordulj. Rátalálok a helyes útra, ami elõször nem látszik annak, azért futottam el mellette.


Végre futócsapatban


Cserépváralján már Suvlajba(=Lajos) ütközök, a boltot is megjárta. A bolttal én is megjárom, sokat kell várakoznom, ráadásul valami központ nem válaszol, vagy mi, a jégkrém már olvadozik a kosaramban. Nem baj, itt a sorban elvegyülök egy idõre a helyi lakosság, a nép közé. A jégkrém kiélvezése után végre útnak indulhatok, de felfelé kicsit belassul a lábam, mialatt a várhegyet leküzdöm. Remélem nem lesz tartós, és dolgozni kezd a jégkrém. A kaptárkõ körül az oda-vissza út miatt összekeveredik a mezõny, de ma utoljára. Lassan kitisztul a kép, elõl már nem sokan vagyunk. A lenyûgözõ természeti képet nyújtó Kõ-völgyben utolérem Lajost és társát, Zsoltot, akik a kezdeti nagy rohanás után most tartalékolnak egy kicsit a véghajrára is. Innentõl együtt haladunk, egészen Bükkzsércig, ahol megugrok majd és az élre török. A Dobi-rét után csatlakozik hozzánk egy maratoni futó lengyel lány (a keresztnevét mondta, de sajna képtelen voltam megjegyezni), aki egy magyar sráccal indult. A cucca is fiúnál maradt, de a lány leszakadt fegyverhordozójáról, így jutott el hozzánk. A 4 fõs csapat imponálóan dinamikus ütemet diktál. Még a Less Nándorról már ismert, állandó mocsár sem állítja meg a lendületünket, szinte élvezem, ahogy a sáros víz beömlik a cipõmbe. Ettõl, hogy semmibe veszem a kellemetlenséget, valahogy keménynek és legyõzhetetlennek érzem magam. Most kegyetlenül törünk tovább. Nagyszerû dolog egy ilyen futócsapat lendületét elcsípni. A társak energiája megsokszorozza a saját erõmet, s egy idõ után már nem érzem önálló személynek magamat, beolvadok, átlényegülök, és csak repülök, repülök, mintha súlytalan lennék, mintha nem is a talajon futnék, hanem suhannék fölötte akadálytalanul. Összemosódnak az út menti virágok, bokrok, fák, már nem bontja fel a szemem a tájat, s a lépéseim üteme adja a ritmust ehhez az erdei szimfóniához. Az Ördögtorony kaptárkõhöz való úton együtt megyünk elõre a lengyel lánnyal, és csak ekkor jövök rá, hogy Varsóban, ahol él, nem magyar nyelvû taniskolába járt, és egy szót sem tud magyarul. Lajossal folyékonyan, anyanyelvi szinten beszélgetnek angolul, miközben én igencsak elszégyellem magam, hiányos nyelvtudásom miatt. Elhatározom, hogy hazaérve leporolom az angol nyelvkönyveket.


Kaptárkövek már megint, hogy az ördög bújjon beléjükJ


Újabb kaptárkõ következik, ma ez az utolsó ilyen intézmény. Ebbõl az alkalomból kénytelen vagyok egy kicsit kitérni arra, mik is ezek a bizonyos kaptárkövek. Vulkáni hamuból készült, riolittufa képzõdmények, amelyeket a tûzhányó kitörést kísérõ kovás oldatok keményítettek meg helyenként. Késõbb a megkeményített részek közötti lazább rétegek erodálódtak, így maradtak meg ezek a különös, sokszor süveg formájú kaptárkövek. Jellemzõjük még, hogy elõdeink mindenütt sûrû négyszögletes vájatokat véstek beléjük, ami az egyik magyarázat szerint méhészkedésre szolgált. A másik magyarázat szerint rituális szerepe volt. Az elõzõ magyarázatból származik az elnevezésük. Hát ez minden, amit érdemes tudni róluk, a többin emésszék magukat a geológusok. Az Ördögtorony ellenõrzõpontnál egy hím szarvasbogarat találnak a pontõrök, ilyen tájban rajzanak egy rövid ideig, a rajzáscsúcs június közepén van. Rövid imágó lét (a kifejlett rovar a imágó), csökkenõ egyedszám, jellemzõen éjszakai életmód, így ma már lassan kivételes szerencse lesz megpillantani õket. Július közepétõl már fiút nem nagyon látni, mert a „sex” után 2-3 héttel elpusztulnak. Kegyetlen a világ. Oh, sorry! Persze õk biztosan így érzik ezt rendjén, ez alatt a rövid idõ alatt mindent megélnek imágóként, amit egy rendes hím szarvasbogárnak meg kell élnie. A Vörös Könyvben veszélyeztetett fajként van felsorolva, pedig nem túl sok ellensége van. A madarak nem nagyon szeretik, kicsit „rágós” nekik. A megritkulását az elvtelen tarvágások, az öreg és korhadó fák hiánya okozza ennek a teljes mértékig fafüggõ(dendrobionta) fajnak. Sajna a kisebbik gépem van nálam, nem sikerül egy épkézláb fotót készíteni róla, a duzzadó hormonoktól nagyon izgága „srácról”. A harci kedve magas, de mi nem vagyunk méltó ellenfelek neki. Remélem, azóta talált magában egy másik felajzott szarvasbogarat, és megküzdhet egy gyönyörû nõstény kegyeiért. Én rá fogadok. A harc lényege, hogy agancsával megragadja az ellenfelét és megpróbálja ledobni a fáról. Ha sikerül, nyert. A vesztes túléli a pottyanást, hiszen kemény burokban született. Visszamászik a fára, és újra szerencsét próbál, hiszen a szerencse forgandó, egyszer lent, egyszer fent, és „szarvasbogáréknál” ez a szó szoros értelmében így van. Ha kimerülnek a súlyos harcokban, a fák sebeibõl kibuggyanó édes nedveket (és az érett gyümölcsöket) nyalogatják ecsetszerû nyaló szájszerveivel. Fõleg a tölgyet kedvelik. (Természet Világa 2012 alapján). ( Ma, amikor ezeket a sorokat írom egy orrszarvú bogarat találtunk a teraszon. Különleges szép állat. Ahogy egy pár fotó után kitettem a kertbe, pillanatokon belül a puha, mohás talajba fúrta magát, mint egy fúrópajzs, csak egy kicsiny lyuk jelezte, hogy az elõbb még itt volt. Hát ezért van az, hogy gyakran nem túl sok állatot látunk a természetben, hiszen rejtõzködnek. Már messzirõl észlelik a közeledõ veszélyt és elrejtõznek elõlünk. Gyakran az éjszakai életmódra térnek át, mint a szarvasbogár például, így még kisebb az esély az észlelésükre. Itt vannak pedig körülöttünk. Még ezen a túrán Szomolya elõtt történt, hogy, egy szép példány erdei sikló próbálta felmelegíteni elgémberedett tagjait az út már langyosodó porában. Mire a gépemhez kaptam, már besiklott az erdõbe, és egy pillanat alatt eltûnt a járatában. Ezek szerint a járat körül sütkéreznek. Elbúcsúzunk a kedves pontõröktõl. (Bocs a minõsítésért, de itt jegyzem meg, hogy ezen a túrán minden ponton csupa kedves társasággal találkoztunk, és az ellátáson kívül mindenhol jókat beszélgettünk. Ez tovább fokozta azt a jó hangulatot, ami a Kaptárkõ túrákat átlengi. Köszönjük szépen!).


Ráadásul a hernyó él-hal érte


Irány Cserépfalu. Egy könnyed kocogás után a pincesornál érkezünk be a faluba. Hamarosan nagy szerencsében részesülünk, találunk egy mûködõ nyomos kutat, és egy kis „fejmosást” adunk egymásnak ebben a kánikulába hajló napban. Lubickolunk mint, hal a vízben. A kút felett még terülj-terülj asztalkám is fogad, egy Kínában õshonos, szerte a világon selyemhernyó tenyésztés céljából ültetett fehér eperfa (Morus alba). Gyermekkorom kedves emléke, amikor az utca hosszan ültetett eperfákra jártunk csapatostul. A járdát beterítette a ragacsosan édes termése. Az eperfa levele magas fehérjetartalmú, ami kedvezõ a selyemhernyó táplálásában, ráadásul a hernyó él-hal érte. Mást meg sem eszik. A levelekben még ekdiszteroid, egyébként ártalmatlan testépítõ hormonokat is találhatunk, ugyanúgy, mint a spenótban. Cukorbetegség elleni teák alkotója is. Hirtelen ez ugrik be róla, amíg a társaim, különösen a „lengyel”, láthatólag hatalmas élvezettel igazi dendrobiontaként szürcsölik be az édes gyümölcsöket, mint a szarvasbogarak. Kisebb bizonytalankodás után megtaláljuk a faluközpontot, toronyiránt kell csak haladni. Sanyiék futnak a másik oldalon, az Ördögtornyot keresik a faluban, de cseréptörés történt, mert a cserépfalui Ördögtorony nem a faluban található mûemlékféle, hanem egy kaptárkõ együttes. Uccu vissza nekik az uccán. De hamar leküzdik. A faluból kimenet újabb pincék sorakoznak, torok itt nem maradhat szárazon.


Ló, ami ló, én vagyok csak tehozzád való


Azután egy lovas-kaland következik. Egy csikó kezd bizalmaskodni az úton velünk, indulásként nekem mindjárt ad egy nagy nyelves puszit. Majd a „lengyel lányra” kezd nyomulni, (hiszen fiúcska az istenadta), bár vele vannak némi „nyelvi” nehézségei, mert a lány kedvesen, de eltökélten õrzi fiatalsága virágait, így nem hagyja magát a kis csõdõrnek. Aztán megszelídül a paci, és beáll a csapatba túratársnak, alig bírjuk lerázni, ugyanis a túra lóval nem teljesíthetõ. Eközben a csikó szülei közömbösen legelésznek a közelben, ügyet sem vetnek a zabolátlan kiscsikóra. Pedig némi nevelésre szorulna. Utólag egy túratárs mesélte el, hogy õket is lerohanta, de amikor erre a lókolbászt kezdték emlegetni, a csikó mintha értené a rasszista sértést, kiosztott egy-két ártalmatlan harapást. Nem tudom, jövõre itt  „kolbászol-e”, vagy máshol. Továbbhaladva, egy darabig jelzés és szalag, szalag, aztán már csak egy hatalmas mezõ, valami beérett repce vagy ilyesmi, és UV A és B minden mennyiségben. Sapka van rajtam, de érzem a sapkán, a koponyacsontomon is áthatol az erõs sugárzás. Sugárzó jó kedvemet azért nem töri meg, bár egy picit megfájdul a fejem, ami nálam nagyon ritka. Az idén ennyit még nem tartózkodtam tûzõ napon egyhuzamban, és egy évben egyszer, ilyenkor kapok egy nagyon enyhe napszúrást, azután többé soha, bármennyit legyek is kint. Úgy gondolom, hogy be kell hozni a 6 év kihagyást Lajossal, olyan fecserészõ hangulatom van (remélem, nem terheltem túl!) Balról nyomom neki magyarul, jobbról a lány nyomja angolul. Még jó, hogy két agyféltekéje van. Közben a lengyel lányt még istápolja is, eteti, itatja, amikor kell, látszólag szívén viseli a sorsát. Valahol a pusztában beérjük a korábban elindult 4 fõs élbolyt, akik irtózatos, szinte futó ütemben gyalogolnak, egy pillanatra sem vesztve a lendületükbõl egészen célig. Tisztelet nekik. Idõnként hozzájuk csapódom, beszélgetünk. Következik az üdítõ pont, ahol nagyszerû fogyókúrás tanácsot kapok az egyik pontõrtõl. Ha jól emlékszem almaecet oldatot kell innom nyakló nélkül. Kipróbálom. Közben õk fröccsözgetnek, igaz nem is akarnak lefogyni. Az egyik termetesebb túratársam végre visszatöltheti az út közben elvesztett esszenciális aminosavait a borból. Bükkzsércnek csak a nyugati felét súroljuk, ahol valami népünnepély készül.


Itt valami mindig repül


Aztán a falu után, egy emelkedõn felfelé megugrok mindkét csapattól, egy jó km-t kocogva felfelé. Ez nem használ a napszúrásomnak, de már nekem mindegy. Egy rövid válság után elég könnyen felérek a nyeregig, és az iszonyatos emelkedõ a Kövesdi kilátóig is hamar „elolvad” a melegben. Innen a kilátópontról visszanézek a távoli falvakra, és még nekem is olyan hihetetlen, hogy az elõbb még ott jártam lent a távolban. Várkútig csak egy iramodás. A ponton a vadászháznál újabb kielõadást tartok népes közönség elõtt a fogyókúráimról. Megadóan tûrik. Következik a véghajrá. Az Nagy-Eged hegyig tartó szakaszon van néhány sunyi emelkedõ, de darabra ismerem õket, sorban kipipálom, nem gond. Húzós-kanyargós, húzós-egyenes, egyenes-kanyargós, szerpentines és már fent is vagyok „Eger tetején”, a mi tanúhegyünkön. Még egy pillantás az egyedülálló panorámára, a lábunk elõtt, mintha egy siklóernyõn suhanva látnánk, ott hever egész az egész város, a „City”. A siklóernyõsök is gyülekeznek. Itt valami mindig repül. Ez egy ilyen siklós-repülõs hely. Itt minden arra késztet, hogy rugaszkodjunk el és szálljunk a magasba. Az egyik sráccal szóba is elegyedek, de siet, mert hamarosan „kidobják a gépbõl”. Késõbb a hegy lábától visszanézve már valószínû õt látom keringeni a hegytetõ felett társaival, lassan, lassan köröz, mint egy méltóságteljes hatalmas ragadozó madár, ami lecsapni készül prédájára. De még órákig is elkeringhet, amíg lecsapnak a mélyben várakozó depó-kocsira. A hegyrõl hamar leszaladok, persze egy néhány növényfotó is belefér a száguldásba. Valahogy, szinte élvezem ezt a köves vágtát, mert a lábam alól minduntalan kigördülõ kövek újabb nyomatékot adnak, így megállni, vagy lassítani nem érdemes, hanem inkább nagy sebességgel felveszem a hegy által kínált tempót. A végén, az utolsó emelkedõ, a Kis-Eged, mint mindig, rendesen megszívat. Felérve a nyakamba öntöm a maradék vizemet, ez feltámaszt. Aztán egy kis utcai kocogás, így kettesével véve könnyû, hamar elfogynak a házszámok az eleinte végtelen hosszúnak tûnõ utcán.


A cél halál az élet küzdelem, s az ember célja épp e küzdés maga”


A célba kicsit nyúzottan érek be, de késõbb még egy pár befutót látva, mondhatom nem csak én. Egy nagy szóda, és egy fél literes coca-cola újra programozza a szerveimet, és megszûnik a kezdõdõ rosszullét, percek alatt a ködbe vesznek a napszúrás okozta tünetek. Jól vagyok. Elbeszélgetünk a már beérkezett rövid távos túratársakkal, amíg bevárom a csapatomat. Néhány ismeretséget is kötök azokkal, akikkel a terepen valahol egy pillanatra összefutottunk. Itt van a lengyel lány partnere is, aki 55-rõl 30-ra váltott menet közben, vele többször találkoztam menet közben az elején. Egy idõ után befut a lány, fáradt, zaklatott, de hamar helyrejön õ is. Megjön Lajos. A Coca-cola õt is talpra állítja, és ez nem a reklám helye. Máskor meg ne innám a kólát, de most szükségem van a koffeinre, a cukorra és a folyadékra, és ezt mind a hármat egy csapásra megkapom. Rövidesen befut Zsolti is. Még egy kis beszélgetés, latolgatjuk a következõ túrákat. Talán a Szondi 50?. Õk mennek a strandra, én pedig a jól megérdemelt kádfürdõmrõl álmodozom, milyen élvezet lesz majd belecsobbanni egy kis só-oldásra.


 


Lassan elszállingóznak azok a kedves túratársak, akikkel olyan jót társalogtam a célban.


Mi is menni készülünk, ki-ki a maga útján tovább. Ma, egy pár órára egy ösvényen vezetett életünk vonala újra Suvlajjal, mint akkor 6 évvel ezelõtt 2007-ben. Lehet, hogy újabb 6 évet kell várni, hogy sorsunk fonala „összefonódjon”, de lehet, hogy csak egy hetet. 6 év, 1 hét majdnem mindegy. Mi idetartozunk, ez a lényeg. És jó idetartozni. Jó valahová tartozni.


 


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 


„És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez


 Emelem az ömlõ fény egyetlen italát...”


 

 
 
Egri BükkTúra éve: 20132013.06.02 19:09:51

Egri Bükk 50 teljesítménytúra 2013.06.01


„Ez jó nekem…”


 Gatyaráz”


Hosszú idõ után végre sikerült újra gatyába rázni magam, a szó szoros és átvitt értelmében is. Az elnyûhetetlen fél-hosszú rövidnadrágomat, amit már 2007-ben is fel-felvettem túrákra, és akkoriban csak övvel tudtam csak viselni, mert egyébként leszánkázott rólam, az elmúlt idõszakban aggódva figyeltem, mennyire gyakorol rám nyomást, úgy köldök táján. Mostanára, egy új diéta, a paleolit-táplálkozás módszerével sikerült végre összerendeznem magam, ami a mai teljesítményemen meglátszott. Visszatértem, a mai napon végre megtaláltam önmagamat, a régi formámat!


 A defekt


Hajnalban, ahogy ez úgy szokás, kidugom az orromat a teraszra. Hatalmas köd van, még szitál is, mint valami gyenge zápor, hideg van, de nem vészes. Viszont nem szakad az esõ, „ez jó nekünk”. Hamar összekapom magam, végre újra teljesítménytúrára mehetek. Még nem kelt fel ugyan a nap teljesen, de a horizont alól már bevilágít mindent, kivilágosodott. Boldogan vágom magam az autóba. A „leleszi” hegyekben a boldogságom egy kicsit alábbhagy, amikor az autó hirtelen imbolyogni kezd alattam, és furcsa dübörgést hallok az aszfaltról, defektet kaptam. 14 éve van meg az Opelem, de az emelõt még nem is láttam. A pótkerék is csillog-villog, azóta lapul rejtekében dologtalanul, érintetlenül utazta le velem a „tízezerkilométereket”. Ja, az autóra visszatérve: 14 év alatt, ha jól emlékszem semmilyen hibája nem volt, csak a kipufogó egy részletét kellet cserélni, mert megette a só. Kiállok egy pár tízméter megtétele után egy aszfaltpadkával beszájadzó erdei útnál, egy nagyon szép környezetben. Ez feldob. Nézegetem az emelõt, egy darabig el kell játszanom vele, csak a sokadik próbálkozásra sikerül végre az archimédeszi csoda, és újra 4 kerékre állok. Körülöttem a ködöket már kezdi felszívni a kelõ júniusi nap. Megnyugszom. Jól érzem magam. Ráadásul ez a kis „kényszermunka” teljesen bemelegíti az izmaimat, ízületeimet, ami nagyon laza indulást tesz majd lehetõvé késõbb. Beülök az autóba, és elindulok. Amit ezután látok, meg sem próbálom hitelesen leírni, mert szavakkal úgy sem lehet. Végre felbukkan a nap, és teljes színspektrumával kezdi bombázni a ködöket. A mellettem, a völgy aljától a dombtetõkig hatoló ködfüggöny még egy darabig ellenáll a támadásnak, de már megnyúlik, táncol, sistereg, terjeng, szétveri a rázúduló sugárfolyamot, miközben világítni kezd és mindent eláraszt a reggel különleges színezetû, lélegzetelállítóan hatásos fényeivel. A környezõ dombok fürdenek ebben a különös glóriában, majd a nap, hirtelen megelégelve a dolgot, szinte egy csapásra felszippantja a most már intenzíven felfelé gõzölgõ ködöket. Megérkezett a nyár. Késõbb, már a Völgyfõház felé rohanva, amikor a nap már a teljes arzenálját bevetve élesztgeti a csodálatos bükki tájat, visszaidézem ezt az elõbbi ködös jelenetet. Arra gondolok, hogy, csak ez alatt a szûk másfélóra alatt annyi csodát és belsõ feltisztulást éltem meg, amit egy normál városlakó talán 2 év alatt sem szed össze.


Magas zsombor


De térjünk végre a túrára. A fenti okok miatt csak 7:15-kor sikerül elindulnom, a mezõny már terepen van. Jól megy, így már az elsõ nagyon húzós emelkedõn sikerül lehúznom egy népes csapatot. Utoljára az Eger Csillaga 50-en jártam erre még tavaly õsszel, s bár akkor pontosan 7h alatt sikerült teljesítenem az összességében kevésbé szintes 50km-t, ez az emelkedõ nagyon lelassított és megdolgoztatott. Most viszont könnyen megy. Igaz nem a 40. km táján járok még, mint akkor. Felfelé menet valami furcsa zajt hallok, ami teljesen beteríti az erdõt, talán motoros fûrész távoli hangja szivárog át valahonnan a távolból? Végül rájövök, soha nem tapasztalt mennyiségû víz szalad lefelé a horhoson. Az elmúlt napok csapadékos idõjárása mindenfelé vizeket indított el, a patakokat pedig száguldó folyamokká duzzasztotta. A Völgyfõházig kellemes magányos kocogás következik, egy túrázó párt elõzök meg csupán. Néhol a tarvágás miatt csodálatos panoráma tárul elém, a Bükk központi vonulatait szinte karnyújtásnyira látom a kitisztuló idõben. Néha jól jön egy kis tarvágás azért, morfondírozok magamban, hogy láthassuk a hatalmas erdõségeket. Az erdõ lakói lassan ébredeznek, a hûvöskés reggelen. Egy csiga már korán reggel elindult az út túloldalára, estére talán átér, mint ahogy a csigás viccekben szokott lenni. Maga után húzott nyálkacsíkján szikrázva csillog a napsütés. Egy zöldes-kék acélos színû, színjátszó futóbogár fut velem szemben az úton, nagyon igyekszik valahová. Szaladj tovább barátom hat apró lábadon szaporán, ma békén hagylak, pedig a kisebbik fényképezõgépem itt nyugszik az oldalzsebben kihasználatlanul. A virágok már kinyíltak, mindenütt „telehintették” velük az út szélét, bármerre járunk is. Kék, sárga, bíborpiros és mindenféle színben játszó szirmaik kelletik magukat mindenfelé. Szinte naponta bukkannak most fel az újabb és újabb fajok hosszú álmukból, hogy teljesítsék az õsi küldetést, a maggyártást. Muris, ahogy l év kihagyás után próbálom felidézni felhúzva a mélybõl a már egyszer megismert növények neveit, a kevésbé ismertekre vagy ismeretlenekre pedig tippeket gyártok, ezzel jól elszórakoztatom magam. Elõfordul olyan növény is, amelynek a nevét csak a túra vége felé dobja ki a „központi számítógépem”, mint pl. a most bejelentkezõ közönséges magas zsombor, pedig hát, ha valami, ez mindenütt ott van az egész Bükkben tömegével. Közben hátra-hátra nézegetek, egy futópárost várok, akikkel a rajtnál találkoztam, de nincsenek sehol. A túra során hátulról mindvégig nem is érkezik senki, ez a páros is egy jó fél órával utánam ér be majd a célba.


 No-eating


A Völgyfõház után újabb csapatokat elõzök meg, sûrûn köszöngetek, de még az ismerõsöket sem fedezem fel, olyan lendületben vagyok még felfelé is. Hamar Pazsagra érkezem, ahol a beugrás miatt, összeverõdünk egy jó páran. Itt találkozom személyesen Mihállyal (Misi), aki már régóta virtuális ismerõsöm, de csak most tudtunk elõször kezet szorítani. Milyen érdekes, de ezen a ponton futottam össze elõször Plecs-csel, akit akkor még nem ismertem személyesen. Hármunk között az a kapcsolat, hogy Misi meg én, mindketten lelkes rajongói vagyunk Plecs, a hazai és külföldi teljesítménytúráiról töretlen ütemben megjelenõ fényképalbumainak, képes riportjainak, és megjegyzéseket is fûzünk hozzá idõnként, bár nem tudom örül-e neki. A növényfotókra is ráharapunk néha, de ebben Misi több nagyságrenddel profibb, nálam csak az érdeklõdés nagy, a tudás annál kevesebb még sajna. Õk persze sokkal többet túráznak, mint én, szintén nagyságrendekkel, mindketten kiemelkedõ sportemberek, akikre bármelyikünk felnézhet. Aztán Misi elmegy, én még beszélgetek a lelkes pontõr hölggyel, jól esik a szíves fogadtatás. A hagymás zsíros-kenyérbõl nem kérek, egyelõre van tartalék energiám a tojásos-spenót vacsorából, és nem szeretném asszimilációval terhelni a szervezetemet, különösen így, hogy van még bõven elég disszimilálni való az izmaimban, és végszükségben a „háj”-energia felhasználásra is kapcsolhatok, bár ez már nem annyira hatékony. Tejsavat termel, ami feszíti az izomrostokat, és fáradtságot okoz. Mindegy egyelõre a „no-eating” technika még mûködik. A tanyáról kifelé menet futok össze Istvánnal, akivel hosszan elbeszélgetünk. Ritkán és rövidebb idõkre találkozunk mostanában, de az elsõ találkozásunk, a számomra emlékezetes Gödöllõ 60, ahol majd 30km-t tettünk meg közösen, örökre meghatározták kötõdésünket. Azt hallottam valahol, hogy a sportbarátságok a legerõsebb köteléket jelentik. A közös küzdelem az elemekkel és önmagunk határainak feszegetése összeforrasztja az embereket, a teljesítménytúrázók kicsiny, de egyre bõvülõ társadalmát. Úgy érzem én is, hogy a néhány ismerõsön kívül közöm van mindenkihez, aki itt „nyüzsög” körülöttem, ismerõsen vagy ismeretlenül, de összetartozunk. Nekünk küldetésünk van, egy különös, varázslatos cél. Ezek a gondolatok is átvillannak bennem egy pillanat alatt, amikor Istvánnal társalgunk, és bár vannak problémák mindkettõnk életében minden bizonnyal, hát kiébe nincsenek, ma ez a boldogság napja, és ez itt a Pazsagon, valami rejtelmes ok miatt mindig összejön. Elhagyom végül a világnak ezt a kicsiny szigetét, ahol egy rövid idõre menedékre, biztonságra, megértésre és elismerésre leltem. Továbbra is az útszélén pompázó virágoskertben gyönyörködve, a természet szépségeitõl megbabonázva haladok tovább. A Keskeny-Bükknél érem utol Mihályt, amint épp egy erdei hangyabolyt kémlel szakértõ szemmel. A hangyák épp egy hatalmas lódarazsat prédálnak, ami közéjük merészkedett. Más részük ismeretlen okból a bolyból kihajtó gyomokon gyûlik össze, a növények szinte feketéllenek a hangyaburoktól. Nem vagyok „hangyológus” sem, de szívesen elkémlelgetném az életüket, amíg fel nem fedeznek a katonák, mert akkor már nem szívesen tenném. Itt válunk le a rövidtávosok mezõnyérõl, egy darabig együtt haladunk Misivel. Megdolgoztat az emelkedõ mindkettõnket, de azért jut energia egy kis beszélgetésre is, így megtudunk valamit egymásról. Ez jól esik.


 Cornetto kontra HIGH5 Energy Source


Majd leválok róla, nagyon jó erõben érzem magam. Az utolsó túrázót Háromkõnél hagyom el. Régi ismerõsöm, László, akivel már jó ideje nem túráztam együtt, de úgy megfiatalodott mióta nem találkoztunk (akárcsak István!), hogy alig ismerem meg. Visszafordulva intünk egymásnak aztán és csak a távolból váltunk egy pár szót, mert Õ a „látókövekre” indul egy kis ejtõzésre, nekem pedig ma igazán mehetnékem van, megtáltosodtam. Azért jöttem végül is teljesítménytúrára, ennek a lényege errõl szól. Igyekszem is. Elõttem van valaki még, aki több mint egy órával korábban indult 6h-kor, elég gyors, így nem érem be, pedig jó lenne egy társ. Így, amíg újra a rövidtávosok vonalába nem érek, magamra maradtam. Ez nálam megszokott állapot, hiszen nagyon sokat futkározok egyedül az erdõben. Közvetlenül Bánkút elõtt nagyon elfogyok, nincs mese, regenerálódnom kell. Feladom a koplaló taktikát. A kis büfében kávét, rendelek, meg egy ostyatölcséres csokis-vaníliás Cornetto-t, ami iszonyúan finom. Megérte koplalni, most dupla élvezet az evés. Az aranyosan közlékeny büfésnõvel való beszélgetés után kiülök a padra, és élvezem a napot. Jól esik egy kicsit megpihenni, elidõzni. Ha már lúd, „legyek kövér”, bekeverek még egy italt. Ca-Mg pezsgõtablettát pottyantok bele, majd egy adag HIGH5 Energy Source szénhidrát-elektrolit sportital-port, trópusi ízesítéssel, amit a kerékpáros boltban vettem üzemanyag gyanánt az új „szuperkerékpárommal” együtt, de még nem próbáltam ki. Másfélét is csak egyszer próbáltam ki, az idei Karancs-Medves elõtt és alatt, valami szénhidrát port, ami, ahelyett, hogy energiát adott volna, szinte azonnal beépült glikogénként a combomba, duplájára dagasztva azt. Az a túra még elég jól sikerült, de a dagadt izomsejtek már alig-alig akartak funkcionálni, végül ki kellett koplalni a lábamba berakódott anyagot. Mára sikerült is. Ezért próbálkozom óvatosan most, bár ez, intenzív sport mellett csak 1 órányi energiafedezetet ígér, így csak reménykedem, nem a combomon látom viszont vagy úszógumiként az oldalamon. Bejön a frissítés. Soha nem tudom meg talán, hogy a kávé, a Cornetto vagy az elõbb említett italpor hatott, vagy mind együtt, de lábra kapok.


A barátságos bolygó és a pontõr


Bálvány után, a Csurgói-erdészház felé a szabadságtól és a saját lendületemtõl szinte megmámorosodva, már igazi örömfutással haladok a szélesre tárult, hatalmas, tiszta, élénkzöldben pompázó, tarka színekben virító, virágzó, pillangós mezõn keresztül a pazarlóan bõkezû nyári verõfényben úszva. Most a percnyi létezésem örömét élem át. Bármi történjen is ezután, jó volt megszületni ide, jó itt élni az ismert Világegyetem legcsodálatosabb és legbarátságosabb bolygóján. A lendületem néha egy kicsit lankad, de a murvás út most megy, és Hármaskutat elmellõzve hamar ledarálom a távot a következõ ellenõrzõpontig, ahol magányos pontõrben találok kellemes társaságra. Elbeszélgetünk, és ahogy az egyesülettel kapcsolatos szimpátiámat hangoztatom, meginvitál az Egri Kárpát Egyesületbe, amelynek a vezetõségben tevékenykedik, tagnak. Ez jól esik. Ma igazán jó napom van. Nem egy tömegtúra ez, de éppen ebben rejlik ez a barátságos, családias hangulata. A tömegek valahol szerte az országban rendezett futóversenyeken izzadnak, vagy más teljesítménytúrákon „csûrlõdnek“ valahol. Itt van idõ egy kicsit megállni, elbeszélgetni, vagy magányosan eltûnõdni a világ nagy kérdéseirõl, vagy csak úgy szemlélõdni, szinte amnéziásként rácsodálkozni mindenre, ami körülvesz, újra és újra, mindennap újként felfedezni a világot. Itt felértékelõdik minden emberi szó, még egy barátságos tekintet is, a barátságosság, a barátság. Ilyen érzésekkel válok el a kedves pontõrtõl. Mára annyi emberi töltést kaptam, hogy minden tartaléktelepem csordultig telt energiával. Az Istállós-kõre gyakorlatilag felszaladok, innen nem olyan drasztikusan meredek, mint a Szalajka felõl. Még jól is esik felfelé kocogni egy kicsit, így más izmok is kapcsolódnak be a munkába azok helyett, amelyeket az utóbbi pár kilométeren terheltem a murvás úton.


 Hajtógázzal lefelé


Az Istállós-kõ után már nagyobb szint nem várható, jellemzõen végig lejtõs lesz a pálya. Eseménytelenül, még mindig jó ütemben jutok el az Õserdõ határáig. Itt egy jó harmincfõs osztály áll be elém a szûk ösvényen, a kerítés mellett. Egy rövid idõre beállok mögéjük, nézegetve a kiugrási lehetõségeket. Valószínû a sereghajtó fiatalember nem érzékel engem a zajos társaság miatt, így három óriási szellentést küld felém. Ekkor már felfedem magam. A srácoknak ez a hét vicce, nevetésük visszhangja szerintem még most is ott kering a Bükk-fennsíkon, ha, azóta el nem halt. Én viszont, ha erre járok majd, mindig hallani fogom ezen túl, hogy az „osztály jót nevetetett”. A „elhajtógáztól” lendületbe jövök és simán lehajrázom a társaságot az ösvény mellett kerülgetve. A Toldibükknél, ahol a kék kereszt megkezdi a zuhanást Stimecz-háza felé megállok egy pillanatra. Némi frissítés után, most elõször a túra során megnézem a mobilomon, mennyi az idõ. 7:04 perc telt el az indulás óta, de ezt lényegében egyetlen pillanatként éltem meg idáig, semmiképpen nem érzékeltem, hogy 7 óra eltelt volna. Itt kb. olyan nyolc és félórás teljesítésre számítok. 8:29 lett a vége. Innen következik a kedvenc szakaszom, lezuhanni a völgybe. Most nem megy annyira, mint máskor, amikor feljövök erre futkározni, de azért tépek lefelé, mint az atom. Egy pár rövidtávost megelõzök, de hirtelen begörcsöl mindkét vádlim. Vizem már nincs, a pezsgõtablettákat elszopogatom. A hatás rövid idõn belül létrejön, szaladok nyugodtan tovább lefelé, mintha mi sem történt volna.


A "gazdátlan" vonat


Stimecz-háza után jó ütemben haladok a síneken is, itt már tájékozódni abszolút nem kell, csak párhuzamosan haladni a párhuzamosok között, amik a célban találkoznak. Van szerencsém találkozni a kisvonattal, ami a pályatesten vesztegel gazdátlanul. Már-már arra gondolok, hogy indiánok támadták meg, amikor meglátom a kalauzt, de a masinisztát még mindig nem. Megszökött a mozdonyvezetõ?- kérdezem a kalauzt. Nem, mutatja, ott gombászik a hegyoldalban. Utas továbbra sincsen, még gombászó sem. Arra gondolok, mi itt rohangászunk a sínek között, a vonatok meg üresek. Javaslom, a túra utolsó szakaszát vonattal kelljen teljesíteni. Mi jól járunk, mert nem járkálunk anyátlanul a sínek között, mint aki sínek közé eset, és hozzájárulunk az erdei vasút veszteségeinek csökkentéséhez. Másik javaslatom: hagyjuk ki a végén azt az iszonyú aszfaltot. Még Varróház elérése elõtt piros kereszt balra fel, jobbra zöld sáv, ami a faluban ér véget. Találkozom még egy a sínek között baktató túratárssal, aki óriás hátizsákot cipel. Mi van ebben, kérdezem szemtelenül, adó-vevõ? – azt gondolván, hogy túratárssal találkoztam. De megtudom tõle, hogy csak szombat délutáni gombászó, és zsákja gombával van tele roskadásig. Tud errõl a teljesítménytúráról, így nem veszi rossz néven az ugratásomat. Látok még egy természetfotóst, aki az áradó patak medrében állította fel az állványát, és bokáig süllyedt a mocsárban. Jól kis kompánia verõdött itt össze a Vöröskö-völgyben. Egy pillantás a vadasparkra, egy pár fotó, és jöhet a már elõbb említett kegyetlen, véget érni nem akaró aszfalt.


Egy kis népegészségügyi önmarcangolás


A Tárkányi-tónál zajlanak a szombati egészségügyi séták és a sütögetõs békebeli piknikek, itt igazán nagy az élet. Most vagy az Elhízott Emberek Országos Találkozóját (E2OT) tartják, vagy ez az átlag populáció, mert akkor rettenetesen elhízott a társadalmunk, kesergek magamban, a paleolit kor „ösztövér” embereként. A világot nem tudom megváltani, jó, ha magamat sikerül. De azért hivatalból van közöm a dologhoz. Elkeserít, hogy sokan megvárják, amíg kialakul náluk a súlyos szív-érrendszeri betegség, cukorbetegség, és csak azután gondolnak az egészség szempontjából hatékonyabb mozgásra és szemléletváltásra a táplálkozásban. Nekifeszülök a hegynek, az utolsó erõpróba az Imókõ Üdülõig, és 50,4km megtétele után,1770m szintkülönbséget legyûrve 8:29 perc után véget ér a mai utazásom a „Titkok Kertjében” a Bükkben.


A befutó


A befutó szintén kellemes, mert nagyon szívélyes fogadtatásban részesülök a fõrendezõtõl és a pontõr hölgyektõl, akikkel összeismerkedek, és hosszasan elbeszélgetünk, több közös kapcsolódási pontot fedezve fel az életünkben. Az oklevél mellé, a 3. teljesítésért egy 24 karátos arannyal futtatott, igényes kivitelû kitûzõt kapok. Egy fél óra múlva fut be Erzsébet(Erzsike), akit már egy másik túrán megismertem. Társsal érkezik, aki a túra közben kapott nápolyiról áradozik. Ami igaz, az igaz, tényleg nem volt piskóta, Stimecz-házánál nyeltem el egy szekundum alatt. Aztán nagy szünet, több túrázó nem érkezik, a gyalogosok még a hegyekben vannak.


Summázat


Mit mondhatnék a mai napról így a végére? A rövidebb holtpontok ellenére minden ízület és a lendületem is kitartott végig. Helyre jöttem, és még fejlõdök, javulok, köszönve a paleolit jellegû táplálkozásnak. Jó kis túra ez, nagyon szép vonalvezetéssel. Nem túl könnyû, nem túl nehéz. Tényleg nem tudom, miért nem választják többen, hogy a fõrendezõ szavait tolmácsoljam. De, ha többen választanák, mondjuk, egy tömegtúra lenne belõle, az is jó lenne bizonyos szempontból, de az már nem ez a meghitt, családias légkörû, hangulatos túra, az, az Egri Bükk 50 lenne, amit megismertem és megszerettem. Az már más lenne. „Ez így jó nekem!”


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


(Suvlajnak ajánlom!)


2013.06.02


 


Grátisz:) A Zempléni barangolások albumom


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ZempleniBarangolasokPunkosdkor2013051920?authuser=0&authkey=Gv1sRgCL--y97c8Oy2ZA&feat=directlink

 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20132013.04.28 22:03:10

 


Karancs-Medves 50 teljesítménytúra beszámoló 2013.04.27


 


„Erdõ övezte völgy ölén elült a zaj, a lárma,


A csendet immár semmi sem zavarja,


Csillékben ontotta a szenet a bánya,


aknakötelet, búsan álló gépeket  ma rozsda marja, marja


a bányász megy, csak könnye hull, - hol küzdve élt – a rögre,


magával viszi mindenét, családját, karját,


de szívét azt itt hagyja örökre.”


(Fiatal bányamérnök verse, amit a Ferenc-lejtõsakna (szénbánya) bezárása miatti meghatottságából írt.)


 


Hol is vagyunk? A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet nem fedi le…az egész, hasonló nevû vidéket,…a túra során is gyakran „kilógtunk” belõle..


Még a közelben élõknek sem olyan könnyû meghatározni a helyzetüket, mint pl. a Bükk, a Mátra esetében, hogy csak a „hazai” tájakat említsem példának, így el tudom képzelni, hogy azoknak, akik még nem jártak ezen a környéken, vagy csak futólag ismerik, gondot jelenthet a Karancs-Medves tájföldrajzi besorolása. A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet nem fedi le ugyan az egész, hasonló nevû vidéket, és a túra során is gyakran „kilógtunk” belõle, a most idézett, az említett tájvédelmi körzetre vonatkozó meghatározás jó közelítést ad arra, hol is töltöttük a mai napunkat igazából:


„A 67,09km2 Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet két egymástól különálló mozaikra tagolódik. A nyugatabbi, kisebb, mintegy 24km2-nyi területû karancsi egységet az államhatár, valamint a Karancsberény-Karancslapujtõ-Karancsalja falvakat Salgótarján északi és Somoskõújfalu nyugati peremével összekötõ, nagyjából félkör alakú vonal övezi, míg a keletebbi nagyobb, mintegy 43km2-nyi medvesi területet ugyancsak az államhatár, ill. Somoskõújfalu-Salgópuszta-Zagyvaróna-Szõrõspuszta-Bárna települések vonala mentén lehet körbekeríteni. A két területegységet egy pár száz méter széles, észak-déli csapású hosszanti szerkezeti völgy választja el egymástól, amelyet jól kirajzol a Salgótarjánt Somoskõújfaluval összekötõ fõútvonal és vasútvonal, és abban halad dél felé a két település között útjára induló Tarján-patak is. Tájföldrajzi szempontból a karancsi rész a Karancs nevû kistáj része, amely az Észak-magyarországi-középhegység nagytájhoz, azon belül a Cserhát-vidék középtájhoz és a Karancsság kistájcsoporthoz tartozik. A medvesi rész pedig a Medves-vidék nevû kistájhoz tartozik, amely szintén a Észak-magyarországi-középhegység nagytájhoz, de azon belül az Észak-magyarországi-medencék középtáj és a Felsõ-Zagyva-Tarna közi dombság kistájcsoport része.” (a BNP kiadványából).


A Karancs-Medves túra azóta fogalommá vált számomra, az igazi tavasz, a jó idõ jelképévé.


Ugye, most már minden világos?:) 2008-ban jártam utoljára a Karancs-Medves teljesítménytúrán, ami feledhetetlen élmény volt. 5 éve tervezem, hogy megismételjem, de számomra is érthetetlen okokból csak most sikerült ezt az álmomat megvalósítani. A Karancs-Medves túra azt követõen fogalommá vált számomra, az igazi tavasz, a jó idõ jelképévé, amiben most sem kellett csalatkoznom. Ha az évek hosszú során valami nagyon jóra, valami eufórikusan emelkedett dologra szerettem volna gondolni, ami igazán feldob, hát sokszor ez a 2008-as teljesítés járt az eszemben, ez volt az igazi életöröm, a boldogság, a fizikai jóllét, az újjászületés túrája és szimbóluma. Kérdés, hogy a mai nap hozzátett-e, vagy esetleg elvett ebbõl az emelkedett, „virágos hangulatú” képbõl? Ki-ki eldöntheti, ha netán elolvassa ezt a beszámolót, s talán számomra is világosabb lesz ez a kérdés, ha összefoglalom csak úgy magamnak a gondolataimat. Ez egyszer igyekszem rövid és tömör lenni, hiszen kint dühöng a jó idõ, és az új biciklim hetek óta csak porosodik a garázsban. (Egyébként hihetetlen, de most néztem rá jobban az emléklapomra, amin az áll: Szegedi József sporttársnak, aki a Karancs-Medves 50 teljesítménytúrát JÓKEDVÛEN teljesítette. Ezek szerint tudják!)


Az árnyékom az útszéli bokrokra vetülve suhan velem.


Menetbõl megbirkózom a start-cél állomás, a Galcsik Fogadó elõtti parkoló-automatával, ez az elsõ igazi sikerélményem a mai napon. Amióta egyszer csak kalandos körülmények között tudtam kiszabadulni egy ausztriai parkolóházból, minden ilyen automatát gyanakodva méregetek az elsõ alkalommal, és a fenntartásaim gyakran igaznak bizonyulnak. De most nincs gáz, máris a teraszon termek. A mezõny eleje már elrajtolt, 10 perc múlva követem õket. Rövid utcai haladás után balra fordulva a sárga négyszögön, egy meredek lépcsõn kezdem a Pipis-hegy déli szoknyáján a felkapaszkodást, majd hamarosan végig kanyargok az 1949-ben felállított, 1991-ben felújított, a pápa által is felszentelt Trianoni Emlékmû 12 stációja között felfelé kígyózó gyalogúton, fel egészen csúcskeresztekig. Fent megállok egy pillanatra, és visszatekintek az fényben úszó Salgótarján „felhõkarcolós”, modern belvárosára, és néhány légi-fotót készítek róla, majd magam mögött hagyva az álmosan ébredezõ várost, végleg beveszem magam az erdõbe, a természetbe. A mai napot olyan kocogós-gyaloglós-fényképezgetõsre tervezem, amibõl a Karancsig a kocogós fázis dominál. Nagyon élvezem, különösen a Ceberna-völgy bejárata utáni szakasz esik jól, amikor a nap egyre magasabbra emelkedik, és fénye végigsúrolja a hegycsúcsokat. Jobbra tõlem, fokozatosan a hátam mögé tolódva hívogatóan magasodik felém a Karancs hatalmas napsütötte tömbje. Futok egy messze igyekvõ kicsiny patak, a Kercseg nyomvonalát enyhén kanyarogva, szorosan követõ földúton, körülöttem a lassacskán zöld színbe öltözõ pompás táj, mellettem vakítóan fehér virágzó kökény bokrok, amelyeknek mézédes illata a tüdõcsúcsomig hatolva pezsgeti fel a véremet, mindenféle különös, jótékony-gyógyító folyamatokat indítva el a szervezetemben. Az árnyékom az útszéli bokrokra vetülve suhan velem. Úgy érzem magam, mintha egy száguldó vonaton ülnék, és most megbûvölten néznék ki az ablakon, friss reggeli illatoktól megszédülten és megrészegülten nézem a mellettem vágtatva elmaradó pompázatos tájat, amin végigsöpör a szerelvény árnyéka.  Így érkezem a Karancsaljára, ahol az életörömömet késlekedés nélkül rázúdítom a gyanútlan pontõrökre. Szerencsére Õk is valami ilyen április végi eufóriát éreznek, és ebben rövid idõn belül egyezségre jutunk. Majd egy 270fokos fordulatot vesz a szerelvény, és döcögve nekivág a Karancs felé vezetõ útnak. Ahogy magányosan bóklászok az erdõben, jó 20 méterre elõttem, egy a téli bundáját már elvesztõ, hatalmas, több száz kilós, sötét színû vaddisznó csörtet át a turistaúton. Hiába kapok a gépemért, még be sem kapcsolom, már eltûnik az erdõben, ahogy ez lenni szokott. Megnyugtató, hogy láthatólag menekül elõlem, és nem fordítva történik mindez. Valószínûleg hamarabb feljutnék a Karancsra fenekemben egy ilyen dúvaddal. Vaddisznó helyett, a túra útvonalán az ösvényt mindenütt szegélyezõ különféle ibolyákat fényképezgetem, õk legalább nem szaladnak el, békésen tûrik az inzultust. Néha olyan érzésem van, mintha szorgos kezek ültették volna ide ezeket az aranyos kék-lila virágokat, mintegy a mi gyönyörûségünkre, szinte egyetlen métert sem kihagyva. Az ibolya magját hangyák hurcolják széjjel, a magon található „hangyakalácsért” cserébe, nem csoda hát, hogy az ibolyák szinte mindenhová eljutnak, ahová egy normális hangya is. A hangyák között életkoruktól is függõ munkamegosztás létezik, ezt nem régen igazolták egy megfigyelésben, amiben 2 milliárd fotót készítettek hat kolóniáról (nem én voltam). A hangyákat trükkös módon megjelölve, egyenként tudták követni õket. Igazolták, hogy a fiatalok a gondozók, a középkorúak a takarítók, és az idõsebbek járnak élelemért. Tehát „hangyáéknál” nem életre szól egy állás. Felemelkedve a szamárlétrán, mindenkibõl válhat ibolyamag-cipelõ egyszer (de ibolya nem). Egy festõi szurdokvölgyben kezdem meg a meredek kapaszkodást a zöldön, de jól megy viszonylag hamar „nyeregbe” kerülök, ahonnan egy pár száz lépés a szépen felújított középkori Szent Margit Kápolna. Jó kondícióban lehettek a hívõk, ha ezt a kápolnát gyakran meglátogatták, szép kis teljesítménytúra már csak ide feljutni. A mai nap során rengeteg rövid távossal többször találkozom, mert olyan a túra útvonala, hogy lényegében ugyanazt a nyomvonalat járják körül, miközben minket, 50-eseket hatalmas vargabetûkre „kényszerítenek”. Egy 35km-en indult sráccal kb. 5x találkozom újra. Megérzés, hogy már elsõ alkalommal leszólítom, mert olyan ismerõs nekem, de megállapítjuk, hogy nem vagyunk ismerõsök. A 2. találkozás táján már be is mutatkozunk, az utolsó találkozásnál pedig már jó ismerõsként válunk el az erdõben, ahol õk a kék, mi a sárga vonalra térünk majd rá, az utolsó, legkeményebb vargabetûre. Hát így szocializálódom az erdõben. Elõttem csupán egyetlen 50km-n haladó, nálam idõsebb túratárs, egy nagy sporttekintély robog, akivel már volt szerencsém a Cserhát 50-en egy jó darabig együtt futkározni, a Karancson is találkozunk, és kezelünk, még a Salgóvárnál is találkozunk, majd a nyakát szegi, úgy rohan lefelé, de, amikor elidõzök egy-két barátságos helyen, azalatt végleg megugrik, nincs értelme tovább üldözni. Így az elõbb említett többszörös rövidtávos rövid találkozókat leszámítva, mivel az 50-es mezõny mögöttem van, magamra maradtam.


Ez azt is jelenti, hogy a túra alatt 6,5 órával kevesebbet öregedtem. Odúk szakszerû kihelyezése is jó pont a Mindenhatónál.


Levágtatok a palóc Olympus-ról, a Karancsról, a völgyben fekvõ Somoskõújfalura. Itt a vasúti felüljárón áthaladva, az állomásépületre nézve nosztalgiázok, ahol sokszor órákat töltöttünk gyermekkoromban csatlakozásra várva, amikor a Szlovákiában élõ rokonainkat mentünk meglátogatni. De most nem nosztalgiázom sokáig, egy rövid érintkezés után a helyi lakossággal, akiknek azért elõadom szívszakajtó történetemet, ha érdekli õket, ha nem, elhagyom a falut, és máris feltûnik a távolban következõ célpont, a messze a környezõ vidék felé emelkedõ Salgóvár. Ez az érdekes ebben a túrában, hogy bár van benne 2121m szintkülönbség és 50751m távolság, mégsem érezzük annyinak, mert a túra útvonala kellemesen tagolt, és mindig van idõ a regenerálódásra menet közben is. A célpontok sokszor már jó elõre látszanak, pl. Salgóvár, Somoskõ vára, így közelebbinek tûnnek. Itt igazolható a relativitás elmélete is, mert miközben a 9h órás menetidõre tervezett túrát 9:00!!! alatt teljesítettem, számomra nagyjából, itt belül, ebben az inercia-rendszerben úgy 2,5 óra telt el csupán. A többi 6,5 órával, hogy mi lett, hová lett, magam sem tudom, de dolgozom a magyarázaton. Ez azt is jelenti, hogy a túra alatt 6,5 órával kevesebbet öregedtem, másokhoz képest, akik a normál tér-idõben képest, amiben még lehet is ráció. Szóval a sport ezért fiatalít, itt a tudományos kísérlet, a mai Karancs-Medves 50. (Kérek e-mail-eket, mart0n4@t-online.hu-ra, ki, mennyinek érezte a mai túra alatt eltelt idõt a valóságoshoz képest, további kutatások céljára.)(Fizikusok ezt részt hagyják ki, vagy használjak jól tapadó hajzselét!) Míg szokás szerint az idõ relativitásáról elmélkedem, elérem a Salgóvárat csodás bazalttömbjeivel együtt. „A Salgó, a Nagy-Salgó (625m) 5,2 millió éves bazaltvulkáni képzõdmény eredménye. A kitörés során gyûrûszerû sánc alakult ki, középen a kráterrel. Ebbe nyomult be az izzó lávatömeg, amelynek kihûlése során vaskos, függõlegesen álló, vagy enyhén hajlított bazaltoszlopok keletkeztek. A kitörés során a könnyen erodálódó részek lepusztultak, egészen a kürtõ szintjéig, és felszínre került a krátert a magma-kamrával összekötõ lávaanyag.” Muszáj volt ezt ide leírnom, mert a várba belépve azonnal megütnek és lenyûgöznek a csodálatos bazaltoszlopok, csak nehéz elképzelni, hogy kerültek oda (gondolom Petõfi is így volt vele, azért áradozott annyit a Salgóról). Errõl, most ennyit, mert lehetne még fokozni az izgalmat a geológiailag Salgóval összefüggõ szomszédos Kis-Salgó (Boszorkány-kõ) hasadékvulkánjával, de „ónetöbbgeológia”, elszaladok a jobb napokat megélt, pusztuló Dornyai túristaházig, ahol hagymás-zsíroskenyérrel etetnek, cserébe én hálátlanul szakállas poénokkal vágok vissza. Innen is elszaladok az erdei Madárparkig, ahol nagyon kellemes környezetben, még egy hangulatos kis erdei tó is található itt, igényes táblákon mutatják be rövid leírásokkal, a kertben és az erdõben elõforduló leggyakoribb madarakat. A környezõ erdõben egyébként nagyon sok a madár, odúk is vannak kihelyezve, így aki nem siet, eltölthet itt a családjával vagy a barátaival egy remek délutánt, és láthat élõ madarakat, miközben a táblákat tanulmányozza, vagy csak pihenget. Csak arra kérném a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a park gondozóját, hogy a mûködõ madarakon is jelenjenek meg a feliratok, ne csak a táblákon, így az 1madár/év megismerési folyamat, jelentõsen felgyorsulhatna. Az idén nekik ajánlottam fel az adóm 1%-át, cserébe talán nem olyan túl nagy kérés ez. Egyébként, a park egyik táblájának tanulmányozása után sikerült is megfigyelnem egy fekete fejû barátcinegét úgy 2 héttel ezelõtt, legalábbis azt hiszem. Ha már tudom, mit keresek, talán nagyobb az esélyem, hogy megpillantsam. Ja, és a madármegfigyelés is fiatalít. Minden új madárfaj megismerése és megfigyelése, legújabb tudományos eredmények szerint 1 évvel tolja ki a várható élettartam határát. Érdemes ráhajtani. Odúk szakszerû kihelyezése is jó pont a Mindenhatónál.


Meghitt ez a kis liget itt, óriási a hangulata a több száz évesre tehetõ kidõlt, de élõ fûzfának, amit nagy valószínûséggel Petõfi is láthatott, amikor megállt felfrissülni itt, a Salgóra menet.


Átszelem a néhány házas Eresztvényt, amelynek a felette húzódó kõbányából szállítópályán leeresztett kövek a névadói, a hatalmas tartópillérek ma is láthatók még. Szeretem ezt a helyet, nem tudom miért. Egyszer osztálykirándulás alkalmával álltunk meg itt egy rövid idõre, amikor a Salgótarjáni Acélgyárban jártunk gyárlátogatáson. Jól éreztem magamat, rengeteget kabaréztunk a srácokkal, és ez a jó hangulat újra és újra elfog, ha erre járok. Csak a sürgõ-hinta ártott meg a végén… de ez már egy másik történet. A Petõfi-forrásnál tartok ebédszünetet, és innentõl nagyjából gyalogossá válok, csak a lejtõkön futok bele. Meghitt ez a kis liget itt, óriási a hangulata a több száz évesre tehetõ kidõlt, de élõ fûzfának, amit nagy valószínûséggel Petõfi is láthatott, amikor megállt felfrissülni itt, a Salgóra menet. Elüldögélnék, olvasgatnék, elmélkednék itt órákig, de vár a feladat. A Petõfi-forrás után pár perccel találkozok 2 kerékpárossal, akik a forrást keresik, amit elmellõztek. Igen, mondom, kerékpáron nehezebb tájékozódni a nagyobb sebesség miatt, és még több bölcseletet is mondok a tájékozódásról, és rögtön azt követõen egy rossz útra tévedek, ami egy tanyához vezet, ami szerencsére kutyamentes. Pár percen belül korrigálok, hiszen már Somoskõn vagyok, és itt minden út a „Fellegvárhoz” vezet. Itt megint Petõfi fogad, most kunyhó képében, amiben Petõfi emlékhely van berendezve, itt kapom a pecsétet. Szerintem érdemes lenne, egy olyan túramozgalmat indítani (de, lehet, hogy már létezik), ami Petõfi leírásai alapján, végigjárná gyalogosan (legfeljebb szekérrel) azokat az útvonalakat, amiket Petõfi megtett annak idején. Nagy teljesítménytúrázó volt a srác, igaz Volán buszok és kiterjedt vasútvonalak híján mások is azok voltak, ha el akartak jutni valahová. Nem csoda hát, ha sokan voltak, akik még a falujukat sem igen hagyták el életükben. Van itt lejjebb még Somoskõn egy Bazalt panzió nevû hely és egy Vadaspark, de ezeket most kihagyom, meg sem állok a geológiai bemutató helyig. A kövekkel, ásványokkal csak az a bajom, akárhányszor nézem meg õket, annyiszor felejtem el, milyenek is vannak. Na de nem is ezért állítják ki õket, csupán azért, hogy legyen némi fogalmunk és ízelítõnk a geológiai környezet változatosságáról. Itt jelen esetben azt mutatják be, hogy az egyes alapkõzeteknek, mint pl. a bazalt, andezit és mészkõ is származási helytõl függõen mennyiféle változata létezik. (pl.tömött, tömbös elválású bazalt, sárga színû olivinásványokkal és kalcitos üregekkel, lelõhelye Medves, 3,5millió éves, pliocén kor stb). Megint okosabb lettem.


Középen csak bokrok, egy-egy magányos fa, ritkás ligetek láthatók. Fent a keleti gerincen hatalmas bükkösök szegélyezik a Medvest, nyugatra tekintve valahol messze pedig az itt jellemzõ molyhos tölgyesekbe akad bele az ember szeme, ha elmereng.


Most a bazaltot a lábam alá gyûröm, és a Medves-fennsík bazalttömbjét szelem át. Eleinte sokáig lassan, enyhén emelkedik fölfelé, a mögöttem haladó kerékpárosok is megdolgoznak vele, mire lehagynak, késõbb enyhén lejteni kezd, ahol már légiesebb a haladás. Ahogy haladok, csodálatos körpanoráma vesz körbe mindenütt. Középen csak bokrok, egy-egy magányos fa, ritkás ligetek láthatók. Fent a keleti gerincen hatalmas bükkösök szegélyezik a Medvest, nyugatra tekintve valahol messze pedig az itt jellemzõ molyhos tölgyesekbe akad bele az ember szeme, ha elmereng. A Salgó is virít a távolban egy darabig, míg szép lassan lemaradozik tõlem. Csodálatos ez a természeti környezet, a túra legkellemesebb része. Borzasztóan ellazítja, pihenteti a szemet és gyönyörködteti a lelket ez a távolba nézés, s a látókérgen keresztül visszahat a többi kérgi területre és az õsi agyalapi részekre. A gyógyulni vágyók paradicsoma lehetne ez a hely, itt egy kiadós séta is csodákat tehet, visszaadja, a gyérülõ életerõt. Találkozom is két idõs hölggyel, akik kissé bizonytalan léptekkel, hatalmas karókra támaszkodva araszolnak végig az óriási területen. Valahogy furcsa, mesebeli jelenségnek tûnnek, ki tudja honnan csöppentek ide. Õk megértették az elõbbi gondolat lényegét, szemükben ott az a magabiztos elszántság, a felfrissülni, gyógyulni vágyás áhítatos tekintete. Igen elvarázsolt helyen vagyunk most kétségtelen. Bárcsak jobban meg tudnám „énekelni”, amit érzek. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem vagyok író, és csak erre a gyengén összetákolt túrabeszámolóra telik. Még a Salgónál láttam a várban egy több tucat turistából álló csoportot. Sokan már a végstádium határára jutottak, mire felkapaszkodtak a várba. Nem azt mondom, hogy én játszi könnyedséggel megyek fel a hegyekre, a gravitáció, az gravitáció, minden alkalommal, újra és újra le kell gyõzni. Ne felejtsük el, egy hatalmas égitest ereje ellen küzdünk ilyenkor.  De, a civilizáció nagyon elkényelmesít, és a mozgásra való igényt is elsorvasztja, hiszen azt más ingerekkel valósítjuk meg. Pl. azt nézzük a TV-ben (aki nézi), hogy mások, hogy mozognak, ahelyett, hogy mi tennénk azt. Nem akarok bölcsnek látszani, de egy ilyen túra során, amikor rengeteg inger éri az embert, „jutott eszembe számtalan gondolat, állni látsszék az idõ, bár a szekér haladt”. Ezt csoportot szívesen elkalauzolnám ide a Medvesre is. A nagy vargabetû után a sárgára érek, ahol bejönnek a rövidítõ rövidtávosok. Itt egy ellenõrzést is kapok, szinte éreztem, most nem a helikopterrel kell menni. Lekocogok Rónabányáig, ahol kellemesen elbeszélgetek a pontõrökkel. Ez a kedvenc helyem, gyakran állok, meg itt a kocsimmal, hogy kerékpáros vagy gyalogos túrákat indítsak a környezõ hegyekbe. Tovább indulok. A Szilváskõi Geológiai tanösvényt elmellõzve a sárgán szeljük a vidéket. Egyébként Szilváskõ alatt, és Salgótarján környékén sokfelé intenzív szénbányászat folyt, de úgy tudom mára már az összes szénbányát bezárták. Szilváskõn sok helyen beszakadtak a tárnák, ma sem veszélytelen a kijelölt ösvényekrõl letérni. Újra lehagyok néhány már jól ismert rövidebb távost, már csak nevetünk, amikor köszönünk, amikor, ki tudja, hányadszor megyek el mellettük. Aztán elválik a kék, és én megyek Szõrõspuszta felé a sárgán.


Egyes helyeken, nyílegyenes, szinte függõleges, brutál emelkedõk várnak a vadkerítés mellett nyíl egyenesen haladva, némelyik felér 3 Oroszlánvárral is.


Itt már lefelé is akadnak gondjaim, a vádlim keményedik, de nem görcsöl. Bevágok egy magnéziumot és egy kalciumot, így sikerül levágtatnom a hegyrõl. Még az egyik futót is utolérem a kettõ közül, akik gyengélkedés közben zúgtak el mellettem. Lent a völgyben egy futó lány ér be, akivel a Somlyóig kvázi útitársak leszünk, ott látom utoljára a célig, amikor még az állatos kalandjainkat hozzuk fel egymásnak a csúcson. Nemrégiben sikerült a környéken lencsevégre kapnom egy hatalmas mókust, fent van a Természetvarázs Közösség Facebook oldalán, kaptam rá like-okat is rendesen. De ezzel „neki” már nem tudok eldicsekedni, mert úgy elszalad, hogy ihaj. Ez a szakasz nekem is jól esik, nagyon jó a vonalvezetése, igazi futócsemege a hely, most vár végig nincs gond. De még a Szõrõspusztai utáni szakaszra visszatérve: egyes helyeken a Kotáig, nyílegyenes, szinte függõleges, brutál emelkedõk várnak a vadkerítés mellett haladva, némelyik felér 3 Oroszlánvárral is. Ez a túra legkeményebb szakasza a Karancsot beleértve. Késõbb a pécskõi ellenõrzõponton kellemesen elbeszélgetek a pontõrökkel többek között táplálék-kiegészítõkrõl, szedjük, ne szedjük? Én „szedjük párti” vagyok, persze fõ az ésszerûség. Aztán hamar eljön a végkifejlet, hiszen innen már csak be kell zuhanni a Tarján-patak völgyébe, Salgótarján központjába, ahol a rajt-cél állomás található. Be-befényképezgetek még egy-egy szép kertbe, a csodálatosan virágzó bokrokat, fákat kapom le. Végig sétálok a városközponton, és már meg is érkeztem. A célban nincs nagy tumultus, hamar végzek. Túrakönyveket árulnak fél áron, veszek egy nagyon jó, vaskos Túravezetõi ismeretek kézikönyvet potom áron, ideje lesz már valamit megtudni arról, amit évek óta mûvelek. Még megtudok egyet-mást elsõ kézbõl, a könyvkiadók és terjesztõk közötti kíméletlen kenyérharcról a kedves árusoktól, majd köszönetet mondok a szervezõknek, búcsút intek egy-két még itt tébláboló alkalmi túratársamnak, és ezzel számomra ebben a pillanatban véget ért 2013-as Karancs-Medves 50 teljesítménytúra.


Átmegyek a közeli Shell-kútra. Nem törõdve azzal, mibe kerül el ez nekem, mire lediétázom, jégkrémmel és kólával kényeztetem magam. Az épület oldalánál, a járdaszegélyre csücsülve húzom meg magam. Innen még rálátok valamelyest a célállomásra. Egyszer-egyszer odafigyelek, amikor befut valaki, hátha meglátom Moiwa-t, akivel leleveleztem ezt a túrát, de õ terv szerint csak késõbb indult el társaival, és akkor is nem hajtós, inkább olyan „tanösvényes” hangulatban, így ma nem találkozhattunk. (Júliusra tervez egy Kis-Fátrai 108km-es túrát, 6900m szintemelkedéssel. Erõsen megfogott a gondolat, de valószínûleg ez nálam egyelõre megmarad a gondolat szintjén.)


Látva esdeklõ tekintetét, most hirtelen szimpátia ébred bennem iránta.


Nem vagyok álmos, nem vagyok fáradt, így kedvem szottyan egy kisebb hétvégi bevásárlásra a közeli Spar-ban. Amikor megérkezem, már akkor figyel egy sovány, hajlott alak, olyan hajléktalan kinézetû. Amikor kijövök az üzletbõl, elkezdem a pakolászást, akkor is figyel. Nem nehéz kitalálni, a kocsiba dugott 20ft!!!!-ra pályázik ilyen vehemenciával. Nem tudom ki, hogy van vele, nem nagyon csípem, amikor így a nyakamra állnak, még ha tisztes távolban, akkor sem. Gondolom, megveszem a nyugalmamat, és a kocsi váltó-boxában parkolás céljára behajított apróban matatok. Ránézek a férfira, látva esdeklõ tekintetét, most hirtelen szimpátia ébred bennem iránta. Egy 200ft-ost nyomok a kezébe. Borzasztóan hálás érte, és úgy köszöni meg, mintha nem tudom milyen nagy vagyonhoz jutott volna, és sokáig elbûvölve nézegeti az érmét, mintha még nem látott volna ennyi pénzt egyben. Pakolászgatnék tovább, de most meg a háláját nem tudom leszerelni. Uram, ma nagyon jó napom van, mondja. A délután találtam a kukában egy fél lángost, most meg ez a 200ft, és láthatólag boldog ebben a pillanatban. Uram, uram, mondja, hajléktalan vagyok, itt-ott húzom meg magam, lépcsõházakban, vagy ahol tudom. De bármilyen munkát elvállalok, itt megtalálom. Mondom neki, nem idevaló vagyok. De akkor is eljön velem, megcsinálja, csak vigyem el. Egy vágyam van csupán, mondja, szeretném meglátogatni a beteg nõvéremet, de nincs pénzem útiköltségre. Lehet, hogy csak trükk, de mégis egyre jobban összeszorul a szívem, mert a férfi szemébõl látom, hogy õszinte, esendõ és nagyon magányos. Felajánlom a vélt útiköltséget, egy kisebb összeget, bár a részleteket nem tisztázzuk, ekkor már mindketten elérzékenyülünk. Kérdezi vallásos vagyok-e? Nem, nem úgy neveltek – mondom. Ajándékozni szeretne nekem egy kis könyvecskét, amit még délután kapott egy lelkes hívõtõl. Címe: Mit tanít a Biblia? Elfogadom. A férfi hálálkodva búcsúzik el, végre tud magának egy vacsorát venni a közeli Penny-ben, mert idõközben a SPAR bezárt. Beülök az autóba. Nem szégyellem, a könnyeimmel küszködöm, amikor arra a kukából kihalászott fél lángosra gondolok. Aztán észreveszem azt a kis könyvet, amit még mindig a kezemben szorongatok. Kinyitom az elsõ oldalon:


 


Ez áll benne: „ (az Isten) Letöröl minden könnyet a szemükrõl, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések könyve 21:4).


 


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 


A Karancs-Medves túra azt követõen (2008) fogalommá vált számomra, az igazi tavasz, a jó idõ jelképévé, amiben most sem kellett csalatkoznom. Ha az évek hosszú során valami nagyon jóra, valami eufórikusan emelkedett dologra szerettem volna gondolni, ami igazán feldob, hát sokszor ez a 2008-as teljesítés járt az eszemben, ez volt az igazi életöröm, a boldogság, a fizikai jóllét, az újjászületés túrája és szimbóluma. Kérdés, hogy a mai nap hozzátett-e, vagy esetleg elvett ebbõl az emelkedett, „virágos hangulatú” képbõl?


 


Kérdés??


 


 


Ha valakit érdekel!


A bejövõ képre kattintva, a jobb alsó sarokban a teljes képernyõs üzemmódra váltva nézhetõ meg ez a kis videó, ami a 2012-es természetfotóimból összeállított válogatás.


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ATermeszetKepekbenNyilvanosAlbum?authuser=0&feat=directlink


 

 
 
BarcikaTúra éve: 20132013.02.19 16:07:59

  


 Barcika 65 túrabeszámoló 2013.02.16


 


„Ezt a beszámolómat Kulcsár Józsinak, a Barcika 65 többszörös teljesítõjének ajánlom, aki nem rég sikeres szemmûtéten esett át, azt kívánva, hogy minél elõbb bekövetkezzen az a pillanat, amikor megint utánam kiált az ösvényen: hová rohansz Józsi?”


 



„Véget ért a jó, itt kezdõdik a vész


 


Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész


Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz


Mondjad, mire vársz? itt az van, amit látsz


Itt közeleg a vég, mindig szürke lesz az ég


Azt elfelejted rég, hogy az élet mennyit ért


Azt mondjátok, hogy még? Hát, ennyi nem elég?” (Dalszöveg részlet)


„Szófelhõ”: …fagyott föld, hó, aszfalt-aszfalt, jeges-aszfalt, aszfalt, hó, avar, hó-hó-hó, jég, sár, mocsár, hó, vizes hó, latyak, jég, hó, sár, térdig érõ sár, sár-sár-sár, jég, mocsár, híd, Akácfa út….boldogság….


Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hosszabb szünet után újra felhúztam a nyúlcipõt, hogy végre megint teljesítménytúrázó legyek. A tavaly õszi Gémes 50 (Börzsöny) óta kényszerpihenõt rendeltem el magamnak. Persze a „kiesõ” idõt is igyekeztem hasznosan eltölteni, hogy elég erkölcsi tõkét gyûjtsek össze a további etapokra. Most viszont minden a helyére került, a talpam viszketni kezdett (nem a gombátólJ), mennem kellett. A Barcika 65 egy olyan túra, amellyel minden évben szemezgetek 5 év óta. Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hõsöknek, rendkívüli embereknek gondoltam õket, de én nem mertem vállalni ezt az évrõl-évre változó idõjárási- és terepviszonyok között vezetett hosszú, kemény téli túrát. A fõ ok persze, a felszerelésem hiányosságában rejlett. Éveken át képtelen voltam szert tenni egy téli viszonyok között használható túrabakancsra, ugyanis a lábam semmi ilyesmit nem tûr meg hosszútávon a „lábán”. Hosszas keresgélés után rám ragyogott a szerencse, felszállt a nagy fehér füst, majd amikor eloszlott, teljesített téli túrák víziója jelent meg tisztán a szemem elõtt, egyszóval alkalmas társra leltem végre egy Vibram Merrel márkájú túracipõben, ami keményen állta tegnap a sarat…


Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban. 2008-ban, 5 évvel ezelõtt jártam itt utoljára a Kazincbarcikai Sportközpontban. A fiammal érkeztem egy könnyû kis futásra, a 25km-es távra neveztünk. Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban, a kenyeret max. kalapáccsal lehetett volna eltörni. Borzasztóan élveztük a dolgot. Sajnos ezt követõen nem váltunk társakká a teljesítménytúrázás terén, Õ valahogy lemorzsolódott, ezért is tartom annyira számon, és vált nagyon szép emlékemmé ez a 2008-as Barcika. Most itt állok megint, de mintha csak tegnap léptem volna ki az épületbõl, ez az 5 év úgy elszaladt. A fiam kamaszból felnõtt férfivá vált, és nagy örömömre mostanában újra elkezdett csak úgy magának 10-15km-et futogatni. Talán egyszer megint itt állunk majd együtt a nevezési asztalnál, és ki tudja, testvéreknek vélnek-e majd akkor is, mint 2008-ben.


Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felõl kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdõbe az éppen most ébredezõ csillagunk.Most egyedül vágok neki a hozzávetõlegesen 65km-es távnak a sárga jelzésen indulva (a távot igazából 69km-nek saccoltam). A városból kivezetõ tardonai úton kocogva korán bebizonyosodik, hogy ez a cipõ sok mindenre alkalmas lehet, de a sík aszfalton történõ folyamatos futásra biztosan nem. Azért próbálok valamiféle iramot tartani, „messze még a messze”. Már az elsõ emelkedõ jól megdolgoztat. Ezen még felfutottam 2007-ben nosztalgiázok, bár akkor egy gyöngyvászon Nike Airspan cipõ hasította alattam a jeges talajt. Végül feljutok a csúszós talajon araszolva, és a zsírkrétát megragadva megelégedetten nyugtázom az ellenõrzõ lapomon az elsõ 4km teljesítését. (Ekkor még úgy gondoltam, hogy a nehezén lényegében túl vagyok, a többi 61km már sétafikálás lesz a célig. Na persze ebbõl már megjósolható, hogy nem egészen így történt.) Robogva indulok lefelé a hóban, itt a cipõ viszont már jól mûködik, stabilan, rendesen haladok. Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felõl kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdõbe az éppen most ébredezõ csillagunk. Így február közepén már egyre élénkülõ sugarai a talamuszomban landolva lázas ingerületátvivõ-anyag gyártást indukálnak, míg a végén a „boldogsághormonok” elöntik a szervezetemet, jól érzem magam. Aha, szóval már ennyi is elég a boldogsághoz? Nem kell, hogy kergessük a kék madarat, csak egy jó bakancsban kell törni a felkelõ nap fényétõl ragyogó havat a Barcika 65-ön, és a madár a vállunkra száll, itt suhan velünk a friss hóban. Szétnézek és a többi közelemben haladó túratárs vállán is ott látom csücsülni a boldogság kék madarát, mindenkinek a sajátját.


 



Találkozás a „Nagy Pleccsel és Vándorcsillaggal. Csak abban tudok reménykedni, hogy õszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.Közben rám köszönt a szerencse. Elfutok egy túratárs mellett, de ösztönösen lelassítok, hátrafordulok, és az arcába nézek. Olyan ismerõs vagy nekem mondom, és így találkozom végre újra személyesen Pleccsel, a „Nagy Pleccsel”, a hatalmas egyéniséggel, aki számomra a beszámolói és az évek óta közzétett hihetetlenül gazdag képgalériái alapján a teljesítménytúrázás nagy ikonja. Borzasztóan tisztelem, de személyes megismerésre a futó találkozáson kívül, amikor még nem tudtunk egymásról semmit, csak most kerülhetett sor. A napokban levelezgettünk is egy kicsit, reagált a „Barcika 65 elõzetes” címû kis beszámolómra. A szösszenetem gerincét a múlt szombati, Csondró-völgyben tett nem mindennapi kis kalandom adta. Olvasható (és lájkolhatóJ) a Teljesítménytúra Csoport Facebook oldalán. Nagyon-nagyon megörülök Pleccsnek, aki érthetõen egy kicsit tartózkodva fogadja a kitörõ rajongásomat. De nekem Õ olyan, mintha réges-régen barátom lenne. Aki egészen véletlenül még nem látta a képgalériáit, és még nagyobb véletlenségbõl olvassa ezeket a sorokat, ajánlom figyelmébe, sok kellemes percet, rengeteg ismeretet és a humoros képaláírásokkal ellátott képekbõl vidám pillanatokat szerezhet magának. Nem számít, hogyan alakul, vagy alakul-e egyáltalán a személyes viszonyunk, rajongásom és tiszteletem ettõl függetlenül megmarad. Nagyon sokat adott nekem a „munkássága”, erõsítette a teljesítménytúrázáshoz való kötõdésemet. Úgy látszik, ma az újratalálkozások napját élem. Belebotlok egy másik „ismeretlen” közeli ismerõsömbe, akivel már kisebb szakaszokon haladtunk együtt, sõt a bemutatkozáson is túlestem régebben, de ezek a rövid alkalmi találkozások nem hagytak benne olyan mély nyomot, mint bennem. Amikor 2007-ben elkezdtem a teljesítménytúrázást, rögtön az elsõk közt figyeltem fel szépen csengõ írói nevére, Vándorcsillag, és nagy érdeklõdéssel olvastam egyéni stílusú, karakteres beszámolóit, amelyek szinte elsõként vittek beljebb a teljesítménytúrázás sajátos ízû világába, miközben reménykedtem, hogy egyszer csak valahol sikerülni összeismerkedni vele. Beszélgetünk egy kicsit, majd tovább szaladok vár a végtelen. Csak abban tudok reménykedni, hogy õszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.


 


Olyan piros csõrû, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”.Befutok a Bán-patak völgyében fekvõ Bánhorvátiba, elhaladok a Platthy-kastély mellett, ami szállóként és étteremként mûködik. Rögtön felmerül bennem egy jó családi hétvége ideális képe itt Bánhorvátiban, nagy, vidám barangolások a csodálatos környéken. Itt élt Kazinczy Gábor író, politikus, és Tompa Mihály, Jókai Mór, a tardonai remete is gyakran tartózkodott a kastélyban. Ha nekik jó volt, biztosan mi is jól érezzük majd magunkat itt. Na meg a Szép-kártyámon a szállás rovat 1 éve érintetlen, kár lenne „veszni hagyni” (vagy hagyni veszni?). Készítek egy gyors fotót elképzelt boldogságom leendõ fészkérõl. A „Fakocsmában”, ahol az ellenõrzõpont mûködik, óriási a nyüzsgés, itt többek között összeakadok Sanyival, akivel együtt indulunk tovább, de a kerti törpék annyira megbûvölik, hogy talán még most is azokat fényképezi Bánhorvátiban. Nekem legalábbis ez az utolsó emlékképem róla. Mi tagadás szép kis kollekciót lehetett látni egy családi ház elõkertjében belõlük. Beszerzek már én is egy tucatot, feldobná a kertemet, csak tudnám, honnan veszik ezeket, a Kerti Törpe Szakáruházból? Olyan piros csõrû, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”. Ha eladó kerti törpét nem is, de jelmezt és álarcot viszont látok tömegével az egyik bolt elé kipakolva. Ilyen jó üzlet Bánhorvátiban a jelmezárusítás? Lehet, hogy átnyergelek erre. Egy túratársnõvel, akivel egy rövid ideig együtt haladok, már-már beállunk a tolongó vevõk közé, jó muri lenne, mondjuk, egy dínó jelmezben teljesíteni a Barcika 65-öt. Az én személyiségemhez a „Tyrex” illene a legjobban, az ismert „dínómárkák” közül, de a Velociraptor sem lenne rossz, az aranyosabb. Majd eldöntöm jövõre, mert most kihasználatlanul hagyom heverni ezt az óriási ötletet, mivel hirtelen elsuhan mellettem közel hangsebességgel egy hátulról ismerõsnek tûnõ futó srác.


Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni.


Eldobom a jelmezeket, és a feltámadt futóösztöneimnek engedelmeskedve utánaeredek, de már csak a hangrobbanást hallom belõle, eltûnik a távolban a kék kereszt egy enyhe kanyarjában. Na, itt ma nem lesz nagy futkározás, de azért húzok felfelé a hosszú, húzós emelkedõn a Damassa-szakadék irányában, és máris elérem az elsõ holtpontomat, amit csak belülrõl élek meg, töretlenül zúzok tovább. A lenyûgözõ természeti jelenség aztán kárpótol mindenért, a látvány kiold, felfrissülök. A Lázbérci Tájvédelmi Körzetben található fokozottan védett geológiai jelenség lejtõcsuszamlással jött létre, és a 170méteres mélységben, a hasadékok között még nyáron is 0 fokos a hõmérséklet, sõt havat is lehet találni. Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni. Tényleg szégyellem, de itt még nem jártam soha. Nem baj, legalább „vén” koromra is maradt felfedezni való a kibõvített körzetemben. Fényképezzük szorgalmasan, csattognak a gépek, kár hogy a blendém teljesen bepárásodik, de így még sejtelmesebbek a felvételek. Még tanácsokat is kapok már fentrõl a magasból, egy tanárforma túratárstól, az úr hangján kiállt le felém, hová álljak, hogy még jobb képeket készíthessek, ahogy ez lenni szokott még kettõt hátra, de ezt már nem várom ki, inkább elõre, fel a magasba. A szakadék után „teszek szert” egy állandó társra, akivel a rövidebb elválásokat nem számítva, a sors különös játékaként, minden „kétségbeesett” kísérlet ellenére egészen a célig elválaszthatatlan társak leszünk. A közeledés ott kezdõdik, hogy a Köbölicz-tetõn, látva nyakamban lógó hatalmas bridge-gépemet egy székely-kaput ajánl nekem fényképezésre, és Õ is, kihasználva digitális forradalom adta lehetõséget, átlag percenként készít egy felvételt, még a legvadabb futás közben is. Igazi archiváló típus, még rajtam is túltesz, olyannyira, hogy késõbb már alig fényképezek, csak lenyûgözve nézem, hogy szinte mindenhol talál valami érdekeset, ami mellett „mi átlagemberek” csak úgy elsétálunk.


A tetõ után lefelé haladva megismerem további rendkívüli képességeit, úgy vágtat lefelé elõbb a vizes hóban, majd a késõbb a feltámadó sárban Uppony felé, mint egy megvadult ló. Társa is akad egy jobb futó, de én sem szakadok le nagyon. Lefelé remekül visz a bakancsom, egészen sötétedésig minden lejtõt megfutunk végig, a meredekebb részeken észtvesztõ sebességre kapcsolva. Nagyon jók ezek a suhanások, érzem magamban az erõt. Upponyban már többen gyülekezünk, így valahogy elveszítjük egymást társammal, szövetségünk csak a dédestapolcsányi ellenõrzõpont után válik szilárddá.


Szabad lelkünk könnyû táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az õsemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Késõbb kérdezi egy túratárs valahol, mirõl híres Uppony, mi van ott? Mirõl lenne híres, válaszol egy másik túratárs, hát ott megy át az országos kék. Na ja! Kamasz koromban nekem is ez volt a legfontosabb! Egy szép nyári napon egy jó barátommal felkeltünk hajnal ½ 3-kor, és a korai vonattal (még gõzös volt) felfüstöltünk Egerbõl Putnokig. Onnan legyalogoltunk vagy jó 50km-t a mályinkai országúton már majd szétsütötte az agyunkat a perzselõ nyári napsütés. De jó volt, nem kellett jobb ennél. Miközben vitt a lábunk, mi elszakadtunk az aszfalttól, a lelkünk könnyedé vált. Szabadok voltunk. És ez a régi érzés most is megkeres, ahogy ezt a kicsiny, 500 lelkes falucskát szelem át társaimmal együtt. A szabadság élménye. Késõbb egy kedves túratársammal, aki nagyjából Upponytól Dédestapolcsányig lesz gyalogló- és beszélgetõpartnerem, a szabadság lényegérõl beszélgetünk, már-már olyan filozófiai magasságokba emelkedve, mint az Upponyt a Lázbérci-víztározóval összekötõ egyedülálló képzõdmény az Upponyi-szoros felénk tornyosuló hatalmas sziklafalai, ahol még egy õsember barlang is található valahol. Szabad lelkünk könnyû táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az õsemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Jó, hogy megint új társra találtam, a beszélgetés közben egy pillanatnak tûnik csupán ez a szakasz. Lenézek a víztározót tápláló egyik bõvizû patakra, ami épp kisebb zúgón át közelíti a tavat, és azon gondolkodom, ez a víz, ami itt szalad lefelé éppen, vajon mikor éri el a vízcsapomat, hiszen mi is, ebbõl a tõlünk úgy 70km-re fekvõ tározóból kapjuk a vizet. Amire hazaérek talán még nem ér oda, bár ahogy az elõttem álló távra gondolok, még az is meglehet, de valószínûbb, hogy hónapok, talán évek telnek el, mire az itt levonuló vízmolekulákból néhány egy idõre a testem részét képezi majd. (Persze rövidre is lehet zárni a dolgot, ha ugrom:)) Tavaly itt jártunk Uppony környékén családi kirándulás keretében a vérpezsdítõ májusban, és felmásztunk a falu fölé magasodó Dedevár romjaihoz, ahol lélegzetelállító panoráma fogadja a mindenre elszánt túrázókat. A falu érdekessége még a száznál is több borospince, ami az északról beérkezõket fogadja. Készítettem is fotókat, persze nem mind a százról. Azt olvasom, hogy „a bortermelés jelentõs múltú, de helyi jelentõségû maradt”. Ez a mondat metanyelven íródott, jelentése: megittak mindent az utolsó cseppig. Innen aztán egy csepp alkohol nem sok, annyi sem jutott ki.:)Ennyit Upponyról, amit oly sokáig emlegettünk a barátommal, és ma is szóba kerül néha tréfás formában ez a név.


Tõle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülõ mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás.Dédestapolcsányban a Margit-hídon kelünk a Bán-patakon, ami valahol Bán-kút alatt ered, és ez ugyanaz a patak, ami Bánhorvátit szeli át, csak elõbb „átküzdi” magát a Lázbérci-víztárolón, majd valahol Vadnánál a Sajóba veszik. Az ellenõrzõ ponton nagy hangulat, jó meleg fogad, jól esik a nyüzsgés, emberek között vagyok. Az ellenõrzõpont után együtt keressük a faluból kivezetõ utat a társammal, miközben a magaslaton elhelyezkedõ adótornyot kémleljük, „rejtõi magaslatokba” is jutunk bemutatkozás címén. A szalagokat leszedték, de egy lelkiismeretes pincetulajdonos, nagyon megható, lelkesen elmagyarázza az utat. Már-már indulnék felfelé a sráccal toronyiránt, amikor egy szörnyû gyanú fogalmazódik meg bennem: én a fõutcát néztem be magamnak, az országos kéket, nem értem mi ez a kacskaringó. Kérdezem, melyik távon is van igazából? Az 50km-en mondja. Itt már csak az érzékeny búcsúnak van helye, kölcsönös bemutatkozás után hátraarcot csinálok, és megyek visszafelé a saját utamra. De nem bánom ezt a kis kitérõt sem, társamban, aki a madarakhoz is ért, (tõle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülõ mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás) bár nem fejtettem ki eléggé személyiségét, megint egy különleges, filozofikus beállítottságú emberre akadtam. Ez alatt a néhány kilométer alatt is nagyon sokat tanultam tõle, és én az „öreg” bölcsebbé váltam egy bölcs fiataltól, miközben rájöttem, hogy a bölcsesség nem korfüggõ egyáltalán, körülöttem mély érzésû, mély gondolkodású fiatalemberek nyüzsögnek, akik teljesen feltöltenek nemességükkel. A srác azóta Facebook ismerõsöm lett, remélem, nem fogom bosszantani a buta megosztásaimmal.


A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térbõl már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Már a fõutcán összecsapódunk újra elsõ társammal, Tiborral, és innentõl kezdve gyakorlatilag együtt haladunk a célig. Sûrûn fényképezget, 1-2 témát persze én is lekapok. Vannak itt szuper ingatlanok is, szuper jármûvekkel, hogy majd leesik az állunk. Van, annak, aki el nem issza. A Dédesi-sziklára is vetek egy pillantást, amirõl az utóbbi idõkben teljesen elfeledkeztem, miután elkerítették. Aztán a már említett mályinkai országút következik, ahol azon a „kamaszkorom legszebb nyarán” fõzettük magunkat. Gyorsan felérünk a tetõre, ahol a csak az utolsó pillanatban tárul a szemünk elé szinte egy csapásra a szûk völgyben rejtõzõ kicsiny falu Mályinka, sok emlékezetes egyéni túrám kiindulópontja. A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térbõl már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Jó társaságban hamar átléptetünk a falun, és a pisztrángos tavak fölött elhagyjuk azt a kék jelzésen. Van a másik oldalon egy információs tábla és egy tájalkotó trabant. Még az õsszel jártam arra, és a tábláról felfrissítettem „pisztrángtani” ismereteimet. A Szalajka-völgyben szoktuk ezt elolvasni úgy 2-3 évente, és rögtön elfelejteni persze. 2 féle pisztráng él nálunk, a Sebes-pisztráng az egyik, ez az õshonos, a hegyvidéki erõs sodrású, oxigénnel dúsan telített vizekben él, zúgók közelében leggyakrabban. A másik a Szivárványos-pisztráng, ami 1885-ben „vándorolt” be hazánkba Észak-Amerikából. Ez igénytelenebb, nyílt vizekben is megél. Olvasom a táblán, hogy a Sebes-pisztráng alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a kövek közé rejtõzik. Azon gondolkodom, hogy biztos most is élnek pisztrángok a hegyi patakjainkban, csak én nem látok egyet sem, mert nappal elbújnak, éjszaka meg nem látok. Ja, és még azt nem értem, hogy amikor gyermekkoromban elmentünk horgászni a barátom apukájával, egy hatalmas Warsawa-val a felsõrtárkányi patakhoz, fentebb egy gyors folyású áteresznél, hogyan tudott sebes pisztrángokat fogni, ha nappal alszanak? Vagy változnak a pisztrángok szokásai is?


A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Felérve az országútra egy dermesztõ látvány fogad, egy ott parkoló „Simson-os” motoros srác. Társam kb. 3 másodperc alatt már úgy tárgyal vele, mint régi ismerõsével, úgy hogy egy ideig azt hiszem az is. A Simson viszont engem kavar fel, mert fiatal házas koromban, autó hiányában és elhanyagolható mennyiségû pénz birtokában egyetlen közlekedési eszközünk egy kétszemélyes, rendszámos zöld-fekete színû Simson S50B motorkerékpár volt, amivel kilométerek ezreit tettük meg, még külföldön is. Felraktuk a sátrat a csomagtartóra, és mentünk amerre láttunk. Szép korszak volt, csak a fenekünk bánta. Aztán nyugdíjaztuk a motort, amikor megérkezett az elsõ luxusautónk a Kis Polski… De térjünk vissza a Bükköt átszelõ szabadon, de nehezen járható egy nyomtávú országútra, ami Szentlélek, Bánkút, Garadna, Miskolc Lillafüred felé veszi az irányt és cammogjunk rajta egy darabig, amíg a kék jelzés le nem tér róla a Vár-völgy felé. Még egy gyors iránymutatást adunk egy eltévelyedett autósnak, mintha olyan sokfelé lehetne továbbmenni itt, és bevesszük magunkat a Dédesek alatti rengetegbe. Én kérek elnézést, mert a vár jelzés a Pírító-kõnél indul, a Szõlõkõ lejjebb van, és a sárga a Mártus-kõnél válik le a kékrõl. Hát ez így volt, és így is lesz a következõ földtani mozgásig. Még a Mártus elõtt 2 vadászba botlunk, akik állnak hosszú méla lesben, és kicsit sötéten méregetnek minket gyönyörûen kivikszolt, vadonatúj távcsöves vadászfegyvereikkel. Ami társam óriási kapcsolatteremtõ erejét bizonyítja megint, 1 percen belül kiénekli a kezükbõl a fegyvert, és különféle pózokban posztol, hogy nem gyõzöm fényképezni, persze az Õ gépével. A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Kérésüket készséggel teljesíti, és nem lõ. Aztán elbeszélgetünk a vadászokkal. Az elején arra kérnek, hogy ne üvöltözzek, és kétségbeesetten néznek a hegyoldal felé, ahonnan a muflonokat (rokon értelmû szavak, muffom, paplan stb.) várják. Szólhatnék nekik, de nem teszem, de én biztosan tudom, hogy a Bükk-hegység összes nagy testû, négylábú gerinces állata már a déli oldalon tülekszik ezen a napon. Itt ma nem lesz kapás az tuti. Sajnos ez a pszichopasszív emberek tulajdonsága, hogy mindent hangosan mondanak, mert attól reszketnek, hogy nem hallgatják meg õket. Az eredmény az, hogy végül tényleg nem hallgatják meg õket. Kiderül, hogy, az egyik vadász ismeri Szabó Jocit, a pétervásárai vadászírót, akinek két könyve is megjelent a nemrégiben, megkapó természetleírásokkal fûszerezve. A találkozás tiszteletére megígérem, hogy szerzek nekik egy-egy példányt. Ahogy a Mártus-kõ felé indulunk, még jõ egy harmadik vadász is szemben, de neki már megkegyelmezünk, és meghagyjuk a fegyverét. Igaz, Õ könyvet sem kap. Hát ilyen kegyetlen a sors.


Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. Ettõl kezdve a Látókövekig 5 fõsre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Majd rátérünk a sárgára, és megkezdjük a kapaszkodót a Kapu-bérc irányába. Közben elõadom frissen szerzett ismereteimet, amit a hó alaktanáról tanultam. Mi a frász jutna az ember eszébe, amikor állandóan a bakancsa orrát nézi órákon át, és csak ezt látja. A porhó 0% vizet tartalmazó jégkristályok tömege, a vizes hó 40%-ot, míg a latyak már 60% vizet szippant magába. A vizes hónak hatalmas súlya van, és jól tapad. Ez rakódik rá a villanyvezetékekre, akár 8-10cm „dunccsá” hízva, és szaggatja le azokat, mint történt a Dunántúlon 2009-ben. Feltûnik, hogy Dédestapolcsány óta egyetlen túratárssal sem találkoztunk, a futók elfutottak elõlünk, a gyalogos mezõny pedig valahol a hátunk mögött van. Magunkra maradtunk mi felfelé igyekvõ, lefelé futkározó gyalogosok. Az országúton keressük a kék szalagot a farakás után, de lila gõzünk sincs, merre van, mert az elsõt leszedte valaki. Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. A máglya idáig nekem mindig azt jelentette, amit meg is gyújtottak, mondjuk a sötét középkorban. Most is tanultam valamit. Aztán átvágunk a meredek partoldalon, társam nem mindennapi alpinista mozdulatokkal tapossa ki elõttem a szûz havat. (Ezért még jövök neki egy sörrel, ahogy megígértem.) Lent megpillantjuk a túratársainkat a forrás közelében, akik a kis malõr miatt a Kapu-bércnél végleg beérnek minket. Ettõl kezdve a Látókövekig 5 fõsre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Viccelõdünk, vidámak, optimisták vagyunk, gyönyörûen süt a nap. Közvetlen egy meredek szakadék mellett visz az út a bércig, ahol eltöltünk néhány jólesõ ejtõzõs percet. Lefotózzuk a Dédeseket „versengve” a legjobb pozíciókért, ahonnan az „ezerdolláros” képek készülhetnek, majd a piros háromszög-piros jelzés repít el a Szentléleki Turistaparkig a gerincen, néhol megkapó panorámát tárva elénk. Az ellenõrzõpont egy jól fûtött kis faházban van, ahol a pontõr két gyermeke is szorgosan besegít a munkálatokba. A tea pillanatok alatt szétárad az ereimben. A legjobban viszont attól érzem magam, amikor végre nagy nehezen lerántom a lábamról a kamáslit, ilyet most viselek életemben elõször, lehet, hogy utoljára. Ezt a példányt bizonyosan, mert teljesen elszorította a lábam.


Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtõ ütemét, és lerepülök rajta. Letépve magamról újjászületek, megszûnnek a fájdalmaim, és boldogon rohanok a társam után lefelé a Csondró-völgy irányába. Odvaskõ után átveszem a vezetést, aminek egy sártenger, egy erdõben való csörtetés, és egy izomgörcs vet véget, a társam simán beér. Nyelvem alá dobok két tablettát, a görcs gyorsan kiáll és robogunk tovább lefelé a sokszor teljesen jeges szakaszokon. Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtõ ütemét, és lerepülök rajta. Késõbb kényszeredetten kocogok a faluban. Egy néni rám szól: miért szaladva futok? A válasz még nem tudok futva szaladni, de már fejlõdöm. A kutyák egyébként aranyosak, és egyáltalán nem zavar, hogy szét akarnak tépni. Elvégre ez jó a falusi kutya dolga, hogy így ebéd után megdolgozzon az eledeléért még vacsoráig. A 8. ponton a Betyár Tanyánál két betyáros, korban nálam tekintélyesebb úr fogad, akik mindketten elismert túravezetõk, sõt tanfolyamokat is tartanak, és nagy sztorikat mesélnek nekünk eltévedésekrõl, amiket botcsinálta túravezetõk produkálnak, sokszor egész nagy csoportokat vittek jégre, hogy úgy kellet megkeresni õket. Nekem is van egy fél túravezetõi tanfolyamom, de közben behívtak katonának, és kimaradtam az órákról. Azóta sem erõsségem a tájékozódás, de azért némi javulást mutatok. Még a tardonai országúton arról beszélgetünk a társammal, egy nagy természetismerõ barátomtól hallottam, ha erdõben jársz, ne csak magad elõtt keresd a témát, hanem idõnként fordulj hátra, s amit szembõl nem láttál, hirtelen feltûnik, ott van. Ösztönösen hátranézek egy pillanatra, és bár érdekes módon semmilyen fény nem látszik elõttünk, mögöttünk egy csodálatos naplemente zajlik éppen, felhõk által megharapott nappal, dombbal, házzal, fákkal, szóval cuki nagyon. Csattogtatunk egy darabig, aztán félretéve a bölcsességet, a maradék 15km-en már inkább elõre nézegetünk. Lekanyarodunk az országútról, a buszmegálló után a piros jelzés újra a hegyeknek veszi az irányt, vele együtt mi is. (Egy pár órával késõbb, amint hazafelé tartottam, két túratársat láttam ugyanitt bekanyarodni. Kemény estéjük lesz gondoltam. De magabiztos, elszánt tartással vágtak neki a hegyeknek, ami rögtön megnyugtatott.)


Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerû, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül.Ahogy alkonyodik, minden egyes, a lámpánk fényénél felvillanó jelzés megpillantása egyre nagyobb örömet vált ki bennem. Ez jelenti most számunkra az életet jelentõ köldökzsinórt, ami a céllal összeköt. Igyekszünk nem szem elõl téveszteni „Ariadné-fonalát” a beálló sötétségben, egyszer azonban mégis sikerül. Egy farakás mellett, a sarat kerülgetve elvisz egy fakitermelõ út. Hamar észbe kapunk, de úgy szeretnénk korrigálni, hogy ne kelljen visszamenni azon a pár tíz méter sártengeren sem, de ezt valamiért a rossz irányba tesszük meg. Ez a spórolás lesz e vesztünk. Hirtelen meglátunk a messzeségben egy lámpát felvillanni, majd eltûnni, így tudjuk, hogy nagyon rossz helyen vagyunk. Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerû, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül. A végén már a tájolómat is a kezembe szorongatom, mert már gõzöm nincs, merre van Kazincbarcika, aminek még „fattyú fényei” sem sejlenek. Innentõl kezdve nincs gáz, egyik dombot a másik után másszuk meg a hullámzó gerincen, mintha soha nem akarnának elfogyni. Beérjük az elõzõ társunkat, aki az elõbb vadorzónak vélt minket így gyorsan elinalt elõlünk. Hogyan is gondolhatta volna, hogy túratársak kódorognak messze az erdõben. Jól megijesztettük! Társam minden emelkedõ után azt mondja, már ez az utolsó, de nem, újabb és újabb következik, úgy érzem százával. Egy idõ után a bakancsom által meggyötört Achilles-inam is el kezd kíváncsiskodni, vajon tényleg ez az utolsó? Egy újabb emelkedõ következik, de ez most valahogy más. Fényes glóriát húz rá a nagyváros „fényszennyezése”. Bánja „fene” már ezt a „szemetelést”, csak civilizációt lássak végre. Eszembe jut, a minap olvastam, ha az ember már egy hete kódorog, mondjuk a Himalájában egy trekkingtúrán (velem gyakran megesikJ), a civilizáció legkisebb jelét sem látva, milyen öröm, ha végre megpillant egy eldobott mûanyag palackot, vagy bármilyen fránya szemetet. A tetõre felérve aztán hirtelen szíven üt, ahogy jobbról-balról ezernyi tekergõ csillámkígyójával, simogatóan fonja körbe a hegy lábát az áhított város, Kazincbarcika. Aztán megvan az a bizonyos torony is.


Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.Az Ebecki-tetõn végre eldobom magam a kellemes fûben, a lábam már nagyon tiltakozik, fõleg az a görög része, nem szokta a kutya szántást. Szinte meghipnotizálva bámulok a tábortûz zsarátnokába, ami valami õsi megnyugvást, békét költöztet belém. Nagyon távolról hallom, hogy egy beiszapolt szántáson való átvergõdésrõl esik szó, ami inkább mocsár, mint szántóföld. Csak így lehet elérni a hidat, a menekülés egyetlen útját. Elõbb persze le kell robbanni a hegyrõl Kazincbarcika szintjére, ami praktikusan a túra legmeredekebb, legsarasabb, legjegesebb, magyarul a legdurvább szakasza. Az egyik ponton a társam vagy 5 métert csúszik lefelé óriási lendülettel, de botjai segítségével talpon marad. Én az egyensúlyérzékemben és a jó szerencsémben bízva rohanok lefelé, néha alig-alig tudok fékezni. Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.


Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását.Mire odaérek, a fényképezõgép már idõzítve van a híd korlátján, és történelmi fotó készül kettõnkrõl, a nagy utazókról. Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását, ahogy exponál. Társam megismétli a felvételt, egy ideig még a fényképezõgéppel babrálgat. Ahogy arra várok, hogy az önkioldó ismét mûködésbe lépjen, egy pillanatra megáll az idõ. Állok a hídon, és mereven a blendébe bámulok, miközben bizton tudom, hogy ez a híd többé már nem csak a patak két partját köti össze.


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


A következõ sorokat minden valószínûség szerint már csak magamnak írom:


egy nagyon kedves túratársam mondta a Less Nándor 100-ról írt beszámolóm elolvasása után: hüm-hüm, na, jó, jó, tetszik, csak azt nem értem, minek errõl ennyit írni? Mentünk és kész! S ha jól belegondolok, rengeteg igazság van ebben a gondolatban.


„Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész


Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz” 


 www.facebook.com/home.php#!/jozsef.szegedi.37


picasaweb.google.com/102760545299824334787/MalyinkaFelettABukkbenCsondroVolgy20121125


 
 
túra éve: 2012
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20122012.10.15 20:24:02

 Less Nándor 60 túrbeszámoló 2012.10.13


„LESS NÁNDOR -  Újratöltve Ötödször"


“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerûen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerûen csak azért, mert élsz, egyszerûen azért, mert így akarod.” (Anthony Robbins)


Ami beépült az életembe, részemmé vált, most már ezzel együtt vagyok az aki. Ez volt az 5. „Less Nándorom”, s a jubileum miatt engedek meg magamnak egy pár sort így az elején. Kevés dolog miatt hagynám ki ezt a túrát. Nekem nem is egy teljesítménytúra csupán, hanem valami, ami beépült az életembe, részemmé vált, most már ezzel együtt vagyok az aki. Nehéz lenne belõlem kiszakítani anélkül, hogy valamelyik nemes szervemet ne érintené, ne rántanánk ki vele együtt azt is, mondjuk a szívemet. Volt néhány elõjele annak, hogy ezt a kegyetlen operációt el kell végeznem magamon, de sikeresen legyûrtem a nehézségeket, és most itt vagyok megint, immáron ötödször. Minden túrának megvan a sajátos színezete, amitõl összekeverhetetlen lesz az elõzõvel. Az idõjárás, a túratársak, akikkel összefutok, vagy együtt haladok idõnként (mennyiféle személyiség!), a lelki, fizikai állapotom, a felszerelésem, ruházatom, a pontõrök és még tudja mennyi egyéb rejtett tényezõ határozza meg aznapi hangulatomat, amitõl 2012-es „Less Nándorrá” változik, a 2012-es Less Nándor teljesítménytúra. Most itthon ízlelgetem a számban ennek a túrának a sajátos zamatát, s ha nem is kérdés, elemzem magamban, megérte-e elmenni, újra „feláldozni” egy napot az életembõl. Milyen újat hozott, vagy hozott-e valami új minõséget ez a túra, vagy csak körben jár a számláló, és most ugyanarra a pontra mutat ötödször is. Nem tudom. Talán kiderül ebbõl a beszámolóból nekem is…


Valahogy minden évben fenntartják nekem. A szokásos helyemre parkolok úgy ½ 7 tájban. Ezt a templom melletti helyet, holott garmadában állnak mindenütt az autók az út szélén is, valahogy minden évben fenntartják nekem. Talán kapubejárónak látszik, de nem az, vagy nagyon a sarokban van, így amikor az érkezõ reménykedõ pillantással néz végig a tömött kocsisorokon, remélve, hogy jó szerencséjére megpillant egy valahogy kifelejtett parkolóhelyet, ezt a legvégén már nem érzékeli. Így nem is gondolkodom sokat, és beállok a szokott helyemre. Futó ruhát húzok, most elõször a túráim történetében, gondolva, hogy a futó ruha majd csak fut helyettem, azért „futó ruha”, ha már én nem is tudok, de szeretnék. Itthon, esténkénti kocogásban elég jó fejlõdést mutattam be az utóbbi idõben, de „más ez a szerelem”, ez a 63km, ami késõbb fényesen beigazolódik a túra során. Elõzõ idõszakokban gyakran elõfordult, hogy a résztávokon produkált formámat az egész hosszú távon, minden szakaszon képes voltam megismételni, de most ez nem sikerült. Futói ambíciókkal indultam el, de erre a gyakran már csak a ruha emlékezetett a túra során, ami végig áramvonalasan feszült kétségtelenül izmos, kidolgozott combomra, még a lekattant idõszakokban is. A hely bûvölete miatt, mint említettem egy templom mellett parkoltam le, ájtatosan szállok ki a kocsiból, és lépek a „Szent földre”, a Less Nándor teljesítménytúra rajt-cél helyszínére Cserépfaluban. Az iskola közel, és nem látok tömegeket, mint elõzõ években, így nagyon hamar lezajlik az adminisztráció. Még egy pár mondatot váltok Péterrel, akivel a Gémes 50-en ismerkedtem meg, most örömmel üdvözöljük egymást. Azt mondja, hogy elolvasta a Gémes 50-rõl írt beszámolómat. Ezek szerint rajtam kívül még egy ember olvasta, ez már haladás. 6:48-kor végre „börtönébõl szabadul sas lelkem”…


Legjobb lesz, ha a saját ütememet tartom a túra során, és nem szaladok senki után, mert így nem húzom sokáig. „Kocorászok” a szõlõhegyen felfelé, elhúz mellettem egy jó ütemû futó. Tartom az iramát, de a szalagnál tovább követi a balra kanyarodó utat. Rákiáltok kétszer, mire végre felfogom, hogy reggeli kocogóról van szó csupán, aki Cserépfaluból átszalad Cserépváraljára. „Cseréptörés történt”, így lefordulok a szalagon, azon morfondírozva, hogy legjobb lesz, ha a saját ütememet tartom a túra során, és nem szaladok senki után, mert így nem húzom sokáig. Nem tudtam azonban ezt betartani, a vetélkedés és magamutogatás ösztöne nehezen viseli el, ha tõle az adott pillanatban csak egy kicsit jobbak lehúzzák, és végig kerestem magamban a tartalékokat, de sokszor hiába, mert valahogy ma nagyon-nagyon tartalékolni akarta azokat a szervezetem jobb napokra, és semmilyen könyörgésre, bökdösésre nem adta elõ. Sõt a túra során elfogyasztott töménytelen „cukrot” is a lábam helyett könyörtelenül a zsírraktárakba irányította a szervezetem logisztikusa, a végére jelentõs tekintéllyel gyarapítva engem hasi tájon, mintegy felkészítve a téli hidegre, amikor a belsõ szerveimet majd ezek a zsírpárnák óvják meg az átkos kihûléstõl. „Bélhûlést” már nem kapok az biztos. Legalább ezt már sikerült elérni a túra során, de a fotelben nassolva még könnyebb dolgom lett volna, „mások” nem szenvednek ennyit ezért. „No sport!”. „Yesss nass!”.  Nálam ez: „Yesss Sport Yes nass!”, de a „No Sport – No nass sem rossz verzió, de talán a legcélszerûbb a Yesss sport NO Nass. Ezt kiveséztem alaposan. A Mangó-tetõig, az elsõ emelkedõkön megtörténik a szokásos vetkõzés, amikor az óvatosságból magamra húzott felsõk a derekamra és a nyakamba csavarva landolnak, temperálva az úton, míg egy szál pólóban töltöm végig az egész napot.


Szenvedélyes, eredményes, remek túrázó, így rengeteg jó ismerõse van. Átélem újra a természeti csodát, amíg áthaladok az óriási sziklákkal telehajigált Felsõ-szoros szurdokvölgyön. Azon gondolkodom, hogy ezek a sziklák mikor szakadhattak ki a völgy fölé meredezõ óriási függõleges sziklafalakból, mert én még, hála az égnek, egyet sem láttam lezuhanni, pedig hát elég sokat jártam ilyen helyeken az évek során. Talán a földtörténet során bizonyosan elõforduló nagyobb földrengések segítettek rá. A másik magyarázat szerint óriások dobálóztak velük, mint valami kavicsokkal, ez sokkal hihetõbben cseng. Ebben megegyeztem magammal. Keveset fényképezek, szeretném tartani a még meglévõ jó ütememet, amivel egyelõre nincs gond. Sorban elõzöm le a korábban indult gyalogosok tömegeit. Egy helyütt olvad meg csupán fagyos, célratörõ szívem, amikor valaki a 2010-es Téli Mátrás emlékeit meséli „nagy hangon”, itt már nem lehet megállni, hogy ne kapcsolódjak be a beszélgetésbe, közösen nosztalgiázva az aznap leesett 40cm-es hó fölött. Szerencsére(?) ma semmi nem esik, még egy csepp esõ sem az országnak ezen a részén, és a nap is gyönyörûen kisüt, az ezen a túrán már szinte garantált jó idõt adva ajándékba. A Dobi-rét sarkán érem utol Istvánt és „kis csapatát”, akikkel egy pár km-t együtt teszünk meg. Jó minden alkalommal újra felfedezni egymást, az évek során egyre többet tudunk meg a másikról, a másiktól. Ha sokszor hónapokig nem találkozunk is, ott folytatjuk a beszélgetést ahol abbahagytuk, továbbszõve „Ariadné fonalát”. István kemény, vezetésre termett ember, de egy óriási tiszta, nagy lélek és szenvedélyes, eredményes, remek túrázó, így rengeteg jó ismerõse van. Nagyra becsülöm! Már-már leválok róluk, hogy továbbkocogjak, amikor kiderül, hogy István társaságában „utazik” egy fiatal srác, aki kollegám, egy másik „méregkeverõ”. Nem sokan vagyunk a teljesítménytúrázók között, nagy élmény a találkozás. Tovább utazok az „István expresszen” új élményekkel gyarapodva. Van még belõlünk egy az tuti, akivel 4 évig voltunk szobatársak, és egymástól teljesen függetlenül találtunk el a teljesítménytúrázás csodálatos világába. Ha még ezen kívül is van valaki más, kérem, írjon! A Hideg-kút laposa szélén (se kút, se mocsár), már a mûút közelében megugrok, és átadom Istvánt, hogy tovább szövögesse a beszélgetés fonalát egy újonnan érkezõ túratárssal. Ami a logikai feladatok mellett a legjobban edzi az ember szellemét az éppen a beszélgetés, amire a hétköznapok során egyre kevesebb idõt szakítunk, de ilyenkor túra közben bõven van rá idõ, így egyszerre és együtt edzhetjük a testünket, szellemünket, ha alkalom nyílik rá. És István jó edzõpartner mindkettõben.


Minden bajra szinte egyedül a pálinkába áztatott fokhagymát tartják üdvözítõnek. Most valahogy minden szakasz gyorsan telik el, meg vagyok elégedve a haladási ütememmel. Az Oszláig tényleg nem gond, bár ezt az elsõ szakaszt még gyorsabban, intenzív futással szoktam eltölteni. Már messzirõl látom az ellenõrzõ ponton az óriási, zsíros- és lekváros-kenyerektõl roskadozó asztalokat. Kiválasztom a lehetõ legkisebb lekvárosat, és miközben egy „falintásra” lenyelem, felnézek a fölénk magasodó Ódovár napsütötte szikláira, ezzel a látvánnyal soha nem tudnék betelni. Már indulnék, amikor a pontõrök beszélgetésére leszek figyelmes. A gyógyszerek átkos hatásairól és az általuk okozott függõségrõl folytatnak élénk vitát, és minden bajra szinte egyedül a pálinkába áztatott fokhagymát tartják üdvözítõnek, persze szigorúan az áztató-lével együtt. Ebben végül egyöntetûen megegyeznek. Akit nem öl meg, annak biztosan használ, gondolom. Amit a gyógyszerekrõl mondanak, bár közhelyes, azért van benne némi igazság, a fokhagyma pedig, referenciaként mondva, egyéb jó hatásai mellett legfõbb antibiotikumként minden ausztrál katonának ott lapult, mint kötelezõ felszerelés a tarisznyájában a II.vh során (antibiotikumok elõtti korszak). Szóval jó anyag. A pálinka szintén fontos hadi felszerelés lehetett, mert józan ember nem igen tud géppuska tûzben rohamozni. De szokás szerint elkanyarodtam. Olyat teszek, amit nagyon ritkán, és csak a poén kedvéért felfedem inkognitómat a pontõröknek, már ami a civil életemet illeti, és megígérem, ha hazaérek, kihányok minden gyógyszert, és csak pálinkás fokhagyma, vagy még inkább a fokhagymás pálinka marad a raktárban, az tuti. Így a vámpírokkal sem gyûlik meg többé a bajom.


Eszembe jutnak a fiatalkori kirándulások, amiknek gyakran volt célpontja éppen ez a vár, amikor még olyan új volt a világ, új volt minden. Elindulok felfelé a hegyen. A kanyargós, egykor a várhoz tartozó szekérúton felkocogok, és az új nyomvonalon a „Feketelevest” is könnyen beveszem. Bár szabódom, a legtöbben udvariasan félreállnak, mert érzik, hogy óriási erõvel jövök hátulról. Legalább egy kis levegõhöz jutnak. Nekem nincsenek légcsere gondjaim, amikor felérek, azonnal kocogni kezdek felfelé a várig. Kimegyek a sziklákra, ahol jelenleg valamilyen barlangkutatás, vagy régészeti feltárás zajlik. Az imént lentrõl néztem fel ide, de nem kevésbé csodálatos az sem, amit most látok. A Hór-völgy természeti szépségeit már többször „megénekeltem”. Gyakran jutok el erre a sziklára, hogy a gyönyörû kilátáson nyugtassam meg elfáradt szemgolyóimat, messzire nézve ellazítsam szemmozgató izmaimat. Ez a kedvenc helyem a Bükkben, ahol igazán otthon érzem magam, ha csak néhány percre is alkalmanként. Eszembe jutnak a fiatalkori kirándulások, amiknek gyakran volt célpontja éppen ez a vár, amikor még olyan új volt a világ, új volt minden. Ma, jó 40 év elteltével sem kopott meg ez az érzés, sõt feltöltõdött új tartalommal, most épp a Less Nándor túrával. Mellettem épp egy két kisgyermekes család készít örök emléket állító családi felvételeket csodálatos tapétával a háttérben. Az enyémek, amiket az én két kisgyermekeimrõl készítettem ezen a helyen, valahol egy hatalmas doboz mélyén lapulnak már vagy 15-20 év óta, ami tele van hagyományos fényképekkel. Ma a digitális korszakban, már senki nem néz ilyen hagyományos képeket. Ideje elõkeresni õket, és digitalizálni. Visszatérve a családhoz. A pici kislány nagyon aranyos, de igencsak sérelmezi apukájánál egy távcsõ hiányát. A családfõ egyébként is egy málhás öszvér egy ilyen családi kiránduláson, így jogosan méltatlankodik a mi a családapánk is, hogy már csak az kellett volna, hogy még egy távcsövet is cipeljen magával. Ebbõl a kislány megtanulta, hogy nem minden vágyunk teljesülhet ott, akkor és úgy, ahogy mi szeretnénk, és hogy semmit sem adnak ingyen. Egy jó távcsövezést egy jó cipekedés elõz meg és követ (ha csak nem hagyjuk ott a távcsövet a helyszínen). Lekapok egy-két, október közepén is gyönyörûen virító növényt a sziklán, majd kifordulok a Hór-völgy pompázatos látványából és a családi idillbõl, hogy tovább folytassam a „Feladatot”. Nagyon jól leszaladok a hegyrõl, még mindig jó a lábam. Mellettem elzúg egy farmeros srác, mint a szélvész, aki egy rúdon, a vállán, hetykén átvetve, mint valami tarisznyát egy piros felsõt cipel. Bizarr látvány annyi szent, és azon imádkozom, orra ne essen. De nem, stabilan áll a lábán, stabilabban, mint én. Könnyen lejutok, görcs sem jelentkezik a hegy lábánál, ahogy elõzõ években már elõfordult, igaz, nem volt olyan erõs a kezdés, mint akkor.


Itt minden olyan csodaszép! Nem hiába hívják úgy, ahogy, Csúnyavölgy. A Hór-völgybe leérve felmérem az erõimet és a távolságot. 5km laza kocogás Tebepusztáig. Ez semmi perc alatt teljesítem gondoltam akkor még. De a sunyin emelkedõ, köves terepszakasz igencsak megkínoz. Jó néhány gyalogos csapatot megelõzök, de ez sem boldogít, mert nem úgy haladok, ahogy terveztem, ebbõl már nem lesz 10 (9!!!) órán belüli teljesítés, már itt eldõlni látszik. Látom, azért a mellettem elhaladó futókat is megdolgoztatja ez a szakasz, idõnként én is új erõre kapok. Végül minden elkövetkezik, hát Tebepuszta is eljön, és innen megyek a végtelenig és tovább. Itt összesodródom egy fiatal gyalogos sráccal, akivel egy idõre társakká szegõdünk. Közben fényképezgetek, majd elõreszökkenek utána, mint a kiscsikó. Néha lelassítom, amikor a Csúnyavölgy természeti csodáiról áradozok, köztük egy fatörzsön fehérlõ gyönyörû korallgombáról, amit jól rosszul lefényképezek. Nehéz egy ilyen vakítóan fehér, amorf teremtményt csak úgy kutyafuttában jól beélesíteni, nem is sikerül túl jól. Itt minden olyan csodaszép! Nem hiába hívják úgy, ahogy, Csúnyavölgy. Javaslom az átkeresztelését. Mutogatom az üde völgyben mindenütt látható erdei holdviolák terméseit is, arra gondolva, milyen nagyszerû illat terjenghetett itt pár hónappal ezelõtt éjszakánként, a növényt beporzó éjjeli lepkék nagy örömére. Eszembe jut, péntek este egy vetélkedõ mûsorban, egy kérdésben említett testvére, a kerti holdviola, amelynek ezüstösen csillogó kerekded becõtermését júdáspénznek nevezik, mint magát a növényt is. A vetélkedõ nézésekor még azt gondoltam, hogy az én erdei violámról van szó, csak késõbb jöttem rá, hogy a kerti a júdáspénz, az erdeinek hosszúkásabb a termése és inkább barnább, nem ezüstös. Na, ezzel sok mindent „elárultam” a „mély” természetismeretemrõl, és még júdáspénzt sem kaptam érte. Amíg utána néztem ennek a „pénzkérdésnek”, beleakadtam egy tudományos fórumba, ahol valaki a júdáspénz felõl érdeklõdött. Valaki, szintén sokat elárulva önmagáról, ezt a választ adta neki: „Ezt tényleg egy tudományos rovaton kellett kérdezni?  A vallásos rovatokat szerinted mire találták ki? Már megint egy sunnyogó térítõ...” Ha tetszik, most én is azzá léptem elõ. Felfelé összeverõdik egy gyalogos csapat, amiben a sûrûjében utazom. Ideje robbantani! Kölcsönös bemutatkozás után érzékeny búcsút veszek új ismerõsömtõl, és elhúzok melegebb égtájakra. Elismerõen szólnak utánam, hogy felfelé még ilyen plusz energiám támadt gyorsítani, de mit szóljak én arról a futóról, aki pillanatok alatt 150métert összeszedett elõttem. Azért jól haladok, gyönyörû tájképi elemek váltják egymást a pompás napsütésben, sûrûn kattan a fényképezõgépem. A „Júdáspénznyelõ barlangnál” (Pénzpataki víznyelõbg.- szerk.),- hátában a barlang hideg leheletével egy srác hûsöl, magányos szoborként áll egyedül a különös bemélyedésben.


Gondolom ez az alakzat a légellenállás miatt fontos, és tényleg húznak is rendesen ék alakban, mint a vadlibák. Kiállok egy pillanatra a sárgán, akkor ér be három sorszámos futó, akik szorosan együtt haladnak, de csak késõbb derül ki, nem ismerik egymást. Gondolom, ez az alakzat a légellenállás miatt fontos, és tényleg húznak is rendesen ék alakban, mint a vadlibák. A nyomukba eredek, végre vetélkedhetek egy kicsit. A répáshutai emelkedõ vége felé már az élre török. Az egyikük futni próbál, de a gyilkos emelkedõ legyõzi, lemarad. Lefelé is átveszem néha a vezetést, bár egy klasszissal jobbak nálam, csak kacérkodom azzal, hogy talán még egyszer, ha jól csinálom, még én is lehetek igazi futó, bár ez a napom egyáltalán nem errõl szól. Nemrég jelent meg a Futók kézikönyve, ami pulzuskontrollos edzésmódszert helyezi elõtérbe, küszöbértékkel, meg miegymás. Elkezdtem tanulmányozni, de még nem döntöttem el, melyiket veszem meg a „hatezerféle” pulzusmérõ közül. Addig maradok amatõr, és legfeljebb arra hagyatkozhatok, amikor „a szívem már a torkomban dobol”, akkor biztos gáz van. Répáshután felfelé is belekocogok, bár fotózgatok is egy kicsit, közben elismerõleg jegyzem meg egy helyi lakosnak, aki épp a kapunál tevékenykedik, hogy nem semmi ide kikapaszkodni a faluközpontból vagy a buszmegállótól hazafelé jövet, igazi teljesítménytúra. Vevõ a „humorra”, ami jól esik. Közben szóba elegyedek az egyik „üldözött” futóval. Mint, kiderül Szegedre való, ahová 4 ott töltött csodálatos év emléke fûz. Na, ez jó téma alap is lenne, de felfelé, az országútig úgy megdolgoztat az emelkedõ, hogy csak a Szeged környéki túralehetõségeket és túraútvonalakat tudjuk teljes részletességgel kitárgyalni a tartalék levegõ segítségével. Felérve újra az élre török, amibõl a Nagybányai parkolóig aztán már nem is engedek, ahová nagyjából egyszerre futunk be. Itt aztán emlékek rohannak meg, a tavalyi Less Nándor 100-on, úgy éjfél felé járhattam itt, nagyjából 80km-nél, és már kivoltam, mint a „vadliba”. Már-már feladásra gondoltam, mert semmilyen tartalék erõt nem éreztem magamban a tovább haladásra. Mégis, az itteni kedves és sokrétû ellátás eredményeképpen hirtelen hihetetlen metamorfózison mentem át, s a maradék 20km-t túlzás nélkül lazán, játszi könnyedséggel teljesítettem, megszerezve az öregfiúk ezüstérmét. Ez volt az én feltámadásom helye. Ha az életben valaha még le leszek kattanva, visszatérek ide, megkeresem a lócán azt a helyet, amin azon a különös éjszakán túratársaktól körülvéve egy pár percet kucorogtam, és leülök ide. Mert ez a hely, ez pad, erõt sugároz, energiával tölt fel, feltámaszt. Ahogy nagy hangon történetemet mesélem, jelentkezik a „becsületes feltámasztó”, az egyik pontõr hölgy, aki tavaly is itt teljesített szolgálatot, és nagy szerepe volt a helyrepofozásomban. Hálás vagyok neki, és leszek is mindig. Közben az egyik társam, a szegedi (furcsa a nevem csupa kis betûvel látni, de a mai teljesítményem alapján csak ezt érdemlem) kiragad egy óriási lekváros-kenyeret a hatalmas stócból, és kenyerestõl, „szegedestõl”, mindenestõl elinal, és talán örökre kilép az életembõl. De, lehet, hogy nem, mert olyan szimpatikus, amolyan filmsztár-szerû „figura”, akit egy életre megjegyez az ember magának, s ha futó leszek egyszer, akkor még biztosan találkozom ezzel az óriási energiával rendelkezõ sporttárssal.


De a kutyák megérzik szeretetteljes pillantásaimat, és legkevesebb ügyet sem vetnek rám, nemhogy rosszallnák a közeledésemet. A zöld négyszögön, a jelzésen haladva magányosan vágdosom le a szerpentineket, a jelzés szinte nyílegyenesen visz felfelé egy darabig, az utat több ponton átszelve. A Hármashatár után találkozom egy színpatikus kutyás csapattal (értsd kutya, ember), akikkel egy kicsit hosszabb idõre megállok beszélgetni. Elõbb az általam fényképezett gombákat mutogatom, van köztük egy „kis” szakértõ ugyanis, rögtön nyomja is a meghatározásokat. Majd a bull terriekre terelem a szót, van velük három ilyen tündéri kutya. Ezek nem azok a „gyilkolászásra” is beidomítható fajták, hanem a világ legbékésebb állatai, fehér színûek, különös, birka-szerû ábrázattal, amitõl olyan mesebeli lénynek tûnnek. A nõvérkém tenyészt ilyeneket, nagy sikerrel, akit persze õk is ismernek. Készítek néhány emlékfotót a kutyákról, akik birka módra tûrik a fényképezést. Egyáltalán nem félek tõlük, de azért a gazdáik gondosan a kezük ügyében tartják õket, mert sohasem lehet tudni, hogy reagálnak, ha egy idegen hirtelen túl közel merészkedik hozzájuk. De a kutyák megérzik szeretetteljes pillantásaimat, és legkevesebb ügyet sem vetnek rám, nemhogy rosszallnák a közeledésemet. Másképp jártam egy jó hónapja a Leshely réten, ahol szintén egy bull terrieres csapattal találkoztam, de ez a „vadabb” fajta, és egy néhány mondatot már beszélgettem a gazdákkal, így feljogosítva éreztem magam egy pár emlékfotót készíteni a kutyákról. Megkérdeztem ugyan, hogy lehet-e, de vesztemre nem vártam meg a választ, már csattogott is gépem. Az addig békésen játszadozó kutyák a gazdáik tiltakozása ellenére azonnal rám támadtak, alig-alig tudtak megvédeni tõlük. Mint kiderült, szívbõl utálják, ha fényképezik õket. Na, én megyek szóltam, és lassan elsomfordáltam a helyszínrõl, amíg a gazdák heroikus küzdelmet folytattak, hogy a kutyákat féken tartsák. Ahogy eltûntem az ösvényen a szemük elõl, õrült sprintet vágtam le, miközben a távolból még hallottam, hogy valaki kétségbeesetten felkiált: Úristen, vigyázz, fogd meg, de már akkor egy gepárdnak sem lett volna esélye ellenem. Eredmény: utána érezhetõen jobban mûködött a lábam. Terv: beveszek az edzésprogramba néha egy kis sprintet. Hatékonyabb persze az edzés, ha egy pitbull csimpaszkodik az ember ülepébe. Ha arra a két felbõszült kutyára gondolok, az olimpiai csúcs sem teljesen kizárt, de ha még sokáig fényképezgettem volna õket, akár paralimpikon is lehetett volna belõlem. De visszaváltok erre a békésebb, mostani képre, és jól esõen megyek tovább az utamra, magam mögött hagyva az aranyos kutyákat és méltán büszke gazdáikat.


Egy jó ideje követem a Facebook-on megjelent edzésnaplóit, és nem tagadom, nagy hatással van rám, borzasztóan inspirál. Miközben a beszélgetés kellõs közepén tartottunk, húzott el mellettem „Futó” Feri, akivel már a Facebook-on „randevút” beszéltünk meg arra az 1 másodpercre, amíg majd elrobog mellettem, mert tudom, hogy fontos a szintidõ, és nem akarnám lelassítani egy rövid idõre sem. Egy jó ideje követem a Facebook-on megjelent edzésnaplóit, és nem tagadom, nagy hatással van rám, borzasztóan inspirál. 2007-ben, amikor még mindketten zöldfülûek voltunk a teljesítménytúrázásban, a Less Nándor 60 egy jó részét együtt tettük meg, s bár már akkor is gyorsabb volt nálam, még hosszabb idõkre is képes voltam tartani az iramát, és ha lemorzsolódtam, késõbb mégis behoztam. Gondolom, annyi még van bennem, hogy gyorsan utolérem, és pár km-t talán együtt szaladozhatunk. Megindulok a kutyakalandom után, de hirtelen földbe gyökerezik a lábam, egyáltalán nem megy a futás, teljesen lerohadtam, vége. Szomorúan nézek magam elõtt három közepes iramú futót, akik messze alulmúlják a tõlem elvárható átlagsebességet, de még velük sem tudom tartani az iramot. A répáshutai kalandom a futókkal most alaposan megkéri az árát. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, de az én lábam már teljesen kilóg és kivan. Marad a mindent felõrlõ, 30km-es gyaloglás a célig, csakhogy ennyit gyalogolni könnyed futás helyett, irtózatosan fárasztó, nem is tudom, hogy bírja ezt valaki 60km-en át. De hát nincs mit tenni, kész a lábam. Említettem, hogy a héten már kétszer nagyon elfutottam magam esténként, talán ezt sem kellett volna. A gyaloglás elég jól megy, jó az iramom, de ezeken a köves részeken, mint amilyen a zöld háromszög Három-kõ felé célszerûbb mozgás a futás, hiszen az akadályok jó része felett át lehet suhanni, míg gyalogosként sokat „megbotlok két szárnyamban, ha lépek”. Azért jól érzem magam, nem temetek semmit, most ez így jött ki, képes vagyok gyorsan áthangolódni. (V)Érmes reményeim elúszni látszanak, bár reménykedem, hogy más öregfiúnak sem olyan könnyû ez a túra. Ferit azért szívesen utolértem volna, hogy legalább egy pár szót váltsunk. Számomra Õ már amolyan ikon, és nagyon élvezem a beszámolóit és kalandjait is, amibõl akad egy jó pár. Kemény srác viszont, nem olyan kenyérre kenhetõ valaki (mint én), igazi egyéniség. Az ember a barátaiban a hasonlóságot is keresi, ez nálunk a futás (szeretete), de a különbözõséget is, azokat a tulajdonságokat, képességeket, amelyekkel szívesen rendelkezne, de nincs meg benne, és ezért még jobban felnéz a barátjára. Különbözõség is van bennünk jócskán. Amíg így morfondírozok, és épp egy követ veszek ki a cipõmbõl, „fekete” futó jön hátulról, lép G4, sakk. Feri az. Mint kiderült, ki kellet állnia egy idõre, és ez elég volt hozzá, hogy nagy igyekezetemben elé kerüljek. Találkát beszélünk meg a célban, szalad tovább, igyekszik utolérni futótársát. Három-kõ elõtt még behozom, és akkor tudunk egy néhány percet beszélgetni. Aztán kiállok, élettani kísérletet folytatni, ha „cukorral” öntöm el a szervezetem, mi történik. Az eredményrõl az elején már beszámoltam, az izomsejtek teljesen lezárnak, védekeznek a beömlõ cukor ellen, ami ilyen mennyiségben sejtméreg számukra, és a szénhidrát molekulákat a zsírraktárakba terelik, aminek eredménye a mélyvízben már nekem nem kell mentõmellény. Ahogy a raktárkészleteimet szétpakolom, többen feltételes etetõpontnak néznek, de el kell keserítenem õket, mert itt csak az én etetésem folyik. Alaposan beetetem magam azzal, hogy ezután jobb lesz, és Ferit is lazán utolérem. És ezt mind beeszem. Matt.


Amikor „kihúzom” a sebbõl a nyilakat, mint valami patak úgy folyik a vér lankadatlanul mindkét ujjamból. A Tarkõ emelkedõje elõtt ér utol két hatalmas ütemben érkezõ, szemrevaló futónõ (láttam ma már egy jó néhányat az erdõben!!!), akiknek ez az elsõ Less Nándoruk, és útvonal megerõsítést kérnek tõlem. Mutatok egy szalagot, nem a kalapomon, hanem fán csüng úgy átlag egy méterenként. Akár behunyt szemmel, csak a szalagokat kitapogatva is simán végig lehetne menni a pályán, próbálok meg tréfálkozni, ezzel hozva a szokásos szellemi szintemet. Sebaj, ez már ok a beszélgetésre. Magam elé engedem Õket, és szépen, mágnesként felhúznak a hegyre, miközben élénken beszélgetünk. Hogy „futok” a nõk után, csak itthon meg ne tudják. A pontõrnek is tetszenek az erdõben feltûnõ tündérek, ebben gyorsan megegyezünk, de mire felnézek, a varázslat örökre eloszlik, a két lánynak már híre-hamva sincsen, mintha nem is léteztek volna, csak a képzeletemben. A Tar-kõrõl lefelé méregetem a lábam, vajon beindul-e, vagy sem, egészen a kék keresztig semmiben nem vagyok biztos. Itt aztán rám tör a bizonyosság, mert szinte egy csapásra hatalmas görcs áll mindkét lábamba. Semmi baj, megiszom még a Három-kõn készített Ca-Mg koktélomat, és várom a hatást, hamarosan roboghatok Feri után, de ez az egész szint-utas, jól futható szakasz ezzel a spazmussal küszködve telik el. A szívem már elszorul a kétségbeeséstõl, mert ez az egyik gyorsasági szakaszom, de most lassúsági szakasz lett belõle. Sõt még egyéb esemény is történik. Kínomban véletlenül belekapok egy útszéli tövises bokorba (nem tudom milyen volt, a rendszámát nem írtam fel a gázolónak), és jobb középsõ és gyûrûs ujjamba egyszerre egy-egy hatalmas tövis fúródik, de olyan szerencsétlenül rántom el a kezemet, hogy szinte csontig hatolnak. Puff, lenyilaztak. Amikor „kihúzom” a sebbõl a nyilakat, mint valami patak úgy folyik a vér lankadatlanul mindkét ujjamból, aminek lényegében örülök, mert az ilyen mélyen szúrt sebek akkor veszélyesek, ha túl hamar bezáródnak, és a szúró eszköz szennyezett volt. Most látom, hogy még mindig milyen világos, híg a vérem, de már egy picit sötétebb, mint 1,5 évvel ezelõtt, amikor súlyos vashiányt „diagnosztizáltam” magamnak. Nézem a kibuggyanó véremet, és nem viszolygok. Megnyugtat a látvány, az élet nedve, ami oly sok oxigént és tápanyagot szállít sejtjeimnek, és segít megtisztítani a szervezetemet a salakanyagoktól. Íme, felszínre bukkant, megmutatta magát, mint ahogy a Föld kérge is felszakad idõnként, hogy megmutassa a mélyben áramló magmát. Csupa vér a jobb kezem, de a másikra is „átterjed”, úgy nézek ki, mint egy veszedelmes gyilkos. Esélyem nincs rá, hogy megmossam, mert a környéken minden vízfolyás csontra kiszáradva. Majd Imó-kõnél panaszkodok errõl egy túratársnak, aki megjegyzi, ne csodálkozzak, csupán 300 „milli” csapadék esett az idén. Hát ez tényleg kevésnek tûnik, hiszen ennyit egy slukkra megiszok, ha szomjas vagyok. Valahogy levergõdök a kék kereszt meredek szakaszán, ahol néhány éve még simán felfutottam, de a völgyben az elõbbinél sokkal nagyobb görcs áll a lábamba, de olyan, hogy a zsákomból sem tudom elõvenni a pezsgõtablettákat, mert üvöltenem kell a fájdalomtól. Mondtam én, hogy a gyaloglás nem tesz jót nekem. Itt állok ég és föld között, sajátos pózban, mint egy élõszobor reménytelenül, miközben vérben úszok. Ezt mondtam az elején, minden túrának megvan a sajátos arculata. El is keseredhetnék, de tudom, hogy nincs nagy vész, csak ijesztõnek tûnik a helyzet. A sok-sok éves rutin megtanított rá, minden helyzetbõl van felállás. Lassan kihalászom a pezsgõtablettákat a zsákomból, közben összevérezve mindent, és víz híján a nyelvem alá teszem, szépen feloldódnak. Aztán az almám következik, a véres alma, amivel rögtön a vaspótlást is elkezdem. Az alma egyébként tuti görcs ellen, mindig viszek magammal egyet. Pár perc sem kell, a görcs végleg elmúlik, és nem is jön vissza többé, még éjszaka sem, visszanyertem az egyensúlyomat. A két kis kígyó-harapás az ujjamon még mindig be-bevérzik, de már nem törõdöm vele, megszoktam, a véres kezem látványát úgyszintén. Imó-kõig néhol belekocogok, jól érzem magam, ahogy hatalmas folyamban zúdul be a koradélutáni, októberi napsütés a szûk völgybe, és a sûrû vegetációban csillognak-villognak, fénylenek a zöld minden árnyalatában tetszõ növények, és virítanak a kitartóan, kései virágok.


Helikopterek érkeznek a találkozópontra, és kimentik a szegény kommandósokat a közeledõ „zombik” (az egyik én vagyok) gyûrûjébõl. Lent az Imó-kõi pontõrök elszörnyülködnek a látványomtól, de megnyugtatom õket, nincs vész. Azért kihívják az ejtõernyõs kommandót, akik percek alatt bekerítik és átfésülik az erdõt, hogy rám találjanak. Miközben a helyszíni DNS-es vizsgálat nem talál idegentõl származó nyomot a kezemen, helikopterek érkeznek a találkozópontra, és kimentik a szegény kommandósokat a közeledõ „zombik” (az egyik én vagyok) gyûrûjébõl. Erre a pontra így szoktam érkezni. Tavaly az ujjamat törtem el még Imó-kõ felett éjszaka egy nagy esésben, de ezt akkor a ponton be sem vallottam, nem akartam ügyet csinálni belõle. Végképp kiemelkedõ hangulatba jutok, amikor a Lök-völgybõl kiemelkedem a kemény emelkedõn a zöld jelzésre. Itt, a megszokott „edzõpályámon” szinte eseménytelenül zajlik a következõ 5km, leszámítva, hogy egy jó darabig próbálok versengeni két futóval, de hiába, a lábam már nem jön vissza, amit sérelmezek, mert ezt a szakaszt könnyedén, jóval nagyobb ütemben szoktam teljesíteni. Az Oldal-völgyi ponton összegyûlünk egy páran, mindenki készül a nagy, végsõ küzdelemre, támadás a vár, az Ódorvár ellen, amihez ettõl a szinttõl számítva, 345méterre magasra kell felemelnem egy 75kg-os testet. Ha fizikus lennék, most kiszámolhatnám, mennyi energiára, van szükség, ill. milyen teljesítményt kell nyújtani hozzá, elvégre ez egy teljesítménytúra, nem energiatúra. De nem vagyok fizikus (sem diák!), ha valaki ki tudja számolni, a korrekciós tényezõkkel együtt írja meg. Én ezeket „tudom”: „egy joule az a munka, amely egy newton erõ kifejtéséhez szükséges egy méter távolságon. Egy másik módja a joule meghatározásának: az a munka, amely kb. 102 g tömeggel rendelkezõ test egy méter magasságba történõ felemeléséhez szükséges a Föld gravitációs mezejében, a felszín közelében (Ez természetesen nem precíz tudományos definíció). Ugyancsak egy joule az egy watt teljesítménnyel egy másodpercig végzett munka”. Ha csak 102g-os lennék, és csak 1méter magasra kellene felmenni, most okosabb lennék valamivel, de nem sokkal. A felszín közele stimmel, mert már padlón vagyok. De maradjunk annyiban, hogy a Karthauzi kolostortól, az Ódorvárig felmenni: J nagyobb mint 0, szóval „nem semmi”!  Ne ebbõl készüljetek azért az egyetemi záróvizsgára.


Az „Ódor-hegy” hatalmas tömbje, mint egy óriási szõlõprés még mindig képes a kiszáradt törkölybõl, a hegybõl levet kisajtolni, nem is tudom hogyan. Ezen a ponton feltûnik egy deres ló is, egy kalapos úrral a nyergében, amit a végén túratársak visznek le a hegyrõl, éppen elõttem érkeznek a bükkzsérci országútra. A tulajdoni és személyi viszonyokkal nem nagyon vagyok tisztában, de a kalapos vadnyugati úriember, mint valami Old Shatterhand egyben az ódorvári pontõr is. Ki érti ezt? Én nem. Annyit azért mondhattak volna, hogy a túra lóval vagy vasalóval is teljesíthetõ, akkor elhoztam volna én is a lovamat (a vasalót nem, mert az kell a feleségemnek), és nem kötöm meg szomorúan egy fûzfához. Még az oldal-völgyi ponton próbálom szélesen magyarázni, hogy ez az én helyem, hiszen bükki túráim egyik állandó kiinduló pontján vagyunk, sõt az egyik pontõr épp a helyemen parkol, de nem sérelmezem, mára „megengedem” neki. Megkezdem a kikapaszkodást a völgybõl. Nagy erõt ad, hogy elõttem 1-200 méterrel két futó srác is láthatólag nagyon szenved felfelé. Akkor itt ez a normális, és már nem is szenvedek. Ahol a piros kereszt levág a mûútról, ujjongva fogadom, hogy a kis a kis oldal-völgyi patakban csordogál a víz, végre vizet látok, és nem csak ívót. Az „Ódor-hegy” hatalmas tömbje, mint egy óriási szõlõprés még mindig képes a kiszáradt törkölybõl, a sziklából levet kisajtolni, nem is tudom hogyan. Mindenesetre ezen túl Mózes-pataknak keresztelem el magamban ezt az ódorvári szikla irányából lefelé igyekvõ, kitartó kis patakocskát. Végre megmoshatom a kezemet, pedig olyan jól rászáradt már a vér, mintha egy harci dísz lenne csupán. Beteszem mindkét tenyeremet a patak piciny kiöblösödésének hûs vizébe. A víz csobban egy kicsit, megnyugtat ez a hang, jólesik a találkozás a lágyan simogató, selymesen hûs õselemmel. Most értem meg csupán, átélve a kétéltûek örömét, mit is jelent a víz. A kezemet a patakban tartom, és lassan megmosom. Az ujjam most is kivérzik egy kicsit, a vérem elkeveredik a vízzel. Vérszerzõdést kötünk, én és a víz, miközben a vértestjeim a gravitációtól hajtva rohannak lefelé a vízmolekulák szoros ölelésében. A bensõséges, „szakrális” pillanatokat egy belsõ hang szakítja meg, ami a Feladatra figyelmeztet. Kihúzom a kezem a vízbõl, elhagyva az „élet erét” és tovább indulok felfelé a kapaszkodón. A Völgyfõ-háznál még egy kis erõt gyûjtök, és az Ódorvárig már különösebb erõfeszítés nélkül érek fel. Ez jó. Lefelé egy nagyon kellemes szakasz következik, ahol már gyakran belekocogok, és egyáltalán nem szenvedek, jól érzem magam. Négy km utazás után végre megpillantom a távolban a Nyomó-hegyet. Elég messzinek tûnik. Eszembe jut a klasszikus székely vicc: Messze van még a Nyomó-hegy? Innen már messze. Már ennyire fáradt az agyam, csak erre telik. Persze, ha szép lassan is, de lefaragom végre a távot magányosan a Nyomó-hegy lábáig, ahol majd végstádiumban lihegõ rövidtávosok tömege nyit utat nekem a véghajrámban…


A különbözõ távok résztvevõi keresztül-kasul járták a mai nap során az erdõt. Most még a Nyomó-hegy felé tartva, visszanézek egy pillanatra a Bükk hatalmas mészkõtömbjére, ahonnan az imént érkeztem. Sok túratársam még kint van a hegyen. A különbözõ távok résztvevõi a mai nap során keresztül-kasul járták az erdõt, mint a hangyák, amik látszólag céltalanul rohangásznak ide-oda a hatalmas területen. De ez csak a látszat. Minden hangyának határozott célja, feladata van, amit szigorúan végrehajt, erre sarkalja a biológiai programja. Gyakran találkozik hangyatársaival, hogy közösen végezzék el a feladatot, néha felfedezõként egyedül rója a kis „hangyaösvényeket”. De nem magányos, hiszen a bolyhoz tartozik, ahová mindig hazavárják. Mint ahogy, minket is, a Célban.


Szegedi József                                                                                                                               -marton4-                                                                                                                                 Pétervására


“Fájdalmas a vereség, de még fájdalmasabb, ha nem a legjobb formádat adtad!” (Andrew Matthews)


Beteszek a beszámoló végére 3 linket, amelyek a képtáramba vezetnek.


1. A Less Nándor 60 túrabeszámolón készült képek. Kicsit „embertelenek”, nagy részük elkapkodott, de talán hangulati aláfestésnek megteszi. Feliratozás még folyamatban…


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/LessNandor60Teljesitmenytura20121013?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOKdi43z_ZWRVg&feat=directlink


2. Mivel lóról is esett szó a beszámolómban, és biztosan akad közöttünk valaki, aki rajongásig szereti a lovakat, a szép lovas képeket, beteszem ide a múlt hónapban a városkámban rendezett lovas napról készült galériám linkjét.


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ALovakatLefenykepezikUgyePetervasaraiLovasNapok20120922?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO6Hgs_m8NO97gE&feat=directlink


3. Mivel a túrázók általában természetszeretõk, talán lesz olyan is, aki szívesen belekukkant a Vácrátóti Botanikuskertben október 5-én készült galériámba. https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/OsziSetaAVacratotiBotanikusKertben?authuser=0&authkey=Gv1sRgCN7f5vSqrK3wbA&feat=directlink


Ráadás: „Közkívánatra” még küldöm az idei Gémes 50 teljesítménytúrán készült képeket is. https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Gemes50TeljesitmenyturaBorzsony20120915?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOjQ3NfckPWEmwE&feat=directlink


 Pogány Zoltán: Szeretlek, õsz... 


Szeretlek, õsz... mikor enyhet hint a táj,


minden, mi zöld, földbarnává ernyed,


a köd langy, gomolygó táncra gerjed


s már tüzes nap harapós ajka se fáj.



(részlet)


 


 


 


 


 


 

 
 
Gémes 30/20Túra éve: 20122012.09.17 17:40:24

Gémes 50 teljesítménytúra túrabeszámoló Börzsöny 2012.09.15


 


„Hogy vítt ezerekkel, hogy vítt egyedül…”


 


A „kinyúló, messzire elérõ” allegorikus jelentésnek is van létjogosultsága.


Egy szeptemberi, hûvös reggelen érkezem meg öt év után újra Diósjenõre. 2007-ben a Szondi 50 távját teljesítve haladtam át rajta, de azóta valahogy nem akadt dolgom a Börzsöny keleti kapujában. Most fázósan szállok ki a kocsiból. A plusz 40 fokra optimalizált nyári felszerelésemet azonnal lehányom magamról, és egy kora õszi „konstellációra” cserélem. Így, a sötét, de ártalmatlan felhõk ellenére máris jól érzem magam, vágyakozva tekintek a felém magasodó hegyek irányába. Végre megint a Börzsönyben túrázhatok, és ehhez nem volt szükség másra, csupán annak a koncentrikus körnek a sugarát kellett megnövelnem csekély 30 kilométerrel, ami a teljesítménytúrázó mûködésem „alanyi” területét jelenti. Ez fõleg a Bükk és a Mátra, a közöttük húzódó dombvidékkel együtt, aminek a szívében élek, kinyúlik még a Cserhát és a Karancs-Medves  irányába, a másik oldalon az Aggteleki-karsztig és a Cserehátig vetül a sugár, ha éppen aktív vagyok. A Zemplén, ami a szívem csücske, sok emlékezetes családi- és baráti kirándulás helyszíne, már a körön kívül fekszik, épp a „határvidékemen” kezdõdik. Vannak még terveim vele, de ezt inkább akkoriban, a maga helyén emlegetem majd, nem beszélve a Dunántúlról. A túra közben merült fel beszélgetés közben, hogy a Budai-hegységben is mindössze egyszer túráztam, még 2007-ben, a nagyon emlékezetes Budai tájakon 50 túrán, ami számomra a feleszmélést jelentette. Azóta viszont nem jártam arra, jobban kedvelem „isten háta mögötti helyeket”, de most, hogy felmerült, ám legyen!


Közben népes csapat érkezik a szomszédságomba, és élénk beszélgetés mellett szerelnek fel a mai „vágtára”. „Miklósékat” látom, akikkel a Less Nándor 100-on elõzgettük egymást egy jó darabig még tavaly õsszel. A Szalajkában hagytuk el aztán „végleg” ezt a hihetetlen energiával rendelkezõ „vegyes párost”, amikor az éjszakai felszerelést vették magukhoz. Odaköszönök. Mindenki udvariasan fogadja a köszönésemet. Ez jól esik, már is jól érzem magam. Betérek az elsõ állomásra, a rajthelyre, ami a valóságban is egy állomás, ahol piros vonatok jönnek-mennek egész nap, kerülik ki egymást. Aha, szóval nem minden szárnyvonalat állítottak le, ez megnyugtató, szárnyalok az örömtõl. Nagyon szeretem a vonatokat, órákig el tudnám nézni õket megunhatatlanul, még ezeket a modern változatokat is, ahogy ide-oda mennek, pedig autós lettem, vonattal leggyakrabban vasúti átjáróban találkozom. De most nincs idõ túl sokat nézelõdni, elõttem a hegy, az 50km, a mai feladatom, ennek kell nekilátni. Elõbb egy-két bezárt ajtót feszegetve, a forgalmi irodát csak lélekjelenlétemnek köszönhetõen elmellõzve, egy „civil” iránymutatása segít végre eltalálni a megfelelõt az ajtók dzsungelében. Bemutatkozás után rövid, de vesztes közelharcot vívok a fõrendezõ tolláért (holott nekem is van a zsákomban, csak akkor nem emlékeztem rá, pedig igazán megnézhettem volna, van-e toll a hátamon!?), kitöltöm végre az adatlapom, és átnyújtom a nagy lelkesedéssel mûködõ rendezõség egyik tagjának. Mint kiderül, lakhelyemtõl néhány kilométerre, Istenmezején üzemeltetnek egy turistaházat. Kicsi a világ. Részemrõl is próbálom a hirtelen jött szálakat egy kis beszélgetéssel kötéllé edzeni, amire késõbb további lehetõségem is támad, mert a rendezõség tagjai kellemes meglepetésként, „bolygó hollandi” módjára, a nap során a legváratlanabb helyeken még többször felbukkannak az erdõben és persze a célban. Egyet viszont elfelejtettem tõlük megkérdezni: miért „Gémes” a turistaegyesület neve. Bár a gém alapszónak 3 jelentése is van (1. állványzatok, szerkezetek kinyúló része, 2. egy gázlómadár, 3. egységnyi játék a teniszben (Harry Gem nevezetû jogász a modern tenisz feltalálója), így ragozva leginkább egy gémeskút jut az eszembe, kútgémjével, koloncával, kútágasával, kútostorával, kankalékjával, kútkávájával egy csodálatosan hangulatos egységként elképzelve, valahol a legelõn vagy annak a közelében. A „kinyúló, messzire elérõ” allegorikus jelentésnek is van létjogosultsága, a turista egyesület éves programját jelenleg nem ismervén, nézzük csak egyelõre pl. az innen 120km-re található egyesületi házat. Maradjunk ennyiben, jövõre küldöm a rejtvény megfejtését. („Lapzárta után”, most olvastam el végre az itiner útvonal-leírás elõtti bevezetõjét: az egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke Gémes Tóni bácsi. Remélem, megbocsátja nekem, ha az elõbbi okfejtést benne hagyom a beszámolómban.) A tájékoztató füzet egyébként nagyon jó, hangulatosan, részletesen kitér minden látnivalóra és buktatóra. Csábít arra, hogy rengeteg dolgot beidézzek ide belõle. Úgy érzem, még sincs értelme. Érdemesebb inkább eljönni erre a túrára és megnézni mindent személyesen a tájékoztató füzet és a mellékelt térkép alapján. A beszámolót inkább az útközben felmerült kósza gondolataimnak és a velem történteknek szánom, szóval nem valami Börzsöny útikönyv az tuti. Ha részletesen szeretnék kitérni mindenre, amire érdemes, az igencsak elküldene éjszakázni, és nem csak engem. Nem baj, ha nem vesézek ki mindent, legalább jövõre is marad mondanivalóm.


 


Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezt az 50km-t megint gond nélkül legyûrjük mindketten, olyan óriási erõben érezzük magunkat.


7:00-kor indulok. A lábam jó, bár még nem futok, az elõttem indulókat sorban gyaloglom le még Diósjenõn, amelynek neve „félig” arra emlékeztet, hogy ezen a helyen volt a Jenõ törzs egyik központi szállásterülete, a diós pedig akkor jött hozzá, amikor feltalálták a diót, és olyan diós lett. Nem kevésbé borzongtató, amit még elõzõ este olvastam lefekvés elõtt, hogy a reggel idefelé jövet egy pillanatra feltûnõ Jenõi-tónál aratott Marcus Aurelius gyõzelmet a betörõ kvádok és markommanok (barbárok) felett (de nem ma reggel, hanem még 173-ban). A történelem viharai egyébként sem kerülték el, ezt a nem túl eldugott helyen fekvõ települést. Amíg a megmaradt információmorzsákat csipegetem ki a fejembõl, végre kiérek a nagy történelmi múlttal rendelkezõ településrõl, és rögtön egy nagy emelkedõn találom magam. Elhaladok a Diósjenõi Szabadidõ Parkot reklámozó tábla mellett (fotó mellékelve).  Elõttem botozik valaki felfelé. Csak nehezen gyûröm le a meredeken, a závozi ellenõrzõponton aztán megint összefutunk, beér, amíg fényképezgetek. Nagyon barátságos velem, remélem Õ is ezt érzi részemrõl, így egy idõre összecsapódunk Péterrel, és jól elbeszélgetünk. Ma, 2012.szeptember idusán, valahol a Börzsönyben haladunk mi ketten egy sárga jelzésen felfelé, amerre a Csánki-kertet véljük megtalálni, amikor a felhõk még mindig makacsul tartják magukat az égen, és a napsugarak reménytelenül verõdnek le róluk a másik oldalon, némi diffúz fényt szórva csupán ránk. Mégis jó a kedvünk, elszántak vagyunk, és bíztatjuk egymást rendesen. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezt az 50km-t megint gond nélkül legyûrjük mindketten, olyan óriási erõben érezzük magunkat. Így válok le róla, indulok kocogva felfelé az enyhe emelkedõn, kezd a lábam beindulni. Nem sokkal késõbb, „nem túl figyelmes túrázóként”, (hogy a tájékoztató-füzetet idézzem) nem veszem észre, hogy a jelzés bevált az erdõbe, és simán elfutok lefelé. A lendületem még egy jó darabig visz a helytelen irányba, mire a belsõ érzékeim korrekcióért kiáltanak, és visszafordulok.


 


Végül a teljesítményemmel megszolgálom a bizalmat, és bevesznek a futócsapatba.


Két futó kiált rám a helyes irány felé mutatva, már visszafelé jövet. A nyomukba eredek a meredeken felfelé. Gyors nekem az iram, de meglepõdöm, mert bírom. Sõt, amikor óriási lendülettel futásnak erednek, akkor sem gond felvenni az ütemüket. Végül a teljesítményemmel megszolgálom a bizalmat, és bevesznek a futócsapatba. Az egyikük Dani a „szuperbajnok”, és „elmebajnok”, már ami az irányítószámokat illeti, és a „kollegája” Gábor sem kevésbé bajnok, látom. Igazán dagasztja a mellemet, hogy Bernecabarátiig, miközben elmellõzzük a maradék, korábban indult „gyalogságot”, simán tudom tartani az iramukat, jól mûködik a „technika”, még az iszonyúan meredek, köves helyeken is lefelé, ahol egyébként betegesen óvatos szoktam lenni, mert egy tavalyi ujjtörés és egy régebbi ujjficam erre késztet. De most rohanok lefelé is minden gond nélkül, az új cipõm is jól dolgozik alattam, szinte semmit nem erõlködöm. Ez a mi „Nemzeti Vágtánk”, amit levágunk itt az erdõben. Bernecebarátiba, az etetõpontra, az Öregerdõ (nem Öregedõ) Turistaházba együtt érkezünk, ahol nagyon gondos és szívélyes vendéglátásban részesülünk az egyik rendezõ részérõl, akinek a fia a 25km-en indult ma. Az épület azért elég régi lehet, amolyan „Tenkes kapitánya-féle-kocsma” hangulatom támad az étkezõben az ablakok jellegét tekintve. Még a Csitári-kereszt ellenõrzõ állomás elõtt stílusosan fejenként 3db óriási virslit kapunk, de lehet repetázni, mondjuk egy „görög-keletire”. Én a magam részérõl paleolit táplálkozáson vagyok, így most kenyeret nem eszek a virslihez, de ez késõbb kifog rajtam. Már az ellenõrzõ állomás után is érzem, hogy valami nem kerek, de felfelé kezdek elfogyni. Mégiscsak kellett volna az a kenyér, egy kis friss szénhidrát, mert jelenleg a virsli megemésztése több energiámat viszi el, mint amennyit szolgáltatni tud. A sáros útra érve elbúcsúzok futótársaimtól, még a Csitári-keresztnél látom õket utoljára, még mielõtt leesett a hó, aztán már csak a célban. 6:20-at mentek lazán, és azokat az izom futókat is lefõzték, akik Bernecebaráti után lazán elhúztak mellettünk felfelé. Ezek a srácok szinte minden hétvégén kint vannak terepen. Azt gondolhatná az ember, hogy már rég belefásultak az egészbe. De nem! Olyan élvezettel csinálják, mintha a mézesheteiket élnék a teljesítménytúrázással. Ráadásul hiába olyan gyorsak, mégis mindent alaposan megnéznek, milyen hegy, halom, sánc, földvár és még ki tudja, mi mellett futunk el, a térképrõl kiböngészik a nevét. Szeretik tudni, hol vannak, nekik nem csak egy sárga sáv, vagy egy kék kereszt az erdõ, egy terep, amin szaladgálni lehet, hanem együtt élnek vele, idetartoznak testileg-lelkileg. A rohanás mellett még erre is jut idõ és szellemi kapacitás. Ha jól belegondolok, hogy 20km-en át gond nélkül tartottam az iramukat, kellõ edzéssel és tudatossággal már csak a maradék 30km-t kell megoldanom, hogy bedolgozzam magam, a teljesítési idõt tekintve „élvonalbeli” sportolók közé, ahová titokban szeretnék tartozni. Ha másnak nem, beindítónak jó leszek, mert nincs kizárva, hogy társaim kiváló eredményében egy picikét benne volt az is, hogy megmutassák az „öregnek”, velük nem lehet „packázni”. A múlt héten 7:00 lett az Eger Csillaga 50 eredményem, ráadásul nem voltam kiemelkedõ formában. Az is lehet viszont, hogy csak egy álom a felfejlõdés, mert jelenleg minden lépésért megdolgozva, reménytelenül dagasztom a sarat a szekérúton, és az izomsejtjeim sem kapják meg a megfelelõ mennyiségû glükózt és oxigént, ami aggaszt. Azon gondolkodom, amit a minap olvastam, hogy az anyag a mai tudomány felfogása szerint tömeg és energia egysége. De nem az anyag alakulhat át energiává, hanem a tömeg. Még nem egészen értem, de ha sikerül megfejtenem, akkor nincs többé akadálya, hogy a virsli energiává alakuljon bennem, és tömeget is veszítsek, ami szintén jól jönne a futáshoz. Tehát a futás sem más, mint tömeg és energia egysége, a tökéletes testi, lelki egyensúly megtalálása. Ahaa….


 


Amikor mélyen behatoltam a szakadékba, sok helyen kidõlt fákon, patak teraszokon és agyagfalakon kellett feljutni, nos, a végére teljesen rendbejött a túra után kissé leharcolt lábam.


A Hármashatárnál miután befényképezek egy gyönyörûen zöldellõ börzsönyi kráterbe, magamba tömök egy adag mazsolás-szõlõcukrot. Ez aztán használ, pedig máskor nem szokott, beindul a lábam, mint az elõbb, és a Honti-szakadékig lerobbanok szinte. Na, ez az! A szakadéknak csak a felsõ csücskét látjuk így elhatározom, már most, hogy a túra után alulról is megtámadom egy kis felfedezés okán ezt a kiemelkedõ természeti értéket, ami az Õs-Ipoly által felszínre hozott õstengeri maradványokban gazdag, õserdei hangulatú hely, vagy valami ilyesmi, de nem vagyok geológus, annyi szent. Még réges-régen jártam itt a családommal, elhoztuk ide gyermekeinket erre különös hangulatú helyre. Érdekes, hogy ösztönös késztetést érezve, életem elsõ „túrabeszámolóját” éppen errõl a kirándulásról írtam meg. Soha nem felejtem el azt a képet, ahogy néhány éves gyermekeim a feltornyosuló óriási agyagfalak között, hatalmas liánokkal beszõtt, buja növényzettel körbevett hûs patakmederben gázolnak, mint valami felfedezõk, „dzsungelharcosok”, rácsodálkozva a lépten-nyomon felbukkanó érdekességekre, természeti csodákra, borzasztóan élvezték a dolgot, mint én most. A beszámoló aztán valamelyik winchesteren veszett az évek során, pedig most érdekes lett volna újra olvasni (legalábbis nekem). Ami érdekesség azon kívül, hogy a túra után, amikor mélyen behatoltam a szakadékba, sok helyen kidõlt fákon, patak teraszokon és agyagfalakon kellett feljutni, nos, a végére teljesen rendbejött a túra után kissé leharcolt lábam. Akaratlanul teljesítettem a futás utáni oly sokszor javasolt nyújtógyakorlatokat. Egyéb kalandjaim is voltak hazafelé menet. Elõször, Szlovákia pár percre lévén, arra gondoltam, arra megyek haza, végig a határ túloldalán az Ipolyságban. Errõl szerencsésen lebeszéltem magam. Jól tettem, mert Rétság után olyan álomkór jött rá, gondolom a Honti-szakadék dzsungelében csípett meg valami „csecse”, hogy kénytelen voltam kiállni a balassagyarmati Lidle parkolójába. Az igazság persze az, hogy nem túl sokat aludtam az éjszaka, a hajnali ½ 4-es kelés és a 3-4 óra alvás most kiütközött rajtam, bár napközben semmit nem vettem észre belõle. Koffeinizálás helyett megpróbáltam egy pár perces alvást ott a kocsiban, hihetetlen eredménnyel. Teljesen felfrissültem, kitisztult a fejem, akár 100km-es túrának is neki tudtam volna ugrani. Egy szemernyi álmosság sem maradt bennem egészen éjjel ½ 1-ig, amikor végre lefeküdtem otthon az ágyamba. Balassagyarmaton aztán egy kismotorverseny miatt letereltek a fõútról. Bekeveredtem Palócföld szívébe, és most, a turistajelzéseket látva, a „Csitári hegyek alatt” még jobban sajgott a szívem, hogy a Palócföldi 100-as nem olyan régen még olyan elérhetetlennek bizonyult számomra.


 


Akkor, az a darab szikla, az volt nekik egész Magyarország, és az egész élet. Hát hová is mehettek volna innen?


De most a kék kereszten mászok felfelé, a kék jelzés erõsen megdolgoztat. Futni már nem mindig tudok, így magamra maradok a gondolataimmal. Közben a nap kisüt, és nem csak a látható, de az infravörös tartományban is jócskán osztogatja szeretet-csomagjait. Így picit sem fázok, visszatért a késõ nyár. Fúj a szél, de csodálatos a hangulat az erdõben, harapni lehet a jó idõt. Kellemeset sétálok Drégelyvárig, ott aztán lesz ember bõven, merthogy a Honti-szakadék pontõrei óta nem találkoztam ember fiával. Amint meglátom az elsõ párt, próbálok kommunikálni, de nem a mieink, így gyanakodva méregetnek, sõt Drégelyvár helyett, Drégelypalánk felé próbálnak irányítani. Az is egy vár, de az „már más túrához” tartozik. Felmegyek a fellegvárba, és itt megülök egy rövid idõre. Körbejárok, fényképezgetek. „Szórakoztató” megfigyelni a várat elözönlõ szombati turistákat, akik többen vannak, mint ALI serege lehetett annak idején. Megnézem a Szondi emlékmûvet, felidézem a híres „aranyjánosi” sorokat. Elmenekülhetett volna minden bizonnyal valahogy az a 150 ember, még a 12000 török ideérkezése elõtt, ahogy megtették ezt sokkal erõsebb várak védõi is akkoriban. Vajon mit érezhettek, mire gondoltak még az igazi nemzetállamok, nemzettudat kialakulása elõtti idõkben ezek a harcosok, ezen gondolkodom. Vagy a magyarság már akkor sem kötõdött holmi nemzetállamhoz, nem voltak határai? Akkor, az a darab szikla, az volt nekik egész Magyarország, és az egész élet. Hát hová is mehettek volna innen? „Innen hová?   kérdezem én”. Áldozatuk sem volt fölösleges. 1552-ben ezeknek a kisebb segédváraknak a letörése jelentõs török erõket kötött le, és hozzájárult ahhoz, hogy a törökök kicsúsztak az idõbõl, és mire az idõközben megerõsített Eger vára alatt egyesítették támadó erõiket, a nyári hadjáratra felkészült, könnyû felszerelésû törököknek már nem maradt idejük egy hosszabb ostromra. A terjeszkedésük így lényegében leállt, konzerválódott a végvári rendszer, a Királyi Magyarország és a magyarság megmenekült az enyészettõl, és ebben Szondi György és 150 embere is egy „sugár” volt, gondolom végig az alatt a pár perc alatt, amíg a sziklán ülök, és a körpanorámában gyönyörködöm ezen a már alig fokozható hangulatú szeptemberi szombaton.


Végül elhagyom a várat a csúszós lépcsõn araszolva le, miközben arra gondolok, hogy ezeket a lépcsõket egykoron a magyar hõsök csizmái is koptatták, s ahol ma kisgyerekek mászkálnak akrobatikus ügyességgel, biztosan mutatva utat a tétovázó felnõtteknek. Ez jó, mert ebben a nehezedõ helyzetben, életük során még szükségük lehet erre az akrobatikus ügyességre, hogy talpon tudjanak maradni. (Kellett nekem egyedül maradni!)


 


Gyönyörû helyeken haladunk át, mint Pénzásás például, ezen a csodálatos réten, ahol még egyszer feltöltöm a telepeimet a szeptemberi napsütés energiasugaraival.


Indulok lefelé a piroson, amikor találkozok Moiwa-val és Lépéshibával, amint szembejönnek, õk még csak most ostromolják meg a várat. Egy pár perccel indultak késõbb, mint én, behoztak, amíg a várban bóklásztam, és fogalmazgattam „nagy gondolataimat”. Leszaladok a piroson Deszkáspusztáig, ahol 10 éven át üzemeltett egyesületi házat a Gémes Természetjáró Egyesület, de mivel csak bérleti szerzõdésük volt, „gonosz erõk” véget vetettek ennek, máig sem tudják miért. Egy dózerrel még a házat is eltúrták az erdészet emberei, hogy ne kelljen olvasniuk az egyesület által fogalmazott kérõ, könyörgõ leveleket többé. Ezzel végleg véget ért a gazdag turistaélet ezen a helyszínen. Gondolom, többé nem zavarják a fakitermelést és az „úri” vadászatokat holmi alkalmatlankodó turisták. Így kell ezt csinálni. Lentebb láttunk egy Szondi nevû, jobb sorsa érdemes kulcsos-házat is, ami szintén a Drégelyvár sorsára jut lassan, mint ez a deszkáspusztai turistaház. És nem az érdektelenség, hanem a rosszhiszemûség és szûk látókörûség miatt. Elbeszélgetek a rendezõkkel a történtekrõl a deszkáspusztai ellenõrzõ-ponton, mialatt Moiwa és Lépéshiba lehúznak, láthatólag nagyon sietnek. Utánuk eredek, és még idejében beérem õket ahhoz, hogy közösen jelet tévesszünk a rét szélén haladva. Kicsit sérelmezik, de „bölcs öregként” megnyugtatom õket, ami hat, és rövid korrekció után már robogunk is felfelé boldogan, most már együtt egészen a célig. Jó ütemet diktálnak, lefelé rendesen futkározunk is, irtózatos távolságokat megtéve könnyedén, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy végig beszélgessük az egész utat. Gyönyörû helyeken haladunk át, mint amilyen Pénzásás például, ezen a csodálatos réten, ahol még egyszer feltöltöm a telepeimet a szeptemberi napsütés energiasugaraival. Társaim elmondása szerint rengeteg teljesítménytúra érinti ezt a helyet. Hiába, a pénz nagy hatalom, senki sem tudja kikerülni. Csak nehéz megkeresni, és még nehezebb megtalálni. Lépéshiba egy kisebb sérüléssel bajlódik, így idõnként egy kicsit lemaradozik, próbálkozik, hogyan tudna a legkevesebb „lépéshibával” lejutni a hegyrõl, de azért nagyon teker Õ is. A célban aztán összeverõdnek a mai napom fõszereplõi. Ott van az egyesület vezetõsége, futótársaim, Dani és Gábor, a három fiatal futó srác, akiket Bernecebarátin még a virsli mellett ismertem meg, Moiwa és  Lépéshiba, és persze ott nyüzsög körülöttünk rengeteg rövidtávos fiatal is.


 


 


 


A piros vonatok, amik csak úgy virítanak a rájuk zúduló napsütésben, remek aláfestést nyújtanak a mai hangulatomhoz.


Zsíros-kenyerezés közben elbeszélgetünk a kellemes hangulatú állomáson. A piros vonatok, amik csak úgy virítanak a rájuk zúduló napsütésben, remek aláfestést nyújtanak a mai hangulatomhoz. Hosszú-hosszú utazás után végre megérkeztem életem egyik „fontos állomására”, ide a diósjenõi vasútállomásra. Egy pár percre ez a lóca lett az otthonom, amin kucorgok, miközben örömmel élem át, hogy a teljesítménytúrázók „nagycsaládjába” tartozhatom.


 


Szegedi József


marton4


Pétervására


 


Beteszem ide még az ezen a túrán „sebtiben” készített képekbõl álló galériám linkjét. A kis gépemet sajnos még egy téli túrán jégkárosodás érte, a blendéje befagyott és megkarcolódott, így néha erõs megvilágításnál szórja a fényt, de futáshoz talán még elmegy. A végén, a túrát követõen a Honti-szakadék alsó szakaszán készített képek már az új, nagyobbacska gépemmel készültek, amit viszont a túrára képtelen vagyok elcipelni. Bocsánat a képaláírásokért, nyugodtan át lehet ugrani!


 


Gémes 50 teljesítménytúra képek, Börzsöny 2012.09.15


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Gemes50TeljesitmenyturaBorzsony20120915?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOjQ3NfckPWEmwE&feat=directlink


 

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20122012.09.10 12:31:36

EGER CSILLLAGA 50 2012.09.08 túrabeszámoló


 


„A megpróbáltatás olyan, mint az erõs szél. Mindent letép rólunk, ami letéphetõ, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.” (Arthur Golden)


 


A bokrok mostanra már kihordva terhüket, kilépve az összemosódott zöld biomasszából, büszkén mutogatják felénk, és lógatják sokszor az orrunk elé termésekkel megrakott színes ágaikat.


Megmondom õszintén, valami jó kis, vidám õszi versidézetet keresgettem a beszámolóm élére, ami megadja az alaphangulatot és tükrözi azt, amit én éreztem ezen a napon a Bükkben. Most jöttem rá viszont, hogy szinte minden õszi vers a fájdalmas elmúlás allegóriájaként használja az õsz fogalmát, egészen a depresszióig fokozva. Ideje szakítanunk ezzel a felfogással, hiszen, különösen nekünk teljesítménytúrázóknak az õsz, ezen belül a kora õsz az egyik legszebb idõszakunk, amikorra már elmúlnak a „40fokos” kánikulák, és megszûnnek a percek alatt mindent elmosó zivatarok és jégesõk. Így szeptember eleje idõjárás szempontjából az év legkiegyensúlyozottabb idõszaka, amikorra a tenger és a szárazföld közötti hõmérsékletkülönbségek kiegyenlítõdnek, és végre beáll a monszuncsend, vágni lehet a jó idõt. Lassacskán kezd színesedni az erdõ. A bokrok mostanra már kihordva terhüket, kilépve az összemosódott zöld biomasszából, büszkén mutogatják felénk, és lógatják sokszor az orrunk elé termésekkel megrakott színes ágaikat. A nap még magasan jár, de már különös, aranyló színnel vonja be, tükrözteti a felénk mosolygó számtalan színes bogyót. Jó érzést kelt bennem ez a látvány, és „nem tudom mi okból, de szeretem, de szeretem”…..


 


S ha nem megyek túrázni egy darabig, már nem csak az olthatatlan vágy gyötör, hogy mehessek…


Az a maroknyi teljesítménytúrázó, aki személyesen ismer, és követi „pályafutásomat” tudja, hogy az utóbbi pár hónapban eltûntem a pástról. Volt rá okom elég, most nem akarom ezeket részletezni. Talán annyit: ugyan tökre nem érdekel senkit, mit csinálok, és ez így van jól, mégis, és ez furcsán hangzik, érzek valami kötelezettség félét, sõt elkötelezettséget. S ha nem megyek túrázni egy darabig, már nem csak az olthatatlan vágy gyötör, hogy mehessek, hanem valami lelkiismeret-furdalás is erõt vesz rajtam, mintha valami kötelezettségemet mulasztanám el. Olyan erõs kötelék ez, amit nem tudok, és nem is akarok szétszakítani. Remélem, elkísér majd egész életem során.


 


Ekkor tûnik fel István és kis csapata. A napom már jól indul.


A Szent Erzsébet kollégium bejárati folyosóján nevezek be az 50km-es távra. Minden távnak külön nevezés lapja van, eltart egy darabig, amíg felfogom. De túlesek végre a mai megterhelõ szellemi munkán, és végre benyújtom a lapomat. Nem vagyunk túl sokan, ismerõst még nem látok. Ekkor tûnik fel István és kis csapata. A napom már jól indul. Váltunk néhány szót, bár közben komoly adminisztratív terheket cipel a vállán, mert egy túra-egyesület nevében intézkedik. 7.26-kor indulok. Nem várom meg Istvánékat, mert a mai napot olyan futósra tervezem, aminek kedvez az is, hogy nem látok tömegeket. Mára, szerte az országban rengeteg népszerû teljesítménytúrát hirdettek, pl Vadrózsa, amire én is kacsintgattam, ez megosztja a résztvevõket. Végigkocogok a fõutcán, majd a Viadukt alatt szólít le egy (ceglédi) túratárs aki, az útvonalról és az ellenõrzõpontokról érdeklõdik. Ez a 3. teljesítménytúrája, és ezen a környéken még soha nem túrázott. Egy darabig együtt haladunk, beszélgetünk, majd abban a reményben válok le róla, kölcsönösen bemutatkozva, hogy elõbb-utóbb összefutunk valamelyik túrán megint. Nem szívesen hagyom el, mert biztosan jót társalogtunk volna, vevõk voltunk egymásra, de teljesítménytúrán a tempó nagy úr, mert mindenkinek a saját tempóját kell mennie, különben nem bírja sokáig, akár lassabban, akár gyorsabban megy, mint az a számára ideális. Az emberi kapcsolatok is ehhez igazodnak jobbára, barátságok is múlhatnak rajta.


 


Ez a minimum, hogy egriként az itt termelt szõlõfajtákat kapásból felsoroljam.


Kocogni kezdek felfelé a szõlõhegyre a kék kereszten, egy hosszan elhúzódó, enyhe emelkedõn. A szüret elõkészületének még nem látom semmi jelét, bár a meleg és a szárazság miatt jó két héttel korábban, már jövõ keddtõl szedhetõvé nyilvánította az egri hegyközség a területéhez tartozó dûlõkben termelt középérésû fajtájú szõlõket, így a Chardonnay-t, a Királyleánykát, a Leánykát, a Pinot blanc-t, a Rajnai rizlinget, a Rizlingszilvánit, a Sauvignon blanc-t, á Szürkebarátot, a Traminit, a Viognier-t, illetve a Blauburgert, a Blauer portugiesert, a Pinot noir-t és Syrah-t, „gondolom végig!” magamban, ahogy végigjáratom a szemem a távolba futó szõlõtõkék sorain. Ez a minimum, hogy egriként az itt termelt szõlõfajtákat kapásból felsoroljam, még ha a kocsma asztal alól keltenek is fel, beleértve az itt nem említett késõbb érõ fajtákat is. Az biztos, ez jó évjárat lesz, a szemeket szinte szétfeszíti a sok napsütés hatására keletkezett töménytelen tömény cukoroldat. (Eger Classicus, Eger Superior és Grand Superior szedésének külön szabályai vannak- szerk.) Ja, a szõlõnek óriási egészségvédõ hatása van, igazolták amerikai tudósok egy kiterjedt vizsgálatban, nem régiben. Szüretelés közben sorban húzom le a korábban indult gyalogosokat, akik egytõl egyik barátságosan fogadják az üdvözlésemet. A nyílt szakaszon egy pillantást vetek a völgyben húzódó, mellettünk hosszan „ballagó” és csak lassan elmaradozó Felnémetre. Az Egertõl elkülönült városrész felett a kora szeptemberi nyár már kezdi bontogatni a hajnali hûvösöktõl kissé meggémberedett szirmait. Tegnap este kiszaladtam egy 10km-es bemelegítõre, és bár az idõeredményem elég jó lett, éreztem, hogy nem a csúcsformámban vagyok. Talán elõzõ héten túledzettem magam, és az izmaim még nem regenerálódtak kellõképpen. Most töretlenül, egyenletesen haladok, de az a könnyedség, amit a futásban szeretek, sehol sincs. Inkább valamiféle kényszeredett kocogás ez, de nem mondom, jó haladok, és nem visel meg nagyon. Nem vártam maximális teljesítményt mára, hiszen hosszú hónapok kihagyását nem lehet rögtön az elsõ túrán behozni. A kék kereszten felfelé, még a kék becsatlakozás és jóval Szarvaskõ elõtt az utolsó csapat gyalogos is elfogy elõlem, ettõl kezdve az egész túra során egyedül, magányosan vezetem az 50km-es mezõnyt egészen a célig. Ez meghatározza további gondolataimat is. Nagy elõnye, hogy a ponton óriási örömmel fogadnak, mint elsõ befutót, az utánam jövõket persze szintén óriási örömmel fogadják, mint további befutókat.


 


Bocs az önarcképért, de én szóltam!


Szarvaskõbe befutva már látom, ébredezik a falu. A szélsõ házakban a fészerekben tevékenykednek a korán kelõ lakosok. Odaköszönök, fogadják. Aztán átvágtatok a vár alatti parkolón, ahol nagyobb létszámú motoros csapat tart éppen pihenõt. Rengeteg szempár szegezõdik rám egy óvatos pillanatra, ahogy a semmibõl hirtelen elõlépek, fényre sötétedõ lencséjû, „dögös” szemüvegemben, fess, piros Nike rövid-rövidnadrágomban, amiben imádok futni, csinos, (piros) légáteresztõ, kényelmes futópólómban, sárga, Jeszenszky feliratú sildes sapkámban, amiért egyszer 6km-t kutyagoltam vissza egy túra során, mert egy helyen ottfelejtettem, vadonatúj, 2 napos,  Nike airspan +8-as futócipõmben, mindez egy piros-fekete deuter márkájú, könnyû hátizsákkal megkínálva, jobb külsõ zsebében, régi kedves társammal, egy Nikon S8100-ás fényképezõgéppel. (Bocs az önarcképért, de én szóltam!). Az igazság az, hogy szerintem tojtak rám a motorosok, de azért jó volt képzelegni. Az Ökopark Centrumban, a ponton érdeklõdöm Károly, jó ismerõsöm után, akivel minden évben valahol itt, még a Gilitka elõtt szoktam találkozni, és egy jó darabig együtt haladni, szinte hagyomány már ez, de nem tudnak róla semmit, elõttem pedig nincs senki. Most megszakadt a hagyomány, így a kapott szelet csokiba ölöm a „bánatom”, A várba és vár feletti sziklákra iramban feljutni még a legjobb állapotban sem könnyû, de itt még azért pirítok. Sõt a Gilitkáig azokat a sunyi emelkedõket is megfutom, amik minduntalan jönnek és jönnek.


 A gerincre már nem tudok felfutni, hiányzik a koffein…


A Gilitkánál aztán keresem az energiaitalomat, koffeinre áhítozom, de most jövök rá, hogy reggel minden fölösleges kacatot kiszórtam a zsákomból, hogy ne fogja vissza semmi a lendületemet. Beérem így egy marék mazsolás-szõlõcukorral, amit jól leöblítek a közeli Gilitka-forrás csodák-csodája, a szárazság ellenére, valószínû egy gazdag vízérbõl töretlenül csordogáló, hûsítõ vizével. A gerincre már nem tudok felfutni, hiányzik a koffein, így felaraszolok, még viszonylag jó tempóban. Az egész teljesítménytúrázó pályafutásomat a lányom mentette meg, aki csütörtökön megvette a már jól bevált típusú és márkájú futócipõmet. A nyáron ezt akkor nem lehetett kapni, amikor kerestem, így más márkákkal is kísérleteztem, de sorra kudarcot vallottak ortopéd lábamon. Születésemtõl kezdve, dominánsan öröklõdõ, óriási lúdtalpam van ugyanis. Kérdezték is a cipõboltban, amikor ráléptem a tesztlapra, hogy tudok ezzel a lábbal egyáltalán futni. Tudok. Némi tornáztatás és alkalmas cipõ kell hozzá csupán, évekig nem okozott semmi problémát. Felérek a gerincre, majd a Homonna is gyorsan eljön, innen egy óriási, 5km-es futással be lehet zuhanni a völgybe.


 


Megszûnök önálló lény lenni, beleolvadok a körülöttem elsuhanó természetbe…


Ez az igazi mozgásélmény, az ember ilyenkor a gravitáció támogatásával borzasztó erõsnek, és legyõzhetetlennek érzi magát, ahogy robog gõzerõvel megállíthatatlanul. Ahogy futok lefelé magányosan, csak a madarak jelzik minduntalan a betolakodó közeledését, egyébként csend van. Az erdei út fölé boruló fák árnyékán átbuggyan a szeptember eleji napsütés, csodálatos árnyjátékot varázsolva az ösvényre, a környezõ bokrokra, fákra és megannyi rejtõzködõ lakójára vetülve. Futok, és lassan elemelkedek a talajtól. Az agyam teljesen kiürül, nem gondolok semmire. Megszûnök önálló lény lenni, beleolvadok a körülöttem elsuhanó természetbe, egylényegûvé válok azzal, átjár a mindenség harmóniája, az öröklét, a nirvána. Lábaim ritmusos dobogását hallgatom az erdei talajon, a legszebb zene a fülemnek, amelyet oly sokáig kellett nélkülöznöm. Az erdei aszfaltútra érek. Szeretem ezt a nyílt szakaszt is, ahol újra teljes pompájában találkozhatok a mindent elárasztó napsütéssel. A szerotonin, a boldogság hormonja mostanra már teljesen elöntötte a véredényeimet, homloklebenyemet, szinte bizsergek tõle. Bár a lúdtalpam némi jelt ad, és az izmok sem úgy veszik fel a cukrot, ahogy szeretném, mégis úszok a boldogságban. Újra teljesítménytúrán vagyok, ott, azon a helyen, ahol az elmúlt években már gyakran haladtam együtt kedves túratársakkal, vagy vetélkedtem, kajánkodtam leszakíthatatlanul más „akarnok” futókkal. Sok emlék fûz ide, és ha most magányosan futok is az úton, nem vagyok egyedül, itt vannak õk, és mögöttem az egész mezõny, elõttem ellenõrzõ pontok, és messze-messze tíz kilométerekre az áhított cél.


 Most minden kiszáradva.


 A piros kereszt átvág egy hatalmas acsalapuson. Ez egy kis patak vizenyõs területe, ahol az évek során sokszor áztattam már el a cipõmet teljesen. Most minden kiszáradva. A kis pataknak nyoma sincs, mint a legtöbb vízfolyásnak a Bükkben. Szarvaskõnél még az Eger-patakban is alig csordogál a víz, az összes mellékága kiszáradva, még a nagyobbak is. Kis hozam esetén, ahol még van hozam, a patak élõvilága még érzékenyebb a bekerülõ, feldúsuló szennyezõdésekre, rontva a túlélés, regenerálódás esélyét. A dimbes-dombos vízgyûjtõterületekrõl eltûnõ növényzet, és a patakok, folyók szabályozása, a lehullott csapadék gyors eltávozását segíti elõ a területrõl, tovább fokozva az aszály okozta környezeti károkat. Ennyit a környezetvédelem hatásairól. Remélem, nem minket túrázókat okolnak az aszályért „is”. Titokban elkergetjük a felhõket, hogy jó idõben túrázhassunk. Már nem olyan dinamikus gyalogmenetben felérek végre tetõre, a sárga piros kereszt találkozásáig, aminek Jánosháza a neve a térképen. Innen újra bezuhanás a Varró-házig, ami az utolsó 500 méteres köves szakaszát leszámítva még elég jól megy.


 Tiberiust ma mégis a „kezemre játszotta” a sors.


Tavaly itt találkoztunk, még a hegyen, Tiberiussal és futótársával, amikor Szt-vel rohantunk lefelé, akik, bár mi sem voltunk piskóták, lazán elszáguldottak mellettünk. És ennyi idõ elég volt, hogy összeismerkedjünk, hiszen beszámolóinkból már régen ismertük egymást virtuálisan. Most hiányolom õket, Szt-t és Tiberiust, ahogy itt robogok lefelé, de „legalább” Tiberiust ma mégis a „kezemre játszotta” a sors. Bár jóval késõbb indult, mint én, jobb futó lévén a legvégére ledolgozta a „hátrányát”, és éppen a célban, „becsekkolás” közben ért utol. Régi ismerõsként üdvözöltük egymást, holott mindössze néhány tízmásodpercre találkoztunk tavaly, és egy pár rövid e-mail-t váltottunk azután szigorúan a túrákról, beszámolókról. Hogy ne merevedjünk le az 50km-es szaladás után, egy közös sétát tettünk Eger belvárosában a mai túra után, közben jól elbeszélgettünk. Ezúton kérek tõle elnézést, ha esetleg egy kicsit sokat fecsegtem, de nagyon megörültem a találkozásnak, és a túra után egyébként is mindig túlpörgök. Ez nem is szûnt meg egész este, az azt követõ vendégeskedés során sem, éjjel 1 óráig, amikor végre erõszakkal ágyba parancsoltam magam. Most még Tárkány felé rohanok lefelé a piros kereszten, de lassan fogyni kezd az erõm. Leérve nekivetem a hátam a Varró-ház erdei vasúti megállóhely várótermének, ahol már annyiszor regenerálódtam az évek során, de most nem segít különösebben. Jól jönne egy energiaital, de nincs.


 


„Hagymakoktéllá” alakított italomat kortyolgatva múlatom egy darabig az idõt.


Így valami gyenge kocogással gyõzöm le a tengernyi aszfaltot a Felsõtárkányi-tóig, ahol 31km után végre elérem a 2. ellenõrzõ pontot. Itt a nyugalom szigetén, algáktól zöldre festett tavak karéjában, kedves, humoros társaságban, egy óriási hagymás-zsíros kenyérrel a kezemben, a behullott hagymaszeletektõl „hagymakoktéllá” alakított italomat kortyolgatva múlatom egy darabig az idõt, ezt a gyönyörû szeptemberi szombatot. Jól jön már ez a kis vízhûtés, mert a hirtelen nyáriasodó idõben a léghûtésem lassan kezd csõdöt mondani. A zöld tavat bámulva, ami nagyon megnyugtat, hiszen a zöld a nyugalom színe, jut eszembe, amit minap olvastam valahol. Állítólag kering valahol egy kép a hálón (szerintem megrendezett), amin egy ember fuldoklik a vízben, már csak a keze látszik ki a víz alól, a parton állók, pedig nem segítenek, hanem mobiltelefonjukkal fényképezgetik. Hirtelen a mobilomhoz kapok, de fuldoklót jelenleg nem látván a vízben, egy pár SMS-t rendezek el inkább.


 Már a Vasbánya-nyereg is valahogy messzebb van, mint máskor, igen-igen hiszen a Világegyetem tágul.


Az innen, a Kövesdi-kilátóig tartó brutál emelkedõt pihenõnek szánom, mert itt úgysem lehet futni, így a lábam legalább pihen, ráfér. De a dolog nem jön be. Már a Vasbánya-nyereg is valahogy messzebb van, mint máskor, igen-igen hiszen a Világegyetem tágul, és már régen jártam erre. Lépésrõl-lépésre küzdöm le az emelkedõt, és nem olyan lazán, ahogy terveztem. Naponta átlag 20ezerszer veszünk levegõt, én ezt a Kövesdi-kilátóig letudom. Ma már többet nem kell levegõt vennem, ennyivel is könnyebb lesz nekem, ezzel már nem kell törõdni. Felérve megpihenek a padon, a szép kilátást szemlélve, és egy pillanatra átsuhan rajtam a gondolat, lehetnék normál kiránduló is, elüldögélnék itt egy ideig ejtõzve, „de maradni úgyse mer”, elhessegetem magamtól ezt a gondolatot, mint egy alkalmatlankodó böglyöt, és lerohanok a közeli Várkútig, ahol a ponton már tárt karokkal fogadnak, mint elsõnek érkezõt. Lászlóék már ismerõsek nekem, hiszen minden évben itt találkozunk, most is elbeszélgetünk egy kicsit. Tavaly a Szalajkában is összefutottunk, amikor épp az Istállós-kõre tartottam öngyötrésre, egy mazochista pillanatomban. Laci emleget egy Vidróczki-barlangot, az én területemen, a Szarvaskõi-elágazás után, a 25-ös út közelében. Vidróczkinak ugyanis több rejtõzködõ helye volt a Bükkben és a Mátrában. Legközelebb megpróbálom megkeresni, ha arra járok, biztosan kalandos lesz. Hátha még Vidróczkit is otthon találom.


 Hirtelen elém ugrik valaki egy hatalmas vödörrel a kezében.


Kezdek a finis felé közeledni. A Várkút nagy-egedi elágazó közötti szakasszal ugyanaz a gondom, amit már az elõbb kifejtettem a Világegyetem tágulásával kapcsolatosan. Tény, hogy a melegben már a vörös-eltolódásom is egyre nagyobb mértéket ölt. Ahogy, kocorászok felfelé egy emelkedõn, hirtelen elém ugrik valaki egy hatalmas vödörrel a kezében, és szélesen, nagy vigyorral üdvözöl, mintha csak ezer éve nem látott ismerõsét látná újra. Eger Csillaga kérdezi, a vödröt lóbálva. Igen mondom, én vagyok az élboly, éppen szökésben. Rögtön lefényképez, tetszek neki. Együtt haladunk tovább az erdõben. Közben a vödör talánya is megoldódik, újdonsült barátom jelzésfestõ, a Tibához megy jelzéseket pótolni. Agitál, hogy menjek az általa szervezett Bükk-fennsík teljesítménytúrára. „Jelentem” neki, hogy már voltam többször, írtam róla beszámolót, kettõt is, ez az errõl a túráról írt beszámolók zömét teszi ki. Amikor a fedõnevemet említem, örömmel mondja, hogy olvasta a beszámolóimat. Erre mondják, kicsi az erdõ. Elindulsz egyedül, magányosan, és valahol az ösvényen barátságos emberekbe, barátokba ütközöl. Kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak, majd elbúcsúzok ettõl a népmesékbe illõ kedves, rejtélyes „figurától”, akit nagyon nagyra becsülök tevékenysége miatt, és még most is azon gondolkodom, láttam-e õt valójában ott az ösvényen, vagy csak egy erdei jó-tündérrel találkoztam.


 Mintha két kis „Song-yoen” toppant volna elém a Korona hercegébõl.


Belehúzok egy kicsit, majd kisvártatva feltûnik elõttem két fiatal lány. Kiállok egy percre, majd a nyomukba eredek, gondolom, semmi perc alatt lefutom õket. De sehol sincsenek, mintha a föld nyelte volna el õket. Még egy ideig erõlködnöm kell, mire újra megpillantom a lányokat. Futnak lefelé, mint a szélvész az iszonyúan köves terepen. Még a távolból látom, az  elágazónál a táblán nézik meg, merre van a Nagy-Eged. Mindjárt gondolom, nem idevalósiak. Az emelkedõn érem be õket. 25km-en indultak, és irtózatos tempót mennek most is felfelé. Elbeszélgetünk egy kicsit, majd hamarosan a hegytetõn található ellenõrzõpontra érünk. Fent nagy a nyüzsgés, az országos sárkányrepülõ bajnokság zajlik. Olyan nagy a káosz, hogy éppen az egyik pontõr srác próbálja megmenteni földön heverõ, márkás bringáját egy ráfaroló kisbusz elõl, többet ér ez, mint a busz felkiáltással. Az ócskavassá préselés ezúttal nem sikerült. Mindegy, mert az acélgyártás úgyis mélyponton van. Közben felnézek az égre, fényképezgetem a sárkányrepülõket. Fent a végtelen kékségben tarka-barka, színes, széles szárnyú herkentyûk tucatjai úszkálnak keresztül-kasul egymáson. Most bánom már, hogy nem a 30x zoommal rendelkezõ gépemet hoztam magammal, de a szigorú súlykontroll természetesen kiejtette a napi felszereléslistából. Még egy darabig elmélázok Leonardo Da Vinci méltó utódjaira függesztve a szememet, majd lefelé indulok a hegyrõl még a lányokkal együtt. A véghajrá elõtt jól jött, nagyon feldobott a társaságuk, mert már kezdtem „lekuttyadni”. A két lány olyan tiszta szépséget, tisztaságot, fiatalságot és jó kedvet varázsolt a turistaútra, mintha két kis „Song-yoen” toppant volna elém a Korona hercegébõl. Végül kölcsönös bemutatkozás után, még egy búcsúfotót is megengedve nekem, elbúcsúzunk, majd levágtatok a hegyrõl, a 7 órán belüli teljesítés reményében (fénykép lsd a mellékelt galériában).


 Muris a növényeken látni a „fekete padlizsánokat”.


A mostani állapotomban már kezd necces lenni a 7 órás teljesítés, de, hála a jó cipõnek, azért szépen legurulok az erõsen köves, meredek, kanyargós ösvényen, de lent aztán teljesen elfogy a lábam. A Kis-Egedre csak felkínlódom magam, és lefelé is, igazi tempó híján a gyönyörû zöldségeskerteket, paradicsomokat, padlizsánokat fényképezgetem. Muris a növényeken látni a „fekete padlizsánokat”, amikkel ez idáig csak az áruház polcán találkoztam jobbadán. Leérek a fõútra, futásról már szó sem lehet, csak afféle gyorsmenetben haladok. Ez bejön, mert hamar elfogy az egyébként a túra vége felé már végtelennek tûnõ Vécseyvölgy utca. Visszametszem a vasutat, amit még Szarvaskõben léptem át, és Transz-Egerbõl, Cisz-Egerbe jutok végre, Jeriko (tervezett) testvérvárosába, és hamarosan a tömény belváros utcáit taposom.


 Egyszer mindennek vége szakad.


Még befényképezek egy kis mellékutcába, ahol különös módon tûnik fel a várfal, ahogy még nem láttam azelõtt. Ma vasárnap, amikor ezeket a sorokat írom, van 460 éve, hogy a török 70 ezer fõnyi támadó katonasággal megkezdte Eger várának 1552-es ostromát. A történet mindenki elõtt ismert, aki kijárta az általános iskolát, úgy hogy ebbe nem kezdenék bele, meg egyébként, ha akad olyan valaki, aki véletlenül eljutott idáig az olvasásban, már abban reménykedik, hogy egyszer ennek az írásnak is vége szakad, amire csak egyetlen-egy tény ad némi reményt a sorok közt fuldoklónak, hogy egyszer mindennek vége szakad. És akkor jövök én az egri várral, meg az ostromával. De, mivel Eger Csillaga teljesítménytúrán vagyunk, beteszek ide mégis valamit, amit nem régiben olvastam a helyi újságban, és nekem is újdonság volt.


 


Egyébként abban a korban a sebesült, beteg katona nem kapott zsoldot, addig, amíg nem tudott újra szolgálni.


Balásdeák Istvánról van szó, annak a végvári korszaknak a jellegzetes figurájáról, aki az egri dicsõséges ostrom és a vár eleste közti negyvennégy év alatt az egri végvár egyik legkiválóbb katonája volt. 1574-ben pl. 8 huszárral szolgált az egri várban, és jó jövedelmet kapott utánuk. Abban a korban, amikor Eger szigetként létezett a hódoltságban, Felnémet és Tihamér már a töröknek adózott.  Balásdeák a helyettes várkapitányságig vitte végül. A törökök ellen vívott 1588-as szikszói csatát az õ lélekjelenléte és idõben indított lovassági támadása döntötte el. Ekkor az 1596-os bevételéig még az egri vár is fellélegezhetett. Az1592-es szikszói csata viszont már fekete nap a végvári idõk történetében. Szinte a teljes magyar gyalogság elpusztult, 300 egri vitéz halt meg. Balásdeák is fogságba esett. A jászapáti birtokait és a jászi kapitányi címét Rudolf király eladományozta, semmit nem tett a kiszabadítására. A Mivel státuszfogoly volt, a Héttoronyból pénzzel nem, csak magas rangú fogolycserével lehetett kiváltani. 5 évet töltött ott. Egyébként abban a korban a sebesült, beteg katona nem kapott zsoldot, addig, amíg nem tudott újra szolgálni. Pálffy Miklós fõgenerális Hasszán koppányi bég ellenében kiváltja Balásdeákot, és tiszti állást ad neki. További sorsa nem követhetõ, valószínû a fogságban megromlott egészsége miatt hamarosan meghalt. (Forrás Hm.Hírlap) Bocs, hogy beszámoltam egy szerintem kevésbé ismert korszakhoz tartozó, kevésbé ismert személyrõl, egy igazi Egri Csillagról.


 


Jó fáradtan végre elõérem a „célkörletet”.


Miközben Balásdeákról gondolkodom, járókelõk kíváncsi szempillantásaitól kísérve jó fáradtan, végre elérem a „célkörletet” 7h órás teljesítéssel (terv: 6:30 volt). Idõugrással már beszámoltam Tiberiussal történt találkozásomról. Késõbb még visszatérve a helyszínre, elbeszélgettem a fõszervezõvel, Gyulával. Fõként a teljesítménytúrák szervezésének nehézségeirõl és bonyodalmairól esett szó, ami mostanában nagyon aktuális témává kezd válni.


 Az egészséges életmód, a szabadban végzett mozgás óriási jelentõséget kapott a betegségek megelõzésében.


Mit mondhatnék még így a végén, már-már kimerülve. Mi mást, mint még egy-két kimerítõ mondatot. Kívánom a teljesítménytúrázásnak és teljesítménytúrázóknak, hogy ma, amikor társadalmunk szinte minden negatív egészségügyi sztatisztika tekintetében az élbolyban, ha nem az élen található európai- és világviszonylatban, és amikor az egészséges életmód, a szabadban végzett mozgás óriási jelentõséget kapott a betegségek megelõzésében, kormányprogram is szól róla, hogy direkt és értelmetlen gáncsoskodások ne tegyék lehetetlenné ennek a nemes szabadidõs tevékenységnek a gyakorlását, vagy súlyos, értemetlen korlátozását. Kívánom viszont azt is, ha az indokolt, és tényleg veszélyben forog valamilyen természeti érték, a teljesítménytúrázók mûködjenek közre a hatósággal annak megóvása érdekében, még akkor is, ha nem õk veszélyeztetik, hogy unokáink is láthassák még. De, azt is kívánom, hogy ez a viszony ne egy parancsuralmi elven mûködjön, hanem egyenrangú félként tárgyaljunk a természetvédelmi hatósággal a minket érintõ, korlátozó kérdésekrõl, hogy az egészség védelme érdekében is, meghozható legyen az optimális döntés. Remélem ezzel a véleményemmel és kívánságaimmal még nem lõttem túl a célon.


 Szegedi József


-marton4-


Pétervására


 Ma újra a mesék birodalmában jártam, mesebeli tájakon, mesebeli emberekkel találkoztam. Ez volt az én mesém róluk…


 „ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!” FUSS, FUSS, FUSS….


 Most is nagyon szívesen veszek Facebook-jelöléseket minden kedves túratársamtól, akik ezúton is kapcsolatba szeretnének kerülni velem, eleinte esetleg csak virtuálisan, késõbb pedig a terepen találkozhatnánk, mint már ez sokszor megtörtént az elmúlt években.


 


Opcióként a végére még belinkelek egy néhány fotót a túráról, és néhány egyéb nem a túrán készült képgalériámat. Ha puszta véletlenségbõl valaki talál egy-két kedvére való képet bennük, már megérte megosztani õket.


 Eger Csillaga 50 teljesítménytúrán néhány kutyafuttában készült fotó 2012.09.08


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/EgerCsillaga50Teljesitmenytura?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMD6h4nHiuruMA&feat=directlink


 Szarvaskõ és Felsõtárkány között a hegyekben 2012.09.01


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/SzarvaskoEsFelsotarkanyKozottAHegyekben20120901?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOeMucev8IGdDg&feat=directlink


 Hosszú-hétvége a Szlovák-karszton 2012.08.19-20-21


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/HosszuHetvegeASzlovakKarszton201208192021?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO_j1MXD-NX9lgE&feat=directlink


 


Nyári hangulatok 2. 2012.06.15


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/NyariHangulatok2?authuser=0&authkey=Gv1sRgCI6gqPqp2__eVA&feat=directlink


 Nyári hangulatok 2012.06.09


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/NyariHangulatok?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOe8y5u929H4qAE&feat=directlink


 Önértékelés:


Ez a túrabeszámoló meglehetõsen lapos, unalmas, kevés benne az új ötlet és a humor. Fellengzõsen nyilatkozok benne olyan témákról, amikrõl gõzöm nincsen, pl. természetvédelem. El akarom hitetni, hogy valami jó fej vagyok, holott nem. Sok benne az unszinpatikus magamutogatás, önarckép, képgalériák stb. Más embereket jellemezgetek, bár lehet, hogy annyira azért Õk sem bánják a dolgot, de lehet, hogy egyszer valaki mégis jó fenékbe rúg. Azért nekem tetszik ez a beszámoló, hiszen az én gyermekem, és ha megveszek, akkor sem tudok jobbat írni.


 „Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz,


még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred”. (Maureen Dowd)


(Hogy jön ez ide? Sehogy! De, azért jó nem?)


 


De most már tényleg vége!!!


 Ne örüljetek annyira! Hamarosan jelentkezem újra!

 
 
Téli MátraTúra éve: 20122012.01.31 20:46:51
Téli Mátra XL túrabeszámoló 2012.01.28

 

„Mindenkit ér fájdalom, lelj vigaszra a barátaidnál

Mindenkit ér fájdalom, ne dobd be a törülközõt, ne

ne dobd be a törülközõt

Ha úgy érzed egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül”

(R.E.M dalszöveg részlet)

 

PROLÓGUS

 

Hajnalban felriadok. Ránézek az órára, ½ 4 van. Jó még egy órát aludhatok. Mielõtt jólesõen a másik oldalamra fordulnék, eszembe jut, hamarosan vagy már ebben a pillanatban is szerte az országban garázs kapuk nyílnak, bejárati ajtókban fordul a zár. Ezrek indulnak egy titkos küldetés felé, hogy a mindent behálózó országutak erõvonalait követve, a sok apró mellékágból, a fõutak „vénáin” át eljussanak a Mátra aljának turista „szívközpontjába”, Mátrafüredre, ami, a turistautak érhálózaton át pár órán belül lelkes túrázók ezreit pumpálja majd fel a „hegyre”, köztük engem is….

 

 

Hiszen ez az erõfeszítés az, amit igazán szeretünk benne.

„Ha olyan könnyû lenne, hogy „ihaj”, hát érdektelenné is válna az egész.”

 

A Less Nándor 100-ról írt túrabeszámolóm után azt a tanácsot kaptam egy nagyon kedves, általam nagyra becsült, kiemelkedõ sporteredményekkel rendelkezõ túratársamtól, akitõl rengeteg dicséretet is kaptam cserébe, hogy írjam meg nyugodtam a beszámolómat, de mielõtt felteszem, húzzam ki a felét, ugyanis a kevesebb néha több. Megfogadva a tanácsát igyekszem visszafogni magam, bár most 60km-el kevesebbrõl kell beszámolnom. De azért nem ígérek semmit. Valóban egy ilyen beszámolónál kétszer „szenvedünk” meg, egyszer, amikor megírjuk, másszor amikor valaki, jobb dolga nem lévén, rászánja az idejét és elolvassa. Ez olyan, mint maga a teljesítménytúra. Jelentkezzen az, akinek az égvilágon semmilyen erõfeszítésébe nem kerül, mondjuk a Téli Mátra XL teljesítése. Ez már megér egy „kivizsgálást”. Bármilyen erõfeszítésbe és bármibe is kerül, a célba érkezéskor azonnal tervezgetni kezdjük a következõ túrákat. Hiszen ez az erõfeszítés az, amit igazán szeretünk benne. Ha olyan könnyû lenne, hogy „ihaj”, hát érdektelenné is válna az egész. Visszatérve a Téli Mátrára, én is voltam persze olyan passzban, amikor a beérkezéskor szinte sajnáltam, hogy vége, olyan jól ment, de akkor is, a rengeteg élvezetes gyorsasági szakasz mellett is, akadtak benne küzdelmesebb részek is. Persze akkor nem volt hó, és nem húzta 2kg-os bakancs koloncként a lábamat…

 

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Vagy mégis?

„Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba, mondták a régi görögök, de 2x ugyanabba a bakancsba simán.”

 

A múlt vasárnap kint jártam a Mátrában egy kis egyéni bemelegítésre (képgaléria link mellékelve), természetesen egy gyöngyvászon futócipõben. Az elmúlt hetek forszírozott diétáinak köszönhetõen jól ment a futás, a Gabi halálára a legutolsó meredek szakaszt kivéve „szinte” felfutottam. Persze könnyû volt így egyedül. Egy óriási szélvihar úgy összehordta a havat, néhol méteres hótorlaszokon keresztül kellett átvágni magam, ráadásul a szél és a hideg annyira lehûtött vékonyka kabátomban, hogy a lábfejemtõl már teljesen elvonta a hõt a szervezetem. A cipõmbe állandóan benyomuló hóval már nem bírt az olvasztásos technika. Ha egy röpke 15km után nem ért volna véget a tervezett táv, a végére bizony lefagyott volna a lábam, így csak majdnem. Más kérdés az, mivel nincs túl sok téli, havas tapasztalatom, hogy éppen a túra során jöttem rá arra, milyen technikával lehet ezt kezelni, abban az esetben, ha a havat semmiképpen nem tudjuk kizárni a cipõbõl. Majd késõbb leírom, annál a fejezetnél, ahol megtörtént az óriási megvilágosodás („heuréka”). Mindenképpen szerettem volna elindulni a Téli Mátra XL-en, nagyon vonzott magához ez a túra, maradtam a bakancs mellett. Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba, mondták a régi görögök, de 2x ugyanabba a bakancsba simán. Ugyanis ezt megelõzõen egyetlen túrán a 2010-es Téli Mátra XL-en viseltem ezt a bakancsot, aminek a végeredménye ugyanazt lett, mint a mai. A mai történet leginkább megint csak a lábbelirõl szólt…

 

 

Egy igazi világbajnokkal futok Lajosházáig!

„Régebben hívták „rókavadászatnak” is ezt a sportot.”

 

7h-kor az üvegezett falú átjáróban várom a „startpisztoly dördülését”. Sokat olvastam már a bemelegítés fontosságáról, de egyetlen futót sem láttam még soha bemelegíteni. Úgy látszik, õk nem olvasnak mindenfélét, hanem inkább jól odateszik magukat. Így megelégszem azzal, hogy egy párszor meglóbálom a lábamat óvatosan, hátha egy kicsit felmelegszik, ügyelve arra, hogy ne rúgjak oldalba senkit a tömegben. Jó 5 perces csúszással indítanak, ami a hozzájön a szintidõhöz, de ki számolja? (Én!) Kocogva indulok, jól megy. Azért mégis sejtem, hogy az a két tuskó, amit a lábam helyett érzek alul, még gondot jelenthet. Lazán futok át az éppen ébredezõ Mátrafüred kongó utcáin, merev talpú, rugalmatlan bakancsomban, elõttem, körülöttem, mögöttem futók igyekszenek egy irányban „valahová” a megüdvözülést keresve. Hamarosan az erdõben találom magam, a kis ösvényen futok lefelé nyugat felé, a tumultus is megszûnik. Már az elsõ pillanatokban, még Mátrafüreden összesodródok egy futónõvel, akivel nagyjából egyforma tempóban haladunk, és néhány rövidebb szakaszt leszámítva Lajosházáig társakká válunk, ahol majd õ „S kanyart” vesz jobbra (S túrán indult). Kiérve az erdõbõl bal kéz felõl megpillantjuk a reggeli párába burkolózó Gyöngyöst, jellegzetes toronyházával éktelenítve. A „téli álmából” kissé nehezen ébredezõ, kitörésektõl megviselt napunk csak lassan kezdi felszívni a Mátra fõvárosáról a szélesen elterülõ ködöket. A zöld jelzés éles jobb kanyarja után kezdõdõ emelkedõ már megfog egy pár túrázót. Itt még jó erõben vagyok, lehúzok mindenkit, akit látok, csak Cserkõ-bányánál fognak be egy páran, amikor fényképezgetni kezdek. Még a 2010-es Less Nándoron vettem egy jó kis hátizsákot, aminek egy külsõ rekeszében, a jobb a csípõm táján remek helyet találtam a tavaly tavasszal vásárolt kicsiny, piros masinámnak, télen-nyáron ott hordozom, így egy laza mozdulattal könnyen a „fegyveremhez” tudok kapni, ha a túra közben felizgat valami, ami gyakran elõfordul. Ilyenkor „csípõbõl tüzelek”. A másik oldalon kiegyensúlyozandó a GPS-t hordozom, aminek nem sok szerepe lehet most a Téli Mátrán, de szériatartozék. Valaki megkérdezte tõlem a napokban: szoktál-e vadászni, ez most olyan divatos lett manapság. Hát persze, mondtam, rendszeresen szoktam. De ahogy én csinálom, ott nincsenek áldozatok, sem a fehér hóra kibuggyanó pirosló vér, sem a melegen gõzölgõ zsigerek látványa. Semmi más látható nyoma nem marad, csupán a fényképezõgépem CCD-jén keletkezõ fotóelektromos jelek késztetik némi átrendezõdésre az SD-kártyám atomjait (Vagy valami ilyesmi.) Végül is részben ugyanazt az ösztönt elégítjük vele, mint ahogy a teljesítménytúrával az elvándorlás ösztöne által gyakorolt késztetés elõtt hajolunk meg, amikor a „hatalmas” távokat teljesítjük. Minden cselekedetünk valamilyen ösztönt elégít ki, és a két alapvetõn kívül még van számtalan õsi ösztön (legalább 7db), amelynek kielégítetlensége egy idõ után ugyanolyan kínzóvá és kibírhatatlanná tud válni, mint az éhség és a szomjúság. Ilyen például a szabadság, amelynek elnyeréséért az emberek akár az életüket feláldozzák, ha kell. Vagy gondoljunk csak a honvágyra, ami az ellenvándorlás ösztönének épp az ellentett párja. Milyen jó is túra után hazatérni a családunkhoz, becsobbanni egy kád meleg vízbe otthon. Sokszor nem is tudjuk mi a jobb, elindulni, vagy hazaérkezni. Voltak olyan hazájuktól távolba szakadt emberek, akiknek minden jólétük, társaságuk megvolt, de belebetegedtek a honvágyba. De egy kicsit elkanyarodtam, hiába kanyargós ez az út. Cserkõ-bánya után kezdünk „komolyabban” elbeszélgetni társammal. Mindketten közlékeny emberek lévén, amit futás közben a „neurotransmitterek” (a központi idegrendszerben keletkezõ ingerületátvivõ anyagok) intenzív termelése még tovább fokoz, így rövid idõn belül sokat megtudunk egymásról. Egy ilyen beszámolóban, érthetõ okokból, nem szokás teljes neveket emlegetni, de most kivételt teszek. Hogy miért? Egy igazi világbajnok Õ, aki 2010-ben Opatijában társával együtt csapatban megnyerte a rádiós tájékozódási futás világbajnokságának nõi számát. Ezen kívül is van még számos kiemelkedõ nemzetközi és hazai eredménye, többek között Európa bajnokságokon, vagy magyar nemzeti bajnokságban. Csernák Ferencnének hívják. Ismerjük meg tehetségeinket. További érdekesség, hogy 1955-ös születésû, a nõvérem 1954-es, aki szintén tájfutó bajnok volt, de csak sima, még „ifi” korában, késõbb Õ abbahagyta a versenyzést. Csalt engem is magával, de én csak 40 éves korom után, úgy 14 évvel ezelõtt szántam rá magam elõször az intenzívebb mozgásra, amikor az egészségtelen életmód már-már tönkre tenni látszott az egészségemet. Visszatérve a rádiós tájékozódási futásra, senki ne csodálkozzon, ha esetleg nem tudja mi az, én csak tegnap hallottam róla elõször. Régebben hívták „rókavadászatnak” is ezt a sportot. A versenyzõk számára ismeretlen terepen szétszórva, 5-7km átmérõjû körben, általában 5 változó idõben és erõsséggel sugárzott jeladót (”rókát”) kell megtalálni, egy a verseny elõtt kapott jelfogó segítségével, és a helyszínen az ellenõrzõ lapra pecsételni. Ez itt nem részletezhetõen, nagyon jó kombinációs készséget, és persze a változó terepviszonyokhoz való igazodás képességét igényli a „vadászoktól”, ahogy a versenyzõket hívják. Mindezt leegyszerûsítve mondtam el, talán már ez is meghaladta egy beszámoló kereteit. Csak azért tettem, mert azt szeretném, ha megismernénk egymást, nem szaladnánk el egymás mellett.

 

Lajosháza. Egyedül a sötétben.

„Kísérteties érzés volt megérkezni a kihalt, ember nélküli Lajosházára.”

 

Olyan jól összejövünk, hogy amíg én egy picit bizonytalankodva futok le csúszós bakancsomban (ja, mert még csúszik is!) az utolsó meredélyen Lajosháza elõtt, még rám is vár, és együtt érkezünk az ellenõrzõ pontra. Itt aztán búcsúzkodás után, aminek a legvégén kapok egy nagyon kedves, szívbõl jövõ nõi mosolyt, végleg elválnak útjaink, két világ találkozott és szövetkezett erre a 6,4km-re, erre az 50 percre, amíg Lajosházára értünk. Ezzel a mosollyal feltöltõdve indulok boldogan tovább, most már egyedül, a maradék 34km-re. Eszembe jut még itt, egy tavalyelõtti magányos, éjszakai túrám, Mátraháza-Lajosháza-Mátrafüred-Mátraháza útvonalon, egy októberi napon, este 8h-kor indultam el a sötétben a mátraházi parkolóból. Azelõtt sem sokat túráztam sötétben, egyedül pláne nem. Kísérteties érzés volt megérkezni a kihalt, ember nélküli Lajosházára. Bár némi fényt sugároztak a Hold és a csillagok, itt még magányosabbnak, elhagyatottabbnak, a civilizációból, a biztonságból kivetettebbnek éreztem magam, mint bárhol a sötét erdõben, ahol, sokszor utat vesztve, jelzést keresve, lövöldözések és ugató kutyák hangjától, vaddisznók csörtetésétõl (egy csapat csupán néhány méterre volt, amikor beléjük futottam), és önmagam képzeteitõl megfélemlítve bolyongtam. Csak egy pillanatra villan fel bennem ez a kép, de gyorsan felszippantja a sötét éjszakát a mostanra már mindent átható január végi napsütés, és a körülöttem nyüzsgõ túratársak biztonság-érzetet nyújtó látványa. Igen, most nem vagyok egyedül, mint akkor. Jó itt lenni. Jól érzem magam. Annyira, hogy még fotózni is elfelejtek.

 

Érd utol Mátét.

„Figyelem a stílusát, ezt szerintem tanítani kellene.”

 

Hátrahagyom a múltat és a jelent, és indulok a sárga négyszög erõs kaptatóján a jövõt keresve. Megdolgoztat, mint mindig, de az erdei útra érve valamiféle kocogásba kezdek. Ez úgy mûködik, hogy érzem magamban az erõt, és a könnyedséget, hirtelen elindulok, de nem tudok kiszállni az alkalmatlan lábbeli börtönébõl, így hamar lerohadok. Majd újra nekilódulok. Ráadásul késõbb a hóban, a hó alatti jégbordákon a csúszós cipõben minduntalan kifalcolva, hol jobbra, hol balra csúszik ki a lábam, ide-oda billegve úgy dülöngélek, mint egy részeg. Késõbb rájövök, hogy érdemes pontosan a nyomokba lépni, ez valamit segít, de futni már egyáltalán nem tudok, a haladási ütemem pedig csapnivaló. Már elõbb is fényképezgettem egy kicsit, de most, hogy már minden mindegy, nem rohanok el a gyönyörû erdõrészletek mellett, hanem a sport helyett, olyan kirándulósra veszem a fazont. A nap már kezd feljönni. A fák közül kikukucskálva is sejlik, majd a nyílt terepre érve, dél-nyugati irányban csodálatos festménnyel kápráztat el a január végi reggel.  A kivilágosodó ég búzavirágkék tengerében, a hidegfront hírnökeként fehér hasú, szürke hátú altocumulus felhõflották hosszan elnyúló sávjai vitorláznak kék sávokra szabdalva az eget. Éppen a cipõfûzõmmel bajlódom, amikor elviharzik mellettem Máté, nem ismer fel, én is csak miután felálltam veszem észre Õt hátulról. Gondolom, majd utolérem egy jó kis beszélgetésre, a Cserhát óta elkerültük egymást. De bárhogy is erõlködöm, valahogy nem fogy a távolság közöttünk. Nézem egy pár tíz méterrõl, ahogy elõttem halad. Eszembe jut, amikor elõször pillantottam meg 2007-ben egy túrán, egy enyhe emelkedõn futottam mögötte. S míg Õ lazán „sétált”, én futva alig-alig tudtam utolérni. Figyelem a stílusát, ezt szerintem tanítani kellene. De hát tanítja is! Néhányszor megállok fotózni (163 képet készítettem a túra során), ez alatt Máté lassan kiúszik a képbõl, csak a szétporlott hó marad a nyomában. (Reggel megnéztem: 7:10-et gyalogolt!!!!)

 

Mátraszentimre ellenõrzõpont.

„Így legalább bizton elmondhatom, hogy ma „kutyául” ment nekem”

 

Valahogy mégiscsak felérek Mátraszentimrére, de a többször már nem részletezett okok miatt ez iszonyú erõfeszítésembe telik, így a pontra érve úgy kimerülök, mint a „bakui olajmezõk”. Már a feladás gondolata is beférkõzik az agyamba, de ez nem én stílusom valahogy. Így jobb híján el kezdek enni, ami nálam már gáz. Ha én eszek, az már nem lehet jó teljesítés. Ha jól megy akár 40-50km-t is teljesítek étlen-szomjan, a nagyobb kánikulákat leszámítva, amikor iszonyú lehet a vízvesztés, de még ahhoz is lehet alkalmazkodni. Ha nem megy jól, hiába eszek-iszok bármit, tökmindegy. Közben látom befutni néhány futó ismerõsömet pl. Hófutót (ez az Õ napja!), Atillát, akikkel egykor még együtt álltuk a „sarat”, de fogjuk még, mert 1,5 év lassú haldoklás után, az idén lesz a feltámadásom éve. A mai a napra viszont „legalább kettõt rontok a minõsítésemen” ideiglenesen. „Hófutó” érdekes, tavaly decemberi „Mátrabérces” éjszakai kalandját, amibe érzelmileg én is belefolytam valamelyest, lsd Facebook oldalán. A ponton feltûnik egy kutya is, aki olyan ismerõsnek tûnik, talán az, amelyik tavalyelõtt csokit kunyerált, és kapott tõlem a Vörösmarty-th-ban, ahová a rossz idõ elõl menekültünk be többen egy kis kávészünetre, megnyugvást keresve. A befutónál még láttam a kutyát (a gazdájával együtt), így nagyjából egyszerre teljesítettük a távot. Legalább bizton elmondhatom, hogy ma „kutyául” ment nekem.

 

Gallyra, vagy Galyára megyek?

„a nagyon karakteres „büfés-pontõröktõl” kapom a következõ energiakvantumot”

 

Elindulok a Mátra 2. legmagasabb csúcsa felé, reménykedem, hamarosan felszívódnak a bevitt tápanyagok, és szélvészként repesztek tovább. Néha kiállok fényképezni, közben elég sokan megelõznek, de már nem törõdöm vele. Valaki jóindulatúan megjegyzi, amikor az erdõbõl kifelé fényképezek, hogy ebbõl nem lesznek valami jó fotók, mert a fák bezavarnak. Csakhogy a fák engem egyáltalán nem zavarnak, bárhol legyenek is, és még csak jó fotókat sem szeretnék készíteni. Végül emberemre akadok, egy jó ütemben haladó „fényképészre”, akivel a Piszkés-tetõnél már egymás kezébõl kapjuk ki a témákat. Majd különösebb esemény nélkül felballagok Galyatetõre, legfeljebb annyi érdekes történik, hogy egy kis autóversenyzõ-jelölt, sötét szemüveges kissrác próbál hatalmas sebességgel száguldó szánkóján kuglizni a túrázókkal, de elugrunk, nincs találat. Hiába, a téli sportok örömei. A múlt héten volt itt nemzetközi kutyaszánverseny Galyatetõn, lehet, hogy attól pörgött fel ennyire a kissrác. Emlékszem gyermekkoromban a szép téli, napsütötte, hideg, havas hétvégéken egész nap étlen-szomjan szánkóztunk a közeli hegyen, megunhatatlanul, mintha fizetettek volna érte. Le, föl. Le, föl. Az õsi mozgásvágy tehát még romlatlanul ott él a gyermekekben, csak szorgos munkával felnõttként öljük ki magunkból. Galyatetõn a nagyon karakteres „büfés-pontõröktõl” kapom a következõ zsír-szénhidrát energiakvantumot, egy pár trillió koffein-molekulával katalizálva. Késõbb már kezdem érezni a hatását az „energetizálásnak”, nem gyõzök oldalra kiállni, hogy sárgára fessem a havat.

 

Lefelé azért megindulok.

„Egy darabig megy is a dolog, láthatóan jobban haladok”

 

Most fordul elõ velem elõször a túra során, a kéken lefelé, hogy beállok egy fiatalokból álló futócsapatba, csak úgy száguldunk a szûk ösvényen lefelé. Ez már döfi. Az úton beérem a jó ütemben haladó Sanyiékat, aki azt a tanácsot adja, hogy próbáljak meg lábujjhegyre és ne egész talpra érkezni, akkor talán nagyobb lesz a lendületem. Szeretném gyorsan kipróbálni az újonnan szerzett ismereteimet, ezért elillanok. Egy darabig megy is a dolog, láthatóan jobban haladok, de hamar kezd fárasztóvá válni ez a kényszeres mozgás, és kikopik a koreográfiámból. Újra fényképezgetni kezdek. Gyönyörû „pampafüvek” lágyan hajladozó, selymes tengerét látom a hóból kikandikálni.

 

Futóbajnokkal a Vörösmarty-th-ig.

„nagyon inspirál, hogy egy sport szempontjából ilyen rangos, helyes túratárssal hozott össze a sors, és összeszedem magam”

 

Közben beér egy fiatal, pásztói futó lány, aki elismerõleg szól arról, ahogy megpróbálom a futást és a fotózást összehangolni. Ez elég, hogy egy jó darabig futótársakká váljunk. Ez a futás közbeni fényképezés olyan, mint a légi-fényképezés, amikor a pillanat törtrésze alatt kell felfigyelni a témára, és rögzíteni azt, ami rövid reakcióidõt és helyzetfelismerést igényel, hacsak nem akarom az éjszakát is a hegyen tölteni. A lány, Edit, még csak tavaly kezdte a futóedzéseket, de már megnyerte a Vadrózsa 50 nõi futóversenyét (lsd Hérics Egyesület honlap), és a Via Dolorosa 75-öt. Most egy kicsit prüszköl a friss porhótól, és sehogy sem tudja elkapni a saját megszokott ütemét. Egy darabig az én bakancsos tempómban hajózik, engem pedig nagyon inspirál, hogy egy sport szempontjából ilyen rangos és nagyon helyes túratárssal hozott össze a sors, és összeszedem magam. Gyorsan eldicsekszem neki én is a 2007-es Via Dolorosa 75 2. helyezésemmel, amire nagyon büszke vagyok (még egy szép kupát is kaptam, nem senior!!). Bár megegyezünk abban, hogy ez a „havi” futás is segít az általános kondíciójavításban, de azért a „franc” se bánná már, ha végre tavasz lenne. Nagyjából a Vörösmarty-th-ig tart az „idill”, amikor felgyorsít, és kihagyva a „leves-pontot” mára kilép az életembõl.

 

A Pisztrángos-tóig

„Bergengóciában egy turista 49 krajcárért háromfajta gyümölcsbõl vásárolt 49 darabot…”

 

Én viszont beszédelgek a népkonyhára, mondom, hogy ma evõ napot tartok, ahol tömegek állnak sorba a levesért. Tavalyelõtt az orrom elõtt fogyott ki éppen a leves, várni kellett volna, amíg újat fõznek, de az idén mázlim van, szépen sárgállanak az asztalon és a helyzet magaslatán álló „személyzet” kezében az aranyszínû folyadékkal terhelt, mennyei illatot árasztó, gõzölgõ hatalmas kancsók. Felhörpintem levesemet, és indulok tovább a Pisztrángos-tó felé a már sokszor említett ok miatt araszolva. Vasárnap észre sem vettem ezt a távot, amikor leszaladtam. Most valahogy nehezen telik el ez a bõ 3km, és nem tudom, honnan került ide hirtelen ez a sok „sunyi” emelkedõ, ezekre már nem is emlékszem. Közben nyugtatom magam azért, ha már ebbõl nem is lesz az a nagy szintidõ, az 1958-as születésûek, 47-es bakancsban, fényképezve futni akaró (de nem tudó, mármint futni, de fényképezni se!) különdíját biztosan megnyerem. A rendezõség ezt még a mai napig nem juttatta el hozzám. Lehet, hogy nem is fogja? Közben, jelenleg társam nem lévén, egy a reggel az É&T-ban, a „kis helységben” olvasott rejtvényen töröm a fejem (tényleg!!!), amit már akkor elkezdtem megoldani, de mikor elfogyott az ihlet, abbahagytam. Bocs, de ezt le kell írnom. Ha valakit nem érdekel ugorja át.

„Bergengóciában egy turista 49 krajcárért háromfajta gyümölcsbõl vásárolt 49 darabot. A birsalma darabja 5 krajcár, a körte darabja 3 krajcár, a naspolyából 3db 1 krajcár. A kérdés nem az, „hány éves a kapitány?”, hanem az, melyikbõl hányat vett? A megfejtéseket a következõ e-mail-címre várom: mart0n4@t-online.hu . A helyes megfejtõk között értékes Facebook-jelöléseket sorsolok ki.

 

A Pisztrángos-tónál. Jeges tónak, zsíros partján.

„bevágok egy jó, hamisítatlan szlovák zsírból „SK” kent hagymás „zsíros-deszkát””

 

Végre megérkezem, és a hagyományoknak megfelelõen, mivel ez egy etetõpont, és a túra legnagyobb erõpróbája következik, itt felgyûlik a nép, óriási tömeg fogad. Az ellenõrzõ pontot sem találom hirtelen, úgy édesgetnek magukhoz a pontõrök. Még nem volt elég a „zabából”, bevágok egy jó, hamisítatlan, Atkáron csomagolt szlovák zsírból „SK” kent hagymás „zsíros-deszkát” a jéghideg deszkán csücsülve. Mivel a szervezetem minden zsírt gondolkodási idõ nélkül, azonnal beépít, elmondhatom, mára már a hasamon reng egy darab Szlovákiából. Szemben velem a „tökfedõjérõl” ítélve egy teuton lovag. Annyira azért nem vevõ rám, amikor megdicsérem a sapkáját, gondolom, én lehetek a kétszázadik. Ahogy körbenézek két „zsíros falat” között, minden nyelést Kecskés György szponzorunknak megköszönve (aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!), látva ezt a nyüzsgõ társaságot békésen falatozgatni mélyen a hólepte, mesebeli erdõ közepén, hirtelen különös érzésem támad. Furcsa lesz ide eljönni újra egyedül. Bizonyára erre a mostani képre gondolok majd, hogy itt ülök a fagyos lócán, és fagyos zsíros-kenyeret csócsálok, körülöttem pedig túratársak élénk beszélgetése hallatszik mindenfelõl. Majd valahonnan a semmibõl, egy másik dimenzióból, vagy mit tudom én honnan, mint a filmekben, egyszer csak kezdenek elõtünedezni az emberek egyik a másik után, hátizsákkal a hátukon, színes kabátjaikban, bohókás fejfedõikben vidáman beszélgetve, falatozva, mintha soha nem mentek volna innen el. Az asztalok is megtelnek újra a zsírosbödönökkel, a hatalmas vekni kenyerekkel, és a lila hagymával. Érzem majd a hagyma illatát, és a zsír furcsa ízét a számban, ugyanúgy, mint most. És majd akkor is boldog leszek. Ugyanúgy, mint most. Már indulok, amikor meglátom befutni Józsit. A mai tempómat ismerve biztos vagyok benne, még a nyereg elõtt beér, mert Õ általában nem sokat idõzik a pontokon.

 

Méterrõl, méterre a csúcsig.

„Összegezve: a Pisztrángos-tótól nagyon könnyen jutottam fel a Kékesre”

 

Megindulok felfelé. Nincs semmi gond, elég sokat elõzgetek oldalt a mély hóban, pedig meglehetõsen fárasztó. A gyorsan befutó sárga + után beállok egy jó ütemben haladó csapatba. A Kékes-kráter meredek, északi oldalán kapaszkodunk felfelé. Körülöttünk „szanaszét hajigált” andezit lávatörmelékek láthatók mindenütt. A több millió éves társasutazáson résztvevõ, a völgy felé tartó kisebb nagyobb köveket lágy, bársonyos, érintetlen hótakaróval, milliárdnyi hópehellyel vonta be a legutóbbi havazás. A finom hajlatok, a hólepel alól kisejlõ, szelíden hullámzó, szinte lélegzõ formák a fantáziát megmozgató modern mûalkotásként szegélyezik az ösvényt, ahol elhaladunk. A legvége fog meg egy kicsit, amikor „brutálra” változik szög, de nem csak engem. Közben Józsi egy levágással elém kerül, most már az Õ nyakába lihegek. A gerincen felköszöntöm, ugyanis vasárnap („holnap, vagyis ma”) van a születésnapja, amit a közösségi oldalról tudok. Megkaptam e-mail-ben. Látom, hogy megörül nekem, azonnal társak leszünk a Kékesig. Felfelé menet folyamatosan, élénken beszélgetünk, ami oxigén-veszteséget jelent, ami itt egyébként is kevesebb, mint a Pisztrángos-tónál. A beszélgetés viszont teljesen eltereli a figyelmemet az emelkedõrõl. Többek között a mindkettõnk által elõszeretettel teljesített egyéni túráinkról beszélgetünk. Az Õ vadászterülete a Zemplén, az enyém a Bükk és a Mátra, és a közöttük húzódó terület. Az egyénileg és a közösségben végzett túrák valahogy kiegészítik egymást nálam, egyik a másik nélkül nem olyan érdekes. Nem tudom, hogy jól értelmezem-e, mert a taoista filozófia nem az erõsségem, de mondjuk a Jin és Jang. Talán a Jin az egyéni, a Jang a közösségben végzett túra. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetõk. Ez az élet dialektikája. Gyakran elõfordul, hogy közösségi túrák után visszatérek a helyszínre, így végleg egybeforrhat a két világenergia bennem, ami megerõsít. Volt egy ilyen Jin-Jangos medálom, sokáig itt lógott az ágyam mellett, de elkallódott az építkezés során. Itt az ideje, hogy megkeressem, hogy újra megtalálhassam belsõ egyensúlyomat, és visszanyerhessem teljes energiámat. És ilyen a barátság is. Amikor a kétféle személyiség, a kétfajta energia egymást felerõsítve simul egymásba. És ehhez nem szükséges, hogy vallomást tegyünk, sem az, hogy egymást terhelve vendégeskedjünk a másiknál. Az energiaátadás ezek nélkül is jól mûködik. Elég, ha csak egymás közelében haladunk az ösvényen beszélgetve, mint most. A Jin és a Jang. Józsival a Less Nándor 100 érmeinket várjuk már „sóvárogva”, (hogy „szidolozhassuk” már végre), ahol az élbolyban érkeztünk be, dobogós helyezéseket szakítva a „senior” kategóriában. Örülök, hogy erre nem csak én vagyok büszke, hanem egy ilyen sokat megélt, „dörzsölt róka” is, mint Józsi. Összegezve: a Pisztrángos-tótól nagyon könnyen jutottam fel a Kékesre, és a pulzusom is a (szlovák) zsírégetõ 2.zónában maradt. Ez mutatja, hogy nem az erõlétemmel van a gond, amikor ma nem tudok szaladozni, mint a kiscsikó. Úgy két héttel ezelõtt, a hirtelen fogyás után enyhe szívpanaszaim támadtak, de a „Mátra-terápiánál” nincs jobb szívgyógyszer, természetesen nyomtalanul elmúlt rögtön, amikor ráedzettem. Józsi is valami hasonlókról szokott beszámolni, hogy minden baján (ha van) segít a mozgás. Ez a sportszív igényli a mozgást, nem szereti a tunyulást.

 

Lefelé, lefelé, lefelé

„Aztán „levetem magam” a mélybe, elég jó ütemben haladok lefelé”.

 

A Kékes után bár Józsi megvárna, amíg én a teáért állok sorba (neki van hazai), „elengedem”, nem akarom belassítani. Botja is van, ami könnyíti a lejutást, és a védekezéstJ. Én is gondolkodtam rajta, hogy jó lenne elhozni, de nem szívesen adom fel a függetlenségemet. Pedig a lábbelimet tekintve ez így mégsem a „függetlenség napja”. Aztán „levetem magam” a mélybe, elég jó ütemben haladok lefelé. Ami érdekesség: a sípálya melletti parkolóba éppen akkor érkezik meg a „síbusz” (ez nem egy sítalpakon közlekedõ buszt jelent!), ami tömegével ontja magából a színes ruházatú, síléces embereket. Ilyet sem látok azért mindennap. Nem veszem észre a sok elõzgetés közben, amikor a melegítõm szára lecsúszik a lazára, csak az alsó 3 lyukba befûzött jobb oldali bakancsomról, így az teljesen megtelik hóval, és most már iszonyúan fázik a lábam. Kiülök egy kõre, és leveszem. Piros az egész lábfejem, teljesen meggémberedett. Két zokni van rajtam. És most jövök rá a megoldásra. A hó szinte teljesen elolvadt, a keletkezett hideg víz nagy részét, ami nem állt meg a bakancs alján, felszívták a zoknik. A vizet kiöntöm a bakancsból, és hihetetlen mennyiségû vizet facsarok ki a zoknikból a szûz hóra, majd visszaveszem a vizes zoknikat. Azt a kis nedvességet, ami a zoknikban maradt a kicsavarás után könnyen melegen tudja tartani a lábam, és rögtön megjavul a helyzet. Tehát a megoldás: a zoknit ki kell csavarni (ha már bejutott a hó, de legjobb kint tartani, de az már egy másik történet).

 

Csúszunk, csúszunk lefelé, de meddig kérdezem én, vajon meddig?

„Lám, azok a megoldások, ahogy lejutsz a jégen, mindenkinek felszínre hozzák az egyéniségét, és fejlesztik a személyiségét, önismeretét.”

 

Ezzel a fejezetcímmel nem politizálni szerettem volna, még nem. Ami a piroson való leereszkedést jelenti, az a túra fénypontja. Alaposan meg kell küzdeni érte, amíg egy 70kg-os testet, sok helyen szinte 0 tapadási súrlódás mellett lejuttatunk pár száz méterrel mélyebbre. Ez fizika. („És a tények makacs dolgok Pelikán elvtárs”). Ez van, akinek jobban, van, akinek kevésbé jobban sikerül. Hát errõl szól szinten minden évben a Téli Mátra utolsó szakasza. Ez ugyanúgy hozzátartozik a túra „renoméjához”, mint sok más, amibõl megkapjuk ezt a különleges színezetû téli teljesítménytúrát. Az utolsó szakaszon borzasztó lassan haladok, volt már egy pár törésem, ezúttal szeretnék végre épségben hazaérni. Egy jeges szakaszt egy meredek partoldalon lejutva kerülök ki. Vállon veregetem magam, mert szinte lépésrõl-lépésre azonnal látom, hogyan lehet lejutni, amíg mások nagyon kínlódnak, csúszkálnak, majd lezuhannak, egy pár mozdulattal könnyen lent vagyok. Ez idáig rendben is lenne. Megtapogatom a zsebem, keresem a kesztyûmet. Az üres zsebet érezve rosszat sejtek (biztos nem csak én az országban). Felnézek, ahonnan jöttem, legfelül egy mini bokron, mint a vár fokán egy zászló csüng a fekete kötött kesztyûm. Mehetek fel érte, ami már bonyolultabb mûveletnek tûnik, mint lejönni. A jó angyalom küld azonban egy túrázót, aki épp a kesztyû mellett kezdi meg a leereszkedést, és kérésemre ledobja nekem. De nem csak azt, magát is, mert megunva a mászást úgy fél távnál leugrik, ami félelmetes látvány, de a fiatal szervezet rugalmasan fogja fel a csapást, és még el sem esik. Lám, azok az egyéni megoldások, ahogy lejutsz a jégen, mindenkinek felszínre hozzák az egyéniségét, és fejlesztik a személyiségét, önismeretét. De beszéljenek inkább a fotók helyettem a galériámban. Lefelé menet hallok még egy beszélgetést, amikor egy láthatólag kimerült túrázókból álló társaságot készülök elkerülni. Nagyjából így hangzik: „Ennek a túrának nem most örülünk, hanem majd késõbb, mondja valaki. Mikor?- kérdezik. Majd. Ha elmúlik a fáradtság? Aha. Holnap? Nem, holnap nem. Miért? Mert, holnap vasárnap lesz. És? Akkor a vasárnapi ebédnek kell örülni, nem a túrának. Akkor mégis mikor? Majd…. 2 nap múlva. Igen, 2 nap múlva. Ebben megegyeznek, és szótlanul haladnak tovább.” Valóban egy ilyen hosszú, kemény túrának lehetnek küzdelmes, fárasztó, gyötrelmes, letöréses szakaszai is. Menet közben mégis folyton reménykedünk, mert soha nem tudhatjuk elõre mikor, talán csak két nap múlva, de lehet, hogy már most, az egyik lépés még a gyötrelmet hozza el, a következõ már a boldogságot.

A lapályosabb részeken már elfeledkezve magamról megint elkezdek sietni, míg rá nem jövök, itt ma nem lesz véghajrá, így szinte komótosan sétálok át Mátrafüreden. Elhaladok a Palócbaba Múzeum mellett, ahol a kiállítás megtekintésén túl egyedileg, kézzel készített palócbabák rendelhetõk, „akár” 40-80eft-ért is. Ezt most kihagyom. Majd máskor megrendelem. Családi kirándulás keretében azért még lesz ide egy utam. Az Mátraszentimrén látott kutya is most érkezik a célegyenesbe, cefetül húzza a gazdáját, szeretne egy jó kis szintidõt kivakkantani magának. Végre belépek a szakiskola aulájába, ahol megpillantom a szokásos „hozsánnázó” tömeget. Szerényen fogadom a bajnoknak kijáró „hatalmas éljenzést”. (Mondhatom, még az iménti kutya sem figyel rám, amikor belépek.)

 

Az Aulában.

„aztán megpillantom újdonsült cyber ismerõsömet”

 

Üt az utolsó percem. Egy „okos telefonból” kapom az érkezési idõt. Ilyesmi cuccra pályázok én is, mert bárhogy küzdök ellene, a „majdnem okos” telefonomat mostanában kerülgeti a programozott halál. Ez a fogyasztói társadalom lényege. Kidobni, és venni. Ettõl lesznek munkahelyek. 8:36 lett a teljesítési idõm. Valahol a mezõny elsõ 1/3-a után jövök én, míg régebben az elsõ 1/6 körül tanyáztam. A lábamban jócskán 7 órán belüli idõ volt, de ezt már kifejtettem. Majd jövõre. Most élettapasztalatot szereztem. Ezt is kell. Ide-oda ténfergek, teázom. Józsi, Sanyi gratulál, ma lefõztek mindketten az „öregfiúk versenyében”. 4-en végeztek elõttem nálam idõsebbek vagy egykorúak, köztük 2 „él-futó”. Aztán megpillantom újdonsült „cyber ismerõsömet”, DJ Rushboy-t (bocs, de az alsó vonalat nem találom), elbeszélgetünk egy kicsit. Még beszélgetnénk, de az élményektõl fûtve hamar „lehappolják” futótársai, köztük a teljesítménytúrázás egyik óriási karaktere „Raszputyin”, aki mindenkit azonnal lehengerel jól látható „férfiasságával”, és akitõl tanácsokat kapok a sportcipõk beszerzésére és márkájára vonatkozólag. Õk az él-futók, „Asics” márkát használnak, és ez itt már bõven a reklám helye, és a Decathlonban vagy a Spuriban szerzik be. Idáig Nike-ban utaztam a Spuriból beszerezve, ideje valami mást is kipróbálni. Köszönöm a tanácsokat. Feltûnik Gábor is, a Vadrózsa 50 futóbajnoka, azon a túrán az eredményhirdetéskor ismerkedtünk össze. Elköszönök a szintén él-futó „Attiláktól”(a négyzeten) is, majd találkozunk valahol legközelebb, aztán kifordulok az Aulából.

A parkolóban, a Nissan terepjáró tulajdonosai, akikkel reggel szinte egyszerre érkeztem, most indulásra készülõdnek szintén. Megszólítom õket, mert ez poén, hogy, ennyire szinkronban teljesítettünk. Percre egyszerre érkeztünk és indulunk most haza. Barátságosan viselik el az „érzelmi kitörésemet”. Aztán másokkal egyetemben elviharzunk a tömegével érkezõ befutók között lavírozva, ki-ki a saját erõvonala mentén hazafelé.

 

EPILÓGUS

 

Most jön a politika, amit megígértem.

„Bosszúsan mordulok magamban,”

 

Jó hangulatban indulok hazafelé. Bekapcsolom a rádiót, valami politikai mûsor (nem mûsör, ahogy elõször írtam) megy a Kossuthon. Többek között Észak-Koreáról van szó, ahol egyedülálló módon éjszaka a mûholdak semmilyen fényt nem látnak, mert nincs áram, és ahol szó szerint Kim Ir Szen elvtárs születésnapjával kezdõdik az idõszámítás. Mégis sok észak-koreai emigráns visszavágyik oda, mert nem bírják elviselni, hogy valamibõl vagy 50 félét lehet kapni a mai fogyasztói társadalmakban, nem csak 1 félét, mint otthon, és így állandóan dönteni kell, többek között arról is pl. hogy hol éljenek, mivel töltsék a szabadidejüket, mert nem mondja meg nekik senki, mint otthon a Párt. Hát ez érdekes. Már-már átkapcsolnám valami zenére, amikor újabb fejlemény következik. A szakértõk szerint a világ újrafelosztása zajlik napjainkban, amit nap, mint nap érezhetünk a bõrünkön a napi politikában is. A stúdióban ülõk szerint reális esélye van akár egy világháború kitörésének is, ami egy újabb közel-keleti háborúval fog indulni. Bosszúsan mordulok magamban, és „eltekerem” végre a rádiót egy zenei csatornára.

 

Szegedi József

-marton4-

Pétervására

 

„Ha úgy érzed egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül” (R.E.M dalszöveg)

 

 (Egy kicsit hosszúra nyúlt, és nem túl szellemesre sikeredett ez a beszámoló. Sajnos látható, hogy mivel nem tudtam úgy szárnyalni, ahogy szerettem volna, a fantáziám is beleragadt a hóba, mint a bakancsom. Bár kétségtelen, mivel nem tudtam száguldani, több idõm maradt gondolkodni. Nem tudom kihúzni a beszámoló felét, szerintem inkább az egészet kellene. A javaslatom, ha még nem késõ, csak minden második sort kell elolvasni, talán érdekesebb is lesz, ha ki-ki a saját fantáziájával egészíti a sorokat.)

 

 Végsõ csapásként még belinkelem a végére 2 fotógalériámat.

A Picasa idõnként nehezen nyílik meg, ilyenkor érdemes visszatérni inkább egy késõbbi idõpontban. 

 

Az egyik múlt vasárnap készült, részben a mai túra helyszínén

Téli Mátra címmel.

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ATeliMatra?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNHGoaaW4PG0hAE&feat=directlink

 

A másik a Téli Mátra XL teljesítménytúrán készült képekbõl válogat.

Hangulatjelentés a Téli Mátra teljesítménytúráról címmel látható. (Elõre is elnézést az ostoba képaláírásokért. Elõzetesen megmutattam a fiamnak a feliratokat. Szerinte ez már az agyhalál biztos jele.)

 

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/HangulatjelentesATeliMatraTeljesitmenyturarol?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKTL4fW8-q_oIA&feat=directlink

 
 
 
túra éve: 2011
CserhátTúra éve: 20112011.11.18 20:09:07
Cserhát 50 túrabeszámoló 2011.11.12

 

 

„Egyesek úgy keresik a boldogságukat, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon.” (Gustavo Dorz)

 

„A Cserhát Magyarország északi részén az Északi-középhegység egyik része. Északról az Ipoly völgye, keletrõl a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. Kõzetei és felszínformái is rendkívül változatosak. A két szomszédos hegységtõl, a Börzsönytõl és a Mátrától eltérõen itt nem a vulkanikus kõzetek vannak többségben: a hegység nagyobbik része a földtörténet újkorában lerakódott üledékes kõzet.”(Wikipédia)

 Péntek este csak úgy véletlenül kattintottam rá a TTT honlapjára, és jobb oldalt, úgy közép tájt megláttam a Cserhát 50 kiírását. Bár mostanság nem szerepelt a terveim között teljesítménytúra, inkább csak úgy magamnak futogattam az utóbbi 1 hónapban, most mégsem tanakodtam túl sokat, este 11 óra körül összerámoltam, a többit a reggelre bíztam, lesz e motivációm és erõm belevágni. Elvégeztem még a „Kisszoba-tesztet” is. Van egy „félszobánk”, amolyan kis tároló hely, ahová 3 lépcsõ legyõzésével lehet bejutni, miután sikeresen lefejelted a felsõ ajtó lécet. A teljesítménytúra elõtti estén és a napjának reggelén ezen a 3 lépcsõn szoktam felszökkelni. Ebbõl azonnal le tudom mérni a lábam állapotát, és 90%-os biztonsággal elõrejelzést tudok nyújtani a várható teljesítésrõl. A sikeres teszt (és fejelés) után végre döntöttem. „Nagyképûen” magamra kanalaztam a 2 hete vásárolt vadonatúj futódresszemet, ami után már jó 10 éve sóvárgok, de képtelen voltam idáig szakítani a régi imidzsemmel, ami szürke egérként rejtett el a tömegben. Most eljött az ideje a váltásnak. A szerelék jól állt rajtam, az alsó rész szépen, lágyan futott le lábam íves hajlatait követve, a felsõ pedig a tekintélyt ugyan nem parancsoló, de el nem hanyagolható méretû pocakom arányairól nyújtott pontos tájékoztatást minden érdeklõdõnek. Már a garázsba is kissé bizseregve jutottam el a hártyavékony öltözetben, de amikor az autó fedélzeti számítógépe mínusz 10 fokra váltott nem haboztam tovább: kiálltam egy alkalmas helyen, és visszahúztam magamra a jó öreg macimat és kabátkámat, biztos, ami biztos. Ezúttal nem sikerült kitörnöm a kényelmi zónámból. Majd legközelebb.

 Jó kis bemelegítésnek a beszédes nevû, meredek, 453m magas Õr-hegyre kapaszkodok felfelé, a Cserhát egyik ároksor-rendszerében, a Szécsénytõl nem messze rejtõzködõ Nagylóc felõl, miközben a velem együtt ébredezõ csillagunkból felém küldözgetett foton-csomagok, valamint a lázas munkába fogott izomsejtjeimben mûködõ számtalan kicsiny törpeerõmû felfutó termelésének hatására, lassan-lassan feloldódnak a jégdugók a vérkörömben. (!) Mire felérek, a körülöttem még vastagon röpködõ mínuszokból már nem érzek semmit. És a nap során az idõjárás többé nem produkál semmilyen említésre méltó jelenséget, a mindent betöltõ, szikrázó novemberi napsütésen kívül. A levegõ hûvös, de szélcsend van, a sporthoz kifejezetten kellemes, és megáll rajtam végig a kabát, ami nagyon kényelmessé teszi a haladást. Az elsõ ellenõrzõ pontnál egy páran összetorlódunk. Egy kódot kell felírni, de írószerszám nincs mellékelve. Marad a memória, vagy a kunyerálás, és a poenizálás (a többiek hõsiesen elszenvedik). A kód K3, (K2+1) tehát ez már az Everest. A világ 14db nyolcezres csúcsa közül a többség a Himalájában található, és csak egy van a Cserhátban. A K2-re visszatérve: 4 sikeres csúcstámadásra jut egy halott hegymászó. Az Õr-hegyre vonatkozólag nem ismerem a statisztikát, de talán valamivel kedvezõbb. Mondjuk egy Makalu-szintû, ami szinte megegyezõ magasságú az Õr-heggyel, ha azt durván 8000 métert nem számítjuk (8463m magas). Azt hiszem, a hegymászás helyett inkább maradok a mezei teljesítménytúrázásnál, azt is ilyen erõsen kopottasabb rögökön képzelem fõleg, így kötélre sem kell költenem, bár az Õr-hegy azért még kophatna egy kicsit, mire megint jövök 1 év múlva. A nagy „humorizálás” után tovább szaladok, lassan felébrednek a futóizmaim is. Szárnypróbálgatásba kezdek lefelé, és az elmúlt idõszakom lecsusszant állapotai ellenére, most elég jónak érzem a beállítást, így Zsuny-pusztáig „semmi” perc alatt elszaladok. Sõt sokáig az úton futva már-már Budapest-Bécs maratoni futónak képzelem magam, de csak addig, amíg egy igazi futó el nem száguld mellettem, mint a Peking-Sanghaj szuperexpressz, ami az 1318km-es távolságot átlag 5 óra hossza alatt teszi meg. A mi futónk, akivel mindössze egy pár szót sikerül nagy hirtelen váltanom, mielõtt pillanatokon belül piciny ponttá eliminálja a perspektíva, mondjuk, ennyi idõ alatt teszi meg az 50km-t, bár minket nem segítenek viaduktok. Az expressz így durván 26x megy gyorsabban, mint õ, tehát ilyen sebesség mellett 130 óra alatt jutna Pekingbõl Sanghajba, ha bírja (én durván 130 nap alatt), számolgatok menet közben, hogy fogyjon az aszfalt. Elfogy. Zsuny-pusztán egy gyors felvételt készítek a János pincérõl, errõl a „komor” helyrõl, ami elõtt tavaly egy jó néhányan álltunk kétségbe esve, egy pecsétre és némi jó szóra vágyva, amit nem kaptunk meg, mert a tulaj Magyar szólások és közmondások címû könyvébõl sajnos hiányzik az Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! kifejezés, helyette inkább az „Átdobták, mint „szart” a kerítésen” (létezõ közmondás!!) szerepel inkább. (Ez csúnya volt. Ejnye, ejnye!) A jó érzésû „Zsunyiak” persze továbbra is kedvesek maradnak nekem, hiszen mára a cserháti emberek vendégei vagyunk mindenhol, csak ez a János bántotta egy kicsit még mindig a csõrömet. Na, de József legyen, fent a Tepke-hegyen, indulok egy 90 fokos fordulattal felfelé, még mindig szalagokon csüngve. A Kis-Zsunyi és Nagy-Zsunyi (472 és 478m) ikerlányok nyergén át evickélünk át Garábra. Egy futóval haladunk együtt egy darabig a mély keréknyomoktól felszaggatott erõsen köves úton, aki nem ijedt meg, és persze futó ruhában van. Részletesen kikérdezem, hol és mikor vásárolta a "cuccot". De, amikor egy leveleit sûrû záporként hullató fánál megállok, és videózni kezdem, a futó megugrik. Nézem az ide-oda táncoló, kergetõdzõ, billegve, tülekedve keringõ, sárgás leveleket, amelyek mind a fa alatt vastagodó levél-tömegsírba jutnak végül, de rövid zuhanásuk alatt, egy utolsó nagy „lézershaw” szereplõiként mélyen elgyönyörködtetnek, amint ide-oda forgolódván, meg-megvillan, szétszóródik, átsejlik rajtuk a keletrõl jövõ november reggeli, pompás színezetû õszi napsütést. (Jó öreg Tyndall is megörülhetne, ha látná). Hamar rádöbbenek, hogy talán nem kellene itt estig évõdnöm a lombkorona hattyúdalán, és máris szaladok tovább, Garábig meg sem állok.

 Garáb a legmagasabban, 370m magason fekvõ cserháti település 78 lakossal, és sok nyaralóházzal. 1281-ben a premontrei rend apátságot alapított itt, hogy a palócokat megtérítse. Az ellenõrzõponton két futótársra teszek szert, akik valamelyest gyorsabbak nálam, de stílusuk, erõbeosztásuk nagyon hasonló az enyémhez, csak a csomagjuk kisebb (mondjuk a tizede az enyémnek). Nem baj, én sherpa-versenyre is jó vagyok. Itt már a Cserhát legkeletibb részén hajtunk a Tepke felé a Garábi-nyeregtõl a gerincen. A nyeregben kiabálok vissza egy futót, amerre egyszer én is elszaladtam 1-2km-t, amikor még 40km-es volt a túra, és fordított irányban haladt. Bár ha továbbhalad, Nagybárkány-Sámsonháza-Mátraszõlõs útvonalon is visszatérhetett volna ide egy pár óra hossza alatt, és akkor megint “nyeregbe” került volna, de Õ mégis a rövidebb megoldást választotta, így megúszta 200m-el a kalandot. Kelet felé egy széles árokrendszer választja a Cserhátot a szemközt lévõ Mátrától, amivel geológiai rokonságba állnak ezek a hegyek, ahol most szaladunk. Szemben a Cserhát többi részével ahol a vulkáni kõzetek mellet az triászban, eocénban, miocénban a területen hullámzó tengerek, késõbb a hatalmas tavakban felhalmozódott üledékek, és a folyók által beszállított kavicsos hordalékrétegek az uralkodók, némelyik része a lesüllyedés után, azért is dombos vidéknek látszik inkább, mint hegységnek. De ezek itt igazi hegyek, a lábuk alatt elnyúló árokban a Mátrát éppen elkerülõ Zagyva völgye felett, ahol a 21-es fõútvonal is fut. Mi itt futunk, és már nagyon várom a végsõ nagy emelkedõt, ami az 567m magas Tepkére visz fel, amikor hirtelen megpillantom a kilátót. Ez vér nélkül ment. Pihentetõként ezért felmászunk a kilátóba is, bár ide kevésbé párás idõben érdemes feljönni, mert akkor irtó nagy távolságokat lehetne belátni, most alig lehet kivenni a környezõ domobokat is a reggeli párától és a szmogtól. Azon tûnõdöm még, vajon meddig lehetne ellátni full tiszta idõben a Nagyalföld felé. Nagyjából innen délre esik Kecskemét, úgy 140km-re, lehetne még látni valamit belõle. Mennyi az a látótávolság, amit a Föld domborulata megenged, és mennyivel nõhet ez meg egy 567m-es hegyen, plusz egy 20 méteres Bábel tornyával megspékelve. Ki lehetne ezt számolni valami háromszögeléssel mondjuk. Nem vagyok sajnos olyan „geometrikus” alkat, mint az ókori görög Erathosztenész, aki i.e 3 sz.-ban az Alexandriai könyvtár vezetõjeként hírül vette, hogy a dél-egyiptomi Assszuánban, éppen minden év június 21-én, az északi félteke nyári napfordulóján, délben a nap pontosan bevilágított egy kútba, annak egészen a fenekéig. (Ma már tudjuk, hogy a Ráktérítõ közelében volt ez a kút, és ott ilyenkor éppen az ember feje tetején delel a nap). Ez elég volt a „furmányos” tudósnak, hogy rájöjjön, hogyan számíthatná ki a Föld kerületét, amit meg is tett végül. A részletektõl most megkímélek mindenkit, pedig nagyon érdekes. Kisóvodás koromban volt egy barátom, aki elmesélte, hogy Õ Kaposváron(rott!) járt a nagymamájánál, ott felmászott a tyúkólra, és látta Egert. Ez szöget ütött a fejembe, és elhatároztam, hogy én pedig megnézem Kaposvárt. Elõbb egy kisebb fácskára másztam fel, de a környezõ földeket láttam csak. Még egy garázs tetejét is kipróbáltam, ahová egy közeli kerítésen keresztül sikerült feljutni, de Kaposvárnak se híre, se hamva nem volt sehol. Mentõ ötletként kinéztem a kisszobám ablakán, de ott is, akárhogy kémleltem a távolt, csak fél Egert, a Nagy-Egedet a Várheggyel, és a távolban a Bükk vonulatát láttam, persze nem tudom mit fogtam fel ebbõl egyáltalán akkoriban. Végül megkérdeztem egy felnõttet, aki sajnos csak egy tréfával ütötte el a választ, sokáig visszavetve ezzel tudományos fejlõdésemet. Egy jó ideig téveszmék között éltem, amíg egy szép napon, hirtelen magamtól rájöttem mindenre. Hát ez volt az én „kishercegségem” igaz története. Gondolatébresztõnek és tornának remek volt ez a kilátó, bár nem bántam, amikor végre lemászhattam róla. Nem nagyon bízok az ilyen alkotmányokban, amióta az egri Hajdú-hegyi fakilátó, szintén gyermekkoromban, ott jártunk után 1 nappal, egy szélviharban egyszerûen eldõlt. Ez mélyen bevésõdött. Talán nem véletlenül. Cserhátszentivánra innen már könnyen „lesiklóernyõzünk”, legalábbis a tavalyi sárdagasztáshoz képest úgy érzem, mintha súlytalanul lebegnék a talaj felett, és száguldok lefelé, mint a szélvész, elõttem a két futótárs. Õk egyébként amolyan fiatal, „nyalka” legények, igazán dögös, szép színes futócuccokban. Egyenes tartással, lazán, minden erõlködés nélkül futnak, nem látszik rajtuk, hogy valamikor is elfáradhatnának. Az utóbbi idõben egyre több ilyen újdonsült futópáros tûnik fel a környezetemben, mind szépek, magasak, csinosak, fiatalok, öntudatosak, öröm nézni a harmonikus mozgásukat. Néha persze elszáguldok mellettük, csak hogy mutassam, az „öregben” is van még némi tartalék és tartás, azért minket sem lehet leírni, bár könnyen meglehet, hogy egy szép napon majd leír minket az élet, és nyomtalanul felszívódunk. Nem hiszem, hogy bárki is hiányolni fog, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy most még itt vagyunk, tapossuk az erdõ talaját, és nézzük, hogy valahonnan a föld alól, vagy ki tudja honnan, gomba módra felnövõ, újabb és újabb futógenerációk szorítanak maguknak helyet az ösvényen. És ez jó. Nagyon jó. Ebbõl tudjuk, hogy nem valami divatjamúlt marhaságot csináltunk idáig, van bõven utánpótlás.           

 Cserhátszentiván elõtt a kék kereszt levált az útról, látom társaim sóvárogva tekintgetnek befelé az áthatolhatatlan õserdõbe, de az úton lévõ szalag megment minket egy nagyobb kalandtól, és rövidesen fennakadunk az etetõponton. Még a túra elõtt elhatároztam, ha lehet inkább semmit nem eszek útközben, hogy minél könnyedebbnek érezzem magam. Bár bevágnék pl. egy „zöldséges pitát dzadzíkivel” (a múlt héten azt „fõztünk”), de az éhség jó esetben megnövelheti az ember energiáját, persze, ha van elég tartalék, hiszen ez õsi figyelmeztetés, ideje zsákmány után nézni. A vadászathoz persze sokszor futni is kellett, kitartóan járni a kiszemelt, esetleg megsebzett állat nyomát követve. Na meg a legutóbbi teljesítménytúrámon, a Less Nándor 100-on (4460m szint!!!) 3kg-t híztam, ezt nem szeretném megismételni. Igaz ez a mostani „csak” 50km, arányosan 1,5kg gyarapodást lehet várni, de valahogy mégis szívesebben gyarapodnék „agyilag, mint övileg”, és nem igazán szeretném, ha még tovább „inflálódna” a nadrágméretem. Még azt szeretném mondani a 100km-es túráról, hogy az nem 2db 50km-es csak úgy simán összeadva. Ez volt az elsõ százasom, és ezt a bölcsességet egy életre megjegyeztem, az tuti. Még egy törött ujjal is gazdagított a túra úgy a 80. km táján, de a teljesítést ez egyáltalán nem befolyásolta, sõt! Visszatérve a kajára: rendes futóktól láttam, hogy szinte alig kapnak be valamit a pontokon. Lehet, hogy bejön nekem is. Így most megelégszem egy egészen piciny, házias ízû almalekváros kenyérrel. Nem is tudom, ettem e valaha almalekvárt, és hallottam-e valaha egyáltalán almalekvárról. Ez már a szellemi gyarapodás kategóriája. A hideg ellenére a párologtatás azért megy rendesen, idáig 1 pohár ásványvizet ittam „össz-vissz”, ideje egy kicsit hidratálni. Megragadom a hozzám legközelebb esõ zöld kupakos ásványvizet, már szinte érzem a számban a hûsítõ, szúrós bubikat, teletöltöm a mûanyag poharamat, és egy jót húzok belõle. Vajon mennyi idõ kell ahhoz, amíg az íz-érzékelõ receptoroktól eljut az ingerület a központi idegrendszerbe, ott összehasonlítja az ismert íz- és illatmintákkal, majd döntést hoz, nyeljem, ne nyeljem, és elküldi a „gígának” parancsot, ami persze ösztönös reflex szerint is cselekszik. Nálam ösztönösen nyelt, és nem köpött. Bárhogy is gyötröm magam, nem tudom visszaidézni pontosan azt a pillanatot, mit éreztem, amikor a 40fokos, garantáltan adómentes házi-pálinka végigégetve a garatomat, leömlött végre a gyomromba, de a következõ kortynál már mûködésbe lépett a gátlás. Sõt a hangképzõ szerveim is mûködésbe léptek, elõbb a méltatlankodás, majd a poénkodás hangjait közvetítve hallócsontocskáim felé. Ami történt, megtörtént, s bár ittam elég alkoholt életemben, errõl tudnék sokat mesélni, most mégis úgy éreztem, meg vagyok mérgezve, és azon tanakodtam, mikor kezdõdik majd el a szörnyû agónia…

  Közben megérkezik a kilátóból Moiwa, aki fineszesen az etetõpont elõtt ment föl bélyegezni, hogy kevesebb súlyt kelljen felcipelnie. Egy cselesen elhelyezett túrabotnak köszönhetõen megbotlik, és az ölemben landol, így, mint már gyakorló „alkoholista” megkínálom egy kis házi-pálinkával (merthogy ökör iszik magában), amit mereven elutasít. Ahogy ezt a belépõt elnézem, neki tényleg nincs már pálinkára szüksége, hogy tántorogjon egy kicsit. Társaimmal felugrunk a kilátóba, ez még könnyen megy. Elmarad az éhgyomorra fogyasztott alkohol fõ hatása, az eufórizáló hatás, cserébe viszont bejön az összes mellékhatása. Már a kilátóból lefelé begörcsöl a gyomrom, ezért szomorúan búcsút intve alkalmi társaimnak, akik ekkor még úgy vélik, lehetetlen, hogy ne érjem utol õket, kiállok és befalom az összes tartalékkajámat, hogy megakadályozzam a „méreg” további felszívódását, és reménykedem, hogy elmúlik a görcsöm. A görcs, egy idõ után valóban megszûnik, de a helyét átveszi egy az egész hasra kiterjedõ tompa fájdalom, ami egy jó ideig megmarad. Majd futnék a társaim után, de semmi, futóizmaim egyáltalán nem mûködnek, a légies könnyedségnek mára vége, marad 25km gyaloglás (vagy erõlködés), amit nem csípek, mert hosszú és fárasztó dolog ennyit gyalog menni. Pedig olyan jó formában voltam, de ez a pálinka legyalogolt. Közben utolérnek Moiwa-ék, egy kisebb raj, most egy darabig az „uszályukban hajózok”(!), a Zsunyi-patak völgyében, és idõnként egy-egy átkelésnél magában a „meanderezõ folyócskában” is, amikor átkelünk a Nagy Vízen. Gyenge állapotom ellenére is megpróbálok 1-2x robbantani, de van egy „élmunkás srác” velük, aki rögtön elõttem terem valahonnan, meg nem tudom, de valamit bevehettek, mert olyan iramban gyalogolnak, amilyen iramban sokszor futni sem tudok. Cserkút-pusztán elengedem õket, megpróbálok egyedül helyrerázódni, késõbb majd begyorsulok még, gondolom. Közben elfut mellettem egy nálam pár évvel idõsebb férfi, olyan magam forma, kínai melegítõs, igaz csomag nélkül, de olyan lazán megy, hogy a nyálam is csorog már, és az sem boldogít, hogy az elsõ 25 nekem is remekül ment.

 Cserhátszentivánra érek megint, aminek fõ nevezetessége, a község határában található óriási házõrzõ „vadsertés”. Elõször úgy veszem észre, hogy az elõttem haladó túratárs hirtelen megáll, és döbbent, üveges tekintettel néz valamit az útról. Szerintem simán elkocogtam volna a „dög” mellett így lefelé menet. Odaérek én is, rápillantok a „szörnyre”, hát ez „óriási”. Sertés már csak kábítva ölhetõ le, de ezúttal õ kábít el minket. Tiltó tábla is figyelmeztet a nem mindennapi veszélyre, mint az állatkertben. Búcsút intek távoli rokonunknak (a sertés a fõemlõsök után, a legközelebbi rokonunk, ez logikusnak is hangzik). (lsd fénykép galériám).

 Még a faluban összesodródom egy gyalogossal, aki nem piskóta módon nyomul, hamar kiderül, jó társak leszünk. Késõbb még Hollókõ elõtt leválok róla, mivel Õ „rövidebb” távos, és neki ott véget ér, én pedig megpróbálok egy kis futást megint, bár elég nyögvenyelõsen megy még mindig. Most Dobogó-tetõ felé haladunk, és szerencsére egész jól elbeszélgetünk, bár néha egy kicsit el is beszélünk egymás mellett. A legnagyszerûbb kapcsolódási pontunk azonban Erdély, ahol az idén jártam elõször életemben, egy körutazáson, és nagyon a hatása alá kerültem. A srác miskolci, de saját bevallása szerint már többet túrázott Erdélyben, mint Magyarországon, rendszeresen jár különbözõ táborokba, Erdély szinte minden vidékére, ahol különleges túrák tucatjain vesz részt alkalmanként, amelyekrõl részletesen is mesél egyet-mást. Felfelé rövidtávos túrázók tömegeit elõzzük meg, észre sem veszem, úgy érünk fel a hegyre, pedig elég húzós ez a vulkán. Aztán jön a lezuhanás a völgybe, itt azért sikerül beindulnom, így hamar el is válunk, marad a magányos „kocogás-gyaloglás”, most már a célig.

 A Hollókõi várat nyugat felõl kapjuk oldalba, éppen a november délutáni napsütésben fürdõzik a várfal, amikor megpillantom. Közelebb érve is csak egyre szebb a látvány, úgy érzem erre valami giccsadót is simán ki lehetne vetni, mert szinte már hamisan gyönyörû és romantikus. A szabálytalan alaprajzú, felülrõl csigaház formájú, hatalmas kõsziklára, egy szakadék felé, 400m magasan épült vár már hosszú évszázadok óta dacol az idõvel, a történelemmel, az emberi pusztítással, fürdik a napsütésben, vagy éppen szilárdan állja a süvítõ szélviharok, a fagyok pusztító hatását. A legépebben megmaradt várak egyike, amit valami csoda folytán elfelejtettek felrobbantani a sógorok, vagyis a mostanában annyit ajnározott, „hõn szeretett” Habsburg királyaink. Egészen a vár közelében, egy kis ösvényen, sûrû bokrok között haladok felfelé, ahol szemügyre vehetem, hogyan ízesül a vár bámulatos módon az alapját képezõ sziklatömbbel, és áll stabilan, rendíthetetlenül az idõk végezetéig.

  Hollókõ utcáit taposom, az Ófaluét, ami a Világörökség része. A tavalyi beszámolómban már mindent leírtam róla, amit egy ilyen túrabeszámoló keretein belül ildomos leírni, ezt nem szeretném megismételni. Azt a jó és büszke érzést szeretném kiemelni inkább, amit a szombat délutáni sétálók között elvegyülve éreztem. Céltudatosan, küldetésem biztos tudatában haladok elõre, valamilyen meghatározott titkos cél felé, és ez lehetõvé teszi, hogy egészen másként lássam magam elõtt ezt a gyönyörû falut, a tornácon kukucskáló kedves lakóit, a fekete fejkendõs idõs nénikét, aki az egyik házból egy pillanatra jó indulatúan szemez velem egy kicsit, így félszegen felé biccentek. Mindent másképp látok most, mint, ha egy olyan szombat délutánon látnám, amikor a családommal, barátaimmal sétálgatnék itt, és követném a Márton-napi rendezvényeket, most olyan színben tûnik fel minden, ahogyan csak egy teljesítménytúrázónak tûnhet a világ. Valahogy minden más értelmet nyer, mint a valóságban, a közönséges életben, minden olyan különlegessé és bizarrá, szürreálissá válik, mint amilyen ez az itt felejtett „díszletszerû” falu is valójában.

 A kocsmát keresem, ahol tavaly azt az iszonyú kávét ittam. Könnyen meglehet, hogy az az égett gumi ízû zacckávé valahogy függõvé tett, mert ha kissé émelyegtem is tõle akkoriban, most mohón vágyom arra, hogy újra megkóstolhassam. Ez a kávé számomra már legenda. De egy jó ideig az is marad, mert a kocsma zárva, és csak egy negyedóra múlva nyit ki, de ez nekem, aki méterekben, percekben gondolkodom, óriási idõnek tûnik, így nem várok rá. Jobb helyre pedig nem vágyom jelenleg.

 Gyorsan elhagyom a falut. Megelõzök egy srácot, látom már Õ is az utolsó tartalékaiból dolgozik, de azért kedvesen rám mosolyog, amikor köszön, s ez jól esik. Jó lenne beszélgetni, jó lenne társnak lenni, de most már mindenki egy kicsit befelé fordul, összegez. Mindegy, jó hogy itt van, jön mögöttem egy pár száz méterre, néha látom fekete sportruhás alakját felbukkanni, és ez megnyugtat, erõt ad. Hamar eljön a végkifejlet, felkapaszkodom az utolsó dombra is, és végre megpillantom a völgyben hosszan elnyúló falut, Nagylócot, a végállomást…. Megérkeztem.

 Megkapom az oklevelemet, a kitûzõt, és még egy kis ajándékot is választhatok. Szívbõl jövõ hálás köszönetet is mondok a lelkes és alapos rendezésért, de nem nagyon értik mit akarok ezzel. Semmit, csak egyszerûen hálás vagyok és kész, hogy nekünk ezt itt, teljesen önzetlenül lehetõvé tették. Egy napig szabadnak érezhettem magamat újra, mint a madár. Búcsút intek mindenkinek, és kilépek a nagylóci fõutcára. A kocsim felé igyekezve egy furcsa, kövér, vélhetõleg elkényeztetett macskát látok meg az egyik ablakban. Fényképezgetem, lesz mit mutogatni otthon, az egész család macskabolond ugyanis. A cica még rám nyávog egy-kettõt kétségbeesetten, valamit talán sérelmez, gondolom, szeretne valahogy bejutni a jó meleg szobába. Ez a legutolsó emlékképem Nagylócról. Tovább megyek. Beülök az autómba.

 Mielõtt elindulok, kitapintom a szemüvegemet. Ott van rajtam, ott ül biztosan az orrnyergemen, ahol mindig is szokott lenni.

 

 Szegedi József

- marton4-

Pétervására

 

„Egyesek úgy keresik a boldogságukat, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon.” (Gustavo Dorz)

 

Képek:

 Beteszek a beszámoló végére 4 képsorozatot, az október-novemberben fõleg a Bükkben készült õszi fotóimból, és az idei Cserhát 50 teljesítménytúrán készült képeimbõl. Ha valakit esetleg érdekel, belekukkanthat.

 Az elsõ a Bükkben készült a Less Nándor teljesítménytúra utáni hétvégén, amikor a tettes (már, mint én) visszatért a tett színhelyére. Abban a szerencsében volt részem, hogy ez alkalommal láthattam, és fényképezhettem a Magas-Tátra behavazott csúcsait a Dédesi várból.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/BukkDedesiVarGerennaVarMilleniumiKilato?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLmv053n6p_urgE&feat=directlink

 

 A második, Õszikék címen ízelítõ fõleg a Bükkben és a lakóhelyem környékén, a birodalmamban készült õszi felvételeimbõl.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/OszikekABukkbolEsABojarol?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOOah-y37MjyAQ&feat=directlink

 

A harmadik Õszikék 2. címmel a Nagy-Egeden és környékén, valamint néhány kép a környékünkön készült.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Oszikek2NagyEgedBoja2011November02?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLndts3Su4bYVA&feat=directlink

 

A negyedik néhány „futtában” lekapott fotó az idei Cserhát 50 teljesítménytúráról.        

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Cserhat50Teljesitmenytura2011111202?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMHwj6mL7L_sZg&feat=directlink

 

 (Ha valaki ismer, vagy szeretne (közelebbrõl) megismerni, vagy tetszenek esetleg a fotóim, szívesen veszek egy Facabook jelölést: Szegedi József, a képen a feleségemmel vagyok, és egy tortát tartok a kezemben, könnyû megtalálni.)

 És ha akad valaki, aki egészen véletlenül idáig eljutott az olvasásban, és nem adta fel, attól mély elnézést kérek, amiért ennyit untattam, ha esetleg jobbra számított (én is!) De azért, nagyon köszönöm a türelmét!

 Azért a pálinka jó volt!
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20112011.10.13 14:12:37
Less Nándor 100 túrabeszámoló 2011.10.09

 

„Tudod, az elsõ 100-as a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.”

 

123930 lépés Magyarországon.

 

(Nem tudom, hogy ez a nap az enyém volt-e vagy sem, tényleg nem tudom. )

 

 

6:18-kor indulok el a cserépfalui iskolából, de az idén a kapuban jobbra fordulok, hogy a jubileumi alkalomból megkezdjem 102,23km-es utazásomat a Bükk vadregényes tájain, közben érintve a hegység szinte összes régióját és kiemelkedõ pontját, és hogy felkapaszkodjak összesen 4460m szinten, mondjuk az alaptáborból a Himalája csúcsára. Nem indultam még 100km-es túrán, ez a betegség valahogy elkerült idáig, bár megfertõzött néha a 75km. A Less Nándor túra a kedvenceim közé tartozik, sõt most már a legkedvesebb a szívemnek, amin mindenképpen el kell indulnom, és hogy nem fordult még elõ az 5 éves „pályafutásom” alatt, hogy az adott túrán ne a maximális hosszra kiírt távot válasszam, most adott volt a ziccer, a 100km. Ez lesz az „én százasom”, ami átejt a tûzkeresztségen, és végleg „férfivá” avat, ha „nem öl meg”. Mint késõbb látni fogjuk, kis híján megölt, de a végére kibújt belõlem az „ördög” és talán végleg „feltámadtam”. Volt, aki óva intett, jogosan, hogy ezzel a keménynek ígérkezõ túrával kezdjem az „extra távok” sorozatát, de mivelhogy életem elsõ teljesítménytúrája a Mátrabérc volt, így ez a vállalás sem lógott ki túlzottan a sorból.

 

Most itt vagyok, és gyenge „kocorászással” elérem a Bükk „Keleti Fõcsatornáját” a Hór-völgyet, elnyel a rengeteg, az én vadonom.. Újra itthon vagyok. A „bélcsatorna”(ez szépen mondtam!) ma még túrázók ezreit fogja magába szippantani, és megemészteni, (mint ahogy mi a pontokon a rengeteg szívélyesen felkínált élelmiszert, ami rendesen elgázosít mindenkit.), de most még csak néhány tucat korán-kelõ, fõleg hosszútávos túratárs tapossa McAdam elmúlhatatlan találmányát, a zúzott-kõ utat. Reggeli bemelegítésnek felszaladunk a Suba-lyuk barlangba, ahol személyes emlékek rohannak meg, és repítenek el (poén a kiadóban, vagy Józsinál), és csak a csúszós köveken lefelé zuhanás közben válok amnéziássá, ha élni szeretnék, és nem „repülni”. „Betyáros” volt innen lesinkózni. Végre újra szilárd kõzet van a lábam alatt, 25cm vastagságban elterítve, ami tán már 100 év óta stabilan tûri, hogy nyílt forgalmú országútként funkcionáljon. Régebben még távolsági autóbusz járattal is végig lehetett itt zötykölõdni, de a zötykölõdés akkoriban máshol sem volt furcsaság, bár útfelújítási alapok gyökösítése miatt, újra reneszánszát éli közútjainkon. Ma már személyautók is ritkán tévednek be a gödrös terepre, én is utoljára a 80-as évek végén jártam itt a „kispolszkimmal”, míg le nem szakadt a futómûve, azóta nem kísérletezem csak gyalogosan. (Ja! Ismétlés a tudás anyja!) Hála így csak egy erdõgazdasági autó próbál sáros hidegzuhannyal megkínálni, de célt téveszt. Majd legközelebb. Ahogy haladok, beérem a teljesítménytúrázás egyik „zászlóshajóját” Vándorcsillagot, aki ugyan nem ismer engem, bár már találkoztunk futólag, de én a rengeteg beszámolóból, amit róla és tõle olvastam, már régen „családtagnak” tekintem. Most veszem a bátorságot és megszólítom, bemutatkozom, és jólesik, hogy elbeszélget velem. Majd következik Bubu, akirõl már szintén sokat olvastam a túrabeszámolókban, és neki is bemutatkozom. Jól indul a napom, jó kedvem támad. Az Oszlánál összeverõdünk újra, de gyorsan tovább állok, bizsereg a talpam, a hegyoldalban szeretne már végre csúszkálni.

 

Ez most valahogy „vér nélkül sikerül”, bár hozzánk szegõdik egy 12000 éves kutya (most olvastam, hogy 12ezer éve társa az embernek), amilyen könnyen õ szalad fel a „meredélyen”, mélyen elgondolkodtat fizikai korlátaimról, amikor a hozzá képest óriási testemet végre lihegve dobom ki a szintútra. Rögtön kocogni kezdek, ez viszont jó. Ebbõl még lehet valami jobb teljesítés. Már indulni készülök az Ódor-vártól, amikor Kékdroid és Kerekrepkény éppen leereszkednek a sziklákról, ahol néhány felejthetetlen képet készítettek az ország egyik legszebb panorámájáról. Kis híján elkerüljük így egymást, de nagy örömömre mégsem. Répáshutáig társulunk, van mit mondani, január óta nem találkoztunk. Jó ütemben haladunk a két fáradhatatlan túratárssal, és közben persze fényképgyártásra is jut idõ, valahogy mégsem veszik a lendületünk. Tebe-pusztán például az út melletti csenevész bokrokon és elszáradt „kórokon” mindenfelé nagy mûgonddal „legyártott”, bonyolult mintázatú pókhálókat rajzol ki, néhol tömegesen, a reggeli párán átszûrõdõ ébredõ napsütés. Közelrõl szemlélve látszik, hogy a páracseppek piciny igazgyöngyei, amelyek közepén valóban fekete lyuk látható, hogy tényleg felfûzhetõk legyenek, a pókfonalat szép sorjában körbefonva, a „pusztai” ékszerbolt útszéli kirakatát díszítve, különleges mintázatú, tünékeny nyakékeket varázsolnak a hálókból, hogy mi „járókelõk” tátott szájjal bámulhassuk azokat. (Nem kamu! Lsd képgalériám!) Belépek én is a „fotóklubba”, ami a rét sarkán található ellenõrzõ ponton további emlékképek készítésébe torkollik. Közben Kékdroid „felvilágosít” mindnyájunkat arról, hogyan kell az „asztalon dugni”. A futók „dugóka” nevû készülékérõl van szó, amivel a ponton igazolják megjelenésüket és a mûvelet, amit ilyenkor elvégeznek, a „dugás”, mondja. Majd betérünk a Répáshuta felé vezetõ Balla-völgybe, amit egy „jobbossal” a Csúnya-völgyben folytatunk, vadregényes, „ember nem járta régi jelzésen”. Egy késõbb megismert túratársam, akivel végül a túra zömét együtt teljesítettük, valahol Hármaskút környékén még mindig a Csúnya-völgyrõl áradozott a feleségének a telefonban, ilyenképpen: „és voltunk a Csúnya-völgyben is, ami Nagyon szép”. Nem kell több kommentár a völgyhöz. Amíg az érintetlen természeti környezetben fürdünk, hátulról hirtelen igazi gyorsvonat érkezik, István, aki néhány mondat után gyorsan köddé válik, mintha csak egy pillanatnyi látomás lett volna. Õ már csak ilyen. Mi pedig „zselé gyalogbékák” vagyunk, hogy idézzem a tõlem éppen nem messze lépdelõ „klasszikus” szerzõt. (Ha már nekem semmi eredeti nem jut eszembe!) Egyébként a Tárnics Tanösvényen haladunk, amit egy késõbbi családi kirándulásra máris „betáraztam”. Szeretem a tanösvényeket, olyan meghitt az egész, és tényleg minden annyira érdekes lesz tõlük, de valahogy ritkán adatik meg, hogy úgy „istenigazából” egyet is végigjárjak, inkább csak véletlenül akadok bele 1-2 stációba. Leggyakrabban a saját tanösvényeimen bolyongok, ahol számtalan képzeletbeli információs tábla lebeg elõttem. Tanösvény az egész természet, hiszen még nem jártam olyan, akár az elsõ pillanatban érdektelennek és unalmasnak tûnõ zugában, ahol ne fedeztem volna fel valami érdekeset, valami újat, valami nagyon elgondolkodtatót és szépet. Mostanában gyakran letérek a kijelölt utakról, ahol szabad, és így szinte elveszve a vadonban érzem meg az igazi szabadságot, támadnak teljesen új gondolataim. (A múlt vasárnap fényképeztem virágzó prémes tárnicsokat a fennsíkon. Nagyjából hasonló kitettségben, a megszûnt kisvasutak nyomvonalán lehet õket megtalálni, szórványosan, az út szélén, az északi oldalon. A jelzett utak mellett én sehol nem láttam belõlük, mintha csak „tudatosan” szeretnének elbújni a világ szeme elõl ezek a törékeny, kicsiny virágok lsd képgaléria.). A Bükkben egykor oly gyakori szénégetõ és mészégetõ boksákat, amik fiatalkori kirándulásaim visszatérõ elemei voltak, lassan már csak ilyen „szabadtéri múzeumokban” lehet megtekinteni, mint itt, az egyik rét sarkában. Aztán elérjük a tanösvény sarkalatos pontját, a Pénzpataki víznyelõbarlangot, ahol a pontõr sráctól kapunk részletes és kielégítõ (és lelkes!) tájékoztatást a „komplexum” lényegét tekintve. Ezt egyébként egy nagyon komoly információs tábláról is megismerhetnénk, de ezt csak lekapom, tökéletesen kielégít az idegenvezetés. Az egész hely nagyon emlékeztet a Szent György hegyen található jégbarlangra, ami még a legmelegebb nyári napokon is hûtõszekrényként viselkedik. Ha leereszkedünk, amitõl a pontõr óva int, megérezhetjük a Bükki Sárkány utolsó, jeges leheletét (miért nekünk nem lehetett saját sárkányunk?) folytatom tovább a szokásos képzelgéseimet. Mindesetre elhatározom, hogy a mai napon az utolsó jeges leheletemig küzdeni fogok, na nem Szent György, hanem a szintidõ ellen. A falu határában megugrok. Hálás vagyok a „Nagy Kettõs” társaságáért. Tõlük, sok minden más mellett a természetszeretetet, a szilárd emberi tartást és kitartást és a következettséget igyekszem átoltani személyiségembe.

 

Kipróbálom futó izmaimat, de Répáshután beérem Józsiékat, akik „befognak”, így újra csak „gyalogbéka” leszek. A túra elsõ szakaszában, a jó idõtõl és az elszántságtól feldobódva élénk társalgásba fogunk, ami a hátralevõ majd 20 óra során is csak ritkán lanyhul. Józsi mesélte, hogy volt egyszer egy túratársa, aki egy alkalommal 130km-en át szóval tartotta, és soha nem fogyott ki. Nos, egy teljesítménytúra így válhat szellemi tornává is, ahol, ugyanúgy, mint a sportban, kisebb holtpontok után mindig újra indul a beszélgetés fonala. Hamar a Bánya-hegyi parkolóhoz érünk, ekkor még nem sejtve, hogy még ma éjfél körül, ez a hely lesz a tanúja életem egyik fordulópontjának. Közben megismerem közelebbrõl Józsi partnerét, akit Tamásnak hívnak, akkor még szintén nem sejtve, hogy sorsunk fonala egy jó idõre összekapcsolódik majd. Milyen érdekes, hogy a tavalyi Less Nándoron is éppen „egy Tamással” ismerkedtem meg, és kötöttünk jó barátságot. Mondom én, hogy ez a kedvenc túrám! Nagymezõig kirobbanunk, már érzem, „nem piskóta” csapatba csöppentem. Aztán Tamás valahol lemarad egy idõre, de egy ilyen túrán a vonat csak lassít, soha nem áll meg, a vonat nem vár, különösen, ha Józsi a mozdony, aki az egész mezõnyt húzza maga után, megyünk, mint a Transzszibériai expressz. Most kettesben haladunk tovább, a mozdony és a kocsija én (hogy tovább folytassam a képzavart és a túrát). A Nagymezõrõl már egyszer leírtam minden szépet és jót még 2007-ben, így bármilyen csábító lenne is eltölteni itt egy „oldalacskát”, most nem teszem. Beszéljen helyettem egy gyönyörû természetfotó a galériámban, amiért minden felelõsséget áthárítok a Nagymezõre és a NIKON cégre. Így fájó szívvel, de töretlen lendülettel távozunk. Néhol õszikéket (õszi kikerics) látok „színleni”, amikrõl Arany János híres versciklusát elnevezte. (Hatóanyaga a colchicin köszvény ellenes szer, szilárd tumorok ellen vethetõ be, tönkreteszi a daganatot ellátó ereket. Most olyan megoldást találtak ki, hogy a szervezetet ne mérgezze meg). Innen már csak egy ugrás Bánkút, a Bükk-hegység szíve és idegközpontja (2n1-ben), ahol minden évszakban lüktet az élet, most is. Józsi nem lassít, az expressz a turistaháznál nem áll meg, de én kiugrom belõle egy kávéra, a „restibe”. Türelmesen kivárom, amíg lefõznek elõttem vagy 30 capuccino-t, de eljön végre az én idõm, és most nekem fõznek 30-at. Délutánra asztalt foglalok, és úgy döntök, hogy egy jó 4 órás, 20km-es, 1100m szinttel megkínált kirándulást teszek az északi-keleti Bükkben, hogy aztán visszatérjek ugyanide, hogy folytathassam végre a túrát. Az ablakból látom Tamást elhúzni az épület mellett. Utána eredek, de bottal üthetem a nyomát, érezve a „tét súlyát”, ma itt mindenki irtózatosan nyomul. Megszaporázom lépteimet, de igencsak pörögnöm kell egy darabig, hogy végre megpillantsam Tamást, amint lefelé kocog a kéken, majd egyesülve, közös erõvel pár perc alatt befogjuk Józsit, együtt végre a csapat, ami „Bánkút-Isoráz”-ig együtt is marad most már, egy nagyon kellemes hangulatú kora délutánt töltve együtt a hegyekben.

 

Most vagyok csak igazán bajban, mert rájöttem arra, hogy egy 100km-es túrán dupla annyi esemény történik, mint egy 50km-esen, tehát, ha mindent részletesen szeretnék megörökíteni, ami nem lenne rossz, ez az iromány messze meghaladná a tõle elvárható terjedelmet, és a végén még nekem is itt kellene éjszakázni vele, ha szeretném végre befejezni. Ezért kénytelen leszek sûríteni az eseményeket, vagy egyes részeket kihagyni, hogy beleférjek a „szintidõbe”. A Mártus-kõnél azért mégis elidõznék. Na nem a felénk magasodó geológiai jelenség ejt rabul minket, hanem az a ránk mosolygó erdei virágszál, aki mellékesen pecsétet osztogat, és ráírja a papíromra 12:15. 6 órája vagyok úton, és nagyjából az út 1/3-át tettem meg idáig, ami egyelõre elfogadható teljesítésnek látszik. Majd nekivágunk a Dédeseknek, és hegymászó falak mellett elhaladva rövid idõ alatt összeszedünk jó 200 szintet. Egy futó srác itt éli át az egyik holtpontját, és most gonosz leszek, megnyugtat, hogy nekem még nagyon jól megy. A gerincen várom (nem gerincem vágom) a többieket, a várat mégiscsak túlerõvel illik elfoglalni. Kis kanyargás következik az õsi szerviz-úton. Mi elfekszünk a tisztáson a pontõr sátra mellett, és elirigyeljük tõle a szép kilátást, de Józsi egy újabb feladattal, „hegyes botját lándzsaként elõreszegezve” megostromolja a fellegvárat, a magasba tör. A vár falán keres egy kis táblácskát, arról kellene leírnia valamit, bár állítólag a többiek látták régebben, de sehogy sem találja. Lehet, hogy még a törökök csenték el bosszúból, amiért kifüstölték innen õket egy pár mázsa lõporral még annak idején. Most „bottal ütheti a nyomát”, s elkeseredésében „nagyot ütne a szamár fejére” (de elugrok). Sebaj majd visszajön, hoz erõsítést. A várból egy (ki)irtó meredeken rohanunk le a Pírító-kõig, de ez nem akadályoz meg bennünket Tamással abban, hogy a hazai állatvédelem helyzetét ne vesézzük ki gyökeresen. Egyetértünk abban, hogy az erdei vadállatok számát az ember és az erdõ (és nem a lelõtt állatok) érdekében szabályozni kell, persze nem mindegy milyen módszerekkel. Én kipróbálnám azt is, lehet e még valahogyan önszabályozó az erdõ. Elképzelhetõ, hogy egyes szakmáknak áll érdekében, hogy ez a felfogás legyen a köztudatban, most már a mienkben is. Bár az emberszabásúak után a disznók a legközelebbi rokonaink (némely embert látva nem nehéz elhinni), az ember és a sertés törzse nagyon hasonló, és a szervei is hasonló helyen vannak, azért a vaddisznókat szerintem sem árt kordában tartani, ezt nem úgy „tudományosan” mondom. Már azt is kitárgyaljuk, hogy mélyen elítéljük az élõ-csalis, „bébihalas” horgászatot, mire a völgybe érünk. Kicsit álszentek vagyunk, mert a halételeket mindketten imádjuk, különösen „BB”, aki nagy vehemenciával kezdi sorolni, miket szeret, ill. tud készíteni (megjegyzés: Cserépfaluban még a B betûnél tartott.) A völgyben cipõtakarítás, bokaigazítás, futómû zsírozás következik (ez utóbbit teljesen szó szerint értve!!), majd elindulunk egy nagyon kellemes sétára Mályinka irányában a kéken. Csapataink frontális támadással behatolnak a faluba, de csak a kék kereszt által határolt kicsiny területet vesszük birtokba egy pár percre. A ponton ismét találkozunk egy szimpatikus párossal (fiú+lány) (Miklósék), akikkel egy jó darabig felváltva „üldözzük” egymást. Talán a Szalajkában látom Õket utoljára, amikor „depóznak” (ez nem a narkózás egy formája!). Sõt akkor látok utoljára, mert lassan besötétedik!

 

De most még a Csondró-völgyben járunk, a (Mikes)Kelemen erdészház felé tartva meredeken emelkedik háromfõs csapatunk a kék kereszttel együtt. Társaim már elõre beharangozzák, hogy milyen élményekben lesz részem, s én, aki mindenáron azt szeretném elhitetni magamról, hogy mennyire szeretem és ismerem a Bükköt, bevallom, hogy itt még nem is jártam. Tehát maradjunk inkább a „szeretemnél”. De azt nagyon. Az ilyen szép helyeket meg különösen. Józsi megy töretlenül elõl, mint egy nagy felfedezõ, egy India Jones, majd csak az erdészház elõtt 1-2km-el török az élre és teszek egy „robbantási” kísérletet. Most, hogy írok, próbálok visszaemlékezni arra, amit láttam, és szavakat keresek hozzá, de helyette érzések és hangulatok támadnak fel bennem. Hallom a sziklák közt csörgedezõ patak hangját, ami esõzéseknél, mohával borított, meredek sziklafalak között rohanó vad hegyi folyóvá dagadva sodor magával mindent, köveket, gallyakat, fatörzseket. De most békés, és nem esik nehezünkre itt-ott átkelni rajta. Látom magam elõtt társaimat, mintha egy brazíliai õserdõben törnének elõre rendületlenül, elszántan, erõsen, minden félelem nélkül, távol a civilizációtól. Nem áthaladnak a tájon, hanem beleolvadnak abba, részévé, lényegévé válnak, jelenlétükkel értelmet a adnak a jelenségnek, a szépségnek. Eltörpülnek ugyan a sziklák mellett, mégis óriásoknak érzem õket. Nagyszerû társak. Ahogy kinyílik az egyre színesedõ erdõ, és hirtelen éles kontúrokkal mutatja meg magát az a sokféle zöld, piros és sárga a kék háttér elõtt, nem kisebb érzelmeket kavar fel bennem, mint elõbb a völgy. A legszebbek a juharlevelek, amelyek klorofilja már elbomlóban van, és így foltokban elõbukkannak az idáig rejtve tárolt színanyagok. (lsd képgaléria). Elidõzök a Kelemen erdészház forrásánál, ahol a nyár utóvédjeként virágzó boglárkák mosolyognak rám, amíg leiszom magam. Aztán újabb menet Szentlélekig, útközben a Látó-köveket már látni és fényképezni is élmény, nem még kilátni róluk. Szentlélek után, ahol egy a tatárjárás elõtt már létezõ kolostor romjai mellett haladunk el, egy nagy zuhanással érünk Ómassára a Száraz-völgybe, valami Józsi által emlegetett szalag nélküli szalagozáson. Hát a bokánkkal nincs gond az biztos, ha ezt kibírta. Itt tudom meg az ellenõrzõponton, ahol egy erdélyi kopó üdvözöl minket, hogy 9 magyar kutyafajta van, de nem sorolom fel, melyik az a nyolc, pedig Tamás és a pontõr egymást túllicitálva sorolták fel. Még egy nagy menet Bánkútig. A sípályák mellett Józsit követjük, aki rezzenéstelenül nyomul. Egyszer csak hátranézek Tamásra, és azonnal összebólintunk, lekapcsoljuk a mozdonyt, és önjárók leszünk, nem bírjuk ezt az iramot. Persze Józsi max.1 virslinyi és pár szem krumplinyi elõnyre tesz akkor még csak szert, de mi Bánkúton tovább megülünk. Józsi minden áron „sóhoz szeretne jutni”, csak nehogy a Bálványon sóbálvánnyá váljon a „soksótól”. Elõkerül a só, és ha már nem hull a hó, amivel ijesztgettek a meteorológusok, legalább „sózik” mindenki, mint „állat.” Kell az ilyenkor. Nyalósó kéne az útra, mint a kecskéknek. Ennyit a Na és Cl ionok pótlásáról. Szólok Tamásnak, hogy nekem foglalt helyem van az étteremben, így ketten betérünk. Itt aztán mindent felvásárolunk, ami vélhetõleg plusz energiát szolgáltathat. Tamás a sörre esküszik, és lehet benne valami, mert ha jól emlékszem a kéken Józsi is bevágott egy 3dl-es Heineken-t, és azóta nem lehet bírni vele. Oroszországban élelmiszer helyett még csak most kapott szeszes ital besorolást kapott a sör. Eddig minden 10%-nál alacsonyabb alkoholtartalmú szert élelmiszernek nyilvánítottak. Na ja, ez a megoldás: hiszen a sör folyékony kenyér. Legközelebb kipróbálom, de azért nem egy 100km-es túrán kísérletezek. A Bálványra fel, és a Szalajkába le már könnyebben lejutunk, néhol belekocogunk egy kicsit, és közben lassan megismerjük egymást, ami nem árt, ha sötétre társak maradunk. Eleinte Tamás „robosztus” testét nézve van egy kis félszem, hogy le fog lassítani, ezt az aggodalmamat vele is megosztom, de közben kiderül, hogy a „nagy test” (amelynek nagy része erõs és kitartó izomzat) óriási erõt rejt magában (serpa versenyen is indult!!!!), így gyakran nekem kell összeszedni magamat, hogy tartsam az iramát, ami különösen a Fennsíkon feszes. Az utolsó pontot az éjszaka és az Istállós-kõ elõtt a Szalajka-vízesésnél találjuk, ahol aztán igazi terülj-terülj asztalkám vár, még Sûtõ Laci „süttette”/sütötte? rétest is kapunk bármennyit, bármilyen ízesítésben. Én 3 mákosat, mások másokat szednek ki egymás után, én már hót mák vagyok. Az elfogyasztott koffeines italok hatására a hangulat a tetõpontjára hág, dõlünk a röhögéstõl, sõt még egy idõközben megérkezõ kissé komolyabbnak (komorabbnak) tûnõ túratárs is megereszt 1-2 poént. Most már mindenen röhögünk, mialatt az idõközben beállt sötétségben komoran felénk tornyosul a Bükk legmagasabb csúcsa, az Istállós-kõ. Ránk vár. Azon gondolkodom, hogy a nevetésnek valami õsi szerepe lehet abban, hogy az embert megnyugtassa, felkészítse a következõ nagy teljesítményre, elûzze belõle a félelmet. Talán ezért nevettünk mi is ennyit. Emlékszem a januári Lefagyszon, éppen sötétedéskor valami hasonló felszabadultságot éltem át a Peskõ-forrásnál. Villanyt gyújtunk, és elindulunk. Nem mondom, hogy nagyon könnyen, de valahogy feljutunk. Mit is mondhatnék az Istállós-kõrõl. Aki ismeri, annak kár bármit mondani. Aki nem ismeri, annak is kár, hiszen hogyan is lehetne átadni azt, amit ezen a hegyen érzünk. Nem beszélve arról, hogy ezt a küzdelmet mindenkinek magányosan, segítség nélkül kell megvívni a heggyel és önmagával szemben. Ez a küzdelem csak a miénk, nem megosztható. Hiába vesznek körbe társaink, egyedül kell megélnünk, mint a halált. Mi az Istállós-kõ? Egy hegy, ami roppant gravitációjával, arra az egy órára, amíg felérünk, maga lesz a „szingularitás”, a mi saját „szingularitásunk”, a végtelen görbület a „téridõ kontinuumban”.

 

Na bekómáztam, az már biztos. Ahogy néha rá-rá nézek arra, amit írok, látom, hogy nagyon gyengécske, ráadásul fölöslegesen és erõltetetten poénkodó, pedig ugyanúgy, mint a teljesítménytúrázásban próbálom átlépni saját korlátaimat, elszakítani béklyóimat, hogy szárnyaljak és szárnyaljon a fantáziám, de nem mindig sikerül. Egy mentségem van csupán, hogy próbálok õszinte lenni. Nagyon szeretem pl. azt az részt, amit „Kékdroidékról” és „Józsiékról” írtam. Õszintén gondoltam. Korunk hõsei Õk, a teljesítménytúrázás „éllovasai” (félreértés ne essék, magamat nem sorolom ide, ez csupán az idei 4.túrám, míg mások már túl vannak a 40.-en is!) és senki más nem tudja elismerni Õket, csak mi saját magunk. Néha úgy érzem magam, mint egy botcsinálta „haditudósító”, aki fényképezõgéppel és „virtuális” jegyzettömbbel indul a csatába, de a füle mellett ugyanúgy süvítenek a golyók, és mellette csapkodnak a bombák. És csak ez a tudósító, aki bõrén érzi az egészet, és képes hiteles jelentést írni a „harcmezõrõl”, megismerni a „katonákat”, állíthat örök emléket ennek a generációnak, míg végül a szervert le nem törlik utódaink. De hátha nem törölnek, és egyszer, egy szép napon, a távoli jövõben valaki majd beleolvas az írásokba, és láthatja, hogy „ilyenek voltunk”…

 

„Mintha „tábortûz” ég õszi éjszakákon…” A lobogó tûz mellett kapjuk meg a pecsétet és az ellátmányt a Bükk tetején, és indulhatunk a következõ rohamra a Peskõ-kapu irányába. Társam térkép nélkül is tudja, mit akar, így gondtalanul lépkedek mögötte vagy mellette, a váltásokat is azonnal észleli, láthatólag itthon van, és otthon van a sötétben is. És most, hogy az Istállós-kõ gravitációs nyomásától megszabadult szinte szárnyalni kezd, most még nálam sincs baj, így önfeledten beszélgetünk. A legérdekesebb témákból csak kettõt. A sport szerepe a társadalmak életében. Ismeretei szerint Németországot a labdarúgás feltámadása segítette kihúzni abból a mélypontból, amibe a háború után került, segítve a nemzeti összefogást, a foci szeretete összekovácsolta a nemzetet. Lehet, hogy ez a bajunk, hogy soha nem sikerül bekerülni még egy „nyavalyás” EB-re sem, mondom. De társam megfed, mert szerinte ígéretes, ami most a magyar fociban zajlik. Úgy legyen. A másik: a korabeli Szabad Európa rádió magyar tudósítói dicshimnuszokat zengtek a „rákosi-féle” magyar Aranycsapatról, sõt a meccsekre is kijártak Svájcba. A többi „keleti” nemzet tudósítói (szlovák, román stb) nem értették ezt a viselkedést. Elég, ha mi értjük, és mi értjük. Bocs a kitérõért. A Peskõ-kapu közelében az elõttünk orrhossznyival járó Józsi egy helyes info-t kiált, de mivel a pozíciónk még nem az, amire Józsi messze a sötétbõl gondol, így tévesen dekódolt az üzenetet, és mindenhol keressük a pontot csak ott nem ahol van. Végül egy túratársnak gyanús lesz egy iszonyú nagy szikla, ami majd kiüti a szemünket, és végül is egy iszonyú nagy sziklát keresünk, amibõl nincs túl sok a közelben, tehát bingó. Tény, hogy az egyik szalagot elkötötték, és a mezõny jó részét elvitte téves irányban, így kisvártatva már mi kiabálunk az utánunk jövõknek, remélem, megértették, mit akarunk. Hamar átrándulunk a fennsíkon, a Cserepes-kõn, és a „Szép Kilátáson, elsuhanunk az Õserdõ mellett, de a Tar-kõ, az oly sokat megjárt Tar-kõ most megfog. Nehezen jutok fel, talán nehezebben, mint az Istállós-kõre. A Három-kõ felé már rosszul leszek, és görcsölni kezd a lábam, de kiáll. Elfáradtam. Elér egy iszonyatos holtpont, még szerencse, hogy lefelé menetben. Innentõl kezdve csak keservesen haladok elõre, bár az ütemem nem csökken. (Inkább jelentkeztem volna a hirdetésre, amit a minap láttam az újságban: Szarvasbõgés a Bükkben- 33000ft 3 éjszaka, félpanzióval, csak azt nem írták, kinek kell bõgni.). A zöld háromszög valahogy nem akar elfogyni, olyan végtelennek tûnik. Nem is beszélek, már csak egyre tudok gondolni: a Bánya-hegyi parkolóra, ahol meleg étel vár. De messze van. A társam bíztat, segít, Õ jól érzi magát. Ez erõt ad, és az, hogy tudom, innen a saját lábamon kell lejutnom, nincs más lehetõség. Az úton beér egy társaság, összevegyülünk, a sötét kezdi összegyûjteni a túrázókat. Mindenki ütemesen veri az aszfaltot, lassan összehangolódunk, mintha egyszerre mozdulnánk mindnyájan, szó nélkül haladunk. Leszûkítjük a tudatunkat, senkit sem érdekel már más, csak a következõ ellenõrzõ pont. Árgus szemekkel kémlelem a távolt, szeretném minél elõbb megpillantani a tábortûz fényeit, de semmi. Csak az ide-oda himbálódzó lámpáink fénye hasítja szét az éjszakát egy pillanatra, majd hátunk mögött a „szakadás” újra egybeforrad a sötétséggel. Megfogalmazódik bennem a gondolat: a parkolónál kiállok, feladom,vége. De ezt csak a racionális elmém diktálja, mintha csak próbára tenné, tesztelné a szilárdságomat, de az õsi limbikus kéregben még ott a küzdeni vágyás, a tudatalattim már elszánta magát a végsõ küzdelemre, bármilyen áron is. Kilibbenve szenvedõ testembõl Kolombusz jut eszembe, az Õ küzdelme, az Újvilág felfedezése. Hány és hány napon és éjszakán keresztül állt a fedélzeten a távolt kémlelve, de nem pillantotta meg a szárazföldet. Míg nem 42 napi reményt vesztett hánykolódás után, 1492.okt.12-én éjfél is elmúlt már, amikor a Pinta kormányosa távolban különös fényeket vélt felfedezni. Hamarosan felhangzott az árbockosárból a kiáltás: „Föld a láthatáron.” Nem örülhettek annyira Kolombusz és matrózai a Bahama-szigetek megpillantásának, mint én, amikor megláttam a Bányahegyi-parkoló tábortüzének különös lidérceit. Magamban ujjongva kiáltottam fel: Föld! Föld! Föld!

 

Most az ellenõrzõ ponton ülök végre, egy kényelmes asztalnál, és a babomat eszegetem. A „leves-molekulákat” mohón szedi ízekre a szervezetem. Tea is kerül, meg kóla, a koffein pedig jótékonyan árad szét ereimben. Könyörgök Tamásnak, aki folyamatosan remek állapotban van, hagyjon itt, és szegõdjön az új csapathoz, nekem idõ kell, míg összeszedem magam. A zöld jelzéstõl elérjük a rendszeres edzõpályám határvidékét, innentõl kezdve akár behunyt szemmel is hazatalálnék Cserépfaluba. Tanácsolja, hogy igyak Ca-Mg pezsgõtablettát, így teszek. Közben egy túratárs elemet kér tõlem a GPS-ébe, és igen-igen elcsodálkozik, hogy nem kérek érte semmit. Így a túrák során egy család vagyunk, s így neki is, mint egy családtagnak nyújtom át az elemeket, sõt Õ tisztel meg ezzel a kéréssel. Végül elfogadok tõle egy szelet Cerbonát, ilyen fajtát még nem ettem, legalább kipróbálom. Majd a poharamba vizet kérek, és belehajítom a pezsgõtablettáimat. Ahogy nézem a pezsgésüket, szinte elbûvölve várom, hogy feloldódjanak. Hirtelen különös érzés fog el: az elõbb még jó néhányan nyüzsögtek itt körülöttem, de mire felnézek, megszûnik a „pezsgés”, a tábor már kiürült, csak a kedves pontõrökre nézek kissé bárgyún. Azt hiszem, egy pillanatra elaludtam. És talán ez volt a szerencsém. Majd Tamást keresem, de hamar rájövök, megfogadva tanácsomat Õ is továbbállt. Lehajtom az italomat, megköszönöm a vendéglátást, és futva vetem magam az imbolygó fények nyomába. Csoda történt, egy szemernyi fáradtságot sem érzek, jól vagyok, és a lábam is tökéletesen mûködik. Egy darabig még Tamással haladok, de látva, hogy biztonságban van a többiekkel, leválok róla, és elindulok a kedvenc futópályámon futva. Érzem az erõt, mintha csak egy nagyon hosszú pihenés után kezdenék edzeni, az elmúlt 80km minden fáradtságát ott hagytam a Bánya-hegyi parkolóban. Az egész mezõnyt „lehajrázom”, és most már egyedül futok felszabadulva az éjszakában, és a hangulatomat még a rövid idõn belül bekövetkezõ szerencsétlen esemény sem tudja elrontani (mindmáig sem).

 

Kedvenc futószakaszom az Imó-kõ felé vezetõ kék kör, amit százszor megtettem már. Igaz most egy kicsit bozótosabb, gallyasabb, mint máskor, de ez itt nem szokatlan. Futás közben már évek óta nem estem el, az egyensúlyérzékem tökéletesen kifejlõdött, a szemem pedig folyamatosan lokátorozza az akadályokat, és legtöbbször a tudatom kikerülésével közvetlen információkat nyújt a mozgató szerveimnek a megfelelõ manõverekhez. Ami most történt velem, annak nem sok köze van a 100km-hez, sem az éjszakához, sem a futáshoz, egy vasárnap délutáni sétafikálásnál is megtörténhetett volna. Egy kisebb dupla fatörzset lépek át, és éppen, amikor a bal lábammal a hátulsó fatörzsrõl próbálok elrugaszkodni, hirtelen görcs áll a bal lábamba, de mivel a jobb lábam éppen a levegõben tartózkodik, a fatörzs tetejérõl, mint egy darab krumpliszsák egy pillanat alatt elõrezuhanok. A bal lábam beszorul a két törzs közé, a talpam nem tudom letenni, így az egyik lábujjam alám törik a puha orrú futócipõben, a másik oldalon, amerre zuhanok, a jobb kezemet nem tudom kinyitni, hogy a tenyeremre érkezzek, mert egy lámpát szorongatok a kezemben, így a jobb kezem gyûrûs ujja, ami az egész test energiáját csillapítja, rögtön eltörik, és a középsõ is nagyot kap. Majd végül a bal vállamra zuhanok, amit csak késõbb veszek majd észre a kolostornál. A zuhanás utáni elsõ gondolatom az, hogy vége, idáig tartott az út, innen már csak mentõkkel jutok ki. A következõ pillanatban felugrok, és bár elõször irtózatosan fáj a lábujjam, mégis futásnak eredek. A lábujjam csak a nagyon meredek részeken fáj jelentõsebben, amikor a cipõ orrához nyomódik, egyébként különös terhet nem visel, törött „kezem” pedig továbbra is markolja a lámpát. (Megjegyzés: megmaradok! Egyébként is a közelmúltban sikeres kettõs láb-transzplantációt hajtottak végre Spanyolországban, elsõként a világon. Úgyhogy fel a fejjel. Lehet, hogy szerencsés kéz- és lábtörést kívánt nekem valaki?) A pontnál beér Tamás, egy kisebb kavarás miatt, amibõl Õ kiált ki, így elém kerül. Az útra érve egyedül eredek futásnak, talán a senior aranyérmemet, amit évek óta megnyerek a Less Nándoron, még sikerül megmentenem. Jól érzem magam. Az 5km zöld nem gond, ezt a részt nagyon szeretem, jól futható, de a piros keresztre érve, a meredekebb részeken nagyon fáj a lábujjam, így furcsán pipiskedve szaladok lefelé, de megy a dolog, még jó, hogy a sötétben nem látom a szakadékot, amitõl egy pár centire kell elpipiskednem. A Barát-völgybe érve átszelem az új „gyalogbékaterelõt”, vagy átjárót, még nem fogtam fel, hogy is van ez. Nem baj, majd jövõre megfigyelem, merre ugrálnak a békák, arra ugrálok én is.  A Völgyfõ-háznál érem utol végre Józsit, az egyetlen túrázót, aki még a mezõnybõl elõttem van. Nagyon könnyen feljutunk Ódorvár-hegyre, és innentõl kezdve is jó hangulatban, változatos témákkal múlatjuk az idõt. Elmondja, hogy Õ is elesett még Cserepes-kõnél, de néhány karcolással megúszta az esetet. Aztán beérünk a kihalt Bükkzsércre, furcsa érzés átszelni az alvó falut, ahol egy lélek sem mozdul (hajnali 4 óra van). Itt már gyorsan elérkezik a végkifejlet, a kihagyhatatlan Nyomó-hegy. Még a feliratokat is elolvasom hûségesen, de valami baj van a felfogásommal, vagy a humorérzékemmel, mert semmit sem értek belõle. Az egyik pontõr éppen most jött a kilátóból, és azt mondja, látja az üldözõ boly lámpáit fényleni, valahol Bükkzsérc elõtt sorjában menetelnek az ösvényen. Kezdõdik a finis. Most bezzeg a pincék sem hangosak, csak a murci illat szûrõdik ki az útra. Bent pedig csendben gyûlik a széndioxid, a szorgos élesztõsejtek buzgón gyártják az etilalkoholt az éjszakában.

 

A buszmegálló táján járhatunk már, amikor személyesen Sütõ Laci, a „nagy fõszervezõ”, aki éppen néhány, a hajnali buszra váró túrázót búcsúztat, üdvözöl minket õszinte, kitörõ örömmel. A mi örömünk sem kisebb, hogy végre beértünk. Emlegetem neki a beszámolókat, amirõl annyit „ímélezgettünk” elõzõ években, de még személyesen nem beszéltünk egymással. Megköszönjük a rendezést, azt a félelmetes logisztikát, amivel a szálakat mozgatta, a hihetetlen jó, színvonalas és szívélyes ellátást. Hirtelen eszembe jut a hazafelé út, amit a megpróbáltatások után egyedül, autót vezetve kell megtennem, és siettetni próbálom az eseményeket. Végül a kedves invitálásnak nem tudok ellenállni, különösen így, hogy maga a fõszervezõ szolgálja fel személyesen az ételt. Némi szellemi torna árán én és Józsi is kisütjük, hányadik Less Nándorunk ez, majd átadhatjuk magunkat az önfeledt evésnek. Józsi még vasárnap valami forrás túrán vesz részt Miskolc környékén, de nekem ez már extrém, még hallgatni is. Egy miskolci túratársa még jól emlékszik rám az egyik Via Dolorosa-ról. Ez jó! Közben lassan beszivárognak a többiek is, legalább látom még egyszer Õket, jó hogy nem siettem. Lesz még idõm a volán mellett „aludni.” (Útközben hazafelé 2x kell megállnom egy pár percet szundítani, tényleg.) Elköszönök mindenkitõl, bár kezelni egy darabig nem fogok. Tényleg mindenki számít most nekem, azok is, akiket közelebbrõl nem ismerek, de az arcuk örökre belém vésõdött a túra során, és gondolom, hogy nem utoljára találkozunk. Külön köszönetet mondok Tamásnak a társaságért, és a bíztatásért, nélküle nagyon keserves lett volna. Jó, hogy megismerhettem, és bár eleinte úgy tûnt, hogy egy más világból érkezett, kiderült, hogy rengeteg kapcsolódási pontunk van. Például mindössze 30km-re élünk egymástól, és közöttünk egy gyönyörû domb- és hegyvidék terül el, amelyet mindketten rendszeresen látogatunk, akár az erdõben is összefuthatnánk néha. Meg hát Neki is a Bükk az igazi!

 

Hûen tükrözve a túrát, ez a beszámoló is hosszúra nyúlt, mint a rétestészta. Ideje befejezni végre!

 

Minden élõlény létrehoz nyomokat élete során. Ezek az életnyomok. Az életnyomok tudománya az életnyomtan (ichnológia). A napjainkban kialakuló nyomokkal a neoichnológia foglalkozik. Mi teljesítménytúrázók is ott hagyjuk mindenütt „nyomainkat” a világban, a hegyekben. A legtöbb nyom gyorsan elenyészik, örökre eltûnik. Talán néhány mégis megmarad, és emlékeztet majd arra, hogy itt jártunk….

 

 

Ez a link abba a kicsiny galériába visz, amely képeket a túrán és az azt megelõzõ vasárnapon a túra helyszínén vagy annak közelében készítettem. A Nagymezõs és a „nyakékes” képet szerintem mindenképpen érdemes megnézni.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/LessNandorhoz?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJGOw53r3aS47wE&feat=directlink

 

Szegedi József

-marton4-

Pétervására

2011.10.12

 

 

 

„Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon’... „

 

(Arany János: Epilogus részlet)

(vers az Õszikék versciklusból)

 

(Most olvastam Tiberius beszámolóját. Ha valami csoda folytán idáig eljut az olvasásban, üzenem neki, hogy az Eger Csillaga túra után én is nagyon feldobott voltam, és még vagyok is.)

Ez olyan, mint a filmek végén, hogy soha nem akar véget érni, még mindíg jön egy újabb felirat, vagy piktogram.


De most már tényleg vége! Tényleg vége? Nem! Eszembe jutott valami: „Tudod, az elsõ pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.”

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20112011.09.25 19:26:47
Eger Csillaga 50 túrabeszámoló 2011.09.24

 

A futás és gyaloglás segít megõrizni lelki egyensúlyomat, az idõ békés szigetét teremti meg számomra, ahol barátaimmal vagy egymagam gondjaimtól felszabadultan megpihenhetek. E szabadság birtokában kedvemre alkothatok, álmodozhatok, vagy szemlélõdhetek, s élvezhetem a természet szépségét. Ez az én magánbirodalmam, szent és békés magányom…” (idézet Kathrine Switzer Fuss és gyalogolj, negyvenen felül is fiatalon címû könyvébõl)

 

A SZOKÁSOS IDEGRÁNGATÓ BEVEZETÕ

Az Eger Csillaga teljesítménytúra teljesen hazai terepen zajlik a Bükkben, ami „az én hazám” a „Megye”. Biztonság-érzetet és nyugalmat áraszt magából, itthon vagyok. Ha a Bükkben járok, valahogy úgy érzem, mintha ki sem mozdultam volna otthonról, mert hogy ki sem. Lassan-lassan megismerem a hegység minden fáját, bokrát, és tisztásait, mint ahogy természetes, hogy az ember a kertjében, vagy a hétvégi telkén ismeri ezeket. Ezen nem csodálkozik senki. És el sem tudjuk felejteni, mert nem lehet. Hát, hogy lehetne elfelejteni. A Bükk a legszuperebb kert, vagy hétvégi telek, és füvészkert is egyben. Néha persze sajnálom, hogy a növények, bokrok, fák, virágok mellett nem látok kis leszúrt táblácskákat, ahol akkurátusan feltüntetik a növények nevét, mint a füvészkertekben szokás, mert iszonyatos erõfeszítésembe kerül, hogy megismerjem Õket, más részrõl ennél a megismerésnél nem ismerek nagyobb gyönyört, és kielégülést. Mert, ahogy valahol már egyszer mintha írtam volna, nem azért vagyunk a világon, hogy megváltoztassuk azt, a világ ettõl függetlenül így is- úgyis megváltozik, hanem azért, hogy megismerjük. Percnyi létében ez a legnagyobb küldetése az embernek a megismerés, ami sok tudós, és kutató a példa rá, gyakran a létfenntartás ösztönénél is nagyobb késztetés. Van még rá idõnk. A világ aranykora 100ezer milliárd évig fog tartani. Aztán jön a degenerált kor, amikor csak fekete lyukak léteznek majd. (Ez még nem lenne rossz!:)) Késõbb ezek energiája is elszivárog, elpárolognak, eltûnnek (Na!!!) Eljön a fotonok kora, az idõ rendezetlenné hullik szét, csak fényrészecskék maradnak…

 

„ELHAGYOM A VÁROST” (ISZKIRI)

Szokás szerint egyedül startolok a Szent Erzsébet Kollégiumból,7:45-kor, aminek udvarát gyönyörû virágoskert díszíti, olyan színes, amilyet csak a legszebb mesékben lehet látni. Ez a 4. „Eger Csillagám”, így most már nem lep meg, hogy a „Megye”székhely fõutcáján kell végigrohannom, és mintha a lakosok is megszoktak volna már így a 4. „évadra”, és ügyet sem vetnek rám, senki sem bámészkodik, csak egykedvûen ébredeznek a buszmegállókban, vagy a pékségek felé igyekezve, lassan eszméletre tér az egész város. De mielõtt végleg felébredne, mi csak úgy lazán, stikában kifutunk belõle, hogy pár óra múlva a másik oldalon újra „belefussunk”. A Tûzoltó-tér tájékán lelassít egy autó, leszólítanak, (mi túrázók mindenhol kiszúrjuk egymást, hová is futna valaki szombat reggel háromnegyednyolckor hátizsákban), a Szent Erzsébet kollégiumot keresik, a starthelyet. A mai jelszó: „Nyergelj, fordulj!” adom meg, majd a „parkolj, ahogy tudsz” következik, itt az Eger-patak szûk völgyében, ahová Eger belvárosa települt ugyanis korlátozottak az ingyenes parkolási lehetõségek, egyes fizetõkben pedig idõkorlát is van, ami nekünk végképp nem jó. De a magyar találékony nép, és ebben most biztos vagyok, így nyugodtan szaladhatok tovább.

 

A SZÕLÕHEGYEN-NEM VAGYUNK EGY SÚLYCSOPORTBAN

A szõlõhegyre érve, ahogy futok felfelé, érzem, hogy mai állandó társam a Nap, aki majd beragyogja az egész napomat, máris melengetõen és bizsergetõen simogatja végig a hátamat. Hálát adok magamnak, hogy a kora reggeli hûvösnek nem bedõlve, a lehetõ legkevesebb cuccot húztam fel magamra. A zsákom viszont nehéz, szokás szerint telezsúfoltam teljesen fölösleges dolgokkal, bár az utolsó pillanatban a fényképezõ állványt azért kitessékeltem belõleJ. Az egész éléskamrát viszont sikerült bepakolnom, mintha valami túlélõ túrára készültem volna, nem egy kellemes, laza kocogásra jó idõben, könnyû terepen. Amikor felfelé megelõz az elsõ futó, sérelmezem is nála, hogy Õ miért nincs úgy megpakolva, mint én, ez nem igazságos, egy GPS-t látok a kezében és ennyi. Ki tudja miért, mégsem hajlandó felvenni az út mellõl egy 10kg-os követ, és azzal futni tovább, hogy némileg kiegyenlítõdjenek esélyeink. Egy jó darabig azért a távolból tartom az iramát, de tudom, ha csak egy pillanatra is megállok egy bokrot megjelölni vagy lekapni, bottal üthetem a nyomát, bár nincs botom.

 

BORNEMISSZA, A BORT NEM ISSZA?

A szõlõhegyen már javában folyik a készülõdés a közeli szüretre, ami az idén hamarabb következik el, nagy a nyüzsgés mindenhol. A tõkék rogyadoznak a gyönyörûen kifejlett, egészséges kékszõlõ fürtöktõl, a gombabetegségeknek az idén nem sok esélye volt. Ha jól tudom a Hegyközség, (vagy tudja mi a „franc”) engedélyezte, hogy hétfõtõl szedhetõ a Cabernet Sauvignon, ez a „Franciaföldön” nemesített szõlõ, aminek termesztése talán éppen itt Egerben éri el az északi határait. És ha itt a Bükk lábánál, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál húzódó Eger környéki szõlõhegyeknek nem lennének ilyen különleges adottságai (hogy mik azok, az már nem fér ide) pocsék egy bort is lehetne belõle készíteni, vagy ha korán szedik le. De nem véletlenül ilyen híresek az egri borok, mint amilyen híresek. Ez az egyik azok közül, amire minden egri méltán büszke.

A borivásnak egyébként nagy hagyományai vannak Egerben. Ha jól tudom, nem régiben találták meg Dobó István 1552.10.05-i, a nevezetes várostrom alatt kelt napiparancsát, amiben teljes alkoholtilalmat rendel el a vár egész területére. Mivel az Eger Csillaga teljesítménytúrán vagyunk, veszem a bátorságot és beírom ide egy részletét, mivel máig ható, nagy tanulságokat hordoz.

„… Az végházunkban szolgáló nép az minket sújtó török veszedelem elejétõl fogva borban tévelyeg, oktalan állathoz hasonlatosan magáról mit sem tudván elfekszik, ennek után az földárokban gyönge és beteg testtel várja a másnapot. Adaték parancsolatul mindenkinek, hogy az vártartásunk szerint bortól minden bestye kurafi megtartóztassa magát, részegségében ne üvöltsön, esti szálláskor az danolást szintén elhagyja…..” (Datum Agriae 5.oktoberis anno dni 1552. Ruszkai Dobó István m.s.) 

Szerintem ezt a napi parancsot,.mint az alkotmányt a hivatalokban, minden egri „kocsmában” el kellene helyezni, hogy mindenki el tudja olvasni, ha egyáltalán még tud olvasni.

Dobó napi parancsának hatására (a cikkíró szerint!!!!!) Egerben hamarosan teljes alkoholtilalom lép életbe, ennek értelmében Egerben, és annak 500m-es körzetében nem lehet majd alkoholt árusítani és fogyasztani. A gazdákat kötelezik az alkoholmentes bor elõállításáraJ

Míg így fantáziálgatok, lassan elhagyom a szõlõvidéket, a gyönyörû látképet, az Eged a Várhegy és a Bükk dédelgetõ karjaiban lüktetõ várost, ami végleg kiúszik a képbõl, és elérem végre az erdõt.

 

SANYIÉK

Az „események egymás karjába adnak”, így futok Sanyiék „ölébe”, akikkel egy jó darabig együtt „kutyagolog”, majd’ futó tempóban. A kutyagolás dupla értelemben is az, mert többek között valahogy felröppen köztünk a kutyakalandok témája (melyik teljesítménytúrázónak, nincs tucatnyi ilyen élménye). Sanyi sok történetet elmesél, rendkívül színesen, de leginkább az maradt meg bennem, amikor az egyik túratársa, aki civilben „kutyaidomár”, túrabotjával fékezett meg egy rájuk támadó vérszomjas vadállatot. Na nem pofán vágta vele, ezzel senki ne próbálkozzon, hanem állítólag keresztbe rakta a két túrabotot, és kocogtatni kezdte a kutya orra elõtt, talán még mondott is valamit az ebnek, és „eb ura fakó”, a kutya ettõl kezdve megbûvölve, kezes bárányként követte õket az egész túra során. Írjon egy e-mail-t ha valakinek beválik a módszer, ha nem ír, akkor „Isten nyugasztalja!”.  És nyugodjon meg, ma már korszerû temetések állnak rendelkezésre: újabban alkalmazzák a holttest elfolyósításának módszerét (ez nem vicc, fõleg a halottnak nem), de valahogy nagyon szörnyen hangzik. De kutyatámadás után talán ez a legjobb megoldás, mondjuk a kutyával együtt elfolyósítani, hogy „maradéktalan” legyen a dolog. (állatvédõk kíméljenek!).

Latolgatjuk még túraterveinket is. Az én nagy álmom az okt.10-i Less Nándor 100, és erre invitálom Sanyit, mivel az öregfiúk versenyében, Józsival együtt, mi hárman szoktuk kiosztani egymás között az elsõ három helyezést. Annyira nem örül a 4400m szintnek, de szerintem, csak taktikázik és ott lesz, mert le akar verni engem. Ahhoz a túrához képest ez az Eger Csillaga 50 csak egy laza bemelegítõ, könnyed hétvégi „zsíroskenyeres” kirándulás.

 

 

SZARVASKÕ

Hirtelen, amikor egy hosszan emelkedõ, jól futható szakasz következik, elbúcsúzom társaimtól, akik éppen néhány „amatõr túrázót” terelgetnek „túrabotjaikkal” minduntalan a helyes irányba, s mint akit a kutya kerget, elrohanok és elnyel a „rengeteg” erdõ.

Szarvaskõig kellemeset kocogok a könnyû terepen. A „Jóisten” meghallgatta az imámat, mert a kék „legsusnyásabb” szakaszát egy újonnan keletkezett dózer út vezeti be, ahonnan már könnyû követni a nyomvonalat, és némi „aszfalt-balett” után lekacskaringózok Szarvaskõbe. Itt a helyi lakosság már összegyûlt a fogadásomra, és óriási ünnepléssel fogadják a befutó „championt”, szóval a kutya sem törõdik velem, láttak Õk már karón varnyút eleget. Így eseménytelenül vonulok át ezen a „tányér krumlipaprikáson”, a szûk völgybe bepréselt kicsiny falun, amelynek „Rózsadombja”, egy üdülõövezet, mutatva az emberek természet utáni õsi vágyakozását, hihetetlen módon kiépült az utóbbi években, csúcsában a várral szemezõ „ellenkilátóval”. A várba feljutni, legyek bármilyen állapotban is, valahogy mindig rendesen megdolgoztat, most is. A különbség csak annyi, hogy így 50km-el arányosítva bármilyen nehéz is, szinte pillanatszerû feljutni, amíg jó 25 évvel ezelõtt, amikor egy kiadós vasárnapi ebédet lemozogni szaladtunk ki, talán ez volt az egész heti mozgásadagom, és még ezt is „bõven” sokallottam.

Pedig egy kiadós vasárnapi kirándulásnak, futásnak, vagy bármilyen sportnak nagy szerepe lehet a következõ heti stressz feldolgozásában. Ezt a stresszre való felkészítésnek, prekondicionálásnak nevezzük, ami bizonyítottan csökkenti a késõbbi ingerre adott választ, elõsegíti a „coping”-ot, a megbirkózást, hogy új ingereket is kiborulás nélkül kezelni tudjunk. (olvasom az Élet és Tudományban). A mindennapi életben pl. a sport révén aktiválhatjuk szervezetünket, felkészítve más kihívásokkal szembeni megbirkózásra. Ezt már régen mondogatom, csak nem tudtam ilyen profin megfogalmazni. Persze a sport is lehet káros, jelenthet káros stresszt, ha az intenzitását nem a pillanatnyi erõnkön mérten határozzuk meg (Less Nándor 100 4400m szint????!!!).

Mindenestre „ami nem öl meg, az megerõsít” (mondja Nietzsche). Ez jó!!! Irány a 100-as!

A várban megkapom a „Futrinka utca” pecsétet, ami „Cicamicát” ábrázolja, és egy csokival is gazdagszik kalóriatáram. Betömöm a GPS mellé, ahol „Tárkányig” utazik, míg át nem lényegítem.

 

 

„GILETTE-KÁPOLNA” FELÉ – JÖVÕRE, VELED, UGYANITT

Felmászok a sziklákra, és még egy pillantást vetek az egyszerûen megunhatatlan panorámára, messze a szûk völgyben viadukton, alagutakon kanyargó évszázados „játék”vasútra, a „makett” falura, a távolban felsejlõ Mátrára, és tovább indulok, magányosan, de jó kedvûen. Ezek a magányos erdei kocogások az életem egyik létezési formáját jelentik. Miközben folyamatosan áhítozom az emberek társaságára, igazából egyedül érzem jól magam, a szabadság, a kortalanság, a tér-idõ végtelenjében való teljes feloldódás illúziója ilyenkor e legteljesebb. Mintha nem is mozognék, csak fut velem szemben az ösvény, könnyû leszek, nem érzem már a rám nehezedõ levegõoszlop irdatlan súlyát, a zsákom is leválik rólam, a belsõ szerveim felszívódnak, és valahol a thalamus táján meghúzódó õstudatom is ellebeg velem, feloldódik a semmibe, az örök Nirvánába. Teljesen megsemmisülök, hogy a következõ pillanatban más emberként szülessek újjá, és ez a folyamat a végtelenségig ismétlõdik futás közben, miközben 23 ezer féle enzimem bámulatosan összehangolt munkája biztosítja fizikai létem harmóniáját. A szervezet a legnagyszerûbb rendszer, a legnagyobb találmány, amit valaha „feltaláltak”.

Ahogy a száguldó ösvényt figyelem, mint gyermekkoromban, amikor lenyûgözve néztem a robogó vonat utolsó kocsijából a két fénylõ sínpár között összemosódó és elszáguldó talpfákat és kavicsokat, órákig tudtam bámulni lenyûgözve (ja 4,5 óráig tartott Pestre az út!), eszembe jut, amikor a héten kint jártam a kedvenc völgyemben. Az idén már sokadszor sütkérezõ kígyóval találkoztam, szokás szerint a földút nap által felmelegített nyomvájújában hevert egy kanyarban, mintha igyekezne magába szívni minden „csepp” meleget a nyárból, mielõtt végleg elvermel télire. Az a barna-fajta rézsikló volt, termetes hím példány, négy hosszanti barna csíkkal, szemvonalában a jellegzetes fekete csíkkal. Általában nagyon békés állatok, némi megfigyelés után felébresztem, és letessékelem õket az útról, nehogy az arra járó vadászok autója, vagy a tanyasi jármûvek elgázolják. Annyira nem tartok tõlük, hogy már kézzel piszkálom meg õket, hogy felébredjenek. De ez a kígyó most más volt, lényegesen hosszabb és szélesebb azoknál, mint amilyeneket idáig láttam, bár teljesen nyugodtnak tûnt. Megsimogattam a hátát, majd némi nyelvöltögetés után váratlanul, hatalmas rúgóvá alakult teste segítségével hirtelen lecsapott rám. És itt jön a 23 ezer enzim! Mire az egész akció tudatosult bennem, már jó 1 méterre voltam a kígyótól, gyorsabb voltam nála, így nem tudott megharapni, bár szeretett volna. Ezt követõen félelmetes, támadó állásba helyezkedett, és mint valami veszedelmes mérges-kígyó fenyegetett egy rövid ideig, majd egy szemvillantás alatt eltûnt a fûben, ahonnan még további fenyegetõ hangokat hallatott, ha esetleg lenne bátorságom utána menni….

Miközben így morfondírozok, a távolban elõttem feltûnik egy túratárs, László, akit már hátulról megismerek, hiszen tavaly is pontosan ugyanitt találkoztunk, és persze más túrákon is azelõtt. Nálam egy picit idõsebb, bár panaszkodik egy kicsit a „beállításra”, de olyan erõs és „régi motoros”, hogy gyalogszerrel gyakorlatilag nem lehet utol érni. Nagyon megörülök neki, egy darabig együtt haladunk, de nekem a Gilitkánál ki kell állni, Õ megy tovább. Semmi gond, futva utolérem, és majd folytatjuk tovább, de másképp alakult.

A Gilitka-kápolna, a Kilit püspökrõl elnevezett völgyrõl kapta a nevét, és a nép ajkán becézgetve lett Gilitka belõle. Én még népiesebben csak „Zsilettke-kápolnának” becézem ezen túl. Szóval itt ki kell állnom, hogy megszabaduljak a hátamat deformáló spájztól. Sajt, energiaital, sóskifli, ezekkel már nem lesz gond. Amúgy „sajtlovag” vagyok, a Magyar Sajtlovagrend (ma tudtam meg, hogy van ilyen, és hogy ma van a napjuk) önjelölt levelezõ tagja, ugyan is imádom a sajtot. Az energiaitalt, korunk fogyasztói társadalmának egyik zûrös melléktermékét kortyolgatva jut eszembe, amit nem régen olvastam valahol, egyszerûen nem tudom kihagyni akkora poén. A cikkszerzõ az amerikai szupermarketek óriási, sokszor lebénítóan gazdag választékára panaszkodik, felsorolva egy csomó példát. Azt írja például: A mi szupermarketünkben 56 féle wc-tisztító kapható, már ettõl kedve támad az embernek Észak-Koreába kivándorolni. (Ott mindenestre biztos könnyebb lenne választani.)

 

MEGVAN A FUTÓTÁRSAM- PORZIK AZ ÚT UTÁNA

 

Amíg eszegetek, elhúz mellettem valaki, de a nagy kaptatón a „köröndökön” hamar beérem. Megtesszük a becsületkört a „romházhoz”, hiszen így becsületes, csak teljesen fölösleges. Ezen az ügyön már „összeszólalkozunk”, és így teszek szert egy állandó társa, bár kissé hullámzóan „hektikus” teljesítményünk idõnként elválaszt minket egymástól, majd a legvégén, 2 perccel a félnégyes pesti gyors indulása elõtt „teszem fel” a vonatra. Valamilyen „Szabolcs” (esszté) maradjunk ennyiben. Beérjük Lászlót, addigra felpörögnek a motorok, így csak egy gyors búcsút intünk és elrobogunk. A további beszélgetés most elmarad, de semmi gond, találkozunk „jövõre, veled, ugyanitt”. Én itt leszek. Társam „õrült” iramot diktál lefelé, de tartom, legalábbis nagyságrendileg a sebességét. Ahogy hosszú nadrágjában fut, szinte porzik utána az út, nem kis játékos. Persze ez az iram késõbb majd visszaüt, kicsit leamortizálja magát, de remek üteme azért végig megmarad a túra során.

Elérkezünk arra a pontra, ahol tavaly boros-kannák „lepték el” az erdõt, a fõrendezõ, Gyula jóvoltából, de most a rajt-célban vannak fontos igazgatási feladatai (errõl még késõbb lesz szó). Ez a hely mit sem változott, továbbra is a Bükk egyik legszebb pontja. Így kora õsszel pedig olyan szín-orgia veszi kezdetét, ami a beesõ nap fényétõl ragyogva, annyira gyönyörû, hogy szinte fáj. Egy pillanatra behunyom a szemem, a szemhéjamon is átsüt a nap, és bizarr érzésem támad, mintha szédülnék, és a körülöttem lévõ fák életre kelnének, és ahogy futok, szinte kézrõl-kézre adnak tovább, hogy már semmivel sem kell törõdnöm, egyszerûen úszok a boldogságban. Majd a következõ pillanatban kinyitom a szemem, a varázslat nem törik meg, minden ott van, a fények, a színek, a hegyen pedig jó tündérek laknak, érzem, hogy figyelnek, itt vannak körülöttem, vigyáznak rám, nem eshet semmi bajom. Amit átélek, lefosztva róla a mítoszt, nem más, mint a közelmúltban igazolt UV-függõség, ebbõl élnek a Soláriumok is. Komputertomográfiával vizsgálták meg a regionális agyi véráramlást és az UV-fény a drogaddikciós mintázatra hasonlító elváltozásokat okozott az agyban.

Lehet, hogy a társamat is az UV piszkálja, de jóvoltából úgy lerobbanunk a hegyrõl, hogy még ezt a mondókát sem érkezek elmondani: Egy hegy megy, szembe jön egy másik hegy. Én is hegy, te is hegy, nekünk ugyan egyre megy. Hát nekünk igen, egyre megy, és még jönnek utánunk egy páran akiknek szintén.

 

„TÁRKÁNY FELÉ FÉLÚTON”- AZ ÚTON FUTOK

Az aszfaltúton lemaradok egy kicsit,már nem is látom, hol van a srác, amikor megpillantom végre, éppen elmellõzi a piros kereszt hirtelen „jobbosát”, ami leválik az útról. Kiabálok utána, meghallja és visszakiált. Ugyanígy kiáltott fel 2007-ben az elõttem járó társam a mocsárból az útra, amikor belevesztem a növényzetbe. Akkor még fordítva haladt a túra, de ezen a ponton a kiabálásnak úgy látszik, hagyománya van. Újra „édes-kettesben” vagyunk, törünk át az acsalapuson, amelynek levél-mérete, talán a csapadékhiány miatt, a felét sem éri el, mint egyébként szokott. Azért szép így is, csak nem érzem magam dzsungelharcosnak, mint más csapadékosabb években, amikor erre járok. Hamar felérünk a tetõre, s hogy Moiwa beszámolóiból lopjak egy rendszeresen visszatérõ gondolatot „jó társaságban gyorsan repül az idõ”.

Elkezdjük a leereszkedést Felsõtárkány felé. Viszonylag jó ütemben haladunk, de ez nem akadályoz meg mögöttünk jövõ néhány futót, hogy simán elrobogjanak mellettünk. Na ja, ez már más mûfaj, mint a miénk. Már az elsõ futó után azon tanakodunk ki lehet, de ahogy jön a többi, nehogy kilyukadjon az oldalam utána szólok: hát Te ki vagy, valami „Nagy Ember” az biztos, merthogy úgy futott, mint a nyúl, vagy inkább egy impala. Végül ebben maradtunk, hogy õ a Big Man (még jó,hogy nem Big Mac). (Ma van a nyelvtudás világnapja, na ennek is adtunk egy pofont!) A következõ futóval már taktikusabb leszek, hogy abban a 10s-ben, bár mi is õrülten rohanunk, amit a hallókörzetünkben tölt, tisztázhassunk mindent, kik azok az emberek, akik csak úgy lazán, se szó,se beszéd „le mernek gázolni minketJ.” Így mielõtt arra kérem, hogy mutatkozzon be, megteszem én. Bingó! Ugyanis kiderül, hogy névrõl már ismer, és hogy én is. Tiberius az, a „nagy Tiberius”, akinek ha látóterembe került, mindig élvezettel olvasgattam a beszámolóit, s mintha valami ilyesmit mondott volna Õ is nekem. A beszámolók alapján volt egy elképzelésem róla, s ahogy futás közben egy pillanatra kedvesen visszafordult, valóban az az arc, és nemes tekintet találkozott az enyémmel, amit annak idején elképzeltem magamnak, amikor az idõnként kissé szenvedélyes, de nagyon színvonalas beszámolóit olvasgattam. Akkor gondoltam arra, hogy a sport nem pusztán erõ és sebesség kérdése, hanem ennél jóval több, hiszen a sportember egész személyiségével küzd, s a mindennapjait, az életmódját is áthatja ez a szenvedély. És az élsportoló szükségszerûen nemes, és intelligens, mert Õ az, akit rengeteg ember néz, figyel, és példaképének tekint. Még belefér a pár másodpercbe, és kérésünkre megnevezi az elõtte futót, majd búcsút intünk ennek a „nemes rómainak”, hagy robogjon tovább, és „írjon történelmet” a többi kiemelkedõ társával együtt. Nemrég kimutatták, hogy az ismerõs arc felfedezésekor egy N170-nek nevezett agyhullám keletkezik. Remélem, ezentúl ha Tiberius elszáguld mellettem, egy pillanatra barátságosan összesimulnak N170-es agyhullámaink.

Lassan leérünk a völgybe, és míg én kiállok egy újabb bokrot megismerni a Bükkbõl, és ünnepélyesen felszentelni, addig a társam lát egy rudli (csapat) szarvast átsétálni az úton.

Tárkányig ez az egyetlen említésre méltó esemény, majd következik az-az unalmas aszfaltos-szakasz a tóig, amit annyira nem szeretek.

 

FELSÕTÁRKÁNY ETETÕPONT-NEM VAGYUNK MI BAJKONURBAN

Ide már egyedül érkezem, társam némi „mókus-kaját” csipeget, így nyugodtan sétálgat. Nagyjából egy „zsíroskenyérnyi” elõnyöm van, akkor nyomom le a „deszka” utolsó falatkáit, amikor befut. De itt most ejtõzöm egy kicsit a szép környezetben. Szemben valami horgászverseny zajlik, vagy legalábbis nagyon sok ember rángat nagyon sok zsinórt össze-vissza, ami persze akad, az egyik csalit pedig elnyelte valami szörnyeteg, mindenki azt nézi, hogy küzd vele „az öreg halász”. Közben befut még egy futó, akitõl nem kell megkérdezni, hogy kicsoda, hiszen számtalanszor szerepelt már a megyei lap sportrovatában, mint befutó, híres ember. A zsíros-kenyérre fittyet hány, mint a többi futó is, és némi hidrálás után továbbáll. Meggyõzõdésünk, hogy Õt sem látjuk ma már többet, de ez is másképp alakult. Mivel a társam már annyi sót vesztett, hogy rentábilisnak látszik egy állandó sóbányát nyitni rajta, csípi a szemét rendesen, sót kér a zsíros-kenyérhez, ami nyílván az egészségtudatos „STOP-SÓ” program miatt kiment a divatból, így nincs. Most sajnálom már,hogy súlycsökkentés miatt a kézi súlyzóimmal egyetemben az utolsó pillanatban kiraktam a zsákomból a Yeti-GLOD Himalaya hamisítatlan himalájai só 1kg-os csomagját, garantált „futósó”. De mi ez itt, „sótörés”, vagy teljesítménytúra, egyébként sem Bajkonurban vagyunk, hogy sóval és kenyérrel fogadjanak, vagy mi a szösz. Hogy ne okoskodjak annyit, végül nem jegyzem meg, hogy a kenyérben annyi só van, hogy az több mint elég, és mintha a társam is érezné ezt, hirtelen rendbe jön a hagymászsíros kenyértõl. Tovább indulok, és a tó partján elhaladva a szokásos érzelemroham jön rám, amikor meglátok egy fiatal férfit, 2 év körüli kislánykájával a tóparton. A kislány csinos kis ruhácskájában érdeklõdve, közelrõl fürkészi a vizet, a benne mozgó különös lények kötik le a figyelmét. Nem állom meg szó nélkül, és megjegyzem a srácnak, eszembe jut, amikor jó 20 évvel ezelõtt vasárnap délutánonként néha kiszaladtam a kislányommal a tárkányi tóhoz, ugyanígy fürkésztük a tavat, és egy pillanatra visszaugrok a múltba a piros keresztrõl. Révedezés közben utolér a társam, újra együtt a csapat.

 

VÁRKÚT-NAGY-EGED

A Kövesdi-kilátóig, a húzós emelkedõn lemegy a zsíros-kenyér. Most is bejön ez a „jó társaságban” dolog, s amíg emelkedünk, rengeteg mindent megtudok a sráctól, többek között, azt, hogy Kékdroid az idén nincs itt. Kár, mert ez a túra állandó mûsorszáma mindkettõnknek, reméltem, hogy itt összefutunk, ha csak egy pillanatra is. Aztán a közelmúltban lezajlott erdélyi túrákról beszélgetünk, amiken a társam is indult, és amelyekrõl Moiwa írt részletes és színes beszámolókat, belinkelve az ott készült fotógalériáját. Várkútra a már említett futó sráccal érkezünk, Istvánnal, aki csak 2 évvel fiatalabb nálam, legalább is a naptár szerint. Ma 35km kemény futást ütemezett be magának, amit jó ütemben teljesített, ettõl kezdve pihenõ üzemmódba ment át. Persze ami nála a pihenõ üzemmód, az nálunk a csúcsteljesítmény, és akkor már túlértékeltem magamat. Várkúton szóba elegyedünk, ha szabad leírnom, a futó alkatát irigylem tõlem, az én újra és újra „jojóként” feltámadó hasammal szemben, ami idõnként igencsak mackóssá tesz, a vágyott légiességgel szemben. Megkapom a tanácsot, este 6 után már ne egyek semmit. Ez nálam egyet jelent az éhhalállal, mert én csak este 6 után eszem, tipikusan este 11h-kor vagy éjjel. Nos akkor ne csodálkozzak. Régebben tartottam gyümölcsnapokat, aminek leteltét az éjfélt, mint egy rajtgépben feszengõ sportoló vártam, és éjfélkor elkezdtem a „falást”. Mondjuk ennek már vége. Na nem a „falásnak”, hanem a gyümölcsnapoknak. Végül abban a „szerencsében” és megtiszteltetésben lesz részem, hogy a a nagy-eged-i kilátóig együtt haladunk Istvánnal, laza kocogással. Elõzõ társam hátra marad. Út közben sokat beszélgetünk, bár titokzatos személyiségébõl csak keveset sikerül „felfejtenem”, inkább én beszélek magamról. Így, hogy személyesen is megismertem, tiszteletem, ha lehet még fokozni, még jobban elmélyült. Egy példakép, egy igazi „ikon” fizikai közelsége óriási hatással van rám, talán még sorsfordító is lehet életemben.

 

FINIS

A kilátótól már egyedül rohanok lefelé, hogy így profiktól felvillanyozva sikerülhet egy jó teljesítést nyújtani. Az ezerszer megjárt Nagy-Eged hegy oldalában, a megszokott köves úton gond nélkül szaladok, legfeljebb idõnként muszáj egy-egy  pillanatra megállni, hogy elkattintsam a masinámat, mert már képtelenség ennek ellenállni. A cserszömörcék pirosra festik az egész hegyoldalt, meg egyébként is olyan gyönyörû színes itt minden, hogy az már nem is fényképezõgépért, de ecsetért kiállt. Bár nem vagyok egy „entomológus” („rovarász”), még egy a futószalagról éppen lekerült, frissen fényezett, acélos zöld színjátszós, turbó rózsabogarat is lekapok „suttyomban” „futtomban”. Közben még egy olyan gondolat jut eszembe, ami nagyon ide kívánkozik. Az idén tavaszra megszületett az Egri Csillag nevû „házasított” fehérbor, ami a múlt század elején megalkotott Egri Bikavér méltó párja lehet, ha közismertté válik. Miért érdekes ez? Egy õsi szõlõhegyrõl szaladok lefelé, ahol manapság új telepítések is születtek. Az Eger Csillaga túrán haladok. A bor neve akár ez is lehetett volna. Itt a Nagy-Egeden és környékén, egészen az ostorosi szõlõhegyekig a középkorban mindenütt õrkunyhók álltak, amelyek fáklyákkal voltak kivilágítva, így téve beláthatóvá a környezõ területet. Az õrkunyhók éjszakai fényének így védelmi és õrfunkciója is volt, és egy kereskedelmi útvonalat is ki- és megjelöltek, láthatóvá tettek. Az egyik kunyhó maradványa a „Csúnyamunka” ma is létezik az Ostoros melletti elõhegyen. Akkoriban a hosszú utazásokat éjszaka sem hagyták abba, az Alföldrõl az északi hegyek felé folyó és visszafelé irányuló kereskedelem fontos állomásai voltak ezek a kunyhók. Az utas barát jelzõrendszernek híre ment országszerte. Akkoriban az a mondás terjedt el, hogy ha Egerbe utazol, kövesd az „egri csillagokat”, és itt a fáklyákkal kivilágított kunyhórendszerre gondoltak. Hát innen ered ez a név, „egri csillagok”. Valószínû, hogy Gárdonyi ismerte ezt a történetet, amikor a híres regénye allegorikus címét adta. (Egyébként, boros- és szõlõgazdák összefogásával hagyománytiszteletbõl, jövõre újra építik a kunyhókat.)(Forrás: Horizont) Bocs, ha valakit (le)fárasztottam!

Leérek a hegyrõl. István tisztes távolból követ, rendes, hagyja, hagy élvezzem ki a helyzetet, hogy „milyen jó vagyok”. Beérek a városba, végigfutom a Vécsey-völgy utat, átszáguldok a vasúti TILOS jelzésen, s ami tavaly még furcsa volt egy kicsit, hátizsákkal, kissé csapzottan szaladok el a polgárok között. István pontosan a kapubejárónál ér utol, elõre enged, mert tudja, hogy nekem még fontosak a percek. 6:58-al „csekkolok”, sikerült 7 órán belül kerülnöm, ami számomra az álomhatár (nem államhatárJ) 50km-en. Mondhatni boldog vagyok, mert 8 órás teljesítés tervével jöttem el otthonról, váratlanul ért ez az idõeredmény. Talán ez azt jelenti, hogy készen állok a százasra, persze ha elmegyek, tuti, hogy nem lehetek „száz”. Elõzõ társam („Szabolcs”) még nem ért be. Megvárom, mert találkát adtunk egymással a célban, kiviszem a vasútállomásra. Közben elbeszélgetek Gyulával, a fõrendezõvel, aki most, hogy leveszem az „incognitómat” végre rám ismer. (Késõbb anyámnál voltam látogatóban, egri lakos. Õ még soha nem látott ebben a sportfelszerelésben. Látta, hogy megáll a kocsim az utcán, de nem tudta ki az a fiatal srác, aki kiszáll belõle. Na ez kell nekem, hogy a saját anyám sem ismerjen rám. Ennyire képes átalakítani a sport az embert.) Gyulát közben megrohamozza egy egész iskolai osztály, mindenki 16-os kitûzõt akar. Ha így folytatódik e tömegsport népszerûsége, újabb „kitûzõ-gyárakat” kell alapítani Magyarországon. Megoldódik a munkanélküliség. A társam idõközben megkerül, mint kiderült, külön „városnézésre” indult Egerben.

 

Érzem, egy picit hosszúra nyúlt ez a beszámoló és talán nem minden része annyira érdekfeszítõ és szellemes, mint ahogy szerettem volna, hogy az legyen. Most éppen azon gondolkodom, hogy milyen jó befejezéssel vághatnám ki magam a „slamasztikából”?

 

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE….

 

Ezen a napon, amikor az egész világ érdeklõdve figyelt egy „kihunyó-félben” lévõ, lezuhanó mûholdat, ami az elõzetes várakozástól eltérõen simán átsuhant Magyarország felett, és végül hazatért Amerikába, különös jelenségek tûntek fel a Bükk-hegységben. Egyesek árnyakat láttak átsuhanni a hegyek között, közel a talaj fölött repültek úgy 50km-en át, a légies jelenségek. Meg nem erõsített hírek szerint, nem égi jelenségekrõl van szó, hanem csupán néhány élsportoló, terepfutó szelte át a hegyeket játszi könnyedséggel. De teljes bizonyosságot soha nem tudhatunk meg arról, kik voltak ezek a „titokzatos futók”, kik is Õk valójában…

 

 

Szegedi József

Pétervására

-marton4-

 

 

A világ olyan, mint a tükör, ha mosolyogsz, visszamosolyognak rád embertársaid. (Közmondás)

 

 A múlt hétvégén kint jártam a Bükkben fényképezgetni. Készítettem egy galériát a képekbõl, beteszem a linket. Az elején van még egy pár darab természetfotó a Vadrózsa50-rõl.

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/KoraOsziSzinekHangulatokABukkben2011091718?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJrT0PbR4u_FpwE&feat=directlink

 
 
VadrózsaTúra éve: 20112011.09.11 20:15:01
Vadrózsa 50 teljesítménytúra, túrabeszámoló 2011.09.10

 

 

"Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,

Minden évben négyszer virágba borulnék….”

 

„Prológus”

 

Így szeptember elején, rengeteg, a tavaszi virágpompa után egész nyáron a zöld biomasszában rejtõzködõ bokor dobja le újra az „inkognitóját”, és színes terméseivel felfedve magát varázsol festõi hangulatot a kora õszi erdõnek. Közöttük a leglátványosabb és talán a legszebb a Rosa canina, magyarul Vadrózsa (vagy gyepûrózsa, csipke), amely élénkpiros terméseivel szinte mindenütt megfesti az erdei tisztásokat, erdõszéleket, mezõket, réteket. Az idén õsszel még egyébbel is gyönyörködtetett engem. A múlt vasárnap a Mátrában jártam, szokásos bemelegítõ túrámat teljesítettem. Ilyenkor „paparazziként”, „csõre töltött” fényképezõgéppel járom a természetet, és próbálom kifürkészni a kifürkészhetetlent, megismerni a megismerhetetlent, elcsípni egy-egy visszahozhatatlan pillanatot, hangulatot, hogy egy pillanatra megállítsam a sodródó idõt. Így, „kibicelés” közben a Horka-tetõn, a mai túra útvonalán, másodvirágzását élõ Vadrózsa-bokorra bukkantam, a fehér virágok vakítóan ragyogtak a déli napsütésben, mellettük persze a beért termések is ott díszelegtek. És abban a pillanatban, ott a Horka-tetõn, a friss õszi szélben, földbegyökerezett lábakkal állva, hirtelen valamiféle jelképet, égi jelet láttam felismerni, úgy, mint Mózesnek, a piroslóan és fehéren „izzó”, szinte lángoló, de el nem égõ csipkebokorból üzent valamit egy „égi hang”, amely valahogy mégis mintha bennem szólalt volna meg. Szinte abban a pillanatban megértettem a jelentését, a kézenfekvõ magyarázatot, megkaptam az újabb küldetésemet. Így 53 évesen hirtelen újra kinyíltam, mint az õsszel másodvirágzó rózsabokor, valamiféle könnyedség, megelégedettség fogott el, miközben óriási energiák szabadultak fel bennem. Most, itt nem részletezendõ okok miatt 8 hónap kihagyás után, 2011.09.10-én szombaton,  a Vadrózsa 50 teljesítménytúrán tovább kell folytatnom teljesítménytúrázó „pályafutásomat”, el kell kezdenem a második korszakomat. Milyen érdekes, hogy 2007-ben, éppen a Vadrózsa 50-rõl írtam életem elsõ túrabeszámolóját, és hogy most ezen a mostani túrán szinte mindenki megjelent, aki valamit jelentett nekem az elmúlt években. És ebben is valamiféle „égi” jelet látok, mert ilyenek kétségtelenül vannak, csak sokszor nem vesszük észre a mindennapok „rohanásában.” Hát így kezdõdött el a „Második Alapítvány”…

 

(Megjegyzés: a múlt vasárnapi kirándulásról 1-2 mátrai hangulatfotó a Facebook jegyzeteim között található Virágzó Vadrózsa-bokor a Mátrában… címmel (Szegedi József).

 

 

 

„Fuss, hogy utolérjenek”

 

Örömmel vettem tudomásul, hogy a reggeli beérkezéskor (8 hónap után), senki nem ugrott boldogan a nyakamba, sõt ügyet sem vetettek rám. Ez igencsak megfelel a mentalitásomnak. Elvegyültem a tömegben, beálltam a sorba. Majd egy önfeledt perc után, amit izgatott, közös várakozással töltöttem el egy helyes túratársnõ társaságában az egyetlen (és így koedukált) WC elõtt az alagsorban, hamarosan újra roboghattam a „flaszteron” egy szebb jövõ irányában….

Egy stabilan futó párost veszek üldözõbe. Kiérünk a faluból, és megkezdjük az emelkedést. A mozgó ellenõrzõ pont után (ami áll!), végképp leválok róluk. Lassan megelõzöm a korábban indult gyalogosok jó részét, ez már egy kicsit kezd emlékeztetni a régi formámra. Közben utolér egy másik futópáros, akinek a „hölgytagja” egy „futó-ikon”, nekem pedig mindig feldobálja a Facebook, hogy jelöljem meg. Megszólítom, kötünk egy gyors ismeretséget, így már semmi akadálya, hogy örök együttlétbe forrjunk a Web 2.0-n. De, hogy mutassak is valamit magamból, ne csak jelölgessek, leválok róluk, és iramból felfutok a 397m magas Somlyó-hegyre. „Kicsi a vulkán, de erõs”, fent már érzem a lábamban, hogy talán ezt nem kellett volna. De semmi gond, a „csekkolás” után már szaladok is lefelé légies tempóban, egyelõre rendben van minden, jól érzem magam. A tanya mellett elrohanok két, pontosan az út közepén álldogáló ló mellett, kicsit félve húzom is el a „farkam”, az övék mellett, de rám sem hederítenek, nem olyan „nyakonharapós” lovak. Felbátorodok, egy könnyed mozdulattal elõkapom zsákom nyitott jobb oldali rekeszébõl „paparazzi”-felszerelésemet, egy tündéri kis NIKON gépet, és megörökítem a türelmes fotómodelleket. A tó elõtt már találkozok Józsival, akivel egy kis furfangos mocsárjárás után futunk be végre a Széleskõi-bányatóhoz. Itt már áll a „bál”, a „Szõlõfesztivál”, ahol további ismerõsök dorbézolnak önfeledten, a festõi környezetben. A teljesítménytúrázók „élvonala”, a „minden lében kanál túrázok”, mint pl. Józsi, Sanyi és István akikkel itt futottam össze, országos szinten sem tesznek ki többet létszámban, mint néhány iskolai osztály, nem csoda hát, hogy itt szinte mindenki ismer mindenkit valahogyan, bár a kapcsolati hálók szövevénye számomra még teljesen átláthatatlan egyelõre, ha valaki egyáltalán képes azt átlátni. Aztán néha felváltva, az Õ kellemes és szívélyes társaságukban, élénk beszélgetések közepette haladok egészen Szurdokpüspökiig, ahol majd késõbb „robbantok”, elõreszaladok, mert a falu után következõ nagy heggyel, a Muzslával intim kapcsolatom van, azt egyedül, társak nélkül kell „meghágnom”, meg hát próbálom feszegetni a határaimat, fitogtatni az erõmet.

 

Lódarazsak támadása… dagad, vagy nem dagad?

 

De most még együtt haladunk a piros kereszten lefelé, amikor hirtelen szinte a semmibõl megjelenik egy lódarázs, és zuhanó vadászbombázóként támad a fejemre, azonnal elengedi rakományát, és már húzza is fel a gép orrát, az ellentámadásra egyáltalán nem hagyva idõt. Nekem pedig marad a kellemetlen, nyilalló fájdalom, ami majd csak nagyjából hazaérésemkor szûnik meg végleg, egész nap kitart. Ugyanígy támadnak rá szinte mindenkire a környezetemben, megelõzésre, védekezésre semmi esély, akit kiszemelnek, azzal irgalmatlanul „végeznek”. Érdekes, hogy a katonák szinte senkit nem hagynak ki, tehát a támadás tudatos, szervezett, ügyelnek arra, hogy minden a területükre „illegálisan” betolakodó birtokháborítót móresre tanítsanak. Ez sikerült is nekik. Egyedül Sanyit felejtették ki a szórásból, helyette a társát csípték meg kétszer. Nem tudom, hogy ez alkotmányos e, hiszen mindenkinek joga van egy lódarázscsípéshez ebben az országban. Sanyi már fogalmazgatja beadványát az állampolgári jogok biztosának, ha az azóta egyáltalán létezik még ilyen funkció. Józsit is fejen csípi egy bestia. Bejelenti, hogy Õ érzékeny a darázscsípésre, de talán a lódarázséra nem. Ettõl kezdve aggódva vizsgálgatjuk, hogy dagad e a feje vagy nem, az „agya már biztos.” Késõbb, amikor a célban az esetet tárgyalgattuk, megállapítottuk, hogy mindkettõnk teljesítményét rontotta a csípés. Ezek szerint egy ilyen csípés nem is kevés mérget bocsáthat egyszerre a véráramba, ez alkalmanként, egyedenként is változik, még a rovar aktuális táplálékától is függ, és mivel a fejbõrnek nagyon jó a vérellátása, és túra közben a keringés is intenzívebb, a méreg hamar eljut a szervezet minden pontjára. Gondolom elindult a méregtelenítési folyamat, ami tetemes energiát vonhat el a szervezetbõl. Jellemzõ, hogy nem allergiás alapon, az egész testem bevörösödött, és ez még este is tartott egy darabig. Ebbõl gondolom, igaz az, amit olvasni lehet, hogy nem veszélytelen, sõt életveszélyes lehet, ha egy embert több lódarázs csíp meg egyszerre. Ezt „õk” is tudhatják, mert riasztó szándékkal általában csak 1x csípnek meg valakit, tehát „tudatosan” nem akarják megölni, csak elriasztani. Végül senkin sem jelentkeztek komolyabb allergiás tünetek, maradt az életre szóló élmény. A vicc az, hogy éppen nem sokkal az „invázó” elõtt beszélgettem Istvánnal arról, hogy milyen büszke vagyok a testemet sokszor mindenütt elborító csikarásokra, marásokra, csípésekre, és boldogan viselem el a velük járó kínokat, mert ez tesz minket igazi teljesítménytúrázókká, ha mindent kibírunk, és ezt teljesen normálisnak fogjuk fel. Azért talán a lódarazsakról ezen túl egy kicsit másképp fogok gondolkodni, mint azelõtt. Azon tûnõdöm, ha egyedül járok arra, vajon mind nekem esett volna e, vagy egy ember általában nem bõszíti fel õket, mint tette ezt valószínûleg, az ellõttünk elrobogó tucatnyi futó, akik hirtelen berobbantak érinthetetlennek tûnõ territóriumukba, az egyébként hónapszám ember nem járta, „istenhátamögötti” turistaúton. Megtépázott seregünk végre eléri az gyöngyöspatai országutat, ahol azonnal „felfejlõdünk” Szurdokpüspöki irányába.

 

 

(Érdekesség, most olvastam: Keleti lódarázs (Vespa orientalis) kültakarójába ágyazott xantopterin segítségével a fényt elektromos energiává alakítja, ami megmagyarázza, miért aktívabbak ezek a darazsak magasabb fényintenzitásnál.)

 

„Országúton”

 

5 fõs csapatunk, ha életben akar maradni, mivel minden magyar sofõr „rally versenyzõnek” képzeli magát szabadidejében, idõnként óriási szökkelésekkel nyomul elõre az országúton. A „patai” úton 5 „magyar ember” között mi másról szólhat az eszmecsere, szóval arról a témáról, amit itt ki se szabad mondani. Hát nem is mondom. Ebben a kérdésben szkeptikus vagyok ugyanis. Azért mégis bízok egy kicsit egy-két elindult modellkísérletben, ilyen a patai is. A lényeg, csak akkor fog mûködni a dolog, ha mindenki kap, és mindenki ad valamit. A világ cseréken alapul, semmi sincs ingyen, és önmagáért. Valamit, valamiért. Ez csak így mûködik. Másképpen nem, és nem is fog soha.

Más témák is szóba jönnek persze, amibõl kivillan pl. Sanyi botanikai és kertészeti vénája, ez utóbbi különösen az „Ecetfák gondozásának útvesztõi…” címû kismonográfiájában csúcsosodik ki, itt az országút közepén színesen elõadva. Legközelebb azt hiszem lesz még társalogni valónk, ha Õ is akarja, mert engem is érdekelnek a növények, de most sajnos egy „cukhara”-val meg kell látogatnom egy bokrot, na nem botanikai célzattal, csak egy kis „prosztatagyötrésre”. Majd begyújtom a szõlõ által is táplált „antianyag” hajtómûveimet, és sûrû bíztatások közepette fájó szívvel elhagyom a kellemes társaságot. A hegy tömegvonzása, ahogy ezt már az elõbb leírtam, önkéntelenül erre késztet.

Jaj, majdnem kifelejtettem, kis csapatunkban „utazott” egy saját bevallása szerint 67 éves túratárs. Nos, én sem nézném 50-nél sokkal többnek. Elmesélte, hogy amikor a buszon utazott, egy idõs nõ inzultálni kezdte, hogy „add át gyorsan a helyet fiacskám, mert nyakon váglak”, de Õ közölte vele, hogy akkor mi lesz, így a hölgy letett további szándékáról. Komolyra fordítva a szót: a rendszeres sportolás statisztikusan kb. 10 évet fiatalít az emberen, és ne bánjuk, ha fiatalabbnak néznek a korunknál, mert tényleg fiatalabbak is vagyunk annál, és végsõ soron ezért csináljuk az egészet. Javaslom a túratársamnak, hogy a sokszor vele majd egykorú idõseknek bátran adja át a helyet, különösen, ha követelik, s míg Õk megköszönik, hogy köszönöm fiatalember, válaszolja kissé kajánkodva, a vele szinte egykorúnak, hogy szívesen nénike, és akkor még a túratárs fog jól járni.

 

Ballagtam éppen a Muzsla felé”              

A szõlõk között még felszaladok, most nem süt a nyakamba a nap, viszonylag könnyen megy. Felfelé aztán „elönt a méreg”, és már csak araszolgatok, igaz töretlen, egyenletes tempóban jutok fel a Horka-tetõig, ahol rátalálok a virágzó „csipkebokromra”. De a csodás jelenség most nem következik be újra, hiszen a küldetés már folyik. Egy-két gyors fotó a virágokról, most szélcsend van, szememmel végigsimítom a gyönyörû körpanoráma-képet és máris gurulok tovább. „Vér nélkül” érek a Muzslára, bár a lábam már nem teljesen az enyém. Leülök a kövekre és elõveszem titkos fegyvertáramat, aminek a fõ eleme a gouda-sajt, amibõl úgy 5-6dkg-nyit hurcolok magammal. Végeredményben a „Trappityu” is jó, de kitapasztaltam, hogy a gouda tartósan magas energiaszintet biztosít. A sajt felét megeszem egy kis kiflivel, megiszom az egyik vizemet, hogy könnyítsek a vállamon. Így feltankolva érkezek a nyeregig, ahol egy kedves család a poszt, két eleven, tündéri kisgyermekkel, akikhez még „fotójegyet is váltok”, hogy örök emlékként elraktározzam ezt a meghitt erdei pillanatot. Majd lezuhanok a hegyrõl, és egy jó darabig egy hangulatos, sziklás, szûk patakmederben botladozva, érem el azt a pontot, ahol a Missouri a   Mississippi-be torkollik, majd egy pár perc múlva kikapaszkodok a zöld négyszögön a Zám-patak völgyébõl. Itt alkalmi társakra is akadok, akikkel egy rövid ideig együtt haladunk és beszélgetünk, irtózatosan jó ütemben nyomják.

 

„ A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek bennünket.” (Arisztotelész)

 

A nap leghangulatosabb része talán a Prédikáló tetõn található ellenõrzõpont, itt aztán „elõadom magam”, teljesen felszabadulok. Szerencsére a lányok vevõk mindenfajta humorra, így nem fagyok le. Egy kicsit meg is szégyenülök, mert miután a mai napon ki tudja hányadik eldobható mûanyag poharat kunyerálom ki magamnak, a velem együtt érkezõ 2 fiatal, környezettudatos túratárs elõkapja a saját, „nem eldobható” poharát, és abba kéri az italokat. A pontõrök az elõttünk járó élbolyban futókat dicsõítik, és hogy mutassam milyen „nagy fiú” vagyok én is, az irtásig még lerohanok, ahol a szalagok segítségével, lehetõleg a legsûrûbb nyesedékeket kiválasztva botladozok át az óriási területen. Az erdõszél után a sárga kereszt élesen balra vetül egybõl, de valamiért mindig egyenesen indulok el letérve arról, s amíg téblábolok, utolér egy túratárs, jön utánam. Elõször nem árulom neki, hogy lekevertem, végül közös erõvel a jelzésen termünk, és szaladunk János-vára irányába. Már elõre felkészítem a meredek hegyi ösvény nehézségeire. Amikor 2007-ben elõször itt jártam, egyszerûen azt hittem, itt vége az útnak nincs tovább, meg sem fordult a fejemben, hogy a legmeredekebb részen kell leereszkedni a „várból”. Most már rutinosan „szaladok” lefelé a kicsiny szerpentinek útvesztõiben, biztosan érezve a fõirányt. A „srác” (Ferenc(„öte”)) akivel ezt követõen a célig társsá fogadjuk egymást, és futás közben is folyamatosan beszélgetünk, nem „piskóta” játékos, nálam sokkal jobb futó. A Lapostanya mellett elmellõzve a hatalmas ebet még leszaladunk, de az Eszter-forrástól már fõleg sétálgatunk. Elég volt! Nem vagyunk mi olimpikonok, csak szombati kirándulók. A pincékig és a célig ezt már csak néha-néha szegjük meg. Megmondom õszintén, amikor hazajöttem, kipuskáztam az „anyakönyvünkbõl”, a Mátrabérc teljesítési listáról az életkorát, pontosan 10 évvel néztem fiatalabbnak a valódi koránál. Ezért csodálkoztam egy-két dolgon, amit elmondott, valahogy sehogy sem illettek a képbe. Nem akarom elmesélni a köztünk lezajlott eszmecseréknek még a közérdekû lényegét sem, mert az még egy túrabeszámoló lenne, és jogosan értek kritikák, még az”Elsõ Alapítvány” korából, hogy túlzottan hosszúak. Ezt idáig azért nem vettem figyelembe túlzottan, mert nem gondoltam, hogy rajtam kívül bárki is elolvassa azokat, és én sem olvasom, csak megírom. A lényeg, hogy így, jó társaságban beszélgetve, szinte észre sem vettem, olyan könnyen jutottam fel a Nagyhársasra. A pincék táján már eléggé elfogyott a lábam, de a gyaloglás ütemével, némi frissítõ után nem volt többé gond. Aztán már csak a lámpaoszlopok, közben kitárgyaltuk Cseh Tamást, akit generációs különbségek miatt a „két végérõl” ismerünk, a templom, a túrázóknak melegen ajánlott bányászmúzeum (ami elõl sikeresen elmenekültünk, bár egy néni hosszasan „üldözött”), majd a cél következett. Egy érdekes dolgot mégis elmesélek, ami falu fõutcáján sétálgatva, az álmos szombat délutánban egy kispadon üldögélõ idõs emberrõl jutott eszünkbe. A társam szerint a sváb faluban nincs kispad, mert egy svábnak mindig van dolga, és szégyen tétlenül, a háza elõtt a kispadon üldögélnie. Akkor nem mondtam, de most jutott eszembe: 10 liter sört felhajtania egyszerre, az viszont nem szégyen? Komolyra fordítva a szót, véleményem szerint a kispad a falu kommunikációs eszköze lehetett, ne feledjük régebben nem volt mobiltelefon, se Facebook, bár ezt lehet, hogy a fiatalabbak már el sem hiszik. Ha eleget üldögéltél a kispadon, rövid idõn belül beszerezhetted a település életének legfontosabb friss híreit az arra járóktól, vagy te adhattad át, ami nagyon nyomta a bögyödet…. (még van tovább, de most csak ennyit). Aztán a célig a „Falu szerepe a mai modern társadalmakban” címû vitamûsor következett, aminek prezentálásától inkább most eltekintenék.

 

 

A célban… Józsi, hol vagy, gyere, gyere…

 

A célban elbúcsúzom túratársamtól, akit már várnak „az övéi”, akik a 30-as távon indultak. Az oklevél és a kitûzõ átvétele után arra indulok, ahonnan a gõzölgõ paprikás krumpli mennyei illatát érzem szálldosni. Letelepszem az egyik alkalmi túratársam mellé a szabadban, majd a nyelvem leégetése után megfontoltabban kezdem kanalazgatni a finom étket. 2007-ben amikor itt jártam krumplistészta volt a menü, a tó partján költöttük el a szabadban, de mondhatom ilyen jó, igazi falusi krumplistésztát, mint amit a rószaszentmártoni asszonyok fõznek, még nem ettem soha, zamata örökre a számban marad. Egy idõ után kezdenek beszállingózni azok a túratársaim, akiket Szurdokpüspöki határában hagytam magam mögött. Még Józsira várok, ennyi idõ után nem akaródzik csak úgy hazarohanni. Végül befut Õ is, összeülünk vele, meg Sanyival és megbeszéljük a túra jelesebb eseményeit. Õk még holnap egy tokaji teljesítménytúrára mennek, ami számomra még paradoxon, a Mátra szokás szerint megnyúzott megint. Nekem holnapra legfeljebb a tokaji marad, kaptam egy pár palackkal ugyanis ajándékba, 5 puttonyos is van közte. Következik az eredményhirdetés. Ritkán, de teljesítménytúrán is osztanak díjakat, és lám-lám mégis békés marad az egész esemény, senki nem akarja ezért legázolni a másikat. Gratulálok az elsõ helyezett futónak (neve és fényképe hamarosan látható lesz a szervezõk honlapján). Tréfásan „beszólok”, és most következik a sajtótájékoztató, és megkérdezem tõle, hogy nem fáradt-e el, az „õrült tempóban”, és bár még nem ismer, mégis nagyon korrekt és „kimerítõ” választ kapok, kapunk tõle, mintha csak várt volna erre a kérdésre, de valahogy idáig nem kérdezték meg tõle. A válasz szerint teljesen a saját ütemében „motorozta” végig a távot, még a Muzslára is könnyen feljutott, onnan pedig beindult a gõzhenger, és végig jól ketyegett motor, futómû és minden. „Papírforma” gyõzelem született. És velem ellentétben egyáltalán nem fáradt el. Soha nem felejtem azt a karakteres, mindenre elszánt sportolói arcot, amit beszélgetés közben sikerült jól megfigyelnem. Tisztelettel nézek a nagyjainkra, Õk, a kiemelkedõ teljesítményt nyújtó sportolóink, akik itt vannak közöttünk, egy levegõt szívnak velünk, egy ösvényen rohannak velünk, és egymás mellett kanalazzuk a paprikás krumplit, Õk az él-futók. Remélem, nem haragszik meg rám a srác, ha ideveszem a következõ sztorit. Még péntek este olvastam Németh Csaba beszámolóját a Nomád Facebook honlapján, remélem pontosan értelmeztem, egy külföldi 176km-es terepfutó versenyrõl, ahol 2500 induló közül 4. helyezettként ért be, és menet közben gyakran tartotta a 2.helyet is. 2500m magasra kellett felfutni, de ez csak a legnagyobb magasságot jelenti, nem a teljesített szintkülönbséget. Óriási sportteljesítmény, büszkék lehetünk rá, hogy ilyen nagyjaink, „vezéreink” vannak. Az események hatása alatt, meg szerintem bekómáztam, gyorsan meg is ígértem társaimnak, hogy jövõre megszerzem valamelyik helyezést (voltam Via Dolorosa 75 ezüstérmes!), de ha „igazi” futók is indulnak, persze semmi esélyem. Óriási igénybevétel egyébként ekkora távot és szintkülönbséget lefutni. Az „egyik helyezett”, aki a befutó után is össze-visszaszaladgált folyamatosan, tehát nagyon jól volt, beérkezéskor például kidobott a gyomrából mindent. Közben összefutok Mátéval is, akinek most készülök elolvasni a Brassó-környéki túrákról írt beszámolóját. Most nyáron jártam Erdélyben, és Marosvásárhelyen sikerült megvennem az összes erdélyi, magyar nyelvû túrakönyvet térképekkel, és nagyon érdeklõdöm az erdélyi túrák iránt, leszámítva a medvéket. Sok helyen õk is vezetõvel járták az erdõt, és van ahol folyamatosan sípolni kell, ha betévednek a hatalmas állat territóriumába. Részletesen lsd Moiwa beszámolói.

Végül elbúcsúzom mindenkitõl, kérdezik, hogy ezután már ugye gyakrabban jövök. Nem tudom, hogy mikor jövök, nem tudom, hogy hányszor jövök, de azt tudom, ha jövök, ide most már mindíg hazajövök.

 

 

Epilógus

 

Hazafelé menet megállok Jobbágyi határában a 21-esen található OMW-kútnál. Veszek egy dinnyét és szõlõt egy itt tanyát verõ zöldségestõl, a benzinkúton pedig piros fémdobozos, párától gyöngyözõ jéghideg Coca-Colát, aminek már az érintése is élvezetet nyújt. Jobb híján leülök egy félreesõ helyen az útpadkára, és kortyolgatni kezdem a csodálatos italt. Szemben velem, a benzinkút fölött a távolban a csodálatos õszi délutáni napsütés különös fénnyel világítja meg a kis vulkánokat a Horka-t, a Koncsúrokat, és a távolban a nagy testvért a Muzslát. Kortyolgatom az italt, kiélvezve minden cseppjét, és tûnõdöm. Lassan-lassan elmúlik a lódarázscsípés okozta fájdalmam is, már nem zavar annyira. Egy autó érkezik, megáll nem messze tõlem. Egy férfi száll ki belõle, és dinnyét kezd válogatni a zöldségesnél. Kivesz egyet, majd felmutatja a volánnál ülõ, helyes, fekete hajú fiatal hölgynek, aki sejtelmesen mosolyog. Majd kivesz egy másikat, és újra felmutatja, a nõ megint mosolyog. Végül a férfi dönt, talán mosoly és mosoly között is tud különbséget tenni. Most hirtelen nagyon jó kedvem támad. Szeretném még kitartani ezt a pillanatot sokáig, mint egy szép zenei hangot.

 

 

 

Szegedi József

- marton4-

Pétervására

 

 

 

 „Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,

Minden évben négyszer virágba borulnék….”

 
 
 
LeFaGySzTúra éve: 20112011.01.17 22:11:15
Lefagysz 63

2011.január 15

 

„...egy perc: a „Tél” meg sem hõkölt belé…”

 

A Bükk, az Észak-Magyarországi középhegységnek legterjedelmesebb és az (ország) legnagyobb átlagmagasságú tagja. Habár a Bükk legmagasabb pontja sem éri el az 1000 métert, 50 bérce emelkedik 900 méter és 11 pedig 950 méter fölé! (nem én mértem le). A legmagasabb pontja Istállós-kõ, amely 959 méter magas…

 

Epilógus: köszönöm a rendezõségnek, a túratársaknak, a pazar fennsíki tájnak, a napfénynek, a holdnak és a csillagoknak, annak a karbon és jura idõszak során a Thetyszisben elhalt milliárdnyi állatnak, amelynek tömörödött mészvázán talpaltam egy egész napon át a vén rögön, utoljára és utolsó sorban még a vadászoknak is, hogy ez a nap így létrejöhetett. Köszönöm!

 

Mint egy „archaikus” hadvezér…

Répáshutára „érkeztemkor” startol el az egész mezõny. A kocsim ülésérõl szemlélem végig az elszánt ismerõs és a szintén ismerõsnek tûnõ ismeretlen arcokat, amint sorra elhaladnak mellettem, néha csak egy pár centire tõlem, és mintegy a teljesítménytúrázó mozgalom jelképeként az élükön vágtat Moiwa, mint egy „archaikus” hadvezér, aki egy nagy rohamra vezeti fellelkesült csapatát.

 

A mezõny után eredek …

„…török bugyogóként lifeg utánam…”

A szokott módon „nagyképûen” nézek a mezõny után egy darabig, amíg az utolsó túrázó is el nem szivárog mellettem, hamarosan találkozunk. Akkor még nem sejtem, hogy nem adják olyan könnyen magukat a bércek és a 3000m szintkülönbség. Nyugodtan „becsekkolok”.

Már az elsõ emelkedõn ledobálok magamról mindent, és ezt követõen az egész napom ezzel telik el, hol vetkõzöm, hol öltözök, legtöbbször menet közben, ki tudja hányszor, de végeredményben a Bükk legeslegtetejét leszámítva végig dög melegem lesz. Kitaxálva, a cipõt leszámítva, nagyjából 3000HUF értékû kínai cucc van rajtam, az „oroszlánszínû” dzsekim, ahogy kedves túratársam tréfásan titulálja késõbb, a melegítõ alsó, amibõl kifogytam, így török bugyogóként lifeg utánam, és bárhogy is kötözöm, 50 méterenként rántani kell egyet rajta, nehogy feltáruljanak belsõ titkaim a túratársaim elõtt, és a már nullára amortizált adidas „macifelsõ”, amiben 15 éve futkározok szüntelen télen-nyáron. Látva profi túratársaimat, akik szinte soha nem nyúlnak a ruházatukhoz, ami megfelelõen szigetel és szellõzik, tehát automata az én félautomatámmal szemben, elhatározom, immáron felnõve a feladathoz, meg kell újítani a felszerelésemet.

Meglepõ, hogy az elõzõ napok esõzései és a hirtelen olvadás ellenére sincs egyáltalán sár, a fagyott talaj nem tudta magába szívni az olvadékot, azt majd a forrásokból fogjuk kortyolgatni. Az avar viszont nedves, és csúszós sportcipõmben, amiben tegnap még dolgoztam, de mától új beosztásba helyeztem, ezen túl túracipõ lesz, a Katalin-völgyben oldalazva minduntalan megcsúszok, ezzel eldõl, ha nem akarom nyakam törni, ma futásról szó sem lehet. Néhol kocogok azért valamelyest, de vannak erõnléti problémáim is, az elmúlt hetek megfeszített, éjt nappallá tevõ munkatempója miatt az utóbbi idõben terepre egyáltalán nem jutottam ki, és most érzem a kihagyást. A Katalin-völgy azért meglepõen gyorsan eltelik, hosszabbra emlékeztem, lassan kezdem beérni és elhagyni a leszakadozókat. A patakon is sikerül szerencsésen átlendülnöm, nem úgy az elõttem átkelõ túratársamnak, aki egy remek ugrással, a közepébe csobban. Gyöngyvászon cipõmet azért megfürdetem az út latyakos havában, a zoknim pillanatok alatt magába issza az elnyelt vizet, de hamar kiszárad.

A sárga jelzésen a jégen fölfelé sinkóztomban, nem messze az erdõbõl lövéseket hallok, átvillan az agyamon, nekünk lõttek, csak késõbb derül ki, hogy ez mennyire igaz . Pazsag után a kapaszkodón egyre több túratársat hagyok el, végre megvan a mezõny.

 

Kékdroid és csapata… nosztalgia…

...kavicsokkal játszottak az út porában…”

Itt robog Kékdroid és „csapata” is, aki, akárcsak én, szintén „full” hazai terepen repeszt. Beállok közéjük, és csak valamikor a Hereg rét után pattanok le róluk. Kékdroid és társa Repkény, 2010-ben 42 túrát teljesítettek, amit egy hosszú, nagyon hangulatos „mondatban” foglal össze éves túraösszesítõjében. Beszélgetünk. A duplacsövû, gyorstüzelõ Tamás kútjánál egy kicsit lemaradok tõlük, magával ragad a nosztalgia. Fiatal koromban nagyon sokszor várakoztam itt a menetrendszerû autóbuszra párommal, pusztítva a maradék hazait, ez volt bükki túráink egyik kedvelt kiinduló és végpontja. Akárcsak a Hereg rét, ahová egészen pici koruktól kezdve hordtuk fel gyermekeinket. Nyiladozó értelmükkel talán itt eszméltek rá elõször a külvilág, a természet színeire a túláradó tavaszi napsütésben és friss madárdalban fürödve, megfigyeltek egy-egy szép virágot, vagy a kalapját a földbõl kidugó gombát, vagy a pokrócukra felszemtelenkedõ különös rovart, vagy a távolban a rét sarkán nyugodtan legelészõ õzet, vagy egyszerûen csak kavicsokkal játszottak az út porában, mindezt a pompás, az egész tájat uraló szikla, a Tar-kõ tövében. Eszembe jutnak a hatalmas szánkózások a rét oldalán, és az önfeledt kacagások is egy-egy borulásnál, de mindegy, ennek már vár vége, felnõttek örökre.

Most elõre ugrok az idõben 2010-ig pörgetve az órát, valamikor a koranyár idõszakára, amikor mit sem törõdve a hemzsegõ kullancsokkal, egy réti nyúlhere elõtt feküdtem önfeledten, és magányom teljes tudatában próbáltam egy épkézláb fotót készíteni róla. Egyszer csak a hátam mögül, a magasból egy égi hang szólalt meg: tudja, mit fényképez? Megfordultam, felnéztem a felém magasodó alakra, nyakában hatalmas optikájú fényképezõgép, kezében a jól ismert zöld növényhatározó könyv. Pontosan nem, szóltam, és így ismerkedtem meg Turcsányi Gáborral, a Gödöllõi Egyetem botanika tanárával. A pózomból gondolhatta, hogy az érdeklõdésem az átlagost meghaladja. Meghatároztunk még közösen egy tucat fajt a zsebkendõnyi területen, aztán miután útba indított egy közeli, az út mellett magasodó évelõ turbánliliom felé, a feleségéhez indult, aki a völgyben, szintén a Gödöllõi Egyetem tanáraként gombafajokra vadászott. Miután áthaladunk ezen a helyen, hirtelen felébredek, az emlékek elfoszlanak, és visszatérek a mostani „családomhoz” a teljesítménytúrázókhoz, Kékdroidékhoz, akiknek egy halvány mosollyal búcsút intek, és lerobogok Imõ-kõig…

 

Ma nem István a király?

„… lázadás a Bounty ellen…”

Itt már szinte sorszámot kell húzni a jobb fényképezõ posztokért, olyan fotogén a hatalmas fehér sziklából (White Cliff röviden WC) télen szokatlanul buzogó forrás. A Lök-völgybõl a Lambot felé kikapaszkodva, az Istállós-kõ elõjátékaként mintegy, elõször jelez a lábam. Fölfelé a meredeken még megelõzök egy pár túratársat, mindenki feltûnõen szenved és köhög, ez egyelõre erõt ad. Ez egyébként is frontos (fontos is!) nap, sokan panaszkodnak váratlan erõnléti problémákra. Valahol feljebb beérem Istvánt, aki mindig szívélyesen üdvözöl, nagyon emberszámba vesz, jól esik vele haladni egy darabig. Most éppen egy kakaófa és kókuszpálma termésébõl, cukorrépából vagy nádból és még ki tudja mibõl elõállított, kék színû papírba csomagolt „ördögi” finomságot nyújt felém, amit Bounty-nak neveznek. A szervezetem minden sejtje sóvárogva kap a csokiért, de „lázadok a Bounty ellen”, amit valaha egy félévig tartott elvonni magamtól. De lényegtelen, hogy elfogadom-e, vagy sem. A felém nyújtott, segítõ kéz, amit a mai napom válságosnak tûnõ pillanataiban még néhányszor fogok tapasztalni, ez az önzetlen baráti gesztus, ez ad erõt, nem a csoki. És jókedvre hangol. István most éppen a holtpontjával küszködik, amihez még nekem is lesz szerencsém egy párszor a túra során, sõt az Istállós-kõ után már a „hullapontot” is megközelítem egy pillanatra. Haladok rendesen, de úgy néz ki a „martonos” vágtáknak mára vége, ami szomorú, mert a gyaloglás egy idõ után jobban megnyúz, mint a futás. Elbúcsúzok Istvántól és a társától, arccal a Toldi-kapu felé…

 

Érd utol Józsit, õ az vagy nem õ…

„…minden fába microchipet fog ültetni…”

Még egy kamionos elõzésre telik, percekig tart, míg magam mögé gyûrök egy keményen küzdõ túratársat, ebbõl egy kis beszélgetésre is futja. Szuper „ûrruhája” van. Máris megkezdem az információgyûjtést a „mimikrim” megváltoztatásához. Állítása szerint télen-nyáron ugyanebben az öltözetben jár túrázni (Hold, Mars sem kizárva), és se melege nincs, se nem fázik soha. Akárcsak a beduionok. Na persze azért vagyok egy kicsit gunyoros, mert próbálom magam szoktatni a gondolathoz, hogy nemsokára valami hasonló sportöltözetet viselek majd, de valahogy nehezen tudom elképzelni. Megkezdem a kapaszkodást a „kapuban”, a rövid meredeken. Megállapítom, hogy középiskolás korom óta, amikor oly sokat jártam erre, semmivel nem lett szelídebb, bár a sok-sok teljesítménytúra és „futikálás” után edzettséget szerezve nyugodtan kijelenthetem, ugyanolyan nehezen jutok fel, mint akkor. A távolban megpillantok egy sárgarigó színû felsõt fütyörészni, ami mással össze nem téveszthetõ. Majd kapaszkodás közben eltûnik a szemem elõl. Elérem az õserdõt, ami olyan szigorúan védett, hogy „az csak na”. Természetesen megértem a több mint 100 éve mûveletlen erdõ tudományos értékét, és hogy védeni kell, én nem vagyok olyan mûveletlen, mint az erdõ, de mindig összeszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy a régi kirándulások legnagyobb élményét az Õserdõ „magterületén” való rövid áthaladás jelentette. Már akkor is tudtuk, hogy ez egy különleges hely, de ha nem tudtuk volna, rájövünk magunktól, hogy itt másképp, áhítattal kell viselkedni, és szerintem senkinek esze ágába nem jutott, bármilyen kárt tenni benne. Úgy haladtunk a kitaposott erdei ösvényen, mint a távoli múltba utazó turisták, akiknek nem szabad lelépni az ösvényrõl, mert akár egy állat vagy növény eltaposása is megváltoztathatja a jövõt. És ez a jelenben is így van, bármit tönkreteszünk, az mindenképpen megváltoztatja a jövõnket, mint egy rosszul sikerült idõutazás. Ha megkérdeznének, természetesen az elzártság mellett szavaznék, hogy is tehetnék másképp. Önkéntelenül eszembe jut a braziliai õserdõk pusztulása, ahol, ha kissé mérséklõdõ ütemben is, de percenként futballpályányi területek tûnnek el örökre, és senki nem tudja mi lesz ennek a következménye. A brazil kormány tehetetlenségében, és végsõ elkeseredésében elhatározta, hogy hála az árzuhanásnak, minden fába microchipet fog ültetni, ezáltal fülelve le a nagyüzemben folytatott illegális fakereskedelmet. Más kérdés, hogy ennyi chip legyártása, milyen környezetterhelést okoz majd. Mindenesetre jobb módszernek tûnik, mint kihegyezett épületvasakat rejteni az erdei utakra, turistautakra, mint ahogy ezt a pásztói barbárok tették nemrégiben, egy gyermek komoly sebesülését is okozva. Még egy pillantást vetek búcsúzóul az Õserdõre, elképzelem az elpusztult fák kérge alatti otthonában láthatatlanul lapuló seregnyi rovart, lárvát, a tavaszi növények földben szunnyadó magvait, és abban a reményben állok odébb, hogy mindez fennmarad örökre, akárcsak a brazíliai õserdõk, és nem tapossuk el a jövõt.

Az õserdõ után újra megpillantom a sárga felsõt, ami most már hamarosan közeledik. 10 méteren belül érve, mint már sokszor, megint elbizonytalanodom: ez nem lehet Józsi. Egy fiatalembert látok magam elõtt menetelni, nem egy idõsödõ urat, aki már tavaly túllépte a hatodik X-et. Amikor mellé érek, akkor látom, hogy Õ az, és az elismerésemet azonnal ki kell fejeznem, egyszerûen nem tehetek másképp…

 

A „kegyetlen hegy…a Kõ2”

„...de szerencsére felérek, mielõtt szárba szökkenne…”

 

Józsi is a frontos napra panaszkodik, de a mozgásán és lendületén ebbõl semmit nem lehet felfedezni. Küld tovább, úgy gondolja most is olyan futó-bolond vagyok, mint máskor, de ez a napom most nem errõl szól. Így a Szalajka-forrásig a társául szegõdök, és idõnként számtalan ismerõsétõl körüldongva, változatos témákat érintve, élénk beszélgetés mellett tesszük meg az utat, amit csupán egy kis barlangászás szakít meg egy rövid idõre. Egy gyönyörû panorámájú helyen még egy közös früstökölésbe is fogunk, és egy értékes történelmi fotót is készítek róla, a sárga felsõ remek színegyensúlyt teremt a képen. A Szalajka-forrásnál megülök egy kicsit, de Õ azonnal megrohamozza a 959m magas bércet, rövid idõ alatt eltûnik a sárga felsõ és Józsi, messze a magasban. „Mint a mókus fent a fán…” villan be a fürgeségérõl, mintha a környezõ kövekbõl szólna ez a dal örökre. Ne higgy Józsinak, mármint amikor a formájára panaszkodik, Õ mindig jó formában van. Az egyik túratárs kétségbeesetten néz felfelé, még a nyakcsigolyáját is hallom reccsenni: oda,oda,oda…? kell felmenni? Aha,aha,aha. Majd indulok én is. Tavaly jártam itt utoljára családi kirándulás keretében, de akkor, minden nagyképûség nélkül mondom, akár fel is futottam volna rajta, olyan jó passzban voltam. A formám elszállt, de a hegy maradt a helyén. Egyenletes sebességgel haladok, de a tavalyi élvezet sehol. Azért hamar a barlangnál vagyok, ahol az aurignaci típusú kultúra (õk még nem tudták, hogy így hívják) furulyázó emberei, a barlangi medve népe éldegélt, nem is olyan régen, úgy 30-35 ezer évvel ezelõtt, az õskõkorszak utolsó periódusának, a felsõ paleolitikum kezdeti szakaszában, amikor a neandervölgyi és a mai emberek közötti váltás zajlott Európában. Ez már 535 m magasság, már csak egy 424m magas toronyba kell felmenni és kész. Vajon õk is felmentek, vagy annál több eszük volt. Egy csodálatos, kidõlt fatörzsekkel tarkított sziklakapun belépve kell megkezdeni a további, immár még meredekebb emelkedést. A kapunál leállok, és a fatörzseken tenyészõ gombákat kezdem fényképezgetni (meghatározás: évgyûrûszerûen csíkozott lepketapló világos széllel, és barna, kocsonyás zselészerû fodros rezgõgomba, azért jól jönne az a botanikus gombász, akirõl az elõbb meséltem.) Újra nekiveselkedek a hegynek, és tõlem szokatlan módon, csak nagyon keservesen elõzgetek felfelé. Ez a véget nem érõ hegy, és ha felnézel, látod fent az irdatlan magasságban fent az elõõrsöt, elképzelhetetlennek érzed, hogy egyszer te is feljuss oda, de ha mégis ott vagy, akkor hamar rájössz, hogy még tovább kell emelkedni, magasabbra, magasabbra. Pull up! pull up! pull up! üvöltené a feketedobozom, ha lenne. A hegyen felfelé egy idõ után megszûnik minden más, csak a létért való küzdelem marad, minden, ami valaha voltál, amit valaha megtanultál, ismertél, egy pillanat alatt szétfoszlik, a ködbe veszik, már a túratársakat sem érzékeled, csak ketten maradtok, Te és a Hegy. Mikor a végsõket rúgjuk, egy fiatal sporttárs vigasztal, már nincs sok hátra, remélem, a távra gondol. Így teszek szert egy gyors ismeretségre Goodlooking-al. A 2005-ös Mátrabérc-túrán, életem elsõ teljesítménytúráján fogadtam meg utoljára, a Csörgõ-patak völgyében, hogy többé soha, és most itt ég és föld között, megint csírázni kezd a gondolat, de szerencsére felérek, mielõtt szárba szökkenne. Persze Józsinak hûlt helye, sõt annyira kihûlt a hely, hogy a kabátomat kell leteríteni, pedig pocsék hideg van, hogy egy rövid idõre leülhessek. Javítok a súlypontomon, a zsákom tartalmának egy részét a hasamba telepítem át, majd elhagyom a „kegyetlen” hegyet, amirõl még csak egy jó kilátás sincs.

 

„Tamás bátyja…”

„…humorunk is valahogy hasonló…”

Ahogy indulok lefelé, hallom, hogy nagy lendülettel nyomul valaki hátulról, de kitérés közben, egy hatalmasat bukok. Amikor felkászálódok, ismerem föl, hogy Tamás barátom az a   gyorsvonat, megint egymásra találtunk. Ezt követõen a Peskõ-házig tartanak közös kalandjaink, ahol már annyira lelassulok, hogy könyörgésemre, személyvonatról, újra expresszre száll. De most még együtt vagyunk, és boldogan szaladozunk ide-oda, mint a pár napos kiscsikók. Késõbb már abbahagyjuk a futást, de lendületünk kielégítõ, és közben megint jól elbeszélgetünk, talán a generációs rokonságnak is köszönhetõen, témákban mindeddig kifogyhatatlanok vagyunk. Humorunk is valahogy hasonló, ugyanazokat a dolgokat találjuk viccesnek, és szerintem ez döntõ. A vadkerítéshez érve, meglátom a sárga felsõt, benne Józsit az út közepén, amint valamit intézkedik, és körülötte, mint szellemi vezér körül, kisebb nyáj csoportosul, minden mozdulatát figyelve. Hamar kiderül a turpisság: a zöld jelzés közepén, amerre a túra hivatalos útvonala haladna, biztonsági õr zárja el az utat. Hátunk mögött a szégyenteljes visszavonulás, elõttünk hajtóvadászat, és hacsak nem akarjuk mi is egy traktor vontatmányaként végezni, mint azok a peches vadak, amelyeket majd késõbb látunk még, jó döntést kell hozni. Sikerül a fõrendezõt elérni, akik egy kis habozás után visszavonulót fúj, és ettõl kezdve a mezõny nagy részét, a 63km-es ágról, a 48-ra terelik át. Józsi rögtön visszafordul, mellette egy pár túrázó, de nekem nem tetszik a dolog. Nem szoktam csak úgy feladni a céljaimat, nem engedek a 63-ból. Meg egyébként is látni szeretném Kékdroid „indexen” beígért gyönyörû „krokijait” a Peskõ-háznál. Nekem a krokodilok kellenek, vagy mindjárt krokodil-könnyeket fogok hullatni. Oá, oá, oá…

Míg, az ilyenkor januárban termõ fél-élõsködõ sárga fagyöngy (népies neve: fakín) sárga bogyóin tapodunk, a döntés pillanatnyi kínjait átélve, jó néhányan úgy döntünk, hogy  teljesítjük a hosszabb távot. Még ez a maradék csapat is két részre oszlik, és külön-külön próbál szerencsét, kikerülni a vadászterületet. Mi egy olyan néhány fõs csapattal maradunk, akik között van két szupertájékozódó túratárs, akik tudják, mit tesznek, így továbbra is önfeledten fényképezgetünk, és röhögcsélünk, jó kedvünk van. Tamásnak egyébként „szupi kis” Olympos gépe van, és nagyon jól veszi észre a témákat, amikre én is rögtön lecsapok. Jól látja meg a lemenõ félben lévõ nap által kibocsátott színes sugarakat, amikor a hegy tetején söpörnek végig, vagy a távoli ködök és árnyak különös árnyjátékát az erõdben és a hegyek fölött, és sorban készíti az olyan remek fotókat, amilyeneket nekem csak nagy ritkán sikerül zsákmányul ejtenem. Aztán eszembe jut Plecs, akinek a természetfotóit nagyra becsülöm, és akivel egy pillanatra összefutottunk Pazsagnál a tavalyi Egri Bükk 50-en, még egy fotót is feltett rólam a jó kis honlapjára (Casio EX-Z19-el készült). Tamásnak is tetszik Plecs honlapja. Na, ebben megegyeztünk. Ami a tájékozódást illeti, hamarosan kiderül, jó lóra tettünk, a vadászati zóna határán elérjük a szomszédos völgyet, és egy traktorhoz kötözött vontatmányon már a zsákmányt is megpillantjuk. Engedélyt kapva a fõvadásztól bõsz fényképezésbe kezdünk, bár a hozzá nem szokott szemnek kissé siralmas a kitrancsírozott, egykor büszke vadak látványa. Tavaly, amikor itt jártam, fényes nappal összefutottam egy vaddisznóval, most nézem, hogy felismerem-e az áldozatok között. Elvben, régebben én is bigott állatvédõ voltam, mindenfajta vadászatot fölöslegesnek és elítélendõnek tartottam. Ma már árnyaltabb a kép. Ez „húsvadászat”, csak az ítélheti el, aki vegetáriánus, mi húsevõk álszentek vagyunk, ha így teszünk. A másik, hihetetlen módon elszaporodtak a vaddisznók, aminek a következménye lehet, hogy egyre inkább kitörnek a kultúrterületek felé. A tény, hogy minduntalan beléjük botlom. Lehet, hogy nem jól látom ezt az egészet, nem vagyok szakértõ, ez csak a személyes benyomásom, ha valakinek más a véleménye, azt is meg tudom érteni. Tovább vasutazunk a Hideg-kúti-völgyben a piros jelzésen. A jó társaságban pillanatoknak tûnik, míg a Peskõ-házhoz érünk, ahol összeverõdik a kicsiny „oroszlánszívû” csapat, akik a veszélyek és a rendezõség határozott utasítása ellenére „bevállalták” a 63km-t. A forrás, amire annyira számítottunk, elapadt. Ez dráma mindnyájunknak, mert Répáshuta még irgalmatlan messze van innen. A sötétben kiszáradva botorkálni, most kezd csak igazi túlélõtúrává válni a dolog. A krokodilok is eltûntek, gondolom a forrás kiapadása miatt átköltöztek a Vöröskõ-völgybe, itt nincsenek, az annyi szent. Van valami tócsa a forrás körül, de hemzsegnek benne valamik, senkinek sincs gusztusa hozzá, hogy valami véglényt összeszedjen, talán az arzén alapú élet is megtelepedett már benne. (Késõbb a „szalagbontók” a forrást helyreállították,csak egy követ kellett a helyére tolni, hogy újra vizet adjon.) A hangulat azért remek, igyekszik mindenki humora legjavát adni, dõlünk is röhögéstõl. Valaki a szúróbélyegzõvel próbál akupunktúrás szolgáltatást és füllyukasztást nyújtani, de nem tolonganak az ügyfelek. Végül elbúcsúzunk egymástól Tamással, egy most induló kisebb csapathoz csatlakozik. Testvériesen elosztjuk mindenünket, amink van, még a maradék vizét is felajánlja nekem, amit persze nem fogadok el. Jól jön viszont a pilótakeksz, ami egyébként a kedvencem. Már a fogyó sem érdekel, pedig a hasam az élõ bizonyíték arrra, hogy az ember élete végéig töretlenül fejlõdik (és az emberiség is.) (Ha így folytatom, a "LEFOGYSZ 63" helyett FELHÍZOL 80 lesz a végére.). A keksznél tartottunk: amint átnyújtja a kekszet, és alkudozunk, még többet szeretne adni, mint amit elvettem, nézem a felém nyújtott baráti kezet, benne a pilótakekszes rolnival, itt a Bükk-hegység közepén, amint éppen besötétedik, ma már másodszor is meghatódom. Aztán elmegy, és én egy másik csapat gyorsabb ágához csatlakozom.

 

Új társakkal a sötétben…

…körülöttünk simogatóan fénylenek a „város és a csillagok”…

 

Elkezdem a bükki farkasok témáját, de ez a társaimnál nem jön be.

Majd villogok a vadonatúj 200 lumenes lámpámmal, ami a fél Bükköt bevilágítja, míg az élen haladó srác le nem teremt, hogy idegesíti ez a fényár. Úgy döntök, hogy egy kicsit megsértõdöm és lerázom õket, egyedül próbálok szerencsét, de nem megy. Beérnek, és akkor jövök rá, hogy a srácnak macskaszeme van, a sötétben, a holdvilág és a csillagok fényénél is tökéletesen lát, és biztosan, kiváló ütemben vezet minket. Hirtelen elkezdem nagyon tisztelni, én és a társa hûen követjük, ezen túl csak a lábamat világítom meg. A sötétben egy-egy percre elalélok és kiszállok önmagamból, hagyom, hogy az „Avatarom” vigyen tovább a cybertérben. Még az is eszembe jut, miért is kell nekünk a valóságban, a sötét erdõben caplatni, nem lehet ezt valahogy egy videójátékkal megoldani, Virtuális teljesítménytúrák a neten, vagy valami ilyesmi, gondolom ez már a kiszáradás jele lehet. Hamar átrántanak a fennsík kövein, az Õserdõig maradok velük. Itt technikai szünetet tartok, közben beér egy kétfõs csapat, innen együtt haladunk tovább. Újra kiegészülünk, így kialakul a végleges létszámunk, az 5 fõ, már a célig. Sokat beszélgetünk, lassan-lassan befogadja a baráti társaság ezt a „csodabogarat”. Igen-igen jólesik, nem szégyellem, amikor kiderül, hogy a „fedõnevem” alapján még némi ismertségem is van. A Tar-kõn még siránkozok is nekik, hogy én a Less Nándor senior aranyérmes (hõzöngök!), utolsó leszek egy teljesítménytúrán, de megnyugtatnak, hogy ugyan a mezõny már beért, de mi az elsõk között vagyunk, mert az eredeti távot, a 63km-t teljesítettük, ami 15km-el hosszabb, és végül megállapodunk abban, hogy erre mindnyájan büszkék vagyunk. A Három-kõnél tartunk egy szusszanásnyi pihenõt. Van annyi idõ, hogy egy kicsit körbenézzek. Felsõtárkány és Eger fényei, mögöttük a távolabbi települések világításával összeolvadva hatalmas területen terpeszkednek szét. Most látom csak, milyen óriási a városom, hiszen nappal a határok belevesznek a szürkeségbe. Az égre fel sem kell néznem, itt van elõttem, karnyújtásnyira látszik. A Hold csonkolt D-je lassan kikerekedik. Elõttem a jól szituált Orion, a téli égbolt jellegzetes csillagképe, derekán csinos, csatos övvel, a bal vállán (ha hátulról nézzük a jobb!) egy gyönyörû rubinnal, a vörös szuperóriás Betelgeuse-val, kaszáját magasba tartva uralkodik ezernyi csillagtársán, mögöttük további százmilliárdnyi csillag fénye sejlik, és azon túl a galaktikák, a végtelen világegyetem. A csillagkohókból kiköpött atomjaim, amelyeken minden pillanatban milliárdnyi részecske suhan át észrevételen, örök keringését végezve a határtalan ûrben, most együtt rezegnek a mindenséggel. (De jó lenne valami jobbat, szebbet, többet írni errõl, mert ez egyáltalán nem fejezi ki azt, amit éreztem, de sajna csak ennyire tellik.) A másodpercnyi révület után hirtelen visszatérek a valóságba, a társaimhoz. Itt a kigyulladó „galaktikák” alatt ismét baráti kéz nyúlik felém, mint ma már annyiszor, és mazsolával kínál, amit szerénykedve elfogadok. Még most sem tudom, hogy a mazsola, vagy a baráti gesztus, ami elûzi minden fáradtságom, de hirtelen jobban leszek, és úgy érzem most már bármilyen iramra képes lennék, bármeddig. Nos, itt vagyunk mi öten a sötétben, egymásra hagyatva, míg körülöttünk simogatóan fénylenek a „város és a csillagok”. Az út maradék része hamar eltelik. Felszabadulva egy kicsit sokat csacsogok, amiért így utólag is elnézést kérek a nagyon helyes túratársnõmtõl. Végül jó hangulatban, énekszóval esünk be a Vadászba. Hazaértünk.

(Most tudtam meg Repkény színes és részletes beszámolójából, hogy egy 8 fõs mindenre elszánt, szintén a hosszabb távot választó csapat még mögöttünk haladt úgy 1 órával az éjszakában. Részletesen lsd az említett beszámolót.)

(Megjegyzés: a Betelgouse: a csillagászok szerint felrobbanni készül, ill. már egy pár száz éve fel is robbanhatott, csak mi még nem tudjuk, hogy esetleg már nincs, amit látunk! Érdekes lenne a Kaszás nélküle!)

 

A Vadászban…

„…kapunk egy kis dorgálást…”

A belépés után hamarosan lezajlik a „szigorú” adminisztráció, ami a frissen készült lyukkártyák minden egyes lyukát alaposan szemügyre veszi. Itt nem kaphat senki „csak úgy” oklevelet, ennek a túrának rangja van, mindent nagyon komolyan kell venni, és így is teszünk. A bisztró lassan kiürül, bár jó néhányan múlatják még itt az idõt. Megkapom az oklevelemet, és a jól megérdemelt zöldséglevesemet is. A Less Nándor túra után „patetikusan” azt írtam, hogy „abba” a bablevesbe a „konyhás nénik” a lelküket is belefõzték, de ahogy késõbb olvastam Vándorcsillag beszámolójában, akivel ismerjük egymást, csak még nem közelebbrõl (most is láttam a Tamás-kútjánál), szóval az Õ gyomrának emészthetetlen volt a „konyhás nénik lelke”, inkább egy kis babot, vagy húst szeretett volna helyette. Így megkövetem magam, és most csak annyit írok, hogy a leves nagyon finom volt és jó meleg, na meg a kiszolgálás (és a…). Közben a fõszervezõ, Atilla az én asztalomhoz ül le adminisztrálgatni, vagy én ültem a rendezõi asztalhoz, a 4 fõs „boxok” miatt sajna a csapatomhoz pont nem fértem be, és beszélgetni kezdünk. Próbáljuk feleleveníteni a múltat, amikor 2007-ben, a Vértes 50-en, a Gesztesi vártól a célig talán jó 20km-t vágtáztunk le együtt kettesben, miközben kalandokba is keveredtünk. Azóta nem találkoztunk. De hát „mélységes-mély az idõknek kútja”, és Attilának 19 év óta telik a különbözõ túrákkal, így annyi eseményt rejt magába, hogy nem meglepõ, hogy egy ideig eltart felszínre csörlõzni. Kapunk egy kis dorgálást is, mivel a kifejezett rendezõi utasítás ellenére „vásárra vittük a bõrünket”, és ragaszkodtunk a hosszabb távhoz, de látom rajta, hogy egy kicsit büszke is ránk, mint a szülõ az „eleven” csemetéjére. Aztán közösen megállapítjuk, hogy ez a túra még ilyen körülmények között is embert próbáló, de azért mégis valamelyest levon az idei teljesítés rangjából, hogy nem fagytunk meg. Majd õszintén és szívbõl megköszöni, hogy eljöttem, ami megint „cefetül” jól esik.

Indulni készülök. Odalépek alkalmi társaimhoz, és bár a sötétben egyet-mást megtudtam róluk és tõlük, most bemutatkozom. Még menet közben megkérdeztem, ha esetleg kedvem támad valamit írogatni errõl a túráról, hogyan nevezzem õket, erre csak azt válaszolták, írjam azt: „Anonim Alkoholisták”. Hát most leírtam. A nevek egy részét persze rögtön elfelejtem, és a világosban egy-egy villanásra látott arcok is kezdenek elhalványulni bennem, de tudom, biztosan érzem, hogy mi még találkozni fogunk, annál is inkább, mert van egy népszerû közös ismerõsünk, egy nagyszerû túratárs Emil, akire mindnyájan szívesen gondoltunk egy pillanatra, túra közben.

 

Búcsút intek, lekezelek, a lányoknak küldök egy mosolyt, és abban a tudatban lépek ki a Vadász ajtaján, hogy „ide még egy párszor visszajövök” és nemcsak álmomban.

 

 

 

Szegedi József

-marton4-

Pétervására

 

 

 

„…s hogy itt jártam, én tudom csupán…”

 

 

 

Megjegyzés:

Egy-két, a túrán készült fotót a napokban, ha sikerül, elhelyezek a Facebook üzenõ falamon a jegyzeteim között, a túrabeszámoló után, ha valakit esetleg érdekel. Könnyû megtalálni, teljesen nyitott az oldalam, a fényképen a párommal vagyok, és egy fehér tortát tartok a kezemben. Ha csodák-csodája valakinek szimpatikus lennék, ismer, vagy szeretne megismerni, vagy régebbi ismeretségünket felfrissíteni, be is jelölhet. Köszi!

 
 
 
túra éve: 2010
CserhátTúra éve: 20102010.11.14 20:14:12

 


Cserhát 50 2010.11.13

 

„Nagylóc Nógrád megye közepén, a Cserhát szelíd dombjai között található, különleges szépségû, természeti értékekben, néprajzi hagyományokban gazdag vidék, a világörökség részét képezõ Hollókõ szomszédságában. Pásztó és Szécsény közötti út mentén fekszik a Lóci patak mellett. A Cserhát Õrhegy nevû csúcsa alá - festõi szépségû környezetben, települt község…”



 

Hosszan autózva, kicsiny falvak között kacskaringózva, mintegy elõzetesként, végigjáratom a szemem az egész birodalmon, a Cserhát legmagasabb hegyein, ahol a mai napomat lesz szerencsém eltölteni. Bár kora reggel még némi permetet ”rázott ki szakállából az öreg”, mostanára a maradék felhõk is felszívódtak, és tavaszias fogadtatásban részesíti a „vén rög” a Nagylóc felé igyekvõ, motorizált túrázók népes konvoját.

 

Rövidesen már teljes menetfelszerelésben a falu utcáit koptatom. Bekukucskálok az udvarokra, ismerkedek, itt még nem jártam. Néhány klasszikus palócházat is felfedezek, mintegy elõképét a késõbbi hollóházi „szuperprodukciónak”. Az egyik udvaron hízott libák hívják fel magukra a figyelmet, köztük két veszedelmes gúnárral, amik teljes odaadással sziszegnek-fújnak az idegenre, tökéletes házõrzõk. Nem is bánom, hogy egy kerítés választ szét minket, de azért megállok egy pillanatra, nem tudok betelni a gyönyörûen kifejlett színes libák látványával. Vajon milyen lenne kerítés nélkül szembenézni a „veszedelemmel”. Utoljára gyermekkoromban kergetett meg gúnár, azóta nem kísérleteztem. Ma, szerte az országban Márton-napi népünnepélyeket tartanak, most csütörtökön volt a Szent névnapja. Azon tûnõdöm, mit állhatott ki Szent Márton, amikor túlfakadó szerénységében a liba-ólba rejtõzött a felajánlott tisztség elõl, talán itt, amikor néhány dühös gúnár a fenekébe csípett, ébredt rá arra, hogy ennél még a püspökség is jobb. Azon képzelgek még, hogy az egyik gúnár nyakába csimpaszkodom, és ifjúságom kedvenc regényhõsét megidézve, Nils Holgerssonként, egy liba hátán repülõzve suhanok végig a Cserhát hegyei fölött a mai túraútvonalon.

A sok képzelgésnek köszönhetõen végül, a helyi lakosok ellenállása akadályozza meg, hogy egy útvillában az Õrhegy helyett a Várdomb felé kanyarodjak. Késõbb a „hálótól” megokosodva tudom meg, hogy ezen a hegyen a Hollókõi vár elõ-vára állt, amolyan „tarisznya-vár”. Így nevezték akkoriban az ilyen kisebb õrhelyeket, amit legfeljebb addig lehetett megtartani az ellenség támadásával szemben, amíg a vitézek tarisznyájából ki nem fogyott az étek. Aztán néhány túratársammal együtt, iszapbirkózással egybekötve támadjuk meg a „nagy hegyet” oldalról. Az iszap ugyan nem vörös, de én már igen, mire lefejtem magamról, a reggel gondoson magamra adagolt szigetelõrétegeket. A kapott térkép jó, áttekinthetõ, szemléletes, feltéve, ha valaki megnézi, és nemcsak megy, mint a vak légy. De hát „vakszem is talál tyúkot” (Hoffi), szalag van annyi, hogy ihaj, sõt ha nem látok minden fán, az már gyanús. Kioldalazom magam az Õr-hegyre, gyalog lép F2 (írom be a da vinci kódot), majd rosálok. Nem sokkal késõbb gyanús lesz, hogy egyre többen jönnek szembe velem, ennyi spontán kiránduló csak nincs a terepen. Ebben valami ráció van. Végül felfogom, hogy ez egy „kiugró pont” az életemben, és a pecsét után rögtön sarkon fordulok, hogy most rajtam csodálkozzanak mások, akik esetleg szintén lusták térképet olvasni, és csak mennek az orruk után, szalagtól-szalagig. Itt már sokan összeverõdünk, kisebb nagyobb csapatokban áramlik a nép. A szerencsecsillagom felragyog végre, találkozom Istvánnal, aki a teljesítménytúrázás éllovasa. Szememben a túrázást tekintve, „István a király”! Ettõl kezdve vele, és helyenként még néhány ismerõsével haladok együtt a Tepkéig, ahol késõbb egy minket lehajrázó futó ismerõsöm után loholok. Istvánnal jól elbeszélgetünk, miközben ki-kisandítunk oldalra a csodálatos cserháti panorámát magunkba inni, amelynek gyújtópontjában ott ékeskedik a Hollókõi vár. Társam a fényképezõgépét otthon felejtette, így jól járok, mert kattogtatás helyett remek sztorikat kapok ajándékba. Szívesen leírnék ide egyet-kettõt, kitelne belõle néhány oldal, de nincs rá felhatalmazásom. Közben Zsunypusztára érünk, ahol hamarosan kiderül, a pontõr, megunva az állandó zaklatást, végleg elbujdosott a hegyek közé, ahol cseri betyárként tengeti tovább az életét. Egy kis pszichológiai tanulmányt lehetne írni arról, hogy személyiségének megfelelõen ki, hogyan kezeli le a helyzetet. Van, aki rögtön tovább indul, „messze még a messze” felkiáltásokkal, egy páran az alaposak, vagy a félénkek, mint én, még kivárunk. (Errõl jut eszembe: nemrég megtalálták a félénkség génjét. Már elõbb is megtalálhatták volna, de elrejtõzött más gének közé.) Nekünk igazolás kell, követeljük a jussunkat, ha mást nem, a garázs elõtt söprögetõ, teljesen ártatlan és ártalmatlan hölgytõl, aki, azóta szerintem már szintén elbujdosott. Ekkor búvópatakként hirtelen felszínre törnek István vezetõi erényei, telefont ragad, és rövid idõ alatt mindent lecinkel a rendezõséggel, így a kis kisiklás után nyugodt lélekkel kezdünk az újabb kapaszkodóba, és történetekbe. Garábon megint népes csapat szalad össze, itt van Józsi is, és még sokan mások. Valaki úgy véli, a Tepkére némi szíverõsítõ segítségével lehet csak feljutni. A megoldás kulcsa a kólás üvegben idáig lötyögtetetett, a most már törvényesen fõzhetõ házi-pálinka, amivel nagyon kedvesen engem is megkínálnak. Köszönettel visszautasítom, megjegyezve, rám a tömény alkohol kiszámíthatatlan hatással van, ne tegyék ki magukat ennek a veszélynek. Kínálgatás közben jut eszembe egy nemrég hallott történet egy oroszországi vodkaivó versenyrõl, ahol a fõhõs 35 perc alatt három és fél liter vodkát ivott meg, így nyert. Röviddel azután meghalt, így nem élvezhette ki a fõnyereményt, ami egy vendéglõs által felajánlott 10 üveg vodka volt. Nem baj, a családja örökölte a nyereményt. Máig is élnek, ha meg nem itták azóta. Egyébként, büszkék lehetnek rá, mert egy élet munkája fekszik benne. A versenyzõk egy jó része egyébként szintén a kórházban kötött ki (Ez még az orosz történet.) Azon gondolkodom, hogy nekem mekkora adagra lenne szükségem a hõsi halálhoz, miközben arra a következtetésre jutok, hogy a felkínált „drog-mennyiség” is simán végezne velem, mielõtt a Tepkére érnék. A többieken késõbb sem látom az agónia nyomait, legfeljebb jobban izzadnak. Egy Szentjánoskenyérfa alatt iszogatunk. A lábaim elõtt hevernek a beérett, földre lehullott kifli alakú termések. Kibontok egyet, hogy kivegyek belõle néhány magot, amit az Ókorban meglepõen egyforma méretük miatt súlymértéknek használtak. 1 mag tömege 1 karát, a gyémánt súlyának mértékegysége, 1907 óta 200mg. Teszek a zsebembe egy párat, hogy majd otthon patikamérlegre tegyem, de elfeledkezem róluk, és útközben sorra kihullnak a zsebembõl. Most elmarad a teszt. (A karát, a perzsa-arab kalát szóból származik, ami szentjánoskenyér magot jelent. A mag õrleményét élelmiszerekben felhasználják.)

A Tepkén elhagyom a vidám társaságot, jó volt velük. Köszönöm. A már említett futó nyomába eredek, hamarosan utolérem, és boldogan egymásra találunk. Egy néhány évvel ezelõtti önmagamat látom benne, amikor még nekem is ilyen jól ment a futás. Most is jól megy idõnként, csak az a bajom, ha igen, akkor rögtön hülyére futom magam. A szombati teljesítménytúrák hetén is kimegyek 2-3x, akárcsak a héten, még esõben is, pedig az 50km-nek talán célszerûbb lenne teljesen pihenten nekiugrani. Úgy néz ki, vissza kell venni egy kicsit, talán 2011-ben tartok egy pihenõ évet. Társam szerint sem kedvezõ állandóan egy sportággal terhelni magunkat, õ több félét ûz. Kiegyensúlyozottan, lazán, lendületesen fut, a legkisebb erõlködés nélkül. Régebben, ha túlterheltem magam a futással, átültem terepkerékpárra, de sajna a prosztatám elkezdett tiltakozni ellene. Marad az úszás, csak az meg olyan vizes, és nem lehet akármikor ûzni. Ráadásul még Garáb elõtt egy rossz elõzésnél kicsit megrántottam a lábam. Érzem ugyan, de még tudok vele futni. Ami bíztató, egész úton nem ér utol senki, és legyek bármilyen holtponton a túra során nem is fog, társamat, Tamást kivéve, aki végül a Dobogó-tetõ oldalában dobbant le rólam, amikor éppen energiaválságba jutok, mint a világ. Most viszont még egy pillanat alatt leszaladunk a Tepkérõl. Leérve a sáros szántóföld unszolva marasztal, mint szívesen látott vendéget. Minden lépés dupla energiát visz, ami a késõbbi válságba torkollik. Közben a szokatlan meleg miatt lassan dehidratálódok, amit észre sem veszek, mert Hollókõig nem leszek szomjas. Csak itthon jövök rá, amikor hazatérés után a mérlegre állok.

Nem bánom, amikor a Bablevescsárda elõtt végre lekanyarodunk  a mûútról a kék kereszten, nem volt túl nagy élmény ez az országúti „etap”. Cserhátszentiván elõtt eltévelygett, 30-as távon indult báránykákkal találkozunk, akiket valaki útba indított a kék kereszten a Hármas-forrás felé, de éppen az ellenkezõ irányba. Jó tudni azt az alapismeretet, hogy egy turistaút általában két irányba visz, és ebbõl csak az egyik a jó. Spontánul 50% az esély, hogy jó irányba menjek. Nagy valószínûséggel javítani lehet ezt az esélyt akár 100%-ra, ha ránézek a térképre, és esetleg még azt is tudom, hová tartok. További segítség, ha legalább nagyjából tudom az égtájakat. Visszafordítjuk õket, még azt a garázst is emlegetem, ami a Zsunyi-patak völgyének bejáratát õrzi, remélem, eltalálták, mert én tavaly kétségbeesetten kerestem egy darabig, mire meglett. A kilátó után a garázson át bejutunk a csodálatos völgybe, társam többször fejti ki a természeti szépségek iránti elragadtatását. Jól esik végigsuhanni a festõi völgyben, miközben emelkedett hangulatban, egy frekvenciára állva, remek társalgást folytatunk. Az átkelõknél nem tülekszem az alkalmi pontonhidaknál, inkább úgy döntök, a bõrzabáló doktorhalakkal kúráltatom a lábam. Gyors és fájdalommentes amputáció pedig vöröshasú pirájákkal, most akció, egyet fizet, kettõt harap(le). A patakból kilépve félig áteresztõ hártyaként mûködõ cipõmbõl kiömlik a víz, majd ½ órán belül csontszáraz a lábam. Megbámuljuk még a „rommalmot”, letûnt történelmi idõk maradványát, és kikanyarodunk a völgybõl. Újabb festõi völgy, a Szuha-patak szakadéka mellett sétálunk-kocogunk, jól esik lenézni a mélybe, majd Cserkút-puszta, több mázsa önhordó „élõgyapjúval”, végül egy virágba-borult szántóföld mellett elhaladva, a háromszögelést befejezve újra Cserhátszentiván következik. Valahogy itt minden Cser-, ahogy a Bükkben Bükk-, a Mátrában Mátra-. Ha valakit itt hagynak magára, azt tényleg „Cserben” hagyják.

Kinavigálunk a faluból, még mindig együtt, közeledik a végkifejlet. Még egy ötszázas „csúcs” van hátra Hollókõig, csak ezen kell átugrani. Jól jönne most a gúnár. Hirtelen elfogyok, és enni kezdek a hegyoldalban, de még a napsütésben, így tetemes mennyiségû D-vitamint szintetizálok a bõröm alatt a csillagsugarak segítségével, elraktározva az ínségesebb idõkre. Nem bánom a kényszerpihenõt, a kilátónál is megülök egy kicsit. Társam elszalad, bíztatom is rá, látom, jól megy neki, még felfelé is könnyedén fut. Én végleg gyalogosra veszem a tempót, csak a hegyrõl lefelé szaladok, egy túratársnõvel diktáljuk egymásnak lendületet, a földútra érve mosolyogva áll ki elõlem, nekem elég, jegyzi meg. Nekem is, de még messze van Nagylóc. Átvéve a stafétát tovább habosítom a sarat, néhol a ragadós agyag szinte ragasztóként szedi le rólam a futócipõmet. Titokban valahogy mégis élvezettel dagonyázom, mint egy kisgyermek, aki rosszalkodik, és össze-vissza keni magát, közben kajánul vigyorog. Innentõl kezdve egy pesti sráccal haladok az étteremig, ami neki a végállomást jelenti. A lemenõ-félben lévõ novemberi nap különleges színekkel festi meg a vár nyugati oldalát, majd a látvány eltûnik a szemünk elõl, mint az álom, amikor a meredek fal ostromába kezdünk. Lépésrõl, lépésre araszolva jutunk fel, miközben az „ellenség” szúrós, „szögesdrót” csipkeágakkal nehezíti a csúcstámadást. A vár után betérünk az Ófaluba, és egy idõre mi is a világörökség részei leszünk. Itt aztán minden palóc-. Palóc- ez, palóc- az, palóc- amaz. Én is vastagon palóc településrõl jöttem, de itt még a kávéház is palóc. Az egyik túratársam képzeli el, amikor a mezei munka után a parasztok beültek a kávéházba. Aha. Nem akarom blamálni a helyet, hiszen felkerestük már egy párszor családi kirándulás gyanánt, tisztelettel nézek rá, tényleg egy „élmény volt!”. Társam azon „filózik”, milyen lehet itt egy ember élete, kirakatban élni. Megszokták, mondom, 1909-tõl, amikor egy tûvész után az egységes falukép kialakult, volt idõ. 1962-tõl védett, 1987-ben született az UNESCO-határozat, de már elõtte is érezhették, hogy ez itt „nem semmi.” Amikor itt jártam a családdal, azok a lakosok, akik kint tartózkodtak a házaik elõtt, mint egy „igazi” faluban elõre köszöntek az utcán minden járókelõnek, aki csak rájuk nézett. Épp csak azt nem kérdezték meg „hová mész?”, mint ahogy minden faluban megkérdezik. Gondolom, nem kapnak az UNESCO-tól ezért semmit. Ennyi idõn át nem belefásulni a látogatók özönébe, szívesen üdvözölni az idegent, ez sem semmi. Közben megérkezünk a Muskátli Étterembe, ahol egy ideig reménytelenül sorban állok a pecsétemért, de „Muskátlis kert lesz az én szívem”, amikor kiderülvén, hogy 50-es vagyok, kézrõl-kézre adva gyorsan a sor elejére lódítanak a rövidtávosok. Benézek még a szomszédos étterembe, hátha kihozna valaki nekem egy kávét, meg a kabalámat, egy dupla csokis Magnumot (Megjegyzés: rákattintok az internetre, helyesen írom-e a jégkrém nevét, az elsõ címszó, amit találok a google-ben, „amitõl hányok, az a dupla csokis Magnum.”). Nézgélõdök befelé, a táblát ugyan nem látom, de elképzelem, „Iszapbirkózókat Nem Szolgálunk Ki!”. Ezért még „muskátlis hangulatban” továbbállok, és felfejlõdök a kocsma irányában, ahová inkább való vagyok, úgymint a palóc parasztlegények. Kérek egy kávét és egy ásványvizet, jégkrémmel itt inkább nem kísérletezem. Az ásványvíz kicsi, a kávénak pedig olyan klasszikus zacc és égett gumi íze van, hogy még órákig „ott leng” a számban. Én meg ettõl hányok. De legalább nem volt drága. Csodák-csodája tévedésbõl egy kis koffein is maradhatott még a zaccban, mert egy idõ után kezdem érezni, ahogy szétárad ereimben, és új erõre kapok. Az utolsó szakasztól tartottam egy kicsit, amikor a túrát tervezgettem. Ismeretlen szakaszon, turistajelzés nélkül, esetleg már sötétben, egyedül bukdácsolva, hát nem ez ami igazán vonz. A félelmem eloszlik, mert még lámpa nélkül érek át, és a becsületes szalagozásnak köszönhetõen, leszámítva a környéken mindenünnen áradó szüntelen fegyverropogást, kellemesen utazok. Elõttem egy hangulatos korombéli társaság, akikkel még Hollókõn szóba elegyedtem egy kicsit, a kocsmázás után most érem utol õket. A mezõt mindenütt összepöttyözték a fehér nedût adó négylábú emlõs rokonaink, aki nem vigyáz, elmondhatja, nemcsak sárba lépett ezen a napon. Mint egy túratársam, aki hirtelen egy darab zsákként zuhan el, a bioszféra alsó szintjén landolva. De megúszta, puhára esett.

Mielõtt a Nagy-oldal-hegy erdei végleg elnyelnének, visszanézek a domb tetejérõl, Hollókõ irányába. A nap lement, színes sávot rajzolva, a horizont alól fecskendezi az ég aljára színjátszó hullámait. Az égen Grippenek õrjáratoznak, fehér csíkjaikkal felszabdalják a szürkülõ égboltot. A távolban hangyaként túrázók araszolnak át a hatalmas, dimbes-dombos mezõn. Szemben a vár, romjaiban is fenségesen uralja és õrzi a tájat, már jó 700 év óta, tövében a megbújó kicsiny, különleges falucskával, nyüzsgõ életével. Elteszem ezt a képet egy belsõ rekeszbe, mint a D-vitamint, és befordulok az erdõbe. Innen már egy jó kis suhanás következik, stressz nélkül ragadnak magukkal a szalagok. Még egy utolsó sártaposás a Ballagó-völgyben, ahol végül a sár egy pillanatra lerántja a cipõmet, még egy utolsó hegymászás, miközben a sötét lassan felfalja az utolsó kóbor fénysugarakat is. Aztán a dombtetõrõl megpillantom a völgyben elnyúló, észak felé elkeskenyedõ kivilágított Nagylócot, a távolban pedig a nagy testvér, Szécsény árasztja felém éjszakai pompáját. Valami összemarkolja a szívemet. A fények láttán olyasmit érezhetek, mint amit a kõkor vadászai, akik hosszú vadászat után hazatérve, már messzirõl megpillantották a biztonságot, emberi közösséget jelentõ otthon tüzeit.

Éppen sötétedésre érek be, és hamarosan a Sportcsarnokban találom magam. Megkapom az oklevelet. Találkozok társammal is, aki jó ideje beérkezett, és már éppen indulni készül. Meginvitál egy hazai túrára Létavértesre, amit  dec.4-én rendeznek, Õ az egyik fõszervezõ. Sajnos nekem december az év-végi hajrát jelenti a munkahelyen, ugrás a sötétbe, túrát elõre nem tervezek. Elbúcsúzunk. A kocsimhoz indulok. Bonyolult mûveletekkel hámozom le magamról az agyagrétegeket, akár ki is lehetne égetni, és felcsaphatnék a kínai cseréphadseregbe katonának. Lehet, hogy értem is megadnának vagy 50millió fontot (14 milliárd forint), amennyit egy kínai vázáért, amit egy padláson találtak, és minap adták el egy brit aukciós házban. Többet ér, mint 10 üveg vodka. Mindenestre, ha hazaérek, felnézek a padlásra, felújításkor rengeteg vázát felhordtunk. Hátha… (Diagnózis: súlyos dehidráció)

 

Végül, köszönöm minden „agyagkatonának”, akivel ma együtt haladtam, a szívélyes társaságot, a jó beszélgetéseket. „Cseréphadseregünk” egyre népesebb, és minden korosztály egyaránt képviselteti magát benne. Az egészséget és a barátságot nem lehet kalapács alá tenni. Nem eladó.           

 

 

-marton4-

 

Szegedi József

Pétervására                                                                                                                                                                                                                                               

 

 
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20102010.10.24 21:47:17
Via Dolorosa 75 2010.10.23

 

 

A mai napon, a túra után (vagy közben) eldöntöttem:  ha festõ lennék, csak október végi õszi erdõket festenék, ha költõ lennék, csak errõl verselnék, ha író lennék….

 

„Nappali ábrándozásaim a legkülönbözõbb témák közt csapongtak. Többnyire a természet és a környezõ növényvilág lassú, intenzív,de azért hûvös szemléletére szorítkoztam, mintha csak természetrajzórán lennék. Elsõnek a falevelek színeváltozása foglalkoztatott; ezt figyeltem nap mint nap, ahogy az október végi fáradtzöldbõl vagy vérpirosból az aranyszínen át citromsárgává és kátrányfeketévé váltak, minden fa levele másként és máskor, míg végre lent a földön egyetlen gesztenyeszínû, monoton szõnyeggé olvadtak össze. De még ott is individuálisan viselkedtek: egyes levelek, mint a platáné, laposan terültek el a földön, mint agyonlõtt katonák; a tölgy levele hólyagosan felpüffedt, akár egy sûrû, pöfögõ folyadék hártyája; a vadgesztenye kilyukadt és foszlott, csak az erei tartották, mint ócska halászhálót a zsinórzata; a vadcseresznye és a bükk levelei összecsavarodtak, mint a szivar borítólevele; példáját aztán a legtöbb levél követte. A kis csövecskék összevissza forgolódtak és görögtek, míg megtalálták pusztulásuk végleges helyét az erdei tömegsírban; alagútjaikban gólyalábú, tojás alakú bogarak játszottak bújócskát, cinóberveres szárnyfedelükön két csúnya, fekete pettyel.”

(Részlet Faludy György önéletrajzi írásából, a recski munkatáborban eltöltött idõszakból, ahol több száz fogolytársával együtt favágóként „kereste a kenyerét”.)

 

Mivel szinte minden lényegeset „megírtunk” már a bevezetõben, mindnyájunk örömére abba is hagyhatnám ezt a túrabeszámolót. Mégis „röviden” összefoglalnám a mai napon velem itt történteket…

 

6:30-kor indulok az abasári általános iskolából, a lila M jelzésû Mária Út, az idén szept.25-én felszentelt abasári szakaszát követve. Egy nagyon rövid „városnézés” után néhány túratársammal együtt, máris a világítótornyával a község felé magasodó Sár-hegy oldalában húzódó ösvényen kacskaringózok felfelé. A héten itt nem részletezhetõ okok miatt annyira belobbant a jobbik csípõm, a bal, hogy nem sok esélyt adtam rá, hogy ma itt leszek. Tegnap viszont, a tesztpályámon, a garázshoz vezetõ 20 méteres udvari járdán megelégedve tapasztaltam, hogy futni ugyan képtelen vagyok vele, de már legalább rá tudok lépni. Felkészültem a túrára, és a reggelre bíztam a döntést. Ha más nem „full” gyalogosként debütálok, és végigbicegem a távot. A beteges függõség legnagyobb bizonyítéka az, ha az ember minden józan megfontolás ellenére sérülten is belevág. Én ezt tettem, de végül is nem bántam meg. Míg ezeket végiggondolom, felhúzom magam a jobb lábammal a szerpentinen, és máris a festõi környezetben, egy aranyos kis „békás” tó mellett található , 1745-ben épült Szent Anna kápolnához érek, ami szépen karbantartott, és ma is különféle egyházi események helyszíne.(Errõl jut eszembe, nemrég olvastam a Galaktikában egy novella alcímeként, muszáj leírnom: „Az emberiség évezredek óta tartó istenkeresésében csak egyvalamit nem gondolt végig: mi történik, ha egyszer megtalálja Õt”. ) Visszatekintek a forradalom 54. évfordulóján csak lassan ébredezõ Abasárra, nem is olyan kis település. Furcsa, hogy annyi gyaloglás után majd csak este, amikor lefeküdni készül a falu, kivilágítva látom viszont ugyanerrõl a helyrõl. És addig folyamatosan menetelni fogok, egy egész napon át. Így elõre tekintve mégsem tûnik az egész soknak. Az elején soha nem érzem soknak. Végigjáratom a tekintetemet a csodálatos körpanorámán, a kivilágított Visontai Erõmû „tornyain” a háttérben, a déli Mátra látható vonulatán, aminek a végébõl mintegy farokként nyúlik ki a Gyöngyösig húzódó Sár-hegy hosszan elnyúló vonulata.

 

Innen a sárga jelzésen haladunk tovább Mátrafüred felé, a Mátrafüred-Gyöngyös között húzódó Sár-hegyi Tanösvény útvonalán, amit az út mellett elhelyezett tájékoztató táblák jelölnek. A nyáron jártam végig a tanösvényt egészen Gyöngyösig, szemlélõdõ családi kirándulás keretében. A növényvilága hasonlóan érdekes, mint a Nagy-Eged, Tokaj, Fóti Somlyó stb. flórája, az úgynevezett tanúhegyek sorába illik. Jellemzõjük a déli kitettség, a síkvidék és a hegységek találkozásánál a hegység déli részébõl kiugróan fekszenek. A jégkorszakokban számos növény „menekült fel rájuk” az alföldrõl, menedéket találva itt, és késõbb innen tudtak visszatelepülni, amikor javultak a megélhetési körülmények. Ezért annyira gazdag és kevert a tanúhegyek növényvilága, ahol az alföldi és a glaciális korszakból visszamaradt magashegyi növények gyakran egy élõhelyen találhatók meg. Elnézést kérek a pongyola magyarázatért, nem vagyok szakértõ, csak azt írtam le, amire az információs táblákból homályosan emlékszem. A sok tucat növény közül amit lefényképeztem akkor, a nem messze innen a hegyoldalon meghökkentõ tömegben sárgálló, keskeny levelû sárga hagyma (Allium flavum) nyûgözött le, most találkoztunk ugyanis elõször. Sokat tudnék még mesélni a tanösvényrõl, de ennél többet ér végigjárni azt, meg akit érdekel, amit érdemes tudni, és még több is annál, természetesen minden fent van a „hálón”. Amit még szeretnék megemlíteni, mielõtt tovább bicegnék: a csúcs után, Gyöngyös felé található a Sár-hegy és az egész Mátra széles körben elismert kutatója, Szerencsés Imre botanikus-gyógyszerész emlékoszlopa( a turistatérkép is jelöli), aminél jelentõs személyiségek, minden évben megemlékezést tartanak. Õ tett a legtöbbet az itteni értékek felfedezéséért és megvédéséért, amik sokszor komoly veszélyben forogtak az elmúlt évtizedek során, és amirõl személyesen hallottam tõle több ízben, míg egy tragikus baleset véget nem vetett ennek a nagyszerû földi pályafutásnak . Érdekesség még: a Másfélmillió lépés Magyarországon forgatócsoportjának Õ volt a szakértõ kalauza a Mátrában, végigjárta velük az egész szakaszt. Ha röviden is csak de a filmben is megszólal, nem túl régen láttam egy ismétlést. Ez is fent van az interneten egyébként(M1 honlap), a túra apropójából talán érdemes újra megnézni a mátrai szakaszt.

 

A sárga jelzésen baktatva elhaladok a „kutyás tanya” mellett, nem fordult még elõ, hogy vészt jósló, vérszomjas kutyaugatás nélkül sikerült volna továbbsurrannom. Rövidesen a pipis-hegyi hatalmas Vitorlázó repülõtér sarkát metszem le, hogy beforduljak a térkép szerint egykor vasúti pályának tervezett hosszú-hosszú célegyenesbe. Elõttem feltûnik egy három fiatalból (1 lány és két fiú) álló kis „csipet-csapat”, akik irtózatos ütemben gyalogolnak. Ekkor még nem sejtem, hogy mai történetem fõszereplõivé válnak majd. Csak nagy nehezen, kocogva-bicegve gyûröm magam mögé õket. Elõttem még egy piros dzsekis futó-gyalogos, õt már képtelenség beérnem. Elsuhan, és úgy gondolom nem látom õt sem többé a mai napon, mint ahogy a megelõzött csapatot sem. Tévedtem. Már a mátrafüredi járdán látom, hogy a srác nagyon „belassult”, rövidesen utol is érem. Amikor mellé érek „vérben forgó orral” néz rám. Mi történt kérdem? Az útvonalleírás böngészése futás közben, mindig meghozza a gyümölcsét. Társamat egy az ösvényre belógó gally „fejezte le”. Megvizsgálom a sebet, mert magának kocsányon ülõ szemek híján ezt nem teheti. Bõrsebeket, zúzódásokat látok rajta. Lemossa a kútnál, és mintha mi sem történt volna tovább folytatjuk a túrát, élénk beszélgetésbe kezdve, egészen a Kékesig, ahol õ balra el a sárgán a 40-es távon, én jobbra el a kéken a 75-ösön. A mai napon különbözõ futó-gyalogos távokon, túratársaimmal együtt benépesítjük,  keresztül-kasul járjuk a fél Mátrát, van aki erre megy, van aki arra, van aki szembe jön, vagy lekanyarodik váratlanul, vagy valahol egy nagy csavar után a végén találkozunk, és közben mindenhol „full boarding”. Ki tudja ennek a logisztikáját követni. Minden tiszteletem a szervezõké, köztük a fõszervezõé: „ és tükrünk szétszórt szilánkjait, „Szabó Úr” foltozza ragasztja itt, itt „megyünk” és a szánk tátva van, hogy miket nem tud…” , dudorászom hangtanul magamban, a szokott módon. De térjünk még vissza Mátrafüredre: bekanyarodunk a kék kereszten, és a házak között visszajutunk a természetbe. Az elsõ ellenõrzõ ponton beér a három fõs Csipet Csapat is, akikkel igazából majd csak a túra utolsó szakaszában ismerkedem össze, és tudom meg kik is Õk igazán. Ezentúl legyenek Bibor és csapata (nem Timur), röviden Biborék.

 

A lekváros kenyerek eliminálása után az új partneremmel megugrunk. Többé az orrára sem hederítve kemény gyalogos iramot diktál, de a kellemes beszélgetés alatt teljesen megfeledkezek a sajgó csípõmrõl. Annyit róla, hogy gyermekkora óta sportol, „másodállásban” síedzõként is tevékenykedik, 8 órán belüli „mártabércei” is vannak, és bár én csak az utóbbi pár évben „öreg fejjel” kezdtem intenzíven mozogni, a sportról alkotott felfogásunk tekintetében, és „edzési gyakorlatunkban” mégis nagyon sok rokon vonás van közöttünk. Megtaláltam magamat a Mátra túloldaláról, ha teljesítményben több klasszissal jobb is mint én. Több érdekes dolog közül amit említ, elmondok egy igazán meghökkentõt: egyes hegyi terepkerékpárosok, állítja, a Kékestetõ-Mátrafüred útvonalat, ahol versenyt is szoktak rendezni itt a kék kereszten, ha pontosan emlékszem 5 percen belül képesek teljesíteni lefelé, ami így elsõ hallásra szinte képtelenségnek tûnik. Én abbahagytam „szuperamatõrkategóriás” „hegyikerékpározást”, miután egy kerékpárbalesetben eltörtem a jobb vállam terepen, de ilyen sebesség mellett minden bizonnyal a nyakamat törtem volna ki. Menet közben 3 vár mellett is elhaladunk, köztük a legismertebb a nemrégiben nagy szakértelemmel feltárt, és konzervált középkori eredetû Benevár. Külön erénye, hogy az ismertetõ táblán látható a vár teljesen rekonstruált rajza. A romokból sokszor nehéz elképzelni a vár eredeti méreteit és épületeinek, falainak elhelyezkedését. A másik két várra a társam hívja fel a figyelmemet, ezeknek az ókorba nyúlik a történetük. Közben ripsz-ropsz felérünk Kékestetõre, ahol „kellemes” hideg fogad. A pontõrök elgémberedve még csak most nyitják a „boltot”, ebbõl látni, hogy jó ütemben haladtunk. Bemutatkozunk egymásnak a „sráccal”, szerencsére mindkettõnknek akár elsõ hallásra is megjegyezhetõ neve van, majd barátsággal elválunk.

 

Azután amíg „bokros teendõimet” végzem elhúznak mellettem Biborék, s a mai napon még vagy 5x ez megtörténik még oda-vissza, de ki számolja. Ennek az oka az, hogy amikor úgy érzem a csípõm engedi keserves, suta kocogásba kezdek, de mient besokall, szinte néhány percen belül elõteremnek a „semmibõl”, és „legyalogolnak” engem. Természetesen nem arról van szó, hogy Õket akarom megelõzni, csak haladni szeretnék, és Õk sem engem akarnak lefõzni, csak folyamatosan, fáradhatatlanul és töretlenül egyenletes, szinte futó iramot diktálnak gyalogosan az egész túra során, a megerõltetés legkisebb jele nélkül, még a 70. km után is. Ilyet megmondom õszintén csak a mindenki által ismert nagy klasszikusnál K.J-nél láttam idáig. Idáig azt hittem, hogy tudok már valamit a teljesítménytúrázásról, de a mai napon rájöttem, hogy szinte semmit. Visszatérve, az én teljesítményem rövid feltámadásokból és gyors letörésbõl áll, amit fûszerez az is, hogy minden lépésnél nyilalló fájdalmat érzek, ami elõbb-utóbb lassításra késztet. Reggel még azt gondoltam, hogy gyalogosnak sem vagyok kutya, de ebben is tévedtem. Ezt a szörnyû iramot csak nehezen tudják tartani fejletlen gyalogló izmaim, bár a nap során elindultak a fejlõdés irányába. Menet közben jut eszembe: 1km, az semmi, egy 2 éves gyermek is könnyen lesétálja. Ebben különbözik a matematika és a teljesítménytúrázás: hogy 75xsemmi, már nem semmi. Közben 2 hullámban elszáguld mellettem a maroknyi futó mezõny. Náluk úgy tûnik mégis a matematikai elv érvényesül: 75xsemmi, az semmi(ség).Egy kisebb kompániát még egy pár méteres kerülõre is csábítok, amikor éppen utat tévesztek az avarban. Sajnálom, de azért muris, ahogy libasorban jönnek utánam a semmibe, de gyorsan intek nekik, akkor már látva a helyes irányt, hogy merre menjenek. A Cserepes-tetõrõl nem lefutnak, ha szinte leugranak a nyaktörõ meredeken. Megpróbálom utánozni õket, és közben rájövök, hogy ezt vagy így kell csinálni, száguldva, vagy nagyon lassan,mert az „arany középút” most nem jön be, biztos hasra eséshez vezet. Az Oroszlánvár tájékán összekeveredek egy futó-gyalogossal, akivel úgy félig-meddig együtt haladunk a recski táborig. Késõbb még találkozunk a Csevicénél, majd Parádsasváron látom a 60-as távon letér a piroson. Csevicéig a legemlékezetesebb említésre méltóbb esemény, a recski tábornál kapott csokis-karamellás Choco csoki, ami egy „élmény volt”. Sajnos az erõs kapitalista verseny miatt manapság „csodálatosabbnál finomabb” édességeket gyártanak, ami nagy kihívást jelent nekem, aki már voltam függõ. A védekezést úgy oldom meg, hogy a boltban nem veszek, így nincs mivel „bûnözni” otthon. Na de ha adják!!!! Nincs mit tenni, mint enni. Ennyi. Csevicéig lezajlik még egy pengeváltás, oda-vissza elõzgetés Biborékkal, ekkor már elkezdünk „kommunikálni”. A forrásnál összejövünk egy páran. Köztük egy futó srác, akivel a Less Nándoron ismerkedtem meg, a Kazinczi 200 gyõztese, minden tiszteletem az övé. Legalábbis én úgy gondoltam megismerkedtünk, Õ viszont nem nagyon emlékszik rám. Ostoba kérdéseket teszek fel neki a futásról, ami tetézi a bajt, mert meg tudom érteni, csak pihenni szeretne, összeszedni a gondolatait és önmagát a nem mindennapi teljesítmény közben, és akkor jön ez a kopaszodó „öreg csávó”, aki mindenféle kérdésekkel traktálja. Bocs! Szomjam oltom, és a feltételezett vashiányomat kúrálgatom a Csevice vas ízû vizével. A múlt héten megszúrt egy tövis, és azt követõen ijesztõen világos színû vér kezdett csordogálni az ereimbõl (Nem alkohol!) A vér színét a hemoglobin vasat tartalmazó hem része adja, ami az oxigén szállításáért felel, amire többek között a futó izmoknak is igencsak nagy szüksége van. Ezek a „hülye diéták”, a túl sok zöldség, gyümölcs fogyasztása vashiányhoz vezethetnek. Vasat nekem!

 

Az Ilona-völgy hemzseg a turistáktól. Látva átszellemült arcomat, amíg a piros kereszten fel nem kanyarodok, többen kérnek útbaigazítást tõlem. Megadom. Egy családfõ megkérdezi: ez valami túraverseny, mert már egy páran elfutottak mellettük, ugyanilyen szenvedélyes, küldetéses arccal. Ez kapóra jön, hogy eldicsekedhessek valakinek azzal amit csinálunk, plusz a 75km-el. Szinte dagad a mellem a büszkeségtõl, amint látom hogy a táv hosszán  hüledeznek. Nekünk ez már semmi, megszoktuk- legyintek- puszta élvezet. Késõbb eszembe jut a nagyképû nyilatkozatom, amikor Parádsasvárról a piros kereszten kapaszkodom ki a Kis-Lipót felé, nemkülönben a Kékesen a sárgán felfelé. Parádóhuta elõtt egy fél perces bicsaklás a tájékozódásban, majd a falu után újra legyalogol a „Csipet Csapat” . A parádsasvári pontra azért együtt érkezünk, ahol rögtönzött kiselõadást tartok a kóla élettani hatásairól, miközben 2 másodperc alatt nyelik el porzó belsõ szerveim a nemes anyagot. Még benyitok a közeli étterem ajtaján egy kávéra gondolva, de látom a teltházat, a sok kiöltözött embert, majd magamra nézek, és szép lassan kihátrálok. Néhány döbbent arc az utolsó benyomásom, mielõtt végleg bezárul „Narnia” ajtaja. A kapaszkodót már említettem. Tájékozódni itt nem szükséges. Arra kell haladni, amerre a legnehezebb, ha kicsit könnyebb már menni az tuti rossz irány. Amikor felérek, akkor döbbenek rá, hogy a csípõfájdalmam egyszerûen megszûnt, ott maradt valahol ég és föld között a hegyoldalon. Volt, nincs. Mellékesen a jobb bokám kezd el kicsit sajogni, de ez még belefér. Javaslom, hogy fizioterápiás kezelés helyett ízületi betegek részére, irány a Kis-Lipót. Ékes bizonyíték arra, hogy a mozgás a legjobb gyógyszer. Felfelé haladva arra gondolok, halottam arról, hogy valahol Pápuán vagy ki tudja hol, egy bennszülött törzsnél,  ahol az öregeket nem az eszükért tisztelik, minden évben, mindenkinek fel kell mászni egy jókora kb. 50 méteres fára, az öregeknek is. Aki túléli, feltételezhetõen hasznos tagja a törzsnek, aki leesik, nem kell tovább potyára eltartani. Nálunk, ha valaki „istenneadj!!!” bevezetné ezt a szelekciós módszert, a fatörzs helyett, a Kis-Lipót is megtenné.

 

Felérek. „Benyitok” a esõkunyhóban berendezett pontra, ahol klub-hangulat uralkodik. A „felszolgáló” meleg levest nyom mindenki kezébe, ahogy lecsurog a torkomon a sós ropival együtt, az valami fenséges. A legtöbb túratársnak nem nagyon akaródzik felállni, jól érzi itt magát. A pontõr srác, hogy fokozza a hangulatot, történeteket mesél, extrém túráiról. A nyáron egy 18000m-es szintkülönbséggel megáldott, 240km-es túrát teljesített 3 nap alatt, összesen 6 óra alvással a Mont-Blanc-on. Ehhez képest a mostani, egy könnyû szombat délutáni sétafikálásnak tûnik, és ha úgy vesszük, ebben a remek idõben tényleg az. Ha szabad minõsítenem, talán a hely adottságai miatt is, ezen a ponton éreztem magam a legjobban. Nehezen, de továbbállok. Meglepõen könnyen lejutok a Mátra-nyeregig, na persze rendbejött a csípõm, már „kocorászni” is tudok egy kicsit. A Kékesre felfelé viszont a sárga rendesen megfog. A szintútra szinte kiesek, mint az amerikai filmekben, amikor a fõhõs, valami nagy rossztól szabadul meg, már vége, nyugtatom magam, már vége. Persze még nincs vége, de a vége valahogy csak elfogy. A csúcson  az „önkiben” hozzájutok végre a hõn áhított kávémhoz, és egy dupla csokis Manhattan-nel is kényeztetem magam. A pontra érve, ahol még javában tart a jégkrém testemmé való átlényegítése, a reggel óta fagyoskodó pontõrök hüledezve jegyzik meg, ne mondjam, hogy jégkrémet eszek, ez nem lehet igaz. Érdekes, hogy a jeges étel fogyasztása valahogy plusz alarm hõtermelést indít meg a szervezetben, és végül a jégkrémtõl melegség árasztja el az embert. Legalábbis én így érzem. Télen-nyáron egyen jégkrémet! („Ez utóbbi sorok a jégkrém gyártók támogatásával íródtak.”) Aztán megtáltosodom, és folyamatos kocogással, aminek némelyik szakasza már-már kezd újra nagyon jól esni, lezuhanok Lajosházára. Közben egy mögöttem futó túratárs segítségével akaratlanul sikerül egy egész tarka, „jákóbi” kecskenyájat irányíthatatlanná tenni, bár egyébként is mindig pontosan az ellenkezõ irányba szeretnének menni, mint ahogy a kecskepásztor akarja. Talán még most is üldözi õket, ha azóta meg nem fejte. Lentebb Mátraháza után egy mufflont zargatok fel, a kecskeformák alcsaládjába tartozó állatokra ma rá jár a rúd.  Lajosházán csak egy teát iszom. A kritikus részen még átérek sötétedésig, közben néhány túrázónak, akik elõször járnak erre, a bánya után segítek a tájékozódásban. A Kozmáry-kilátó felé bekanyarodva, a sárga háromszögön már kivilágítom magam. Egy kis kanyargás a szûk ösvényen és megérkezem a kilátóhoz a civilizációba, ahol a lobogó tûz mellett már áll a bál. Egy pillantást vetek még a lábunk alatt elterülõ, gyöngyfüzérektõl csillogó, óriási ékszerdobozra, Gyöngyösre, majd megkezdem utazásom végsõ szakaszát.

 

A füredi úton nem fogja senki kitalálni, kikkel találkozom. Megmondom: a „Bibor Trióval”, akik a „Nem lankadok egy pillanatra sem egész nap, ha a kutya kutyát eszik sem” slágert adják elõ, a mai napon vendégmûvészként közremûködik „marton4”. Beállok a Trió mögé, és csak egyszer próbálok „megszökni” a célig, de hamar legyalogolnak megint. Közben a sötétben összefutunk B.I.-vel (és társával), aki az állandóságot jelenti számomra. 2007 óta, amikor megismertem, töretlenül rója az ösvényeket, Õ is „szupergyalogos” és teljesítménye máris egy kész regény. A kápolnához a Trióval közösen, jó hangulatban érkezünk. A jóslat beteljesült: kivilágítva látom Abasárt, az Aba nemzetség egykori központját. Másik nevezetessége, hogy azt itteni laktanyában voltam tartalékos harckocsizó. Hadnagyként szereltem le, úgy hogy hálaistennek egy tankot se láttam közelrõl. Talán jobb is mindenkinek. A világbékének mindenképpen. Kisebb tanácskozás után az útvonalleírásban a 75-ösöknek megadott aszfaltút felé vesszük az utunkat. Közben elbeszélgetünk. Végleg befogad a csapat. Az úton,valaki javaslatára lazán lekocogunk, aminek nagyon megörülök, mert valahogy jobban esik már az én lábamnak is, mint a gyaloglás. A csípõm tökéletes, teljesen rendbejött. Mint egy római „cohors”, négyzet alakzatban, négyen suhanunk lefelé a sötétben, kanyargunk a szerpentinen, az „ismeretlenben”. Teljesen feloldódunk a futásban, felvesszük egymás ritmusát, szinte egyszerre dobban a lábunk, majd lassan elszakadunk a talajtól, könnyûek leszünk, szinte lebegünk, miközben arra gondolok, mintha ez valahol messze, egy más dimenzióban, valaki mással történne, és nem velem. Azt hiszem, boldog vagyok.

Beérünk a településre, ahol általános villanyoltás következik. Emlegetem a patikát, hogy mellette kell lekanyarodni. Valamiért azért teszünk egy kisebb kitérõt, míg végre elhaladunk a ki tudja miért Aba Király Patikának elnevezett közegészségügyi intézmény mellett. Szóval a kocsma felé kellett volna jönni, mondják a többiek, akkor rögtön tudták volna a helyes irányt. Már csak a szimat miatt is, mert itt a levegõ televan a jobbnál-jobb különbözõ helyi borok illatmolekuláival, borissza magyar nehezen áll ellen a vonzásnak. Csak a „jobbik” legyen, és most eszem ágában sincs politizálni. A település fontos („közbetegségügyi”) intézményei a kocsmák is, ahol az emberek egy része mentálhigiénés programokon rombolja le testi épségét. Nem baj, szemben a gyógyszertár, nem kell messzire menni, ha 10-20 év masszív ivás után elérkezik a végstádium. Itt persze nem a mérsékelt borivásra gondolok, ami ma már orvosilag bizonyítottan 38%-al javítja a hosszú távú túlélési esélyt a teljes absztinenciához képest. Azon „filózunk” még társaimmal, mibõl él meg ez a sok kocsma: rövid tanakodás után egyetértünk, hogy a családi pótlékból, és a munkanélküli segélybõl.

 

Végül hazaérünk a meleg „családi fészekbe”. A fõszervezõnek külön köszönetet mondok, van miért. Egy darabig még békésen elteázgatunk. A többiek már a következõ túra terveit szövögetik. Egyáltalán nem fáradtak, mintha egy métert sem mentek volna, skatulyából húzták ki õket. A paprikás krumpli nagy vehemenciával készül, de már nem várom meg. Késõ is lett hirtelen, 13:15-ig tartott a „hosszú menet”. Jó ez a teljesítménytúrázás, „csak fárasztó, és rámegy nap.” (Poén: idézet a My Fair Lady-bõl, ott a munkáról beszélnek.) Fogyózom is, az én koromban már veszedelmesen támad a hasi zsír. Elbúcsúzok: kezet fogok férfi társaimmal, Bibortól pedig egy mosollyal válok el, minden elismerésem az övék. Búcsút intek a teremben lévõ minden kedves túratársamnak is.

 

Nem tudom, találkozunk e még valamikor. Talán igen, talán nem. Az élet majd eldönti mi lesz. De most nem ez számít, hanem csak ez a mai nap.

 

 

 

-marton4-

Szegedi József

Pétervására

 

 

„Január elsõ kéthete megnyugvást hozott. A hónap elsõ felében senki sem halt éhen…”

(Faludy György: Pokolbeli víg napjaim –Recsk)

 

 

 

 
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20102010.10.10 23:00:45

Less Nándor 60 2010.10.09


 


Mottó: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret.”


 


„Nézd! Mint egy kerék, ami forog,


Szinte soha meg nem áll,…”


 


Átvillan a „szerveremen” még a túra legelején, amikor kissé vacogva az elsõ bemelegítõ lépéseket teszem, mivel harmadszor járok ezek a túrán, lehet e még valami újat mondani róla. A gondolat gyorsan elsiklik, mint egy kígyó a fûben, és csak most, hogy a klaviatúrát „simogatom”, és próbálom összeszedni a gondolataimat ötlik fel újra. Ahogy nézem a begépelt szöveget, Less Nándor 60 2010.10.09 már látom is a megismételhetetlent: bevillan, hogy ma, a túra msánapján három tízes áll sorban a húszas után a dátumban. Nem foglalkozom ugyan számmisztikával, de az ilyen érdekességek mindig is vonzottak egy kicsit. Még érdekesebb volt ez a dátum 1000 évvel ezelõtt, 1010.10.10(4 igen, 4 nem bit), ahol négy tízes állt egymás mögött, bár nem tudom ezen a napon, elsõ királyunk megkoronázásának 10. évében (éppen 1000!!!!! éve) rendeztek e teljesítménytúrát valahol az országban? Bizonyára, csak akkor még nem így hívták. (Idén is pajzsra emeltünk magunknak egy új „királyt”, minden bizonnyal Mátyás óta nem kapott ilyen sanszot ez az ország. Drukkoljunk magunknak! Hajrá Magyarország!). De véget vetve a „kalandozásnak” visszatérve még egy kicsit a számokhoz, legközelebb 2110.10.10-én áll össze újra a három tízes, ebben az évben lesz a „Less Nándor” 114. rendezése (ott leszek, ha más nem a klónom támad majd), bár ez már korántsem lesz olyan „helyes” dátum, mint a mai, vagy még inkább az 1000 évvel ezelõtti. Próbáltam megnézni nagy hirtelen a Windows XP-ben vajon ez a nap szombatra fog e esni, de a „Uiendauizom” csak 2099-ig ismeri a naptárt. Akkor mindenképpen le kell majd cserélnem, már elkezdtem gyûjteni rá.


A kicsit kimerítõ bevezetõ után, kezdjünk már el végre túrázni, elvégre azért jöttünk  össze…


 


„Így az ember tipeg-topog,


Örök útvesztõben jár,…”


 


2007-ben teljesítettem elõször ezt a túrát, abban az évben gyulladtunk szerelemre egymással, én és a teljesítménytúrázás, bár néhány éve flörtölgettünk már. A láng sokáig tüzesen lobogott, 2007-ben, a csúcs évében 17 „nagy aktusunk” is volt, aztán vágyainktól független külsõ okok miatt mérsékelni kényszerültünk az együttlétek számát, de soha nem szûntem meg egy pillanatra sem teljesítménytúrázónak lenni, a legnagyobb külsõ nyomás alatt sem. Azt olvastam valahol, hogy a nagy szerelmek felfokozott hormontermelése úgy 30 hónapig tart, azután átadja magát egy stabilabb, kiszámíthatóbb tartós kapcsolatnak. Letelt a 30 hónap, és az idén átkerültem ebbe a kiegyensúlyozottabb állapotba, ami ugyanolyan nagyszerû érzés, mint a mézes hetek idõszaka, csak ez már nem múlik el.


 


„Mint a mámor, ami kerget,


Ami ûz és visszatart,”


 


Ahogy elhagyom a „bilincses” iskolát, és kiszaladok az örök szabadság, a felszabadult mozgás világába, a fenti gondolatok „forognak-kergetõznek” tekervényeimben, hát újra itt vagyok, és most egy pillanatra megint a földön, illetve egy aszfaltúton kocogok felfelé. 8:30-as teljesítési tervvel jöttem el, de szokás szerint megint elfutottam magam a túra elõtti csütörtökön (25km 9,2 átlag terepen), így a mai beállításból érzem, 61km „koci” nem fog menni, az már tuti. Tök mindegy mert gyalogolni is szeretek, de azért  minden mozgás királya (beleértve az összes-összes sportot) csakis  a futás, ezt mindenki érzi. Ez volt az elsõ igazi sportja az emberiségnek, minden csak ezután következett. (Talán csak a fára mászás elõzte meg, de az még nagyon régen volt, és akkor még nem is voltunk emberek. Igaz gyerekként mégiscsak ez volt a kedvenc sportom  és nem a futás, de akkor még nem voltam ember.) Ott tartottam, hogy szaladok felfelé, és a kisebb elkaparásokat leszámítva a Mangó-tetõig meg sem állok. Késõbb hallom, hogy egy  páran elmentek a piroson egy néhány km-es „büntetõ körre” a Dobi-rétig, ahonnan visszairányították õket, hogy egy kis kerülõ árán ugyan, de átadhassák magukat a geológia „csodáinak”, vagy a csodás geológiának. Engem most inkább a mészkõbe vájt mélyút fog meg, olyan történelem szaga van. Ez az elõnye annak, hogy már harmadszor vagyok a túrán, így más részletekre kezdek figyelni, mint amikor elõször teljesítettem…


 


„Mint az óra, mit a percek,


Szédült karneválja hajt.”


 


A mai nem tûnik olyan tömegtúrának, vagy csak jó idõben indultam. A Kõ-völgyet is egyedül hajtom végig, csak a legvégén elõzök le 2 túratársat. Az idén a kövek helyett a mindent elborító gomba-telepek vonják magukra a tekintetemet. A gombák hatalmas csoportokban állnak, ahogy a spórák éppen szétszóródtak. A „gombaüzemet” elhagyva a végén már kisebb „gombamérgezés” kerülget. Épp a múlt héten tévedtem el az erdõben, amikor a gombákat nemcsak a szememmel, hanem a fényképezõgépemmel kóstolgatva, mint „Piroska”egyre mélyebbre jutottam az erdõben, amíg felnézve már gõzöm nem volt merrõl jöttem. Persze ez nem a brazíliai õsvadon, például Heves megye egész területe 3637km2, ebbõl erdõ 872km2. Még ha az összes erdõ egyben lenne is, nem lenne több, mint egy 30km oldalú négyzet, aminek a közepébõl is könnyûszerrel ki lehet sétálni. Mérsékeltövi erdeinkben eltévedni mûvészet, de büntetõköröket azért lehet menni. Visszatérve a gombákra: az alapszíneken kívül kék, zöld, piros, változatos formájú gombákat lehet most mindenütt felfedezni. Nagyon érdekesek a szintén változatos korall gombák, épp az Ódor-mászás útvonalán teremnek tömegével, amik nem olyan normál gombaszerû élõlények, hanem a nevükbõl következõen olyan szálas, korallszerû termõtesttel rendelkeznek, különféle színûek, világosabban leírva „Pizza a la Hut-ra hasonlítanak az Ûrgolyhókból, aki végül abba halt bele, hogy megvonták tõle a ketchupot.”


 


„Látod, mindig egymást váltva


Jön az árnyék meg a fény,…”


 


Kilépek a sötétség birodalmából, a reggeli napsütés szinte letaglóz. A fagyos talaj már kezd felengedni. Most örülök, hogy az indulás elõtti utolsó pillanatban a rövidnadrágomat becseréltem a hûséges mackómra, egy pár hónapig elhanyagoltam, de most egy jó ideig társak leszünk. Itt az õsz. Nem szálldosnak már a „csillérek, tarkályok, szöglenczek, szónyák, csalmászok” és más pillangók, ami néhány héttel ezelõtt még megszokott „utcakép” volt. Az a néhány kései, vagy optimista módon másodvirágzásba fogott növény most fagyosan dideregve húzza össze szirmait, hol van már a tarka rét.


 


„Míg a világ körbe-körbe


Forog fáradt tengelyén,


Vihartépte szárnyakon,


Mint egy régi szélmalom…”


 


Talán nem szokatlan tõlem, de megint egy dal fészkelte be magát az agyamba. Nem kérdeztem még meg más szintén magányt kedvelõ futókat (pont ezért), vajon õk is elszórakoztatják e magukat ilyetén módon az erdõben, de nálam rendszeres, hogy valami kellemes dal vagy egyéb háttérzene piszkál, de nem kellemetlen mértékig. Most éppen Michel Legrand-Bergman: Szélmalom címû dala a soros, (még jó hogy nem a Szomorú vasárnap), aminek a teljes szövegét természetesen nem tudom kívülrõl, de még az ismert részekbe is bele-bele kell blabláznom. A dal szép, és annak ellenére, hogy van valami nem egészen optimista kicsengése, engem jó kedvre derít, mert szép, és a mûvészet pozitív üzenetet hordoz, még akkor is, ha szomorú.


 


De hol járok most? Térjünk vissza hõsünkhöz. Az idén újdonsült mocsarak keletkeztek többfelé a túraútvonalakon. Szalagok is figyelmeztetnek, de a fán lógó sárga póló jelentését is csak akkor értem meg, amikor kis híján belegázolok a vízbe. Visszavonulót fújok tehát, nemcsak magamnak, de a mögöttem habozó néhány túratársamnak is, és „csapatvezérként” átkalauzolom õket  „Szibérián”.  Lentebb a völgyben egy túratárs téblábol egy megkerülhetetlen mocsaras rész mellett, átjárót keres. Nem habozok megmutatni neki, hogyan kell egy ilyen helyen átkelni, és lyukacsos, jól szellõzõ teremcipõmben keresztülvágok a mocsár kellõs közepén, a cipõmbe azonnal beárad a sáros víz. Visszanézek a túratársra, hogy követ e, és tréfásan a „Forest Gump”-ra utalok, arra a részre, ahol a hadnagy felkészíti az újoncokat a dzsungelharcra: „ ha nem vigyáznak, a Mekong lezabálja az ember lábát.” Az enyémet már zabálja, ha nem is a Mekong, csak a Hideg-kúti forrás vize. De én még jól jártam, mert, ahogy utóbb hallom, ezen a napon volt akit a pásztor kutyája is megkergetett, úgyhogy változatos élményekben részesültünk már az elsõ szakaszon is.


Aztán végre a Hór-patak völgybe érek, ahol a rövidtávos túrázók és a megszokott kerek pocsolyák tömegén szlalomozok át. 7:25-kor indultam, de itt már kezdenek beérni a gyorsabb futók. Érzem, hogy ebbõl már nem lesz nagy futó eredmény. Próbálom 1-2 futóval egy darabig tartani az iramot, de reménytelen, a fiatalok gyorsan elzúznak a messzeségbe.


 


„Mint egy barlang, mit az esõ,


Ezer kristálycseppje vájt,


Mint egy sebhely, mintegy rossz szó,


Ami tegnap még úgy fájt,…”


 


Hamar az Oszlánál találom magam, az idõm lényegesen rosszabb, mint a tavalyi. Az idõközben a „csárdába” betérõ futók nem esznek semmit, csekkolnak, és rohannak tovább. Sóvárogva az elviharzó futók után nézek, majd zsíros kenyérbe ölöm a bánatom. Ha jól megy, akár az egész túrát könnyedén kibírom kaja és víz nélkül, de ha elveszik a könnyedség, el kezdek enni, amitõl mindig azt remélem, hogy visszatér a kívánt energiaszintem, de még soha nem jött be. A túra során így összesen lecsúszik a torkomon: 1 zsíros kenyér csalamádéval, 1 lekváros kenyér, 1 csoki, 1 termetes banán, 2 közepes sóskifli, kb. 6dk sovány sajt, egy csokis jégkrém, néhány szõlõcukor, 1 szelet alma, 1 mézes puszi (puszi nélkül) és itt még nem említettem a kalóriás italokat. Ugye felsorolni is sok, nem még elfogyasztani. De ami történt megtörtént, a jövõ héten majd lefogyózom. Továbbindulok még kocogva, egészen a durva emelkedõ aljáig. Most változott egy kicsit az útvonal áttereltek minket a túloldalra, valamivel könnyebb, mint oldalazva haladni. Azért dagadnak a combizmok, egy fiatalember igyekszik vetélkedni velem, de hiába engedem magam elé, nem bírja, újra kiáll. Ez a szakasz megtréfálja az edzetteket is. A „Feketeleves” bármennyiszer teljesítem, újabb erõpróba, és mindig úgy érzem, hogy nem ad, hanem minden alkalommal egy picit inkább elvesz tõlem, mégis betegesen vágyom rá, hogy újra és újra megpróbáljam.


 


 


„Mint egy furcsa, keser-édes,


Félig elfelejtett íz,...”


 


A „szekérút”, a megváltó szekérút, kijutottam. Innen már csak egy „parasztköpés” a következõ stáció, az Ódorvár, ahol a pontõrök méltatlankodnak, mert pecsételés, csoki, és mindenki rohan tovább, szinte senki nem megy fel a sziklára. Én sem. Igaz nekem igazolásom van róla, hogy már múlt vasárnap jártam itt. Ha tehetem, hetente kijövök, ez a rész a kedvenc „edzõpályám”, „full” hazai terep. Pár héttel ezelõtt augusztus legvégén is jártam itt, úgy este 6 óra körül. Kimentem a sziklára, mert természetesen mindig kimegyek, ahonnan az ország egyik legszebb (nekem egyik nélkül a legszebb) kilátásában gyönyörködhetünk az év minden szakában. Nem akarom most elmondani mit érzek, amikor végignézek a Hór-völgy hegyek között ide-oda imbolygó keskeny vonalán, és a mára már lassan átfestõdõ hegyeken, vagy „kiegyengetve begörcsölt szemlencséimet”, hogy megnyugtassam, dél felé, az apró falvakon át a messzi síkságokra vetítem tekintetem, az ég aljáig megpróbálva kisilabizálni a kisilabizálhatatlant a messzeségben, mert már tavaly leírtam, inkább egy másfajta élményemet szeretném megosztani azokkal a kitartó túratársakkal, akik képesek voltak idáig eljutni a beszámolóm olvasásában, ami nem lehet könnyebb, mint maga a túra teljesítése. Ott tartottam, hogy valamikor augusztus végén kiléptem az Ódorvár szikláira, de a tekintetem, most nem a távolba szaladt, hanem egy a sziklából kinyúló kisebb fácskára, tõlem mindössze pár méterre. Sokszor jártam már itt, láttam ezt azt, ragadozó madarakat, még tovasikló kígyót is, de velük még nem találkoztam. Egy néhány fõbõl álló õszapó csapat pihent a kisebb bokorszerû fácskán. Idõnként egyik-másik felröppent, és helyet változtatott, de egyébként nagyon jól tûrték a váratlan felbukkanásomat, és nem menekültek el, jó hangulatban töltötték a késõ délutánt társaságomban. Hogy írjam le szerény képességeimmel, adjam át, azt amit akkor éltem meg. Vannak az életünkben sorsfordító események. Én ezt most annak éreztem. Azelõtt soha nem láttam még ilyen madarat. Olyan a kis pelyhes, mintha valaki csak úgy hevenyészve rakta volna össze, vagy nagyon sietett, és nem ügyelt különösebben a részletekre, vagy nem is voltak számára fontosak a részletek, mint egy kis plüssfigura, egy kis puha fehér gömböc, fekete szárnyakkal és hosszú fekete farokkal, két kis gombszemmel, minden extra színt kispórolt belõle a természet, mégis annyira a helyén van minden, annyira befejezett, annyira tökéletes, olyan jópofa az egész. Közben persze folyamatosan, nyugodtan társalogtak egymással, pedig biztos voltam benne, tudják, ott vagyok. Még egy pár fényképet is sikerült készíteni, bár a megvilágítási viszonyok miatt nem indítom természetfotó pályázaton, de emléknek megteszi. Csak álltam ott, nem tudtam meddig tart ez a varázslat, ez a madárcsapatból áradó boldog, megelégedett harmónia, ami egy pillanat alatt helyrerakott bennem mindent. Az idillnek a zsákomból kiszivárgó Nokia-hang vetett véget, a lányom hívott a Kanári-szigetekrõl ( a munkahelyérõl!), pár perc múlva hívtam vissza. Persze nem bántam, mert már nagyon vártam ezt a hívást. A madarak elõször, mintha nem reagáltak volna a csengõhangra. Aztán megkezdõdött a furcsa elvonulás, mintha csak egy színházi elõadás ért volna véget, úgy vonultak le sorban a szereplõk. Az egyikük egy oldalágra rebbent, majd egy rövid üldögélés után a sziklák alatti sûrûbe állt tovább. Következett a második, ami szintén ugyanarra az ágra libbent, majd kis várakozás után ugyanabba az irányba el. Végül mindegyik sorban ugyanarra az ágra röppent, mintha egy bagyakorolt koreográfia szerint zajlana az egész, míg az utolsó szereplõ is elvonult a többiek után, és végleg véget ért az elõadás. Ez a színházi élmény egy életre bevésõdött. Valahol olvastam ( a franc, minek is olvasok össze-vissza mindent), egy angliai kórházban kiegészítõ terápiaként madárdallal gyógyítják a gyermekeket, jelentõs eredményekkel. Az ötlet onnan jött, hogy amikor a „Oneworld” rádióadó beszüntette mûködését, de a frekvencia megmaradt, madárdalt kezdtek sugározni, amit végül is többen hallgattak, mint az eredeti mûsort. Azt hiszem nálam is bevált a terápia, ami képi élménnyel még hatékonyabbnak bizonyult.Nekem is van otthon valahol egy madárhangos CD-m, de idáig csak az igencsak fülsüketítõen "csahos" nimfa papagájom megnyugtatására használtam, nem tudtam, hogy értékes "gyógyszer" van a kezemben. Bár a "csirregõ nádiposzátánál" általában már én is jobban lettem.. Kár, hogy ez az élmény amit az Ódorváron átéltem csak keveseknek adatik meg, és hogy nekem is ritkán. Egy ilyen túranapon például szinte reménytelen bármilyen állatot is látni, persze a teljesítménytúra nem is azért van. Visszahívtam a lányomat,és az Õ gondjaira is némi enyhülést hozott a madarakról forró dróton leadott friss élménybeszámolóm, legalábbis azt hiszem.


 


„Mint a könnyek, miket sírnak


Kint a lombjuk vesztett fák,


Mint egy lábnyom kint a porban,


Amit elsöpört a szél,


Mint az álmok, miket sorban


Megöl, elhervaszt a tél.”


 


Leszáguldok az Ódorvárról, miközben „örök barátom”, Kékdroid és „csapata” mellett zúgok el mint az a bizonyos „gyõzelmi…”. Õ telefonál, én nem fékezek, igyekszem barátságosan integetni ki a "vonatablakon", remélem sikerült. Tavaly begörcsöltem a hegy lábánál, cserébe a görcsmentes periódusokban gyorsabb voltam. A Hór-völgynek kocogva indulok neki, ahol Tebepusztáig sorra felfûzöm korábban indult három gyalogos túratársamat (és társaikat), mint három igazgyöngyöt a 61km-es zsinórra. Igaz, hogy csak rövid ideig haladok velük, mert én mindig erõlködök, gyors akarok lenni, mert ez nekem fontos, de gyakran „futva” sem teszek szert jelentõs elõnyre, mert mindhárman, akárcsak Kékdroidék irtózatos ütemben, töretlenül haladnak a cél felé. Némi beszélgetés után - „én a nagy futó”-  „nagyképûen” elrohanok, miközben legázol az egész futó mezõny. A Tebe-pusztától  Répáshutáig tartó „alattomos” köves emelkedõn - ahogy „K.Józsi bácsi” késõbb megjegyezte – még próbálok felfutni, ez aztán végleg leamortizál. (Józsival, druszámmal egyébként ezen a napon 5x találkoznunk a túra során, ezért jövök neki még vagy 2 sörrel, mert azt mondtam egy ponton, ha még egyszer találkozunk akkor valaki fizet, és én „valakinek” érzem magam). A Vadászba már úgy esek be, hogy kell tartanom egy hosszabb pihenõt. Jégkrémet, ásványvizet és kávét rendelek, majd kiülök a teraszra, ahol „ráakaszkodok” egy pihenõjét töltõ futóra, késõbb már nem bánja, „belémtörõdik”. Miközben a fenséges csokis jégkrémemet eszegetem, elmesélem neki legújabb TV-s élményemet, amit tegnap este láttam vacsora közben: Szibériában egy  X faluban, ahol télen -50fok nem egy rendkívüli hideg, senkinek nincs hûtõszekrénye, arra a kisidõre kár venni, így, mivel õk is szeretik, télen -50fokban eszik a jégkrémet, persze gondolom nem kint, mert akkor úgy kellene leoperálni a nyelvükrõl, vagy a nyelvüket a jégkrémrõl. Mutatták, hogy egy pohár forró teát kiöntve a szabadban, abban a pillanatban szinte robbanásszerûen ezernyi tûkristályokra szétesve megfagyott a levegõben. Már nem is érzem furcsának, hogy jégkrémet eszegetek, amikor azért még futás közben sem érem könnyen az üzemi hõmérséklet. Mondanom sem kell, hogy közben sorban érnek utol gyalogos túratársaim, és ettõl a pillanattól kezdve én is leállítom a turbót, és már csak sétálgatok a hegyekben…


 


„S mint egy kerék, ami forog,


Szinte soha meg nem áll,


Így az ember tipeg-topog,


Örök útvesztõben jár!


Ezen gondolkodom


És a szívem fáj nagyon,


Mint egy fáradt szélmalom…”


 


Elhagy a dal (Gondolom nem csak én örülök neki.) Átküzdöm magam a Magas-Bükkön, egy-két helyen már pl. a Tar-kõ elõtt vontatókötélbe kapaszkodom, és két energikus túratárssal húzatom fel magam a hegyre (Az egyikük hátizsákjából kivillan a Marlborough doboz. Szóval ez a titkuk. Valaha én is ezt szívtam, lehet, hogy vissza kell szoknom?) A gyalogosok közül csak Józsi van elõttem, még  a Vadásznál elsurrant „elõlem”. Alkalmi társát még Háromkõ elõtt mellõzöm el, s mindketten megállapítjuk, ma kirobbanó formában van „az öreg” (bocs).(A mozgása alapján huszonéves fiatalnak látszik, és lehet, hogy az is.) Az is meglehet, hogy „turbódiétán” van, vagy sok spenótot eszik, ami állítólag mindenre jó, azért utálják annyian (mármint a spenótot!!). A spenót egyébként ártalmatlan ekdiszterodiokat is tartalmaz, ami hihetetlen módon erõsíti, fejleszti az izomzatot, már rövid idõ alatt is.Itt a Popey történet valóságos alapja. Mivel fejleszti az izomzatot átmenetileg súlynövekedést okozhat. Tényleg, a jövõ héten kipróbálom, mustárral nem is olyan borzalmas. Gyalogszerrel nincs azaz ember aki behozná Józsit, érzem, hogy nõ a távolság közöttünk. A Tar-kõrõl lefelé, már legalább lefelé, idõnként, mint késõbbi újdonsült túratársam is elmondta, nem vagyok benne biztos, hogy hol is vagyok. Imókõig lekocogok az ismert terepen, de izomból nem megy. Mindegy akármilyen is, ezt a szakaszt nagyon szeretem. Az Imókõ „jól adja”, mármint a vizet. Aztán a ponton állófogadásban veszek részt, de azért egy csinos gyökérre ledobom magam csak úgy gravitációsan, amíg izotonizálok. Az ital meghozza az étvágyamat, kihalászom a maradék kiflimet, és felfalom. Közben megelõz egy túratárs, akit elengedek, udvariasan megköszöni. Hálából felhúzatom vele magam a hegyre, nem haragszik. Innen következne a gyorsasági szakasz Bujdosó-kõig, ezért futásnak eredek. Pár ember mellett elhaladok, de közben érzem az elõzõ túratárs nem tágít, s miközben végre rábukkanok a „megelégedett” Józsira, elhúz mellettem. Pár perc múlva beérem, de ekkor már meg kell szólítanom. „Láttál volna egy pár nappal ezelõtt (a csütörtöki remek futásomra gondolok), nem szenvedtem így, mint egy beteg tehén”. Az ilyen „veszélyes” közeledési kísérleteim egy részét gyakran csak egy „vicsor jutalmazza”, de nem úgy nála, így megindul a beszélgetés fonala, közben idõnként belekocogunk, késõbb már csak sétálgatunk, de a túra végéig társak maradunk. Valahogy nagyon hasonló kategóriának bizonyulunk, a motiváció, a teljesítmény, a korunk nagyságrendje terén, ezt a túratársam késõbb deklarálja is a Nyomó-hegyen. Ahogy minden utazás egy lépéssel, minden barátság egy mondattal kezdõdik, s ha ebbõl esetleg nem is lesz az, azért ez egy jó gondolat. Közös haszon a jó beszélgetésen kívül, hogy az Ódorvárra felfelé menet teljesen elfelejtjük a lábunkat, ami így 50km után, már nem kis dolog. Miközben felfelé „szenvedünk” sok túratársat megelõzve, a sport jótékony hatásait emlegetjük. Tartózkodjunk sokat a szabad levegõn, ez már önmagában is egészséges. Van egy talajlakó baktérium például, Mycobactérium vaccae a neve, amit a szabad levegõn a porral folyamatosan belélegzünk. Fokozza a immunrendszer mûködését, az agyban emeli a szerotonin szintjét, ami a tanulási képességet jelentõsen javítja. USA-ban gyártanak pl. „koszinjekciót”, amit porból állítanak elõ, remekül emeli az immunrendszer aktivitását. Ennek az ingernek folyamatosan jelen kell lenni, a steril levegõ ezért kifejezetten ártalmas az egészségre. Legalább 3 hetente ki kell menni a szabadba (kirándulás), mert a jó hatás addigra teljesen elveszik. De hát ezt nekünk nem kell mondani. Tudjuk mi ezt, és megyünk.


Ódorvár elõtt utolérjük Moiwa-t, akivel az elmúlt években idõnként kerülgettük egymást, de utoljára 2007-ben túráztunk együtt hosszabb távon (Az Õ hatására kezdtem túrabeszámolókat írni. Más hibája nincs.) Hármunk egyik közös kapcsolódási pontja a kémia, így szabad vegyértékeinket reagáltatva a túra végéig egy vízmolekulává rendezõdünk. Ez úgy néz ki, hogy elõl halad Moiwa, már csak a testi adottságai miatt is õ az oxigénatom,  mi ketten hátul a két keréknyomban, mint két hidrogénatom kovalens kötéssel tapadunk rá, és ez a formáció „tûzön-vizen”, az „oxigén” által diktált óriási tempóban halad elõre, a rengeteg elõzésnél sem esik széjjel. Egyszer disszociál le róla az egyik hidrogénatom, mármint én, egy kis prosztatagyötrésre, addig a hidroxilgyök továbbhalad, de hamar kiegészülünk. Jól elbeszélgetünk. Többek között szóba kerülnek a Moiwa-ék által szervezett teljesítménytúrák ( Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete).  Az egyik legismertebb a Piros túrák okt.30-án lesz. Az õsz sajnos továbbképzésektõl „terhes”, megnéztem ez nekem megint ütközik. Egy másik a Hegedûs Róbert emléktúra és emlékséta november 20-21, amit a tragikus balesetben Dobogókõn elhunyt túratársunk emlékére szerveznek, aki Moiwa barátja, harcos társa volt. Megrázó történet, de mivel nem hatalmaztak fel rá, amit megtudtam, most nem illik továbbadnom. Közben beérünk Bükkzsércre, ahol a református templom elõtti itató- és etetõpontnál jutunk egy kis édesvízhez, amit most kifejezetten annak is érzek, gondolom kezdek száradni. Bükkzsércnek még van egy katolikus temploma, egy baptista imaháza. Nem részletezem tovább, Nyomó-hegy, pincesor, a „vízmolekula” együtt maradva sodródik az örvénylõ rövidtávosok folyójában, miközben Moiwa bemutat egy mindkettõnk részérõl mély elismerést kiváltó igazi gyalogos sprintet (a lábmérete csak 2-vel kisebb, mint a korom), majd révbe futunk. 9:40 lett a vége, a körülményekhez képest nem rossz, és a többiek is elégedettek. Aztán eszünkbe jut Józsi, ahogy Õt ismerem, nem lehet 1 percnél távolabb mögöttünk, mert gyaloglásban nem lehet túltenni rajta. A mondatot még be sem fejezem megjelenik Józsi, szélesen mosolyogva, jókedvûen. Az aulában van egy kis tumultus, de nem vészes, hamar megkapjuk a számítógépek túlterheltsége miatt kézzel írott lapokat. Új túratársamtól, akitõl most írás közben vasárnap délután kapok egy sms-t, elválok, várják az övéi. Nem nagyon érti elõször mit akarok, amikor így búcsúzok: nem mondom, hogy „örülök, hogy találkoztunk”, mert ez valahogy olyan klissé szöveg, üres, nem jelent semmit. Inkább csak azt mondom, hogy további jó túrákat kívánok, remélve, hogy egyszer még összesodródunk valahol. Most azért mégis kimondom, örülök, hogy találkoztunk, tényleg örülök. Közben Józsi elmegy a kocsijába pakolgatni, mi Moiwa-val indulunk a bablevesért, ami nem pusztán egy sima bableves, hanem valami más. Ebbe a bablevesbe nemcsak babot, hanem jó érzést is fõztek, amitõl az ember megnyugszik, feloldódik, kitárul, barátkozik. Leülünk a rézsûre, s amíg a rohamosan lehûlõ levegõ át nem járja kissé izzadt testünket, kitartunk, beszélgetünk. Sok témát elengedünk, amit jó lenne kibeszélni, de majd legközelebb, mert bízom benne, hogy lesz legközelebb, ha három év múlva is megint, de lesz. Közben befut egy túratárs, aki nem mellesleg az idei Kazinczi 200 gyõztese. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy egy ilyen extrém túrán rész vegyek, vajon mit éreznék mondjuk 150km-nél, amikor biztos vagyok benne a test és a lélek is csak pihenésre vágyik. Csodálattal adózom ezeknek az embereknek, vajon mi motiválja õket, amikor újra és újra nekivágnak a 100-200km-es távoknak. Most, hogy társával beszélget értem meg Moiwa titkát. Minden figyelmét a túratársának szenteli, abban a pillanatban amikor vele társalogsz, úgy érezheted, hogy te vagy a számára a legfontosabb a világon. Ezt érezhette Hegedûs Robi barátja is, és Õt ugyan nem ismerhettem, de Moiwa elmesélése alapján hasonlóan nagyszerû embernek gondolom. Holnap, okt.10-én lesz a Lelki Egészség Világnapja, és örülök, hogy engem már ma, egész nap kivétel nélkül  egészséges lelkek és testek vettek körül. Elbúcsúzok Moiwa-tól, jó, hogy, annyi év után,  megint összejöttünk egy kicsit. Neki, aki az egész országot járja, és szervez is, talán minden kikötõben vannak kedves ismerõsei. Én itt vagyok, ez az én kikötõm, az én birodalmam, és aki idejön az mindig találkozni fog velem, mint most, ezt megígérhetem. Távozóban  még összefutunk Attilával-val, aki 2007-ben elsõként megismert túratársaim közé tartozik, idõközben a futók élvonalába fejlõdött. Az egészségemrõl kérdez, mert mintha az utóbbi túrabeszámolómban írtam volna valamit errõl. „Megnyugtatom”, hogy egészséges vagyok, nagyon egészséges, testileg, lelkileg. Közben megérkezik állandó társa "Sanyi bátyám", akinek még a Tebepuszánál azt mondtam, hogy 30 éve nem jártam itt, akkor néhány napot sátorozgattunk miskolci barátaimmal,  de most jutott eszembe, hogy 2007-ben végigkerékpároztam a Hór-völgyet, egészen Lillafüredig oda-vissza. Idõnként korszakok esnek ki a fejembõl. A hagyományokat ápolva gyönyörû hátizsákot veszek akciósan a Nomádnál a feleségemnek (tavaly vettem magamnak), mert szeretném ha õ is gyakrabban juthatna az erdõbe egy kis Mycobacterium vaccae-t  belélegezni.


 


A kocsimhoz indulok, ahová a szokott módon összegzõ hangulatba ülök be. Egy telefon, megnyugtatom a otthoniakat, örömmel újságolom az új hátizsákot, egy új élet kezdetét, ami remélem rengeteg boldog pillanatomnak lesz szemtanúja az életben.


Felidézem az egész napot, minden kedves túratársam, az újonnan megismertet is és ezt a nagyszerû népünnepélyt, az egészség és a jó lélek diadalmenetét.


 


 Majd Moiwa-ra és az elhunyt „harcostársára” gondolok. Ahogy minden utazás egy lépéssel, úgy minden barátság egy mondattal kezdõdik, akárcsak egy regény. A barátság is csak egy hosszú utazás, egy vaskos regény, aminek - Máté (Moiwa) és Robi a példája - még a halál sem vet véget, pusztán virtuális pályára kanyarodik.


 


"Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."


(Ernest Hemingway: Akiért a harang szól regényének kezdõ mondata)


 


 


 


Szegedi József


 


Pétervására


-marton4-


 


 


„És a szívem fáj nagyon,


Mint egy fáradt szélmalom…”


 


 

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20102010.09.20 17:56:41

EGER CSILLAGA 50 2010.09.18


 


 


 


„Summáját írom Eger Csillagának,


”Teljesítésének, viadaljának,


„Szégyenvallását lustálkodóknak,


„Nagy vigasságát több száz túrázónak…”


 


 


„Ott a sok esõ, csak úgy ömlött vala…”


 


 


… 2010. nyarán megnyíltak az ég csatornái, és a Teremtõ hatalmas dézsákból öntötte ránk az áldást. Ennek köszönhetõen az  utóbbi idõben túrabeszámolók helyett gyakran inkább Vízözön (vagy Özönvíz?) legendákat lehetett olvasni. Szerte-szét mindenfelé új vizek keletkeztek, a turistautakon „süldõ” patakocskák és óriási tavak ütötték fel a fejüket, és csak esett, csak esett…


 


Ilyen várakozással néztünk elébe az idei Eger Csillaga 50 teljesítménytúrának is, de szerencsére nem így alakult…


 


Az idei Egri Bükk 50 teljesítése óta nem jártam szervezett teljesítménytúrán. Volt benne egy pár hónap építkezés is, meg hát maguk alá temettek egyéb ügyek… Közben meg kellett tapasztalnom, hogy még „mi” teljesítménytúrázók is megbetegszünk. De amikor a nyilvánvaló diagnózis ellenére a fõorvos úgy zavart el a kórházból, hogy tulajdonképpen mit is keres itt egy ilyen makkegészséges ember megnyugodtam, mivel rájöttem arra, hogy nem az egyes szervek gyengélkedése számít, hanem a szervezet egészének az összhangja, egyensúlya, amely képes kompenzálni a kilengéseket. És ebbõl a szempontból, mármint amit a szervezet összhangjának megteremtésén értek, beleértve a lelki egyensúlyt is, „mi” teljesítménytúrázók abszolút nyerésre állunk.


Az életünk is rendezett, annak kell lennie, hiszen, másképpen hogyan is tudna az ember nyugodtan futkározni az erdõben ha zavaros ügyei lennének. Azt a másik életünket, az igazit (vajon melyik az igazi?) jó karban kell tartani, hogy „jogosultak” lehessünk erre is, mint a matróz aki óceánokat szel át, hogy megérkezzen egyik családjától a másikig.


Persze a kényszerszünetben sem ültem folyamatosan otthon a TV távirányítóját nyomogatva. Excel táblázatba rovogattam a 10km feletti magányos teljesítéseimet, ami az Eger Csillaga 50-ig az idén már 1170km-t tesz ki, 7.5km/h átlagsebességgel, beleértve a fényképezésre szánt tetemes idõket is.


Nos, rabul ejtett az élet, és hogy Hoffival éljek, most „jöttem beszélõre”…


 


7:40-kor indulok a városközpontban lévõ „koleszból” 50km-es szombati „egészségügyi sétámra”. A kapuban az egyik fõszervezõ búcsúztat, egy kis beszélgetéssel adja meg nekem a kezdõ lökést. A hosszútávosok zöme már elrajtolt, de remélhetõleg a gyalogos mezõnyt hamarosan beérem. Itt-ott már kocogóra fogom, és a Rác-hegyre a hatalmas szõlõtáblák között még lazán kifutok, egy pár túrázót máris elmellõzve. Egyre erõsebb esõ permetezik, de nem kellemetlen, nincs rossz hangulatom, örülök, hogy eljöttem. Gondolom, bizony sokan meggondolták magukat a kedvezõtlennek ígérkezõ idõjárás miatt, fõleg a rövidtávosok közül. Pedig igazából „ez nem egy komoly esõ”, akár esõkabát nélkül is állható lenne, az ember hihetetlen gyorsan szárad futás közben. Jobbra az Eger-patak völgyében lassan leszakadozik a hosszan elnyúló Északi Lakótelep tömbje, ahol még gyermekkoromban kukoricaföldek és gyümölcsösök „tenyésztek”, ide jártunk valaha barátaimmal bringázni. Végül a távolban hatalmas piros betûkkel rikító TESCO-t és a narancssárga OBI-t („van kenobi, és most fél áron kapható”) is magam mögé gyûröm. Éppen ezen a hatalmas területen állt 1552-ben a egri várat bekerítõ török sereg Khadim Ali vezette északi tábora. A másik oldalon nyugat felé is lehet látni még máig is a török földsáncokat, amelyek egy felmentõ sereg ellen védték volna a törököket. A város nyaka vagy „tora”, átnyúlik egészen Felnémetig. Ez a török korban is létezõ falu ma Eger része, és ha a város a potroh, ennek a rovarszerû képzõdménynek a ma már igencsak megdagadt feje egyértelmûen a volt falu.


De mire Eger múltja és jelene lassan a ködbe veszik, kezdem sorra beérni korábban indult túratársaimat, aminek igencsak megörülök, mert remélem, hogy „ a nagy családból” kevésszámú ismerõseim közül ma is „ráakadok” néhányra. Így is történt. Nagy öröm látni az ismert és ismerõs arcokat. Közben mialatt élénk beszélgetés mellett az erdei földúton kialakult „Nagy Tavak” vidékét kerülgetjük a „turistamarasztaló sárban”, valahol a „Michigen-tó” táján kissé elérzékenyülök. Jól esik újra itthon lenni. Itt „menetel” a „tóparton” az a túratársam is, aki úgy szereti az erdei virágokat fényképezgetni. Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet, és most, itt ez a közmondás nemes értelemben új jelentést és értelmet nyer.


Majd elérkezik a nap csemegéje. Az erdõ közepén találkozom egy önálló gondolkodásra képes kék robottal és egy kedves kis kék növénykével. Ebbõl már könnyen kitalálható, hogy Kékdroidról és állandó társáról Repkényrõl beszélek (névsorrendben). 2007 óta, amikor a teljesítménytúrázást elkezdtem látom rendszeresen a „szorgalmas” Kékdroid beszámolóit felbukkanni, és bár Kékdroid jóvoltából a „hálón” már korábban kapcsolatba kerültünk,  személyesen csak a 2010-es Mátrabérc túra elõtt futottunk össze elõször, egy pár percre. Most mód nyílt arra, hogy egy kicsit elbeszélgessünk.


A szarvaskõi várig terjedõ szakaszt így hármasban tesszük meg. Közben leomlik róluk a lepel, és örömmel tapasztalom, hogy azok az emberek, akikre idáig csak mint a teljesítménytúrázás szimbólumaira gondoltam, a rendíthetetlen, örök páros, akik hóban, fagyban, szélben, szakadó esõben, cikázó villámok között, tengelyt akasztó sárban ott menetelnek kitartóan az ország összes létezõ erdejében, kedves, okos, mûvelt, aranyos hús-vér emberek.


A sok közös téma közül összemelegedésként,  a túrázók örök slágerét a „vaddisznós” sztorikat tupírozzuk fel a legnagyobb szenvedéllyel. Még azt is bevallom, hogy a kelleténél több vaddisznó kalandom miatt, szürkületkor a terhelt szakaszokon  pl. a Marseilles-t énekelve szoktam magányosan rohanni az erdõben (vadászok ellen is hatékony fegyver), amikor egyszer csak tõlünk 10-20 méterre vaddisznó anyuka kocog át az úton, a legnagyobb lelki nyugalommal, mintha a zebrán kelne át, mögötte libasorban 4-5 a nyáron felcseperedett süldõ utódjával. Ekkor azt javaslom váltsunk témát. Pedig a 2 évvel ezelõtti nyáron a Bükkben átnyaralt medvérõl, a szakemberek által elismerten létezõ bükki farkasokról, a hiúzokról még nem is esett szó. Mi lenne, ha egy medve jönne velem szemben valamelyik bükki turistaúton? Biztosan azt hinném, hogy ez valami vicc. De hát tapasztalati tény, hogy nem szoktak medvék és farkasok szemben jönni velünk az úton, és ez több mint megnyugtató. Magyarország gyér erdõsültsége nem is kedvez az ilyesminek. Kékdroid lemarad a „csatlakozásról”, mert éppen az útjelzõ táblát fényképezi, úgyhogy ez a mi elsõ közös élményünk Repkénnyel. Fényképezõt szándékosan nem hoztam magammal, mára már az idõjárás miatt is inkább „futós”, mint „fotós” napot terveztem.


Kiérünk az erdõbõl, és következik egy általam nem túlzottan kedvelt „susnyás” szakasz, amibe egy párszor már belekeveredtem. Pedzegetem, hogy kerüljük ki ezt az elkerülõ úton, de társaim habozás nélkül, rendíthetetlenül nekivágnak, én megadóan kullogok mögöttük. A sok kinyír-kanyarban Repkény valahol lemarad. Szólok Kékdroidnak, hogy Repkény lemaradt, még a végén eltéved. Erre, mintha a világ legnagyobb baromságát mondtam volna (mert lehet, hogy azt is mondtam), Kékdroid méltatlankodva válaszolja: ugyan már Repkény nem téved el, dehogy téved. És akkor hirtelen megértek valamit abból, hogy a legenda mégiscsak igaz, Kékdroid és Repkény mégsem csak olyan köznapi hús-vér emberek. Kisebb kétségekkel ugyan de Kékdroid után eredek, míg a folyócskává vált meredek, szûk ösvényen hátast dobva gyakorolom a földi gravitáció áldásait, ami egy kicsivel lentebb bizonyíthatóan ugyanolyan jól mûködik, mert Kékdroid hasonlóképpen jut le a „folyómederben”. Ekkor már nevetnem kell, mert borzasztó muris, hogy egymás után potyogunk le, mint az érett gyümölcsök. De aztán leérünk, ahol Kékdroid utolsó megpróbáltatásként éppen csak elkerüli a karóba húzást, egy tényleg veszélyesen kiálló hegyes facsonkot, amit közös erõvel végleg hatástalanítunk, hogy javítsunk a túra túlélési arányán. Közben Repkény is leér, akiért annyira aggódtam, s úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elõ, míg én frissen dagonyázott vaddisznó, vagy még inkább rinocérosz látványát nyújthatom. Nem baj, hasznos az élõsködõk ellen, hogy a csupasz lábszáramra lassan vastag rétegben rászárad a sár.


Megérkezünk a szarvaskõi ellenõrzõponthoz, a parkolóba, ez számtalan egyénileg teljesített futásom kiindulópontja, szívemhez közel álló hely. Szõlõvel a kézben indulunk tovább a vár felé. Éppen lemaradunk az átjáróban áthaladó piros vonatról, de Kékdroid egy új oldalát bemutatva simán lehajrázza a vonatot, majd a szarvaskõi állomáson bevárja, hogy lefényképezhesse. Míg várunk rá felidézem azt a nyár eleji napot, amikor itt, éppen ahol most állok az árokparton találkoztam elõször az Orlay-murokkal ((Orlaya grandiflora), egy olyan különlegesen szép, fehér színû, ernyõs virágzatú növénnyel, amelynek a virágzatát nem sugárszimmetrikus virágok alkotják, de végül közös erõvel kialakítják azt, a mi nagy örömünkre. Felsétálva a várba, egészen a  vár felé magasodó sziklákig és tovább, számtalan különleges növénnyel találkoztam akkor, olyan ez a hely mintha botanikus kertben járnánk. Rövid idõ múlva visszatér Kékdroid a vasútállomásról, ahová a vasúti pályát követve szaladt el.  Enstein Speciális relativitás elmélete szerint a vasúti pályán egyenes vonalban egyenletesen haladó személynek lassabban telik az idõ, és ilyen sebességnél, mint Kékdroidé ez már számottevõ lehet, így egy pár trilliomod másodperccel megfiatalodva(vagy mi lettünk öregebbek ennyivel), boldogan tér vissza a sikeres „fotóhantingolásból”(bocs). Aztán felkapaszkodunk a várba. Útközben „erõs emberek versenyébe” botlunk, ahol a fatönk cipelés versenyszám zajlik éppen. Fel is ajánlom a segítségünket, hogy 1-2db „mázsás” fatönköt segítünk felvinni a várba, úgyis arra tartunk, ne menjünk már üres kézzel, de pechünkre lefelé kell vinni azokat, így ettõl a kikapcsolódástól sajnos ma elestünk. A várnál aztán „érzékeny búcsút” veszünk egymástól, mivel társaim várnézõbe indulnak, én pedig gyújtást adok a futócipõmnek. Végre kipihenhetik a velem eltöltött idõszak minden fáradalmát, kis csapatunk mára végleg szétválik.


Továbbfutnék, de rögtön defektet kapok. Háromszor kell lefejteni a lábamról a sáros futócipõmet,és a nem kevésbé sáros zoknimat, mire megszabadulok a tüskétõl. A Gilitkáig rendesen felszaladok, nem érzem a szintkülönbséget, jól futható a terep. Egyetlen akadályt csupán az utat napelemes kerti lámpaként szegélyezõ õzlábgombák, és más gombák látványa jelent, amiket jobb híján  a mobiltelefonommal kezdek megörökíteni. Mindenfélét látok. Van például olyan ami egy kifényesített fehér fiókgombhoz hasonlít, van olyan ami egy ökölbeszorított behajlított ujjú kézre emlékeztet, a kéz belseje kék, és mintha egy gyöngysor, vagy porcelán fogsor szegélyezné, olyan fogprotézisszerû , vannak olyanok amelyek egy  egész fatuskót teljesen betakarnak, és a számtalan különféle kalapos gomba, mindenütt amerre a szem ellát. Késõbb a Várkút utáni szakaszon, amikor már az izmaimnak egy kis nyújtásra is szükségük lesz, egy párszor leguggolok, és guggolás közben egy olyan „mikrovilág”, tárul elém újabb gombafajokkal, amit felülrõl egyszerûen nem lehet érzékelni. ( A gombák meghatározása jelenleg is folyik. Vannak már tippjeim, de egyelõre nem mernék galócát enni egyikre sem, azért nem írtam fajneveket.)


Ezután az Urunk „nagyijának” tiszteletére 1750-ben épült Szent Anna (Gilitka) kápolnához érek, ami a völgyrõl, a völgy pedig egy Kilit nevû püspökrõl kapta a nevét (becézett alak)- olvasom, utoljára július utolsó vasárnapján lehetett itt nagy nyüzsi. A padon megpihenek, és „némi oxigénnel vegyített szénhidrogént” veszek magamhoz kifli alakjában. Nem volt nagy az emelkedõ, de azért mégis megéreztem a felfelé futásokat. A héten már kétszer elfutottam magam, az egyik 25km-re sikerült, lehet hogy harmadszor már nem megy ilyen rózsásan. A kék-zöld kör(színvakok elõnyben) egy kicsit bevadul, majd hamar megszelídül. Fent a szintúton, éppen amikor egy irtózatos ütemben gyalogló idõsebb túratársat elõzök meg, ha nem is egy medve, hanem a fõszervezõ bukkan fel velünk szemben hirtelen az sövényen, aki olyan „mozi a moziban” kirándulásra indult a túraútvonalon, közben mindenkit kedvesen meginvitál egy „nagyfröccsre” a frissítõpontján. Fentebb a Homonna-tisztáson találkozom egy ismerõs túratársammal akivel a dózer-úton lévõ „itatóig” együtt haladunk, ahol csapra ütünk egy ásványvizes palackot. Ha a túraútvonalat, ami hozzávetõlegesen kör alakú, egy óra számlapjának fogjuk fel, nagyjából itt van dél, és az óramutató járásával megegyezõ irányban haladunk, míg az elõzõ években éppen az óramutató járásával ellenkezõ irányba haladtunk. A rendezõség megfordítva az irányt (némileg módosított útvonalon) gondoskodott róla, hogy be ne csavarodjunk végleg. Eddig két évet haladtam az elõzõ irányban, jövõre teljesen kicsavarodok, ha addig végleg be nem csavarodok (sanszos). A frissítõponton a nap végleg kisüt, és teljes pompájában megmutatja magát a kora õsz, azt az arcát, amit nagyon lehet szeretni benne. Nem rég hallottam, hogy a napnak van zenéje. A különbözõ nap által kibocsátott hullámok frekvenciáját hangszerekre alakítják át, és elõadják. Én most átalakítás nélkül is hallom a nap zenéjét. Lelkemet átmossa ez az égi fényorgonán elõadott különös „csillagszimfónia”. Megnyugszom. Elönt a béke, és a csend. Míg én révedezem a társam továbbindul. Fõszervezõ egy sportrendezvényen, úgy gondolom az Egri Testedzõ Klub által a hétvégén szervezett Barokk Futóparádéról lehet szó, csak közben beugrott egy gyors ötvenesre. Utána kocogok, egy darabig még beszélgetünk, majd gravitációs üzemmódban lezuhanok a hegyrõl a piros jelzésen. Egy helyütt valahol piros sáv helyett piros keresztet festett a jelzésfestõ. Errõl az a szakállas vicc jut eszembe, amikor a kalauz száll rossz vonatra. Az utolsó 50-es túratársat ezen a szakaszon elõzöm meg. Aztán végleg magamra maradok. De nem gond, mert ezen szocializálódtam. Egyedül szaladni az erdõben, ez nálam létállapot. Leérek a mûútra, ahol az úton futok. Nem tudom miért, de ezen a szakaszon akaratlanul is mindig Cseh Tamás: Petõfi halála címû dala tolul fel bennem, így ezt kezdem magamban hangtalanul énekelgetni. „Fehér zubbonyban,sötét nadrágban az úton futok, hátam mögött, vive la republique - két ló dobog. A hátam mögött vashegyek futó célra hajlanak, dzsidája végét kengyelbe akasztja a két lovas. Most...szembefordulni... Vive la...szembefordulni... „(Bereményi Géza)  Fájdalmas, de szép dal.


Letérek végre az útról,  a dal elhagy, majd egy meseszerû, mocsaras völgyben gigászi acsalapuk sorfala között haladok el, és a megduzzadt patakhoz érek. „Szegedi József átugrotta…” Jövõre a távolugrást is be kell gyakorolnom, mert ez most nem ment. Semmi vész, a cipõm teljesen vízhatlan,  a probléma csak az, hogy egy irányba, a víz szinte akadálytalanul jut be, de távozni már képtelen. A Varróházig udvariasan megelõz egy futó, stílusából ítélve valami „nagy ember” lehet(van tippem). Ezt a 4km-es szakaszt szeretem, de voltam már itt nagyobb „flow”-ban is, azért valahogy lekocogok. A lábam már savas egy kissé. A Varróháznál pont ott ahol tavaly, megdöntöm a hátamat úgy 2 percre, majd szombat délutánra összeverõdött baráti társaságok között evickélek elõre, még egy lovas kocsin vidáman sétakocsikázó társaságot is látok. Ekkor már irigykedek egy kicsit. Nem lenne jobb fent ülni, vagy pl. kocsiból pórázon kutyát sétáltatni, mint ahogy Kékdroidék hitetlenkedve látták a Meteoron. (Most jut eszembe, hogy nincs is kutyám.) A tó partján aztán megpihenek egy fagyökéren, egy óriási hagymás-zsíroskenyérrel a kezemben. A pontõrök mutatják, hogy üljek inkább a székre, de mondom, hogy nekünk teljesítménytúrázóknak nem való a szék, nekünk a gyökér dukál. A tó mellett felfedezek egy ásványmúzeumot, ahol szégyen még nem jártam, rövidesen családi programként pótolom.


Nekivágok az utolsó nagy hegynek, és felliftezem magamat a Kövesdi-kilátóig, ahol „kilátok”. A idõjárás stabilizálta magát, jó idõ van. Várkúton igazi vendégmarasztaló fogadtatásban részesülök, hangulatos társaság gyûlt itt össze, elbeszélgetünk. Aztán eszembe jut a küldetés, és tovább indulok. Az utolsó szakaszon 2 kimerült rövidtávos hölgy biztat, amikor elrobogok mellettük, és elkezdek felfelé futni. „Hátam mögött, hátam mögött, 2 nõ dohog…””, hallom még, hogy rám irigykedve azon tanakodnak, vajon felvenném-e valamelyiküket a hátamra, és elbírnám-e, végül az igenben egyeznek meg, olyan energikusnak látszom. Pedig ha tudnák…


Az Egedre felfelé menet a utat itt ott borító zúzalék között, néhány sárga macskaköveket pillantok meg. Ilyen macskakövek fedték valamikor a Kossuth utcát Egerben, emlékszem rá a gyermekkoromból. Mikor kerülhettek ide, nem tudom. Már tolul is a nóta, gondolom a fiatalabbaknak nem sokat mond:


„Járom az utam, a macskaöves úton… Sok régi barát köszön énreám…Mert én itt születtem, ez a hazám.” Ez már tuti „hipoxia”. Szerencsére közben felérek, ez megment, a dal kigurul a fejembõl. Mai utolsó produkcióm a célig a pontõröknek beleéléssel elõadott sportszelet reklám, majd 45 percet adok  magamnak, hogy a kollégiumba érjek, ez jelentené a 8 órán belüli teljesítést. A Egedrõl rendesen levágtatok, nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan is le lehet érni ezen a nyaktörõ köves ösvényen. Azért közben egy-két mosolygós pillantást küldök a virágoskertemben mindenütt kéklõ csillagõszirózsáimnak, és magamba iszom egy mézesen illatozó aranygerebcsin finom illatát.


Az utolsó erõpróba a Kis-Eged, hatalmas gyõzelem, hogy egy sarat kerülgetõ „lakkcipõs civilt” is sikerül megelõznöm felfelé, majd az úton találom magam, ahol újra a Petõfi dal „az úton futok” következik, amíg a járdára nem érek. Leszámítva a kerítésszaggató „vérebeket” gyorsan és eseménytelenül átszaladok az elõször reménytelenül hosszúnak tûnõ Vécseyvölgy utcán, majd a Várállomás mellett átkelve bezuhanok a városba, elhaladok az egri Minaret mellett, ami mintegy történelmi mementó, jelzõpóznaként mutatja az iszlám elterjedésének északi határvidékét. Büszkeséggel tölt el, hogy e terjeszkedés megrendítésében nagy szerepe volt az 1552-es hõs egri várvédõknek is. Mivel a török nem sokkal Eger ostroma elõtt csalta csapdába, és morzsolta fel az egyetlen bevethetõ, nagyobb létszámú(18 ezres) császári haderõt, 1552-ben Eger minden túlzás nélkül tényleg Európa védõbástyája volt. Ha akkor az egri várvédõk nem állnak ellen, az iszlám bekebelezhette volna az egész felvidéket, és talán a Magyar Királyság is összeomlik. Simán feladhatták volna a várat, mert a török olyan feltételeket kínált , ami a cselvetést kizárta. Mégsem tették, inkább dacoltak a világ legnagyobb birodalmának fõ erejével és császárával. Mivel hittek a gyõzelemben, ezért gyõzni is tudtak. Ez már igazi honvédõ háború volt, amikor a nagyszerû parancsnokok irányítása alatt Úr, jobbágy és katona vállvetve küzdöttek a falakon a közös balvégzet ellen. Ha felnézek a várfalakra, én most is ott látom Õket, mintha még ma is értünk harcolnának a nagy elõdök, az Egri Csillagok. Az idõ relativitásából következik, hogy azalatt a pár másodperc alatt míg a Minaret közelében elhaladok, sikerül a fentieket felidéznem.


Végül nem éppen szalonképes állapotban, nem kis feltûnést keltve átvágom magam a korzózó  egri „díszpolgárok” között. Ismerõseim, ha voltak közöttük, biztos nem ismertek föl, mert az anyám sem ismerne rám, olyan sáros vagyok.


Saját számításaim szerint 7:58 alatt teljesítettem a távot.


 


Köszönöm ezt a szép napot a rendezõknek, a pontõröknek és a túratársaimnak. Jó volt egy idõre itthon lenni megint, és nem „csak a testem” volt itt, hanem a lelkem is. Nagyon köszönöm!


 


 


 


„Summáját írtam Eger Csillagának,


Nagy vigasságát több száz túrázónak…”


 


(E sorokat az Úr 2010. évének Szent Mihály havában, a 19. napon vetettem winchesterre….)


 


Pax vobiscum! Salem alejkum!


 


Béke veletek!


 


 


 


-marton4-


Szegedi József


Pétervására


 


 

 
 
Egri BükkTúra éve: 20102010.05.23 22:11:20
EGRI BÜKK 50   2010.05.22

 

 "mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak" (Biblia Teremtés Könyve 2,19-20)

 

„Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott, s ha meg akarták említeni, ujjal mutogattak rá.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)

 

 

Az elsõ „nemmátrabérces” teljesítménytúrám a 2007-es Egri Bükk 50 volt. Az „elsõ” mindig döntõ jelentõséget kap az ember életében és örökre bevésõdik. Az elsõ lépések amit megtettem, szokatlan, de még emlékszem rá, az elsõ szavak, amit megpróbáltam megformázni, az elsõ mondat, amit önállóan sikerült kisilabizálnom az olvasókönyvbõl, az elsõ szerelem... és az elsõ teljesítménytúra. Akkor még annyira új volt minden. Akkor még nem tudtam, hogy minden teljesítménytúrának megvan a sajátos egyedi íze, zamata, bukéja, ami soha nem ismétlõdhet meg többé. Ezt a hangulatot egy hatalmas palettáról keveri ki és kombinálja az élet, a variációk száma végtelen…

 

7:10-kor rajtolok. Szerencsém van, mert rögtön összefutok egy mentalitásban eléggé hozzám illõ, nagyon kedves régi túratársammal és társaival, akiknek emberi energiájával és töltésével regenerálom saját lemerült telepeimet. Nem is futok el egy darabig, élvezem, ahogy visznek magukkal. A „sráctól” tanultam meg a 2007-es Gödöllõ 60-on, hogy tájékozódni nem annyit tesz, hogy az egyik turistajelzéstõl a másikig elvergõdök valahogy, hanem hogy minden pillanatban tudom, hol vagyok, urambocsá még a környezõ hegyeket is képes vagyok megnevezni, nem beszélve arról, amin éppen állok. Újabb rokon tulajdonságot fedezek fel nála: félreáll és virágokat kezd fényképezgetni. Ez az! Hát nekem is itt lapul a bal zsebemben a „futókamerám”, miért nem kapom már elõ és kezdek megfigyelni és fényképezni, amikor másra sem vágyok. De az a tervem, hogy végigszaladom ezt az 50 „kilcsit”, ahogy szoktam. Így is teszek. „Érzékeny búcsút” veszek, még egy „sztárfotó” is készül rólam, és elkezdem azt a „rohanást”, amiért egyébként élek-halok. A szabad természetben szaladozva érzem igazán, biztosan, hogy létezem, és egészséges vagyok testileg, lelkileg. Mint ahogy a közmondás is tartja: „„Inkább legyek gazdag és egészséges, mint szegény és beteg!”” De valahogy „elcseszték” a mai beállítást az „istállóban”, most valamiért nem tudom csúcsra járatni a motort, vagy csak a bioritmusom van kedvezõtlen konstellációban, vagy a tegnap esti 15km-es „szabadedzés” ártott meg, nem tudom. Azért futok, és még valahol jóval a Völgyfõház elõtt elkap a nosztalgia…

Gondolatban egy fiatal srác csatlakozik hozzám és kérdezi meg, hogy futhat e velem. Megtiszteltetésnek és elismerésnek veszem. A 2007-es Egri Bükk 50-en futunk, én és életem elsõ! „igazi” túratársa, Suvlaj, aki bár néha megpróbál finoman „lerázni”, a végén tiszteletet ébreszt benne az „öreg róka” kitartása, és végül szinte az egész távot együtt tesszük meg. 3 évig nem találkoztunk ugyan, de a közelmúltban „összefutottunk” és kiderült, Õ sem felejtett el, és erre neki is megvan a jó oka…

Közben valami iszonyatosan kezd izgatni a zsebem tájékán. A fényképezõgépem. Mire észbe kapok már tucatjával készítem a fotókat, a futásról megfeledkezem, úgy ahogy van, mintha nem is teljesítménytúrán lennék, csak úgy magányosan kirándulgatnék az erdõben. Hozzájárul ehhez az is, hogy az elsõ szakaszon egy jó pár túrázót magam mögé tudva, azt követõen szinte alig bukkannak fel túratársak. Lehet, hogy az utóbbi idõk idõjárása kicsit elijesztette az embereket az erdõtõl, pedig ennél ideálisabb idõjárási viszonyok egyszerûen nem lehetnek. A Kavicsos-tetõt is megmászom, a legtöbb futó kihagyja az emelkedõt, akiket magamban ünnepélyesen diszkvalifikálok a versenybõl. Félreértés ne essék nekem tök mindegy ki merre megy, az õ dolga, én teszem az enyémet.

Mostanára jól megszórtak mindent virágokkal, sok helyen amolyan „Tiszta udvar, rendes házként” nefelejcsek és veronikák szabályos virágágyásokban, tömegével kéklenek mindenütt az út mentén és az erdõszélen, és a réteken is burjánzik a sokszínû vegetáció. Pár héten belül pedig növényfajok újabb tucatjai mutatkoznak majd be a szemfüles „látogatónak”. Leveleik már mindenütt ott tülekszenek. Régen csak úgy egyben láttam az erdõt. A szemem összemosta a részleteket, a sokféle zöld között kék, lila, sárga piros színfoltokat érzékeltem, és csak a színek egy-egy markáns képviselõjét ismertem fel kapásból. De most kezdenek felbomlani a részletek, mintha egy óriás mikroszkópba néznék, és megdöbbent a „mikrovilág” létezése és változatossága. Eddig is itt volt körülöttem minden, de mégsem láttam. Nem véletlen, hogy „nézni” és a „látni” szó bár rokon értelmûek, de jelentésük mégis más. Csak annyit kellett tennem, hogy másképp fókuszáljam a szememet, nagyító lencse gyanánt pedig az agyam „felfedezõ központját” kell izgalomba hozni. Rájövök például, hogy a fû sem fû úgy általában, hanem a kalászosok is hihetetlen változatosságukkal gyönyörködtetnek. Közben egy darabig együtt haladok egy fiatal lánnyal, akit hasonló gondolatokkal traktálok, az ártatlan, védtelen növénykéimrõl beszélek, akik nem tudnak elmenekülni, elbújni, mint az állatok, ha veszélyt éreznek. A „harmincas” túratárs elõször jár teljesítménytúrán, de remek az üteme. Az emelkedõn felfelé jegyzem meg, hogy szerintem egy kicsit túl van öltözve. (Remélem nem értette félre!)

 

Leválok és rövidesen egy kellemes ellenõrzõponton találom magam a Pazsag erdészháznál, ahol a pontõr hölgyekkel, és egy bizalomgerjesztõ de kissé csendes túratárssal egy jó kis társaság jön össze egy rövid idõre. Persze mi lehet a fõ téma: ez a lélegzetelállítóan gyönyörû májusi nap és a természet. Többek között azzal „hõzöngök”, hogy tegnap este 15km-t futottam, hogy lefényképezzek egy soha nem látott szépségû hegyi len kolóniát a környékünkön, amit elõzõ héten fedeztem fel futás közben. Sajnos mire odaértem, az a pár virág amit a nagy viharok nem tépáztak le, már éjszakai álomra hajtotta a fejét. Valamit megtudtam a lenek életérõl legalább, tudom hogy este lefekszenek aludni. Szirmaik becsukódása a napszakkal és nem a fénnyel függhet össze, mivel elõzõ szombaton, amikor felfedeztem õket, szakadó esõben, amikor is nem mellesleg 20km-t futottam csuromvizesen, jó hangulatban, vígan virítottak  a már messzirõl gyönyörûen kéklõ, bájos virágocskák.  A bioritmusra visszatérve, (egy túratársam vetette fel a témát a célban), úgy gondolom, lehet befolyása az életünkre, hiszen már megtalálták a belsõ óránkat, a látóideg-keresztezõdés feletti kis területen, ami születéstõl kezdve ketyeg, 24 órás ciklusokban.

A növények iránti érdeklõdésemet látva, az egyik pontõr felajánlja, hogy másnap amikor Õ õrzi a Várhegyen a szigorúan védett, most virágzó boldogasszony papucsát(rigópohár), lehetõvé teszi, hogy lefényképezzem. Mára kimenõt kaptam ugyan, holnap viszont már én leszek inkább a „boldog asszony papucsa”. De azért jól esik a meghívás, annál is inkább, mert ennek a növénynek szívbemarkolóan erõs családi vonatkozásai is vannak, aminek részletezése már meghaladja egy ilyen túrabeszámoló kereteit. Szóval ez az ellenõrzõ pont igazán meghitt kis megállója volt rohanó életemnek. Miközben továbbindulok még mindig fotózgatva, arra gondolok, vajon hány "biztonsági õrre" lenne szükség szerte a világon, hogy megvédjük értékeinket. Messze az úton két túratárs halad elõttem. Csak most látom, hogy mire egy növénnyel végzek, már megint száz méterekkel nõ a távolság közöttünk. Csak a megyehatár után hagyom el végképp  õket. Most már értem, miért nem megy a futás. Futok 10-20 métert, majd meglátok valamit, megállok, újra elindulok már többszázadszor, ez energetikailag nem túl kedvezõ megoldás, bár zsíroldónak remek. Késõbb már egyre jobban nehezemre esik újra felgyorsulni, és lassan átváltok gyaloglásba, „csökkentett módban” haladok, ami jobban megfelel a mai stílusomnak. A megyehatárnál, mint mindenütt, réti vagy ki tudja milyen boglárkák tündökölnek, sárgára kenik az erdõ széleket, réteket, van vagy 20 alfajuk legalább. Ki gondolná, hogy ezek a barátságosnak látszó növények, egytõl egyig mérgezõek. Mielõtt valaki félreértené, nem értek a növényekhez, csak szeretem õket. Most kezdem alapszinten megismergetni a világukat, legfeljebb "1-2 leckével" járok elõbbre. Az is könnyen meglehet, hogy amit most átélek az csak fellángolás, voltak már "torzók" az életemben, de remélem, mire a láng kialszik bennem, ha valaha egyáltalán kialszik, addigra mások szívében fellobban, hogy teljesülhessen a "FELADAT", amit továbbadhatunk azoknak, akik majd egykor felváltanak minket itt a Földön. A héten volt az egri Eszterházy Károly Fõiskolán a botanika hete, amit a nagyközönségnek szántak. Vettem egy rakás könyvet, de azért a szakmát meghagyom a botanikusoknak, akiket ezért fizetnek. De mint ahogy vannak amatõr csillagászok, ugyanúgy lehetnek amatõr botanikusok is, akik megfigyeléseikkel segíthetik a szakemberek munkáját, miközben mellékesen „piszokul” jól érzik magukat. Ahhoz, hogy megérts, tisztelj valamit, meg kell ismerned, és ha szükséges így tudod megvédeni. És ebben nemcsak nekem, de minden túratársamnak, legyen az akár „sprinter” is, aki rendszeresen az erdõt járja egyfajta küldetése lehet. Rajtunk múlik, hogy használjuk ki a lehetõségeinket és különleges helyzetünket a természet védelmére, hiszen sokan rengeteg tájegységet bejárnak, és minden évszakban. Elsõ lépés a megismerés. Ha legalább a nevét megismerjük annak a valaminek, ha „meg akarjuk említeni, nem kell ujjal mutogatni rá”, és még ennél egy picit többet is megtudunk róla… De egyelõre elég csak ennyi, megismerni a létezését, belenézni a természet „nagy mikroszkópjába”, ahol mindenki számára feltárulhat egy új világ… . Na de elég volt a „hegyi beszédbõl”, csöppenjünk vissza az erdei ösvényre. A megyehatártól a zöld körig tartó szakaszon a sövények között suhanva mindig lendületesen, jókedvûen haladok. Most persze megint dupla annyi ideig tart az út, mint szokott, de ma ez a „style”-om. Majd a Török útnak egy köves szakasza következik. Sok helyen látni, hogy a a több évtizedig tartó Eger-Miskolc közötti fuvarozás során hogyan koptatták ki a szekerek vasabroncsai a köveket, vagy éppen vésték ki nekik a könnyebb haladás érdekében, miközben a köveket elnézve arra gondolok, hogy jó ülõgumóik lehettek ezeknek a török szekereseknek.

A Bányahegy ellenõrzõ ponton derül ki, hogy nem készültem fel rendesen a túrára, íróeszközt nem hoztam magammal, pedig ezt követõen majd 3 helyen kell felírnom a kódot. Kikunyerálok a pontõr hölgytõl egy golyóstollat (áldás neki és Bíró László Józsefnek), majd többször megígérem, hogy a célban leadom. Késõbb itthon találom meg a hátizsákomban, ennyit a fogadkozásaimról. Nem vagyok „klepto”, de úgy látszik „penomániás” igen. Ha esetleg olvassa a beszámolómat a „meggondolatlan” kölcsönzõ, ha tudja addig nélkülözni, jövõre visszaviszem. (Bármennyire is nem ide való, nem tudok lenyelni még egy viccet: Egy izgatott nõ hívja fel az ügyeletes orvost. Doktor Úr az 5 éves unokám lenyelte a golyóstollamat. Pár perc múlva ott vagyok asszonyom. Jó de addig mivel írjak, ceruzával?)

Három-kõt ma átengedjük a sólymoknak, és elslisszolunk mellette. Zavartalan „költekezést” kívánok nekik. Majd a fennsík megunhatatlan, „töbrös” hangulatú, kizöldült világában békésen utazom tovább Bánkút felé. 1-2 sötétebb felhõ gyülekezik, és a szél is feltámad idõnként, de semmi komoly. Az elõttem járók a nyomokból ítélve esetleg kaphattak egyet a nyakuk közé ma már, de az sem lehetett túl vészes. Végül kisebb „hullapont” után, minden rendben hangulatban esem be a bánkúti Fehér Sas Panzióba, a Bükk-fennsík egyetlen „utasellátó” helyére. Kávé, ásványvíz, és még egy hatalmas csokis jégkrém amivel kényeztetem magam. A fõnöknõ kérdezi: nagy a sár? Nincs sár mondom, egyáltalán nincs sár,vagy csak annyira van, amennyire az erdõben mindig is lennie kell, hogy az egyáltalán erdõ legyen. Azért kérdezte, mert egy turistacsoport most mondta le éppen a helyfoglalását a feltételezett sárra hivatkozva. Ez dráma és tudatlanság. A nagy esõk után soha nincs sár. A nagy sarat hetekig tartó, csendes áztató esõk okozzák. A sok víz gyorsan lefolyik, az elmúlt napok híradásai másról sem szóltak, mint megáradt folyókról. Másrészt arra hivatkozott a turistacsoport, hogy a meteorológusok azt tanácsolták ( és az erdészek is, olvastam az újságban), hogy hétvégén ne menjünk az erdõbe, mert a felázott talaj miatt ránk dõlhet egy fa. Én még azt is bemondtam volna, hogy Pünkösdkor senki ne üljön autóba, mert ezzel megelõzhetjük a közlekedési baleseteket. Igen ám, de a balesetek egy jó része, kapaszkodjunk meg, az otthonukban éri az embereket. Akkor hová is menjünk, hová ne menjünk? Legjobb, ha mindenki józan ésszel méri fel a helyzetet, és gondolkodik. Persze az élet csupa kockázat, ez tény. Ezt „bevállaltuk” abban a pillanatban, amikor a két ivarsejt egyesült. (Az elsõ változatban véletlenül azt írtam, amikor két petesejt egyesült. Érdekes lenne.) Visszatérve a kidõlt fára, leszakadt gallyakra: ha valaki kirándulás közben szétnéz az erdõben láthatja, hogy ez reális veszély. Velem is megtörtént egyszer, amikor nagy szélben a Pilisben túráztam. Egy sima jelzésen futottam, minden akadály nélkül, míg valami belülrõl egyszer csak arra kényszerített, hogy álljak meg, és nézzek jobbra. Jó megálltam, mert ez szinte egy belsõ parancs volt, és jobbra néztem. Ebben a pillanatban tõlem pár méterre elõttem, leszakadt egy mázsás gally pontosan a turistaútra. De nem úgy esett le, hogy recsegett-ropogott, s az ember észreveszi és van ideje elmenekülni, hanem „se-szó-se-beszéd” minden elõjel nélkül lezuhant az útra, mint egy darab szikla. Gondolom a szél már megtette elõtte „eróziós” munkáját. Az õrangyalom megmentett, és még arra is gondolt, hogy fordítsam el a tekintetemet, nehogy a szemembe csapódjon esetleg valami. Természetesen úgyis fel lehet fogni, hogy a tudatalattim már észlelte a veszélyt, és jelzést küldött az agykéreg felé. Hiába történt már ez meg velem, mégsem mondanám senkinek ezért, hogy ne menjen az erdõbe. (Most hallom a hírekben, hogy tényleg nagy a kockázat. Módosítok: a "civilek" gondolják meg.)

A Bálványon beérek egy futót, aki éppen az ellenõrzõ füzetébe jegyezgeti a kódot szorgalmasan. Itt kell kitölteni az IQ-tesztet? -próbálok barátkozni „humorosan”. Nem, itt nem kell kitölteni semmiféle tesztet mondja, csak a kódot kell leírni. Ja… én azt hittem, bocs… mondom. Úgy látszik ma nem jönnek be a poénjaim, igaz hogy soha nem jönnek be, miért ez a nap lenne éppen kivétel. Pedig sajnálom, mert a „múlt héten voltam IQ-teszten éppen, de hál’istennek jól vagyok, negatív lett”. Egyébként az ideális IQ kiszámításának módja: testmagasság-100, és ebbõl még le kell vonni 10%-ot. Vagy ez valami más? Bár nekem kijött.)

Leszaladok a hegyrõl, de vigyázva, mert egyszer itt rántottam meg a térdem. Most megúszom, majd a nyílt terepen, erõs ellenséges pergõtûzben, gyalogsági fedezet nélkül, a földhöz lapulva kúszom elõre a Csurgói erdészházig, míg végre újra elnyel a biztonságot adó erdõ. (Úgy látszik napszúrást kaptam.)

Bárhogy is erõlködöm, a Hármas-kúti országutat sehogy sem tudom megfutni, úgy látszik a mai „beállításom” ide végképp nem felel meg. Szerencsére ilyenkor jövök rá, hogy gyalogosként is elég jó szuperálok, tudok valami gyorsmenetet produkálni, ami már szinte egy laza kocogással felér. Az ellenõrzõ ponton aztán visszatérek a munka világába, ahol az egyik munkatársam inspirálására „halaszthatatlan hivatali ügyek” intézésébe fogok, csodálkozva, hogy van térerõ. Gondolom a Bálványon keresztül zajlanak az eszmecserék.

Nekiveselkedek az Istállós-kõnek, de errõl az oldalról nem olyan megerõltetõ feljutni, mint a Szalajka-völgy felõl. Ezzel vége is a szinteknek, innentõl kezdve újra laza kirándulás az erdei növények között, gyakran csattan a pici gépem. A kék kereszt elágazótól Stimecz-házáig, ami az egyik kedvenc futópályám része, 26 perc alatt szoktam leérni, most nem mértem, de legalább dupla annyi idõt vesz igénybe. A szakasz legérdekesebb eseménye a sok felfedezett, még meghatározásra váró növény mellett, amelyekkel nem fárasztok tovább senkit, egy kis bundás pöszörlégy, ami csak ilyenkor repül, május után már egyáltalán nem találkozni vele. Az erdei gyöngyköleseket kerülgeti a kis „bestia”. Olyan mint egy poszméh, de légyféle, csak egy pár szárnya van. Virágról virágra száll, kolibriszerûen szitál a növények elõtt, hosszú szívókáját kinyújtva nyalogatja a nektárt, barna bundájában egy kis repülõ mesemackóra emlékezetet. Sokáig figyelem, ahogy a „nyelvét” nyújtogatja ez a kedves teremtés. Hányszor, de hányszor futhattam már el mellette, míg egy szép napon felfedeztem, hogy egyáltalán létezik. Nagy örömömre a határozóban is sikerült megtalálni, ettõl a pillanattól már nem kellett ujjal mutogatni rá, ha meg akartam nevezni, neve is lett „pöszörlégy”, és egy újabb kedves ismerõst „könyvelhettem” el magamnak.

Stimecz-házán önellenõrzésnek vetem alá magam bizonyítva, hogy itt jártam. Már kamaszkorom óta járok erre kirándulni, de még soha nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek a névadó „szülõnek”. Stimecz Gáspár erdész, a II.vh. elõtt 2 évtizedig az itteni erdõmûvelést irányította magas színvonalon. Több évtized és ez a teljesítménytúra kellett hozzá, hogy felébredjen végre a kíváncsiságom. Hány név, utcanév és egyéb létezik, amit nap mint nap használunk, de fogalmunk nincs, kinek a nevét emlegetjük. Most egyel kevesebb lett a fehér folt. Eszembe jut még a sok feltoluló emlék közül, talán mert a fiam most készül érettségire, amikor egy jó barátommal ide jártunk ki érettségi szünetben. Amíg átértünk a Bükk-fennsíkon az összes történelem tétel a helyére került. A mozgás remekül mozgatja az asszociációs mezõket, és nagyon megkönnyíti a tanulást, könnyûvé teszi a bevésést, minden lépésnél csak úgy szaporodnak a szinapszisok, persze ha erõltetjük a felidézést. Nemrégen hallottam, hogy a felnõtt embernek élete derekára úgy 10ezer milliárd szinapszisa keletkezik az agyában, minden információ valahol egy szinapszis. Ki tudja ez mennyi teraflops?

 

Majd egy darabig „a talpfák között fütyül a szél.” A megduzzadt patakot nézve arra gondolok, milyen magas lehet most a Vöröskõ-forrás. Áprilisban jártam a hamvas keltikék között ágaskodó „szökõkútnál”, társaságban. Emlékképek tucatjai készültek, mindenfajta variációban. „Te meg majd ideállsz… mikor meg én odaállok…”. Egyébként a Bükköt tekintve gyakran puskázok az egri Kárpátegyesület túraajánlóiból. Sokszor hívják fel a figyelmet olyan helyekre, amit nem ismerek még, vagy nem is jutna eszembe felkeresni. Így jobban megismerem a hegyet, elkerülve, hogy szüntelenül ugyanazt az útvonalat rójam.

Búcsút intek az utolsó "virágágyásnak" is, a töltés mellett nagy tömegben nyíló, sötét-ibolyáskék, hátratört virágú, "cakkos" levelû,  fodros gólyaorroknak, "akikkel" már a túra elején mély barátságot kötöttem, és végleg elhagyom az erdõt.

A mûútra érve, a gyönyörû lándzsás útifû példányok látványa sem hozza közelebb a falut. Ez az aszfalt itt a vége felé egy kicsit mindig lassan telik el. Egy szombat délutáni focimeccset és egy muzeális értékû fordot megtekintve végre visszaérek Imókõre, ahol a fõszervezõnél „csekkolok be”, aki lelkesen ad meg mindenkinek, mindenféle információt. Másodszori teljesítésért „ezüstérmet” kapok, jövõre jövök az aranyért. Most következik az Egri Bükk teljesítménytúra különleges csemegéje, elheverni a rendezett, nyugodt környezetben, a selymesen simogató májusi fûben, mint ahogy 2007-ben Suvlajékkal is tettük. A végére is jut egy kis szerencse, mert egy kedves, Eger Csillagán megismert túratársammal, aki egyébként tájfutó is, és a Tortúra 65 egyik fõszervezõje , oszthatom meg az ejtõzést, bár a transzmitterek még túlpörgetik az agyamat, és egy kicsit sokat fecsegek. Majd együtt térünk vissza Egerbe, és mint kiderül egri viszonylatot tekintve, majdnem szomszédok vagyunk. Kicsi a világ!

 

 

Hazatérve a következõ beszélgetés zajlik le az otthoniakkal:

 

„Na mi volt?- kérdezik.

A kezem ügyében lévõ fényképezõgépemre sandítok cinkosan, majd így szólók: Nyertem!

Elsõ lettél?

Nem.

Akkor??

Egy pillanatra az átélt élményekre gondolok: a gyönyörû májusi idõjárásra és a szemnyugtató tájképekre, a túratársakra, a kedves pontõrökre, az ezer színben pompázó virágokra (még az a hatalmas csokis jégkrém is eszembe jut amit Bánkúton tüntettem el magamban) és még ki tudja mi mindenre, majd így válaszolok:

Csak úgy .... nyertem...

 

 

 

 

 

2010.05.22

 

Szegedi József

Pétervására

- marton4 -

 
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20102010.04.25 14:36:41

 


 


 


 


Mátrabérc  2010.04.24


 


Elõzõ este felmászok a lakásomtól negyedórányira található kedvenc dombomra, ahonnan a siroki emelkedõtõl az Ágasvárig bezárólag, a Mátra kelet-nyugati irányú teljes vonulatát egy szempillantással képes vagyok áttekinteni. A Kékes-tetõ szemben velem déli irányban, légvonalban jó 20km-re, szinte karnyújtásnyira látszik. Sorra veszem az ezerszer megjárt helyeket: szemem felmászik a Gazos-kõre, felsiklik a Szederjes-tetõre, a másik oldalon leszánkázik róla, felugrik a recski kõbánya sebhelye feletti kicsiny, de embert próbáló Oroszlánvárra, majd a két testvért a Cserepes-tetõt és a Nagyszár-hegyet simogatja végig, és lassan felemelkedik a mindent uraló Csúcsra, majd végigszánt Galyatetõ kiugró ormán át  a távolba veszõ végzáró elemig, a szabályos mértani kúpként õrködõ Ágasvárig, ahonnan immáron a Zagyva-völgyére tekintve, a Cserháttal szemezve a Mátra hirtelen dél-nyugati irányba fordul. Kevés ilyen kitüntetett hely van a környéken, és máshol sem sok, ahonnan ezt a szememnek oly kedves sziluettet,  a bérceket ilyen jól lehetne látni.


Közben Hemingway-re és Merza doktorra, az emberi kitartás rendkívüli példájára, a teljesítménytúrázás nagy példaképére gondolok: „szeretlek, becsüllek te nagy hegy, de mielõtt a nap leszállna legyõzlek”. Ezekben a pillanatokban talán Nagypapának is hasonló gondolatok õrlõdnek  a tudatában.


Egy tény, ha így folytatjuk, és így folytatja, ideje Dédnagypapára keresztelnie magát…


 


A futók élbolya mögött, sereghajtóként „gördülök ki” a Siroki vasútállomásról. Egy jó ideig tartom az iramot, amíg mögülem már senki sem érkezik. Így elérem, mint tavaly, hogy kiscsoportos foglalkozással múlatom az idõt a Kékesig. A futók és a gyalogosok résében tanyázom, ahol általában szoktam, csak nagy ritkán mellõz el valaki. A hét elején a diétáknak köszönhetõen az energiaszintem a mélypont felé közeledett. Akkor még úgy gondoltam, hogy az idén a Mátrabércen legfeljebb a szintidõ teljesítéséért szállhatok harcba. Az este elfogyasztott hatalmas adag szalonnás-rántotta, ami után racionális megfontolásból leküldtem 2 tábla töltött tibicsokit, visszaadta a reményeimet egy jobb teljesítésre. További energiával töltött fel a rajtnál Kékdroiddal és „csapatával” való találkozó, ami aznapra beállította a „bázishangulatomat.”


Ez a túra mégsem egy diadalmenet, hanem arról szól, hogy „haltam” meg ezen a napon többször is, hogy aztán „fõnixmadárként” újra és újra életre keljek a porból, néha a szó szoros értelmében is.


A kedvenc hegyeimet azért gond nélkül veszem, sõt, mivel nem érzem magam csúcs formában, úgy 60-70%-on mozog a gép, meglepõdve tapasztalom, hogy 3 perccel túlszárnyalom minden eddigi legjobb eredményemet, és 1:43 alatt érek az Oroszlánvárra. A többi hegy sem gond, bár szenvedek néhol egy kicsit, látom, hogy mások még jobban, és ez megnyugtat. Elszaladok egy fiatal, remekül futó srác mellett, aki kisebb holtponttal küzd éppen, miközben tréfásan megjegyzem: nagy gond lehet ugye, ha már ilyen „madarak” is megelõznek. Nem sértõdik meg, késõbb még a Markazi-kapu elõtt egy szívélyes megjegyzés mellett boldogan elõz vissza, de a Kékesig tartom a tempóját. Egyébként is egy nem piskóta csapatba keveredem, köztük egy-két ismerõs futó, akikkel rendszeresen vetélkedem, akad közöttük sorszámozott is. Szépen felhúznak a hegyre, ezzel megteszik mai legfontosabb feladatukat. 3:10 alatt a „levesszobában” találom magam, és megdöbbenve látom, hogy kong az ürességtõl. Igen a „Cassini-résben” vagyok még mindig, mögöttem a gyalogos mezõnnyel. Pár lépés után végleg megszûnik a magányosságom, most már Hanákosok között furakszom elõre, ahogy ez lenni szokott és szinte lerepülök a hegyrõl. A nyaktörõ sárga négyszögön egy futó srác is ezzel próbálkozik, még egy tigrisbukfencet is bevet a gyorsabb haladás érdekében. Végül elgurul mellettem a „gumiember”,  aki természetesen egy karcolás nélkül ússza meg a hatalmas zuhanást. (Magam is produkálok egyet majd valahol a Muzsla elõtt, természetesen egy teljesen sima, keréknyom és kövek nélküli egyenes úton, ahol nem tudom miben, talán saját magamban botlok meg). Késõbb az egyetlen igazán vizes helyen rosszul számolom ki a koordinátákat, és a közelembe lévõk nagy megrökönyödésére fél térdig a mocsárba süppedek. Elõször lesújt a cipõmbe áramló hideg víz érzése, de kellemesen lehût, és ettõl a pillanattól kezdve, már nem kell többé a sarat kerülgetnem. A Csór-hegyen, mintegy hagyományként, bármit is teszek ellene, mindig spasztikussá válik a lábam, a menetrendszerû görcs most is jelentkezik. Semmi gond! A csontokban rengeteg Ca és Mg van, a parathormon segítségével arra kérem a szervezetemet, hogy ugyan adjon már kölcsön egy kicsit az izmaimnak, hagy tudnának egy kicsit elernyedni. Pár perc, és jön a küldemény, az izmaim mintegy parancsszóra ellazulnak. Itt a példa rá, hogy a tudatunkkal képesek vagyunk befolyásolni a testünk vegetatív funkcióit is. A görcs kiállt ugyan, de az elsõ szakasz gyorsabb tempójának kezdem meginni a levét, iszonyúan nehezen jutok fel Galyatetõre. Valamit tennem kell. Hadicélokra lefoglalom a Gertrúd élelmiszerkészletét, és egy szálig magamba tömöm. Még egy fasírozottas zsömlét is elnyelek, ilyet még nem csináltam teljesítménytúrán.


Csak nagyon lassan kezd visszatérni az energiaszintem. Azon imádkozom, hogy lenne csak 5 jó kilométerem, az nagyon sokat lendítene az ügyön. Lett. Íme az imádkozás is segít, a test ma rendre teljesíti az agykérgem parancsait. Jól állok, ura vagyok a helyzetnek és ez jó érzéssel tölt el, és az is, hogy szinte alig elõz meg valaki, én viszont folyamatosan rövidebb távos embertömegeken „gázolok” át. Hála a feliratoknak, és a meghirdetett futóversenynek, szinte kivétel nélkül mindenki elõzékenyen elenged, alig kell visszavennem a tempómból. A Csörgõ-patak völgyét sikerül „megkocognom”, ami az Ágasvár után nem mindig jön össze. Igaz, hogy csak az Ágasvárig volt egy jobb térdem, de pozitívan felfogva a dolgot, jobban tudok örülni az épségben maradt balnak. Fájós térddel is annyit futottam már, hogy alig von le a lendületembõl, inkább a felfelé meneteknél kell majd jobban kiszámolnom minden lépést, de csak ennyi.


Ripsz-ropsz Mátrakereszetesen vagyok, ahol a büfében kávéért sorban állva jövök rá, hogy ilyen kiszolgálás mellett, még a szintidõ teljesítése is veszélybe kerülhet. Koffein-receptoraimmal való egyeztetés után felhagyok az elvetélt kísérlettel, helyette inkább vizes-tömlõt ragadva dáridózom, míg körülöttem  hûsen gyöngyözõ, aranyszínû fröccsöket és illatosan gõzölgõ habos kávékat szolgálnak fel a szerencsés nyerteseknek. Itt már jó néhány ismerõs futó összeverõdik, akikkel szinte az egész túra során, egészen a célig elõzgettük egymást, oda-vissza. Az egyik nagy igyekezetében az igazolófüzetét is elhagyta, szerzett egy „sajtpapírt”, és arra pecsételtet. Az indulás pillanatában látom meg a távolban közeledõ Suvlaj-t is, akivel a rajtnál találkoztam, ezek szerint végig a sarkamban volt.


Nekiveselkedek a Múzslának. Kicsit keservesebben jutok fel mint máskor, de idõben semmivel sem rosszabb az eredményem. Az már megszokott, hogy itt is embertömegeket elõzök meg. Legemlékezetesebb jelenség egy szintén magányosan túrázó 10 év körüli szemüveges kissrác, akivel egy rövid ideig együtt haladok. Mint elmondta, Õ a Múzslán indult, anyukája a Hanák-Koloson és majd valahol összefutnak. Olyan tempót diktál, hogy csak nagyon lassan tudom magam mögé gyûrni. A remekül bevált, több tucat mosást megélt 1000ft-os kínai melegítõnadrágomban kezdek gyulladási hõmérsékletre jutni, most már szeretnék a reggel még didergõ rövidnadrágosok kasztjába tartozni.


Végül „meghágom” a Muzslát, közben, ami ritkán fordul elõ velem, „hágás közben” egyszer meg is állok, hogy térdet váltsak. Valaha úgy tanultam az iskolában, hogy a hegységek folyamatosan lekopnak és veszítenek a magasságukból. Nagyon lassú folyamat lehet, mert úgy érzem tavaly óta semmit nem kopott a Muzsla, sõt, mintha emelkedett volna 1-2cm-t, mint a Himalája. Szóval „tudatom, az ország és világ közvéleményével, túrázóink harcban állnak, a Muzsla a helyén van”. A csúcson egy pillanatra elnyúlok a sziklák között. Tankolok némi „szuperglükózt”magamba, ami majd ledob a hegyrõl. Közben a fejemben is igyekszem rendet tenni, és felkészülni a végsõ rohamra. Most már tudom, hogy valóra válhat végre a régi álmom, és 10 órán belül teljesíthetem „ezt a rangadó mérkõzést.” Csak kellene még 7 jó kilométer. És lett. A „fõnixmadár” lassan kiemelkedik a sziklák közül. Hirtelen nagyon könnyûnek, vidámnak és szabadnak érzem magam. A tekervényeim rejtekébõl egy dallam tolul fel önkéntelenül, és ismételteti önmagát: „Szállj, szállj, szállj fel magasra...hódítsd meg most a kék eget…”  A dal (vagy a glukóz) átitatja a sejtjeimet könnyû, finom, friss energiával, és lerobbanok a hegyrõl.


Imádom a szûk ösvények mozgásélményt kiemelõ jó kontrasztját. Remekül haladok, sõt még egy pár futó srác is tisztelettel utat nyit elõttem. Hamar a Szurdokpüspökire nézõ nyílt sziklagyepen találom magam, ahol nemrég még márciusban piciny, fehér virágú ködvirágok tömegei szegélyezték az utat.


A Diós-patak völgye felé,  a „nagy” bal kanyar után, vakítóan sárgálló virágú, sûrû tömegben tenyészõ, szinte gyepet alkotó tavaszi pimpók között haladok át. Ez a sziklás rész, különleges kitettségénél fogva botanikai paradicsom, ahol különleges növényfajok több nemzedéke váltja egymást az egész szezonban. Végül a patakvölgybõl kikapaszkodva az úton az Európa-szerte híres „sárrezervátumba” jutok, ahol egész évben, a legszárazabb idõszakokat is beleértve, nyakig sáros lehet a turista. Az út mentén, a beszûrõdõ napfényben sütkérezõ fehér, bemetszett szirmú, lándzsás levelû, kecses csillaghúrok kolóniájának látványa kárpótol minden nehézségért.


Közel a végkifejlet. Szaladok a szõlõk között a „nünükés” úton, csak így nevezem ezt a szakaszt, ahol gyönyörû, „frissen kovácsolt” páncélzatú, acélkék nükükék alkotta rovarpopuláció él és „virul”. Felidézem magamban, amikor pár héttel ezelõtt fényképezés közben eljátszogattam velük egy darabig. Meg kellett õket egy kicsit mosdatni, hogy jobban mutassanak a felvételeken. Közben valami sárga, ragacsos, istentelen védekezõ anyagot bocsátottak ki, amit alig lehet levakarni az ember kezérõl. Tulajdonságukban is nagyon különbözõek: az egyik hosszú percekre halottnak tettette magát, alig lehetett lelket verni bele, hogy ne tûnjön hullának a képen, egy másik, azonnal menekülni próbált, csak nagyon nehezen törõdött bele a megmásíthatatlanba, vállalva a sztárságot és állt végre lencse elé.


 


De elhalványulnak az emlékek, gondolatban visszateszem az egy életre szóló élményt szerzett  nünükéket a biztonságot jelentõ fûbe, és visszatérek a valóságba. A Mátrabérc túra utolsó száz métereit darálom. Majd a népünnepélyben fürdõ pincesorról kifordulva meglátom a felfújható „diadalkaput”...


 


Egy darabig ténfergek az oklevelemmel, amíg végre egy ismerõs megkérdezi, na mennyi lett?


 


9:36


 


 


 


2010.04.24


 


marton4


 


 


 

 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20102010.04.18 15:30:54
IV.Béla teljesítménytúra 50 2010.04.18

 

 „Titkok között barangoltam

s én is csak egy titkod voltam…”

 

Áprily Lajos: Természet (versrészlet)

 

 Egész héten öngyilkos földigilisztákat kerülgettem a kerti járdán, és csak találgatni tudtam, vajon mekkorára dagad a sár  hétvégére. Fölösleges volt tépelõdnöm, mert a sár nem volt nagy, sõt nem is volt. Ki látta? Ami volt: 24 karátos, hamisítatlan tavasz…

 

Fáraszt e gyors tavasz ma engem,

de új látvány csodája lebben

esõs napok varázsakép,

kibomlik majd a tájak csokra,

mint nimfa, nedvesen ragyogva,

ha fényes vízbõl partra lép.

 

(Gerard De Nerval: Április (versrészlet)

(ford.: Radnóti Miklós)

 

2 év után újra a  Gyepes-völgyben szaladok, azzal a céllal, hogy sok más túratársammal egyetemben, a Hódos-patak által feltöltött Ózdi-medence széles völgyrendszerét egy idõre elhagyva, a Vajdavár homokkõvidék 500-as csúcsokkal tarkított Heves-Borsodi-hegyhát nevû tájegységén töltsek el néhány nagyon kellemes órát.

Ahogyan a térkép is jelzi, a Kohász úton haladunk, a kék jelzésen, és hogy fokozzuk az élvezeteket a Keresztenyik-völgy bejáratánál, egy ligetbe rejtve már itt csobog a Kohász-forrás, és lám egy nimfa(bocs!) õrzi a titokzatos helyet. Komolyra fordítva: az ózdi természetjárók egy prominens képviselõjétõl kapom a pecsétet és a jó szót. Együtt kesergünk egy darabig azon, hogy a kohászat leépítését követõen ózdi fiatalok ezrei hagyták el a várost, más munkalehetõség után nézve, ezzel viszont a helyi természetjáró mozgalom elvesztette tömegbázisának egy jelentõs részét, a klasszikus hõskorszak mindörökre letûnt. A „megmaradt” ózdiak (egyébként a magyarokkal érkezõ „úz” népcsoport a névadó, a kabarokból pedig a környéken élõ palócok lettek), önfeláldozó munkával végzik a Vajdavár-vidék turistaútjainak a karbantartását, a helyi túramozgalom fenntartását. Az erdõt járó ember, csak azt tapasztalja, hogy titokzatos kezek festik a jelzéseket, takarítják a turistautakat, s ha az erdõgazdálkodás miatt szükségessé válik új nyomvonalakat jelölnek ki, csakhogy mi egy szép hétvégi napon kellemesen tölthessük a szabadidõnket a családunkkal, az erdõben. De a legtöbbünknek fogalmuk sincs kihez is tartoznak ezek a kezek. Most egészen közelrõl láthatok egyet. Köszönjük! Miután Magyarország vaskohászati üzemei bezártak, a nyersvas ára rövid idõn belül egekbe szökött, 12x-re emelkedett a világpiacon. Javaslom a kohászat újra beindítását, így a természetjárás is friss erõhöz juthat. A Kohász-út (bocs ha valakit untat) 115km-es vándorút, a miskolci vasgyártás 200. évfordulójára készítették el Miskolc-Ózd-Salgótarján útvonalon. Ma is teljesíthetõ jelvényszerzõ túra, 6 bélyegzõhellyel. Na ezt alaposan kiveséztem!

Elhagyom a „nimfámat”, és továbbszaladok a mûúton immáron magányosan. A reggeli 2,5 fok arra kényszerített, hogy elõre nem tervezett plusz rétegeket húzzak magamra, de egy rövid idõn belül energia-sejtgyáraim annyi hulladék hõt bocsátanak a környezetbe hogy, legszívesebben máris áruba bocsátanám a „klímakvótám” egy részét. Jobb híján elkezdem a vetkõzõs pókert, amit a piros jelzéshez érve teljesítek ki, ahol már "flush"-öm van (képzavaros mondat, de nekem "mindenhez van képem").

Ahogy az itiner kéri, nem ijedek meg a dobronyapusztai õrbódétól, sem a kutyáktól, tisztelgek csupán a rezzenéstelen arccal, hatalmas süvegben posztoló bakának, és belépek a „terra incognita-ra” (ismeretlen földre), hogy „György király nevében” birtokba vehessem.

A sorompótól keletre álló 1910 körül épült ivánkai vadászkastélyomba most nincs idõm betérni, a személyzet csak estére vár, a sikeres „pontvadászat” után, a nagyteremben terítenek. Kihagyom Borsodi (Frindt) László vadászíró emlékkövének megtekintését is.

Közben jó néhány korábban indult túratársat megelõzök, vannak egész csapatok is. Egy  ideig egy nálam klasszissal jobb futóval próbálom tartani az iramot, de leiskoláz. Tavaly valahogy nagyon ment a futás, rendes 10-es átlagaim is akadtak a terepen, de ez nálam olyan korszakos, elmúlik, mint a kanyaró. Az idén csak nyüglõdöm, néha nagyon jól megy, de akkor meg mindig hülyére edzem magam, amitõl lerohadok, majd különféle diétákba kezdek, míg teljesen lemerül az energiatelepem, ugyan könnyebb leszek, ettõl jobban megy a futás egy darabig, ha feleszem magam jobb lesz az energiaszintem, egy idõ után erõs leszek, de mackóssá válok. Keresem a „Lagrans-pontot”, ahol minden egyensúlyban van, de csak rövid idõszakokra találok rá. Az elõbb leírtakat szoktam magamban szerényen „marton-paradoxonnak” nevezni. Az is lehet, hogy egyszerûen csak öregszem. Nem, az nem lehet! Az örök fiatalság titka csak annyi: nem kell a tükörbe nézni!

Néha, amikor felébredek, sorra veszem még az ágyban, csukott szemmel, mi az 5 legjobb és az 5 legrosszabb dolog az életemben. Az 5 legjobb közé a futás mindig befér.

Ahogy most a futással állok, és csak a futásról van most szó, azt a napokban elhunyt, generációkat tanító Popper Péter RTL klub által bejátszott életösszegzést tartalmazó riportrészletével tudnám jellemezni: „ÉN nem vagyok egy boldog ember. ÉN egy elégedett ember vagyok, akinek voltak (és vannak) boldog percei. De az nagyon sok.”

Most viszont keserû perceimet élem, mivel nem juthatok be, a valahol a közelben, a Keserû-orom aljában található pincébe, amelynek végében, a híres, mesterséges körülmények között megindult cseppkõképzõdés látható. Nahát, ilyen is van itt. Ki hinné? És még mennyi minden van, amit nem láthatunk egy ilyen túrán, de van. Rejtõzködõ állatok, bujkáló növények, geológiai jelenségek, az emberi történelem emlékei…

 

Közben letértem a vasútról, és egy rövid szakaszon rendesen bevadul. Szenvednek is páran, de én nem. Megnyújtom a lépteimet, ezt imádom! Most még a lábam is olyan, mint a hamvas szûz lány, szinte érintetlen. Felérek, és jobbra fordulok a piroson. Végre fix kártyapartnerem akad, akivel sorstársakként közösen vetkõzünk egy darabig, majd továbbindulunk. Innentõl kezdve Palina-pusztáig piros az adu. Több szálon és idõsíkban zajló beszélgetés indul meg közöttünk, aminek egy gallyon, túlfeszített húrként elpattanó kamásni-gumi vet hirtelen véget, így már nem jutunk el a végkifejletig… majd legközelebb.

Ahogy lefelé haladok, a tölgyeseket bükkösök váltják fel az északi oldalon. Paradox jelenség. A magashegyi növények a hidegebb völgyekben, a tölgyesek a tetõkön találhatók. A völgyben meglepõ, farkasboroszlánt is találni, ami  pl. a Bükk-fennsíkra jellemzõ kárpáti növény, lentebb egyáltalán nincs. És vannak mások is. Lassan lekocogok a bükkösben. A hatalmas fák még így levéltelenül is árnyékba burkolják a völgyet. Mindenhol intenzív fakitermelés folyik és szinte az egész túraútvonalon. Az út mellett gigászi bükkfák és szanaszét különféle méretû fadarabok, lecsonkolt gallyak hevernek. Mindenütt farakások. De most nem dolgozik senki. Szabad szombat van, a favágók is teljesítménytúráznak. De az is lehet, hogy míg mi kimenekülünk a természetbe, õk inkább elmenekülnek elõle, és akkor lássanak erdõt a hétvégén, amikor a hátuk közepét. Végre beérek Palina-pusztára, ami a piros jelzés, a 20km hosszú,a Hangonyi-tótól Borsodnádasdig tartó Partizán út egyik állomása, ma is teljesíthetõ jelvényszerzõ túra. Szõnyi Márton ejtõernyõs partizánvezérnek és csapatának állít emléket, akit a közeli Macskás tanyánál öltek meg a németek. Béke poraira! Feltételes ellenõrzõ pontként, egy máig is a közeli erdõben harcoló partizán alakulat létszámát kell megbecsülni, ezres nagyságrendben.

Na de itt a „feltétlen” ellenõrzõ pont is, ahol maga a „nagyfõnök”, Megyeri Laci teljesít szolgálatot,. „Piroskaként” meglepetéssel szolgál, az erdõ közepén kínálgatja kosárkájából az ínycsiklandozó „nagyisütit”. Nem kell semmitõl tartania, az Északi-Középhegység utolsó farkasát 1980-ban lõtték ki Mikófalvánál(vagy mégsem az utolsó volt?), ahol egy régi rossz szokása szerint egy birkanyáj körül ólálkodott. A „gonosz” farkasoknak vége, csúcsragadozóként maradtak a vadászok, akik idõnként valóban „csúcsok” tudnak lenni. Van még ugyan egy pár hiúz, de ki látta õket. Erdõkövesd határában egy 23kg-os példányt lõttek 1983-ban. Én csupán egyszer láttam egyet a Dona-völgyben, az út szélén álldogálni, szürkület után. A völgyön ugyan átmegy az országút, de mivel minden lakott területtõl távol esik, és az autóforgalmat már régen megszokták az állatok, mint veszélytelent, állatparadicsom, ahol a környezõ erdõket is beleértve tömegével élnek a vadak. Szürkületkor vagy utána igazi „safari” végigautózni is rajta. Visszatérve Lacira: mindenkinek, mindenrõl bõséges magyarázattal szolgál, soha egy pillanatra nem csüggedõ lelkesedéssel. Nekem, akit „marton4”-ként üdvözöl, egy írásomat dicsérve, ami extrém módon legyezgeti a hiúságomat, egy térképet mutat (A Bükk-hegység és környéke). Véleménye szerint ez a legjobb kiadás, ami ezt a régiót is a lehetõ legpontosabban ábrázolja, a többi kiadást el kell felejteni. Engem meggyõzött. Nem volt nehéz. Ózd Susa városrészérõl is beszél: a legbátrabb magyar település, az ott élõ emberek trianon után ugyanis kiharcolták függetlenségüket a cseh megszállókkal szemben. Elismerésem. Elmeséli, hogy miként forgott egy törött kuplung körül mindnyájunk sorsa, egy rövid ideig.

Ahogy ezt a hihetetlen vitalitással rendelkezõ „srácot” hallgatom, arra gondolok, hogy az ilyen emberek miatt képes fejlõdni a világ, az Õ segítségükkel mozdul a kerék elõre. Nélkülük jó néhány dologgal szegényebb lenne az életünk. Ha elveszítjük a fonalat, vagy csak ülünk összeroskadva, ölbe tett kézzel, ÕK jönnek és kiráncigálnak minket tecchalott állapotunkból. Képesek új értelmet adni a régi dolgoknak, és új dolgokat kitalálni. Közelükben mi is képessé válunk újra örülni. Köszönjük Laci!

Ilyen munícióval a zsákomban szinte semminek tûnik a sárga kaptatója, fent a tetõn pedig, egy tenger virágba öltözött, a napsütésben fénylõen fehérlõ, dongófelhõvel borított  vadcseresznyefa lélegezet elállító látványa „kárpótol” a kis szuszogóért. Egy pár kilométer nagyon kellemes hullámvasutazás következik a Vörös-várat is érintve a sárga jelzésen, a Heves-Borsod megyehatáron, idõnként a zöld ölelésében. Néhol lelépem az út mellett heverõ kidöntött hatalmas szálfákat, úgy 30m körüliek. Most hogy könnyen lemértük, lehet is visszatenni õket. Valahol az erdõ szélén egy õsrégi csepel teherautó várakozik. A szívem egy pillanatra megsajdul, eszembe jut a gyermekkorom. Ilyen teherautón tanultam meg vezetni 2 éves koromban, az apám ölében. A szalagozás olyan lelkiismeretes, hogy tájékozódás helyett a pompás tavaszi táj élvezetével töltöm az idõmet. A völgyekben még nem szállt fel teljesen a pára, de így is messzire ellátni. Egy-egy nyílt gerincen, távoli hegyek sziluettje szolgáltatja a tapétát a közelemben a tavaszi sarjadzástól megindult, ritka elegyes erdõk színpompás látványához. Sárga, zöld, piros friss vesszõk, különféle barkák, a bokrokon fénylõ pontokként duzzadó fehér virágrügyecskék, üde-zöld kitekeredõ levélkék, tavaszi virágok, lednekek, tüdõfüvek, ibolyák és zümmögõ kis „repülõgépek” mindenütt. Ezt nem lehet megunni. Soha nem lehet megunni. A tavaszt nem lehet megunni (hulala).

Közben utolér 1-2 gyorsabb futó. A kék kereszt leágazónál, a Tálas-bükknél, ahol a sárga végleg beleveszik a dzsungelbe, és Domaházára már csak machete-vel és elefántölõ puskával felszerelt életunt kalandorok indulnak tovább, nem messze a hármas megyehatártól, egy páran összeverõdünk. Majd leválok róluk és lerobbanok a Dávid-tanyáig. Megérkeztünk a szûkebb vadászterületemre, ahol nyári idõszakban nap mint nap elõfordulok, fõleg kerékpárosan. A tanya tulajdonosától, aki itt töltötte gyermekkorát, hallom az igaz történetet, sõt a térképen lévõ név ellen is tiltakozik. Ismertetése túlfeszíti ennek a beszámolónak a kereteit. A férfi, egyébként helyi erdészeti vezetõként dolgozott a nyugdíjazásáig, rengeteg mindent ismer és tud a környékrõl, nem mellesleg a fiam volt osztályfõnöknõjének férje. Egyszer gyermekkorában leküldték egy vekni kenyérért Váraszóra, de a hosszú úton visszafelé megéhezett, és elkezdte csipegetni a kenyeret, ami pont akkora fogyott el, mire hazaért a tanyára. A következmények már az idõk homályába vesznek…

Az út mellett egy szép kis keresztesvirágú növénykére bukkanok, fényképezni próbálom,de sajnos vagy hál’istennek, elfelejtettem feltölteni az akkukat, így csak a mobilommal kapom le, haladhatok tovább. Közönséges dercevirág tenyészik a „marton”. Alsó hasogatott levelei tõrózsában állnak,szõrösek, felsõ levelei lándzsásak, egy kocsányon, több, kis négy sziromlevelû fehér virágocska nyílik. Középhegységek jellegzetes tavaszi növénye. Kielégülve szaladok tovább. Még a Szalajka-ház elõtt érem utol K.J. druszámat, aki ettõl kezdve hellyel-közzel túratársammá válik a táv második felére. A Hosszú-réten haladunk, a régi kék jelzésen. Mellettünk a Hosszúvölgyi-patak mocsara, ahonnan ránk mosolyognak a napsütésben sárgálló aranyveselkék. Visszamosolygok. Megérkezünk az erdészházhoz, ahol hajdanán az üveggyártáshoz szükséges hamuzsírt állították elõ. Hazaérkeztem. A házban még nem jártam ugyan soha, de ez az a hely, ahová autóval fel szoktam hajtani, a Heves-Borsodi-hegyhátban tett túráim egyik gyakori kiindulópontja. Van több is. Az utóbbi idõben nem nagyon jártam 50km-es túrákra, csak úgy magamnak edzegettem 20-30 kilométereket. Nagyjából ennél a távnál járok, így a lábam egyszer csak azt mondja, itt a vége, üljünk be a kocsiba és menjünk haza. Mondom neki értsd meg öreg, a kocsi Járdánházán van. Nehezen érti meg, hogy még 21km van hátra. Semmi baj. Még nem is mondtam, öngyilkos merénylõ vagyok, 2000 kilo kalóriabombával a hátizsákomban. Körbenézek, hogy csak magamban tehessek kárt, majd elhatározom, most robbantok. Iszonyú kenyér(ill. kifli)pusztítással jár az esemény, gyújtószerkezetnek Burn energiabombát használok. Az eredmény: az E=mxc2 képlet alapján: az energiaszintem ugrásszerûen megnõ, míg a zsákom tömege jelentõsen csökken, és fénysebességre teszek szert. (Egy régi barátom szokta mondani az ehhez hasonló poénjaim elszenvedésekor: ez fájt Józsikám. Nekem is!)

Pompás erdõkön áthaladva, szerpentinen tekeregve, a mûemlék épületekbõl álló Vállóspusztán érem be újra Józsit, ahol érthetetlen okokból valamiért nagyon megörülnek nekem. Félrehúzódva, szerényen letelepszem a forrás kivezetõ csöve mellé egy jó ki helyre, és elhatározom, hogy most aztán kiiszom a „hegy levét”. A többiek az asztalnál arról beszélgetnek, hogy nincs jobb a forrásvíznél, mialatt az üdítõitalt „vedelik”. A pontõr megfigyelte, hogy ki tudja miért, a zsíros kenyér jobban fogy, mint a transzzsíros (margarinos) kenyér. A magam részérõl 20 éve nem eszem margarint, amióta elõször olvastam Diamond: Testkontroll címû könyvében, hogy a III.Napoleon által „feltaláltatott” vajpótló tele van transzzsírokkal, és ez a mûanyag teljesen eltömeszeli az ereket. A még csak az elmúlt 1-2 évben hozott Uniós rendeletek azt hiszem 1%-ban maximálják a transzzsírok arányát (tehát legalább 20 év óta tudták, mégis nyakló nélkül etették az emberekkel!!!!) Talán már nálunk is szívvédõ margarinokat lehet kapni, bizalmatlanságom azért nem oszlott el. A „rama” egyébként sem tesz jót a „karmámnak”, a „vegák” karmájának persze a zsír nem használ. Senkit nem akartam megbántani, azonban udvariatlan voltam, mert „ajándék kenyérnek ne nézd a zsírját”. Csak a pontõr, túratársaim táplálkozás-egészségtani jó felkészültségét igazoló, gyakorlati megfigyelését szerettem volna egy picinykét elméletileg megtámogatni. A légtérzár miatt seprû nélkül érkezik a "Boszi-duo", az egyik "boszi" egy kis tuningolásra is szorul emiatt. Míg a pezsgõtabletták felszívódnak gondos önmasszírozásba kezd. Már látom is magam elõtt a transzparenst: Vállóspusztai Erdei Combsimogató. Közben befut Moiwa is, akire "felnézek", és úgy üdvözlöm. Már menetbõl intenzív fotózásba kezd, és elégedetten nyugtázza a terülj-terülj asztalkámat. Örülök, hogy ez a túra bevonzotta a „nagyokat” is. Igazán örülök.

Továbbmegyek, de a futás már csak ímmel-ámmal megy. Nem baj, mert gyalogosként is remekül haladok. Józsitól kaptam az elõbb gyaloglóleckét,  most az Õ stílusában repülök, tartva a gyengébb kocogás ütemét. Hajtûkanyar következik a kéken, majd a zsíros-kenyértõl dagadó farral vágok neki a Dagadó-farnak. Jó edzés és ízelítõ a jövõ heti Mátrabérc-túrához. Hamar véget ér, nem fájt, nem fájt,  köszönöm a lekvárt. Vagy hogy is van ez, enyém a vár, tiéd a lekvár? A Tarna-Sajó vízválasztó gerincére jutok, nagyon hangulatos jó panorámát nyújtó nyílt részeken, és napsütötte erdõkben vezet az utam. Egyre „tavaszabb” van, igazán jó a hangulatom. Néhol a dózer-utakon kibukkannak a 25-30 millió évvel ezelõtt hullámzó tengerekben keletkezett, a hegységet alkotó glaukonitos homokkõ vetõdések. Csupán a magasabb részeken érzem meg 1-2 pillanatra az Izlandból importált hamu kihullását, de lehet, hogy képzelgek. Ezért aztán kár lett volna otthon maradni. Igazán csinálhatnának már valamit az izlandiak a vulkánjaikkal, hiába segíti õket az Unió, ez a hála. Mégiscsak felháborító, hogy gyalog kell jönnöm, pedig repülõvel szerettem volna teljesíteni a távot. Újra összefutok Józsival, aki a Szarvaskõre, 537m magasba tett egy kis külön kirándulást a régi kék jelzésen, és elmondása szerint onnan próbálta átnyújtani az igazolófüzetét a szomszédos ökör-hegyi posztnak, aki mivel 7méterrel felette állt, nem volt hajlandó leszállni a „magas-latról”. Innentõl kezdve együtt haladunk megint egy jó szakaszon. Tréfásan megpróbálom rávenni egy kis vajda-vári kirándulásra, ahol, a legenda szerint, a vár alatti pincerendszerben Csicsó vajda bujtatta 4 napig Bélát, míg a völgyekben a tatárok száguldoztak ide-oda a királyt keresvén. Hogy járt e Béla király ezen az 529méter magas hegyen, ahol réz-, bronz-, és vaskori erõdítmények nyomai láthatók, nem tudom, de 1944-ben sokan bujkáltak itt, lakógödreik máig is láthatók. Elkezdjük a Borsodnádasdig tartó hosszas leereszkedést. Néhány éles, de jól jelzett váltás után lassan beindul a lábam, és elválok Józsitól. Köszönöm a jó társaságot és a meghitt beszélgetést. Legközelebb folytatjuk. A távnak ez a része nagyon kellemes, enyhén lejtõs szakasz, gyorsan elfogy. A „betondzsungel” elõtti utolsó oázis a Körtvölgye-forrás ligete, amit itt nem nimfák, hanem „pánok” õriznek. Fújok egyet, elraktározok a tüdõmben egy kis „hamumentes” levegõt, az elmémben és zsigereimben egy nagyon elvarázsolt pillanatot, majd búcsút intek a mitológikus hangulatú helynek, és elindulok a közeli Borsodnádasd irányába. Átvágok a településen, a szalagok sokat segítenek. Nagyon sok, a gyilkos napsugarak ellen születésüktõl fogva jól felvértezett, szimpatikus fiatalemberrel találkozok. Némelyikük megszólít és elbeszélgetünk. Érdeklõdve, értelmesen hallgatják a sztorimat. Ez már a jövõ generációja, én bízom bennük!

A virágzó gyümölcsfák övezte kerékpárúton haladva, ma már nem tudom hányadszor, újra mélyen megérint a tavasz. Csak gyalogolok már, de gyorsan ledarálom a távot, majd a polgárõrhöz érek, aki 2 éve vár, hogy újra eljöjjek, és átirányíthasson a fõút másik oldalára. Nem lehet könnyû itt állni egész nap, de olyan lelkesedéssel végzi a posztjával járó feladatot, hogy az már megható.

Az emlékmûnél a „szokásos” szívélyes fogadtatásban részesülök, mint 2008-ban, tiszteletünkre kisebb fogadóbizottság vonult fel. A tócsnit elhárítom, egyszerûen nem vagyok éhes, annyit ettem menetközben. Egyébként is Húsvét óta fogyózom, amikor is kiderült, hogy a bõvebb családot is tekintve, én állok a tápláléklánc csúcsán, magyarul mindenki fõz, csak én nem, ennek fejében viszont, mindent nekem kell megenni. Családi munkamegosztás. Bemutatjuk a Reggelre dagad be háj címû magyar filmtragédiát. Fõzte és megette…. további étkezõk…

Megülök viszont egy jól esõ percre. Lábunk alatt a Hódos-patak völgye, az Ózdtól Bükkszékig húzódó Darnó-vonal, földszerkezeti törésvonal, a 20-30 millió évvel ezelõtti tengerjárások peremvidéke. A mocsarakba hullt növényekbõl, kõszéntelepek keletkeztek, végig az egész vonalon Egercsehiig. Bükkszék környékén volt az ország második legnagyobb kõolajlelõhelye, de sajnos még a világháború elõtt teljesen kimerült. A szemközti dombokon már kizöldellt a fû, a kora délutáni napsütésben csillogó selyem-zölddel festi a tájat. Látom a domb oldalán a jól kivehetõ sávokat, és tudom, hogy a selftengerek partvidékén keletkezõ hajdani turzással szemezek. Jól érzem magam. Jó helyen, jó emberek között vagyok, ha csak egy percre is.

Egy kis idõ múlva már Járdánháza nevéhez méltó burkolatú gyalogjárón sétálok a célig. A település hosszasan kígyózó völgyfalu, majd Arlóval összeérve továbbtekergõdzik, a kígyó feje már Ózd felé sziszeg. A jobbágy vagy kisnemesi telkek szorosan egymáshoz préselve valaha a Hódosig nyúlhattak. A házak már kicserélõdtek, de a tornácos szerkezet sok helyen megmaradt. Az emberek szombati házimunkájukkal végezve, vagy csak kicsit megpihenve, kijöttek a házaikból, kiültek a tornácra. Sok helyre beköszönök. Szívesen, udvariasan fogadják. Valaki megkérdezi: hová sietnek maguk fiatalember? Tényleg, hová sietünk, kérdezem magamban, s egy pillanatra felröppen bennem, hogy jó lenne újra „civilnek” lenni, de rögtön elhessegetem a gondolatot, tudom, hogy én már nem lehetek többé az ami voltam, mert már örökre megváltoztam. Egy csaholó foxi-keverék kutyát nyugtató Úrnak azt mondom, ugyanilyen kutyám volt valaha, nem bánt ez senkit. Erre megmutatja sebhelyes kezét és a kutyára mutat. Mégsem ilyen kutyám volt.

 Lassan rátelepszik a falura egy békés, megnyugtató, álmos szombat délután. A kutyák is elhallgatnak. Járdánháza csendesen fürdik a tavaszban.

 

Aztán hirtelen véget ér a 7:35 percig tartó álom, és egy nagyon szép oklevéllel a birtokomban,  már a kocsimban ülve hajtok hazafelé. Vagy mégsem ért véget. Véget érhet ez valaha. Nem, nem lehet ebbõl felébredni. A természet szeretete, a szabadban végzett mozgás öröme egyfajta kómás állapot. Nincs rá gyógyszer, nincs rá semmilyen kezelés, nem gyógyítható.

 És, hogy milyen a Vajdavár-vidék? Én ma ezt láttam benne. De mégsem ez, hanem valami más. És mindig más. És mindenkinek más. Megismerhetõ, de sohasem kiismerhetõ. Titok.

 

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”

 (Radnóti Miklós)

 

Szegedi József

Pétervására

„marton4”

 

2010.04.18

 

Megjegyzés:

 

Az 1024km2 területû Vajdavár hömökkõvidék 6 tájegységre tagolható:

 

Gömöri-erdõhát

Heves-Borsodi-hegyhát

Heves-Nógrádi-hegyhát

Ózdi-medence

Pétervásárai-medence

Zabari-medence

 

A mai túra kiindulópontja az Ózdi-medencében volt.

A túra zöme a Heves-Borsodi-hegyhát területén zajlott.

 

 

 

Irodalom:

Báldi Tamás: Egy geológus barangolásai Magyarországon

Czenthe Huba: Erdõkövesd története

Czenthe Huba: Pétervására története

Katona Csaba: Vajdavár homokkõvidék

 

 

 

 

 
 
 
Téli MátraTúra éve: 20102010.01.31 22:32:57

Téli Mátra XL 2010.01.30


 „A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatõrnek lenni. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erõt, amire a test képes.” (Szókratész)


„Egyfolytában megyek tovább és tovább, hogy megtanuljam a saját testi és szellemi korlátaimat. Számomra, ez az élet útja.” (Ayrton Senna)


„A sport megtanít becsületesen gyõzni vagy emelt fõvel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” (Ernest Hemingway)


 


Sok száz indián társammal együtt, Hadiösvényre léptem a Fehérlõ Hegyek Országában, amit a fehér ember csak Mátrának nevez… Dacára annak, hogy tavaly fogadalmat tettem a 7:00-ás startra, két távoli õsömtõl, (Virrasztó Bagoly és Ember Aki Nem Tudott Felkelni, õ a mormota törzsbõl származott) örökölt DNS szakaszaim miatt, már megint csak 7:29-kor tudok elindulni. Kezdhetem az elõzgetést, bár valahogy nem olyan nagy a tömeg, mint tavaly. Örömmel tudatom, hogy 1 évi udvarlás után, bár idõnként még vannak köztünk kisebb súrlódások, végleg egybekeltünk az új bakancsommal. Végre én is bakancsos turista lettem. Ez sok szempontból megnövelte ugyan a mozgásteremet, tûzön-vízen át simán átgázolok, mint egy deszantos, másrészt viszont a futócipõ ledobása óta kissé mozgáskorlátozottnak érzem magam. Az a tervem, hogy a futó élvonalba fejlõdjek mintegy sereghajtóként, ezen a Boldogasszony havának utolsó szombatján rendezett túrán elszenvedett kudarcos szereplésem miatt, egy idõre dugába dõlt… A tervem, az idõjárástól függetlenül 6 órán belüli teljesítési idõ volt, amit nemcsak a futásra hosszútávon alkalmatlan bakancs hiúsított meg, bár eleget teszteltem elõzõleg eredményesen a hóban, hanem más a beszámolómból hamarosan kiderülõ dolgok is. Eleinte jól haladok. 2 futóhoz csatlakozom, de egy meredek kaptatón végleg megugrok elõlük. Az elõzések kicsit nehezemre esnek, kiugrani a szûz hóba, nyomvájukban egyensúlyozva jutok elõre, sokszor 10 fõs csapatok mellett. Elsuhan mellettem Ember Aki Sapka Nélkül Futott A Jeges Szélben (neve a keresztségben: Rush) könnyû nyári felszerelésben. Most már tudom, kár volt hûtlen lenni a futócipõhöz. Tavaly március óta lettem kissé óvatos. Fent jártam a Bükk-fensíkon. Elõzõ napokban méteres hó esett, amihez rettenetes hideg társult. A kedvenc cipõmön több lyuk is tátongott, amin simán besétált a hó. Egy idõ után nem tudta a lábam a hó utánpótlást felmelegíteni, lassan átment fagyasztó üzemmódba. Kb. 10km-t tettem meg így,mire észrevettem, hogy a jobb lábamon több lábujj érzéstelen. Olyan volt, mint amikor a fogászaton injekciót adnak az ínybe (remélem sokan nem tudják milyen). „Bepánikoltam” egy kicsit, a Tar-kõn már a sapkámba bugyoláltam a lábam, hogy visszatérjen a keringés. Végül megmenekültem, de a tanulság örök (a Tar-kõ új neve: Lyukas Cipõ szirt). Közben Lajosházára érek, ahol betérek egy italra a Büfébe. Mondom a csaplárosnak, hogy milyen melegem van, útközben már szinte mindent ledobáltam magamról, pedig nem öltöztem túl (ekkor még úgy látszott Rush felszerelése a nyerõ.) Azt mondja a büfés, vigyázzak, mert így lehet tüdõgyulladást kapni. Ugyan már, mondom a szokott szerénységemmel, „mi” aztán nem kapunk meg semmit, „mi” mindent kibírunk, nem betegszünk meg. És tényleg a sport valahogy immunissá tesz. Legyek bármennyire átázva, kiizzadva, alul öltözve, a sporttal összefüggésbe hozható megfázást nem nagyon szoktam kapni. Legfeljebb akkor, amikor hazaérkezésem után pl. a hideg garázsban, vizes pólóban, minden átmenet nélkül megkezdem a házimunkát.


Továbbindulok a sárga négyszögön, jön a kedvenc emelkedõm. Itt is tömegek mellett megyek el, sokan már most válsággal küzdenek. Felérve megritkulnak a sorok, magányosan kocogok a kellemes terepen. Késõbb azonban megint elõzgetnem kell, ami egy idõ után egyre jobban nehezemre esik. Ahogy haladok elõre, idõnként egy pillanatra akaratlanul belehallgatok a párok beszélgetésébe, jönnek az újabb párok, megint egy új téma, olyan, mintha a TV-t kapcsolgatnám, vagy még inkább a rádió állomáskeresõjével babrálnék. Végül megérkezem Mátraszentimrére, ahol már a parkon áthaladni, ami egy könnyû vasárnap délutáni elfoglaltság, is nehezemre esik egy kissé. Beüt az energiaválság. Nem gond, itt az ellenõrzõpont. Olvasztóra kapcsolom magam és egy kicsit megülök. Többünk arcán, akiknek csak néhány sor epidermiszt adott a természet (vékony az arcbõrünk), tanulmányozható a „vörös eltolódás” jelensége. A szervezet most, hogy biztonságos melegben tudja a létfontosságú belsõ szerveket, kegyeskedik a perifériákra is juttatni némi vért és ezáltal hõt. Az elsõ szakaszon kiderült, a zsákom nehéz. Az utolsó pillanatban, fõ az optimizmus, még az országúti fényszórókészletemet is bedobtam. Valamit redukálnom kell. Kicsomagolok egy banánt, behabzsolok egy almát, felélem a datolyakészleteimet, jé egy egész zöldséges boltot hoztam magammal. A Burn-ömet viszont a „teás hölgyre” bízom, talán még egy haldoklón segíthet, de én nem cipelem tovább. A reggeli adagot ugyanis összecsúsztattam a kávéval, és a „csúsztatott” Burn-tõl, mindig enyhe rosszullét fog el. Tetemes idõveszteséggel továbbindulok, nem sejtve, hogy az „utazás” legkegyetlenebb szakasza következik. Galya-tetõ elõtt olyan jeget hordó jeges szelet kapok jobbról az arcomba, hogy úgy érzem „ a pofám mindjárt leszakad”, vagy legalábbis lefagy. (Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy vasárnap reggelre fõleg a jobb orcámon,valami állkapocs ízületi franccal ébredtem, remélem nem komoly. Ennyit a Lajosházán tett nagyképû kijelentésemrõl.) Közben elér a hóvakság is, a szemüvegemet ugyanis beteríti a hó. Zsebre vágom, és újra látok, bevált a terápia. A fák kísértetiesen recsegnek, ropognak, idõnként félelmemben igencsak sietõsre fogom. A kapucnit persze otthon hagytam, hála az égnek lecsatolható. A jég és a szüntelen havazás miatt Jeti-ként nyitok be a Gertrúdba, ahol már áll a bál. Újabb kiolvasztás következik. Úgy látszik, ma már ez így fog menni. Zsíros-kenyerek, meleg, kedves kiszolgálás, mit mondjak még, szép emlékek errõl pihenõrõl. Érdekes, hogy mégsem esik nehezemre továbbmenni, szinte csalnak a nehézségek. A Vörömarty-ig lerohanok, ez tiszta sor. De nem így lett. Végképp elhagy minden energia, a végén beállok a gyalogosok közé, és már csak ritkán elõzök, igaz a legtöbb helyen nem is lehet. Barátkozni sincs kedvem, egy-egy társkeresõ megérintést rövid válaszokkal reagálva le, gyorsan továbbállok. Sõt „arcvakságban” is szenvedek, nem is emlékszem kivel találkoztam. A szókincsem nagyjából a következõkben merül ki ezen a napon: Bocsánat. Elnézést. Jaj bocs. Köszönöm. Légy szíves. Stb.) A völgy felé haladva a szél elviselhetõvé válik. Egy idõre a kötött kesztyûm szárába húzom vissza a kezem, de amikor dugnám vissza az ujjakat, már nem megy. Befagytak a kesztyû ujjai így ezentúl ujjatlan kesztyûként használom tovább, a következõ felmelegedési idõszakig. Mert, hogy most jégkorszakban élünk, a Galya elõtti szakasz megtétele után, senkinek sem lehet kétséges. És hiába vagyunk pont télen 5 millió kilométerrel közelebb a naphoz, ez sem ér semmit. Megnyugtató viszont, hogy, míg a Világegyetem galaxisok közötti üres részeiben kb. 30 millió köbkilométerbõl lehet összeszedni egy vízcsepphez való anyagot, addig már csak rajtam ennek ezerszerese van jelenleg. A hó annyira letompítja a lépteket, ha valaki hátulról közeleg, szerencsére elég ritka, csak az utolsó pillanatban hallom meg, pedig én szívesen félreállok. Ha viszont gyorsan cselekszem, könnyen a rossz oldalra ugrok, ami egyszer elõ is fordul velem. Visszatérve az energiára. Több hete indított intenzív fogyókúrám eredményeképpen esett le ennyire az energiaszintem. Abban a pillanatban, amikor a zsírtartalmam a normális felé közeleg, hirtelen veszélybe kerül a „röpképességem.” Közben folyamatosan edzem az izomzatomat, hogy ne satnyuljon el. Ki érti ezt? Hiszen ideális zsírtartalom futóknak 15%, de van aki 6%-al is elmegy. Tavaly télen ugyanígy jártam a karácsonyi idõszakban, amikor szintén járványos elhízás fertõzött meg és veszélyesen felszökött a zsírtartalmam. (Ja és a poénjaim ellen, nehogy valaki halálra röhögje magát, „röhögéscsillapítót” ajánlok szedni, napi 3x1-et és lefekvés elõtt 1-et.)


Végre itt a turistaház. Beállok a levesért, de elõttem fogy ki. Nem várom meg az utánpótlást, betérek a vendéglõbe inkább, ahová a csúszós teraszon át egy dupla leszúrt Rittbergerrel jut be mindenki, és a távozás sem kevésbé dinamikus. Ahogy olvad le rólam a jég, úgy törik meg a jég a „csokistop” felett is, amit több héttel ezelõtt rendeltem el magamnak. 2 hatalmas szelet csokit vásárolok, egyik finomabb, mint a másik, és egy kunyeráló Snauzerrel megosztva zsákmányomat, kielégülten falatozgatunk. Közben hallom, hogy valaki azt mondja, õ már nem képes 10km-t megtenni. Nekem viszont ez azt jelenti, hogy már csak 10km van hátra, amitõl erõre kapok. Könnyû szakasz jön a Pisztrángos-tóig, ami tényleg várakozáson felül, hamar eltelik. A tónál (Nagy Ünnep-rét, már mint annak aki idáig elvergõdött) (ezt a nevet Cseh Tamás: Hadiösvény címû könyvébõl kölcsönöztem) újra összefutok a Snauzerrel. Kíváncsian néz utána, miben sántikálok a ház háta mögött. Jó hangulatban van, össze-vissza szaladgál, láthatólag élvezi a kifejezetten „kutyának való idõjárást.” Valaki Törkölyt tölt magába (nem tudom szabad e még pálinkának nevezni), és társába is beleerõltet egy adagot. Így belõve talán rózsaszínbe öltözik a fehér táj, és úgy érezhetik, mintha libegõvel jutnának fel a Kékesre. Õk tudják. A Gabi halála nem gond (az enyém sem), még egy jó pár „rézbõrû testvért” megelõzök a „gleccser” legmeredekebb részein is. (Gabi egyébként egy szekeres volt, aki itt zuhant le a mélybe.) A gránitsziklákon szellõzteti Holle anyó a hó-paplanjait, szemet pihentetõ, finom, bársonyosan hullámos idomokat kölcsönözve nekik. Jól kirázta õket, az annyi szent. (forrás: 60-as évek szünidei matinéi!!). Ahogy haladok, sapkám egy kilógó szálán telepszik meg egy kövér hópehely, közvetlenül a szemem elõtt himbálózva egy darabig. Mintha egy mikroszkópban látnám, érzékelem különös szerkezetét, szinte látom finom fraktáljait. Ahogy ide-oda leng, a fény különös módon csillan meg rajta. Arra gondolok, hogy mint ez a hópehely, ez a pillanat is különös és megismételhetetlen, majd egy mozdulattal kitépem a sapkámból a szálat. A Kékesre is könnyen feljutok, hátam mögül egy artikulátlan üvöltés jelzi, hogy más is megörült(megõrült?), a mai utolsó szintemelkedés legyõzésének. Az ellenõrzõponton történõ újabb rövid olvadozás után, mielõtt még lemondanék hóember mivoltomról, így megszolgálom a beszédes kitûzõt, továbbállok. Nehezen tudom tartani…, de a tea az aztán mindennek betesz. Ma pedig egésznap teázgatok. Csombék helyett túlélõ túrákat szervezek egy-egy vaskosabb fatörzsig, ahol legalább az nem lát, aki nem akar. Lefelé viszonylag jól megy, néhány percre sikerül beüzemelni a turbót olyan szintre, amilyenen egész idõ alatt ketyegnie kellett volna. A völgyben beérem túratársamat, akit még Lajosháza elõtt hajráztam le. Mikor került elém nem tudom, talán teleportálta magát, de az is lehet, hogy nem „leveses”, és amíg én „csoki szeánszt” rendeztem a Snauzeremmel (A Kutya Aki Nem Ette Meg A Telet Csak A Kókuszos Csokit), a Vörösmarty-th-ban, õ már zsíros kenyérre pecázott a Pisztrángos-tónál. Együtt haladunk egy darabig, de mivel a fogyókúrámmal traktálom, az egyik kötélnél, ahol a szó szoros értelmében kötéltáncot járok, majd egy rövid ideig „lógok a szeren”, két botjával oldalazva sikerül elmenekülnie, ha nálam is lenne „mankó”, még a nyomát azért üthetném. Sebaj, majd befejezem a mondatot a következõ túrán, de lehet, hogy kell hozzá még egy jó pár. Innentõl kezdve mosolyszünet. Bár az év végi „remekbesikerült” éves túraösszesítõmben azt írtam, ha másképp nem menne, akkor hason csúszva is teljesíteném a távot, azt azért valahogy átvitt értelemben gondoltam, és nem ennyire konkrétan, mint ahogy most kinéz.Egy meredek domboldalon (nem a túraútvonalon!!),ahol egy jeges szakaszt próbálunk többen kikerülni, végül is akaratlanul!! a háton csúszást próbálom ki, de a poszttraumás stressz-szindrómát elkerülendõ ezt ha lehet, nem ismételném meg többé. Idõnként teljesen váratlanul megcsúszva (igyekszem, nehogy blaszfémia hagyja el a számat) Alexander Vasziljevics Szuvorov orosz tábornok mondása jut az eszembe: „A gyorsaság szükséges, a sietség káros.” Szerintem, ezentúl a Téli Mátra teljesítménytúra javasolt alapfelszerelése: teljes hegymászó szett, jégcsákány, hágóvas, hótalp, megszállottság, pillanatnyi elmezavar stb. Végeredmény: az utolsó szakaszon, még a szintidõt sem sikerül teljesítenem. Beérek Mátrafüredre, s egy havat lapátoló Úr szólít le. Kicsit beszélgetünk, többek között mondom neki, ha hazaérek, még el kell takarítani nekem is a havat. Van vagy 50-60 méter városközpontban lévõ járdám, s egy hatalmas udvarom, amit áruszállítás miatt kell teljesen kipucolnom. (Errõl jut eszembe: rendkívüli hómunkásokat felveszek!) Aztán kocogni kezdek, hogy mentsem a veszett fejsze nyelét, de kínos az egész. 8:56 lett a vége. Némileg lehangol, még az árusoknál sincs kedvem szétnézni. Pedig a tavaly itt vásárolt felvidéki útikönyvek megtették a hatásukat, és ígéretem szerint több emlékezetes túrát tettem a családommal Szlovákiában, többek között a Szlovák paradicsomban. Egy napos kirándulással is elérhetõ, bár jobb ha „kakas õs” is van a felmenõk között. (Még annyit: nemrég olvastam a közelmúltban elhunyt Cseh Tamás: Hadiösvény címû mûvét, amit fiatalkorában írt. Remek indiános könyv. Egy kis játékkal, kegyeletbõl, erre próbáltam emlékeztetni néhol, annál is inkább, mert a közelmúltban felmerült adatok szerint, mi magyarok, talán némi rokonságban is vagyunk az indiánokkal. De kivel nem? A könyv végén, a regény után, megtalálható a síksági indiánok története 1793-1890 között, megdöbbentõ adatokkal. „1890.december 29-én, Wounded Kneenél a katonaság ismétlõ fegyverekkel szétlõtte a szellemtáncos sziúk utolsó csoportját. Big Foot és népe, asszonyok, gyerekek, öregek és férfiak, szinte valamennyien elpusztultak. Véres, fagyott testük még napokig hevert a hóban. 1890 után az amerikai kormánynak többé nem kellett számolnia az indiánok ellenállásával.” Így született meg a szabad Amerika! Remélem mindenki elnézi nekem, hogy ezt idevettem.)


Lassan lecsengetem az egészet. Jól esik még 1-2 megérintés, majd a kocsimhoz indulok, hogy kiássam a hóból, aminek külön története van. Kékdroiddal lett volna még itt egy III.típusú találkozásom, de sebaj, maradunk a II.-es típusnál (NASA kategóriák!). Érdekes egyébként ez a teljesítménytúrázás világa. Olyan mint egy nagy falu, mert valamilyen szállal, szinte mindenki kapcsolódik mindenkihez. Nem csoda, hiszen állítólag 2 áttétellel, minden ember kapcsolatba hozható az egész világon. Furcsa azonban, hogy van olyan túratársam akinek már szinte minden ismerõsét ismerem, csak õt magát nem. A jövõben talán összesodródunk. Ha nem, az is a sors akarata. Nekem így is jó.


marton4


Szegedi József


Pétervására


„Örülök, ha dicsérnek, de attól nem leszek gyorsabb. A dicséret a múltban elért teljesítményre vonatkozik. A jövõ az, ami számít.” (Sebastian Vettel) .

 
 
túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.12.31 22:36:17
Éves túraösszesítõ 2009


Az idén mindössze 8 szervezett teljesítménytúrán vettem részt, kb. 440km tettem meg. A szintrõl: voltak benne hegyek jócskán. Mellette még ledaráltam magamnak 1-2 ezer km-t gyalog(futva), plusz rengeteg terepkerékpározás, plusz a családi kirándulások. Az erre fordítható, aktív szabadidõm jó részét a Bükk, a Mátra és a Heves-Borsodi Dombság ösvényein, földútjain töltöttem. Ha valaki szembejött velem, az biztosan láthatott. (!) Hosszabb távokon egyedül futni az erdõben sokszor ismeretlen útvonalakon, némileg hazárdjáték, de eddig még nyerésre állok. Ez a kockázat plusz élvezetet jelent, bár kis balszerencsével könnyen médiasztárrá is válhat az ember.
2007-ben kezdtem a teljesítménytúrázást, akkor beleestem, mint az a bizonyos ló a gödörbe. Abban az évben kb. 17 túrát sikerült teljesítenem. Majd 2008-ban megint letámadt az építõipar, már csak 4-re tellett. A kapuzárás szindróma ûzött a pástra, s ez hajt máig is. Ha sikerülne az 50-es éveimet teljesen fiatalon átélni,megtartva a 40-es éveimbõl magammal hozott lendületet, amit még az üde fiatalság hatott át, ezt átsugározhatom a 60-as éveimre, végül is majdan fiatalon öregedhetem meg. Ez hajt. Na meg a függõség, mint nagy részünket. Esküszöm nem ismerek nagyobb élvezetet, mint amikor erõsnek, energikusnak, lendületesnek érzem magam, és úgy érzem áthat az erõ. Futok, valami ismeretlen erõ gyorsít, mint egy metrószerelvényt, valahonnan csak jön az energia. Ez csodás érzés, bizonyosan sokan ezt keressük.
Amikor elkezdtem a kocogást a nagy része szenvedés volt, csak le akartam fogyni. 2 nap múlva már úgy fájt a térdem, sokszor be is állt. Már akkor is abbahagyhattam volna, mint már annyiszor, amikor egy új tünetet fedeztem fel magamon. Hát persze, az elsõ jelre, kisebb nehézségre hagyjuk az egészet. Jó ürügy, hogy a kisördög tanácsára visszasüpphedhessünk a fotelbe, még a sört is a kezünkbe nyomja, a metabolikus szindrómáról is megmagyarázza, hogy ugyan már, az csak a korral jár. Aha ! A nagy túrót!
Visszatérve lassan elértem, hogy a szenvedés munkává alakult, és késõbb már némi élvezet is vegyült a dologba. Ma 50% tiszta élvezet- 40% munka 10% szenvedésnél tartok statisztikusan, de hosszabb távolságokon még megnõhet az utóbbi 2 aránya. Mindenesetre ma már a élvezet dominál, s ez akkora kincs, amit nem lehet lottón megnyerni, csak hosszú évek kemény teljesítményei alapján alakulhat ki.

Az idei 8 túra kevésnek tûnik, amikor az összesítõkben folyik a számháború, csattannak az 1000km-ek. Nekem viszont elég volt arra, hogy áthassa az életemet. A túrázás valahogy a lételememmé vált, mint mondjuk a táplálkozás, tisztálkodás, munka. Nem tudok már nélküle élni. Ha kell hason kúszva is teljesítenék, ha másképp nem menne…

A túrák:

Téli Mátra XL- egy ostoba provokáció gyalogos-futó konfliktust gerjesztett, aminek többen felültünk. Csak úgy záporoztak az önérzetes vélemények, mire rájöttünk, hogy valaki csak szórakozik velünk. Csípõtünetek.
Késõbb, a túrabeszámolómat elkérte a 3w.matrahegy.hu fõszerkesztõje, és megjelentette a honlapjukon. Öröm. Ugyanide felkerült a többi „mátrás” beszámolóm is.

Mátrabérc túra- 9 órás tervvel indultam. 10:03 lett. Egyszerûen nem sikerül 10 órán belül kerülnöm, van már egy 10:01 percem is. Jövõre viszek egy stoppert. Bokatünetek.

Vidróczki 61- kemény túra, a vége felé pedig laza kirándulás az Ágasvárra. Enyhe koffeinmérgezés, ami tudatom, semmit nem javít a sportteljesítményen.

Kaptárkõ 50- felkavaró gyermekkori élmények, és ebbõl fakadóan kissé szentimentálisra sikerült túrabeszámoló.

Bükk-fennsík 50 – vihar, felhõszakadás. Végre megértettem, miért nem szabad a viharban a fa alá állni. Találkozás Geriba-val. Úgy fut, hogy amikor pl. egy rövid ideig együtt haladtunk, és mondjuk egyszerre értünk egy hegytetõre, mire én lépést váltottam , és elkezdtem lefelé futni, õ már lent volt. Õstehetség és igazi karakter!

Eger Csillaga 50- emlékezetes versengés egy fiatal élvonalbeli futóval. Kiborította, hogy egy hosszú szakaszon (kb.15km) nem bírta az „öreget” lerázni. Eredményem: 6:59. A túrabeszámolóm felkerült a rendezõség , az egri Kárpát Egyesület honlapjára.

Less Nándor 60- Senior aranyérem, amire nagyon büszke vagyok. Egy jó ideig futókkal versengtem, és még maradtak mögöttem is a végén. A nagy igyekezet, és az elõzetes diéta miatt görcsökkel küzdöttem. Új felfedezés, hogy amikor a Ca és a Mg, (K) is becsõdöl már, egy szép piros alma elfogyasztása teljesen eltünteti az izomgörcsöket!! Príma futóhátizsákot vettem a célban (Deuter Race), és azóta már csak ennek köszönhetõen is javult a teljesítményem a hosszabb túrákon. Kekdroid ismeretlen ismerõsömmé vált!

Via Dolorosa 75- a Magas-Mátra megtréfálja az embert, ha nem veszi komolyan és okosan. Engem megtréfált, de a végére azért „feltámadtam”. Nem várt "emberi megérintés" a célban. Köszönöm!



Köszönöm a jó társaságot minden ismerõs és ismeretlen túratársamnak!

Mélységes hála a rendezõk önfeláldozó munkájáért!

Jövõre remélem újra találkozunk!!! Én ott leszek!

2009.12.31


SZILVESZTERI TÛNÕDÉSEK

Átsiklunk a kapun lassan,
Elnyel minket a jövendõ,
Pezsgõskupak hangja csattan,
Ma már nincs több teendõ.

A jövõ mit hoz, kérdezem,
Nem tudja senki biztosan,
De nincsen bennem félelem,
Csúszok tovább titkosan.


Az átjáró szûk és nedves,
Megfordulni nem lehet,
Minden ami jó volt, kedves,
Már a múlté emberek.

Ott, az a fény, az valami más,
Sóvárgok felé epedve,
Egy új helyszín, egy állomás,
Megjön az utasok kedve.

Tágas és napos a peron,
Valahogy minden ismerõs,
Nézd csak, ott áll egy haverom,
Mint tavaly, még mindig erõs.

Sõt, itt vannak mások is, sokan,
Megújult mindenki szépen,
Máshol az idõben,
de ugyanitt boldogan,
vidáman,
mint egy családi képen.

Most értem már a dolgok lényegét,
Amint a petárda durran,
Mert egy pillanatra
bölcsebb lettem én,
Míg siklottam a hangzavarban.

(Marton4 2009.12.31)














 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20092009.10.25 22:42:45
VIA DOLOROSA 75

„…minden papír nélkül kidobtak a Markó utcai bíróság fogházából. Felemás, csontkeményre száradt, fûzõtlen bakancsban, foltozott zsávoly katonaruhában léptem ki az épület Nagy Ignác utcai kapuján. Sután néztem körül, tájékozódtam, felismertem az égtájakat s azután a Markó utcán elindultam a Duna felé. A Dunát akartam látni legelõbb. Az alsó rakparton leültem az egyik kikötõ oszlopra s figyeltem a csendesen, békésen folyó vizet. Öreg nénike tûnt fel pórázon vezetett, szaglászó kis kutyájával. Furcsa szerzet lehettem, meg is álltak elõttem. A nénike megszólalt:
- Tessék mondani, fogságból jött?
- Onnan.
- A Szovjetunióból?
- Nem, Recskrõl.

Az hol van? Szibériában? ennyi idõ után... – motyogta maga elé az öreg néni, azután továbbhúzta a kis kutyája.

Igaza volt a nénikének: valóban Szibériából érkeztem vissza öt esztendõ múltán az öreg Duna partjára. Az emberi értelmetlenség, ostobaság, gonoszság, gyûlölet, bosszúállás, a mérhetetlen hataloméhség és a határtalan zsarnokság magyar Szibériájából, a „megbízható források szerint soha nem is létezett” recski kényszermunkatáborból.”

„Ma sem tudnám megmondani, mi volt a legelviselhetetlenebb Recsken: az embertelen kényszermunka, az állandó ütés-verés, vagy a tudatos, minden képzeletet felülmúló éheztetés. Recsken nem voltunk éhesek – ami végeredményben elviselhetõ jelenség –, hanem éheztünk: nem a gyomrunk követelte az ételt, hanem a kegyetlen munkával kiszipolyozott sejtjeink ordítottak a nap huszonnégy órájában az élelemért.”
(Részletek: Sztáray Zoltán visszaemlékezéseibõl)

Ahogy, késõbb Nád Bélával, a rendezvény fõszervezõjével, a Csurgó forrásnál folytatott beszélgetésünk során szóba került, e teljesítménytúra fõ céljai a nyilvánvaló alapcélon felül, a Mátra minél jobb megismertetése a sporttársakkal, sokszor ritkán járt utak beiktatásával is, valamint megemlékezés a recski kényszermunkatábor elszenvedõirõl és áldozatairól. Hogy mit is jelentetett Recsken pontosan a Via Dolorosa, a jeruzsálemi Keresztút fogalma, ahol a Megváltó a Golgotára hurcolta keresztjét, nem tudom. Talán a Csákánykõ oldalában létesült kõbányához vezetõ, a kiéheztetett foglyokkal kegyetlen körülmények között,erõltetett ütemben zajló szerpentinút megépítésére emlékeztet, ami a tábori élet legnehezebb idõszaka volt, lehet ez is a fájdalmak útja. Vagy a legyengült, nehéz szerszámokat cipelõ reményt vesztett munkaszolgálatosak napi kitántorgását a kõbányához, ahol egész nap jó esetben napi 800-1000kcal energia bevitel mellett a létezõ legkeményebb fizikai munkát kényszerítették rájuk. Jelenthette a környezõ erdõkbe favágásra kirendelt foglyok útját, amit a térképen piros betûkkel feltüntetnek. De sok rab számára valódi Via Dolorosa volt a recski munkatábor, hiszen éveken át hordozva súlyos terhüket, keresztjüket, végül ez a hely vált a Golgotájukká. Remélem haláluk nem volt hiába való, mint ahogy a Megváltóé sem. Arra figyelmeztet, hogy ezt nem hagyhatjuk, hogy még egyszer bekövetkezzen. S ahhoz sincs jogunk, a jövõ emberisége nevében, hogy a bûnösöknek megbocsássunk…

6:30-kor indulok a Markazi várhoz kirendelt pontõrrel együtt. Jó ütemben halad, na meg úgysem elõzhetek, hiszen elõttem megy a „mozgó ellenõrzõ pont”. De végre megkapom az igazolást, „ s börtönébõl kiszabadul sas lelkem”, kocogóra fogom felfelé. Útitársam is akad egy mezõgazdasági létesítményeket tervezõ fiatal mérnök személyében, aki a 35km-n indult. Amikor megtudja, hogy én 75km-en, tisztelettel néz rám, Õ nem tudna így futni 75km-en át. Mint késõbb kiderült én sem. Épp egy sertéstelepet tervez, s mondja, hihetetlen mennyi és milyen szigorú elõírásnak kell megfelelnie, többek között az állatok méltó tartása érdekében is. A sertések nevében ez mélyen megnyugtat. Egy gyönyörû muflon bukkan fel az erdõben. Ez az elsõk jutalma, egyelõre vezetjük a mezõnyt. Egyébként gyakran kóborlok egyedül erdõkön mezõkön át, sokszor hatalmas távolságokat megtéve, így az évek során természetessé vált a vadállatok közelsége. Nemegyszer egész vaddisznócsordákba ütközöm fényes nappal, az út közepén. Sokszor ügyet sem vetnek rám úgy elmerülnek a társasági életben. Szerencsére így megfigyelhetem õket, s ha már forrónak vélem a helyzetet arra is van idõm, hogy nyugodtan odébb álljak. Naponta találkozom a kedvenc völgyemben rókákkal, szarvasokkal, õzekkel, nyulakkal, fácánokkal, rengeteg ragadozó madárral, szinte vadasparkban érzem magam. Elõfordult már, hogy borzkoma, akinek ismerem homokvárát is, csak úgy komótosan átsétált elõttem az úton keresztben, mint egy gyalogos a zebrán. Kis mezei poszátával játszogatok, aki kóróról-kóróra szálldos, de területét mindig körbejárja, egy-két száz méternél soha nem távolodik el messzebbre. Ha megyek, leggyakrabban a kedvenc helyén üldögél, s már messzirõl hallom figyelmeztetõ énekét.
A Markazi-kapuhoz már egyedül érkezek, a bokanyelõ sárban, a pont szinte elveszik a ködben. De valahogy a sár már nem érdekel, természetes elememmé vált. Azelõtt ha egy csepp esõ esett, vagy akár a cipõm talpa is egy kicsit sáros lehetett, bizony ki nem dugtam volna semmi kincsért az orromat. A hét közepén mondom valakinek, hogy túrázni megyek szombaton. De hát csúnya, esõs idõ lesz. Hm, esõ, az már nekünk mindegy, mondom nagyképûen, de az igazság mégis ez. Betegesen szeretem a jó idõt, de tök mindegy milyen az idõjárás, ha túrázni készülök, a jó idõ is csak egy eset. Lelkesen továbbindulok, s a Nagy-Szár-hegynek még futva indulok neki. A hegy harmadánál jelez a pulzusmérõm, amit késõbb a túra során megismert túratársammal ellentétben nem a csuklómon viselek, hanem a mellkasomban. „Jó öreg cimborám” arra kér, lassítsak egy kicsit, hátrébb az agarakkal. Teljesítem kérését, így egész nap jó viszonyban maradunk, csak ennyit akart. Felérve, „kötelezõ” aktusként letekintek a hegyrõl, ahonnan a Mátra egyik legszebb panorámája tárul elém, s még egy kicsit több is. Mint egy hatalmas Brachiosaurus, egy óriási tejfehér felhõ úszik át a nyergen a Tarjánka-völgy felé tartva, felfalva mindent, ami útjába esik.

A Cserepes-tetõ táján ér utol az elsõ futó, éppen amikor egy tüskét próbálok rögtönzött mûtéttel kioperálni a kezembõl. Elengedem, hiszen aki beér annak az átlagsebessége biztos hogy nagyobb, mint a miénk, még ha egy ideig képesek is vagyunk versengeni vele. Késõbb megfigyelem viszont, hogyan fut le a nyaktörõ meredeken, s öntanuló robotként ellesve technikáját én is könnyen lejutok. A Domoszlói kapu után még mindig ott lihegek a nyakában, de nincs túl beszédes kedvében, így békén hagyom. Csurgónál egy idõre elválunk, de Parádsasváron még „befogom” az ellenõrzõponton, ahol végül a lábát nyomogatva kiáll, és elindul a buszmegálló irányában. 20km után már én is érzem, hogy még futok ugyan, de már kezd „elmátrásodni” a lábam, ahogy az izmok elsavasodását nevezem a Mátrában, mert kellõ taktika és trükkök hiányában ez itt hamarabb elkövetkezik, mint más hegységekben. De most még a Csurgó-forrásnál vagyok, ahol társával együtt maga a „Nagy Fehér Toll” a pontõr. 2007-ben, 1 teljesített túraév után, térdpanaszaim miatt, épp ezen a helyen jelentettem be visszavonulási szándékomat, és "szerényen" megjegyeztem, hogy "csak üstökös voltam a teljesítménytúrázás egén". Erre azt válaszolta, ami azóta mindig itt cseng a fülemben, hogy aki egyszer belekóstolt, nem tudja ezt olyan könnyen abbahagyni. Valóban, 2 év eltelt és még itt vagyok, immáron bolygóként. Nád Béla (Béla) megnyerõ és közlékeny személyisége mindenkit azonnal magával ragad. Feje a kimeríthetetlen tudás kincsesbányája, amibõl van szerencsém rövid idõ alatt, némi külszíni fejtéssel, néhány drágakõre szert tenni. Itt kell megemlékeznem a kitûnõ szervezésrõl, az embert próbáló, de gyönyörû tájakon áthaladó útvonalról, az önfeláldozó munkával telepített szalagokról, a túra során az összes rendezésben résztvevõ sporttárs felõl sugárzó odaadásról, tiszteletrõl és gáláns nagyvonalúságról, a bõséges ellátásról. Egy szóval úgy tudnám jellemezni ezt a rendezést, remélem nem sértõ, hogy becsületes. Köszönjük!
Visszafelé haladva a kék körön, megjelenik egy kiváló fiatal futó katonás, fess, önbizalmat árasztó futó felszerelésben, aki szintén a mai történetem egyik fontos szereplõjévé válik majd, s a végén a sors játékaként fõszereplõ lesz belõle. Most még simán lehajráz a másik kékkörön, bár a munkatábornál beérem. A táborban leülök egy padra, egyrészt, hogy könnyítsek a vállamon, egy-két dolgot kiegyek-kiigyak vadonatúj, a Less Nándor 60-on beszerzett „futó hátizsákomból”, másrészt, hogy itt a táborban képzelegjek egy kicsit (nem kamu!) az elmúlt eseményekrõl. Tavaly akadt a kezembe Faludy György: Pokolbeli víg napjaim címû könyve, aminek utolsó vaskos fejezete, a recski táborban töltött éveirõl szól. Most, hogy a túrára készültem, elõvettem, s részben újra olvastam ezt a részt. Annyira érzékletesen ír le mindent, hogy amint szétnézek, szinte megelevenedik a tábor. Mindenkivel elõfordult már biztosan, hogy úgy átérezte a történelmet, egy múzeumban, egy várban, vagy bárhol, hogy szinte beleszédült amikor elképzelte. Megelevenedtek a rég eltûnt emberek, a törökök újra megostromolták Eger falait (sikertelenül), valahol itt állt Dobó István és megrendíthetetlenül irányította a védelmet. Most valami ilyesmit érzek egy pillanatra. Iszom a burn-ömet, és arra gondolok, hogy kinyúlik egy esdeklõ kéz, legyengülve, az éhhalál küszöbén tengõdve. Kicsit cinikusan az villan át az agyamon, milyen jól jött volna a bányában egy energiaital, amikor sokszor jártányi erejük nem lévén cipelték a nehéz köveket. Aki nem bírta a munkát, annak büntetésbõl felére csökkentették a fejadagját, amitõl másnap sem lett erõsebb, amit megint újabb büntetés követett, egészen a sírig. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne másoljam be ide az egész fejezetet,mert minden sora érdekfeszítõ és tanulságos olvasmány, bravúros írói munka is, amelyet mélyen áthatnak az átélt élmények, szenvedések, de nem tehetem. Annyit mondhatok, hogy Faludy optimizmusa, emberi tartása, élni akarása, sajátos humora, kulturáltsága és embersége, amivel sok más társának segített az életben maradásban, örök tanulság mindnyájunknak. Ezt el kell olvasni!
(Egy kis ízelítõ a könyvbõl. Az volt a szokás, hogy aki a táborba bekerült, el kellett mondania az élettörténetét, különös hangsúllyal arra, hogy miért hozták ide. Íme egy érdekes eset: egy esztergályos párttaggyûlésen megkérdezte: párttitkár elvtárs, ez már a szocializmus, vagy lesz még rosszabb is. Másnap már Recsken volt.
Egy ízben a táborlakók egy mókust láttak meg az egyik fán, favágás közben. Ez olyan bõséges, ínycsiklandó zsákmánynak ígérkezett ennyi kiéhezett ember számára, hogy mindent elkövettek, hogy elkapják. Kivágták az összes fát ami körülvette a mókusét, majd azt is. Így sikerült nyakon csípni. Elképzelhetõ, mekkora lakoma lett belõle, amikor este titokban megsütötték a vaskályhán a barakkban.)

„Égszakadás, földindulás, átszaladok egy más korba, gyere te is Pajtás!” Máris az Ilona-völgyben vagyok, a következõ ellenõrzõ ponton. Finom lekváros kenyér, meleg tea, vidám és népes társaság lesz osztályrészem. A lekváros kenyérrõl, hogy, hogy esett, csak annyit tudok mondani, hogy hmmmmmmmmm…
Szaladok tovább az Ilona-völgyben, s egy meglepõ eset történik velem. Egy volt évfolyam társam, akivel 25 éve nem találkoztam, s aki dél-dunántúli, jön szembe velem a társával, hátizsákos turistaként. Köszönök nekik, hogy „Hello!” . Nem számítanak ismerõsre, visszahellóznak, gondolják közel az erdõ, ez valami turistaköszöntés lehetett, s mennek tovább. Hogy is gondolhatták volna, hogy én vagyok én, csapzottan rohanva az úton. Most már megállok, utánuk szólok. Megfordulnak, s megtörténik a felismerés. „Õszölésre” jöttek a Mátrába. Egy kis beszélgetés után továbbindulok utamra.
A mûúton a távolban megpillantom futótársamat, aki harmonikus stílusban, hihetetlen tempóban gyalogol felfelé. Alig bírom utolérni. Ez a pihentetõ gyaloglás, mondja amikor utolérem. Azért csinálja, hogy, még a Kékesre is ilyen pihenten legyen képes felmászni. Én ekkor még kicsit lebecsülöm az elõttem álló Magas-Mátrát, aminek késõbb még megiszom e levét. A sár ellenére furcsa mód rengeteg kirándulóval lehet találkozni, kisgyerekestõl, mindenestõl, az egész útvonalon mindenütt, ennyit összesen nem láttam egész évben. Ha közeledik egy csapat, megpróbálom izzadt hajamat kicsit eligazítani, hogy kicsit hasonlítsak egy emberre, nehogy valami erdei mumusnak nézzenek, s velem ijesztgessék ezentúl a gyerekeket, ha nem akarnak szót fogadni. Ahogy igazgatom, veszem észre, hogy egyre kevesebb igazgatni valóm akad elõl, igaz nemrég csonkított meg egy fehér ruhás, ollós ember. Megijedek, mi lesz az õssejtjeimmel, ugyanis nemrég olvastam, hogy a kihullás elõtt 2-6 évig élõ hajszálak õssejteket tartalmaznak, amit az orvostudomány fel is tud használni bizonyos esetekben, pl. bõrsejt képzésre. Egyes betegségekbõl tehát, tényleg a hajánál fogva húzhatja ki magát ma már az ember. És az orvostudomány töretlenül fejlõdik! Mi lesz még!
Még Parádóhuta elõtt lehajráz az elsõ futó, aki távolból láthatta, amint szenvedve futok felfelé a mûúton, mert kapok tõle egy nagy dicséretet ami a tempómat illeti. Majd nagyon kellemes, magányos szakasz következik a sárgán, kõmentes suhanás a panorámaúton. Amikor leérek a mûútra valahonnan jelt ad valaki, és több száz autó húz el mellettem a pár száz méteren.
A Parádsasvári ellenõrzõ pontról már volt szó. Mindenki a pontõrt kérdezgeti, hogyan lehet eljutni Galyatetõre, holott minden kérdezõ pontosan tudja a választ, csak a pontõr nem. A „beugró fiú”, csak bíztatásomra kezdi megnézni a térképen, hova is csöppent lényegében. Tudjuk mi merre kell menni, mondom, csak olyan jó ezt hallani is. Így a következõ csoportot már felkészülve várja, hogy a résztvevõk lelki világának ápolását és a pszichológiai tanácsadást minél eredményesebben folytathassa.
Közben a Hubertus étteremre sandítok, ahol úgy két évvel ezelõtt egy családi kiránduláson pazarul megebédeltünk. Én, a hely szelleméhez, a Mátrához illõen egy Vidróczki fatányérost választottam, pompás étel volt. A sok finomság tetején még egy oldalnyi ínycsiklandó sültszalonna is pihent, amit a szegény sertésrõl örökölve, hamarosan a saját oldalamon láttam viszont. A 2 év elég is volt hozzá, hogy nagy nehezen megszabaduljak a „terhes emléktõl”.

Újra nekivágok a „bérceknek”. Elhaladok a hajdan oly nagy hírû, jobb sorsra érdemes üveggyár mellett, ami jelenleg siralmas látványt nyújt. Az új tulajdonos állítólag 2 éve vár valami pályázati pénzre, hogy megint beindíthassa a termelést. Egy biztos, valami itt nem kerek a történetben.
A piros kereszt egy nagy kanyarral elõbb szelíden emelkedik, majd szembõl nekitámadva a hegynek teljesen bevadul. Olyan meredek, hogy néhol a sárban elkapar a futómûvem is, de a sziklás részek sem könnyebbek. Szembõl egy iskolai osztály, vagy inkább egy egész iskola hullik alá a mélybe. Felfelé sem lehet könnyû, szól rám az egyik diák. Felfelé fárasztóbb, de lefelé nehezebb válaszolok „bölcs bagolyként”, amit szerintem annyi bukdácsolás után, egy életre bevésnek az osztálykönyvbe. Ahogy följebb érek, egy család üveges tekintettel mered valamire a vállam fölött. Megfordulok, s csak akkor veszem észre elõször a csodálatos panorámát, amibõl csak annyit dekódolok, hogy baromi nagyot jöttem fölfelé. Majd ránézek a jelzésre, most már „Vörös Keresztnek” látom, és megértem végre, hogy nagyjából idáig lehet kibírni elsõsegély nélkül. Az „Emelkedõ neve: Brutál”. Az „almási” út metszése után van egy tábla, Galyatetõ 1,5km. Ahogy felfelé haladok, s még mindig nem jön az áhított „Levespont”, egyre inkább azon gondolkodom, nem néztem e el a mértékegységet, s a távolság mégis fényévben volt megadva. Aztán végre átszelve a csillagközi ûrt megérkezem, és fantasztikus ellátásban részesülök.

Majd dagasztom a sarat egy kis ideig, és rövidesen „almás” lesz a helyzet. Mátraalmáson aztán elringatom magam egy hintaágyon, úgy érzem révbe értem, ezt a hintaágyat kerestem egész életemben,de most megtaláltam. Kék kereszt, ugyan már mit nekem kék kereszt, hintaágy, azaz igazi, az kell nekem, de mire a gondolatsorral végzek, régen le is kevertem a jelzésrõl, és külön kis túrát teszek a Galyavár irányában, majd egy idõ után gyanús lesz nekem a monokróm vörös, és egy huszárvágással, mint eltévelygett bárányka visszaszédelgek a kék kereszt anyaölébe (óriási képzavar, nemcsak a tájékozódásban!). A Smíró Feri útján már egyszer jöttem lefelé, de mondhatom, hogy felfelé is ugyanolyan szép. Bár a madarak most kevésbé énekelnek, mint májusban, amikor itt jártam, de egy magányos trillás azért elszórakoztat mûvészetével. Odébb egy kis „erdei asztalosmester” vési, fúrja, faragja munkadarabját, serényen dolgozik, hangja betölti az erdõt.
Végre felérek. Kicsit megfogott a hegy, így elsuhan mellettem három futó. Egy gyors tankolás, és elkezdem a Lajosházáig tartó végtelen süllyedést. Ezt gyorsasági szakasznak szántam ugyan, de a lábamat Smíró Ferinél hagytam, azért megyek, ahogy tudok. Elhaladok a Háromfalu temploma mellett, amelynek helyét megegyezés hiányában végül az egri püspök jelölte ki ezen a ponton. Lejutok „Mátrasztrapacskára”, bejelentkezek a „temetõõröknél”, akik remegve várják a sötétedést. Majd egy társsal indulok tovább, aki nagyszerû futó, de tart egy kis pihentetõ gyaloglást. Többek között a futás elméletérõl beszélgetünk. Emlegetem A Maratoni futás mindenkinek címû könyvet, de szerinte az elmélet és gyakorlat az két különbözõ dolog. Amikor aztán egy idõ után elkezd lazán, gyönyörû stílusban futni, úgy hogy pillanatokon belül kis ponttá zsugorodik elõttem a nyílegyenes úton, hiszek neki. Aztán eljön Lajosháza is, azelõtt Dezsõháza (nem tudom mit követett el Dezsõ). A kisvasúton átkelve most hála istennek két irányba kell már szétnézni. Új vonal ki tudja mikor létesült utoljára ebben az országban. Két nagyon laza, barátságos fiatal pontõrrel töltök el egy pár önfeledt percet, összeraknak egy kicsit. Közben elengedek két futót, de mennek Õk maguktól is, nem kérnek tõlem hozzájárulást. Velem ellentétben szinte semmit nem fogyasztanak, lehet, hogy ez az egyik nagy titok. Mindenestre ez a titok egyelõre nem tárul fel elõttem, mert amit csak tudok mindent magamba tömök, még a zsákomból is.

A végsõ tusa következik. A cél az 1014m-es magasság, aminél földön járó fentebb nem juthat ebben az országban. Késõbb, amikor majd a fejlámpámat szerelem fel a nemzeti színûre festett magasságponton csücsülve, elmondhatom, hogy ebben a pillanatban mindenkinél magasabban állok hazánkban. Most azonban még ki kell kapaszkodnom a völgybõl. Miközben én is, lassan felõrlõdnek a kilométerek. Mátraházán a „palacsintás” büfében iszok egy kávét és egy ásványvizet. Csodák csodája 5 perc és minden fáradtságom elmúlik, kocogva indulok fel a mûúton. Én már régebben is mondtam, hogy az emberiség nagy „találmányai” közül a kávé az elsõ ötben biztos benne van, de most meggyõzõdésemmé vált. A Veronika-rét újabb üdítõ színfoltot jelent életemben, ahol már az egészséges táplálkozásról tartok kiselõadást a kedves pontõröknek, miközben egy zsíros kenyeret tömök magamba. Tanácsaimra tényleg vevõk, megígérik, hogy kipróbálják a frissen szerzett ötleteket. A sífelvonó szerencsére mûködik, így könnyen feljutok. Fent megtörténik a váltás éjszakai üzemmódra, ahogy az elõbb már említettem.

A sötétben botorkálva indulok lefelé, de késõbb begyorsulok. Éjszakai gyakorlatom nem sok van, de jók a lámpáim, így hamar bebátorodok. A köveken azért botladozok rendesen, de nem vészes a dolog. A hangulatom is jó, ezért már arra is rászánom magam, hogy körbetekintsek.
Ahogy jövök lefelé, a gerincrõl lepillantva a Mátra tövében megbújó és még messzibb települések éjszakai „díszkivilágítását” látom. A szememben összefolynak a fények, úgy érzem, mintha mindkét oldalon az északi völgyben és messze a síkságon egy megapolisz terpeszkedne el, s a számtalan fényfüzér megannyi gyöngysorként csüngne a sötétség nyakán.
Idõnként szárnysuhogást hallok innen-onnan a sötétben. Talán baglyok. Ki tudja?
Mögöttem a távolban egy lámpa fény villan. Nem vagyok egyedül. Beér az „üldözõm”,az a srác, akit Parádsasváron láttam utoljára, ahol elhúzott elõlem a piros kereszten. Nem gondoltam, hogy ma még viszontlátom. Iszonyú kavarásban volt része, másfél óra kiesett az életébõl, mire korrigált. Részletesen elõadja a történetét, majd lassan egymáshoz csiszolódunk. A célig állandó útitársak leszünk. Dinamikusan haladunk lefelé, ahol lehet még futunk is. Egyszer különös hangokat hallunk a távolból, mintha egy csapat cerkófmajom ricsajozna valahol. Majd lentebb egy pillanatra megállunk, hogy megcsodáljuk Markaz és Visonta fényeit, és már le is értünk. A sok botladozás és sárban csúszkálás után örülök, hogy végre biztos talaj van a lábam alatt, egy végsõ rohamot javaslok az iskoláig. Én a járdán futok, a társam az úttesten közvetlen mellettem, nincs forgalom. Egy 30-as sebességkorlátozó táblához érve rámutatok és szólok, hogy lassítson. Majd a helyi lakosság (két járókelõ) élénk biztatása mellett futunk be az iskolába.

Bent a gyõzteseknek kijáró éljenzés fogad, ami igen-igen jól esik. 13:52 alatt teljesítem a távot, ami messze elmarad a tervezett 12,5 órától, sõt titokban még egy kicsit jobbra is hajaztam. De, ahogy a futók véleményét és történeteit hallom, talán mégsem annyira rossz ez az eredmény, de lehetne jobb is. A kis csapatból mindenkinek van egy jó szava a másikhoz, még nekem is jut belõle. Sõt, egy váratlan „megérintés” szinte lehengerel, ami legalább annyira segít visszapótolni elvesztett energiáimat, mint az elfogyasztott két pár virsli. Aztán elbúcsúzok mindenkitõl, egy év múlva itt a helyem megint, hogy újra megküzdjek a Heggyel. De jövõre majd okosabb leszek, és én fogok ki rajta.

„Az idõ megáll egy percre,
aztán tovább szalad,
nincs kortynyi irgalom sem,
vagy jóság egy falat,
tátognak tört gerinccel,
mint partravont halak.
Ha újratemetik is,
mindegyik ott marad
arccal földnek fordítva…
feküsznek ölnyi mélyen
a rettegés alatt.”

(Verslészlet: Kiss Judit Ágnes (szül: 1973)
Káté címû versébõl.)
.




 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20092009.10.11 20:29:40
Less Nándor 60

„Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet…”
(Petõfi Sándor)


(Mottó: „Csak az jöjjön aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja, csak az jöjjön…”)


Nos én jöttem, láttam, „görcsöltem”.!!! 6:55-kor, 5 perccel a futók elõtt megugrok. Folyamatosan hátrasandítgatok, vajon mikor dolgozzák le rajtam azt az 5 percet az elsõ fecskék. A Mangó-tetõig azonban hátulról facér maradok, míg végül 2 futó mutatja nekem az utat a Kaptárkövekig. Közben összesodródom egy fiatal, rendkívüli szépségû túratársnõvel („hogy mik/kik nem teremnek itt az erdõben!”), Õ „nem enged a 48-ból”, így nagyképûen elzúgok elõle, majd a kaptárköveknél csendben elillan mellettem, alig-alig tudom visszaelõzni. Az Oszláig jól haladok, de a válság jelei már rögtön az elején kezdenek megmutatkozni. Illetve már tegnap jelentkeztek, amikor lábköröm ápolás közben lábgörcsöt kaptam. Otthoni, „hétköznapi görcs” szinte soha nem fordult elõ velem már évek óta, így gondoltam jól nézek ki, mi lesz holnap. Az elmúlt idõszakban elkövettem azt a hibát,amit a sportszakkönyvek az elsõ pontban tárgyalnak, miszerint minél jobban megy az edzés, annál nagyobb adagokat iktatunk be, lehetõleg regenerációs idõszakok nélkül. Végül teljesen kizsaroljuk a szervezetünket. A múlt vasárnap a Mátrában adtam magamnak egy Sirok-Kékestetõ-Sirok 40-es combost, csütörtök 22km terepfutás, plusz megvolt a heti 3x35km zsírégetõ (és „prosztatapusztitó”) terepkerékpározás. (Ennek ellenére mégis „Mr. 28% testzsír” vagyok. Ehhez hozzájárul a közelmúltban 2 születésnap és a 25-ik házassági évfordulóm megünneplése, összesen 4 egész torta és 2 doboz bon-bon rombolta le az egész éves, a dietetika tudományában elért kimagasló eredményeimet.)

Lassan kezdenek jövögetni a gyorsabb futók, bár az Oszláig még nekem is megvan a 10-es átlagom. A Dobi-réten már egy csomóan „versengünk.” Egy futó srác úgy megindul a csábító szekérúton, hogy ha nem kiáltok utána a sárga jelzés kanyarjában, bizony pár percen belül újra Cserépfaluban találta volna magát. Hálásan megköszöni. A tanösvény T-jén egy fiatal sporttárssal vetélkedek, aki keményen nyomja, de a „gyilkos” emelkedõn egy kicsit „leiskolázom” (itt már alapozok a késõbbi görcsökhöz).
Az Oszlánál a szokásos tömeg és zsíros-, vajas-, és lekváros kenyér hegyek fogadnak. 2 lány folyamatosan gyártja õket, egyelõre a termelés és a fogyasztás egyensúlya az elõbbi javára tolódott el, így a kupacok fokozatosan nõnek, sokat sejtetve arról, hogy a mai napon még mennyi embert várnak ide. Közben az egyik rendezõ megjegyzi, hogy aki még nem látta nézze meg a Less Nándor emlékoszlopot. Én úgy gondolom, hogy a „hasunk mellett” (vagy helyett) gondolhatnánk egy kicsit arra is akiért itt vagyunk, így ebbõl a csoportból egyedüliként elsétálok az emléktábláig, egy tiszteletteljes, néma fõhajtásra.
Majd nekiszaladok az Ódor-várnak. A elõbb leírt válságjelek között még elfelejtettem említeni, hogy a héten váratlanul totálkáros lett az egyetlen bejáratott futócipõm (nem csoda). Ezenkívül van vagy 4-5 új otthon, de egyiknek ez a baja, a másiknak az a baja. Kiválasztottam egyet, s ezzel mintegy hagyományt teremtettem. 2007-ben ugyanis a Less Nándor 60-on ugyancsak egy teljesen beavatatlan túracipõben indultam, ami szépen felzabálta a lábamat. Ez a mostani egy kicsit jobban viselkedik, de bokatájon valami furcsa nyomást érzek benne, ami lefelé fog csak igazán kiteljesedni. Most azonban felfelé haladok még. A vár õsi szerviz útján még felkocogok, majd az ösvényen beállok a libasorba. Egy túrázó (sõt nem is egy!) nagy feltûnést keltve, egy mély „avarcsapdába lépve” szabályszerûen lehullik az útról, , mint egy elsárgult falevél, a humuszt gazdagítva. Én lányok között menetelek. Az emelkedõ meredekségét jellemzi, hogy az elõttem szorosan haladónak a nemesebbik felével szemezek egy darabig. A 2007-es Less Nándor 16-on az egyik családtagom futókat látott itt felsuhanni. Én nemhogy futni nem tudok, de inkább járni tanulok. Idõnként úgy dülöngélek, mint akinek a torkán már lecsúszott vagy ½ üveg törkölypálinka (vagy valami hasonló kegyetlenség), és a „a csíkon” már sehogy sem tudok végigmenni. De végre felérek, és gyorsan kijózanodom.

Kocogóra fogom, de az elõttem gyalogló sehogyan sem akar közeledni. Megnyújtom egy kicsit és végre utolérem. Egy régi ismerõsöm az, akivel az egyik legemlékezetesebb túrámat csináltuk végig. A hátizsákjával bajlódik (akárcsak én), pedig a futók közt indult. Azt hiszem az eredményes futás és a hátizsák valahogy üti egymást. Már egy pár kiló plusz is letaglózza az embert, a légiesség érzete tûnik el. Lehet így is futni, csak az élvezet jóval kisebb. Már megpróbáltam azt is, épp a múlt hétvégén a Mátrában, hogy a meredek emelkedõkön felfelé a súlypontomon javítandó a hasamra vettem a hátizsákot, de ekkor meg úgy éreztem magam, mintha egy terhes nõ lennék, s õk mondjuk nem arról híresek, hogy futóversenyeken jó eredményeket érnének el. Az Ódor-várról leérve, éppen a hegy lábánál bekövetkezik az a „crack”, amire már miden elõjel mutatott, és ami évek óta nem nagyon fordult elõ velem. Mindkét lábam „full görcsbe rándul”. A boka tájról indult ki. Az új cipõ miatt meg kellett változtatni az egyensúlyozási módomat, talán ritkán használt izmok is beléptek a mûsorba. Semmi gond, bekeverem az italomat, kieszem a zsákom felét, hogy könnyebb legyen, s pár perc múlva már a Hór-patak völgyében kocogok felfelé. Azt nem mondhatnám, hogy mintha mi sem történt volna, és ráadásul a történet még nem ért véget.
Füzérkõnél bejön a piros, lemegy balra a kék kereszt. Az elágazónál van egy tábla, szállás 500 méterre, a közeli Hosszú-völgyi erdészházra gondolhatnak. Valaki kézzel ráírta a táblára „b..zd meg, ez nem 500 méter volt!". Egy pár hete egyébként megmásztam a Füzér-követ. Túlélõ túrának sem rossz, ha valaki túléli. A vár már annyira sem vár, mint az Ódor-vár, pedig már az sem valami bástyákkal és rondellákkal, lakótornyokkal ékesített építészeti csoda.
Persze minél kevesebb látszik valamibõl, annál jobban beindul az ember fantáziája, bár a Füzérkõn már az is nehezen. Az emlékek, a bõrömön lévõ hatalmas csikarások már lassan kezdenek elhalványulni.
A Pazsag-völgy bejáratánál kisebb csoportosulás támad. Örömmel látom, hogy maroknyi ismerõsöm közül jó néhányan feltorlódtak itt. Társalgással töltjük az idõt, amíg az elbujdosott pontõröket sikerül végre valakinek „elõvezetnie”. Az egyik túratársam miskolci, Õ az innen nem messze lévõ Tebe-pusztáig szokott elkirándulgatni, az én felségterületem az oldal-völgyi tavaktól nagyjából idáig tart. Õ elindul Miskolcról, én Egerbõl, és már csak 2 km választ el minket egymástól. Nagy shaw lesz, ha egyszer csak úgy összefutunk, „találkozás az Elbánál”. Kicsi a világ! Találkozom egy lánnyal is, akinek a 2007-es Szent László 33-on már elõre beígértem egy túrabeszámolót. Most megemlítette, hogy akkoriban elolvasta. Örömmel konstatálom, hogy az „olvasótáborom”, engem is beszámítva, két fõre dagadt. (Gyermekeimnek mondom: a legfrissebb túrabeszámolóm már fent van az interneten, olvassátok el. Válasz: apa, na ne hülyéskedj már!!). Rövid ideig együtt haladok a teljesítménytúrázás egyik oszlopos senior tagjával (évi 60 nagy túra sem ritka nála!!), majd végleg leválok a gyalogos mezõnyrõl. Ettõl kezdve, míg be nem lépnek a negyvennyolcasok, már csak futókkal kacérkodok. A sárgáról a Katalin-völgy bejáratánál válunk le, amerre a Bükkfennsík 50-es távja visz, de most a Katalin-völgy helyett a Pokol-völgyön jutunk Répáshutára, ami a patakmederben való botladozás után, beszédes névnek tûnik.

Jobb helyen nem is lehetne ez a kút, Répáshuta sarkán. Leiszom magam, majd szert teszek egy új társra, egy kamasz, szánhúzó szibériai husky kutya személyében. Gyönyörû ezüstös szõrzet, puha szalonnák, ferde vágású szemek, értelmes és barátságos tekintet jellemzi. Felérünk az útra, de hiába próbáljuk visszaküldeni, nem tágít. A jármûforgalom viszont erõs, idõnként kétségbeesetten integetek a száguldozó autósoknak, hogy lassítsanak, nehogy elüssék az ide-oda szaladgáló kutyát. Néha Õ is szót fogad, ha az út szélére parancsolom, de félek, hogy valaki hibázik. Végre épségben eljutunk a Bánya-hegyi parkolóig, ahol a rendezõk egy zsíros kenyérrel kínálják meg, amit lelkesen elfogyaszt. Majd sóvárogva néz az almaleves poharamra, olyan „azt mondja az öreg Kis, ne csak együnk, igyunk is” tekintettel. A kutya további sorsa itt kiúszik a látóterembõl, remélem épségben hazatalált. Olyan értelmes, hogy el nem tévedt az tuti. Nem tudom, hogy lesz e még valaha kutyám, most 7 macskám van, de ilyet szeretnék.
Futókkal indulok tovább. A kb. 10 fõs csapatban senki sem veszi a fáradtságot, hogy elõvegye az itinert, s bár van némi bizonytalanság, mégis hajt minket elõre a kollektív emlékezet. Idõnként egy-egy fehér hollónak számító „igazi” kirándulót is „legázol” a mezõny. Vadállatot egy „darabot” sem látni, még a madarak is szabadságot vettek ki a mai napra.
Három-kõ elõtt végül lemaradok a társaimtól, és araszolok tovább a „planéta” hátán „lonely.” (Szójáték szorgalmas tanulóknak!) Végül kiülök egy sziklára és Három-kõ fõ nevezetességévé válok. Minden futó aki elmegy mellettem, tesz egy megjegyzést rám, már ami az étvágyamat illeti, szóval, hogy az legyen jó. Ez segít abban, hogy a szép tájon elmerengve, magamba tömjem a megmaradt kajámat, közte egy energiaszeletet is. Ez gondolom azért energiaszelet, mert jócskán kell hozzá energia amíg megrágom, mert erõm nem lesz tõle több az is biztos (legfeljebb hájam), meg le is járt már a szavatossága a szerencsétlennek. Mentségemre szóljon, hogy egy pár napja vettem egy túra szakboltban. A lejárt cikkek árusítása gondolom az állóképesség emelésére szolgál. Tar-kõnél benyomok egy fekete Picket, "pichemre", mert a fekete csoki felborítja a vérem ionháztartását, ami úgyis labilis a mai napon, de erre csak lentebb jövök rá. Újabb futócsapat verõdik össze a ponton. Leválok róluk.
Lefelé megint megvisel az új cipõ. Egy kis fûzõigazítással orvosolom a helyzetet, jól haladok, (lehetne jobb is) amíg a kék kereszt jobbra fordul. Ahogy megindulok lefelé a meredeken, egyet lépek, s beáll megint a görcs. Se le, se fel, itt állok ég és föld között tanácstalanul. Fölöttem topog az úton 3 izgatott futó, mennének tovább, de Laokoón-csoportként állom el az utat. Mondom nekik, hogy kerüljenek ki, mert begörcsöltem, de nekik az a fa kell a lejutáshoz, ami ebben a pillanatban nekem is az életem egyetlen támasza. Így hárman lenyúlnak értem, s egy mozdulattal kidobnak az útra. A görcsöm kiáll, s már rohanok utánuk a falgyomok sûrû sövénye között robogva. A négyes keresztezõdésnél megállok,hogy egy követ kivegyek a cipõmbõl, bár ne tettem volna, lábra már nem tudok állni. Megint összepofozom magam, lekocogok az Imó-kõig. Ezt a szakaszt szeretem a legjobban. Itt olyan lendületesen lehet haladni, a szûk ösvényen jól érvényesül a mozgásélmény. Megérkezem a ponthoz, ahol életem egy nagy felfedezését teszem. Munícióként kapok egy szép piros almát is, amit Blend-a-med doktorként azonnal magamba tömök. S csodák csodája, minden „spam!” kiszáll a lábamból, és nem jelentkezik többé, bármit is csinálok.
Felérek a gerincre. Most jöhetne egy jó kis gyorsasági szakasz. Jöhetne. Látok magamon kívül is 1-2 „60-as” futót, aki kisebb nagyobb válságokat él át. Próbálom tartani az iramot, idõnként elõzök is. Itt már a „48-ok” is belépnek a képbe. Egyik pár férfi tagja egy piros szatyrot cipel. Állításuk szerint én már a sokadik vagyok, aki tréfás megjegyzést tesz rá. Pedig hát nekem jó emlékem van egy fiatalkori barátomról, aki mindig piros szatyorban hozta a hazait az erdõbe, ha kirándulni mentünk. A sok zöld mellett, nagyon jól mutatott az piros szín a felvételeken, helyreállítva a színegyensúlyt.
A Bujdosókõ ellenõrzõ ponton, mint 2007-ben, megint csinos pontõr fogad, és a "puszi" is ugyanolyan édes. Lehuppanok, amíg elmajszolom a két „mézest”. Közben a keresztezõdésben jelzõtûz készül annak a helikopternek, ami a sültszalonnát hozza majd. „De bárhogy is kérlelnek”, hogy maradjak, a nyálam csorog ugyan, mégsem tudok maradni, mennem kell.

Az oldalvölgyi tavacskáknál békés horgászokat látok. Nyugodtan ülnek, szinte egy mozdulatot sem kell tenniük, szerencsére kapás sincs. Azon tûnõdöm, lehet hogy mégsem jó hobbit választottam? A frissítõ ponton újabb almaszelettel stabilizálom a helyzetemet. A felkínált kólát sem tudom visszautasítani, pedig a foszfor Ca-ot von ki a vérbõl. Szerencsére most nem jelentkezik ez a mellékhatás. Biztosan az alma segít! Amíg egy közeledõ futó meg nem érkezik, elmesélem a kedvenc kólás történetemet a pontõr srácoknak, nem törõdve vele, hogy érdekli e õket vagy sem. (Íme a sztori. Egy férfi az Atlasz-hegységben kirándulva elszakadt a csoportjától, rossz ösvényen indult a hegyrõl lefelé. Mire észrevette a hibát, teljesen eltévedt. Megpróbált lejutni, de minden alkalommal hatalmas szakadékokhoz, zsákutcába jutott. Végül 3 nap étlen szomjan bolyongás után (a helikopter sem találta), valahogy lejutott. Találkozott egy beduinnal, s valahogy elmagyarázta neki, hogy szomjas. A sivatag kellõs közepén a beduin elvezette a közeli sátrához, s a férfi nagy megrökönyödésére kihozott belõle 3 palack jégbehûtött kólát. Ez megtörtént eset, nem reklámfilm!) Valahogy így esett nekem is ez a kóla. Egyébként is régen volt már reggel 1/2 5, amikor az utolsó koffein adagomat megkaptam.
A piros kereszten kicsit nyögvenyelõsen jutok elõre. Az egyik lelépõnél eszembe jut a pár héttel ezelõtti Eger Csillaga teljesítménytúra, hogy kifricskáztam egy kirándulót, aki alig tudott itt lejönni. Most akasztják a hóhért, csak félve lépek le én is a görcstõl tartva, de hál’istennek többé nem jelentkezik. A Völgyfõ-háznál azért 2 percre hátast dobok a padon, s utána tényleg jobban kezdem érezni magam. Összejövök egy triatlonos futóval, aki nemrég teljesítette az Iron Mant, és olyan jól elbeszélgetünk, hogy ripsz-ropsz felérünk az Ódor-várra, még szenvedni is elfelejtünk. Itt aztán megint terülj-terülj asztalkám, alma, banán, izotóniás ital, meg ami csak kell. Most kell megemlítenem, hogy valamikor azt mondtam, hogy idõnként kicsinyes dolognak érzem ezt az ár/érték arány elemzést, de most mégis azt mondom, ami ezt a túrát illeti, ár/érték arányt tekintve is! ez egy „full extrás” rendezés (a reggeli „Tumultus a WC-n” kis „snittet” leszámítva, bár ez nehezen korrigálható helyi adottság, no meg nagy az erdõ…). Visszatérve az ellátásra, aki fogyózik, azért jobb ha odafigyel, s kihagy egy-két etetést, máskülönben nagyon meglepõdik a „mérlege”, amikor rááll túra után.
Következik a pár perces kényszerkiállítás a „boxutcába”. Felmegyünk a társammal a várba. Már régen jártam itt, úgy 6 órája. Mielõtt elkezdenénk hõbörögni, lenézünk a Hór-völgybe, s a látványtól, mint annyiszor életemben, újra elakad a lélegezetem. Társam egy fotót készíttet magáról, a gyönyörû színes tapétával a háttérben.
A klorofill betöltve szerepét, a rövidülõ nappalok és a hideg hatására szép lassan lebomlik, így elõtûnnek a levelek más színanyagai, amit a zöld szín idáig magába rejtett. A sárga, narancssárga karotinodiok, karotinok, amelyek kék fényben fotoszintetizálnak is és antioxidánsok, a xantofillek pedig a túl erõs fénytõl védik a növényi szöveteket, majd a hideg hatására antociánok képzõdnek, amik vörös színbe öltöztetik a fákat. A flavonoidok, antociánok a termések sárga, piros, kék, lila színét adják, így válnak azok a természet díszeivé. (Forrás: IPM 2009.okt. Õszi színek). Egyszóval gondoskodnak a mindent betöltõ impresszionista hangulatról, ami ezen a gyönyörû õszi napon, a délutáni napfény különös összetételével színezve, minket is elkapott. A Hór-völgy tovatûnõ hullámvonalán és a csodálatos panorámán elmerengve hátrálunk le végül a meghódított várból. Köszönjük a kényszerpihenõt!!

Hárman indulunk lefelé. Próbáljuk felmérni magunkat, mire leszünk még képesek a maradék 8km-en. Felkeresek egy antociánoktól színes bokrot, majd „megtáltosodom”. Társaimat magam mögött hagyva egyhuzamban lefutok a hegyrõl, miközben megelõzöm az ország összes általános iskolását. Minden elõzés simán megy, a legtöbben udvariasan le is húzódnak, mindössze egy kisfiú próbál levadászni alkalmi furkósbotjával, de elvéti a zsákmányát. Leérek az útra végre, s máris a Nyomó-hegy felé vezetõ szántóföldi ösvényre térek. Mintegy visszavonuló hadsereg, szétszakadozva, hosszasan kígyózik a messzeségbe a túrázók menetoszlopa, s ahogy jövök hátulról, láncreakciószerûen terjed tovább egy szó, futó! Valakitõl megkérdezem milyen termény lehet ez, csakhogy tudjam, milyen szántóföldön purcantam ki, de nem tudja a választ, a karalábét rögtön elvetjük (mivel nagy baromság volt megemlíteni is a részemrõl). Így aztán közvélemény-kutatást tartok, s a legbiztosabb választ egy fiatalember adja, repce. S ez még beérik, vagy mi lesz kérdezem, de ezt már senki sem tudja. Egy biztos, egyikünk sem a mezõgazdaságból jött.
A Nyomó-hegyen nyomakszom elõre ahogy tudok, jobb minél elõbb túlesni rajta, a legtöbben elõzékenyen elengednek. Egy magam korabeli túratárs még meg is jegyzi, hogy Õ nincs keresztezve a zergével, úgyhogy én menjek csak nyugodtan. Én sem a zergével vagyok keresztezve, inkább a lajhárral, úgy érzem. A feliratokat azért elolvasom, s némelyik kicsit fel is dob az akadálypálya leküzdése közben. Sõt a BÍRJUK! táblánál fel is üvöltök, hogy bírjuk!!!???, amiért 1-2 ember egy kicsit furcsán néz rám, talán mert egyedül vagyok.

A hegyre felérve végstádiumba kerülök, s valami kínos kocogásba kezdek. Még két futótársamat is próbálom ingerelni, hátha behúznak a célba, de Õk már csak sétálgatnak. Okosan teszik. 16:18-kor „csekkolok” a remekül kialakított start-célhelyen. A terv 9h volt, reálisan elérhetõ 8:30, teljesítve 9:23. A biológiai határom kb. 8h (izomrosttipus, testfelépítés, lúdtalp, artrosis,diéta problémák, motiváció, szabadidõ, életkor stb.) A görcsök lelassítottak, de megtaláltam a csodaszert, az almát. 2 évvel ezelõtt, amikor már az 50. életévembe lépve, mindenféle sportmúlt nélkül elkezdtem a szervezett teljesítménytúrázást, a "kapuzárás" szindróma kerülgetett, nagyon "öregnek" éreztem magam a rohangászáshoz. Most, hogy egyre fiatalodom, köszönhetõen a rengeteg kedves, fiatal sporttársnak, akik elfogadnak egynek maguk közül,s valahogy olyan kortalannak is érzem magam, eljött az idõ, hogy tudatosabb formában foglalkozzak a sporttal. Majd meglátjuk!! Találkozok még egy kedves túratársammal, aki szintén Mr. 60 túra már 2009-ben, idáig. A BEAC MAXI 110 azért még Õt is megnyúzta egy kissé, görget maga elõtt egy kis fáradtságot, de nincs megállj.

Ezt szeretem ebben a teljesítménytúrában, hogy a beérkezés után sincs vége a küzdelemnek, hanem újabb állóképességi próba következik, sorban állás a bablevesért, ami ugyan önkéntes, de hát itt minden az. Igen, de ha csak úgy egybõl megkapnánk, nem örülnénk neki annyira. Így kezemben a hõn áhított zsákmánnyal, boldogan megyek ki az udvarra, ahol két ismerõs túratárs mellé telepszem le. Kellemes beszélgetéssel telik az ebéd. Igazán megnyugszom, jó volt ide eljönni. Egyébként is ma van a Lelki Egészség Világnapja, s úgy érzem ezt méltóképpen megünnepeltem.
Kifelé menet egy csinos kis hátizsákot sikerül választanom a „kirakodóvásárban”. Boldogan meg is mutatom a társaimnak, akiket már a „kocsmában” érek utol, sörözgetés közben. Még visszamegyek a „nomádhoz”, mert kinéztem egy futó övtáskát is magamnak. Hogy sikerüljön dönteni, feladatom magamra. Csak itthon jövök rá a honlapot böngészve, hogy talán egy futóbajnok adta fel rám életem elsõ futó övtáskáját. Nem rossz kezdet!

Elbúcsúzok még két másik túratársamtól is, majd beülök az autómba. Mialatt a sejtjeim az átélt „trauma” miatt berzenkedve megkezdik többnapos karbantartó munkájukat, még egy pillanatra Less Nándorra gondolok. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot közte és Petõfi Sándor között. Úgy mentek el fiatalemberként, hogy már életmûvet alkottak. Tisztelet és néma fõhajtás mindkettõjüknek…

„Elhull a virág, eliramlik az élet…”

2009.10.11
 
 
Eger csillagaTúra éve: 20092009.09.20 19:28:55
Eger Csillaga 50


EGER MELLETT


„Hol jó bort érezek, betérek;
Ne térnék hát Egerbe?
Ha ezt a várost elkerülném,
Az isten is megverne.”

(Petõfi Sándor: Eger mellett (részlet)


(Ezt a túrámat egy gyermekkori, egri barátom emlékének szentelem, akit a közelmúltban fiatalon veszítettünk el. Ha valaki ismerte, Virág Imrének hívták. Bár az évek során eltávolodtunk egymástól, és már a kapcsolatot sem tartottuk fent, életem egy meghatározó szakaszában, mint annyi más társamnak, Õ volt akire valamiért mindig fel tudtam nézni, Õ volt a mi csillagunk, amolyan igazi Eger Csillaga.)


7:30-kor indulok Eger történelmi belvárosából. Az utcák csendesek, a város még csak most ébredezik. Hûvös a reggel, de nem öltöztem túl. A Várállomás után, a reggeli napfényben fürödve, a távolban felbukkan a felénk magasodó hegy, az Eged. Szemet gyönyörködtetõ látvány. Ki tudja, életem során hányszor emeltem már rá tekintetemet, de soha nem tudok betelni vele. Rövidesen újra meghódítom magamnak. Bárhol is túrázzak külföldön vagy belföldön, ezt a megmagyarázhatatlan, különös, bizsergõ érzést, soha, sehol nem éreztem még. Talán ez a szerelem. Halottam már ilyen kifejezést, hogy a „hegyek szerelmesei.” Na, ja!!!

Ahogy megszokott, amolyan magányos farkasként indulok. Az idõjárást, a terepviszonyokat, a szintkülönbséget tekintve, amolyan kocogós (futós?) túrát tervezek. Nem ismerek remekebb élményt, mint a kora õszi pompás idõben, önfeledten suhanni az ösvényen, a lombok alatt.
Az utazás elsõ szakasza azért társaságban telik el. Nagy örömömre szolgál, hogy sorra érem be ismerõs túratársaimat, akikkel rövid ideig együtt haladunk. Találkozok végre egy „sráccal”, akivel 2007-ben volt egy emlékezetes közös túránk, s valahogy azóta sem sikerült összeakadnunk, pedig nagyon aktív túrázó. Megosztjuk egymással néhány élményünket. Egy-két remek túrára is meginvitál, mint a pl. Budai-hg.-ben rendezett „Piros” túra, ami nagyon jól esik. De hát társaságban van, engem pedig egy csalogató lejtõ hív, hogy guruljak le a mélybe, aminek nem tudok ellenállni, így továbbrobogok. Bár rendszerint egyedül rohangászok az erdõben, mégis nagyon fontosak nekem ezek a találkozások, ezek az „érintések”, amik úgy érzem szinte többlet oxigénnel látják el „mitokondriumaimat”.

Szükségem is van erre többletre, mert éppen „kedvesem” hátán kapaszkodok felfelé. Körülöttem remek virágos kert, annyi Csillagõszirózsát hintettek itt el, hogy az már szinte valószerûtlen. Visszaemlékszem gyermekkoromra, amikor elõször jártam itt egy április 4-i felszabadulási emléktúrán. Akkor hatalmas teljesítménynek éreztem feljutni a csúcsra, s nagyjából ennyi volt az egész kirándulás, és persze bõven beértük vele, többre semmiképpen nem vágytunk. Ha valaki akkor 52km-es túráról beszélt volna nekem… A hegy azért most ugyanolyan meredek mint akkor, az elõttem haladó túratársak meg-megállnak, majd elengednek, végül már magam mögött tudhatok mindenkit. A hegy betöltötte komoly osztályozó szerepét, „megbosszulja” az edzetlenséget. A növényzetet nézve egy történet jut eszembe, amit nem régen hallottam. Egy kisgyermeknek az Egedre kapaszkodás közben könnyítenie kellett magán. Keresett is egy félreesõ helyet. Miután végzett, szólt az apukájának, hogy egy furcsa növényt látott az „illemhelyen”. Az apukája történetesen botanikus volt, s egy nagyon ritka bangó fajt talált meg így a hegyen, amit azelõtt még soha senki nem írt le itt. Egyébként én is ezt csinálom, ha utazok. Ha megállok az út szélén folyó ügyeket intézni, azonnal magamhoz veszem a masinát, és szinte mindig találok valamit. Az ember ilyenkor ösztönösen félreesõ helyeket keres fel, amik idõnként meglepetéseket rejtegetnek.

De közben felérek, és egy nagyon kedves fiatal pontõrrel találkozom, csokival is megkínál, amit az energiaveszteséget pótlandó azonnal magamba tömök. Egyre jobb a hangulatom. Végre itt az áhított erdei kocogás. Hajrá egyedül!! De nem sokáig egyedül, mert megint beérem egy nagyon kedves túratársamat, akivel a 2007-es Eger Csillagát Várkúttól együtt hajtottuk végig. Most paradox módon ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mert az idei Kaptárkõ 50-en, pont ezen a szakaszon elõztem meg, csak épp az ellenkezõ irányba. Szóval mi általában valahol itt szoktunk találkozni. Jól elbeszélgetünk, de már megint bizseregni kezd a talpam. Ma valami bûvös cipõ van rajtam, ami mindenáron rohanni akar, nem törõdik vele, hogy én meg beszélgetni szeretnék. Kocogásra ingerlem társamat, aki remek futó, többször futottunk már együtt, de elhatározta, hogy ma csak kirándulni fog, így csak sétálgat a 25km-es távon, a remek idõben. Ezt is meg tudom érteni. Én meg, de a cipõm sehogy sem, s végül õ gyõz, a lábbelim után rohanok, ami már messze jár elõttem. Várkútig még megismerkedek egy túratárssal, aki az Egri Testedzõ Club tájfutó versenyzõje és szervezõje, és kortalanul, nagyon keményen nyomja elõre, a Kövesdi kilátó elõtt pedig egy szintén „nem kispályás „ túratárssal, akitõl elismerõ megjegyzést kapok, amint lazán felfelé rohanva utolérem. Vele pl. arról beszélgetünk, hogy vajon megengedhetjük e magunknak, hogy a hétvége egyik napját, úgy nagyjából a teljesítménytúrázásnak szenteljük. Nehéz kiszállni a mindennapok mókuskerekébõl, de ennek éppen ez a lényege, hogy kiszálljunk. Nem arról van szó, hogy mindig ezzel foglalkoznánk, hiszen, mindnyájunknak megvan a tisztes polgári foglalkozása, igazából az a való világ. Mégis úgy érzem, a sport segítségével a mindennapi élet kihívásainak is jobban eleget tudok tenni, eredményesebb leszek. Az „elvesztegetett” idõt pedig sok minden máson be lehet hozni. Nem fordult például még elõ velem, hogy egy sörrel a kezemben egy kényelmes fotelbõl mondjuk egy „tizenkettõegytucat” amerikai filmet néztem volna a TV-ben. Ez az én életembe nem fér bele, meghagyom másoknak. Most csak a magánéletet nézve, hétvégén soha nem nyírok füvet, nem mosok autót, s nem porszívózok stb. A kötelezõ háztartási robot nagy részét megcsinálom hétköznap, sokszor lehetetlen idõpontokban, a hétvége a szellemi (szakmai is!), testi építkezésé és a társasági életé, vagy fejlesztésekre szánom, de nem a napi robotra. Na de hogy jön ez ide? Sehogy!

Szaladok hát tovább. Még a Völgyfõház elõtt jóval végleg magamra maradok, elér a „hosszútávfutókmagányossága” szindróma. A pontõrtõl, ami a sebességemet illeti kapok egy dicséretet, ami igen csak legyezgeti a hiúságomat. Kezemben a zamatos szõlõvel állok tovább. Az egyik megszokott „edzõpályámon” járok, ahol a rengeteg kõ és gyökér ellenére már szinte behunyt szemmel is le tudnék száguldani. Találkozom egy kiránduló párral, valami nem kerek náluk, a hölgy láthatólag segítségre szorul. Fel is ajánlom, de mint kiderül, az a probléma lényege, hogy egy mintegy 50cm-es „lelépõn” próbálja a férje sikertelenül lejuttatni, talán azóta sikerült neki. A zamatos muskotály íz az oldal-völgyi tavacskákig még ott „leng” a számban. A felújított országúton átvágva,ami rendszeres motoros találkozók helyszínévé vált, de most még csend van, a meredek kaptatónak nekivágva, az impozáns sziklák mellett élem át az elsõ holtpontomat. Kénytelen vagyok egy kiflit betörölni, ami legfeljebb annyit segít, hogy a zsákom lett könnyebb. De azért igyekszem, s a rövid áttünés után, vonatozva érek a Varróházhoz, elsõként a mezõnybõl. Ellenõrzõ pont helyett kerékpáros turisták és gyermekek sisere hada fogadnak. „Belazítok”, leülök, a hátam az állomás oldalának vetem, elõkapok egy Burn-t, s máris készen állok a traccspartira egy kerékpáros sráccal, aki két kisgyermekével várakozik társaira. Se vége se hossza módon meséljük egymásnak a kerékpáros történeteinket. Régebben profi kerékpáros volt. Remekül kiegészítjük egymást, mert én a jobb, Õ bal kulcscsontját törte el kerékpáros balesetben. Jól elvagyunk, amikor berobog egy magányos futó, és felindultan keresi a pontot. Mondom, hogy én is arra várok, de legyintve szalad tovább, Õ nem vár egy percet sem, neki „küldetése” van. Na ja! Nekem is! De azért nyugodtan vagyok, bevallom, már jól jött ez a kis kényszerpihenõ. Még egy energiaszelettel is könnyítek a vállamon. Minden jó ha a vége jó! Befut a két pontõr, hidrálok, és uccu neki! A futó már jó pár perce elment, csak úgy porzott az aszfalt utána, bottal üthetem a nyomát. De azért hajtok, ahogy tudok. Elhatározom, hogy a zöld után a meredek emelkedõn még felszaladok, ami ugye „öngyilkosság”, de szeretném kipróbálni magam. Végül elmellõzöm a srácot, aki megdöbbenve konstatálja, „Te így futsz felfelé”. A tetõn azért hagyom, hogy beérjen, hiszen egy klasszissal jobb nálam, lefelé, amióta még 2007-ben a Bükkfensík50-en kificamítottam az egyik ujjamat, csak óvatosan futok. De azért nem tágítok, végül megint beérem, s az úton elhúzok mellette. Idõnként újra megközelít hátulról, ekkor már próbálok barátkozni, de nem sok sikerrel. Ezúttal emberemre akadtam, rajta semmilyen „szöveggel” nem találok fogást. Igazi sportember, akinek csak a cél elérése lebeg a szeme elõtt. Lefelé megint elengedem, szándékosan lemaradok, s a távolban látom néha felbukkanni. A mûútra leérve egyszer csak megint megpillantom, s a Leshely réten, amit nyüzsgõ gyermekhad lep el, már újra a nyakán vagyok. Egy másik futó srác is érkezik, s végül hárman egyszerre érünk a pontra. Az elsõ futó kicsit lelombozódott, mivel már ketten is a nyakán vagyunk. Azt mondja: én azt gondolom, hogy nagyon gyors vagyok, mégis utolértetek. Persze az „üldözõnek” mindig könnyebb dolga van, gondolom, neki csak tartani kell az iramot, aki az élen jár annak meghatározni. Rövidesen továbbindulnak, én még elbeszélgetek kicsit a két fiatal erdõben „rejtõzködõ” pontõrrel, na meg elegem lett a versengésbõl, szolidabb üzemmódra váltok. Útközben egy piros fejû feketeharkályt pillantok meg. Ezt a madarat az idei Vidróczki60-on láttam elõször!! Akkor még csak ujjal tudtam rá mutogatni, azóta viszont „jelentõsen nõttek” ornitológiai ismereteim, fekete harkály felismerés kategóriában.

Felfelé haladva a várba, ma utoljára látom a srácot, most szembejön. Túlzottan nem örül a viszontlátásnak, ami az elõbbiek alapján érthetõ is. Szerencsére a pontõr már fent van, így elkerülhetõ a 2007-es önfotózás. Egy árnyas padon még elvegyülök egy kicsit a helyi lakosság között. Két néni például arról beszélget, hogy amíg a nyugdíj nem jön, nem tudják kicseréltetni a kiürült gázpalackot, egyszerûen nincs mibõl. Ez mélyen megérint, s egy kicsit szégyellem magam, „hogy csak így henye módon futkározok”, míg „a nép nyomorog”.
Végül kirobbanok a faluból. Egerlátóig kifutok, ezzel felhasználom maradék ATP készletemet, amit a túra során már nem sikerül újra képeznem. Semmi baj, visz tovább a rutin és az akarat. A terep ismerõs, számtalanszor jártam már erre, így tájékozódnom sem kell, csak hagyom hogy vigyen a lendület. A cél elõtti utolsó ellenõrzõpont tájékán kerülök nagy dilemmába, sehogy sem találom a pontot. Körbejárom kétszer a környéket, még kiabálok is de sehol semmi. Bár gondolok rá, hogy nincs itt a pontõr, de kételyeim támadnak, hogy talán mégis elnéztem vagy félreértelmeztem valamit és kihagytam a pontot. Kicsit letörve továbbindulok, de az eset miatt végkép kiapad belõlem a küzdeni vágyás, azért haladok. Végül még két futó srác is utolér. Némileg felvidít, hogy õk sem találták meg a pontõrt.

14:30-kor futok be. Ez hajszálra pontosan megfelel a tervezettnek, 7 órás futamidõ. Jobb energia gazdálkodással talán 6:30-ig lefaraghattam volna, de az utolsó 10km-re, szerencsére könnyû szakaszon, valahogy nagyon elfogytam. A célban a szokásos jó hangulat, az a megmagyarázhatatlan örömteli érzés fog el, mint már annyiszor. Rövidesen elköszönök, és a mai napon még egyszer utoljára kihasználva a hazai pálya elõnyét, 10 perc múlva már a saját kádamban lubickolok önfeledten.


„Áll a határzat, áll erõsen,
Be kell Egerbe mennem!
Mert ennyi édes vonzerõnek
Szívem nem állhat ellen.

(Petõfi Sándor: Eger mellett (részlet)

2009.09.20

 
 
Bükk-fennsíkTúra éve: 20092009.06.28 19:25:21
Bükk-fensík50

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
(József Attila 1933. június)

(József Atilla talán leghíresebb versét az 1933.júniusában Lillafüreden rendezett íróhéten, Marton!! Márta mûvészettörténésszel szövõdõ, bimbózó kapcsolata és a hely páratlan szépsége ihlette.)

Az Eger-Lillafüred közötti kanyargós úton jövök át, amit örvendetes módon talán valami uniós pénzbõl felújítanak. Errõl még lesz szó késõbb!! Útközben, némi kényszerpihenõt beiktatva nebáncsvirágok között „bontok törvényt”. Ez sem mindenkinek adatik meg – gondolom, s jó kedvre derülök. Majd végre megérkezem. 2007-ben, abban az évben amikor a teljesítménytúrázást elkezdtem, jártam Lillafüreden utoljára. A Bükk-fennsík50-en indultam, ami örökre emlékezetes marad számomra. A túra vége felé tapasztalatlanul, felszabadultan, egy kerékpáros csapatra figyelve rohantam le a szerpentinen, megbotlottam, s kificamítottam a bal kezem gyûrûs ujját, ami úgy fityegett, mint egy rongybaba karja. Szépen helyrerakosgattam, majd minden további nélkül befutottam a célba. Az emlék örök maradt azonban és elveszíthetetlen, mert a gondos orvosi kezelés dacára sem hajlik százszázalékosan az ujjam azóta sem, bár nem vészes, a hétköznapokban már észre sem veszem.
A túra „ár-érték” arányát erõsen lerontja a 900ft-os parkolási díj, de az automatával való némi küzdelem után „leperkálom”. Legalább jó helyen állok, közel a „kifõzde”. Itt jegyzem meg, ami már régen nyomja a bögyömet: nem tudom miért, de valahogy viszolygok attól, amikor a túrabeszámolókban megjelenik ez a kifejezés „ár-érték arány”. Valahogy nem érzem méltónak az egész rendezvény emelkedettségéhez képest, hogy hány db zsíros kenyeret ettem meg az ötszázforintomért, miközben elismerem, hogy van a témának realitása, mert végül is pénzrõl és a túra során kapott szolgáltatások színvonaláról van szó. Mégis, valahogy úgy gondolom, egy ilyen teljesítménytúra nem üzleti vállalkozás, a befizetett díj (szerintem!!) csak szerény hozzájárulás a mindenképpen felmerülõ (sokszor rejtett) költségekhez (nem beszélve sok ember lelkes, lelkiismeretes, önfeláldozó társadalmi munkájáról!!!), és nem valamilyen szolgáltatás megvásárlása. Így bármit kapok, azt pluszként értékelem, és semmiként nem törekszem arra, hogy pl. Kis Jánosként „leegyem a pénzemet”.Sok túratársam persze másként vélekedik, s lehet, hogy nekik van igazuk. Tény, hogy valamiként lehet/kell minõsíteni a rendezvényt, de ettõl az „ár-érték” arány kifejezéstõl valahogy mégis viszolygok. Errõl ennyit!!
Megtalálom a Bükk-hegységbe vezetõ „titkos kiskaput”, és máris nyílegyenesen haladok felfelé a Vesszõs-völgyben. A egyenletes emelkedõ, húzós kaptató ajánlható minden több száz fejezetbõl álló szuper fogyókúrás program helyett, „szemmel láthatóan” olvad le a hasamról a háj. (Hagy vitatkozzak magammal: egy 12 éves saját „életmód program” eredményeként jutottam el a 21-es BMI-ig, de ez nem egy divatos módszer alkalmazásából, hanem a teljes életem, életszemléletem átrendezésébõl állt. Eredményt igazából csak ez hozhat. Néha ez sem!! Szóval, hogy tovább vitatkozzak: ha egy kövér ember felmegy egy k..va nagy hegyre, az nem lesz sovány ember, csak egy k..vára fáradt kövér ember.)
A mezõny egy részét már az elsõ szakaszon lehúzom. Most még jól megy, gyakran „kocorászok” is, Cseh Tamás számokat skandálva magamban („Reggelre kellve, ahogyan ez így szokás, túrára megy el az egész család, tócsák tükrében, magukat nézve, … indulnak el.” Nem tehetek róla, vasárnap egész nap Cseh Tamás volt a TV-ben, azóta nem tudom kiverni a fejembõl. Michael Jackson számot is dúdolnék a tiszteletére, de egyet sem ismerek, pedig, most kellett megtudnom, hogy egy évben születtünk.) A piroson aztán végleg magamra maradok, már köszöngetni sincs kinek, így jobb híján, hogy „ne unatkozzam”, „itt a piros, hol a pirost” játszok, legtöbbször bingó.
Jávorkút, Csipkéskút, Bánkút „a három bükki klasszikus”. Rengeteg fiatalkori élményem kötõdik hozzájuk. Volt amikor sátorral vonultunk ki a Bükkbe, hogy a haverokkal, amolyan néhány napos önkéntes túlélõgyakorlaton vegyünk részt (még hevenyészett kunyhót is építettünk, ami az elsõ szélrohamig stabilan állt a helyén!) De e helyeken áthaladva, önkéntelenül eszembe jut egy középiskolai osztálykirándulás, amikor Egerbõl Miskolcra kutyagolt át csapat, ezen az útvonalon. A hosszan elnyúló menet, a vége felé már olybá tûnt, mint egy vert sereg visszavonulója, több kilométerre elhúzódott a kimerültségtõl tántorgó”„harcosok” oszlopa.
Csipkéskútnál, a napokban elpusztult 9 lipicai csikóról elmélkedem. Állítólag genetikailag is rendkívül fontos állomány veszett oda. Még vizsgálják az okát. Épp egy növényes könyvet olvasgatva bukkantam rá a piros virágú nyári héricsre, ami a lovakra nagyon veszélyes glikozidokat tartalmaz, talán ez lehetett? (Az említett növényes könyv címe, Suba János: A Bükk növényvilága, tele hasznos, érdekes, kiegészítõ információkkal a növényekrõl, nem pusztán sima leírás, tehát nagyon érdekes. A szerzõ saját maga készítette a felvételeket, több évtizedes munkássággal. Aki a Bükk iránt egy kicsit is érdeklõdik, annak mindenképpen a könyvespolcára kívánkozik ez a könyv. 2002-es kiadás, még kapható a könyvesboltokban és az interneten. Ez itt a reklám helye!!! Mellékesen és szerénytelenül megjegyezve, az apósom írta!!) A csikók, egy hírlapban olvasott cikk szerint, úgy ismerik meg a mérgezõ növényeket, hogy mindenbõl fogyasztanak egy keveset, s megérzik/megjegyzik, melyiktõl lettek rosszul, többé abból a növénybõl nem fogyasztanak. Talán most túlették magukat valamelyikbõl, mert amióta nem engedik ki õket, egyetlen újabb megbetegedés sem jelentkezett.
(Hasonló mechanizmus által értem el, hogy tartós alkohol undorom legyen, egy ½ üveg kanadai whiskey elszopogatása után. Egyébként, nem ezért, már évek óta kvázi absztinens vagyok. ) A sok gondolkodásnak köszönhetõen, egyszer aztán mégis beleszaladok valami régi jelzésbe, miután még egy jelet látok ugyan a fán, de egyre több kidõlt fa és gallydzsungel láttán jövök rá végre, itt ember nem juthat át, ezen a meneten én buktam. Felhagyok a dzsungelharccal, s rövidesen Bánkútra érkezem. Itt ledobok egy energiaitalt, majd csak felrepít a Tar-kõig.
Most járok elõször Bánkúton az emlékezetes szélvihar óta. Talán cinikusnak tûnik, de a híradások alapján még nagyobb területet érintõ pusztításra gondoltam, s „örülök”, hogy „csak „ ennyi. A Bálványról lefelé szaladtomban, a nagy igyekezetemben, meghúzódik a térdem, így egy kicsit hátrébb rendelem az agarakat a túra során, de azért dinamikusan haladok, ahol lehet, „belekocogok”. Múlt héten a Kaptárkõ50-et teljesítettem. Talán még/már sok, hogy minden héten leszaladjak 50km-t, mint megannyi „profi” túratársam, akik közül sokan szombat-vasárnap is mennek. Egy kicsit extrémnek tûnik az évi 50-60 hosszú távú túra. De mindenki maga tudja eldönteni mi a jó neki.
Az ajánlás alapján felhajtom maradék vizemet a Csúrgói erdészháznál, hogy újratöltsem „kulacsomat”. A víz olyan ízû, mint egy fehérítõ program öblítõ vize lehet, reménytelenül klóros, így csak köpni tudok egy nagyot, nyelni nem. Nem baj, majd a Répáshutai kocsmában kidorbézolom magam (sikerült is lagzizni késõbb) addig is még lesz egy „etetés” a Hereg-réten.
Bánkút után kezd el szakadni az esõ. (Az esõrõl jut eszembe, minap olvastam egy magazinban egy viccet: az indiánok elmennek a Nagy Sámánhoz, mert már egy éve nem esik az esõ, hogy csináljon esõt. A Sámán viszont rájuk rivall: tûnjetek innen, hitetlen kutyák. Miért lennénk mi hitetlenek, méltatlankodnak a küldöttek. Hát látok egyikõtöknél is esernyõt. (Jogdíj átulva!! ) Megjegyzés: ha valaki most az mondja, az indiánoknak nem is volt esernyõjük, a válasz, indiánok voltak, de nem hülyék. ) Szóval a sámánok utódjai a meteorológusok, szombatra és vasárnapra esõcsináló gyakorlatozást terveztek. Én pedig optimista ember lévén betettem az esõkabátomat, mégpedig a jobbikat. A terv bevált, s esõ ide-oda, meglepõen jól érzem magam, szó szerint feldob a dolog. Az esõben az a legjobb , hogy már nem kell többé szorongani, hogy mikor fog esni. Dörgést hallok, de a közelben nem villámlik, így az egész nagyon kedélyes. A villámlásról már életemben sok tucat cikket elolvastam (pl a Természet Világában nem olyan régen egyet, meg a suliban is tanultunk róla biztos) most erõltetve az agyamat, mégis csak annyi jut eszembe hirtelen, amit már kisgyermekkoromban is tudtam, hogy valami elektromosság. És az, hogy ha dörög, számolni kell, szép lassan, s ha elosztom 3-al…. Az ablak elõtt állva, de sokszor csináltam ezt egy nyári zivatar alatt gyermekkoromban. El sem tudtam volna képzelni, hogy kint legyek akkor, s most kint vagyok, itt a kellõs közepén, s így egészen más, mint kívülrõl látni a dolgot. A bükkfák törzsén, körülölelõen vízfüggöny csorog le folyamatosan. Most kattan be, hogy miért nem lehet a fa alá állni a viharban. Ott fent belevág, s ezen a vízfilmen simán lehúz. Na ja!
A Tar-kõ már felhõben áll, bizarr, kaffkai hangulat kerülget. Leveszem a szemüvegem, s csodák-csodája, most újra látok. A pontõr áll az esernyõ alatt, mint a cövek. Azon lamentálok, melyik a nagyobb teljesítmény, órákig itt várakozni, vagy 50km-t leszaladni, s az elõbbire szavazok. Kérdezem kik járnak elõttem, mert kicsit már kezdem magányosan érezni magam, mégiscsak egy közösségi program ez, az erdõben csak úgy egyedül rohangászhatok eleget (szoktam is!!), ide az ember azért is jön, hogy ha mást nem, lásson egy-két hasonlóan õrült sorstársat/sporttársat. Mert aki ilyen idõben az erdõben jár, az nem lehet más, csak teljesítménytúrázó. Egy öt fõs csapatot említ, meg egy kutyát, amivel épp az imént küzdött meg eredményesen, hogy megvédje a hátizsákját, amit a kutya éppen buzgón meg akart jelölni. Hamarosan be is érem az „öt páncélost, meg a kutyát”, a kutya futna velem tovább, de lebeszélik róla. Késõbb még részese leszek a hereg-réti kutyaismerkedési délelõttnek, miközben egy embernyi lekváros deszkát tüntetek el magamban.
A rövid pihenõ után továbbszaladok, hogy újabb kalandok elé nézzek a fõúton. Egy kanyar után komoly útépítési munkálatok kellõs közepére csöppenek, forgalomirányítással megspékelve. A forgalomirányító kétségbeesett pillantására jegyzem meg, na már csak én hiányoztam ide, de egy motoros csapattal együtt lavírozva átjutok! Késõbb még szembe jön „Józsi az úthengerrel”, akit balról ügyesen kicselezek, nehogy a palacsintavar.hu honlapján, mint különlegességet kínáljanak fel. Tamás-kútja után megint rákezd rendesen, meg már villámlik is, de ennyi, az én kedvemet, ma nem lehet elrontani.
Pazsag után a sárgán rohanok lefelé. Közben ideköltözött a Sárga-folyó (Huanghe) vagy egy sárga folyócska a szekérútra, a sáros víz ömlik lefelé. A Katalin-völgyben viszont meglepõ, nem folyik semmi. Kétszer jártam már itt, de most egy kis ösvény által megvezetve kitérek a völgybõl. Valahogy furcsa elõször, de egy magasleshez érve, látva a szétszórt kukoricát, már megértem, hogy vártak rám (wattkan). Elõször látok életemben olyan magaslest, amin felül egy kis zárható szobácska van, több funkciós, pl tigrisek, oroszlánok ellen is véd. Annak ellenére, hogy tudom, biztosan rossz helyen járok, még továbbmegyek, ha eltévedés, hát legyen kövér, de végül, mondom magamnak, ne hülyéskedj már tovább és visszafordulok, a sárga sávra. Répáshuta elõtt üt el majdnem a gyorsvonat. Elõször tényleg megijedek, hallva a hirtelen csörtetést hátulról, ugyanis a napokban közelrõl szaladtam bele, a környékünkön kocogva egy vaddisznócsapatba, vadmalacostúl. Egy pillanatig azon tanakodtam, vajon igaz e az, hogy az állatok félnek az embertõl, vagy minden embertõl félnek. Féltek. Komótosan befutottak a sûrûbe, én meg biztonság kedvéért a közeli dombra fel, ahol két magányos fát láttam. Visszatérve a csörtetésre, egy túratárs volt végre. Az örömöm alábbhagyott, amikor egy rövid köszönöm után (hogy félreálltam), úgy elszáguldott, hogy bottal üthettem a nyomát. Késõbb még találkoztunk. Akkor derült ki, hogy a Kaptárkõ50-en is õ volt az egyetlen, aki az egész túra során megelõzött. Ezzel szinte, mint egy hagyományt teremtettünk. „Geribá” volt (túrabeszámolója már olvasható a honlapon) aki kolerikus személyiségével, az életem következõ rövid szakaszának meghatározó elemévé vált. Olyan sportoló, amilyen talán fiatalon én is szerettem volna lenni, ha akkor egyáltalán sportoló szerettem volna lenni. A répáshutai ellenõrzõpontra érve, kérdem a pontõrt, hogy látta e, mert furcsa, hogy olyan hirtelen eltûnt. Nem látta. Miközben vásárolgattam, megérkezett, úgy gondolta elõbb tart egy kis szabadedzést, s kifutott a faluból a meredeken, a pontot kihagyva. A többit lsd. az Õ beszámolójából (élvezetes!). Én elõbb indulok el, a jégkrémemet eszegetve (isteni volt!!!!). Utolér, s elfut mellettem felfelé. Kicsit kajánkodok vele. Amikor nem néz hátra, kicsit begyorsítom a lépteimet, csak úgy gyalogosan, tartva a futó tempót, sõt még fogy is távolság, de amikor valamiért visszanéz, úgy teszek, mintha komótosan sétálgatnék, a jégkrémemet nyalogatva. Hamar rájön a turpisságra, s egy kicsit szóba is elegyedünk. Idõnként az események által összesodorva még találkozunk, utoljára Bükkszentkereszten válunk el, ahol alkoholmentes sörrel doppingolja magát.
A Répáshuta-Hollóstetõ szakaszon a sárga többször kivált az országútra, a visszautat, pedig nem könnyû mindig meglelni, vagy kivárni. Véleményem szerint, ez a nyomvonal még akkor lett kialakítva, amikor még nem volt ekkora jármûforgalom. Itt lenne az ideje, hogy végleg visszatessékeljék a turistajelzést oda, ahová való, mert ez így életveszélyes. Az út felújítása után a jármûforgalom élénkülésére is lehet számítani. Egy forgalmas turistajelzés, nem a forgalmas országútra való, szerintem, annál is inkább, mert bent simán el lehetne vezetni végig. Nem fordulhatna elõ, hogy sokan önszántukon kívül ragadnának hosszabb idõre az országúton. Na de borsó szezon van ugyan, mégsem hányom tovább. Még egy szimpatikus gyalogossal sodródom össze, akivel együtt nézzük meg „A 6-os pont rejtélye” avagy „A Szarvas-kút fantomjai” címû új magyar thrillert. Sem pontõrt, sem pontot, sem üzenetet nem találunk a remélt helyszínen (NO a köbön). Végül „A Sárga kereszten indul útjára a gyönyör” amikor megleljük végre a bolyát. Késõbb találkozom Geribával az országúton, aki visszafelé fut. Megmentem az újabb „idegrohamtól”, és néhány száguldozó autótól, így minden jóra fordul. Amikor visszaindul a 6. pont felé rászólok, hogy NO, s mi félszavakból is értjük egymást.
A sárgán rengeteg szebbnél-szebb erdei növényt fedezek fel, a fajoknak is se szeri se száma. Erdei tisztesfû, piros madársisak és sok még számtalan számomra meghatározatlan faj mellett, sokszor megállok néhány perces megfigyelést tartani. Most elõször sajnálom a teljesítménytúráim történetében, hogy nem fényképezõgépes turistaként járok itt, mert rengeteg szépséget el kell engedni. De sebaj, majd kijövök. Júniusban virágzik a legtöbb növény, szinte naponta robbannak ki az újabb és újabb fajok, érdemes még egy kis kirándulást tenni. A teljesítménytúrával sajnos nem összeegyeztethetõ az ilyesmi. Az elején próbáltam, de akkor egyiket sem lehet rendesen élvezni, és soha nem érnék be.
Bükkszentkereszt után végleg átcsapok térdkímélõ üzemmódba, és már csak sétálgatok a célig, így sem elõz meg senki. Egyébként is élvezem a hirtelen jött jó idõt, amiben végig bíztam. Nagy tanulság, hogy nem érdemes a meteorológia jelentések miatt otthon maradni, mert soha nem tudja meg az ember, hogy mit veszít el. Ha kockáztat, nyerhet. Nyáron az esõ sem gond, legfeljebb a villámlástól félek. De hát az élet csupa kockázat, nem. Ilyen alapon ki se dugjuk az orrunkat a lakásunk ajtaján. (Ja errõl jut eszembe: a legtöbb baleset az otthonában éri az embereket!!)
Amíg így gondolkodom, már jelzést sem látok. Látok viszont egy nagy kutyát, ami valahogy „nem szokott” itt lenni, tehát a tanyát tuti rossz oldalról kerülöm meg. Nem érdekes, végre hasznát vehetem születési rendellenességgel bíró GPS-emnek, ami csak felhõs idõben és az erdõben nem mûködik, ez idáig a zsákomban utazott. Látom, hogy mindjárt becsatlakozik a piros-sárga. A zöldön eminensként végigmegyek a szerpentin minden ágán, vajon mindenki ezt teszi? Mivel senki nincs a környékemen, ezt homály fedi. Azt latolgatom vajon melyik ponton is történt a „végzetes” balesetem. Végül kiérek az erdõbõl. Lélegzetelállító látvány fogad. A június délutáni, nyári napsütésben tündökölnek a lillafüredi fehér sziklák. Vajon melyiken üldögélt József Attila,amikor a híres kezdõsorokat írta? Talán az 587m magas Fehérkõ lehetett. Legközelebb teszek egy kitérõt a zöld háromszögön, és megnézem. De visszatérve a látványra: egész évben ilyenkor a legszebb a beérkezõ napfény színösszetétele. A szûk völgyet határoló meredek hegyoldalra felkúszó erdõket megvilágítva, soha ennyiféle gyönyörû zöldet nem lehet látni egyszerre, az árnyalatok száma végtelen. Csak ámulok. Ez ugyanaz a nap. A Tar-kõ bizarr hangulata után ez az igézõ látvány, mintha nem is egy bolygón járnék. A Szûz Mária szobrot megszemlélve, amit a pestisjárvány áldozatainak emlékére állítottak, egy kis alagúton áthaladva, végre leérek a „tengerszintre”. Lassan indul az idegenforgalom, elõttem angolul beszélõket próbálok „legázolni”, hogy lejuthassak végre a lépcsõn.
9.05 perc után érkezem vissza a kisvasút állomásra. A célban tárt karokkal, mosolyogva fogadnak, ami egy ilyen hosszú utazás után fölöttébb jól esik, mint ahogy az õszinte szívvel adott zsíros kenyér is, ami az egész túra során sanyargatott zsírsejtjeimnek hoz végre kielégülést.
Köszönök mindent a rendezõségnek, a pontõröknek. Szeretem az ilyen õszinte hangulatú, családias rendezvényeket. Továbbá köszönöm ezt a napot minden túratársamnak is, akikkel út közben egy rövid idõre együtt haladhattam, vagy útbaigazítást kaptam tõlük, vagy akik csak egy kedves mosollyal, vagy köszönéssel illettek, ha elhaladtam mellettük. Õk is hozzájárultak a jó hangulatomhoz. S üzenem „geriba”-nak, ha olvassa, hogy dehogy haragszom, sõt megtiszteltetésnek veszem, hogy, ha egy rövid idõre is de „leragadt” hozzám „földönfutóhoz”, s ha ilyen különös körülmények között is, de végre megismerkedhettünk.

A mai nap nagy tanulsága számomra viszont az idõjárás. Ezentúl nyáron, a fenyegetõ zivatarok ellenére is, könnyebben vágok bele szabadtéri programokba, legfeljebb nem a legjobb öltönyömben megyek.
Az autóm felé haladva büfék sora elõtt haladok el. Így kiszáradva, kiéhezve, bár a zsíros kenyér zamata még „itt leng” a számban, nagy csábítást jelent a sokféle pecsenye, lángos, sült húsok, halak illata, látványa. De ma már eljutottam oda, hogy tudok disztingválni. Tudom minek, mikor jött el az ideje, s a kalória ágyúk és bombák záporozó tüze folyamatosan mellé talál. A túrák után megfelelõ idõ elteltével, amikor a zsíros kenyerek kiürültek, jön az én igazi szenvedélyem: gyümölcsökkel eszem és hidratálom vissza magam, legalább 5-6 félét fogyasztva, ha tehetem. Ez az én „alkoholizmusom”, igazi jutalom a testemnek, a megpróbáltatásokért. Egyéb ételeket csak késõbb fogyasztok, ha ez a hidratálás megtörtént.

Kellemeset autózok a gyönyörû júniusi nyárban, egy Mozart vonósnégyest hallgatva a Bartók rádióban, ami teljesen elsimítja az idegszálaimat, valahogy összeráz belülrõl, majd végre hazatérek szeretett otthonomba.

„Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendõ, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.”
(József Attila: Óda (részlet))





 
 
KaptárkövekTúra éve: 20092009.06.21 18:59:27
Kaptárkövek 50

(Szomolya község: a település neve feltehetõleg a környéken található sombokrokból származik, eredetileg Somalja).

Ha valamilyen „isteni csoda” folytán rajtam kívül is elolvassa valaki ezt a túrabeszámolót, kérem bocsásson meg a helyenként igencsak személyes hangvételért. Több meghatározó gyermekkori élményem fûzõdik ugyanis ehhez a túraútvonalhoz. Bizonyos dolgok talán már nem is idetartoznának, de sajnos képtelen vagyok (vagy nem is akarok) kilépni önmagamból…

Könnyû helyzetben vagyok, mert lakásomtól csupán 10 perc könnyû sétára esik a rajt, amit várakozó hangulatban teszek meg. Kisvártatva azonban Eger fõutcája helyett már valahol az egri borvidék szõlõtõkéi között sétálgatok, népes társaságban. Leelõzgetek mindenkit, végül egy jó ütemben haladó gyalogos csapatot érek be. Örömmel veszem észre, hogy két régi túratársam is közöttük van, akikhez egy-egy nagyon emlékezetes túrám fûzõdik. A 2007-es Budai tájakon50 és az Egercsillaga50. Életem elsõ túraidénye volt, talán azért hagyott bennem annyira mély nyomot. Melléjük érve be is köszönök vagy kétszer, de valahogy bármit csinálok, nem akarnak észrevenni, annyira el vannak foglalva egymással. (Hozzátartozik az igazsághoz, ha szemellenzõs sapkámban a tükörbe nézek, én sem ismerek magamra.) „Amelyik szekér nem ismer fel, attól el kell futni”, hangzik az új közmondás, és elfutok. Késõbb az egyikükkel a szomolyai kaptárköveknél újra összesodródva, tisztázzuk a dolgot, s egy darabig együtt haladunk újra, mint a „régi szép idõkben”.
De semmi baj, rövidesen a Vidróczki61-en „szerzett” új ismerõsömmel akadok össze, akivel jó hangulatban haladunk együtt Szomolyáig. Mivel Õ gyalogosként „tengeti”, most együtt tengek vele, nagyon jó ütemben, s még jobb hangulatban. Az idõjárás kiváló, bár a Leány-tónál (száraz tónak, száraz partján), szinte leterít az érkezõ front elsõ szélrohama. Közben folyamatosan társalgunk, idõnként némi figyelmet szentelve annak is, hogy a helyes úton járunk e, az ösvényen és az életünkben egyaránt. Egy szarvasbogarat evakuálok az útról a bokrok közé, ma túl nagy itt a turistaforgalom. A kõzetbe vésett szekér mélyúton haladva tépelõdünk, vajon melyik korszakban vájhatták ki a sziklákat. Az Ókort csipõbõl elvetve eljutunk a XVIII.sz-ig. Szomolya (mint olvasom az itthon a célban kapott tájékoztató füzetbõl) az egri káptalané volt. Az Újkorban végzett templomépítkezések során rengeteg faragott kõre volt szükség, amelynek egy részét a szomolyai kõfaragó mesterektõl rendelték meg. Célszerûnek tûnt a súlyos köveket a legrövidebb úton Egerbe szállítani, hangzik az én teóriám a Via ad Szomolyáról.
Ez az út egyébként két további dologról nevezetes. Mivel mindkét szülõm Szomolyáról származik, gyermekkorukban Õk is ezen az útvonalon jártak be rendszeresen Egerbe, nem ritkán egy „hátyi” cseresznyét, vagy termést cipelve a hátukon, már 10-12 évesen is. Éjféltájt indultak, hogy kora hajnalra az egri piacra jussanak. Javaslom a Kaptárkõ Egyesületnek a nosztalgia Hátyi14 éjszakai teljesítménytúra megszervezését. Nem lenne rossz felkészülés a Himalájára (ha valaki mondjuk odakészül) több tíz kiló terménnyel a hátunkon kocogni, kérdés, hogy tolonganának e a jelentkezõk.
Két nevezetességet ígértem, de ez még csak az egyik volt. A másik, hogy életem elsõ teljesítménytúráját, úgy 11 éves korom táján, szintén ezen az útvonalon tettem meg, Egerbõl Szomolyára kutyagolva át szüleimmel (persze hátyi nélkül). Kevés dolgot élveztem úgy gyerekkoromban, mint ezt. Sajnos többé nem ismétlõdött meg, de így is életem egyik meghatározó élményévé vált. Nem teljesen ezen az útvonalon mentünk, már nem emlékszem pontosan merre, de a Király-kutat biztosan érintettük. Az ott eltöltött meghitt pihenõrõl még fénykép is készült, amit több évtizede nem láttam, de itt az idõ végre, hogy kiássam a családi archívumból.
Jó társaságban szinte pillanatnak tûnik, mire egy legyezõfüvektõl „legyezett” védett sztyepprétet megkerülve, a Kaptárkõ-völgy bejáratához érkezünk. Errõl nincs mit mondanom. Látni kell, bejárni kell, ismerni kell, élvezni kell! Újabb családi vonatkozás: édesapámék rendszeresen kirándultak a Kaptárkövekhez az iskolával, a völgyben húzódó tisztáson töltöttek el szép napokat. A tanárok viszont semmit nem mondtak akkor (1930-as évek) a Kaptárkövekrõl a tanulóknak (bár a szakemberek csak 1933-ban kezdték meg a kutatásukat). Egyszerûen megszokták, hogy ott vannak. Azért Õk is érezték, hogy ez valami, különben nem kirándultak volna rendszeresen oda. Anyáméknak, pedig a Kaptárkövek hegyén, a Vénhegyen volt szõlõjük és gyümölcsösük, Õ pedig ezért járt rendszeresen oda.

(Megjegyzés: én mindenkit jóindulatúan figyelmeztettem a bevezetõben!!!!)

A Kaptárköveknél akadok össze a fentebb említett egyik túratárssal, H.E-vel, akivel a 2007-es Eger Csillaga50-en, a teljesítménytúráimon produkált legjobb futóeredményemet értem el, amit azóta sem sikerült túlszárnyalnom. N.A-val húztak át a hegyeken, õt is mindenki ismeri szerintem. Most is láttam egy pillanatra, pont a mi utcánkban parkolt le reggel Egerben. Vártam, hogy utolér a túra során, ahogy szinte mindig történni szokott, de most talán inkább társaságban sétálgatott egy kicsit. Szóval újra a szekér után futok, s végre rádöbben H.E ki vagyok, s meglepõ, hogy arra is emlékszik, hogy én már 2 hetes csecsemõ voltam, amikor Õ megszületett 1958 egy szépi nyári napján. Bár azért duzzog egy kicsit, hogy a francba kellene neki emlékezni a több ezer túratársból mindenkire. Így megtörtént az egymásra találás végre, s futunk le a Vénhegyrõl közösen, érkezünk be a faluba, ahol már a helyi kocsma frissen gyártott késztermékei dülöngélnek az utcán.

Szomolyán újabb emlékrohamok törnek rám, így mindenkit kérek, ha lehet egy bekezdésnyi idõre, inkább kapcsoljon át egy másik csatornára. Beérünk a központba, ahol 10 éves koromban, 1968 táján, a I.vh-s emlékmû mellett latolgattam a helyzetemet, miután egy atyai dorgálás után úgy határoztam, hogy világgá megyek. A nagyszüleim házától (amirõl még mesélek!!) megtett 500 méter után, tanácstalanná váltam, úgy, pontosan, mint az egyik túratársam, mert az út elágazott, s nem tudtam eldönteni,merre induljak,merre van a „világ”. A pillanatnyi bizonytalankodást arra használtam ki, hogy felmérjem az anyagi helyzetemet. 2ft 80 fillér volt az összvagyonom. Egy kifli ára 40ft volt, egy zacskó cukorka 2ft. Vehettem rajta 1 zacskó cukrot és 2 kiflit, vagy 7db kiflit. Éppen azon tûnõdtem, melyik verzióval maradhatok tovább életben, amikor utolértek megrémült szüleim. Nem volt nehéz meggyõzniük, hogy térjek haza, mert idõközben rájöttem, hogy ez a világgá menés, felettébb bizonytalan vállalkozás. Azóta sem próbáltam meg újra. Mondtam, hogy visszatérek a nagyszüleim házára. A túra után olvastam a tájékoztató füzetben, hogy a két világháború között 172 lakott pincelakást tartottak számon Szomolyán (ma már védendõnek nyilvánították õket), amit a könnyen faragható vulkáni eredetû tufakõzetbe vájtak, s ahol általában a szegényebb emberek éltek. Az egyik ilyen pincelakás, amit inkább barlanglakásnak mondanék, mert nem a föld alatt van, hanem a hegy oldalába véstek, az apai nagyszüleimé volt, ahol 11-ed magával apám is felnõtt. Nagyapám,mint amolyan helység kalapácsa, kovácsként és mindenesként kereste a kenyérre valót. Mindent megjavított, lábast, szekeret, biciklit, motort, lovat patkolt, s amit csak kellett. Volt is ügyfele elég sok, viszont aki fizetni tudott volna annál kevesebb. A szegény emberektõl nem is igen fogadott el semmit, úgy vittek néha, egy kis babot, vagy más terményt ahogy került. Ebbõl nem nagyon tellett új házra. De végül tisztességben felnevelte mind a 12 gyereket, akik közül sokan értelmiségi pályán, sokszor magasabb vezetõi állásba is kerültek. Pedig nehéz volt az élet akkoriban, a 30-as években a gazdasági válság, akár csak most („de ja vu”), még tetézte a nehézségeket. Cipõre sem nagyon tellett. Nyáron nem volt gond, de télen, meséli apám, már jó korán felkelt, mert aki szemfülesebb volt, annak jutott cipõ, s így eltudott menni az iskolába. Nem tudom „a mai fiatalság”, vajon harcolna e a cipõkért, hogy iskolába mehessen? Gyanús. Kisgyermekkoromban, ha ellátogattunk a nagyszüleimhez, kifogyhatatlan játékforrást jelentettek az ismeretlen eredetû és rendeltetésû fémtárgyak, amik százával hevertek mindenfelé az udvaron és a mûhelyben, sokukat forgatni is lehetett, vagy összeilleszteni, folyamatosan bizsergetve gyermeki fantáziámat. Felnõttkoromban, amikor hosszú idõ után újra ellátogattam erre a helyre, az akkor hatalmasnak tûnõ udvar, most meglepõen kicsinek látszott, bár a hangulata valahogy mégis megmaradt. (S az egyéb történeteknek se szeri se száma!!! Világháborús is akad egy jó néhány!! De most megkegyelmezek..........)

Anyai nagyapámtól örököltünk két kisebb gyümölcsöst és szõlõt(szüleim elidõsödtek és már eladták), ahol a finom világhírû szomolyai rövidszárú cseresznye termett (,manapság még Brazíliába is szállítják!!!!) , az egyikben pedig 7 szilvafa is állt („bógyi szilva”), úgyhogy „7 szilvafások” is voltunk. Érdekesség, bárhol próbálják is telepíteni a szomolyai cseresznyét, ezt az ízt, zamatot, csak az eredeti termõhelyén produkálja. A talaj, a dombok, a napsütés, a mikroklíma, a pontosan az alföld és hegyvidék határán fekvés, mind-mind hozzájárulnak a máshol megismételhetetlen minõséghez. Ezt csak azért említettem meg, mert a múlt héten volt Szomolyán a Cseresznyefesztivál ( a fesztiválok korszakát éljük!!!), ami viszonylag komoly rendezvénnyé nõtte ki magát, tartalmas programokkal.
Közben elhaladunk a temetõ mellett, ahol sok más rokonom mellett a nagyszüleim is fekszenek. Béke poraikra! A társam közben folyamatosan kontaktust teremt a „bennszülöttekkel”, akik kellemes stílusa miatt, ezt nem veszik rossz néven, s lelkesen reagálnak. Az egyikük meg is kérdezi: mi vagyunk a „kaptárkövesek”? Jó érzés, hogy tudnak rólunk. Utolérünk egy másik csapatot, attól kezdve egy kedves túratársammal haladok Bogácsig, aki a teljesítménytúrázás egyik „doayenje” (örömmel láttam, hogy egyébként sok „ÁSZ” „ráugrott” erre a túrára). Fõ téma az energiafokozók. Õ a Cola-ra és/vagy a folyékony kenyérre esküszik. Nekem néha lecsúszik egy-egy energiaital, de megvagyok nélküle is. Most olvastam a creatin és a ribose hatásáról, természetes anyagok, mindkettõnek az ATP elõállításában ill. regenerálásában van szerepe. Talán ezeket egyszer kipróbálom. Persze vagyonokat nem fogok ilyen „lomokra” költeni, csak kíváncsi vagyok.
Bogácson aztán begyújtom végre a motorokat, leválok a gyalogosokról, akik „érzékeny búcsút” intenek nekem, hogy megkezdjem kissé magányosnak tûnõ, de nagyon élvezetes maradék 30km-em ledarálását. Nem terhelnek tovább az emlékek, csak az erdõ marad nekem és a futás, amit igazából nagyon szeretek. Az elfogyasztott hagymászsíros kenyér idõnként Ciolkovszkijt juttatja eszembe. Bogács után a szép kilátás és az ismétlõdõ szélrohamok határozzák meg a hangulatomat. Sok esemény nem történik, csak egy jól fejlett zsályabokor csalogat le a turistaútról, hogy jobban megfigyeljem. Rövid idõn belül beveszem Cserpéváralját, ahol ásványvizet vásárolok az ABC-ben, gondolva azt, hogy Egerig ez az utolsó könnyû, bõséges víznyerési lehetõség, ami nagyjából igaz is. Egy ilyen túrán mindenkinek a saját felelõssége a saját hidratációját megtervezni. Nem szabad csupán a rendezõségre hagyatkozni. Ki kell használni minden adódó lehetõséget, és én éltem vele. A nagy szél azonban jobban kiszárítja az embert, s az utolsó 10km-re valahogy mégis kifogyott a vizem, de nem volt vészes, a tapasztalatom szerint simán kibírok étlen-szomjan akár 30km-t is, de azért ha lehet nem kísérletezem. A vár kaptatóján lehúzok még 2 fiatal túratársat, akik a vásárlás alatt hoztak be, majd végleg egyedül maradok. Ezt követõen a Kövesdi kilátónál száguld át rajtam még egy futó („geribá+sió”?) gyorsvonati sebességgel, az Egedig egy „vicinálisnyi” idõt adva nekem, mert ott éppen akkor találkozunk újra, amikor visszaérkezik a keresztezõdésbe.
Na de visszatérve Cserépváraljára, elindulok a piroson lefelé. 2 évvel ezelõtt a Less Nándoron valahol itt hagytam el a lépésszámlálómat. Ösztönösen lenézek a földre, Nagy Shaw lenne ha megtalálnám! A Felsõszoros szurdokvölgy bejáratánál átkelek a „felemáskorláton”, az egyik kidõlt fát alulról, a másikat felülrõl hágom meg. A Szurdokvölgy fölött oldalazva haladó turistaúton idõnként lepillantok a félelmetesen tátongó mélységre. Majd leérkezek a völgybe, ahol helyenként több tonnás kõtömbök állnak az utamban. Felnézek, vajon onnan szoktak ezek idõnként leesni? Balra felnézve pedig egy álló Húsvét-szigeti szobrot pillantok meg, tökéletesen megvan minden rajta, még szájra, szemre is tellett, végre megtudhatjuk hová is távoztak oly hirtelen a szigetlakók.
A Dobi-réten kissé magamra hagynak a szervezõk a „kis ösvény” keresésében, amit végül is egy szekérút formájában találok meg, már-már felkészülve rá, hogy végigmegyek a piroson, ami szintén nem lett volna egy szörnyû tragédia. Beérve az erdõbe újra feltámad a szél, kezdi a fákat gyújtóssá aprítani. Kissé idegesen nézek az idõnként lehulló gallyakra. (Egyszer a Pilisben „túráztomban” történt ugyanis, hogy egy pillanatra valamiért megálltam, talán hogy térképet nézzek, s elõttem hullott le az útra egy mázsás gally a szélviharban. Kétségtelen, hogy ezt nekem szánták, de azóta az is bizonyos, hogy van Õrangyalom!!) Kellemeset kocogok lefelé a sárgán, idõnként azért oda kell figyelni a hogyan-továbbra.
Végre kiérek a bikalegelõre. Szerencsére a „fenevadak” most elrejtõztek valahol, de a friss aknatelepítés nyomait azért látom. A rét közepére érve hallok egy kiáltást a túloldalon lévõ kunyhó felõl. A bikapásztor szól rám, de a távolság miatt nem nagyon értem, mit mond. Elsõ reakcióm, hogy pontõrnek gondolom, s míg kiabálva beszélgetünk, próbálom is rásütni ezt a szerepet, de valahogy nem vállalja, miközben három ideges kutyát tart vissza a lábai között. Végül megértjük egymást, s kiabálom neki, hogy még jönnek utánam egy csomóan. Megelégedetten üvölt vissza, hogy jó, akkor kiengedem a bikákat, majd megnyugtat, hogy nem bántanak. Ez tényleg megnyugtató, de azért csak nem kellene a mezõnyön kísérletezni, de biztosra veszem, hogy csak tréfál. Tovább állok. Hamarosan egy vidám társaság fogad Túrbuckán, s jókedvre derülve rohanok fel a T-n, ahol a beígért szalagok helyett, csak nagy szemû, zamatos szamócát találok. Nem tehetek mást, kicsapom a bikát egy kicsit legelni.
A Hór-völgyben végszóra elolvasom melyik úton kell felmenni a várba, s örömmel tapasztalom, hogy nem a régin, ott a turistaforgalom TILOS!! Nem bánom, bevallom, szépség ide-oda, soha nem tartozott a kedvenc útvonalaim közé. A makadám úton kocogva, a gödröket nézve, jobb híján a világegyetem keletkezésérõl elmélkedem. Jó modell arra, hogy az õsanyagból, kisebb egyenetlenségek hatására, így alakulnak ki csomósódások, mint ahogy elõször a víz megkeresi a talaj legkisebb egyenetlenségeit, s abba belefagyva, egyre, mélyebb és mélyebb gödröket váj, kialakulnak az elsõ protogalaxisok, és végül a csillagok, … vagy valami ilyesmi.
Aztán megkezdem a kapaszkodást. A lábam ugyan némi kívánnivalót hagy maga után, de az emelkedõket, bár jól megdolgoztatnak, azért szeretem. Közben arra gondolok, amikor pár éves gyermekeimet terelgettem itt anno fölfelé, s rájövök, miért is utálták meg egy életre a kirándulást. Egy kõhöz érek amin egy szám áll: 1937. Azon tépelõdöm, hogy ez a magasságot jelenti e, vagy esetleg egy évszámot. Végül a hegyre felérve a szubjektív tények alapján, az elõbbi mellett döntök, igencsak átrendezve az ország geográfáját. Végül enyém a vár! Betérek az Ódor-csárdába, ahol zsíroskenyeret rendelek, hagymával, italnak málnaszörpöt gondolok. Szerencsére van is minden az étlapon, és a „szervírozás” is tökéletes.
Aztán kellemeset kocogok lefelé a Völgyfõ-házig. A csalánt már szerencsére letaposta a két elõttem futó, nekem csak a „füle” jutott. Innen a jól ismert terepet tekintve, már kirándulás ízûvé kezd válni a dolog. (Bár akárhogy számoltam a túra végén, a lépészámlálómat, a GPS-emet, és a lábamat tekintve a táv szerintem hosszabb lehetett egy ötössel, a máskor eléggé használható terveim dugába dõltek. Na de tök mindegy!)
Gyönyörû virágoskert vesz körül mindenütt, az erdõ kertésze erdei margarétákat hintett el szanaszét, még az aljnövényzetben is fehérlenek
Kölyök róka szalad át elõttem az úton. Nyár elején gyakran látni õket, amikor a kotorék közelében napközben is játszanak. Egyszer alkalmam volt hosszasabban megfigyelni egy réten játszadozó kölyök rókát. A távolból, a mozdulatai miatt elõször macskának véltem. A róka kölyök a macskához nagyon hasonló mozdulatokkal, ugra-bugrálással készül az életre, ami nem csoda, hiszen mindkettõjük fõ tápláléka az egér.
A Kövesdi-kilátónál betájolom a térképemet (a lelkes pontõr segítségével, aki elõbb szabódik, hogy csak beugró, errõl eszembe jut, Ez melyik, a Nap vagy a Hold…. kezdetû vicc és egy TV-sorozat, amit szeretek, de idõnként kiakaszt) majd közösen elnevezzük az alattunk húzódó házcsoportokat, hasonló szellemes neveket találva ki, mint pl. Bükkzsérc, Noszvaj, Bogács stb. Maguk a „látókövek” hemzsegnek a turistáktól, de a pontõrök 100% biztonsággal választják ki az érkezõ mezõnyjátékosokat, mi ugyanis „átszellemült arccal jövünk, nekünk küldetésünk van”, ami megkülönböztet a „civilektõl”.

Várkút már csak nevében az, víz egy „szál se”, csak a „szombati” turisták özöne. Rohanok tovább, nem messze már a vég. A piroson beérem elveszettnek hitt sokszor említett túratársamat, aki alaposan elfutotta magát, vize is elfogyott, inkább csak sétálgat. Bennem még van egy kis szufla, így hát robogok tovább, s az Eged csúcsáig meg sem állok, ahol az ország(?)(világ?) egyik legszebb panorámája fogad. Gyermekkori osztálykirándulások kedvelt helyszíne, ahol végül is örökre megszerettem a természetet. Emlékszem,amikor valahol a 60-as évek vége felé a szobám ablakából néztem a lángoló Egedet, a hatalmas tüzet, azóta a természet visszahódította, bár az arculata egy kicsit megváltozott. Mint Julian Sorel Párizsra, egy pillantást vetek erre az Eger-patak (és/vagy elõdjei) által vájt, mély völgyben fekvõ, a teraszokra is felkúszó, a hegyvidéktõl az alföldig elnyúló gyönyörû, nagy történelmû városra, a háttérben a Mátra sziluettjével, majd lassan kihátrálok a képbõl.

Leszáguldok az Egedrõl, a csormolyákról tárolva el emléket magamnak, majd bolyongok kicsit a szõlõk között, és végre, megérkezem a városba. Az erdei magányból furcsa hirtelen áttérni a nyüzsgõ városi létbe, ahol a vár környékén „dühöng” az idegenforgalom. „Aluljárók fiaként” bukkanok fel, nem kis látványosságot keltve a skatulyából kihúzott szombatdélutáni sétálgatók között. Majd beérek a célegyenesbe és vége.

A célban még némi nehézségünk adódik a suméroktól örökölt 60-as számrendszerrel, mialatt a szintidõmet közös erõvel kiszámoljuk. 9.16 lett. Ebbe persze benne van a 25km séta is.
Majd elhangzik a vesszõparipám: fájlalom, hogy a megyében rendezett teljesítménytúrákról egyetlen napilapunk sportrovatában sem elõtte, sem azt követõen nem jelenik meg egy sor sem. Ennek lehetne népszerûsítõ, mozgósító jellege is, de mindenképpen emelné a rendezvény rangját. A környezetünk mind szélesebb megismerése akár sportrendezvények segítségével is, hozzájárul a védendõ értékek megismeréséhez, társadalmi megbecsülésének emelkedéséhez (ez már egy szónoklatnak sem kutya!!). Aki ebben a legkevesebbet is teszi, az nagyon sokat tesz. Emlékezzünk csak arra, amit a szomolyai kaptárköveknél az információs táblán lehetett olvasni: az 50-es években elkezdték a kaptárköveket lebányászni, s csak a sajtóban megjelent felháborodott hangú cikkek nyomán hagytak fel vele. A bürökratikus döntés fölött gyõzött a közvélemény józansága!!!

Miközben Eger fõutcáján haladva a világ legfinomabb fagyiját nyalom el (2 csoki között egy eper), végiggondolom a napomat. Pár percre leülök egy kis téren, telefonálni szeretnék. Mellettem egy hajléktalan fekszik egy padon, torzonborz külsõvel, neki ez az otthona. Talán az egész élet pusztán illúzió, gondolom, vagy ki tudja, mi a valóság és mi az illúzió benne. Az élmények még nem tisztultak le teljesen bennem, de tudom, hogy ma megint nagyszerû napom volt. Nézem a hajléktalant és boldog vagyok, s láthatólag Õ is az. Miközben a lábam elfáradt ugyan, frissnek érzem magam, és a lelkem megpihent.



2009.06.21 Pétervására
 
 
VidróczkiTúra éve: 20092009.05.17 16:24:33

Vidróczki 61 2009.05.16


A Vidróczki túrázója,


Csetlik-botlik a Mátrába’,


Csetlik-botlik a Mátrába’,


Mert a jelzést nem találja.


 


Megyen a srác, megyen a srác,


Környös-körül át a susnyán,


Ugyan hol jut ki belõle,


Kerek erdõ közepébe. (Népköltés)


 


A betyár mindenit kedves rendezõség! Ez aztán betyáros volt… A Szoros-patak völgyében futok lefelé. Kellemes a reggel. Egy kis zápor tisztítja a levegõt, jól érzem magam. Néhány perccel ezelõtt, 7 órakor rajtoltam a DÁTÉ panzióból. A kapuban még néhány utolsó utáni útbaigazítást kaptam a lelkiismeretes fõszervezõtõl, majd elkezdtem a 61km-es utazásomat egy földi paradicsomban, amit Mátrának neveznek… Nem egy tömegtúra, az elején szinte alig találkozom valakivel. Azért pont annyian vagyunk amennyien kell, hogy legyünk. A sárgán néha egy kicsit elbizonytalanodom, de egy mögöttem haladó túratárs idõnként helyrebillent. Ekkor határozom el, hogy nemcsak a jelzésekre hagyatkozom, hanem elõveszem a Mátra térképet, s folyamatosan követem, hol is járok. Ezt a túra során végig így csináltam, s nem voltak többé tájékozódási gondjaim, akkor sem, ha egy idõre néha elveszítettem szem elõl a turistajelzést. Az elején azért még voltak gyermekbetegségeim. A Három-csernél (remek darabok) mindenáron a jobb oldali földúton szeretnék elfutni, de szerencsére utolér a már említett túratárs, és áttessékel a helyes útra. Arra gondolok, ha egyszer majd az Úr ítélõszéke elõtt állok, ahol az evilági bûneimrõl kell számot adnom, vajon hogy tudom megmagyarázni, hogy a térkép szerint egyértelmûen az utat átmetszve enyhén balra kell tartani, én pedig azért sem metszettem át az utat, s mindenáron jobbra akartam tartani. Jó esetben is purgatórium lesz a vége, ha így folytatom, tehát jó lesz odafigyelni. Így aztán „térképforgató magyarként” haladok tovább. Valahonnan jobbról bevág mögém egy „nordicos” túratárs, hogy honnan jött ki tudja, de jön keményen, hallom a botok csattanását, ahogy egyenletes idõközönként az avarba fúródnak. A sárga itt meredeken emelkedik. Kicsit megnyújtom a lépteimet, s egy idõ után a doppler effektus segítségével nyugtázhatom, hogy a hangok kezdenek kissé távolodni, végül teljesen elenyésznek. A napunk már egészen felkelt, s bevilágítja az erdõ talaját. 584 millió tonna hidrogént „éget” el másodpercenként, csak hogy mi kellemesen érezzük magunkat a teljesítménytúrán. Nem kell megijedni, van még egy pár milliárd évre való fûtõanyaga a „pincéjében”, egy darabig még nyugodtan túrázhatunk. A Vörös-kõ-kilátónál akadok össze végre megint egy rövidebb távos túratárssal, akivel a túra során a sajátos nyomvonalak miatt még többször találkozunk. Egy nylon-szatyorral a kezében túrázik, kicsit mulatságos jelenség. A túra vége felé a piroson kérdezem meg tõle, amikor végleg elmellõzöm, bevásároltál. Veszi a lapot, nem sértõdik meg, csak az övtáskáját felejtette otthon. Gyõzedelmesen bevonulok, s elfoglalom Mátraszentlászlót. Hadisarcként egy lekváros kenyérrel, és egy pohár almalével is beérem, majd rohanok fel a meredek úton, újabb hódítások felé törve. A sárga-kék kereszt elágazónál gyönyörû virágoskertbe csöppenek. Lila virágú erdei holdviolák virítanak mindenfelé, amelyekbõl késõbb a Galya-vár után ha lehet még többet látok, a ritkás erdõben tömegével nyílnak. Impozáns növény, még a levelei is nagyok szépek. Dicséret a gondos kertésznek, s mivel évelõ növények, remélem jövõre is gyönyörködhetünk benne (Kerti növényként is ültetik, azért tûnt ismerõsnek. Meghatározás és info, a túra után, a Közép-Európa vadvirágai kis könyvecskébõl.) Követem Smiró Ferit (a térkép szerint a Smiró Feri útján járunk). Na, õ is tudta merre kell menni, mert ilyen mesebeli bükköst, nem sokat látni, annyi szent. Hát még az akusztika. Mindenfelé madarak énekelnek, az egész erdõt egyenletesen betölti a hangzás, mintha csak egy megrendezett, színvonalas koncerten lennék, a legmodernebb dolby surround effecteket hallom, a kis mûvészek szinte a fülembe énekelnek, nyúzott, rendezetlen idegszálaim, pedig hirtelen kisimulnak. Lentebb két futó rohan el mellettem, a szokásos üldözõ boly, számtalan túrán találkoztunk már. A dicséretemet szerényen nyugtázzák. Egy darabig követem õket, de a Galya-várra való kapaszkodás közben megugranak. Keményen hajtok én is, a testemben szétáradó „lekvármolekulák” pedig simán felhúznak a hegyre. Mátraszentimre felé már gyakrabban találkozok túrázókkal, egy némelyikükkel össze is sodródunk, s beszédbe elegyedünk. Egy páros, akik egy darabig „üldöznek” a Galya-vár után, most a zöldön lefelé haladva szembejön. Egy kis privát kirándulást tettek a parkban. Az ellenõrzõ ponton átmegyek Láng Vincébe (a fiatalok ezt most nem érthetik!!), s közlöm, ha minden jól megy 1 óra múlva itt vagyok. A Bagoly-irtás Fallóskút kör alatt kellemeset kocogok a széles sétautakon. Egy pár fiatalemberrel vetélkedek, de még jól megy a dolog, az „öreg” idõnként megmutatja mit tud. A túra során sokszor elõfordul kisebb vetélkedés a túratársak között. Persze nem szégyen alulmaradni, hiszen azért nem „piskóták” indulnak a 61km-en. Visszafelé haladva a Z négyszögön találkozom egy kedves túratársammal, akivel valahogy 2 éve nem sikerült összeakadni. Õ már lefelé halad, s valahol a Vörös-kõ-bérc felé érem utol majd a piroson. A volt Ötházhután még szlovák szót is hallok az utcán. Két helyi lakos, egy idõs néni és egy fiatalabb hölgy beszélget szlovákul, ami nem meglepõ ugyan, de azért érdekes. Ami Láng Vincének soha, nekem most sikerül, bezárom a kört, a „hadisarc” 2x2 keksz. A zöld négyszögön beérek a Csörgõ-patak völgyébe, ahol már azért kezdünk rendesen gyülekezni. Nem akarom a táj szépségét ecsetelni, de biztos vagyok benne, hogy az ország egyik legszebb részén haladok, ha szabad egyáltalán az ilyesmit viszonyítani, de elfogult vagyok és kész. Feltöltöm palackomat a Vándorforrás tiszta, hûs vizével, ami késõbb majd a Zám-patak völgyében ment meg a szomjan halástól. Lefelé együtt haladok néhány túratárssal. Az egyikük egyedül „csinálta meg” a Bükk 900-as csúcsait. Le a kalappal, erre még nem mertem vállalkozni, pedig a szívem csücske a dolog. Még egy kicsit fejlõdnöm kell. A Turistajelzéstõl a tájékozódásig címû mûsorunkat hallották. Aztán a szokott módon leválok a társaságról, s lekocogok Mátrakeresztesig. Az Óvár vendéglõbe belépve, a pincérnõnek azt mondom, ugyanazt kérem. Megdöbbenve néz rám, lehet, hogy nincs éppen humoros kedvében. A múlt vasárnap ugyanis erre jártam, kértem egy kávét, egy jégkrémet és egy ásványvizet, s most ugyanazt szerettem volna rendelni, s egy kicsit poénkodni. Lehet, hogy nem kellett volna? Egy kicsit testesebb, de nagyon szimpatikus túratárssal váltok egy pár szót, aki éppen a jól megérdemelt hideg sörét húzza le. Mire a barlanghoz ér már ki is izzadja. A Vidróczki-barlang igencsak eldugott helyen van, ha teljesen a közelében vagyunk,még akkor sem látni. Gondolom régen még jobban benõtte a bozót a környéket. De ha rátaláltak volna is valami árulás folytán a helyre, ki merte volna megkockáztatni, hogy a betyár nyomába eredjen, az eredmény mindenképpen sok-sok korai árvaságra jutott zsandárgyerek lett volna, mielõtt kifüstölik. Felfelé haladva a piros kereszten, a legmeredekebb részen találkozom egy nem akármilyen kiránduló csapatattal. Félreállok, így van idõm megfigyelni õket, amíg elvonulnak. Számtalan kisgyerek van velük, igazi 1-2-3 éves pöttömségek, de nem csak velük, de rajtuk is. Van olyan apuka akin elõl-hátul is lóg egy-egy csecsemõ. Kissé horrorisztikus látvány, ahogy lefelé haladnak a nyaktörõ meredeken. Szót váltok velük, s megjegyzem, hogy egyszer pici korukban, én is elvittem a gyermekeimet egy kicsit keményebb kirándulásra (nem hosszúra!). Fogékony korban lévén, egy életre bevésõdött nekik az élmény, s örökre meg is utálták az egészet. Azóta mindkettõbõl „erdõkerülõ” lett. A nyílt részre érve, valóságos kis szikla-gyepes botanikus kertbe érkezem meg (belépõjegy 0 forint). A többi növény közül kimagaslanak a lila virágú macskagyökerek (úgy látszik a lila divatszín növényéknél.) El lehetne itt tölteni egy pár órát. De haladok tovább, pedig nagyon marasztalnak. A bokrok a ruhámba, hátizsákomba, bõrömbe kapaszkodnak, sõt az egyikük egy óvatlan pillanatban, még a sapkámat is elcseni. Valahol a Vöröskõ-bércnél érem utol a már említett túratársamat. Õ képviseli számomra az állandóságot a teljesítménytúrázásban. Az éves országos pontgyûjtõversenyt vagy megnyeri, vagy az elsõ 3 közt van évrõl-évre. A múlt héten az Ökopark 70-en indult. A célba érve az ugyanott meghirdetett éjszakai 15km-es távot is teljesítette, majd kocsiba ülve elhajtott Sárospatakra, s reggel elindult a Zemplén 50-en. Hát nem semmi, az biztos. Fáradhatatlan gyalogosként, de meglepõen nagy sebességgel rója útját. Ha majd egyszer a teljesítménytúrázóknak szobrot állítanak, Õ biztosan megérdemel egyet. De addig is marad kõbe vésve a lelkünkben, azzal a számtalan teljesítménytúrázóval egyetemben, akik hozzácsatlakoztak a túrái során. Õ ugyanis nem csatlakozik senkihez, hanem töretlenül rója útját, bármi is történik. Most hát csatlakozom hozzá, s egy darabig beszélgetünk. Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni az Ökopark 70-re, de továbbképzésem volt, amit sehogy sem tudtam kihagyni. Persze rengeteg érdekes dolgot hallottam ott is, Pl. a dopaminról, ami a központi idegrendszer egyik legfontosabb ingerületátvivõ anyaga. A rendszeresen ismétlõdõ, pozitív élményt kiváltó tevékenységek hatására szabadul fel, s örömérzést vált ki. A kokain is ezt szabadítja fel, de az intenzív sport is, pl. a teljesítménytúrázás (s talán a jó zene is. Most, hogy ezeket a sorokat írom, háttérként az Eurovízós dalfesztivál döntõje megy a TV-ben. A legtöbb dal viszont egyetlen molekula dopamint sem szabadít fel az agyamban, sõt!) Talán ezzel lehet megmagyarázni azt a sportfüggõséget, ami jó néhányunknál fennáll. Más kérdés, hogy a sport bizonyos határok között hasznos, míg a kokain egy idõ után tönkreteszi az embert. Ha nem mehetek terepre, idõnként valóban szabályos elvonási tüneteket észlelek magamon. A kullancsok is szóba kerülnek. Nagy felelõtlenség úgy erõdbe járni, hogy valaki nem oltatja magát!!!!! A kullancscsípés utáni bõrtüneteket pedig nagyon figyelni kell, súlyos betegség lehet a következménye (pl. egy túratársunknak a lábát támadta meg a kikezeletlen Lyme-kór). Na de ezt mindenki tudja, mégsem lehet elég sokszor elmondani. Reggel pl. bementem a sûrûbe, s rövid idõn belül hemzsegtek rajtam a kullancsok. Szerencsére van egy tuti riasztószerem, az Autan, amivel a bõrömet (mindenütt!!) és a ruházatomat is alaposan lefújom. Idáig bejött, Aután-felhõ alatt, még sohasem volt kullancsom. Az oltásom viszont már régen lecsengett. Ez a beszélgetés arra inspirál, hogy újra felépítsem a védettséget, tehát, amint tehetem rohanok a dokihoz. Közben a Zöld sávhoz érünk. Én a kerítés mellett szándékoztam lemenni, de a társam olvasott az itinerben egy jó kis földútról, némi kerülõvel. Én is olvastam róla a kivételesen alapos túraleírásban, de ez volt az a rész, ami már sok volt az én IQ-mnak. Egy idõ után elbizonytalanodom, visszafordulok, de Õ inkább megy tovább. Jobb most egy bozót, mint egy „fullextrás földúton” Gyöngyöspatán kötni ki, onnan már legfeljebb helikopterrel juthatok Szorospatakara, gyalog biztosan nem. Némi csetlés-botlás után meglepõen könnyen leérek az útra. Késõbb még találkozunk az Ágasvárnál, neki is bejött. Jövõre belevágok. A Zám-patak völgyében kilométereken át nem látok senkit. Emberi szót is csak egyszer hallok, a sajátomat, amikor megbotlok egy kövön, de amit mondtam, azt ide nem lehet leírni. A táj csodás, bár a számtalan átkelés a patakon egy kicsit megvisel. Iramot menni reménytelen. Egyszer egy fekete tollú, közepes testû madarat látok a közelben elreppenni, a feje olyan pirosas. Nem vagyok egy ornitológus, de ilyet még soha nem láttam az biztos. Az is lehet, hogy csak a kezdõdõ dehidratáltság játszik velem, és simán csak egy repülõ viziló volt. Javaslom megvizsgálni a Zám-patak völgyének faunáját, szerintem érhetik még meglepetések a kutatókat. Amilyen Istentõl, embertõl távol esõ hely ez, mint a Jurassic Park 2 patakvölgye, akár még a dínók is fennmaradhattak itt. Képzelgéseim közben a vadetetõhöz érek, ahol két nyájból eltévelygett bárányka szegõdik a nyomomba, akik talán már Patáról jöttek visszafelé, úgy elkavartak. Megunva a tétlenséget Nagyparlagig felkocogok. Hosszú magányom után egy darabig élvezem a pontõrök szíves társaságát, akik sztárfotót is készítenek rólam. Betömök egy energiaszeletet, és még mindig nem értem, hogy tartalmazhat ez a kicsi ragacsos valami 800 kilokalóriát. Az elõbbi két futóval keresztezzük egy párszor egymást Mátrakeresztesig, idõnként némi társasághoz jutva. A Hidegkúti turistaházhoz érve egy szamarat pillantok meg a réten legelészni. Errõl jut eszembe, hogy milyen csacsi vagyok, ahelyett, hogy otthon ülnék a fotelben egy jó könyvvel, itt rohangászok az erdõben. Meg tudja ezt valaki magyarázni, miért teszem? Valaki nagyon megszomjazhatott elõttem, talán egy óriás volt, mert a Hidegkuti-forrás vizét teljesen kiitta. Sebaj, legyen túlélõtúra, régebben olyanokat csináltam. Nyáron, mobiltelefon, víz, kaja, térkép stb. nélkül, csak egy lépésszámlálóval az övemben, egy rövidnadrágban és egy pólóban bolyongtam ismeretlen erdõkben 10km-eket. Nem tudtam, hogy életveszélyben vagyok. Fiatalság,bolondság, az én életemben ez a kockázati tényezõ végleg elmúlt. Jöttek helyette mások, de ez már tényleg nem ide tartozik. A pontõrök tanácsa alapján az új sárgán, két kráter között ereszkedem Keresztesre. 2 eredeti palócháznál kötök ki, majd futok tovább. Egyszer csak egy kiáltás késztet megállásra, simán elcsörtettem az ellenõrzõpont mellett. A Szovjet Emlékmû „árnyékában” már az almalevemet iszom, amikor beesnek az említett futók, s meglepõdve látják, hogy már ott vagyok. Az úton fut egy „nordicos „ srác, a pontõrök becsalogatják. Kiderül nem „Vidróczkis”, de ha már így alakul megvendégelik. Errõl jut eszembe a klassszikus vicc a vak nénikérõl, aki nem akart átmenni a túloldalra, de azért az úttörõk átkísérték. Leszaladok az Óvár sörözõig, a 2 futó továbbindul, mialatt én „különbejáratú” koffeinmérgezést készítek elõ magamnak. Közben (nem a túrázók között), észreveszem 10 éve nem látott kedves barátomat, de mint egyes amerikai filmekben szokás lenni, üldöznek valakit, de amikor megfordul, akkor jönnek rá, hogy nem is õ az, én is így járok. Bevágok a piros négyszögön, ahol egy héttel ezelõtt egy terepmotorost láttam simán felhajtani. Ágasvárig semmi különleges esemény, ha csak azt nem tekintjük, annak, hogy hátrálok ki a Kosik-tanyáról, ahol a lapomat szerettem volna lepecsételtetni, de egy idõ után kicsit gyanús lett a dolog. Némi elmélet a pontõrökkel a jobb és bal oldal kapcsán a dolgok relativitásáról, majd indulok fel a zöldön. Jobb kéz felõl az óvár hatalmas tömbje magasodik rám. Ezt még egyszer felfedezem magamnak. Idõnként az õsi szervízúton haladok, látni a sziklában kikoptatott keréknyomokat. Az Ágasvárnál megint összefutunk egy páran, sok régi ismerõst is üdvözölhetek. Vár állott, most borzalom, hogy erre még fel kell menni. Minden kegyeletsértés szándéka nélkül eszembe jut Az erõltetett menet címû vers kezdõ sora, szabadon idézve: Bolond ki földre rogyván fölkel és újra lépked… (Hogy jutottak fel ide annak idején a páncélos vitézek, az rejtély.) A lift azért folyamatosan megy felfelé-lefelé, viszi a túrázókat. Felérve egyenesen egy fiatal pontõr karjaiba futok. Ma már sok ilyen arcot láttál ugye, mondom neki, elgondolva, milyen lehet egész nap a felérkezés pillanatában az eltorzult arcokat megpillantani. Azt mondja látott már sokkal rosszabbakat is mint az enyém, volt aki levegõt sem kapott. Ez megnyugtat, mert levegõm az van sok, inkább a lábam kellene lecserélni. Elteszem a térképet, itinert, s a piros jelzésre bízom magam, amiben nem csalódom. Csendesen utazok lefelé a hangulatos erdõben. Csak egy jelzés nélküli villás elágazóban bizonytalanodom el. De mire A két út van elõttem, melyiket válasszam, kezdetû népdal leforog a fejemben, az ösztöneim máris megszülik a helyes megoldást. 11 óra elteltével befutok Szorospatakra. Nem akarok senkit sem megbántani, csak a benyomásaimat írom le a helyrõl. Könnyen meglehet, hogy tévesen ítélem meg a látottakat. Balra a talán jobb napokat megélt volt ifjúsági tábor, most Erdei Iskola címû felirat függ rajta. Aztán szintén balra egy lepusztult, elhagyott magas épület, ki tudja mi volt, talán bányászlakások voltak benne. Jobbra megint két hasonló épület, nincsenek lepusztulva, de elhagyatottnak látszanak, errõl sem tudom mi célt szolgáltak anno. Aztán a kanyarban a Mátra-szálló szintén leromlott épülete, letûnt korokról mesél. Idefelé jövet láttam az elhagyott bányaépületet és az útnak csak kis túlzással nevezhetõ köldökzsinór melletti nyomortelepet, s körülötte mindenütt szemét. De a szép természeti környezet, a város közelsége és a közeli horgászparadicsom egyszer talán még teljesen feltámaszthatja ezt a helyet, amiben a DÁTÉ üdülõközpont mûködése máris nagy szerepet tölt be. Szorítok neked Szorospatak!!!! 2009.05.17 Pétervására

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20092009.04.26 21:04:29
Mátrabérc 2009


„A gravitáció a világ leghatalmasabb, legerõsebb sugárzása.” (Rohán János)



Azt a mindenit kedves idõjárás, azt a mindenit! Hát lehet így is. A tavalyi embert próbáló körülmények után szinte sétagaloppnak tûnhet az idei Mátrabérc. Nos, ilyen az emberi természet és gondolkodás, mindig, mindent viszonyít, tehát az idei túra viszonylag könnyû lesz. Vagy mégsem…
A hegyek mindenesetre a helyükön maradtak!!

Régóta dédelgetett álmom válik valóra, „pol pozícióban” állok, az immáron évek óta „béna kacsa” siroki vasútállomás mellett. 5:55 perc van, csak a „starpisztoly” dörrenésére várok, mint megannyi társam. Szigorú „versenybíró” figyeli árgus szemekkel az esetleges kiugrókat, s azonnal visszatessékeli õket a „rajtvonalra”. Van még idõm, így elmajszolok egy sós kiflit. Majd eljön a nagy pillanat, s elrobogok a fiatal futók között, az összes gyalogost a hátam mögé tudva, akikkel a mai napon többé már nem találkozom. 1-2km-en át követem az „élbolyt”, majd saját tempómra váltok. Így sikerül a tömegtúrából normált túrát kreálnom, a Kékesig csupán néhány futóval akadok össze.

A reggeli cidri miatt magamra húzott pulóveremet, érzékeny búcsú után, egy szemeteszsákba dobom a Domoszlói-kapunál. Mielõtt bárki megrökönyödne, egy kiselejtezett, kidobásra ítélt ruhadarabról van szó, amit kifejezetten ezért hoztam magammal.
Az Oroszlánvárra felfelé menet ráérek gondolkodni. Itt jut eszembe az, amit nem olyan rég olvastam a gravitációról (hogy miért pont itt, hát nem is tudom): a Föld felszíne egy „gravitációs kút” mélyén fekszik, s bármit akarunk is ebbõl a kútból a felszínre hozni (mármint pl. a világûrbe), óriási energiát kell befektetni. Ennek mértékérõl, mindenki aki itt halad most velem felfelé, s próbál kiemelkedni a Domoszlói-kapu gravitációs kútjából, könnyen fogalmat alkothat.
Felérve próbálom megtudni, itthon van e a várúr, az a bizonyos Kompolthy Kázmér, aki állítólag a tatár hordák kifosztásával jutott a vagyonához (tolvajtól lopni nem bûn alapon), és csak olyan lányt akart feleségül venni, aki képes meglovagolni egy oroszlánt (nyilvánvaló, hogy esze ágában sem állt nõsülni), de vesztére egy szolgálólány, addig édesgetett egy oroszlánt, amíg meg nem lovagolta, így mégis lett esküvõ. Szóval évekig azt hittem, hogy a vár neve a védõi bátorságáról mesél, de a közelmúltban a megyei hírlapban megjelent cikk felnyitotta a szememet. Állítólag egy kõ oroszlán is volt a várban, amire még ásatások várnak, talán még az is elõkerül (Ha lesz rá pénz. Az esti mesének vége.) Futok lefelé a lankásabb nyugati oldalon, ahol a vár õsi szerviz útja mentén a kiszolgáló épületek is álltak.

A sors érdekességei közé tartozik, hogy a Cserepes-tetõre felfelé egy ismerõsömmel haladok, akit 6 nappal ezelõtt ismertem meg véletlenül, pontosan ugyanezen a helyen. Én már visszafelé haladtam a Nagyszár-hegy felõl, õ pedig a Cserepes-tetõre kapaszkodott fel, éppen félúton találkoztunk. Köszönés gyanánt csak ennyit szóltam, Mátrabérc, s rögtön el is beszélgettünk. Megjegyzem, azon a napon nem csak mi ketten tartottunk „szabadedzést” a helyszínen, volt egy kis nyüzsi. Úgy váltunk el, hogy 6 nap múlva találkozunk, de valószínûleg egyikünk sem gondolta komolyan, hogy ez be is fog következni. Ezt követõen beállok a csapatába, s egy darabig együtt haladunk, majd leválok róluk. Még az Oroszlánváron Kompolthy Uraság megvendégel egy békebeli burn-el, amitõl „szárnyakat kapok”, s remek ütemben haladok felfelé. Bár már erõsen lombosodnak a fák, az egyre magasabbra emelkedõ csillagunk jótékony meleggel és fénnyel kezdi elönteni az erdõ talaját, ahol helyenként a fogasírek tömegei, színpompás lila szõnyegként borítanak mindent. Igyekezniük kell, mert a lombfakadás utáni sötétségben a virágos növényeknek már nem sok esélyük van. Sikerül kellemes társaságra is szert tennem, egy fiatal sráccal egy darabig elõzgetjük egymást, majd ahogy ez lenni szokott, amikor rájövünk, hogy nem bírunk egymással, társakká válunk. „Monti”-s, csak vendéggént van jelen a gyalogos teljesítménytúrázók között. Amikor említem, hogy kiegészítõ sportágam a „montizás”, nagyon megörül, a T-MOBIL kupát ajánlgatja, s hogy nem felejtettem el, ez igazolja fogékonyságomat, bár szervezett kerékpártúrán még soha nem voltam. Magányosan már teljesítettem egész nagy távolságokat, kemény terepeken. Ha idõnként becsõdöl a lábam a sok futástól, átülök kerékpárra pihenni. Volt olyan évem is, amikor egy métert sem futottam, csak a terepkerékpározásnak hódoltam. A Kékesre érve családtagja várja, s kérésére mosolyogva integetek a videokamerába, talán örök idõkre a családi archívum részévé válva.

3:07 érek fel, s jutok hozzá a „ megérdemelt”, sós kiflivel elfogyasztott levesemhez. Itt találkozom „egykori futótársammal” is, (aki persze késõbb indult), de ma már csak rövid üdvözlésben merül ki kapcsolatunk, hiszen egy nagyságrenddel jobb nálam, s 20 méterig sem bírom vele az iramot tartani. A Kékes után azért még jól haladok lefelé, idõnként szendvicset alkotva a „Hanákosokkal.” Elõttem egy fiatal sporttársnõ ereszkedik alá a nyaktörõ meredeken. Kezében a sárga igazolófüzet. Legszívesebben rászólnék, hogy tegye már el a zsákba, mert késõbb a fától-fáig, kõtõl-kõig való araszolásban igen csak necces lesz a dolog, de néhány megbotlás után magától is rájön, és elteszi. Most, hogy lefelé tartunk a gravitációs kút fenekére, ugyanolyan erõfeszítésbe telik az antigravitáció kifejtése, mint az Oroszlánváron felfelé. De ez rosszabb. A bolygó magához próbál rántani, idõnként sikerrel. A Csór-hegyet meglepõen könnyen veszem, talán a tavalyi csúszkálás után tûnik ennyire könnyûnek. A szerveimbõl álló zenekar összehangoltan játssza a „Mátrabérc-szimfóniát”, bár a bal bokám felõl egy-két hamis hangot hallok már kiszûrõdni, de azért a mû még szépen cseng. Nem akarok abba a hibába esni, mint tavaly, hogy túrabeszámoló helyett, orvosi látleletet adok közzé, s az okokat sem akarom taglalni, hogy már egy meglévõ sérüléssel „vállaltam” a túrát, tény hogy Gallyán már olyan fájdalmaim voltak, hogy 10-bõl 8 már biztosan feladta volna az egészet, de nem én. A bokámról többé nem akarok nyilatkozni, bár tény, hogy önzõ módon, ezt követõen már leginkább csak ez foglalkoztatott a túra során.

A fájdalmak ellenére is meglepõen könnyen veszem az egyes nehézségi szakaszokat, valahogy minden célpont hamarabb jön el, mint tavaly. Az Ágasvárról simán lejutok, nem okoz túl nagy gondot, rövid idõn belül a „kút mélyén” vagyok, ahol a turista-háznál már folyik a dínom-dánom. Ahogy késõbb hallom, volt azért aki nem volt ennyire szerencsés. Egy 60 körüli hölgy totál orra esett, s összetörte az arcát. Úgy kellett a hegyrõl levezetni. A dáridót kihagyom, küldetésem van, a szintidõ, tehát igyekszem lefelé. A Csörgõ-patak völgyében még valami gyenge kocogás-félét is sikerül produkálnom, ami az Ágasvár után nem mindig megy.
Mátrakeresztes a megváltó, a vízválasztó. Ez az a pont, ahonnan már akár négykézláb is képes lennék bemászni a célba, különösen, hogy itt aztán újra feltöltenek energiával (szörp, keksz). Megeszek még minden más maradékot a zsákomból is, energiaszelet, pocket-coffee, balatonszelet stb., mindent feltéve egy lapra, majd elszántan nekivágok a hegynek.
A Muzsla valahogy fekszik nekem. Itt már felszabadulok, tudom, hogy közeledik a vég, nem kell több energiát tartalékolni. Szerénytelenül mondva, mindig eltölt önbizalommal, amikor végkimerülés határán lévõ fiatalemberek tömegeit elõzöm meg felfelé. Ezért szeretem ezt az egészet. Ilyenkor nagyon erõsnek, legyõzhetetlennek érzem magam, visszafiatalodom, laza leszek és jókedvû. Ehhez képest a szenvedések teljesen eltörpülnek. A Muzsla elõtti utolsó meredek szakaszon már sokakat elér a válság. Van aki egy fatörzsön (vagy kövön?) üldögél, látszólag megnyugodva, beletörõdve sorsába. Egy picit testesebb túratárs közeledik, szintén a végét járja. Amikor az üldögélõ srác mellé ér, mint ha csak egy buszon vagy akárhol lenne, megkérdezi, van itt még egy szabad hely. A srác int, kicsit félrehúzódik, s most már ketten üldögélnek békésen, ki tudja meddig. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „testesebb” túratársat hamarosan újra megpillantom a muzslai ellenõrzõponton, ahol egy néhány perces pihenõt rendelek el magamnak, az utolsó nagy roham elõtt.)

Na megyek, és„koncsúrgok” még egy kicsit, mielõtt a célba érek. A szûk ösvényeken rengeteg gyalogos mellett húzok el futva, vagy gyors menetben, de mindenki egytõl-egyig elõzékeny és türelmes. Engem is utolér és elhagy jó néhány gyorsabb futó, különösen, akkor, amikor már nincs kedvem egy csapat gyalogost félreállítani a szûk ösvényeken, inkább beállok mögéjük. Természetesen rögtön elengedek mindenkit, ha kell, de hozzátartozik a teljes képhez, hogy ez idõnként kicsit fárasztó is tud lenni. De ez „benne van a pakliban”, a szervezett teljesítménytúrázás lényegéhez szervesen tartozó dolog. Errõl bármilyen módon vitatkozni szükségtelen, „nagy baromság”!!!
A „kút mélyén” végre megpillantom Szurdokpüspökit, ami az utóbbi idõben nem a Mátrabérc-túra miatt vált világszerte ismert hellyé. Sajnos nem tudok a szokásos módon bezuhanni a völgybe, de azért mindent megpróbálok. A Dióspatak völgye egy újabb áldozatot követel, egy túratársnõt támogatnak, kifordult bokával. Eszembe jut a tavalyi korcsolyázás lefelé, most már semmiségnek tûnik lejutni. A patakon átjutva, felfelé menet az erdõben próbálok elõzni két erejét vesztett túratársat, de egy faágon megbotolva, ma utoljára vizsgálhatom meg immáron egészen közelrõl az erdei aljnövényzetet.

Végre az iskolával összekötõ köldökzsinórra jutok,( „hol van már a tavalyi sár?”), és örömömben felszabadult „végkocogásba” török ki. Vannak a teljesítménytúrázásnak is emelkedett pillanatai, ilyen például a befutó, amikor érzi az ember, hogy megvan, ezt megcsináltam!! Olyasmi ez, mint a gólöröm, csak egy kicsit visszafogottabb formában jelentkezik, de öröm a javából. Ha nem jelentene semmit, ugyan miért is csinálnám?
Ki figyel oda arra az apró részletre, hogy szinte minden beérkezõnek fáj valamije, vagy kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódik. Én például kétszer zuhantam el, de mind a két alkalommal, magammal nem törõdve, már ugyanabban a másodpercben újra talpon voltam, és rohantam tovább. Ugyanezt csináltam akkor is, amikor régebben a bordám is elrepedt, de természetesen a távot még simán teljesítettem. Sebeket nyalogatni, számvetést csinálni, majd ráérek otthon is. (Persze itt nyílván nem komoly sérülésekrõl van szó!!)
10:03 lett a vége. A tervem 10 órán belüli eredmény volt ugyan, de azért nem vagyok elégedetlen. Jövõre majd javítok!

Egy padon üldögélve várakozom, hogy jöjjön a „meseautó”, ami hazaröpít. Alkalmi túratársaim már szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Csak ülök a padon és várok, de nem unatkozom. Jól esik az ejtõzés. Majd azon kapom magam, hogy mint a Forest Gump címû film fõhõse valakinek az „élettörténetemet” mesélem, s jönnek még mások is. A „bûvös pad” megnyitja az emberek szívét, s két szimpatikus túratárssal szinte összebarátkozom.
Évekig magányosan futkároztam az erdõben, s akkor még nem gondoltam, hogy az ösvényen barátságos emberek várnak, túratársak.


„Fuss Forest, fuss!!!”

2009.04.26









 
 
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.01 23:47:40
Téli Mátra XL

2009.01.31

GYALOGOS-FUTÓ konfliktusok a TÉLI MÁTRA XL-en

Nagyon megértem annak a felháborodását, akit a túra során különbözõ atrocitások értek pl. a futók részérõl. Mégis, szerintem egy kicsit árnyalni kell a képet.
A Mátrabérc és a Téli Mátra teljesítménytúrák kettõs jelleget hordoznak. Egyrészrõl hagyományos tömegtúrák, ami üdvözlendõ. Másrészrõl viszont, a rendezõség szándékát is tükrözve, teljesítményorientált teljesítménytúrák, ahol pl. 1.díjat is osztanak ki, s ezzel a túrára készülve már mindenki tisztában lehet, tudja, hogy mit vállal.
Ez természetesen olyan ellentmondásokhoz vezethet, amit csak a résztvevõk kultúrált viselkedése oldhat fel.
Engem is rengeteg fiatal futó elõzött meg a túra során, akiket, amint hátulról hallottam közeledni õket, természetesen azonnal elengedtem. Ezt még a legeslegszûkebb ösvényen is könnyûszerrel meg tudtam tenni, semmilyen kényelmetlenséget és idõveszteséget nem okozott nekem. Sõt, mindegyik futó, egytõl egyig, kivétel nélkül megköszönte az udvariasságomat, ami minden alkalommal jól is esett.
Az egyes korábbi túrabeszámolókban leírt durvaságokat pedig természetesen ellenem nem követte el senki, és én sem követtem el senki ellen ilyesmit.
Úgy láttam Lajosházán a rendezõség egy felhívásban kérte is a lassabban haladókat, hogy engedjék el a gyorsabb túrázókat.
Mindenkinek van egy haladási üteme, lehetetlen azt kívánni bárkitõl is, hogy kilométereken át, a sorban a leglassabban bandukolóhoz idomítsa ezt.
Nem biztos, hogy szerencsés dolog teljesen edzetlen embereknek családi kirándulást szervezni, az ország legkeményebb és legnépesebb teljesítménytúráira. Vannak nagyon szolid teljesítménytúrák, ahol szinte embert sem lehet látni, kezdetnek inkább ezek ajánlhatók. Ha viszont igen, kisebb kényelmetlenségeket el kell viselni, persze ebbe nem értem bele a durva atrocitásokat mint azt, hogy valakinek egy szúrós gallyal kiverjék a szemét.

Viszont elõfordul olyan eset is, hogy könnyûszerrel el lehetne engedni a hátulról közeledõt, de indulatos!!!!!! emberek ezt dacból nem teszik meg. Ilyenkor egyes heves vérmérsékletû fiatal sportolók valóban elkövethetnek hibákat, de a durva szándékosság szerintem itt is kizárva.
Egyébként ez minden közlekedés alapszabálya, hogy a hátulról gyorsabban közeledõt elengedem, szándékosan nem tartom fel (mint ahogy autóval, a járda melletti tócsán elhaladva lelassítok, hogy ne csapjam össze a gyalogosokat!!!!).

Egy-egy kirívó eset miatt, az egész futó társadalmat elítélni, a túrákról kizárni, ez valami olyasmi, mint a rasszizmus.

Egy megoldás lehet csupán, ha mindkét oldal enged, s közelítik álláspontjaikat. A futók még jobban odafigyelnek a gyalogosok testi épségére, s az udvarias elõzésre, a gyalogososan közlekedõk pedig tudomásul veszik, hogy nem csak egyedül vannak a porondon, és el is fogadják ezt.

Remélem, hogy a korábbi vélemények, nem a magyar társadalomban kialakulófélben lévõ rossz hangulat leképzései a teljesítménytúrákon, és nem a társadalmi közmegegyezés hiányát tükrözik.

Minden teljesítménytúrázónak, s az egész magyar társadalomnak békés, kiegyensúlyozott, megértésben és egymás tiszteletébõl fogant jobb jövõt kívánok.

2009.02.01





 
 
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.01 00:01:57
Téli Mátra XL
2009.01.31

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettõs üldözõnk
Kinoz kegyetlenül;

Fázunk és éhezünk
S átlõve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Petõfi Sándor
Farkasok dala (részletek)
Pest, 1847. január

Ez a 2. Téli Mátra XL-em. A tavalyi remek idõjárási- és talajviszonyok között zajlott. Emiatt az idén sem számítottam valami nagy „durranásra”. Leszaladom a 40km-t és kész. Máris átadhatom magam a további kellemes, szombat délutáni elfoglaltságoknak. Nos,csalódnom kellett, ezúttal a hegy megkínzott egy kicsit. Talán megbosszulta a hûtlenségemet, ugyanis a tavalyi Mátrabérc-túra óta felé sem néztem. Na de ne menjünk a dolgok elébe…

7:26 Start!! Az idén nem sikerült korán kelnem, így a futók zöme már elviharzott, maradtak nekem a gyalogosok, hát végeláthatatlan elõzgetésbe fogok. Még jól megy, Mátraszentimréig 2 óra hossza alatt felszaladok (ha ez jó!!). Cipõm a tavalyi, egy kiváló Nike teremcipõ, ami úgy vonz magába minden csepp vizet, mint a forró szaharai homok. Sajnos bakancs, túracipõ nem áll meg a lábamon. Minden kísérletem, hogy magamhoz édesgessem õket, talán „ortopéd „ lábam miatt, sorra kudarcba fulladt az évek során. A megvásárolt, de be nem vált márkás sportcipõimbõl, bakancsaimból akár kiállítást vagy üzletet nyithatnék. Szóval az az elképzelésem, hogy a Mátrában már alig van hó, mert már elolvadt, enyhén szólva naiv téveszme volt, hiszen az ország legmagasabb pontjai körül masszívan tartja magát a tél.
A januári, edzetlenségbõl fakadó forgóproblémáimat leszámítva, azért még „tépek” a hóban, de a csúszós cipõben, persze dupla energiámba kerül minden lépés, ami majd késõbb még visszaüt. Most még jól érzem magam, sõt nagyon kellemes társaságom is akad, akivel futás közben lazán elbeszélgetünk, úgy jó 10km-en át. A fõ téma a környezetvédelem (nagyon aktuális, sõt még annál is „azabb”). Õ környezetvédelmi mérnök, így hát rögtön szükségét érzem, hogy kiselõadást tartsak neki a médiákból innen-onnan összehallott környezetvédelmi témákból. Nagyon szimpatikus srác, így remélem azóta már megbocsátotta ezt nekem. (Többek között, a héten láttam a TV-ben Az utolsó kísérlet címû könyv egyik szerzõjét, egy riport mûsorban, aki szerint az 1960 után született korosztályok már biztos nem ússzák meg életükben nagyobb megrázkódtatások nélkül. Hû ez meleg volt, de 2 évvel megúsztam a dolgot. Azon gondolkodom,lehet, hogy mégis az a vérzivataros XX.század volt az emberiség legboldogabb korszaka, amikor a technikai civilizáció áldásait egyre szélesebb körben kezdték élvezni az emberek, de a számlát csak a XXI.sz.-ban nyújtják majd be?) A rengeteg elõzgetés alatt egyébként is akaratlan!! fültanúja vagyok nagyon sok beszélgetésnek. Hihetetlen, de sokszor néhány mondatból egész élettörténetek tudnak kibomlani, komoly tanulságokkal. Gallyán, bár csalnak egy rövidebb út felé, szinte egyedüliként felmászok a kilátóhoz. Lefelé menet meg is dicsér egy túratárs, hogy vannak még becsületes emberek. Pedig, ha tudná, hogy csak attól félek, hogy elkavarok, mert röhej!!!!!!!!!! egyszer úgy eltévedtem Gallyán, hogy alig találtam ki belõle. Na de azért nem szívesen térek le a kijelölt útvonalról. Ez pedig nem mindig hasznos dolog az életben, különösen most, amikor ebben a „felforduló félben” lévõ világban, már nincsenek kijelölt útvonalak. Jobb, ha mindenki tapos magának egyet, mert jobban jár, mintha valami hülye propagandát követ (persze a törvényes kereteken belül értem!!!) Ennyit a filozófiáról és a politikáról…
Közben a a P+-hez érek, s a forgóm, már a Pisztrángos-tóról álmodik. A csermely halkan zúg, de a pisztrángot sem játszva, sem sütve nem látom még sehol. Elõzgetek rendesen, de már nem meggyõzõ az iramom. Végre napsütéses tisztásra érek, révben vagyok. Itt aztán behabzsolok 2 mini szelet zsíros kenyeret, bánja kánya, a jövõ héten majd valahogy leadom a munkahelyemen a plusz kalóriákat. Megkeresem a férfi WC-t, a budi mögött már sárgállik a hó. Errõl jut eszembe a S+ kereszt, amit hamarosan metszenem kell a metszõ hidegben. A zsíros kenyerektõl megtáltosodva, öngyilkos elõzgetésekbe kezdek felfelé. Már elõre elszopogattam 1 Ca és 1 Mg pezsgõtablettát, mert a lábam a csúszós cipõt állandóan ellensúlyozva, mostanára már igen spasztikussá vált, de még nem görcsölt be. De ami késik, az ráér még. Egy túratársam viszont nem szopogatott semmit, annál inkább „szopik” (bocs) most, jellegzetes imádkozó testtartásban, a combjaira tenyerel. Nosza itt a mentõhelikopter, amely ledob a szájába a már említett 2 tablettából. Nyelve alatt bizsereg az anyag, s a fiatal szervezet, már indul is. Elhagyom, így végül is nem tudom a végkimenetelt, de õt elnézve, biztos a „Happy End”. Felfelé menet egy kõlavinát látok, hatalmas kövekkel, mintha egy óriások által épített vár törmelékei hevernének mindenfelé. S a kövek a gravitáció (vagy a relativitáselmélet?) követelményeinek engedelmeskedve, cm-rõl, cm-re csak araszolnak lefelé évmilliókon át.
Na végre itt a K-, s kezdhetjük újra. Itt már mindenki minden lépést kiszámít, és megfontol. De itt van már a törmelékhegy, megmenekültünk, hamarosan eljön a megváltás. De csalódnom kell, mert irtózatos hótaposásba kezdek, minden lépésnél, emelkedett hangulatomban csak egy szót suttogok (néha hangosan is): „franc”. A kerítésre tapadt hóba, egy srác felírja nagy betûkkel, hogy Lóri (nem én vagyok!!), s elé egy szívet rajzol. Jujj!
Az ellenõrzõponton megiszom az újabb teaadagomat. Van bennem már 2db Pocket coffe, 3 tea, 1db Burn (tuti ital!!), na és a reggeli kávé. S az enzimjeim simán elviselik, bár a lábam szerintem ettõl spasztikus (na meg a több hónapos kihagyástól.) Elindulok, s egy Nordicos srác majdnem ledöf. Elnézést kér, de megnyugtatom, ezek után csak jót tett volna velem, ha sikerül (Haha.) Azután, mint tavaly, rohanok a nordicosok után, de végül is a csúszós cipõ miatt besokallok. Leülök, magamba tömöm a maradék glukóz tablettákat és 1 normolyt port, ez aztán segít. Egyszer csak megy ki mindkét lábam alólam, s egy hatalmasat üvöltök, mert már-már úgy érzem, sportpályafutásom végére értem. Rosszalja is egy túratársam, akire rendesen ráijesztek. Így teszek szert egy jó kis társra, akivel a célig nagyjából együtt haladunk. A jeges szakaszokon határozom el, hogy a szintidõt elfelejtem, már csak 1 célom maradt a túlélés. Még egy kisgyerekekkel megtûzdelt „botos” családot is elengedek, ami azért egy picit „szégyen”.
Na de megszûnik végre a jég, s kezdõdik az üdítõ sár. Nem viccelek. A tavalyi Mátrabérc-túra elõtt, mindig árgus szemmel figyeltem a meteorológiát, s ha egy kis esõt mondott, vagy éppenséggel sár volt, lasszóval sem… De ez a gátlásom valahol a Diós-patak völgyében kioltódott. Annál irtózatosabb sárral nem igen lehet találkozni sehol a világon, s persze a szokásos átázós futócipõben dagonyáztam át rajta. Azóta nem érdekel sem sáros cipõ, sem vizes zokni, tök mindegy, egy szempont van csupán, két lábon maradni. Ja,az elõbb a jégen botladozva jutott eszembe, biztos hogy olyan jó üzlet volt az embernek a 2 lábra állás? A Földet a felszabadult mellsõ végtagunk közremûködésével lassan sikerül tönkrevágni. Kis hátrány csupán, hogy néha hasra kell esnünk, legalább láthatjuk közelrõl. (Visszaugrás a „környezetvédelemi témakörhöz.”)
Most aztán eljött az én idõm. Mint aki letépte… vágtatok a pocsolyákon át, ha kell a közepébe is lépek. Furcsa módon, mégsem leszek sárosabb, mint bárki más, aki annyira vigyáz. A társam is robog, küzd, 7 órán belüli szintidõ álma (sikerül neki!)
Végre itt a suli, s a szupergyors „kiszolgálás”. Közben bejelentik és díjazzák a leggyorsabb teljesítõt. Ki tudja miért,már megint nem én vagyok. Meg kell elégednem 6:46-os idõvel (tavaly 6:27). A tervem, hogy javítsak sikerült, az eredmény mínusz 19 perc.
A végén még „kifosztom” a térképboltot (vagy Õ engem! (bocs!)). Az árengedményen felül az elérhetõséget is megkapom, ami a Villányi úton van. Nem rossz kapcsolat, hiszen a lányom a környéken tanul, s egy kicsit neki is témába vág a dolog. Szlovákiáról szóló túrakönyveket veszek („vadi jók”!), az idei célom betörni a szomszédos országba, mert nekem, észak-magyarországi lévén, jó helyre esik. Január elején kiugrottam Losoncra, mert volt még egy pár ezer koronám a „matracban”, s szerettem volna elsütni, hiszen hamarosan szemétté válik. Beszédelegtem egy antikváriumba is (a könyvek egy jó része magyar nyelvû egyébként), ahol teljesült egy régi álmom. Egy „iszonyatosan” jó turistatérkép-gyûjteményre sikerült szert tennem, ami egész Szlovákia területét maradéktalanul lefedi. A turistautakon az átlagos teljesítési idõket is feltüntették, egy „zöldfülûnek” ez maga a paradicsom. Hogy a két ország közötti viszony megmérgezi e vagy sem, a magyarországi magyar turisták életét Szlovákiában, azt remélem, hamarosan megtudom!!!
Így pár ezer forinttal könnyebben (ne nálam romoljon!!!), de élményektõl terhesen hagyom el az aulát. Az élményeknek mára vége, gondolom én. De még vár egy meglepetés. Új gumi ide-oda, a kijáratnál megfeneklik a kocsim a sárban. Próbálom elõre, hátra, de semmi, csak pörög a kerék! De vannak még csodák. Egy közelben kocsijába pakolgató túratárs felfigyel a helyzetre. Elõbb lenyilatkoztat, hogy döntsem már el merre szeretnék menni, s aztán se szó se beszéd, mit sem törõdve azzal, hogy mennyi áldást kap majd a képébe, máris bepattan a kocsim mögé, s egyedül „kihúz” ill. kitol a sárból. Most amikor lépten-nyomon csalódunk az emberekben, hiszen lassan már egymásra sem bagóznak, ez egy jó idõre visszaadja a hangulatomat. A kezdõdõ hálálkodásomat pedig egy laza kézmozdulattal elutasítva, máris megy a dolgára. Vannak még közöttünk rejtõzködõ „ember emberek”. Köszönöm!!

Hazafelé menet újra keresztülszelem a Mátrát, az északi oldal felé tartva. Az út szélén még mindig rengeteg túratársat látok, ahol nem olyan rég még én is haladtam. Nagyon vigyázok rájuk, ahogy szerencsére a többi autós is teszi. Elszántan küzdenek az elemekkel és önmagukkal. Melengetõ érzés látni õket. A legtöbbjét nem ismerem, s talán soha nem is fogom megismerni, de úgy érzem, hozzájuk tartozom. Velük együtt küzdök a hóban, a jégen, mígnem mindnyájan a célba nem érünk.

„Fázunk és éhezünk, ... de szabadok vagyunk!!”

2009.01.31





















 
 
túra éve: 2008
CserhátTúra éve: 20082008.11.09 23:32:25
Cserhát 40

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

(Dalszöveg részlet)


Cserhát! Cserhát! Kezdtem a tavalyi túrabeszámolómat. S kezdhetném most is, mivel kerek 5 hónapot vártam erre a napra. Utoljára a Karancs-Medves 50-en vettem részt még májusban, majd letámadott az építõipar. Ez az idõszak minden extrém teljesítménytúrát, sõt túlélõ túrát meghazudtolt életemben, ráadásul folyamatosan tartott, csupán napi 4-5 órás alvási fázisokkal megszakítva. Közben kétfrontos harcot kellett vívnom, mert egyszerre támadták az otthonomat és a munkahelyemet is. Na de tegnap felszereltem az utolsó karnisokat, s ezzel egy 6 éven keresztül húzódó periódus zárult le életemben,„már vége”(!!!!), s végre kipihenhetem magam a 40-50 kilométeres teljesítménytúrákon.
A folyamatos stressz miatt törvényszerûen súlygyarapodásnak is indultam, amelynek mértéke, az építkezéssel eltöltött hónapok száma, kilogrammban kifejezve. Nem nehéz kiszámolni, hová jutottam volna, ha ez így folyik tovább még egy pár évig. De idõben behúztam a vészféket, s ma már újra kezdem megközelíteni a „versenysúlyomat”.
Továbbá még a Mátrabérc túrán, a Gabi halálán szerzett térdsérülésem is elõ-elõ vesz idõnként, errõl szólna a fenti dalszöveg részlet. Nem adom fel!!!


Egyszóval újra itt vagyok!!!

„Hosszú hallgatásomért, és elmaradt túrabeszámolóimért, már megbocsáss…”


Na de csapjunk a lovak közé végre…


7.30-kor indulok el újra, 5 hónap után. Mivel tavaly már kijártam az iskolát, most elkezdhetem óvodás korszakomat taposni. Hát taposok szorgalmasan, s hallgatom, hogy a közelgõ Márton nap alkalmából, vajon hallok e gágogást a lábam felõl, mert a héten gágogott eleget, mígnem egy nem gyógypapucsnak látszó tárgy pár napos viselése végzett a ludakkal, 2 nappal a hivatalos idõpont elõtt.
(Ma van egyébként nálunk a Márton napi búcsú! A címem Szent Márton u. 4, s a cégem nevében is szerepel, Szent Márton stb. Ez a „marton4” fedõnév eredete. Kit éééérdekeeeel????!!!(Énekli Kabos.)
A ludak már nem gágognak, már csak annyi feladat maradt november 11-re, hogy megkóstoljam az újbort. „Mert aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik”, ami ugye nagyon kellemetlen).

Na de rohanjunk már tovább, valahogy nem jutunk elõre. Következik a „Vetkõzõ-hegy”, csak így szoktam hívni az elsõ nagy emelkedõket, ami alatt szinte mindent ledobálok magamról, annál is inkább, mert esõkabátom alatt már trópusi hangulatban érzem magam. A bükk-hegyi pontõr örömmel nyugtázza az erdõbõl kibukkanó, patakzó látványomat, nem csak õ izzadt meg felfelé jövet.
Lefelé gyorsvonati sebességgel szaladva - ahogy ezt egyik túratársam megjegyzi,(bizsergetõ érzés ezt 5 hónap kihagyás után hallani!!!) - „kipróbálom túratársaim éberségét”, rossz irányba futok el, de utolér egy jótékony kiáltás, s azonnal kinyitom a fékezõ ejtõernyõket.
Taposom a mûutat, ahol nem sokkal ezelõtt még túratársaimat néztem vágyakozva az autómból. Felfedezve köztük egy „régi” ismerõst, nyugalom öntötte el a szívemet, 5 hónap alatt nem változott semmi, a dolgok nélkülem is nyugodtan folytak tovább.
Egyébként is a természetben a dolgok nyugodtan folynak tovább, a hegyek, a növények, az állatok tudomást sem vesznek a világban zajló háborúkról, a 2. nagy gazdasági világválságról stb. ugyanúgy élik, néha szinte egykedvûnek tûnõ életüket. S ez a nyugalom, ha az erdõt-mezõt járom átragad rám is, megnyugszom, s feltölt hittel, hogy elõbb-utóbb jóra fordul minden. Hiszen az élet törvénye ez, hogy mindig minden jóra fordul, azt az egy kis kellemetlenséget beleértve, hogy elõzõleg rosszra fordul.

A Tepkére a mezõny egy jó részét megelõzve még felrohanok, ami persze késõbb majd megbosszulja magát.
Felmászok a kilátóba, leírom a kódot, majd lerohanok Pásztóra megtalálom a kulcsot, visszaszaladok. A megfejtés helyes, így megkapom a pontõrök külön díját, az 1 üveg pálinkát. Ezt gyorsan megiszom majd szaladok tovább, mindez egyetlen szempillantás alatt történik.

A Tepkére felfelé menet elõzöm meg elõször Blue Jacket, akit azt extrém színû hupikék dzsekiérõl neveztem el így magamban. Lefelé menet viszont mozdonyként közeledik hátulról, gyorsan félreállok. Ez már Forma1 szólok utána. Int, ha 40-es vagyok kövessem, de lehetetlent kíván, így hamarosan eltûnik a kék dzseki (s vele Blue Jack) a ködben. Tudom, hogy még találkozunk, mert ezt iramot nem lehet sokáig büntetlenül tartani. Késõbb utolérem a felsõtoldi országúton, majd Õ ér utol Hollókõ után, itt megint elhagyom, s már csak a célban futunk össze, ahol jól elbeszélgetünk. Õ 55-ös én 58-as vagyok. Kedves nézõink, az Old Mobil-ok találkozójáról közvetítettünk.

A Garábi nyeregben, ahol tavaly csúnyán elfutottam a kéken (repültem, mint a malomkõ), s késõbb a történetemet elmeséltem a rendezõségnek, szerintem a hatásomra, most irányjelzõ táblákkal van kitapétázva az erdõ. ( A malomkõ a tegnapi „rakottkrumpli-parti” nyomán most inkább a hasamban van, s nem igazán akar repülni.)
Garábon, a Hollókõrõl megismert népi építészet megmaradt lakóházait pillantom meg. Ezek szerint még a környék falvaiban is érdemes barangolgatni, akadhat még felfedezni való.
Hollókõ elõtt találkozom egy „régi” kedves túratársammal, aki szintén Old Mobil, de csak születési dátumát tekintve (amivel mindkettõnkre jócskán rátesz), teljesítményben, ha nem is mindig futó, de futókat meghazudtoló iramot diktál. Egy új házat fényképez éppen, ami a népi építészet stílusában épült.

Aztán az országos kék!!! egy bekerített tehénlegelõn halad át. Tipp: a kék túra sávot akár a tehenekre is lehetne festeni, az irányjelzõ szalagokat pedig a farkukra kötni. Simán le lehetne itt forgatni a másfélmillió tehén Magyarországon címû filmet. Egy idõben fizettek azért, ha valaki levágta a tehenét, de ma már látom egy vasat sem adnak érte. Vagy lehet, hogy Szent Tehenek ezek, mert minden évben egyre többen vannak. Kimeríthetetlen témája ez, a Cserhát40-rõl szóló túrabeszámolóknak. Jobbról próbálom megkerülni a mezõt, a sûrû gazból így is egy kis tehén ugrik meg mellõlem. Nem szeretnék találkozni az anyjával, az apjával meg még inkább nem. Az erdõ után kijutok nyílt terepre, ahol a csorda, valami hívójel hatására egy irányba kezd rohanni, tõlem balra, szerencsére nem felém. Észreveszem viszont, hogy jobbra az erdõszélen rekedt három tehén, akik még csak most figyeltek fel a hívó szóra. Igyekszem kikerülni a bekerítésbõl. Közben utolérek egy túratársat, de még mindig a csorda és a 3 tehén között vagyunk, amelyek ebben a pillanatban irtózatos sebességgel rohamot indítanak irányunkba. Megnyugtatom a túratársamat, aki láthatólag aggódva néz a támadók felé, hogy csak a csordát keresik, de persze pánikolok én is rendesen. Majd tõlünk 5 méterre elrohan a gõzhenger, és vége. Társam közben elmeséli, hogy egyszer egy bikacsorda között vezettek át egy túrát, ahol maga a pásztor hívta fel a figyelmet az életveszélyre. Nekem eszembe jutnak egyes amerikai filmek, ahol a fõhõsök azzal nyugtatják magukat és a nézõket, ha õrjöngõ dínók rohannak feléjük, hogy ezek csak növényevõk. Kösz. Legjobb tudomásom szerint a világ legveszélyesebb állata a kafferbivaly, ami vastagon növényevõ. Társam még megemlíti, hogy a vízilovak, amik szintén növényevõk, több embert ölnek meg Afrikában, mint a rettegett krokodilusok. Arról persze már nincs adat, hogy a vízilovak hány krokodilust ölnek meg, és fordítva. Ez mutatja az emberiség egocentrikussságát.
Végül is megnyugodva, hogy a teheneket üldözve az erdõbõl, nem rontott elõ egy Tirex, elhagyom a kûzdõteret.
(Errõl jut eszembe, ma halottam a rádióban: Tehén DE LUXE , az ami egyenesen kakaót ad.)
Nemsokára már a hollókõi kocsmában vedelek. Az ablakon kitekintve túrázók tucatjait látom elhúzni. Ez lehetetlen, hogy ennyien megelõzzenek. Akkor kattan be, hogy van egy táv, ami egyenesen Hollókõrõl indul, és megnyugodva iszom tovább a tömény szénsavas italomat, amivel hosszútávon hozzájárulok, hogy még enyhébbek legyenek a novemberek.
Fiatalabb koromban idõnként kevertem a Három hollót: Hollókõt, Hollóstetõt és Hollóházát.
Most, hogy mindhárom helyet „jól” ismerem, már ilyen gondjaim nincsenek. Nyugodjon békében a három iker, holló a hollónak egyébként sem..
Menjünk tovább. A várban idén a sportszeletet választom. Tavaly a snickers jött be, jövõre kipróbálom a harmadikat. Dióhéjban ezek a terveim a jövõt tekintve.
Elmegyek a „csigavár” mellett, amit a török idõkben váltakozva, hol a törökök, hol a császáriak birtokoltak, de túl nagy katonai jelentõsége nem volt.
Errõl jut eszembe: reggel hallottam a rádióban, Alsótold felé autózva, hogy a török idõkben a magyar etnikum 4 millió fõrõl 1,5millióra apadt. Ezt az irtózatos genocidumot (mert szerintem az volt, a török(és/vagy a német?) szinte kiirtott minket, bár ezt még sohasem olvastam így megfogalmazva, de ezt a hatalmas csökkenést nem lehet csak a születések számának gyérülésével megmagyarázni), igazából sohasem heverte ki a magyar nemzet. Nevetséges dolognak tûnik állandóan a török idõkre hivatkozni, de szerintem a 20.század sok tragédiája és a 21.század sok problémája (lsd aktuális szlovák híradások) valahol itt gyökerezik, ha tetszik, ha nem.

Ahogy már említettem a vár után utolér Blue Jack, de most nem veszi fel velem az iramot. Én két futót üldöznék, de reménytelen, a vár után egy darabig „holtplatóra” jutok, bár azért haladok rendesen, de nem repülök. Repül viszont Dobogó-tetõn egy hatalmas madár, szárnyát jól hallhatóan suhogtatva. Lefelé már jobb a helyzet, bár kezdem megböjtölni az elsõ 20km iramát, felfelé futásait. Összeakadok megint egy kedves „régi” nordicos túratársammal, aki most családjával menetel, meglepõen nagy iramban. Sétálnék mellettük, de hogy tartsam az iramot, „bele-bele kell kocognom”. Késõbb elhagyom õket, nem szeretném a családi harmóniát sokáig zavarni.
Útközben a szó szoros értelmében kezet rázok a villanypásztorral.
Cserhátszentvánon már megvan az állandó törzshelyem. Egy pad, asztallal és egy mûködõ kút a közelben, ami csappal nyitható. Itt busásan megebédelek. A menü: 1db cerbona, 6 szem nosztalgia szõlõcukor, 1db Ca és 1db Mg pezsgõtabletta, 1,5dl ívóvíz és 1db Pocket Coffee. Az étterem I.osztályú, az étel fenséges, a borravaló 0.

Majd felhágok a „toronyba”, ahol egy nagyon szívélyes pontõr fogad. Fázik egy kicsit, ott a kilátóban ki van téve az elemeknek. Tanácsolom a tepkei pontõrök bevált módszerét a pálinkát, de a zéró tolarencia jegyében ezt kizárt. Marad a fagyoskodás. Egy rövid, de kellemes beszélgetés után alászállok a mélybe.
A tavalyi tapasztalatomból tanulva, amikor a kék keresztet keresve keringtem, mint „gólyaguanó” a levegõben (bár az idén bár kéretlen, de nagyon szívmelengetõ iránymutatást kapok egy kissráctól) tudom, hogy, míg a Narnia címû filmben (ha valaki látta) egy szekrényen át lehetett átjutni egy mesés világba, addig a Zsunyi-völgybe egy jellegtelen garázson keresztül vezet az út. Átlépek a garázson, s feltárul elõttem a csodálatos völgy mesés világa, ami egy jobb költõt biztosan megihletne. Mit mondjak csodás szakasz, bár a lábam már kezdem érezni, hogy van. Végül ez is eltelik, hõsként átkelek a rom hídon, elképzelve, mintha több száz méteres szurdokvölgy húzódna alattam, minden deszkát egyenként megkóstolok, de a helyzet stabil.
A cserkútpusztai pontõrök megint hozzák a formájukat, egy pár percre megülök náluk.
Majd újra Cserhátszentivánon vagyok. Egy túratársnõ akit még valahol Felsõtold elõtt hagytam el, most keresi a Zsunyi-patak völgyének a bejáratát, s bár majdnem a garázs elõtt áll, mégsem gyanakszik rá, hogy mögötte húzódik a mesevilág, mígnem egy közelében lévõ túratárs útba nem igazítja. (Ritkán írok ilyen technikai jellegû dolgokról: de ide igazán jól jönne egy szalag, az újaknak!!!)
Úgy érzem magam a patakvölgyben, mint egy brazíliai dzsungel-kutató. Majd kijutok az országútra, és sietek az oviba, le ne késsek a „kakaóosztásról”. (Közben egy gágogó libákkal megrakott utánfutó húz el mellettem!!!!!) Az ovit ugyanis fõleg a kakaóért szerettem, ja és négylevelû lóhere volt a jelem!! Nem semmi. Az eredmény viszont az.

13:45-re érek be.Kedves gratuláció, egy nagyon szép oklevél és kitûzõ a jutalmam.
Majd sztereóban eszek egy vajas és egy zsíros kenyeret, hagymával, uborkával és teával már 5.1-es a dolog. A sok vajas kenyér láttán értem meg végre, miért kell annyi tehén a környékre. Mindenki a Cserhát 40-re köpül.

Valaki rám szól, hogy marton, de erre a névre még nem hallgatok. 1 perccel késõbb esik le, hogy valaki engem szólított. Már látom is az illetõt, akit reggel láttam a kocsimból, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a teljesítménytúrázás nagy alakja, társával egyetemben. Fejében egy digitális domborzati térkép van, a magyarországi teljesítménytúrák szinte minden adatával, a „kompjúterek” elbújhatnak szégyenükben.
Elbeszélgetünk. Rövid idõ alatt rengeteg dolgot tudok meg tõle, jobbnál-jobb túrákra invitál. A lúdtalpas fájdalmak kiküszöbölésére is ad egy fantasztikusan jó tanácsot. Közben befut Blue Jack, s már hármasban társalgunk tovább, jólesõen.

Megdöbbenve hallom, hogy az elmúlt idõszakban két túratársunk vesztette életét (hirtelen halállal?) túrázás közben. A következõ soraimmal nem akarok kegyeletet sérteni, hiszen ismeretlenül is tisztelettel adózok emléküknek.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy ez szép halál, s nem feltétlenül függ össze a teljesítménytúrázással. Sex közben is sokan hallnak meg.
Ha már feltétlenül szükséges, sex és teljesítménytúrázás közben a legjobb meghalni, mert akkor boldogan hal meg az ember.
A költõ is megírta, szabadon idézve: Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg, elhervadni, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rá, ne ily halált adj istenem, ne ily halált adj énnekem!!!

De túratársaim mégsem haltak meg, mert ma is itt menetelnek velünk, erdõkön, mezõkön, ösvényeken, mindaddig, amíg mi is mindnyájan meg nem halunk. De addig, még nagyon sok idõnek kell eltelnie. S ha mi is mind meghalunk egyszer, mások veszik át majd a helyünket, s így menetelünk tovább együtt, mindnyájan, szüntelenül, az idõk végezetéig...


Nem adom fel, míg életben találsz...(!!!)


(Dalszöveg részlet)
























 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20082008.05.11 12:49:10
Karancs-Medves 50

„Itt állt Salgó... az éghez oly közel,…
A századoknak döntõ lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belõlök egy-két csonka fal maradt,…
Felmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verõfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönébõl megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezõknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.”

Petõfi Sándor: Salgó 1846. május (részlet)

Ha valaki elhatározza, hogy mintegy csokorba kötve, Salgótarján környékét szeretné egy kicsit jobban megismerni, köztük országos hírû nevezetességeket is, soha kedvezõbb lehetõség nem adódik erre, mint a Karancs-Medves 50 teljesítménytúra. Én, aki már egy ideje a környéken lakom, férfiasan bevallom soha nem jártam még azelõtt például a Karancson, s nagyon hosszú ideig, ha ezt a szót hallottam, legfeljebb a gáztûzhelyünk jutott eszembe, de a „Palóc Olimposz” ahogy a környéken nevezik, semmiképpen sem.
Salgótarján, ez a középkori kicsiny falucska, amit a legújabbkor, a bányászat és a nehézipar növesztett nagyvárossá, 1950-ben pedig átvette Balassagyarmattól a megyeszékhelyi címet, ma megyei jogú város, hosszan elnyúlva észak-déli irányban kígyózik a Tarján-patak völgyében, a Karancs és a Medves vidék között. Ez mai történetünk helyszíne.

7.05-kor rajtolok a salgótarjáni Tóstrand Gyermektáborból. Kapok egy térképet, s egy szûkszavú túraleírást. Eleinte semmi bajom, jól haladok, s ahogy szoktam, rendesen elõzgetek felfelé. Rövidnadrágot választottam, a napi átlaghõmérséklet szerint ez dukál, de megdöbbenve látom, hogy mindenki állig be van öltözve. Talán õk tudnak valamit, idelátogat a ciklon Mianmárból, vagy mi. Késõbb a taktikám fényesen beigazolódik, remekül érzem magam. A Ceberna-völgy bejáratáig egy kellemeset kocogok lefelé, immáron egyedül, csak egy magányos futó húz el mellettem.
Egy mesebeli rétre bukkanok, ahol már szinte Óz varázslatos birodalmában érzem magam. A természet a friss zöld szín minden árnyalatában játszik, az ég valószerûtlenül kék, rajta „mûfelhõk” úsznak, mint a leggiccsesebb festményeken szokás, a domboldalon lila ökörfarkkórók és más tarka virágok ezrei mosolyognak rám. „Dorkától” megkapom, ha nem is a „sárga”, de a Zöld Út Természetjárók egyesületének pecsétjét, s a „jó boszorkány” útmutatása alapján „bátran”(nem gyáván!!!), „okosan”, „kemény, olajozott léptekkel” elindulok a „sárga sávval kijelölt úton”, hogy felfedezzem a csodálatos birodalmat.

A Karancs csúcsa felé, elõbb egy szelídebb, késõbb vulkánhoz illõen egy „gyilkos” emelkedõ következik, ahol négy túratársat mellõzök el. Az ilyen emelkedõket imádom.
Ahogyan 1 éves teljesítménytúrázó múltam alatt már megszoktam, csupa „jó arcokat” látok magam körül. A tekintetek „nemességet”, kultúráltságot sugallnak. Valahogy, olyan érzés fog el, s remélem, ezzel nem vagyok túl szerénytelen, hogy a teljesítménytúrázók közé csupa „nagyszerû” ember áll be. A tekintetekbõl ugyan jóság sugárzik, de nem a vesztesek tekintete. Magabiztos, kitartó emberek, akik a céljaikat, sikereiket az élet más területein is, a teljesítménytúrákon felmutatott szívóssággal, kitartással, odaadással, de nem más emberek legázolásával, becsapásával, lebecsülésével és megalázásával érik el, amit manapság sajnos oly gyakran lehet társadalmunkban tapasztalni. Úgy látszik az ilyen meredekeken való kapaszkodás, mindig ilyen „korszakalkotó” gondolatokat vált ki belõlem.
Már közeledik „Zeusz” székhelye, szerencsére ma nagyon jó kedve van, a villámokat eltette máskorra. S ha „jól tévedek” máris 727m magasan vagyok, a Karancs tetején, a Karancs hegyen (errõl jut eszembe a régi „vicc”, Mexikó fõvárosa Mexikó!). De ez nekem nem elég, egy részletes útbaigazítás után, mit látok majd fönt, ha éppen merre nézek, még egy pár tíz métert felhágok a stabilnak tûnõ kilátóra, ahol valóban, Magyarország egyik legszebb panorámája tárul elém, az elsõ ötben biztos helye van. Látom az egész útvonalamat, többek között Somoskõ várát és a szomszédos Salgó várát szemezni egymással és persze velem. Sõt Salgótarjánon, a Karancsságon, a Mátrán, a Cserháton (ahonnan egy párszor már vágyakozva bámultam a Karancs hatalmas tömbjére), a Börzsönyön, s ki tudja még min kívül, látom Losoncot, az Alacsony-Tátrát, sõt a Magas-Tátra hófödte csúcsait is. Na de indul a lift lefelé, és már csak egy pár lépés a határ, amit sikerül is megtennem.
A meredek hegyoldalon, a csúszós, „vulkán-poros” köveken továbbfolyik a liftezés, ami alatt kapaszkodó híján, sajátos vitustáncot járok. Eldöntöm, merre megyek, de egy magabiztos kiáltás vonz át a rossz útra, amit robot módjára követek. Itt kezdõdik a kavarásom (s nemcsak az enyém) története. Ezt az itinert, egy kedves székely ember fogalmazhatta (biztosan mindenki ismer néhány, a szûkszavúságot kikarikírozó székely viccet, pl. „az innen már messze csattanójút”). Valahogy így jártam én. Messze van még Bukovinka? Innen már messze. De sok-sok bonyodalom után, amikor a keblemet nagyszerû érzéssel eltöltve életemben elõször sétálok át ellenõrzés nélkül a Szlovák-Magyar határátkelõhelyen, ahol gyermekkoromban annyit szorongtunk szüleimmel és testvéremmel az eldugott tornacipõk miatt (amirõl Komáromból érkezett kedves túratársaim is tudnának beszélni, akikkel itt akadtam össze), már-már rátalálva a helyes útra, hagyom magam újra eltéríteni. De végül minden jó, ha vége jó, újra egyenesbe kerülök, úgy 2-3km kerülõ árán. Na de ez is benne van a pakliban, 19-re lapot kértem, s 21-em lett, ezzel a rajtszámmal mindennek sikerülnie kell.
Somoskõ vára az egyik legépebben megmaradt magyar vár, köszönhetõ Ráday Pál tulajdonosnak, aki elszabotálta a felrobbantására szóló császári parancsot, de késõbb 1826-ban a vár mégis leégett. Paradox módon a falu magyar területen van, a hozzá tartozó várat a fûnyíró elv a határ túloldalára sorolta, s a „várjobbágyok”, akik ezt a falut a középkorban lakták, „állás” nélkül maradtak. De Schengen végre „visszaadta” nekünk. Nem kell végre útlevéllel „múzeumba” járni. A várhegy északi oldalán található a világviszonylatban is jelentõs természeti érték, a bazaltorgona.
Somoskõ váránál jövök össze egy fiatal, salgótarjáni futó sráccal, akivel egészen a célig összeragadunk, s nem számítva, hogy meredek emelkedõkön futunk felfelé, vagy nyaktörõ lejtõkön lefelé, „végigdumáljuk” az egész utat.
Emellett a lehetõ legjobb társra akadtam, hiszen úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, többé nincsenek tájékozódási gondjaim, végre a természet szépségére is tudok újra koncentrálni. 2 futóval kerülgetjük egymást vagy 10-20 km-en át, õk nagyon profik (Kinizsi100 11:30 stb.)
Sietünk, de azért Salgó várát elfogyasztjuk. A várból letekintve sorról-sorra ugyanazt érzem, mint Petõfi, aki pont májusban járt itt, „kereken” 162 évvel ezelõtt, s ez az élmény ihlette elbeszélõ költeményének megírására. Olyan érzése van az embernek, mintha egy zöld tenger közepén állna, amit a bányászat és az ipar keltette zátonyok tarkítanak csupán. Alattunk van Eresztvény, a bányászat volt központja, ahová beszédes neve is mutatja, a föntebb kibányászott követ eresztették le.
A vár történetének talán legérdekesebb sztorija, amikor Kara Hamza bég ágyúnak látszó fatörzsekkel készteti a magyarokat a vár feladására, így csellel beveszi azt, ami aztán egy jó darabig török kézen marad.
A már említett 2 futó srác, nem bírva kivárni a „pünkösdi turisták” lépcsõt elözönlõ rohamát, a falon sasszézva jut le a várból, igazi túlérõ túrát kerekítve magának. Bár gyerekkoromban, a „biztonsági õr” állandó füttyszavától kísérve, sokat mászkáltam a szédítõ mélységekkel övezett egri várfalon, ezt azért én most kihagyom.
Salgóbányán elõkapok egy Magnumot, na nem akarok egy 3.57-es Smith & Wessonnal az itt rekedt török partizánokra vadászni, hanem a hûtõpultból veszek ki egy jégkrémet, „hogy mind az öt érzékemet felkorbácsoljam”, s úgy 20km-es távra megoldjam energetikai gondjaimat. Ezzel megvolt a frissítõ pont.
A Medves meglepõen sík bazalt fennsíkján rohanunk. Valahol nem messze innen indul 160km-es útjára a Zagyva, ami a Mátrát megkerülve, a Cserhátot is elmellõzve halad tovább, a Galgát, a Tarnát, a Tápiót és sok más kisebb patakot is befogadva végül Szolnoknál ömlik a Tiszába. A Medves és az egész vízgyûjtõ terület jellemzõje az idõszakosság. Egyes patakok idõnként teljesen kiszáradnak, s valahonnan innen ered a tájegység elnevezése is, nem sok köze lévén „Dimitrij Medvegyev-hez.”
Idõnként egy-egy kritikus tájékozódási ponton, a katonai hadgyakorlatokon megszokott „tábori forgalomirányítókkal”(MP) is találkozunk, bizonyítva a gondos, lelkiismeretes szervezést.
Rónabánya után következik Szilváskõ, szintén lenyûgözõ vulkáni jelenség, amit, a környezetre vigyázva, néhány évvel ezelõtt hágtam meg a fiammal. Üde bükköseivel maga a hegy pazar természeti környezet. Sok helyen hasadások láthatók a turistaút mentén, ami a bányamûvelés eredménye. Nem célszerû a környéken kódorogni, mert az ember egy pillanat alatt, könnyen a pincében találhatja magát.
Bárnára, erre a világtól elbújt, vulkáni csúcsok koszorújától övezett bányásztelepülésre, a sárga négyszögön ereszkedünk alá. Az út mellett egy helyütt, gyönyörû, élénk kék virágú, a talajt teljesen elfedõ, bõr nemû, zöld levekkel kipárnázott Vinca minor-osra (Kis télizöldmeténg) bukkanok, ami a sikeres, eredeti magyar gyógyszer hatóanyagát a vincamin-t szolgáltatta (CAVINTON!!!!).
Folyadékpótlás címén, meglátogatjuk a bárnai temetõt, ahol egy éppen vizes kannáját megtölteni készülõ hölgy személyében, kedves beszélgetõtársunk akad. Kiderül, hogy 30 évig dolgozott a Karancs!!!! tûzhelygyárban, s még sok más egyéb történetet is megismerhetünk tõle. Valamikor precíziós gépeken, modell motorokat is gyártott. Több sem kell túratársamnak, akinek éppen a magas szinten ûzött modellezés a kedvenc hobbija.
Futva indulunk fel a kéken. Az utolsó házból utánunk szól egy hölgy, ez így nem fog menni, s valóban, kemény, de rövid emelkedõ következik.
A volt Inászóbányánál egy tájékoztató táblát találok. Az ilyen táblákon elõforduló geológiai leírásoktól, sok esetben nagyon hülyének tudom magam érezni, de azért, mindig újra és újra nekivágok, megpróbálom megérteni a megérthetetlent.
A Pécs-kõ elõtt összesodródunk néhány 35-ös túratárssal, akiknek tájékozódási gondjai akadtak. Itt segít társam helyismerete, aki magabiztosan halad a kék jelzéssel ellátott sárga ösvényen (kék-sárga jelzés, egy jó darabig sárga nélkül!!).
Nem sokkal késõbb újabb társam akad egy „erdei hõscincér személyében”, aki ráköltözik a fehér pólómra, s úgy 2 km-en át nem tágít. Végül a Pécskõ vulkáni szikláján, rövid örömteli cincogásokkal jelezve, hogy megérkezett, s hogy itt akar új kolóniát alapítani, eltávozik. Mi, pedig lenyûgözve bámuljuk a hihetetlen körpanorámát. Egyébként ez társam szenthelye, innen egy „ugrásra” lakik, Salgótarján Pécskõ városrészében. Gyakran jár fel ide estefelé, gyönyörködik a fényekben és a csillagokban, idõnként a klasszikus aug.20-i tûzijátékokban is. A sziklára láncok segítségével lehet feljutni, de társam hiába keresi a megszokott rozsdás láncát, amit a napokban cseréltek ki zsír újra (’fényesebb a lánc, mint a kard’).
Még egy kis kaland a piros háromszögön, ahol egy útnak nem látszó rövid bozóton át, néhányan összeverõdve, elérjük végre a „hõn vágyott temetõt”.
Az út melletti gyönyörû „pacikat” hiába próbálom glükóz tablettáimmal magamhoz édesgetni, maradnak inkább a fûnél.
Elhagyunk egy kanyar után újonnan felállított erdei sorompót, ahol társam nemrég erre kerékpározva, az új akadályra nem számítva, úgy 50-km-es sebességét volt kénytelen cukaharával 0-ra csökkenteni, mivel ki tudja miért, nem akart fölkenõdni a sorompóra.
Már csak egy sportesemény van hátra a célig. Egy gyönyörûen nyírt focipálya mellett haladunk el, ahol a jobb idõket is megélt, tarjáni csapat igyekszik, tucatnyi lelkes nézõ bíztatása mellett. Jegyet is árulnak, de kifelé menet, már nem vesszük meg, pedig a szolgáltatást akaratlanul is, de elfogyasztottuk.
Egy iramodás és a célban vagyunk, ahol, hiszen egy országos rendezvény is zajlik, az asztalok útvesztõjében próbálunk a „jól megérdemelt” elismeréshez hozzájutni.
Eredmény 7:55, nem rossz, ha úgy vesszük, hogy közben kirándulgattunk is azért, de ami a Kinizsi100-ra hajazva gyengének tûnik az 51km-en, s ráadásul egy kicsit megnyúz.
Kérdem társamat, hogy jön e holnap este a bakancsos bálra, amit a Gyalogos Természetjárók Országos Találkozója keretében rendeznek, de nem túl lelkes.
Na de koffein receptoraim már nagyon árvák, kávé után kell néznem. Társam inkább kólában utazik, amirõl eszembe jutnak a tikkasztó nyári napokon elfogyasztott jéghideg, dobozos coca-colák, a piros dobozon gyöngyözõ, lecsapódott párával (jól ki lehetek száradva, egész úton csupán 1 liter vizet ittam).
Még egy interjú egy leendõ táborozást szervezõ két fiatal srác részérõl, hogy vagyunk megelégedve az étkezéssel. Csak a legjobbakat mondhatjuk el róla, hiszen nem ettünk egy falatot sem.
Aztán félszeg mozdulattal búcsút intünk a tábori kapuõröknek, s a tavat megkerülve, a kocsihoz sétálunk.
Egy pengeváltással kicseréljük e-mail címeinket, sorsunk a mai napon összefonódott.

Majd búcsút intek Salgótarjánnak is. Ez a város a legtöbb ember számára általában nem jelent túl nagy vonzerõt. Talán én is így voltam ezzel valahogy, mind a mai napig. De ez a nap elvarázsolt. Azok után, amit láttam és átéltem, többé már nem tudok ugyanúgy gondolni a városra és a környezõ vidékre. Valami megváltozott bennem. Kialakult a rokonszenv, s ez már nem múlhat el többé.


2008.05.11
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.20 13:52:26
Mátrabérc 2008

Ahhoz, hogy ez a túrabeszámoló jól érthetõ legyen, elõzetesen érdemes tisztázni néhány alapfogalmat (névsorrend nélkül):

Mátra – (mottó: „Mit nekem zordon Kárpátoknak…”)

Keletkezése:
(a Zagyva és a Tarna völgye között elterülõ1000km2 kiterjedésû hegység, fõ tömege a miocén (10-15millió éve) korszakban jött létre, egy 25km széles, 2000-2500 méter magas tûzhányó képében. Szerkezetében bekövetkezett törések miatt egész tömege déli irányban megbillent, északi oldala meredekké vált!(Bérc!) Mára az elsõdleges vulkáni formák (kúpok, kráterek) már eltûntek, csak az ún. romvulkánok formái fedezhetõek fel (pl. Ágasvár!!!, Múzsla!!!).)

Kialakulásának oka: a Hanák-Kolos Turista Egyesület egyik aktivistája idõutazást téve a múltban, titkos módszerrel befolyásolta a földtörténeti folyamatokat, hogy a késõbbi nagysikerû teljesítménytúrát biztosan megszervezhessék.

Fõ funkciója (amiért elsõdlegesen kialakult): a teljesítménytúrázók számára nyújt rendkívül kemény terepet, hogy megmutathassák, mire képesek.

Teljesítménytúrázó: olyan személy (általában ember, de lehet kutya is, ha a túra során nem szökik el!!!), aki legyõzhetetlen késztetést érez arra, hogy A pontból egy általában elõre meghatározott útvonalon gyalogosan eljusson B pontba. Ezt többnyire a természetben teszi. Megvalósításához minden eszközt megragad, s mindent alárendel. Fõ célja, hogy megússza a szombati házimunkát, ami általában sikerül is.
Különös ismertetõ jele: szinte semmivel nem törõdve, fejét kissé elõrenyújtva, üveges tekintettel, töretlenül halad egy meghatározott irányba. Településeken gyakran nyakig sárosan áthaladva, mit sem törõdik a bámészkodó helyi lakossággal.

Gyalogló teljesítménytúrázó: fõ feladata, hogy a szûk ösvényeken, a hátulról futva közeledõ futó teljesítménytúrázót lehetõleg minél tovább feltartsa.

Futó teljesítménytúrázó: fõ feladata, hogy lehetõleg mindent és mindenkit legázolva jusson elõre.

Térd: az, az általában páros szerv (tipikusan jobb és bal térd), amelynek felváltva történõ behajlítása elõrejuttatja a teljesítménytúrázót. Fõ feladata: idõnkénti rakoncátlankodásával, a teljesítménytúrázó bosszantása. Általában a két oldal ezt a fõ feladatot nem szinkronban látja el, tehát nem tudja a jobb térd, mit csinál a bal.

Köröm: a teljesítménytúrázó lábán (és kezén) található szaruszerû képlet. Fõ funkciója a lábon, hogy esetenként elfajuljon.

Zsír/háj: az a teljesítménytúrázón, általában a hasi tájékon található, magas energiatartalmú, vastag anyagréteg, ami semmilyen körülmények között nem vész el és nem alakul át.

Fogyókúra: olyan folyamat, amelynek során az izomzat nagy része elveszik, vagy zsírrá alakul át, a szervezet víztartalma csökken, s amelynek eredményeképpen a testtömegindex egy rövid idõre ugyan csökken, de a zsírmérleg a túlsúlyos kategóriából a súlyosan elhízott kategóriába sorolja át a kísérletezõt.

Sár, esõ, villám, köd, erõs szél, hideg: azok a természeti jelenségek, amik elõsegítik, hogy, a teljesítménytúrázó lehetõleg minél jobban érezze magát.

Kerítést átszelõ létra: olyan tárgy, ami az erdõben megmagyarázhatatlan okokból létesített kerítéseken halad át. Fõ funkciója, hogy a teljesítménytúrázó útjába álljon. Pozitív hatása: növeli a teljesítménytúrázó állóképességét, nagy tömegben elõtte összeverõdve, türelemre és kultúrált viselkedésre tanít. Idõnként romos állapotban van, az ezzel járó „izgalmak” további elõnyére szólnak.

Rombusz: olyan geometriai síkidom, amelyrõl már mindnyájan hallottunk valamit az iskolában. Bizonyos esetekben, az erdõben is megtalálható, de akkor fémbõl van, s térbeli kiterjedéssel is rendelkezik. Egyik jellemzõ példánya a Mátrakeresztesrõl kiinduló piros turistajelzés mellett tekinthetõ meg, hétfõ kivételével, a hét minden napján. (további szinonima: roncsbusz.)

Romvulkán: lsd fent.

Rom vagy roncs: a teljesítménytúrázó egy hosszú, kimerítõ túra utáni pillanatokban.

Kávé és/vagy capuccino: olyan bevételre szolgáló folyadék, ami a teljesítménytúrázó életben maradásához nélkülözhetetlen molekulát, a koffeint juttatja a szervezetbe.

Galaxis: kb 100-200 milliárd csillagot (ki számolja?) tartalmazó tömörülés.

Nyelvtan: valaki mondja már meg végre nekem, hogy a túra és képzett szavaiban az ú betû mért hosszú, a turista és képzett szavaiban miért rövid, ha úgy is mindenki össze-vissza használja!!!! (pl. egy fontos szó: a „túristaszalámi”-t hosszú ú-val írják.)

Szempillantás: az a nagyon rövid idõtartam, ami alatt a Mátrabérc túrát sikeresen teljesítõ túrázó a teljesítési idõvel ellátott, névre szóló oklevelet megkapja.

Túrabeszámoló: az a túrák után nagy mûgonddal megírt, általában az interneten megjelenõ iromány, amit szerencsés esetben, csak az írója olvas el.

A túra

Jól felszívtam magam erre a túrára. 9 órát terveztem az 56km-re, de végül 11:50 lett belõle. Hazai pályán indultam, Siroktól kb. 20 percre lakom. Ezért van az, hogy, míg egy 200km-re lévõ túrán, hajnali keléssel simán elkapom a 6 órás tömegrajtot, ez a Mátrabércen (harmadszor indulok), még sohasem sikerült. Egy mezõn hagytam a kocsimat, kedvesen elbúcsúztam tõle, milyen árva lesz szegény egész nap…

6:16-kor startolok végre, s a Gazos-kõig tömegeket elõzök meg. Jól megy, ezen a terepen már kétszer is jártam az idén, szinte minden fûszálat ismerek. Függetlenül a körülményektõl, percre kiszámolható ütem szerint haladok. A növények kicsit szomorúak a borús idõ miatt, csak a kankalin sárga „kulccsomói” rikítanak messzi az erdõben. A Gazos-kõn elvirítottak már a gyönyörû kék kökörcsinek, amelyeket március végén láttam és fényképzetem, s amelyek a turistatársadalom dicséretére legyen mondva - pedig ez a hely a szép kilátás miatt, igen csak kedvelt pihenõhely - minden évben háborítatlanul és sértetlenül virágoznak el.
Az Oroszlánvár elõtti nagy tisztásra egy igencsak ingatag, függõleges létrán jutunk be. A tömörülésbe megérkezik egy kutya is. Azonnal elkezdõdik a találgatás, hogyan jut majd át a létrán. Már-már a fogadáshoz kezdem gyûjteni a téteteket, amikor fejével egy kis rést talál a kapu mellett. Köztudott, ahol a kutya feje átjut, a teste még simán beszorul. De hát azért van a gazdi, hogy egy kis rásegítéssel ezt a helyzetet is megoldja, s a kis résen, szabályszerûen átpasszírozza a kutyáját.
Hamar az Oroszlán-váron vagyok (ez is egy kis bébi-vulkán szerintem). A Cserepes-tetõre is feljutok, és ezzel „a túra nehézségei lényegében lezárultak”. A Nagy-Szár-hegy húzós, de szelíd emelkedõje már szinte pihentet az elõzõ két hegy után.
Egy fiatal sráccal jövök össze, aki idáig tájfutóként kereste kenyerét, s az idén állt közénk. A Körös-hegyen edzett, most jár erre elõször. Rögtön el is dicsekszek neki a tavalyi 10:01-es eredményemmel, s hogy az idén 9 órát szeretnék. Ehhez persze futni is kell, de jelenleg ezzel nincs probléma.
Valaki egy pórázzal a kezében, kétségbeesetten a kutyáját szólítgatja. Tõlem is kérdezi nem láttam e? Sajnos nem. Remélem elõkerült azóta a kis csavargó.
A Kékes-felé menet beállok egy jó iramot diktáló fiatal pár mögé, a szûk ösvényen nincs kedvem elõzgetni. Itt már ritkulnak a sorok, majd az ellenõrzõponton verõdünk újra össze jó néhányan. Az ország teteje felé haladva a szokásos szeszélyes idõjárás fogad, kézfejemet az esõkabátomba húzom vissza. Azt hogy esik, vagy nem, már nem is nagyon érzékelem, hiszen egy bizonyos szintig már eláztam, több vizet úgy is képtelen vagyok befogadni. A szemüvegemet ablaktörlõ híján a zsebembe helyezem, hogy lássak is valamit.
3:20 alatt érek a kékesi ellenõrzõpontra, ahol „busásan” megebédelek. A magammal hozott két sós kiflit, két pohár leves segítségével dolgozom be. Nem viccelek: mennyei mannának tûnik a zamata.
Valaki megkérdezi a leves receptjét, ami nem túl bonyolult. 2 rész ilyen leves kocka+1 rész olyan leveskocka. Ez a „csipetnyi titok” adja ezt a fenséges ízt.
Majd vizet kérek a poharamba, a Ca-Mg pezsgõtablettáimhoz. Megelõzésnek szánom, mivel a Csór-hegyen szoktam kissé spasztikussá válni. Valaki megjegyzi mellettem: ki mer még ilyenkor vizet emlegetni.(szerzõi hozzáfûzés: …amikor a fél Atlanti-óceán már a nyakunkba landolt.) Ez a srác feladja a túrát, s egy jó babgulyásról álmodozik. „Jóidõ túrázó” lévén mostanáig én sem fogtam még ki ilyen idõjárást, de feltett szándékom volt, hogy, ha kell, mintegy túlélõtúraként is, de végigcsinálom. A bizonytalan meteorológiai jelentések nyomán sokan rövidnadrágban vannak, esõkabát nélkül. Nekik nem könnyû a helyzetük, azt is megértem, ha feladáson gondolkodnak.
A Kékes-tetõrõl a sárban sasszézva, futva rohanok le, egy szimpatikus sráccal beszélgetünk közben. Szeretne jó eredményt elérni, próbálja tartani velem az iramot, de valahol mégiscsak elveszítem. Jön a „Józsi halála” (saját elnevezés), ami legyen bármilyen idõjárás is, mindenkit megszívat. Évekig gondolkodtam azon, hogy esõben, sárban, hogy lehet egyáltalán ezen a meredeken lejutni. Most végre megtudtam.
Az erdõben felejtett „Söröshordó”, élénk asszociációkat vált ki egy túratársból, aki szerint megérkeztünk. Én is gyakran gondolok arra az idõre, amikor 50-60-70-es években a szocialista társadalom munkástömegei valamint trabantok, wartburgok, skodák, zsigulik lepték el az erdõt. E korszak mûtárgyai, hatalmas parkolók, az elõbbi hordó és más egyebek máig is tanúskodnak a letûnt idõkrõl.
A gallyai-elágazónál egy másik túratárs, mondván, hogy úgyis túlélõtúrán vesz részt, túléli, hogy pár centire rohan át egy felülrõl száguldó autóbusz elõtt, majdnem társát is magával ragadva. Ez meleg volt.
Jön a Csór-hegy és vele a szokásos spazmus, de a pezsgõtablettáknak és a jól idõzítetten éppen felszabaduló Ca++ és Mg++ ionoknak köszönhetõen, csak egy pillanatra villantja fel méregfogát, s rögvest eltûnik a semmiben, nem jelentkezik többé a túra során. Ez bejött.
A csúszós sár miatt senki sem halad az úton, mindenki fondorlatos kis ösvények után kutatva jut elõre, amelyek némelyike zsákutca. Felérek, „megcsináltam megint”.
A Csór-hegyrõl futnék tovább, de elhangzik fejemben az ominózus mondat: „ Houston baj van!” A jobb térdem talán a „Józsi halálán” kapott valamit és besokallt. Az elmúlt hónapban fogyókúrát is tartottam, több kiló eredménnyel, s az évek során megfigyeltem, hogy ilyenkor, egy idõre meggyengülnek a térdszalagjaim is. Talán ennek köszönhetõen és a számomra szokatlan sár összjátékaként, most lesántultam. Kocogni már csak lefelé tudok, de azt is egyre kevésbé. Egy színpompás „keltikés” mellett haladok el, a tarka virágok fittyet hányva a rossz idõnek virítanak. Gallyatetõ felé haladva, egy hatalmas felhõbõl kukucskálunk ki a recski medencét hirtelen elöntõ verõfény irányába, ami a már kizöldült nedves erdõket, csodálatos, csillogó zöld színnel vonja be.
Gallyán tovább romlik az idõ. Sokan beülnek a presszóba, s nem látszik rajtuk az a mardosó vágy, hogy kimenjenek, a ködbe, a hidegbe, a szakadó esõbe. Bent a zsúfoltság mellett is az emberi melegség mindent eltölt. Kint pedig a magányosság, ahol feljebb „tejfelködben”, már szinte futni is bátorságot igényel. Na de visszatérve a presszóra, megérzem a kávé illatát. Egy capuccinót kérek, vagy jó lesz kávé is, ha azt túl bonyolult elkészíteni ebben a tömegben, válaszul megkapom mindkettõt, s mint egy narkós hajtom fel gyors egymásutánban õket.
Kint az esõben megismerkedek egy kedves, fiatal „Hanákos párral”, akikkel a túra során még találkozunk, s akiknek kedves arca sokat jelent számomra nehéz helyzetemben. Elhatározom, hogy Keresztesig még elvergõdöm így nyomorékon is. Lefelé még futok. Szent László elõtt egy páran összeverõdve a tömeg erejét kihasználva gázoljuk le a szegény gyaloglókat. A teát kihagyom, hiszen eléggé izgatja így is a két kávé a vesémet. Ezen a túrán nem könnyû folyóügyeket intézni, szinte külön túrát kell hozzá szervezni. A sártaposás közben azon gondolkodom, hogy jutok fel így az Ágasvárra, de legfõképpen, hogy jutok le róla. Magamban eldöntöm, hogy a „taxit” Mátrakeresztesre rendelem, feladom. Ritkán elõzgetek már, inkább beállok egy csapat végére, s mint a kivert sánta kutya kullogok mögöttük. Az Ágasvárra felfelé haladva, hál’istennek nem én vagyok a leggyengébb láncszem, így én nem akadályozok senkit haladásában, s nem is veszik észre állapotomat. Annál inkább lefelé, ahol a mezõny fele elzúg mellettem. Minden lépésnél (egészen a célig) csillagokat látok, feltehetõen összejön egy galaxisnyi a 30km alatt. Lefelé haladva a lassúságban azért társam is akad, egy már szintén nem fiatalember képében, aki végig siránkozza ezt a szakaszt, viccesen szidva azt, aki rávette erre a túrára, miközben egy villás botot szorongat a kezében, boldogan mutatva mindenkinek, Souvenir az Ágasvárról. Nem sokkal késõbb már elégedetten vedeli a jól megérdemelt sörét a turistaháznál, és gyanakodva emlegeti a Múzslát.
Egy kis csapat húz le a piros keresztrõl, a piros sáv felé. „Jól jön most a kerülõ”, bár igazából nem bánom, mert egy szép erdõrésszel ismerkedek meg. Tisztes távolból nagyjából egy ütemben haladok egy lánnyal. Késõbb Mátrakeresztesen derül ki, ahol egy kicsit elbeszélgetünk, hogy neki a bal térde végzi éppen fõ feladatát, a teljesítménytúrázó bosszantását. Végül mindketten úgy döntünk, továbbhaladunk, kipróbáljuk állóképességünket. Felfelé haladva próbálok szövetkezni, nekem van egy jó bal lábam, neki egy jó jobb lába, valahogy adjuk össze. Veszi a lapot, s mondja, ideadja a jót és õ visszamegy Keresztesre a két rosszal. Körbenézek de az ideális, a kor minden követelményét kielégítõ mûtõt per pillanat nem látok a közelben, s így gyorsan elvetjük bimbózó tervünket.
Beállok a gyaloglók közé, a futók már régen elhúztak melegebb égtájak felé. Igazából senki sem túl vidám, mindenki keményen küzd, ez egy kicsit helyrerak.
Felfelé haladva az egyik túrázó lány egy „kis busz” roncsait veszi észre az erdõben. „100x” jártam már erre, de még soha nem láttam. Igaz a közmondás, több szem, több roncsot lát.
Akaratlan fültanúja vagyok egy nagy hangon zajló telefonbeszélgetésnek. Egy srácot hívnak, aki hátrahagyta társát valahol. Csak ezt hallom, hogy a francba kerültetek ti Mátraszentimrére. Eltévedtetek?! Hogy lehet a Mátrabérc túrán eltévedni.(Ezek szerint van akinek ez is sikerül .(szerz.)) 5 óráig érjetek le Mátrakeresztesre, ahol az ilyen nyomorékokat gyûjtik össze, mint ti vagytok. Mi az, hogy merre van Mátrakeresztes. Menjetek ki a buszmegállóba, a sofõr majd tudja.
Elõttem egy hátizsákból ingyen zene szól, valami törökös beütéssel, most elõzök, nem akarok túl sokat potyázni.
A gerinc felé haladva a nyílt emelkedõn még elõzgetek. Egy fiatal párral beszélgetve, a helyzetemet ecsetelem, a lány mégis elismerõleg szól az iramomról, s ez, hiú ember lévén, nagy megelégedettséggel tölt el, mégis megérte továbbhaladni. Elbúcsúzok tõlük, igyekszem, ahogy tudok. A Múzsla elõtti méterek végleg betesznek, lefelé már csak virtuálisan megyek. Látok egy srácot, aki pont ott nyomogatja a lábát, ahol nekem fáj. Ezt követõen nagyjából együtt haladunk végig, néha elszakadva persze egymástól, de a Diós-patak völgyébe, közös szellemi erõfeszítéssel oldva meg a helyzetet, még együtt korcsolyázunk le.
A Múzsla után hagy el a Nagy-Szár-hegyi ismerõsöm, a tájfutó srác. Megnyugtat, hogy sáros idõben, a nyíróerõ hatására gyakran alakulnak ki ilyen térdpanaszok. Megnyugszom.
A kopasz részekrõl kipillantva csodálatos kilátás nyílik a Zagyva völgyére. Hatalmas vihar zajlik szemben a Cserhátban. Mi csak a szélét kapjuk, csak egy-két villám csap le a közelünkbe, s egy rövid ideig szakad az esõ. A nedves 21-es fõút ezüst szalagja csillámlik a feltámadó napsütésben. Valahol ott autóznak gyermekeim. A fiam vezet 2 napos jogosítvánnyal. Nem féltem, jó érzéke van hozzá, talán a „computerjátékok” eredményeképpen, tanuló idõszakban, már a legelsõ alkalommal biztosan ült a volán mellett.
Késõbb kérdeztem tõlük, nem láttak e a Mátra gerincén, figyeltek ugyan de ki tudja miért nem.
Lassan leérek a kopasz hegyoldalon egy szimpatikus lány társaságában. A kedvenc témámról, a hasamon meghúzódó hájrétegrõl, s a fogyókúráimról beszélek. Szlogen: csak az izmaidat veszítheted!!! Már látjuk a templomot. Éppen harangoznak, megjegyzem, remélem nem az én lelki üdvömért húzatják, mert egy ideje már, hiába próbálnak a mobilomon elérni. Képtelen vagyok magamról levenni az esõkabátom alatti hátizsákomat, hogy a nylonba zárt telefonomat kihalásszam. Így idõnként, lágy Nokia csengõhang tölti be az erdõt.
A fentebb már ecsetelt módon jutunk le a Diós-patak völgyébe végre, s azt gondolom, a szekérút már a megváltást hozza. De most következik a túra legkellemetlenebb része, a véget nem érõ csúszkálás és sárdagasztás. Idõnként találkozóharcot vívunk a sárral a futócipõm birtoklása ügyében, ugyanis le-lerántja rólam. Két kisgyermek elõz meg, határtalan vidámsággal dagonyáznak a sárban, mit sem törõdve azzal, hányszor hasalnak el.
A pincékhez leérve már kövesedik a dolog, s egy kicsit kocogóra fogom.
Mostanában évente 1x úgy tavasz tájékán meglátogatom a szurdokpüspöki általános iskolát, ahol mindig kedvesen fogadnak. Melyik „laptopost” válasszam? Egy virágillatú nõi mosoly dönti el, amire méhecskeként tapadok. Máris kezemben az oklevél, s a „jól megérdemelt” gratuláció. Profi szervezés, köszönjük!

Egy kisvendéglõben kötünk ki, ahol elfogyasztom életem egyik legfinomabb sajtos lángosát.
Egy fiatal sporttárs elõzékenyen átadja a helyét, fájós lábamról mit sem tudva, nem tudja, hogy milyen jót cselekszik. Késõbb a lángos elfogyasztása után elbeszélgetünk. 50 éves korommal hencegek, s hogy tavaly kezdtem a teljesítménytúrázást. Erre õ elmondja, hogy az apja is tavaly kezdte 60 évesen, s egybõl a Kinizsi100-al. Egy darabig még beszélgetünk, majd indulni készülök. Örök hálám az ülõhelyért!

A vendéglõ tele kilazított teljesítménytúrázókkal. Egy Edda számot énekelnek, amit én is nagyon szeretek. Jó a hangulat. S nekem is jókedvem támad. Hát persze hogy megérte!




2008.04.20
 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20082008.04.13 11:59:52
IV.Béla emlék- és teljesítménytúra 20


Magyarország térképét nézegetem. Muhit keresem. 1241-ben vagyok, április 10-én, 1 nappal a lengyelek katasztrofális liegnitzi veresége után. Kijev, Krakkó már felégetve. A magyar fõsereg, ami önmagában ugyan még nem lenne baj, szekértáborba zárja magát a Sajó közelében. A mongolok Európában egyedülálló módon elõször, lõporos ágyúkból adott mozgó zárótûz alatt kelnek át a Sajó hídján, mialatt egy másik hadoszlop 10km-rel lejjebb zavartalanul, egy pontonhídon jut át. Április 11. A többit már tudjuk. Súlyos vereség. Béla király az északi hegyek erdeibe menekül…

767 évvel ezután, április 12-én, az „északi erdõk talaját” taposom. Pompás az idõjárás. Végre itt az igazi tavasz. Minden felébredt, feléledt. Minden zúg, dong, döngicsél, fütyül, csipog, csivitel, rügyezik, sarjad, fakad. Virágzó bokrok és fák mámorító illatától terhes a levegõ. Olyan gyönyörû felhõk úsznak az égen, amilyeneket egész évben csak ilyenkor lehet látni. Volt egy korszakom, amikor csak felhõket fényképeztem, s e megunhatatlan természeti jelenség képeivel, halálra üldöztem ismerõseimet. Ennek a korszaknak ugyan már vége, de az egyik szememet azóta is,mindig az égen tartom, különösen ilyenkor tavasszal, s néha még egyszer-egyszer „az égre sütöm puskámat”. Idõnként annyira szép a táj, hogy csak nehezen találok rá jelzõket. Talán azt mondhatnám, hogy a látvány, színesebb, élénkebb, kedvesebb annál, mint amit a legkiszínezettebb természetfilmekben valaha is láttam.
Nagy nap ez a mai életemben. Titkos, ember nem járta szentélyem végre közkinccsé válik. Ez a vidék ahol járok, s oly közel áll a szívemhez és lakóhelyemhez Pétervásárához, a Bükk és a Mátra ölelésében fekvõ Heves-Borsodi Dombság. A tájegység tagolásáról és elnevezésérõl lehet ugyan vitatkozni, de az biztos, hogy jellemzõ építõanyaga településemrõl kapta a nevét, a geológiai szakirodalomban Pétervásárai Homokkõnek nevezik, s a geológiai magyarázatot nagyon leegyszerûsítve, a 20-25 millió évvel ezelõtt létezett selftengerek üledékébõl keletkezett.
Nagyszerû érzés egy olyan kopasz dombon állni, amelyet 21 millió év alatt is csak gyéren tudott meghódítani a vegetáció, s tudom, hogy a visszahúzódó Eggenburgi-tenger utolsó turzásán díszlek. A környezõ dombok láthatóan lemezes szerkezetûek, s a kizöldülõ fû és a nap árnyjátékának bizarr összhatásaképpen meghökkentõen csíkosak, szinte percenként változó árnyjátékot szolgáltatva a nézõnek, s minden egyes rétegpár- amelynek magyarázatára, több éves tanakodás után egy nagyszerû geológus könyvében bukkantam rá – egy napot jelent, a napi kétszeri dagály/apály ciklus homokba vésett emléke. A holdjárás erõsségének ingadozásaképpen, pedig havonta kétszer két kiugróan vastag réteg keletkezett.
Ez az a vidék, ahol évekkel ezelõtt magányos „csavargásaimat” megkezdtem, futva, gyalogosan vagy kerékpárral és fényképezõgéppel jártam a környéket. Tudós nem vagyok, így a tudomány számára nagy felfedezéseket ugyan nem tettem, annál inkább magam számára. Ez a vidék kimeríthetetlen geológiai, botanikai, zoológiai, történelmi gazdagságában, szelídebb ugyan mint a magas hegyvidék, tájképi szépségével mégsem lehet betelni. A világ számára mégis gyakorlatilag ismeretlen. Évek során, számos esetben turistautjain is haladva, amelyek elég szépen behálózzák, még csak véletlenül sem találkoztam az erdõben turistákkal, emberrel is alig, legfeljebb vadászokkal, favágókkal és fatolvajokkal.
Ez az új teljesítménytúra most végre véget vet ennek, kiemeli a vidéket az ismeretlenségbõl, és a turista társadalom elé tárja.

Tavaly csöppentem bele a szervezett gyalogos teljesítménytúrázás világába, s kezdetben talán túl magasra állítottam a lécet. Az idén inkább kerékpározom, bár kisebb távolságokon (20-(50?)) még gyalogosan is feltûnök néha. Egyébként is mostanában családi vállalkozás keretében folyik a dolog, s a távokat ehhez kell igazítanom.
Most társammal haladok a Gyepes-völgyben, az Ökör-hegy felé a kék jelzésen. A Kohász-forrást már elhagytuk, ahol volt szerencsénk megismerkedni a túra fõszervezõjével, aki pontõrként tevékenykedik. Nagy lelkesedéssel, de elmondása szerint nem kis izgalommal vágott neki az elsõként megrendezett túra szervezésének. A járdánháziakban nagyszerû támogatókra akadt, akikkel késõbb magunk is találkozunk majd az utolsó ellenõrzõ pontnál, de ne fussunk elõre. (Egyedül a vadászokkal ment egy kicsit nehezebben, mint bárhol máshol, de végül ez is megoldódott. )
Felfelé nem futunk, itt elég a gyorsmenet. Elõttünk két nagy iramot diktáló túratárs.Olyan érzésem támad, mintha egy kisvasút nyomvonalán járnánk. A társam szerint én mindenhol felszámolt kisvasutakat látok, még a ruhásszekrényben is. Tudni kell persze, hogy az egyik szenvedélyem a környék felszámolt kisvasútjainak a nyomvonalait kutatni. Nagy élmény, ha sikerül egy-két töltést, vagy mûtárgyat találni. A legtöbbje sajnos, nyomtalanul tûnt el. Polémiánkra a Remete-kútnál „posztoló” pontõr tesz pontot, aki a kérdésemre feltárja az éppen az imént egy helyi erdésztõl szerzett információt, ami valóban igazolja a teóriámat. A másik völgy, amin lefelé haladunk majd, a Remete-völgy szintén erdei vasút gyanús. Pompás növényeket is látunk. Legmegkapóbbnak a már felébredt tavaszi lednek lila-piros színpompáját érzem. Mobilommal lekapok egy másik tetszetõs növényt, amit még soha nem láttam. Olyan „kankalin-szerû”,de nem a közismert tavaszi. Házifeladatként, otthon a határozókönyveimbe bújok majd, de most haladunk tovább.(Utólagos meghatározás alapján Sugárkankalinra (Primula elator) tippelek,de lehet, hogy egy ritka keverék kankalinfaj.) Egy helyen egy az aszfalton sütkérezõ acélkék nünükét pillantok meg. Amott egy színkímélõ programmal „frissen mosott” "dongó" környékez egy tüdõfüvet, sikerül lekapnom. Sárga-fekete sávjai lenyûgözõen élénkek, mint õ maga. Fent a magasban egy hatalmas ragadózó madár végzi kiterjesztett szárnyaival napi õrjáratát. Meghatározása távcsõ híján bizonytalan feladat. Az elhagyott faszánkók emlékképek készítésére késztetik az elõttünk haladókat, így „átvesszük a vezetést.” Egy kis emelkedõ, egy pazar bükkös, s máris a szintúton vagyunk. Két út van elõttem, melyiket válasszam. Bizonyos bonyolult megfontolásokból, most rövidítek úgy cirka 23km-t, de jövõre már nem balra, hanem biztosan jobbra indulok el, bármi is történik. Felérünk az Ökör-hegyre a túra legmagasabb pontjára, nem túl megerõltetõ. A már sokszor megélt kilátás most is lenyûgöz, bár a pára miatt csak az Érchegységig látok, kedvezõ idõben a Tátra is kivehetõ. Egy pár túrázót megelõzünk, s egy darabig visszafelé haladunk ugyanazon a szakaszon. Itt végleg búcsút intünk két szimpatikus túratársnak, akikkel szinte együtt indultunk el, s vágtázunk le a piroson. Közben néhány érdeklõdõ túratárs éppen a gravitáció segítségével szánkázik le Vajda-várról - ahol ókori erõdítések nyomai találhatók - majdnem a lábunk elé. Kicsit figyelni kell a jelzést, mert néha hirtelen vált, de ismerem az utat, valaki pedig talán kedvünkért újra festette a piros sávokat, csak úgy ragyognak a szikrázó napsütésben. Kisebb energetikai gondokkal küzdök, mivel lebagatellizálva a 20-as távot (ami egyébként mérésem szerint 25km volt), elõzõ nap gyümölcsnapot tartottam, s ma sem ettem még semmit, de amire csak késõbb a „tócsni” elfogyasztása után jövök rá, az a pár perc a célig légiesen könnyû futással telik el végre.
A Körtvölgye-forrás után pillanatok alatt feltûnnek Borsodnádasd szélsõ házai. Egy mezõ mellett haladunk el, ahol karókra ismeretlen okokból, üres sörös dobozokat húztak. Talán az alkoholistáktól rettegõ állatokat próbálják így elriasztani? A társam itt rögtön Borsodnádasd új zöldövezetének vadnyugati mintájú elnevezésével szolgál: Bearfield. S mi, a Sörmezõk Lovagjai végre behatolunk a városba.
Ez a behatolás mérhetetlenül emlékeztet arra a településvégre, ahonnan jó két órával elõbb „kihatoltunk” az erdõbe, a különbség mégis tapintható. Amíg Járdánházán lépten-nyomon köszöntek az emberek, jó túrázást kívántak, sõt a legszélsõ ház kedves gazdájával még el is beszélgettünk, szívesen emlékezve vissza a pétervásárai mezõgazdasági szakiskolában töltött diákéveire, ahol Czenthe Huba tanárától rengeteg intõt kapott, de mégis szeretettel gondol azóta is rá, addig Borsodnádasdon már jó városi szokás szerint senki sem köszönt ránk, nem bámészkodott, és nem is kérdezett semmit, egy-két kóbor pillantás után folytatta tevékenységét, kerítésfestést, építkezést, miegymást.
Czenthe Hubáról még annyit, hogy a környék nagy ismerõje, õ is aktív turista, botanikus és helytörténész. Tavalyelõtt jelent meg Pétervására története címû nagyszerû munkája, amit nem lehet letenni, egy fél életen keresztül gyûjtögette hozzá az adatokat.
A városba belépve a kerítéseken azonnal feltûnnek az egykori Lemezárugyár emlékei, sajátosan színezve az utcaképet. Az egyedi „mûremekeken” kívül, néhol az egykori Níveás dobozok kivágása után keletkezett hulladék fémlemezbõl készült a kerítés. Azért ismertem meg, mert gyermekkoromban valahogy hozzánk is eljutott egy ilyen színes lemez (még Egerbe), amire még a Niveás dobozok is rá voltak nyomtatva, s ami késõbb egy kutyaház burkolólemezeként végezte. (ezt a Nívea terméket máig is árulják változatlan formában.)
Bár a lemezárugyár már régen bezárt, a kerítések, amelyek különös hangulatot sugároznak, maradtak.
Újra a kisvasúton haladunk az Borsodnádasd-Ózd vonalon, ma már kerékpárút. Idõnként vízióim támadnak, amik a Vissza a jövõbe X. filmben a semmibõl elõbukkanó vonatra asszociálnak, magam elõtt látom lebegni a pályán utoljára végighaladt mozdonyt, s úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban váratlanul kirobbanna a semmibõl. Na nem gõzöltem be még teljesen, csak nosztalgiázom.
Kedves polgárõr irányít át a 25-ös fõúton. A túloldalon a IV.Béla emlékhelynél - ami az ezen a vidéken áthaladó, s az Adriai-tenger egyik szigetéig „meg sem álló”, a muhi csatamezõrõl menekülõ, s késõbb az országot újraépítõ (és egyesítõ) Béla királyunknak állít emléket - elérjük a cél elõtt az utolsó ellenõrzõpontot.
Váratlanul nagy megtiszteltetés éri a szegény „mezei” teljesítménytúrázót, hiszen a szívélyes fogadóbizottságban személyesen a járdánházai polgármesterasszony is képviselteti magát, s akikkel, némi megilletõdés után (mármint részünkrõl), kellemesen eltársalgunk egy darabig, egy-két tócsni (macok, lapcsánka stb.) és más finomságok társaságában.
Természetesen a környék szépségeirõl és adottságairól folyik a társalgás, többek között a Natura 2000-s területekrõl. Aki esetleg az idén nem jött még el erre a túrára, mind az igazolófüzetbõl, mind a Járdánháza Község Önkormányzatának kiadványából rengeteg ismeretet szerezhet jövõre, ha eljön. Egy ilyen túrabeszámolóban ennek gazdagságát lehetetlen még csak érinteni is. Mindenkinek ajánlom, gyertek!!!!
Mint fentebb már említettem, a tócsnitól megtáltosodva, (pedig valójában nem kergetett a tatár) berohanunk az iskolába, ahol remek dolgokkal látnak el minket (igényes kivitelû emléklap, kitûzõ, képeslap, leírások, gratuláció és kedves társaság), mindent hálásan köszönünk!!!

JÖVÕRE, VELED, UGYANITT!!! JÖVÕRE MÁSOKKAL IS UGYANITT!!!

Köszönjük Járdánháza!!!

2008.04.13





 
 
BarcikaTúra éve: 20082008.02.17 16:07:33
Barcika 25

2008.02.16

„Az életbõl csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregébõl esténként-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot:
Bebádogoztak minden ablakot.”

(Tollas Tibor
Bebádogoznak minden ablakot részlet)



Egy évnyi mesterkedés után, sikerült végre az egyik sarjamat rászedni, hogy „rálépjen egy hosszú, rögös útra”, és elinduljon velem élete elõ teljesítménytúráján. Úgy véltük bemelegítésnek elég lesz a 25-ös táv is, bár a gyönyörû útvonal miatt „50-es lelkem” egy kissé sajogott. A nevezéskor lezajlott jelenet, viszont egész napra jó kedvre derített. A túratársnõ, akinél neveztünk, a nevünket olvasva megkérdezte: testvérek vagyunk e? A 32 év korkülönbség miatt ez akkor is jól esett, ha téli sapkákba burkolózva akadályoztuk is a tüzetesebb megfigyelést.
Rövidesen nagy lelkesedéssel elrobogtunk. Már az elsõ emelkedõt futva próbáltuk „leküzdeni”, majd gyors menetelésbe váltottunk át. A Bükk-tetõ nyeregig nem is volt semmi baj, szépen elõzgettünk. Az 1. ellenõrzõ ponton tanácstalanul álltunk meg egy pillanatra, sem tájfutó lyukasztót, sem bójakódot nem találtunk. A zsinórón lógó, egyre jobban elenyészõ zsírkrétával, egy itt árválkodó jelzõkaró 8-as számát maszatoltuk a lapunkra (ki látott már karón számot?). Itt érzékeny búcsút intettünk az ötveneseknek (távra értem, beleértve a hatvanötösöket is), akik nem voltak kíváncsiak Nagybarcára, és rögtön Bánhorváti felé vették az útjukat, hogy majd késõbb, amikor Bánhorvátiból kapaszkodunk kifelé, az ötvenes mezõny egy jó részével, mint egy különös vígjátékban, újra összetalálkozzunk, már-már nem tudva, hogy ki halad elõre és ki hátra. Azután az ötvenesek egy részének,már mint nekem, s itt nem a távra gondolok, Nagybarcáig egy nagyon kellemes reggeli „jogging” következett.
A faluba beérkezve, egy ház mellett haladtunk el, amelyen emléktábla hirdeti, ebben a házban született Tollas Tibor költõ (1920-1997.) Megvallom õszintén, életemben nem halottam még a nevét sem azelõtt. Pedig regényes élete volt, talán megérdemel egy pár szót, az ötvenesek kedvéért is.
1941-ben végzett a soproni Ludovikán. A II.vh-ban hadnagyként szolgált. Igaztalan vádakkal 1947-ben elítélték, s csak 1956 júliusában szabadult ki a börtönbõl. A fenti verset, amibõl idéztem a váci fegyházban írta ahol, hogy a rabok ne lássanak rá a közeli AVO-s laktanyára, bebádogoztak minden ablakot, s a rabok szörnyû körülmények között tengették nyomorúságos életüket. Persze a vers szimbolikus jelentést is hordoz. Tollas az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetõrség összekötõ tisztje volt, majd egykori rabtársával megalapította egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetõrt amit 1996-ig szerkesztett.

Ha valaki megkérdezné, mint ahogy nem kérdezte meg idáig senki, mivel töltöttem a szombati napomat, egyszerûen csak azt válaszolnám neki: kocsmáról, kocsmára jártam, az egyikbõl ki, a másikba be. Nagybarca és Bánhorváti italboltjai üdítõ színfoltot jelentettek a túra során. Szeretem az ilyen klasszikus kocsmákat. Van valami megmagyarázhatatlan hangulat, ami elfogja az embert, ha egy ilyen helyre betér. Valaha nekem is megvolt a magam fakocsmája, ahol füstös, italgõzös, zsúfolt környezetben, valamiért piszokul otthon éreztem magam. Legjobban a fröccsöt kedveltem, de mivel nagyon-nagyon hosszú idõ óta nem iszom semmit, még Szilveszterkor sem, maradt nekem a szakállas vicc, a „hosszú lépés a kocsma elõtt.” Most viszont beléptem kétszer is, de a napi bevétel növeléséhez, sajnálatos módon, nem járultam hozzá.
Bánhorváti italboltjából kilépve újabb vízválasztó következett, hiszen elõttem „két Nordicos kocsmatöltelék” balra indult a K+-en, mi pedig szintén jól felszívva magunkat, jobbra. Ezután következett a már fent ecsetelt „találkozóharc” az ötvenesekkel, egészen a Nagy-laposig. Elbeszélgettem egy szembejövõ kerékpáros teljesítõvel, akiben a lábam kímélését tervezve, a jövõmet láttam megtestesülni. Állítása szerint, ha a nyereg magassága helyesen van beállítva, a kerékpár a futáshoz képest alig terheli a térdet. Úgy legyen.
Innen egy-két elõzgetést leszámítva, magányosan haladtunk tovább, megszûnt a nyüzsgés. A tardonai útra leérve, ki tudja miért fészkelte be magát a gondolatainkba egy finom, jó, csülkös Jókai bableves képe. Maradt persze a hazulról hozott szendvics, amit vésõ és kalapács híján, mivel kõkeményre fagyott, némi rágódás után, végül feladtunk elfogyasztani.
A tardona-völgyi frissítõponton, ahová kedvesen becsalogattak, jól jött a meleg szívvel szervírozott forró tea, a Lottó csoki pedig, a múlt heti hármas találatomra gondolva,szintén melegséget öntött a szívembe. Így hát elmondhatjuk, ezen a túrán a szó szoros értelmében kaptunk hideget-meleget.
A mûútról letérve, egy kúpos hegyet megpillantva, egy meddõhányó képe merengett fel bennem, s mint késõbb kiderült, valóban az is lehetett, hiszen ezen a helyen valamikor, egy bányaüzem mûködött. (Történetérõl majd máskor, most sietünk.)

A Lófar-nyeregben társam, nyeregbe(re) huppanva, átélte élete elsõ teljesítménytúrájának elsõ nagyobb válságát, amit talán csak a terepre alkalmatlan teremcipõ okozott. Az én Nike cipõm - amit múlt héten vásároltam a Spuri cipõboltban (ez itt az ingyen reklám helye), s amit olyan hihetetlen lelkesedéssel és szakértelemmel segítettek kiválasztani, a hosszútávfutó bajnok tulajdonos és munkatársai közös erõvel, ortopéd lábamra való tekintettel már vagy 12 pár vett körül, - ragyogóan bevált. A két héttel ezelõtti bakancsos Szent László33-as túrán való iszonyatos sárdagasztáshoz képest, ahol úgy éreztem, mintha a gravitáció a duplájára emelkedett volna, most pilleként repültem tovább. A dologban a legjobb a cipõ volt, ami szinte önálló életet élve, szikrázva suhant a fagyott talajon.

Innentõl, már sima, nem túl megerõltetõ, nagyon kellemes út vezetett Barcikáig. A városban megtettük az elõírt tiszteletkört is. Így az autóbusz-pályaudvari mûvészbejáró felõl értük el a sporttelepet, ahol még ingyen focimeccset (vagy edzést?) is láthattunk a szemünk sarkából.
Beestünk a fotocellás vészbejáraton, és végre megérkeztünk.
Egy nordicos pár, akiket az utolsó ellenõrzõpont után hagytunk el, kihagyván a városnézést már bent volt.
Utánunk ért be egy ismerõs futó az 50-es távon, valami extrém idõt teljesített. Talán a hideg hajtotta ennyire, vagy ki tudja mi.
Mi 4:28 alatt értünk be, bár a hivatalosan 26km-es távot én 30-nak mértem, de hibakorrekciókkal, testvérek(vagy apa-fia) között is megvolt úgy 29km. De, ezen fölösleges lamentálni. Volt,amennyi volt. Debütálásnak, társamat tekintve, mindenféle sportmúlt és edzés nélkül szerintem ez nem rossz teljesítmény.
Nem sokat idõztünk, bár jó lett volna egy kicsit a Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület éves programjáról a szervezõkkel elbeszélgetni. A túrára készülve, ugyanis rátévedtem a honlapjukra, s eszméletlen gazdag éves programot kínálnak. E mögött, ahogy én látom néhány megszállott, nagyon aktív ember található.
Nem tudom persze, hogy csak helyi tagokat, vagy külsõsöket is fogadnak e. Ezekbe bekapcsolódva, már csak ebbõl kitelhetne az ember egész éves programja. A rengeteg belföldi túra mellett szerepelnek közöttük jócskán külföldiek is, a környezõ országokba. Egy hétvégén, vagy egy hosszú hétvégén teljesíthetõek.

A „Barcika rendezvényeken” vagy máshol, mindenkinek jó túrákat, jó életet kívánok!

Élvezzük az egészséget, a békét, a szabadságot!

2008.02.16


„Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hûs nyugati szél
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdõbajt kapott,
Bebádogoztak minden ablakot.”

(Tollas Tibor
Bebádogoznak minden ablakot részlet)
(Vác 1955)

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20082008.02.03 00:34:36
Szent László 33

2008.02.02

„Hiszem, hogy életünk célja a boldogság keresése. Ez világos. Akár van vallásos hitünk, akár nincs, akár ebben vagy abban a vallásban hiszünk, mindannyian valami jobbra törekszünk az életben. Ezért azt hiszem, hogy az életünk meghatározó célja a boldogság felé való haladás.”
(Dalai Láma A boldogság mûvészete címû riportkönyvébõl)

„Szeretném elmondani mennyire boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy láthatom ezt a gyönyörû vidéket, melyet fák és pázsit tarkítanak, a fák leveleit lengeti a szél …”
(A Dalai Láma sztupa-avató beszédének kezdõ szavai.)



Tar, 2008.02.02 8:20. Ütött-kopott kis állomás-épület. De nem becsülöm le. Szeretem az ilyen ódon helyeket, ahol úgy tûnik, szinte megállt az idõ. Szeretem a vasútállomásokat, a vasutat. Körbelengi valami történelmi illat, szinte érzem a levegõben, s látom magam elõtt az elmúlt évtizedek (vagy évszázad!) összes történését lezajlani. Itt állt már akkor is ez az épület, amikor a Magyar Királyi Államvasutak gõzmozdonyai pöfögtek erre, füstöt és gõzt okádva magukból, s a tari parasztemberek, libákkal, kacsákkal, tyúkokkal és egyéb termékeikkel megrakodva tülekedtek fel a vonatra, hogy szerény megélhetésüket a vásárokon, vagy a közeli városok piacain eladott portékáikkal javítsák.
(Hogy teljes legyen a vasútról alkotott mai képem, bár dramaturgiailag nem ide tartozik, szólnom kell egy pár mondatot a visszautamról is. A túra után Pásztóról vonattal tértem vissza Tarra, hogy megtaláljam elhagyott jármûvemet. A pásztói vasútállomás hasonló érzeteket váltott ki bennem, mint a tari, hozzátéve, hogy a váróterembõl a jegypénztár felé átlépni, egy olyan zárt, félelmetes,gombos,tömör ajtón kellett,ami szinte már monarchiabeli "kafkai" hangulatot árasztott magából. Az ajtót végülis csak egy utas, akitõl felvilágosítást kértem, s aki sáros kinézetem miatt minimum hajléktalannak nézett, többszöri unszolására mertem kinyitni. A vonat amire felszálltam,viszont meglepõen korszerûnek bizonyult.
Emlékezetem szerint,legalább 20 éve nem ültem vonaton(kisvasutat kivéve), így én még leragadtam a régi füstös, kopott, piszkos vonatbelsõk képzete mellett. Ez a vonatbelsõ viszont jóval pazarabb, tisztább,szebb,tágasabb,kellemesebb volt, még a korabeli elsõosztálynál is. A vonat hangtalanul, zakatolás nélkül suhant a pályán. Tarra érve megállt, és én vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Amiért nem maradtam fent, csak annak köszönhetõ,hogy ellenvonatot vártunk be az állomáson, ezalatt, egyetlen leszálló lévén, volt idõ még nekem is felfogni, "az értelmes majom" elv alapján, hogy egy tõlem balra található gombbal, nekem kell az ajtót kinyitni. Így végre lejutottam, s a bakter még csak akkor kezdte lekurblizni a sorompót, majd a távolban felbukkant az ellenvonat is. A kocsimhoz érve kezdett el esni az esõ, a jóidõ egésznap kitartott.)




8:23 kezemben a papír, szaladok, ha nem is a boldogság felé, hanem az elsõ ellenõrzõ pont irányába. Vagyis csak szaladnék, ha tudnék. A múlt heti Téli Mátra XL-en szerencsém volt, kiválóan muzsikált a futócipõ. Most viszont az enyhülés, és a bejósolt esõ miatt bakancsra váltottam. Sajnos, a teljesítménytúrázást még csak tavaly tavasszal kezdvén, extra lábméretem okán is, ez idáig még nem sikerült márkás túrabakancsra szert tennem. Így a „hólapátoló” bakancsomban vágtam neki, ami sajnos csak 11km-re van tesztelve, s késõbb ennek még megiszom a levét. Most, ahogy szaladnék, inkább érzem magam bevetésen lévõ tengerészgyalogosnak, mint „sportolónak”. De ez a jó a sportban, megtanítja az embert extrém körülmények között (alkalmatlan cipõ!!) is helytállni. Én igyekszem.
Rá is rohanok a Zagyva hídjára, ami hirtelen olyan amplitúdójú kilengésbe kezd, hogy kis híján, egy híddal kevesebb lett ezen a napon szép hazánkban. Próbálom hasznosnak vélt mozdulatokkal a kilengést csillapítni, ez viszont már annyira komikus lehet, hogy hátam mögül, egy kisebb túrázó csoportban felcsattan a nevetés. Félszeg bocsánatkérést dünnyögve, végül is elsomfordálok a helyszínrõl. És a híd ma is áll.
Most, hogy a hidat sikerült megmentenem önmagamtól, a 21-es fõúton vagyok, újabb bevetésen. Rövid idõn belül, frontális támadással beveszem az elsõ ellenállási gócot, s cirka 7-8 perc alatt végrehajtott hõstettemért megkapom az elsõ kitüntetésemet, amit egy papírra, pecséttel igazolnak.
Az út mellett a buddhista sztúpa(vagy sztupa) látható, ami a magyar buddhista szent, Kõrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült, s amit Õszentsége a XIV. Dalai Láma szentelt fel 1992. július 22-én; s ami a tengerészgyalogosokra utaló rossz poenizálásommal ellentétben, éppen a béke szentélye. (Bár háborúval is lehet békét teremteni, kár hogy az utóbbi idõben ez ritkán sikerül.)
A Dalai Láma szavai alapján, a sztupa egy tökéletes tudatállapotot jelképez, amelynek jellemzõi a tökéletes békesség, bölcsesség és az együttérzés. E tudatállapot mentes minden negatív érzelemtõl. A buddhista szemlélet szerint, minden ember képes arra, hogy kifejlessze magában ezt a tökéletes tudatállapotot, létrehozza ezt a belsõ sztupát.
Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelõ hely arra, hogy a buddhizmus lényegét tovább boncolgassam, de az egyik túratársammal folytatott beszélgetés, ami a teljesítménytúrázók ellen felhozott kifogásokról szólt, miszerint mi minden mellett csak úgy elrohanunk, késztet arra, hogy kisebb kitérõkre ragadtassam magam. Bár nem vagyok buddhista, s vallásos nevelést sem kaptam (az én gyermekkoromban ez nem volt divat!!), mégis tisztelettel nézek az egyes vallásokra, s azok tiszta erkölcsi tartalmait mindenképpen fontosnak tartom, a köznapi élet felé kisugároztatni.
Még egy-két szót Kõrösi Csoma Sándorról, akinek az emlékszobája tekinthetõ meg itt. Szegény székely család fia volt, aki olyan gazdag szellemi örökséget hagyott ránk, amely ma is népeket és kultúrákat köt össze- olvasom, egy az életútjáról szóló könyvben.
A legnagyobb magyar világvándor méltó példaképe lehet a teljesítménytúrázóknak is, hiszen lényegében õ is az volt, sõt ebben az értelemben, talán még bizonyos mértékben elõdünknek is tekinthetjük. Többek között jellemzõje volt, törékeny alakja ellenére, a rettenthetetlen kitartás, az idegen, szokatlan és sanyarú körülmények közötti helytállás. Nincs szükség több magyarázatra.
Most nem járom körbe kívül-belül, a nap járásával és az imahenger forgásával megegyezõ irányban a sztupát, mint legutóbb tettem, amikor itt jártam, most nem megyek be az üzletbe, és nem vásárálok össze mindenféle buddhista kegytárgyakat, mint legutóbb tettem, (amelyek közül, egy kicsiny buddha-szobor, azóta is, s most is az írás pillanatában,itt csücsül pont velem szemben (nem kamu!) ),hanem megszállott teljesítményhajhász, teljesítménytúrázó módjára rohanok tovább.

Jön az emelkedõ, s vele kezdõdik az iszonyú sárdagasztás. Mire felérek, a szokatlan meleg hatására szép lassan leszedek magamról mindent, kabátot, zsákot, így is a reggel elfogyasztott italok nagy részét, már a pólómban üdvözölhetem. Sok túrázót elhagyok, de két túratárs a legnagyobb igyekezetem ellenére is, gyors tempójuk miatt, csak csigalassúsággal látszik közeledni. Végül épp a hegytetõn érem be õket, egy fiatal pár. Elismerõ dicséretet eresztek meg az általuk diktált tempóról, persze szerénytelen vagyok, mert hiszen nem nehéz kiszámítani, azonnal visszakapom a labdát, s mintha mindig egymáshoz tartoztunk volna, kisebb elõre engedések után és viszont, jó tempóban, jókedvûen futunk hármasban lefelé. Most a bakancsomról is elfelejtkezem, ilyen jó társaságban ki törõdik a lábával. Rövid idõn belül kiderül, nagyjából hasonló tempót diktálunk fizikailag is, s lelki értelemben is rokon személettel tekintünk a teljesítménytúrázásra.
A tengelyig sárban való lefelé sasszézás, kiváltja túratársnõmbõl azt a gondolatot, ami a futás egyensúlyjavító szerepérõl szól. Ha a futás javítja az egyensúlyérzéket, a sárban lefelé futás tökéletessé teszi azt, hiszen még most sem értem, hogy minek köszönhetem, hogy egyszer sem estem orra. Talán az idegrendszerem õsi alközpontjai, a tudatommal és látásommal kiválóan együttmûködve vezérelték az izmaimat, hogy mindig a megfelelõ izom, a megfelelõ pillanatban húzódjon össze, és ernyedjen el. Csodálatos dolog az emberi szervezet, talán a jól mûködõ tudat miatt is, a legbonyolultabb és legösszehangoltabban mûködõ szerkezet, amit valaha is „feltaláltak.”

Közben elérjük a Nagyboldogasszony Bazilikát, barokk templom, amit az Almásy család építtetett a XVIII.sz közepén, a címerük is látható itt.
Egy ugratással a Remete Barlangokhoz jutunk, ahol évszázadokig szerzetesek éltek. Az utolsó lakó, Dobát Jozafát 1767-ben hunyt el. Egy kis nézelõdés (szép kilátás!), majd egy további ugratással leválok túratársaimról (ezt követõen még többször találkozunk, s többször elszakadok tõlük a túra során; bár a tempójuk jó, s nagyszerû emberek, alapvetõen magányos farkas vagyok, s ha a lelkem mást diktálna is, nem szeretek senkire ráakaszkodni), a Szent László-hasadás felé tartok. Nem jártam még itt, tehát bemegyek. A hely tiszteletére kérnek, s a legendák, a természeti környezet szépsége miatt, valóban áthatja az embert valamiféle különleges hangulat. A XI.században élt Szent László királyunkhoz persze rengeteg egyéb legenda is fûzõdik. A sziklába mélyedõ patkónyomok, az ámuldozó kunok, a vízfakasztás, azért nem rossz korabeli „túrabeszámoló”.
Végigmegyek a hasadékon, amíg egy kõgörgeteg és egy frissen levágott vaddisznófej nem állja utamat. Úgy 10 perc múlva már a zöldön vadászokkal találkozom, akikkel közösösen állapítjuk meg, hogy vadorzók járhatnak a környéken. Persze számomra vadász és vadorzó között nincs sok különbség. Nekem teljesen mindegy ki írtja ki az állatokat. Megkérdezik hova rohanok, és csak nagyon nehezen értik meg a dolog lényegét.
Továbbfolytatom a sárdagasztást, majd Sámsonházán pont az ellenõrzõpontnál találkozom új ismerõseimmel. Kérdésükre merre jártam, elmesélem legújabb „kalandjaimat.” Elhaladunk a felhagyott kõfejtõ mellett, amit családi kirándulás gyanánt, már sokszor megcsodálhattam. Így most nem fordítok rá túl nagy figyelmet, eltekintve attól, hogy a természetben látható „geológia tankönyv” látványa, az évmilliókkal ezelõtti vulkanizmus emlékei, most is lenyûgöznek. Ez a kõfejtõ az élõ példája annak az ellentmondásnak, hogy a környezet károsítása (jelen esetben megsebzése), hozzájárulhat a természet mélyebb megismeréséhez, ezen keresztül pedig a védelméhez.
Az említett kirándulás a Sámsonháza fölé magasodó, már évszázadokkal ezelõtt rommá vált Fejérkõ várát is célpontjának tekintette. A hátsó szerpentines, egykor szekerekkel is járható volt „szervízúton” jutottunk fel. A romok közül remek kilátás tárult a Kis-Zagyva völgyére.
Közben Nagybárkányba érünk. Ennyi látnivaló után, errõl a településrõl már nem érdeklõdöm annyira, majd jövõre.A fõutcán megszólít egy helyi asszony,arra kiváncsi, hová megyünk.Válaszolok, Pásztóra.Gyorsan felvilágosít, hogy Pásztó nem is arra van.Megmagyarázom a helyzetet,hogy itt "minden út Pásztóra vezet", hamar megérti. Azután kedvesen egy boltot ajánl, ahol feltölthetjük készleteinket. Ennyi érdeklõdés és törõdés, egy "egyszerû" ember részérõl, már nagyon meghat, hálás vagyok neki. A templomnál esek pánikba, úgy vélve, kihagytuk az iskolát, de túratársnõm felvilágosít, hogy már csak egy ugrás, mint az a bizonyos. Próbálom a bakancsomat megtisztítani, amennyire csak lehet, mégis kellemetlen ilyen állapotban belépni. Teszek egy részvétnyilatkozatot a majdani takarítók irányában, akik a túra szervezõi, majd egy tea után indulok tovább gyanútlanul, mit sem sejtve, mi vár még rám.
Ekkora iszapbirkózásban még nem volt részem a túra során. Iramot menni, sõt idõnként menni is lehetetlen. Bakancsaimon tíz kiló sár, amik egyébként eddigre, úgy megnyúzták a lábamat, hogy legszívesebben mezítláb dagasztanám a sarat, ha merném.
De csodák csodája, egyszer csak jótékony avarszõnyeg temeti el a sarat, ami a gerincen idõnként visszajön, de a körülményekhez képest elviselhetõvé válik. Elõzgetek, amennyire tudok. Közben a technika csodájának köszönhetõen, valaki folyamatosan üldöz a mobiltelefonom (nem a családom!!!), többször megállok, hogy kiderítsem ennek a „halaszthatatlan” hívásnak az okát, de a rossz térerõviszonyok miatt, nem sikerül tisztáznom. Ahol tudok, még bele-bele kocogok, de a lábam már tropa.
Az õsszel jártam erre, a Cserhát40-en, amikor is a Garábi-nyeregben volt egy csúnya (nem is rövid) elfutásom Garáb helyett Nagybárkány irányába. Most már tudom nem eltévedés volt, hanem felderítés.
A Tepkén lezuhanok egy jó hideg kõre, közben folyamatosan érkeznek az imént megelõzött túratársak. Ez a sár „össszefajtázott” minket, nagyjából mindenki ugyanabban a „csiga tempóban” halad.
Alkalmi túratársaim is beérkeznek. Lefelé indulnék a kéken, mint egy kedves japán népmese két ostoba békája, ugyanabba az irányba amerrõl jöttem, de szerencsére, pontosan ekkor bukkan fel az ösvényen két túratárs, így századmásodpercnyi megingásomból senki nem vesz észre semmit, megszégyenülés nélkül, emelt fõvel rohanok a helyes irányba.

A tengerészgyalogos utolsó csatáját vívja a kilátástalan nagy sár ellen. Szövetségese a kék szalag, ami ezen a túrán jól jött egy olyan túrázónak, mint én, aki elõször indult a Szent László 33-on, s aki, ha 10 méterenként nem lát turistajelzést, könnyen „bepánikol”, vagy eltéved. Tiszta az út, s már Pásztót is megpillantom a távolban, bár addig, még több tucat kiló sár felragadásával, majd valahol késõbb a lerakásával járulok hozzá a röghegység évmilliók óta tartó eróziójához. Csatlakozik hozzám az egyik alkalmi túratársam, aki a nehéz körülmények ellenére is meglepõen jól fut, s ettõl kezdve egy darabig együtt erodáljuk a hegyet. Késõbb a mezõn leválik rólam. A 21-es út elõtt végre megszabadulok a koloncaimtól, a nyomokból ítélve, ma már nem én voltam az elsõ. Innen már csak sétálok az iskoláig, nem esik jól kocogni.

5:22 perc alatt érek be. A távolságmérõm 37km-t mutat. Az iskolában igényes „Szent László-s” emléklap, kitûzõ és gratuláció fogad, annak a túrának a végén, amin a sár és a bakancsom miatt, az elmúlt évet is beleértve, legtöbbet szenvedtem idáig, de amin olyan gazdag élményekben, remek idõjárásban volt részem, s ahol nagyszerû sporttársakkal hozott össze a sors, hogy ide, ha máshová nem is, jövõre biztosan újra eljövök.

Még egy kis beszélgetés néhány túratárssal. Szeretem ezt a túra utáni hangulatot. A sportteljesítménytõl megtisztulva jól esik egy pár szót váltani, majdnem mindegy hogy mirõl; ilyenkor egy kicsit melengetjük egymást lélekben. Szinte látom magam elõtt, hogy közelednek túratársaim és jómagam is a tökéletes tudatállapot és boldogság eléréséhez, hogy épül, fejlõdik bennünk az a belsõ sztupa.


0:33 perc. A Dalai Láma mondását követve, miszerint a legjobb meditáció az alvás, egy csodálatos, élményekben gazdagon eltöltött nap után, végre meditálni térek az ágyamba.

2008.02.02

 
 
Téli MátraTúra éve: 20082008.01.26 23:07:26
TÉLI MÁTRA XL
2008.01.26

Néhány évvel ezelõtt, még elképzelhetetlen lett volna számomra, hogy egy ilyen rendezvény, ekkora „tömeget” vonzzon. Azt gondoltam, a kirándulás, az erdõjárás, a fiatalok körében teljesen kiment a divatból, s az erdõben legfeljebb erdészek és egy-két „megrögzült” nyugdíjas üdvözölheti egymást; a fiatalemberek pedig ülnek a számítógépnél (jó, ha nem a kocsmában törnek-zúznak, lsd. mai híradások), jobb esetben az interneten böngésznek vagy chatelnek szabadidejükben. (Természetesen nem a számítógépek ellen vagyok, hiszen többek között nekem is a számítógéppel való „bíbelõdés” az egyik kedvenc hobbim. Én csak a mértéktelen, kizárólagos, az élet többi területének rovására történõ használatot érzem egészségtelennek.)
Szerencsére az „élet utat tör”, s idõnként lerázza magáról a béklyókat.
Minden ilyen nap, mint a mai, kellemes csalódással tölt el. Látva ezt a rengeteg jókedvû, életerõs, vidám, fõként fiatalokból álló társaságot, valahogy mégsem aggódom már annyira, s én is jókedvre derülök még akkor is, ha néha kifejezetten nincs rá semmi okom.
Ezért, s pusztán csak ezért érdemes teljesítménytúrákra járnom, még „öregen” is. Csak ezért.

7:00 Mátrafüred.

A rajtnál megkérdezik, futó vagyok e? Nem nagyon értem a kérdést, így azt válaszolom igen, hiszen gyakorta futok. Csak „Szentimrén” jövök rá, két igazolólapot kaptam, egy futót is. Hát futok. A rajt utáni 1-2 km-en Forma1-es csata folyik. Szeretne mindenki jobb pozícióba kerülni, elõzget a szûk ösvényen, holott késõbb a szintúton ezt könnyûszerrel megtehetné.Itt viszont már alig elõz valaki, kialakultak az "erõviszonyok".Próbálom egy-két „profi” futóval tartani az iramot, ameddig csak tudom. A Cserhát40 óta, sajnos nem nagyon edzettem, a lábam is sokat vacakolt, s az ünnepi menük zuhatagában betapadtak azok a nem szívesen látott kilók is. Mint köztudott, 1kg plusz súly, futás közben 3kg-ot ér. Vegyünk például 2kg felesleges tömeget (mert jelen esetben ennyirõl van szó), az már futásnál 6kg-ot nyom. Fogjunk mindkét kezünkbe egy-egy 1kg-os súlyt, és fussunk vele. Majd tegyük le, s fussunk nélküle. A különbség drámai, s ez független attól, hogy ez a súly egyenletesen van elosztva testünkön, vagy éppen a kezünkbe fogjuk, vagy a hátunkon cipeljük. Ennyit az elméletrõl. Szaladjunk tovább.
Téli túrára készültünk, de télvégire sikerült. A hó elolvadt. Ahogy felfelé kapaszkodunk, ugyan néhány nagyobb hófolt tenyerel a földön, s egy-két helyen, ki tudja miért pont ott, keményen tartja magát a jég. Néhol már egy-egy bátrabb madár tavaszi trillázásba kezd.
De ennyi. Azért tél van, s én - nem tudom ki,hogy van vele- nem nagyon szeretem. A téli sportok örömei gyermekkorom óta nem vonzanak; jobban szeretek fixen állni a talajon, nem véletlenül lettem (gyalogos)teljesítménytúrázó. A rovarok elbújtak, a fák „tecchalottak”, a növények magvai a földben kucorogva, dermedten várják a tavaszt. S várom én is, de nem dermedten, hanem lélekszakadva rohanok, a Téli Mátra XL-en. Egy pár futó megelõz, egy néhány társat én tudok magam mögé, különösen az emelkedõkön, mert azok fekszenek nekem.
Sokakkal szót váltok, de nem csoportosulunk. Ez a kemény harc ideje. Elszánt tekintettel néz mindenki maga elé, s igyekszik, ahogy csak tud. Egy-egy emelkedõn, amikor már-már a végemet járom, új erõt önt belém, hogy mások szintén lihegnek, kínlódnak, s elhúzok mellettük.
Mátraszentimrén a Szlovák Csárdának csak a hûlt helyét találom.Kár, mert már régen tervezem, hogy megeszek itt egy jó kis sztrapacskát.
Gallya-tetõ után végre összeakadok az egyik kedves túratársammal, akivel a Less Nándor60-at hajtottuk végig. A találkozás örömét arra használjuk ki, hogy egymásba feledkezve masszívan eltévedünk. Futunk, s egy jó történet elmesélése után nézünk végre körbe, se egyetlen túratárs, se egyetlen túrajelzés a környéken. Egy piciny pánik után betájoljuk magunkat, s máris megvan a helyes útvonal. Arról beszélgetünk, többek között, hogy a Pekingi Olimpián (nem para) nem engednek mûlábbal indulni egy futót, mert a mûláb, az Olimpiai Bizottság szerint, indokolatlan elõnyt jelentene számára. Lábam rosszabbodó állapotát nézve, ez némi optimizmussal tölt el.
S miután társam, saját bevallása szerint, 600km futóedzést tartott a „versenyre” készülve, elbúcsúzunk, hagy hajrázzon tovább. Én is futok, de ezentúl idõnként azt is megnézem, hová.
A Vörösmarty-th.-ban a finom levest, a Pisztrángos-tó utáni 2,5km-en a „feketelevest” kapjuk. Hogy ez a Pisztrángos-tó milyen messze van, nem gondoltam volna. Idõközben már összekeverednek a különbözõ távok mezõnyei, megkezdem a vég nélküli elõzgetést. Közben némi jeges sportokat is kell ûzni, van olyan, akit szabályszerûen fel kell taszigálni, egy „jégfolyón”.
Végre itt a tó! „A zsíros-kenyér túl messzi van” és hizlal is, tehát kihagyom. Elõre a kék kereszten az utolsó csatára. Már itt a sárga kereszt, haladok, gondolom én. Elõzgetek, de valaki engem is megelõz. Közben két túratársnõtõl hallom milyen csapások várnak még ránk (elõször járok ezen a túrán). Ha felérsz a kékre, már azt hiszed minden OK. De akkor orrba vág a jeges szél, s kezdheted újra az emelkedést. Itt a K+-en haladva, van ideje az embernek elmélázni, miért is vagyunk itt, ahelyett, hogy otthon egy kényelmes fotelben üldögélnénk. Sejtem, hogy erre mindenkinek megvan a saját válasza. Van aki, így szeretne a felhalmozódott stressztõl megszabadulni. Van, aki így véli jónak az egészségét karban tartani. Van, aki társaságra vágyik, s itt leli meg. Van, aki a természetet kedveli nagyon. Van aki a vetélkedést keresi, hogy bizonyítson önmagának, esetleg másoknak. Van, aki megmagyarázhatatlan módon egyszerûen csak szereti csinálni. Mindegy, milyen indokból vagyunk itt, szenvedjünk tovább a K+-en, mert ez a szenvedés valahogy, kielégülést, katarzist hoz az embernek. Valamilyen ösztönt vezényel le, talán az elvándorlás ösztönét, azért ilyen kellemes, hiszen minden ösztön kielégítése örömérzéssel jár. S szerintem ezért vagyunk itt elsõsorban, ezt keressük. Mire ezeket a „korszakalkotó” gondolatokat megfogalmazom magamban, már a K- vagyok, s kapom a képembe a megjósolt viharos szelet. Indulok tovább, a már jól ismert szakaszon. A vége felé már mindenki visszakapcsol 1.fokozatba („borzalmasba”). Azután újra a téli sportok örömei következnek, önfeledt csúszkálás a szinte kikerülhetetlen jégpáncélon.
Az ellenõrzõpont után Nordicosokkal megyek, prímán húzunk lefelé. Elhagyjuk az ország tetejét. Ha már ez a pici szél és pici emelkedõ is gond, vajon mit kezdenénk a Himaláján. Vannak, akik azt is megpróbálják. Tavasszal indul egy magyar expedíció újra, oxigénpalack és serpák nélkül. Ráadásul az indulóknak fejenként kb. 4millió forint sorsa felõl nem kell többé gondolkodniuk. Csak a csúcstámadás díja 1.5-2 millió forint. Továbbá a csúcsot úgy érik el, hogy az akklimatizálódás miatt, az egyes szinteken lévõ táborok között többször megteszik az utat, le fel. Van ahol, csak láncokba kapaszkodva, vagy vaslétrákon egyensúlyozva lehet haladni, ha egyáltalán van ilyen. S ha a tüdõd tele lesz vizenyõvel, magadnak kell lemászni.
Ha egy emelkedõn megyek, vagy éppen jeges szél fogad, én erre is szoktam gondolni, így aztán az egész már szinte semminek tûnik.
Himalája ide-oda, lefelé megbotlok egy kidõlt fa gallyában, s mikor egyensúlyoznék vissza, abban a szent pillanatban görcs áll mindkét lábamba.(Hiába, sok volt a 3 hónap kihagyás).Ca-Mg pezsgõtabletta a számba, s pár perc múlva ismét a régi vagyok.
Elfut mellettem irtózatos sebességgel egy régi kedves Nordic-os túratársam, nem vesz észre, de mielõtt jelezhetnék neki, szó szerint már látóhatáron kívül jár. Újra elkezdek kocogni. Lefelé a szûk ösvényen a festõi patak-völgyben sokat elõzgetek, de csodával határos módon egyszer sem botlok meg. Hirtelen elfogy a táv, már csak 800méter Mátrafüred, onnan egy pár száz az iskola.
Az iskola környékén hihetetlen mennyiségû autót látok parkolni. Ez aztán a rendezvény!!!

Végre itt a cél. 6:27 alatt érek be. Pillanatok alatt kezemben az oklevél és a kitûzõ.
Rövid teázás, majd búcsút intek egy-két alkalmi túratársamnak.
Nem nehéz a búcsú, mert valamikor, bárhol, hamarosan vagy talán nagy sokára újra találkozunk. Az események valahogy ismétlik magukat. Ez a dolgok rendje. Tehát nekünk újra találkoznunk kell majd valamelyik túrán. S nem csoda, ez legtöbbször be is következik.

Az autómba ülök, bekötöm magam, de nem indítom be még a motort. Folyamatosan érkeznek a célba a különbözõ távok befutói. Nézem a fiatalokat, s összeszorul a szívem. Nagyszerû dolog, amit csinálnak. Örömömbe azonban némi keserûség vegyül.Azokra gondolok, akik a káros szenvedélyek, számítógépfüggõség vagy hátrányos helyzetük miatt most nem lehetnek velünk.

2007.01.26







 
 
túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.12.31 23:52:23
Éves túrabeszámoló 2007

Bár mindössze 671km-t hagytam magam mögött az idén, mégis jelentõs túraévnek számított az idei az életemben, mivelhogy ez volt az elsõ. „Önszorgalomból”, nem hivatalos teljesítménytúrákon még hozzátettettem úgy 400km-t.
Ezzel az írással nem az idei túráim leltárszerû felsorolása a célom, inkább az évközben szerzett benyomásaimról szeretnék néhányat felvillantani. Ha valaki unalmasnak találja, nagyon kérem ugorja át.


Elõélet

8 évvel ezelõtt 42 évesen mindenféle sportmúlt nélkül, paradox módon kezdõdõ, öröklött térdarthrozisom, valamint a stresszes életmód, kialakulóban lévõ szív- érrendszeri problémák, mérsékelt italozás, elhízottság miatt kezdtem kocogni. Kirándulni azelõtt is nagyon szerettem, s a barátaim és ismerõseim túlnyomó többségével ellentétben ezt zsenge fiatalságom elmúltával sem nõttem ki; de a hétvégi kirándulásokon sohasem a sportteljesítményt, inkább a kikapcsolódást kerestem. Udvarlási idõszakban a párommal nagyon sokszor ruccantunk ki a zöldbe, élveztük, hogy a természetben elbújhatunk a társadalom elõl, s csak egymásnak szentelhetünk minden percet.
Ma is, ha erdõben járok, összeszorul a szívem, s felidézõdnek a régi meghitt pillanatok, ha egy fiatal szerelmespárt látok szembejönni.
De ahogy sokasodott a család, és sokasodtak az egyéb gondok, s a feleségem is egyre inkább beletemetkezett a mindennapos házimunka felõrlõ mókuskerekébe, a családi kirándulások bár megmaradtak, de nagyon megritkultak. Stressz oldásnak maradt az ital (mármint nekem).

Végül 42 éves koromban egy szombat délutánon, amikor éppen a tetemes mennyiségû ebéd fáradalmait próbáltam kifeküdni, valahogy sorszerûen kezembe került Diamond: Testkontroll címû könyve. Nem tudtam letenni, „egy fekvésben” elolvastam. Majd a rosszul társított ebéd súlyától még mindig elgyötörve támolyogtam ki a feleségemhez a konyhába, s csak ennyit szóltam: 42 éven át sötétségben éltem! S ez az a pillanat, amitõl kezdve, rengeteg visszaeséssel tarkítva, lassan átalakítottam az életemet.
Zöldségek, gyümölcsök tudatos fogyasztásával megváltoztattam a táplálkozásomat, gyakorlatilag absztinens lettem, rövid idõ alatt lefogytam s még sok egyéb életmódi változás mellett elkezdtem kocogni.
Elõször egy piciny parkban fogtam hozzá, úgy 50 méteres szakaszokban fel-alá, 1500 méter már óriási sikernek számított. Késõbb kitágult a tér, s mint a Kis Herceg, fokozatosan ismertem meg a világot. Elõbb a közeli gabonaföldek közötti földutakra futottam ki, majd vérszemet kapva, egyre szélesebb körben fedeztem fe lakóhelyem környékének gyönyörû tájait, aminek létezésérõl, bár 12 éve laktam már akkor itt, fogalmam sem volt. Késõbb még jobban felbátorodva, megostromoltam a közeli hegyeket, a Bükköt és a Mátrát. Mindezt tök magányosan, mert ezekre az õrült kalandokra állandó társam nem akadt. Amikor még nem is hallottam a Mátrabérc túráról, az egyik alaptúrám éveken át, a Sirok-Kékestetõ-Sirok útvonal volt, az országos kéken.
S 2005-ben jött egy fordulat. A régi szakadozott Mátra-térképem helyett újat vásároltam, amelyen a Mátrabérc-túra idõpontjai több évre elõre fel voltak tüntetve. Utánanéztem az interneten mi is ez tulajdonképpen. Ekkor akadt a horgomra ez a nagy hal. Elindultam, s 11:17 alatt sikerült teljesítenem. 2006-ban építkeztem, 1 métert sem futottam, plusz a térdem miatt egyébként is beiktattam egy kerékpáros évet, ami térdnek, testsúlynak, léleknek nyerõ volt.
De továbbra is izgatott a Mátrabérc, így 2007-ben, közepes edzések után nekivágtam. 10:01-percre jött ki. Az egyik alkalmi túratársam, akivel a verseny során sokszor leelõzgettük egymást, s nagyjából egyszerre értünk be, kérdezte, megyek a Kinizsi100-ra. Akkor még nem tudtam mi az a Kinizsi100, s bár 56km-es távon voltam, el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha 100km-t megtegyek egyvégtében.(Megjegyzés: még nem is tettem meg idáig.) Hazaérve beírtam a keresõbe Kinizsi 100, s így akadtam végre a Teljesítménytúrázók Honlapjára. S mint egy édességfüggõ (voltam az is),ha beszabadul az édességboltba,tobzódtam, s úgy éreztem magam, mintha telitalálatom lett volna a lottón. Mert ez az volt nekem, telitalálat.

Igen erre készültem már 8 éve, s most itt vagyok!



A 2007-es túraév


A túratársak

Elõször is szeretnék köszönetet mondani annak a néhány túratársnak, akikkel rendszeresen együtt túráztam és úgymond rövid úton befogadtak engem.
Különös köszönet K.J.-nek, nagyszerû sporttárs, az idén is 50 túra felett teljesített, amibõl szinte mindegyik 50-es volt, vagy annál több. Amikor elsõ ízben találkoztunk huszonéves fiatalnak néztem, s csak késõbb, s akkor is csak külön önbevallás alapján tudtam meg, hogy erõsen közeledik a 60 éves korhoz. Kitartása, gyorsasága, embersége, életkora folytán rövid idõn belül bizonyos mértékig példaképemmé vált.
Külön köszönet Moiwa-nak, akinek megdöbbenéssel olvastam a 2007-es túraösszesítõjét az évi 2383km-es teljesítményérõl, s aki egy fejjel magasodik felém. Vele a Budai Tájakon50 túrán akadtam össze, s a jelentõs részét együtt tettük meg hármasban K.J.-vel. Rengeteg dolgot megtanultam tõlük, mialatt írtózatos sebességgel haladtunk. Ha megálltam, hogy bekössem a cipõmet, vagy könnyítsek magamon, és futó lévén természetesen nem vártak be, máris két kis ponttá váltak a horizonton, pedig „csak” gyalogoltak. A következõ napokban olvastam Moiwa beszámolóját errõl a túráról, ahol 2 félmondatban engem is megemlített, az egyikben megosztott dicséretet is kaptam. Annyira jól esett írásban látni magam, hogy eszembe jutott, talán én is tudnék ilyen beszámolót írni, s akkor nem kell arra várni, hogy mások írjanak helyettem, rólam, az én élményeimrõl.
Így a következõ héten a Vadrózsa50 után belevágtam. Ha nincs ez a találkozás, talán máig sem kezdem el.
A beszámolók írása, amibõl idáig hetet sikerült megalkotnom, egy külön élvezetté vált számomra. Középiskolás korom óta gyakorlatilag nem fogalmaztam semmit, de most a rendkívüli élmények miatt kellett számítógépet ragadnom, s legalább olyan élvezetet nyújt újra végigjárni a túrákat gondolatban, mint a valóságban.

Meg kell említenem B.S.-t és társát, akik szintén minden hétvégén rójják útjukat, gyakran mindkét napon, s akikkel sok közös élményben volt részünk. B.S is úgy 60 éves kor táján lehet valahol, de futókat (bár idõnként fut õ is) meghazudtoló átlagsebességgel teljesíti 50km-es vagy annál nagyobb túráit. A teljesítménytúrázás nagy egyénisége.

Sorolhatnám tovább a kedves embereket, akikkel összevetett a sors, de talán megbocsátják nekem ha nem részletezem tovább. Hármukat azért emeltem ki, mert véleményem szerint a teljesítménytúrázás nagy alakjai, meg kellett róluk emlékeznem.

A túrák

Néhány „leg”, persze a teljesség igénye nélkül:

A leghosszabb és legeredményesebb túra: a Via Dolorosa75. A 2. helyezettnek járó serleget hoztam el.

A legszebb túra: a Helyiipar30. A Bükk-fennsíkon elterülõ Nagymezõ kápráztató, lélegzetelállító õszi színei nyûgöztek le.

A legnagyobb eltévedésem: a Vértes50. Egy tévesen értelmezett szalagozásnak köszönhetõen jó pár km-t eltévelyegtünk alkalmi túratársammal. Amikor a nagy rohanás közepette (Õ is futó) végre rájöttünk a kavarásra, felmerült a kérdés, vissza, vagy átvágjunk egy ismeretlen terepen. Én a vadonatúj GPS-em birtokában bátran az átvágás mellett érveltem (ami a kavarás miatt persze nem jelentett rövidítést, sõt!!). A GPS a béna kezelõje miatt persze csõdöt mondott, de a szimatunk borotvaélesnek bizonyult. Még át kellett ugyan vágni egy kiterjedt, sûrû, bozótoson, én már-már bepánikoltam a csapdahelyzet miatt, de társam 16 évnyi tapasztalata átsegített a válságon. 7 óra körül teljesítettem.

A legmelegebb túra: a Szondi50, ahol a hõmérõ 40 fok körül járt a nap nagy részében. Tisztelet a százasoknak. Ritkán éri Magyarországon az a szerencse az embert, hogy ilyen nagy túrát (gondolok a százasokra), ilyen extrém hõmérsékleti körülmények között kelljen teljesítenie, így bizonyítva önmagának, hogy erre is képes.

A legfinomabb kaja a célban: a Vadrózsa50 krumplistésztája és a Via Dolorosa75 paprikás-krumplija megosztva.

A legjobban elõkészített túra: a Less Nándor60, amit elõzõleg félig bejártam. Ezen senior kategóriában 2. lettem.

A legkedvesebb túra: a Budai Tájakon50, ahol két nagyszerû túratárssal hozott össze a sors.

A legkeményebb túra: a Vadrózsa50, ahol nem kis szintkülönbség és meleg után a végére bekaptuk a végtelen, szûnni nem akaró hegyet, a Nagyhársast.

A legjobbkor jött segítség: szintén a Vadrózsa50. Egy patakmederben nyomot vesztetten tévelyegtem, amikor utólért egy fiatalember (egyetlen ezen a túrán), aki pár másodperc alatt kivezényelt a csávából. A trükkje eredeti volt, használta térképet.

A legvidámabb pontõrök: a Via Dolorosa75-n, a kékesi sípályánál.

A legkedvesebb pontõrök: szintén a Via Dolorosa75-n, az Úsztató erdészháznál, ahol két kis óvodás gyermek, óriási lelkesedéssel nyomott állatfigurát az ellenõrzõlapomra.

A legkedvesebb fényképem: az Eger Csillaga50-en, a szarvaskõi várban, a mobiltelefonommal egy kiránduló hölgy készítette rólam és túratársaimról, H.E.-rõl és N.A.-ról. Bizonyítékként készült, mivel a nagy sietségben elõbb értünk a ponthoz, így nem találtuk a pontõrt.

A legbalszerencsésebb (de furcsa módon, egyben mégis a legjobb hangulatban megtett) túra: a Bükkfennsík50, ahol a túra utolsó szakaszán, lefelé rohanva, egy szembe jövõ kerékpáros csapatra figyelve megbotlottam, s elesve kificamítottam a bal kezem gyûrûs ujját. Elõször nem értettem mi történt, csak arra lettem figyelmes, hogy a szemüvegemet keresem. Majd felfigyeltem az ujjamra, ami úgy fityegett, mint egy rongybabáé. Ösztönös mozdulattal a helyére illesztettem (pár órával késõbb a traumatológus még igazított rajta), majd az utolsó néhány kilométert az endorfinok miatt még jó hangulatban, végigfutottam a célig, messze elsõnek érkezve be. Az eset miatt enyhén depressziós, csak jóval a túra után lettem.

A legtanulságosabb túrám: természetesen az elõbbi, mert egy életre megtanultam, ha futsz mindig a lábad elé nézz, ne bámészkodj. Ez olyan jól sikerült, hogy a hátralévõ túrákon, ami nagy szó, talán még meg sem botlottam.

A legnagyobb öröm: a Mátrabérc túra befutója. 10:01 perc alatt értem be. A tervem 10:00 volt. A befogó emberemre várakozva egy padon, három fiatalember ült közelemben. Akaratlan fültanúja voltam a beszélgetésüknek. Nagyon megnyugtatott, hogy nekik pont ugyanott, s ugyanúgy fáj a lábuk, ahol és ahogy nekem.

A legnagyobb hadakozás: a Cserhát40-en, ahol idõnként kullancslegyekkel folytattam közelharcot, amit hazatérve a melegítõmben megbújó egyedekkel továbbfolytattam.

A legnagyobb kaland: a Via Dolorosa75 elõtt. Mivel éjszaka még sohasem túráztam, az utolsó szakaszt, ahová majd sötétben érkezem, lejártam. Az erdõben nyüzsögtek a vadászok. Egy pillanatra, saját bevallásuk szerint, ki tudja miért, ahogy a futottam, szarvasnak véltek. Végül õk fuvaroztak be Markazra. Ezt megúsztam.

A legnagyobb felfedezés: idõnként megunva a rohanást megálltam, s felfedeztem a körülöttem burjánzó növényvilág változatosságát. Több-kevesebb sikerrel elkezdtem növényeket meghatározni.Minden új faj azonosítása, megismerése egy-egy kis gyõzelem számomra.

A legnagyobb megelégedettség: amikor inspirációmra feleségem,lányom és egy nagyon kedves munkatársam indult a Less Nándor16-on (jelentem, õk is megfertõzve), és a feleségem élete elsõ hivatalos teljesítménytúráján második helyezést ért el senior kategóriában.

A legjobban esõ dicséret: amikor K.J. megdicsérte a túrabeszámolóimat.




Köszönöm a szervezõknek, a pontõröknek, a túratársaknak ezt az élményekben gazdag, nagyszerû túraévet.

2008-ban, hogy a térdemet kipihentessem egy nem versenyszerû „kerékpáros évet” tervezek, megspékelve a tõlünk 20 percre található uszodával. 2009-ben majd meglátjuk.

Ha a szenvedély mégis erõsebbnek bizonyulna, mint a logika, lehet, hogy 2008-ban is találkozunk, ha más nem, rövidebb távokon itt-ott bizonyosan felbukkanok majd.


Minden kedves túratársamnak Sikerekben Gazdag, Boldog Új Esztendõt kívánok.


„Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem…” (Ady Endre)

 
 
CserhátTúra éve: 20072007.10.29 07:04:47
Cserhát 40 2007.10.28


Cserhát! Cserhát! Ezt vártam egy hónapja. Bár közel esik a „vadászterületemhez”, jó félórányi autózással már el tudom érni, mégis egy-két családi kirándulást leszámítva, alig túráztam még itt.
A héten sokat gondolkodtam az induláson, elõtte munkanap, utána munkanap, hétfõn még a VIA DOLOROSA 75-t tapostam, azt megelõzõen két 60-ast, nekem ez egy kicsit sok volt. Mivel azonban életem elsõ túraévének „hivatalos évadzáró túrájának” ezt gondoltam ki, s az idõjárási kép is kedvezõnek látszott a keleti országrészben, elõzõ este kimentem sárvizitet tartani, s megállapítottam, hogy a sár csak talpig, nem bokáig ér, úgy döntöttem belevágok.

Alsótold, Toldi Miklós szülõhelye, hej, „Toldi Miklósok” „erõgépek” elõre!
6:20, kezemben a papír, s már szaladok a szalagon tova. Tûrhetõ a sár, jó még a sportcipõ.
A Bableves Csárdánál azért nem kell sokáig tanakodni, túraleírás nélkül is azonnal látszik az aszfalton hagyott nyomokból, merre kell fordulni; egy szimpatikus túratárssal a cipõm leverése közben „össze is kacsintunk”, bizony vendégmarasztaló ez, most mégsem maradok - pedig életem egyik legjobb vadételét, egy Mátyás király fatányérost itt fogyasztottam el – hanem szaladok tovább.
Egy nagyobb csapatot érek be. Próbálok egy-két emberkének félszegen köszöngetni, biccengetni, mégsem dukál, hogy csak úgy némán elfussak, de „fülhallgatós” fülekre találok, s már-már leszakadok, akkor jön végre hátulról a biztatás, ami jól esik, a Tepkéig meg sem állok, bár a pontõröket, akik éppen útban vannak a tetthelyre, majdnem „eltepkézem”, végül többszöri felszólításra végre hajlandó vagyok átadni az „irataimat”.
S fut a túrázó a kék sávon, a kék négyszögön is túl, s még azon is túl, az adótornyon is túl, ki tudja hol áll meg, s ki talál majd meg. Ha csak végre rá nem ébredek nagy magányomra, és elõ nem kapom az útvonalleírást, „olvasni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen” túraleírást csak úgy érdemes.Hé túrázó, melyik út vezet Garábra? Kilométerek vissza, repülök, mint a malomkõ, s csak Garábon állok meg. (Szóval több km-es keverés a kék sávon, bár a pontos távot a NOB még nem hitelesítette. Jelentem az õszi erdõ ott is nagyon kellemes, utólag már bánhatja, aki nem tartott velem.)
Lassan újra visszaelõzgetem már egyszer elmellõzött túratársaimat, akik igen csak csodálkozhatnak, honnan bújtam ismét elõ.
Közben Felsõtold után utolér egy irtózatos ütemben közlekedõ, ismerõs futó páros, akikre, bár sokkal jobbak nálam, túl az operencián tett nagy magányos utazásom után, futótársak reményében rátapadok, egészen Cserhátszentiván körzetéig, ahol végre sikerül lerázniuk.
Hóllókõ elõtt, a jelzés egyenesen egy tehéncsordán halad át, s míg el nem haladok, sok-sok szempár csendben, feszülten méreget, majd mögöttem felhangzik egy fenyegetõ bõgés, s „elképzelhetetlen sebességre” váltok.
Hollókõ köves utcáin szaladok, sehol egy turista. Vége a szezonnak, máskor vasárnap tömegek sétálnak az utcán.
A Hollókõi várat, egy csellel, nehogy az ellenség megneszeljen valamit, én a másik oldalról, egy jelzetlen ösvényen veszem be. Mégsem tudok ellenállni az ellenségnek, ami édesség képében jelenik meg, s fogadalmam ellenére, hogy a túra alatt nem eszek semmit, ugyanis a hétfõi túra kalóriadömpingje után 3kg-al lettem súlyosabb egyéniség, amit alig tudtam a héten lefaragni, rögtön megtör minden ellenállásom, s kiütéssel gyõz a Snickers.
Útközben kullancslegyekkel hadakozom, kicsiny repülõ vérszívók, amik kifejezetten rovarriasztó függõeknek bizonyulnak. Nagy riadalmat keltve, a melegítõm alatt megbújva, még hazára is viszek belõlük vagy ötöt, így hazaérkezésem után rövid idõn belül tömeggyilkos válik belõlem.
Valahol Cserhátszentiván határában egy karoló hadmûvelettel, a Gödöllõ 60, Less Nándor 60, VIA DOLOROSA 75 egyesített erõi, szörnyû támadást indítanak a lábam ellen, s rövid, de hõsies küzdelemben, Cserhátszentivánon elvérzek. Az erõgépnek vége, innen már csak „sétálgatok”, ez az igazi „fájdalmak útja”.
A kilátóban, a pontõr segítségével végre sikerül helyes irányba állítanom a térképemet, s tovább igyekszem a feleségemrõl elnevezett patak festõi völgyében. Máris érik a gondolataimban egy családi kirándulás képzete, ahol majd tüzetesebben megvizsgálom a mûemlék? malom-romot is.
Végül két nagyon kedves cserkútpusztai pontõrre bukkanok, akiknek zamatos embersége, nemessége új erõt önt belém. A tanyánál a „Woolmark reklám” mellett elhaladva, megmászom végül az utolsó dombot is, feltárul elõttem a csodálatos panoráma, s megkötöm végre a hurkot. A kilátó alá újra visszaérve látom, zajlik az élet, a különbözõ távok tömegei adják egymás kezébe a korlátot. Még egy kis lubickolás a patakban, s máris az alsótoldi országúton találom magam, ahol keményen menetelek a célterület elérésig.

Én kissé bánkódva, hogy vége, mert nagyon megszerettem ezt a vidéket, a lábaim azonban annál nagyobb örömmel fogadják az iskola megpillantását, amely körül meglepõen sok autót látok parkolni. 13:04-re érek be.
Kedves gratuláció, kitûzõ, oklevél, vajas kenyér, tea, arcok, sok-sok szép látvány,hangulat, emlék, ez kell a teljesítménytúrázónak, hogy egy székre lerogyva, ki tudja már hányadszor elkönyvelje, hogy megint megérte.

2007.10.28
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20072007.10.23 18:17:51
VIA DOLOROSA 75 2007.10.22


„ A turáni haditaktika a testi-lelki erények és ügyességek egész sorozatát tételezte fel az ezt gyakorló harcosoknál. ( Turáni harcosok (nomád katonák): õsmagyarok, türkök, avarok, szkíthák, hunok stb.) Az általános katonai erények mellett, mint a halált-megvetõ bátorság és a fegyelem megtartása, a turáni harcosnak rendkívüli éberségre, alkalmazkodó képességre, leleményességre és mozgékonysága volt szüksége, hogy a harcközben a sajátos taktikai követelményeknek meg tudjon felelni. Egyformán kellett tûrnie a hideget és meleget, az éhséget és szomjúságot; lovával együtt gyorsan át kellett tudni kelnie a magas hegyeken és széles folyamokon. Amily gyors volt a mozgásuk, épp oly kitûnõnek kellett lennie tájékozódó képességüknek is.”
(Darkó Jenõ: Az õsmagyar hadmûvészet fejlõdése… 1938)

(Magyarázat: a "turáni népek" fõleg a XX.sz. elsõ felében divatos, idõnként még ma is használt, nem teljesen egzakt történelmi kategória.)



ELÕZMÉNYEK:

Két hatvanas után egy hetvenötös, a legnagyobb táv lenne amit életemben valaha egyvégtében gyalogosan megtettem, mint ahogy az volt 2 héttel ezelõtt a Gödöllõ 60-as is. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen sûrûn emelgetem majd a tétet.
Most viszont egyelõre lumbágó gyötört, amit, ahogy az egyik ponton a túra során is elmeséltem, a szállítómmal árupakolás közbeni versengés okozott, 4 láda, 8 láda, majd (ön)kiütéses gyõzelem lumbágóval. Olyan erõsek voltak a tünetek, hogy a lábamat is alig bírtam megmosni. Ez mégsem akadályozott meg abban, hogy szombat este (munka után) meg ne látogassam a „markazi hegyeket”. Tekintettel arra, hogy még soha életemben sötétben nem túráztam, s feltételeztem, hogy a túra során nagyjából ezen a ponton kényszerülök a villanyt felkapcsolni, úgy terveztem, hogy még világosban felmászok a Markazi-kapuig, s onnan, fõpróbát tartva, tök sötétben jövök vissza. Mivel fejlámpát még nem sikerült beszereznem (az egri hegymászóboltban (nonsense!!!) nem volt), egy kis kézilámpát véltem reálisnak magammal cipelni. Jól is ment minden, bár nagyon furcsa volt egyedül a sötétben, amíg az erdei aszfaltútra nem értem. Az út környékén ugyanis olyan nyüzsgés fogadott a sötétségben, hogy rögvest megszûnt a magányérzetem. Egyik kocsi a másik után érkezett fentrõl, valami rejtélyes helyrõl. Most megint újabb kocsi közeledett. Mivel lassított „rendõri” kézmozgással jeleztem, haladjon tovább, de megállt. 2 vadász ült benne (nem hosszú méla lesben, bár elég mélán néztek rám). Szóltam, hogy menjenek tovább, én csak túrázó vagyok, de nem tágítottak. Közölték velem, hogy a környék több pontján vadászat folyik, s hogy életveszélyben vagyok. Mint kiderült a távolban villanó lámpám fényét, a gépkocsijuk fényszórójának fényében megvillanó szarvas ivari foltjának nézték. Rövid kölcsönös gyõzködés után beszálltam a kocsijukba. Alig haladtunk pár száz métert lefelé, újabb két gyalogos vadászba botlottunk. Elmondták, hogy feljebb több ponton hallottak lövöldözést, s errõl már õk sem tudták ki mire (kire?) lõtt. A hétfõi túráról egyenesen semmit sem tudtak, bár az egyik valamiféle fõvadász volt. A „fõvadász”állítása szerint a hétvégén még két bikát ki akar lõni. Ennek fele sem tréfa, nem szeretnék ily módon „aranyérmes” lenni, felhívtam a rendezõséget. Tájékoztattak arról, hogy minden hivatalos figyelmeztetés megtörtént, de még egyszer megerõsítik azt. Szerencsére a túra során azután egyetlen vadászt sem láttam.

(A turáni harcos)
Vasárnap sikerült egy biztos pontot találnom az ülõgarnitúra fekvõ részén, ahol nem éreztem a derékfájásomat, s befészkeltem magam, s tecchalottként töltöttem a az egész napot. Minden rosszban van valami jó, így röghöz kötötten, kiolvastam két könyvet.
Bár hivatásomhoz semmi köze, hobbiból szívesen olvasok történelmi tárgyú könyveket. Az egyikbõl való a fenti idézet. Nem szerénytelenség amit most fogok mondani, hiszen túratársaim elismerésérõl, tiszteletérõl van szó. Annál is inkább, mivel én csak az idén csöppentem bele váratlanul, ebbe a csodálatos világba, és nagyszerû társaságba. Visszatérve a turáni harcosokról szóló idézetre, olvasás közben megdöbbentõ gondolatra jutottam. Túratársaim a turáni harcosok méltó utódjai, hagyományuknak tovább folytatói. Az európai népeken kívül, a felsorolt népek genetikai anyaga alkotja a ma élõ magyarok génkészletét. Milyen erényei vannak egy jó teljesítménytúrázónak: tûrnie kell a hideget, meleget, tûrnie az éhséget, szomjúságot, át kell kelnie akadályokon, magas hegyeken, jól kell tudni tájékozódnia, alkalmazkodóképesség, bátorság, leleményesség, szintén nem fölösleges erények.
Az õsi hagyományok továbbéltetése is ez a sport. Mégis különb, mert az ellenséget nem, csak önmagunkat kell legyõzni. Ez a sport magán a békén, a szabadságon, a természet szeretetén, a lékek és a test kiegyensúlyozottságán alapszik, mindazokon, amiért lényegében élni érdemes.
Végiggondolva ezeket, a meteorológiai jelentések egész heti rémisztgetései jelentéktelen tényezõvé szelídültek, s már biztos voltam magamban, nekivágok a 75-nek.



A TÚRA

Az út Markazra eseménymentes volt, ha csak azt nem számítjuk annak, hogy útközben megálltam a reggeli italok fölöslegétõl megszabadulni, kinyitottam a kocsi ajtaját, a jeges metszõ szél rögtön vissza is üldözött. Kicsit „bepánikoltam” a túrával kapcsolatban, de tudtam, nincs rossz idõ, csak nem megfelelõ öltözék. Eszembe jutott egy nyári reggel a Vértes 50 felé közeledve, amikor sokkal hidegebb szél fújt, s megnyugodtam (a „turáni harcos” pedig szégyenkezett lelkemben).
Elsõnek érkeztem. A „startbíróval” közösen ébredeztünk egy kicsit, aki felidézte emlékképeim közül a nevezési lap intézményét. Lassan kezdtünk gyülekezni. Egy túratárssal indultam útnak. Amíg rendes ember (a horgászokat kivéve) ilyenkor alszik, mi remek sétát tettünk a tó körül. Egy darabig együtt haladtunk egy harmadik túratárssal, aki késõbb lemaradt, s csak a célban láttam viszont. A Markazi vár elérése sem jelentett problémát, a vár õsi szerviz útjának szelíd szerpentinjén haladva. Közben sokat beszélgettünk. Túratársam elmondta, hogy egy-két nappal ezelõtt kerékpározott 120km-t egyhuzamban. Továbbá megtudtam, hogy egy túra 1 km-re esõ üzemelési költsége (cipõkopás stb.) jóval meghaladja a személygépkocsiét. Erre még nem gondoltam, de egyelõre képtelen voltam utánaszámolni. A Markazi-kapu után elváltam tõle némileg gyorsítottam az ütemet. Jó hangulatban vonatoztam tovább az ismerõs terepen.
Az Oroszlán-vár metszõ szelei után, hamarosan a Csurgó-forráshoz érkeztem, ahol bõséges ellátmány és információ várt. Többek között megtudtam, hogy jövõre már 115km-nek is örvendhetünk. Közben mobiltelefonon jelentették, hogy elkészült a paprikás krumpli, ezért jónak láttam sietni. Következett az Úsztató erdészház, ahonnan a pontõröket eltanácsolták, így feljebb vártak rám. Az igazolás folyamatában nagy segítséget nyújtott két kisgyermek, akiktõl „sünit kaptam a lapomra” és szõlõcukrot a számba. Messzirõl is halottam még a gyerekek kedves búcsúszavait, amik sokáig ott csengtek a fülemben, annál is inkább, mert a Munkatáborig végképp nem halottam többé emberi szót. Sõt két megtévedt ganajtúróbogáron kívül, akik meggémberedve reszkettek az avarban, egy teremtett lélekkel sem találkoztam. A sárga jelzésen felérve, közben egy kerítésmászást is beiktatva, annál gyönyörûbb természeti kép a Mátra egyik keleti kráterét karéjosan övezõ, színpompás erdõségek látványa fogadott. A verõ napsütésben lélegzet elállva szívtam magamba a látványt. Szemben karnyújtásra pedig a Bükk vonulatai terpeszkedtek, ahol múlt héten túráztam.
A Munkatábor bejárata felé közeledve sûrû gépjármû forgalom fogadatott. A pontõr éppen a sorompó mellett „ütött tanyát”, s ott jártam idején is, sokan akartak nála jegyet venni, amit minden alkalommal kedvesen elhárított, továbbirányítva az embereket a valódi jegypénztár felé. (Nagyot lehetett volna kasszírozni:)). Itt akaratlanul tudtam meg, hogy egyik társunk cukorbetegen vállalta a 40-es túrát. Minden elismerésem az Övé, nagyszerû sporttárs. Továbbindultam egy új jelzésen, a piros kereszten, ami egyenesen az Ilona-völgy felé vezetett. Szent István Csevicénél a pontõrök között élénk vita folyt arról, hogy a citromos-teás kávénak milyen íze lehet, de én megnyugtattam õket, hogy az angolok ezt már biztos feltalálták, hiszen mindent összekevernek mindennel, fogyasszák nyugodtan. Itt végképp búcsút intettem a 40-eseknek, egy ismeretlen (kevésbé megközelíthetõ túratárs) volt az utolsó túratárs akit Markazig láttam, õ jobbra fordult, én pedig elindultam balra a piros kereszten, hogy még a megmaradt 31km-t gyorsan legyûrjem (vagy az engem). A sûrû erdõbõl kiérve egy láncfûrészes termett elõttem. Lehet, hogy Õ a „parádóhutai láncfûrészes”, még sincs semmi okom a félelemre, hiszen a mai gázárak és az Oroszoktól való energiafüggés miatt, egyre jobb befektetés lesz egy magyar családnak a láncfûrész, sõt valamelyik nap, a családjáért az erdõõrökkel folytatott ádáz csatában, hõsként vérzett el „korunk nemzeti hõse”a fa tolvaj.
Végre itt a Széchenyi-hegy. Innen már sima az út. Csak fel kell menni a Kékes-tetõre, a másik oldalon lecsorogni és már is otthon vagyok az iskolában.
A kapott energiaital valóban „szárnyakat adott” és felrobogtam a gallyai elágazásig, ahonnan még „2 balatonszeletnyire” volt a Veronika-rét. Itt fogadott a legvidámabb csapat. A bográcsban pacal fõtt, s elláttak minden földi jóval. Már csak a sípálya volt hátra, és „megcsináltam”. Visszaemlékeztem rá, amikor legutóbb itt jártam, családi kirándulás keretében, néhány éves gyermekeimet próbáltam Mátraházáról a Kékes-tetõre felterelgetni, de leginkább a nyakamban felvinni. Az emlékektõl és az ellátástól erõre kapva könnyedén feljutottam. Fent a csúcson, ha nem is a világ, de Magyarország tetején uralkodó jeges szelek fogadtak, s legalább olyan büszkeség fogott el, mint a Mount Everest meghódítóit, s mint azok, akiknek életükbe kerülhet, ha túl sokat idõznek a csúcson, azonnal lefelé indultam. Közben sötétedni kezdett, de a Markazi-kapuig nem akartam lámpát gyújtani. Itt még mindig az a két kedves pontõr fagyoskodott, akikkel reggel találkoztam. Õk csak 23:45 után indulnak le a hegyrõl. Tisztelet és hála a kitartásukért.
Végre a mûúton voltam, egy biztos köldökzsinór Markazig, kár elhagyni. Mégis, ha éjszakai túra, akkor legyen „kövér”, bementem az ismeretlen zöld jelzésen a sûrûbe. Sok-sok botladozás után, amikor Markaz pislákoló fényei csigalassúsággal látszódtak csak közeledni, s a végén a nyílt mezõn haladva már-már nem tudtam, hogy a helyes úton tévelygek e, csodák-csodája tõlem egy-két száz méterre feltûnt a markazi templom.
Az iskolába belépve a rendezõségen kívül, az elsõ helyezett futó srác fogadott, aki már a kupát is megkapta. A 2. helyezésre én voltam ugyan a várományos, de „bonyolult matematikai számításokra” volt szükség, hogy megtudjuk, meddig kell még várni a bizonyosságig.Végül megkaptam.
A paprikás krumpli, amirõl már a Markazi-kaputól kezdve folyamatosan álmodoztam bõséges és pazar volt. Még most is itt érzem az elsõ falatok zamatát a képzeteimben, ahogy a finom illat gõzölög felém, s puha kenyérrel, cékla-salátával tálalva nekilátok a pompás menünek.
Ilyenkor érezheti meg az ember, milyen is az, valójában megéhezni, amikor az ételek zamata a mindennapok bõségében már elhalványult érzék után, újra az eredeti nagyszerûségében érezhetõ.
Közben befutott a harmadik túratárs, különös, de megnyerõ személyisége, rögtön magára vonzotta a társaság figyelmét. A 3. helyezettnek járó kupára volt várományos, s a türelmi idõt kivárva, valóban ünnepélyesen az övé is lett.
Közben újabb túrázók futottak be. 2 „kiskatona” akik 75-rõl 40-re váltottak. Elszámolták magukat.
Újabb csapat, köztük szinte már állandó túratársam, akik már erõsen megázva érkezetek, közben irtózatosan el kezdett szakadni az esõ.
Egy kis beszélgetés után a rendezõség kiváló, áldozatos munkáját megköszönve távozni készültünk.
Azokra gondoltam, akik még mindig kint vannak a terepen, a sötét éjszakában, az esõben, viharos szélben, éhesen botladozva valamelyik jelzésen, s mint a turáni harcosok méltó utódjai küzdik át magukat szenvedélyesen és rendíthetetlenül minden akadályon.


2007.10.23
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20072007.10.14 18:01:19



LESS NÁNDOR 60

2007.október 13-a hajnali 5:30. Cserépfalu felé robogok az autómmal, miközben a Sláger Rádióban a Száguldás, Porsche, Szerelem címû dalt hallgatom.

„Száguldunk, élvezd az iramát,
Sólyomként kéklõ hegyeken át,
Zúgva süvít a szél, …
Érzem szédítõ vad mámorát…
Minden suhan, a lomb, az erdõ,
Fodros hajad a szélben,
Két szem sugara fent a felhõn,
Táncol kacag a fényben…
Esztelen a rohanás,
Hajrá megtörhet a varázs,
De mindez oly csodás..” (Részletek)

A dal, valahogy feltölt energiával, és egész napra meghatározza a hangulatomat. A dallam- és szövegfoszlányok még sokáig ott cikáznak idegpályáimon,vissza-visszatérve, agyam, mint egy õrült mozigépész,újra és újra játssza ugyanazt a jelenetet. Mégsem kellemetlen, mert pontosan arról szól, amit a teljesítménytúrázásban annyira szeretek…

Elõzmények.

Töredelmesen bevallom, 1 héttel ezelõtt még semmit sem tudtam Less Nándorról, s az emlékére kiírt teljesítménytúrákról. Október 6-án a Gödöllõ 60-on egy nagyon kedves túratársam hívta fel rá a figyelmemet, a búcsú pillanataiban, éppen végszóra. Az internetes kiírás alapján külföldön rendezett túrának véltem, s átsiklottam rajta. Amint megtudtam viszont, hogy a „saját vadászterületemen rendezik” (Bükk), azonnal lázas izgalomba jöttem, s elkezdtem készülni rá. Megvettem a legújabb térképet, s a vélt helyszínek közül néhányat (szórakozásból) le is jártam, így ismerkedtem a környékkel. Már a bejárás során is akadt egy-két kalandom. Íme egy kis ízelítõ, idõrendi sorrend nélkül.
Egy réten, ahol a sárga jelzés haladt, egy szürke-marha csorda legelt,pontosan a turistaúton. A pásztor látva tétovázásomat, kiváló terelõkutyái segítségével pillanatok alatt megtisztította az utat. Eközben az egyik bika egészen közelrõl a kutya felé öklelt szarvával, de az bámulatos ügyességgel,könnyedén kitért elõle. Ekkor a bika figyelme talán pirosba hajló melegítõ felsõm hatására teljes mértékben rám szegezõdött, s tekintettel arra, hogy nemrég halottam, hogy egy ilyen szürke marha bika(?) saját pásztorát is megölte (a hír forrása egy napilap), jobbnak láttam visszavonulót fújni.
Késõbb az Ódorvár környékén bolyongva úgy esett, hogy ne kelljen túl nagyot kerülnöm, dél felõl megmásztam a függõleges várfalat. Nekem nagy teljesítménynek tûnt akkor, s kicsit félelmetesnek is, mivel elõre pontosan nem lehetett látni mire vállalkozom, de a túra során (ezzel hencegve) két pontõr is felvilágosított, hogy ez nem is olyan rendkívüli dolog. Azért nekem mégis az volt.
A nyomóhegy bejáratánál egy kidõlt fenyõfa elõtt megbotlottam, s egy kiálló, lecsonkolt, hegyes gally csúnya zúzódásokat okozott combomon, csupán pár centivel kerülve el a legkényesebb (s legbecsesebb:) szervemet. Mivel minden lépésnél fájdalmat éreztem, s futni egyáltalán nem tudtam, kérdésessé vált képes leszek e indulni a túrán. Tudtam, hogy komolyabb károsodás nem ért, bár ijesztõnek tûnt a tenyérnyi (terjedõ) „hematoma”.
Az Ódor-váron egészen véletlenül egy leendõ pontõrbe és társába botlottam. Rövid, de tartalmas beszélgetés után, amiben a teljesítménytúrákról már-már „filozófiai fejtegetésbe” fogtam, az útvonalról érdeklõdtem, s kiderült, hogy a túra honlapján részletes leírás található, ami sokat segített a felkészülésben.
A Bükkzsérci út felé haladva megálltam az erdõhöz legközelebb álló hétvégi ház közelében (nem a hivatalos túraútvonalon!) folyóügyemet elintézni, de az istenháta mögötti helyen, ahol életnek semmi nyoma nem volt, tõlem 5 méterre elõször morgó hangokra lettem figyelmes, majd a kerítést szaggatva valahonnan feltámadt két dühös rottweiler. Nem kísérleteztem azzal, hogy megtudjam,van e lyuk a kerítésen, zúzódásomnak fittyet hányva, valószínû az idei évem legjobb futóteljesítményét sikerült produkálnom.
Felmentem Cserépvárra is, s örömmel tapasztaltam az ott folyó régészeti és restaurációs munkák jeleit. Egy helyütt kutatóárkot ástak, ahol újabb falat is felfedeztek.

A túra

Cserépfaluba érkezésemkor már a parkoló autók száma is sokat sejtetett, de az iskolába belépve megdöbbenésemre- bár a 6 órás tömegrajtot már lekéstem - valóságos „túragyárba” csöppentem, ahová az ajtón át folyamatosan érkezett a nyersanyag. Olajozottan folyt minden mûvelet, s hamarosan 6:31-kor már világosban nekivágtam én is a 61km-es útnak. Egy pillanatra láttam felbukkanni jellegzetes kalapjában az egyik múlt heti túratársamat, de ezen a héten a sors nem rendelt egymás mellé minket. Késõbb hallottam a pontõröktõl, hogy 1200 résztvevõ indult a túrán a különféle „számokban”. Nem kis vállalkozás és felelõsség a rendezõség részérõl ennyi ember megelégedésére, ennyi útvonalon, mindent jól teljesíteni. Ahogy én láttam, ez profi módon, ragyogóan sikerült is. Bár a beérkezéskor némi várakozásra kényszerültünk, ennek fényében ez tökéletesen érthetõvé válik.
Ami már az Eger Csillaga50 teljesítménytúra óta foglalkoztat engem az a sajtó. Ott a túrát még az önkormányzat is támogatta. Mégis míg pl. az egri „népkerti” 1,5km-es futószámról, (amit többen félig sétálva teljesítenek) több cikk is megjelent a sajtóban, elõtte és utána is, ezekrõl a sokszor nemes célból,jelen esetben tömegeket is megmozgató túrákról néma és süket a sajtó. Vagy ez jó nekünk? Hogy külsõsök ne férkõzzenek be a „mozgalomba”, csak zárt körben folyjon az egész, nem tudom? Miért nem adunk több embernek lehetõséget rá, hogy megmutassa magát azáltal, hogy a helyi lapok sportrovatában is elhelyezzük a túrakiírást vagy legalábbis figyelemfelkeltõként utólag megjelenne néhány sor a túrákról. Vagy talán az a nézet, hogy vagyunk így is elegen? Manapság amikor a magyar lakosság egészségi állapota a helytelen, mozgásszegény életmód, káros szenvedélyek, stressz, mentális problémák, rossz táplálkozás stb. miatt szinte a legrosszabb egész Európában, nem lehetünk elég sokan. Nem csupán milliárdos egészségügyi beruházásokkal harcolhatunk a betegségek ellen, hanem megelõzéssel is. A felsorolt problémák nagy részére gyógyírt jelenthet a teljesítménytúrázás, nem beszélve arról, hogy a szegények sportja is lehet, mert viszonylag kis költséggel ûzhetõ. Valaki erre azt mondja, hogy bárki kirándulhat. Anélkül, hogy megmagyaráznám, mindnyájan tudjuk, ez nem ugyanaz.
Haladok felfelé a mûúton. Beérem az egyik régi kedves túratársamat, akivel a Egri Bükk50-et csináltuk végig, vele azóta sem találkoztam. Egy kis kocogásra ingerlem, de társaságban van, így gyalogol tovább. Búcsút intek, s elszaladok. A zúzódásom a Diclac-os kenegetésnek hála tünetmentessé vált. Rengeteg gomba „virít” az erdõben, különösen a fenyvesekben. Vannak közöttük óriásiak is. Sokan fényképezik azokat. Az enyhe õsznek köszönhetõen még virágok is nyílnak szép számban. Szinte minden túrámon felfedezek egy-két újat. Az idén kezdtem amatõr növény-meghatározással foglakozni, mert utáltam, hogy évek óta csak úgy elfutok mellettük, s a közönséges növényeken kívül (plusz néhányat ismerek „hivatalból”) szinte alig ismerem õket. Rövid idõ alatt rájöttem, milyen sokféle növény van, s máris annyi kedves ismerõst üdvözölhetek közöttük, ha az erdõket-mezõket járom. Ami a legtöbb embernek egy unalmas, kopár táj, nekem gazdag lelõhely, ismerõs élettér. A környékünkön van egy gyönyörû völgy, ami geológiai különlegesség, s botanikailag is érdekes. A 21 millió évvel ezelõtt Pannóniában hullámzó Eggenburgi-tenger partvidékének turzásaiból áll. Nagy szenzáció volt, amikor nem túl régen, egy régészeti konferencián bejelentették ezt a felfedezést. A geológiai szelvény a nevét is a településemrõl kapta. Már régen védetté kellett volna nyilvánítani. Ha itt járok, olyan érzésem van, mintha az otthonomban lennék, ki se léptem volna a lakásom ajtaján.
Továbbhaladva geológiai jelenségek, a kaptárkövek, a Kõ-völgy, Felsõ-szoros szurdokvölgy kápráztatnak el. A szurdokvölgyben nincs kedvem elõzni, egy csoport mögé állok be, ahol élénk vita folyik a teljesítményekrõl, összetartásról. Ezek szerint nem csak én szeretnék jó teljesítményt elérni, másokat is hajt az önmaguk elõtti bizonyítás vágya, az erõ, a kitartás, a gyorsaság, s az összetartozás összhangjának megteremtése. Némi lelki veszteséget okozva, valahol elhagytam a lépésszámlálómat. Beérem az egyik túratársamat, akivel szinte minden túrán találkozok, s már sokat mentünk együtt, többek között a múlt héten is. Rövid beszélgetés után rohanok tovább. Szeretnék gyorsan beérni, abban reménykedem, hogy a túra végén a célban találkozhatok családom tagjaival, akik elõször életükben vesznek részt teljesítménytúrán, a 16km-en, s jelenleg talán még csak otthon ébredeznek. A feleségem, a lányom és egy kedves munkatársam fogja a csapatot alkotni.
Áthaladok a „bikás” mezõn, most a csorda távol, „nem szerencsés ugyan”, de jó ha a lábunk elé nézünk. Itt lehagy egy fiatal futó. A hosszútávfutók, ahogy a klasszikus film (és könyv) címében is benne van, gyakran magányosak, de nem mindig.
Feltámad bennem a vetélkedés ösztöne, nyomába szegõdök. Jobb és fiatalabb nálam. Többször eltûnik a túra során, de a végén mégiscsak egyszerre érünk be. A Hór-völgyben beérem egy másik túratársamat, aki szinte minden jelentõs túrán elindul, most is a 60-ason. Irtózatos ütemben képes menni szinte megállás nélkül, pedig már õ sem mai gyerek akárcsak én. Felhívja a figyelmemet az Ódor-mászásra, de ezt a helyet a héten már lejártam, s régebben is jártam már itt családi kirándulás keretében.
Azután túlesek a „fekete levesen”, s máris a szintúton vagyok. Rohanás le Kék L-en. Elõttem Nordic-osok, még nekik sem könnyû. Lentebb jó lenne, és könnyû lenne a kanyart levágni, de valahogy nem visz rá a lélek, csak egy piciny csücsköt nyesek le.
A Hór-völgyben összesodródunk az elõzõ futóval, s a túra során gyakran együtt haladunk. Eközben különbözõ témák bomlanak ki, a legkedvesebb mindkettõnk számára a nyelvtanulás. Õ spanyolban ért el jelentõs kezdeti sikereket, én pedig az olasszal kacérkodom. Egyelõre alapszinten állok, ami azt jelenti, hogy megvettem a nyelvkönyveket, kazettákat és kész.
A Pazsag-völgy bejáratánál az a kedves, fiatal hölgy fogad egyik pontõrként, akivel valamelyik nap az Ódor-várnál találkoztunk. Érdeklõdik, mi a véleményünk a szervezésrõl. Csípõbõl értelmeset nem nagyon tudok ugyan mondani, de természetesen dicsérem, különösen a tájat. Talán ezzel a beszámolóval pótolok valamit a válaszból. Több próbálkozás után sem fogadja el viszont, a teljesítménytúrázók között szokásos tegezõ viszonyt. 50 évesen ennyire öregnek látszom? Pedig pontosan ez az egyik célom, a mozgás segítségével megõrizni valamit a fiatalságomból. A beszámolómból még az is kiderülhet, hogy a dinamizmus nem jelenti automatikusan a környezettel és a túratársakkal szembeni beszûkültséget. Hiszen ha gyorsabb vagyok, adott idõegység alatt nagyobb távolságokat teszek meg, hosszabb túrát tudok biztonságosan vállalni, s több élményben is lesz részem.
A Pazsag-völgy és Pokol-völgy amitõl nagyon tartottam, a jó szalagozásnak köszönhetõen nem jelent gondot. Egy helyen bizonytalanodunk csak el, de ott is kiderül, a helyes úton járunk.
A fennsíkra felérve egy kicsit „elfogyok”, s talán a hideg miatt, tõlem szokatlan módon,a csupán vésztartaléknak magammal hurcolt élelmiszerkészleteimet kezdem felélni, amitõl valóban új erõre kapok. Sajnos az új túracipõm, ami oly jól bizonyított a meredek, köves helyeken, futáskor feltörte a lábamat, de a fûzõt teljesen meglazítva, még tudok vele kocogni.
Három-kõnél egy turista csapatot látva birka módra, a tömegvonzás törvényeit követve rossz úton futok le. Szembe jön velem egy srác, s érdeklõdik, teljesítménytúrázó vagyok e, a Három-kõröl jövök e, ismerem e az utat? Mindhárom kérdésre igen a válasz, sõt egy általam zöld háromszögnek vélt jelre mutatok, s mindketten futunk a rossz irányba. Pár tíz méter után már tudom, hogy baj van, de a srác addigra jó messze távolodik a helyes irányba, de rossz úton, a Tar-kõ felé. Utána kiáltok még, hogy visszafordulok, nyugtázza, de halad tovább, nagyjából a jelzés irányába, így nem lehet baj. Visszatérve egy ismerõs futónõvel találkozom, aki azon tûnõdik, miért jövök abból az irányból. Miután felvilágosítom ostobaságomról, továbbszáguld társával. Tar-kõn megemlítem a pontõrnek, hogy eltévedtem, s igen-igen csodálkozik, hol lehet itt eltévedni. Nekem sikerült!
Imókõ után az ösvény mellett elfutva, egy fentrõl jött kiáltás vezényel vissza a helyes útra.
Az út további része laza, magányos kocogással telik a Bujdosó-kõig, ahol két mézes puszi és egy kedves nõi mosoly új erõt önt belém, s lerohanok a tárkányi útra.
Egy kis potyázás után (örök hála az emberies viselkedésért) fel a piros kereszten. Itt érem utol alkalmi túratársaimat, akikkel, a Völgyfõ-házig sokat bölcselkedünk.
Ódor-vár után sima az út, zökkenõk nélkül. Még találkozok egy „régi” túratársammal, akivel, így a túra vége felé természetes módon, a Cserhát 40-es és Bableves csárda emlegetése után jutunk el a fõzési témához, jobbnál jobb étkeket vetítve magunk elé. Még most is itt van a számban a különféle különleges palacsinták íze, amiket Õ szokott készíteni. Elszáguldanak mellettünk elõzõ túratársaim, de most nem futok, jól esik egy kicsit sétálni.
A Nyomó-hegyre egy csapat kisgyermek kíséretében érünk fel, akik hõsiesen küzdik le az utolsó akadályokat is.
Az ellenõrzõpont után társamnak egy számomra még ismeretlen, ezen a helyen tömegesen elõforduló növényt mutatok (Aster linosyris- Aranyfürt(Arany gerebcsin) – száraz gyepeken, novemberig nyíló tetszetõs növény, fészkes virágú, nyelves virágok nélkül, végálló ernyõszerû fürtökben, keskeny lándzsás levelek, mézillatú – saját meghatározás a túra után). Õ erre egy jó történetet mesél egy botanika tanárról, akivel együtt túrázott, s akinek hirtelen nem jutott eszébe az egyik növény latin neve, s ettõl annyira kétségbe esett, ezzel azután sokat ugratták. Majd véghajrában lefutok a hegyrõl. Elhaladok a pincék mellett. Késõbb hallok egy történetet. Ezen a túrán az egyik teljesítménytúrázó igen-igen megszomjazva tért be az egyik pincébe. A gazda, egy paraszt bácsi már rendesen kimosta a lopót, s készült haza. Most mi lesz, szólt a srác? A lopó már kimosva, õ pedig szomjan hal. A bácsi felismerve a helyzet komolyságát, így szólt, ki lehet azt a lopót mosni még egyszer is. S így esett, hogy a srác mégis életben maradt. Itt a vége fuss el véle, s futok, mígnem utolérem korábbi társaimat, s élénk beszélgetés mellett érkezünk a célba.
Az iskola aulájába lépve, a fantasztikus filmekben gyakran látott ûrkikötõ látványa fogad. Mindenféle rendû, rangú, korú, foglalkozású ember nyüzsög itt. Ki idõpontért áll sorba, ki a menetidejét próbálja kiszámolni, több-kevesebb sikerrel birkózva meg ezzel a nem mindennapi szellemi feladattal. Ki azon gondolkodik, vajon melyik távon is indult. Ki a kitûzõt, s a „jól megérdemelt” étkezési jegyet veszi át büszkén, ki Less Nándor pólót vásárol, van aki beáll a sor végére a bablevesben reménykedõk klubjába (jó magam is késõbb),sokan beszélgetnek, telefonálnak, buszhoz rohannak.
A bablevesre várakozás nehéz idõszakában, sûrû „poenizálás” a mögöttem álló túratársnõvel.
A bableves és a tea után még gratulálok alkalmi társamnak, neki is sikerült a kb. 9:30 alatt beérnie, majd búcsút intek.
Az aulában még egy kis beszélgetés. Még nem vagyok fáradt, dolgoznak a véremben feldúsult endorfinok. Ahogyan ez a végén szokás, latolgatjuk a következõ túrát. Hallom, hogy valaki 2 kisebb gyermekkel kb.8 óra alatt ért be a 47km-en, s amikor elhangzik a számból egy õszintén elismerõ félmondat, a gyerekek szemében egy másodpercre büszkeséget látok felcsillanni. S ez így van jól. Hallom a történetet a feleségemtõl, aki ma debütált 16km-en, hogy egy pár éves kisgyermek, láthatólag örömteli arccal, többször is elfutott mellettük a túra során. Neki is gratulálok.

Gratulálok a szervezõknek és minden túrázónak!!!

Száguldunk, élvezd az iramát,
Sólyomként kéklõ hegyeken át,
Zúgva süvít a szél, …
Érzem szédítõ vad mámorát…
Minden suhan, a lomb, az erdõ,
Hajrá megtörhet a varázs,
De mindez oly csodás..”

(Dalszöveg részletek)

2007.10.14












 
 
Gödöllő 60/35/20Túra éve: 20072007.10.07 17:30:26
Gödöllõ 60 2007.10.06

Gyönyörû októberi napnak ígérkezett a mai. Általában szeptemberben elkezdem temetni a nyarat, s csak a verõfényes, virágpompás októberi napokon döbbenek rá, hogy még nincs vége a világnak. Egész héten esõs idõ volt, s „jóidõtúrázó” lévén árgus szemekkel tapadtam a meteorológia jelentésekre. Azok persze szokás szerint össze-vissza jósoltak mindent, még zivatart is. Különösen tavaly augusztus 20-a óta szinte mindennapra minden idõjárási képet felvetítenek, épp csak havat nem ígérnek nyárra, bár idõnként hetet-havat hordanak össze.
Ennek ellenére szinte mindennap megnézek legalább kettõt, plusz teletext.