Túrabeszámolók

túra éve: 2014
Kiss Péter Emléktúra a MátrábanTúra éve: 20142014.02.22 11:54:44
Kiss Péter emléktúra a Mátrában 57km-es táv 2014.02.15

Az egyik társamnak meséltem túra közben azt a TV-s élményemet, amit péntek este láttam a Spektrumon. A közvetlen ősünk egy olyan futásra termett vadászó ember volt, aki a szavannán kergette az antilopokat. Hogyan???!!! Van ember, aki utolér egy antilopot? Igen, van. De, nem azonnal. Ősünk addig járt a vad nyomában, amíg az össze nem esett a fáradtságtól. És az ember kibírta ezt. Ha elfáradt is, csak a vágyott cél lebegett a szeme előtt. A mai busmanok, akiknél még itt-ott él ez a módszer, gyakran 50km-en át űzik a vadat. Nincs kitartóbb futó az embernél…

Ezekkel a gondolatokkal erősítve magam, vágtam neki az 57km-es, 3000 méter szintkülönbséget kóstáló túrának. Reggel időben érkeztem, s amíg a rendezőség precíz készülődését szemléltem, az ismerősök üdvözlése mellett arra is jutott időm, hogy Kiss Péterről, a túra névadójáról elmélkedjek, aki hősi halált halt a Himaláján. Talán nem kegyeletsértő, ha megosztom a gondolataimat. Ott, abban a pillanatban, amikor döntött, Péter biztosan számot vetett a kockázattal, vállalva azt is, hogy lemond a földi életről, de ezzel a döntésével az örök életre „fizetett be”. Bármilyen sikeres hegymászóvá is vált volna élete során, egy pár évtized múlva nyilván leginkább csak szakmai berkekben emlékeztek volna a nevére, de így, sovány vigasz ugyan a családnak és a nemzetnek, neve örökké élni fog, sok-sok emléktábla, egyesület, mozgalom fogja viselni, mint ez a teljesítménytúra is, és szimbólumává lesz a magyar emberek szemében a hűségnek, a bátorságnak, a hősi önfeláldozásnak. Nemzedékek ismerhetik meg a két hegymászó, tragédiájában is megható, gyönyörű, filmszerű történetét. Szívesen kidobálnánk az emléktáblákat, bárcsak élnének inkább, de mára már számot kell vetni a megmásíthatatlannal. Ma már nem firtatja senki, mi lett volna ha…

7:01-kor indulok. Elég nagy lendülettel kezdek, igaz nem sportcipőben, bakancsban indulok, de eleinte olyan futósra veszem a figurát. A lendületem jó, igaz a lejtő adja hozzá a hajtóanyagot. Percek alatt lerobbanok Mátrafüredre. Eddig jó. Lássuk a Kékes-tetőt. A kék háromszögön felfelé beleadok apai-anyait, azért H.Feriék lazán megelőznek. Szerencsém van, hogy itt felfelé, így egy pár percet tudunk beszélgetni, mielőtt elrobognának. Eljön az idő, amikor újra részese lehetek egy ilyen klassz futócsapatnak, addig is örülnöm kell, hogy a paleo-koszttól lesoványodva és valamelyest legyengülve most azért rendesen tolom felfelé. Így aztán Kékes viszonylag hamar bekövetkezik, az első 8,5km könnyen kipipálva. Amikor újabb nagy lendülettel indulok lefelé a ponton felszívott forró teától hajtva, már úgy gondolom, ez a túra kész, lejátszott meccs. A Markazi-kapuig alig gyengülök, és az Ilona-vízesésnek, a Mátra egyik legszebb geológiai jelenségének is hamarosan újra örülhetek. Egy futó sráccal vágunk át az erdőn, navigálom az ismerős terepen. Aztán „leugrik” a szikláról a mélybe, és gyorsan eltűnik. Én inkább kerülök a szerpentinen, bár úgy tűnik itt mandínerezni sem könnyebb, mint egyenesen a lyukba találni. Most egy pár pillantással végzek a „műremekkel”, aminek jeges „partján” nem régiben egy jó félórát üldögéltem egyedül, míg csendben bealkonyodott, miközben álomittasan feloldódtam a jég folyamatosan átfestődő ezernyi árnyalatában, a tüdőcsúcsomig leslukkolva a „zuhatag“ steril, jeges lehelettét. A két héttel ezelőtti csodás jégbarlangnak már nyoma sincs, csak a magas sziklák pereméről veti magát alá a bőségesen megduzzadt patak, nagy vastag sugárban, mint valami dögönyözőben. A vakító kristályfolyam pereméről csillámló szálak rongyolódnak le, majd az egészet elnyeli a föld, hogy helyet adjon a felülről sürgetően tolakodó újabb anyagfolyamnak.

A Csevicéig még kocogok, de már érzem, hogy nagyjából idáig tartott a gyorsasági szakasz. A sárga sávon felfelé még némi erőt mutatok fel, de mire a sárga kereszthez érek, már magához csalogat egy szimpatikus farakás. Befészkelem magam az oldalába, a túrán való bőséges ellátás ellenére elkezdem kienni a zsákomat. Sok szőlőcukrot szétrágok, de egy ellenáll, sőt, olyan kemény, mint a kő. Végül ő győz, lepattan a teljesen épp rágófogamból egy darabka. Ezt inkább elszoptam volna, mert így beszoptam. Nem lesz tőle túl jó kedvem, de most első a küldetés, a „veszteségeket” majd a csata után mérjük fel. Ez a további „étvágyamat szegi”, így felhagyok a tájékozódási kulcspontban elnyert ideiglenes forgalomirányító szerepemmel is, tovább indulok, pedig már olyan jól letelepedtem ide. Felfelé összefutok Istvánnal, már a Rózsaszállás erdészház után, akivel egy darabig társak leszünk. Épp a Kékes északi oldalán elterülő, nagy kiterjedésű természetvédelmi területen, egy ős bükkösben haladunk át, kidőlt, évszázados bükkfák alatt bujkálva, sok helyen csodálatos panoráma nyílik észak felé kitekintve. Ha egy picit keskenyebb lenne az ösvény, még félelmetes is lehetne, gondolom, mert mellettünk szinte függőlegesen szakad a mélybe a hegyoldal, egy nyári, szlovéniai magashegyi kalandomra emlékeztetve. De így bátran haladhatunk egymás mellett beszélgetve is, az őserdők fontos fajmegőrző szerepéről értekezve. Kár, hogy, csak ilyen helyen hagynak meg kisebb rezervátumokat, szinte mindig bükkösöket, ahol egyébként is szinte lehetetlenség leművelni, a legtöbb helyen meg tarra vágnak mindent. Később még egy kis kocogásra is ingerel a pazar környezet, bár mára ez az utolsó kitörési kísérletem a gyalogos sávból. Sombokornál megint hangulatos ellenőrző pont következik. Ezen a túrán, méltóan a tartalmához, mindenhol családias fogadtatásban, bőséges ellátásban részesültünk kivétel nélkül minden ellenőrző ponton. Ha másért nem, már ezért megéri végigjárni ezt a csodálatos vonalvezetésű teljesítménytúrát. S akkor még nem beszéltem a remek, kora tavaszi színezésű fényekről, a kedves túratársakról. Amikor leültem a farakásra, összegubancolódó izmaimat kisimítani, sok túratársam, látva mi történt, azonnal felajánlotta a saját magnézium készletét segítségként, senki nem ment el mellettem egy bíztató szó nélkül. Készleteket cipelek magammal eleget, de a bíztató szavak is hozzájárultak, hogy pár percen belül már kutya bajom nem volt, kiállt a görcs, csak a futást kellett mellőznöm az napra. Most a túra legszebb szakasza következik, a zöld kereszten Lajosháza felé, a Csór-réti víztárolóból érkező Nagy-patak völgyében szlalomozva, a régi kisvasút nyomvonalát követve, amelynek műtárgyai, sőt egyes helyeken még a talpfák nyomai is kivehetők. Mindig fájdalmas, funkcióját vesztett, megszűnt kisvasutakat látni, de a természet azért köszöni szépen, jól elvan vonatok nélkül is. Ráadásul, épp a közelben található a közelmúltban újraépített szárnyvonal, Lajosházától, Szalajkáig. Vannak még csodák. A patak átkelések némileg lelassítanak, István a botjával átszáguld a víz felett. Később látom egy vasúti híd gerendáján egyensúlyozni. Egy pillanatra megtorpan úgy közép tájt, majd átrohan rajta. Ezt inkább kihagyom, mert műugrásra ma nem vágyom valahogyan. A fűzőmmel is bajlódok, mert csak lazán csomózva tudom a bakancsot elviselni, de mióta nedves lett a fűző állandóan kienged. Ha újra kötöm, le kell evickélnem a patakig, hogy kezet mossak, mert az új kisgépemet csak nem akarom sáros kézzel markolászni.

Így érkezem a pontra, ahol a szokásos buli hangulat fogad, komplett svédasztallal. Mindenkit nagy tisztelettel, és kitörő örömmel fogadnak. Látom, mások is hosszasan elidőznek itt. Nehezen akaródzik nekivágni a túra leghosszabb emelkedőjének, amikor a lajosházi gödörből, Mátraházán keresztül újra ki kell mászni Kékestetőre. Egyedül indulok felfelé. Erzsikéék előznek be, de „örömmel” látom, hogy ez az emelkedő még őket is megdolgoztatja, bár később a lapályosabb részeken már kocogásba fognak. Ezt most mellőzöm, inkább pár szép zselégombás felvételt készítek a ragyogó napsütésben, közben hallgatom, ahogy a cinkék a környező bokrokon ugrándozva felháborodottan pörölnek velem, mert éppen behatoltam a felségterületükre, és úgy általában élvezem a kora-kora tavaszi erdő nyugodt, derűs hangulatát, most sehogy sem vágyom száguldozásra. Lassan felaraszolok tehát Mátraházára, a gyors tempó amolyan savanyú szőlő számomra, igaz, a sok túrázó közül, akiket még Lajosházán hagytam magam mögött, csupán egyetlen srác előz meg, amikor éppen belemélyedek egy korhadó fatörzs kínálta sokszínű étlapba. Erről jut eszembe, már másfél éve próbálkozom paleolit étrenddel, a súlyom jelentősen csökkent ugyan, de valahogy mintha a kirobbanó energiaszintem is elszállt volna az elvesztett kilókkal. Mátraházán aztán „súlyos döntést” hozok, felfüggesztem az eddigi étrendemet, és benevezek egy „sajtos-tejfölös-fokhagymás” lángos evő versenybe, amit megnyerek. Magam is meglepődöm, amikor a kocsikeréknyi, ínycsiklandóan finom illatú, lágy, omlósan olvadó tésztájú képződmény pillanatok alatt eltűnik a szemem elől az asztalról, és két perc múlva már csak a zsíros papír, és a szanaszét hulló sajtreszelékek emlékeztetnek rá. Tonikot szeretnék még inni, mivel a kinin kiváló izomlazító, de nincs, így maradok a kólánál. Sajnos ezen a túrán már erősen túl koffeinizáltam magam, ami viszont fokozza a görcskészséget, amit a bakancs miatt főleg az alsó lábszáramban, a sípcsontom körül érzek. Kékesig a lángos azért jól felrepít. Sombokornál találkozom Ferivel (egy másik Feri), s már éppen bemelegednénk a beszélgetésbe, amikor a kékesi teázóban találjuk magunkat, ahol Vándorcsillag a házigazda, akivel, hagyományt teremtve, minden év február 15-re szoktunk találkozót megbeszélni.

Feri sokat panaszkodik a lábára, de Kékes után olyan harmonikus mozgással, könnyen veti alá magát a hegyről, amit inkább csak irigyelhetek, mostani helyzetemben. Kis kocogást azért beiktatok én is lefelé, de a Kis-kő meredek oldalán már újra le kell lassítanom, a Mátra meredek lejtőit már érzem a „fékező izmaimban”, így lefelé sem vagyok képes túl nagy tempót diktálni. Eredményeképpen Istvánnal, aki időközben huszáros rohamban bevette a Markazi várat, már a Vár-völgyben találkozom, amint szembe jön. „Ez a Te napod!” – jegyzem meg tréfásan, és látom még, hogy szélesen mosolyog, mielőtt végleg elviharzik. Erzsikéékkel éppen a kanyarban találkozom, előzékenyen mutatják az utat a vár felé, ennyit vertek rám. Ez az emelkedő már nem olyan vad, de hosszú, és a koffein is kiváltja az előbb már említett mellékhatását, de még egyszer, utoljára megsózom az izmaimat, ami a túra végéig most már kitart. A várban nem sokat időzöm, pedig több irányban csodálatos panoráma tárul itt elénk, szeretnék még sötétedés előtt túl lenni a Kis-kő brutális emelkedőjén. A Vár-völgyben már az agykontrollt is bevetem, hogy az elkövetkező nehéz akadály leküzdésére felkészítsem magam. Ez bejön, felfelé még egy futót is megelőzök (nem fut), és elég jó a tempóm, sőt még az erdők tetejét megfestő naplementében is van kedvem elgyönyörködni. Engem már a túra végéig nem ér utol senki, bár nagyjából a fél mezőny még mögöttem van.

A Kis-kő után kezd sötétedni. Egy fiatal párral sodródom össze a dózer úton. Jó a tempójuk, így gyalogosan képtelen vagyok hosszabb távon magam mögé tudni őket, de lemaradni sem tudok. A jelzésig nem gyújtunk lámpát, de a srác a már a vaksötétben is kiszúrja a lefelé haladó ösvényt, amit elismeréssel nyugtázok. Ez a piros sáv már amolyan örömszakasz Mátrafüredre, lefelé a sötétben. A lámpán által felélesztett fénykörben haladok, ennyi most számomra a világ, bár néha felpillantva megcsodálom a távolban, a Mátra tövében szélesen elterpeszkedő Gyöngyös éjszaki díszkivilágítását. Azután már csak az iszonyatos sárdagonyával kell megküzdeni az Adrenalin Parkig felfelé a sárga körön. Minden erőmet be kell vetni, hogy ne ragadjak le a sárfolyóban, igazi erőpróba így a végére. Megpillantom végre a több száz falépcsőt, amin pont egy fél napja jöttem le, ez már a boldogság ugyan, de nem tagadom, időnként a karfán is húzkodom magam a meredeken, hogy valahogy feljussak. A célban az emléklap, a kitűző, az ismerős túratársak aztán kárpótolnak minden nehézségért, és egy pillanat múlva, ahogy ez lenni szokott, már csak a szépre emlékezem. Moiwa-val, az egyik főszervezővel egy tavaszi bükki túrát emlegetünk. Üdvözlöm még Jámbort és Ferit, majd egy jó meleg fürdőre gondolva, végleg kifordulok a fogadó épületből.

Szegedi József
Pétervására
-marton4-
 
 
túra éve: 2013
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20132013.10.14 19:22:56

 Less Nándor 66 teljesítménytúra beszámoló 2013.10.13


 „Lehet, hogy hosszú az út a végső célig, de minden apró lépéssel


közelebb kerülsz hozzá. És minden lépés, amit megteszel,


attól Te magad is több leszel…”  (www.futotars.com)


  Szokatlan, hogy reggel a rajtnál a cserépfalui ált. iskolában nem nyüzsög olyan hatalmas tömeg, mint, amit zsigereim várnak. A „díszletek” és a mindenütt orrolható jó hangulat persze ugyanolyan emelkedett légkört teremtenek, mint előző években, és sok jel, közöttük rejtélyes funkciójú feliratos műanyag kukák és egy egyéb kapcsolódó ügyességi verseny előkészületei mutatják, hogy a még „békésen szundikáló” rövidtávosok rohama még hátravan. A más irányba ívelő útvonalak miatt azonban túra közben sem találkozunk a lelkes gyermekcsapatokkal, sőt ami előző években szinte lehetetlennek tűnt volna, hosszú szakaszokon teljesen magamra maradtam. Még a rajt előtt szerencsém van, mert találkozom végre Tamással (és társaival), de egy nagyon rövid beszélgetés után megegyezünk abban, hogy ma más tempót fogunk diktálni, ezért gyorsan elviharzok. Ilyen ez a teljesítménytúra, hogy gyakran még az együtt induló társak sem egyszerre érnek célba, mert mindenkinek van egy optimális lendülete (sőt pördülete), amellyel a leginkább képes kihasználni a szervezete energiáját. Ha tartósan gyorsabban vagy lassabban halad ennél a sebességnél, az a vége felé igencsak érezteti a hatását, mert mindkét esetben plusz energiákat kell felhasználni, aminek a forrása azért véges tud lenni egy 66km-es túrán. Ha csak néhány szót váltok is egy régi ismerőssel, vagy csak egy kézfogás, egy mosoly, egy pillantás is jut csak aznap egymásnak, felsejlenek bennem a régi nagy közös túrák. Végig érzékelem, hogy társam itt van előttem vagy mögöttem a mezőnyben, agyhullámaink, ahogy a többi kedves ismerős túratárssal, de az ismeretlenekkel és ismeretlen ismerősökkel is, a mai napra összekapcsolnak minket egyetlen nagy ziháló organizmussá, és egy ide-oda tekergődző vonal mentén, lassan araszoló emberi kígyóként felfűznek minket a pompázatos őszbe hajló hegység, a Bükk nyakába. Így ha külön-külön is, de mégis csak együtt teljesítjük a túrát!


 „Nyakamba veszem” a Bükköt, vagy Ő vesz a nyakába, elindulok. Az ütemem jó. Előttem kocog felfelé az úton szép színes, fess futóruhában egy srác. Jó a tempója, nem sokkal gyorsabb, mint az enyém. Elmellőzöm Lacit, aki a teljesítménytúrázás egyik „nagy öregje”, de most csak egy üdvözlésre telik, követem a futót. Néha elvesztem szem elől, de a Kaptárkövek után törvényszerűen egymásra találunk. Együtt mászunk ki a falon, és ugrunk le sportosan a mészkőbe vájt mélyútra Jánossal. Először, ahogy ez lenni szokott igyekszünk elszakadni egymástól, de a nagyon hasonló tempó összeragaszt minket Ódor-várig, ahol Ő majd leválik a 38km-es útvonalra, én pedig haladok tovább a 66km-en. A Kő-völgyben előzzük meg Lajost (és társát), akivel már két közösen teljesített emlékezetes túrám kapcsol össze, de most nem kapcsol rá, más, kirándulósabb tempót tervezett mára. Ingerlem egy kis futkározásra, de nem megy. Sajnálom, mert nagyon jó futó, aki dinamikus, húzó társam lehetne végig a túrán. De nincs mit tenni, itt a feladat, robogunk tovább a festői szurdokvölgyben, amit akárhányszor pillantok is meg, egy pillanatra elakad a lélegzetem a gyönyörűségtől, a meredek kőfalak között húzódó, hatalmas, zölden mohásodó sziklákkal teledobált szűk völgy megkapó dimenzióitól. Aztán hirtelen áttör a fák közül, és beömlik a résen keresztül az erdőbe, az ébredezőben lévő októberi nap fénye, majd a fénykapun átjutva, egy másik, nem kevésbé szédítő dimenzióba jutunk, a hosszan elnyúló, erdők övezte Dobi-rétre. A hatalmas zöld kárpiton, ameddig a szem ellát, túrázók hangyahadakként vonulnak a megjelölt cél felé. A rét szélén, a szalagon befordulunk az erdőbe. Társammal rendesen húzunk felfelé, nagyon jól esik a futás, miközben bőven akad levegőnk a beszélgetésre, kezdjük egymást megismerni. A most kötelezően következő mindkét mocsár az aszály miatt kiszáradva, így némi szomorúsággal veszem tudomásul, hogy száraz lábbal érek a Hidegkút-laposára, pedig már annyira vártam a gyöngyvászon futócipőmbe beömlő hideg, sáros vizet, hogy szinte elvonási tüneteim vannak tőle. Elmondhatom, hogy az idei Less Nándor túrából ezt az egyet hiányoltam csupán, de ezt nagyon. Legközelebbre kérem a rendezőséget, élessze újra a mocsarakat, ami most divat a civilizált országokban. Az 50-es 60-as években az emberiség nagy diadallal lecsapolta a még véletlenül megmaradt mocsarakat, ami nem kis üzletet jelentett, ma pedig megpróbálja visszaállítani őket, hiszen ma a környezetvédelem, természetvédelem vált húzóágazattá, óriási üzletté. És ez nem csak a mocsarakra érvényes. Ami valamikor természetes volt, ingyen volt, mint pl. a tiszta ivóvíz és a levegő, ma már csak súlyos költségek árán biztosítható, így jó üzletté vált. Itt van pl. az abasári ívóvíz-katasztrófa pl., hogy ne menjek messzire. Hogy ki a „sáros” ebben, ki tudja. Majd rásütik valami szerencsétlen flótásra, ahogy ez lenni szokott. (Közhely, de igaz!) De nagyon leragadtam a mocsárban, bocs. Egy hatalmas, gyönyörű tölgyfa előtt fotót készítek a társamról az ő gépével, bár némi erőfeszítésembe kerül, hogy elsüssem a különös gépet. (A sztárfotóm profilképeként debütált tegnap délután a Facebook-on). Megmásszuk a Hór-völgytől elválasztó utolsó „kicsi a bors, de erős” hegyet, nem sokáig csípi a szánkat, és már megint egy csodálatosan panorámás réten szaladunk át, az Ördögtorony Tanösvényen, ami utal a 358 méter magasan, most elmellőzött kaptárkövekre. De az már egy másik túra, kaptárkő ma csak egyszer szerepel az étlapon a „kötelező reggeliben”. Már a Hór-völgyben kocogunk tovább. A járműforgalom gyér, de azért elhúz egy-egy autó a közútnak számító, rusztikus makadám-úton. Egy kis teherautót, ami a gödrök között szlalomozik követek egy darabig, persze lehagyni nem tudom, jót vidul az erősködésem a platón utazó két munkás. Váltunk néhány mondatot, amiben a műnyúlra és az agárversenyre asszociálnak újdonsült ismerőseim. „Csaholva, lógó nyelvvel” érkezem az Oszlára, jól jön a frissítőpont. 2 kenyér jár mindenkinek, legyűrök egy „lekiset”, a másikat meghagyom az éhező ifjúságnak. Társam tanakodik, de látva kígyó technikámat, dönt, ő is legyűr egyet. Italból is megengedett a repeta, de nagyon helyesen a műanyag pohárból nem. Így, mivel a társam még egyszer megszomjazik a kenyér után, a szemétből guberálja vissza a poharát (vagy egy poharat?), amit előzőleg lazán bedobott. Elindulok, követ. Ecsetelem neki a táj szépségét, de egy pár 10m után gyanús, hogy nem válaszol, megfordulok, persze nem Ő van mögöttem, az ismeretlen túratárs furcsán nézeget rám. János beér, együtt kocogunk, csak a húzós emelkedőn hagyom magam mögött egy időre. Fent az Ódor-váron elbúcsúzom tőle és magányosan indulok lefelé a szekérúton. 


Az első 19km és a „magashegyi” túra már érződik a lábamban, a tempóm nem olyan, amit ezen a kellemes szakaszon kívánnék magamnak, de nincs mit tenni, megyek, ahogy tudok. Élvezem a gyönyörű őszi, napsütötte színpompát, pár fotót is készítek, így kárpótolom magam azért a szívfájdalomért, ahogy néhányan a futómezőnyből elhúznak mellettem. A szederlevelek mindenütt vérpirosra színeződve festik át az út melletti rézsűt. Némelyik fa citromsárga köpenyben virít, mások, mint a juhar, a piros-mályva színt választották maguknak a szemem gyönyörködtetésére. Egyeseknél már a színanyagok is bomlófélben vannak, megjelenik a barnás-vörös és a barna minden árnyalata. Sok helyen a színek a levélen belül is kombinálódnak, vannak inverzek és az inverzek inverzei a tarka-barka forgatagban, amelyben kiötölhetetlen szín- és formakombinációkat „eszelt ki” a természet. Kontrasztként pedig a még itt-ott zöld színanyagaikhoz ragaszkodó zöld növények szolgálnak, tovább erősítve a színek kavalkádját, s mindezt burokként fehér jóidő-felhőkkel bepamacsolt, égszínként égbolt csomagolja be a szemnek tetszetősen. Így elmélázva észre sem veszem, máris a Hosszú-völgyi erdészházhoz jutok, előbb persze leküzdöm magam egy szűk ösvényen, ami után halászgatom ki a nyakamból a rám pottyant, most újra éledő hatalmas kullancsokat. Egynek sikerült csupán talajt fognia, este szedte ki az „oldalbordám” az oldalamból, azután szörnyű gyilkosságot követtem el, de ezt már itt a gyengébb idegzetűekre is gondolva, nem részletezem. Az erdészháznál nagyon vidám pontőrökkel találkozom, és végig a túra során lelkesedésben, kedvességben és ellátásban nincs hiány, mindenhol elbeszélgetek egy kicsit, ez jó! Visszakocogok az erdei úton a Hór-völgybe, ahol beérem, az Ódor-vár előtt már visszafelé haladtában egy pillanatra felbukkanó Józsit. Régen (nem) találkoztunk, nagy örömmel üdvözlöm a teljesítménytúrázás óriási teljesítményeket felmutató „nagy öregjét”. Olyan ütemben gyalogol, hogy csak bele-belefutva tudom tartani az ütemét, a mostani „lecke” jól jön, később még hasznosítom a túra során. Egy darabig elbeszélgetünk, jó tudni egymásról, hogy jól vagyunk, és elpusztíthatatlan szellemként járjuk töretlenül az ösvényeket. A Tebe-pusztai ellenőrzőpont után találkozom egy 3 fős csapattal, akik futólag már mindhárman ismerősök, de itt az idő, hogy egy kicsit elmélyítsük barátságunkat. Főleg Ferivel, a 2013-as Mátrahegyi forrástúrák nagy sztárjával beszélgetek, akiről egy nagysikerű fotó készült, amint egy kiszáradt forrás foglalókövei között prófétaként üldögél. Most gyengélkedik egy kicsit a lába, de mindnyájan éltünk már át hasonló állapotokat, ez a hosszú távú túrázásnak szinte velejárója, biztos vagyok benne, hogy hamar kijut a „válságból”. Aztán gyorsabbra veszem a tempót, elkocogok mesebeli tájakat átszelve a Pénzpataki víznyelő irányába. A víznyelő most úgy látom, barlangászokat nyel el, egy nagy csapatnyi sisakos nyüzsög lent a „tálban”, a barlang bejáratánál, készülve, hogy ledobják őket, a barlang szellemének, így most a pontőrök fent várnak minket. Nagyra becsülöm az amatőr és hívatásos barlangászokat, de el sem tudnám képzelni, hogy olyan szűk lyukakba préseljem be magam, amin talán visszaút sincsen. Mivel kevés barlangi eseményről lehet hallani mostanában, gondolom, megvan a csínja-bínja, ahogy az ilyen esetek elkerülhetők legyenek, de azért a külső szemlélő számára mégis félelmetesnek kalandnak tűnik az ilyesmi.


  Répáshuta előtt egy futócsapat előz meg, egy darabig tartom az iramukat még a faluban is a meredek emelkedőn felfelé, de lassan-lassan lemaradozok, ki kell állnom, frissíteni. Aztán addig erősködök, amíg az egyik futót hosszúra nyúlt léptekkel legyalogolom, beszélgetni kezdünk. Egy darabig tolna maga előtt a következő vad meredélyen, többet néz ki belőlem, mint én magamról valaha kinéztem, majd fent az úton leolvad rólam, még az ellenőrzőponton látom egy pillanatra. A bableveses célban találkozunk újra, ahol elbeszélgetünk, nem csak a futásról, de azért főleg arról. A Bánya-hegyi ellenőrzőponton, ahol a Less Nándor 100-on 80km-nél életet leheltek belém, és ezt nem győzöm elégszer megköszönni, most is jól működik a rendszer, sikerrel lehelik az életet az idáig 35km megtétele és a húzós emelkedő után holtpontra jutott túrázókba, mint én is vagyok. Terülj-terülj az asztalkám itt is, bárki-bármit vehet, de személyre szabott külön, király(i) kiszolgálásban is részesül minden túrázó a karakteres „főnöknő” részéről. Persze, mielőtt valaki autóba ülne és megkeresné ezt a helyet, tudatnom kell, hogy ez a pont az élet vizével és táplálékával (sajnos) nem üzemel mindig, csak a Less Nándorokon van nyitva. Bennem még sincs a zárva tábla megfordítva. Ha arra az októberi éjszakára gondolok, amikor hirtelen feltámasztották a bennem szunnyadó erőt, az életem legkeservesebb pillanataiban is lábra kapok, és folytatom utamat tovább keményen, töretlenül, mint azon a jubileumi Less Nándor Emléktúrán tettem. A pont után sodródom össze egy igazi nagy egyéniséggel, Zsolttal, akivel együtt haladunk egy darabig, Három-kőnél válik le rólam végleg, amikor a szokásos pihenőmet ejtem meg, a megejtő környezetben. Kieszek két súlyos almát a zsákomból, eltart egy darabig, amíg elnyamnyogom. Bár párás az idő, de a kilátás így is pazar, hatalmas kékesszürke monitorra vetítik elénk a Déli-Bükköt. Van néző is a moziban éppen elég, szépen összegyűltünk, a jó idő kicsalogatta a természetbe a „polgári lakosságot” is az otthonukból, a meredek sziklafalon sorakozó páholyok szinte már mind megteltek rácsodálkozókkal, akik láthatólag nem tudnak betelni a látvánnyal, mert nem is lehet. Hogy is lehetne?  Biztos vagyok benne, hogy szép őszi napokon, amikor már eleget gyűjtögettek és vadásztak télire, őseink is feljöttek ide, kiültek ezekre a sziklákra, és megnyugodva legeltették a szemeiket a békés tájon. A természet szeretete nem csak annyi, hogy feljövök, megnézem és kész, hanem etetni kell a bennünk megbújó ősembert, akik egy kicsit mai is vagyunk. Ha az idők során eltemetődött is ez az ősi réteg, szükségünk van a megnyugvás ösztönének a kielégítésére. Amíg fantazmagóriálok, megetetem két piros  almával és egy jó darab csokival az ősembert (ez utóbbi ízlik neki, ilyet még nem gyűjtögetett), és a civilizáció által megviselt szememet a távolba fókuszálva ellazítom. Közben elhúz mellettem valaki, megbámulom, aztán jövök rá, ez Tibor lehetett, de bottal üthetem a nyomát a Barcika 65-ről megismert nagyszerű túratársamnak. De már bottal sem. A Tar-kőig sem túl nagy a tempóm, de azért kielégítő, nagyon bízok az utána következő gyorsasági szakaszokban. Igazán emlékezetes a Tar-kői ellenőrzőpont, kellemben szinte egymásra tesznek rá a helyek. Itt is nagyon sokan vannak, mint Három-kőn, nem vagyok magányos ma, az biztos. Még egy fénykép is készül rólam, valami szuper masinával, sajnos elfelejtettem visszalőni a fiatal pontőr lánynak. Kár.


 Futókkal indulok meg lefelé, óriási a vágta a hosszan elnyúló köves ösvényen, az Országos  Kék jelzésen. Nagyon odaverem, jól esik ez a szakasz. Hogy melyik kő veri ki a térdemet a százezer közül, már soha nem tudom meg, de amikor leérek, fájlalni kezdem a balt. Sokat akart a szarka… Semmi gond, két boka(talp), két csípő és két térd közül már nem tudom hány variáció létezik, de már szinte minden kombinációt kipróbáltam. A május óta szedett kurkuma kapszula viszont egy-csapára elfeledtette velem az ízületeimet, azóta ez az első komolyabb visszajelzés lentről. Nem vagyok ezért elkeseredve, tudom, hogy nincs gáz, de ettől kezdve kicsit hátráltat ez a tünet, főleg a lefelé futásoknál, így gyakrabban kell visszaváltanom gyalogmenetbe, amikor ugyanis semmilyen kellemetlenséget nem érzek. (Mára, amikor ezeket a sorokat írom, minden panaszom elmúlt, a térdem baba.) Kipróbálom a Józsitól tanult gyorsmeneteket, aminek különösen a végén veszem hasznát. Erősnek és legyőzhetetlennek érzem magam, így ez az eset csak fokozza az önbizalmamat. Imó-kőig gyenge kocogás, de most már eléggé görcsös mind a két lábam, gondolom az egyenetlen terhelés miatt. A ponton mindent fogyasztok az ott felkínált vegykonyhából, H2O, magnézium, kalcium, glükóz, kálium (banán), kevés poliszaccharid és só, NaCl. Ezt tanácsként kapom egy beérkező futó lánytól, mert szerinte a sóhiánytól keletkező dehidratáció is felelhet a görcsökért, ami könnyen meglehet, mert meleg van, és eléggé engedem a gőzt. A só egy kis tálkában fehérlik, nyalogatok a banánhoz belőle, mint a kecske, és eszembe jut, vén kecske is megnyalja a sót. Nyalom én, ha csak ezen múlik, és ezen fog. A zöld jelzés, ami az örömszakaszom szokott lenni Imó-kő után most elég nyögvenyelősen telik el, különösebb dinamizmust nem tudok felmutatni magamnak. A gyönyörű időjárás és a helyenként csodálatos panoráma és fotózás nyújt vigaszt az „elvesztegetett” percekért most is. A Karthauzi ponton a vén kecske megint megnyalja a sót. Még a végén só-függő leszek. Mindig ezt hallom stop só, de most a „soksó” jön be. Azért vigyázzunk, 250g a só halálos dózisaJ Nem azt mondom, hogy eszeveszett sebességgel, de az zöld jelzésen tapasztalt holtpontomhoz képest az erőmet fokozatosan visszanyerve, annál könnyebben jutok fel a hosszú, meredek emelkedőn az Ódor-várig, mint ahogy reméltem. Dolgozik a só, ez már szinte hihetetlen. És most jövök rá valamire. A már sokat emlegetett Less Nándor 100 80. kilométerénél a ponton elfogyasztott bableves sótartalma támasztott fel annyira, hogy lazán futni kezdtem, és tényleg, mintha nem lett volna a lábamban az a 80km.


 Az Ódor-vár után ismét egy több kilométeres örömszakasz következne, bár a térdem miatt kicsit bice-bóca vagyok, a visszatért erőm miatt mégis rettenetesen élvezem a dolgot. A mögöttem lévő 2 futó srác, akik még a Karthauzinál kolbászoltak (sült kolbásztól elkezdve, tubusos űrhajós kaja és még ki tudja mi minden került elő az egyik túratárs hátán viselt mozgó spájzából), néha hátranézek, sehol nincsenek, nem tudom, hol „kolbászolhatnak” most. Ebből gondolom, nem lehet rossz a haladási ütemem, mert a túra végéig hátulról már nem jön senki, csak a Nyomó-hegyen előzök meg rövidtávos túratársakat. A sűrű növényzettel benőtt „hegy sötét gyomrába” belépve véres papírzsebkendők hevernek a bejáratnál. Bíztató kezdett, de azért nyomom felfelé az orrvérzésig. A rövidtávosok leállnak, kifulladnak, de rajtam nem fog ki, ez Sütő Laci által utolsó akadálynak „összelapátolt” mini hegyecske, egy csapásra felérek. Fent tréfásan kérdezem a pontőröket, hány ilyen levegő után kapkodó eltorzult arcot láttak ma már? Sokat, mondják, de ilyen vidámat, egyet sem!!!


 

 (Epilógus)


 A célban kisebb tumultus van a bablevesért, most már az udvar felé osztják, nem kell a pincébe lemenni érte, ez kellemesebb. Én nem kértem kajajegyet, a túra végén általában soha nem vagyok éhes, eltelek a sok élménnyel és a becsomagolt hazaival. Meglátom azt a kis rézsűt, ahol annyit ejtőztem már túratársakkal a túrák után jó hangulatban évek során. Most üres, nincs nagy tömeg. Leülök egyedül a földre, jól esően kinyújtóztatom az ízületeimet az otthonos helyen, a pici dombomon, a világnak ezen a zsebkendőnyi lakatlan szigetén, ahol most nagyon otthon érzem magam, mintha egy hosszú utazás után érkeztem volna haza. Egyáltalán nem vagyok fáradt, csak megelégedett. Elértem a célomat, az évek során oly sokat hullámzó teljesítményem, az erőm is visszatérőben van. Sokat tanultam, tapasztaltam túraközben, hogy csak a só-nyalogatást említsem, és nagyon sok kellemes emberrel, pontőrökkel, túratársakkal találkoztam, ismerkedhettem meg. A természet is csodás, a nap során megint „ingyen” ajándékként élvezhettem megkophatatlan ragyogását, eleven őszi színpompáját.


Meditálás közben veszem észre, hogy két túratársam, akikkel egy darabig együtt haladtam a túra során az egyik asztalnál bableveseznek. Átülök hozzájuk a padra, magára hagyva a „szent földet”. Ingyen jegy is akad bőven, folyik a repeta. Engem is kínálnak, de továbbra sem indul meg a nyálam. Zsolt, a Vadrózsa teljesítménytúra főszervezője, nagy iramot ment a túra második szakaszán, nem bírtam behozni, bár az időm jobb lett valamicskével, mivel én később indultam. Az élményekről beszélgetünk. Jóleső, hogy a másik túratársammal, a „répáshutai futóval”, Istvánnal több kapcsolódási pontot felfedezünk a másik életünkben is, végül telefonszámot cserélünk. Aztán lassan elszivárog mindenki. Várok még, eltelik egy jó idő, de Tamásék, és azok a túratársaim, akiket a beszámolómban emlegettem, még mindig nem érkeznek be, pedig nagyon szerettem volna még egyszer találkozni velük, így ejtőzős hangulatban. Majd legközebb. Végül befut Ferenc, a lába elég jól van, egy pontőr orvostól és persze másoktól is kapott tanácsot eleget, győzze feldolgozni, plusz bekapott valamit, ami használt. Így felvillanyozva a nyomomba eredt, de nem ért utol. Beszélgetünk, majd elbúcsúzom tőle, és kilépek az iskola kapuján.


 Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 2013.10.13


 Néhány őszi hangulatfotó, amiket a legkisebbik gépemmel készítettem a túra alatt.


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/LessNandor66Teljesitmenytura20131012?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJKHtefBlvzVwAE&feat=directlink


 


 

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20132013.09.24 19:07:32

 Magyarországi Forrástúrák a Mátrában 17 forrás/kút 56km 2013.09.21


 Péntek este tíz órakor kaptam a kezembe a Mátra térképet, s kezdtem nézegetni a Mátrai Forrástúrák útvonalát. A turistatérképen sajnos követhetetlennek bizonyult az útvonal, tekintve azt, hogy túlnyomórészt jelzetlen úton lehet megközelíteni a forrásokat, amelyek jó része messze esik az emberek által gyakran járt régióktól. Akkor nem kapcsoltam, hogy a honlapról letölthető a pontos térkép, így elkönyveltem magamban, hogy ez a szalagozástól függően valamiféle tájékozódási túra lesz, ami egyelőre nem az én versenyszámom. Ezt és a heti hullámzó kondíciómat figyelembe véve a jó szerencsére bíztam az indulást. A szokásos menetrendem szerint éjfél után feküdtem le, úgy, hogy semmit nem pakoltam be a túrára, az ébresztőórát pedig nem állítottam be. Éjszaka még egy fél órás „nassra” is kisettenkedtem a konyhába, aztán mély álomba merültem. Pontban a tervezett hajnali 4h-kor kinyílt a szemem, és csodák-csodája teljesen frissen kiugrottam az ágyból. Tehát eldőlt, a tudatalattim döntött,  megyek…


  Szürdokpüspöki felé autózva átéltem még egy csodálatos hajnalt, amikor a hegyek mögül kiszivárgó, derengő nap fénye előbb aranyba öltöztette a hegycsúcsokat, és dekoratívan befestette a szakadozott felhőket, majd hirtelen egy tű éles vakító sugár, majd egy fényfolt jelent meg egy távoli nyereg felett. A szemkápráztató izzó-parázsló kicsiny foltocska perceken belül hízni kezdett, végül kikerekedett, és teljes erejével, pazarlóan kezdte ontani a fényét a mai túránk helyszínére, a Mátrára. Még útközben találkoztam egy érdekes, tömegével nyíló, ember-magasságú növénnyel, amelynek sárga virágai ezernyi napocskaként ragyogtak rám, amíg rövid kényszerpihenőmet tartottam az út mentén. Ez az, ez a nap a szépségről és a napsütésről fog szólni, mondtam magamban, és hála istennek ebben nem kellett csalódnom.


  Érkezésemkor Attila és futótársa fogadnak az ajtóban. A motorok már felbőgetve, ugrásra készen várja a gépezet, hogy sebességbe kapcsolják. Még egy társukat várják. Nem sokat beszélgetünk, mert nálam is ez a helyzet, igyekszem gyorsan regisztrálni (nem tagadom, egy kis egészséges szorongással tekintettem a tájékozódás várható nehézségei miatt erre a túrára). Egy esélyem van csupán a tévelygés nélküli gyors teljesítésre, nálam tapasztaltabb társakra lelni, akik segítenek végigrepíteni az 56km-en, ami, mint később láthatjuk sikerült is, sőt annál is több, úgy érzem nem csak társakra, barátokra is leltem az erdőben.


 7:15-kor indulok el. Rövid séta után ér a nap első meglepetése még a falu határában. Ki tudja hányszor jártam már Szurdökpüspökiben, de, mindig csak a hegyek kapcsán, így soha sem jutott eszembe, hogy a település honlapjára akár egyszer is rápillantsak. Így arról sem tudtam, hogy egy szépen kiépített Mária kegyhely található itt a Szent-Keresztkútnál, ami egyben az első célállomásunk is. A néphit szerint hajdan itt pihent meg Szűz Mária (gondolom turistaúton járt ittJ), közben a forrás vizével oltotta a szomját. A forrás ettől sokáig gyógyhatással bírt, míg egy gyermekpelenkát ki nem mostak benne. Ekkor elvesztette a gyógyhatását. Túratársnőim bizonyosan elolvasták ezt a szöveget, mert, erre a pelenka-sztorira gondolva, egy helyi lakos bíztatása ellenére sem mernek fogyasztani a vízből J Javaslom, hogy kérjenek fel egy szentet, igyon a vízből, attól visszatér a gyógyereje és teljesen megtisztul. Megkaptam közben a felkérést, de sajna most nem érek rá megtisztítani a vizet, mert előttem áll még a maradék 55km-t. (A pelenka-sztori tényleg olvasható a táblán, a víz iható). A kút után meg kell mászni egy meredek sziklafalat, ami a Remete barlanghoz vezet. Ez egy mesterséges sziklaüreg, amelyben a 18.sz-ban Szokoll Simon ferences rendi remete éldegélt, akiről később egy szovjet világvevő rádiót neveztek el J. 2 lapos elemet kellett a hátára forrasztani, mert az aksi hamar tönkrement, már ez is egy hangulatos családi program volt, mert a sikertelen próbálkozásoknál sok ízes magyar kifejezést tanultam meg az apámtól. Már a sziklafalon elkezdjük egymást kerülgetni egy sráccal, akivel egy időre társakká válunk. Amolyan futó alkat, szép színes, fess futóruhában van. Futásra ingerlem, de a holnapi egri Barokk Futóparádéra tartalékol, bár így is nagyon dinamikusan halad.


  Elkocogok, de még egy párszor beér, amire végleg kiúszik a képből mára. Remélem, még találkozunk egy másik túrán. Isten-fa-tető után elérjük a Delelő-kutat. Ez a kút a legelőre kihajtott állatok déli pihenőideje alkalmával az állatok itatására szolgált, innen a neve. Bár még nincs dél, azért felelevenítem a kút eredeti funkcióját, megitatom magam, lehúzok egy jó „féllityit” belőle. „Marha jó” ez friss forrásvíz, elégedetten kérődzök rajta. Bár sok kiszáradt forrást/kutat találunk majd útközben a mai napon még, egy biztos, szomjan nem halunk ezen a túrán. Itt találkozom Sanyival, aki hatalmas tempót diktál. Sokszor összefutunk még a túrán, végleg csak jóval Bagolyírtás után marad hátra. Az időszakosan a Koncsúrok levét eregető Gúnár-kúthoz már együtt érkezünk Sanyival a hegy oldalába, 419m magasan. A „szent helyen” elmondunk egy Gá-Gá-t „libaistenhez” imádkozva, s a többi beérkező túratárs is folyamatosan gágogni kezd a megérkezés után, ugyanis ez a kód, amit az ellenőrzőlapunkra kell vésni. Már sokan összegyűlnek a kútnál, amiben legfeljebb porfürdőt lehet venni, amikor „elgágogunk” tőlük, tovább indulunk Sanyival a Koncsúrok oldalában futó széles erdei dózer-úton. Ekkor jövök rá beszélgetés közben, hogy milyen buta liba vagyok, hiszen ennél a kútnál „valszeg” most gágogtam utoljára, ugyanis a forrástúrákat minden alkalommal máshol és más útvonalon vezetik. Ez nem kőbe vésett túra tehát, ami jelentősen emeli az értékét. Olyan helyekre vezényel, amelyek egy részére csak úgy önszántából soha nem juthat el az ember. Ráadásul van Magyarországon annyi forrás, hogy egy élet is kevés hozzá, ha mindet le szeretnénk járni. Csodaszép a reggel, az erdőbe beömlik a szeptemberi napfény, a lábam könnyű, erőlködés nélkül fut alattam, nagyon vidámnak érzem magam. Jó, hogy eljöttem. Nyoma sincs annak a ronda esős időnek, amiről reggel a rádióban hallottam. Még a túra elején esett néhány csepp eső. Akkor a túratársaim arról elmélkedtek, mi a különbség a zápor és az eső között. Végül megegyeztek abban, ha fél óránál tovább tart egy zápor, az már eső. És ezzel lezárták a témát, közben a zápor is elállt. Sanyi a hegyeket kémleli, biztosan tudja, hol vagyunk. A Kis-Cseri-kútnál már 627m magasan található. Aztán bejön a zöld háromszög, és megkezdjük a kapaszkodást a Múzsla-nyeregbe. Mindenki megvívja a kis egyéni csatáját a gravitációval. Nem könnyű 60-80kg súlyt 800m magasra felcipelni, még ha elég jó felszerelés áll is rendelkezésünkre a lábaink formájában. Felérünk, s itt kezdődik a Nagy Nemzeti Totó, ugyanis az a kérdés a papíron, hány piros háromszöget látunk. Mivel további értelmezés nincs megadva, így egy hatalmas kupaktanács gyűlik össze, hogy megértekezze a komoly problémát. Van, aki a fa másik oldalán található háromszöget is beszámítja. Én a távolban is meglátok egyet, azt is beszámítom, bár már nem vagyok benne biztos, mi a beszámítható (és ki) 4+1-et írok a papíromra, de nem adom össze, mert túra közben, számológép nélkül ez kicsit nehézkes lenne.


  Jól esik a kimerítő szellemi torna után egy kis futás, lehajrázom az egész mezőnyt, így a már jóval korábban elviharzott három futót követve élre kerülök. Ez a szokásos stílusom, általában innen már magányosan teljesítem a túrát, ha nem akad futótársam. Leszaladok a Múzsláról, nagyon jó megy a futás, visz lefelé a lendület az otthonos terepen. A piros keresztre fordulva gondolkodom el, mi lesz ezután. Felmerül bennem egy rémkép, hogyan fogok egyedül kóvályogni az erdőben jelzetlen utakon, szalagok után kutatva, amik nincsenek sehol, és lelassítok. Be kell várnom a többieket, nincs mese. Növényeket kezdek fényképezgetni. Gyönyörű szegfűk csokrai „piroslanak” itt a hegyi réten, rekettyelevelű gyújtoványfüvek sárgállva hánynak fittyet az ősznek, macskafarkú veronikák a béke kék zászlajaként integetnek felém a őszi kikericsek karéjában. Bár őszi nem őszi éjjel van, mégis izzanak a galagonyabokrok, a piros csipkebogyók pedig olyan tükörsimán fénylenek, mintha egyenként vikszolta volna ki őket valaki, és az ember talán meg is láthatná magát bennük, mint ezernyi kis tükröcskében megsokszorozódva. Szép ez a hegyi rét, ide még visszajövök a nagyobbik gépemmel. A Vidróczki-barlanghoz még egyedül érkezem, még az egyik futót is beérem, de itt már felgyűlik rám a mezőny eleje. Leereszkedünk a barlang alatt található elvarázsolt, meseszép helyre, ahol egy szép vízesés csobog, igaz nem a Niagara. Még egy megugrás a piros négyszögön Mátrakeresztesről, de újra bevárom a mezőnyt. Innentől kezdve a túra végéig társaságban haladok. A kiugrási kísérleteknek véget vetek.


 Egy barátságos csapatba kerülök, különösen az egyik sráccal sokat beszélgetünk. A Lench-forrás utáni Zoltán-forrást viszont majdnem elnézzük, valaki hátulról kiállt vissza minket. Nagy a tumultus a mocsaras réten. Itt már hosszabb szöveget kell leírni a kútról, némi nehézség után leírjuk. Az Ágasvári-turistaháznál megint sokan összegyűlünk, van, aki a hegy leve helyett valami komolyabb kiszáradás elleni anyagot vesz magához. Sanyi is itt terem, megint vele indulok tovább lefelé a Vándor-forrás felé. Aztán elválunk, de még találkozunk később. A Csörgő-patak völgyében haladunk a Böske-forrás irányába, közben egy a völgy felé magasodó sziklát sziklamászók készülődnek meghódítani. Sajna nincs idő bámészkodni, messzi még a messzi. Még a forrás előtt leejti a lapját az egyik előttem haladó túratársam, de olyan lendülettel rohan, alig bírom utolérni. Andrással, aki már nagypapa, és fiával, Andrással most már a túra végéig együtt haladunk, később már társakként, kezd formálódni egy ötös csapat, ami az élre tör, ennek leszek tagja én is. A Böske-forrás után szalagozás van, de némileg elbizonytalanodik mindenki. Itt lép az élre egy igazi vezéregyéniség Áron és társa Péter, akik a későbbi ötös csapat mozdonyai lesznek. Áron töviről-hegyire ismeri a Mátrát, az összes forrást és tisztást, csípőből megmondja bármelyik hegynek a nevét. Le is esik az állunk a nagy bámulattól, mindenesetre rábízzuk magunkat. Kikapaszkodunk a Csörgő-patak völgyéből, és tényleg mesebeli, hosszan elnyúló sziklaképződmény, a Báránykő alatt haladunk el oldalazva. Mióta járok erre, de erről sem tudtam, hogy létezik egyáltalán. Sűrűn kattannak a masinák, de haladni kell, mert a szűk ösvényen sokan nyomulnak előre. Egy futó rövidíteni próbál, de beszorul a sziklák közé. Néhány hét fogyókúra után biztosan szabaddá válik majd. J Komoly fakitermelésen haladunk át, Áron már-már a favágókkal egyezkedne, hagy csusszanjon le a völgybe a kiépített drótkötélpályán, de ha nem, legalább abból a sültszalonnából kínáljanak meg, aminek illata olyan ellenállhatatlanul facsarja a kiéhezett túrázók orrát. Egyik sem jön be, helyette egy pár száz méterrel odébb önkiszolgáló automatát találunk az erdei út mentén. Van, aki kiszolgálja magát egy sörrel(Áron!), bár nem értjük, hogyan kerülhetett oda, a földre egy nylon-zacskóba 3 dobozos sör. Eistand papuskám és kész. Csak reménykedhet, hogy nem injekciózta tele valami fickósítóval valaki (állítólag dobozos sörnél meg lehet tenni), mert az fölöttébb kellemetlen lenne. Valami speed biztos volt benne, annyi bizonyos.


  A Holtner-forrás már a zöldön van, azután elkezdjük a kaptatót Fallóskút felé. Szembe jön egy fura társaság, több hullámban érkeznek. Mindenkinek a fejére egy szót/nevet kötöztek, az is lehet, hogy egy értelmes mondatot lehet kirakni belőle. A két lábon járó szavak láthatólag nem repesnek a boldogságtól, és attól sem, ahogy olvasgatjuk őket. Próbálok rendet tenni a szavak közt, de úgy néz ki, ez egy befejezetlen mondat marad örökre. A sör is hozzájuk tartozhat, a játék része talán. Valami vállalati túlélő túra lehet. Aki túléli hétfőn előléptetik. Aztán elérjük Fallóskutat, ahol szent hely, a Mária kápolna található. Sűrű látogatottságára már a „bóvli”-árusok számából is lehet következtetni. Legjobban a 3D-szentképek tetszenek nekünk. Boldog lehet, aki egy ilyet megvesz, térhatású, Jézus-Mária. Aztán irtóan rohanni kezdünk Bagolyirtás felé, ahonnan már érezzük, kajaszagot sodor a szél, etetőpont következik. Mivel ez a túra egyetlen etetőpontja, és van kaja és kínálgatás bőséggel, mindenki tankol rendesen. A választék is nagy, vajas kenyér, zsíros kenyér, májkrémes kenyér, hagyma, csalamádé, fokhagyma, 3 féle házilekvár, 3 féle édes házi süti és egy remekbe sikerült szezámmagos sós süti. A ponton megint sokan összegyűlünk, befutnak Moiwa-ék is. Mielőtt üdvözölhetném, Áron megugrik, én meg utána, az élcsapatot nem hagyom el semmi kincsért. Itt még Sanyi is velünk tart. Nagyképűen fitogtatom a „hatalmas” geológiai ismereteimet, és a Dél felé, az Alföldre kinyíló hatalmas Gallya-kráterre mutatok, ami egy óriás vulkán maradványa, bár, mivel a hegység a miocénban dél felé kibillent, így azt az oldalt már régen lepusztította  az erózió, a többi része elég jól látszik, óriási a térélmény. Sanyi is tovább gondolja a dolgot, nézve a hatalmas lyukat, szerinte akkorát köpött ez a vulkán, hogy abból lett a Cserhát J Na, szóval így túra közben sok mindenre rájön az ember. Aztán megindulunk a 2 Andrással rohamtempóban, de a nagy futásban lefelé a rázóköveken oda sem hederítünk a Csederjes-forrásra, úgy elszaladunk mellette. Kisebb tanakodás támad, még a térképet is előkapom, mintha értenék hozzá, fussunk-e Károlytáró felé, ami nagyon jól esne, vagy esetleg folytassuk tovább a Magyarországi Forrástúrák Mátrai Szakaszát. Ez utóbbi mellett döntünk. Közben a szokásos térugrással befut Sanyi, akiből kemény kínvallatással kiszedjük a Csederjes-forrás kódját, Cseber, sőt, további kínzásra a Dudás-forráshoz vezető ösvényre is rejtett ösvényre is rámutat. Csak remélhetjük, hogy a nagy szaladásban nem jutunk majd cseberből, vederbe.


 Ezután kikristályosodik egy ötös csapat, az élboly, Áron, Péter, a két András, apa és fia és jómagam. Így a célig együtt haladunk, egy kis szakaszt leszámítva az Eszter-forrás után, amikor mi hárman az Andrásokkal megtáltosodva berohanunk a célba. De most még a Babik-kút, Nádas-kút, Puskaporos-forrás útvonalon haladunk hol jelzésen, hol szalagozva, hogy már magam sem tudom, mikor jelzés, mikor szalag. Áron kíméletlenül vontat minket, egy gyengébb kocogásnak megfelelő ütemben. Ennyit nem szeretek gyalogolni, mert jobban elfáradok benne, mint a futásban, de leválni nem nagyon akaródzik. Közben még egy kötéllel is segítik az utunkat, hogy könnyebben lejuthassunk egy mély völgybe. Utoljára érek a kötélhez, egy darabig lógok a végén tehetetlenül, nézve hová ugorjak. Ez alatt a pár másodperc alatt eszembe jutnak az általános iskolai tornaórák. A kötélmászás nekem azt jelentette, hogy max. lógtam a kötél végén, és az iskola mennyezete a 8 év alatt elérhetetlen maradt számomra. Fogalmam nincs a szintidőről, de érzem, ez nem lehet egy rossz teljesítés. A Puskaporos-forrás után egy vadászház mellett haladunk el, amit éppen renoválnak. Itt nem örülnek túlzottan a turistáknak, ez egy magánterület kiáltanak ránk, miközben szabályosan a turistaúton haladunk. Mindegy, Ő van itthon, szép csendben elhordjuk az irhánkat. Ilyet mondjuk, még nem pipáltam. Az egyik helyen látunk egy vagon görögdinnyét leömlesztve egy hatalmas kupacba. Kicsit furdal a lelkiismeret, mert a nyáron egyetlenegy görögdinnyét sem vásároltam, ezzel láthatólag komoly válságot okoztam a dinnyepiacon. Sajna sörhasam nő a dinnyétől, és az én koromban már vigyázni kell a vonalaimra. Azért jövőre majd veszek, nehogy végleg csődbe menjenek szegény termelők. Közben jól összeáll a csapatunk, most már kétségtelen egymáshoz tartozunk, egymás energiáiból táplálkozunk. Ma sok vetületből csodálkozunk rá a Mátra szépségére, Áron pedig, akiben állítólag beépített GPS van (tanúsíthatom) kapásból lazán sorolja a csúcsok és nyergek neveit. Sőt, azt is látja, mi van a látható hegyek mögött, mintha üveghegyek lennének. Én, aki már régóta járom a Mátrát, bámulattal nézek rá. Tanulság: sok-sok teljesítménytúra során lehet igazán megismerni a hegy minden zugát.


 János vára előtt egy mély völgyből szarvasbőgésre leszünk figyelmesek. Persze a szarvasok messze vannak, és bent valahol az erdő mélyén, így megpillantani reménytelen őket, csak később látunk egy izgatottan csellengő szarvas-hölgyikét. A hang betölti az egész völgyet, de nem ül el, hanem körbejár a hegyek alatt, minden zugba behatol, újra és újra megérint mindent, hirdetve az evolúció tökéletes teremtményének a diadalát. Egy öreg bika olyan szenvedéllyel hangoztatja önnön tökéletességét, ha nem tudnánk, hogy számunkra ártalmatlan állatok lakoznak erdőben, talán meg is ijedhetnénk, azt gondolván, hogy félelmetes szörnyek tanyáznak arrafelé. De nem félünk, hanem öröm és megelégedettség tölt el mindnyájunkat, miközben hallgatjuk az erdőnek ezt az ősi, megunhatatlan szimfóniáját, ami titkos csatornákon keresztül boldogsághormont szintetizál idegrendszerünkben. Míg a szarvasbikák a tesztoszterontól eltelve vetélkednek egymással, mi friss dopaminnal feldúsulva érünk János várára. Az alattunk a mélyben húzódó szűk völgy fölött átpillantva hihetetlen panoráma tárul elénk a szemközti hegyek irányában. Egy rövid időre elmélázunk rajta, majd Áron vágtázni kezd lefelé, és öngyilkos módon mi is levetjük magunkat a mélybe, a majd függőleges meredeken. Épségben leérünk, csak id. András billen ki egy kicsit leérkezéskor, hangos kurjongatással nyugtázva a dolgot, ami túltesz minden szarvasbőgésen. Aztán az utolsó nagy emelkedő következik a zöld jelzésen, én le-lemaradok a színesedő bokrokat fényképezgetni. Egy vadrózsa faj termését keresem, amit évekkel ezelőtt pillantottam itt meg valahol. A gömb alakú, piros csipke-termésekből tüskék meredeznek ki, nem láttam még azelőtt ilyet, de a Facebook Növényhatározó Csoportban sem ismeri senki. Nem találom sajna, de látok egy kiszáradt bokrot. A rendkívüli száraz időszakok végezhettek vele, valami havasi faj lehetett.


 Gyorsan beérem a társaságot, de a gyaloglás kicsit kezd megviselni. If. Andrással néha lelassítunk, aztán vágtázunk egy jót, így jobban fekszik a dolog. Közben sokat beszélgetünk, remélem nem fárasztottam le nagyon. Kapok tőle egy gyümölcsszeletet, ami isteni finom, jól jön, mert mostanában, hogy fogyózom, hamarabb eléhezem. Végre leérünk a Köszvény-kúthoz, ami így 53km felé járva elég beszédes név lehet. Innen egy ugrás a patai műúton az Eszter-forrás. Még jó 3km Szurdokpüspöki. A két Andrással megugrunk egy Nemzeti Vágtára a célig. Jó jel számomra, hogy még így a vége felé is nagyon jól esik a futás, talán fellépcsőzhetek végre a százasok felé. A célban szívélyesen fogadnak, és az oklevél mellé egy gyönyörű, fa formájú kitűzőt is kapunk. Igazán otthonos itt a hangulat ezen a Mátrai Forrástúrán, egész nap ezt éreztem. Kiülünk egy hideg kólával a kertbe, nagyon jó itt ejtőzni. Fáradt nem vagyok, az ízületeim is jól állták a sarat, nem tiltakoztak egész nap, sőt egy picit több futkározást szerettek volna. De ez nem egy olyan futós, inkább tájékozódós túra volt. Közben megérkeznek Áronék is, elégedetten telepszenek mellénk. Áronon kívül megismerek még egy nagy teljesítménytúrázó ikont, Istvánt, aki a Zörejek túrára invitál a Budai-hegységbe, és nem mondom, hogy nem. Azt hiszem jó húzás volt erre a túrára eljönnöm, olyan sok élménnyel gazdagodtam. Közben nagyszerű társak vettek körül, akikre felnézhetek. Köszönöm!!!


 Szegedi József


 Pétervására


 -marton4-


 A forrástúrán készült fotók erre a linkre kattintva tekinthetők meg:


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/MagyarorszagiForrasturakAMatraban56kmEsTav20130921?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMm4i7D9oLS6XQ&feat=directlink


 2013.06.30-án, 55 éves koromban, születésnapi ajándékként egyénileg teljesítettem a Mátrabérc túra 55km-es útvonalát. A túrámon készült fotókat a linkre kattintva láthatjátok Jhttps://picasaweb.google.com/102760545299824334787/MatrabercTura20130630?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMzJj_ytjdGrNg&feat=directlink


 


 


 


 


 

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20132013.09.16 11:31:36

 Eger Csillaga 50 teljesítménytúra beszámoló 2013.09.07


 Ez még nem az ősz, nem az a nyirkos, levélhullós féle. Még itt van a nyár, s a nap mintha bizonyítani szeretné erejét, most mindent latba téve ontja ránk kifogyhatatlan atomkohójának éltető sugarait. Fecskéket is látni még. Csapatokba verődve köröznek, mintha nem tudnák eldönteni, menjenek-e vagy maradjanak. De előbb-utóbb menniük kell. Ez a természet rendje, a törvény. A bokrokon már sok helyen kivillannak a vérpirosba hajló bogyók, de a zöld levelek még óvóan rejtegetik őket, nem tágítanak. Még nem jött el az a gyönyörűen színjátszó programozott halál, amit lombhullásnak neveznek. Most látszólag még minden változatlan, úgy billentünk át szeptember „kalendáján”, hogy szinte semmit nem vettünk észre. Valami mégis megváltozott. Hiába a pompázatos jó idő, a nyárutó, a levegőt megtölti egyfajta furcsa várakozás, alattomos feszültség. Előbb-utóbb történnie kell valaminek. A születés és elmúlás végtelen ciklusában hamarosan az elmúlásnak kell következnie. Még szinte el sem kezdődött a természet lassú agóniája, még teljes erejével itt „lángsugarú” nyár, máris a virágpompás, üde leheletű, friss tavasz utáni olthatatlan vágyakozás kezdi kitölteni sejtjeimet. De elnyomom ezt az édesen-fájdalmasan vágyakozó érzést, átadom magam a korai őszi nyárutónak, és boldogan veszem be magam az erdőbe az Eger Csillaga 50 teljesítménytúrán.


 Újra itthon vagyok. Ez a túra az egyik otthonom, ahol évente egyszer egy napig, már évek óta kihagyhatatlanul az életemet élem. Jó itt nekem. Mi kellene jobb ennél. Igyekszem felfelé a piroson a Peskő-ház irányába. Kicsit fázósan indul a reggel, még a kezemet is a vastagpólómba húzom vissza, mint csiga a házába. Csak a Peskő-háznál vetkőzök neki, pedig felfelé is kocogósra veszem a figurát. Menet közben összefutok még „Plecs”-csel, amit ritka szerencsének érzek. Rendszeres fogyasztója vagyok a teljesítménytúrákról készült fotógalériáinak, ami Magyarország és a környező országok legkülönbözőbb zugaiba kalauzol el minket, sokszor olyan helyekre, amikről nem is álmodnánk, miközben fanyar humorral fűszerezi a képekeit. Sok túratársam és jómagam is sokat köszönhetünk neki. Amolyan fáklyavivő élharcosnak tekintem, s követem mindenhová képzeletben, mint a „lángoszlopot”. Egy ideig együtt haladunk, beszélgetünk, de ma olyan futós napom van, így végül felvillanyozva elröppenek, hagyom a mestert nyugodtan szemlélődni. Majd újra találkozunk valahol, valamikor, valamelyik túrán, valamelyik ösvényen. Ebben bizonyos vagyok. (Galéria/túranapló címe: www.plecs.hu)


 Peskő-házig magányos kocogás. Aztán a túra legmeredekebb kaptatója következik, az Őrkő irányába, fel a Bükk-fennsíkra. Előttem egy korombelinek vélt túratárs igyekszik, néha még bele is fut a kevésbé meredekebb részeken. Lassan legyűröm a köztünk lévő távolságot. Mellé érve azonnal beszélgetni kezdünk, és tesszük ezt végig a meredek szakaszon felfelé, levegővel úgy látszik, egyikünknek sincs gondja. Kiderül, hogy ketten együtt pontosan 125 évesek vagyunk, kitelne belőlünk akár 5 fiatalabb túratárs is. Próbálok megugrani, de az Őrkő-háznál elbeszélgetek a pontőrrel, így beér. Megint egymásra találunk. A köveken furcsán, imbolyogva jár, olyan érzésem van, mintha szüntelen orra próbálna esni, de az utolsó pillanatban valahogy mindig visszanyeri az egyensúlyát, akkor alábbhagy a „halálfélelmem”. Később rájövök, ez egy begyakorlott laza stílus. Cserepeskőnél aztán végleg elhagyom a mai túra talán legkülönlegesebb „figuráját”, s csak a célban találkozunk újra. Jó, hogy megismerkedhettünk. Szokatlanul gyorsan végigvágtázok a fennsíkon, közben még mindig újdonsült túratársamon morfondírozva. Vajon, ha én 70 éves leszek, tudok-e még így rohangászni, mint Ő. Mindegy, nem törődöm a jövővel, csak a jelennek élek. Most nagyon jól érzem magam, és az a lényeg. Az Őserdő után máris a kedvenc szakaszomhoz érkezek, ahol a kék kereszt jelzés meredeken bezuhan Stimetz-házára jó pár kilométeren át. Ez az igazi örömszakasz. Mielőtt nekilódulok, tartok egy kis szünetet. Kiiszom a vizemet, hogy könnyebb legyen a zsákom, igazán légies legyek lefelé. Közben elfut mellettem egy srác, és megkérdezi. hogy nem vagyok-e esetleg egy ellenőrzőpont. Azért gondolhat erre, mert a zsákom tartalmát kipakolva, olyan berendezettnek tűnik itt az erdő. Ingatom a fejem. Majd 20 perc múlva lejjebb Stimetz-háznál lesz, bár Neked 15, mondom. Nekem „8”, hogy mennyi neki, a srác elrobog, néhány tíz másodperc alatt százmétereket vágtázva. Tudom, hogy a teljesítménytúra nem verseny, de ezen a szakaszon se rövid- se hosszútávosokat nem nagyon lehet látni kettőnkön kívül, így elhatározom, hogy befogom a jó futót. Hazai pályán, a kedvenc gyorsulási szakaszomon, nálam gyorsabb ne legyen senki. Kényelmesen bepakolgatok a zsákomba, további előnyt adva a srácnak, majd indul a kedvenc vágtám. Borzasztóan élvezem, jól is megy. Utolérem a srácot és darabig a nyakába lihegek, majd lehagyom nagyképűen. Persze egy klasszissal jobb futó nálam, és okosabb, így Ő beosztja az erejét. Nyugodtan leér. Én nagy árat fizetek a kis győzelmemért, mire leérek, rendesen elsavasodik a lábam, de azért futni még tudok vele végig. A sráccal még további 25km-t együtt haladunk, persze nem mindig látjuk egymást, és szinte együtt érünk a célba. Társakká nem válunk, mert végig megmarad ez a kimondatlan versenyzős hangulat, ami látom neki is tetszik. Stimecz-háznál az a kedves pontőr fogad, akivel az Egri Bükk 50-en még az Istállós-kő alatt ismerkedtünk össze. Ott magányosan töltötte a szolgálatot az erdőben, itt viszont, állítása szerint 300 gyerek hangja töri meg az erdő meghitt csendjét. Külön kisvonatokkal hordták fel ide őket Tárkányból. A károkról még nem érkezett jelentés. Ki gondolná, hogy az erdőbe füldugóval érdemes elindulni. Legközelebb teszek a zsákomba, de ha én nem, a pontőr bizonyosan. Mindegy legalább nem kell magára hagynom, amikor tovább indulok. A Samassa-ház előtt beérem újra a srácot, majd a Tamás-kútjánál húz le megint. Itt felfelé haladtomban szembe jön az egész rövidtávos mezőny. Szorgalmasan köszöngetek mindenkinek, mustráljuk egymást. Szépen összejöttünk. Hosszú idő után végre találkozom Kékdroiddal, de nem sokat beszélgetünk, a dolog természeténél fogva, ugyanis ellenkező irányba haladunk. Ez bekorlátozza a lehetőségeinket, mert a társai robognak tovább. A Samassa-háznál kapok egy barackot a pontőrtől, pedig nem csináltam semmi rosszat. De, lenyelem J Aztán jön a túra egyik legdurvább kaptatója, de elfogy. Mivel hazai terep, az áttűnések nagyon gyorsak, már a Tamás-kútjánál vagyok. Szeretek itt elidőzni a hűs forrásnál, most is ezt teszem. Iszogatok, eszegetek. Érdekes, legtöbben nem jönnek le, sietnek tovább. Egy rövidtávos túratárs férfiú jelenik meg egy videó-kamerával, és mindent felvesz, ami él és mozog, és ami mozdulatlan azt is. Amikor végre egy kis szünetet tart megszólítom. Tudod, hogy ez egy Emlékhely. Nem tudja. Elmagyarázom, hogy ez az a hely, ahol 1985 tavaszán, egy hosszabb bükki túrát követően, a feleségemmel elfogyasztottuk az otthon gondosan becsomagolt húsvéti kaják maradékát, sonkát, tojást és mákos süteményt, jó vastag mákkal. Iszonyúan jól esett az a kaja, amire otthon már rá sem tudtunk nézni. Hát, azóta emlékhely ez. Annak az anyósom által sütött mákos sütinek még most is érzem a számban a felséges ízét. De van több ilyen emlékhely a Bükkben, mondom, de a túratárs azt már nem várja meg, hogy ezekről is részletesen beszámoljak, hanem videó-kamerástól együtt gyorsan „elpárolog”. Gondolom, azóta is azon morfondírozik, micsoda alakok vannak az erdőben. És igaza lehet! Tamás-kút ellenőrzőponton megkapom a Király Nagypecsétjét két tündéri kislánytól, akik fontosságuk teljes tudatában végzik felelős munkájukat. A felkínált kaját kihagyom, már tankoltam a hazaiból, meg elteltem a 28 éve megevett kaják emlékével. Innen már sima az út hazáig, gyorsan elfogy a táv az ismerős terepen gondolom én. De tévedtem, előttem, a meredek emelkedőn iszonyú mennyiségű kidőlt bükkfa torlaszolja el a turistautat, szinte áthatolhatatlannak látszik az akadály. Sajna a rosszabbik oldalra sodródok, ahol a legvastagabb törzsek gerendáin tornászbajnokként ló-lengéssel haladok át, néha már reménytelennek látva a továbbjutást. De szerencsére felszínre tör a majom ösztönöm és viszonylag könnyen leküzdöm. A dzsungel szélén található utolsó nagy fatörzs tetején egyensúlyozva forgalmi rendőrként rövidtávosokat irányítok a helyesnek vélt irányba, mert arra szeretnének elindulni, amerről én jöttem, és az gáz. A végén nagy buzgalmamban lecsusszanok a gerendáról, de talpra esek, mint a macska, végül jön a megszabadulás. Pazsagig kocogok az erdei műúton, bár az akrobatikus túraelemek miatt némileg ingerlékeny a lábam, de bicegek-kocogok, ahogy csak tudok. A Pazsag ellenőrző-ponton utolérem a már említett srácot, az enyémet. Az itt kapott alma teljesen kiold mindent az izmaimból, mintha kicseréltek volna. Lehagyom a srácot felfelé, s legközelebb majd a Barát-réten látom viszont, amikor egy gyönyörűen virágzó alkörmöst fényképezgetek. Innentől kezdve egyedül haladok. De ez megszokott nekem, mert erre a tájékra gyakran járok ki futogatni, el is felejtem, hogy teljesítménytúrán vagyok. Így érek el a jól ismert Völgyfő-házig, és robogok le az Oldalvölgyi tavakig. Az erdő széléről kikandikáló Barát-réti őrház után egy iramodással a Felsőtárkányi-tónál található célba érek, „versenytársammal“ nagyjából egyszerre érünk be. Már azt gondolnám, ezzel vége, indulok haza, de megismerkedem az egyik túratársam (barátom) ismeretlenül is ismerős feleségével, és barátnőjével, akik a rövidtáv teljesítése után a hosszútávos fiúkra várnak. A fiúk ma sétálósra veszik a napot, és nem jönnek. 2,5 órát beszélgetünk, közben befut „öreg barátom” is, a 70 éves, és „Tiberius-om”, aki most nagyon siet, így csak egy rövid „összekacsintásra” telik. Majd a Less Nándoron újra látom, remélem.


 Beérkezik a 15km-es távról egy nagy adag kisiskolás, és mindegyikük egyszerre nyújtogatja az ellenőrzőlapját Köves Gyulának, a jól megtermett főrendezőnek, aki nagy szeretettel és türelemmel csillapítja a hevületüket. Még a túra során azon gondolkodtam magányos pillanataimban, mi motiválhatja a szervezőket, hogy szabadidejüket, energiájukat nem kímélve, teljesítménytúrákat szervezzenek a szabadba vágyó embereknek. Nézem a túralapokat szorongató, magasba emelt gyermeki kezek erdejét, a meredeken felfelé néző lelkes tekinteteket, és megkapom a választ.


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 


 


Kányádi Sándor: Még süt a nap…


 


Még süt a nap, még sütöget,


 csak reggelente van hideg,


 csak estelente kéldegél


 újra és újra föl a szél.


 Csak az éjszakák, csak azok


 hűvösek, mint a csillagok.


 Napközben meleg van, meleg.


 Sütkéreznek a verebek.


 Duruzsolnak a darazsak.


 


 Napfényben fürdik a patak.


 Gúnárok, gácsérok, tojók


 élvezik még az úsztatót.


 De a reggeli hideget


 feledni többé nem lehet,


 sem az esték, sem a sötét


 éjszakák csillag-hűvösét;


 tudják mindezt a levelek,


 s a fáknak búcsút intenek.


 


 


 

 
 
KaptárkövekTúra éve: 20132013.06.16 22:06:22

 Kaptárkő 55 teljesítménytúra beszámoló 2013.06.15


 


A túrán készült néhány fotó.


 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Kaptarko5555kmEsTeljesitmenytura?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNGclZjA0dWu7QE&feat=directlink


 


Tóth Árpád: Ó, édes napsütés!...


Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul


 A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,


 Megannyi drága serleg, szinültig telt kehely,


 Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul -


 És részegít a látás, szeszéllyel kitalált


 Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,


 És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez


 Emelem az ömlő fény egyetlen italát...


 


 


A szőlőhegyen felfelé


Haladok felfelé a szőlőhegyen. Magamba „iszom” a felkelő nap fényét. Június reggel van. Újra itt a nyár. A Nagy Nyár. Ezért érdemes élni igazán. Ez a végső üdvözülés, a mindent betakaró, minden zugba beleselkedő, szikrázó jó idő, ami most beeszi magát az összes porcikámba. Tőlem balra, a tarka réten már felébredt a bakszakáll. Szelíd, aranysárga, sugaras virágai bársonyosan tükrözik vissza rám megannyi kis napocskaként a lelket gyógyító napenergiát. Használ a töltés, tényleg jókedvűnek és erősnek érzem magam. Hívogat ez az 55km, ami előttem áll, sok-sok csodájával és a mozgás örömével. De jó is élni egy ilyen szép júniusi reggelen, amikor egy várakozással teli, csodás napnak nézek elébe. Visszakacsintok még egy szép szál feketeökörfarkkóróra, ami, egymás alatt körben sorakozó, sárga virágaival, puhán lila „szőrős” porzóival szemez a keletről jövő életet adó áldás felé, és most egy pillanatra nekem osztja az áldást, majd befordulok az egri hegyközség szőlősorai közé.


Via Szomolya


Itt azonnal társam akad, egy 30-as távon induló sporttárs személyében, akitől majd az első kaptárkövek megtekintése után válok el, itt válik szét a két táv útvonala. Addig társakká szegődünk, és rögtön összebarátkozunk. Ez jó. Már társam is van. Közös erővel navigáljuk magunkat a néhol tévesztős szakaszokon, ami egy pici „malőrrel”, amit gyorsan korrigálunk, sikerül is. Aztán abban a kölcsönös reményben válunk el, hogy valamelyik túrán hamarosan találkozunk. Úgy legyen! Tovább indulok a Szomolya felé vezető Via Szomolya mészkőbe vált mély útján, lassan kezd beindulni a lábam. Hamar a Szomolya felé kanyarodó útra érek, ahol a piros jelzés és a Mária út jelzése mellett hívogatóan jelenik meg a szomolyai cseresznye piktogramja is a fán, amiről méltán híres ez a település. Nem rég tudományos vizsgálatnak vetették alá ezt a gyümölcsöt, és megállapították, hogy különösen magas a flavonoid-tartalma, más hasonló gyümölcsökhöz képest is, és egyéb jó hatású anyagokban is bővelkedik. Már a színe is olyan sötét, fekete, ami ránézésre sejteti a tudományosan is igazolt, komoly beltartalmi értéket. A flavonoidokat a növények saját védelmükre termelik, és választják ki minden szervükben. Ma már több ezer félét ismerünk belőle. Az elsőt egy magyar Nobel-díjas professzor, Szent Györgyi Albert izolálta citrusfélékből. A flavonoidok nem csak a növény, hanem azt elfogyasztó ember számára is nagyon hasznos anyagok tudnak lenni, hogy csak az antioxidáns, daganatmegelőző és jótékony szív-érrendszeri hatásai említsem, ebben a nem túrabeszámolóba illó fejtegetésben. Minden tudományos ténynél és bizonyítéknál meggyőzőbb erejű viszont, ha az ember kezébe veszi és megkóstolja ezt a rövid szárú cseresznyét. Többé garantáltan nem felejti az ízét, s a szervezet sóvárogva kívánkozik utána akár évekig is, mire a szükséges adagját megkapja, és végre belőheti magát a jóságos flavonoidokkal. Nekem egész gyermekkoromban megadatott, hogy ezzel a cseresznyével javítsam egészségi állapotomat, ugyanis egy szomolyai hobbitelken vagy tucatnyi ilyen cseresznyefát birtokoltunk, és hányszor, de hányszor ettem magam degeszre ebből a mézédes gyümölcsből, nem is tudom. Csak azt tudom, hogy soha nem untam meg. Dendrobiontaként (fafüggő) csüggtem a fákon, alig lehetett leparancsolni róluk. Ez volt az én kalandparkom. Ismertem a jó öreg fák kellemes gyümölcsöt kínálgató rejtelmes zegzugait, a friss, földszagú vidéki levegőben olvadtak szét a számban a Bükk déli lábát simogató, napsütés hizlalta mézédes „arany-gyöngyszemek”. (A múlt héten volt egyébként a szomolyai Cseresznye Fesztivál. Véletlenül találkoztam miskolci természetjárók egy csoportjával a múlt héten, akik tracking-túrájuk során részt vettek rajta a Cseresznye Fesztiválon, Szomolyán töltöttek egy éjszakát. Az egyikük, a Sárospatakról induló zempléni Rákóczi-túrák főszervezője. Meghívást kaptam tőle a rendezvényre). Míg, megküzdök a cseresznye-ábra által kiváltott emlékrohammal, közben el-elgyönyörködve az erdő szegélyén tömegesen virító lilás kakukkszegfűk virágoskertjében, hamar ledarálom a távot a szomolyai kaptárkövekig a töretlen jó időben. Egy helyen meg kell állnom egy kicsit hosszabb időre, mert egy szép szál csomós harangvirág kéklően harsogja szépségét felém egy kisebb rét közepén árválkodva. Most egy kis társaságot nyújtok ennek a más dimenziókban élő lénynek. Szemezve vele, valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez nem egy érző lény, hanem csak valami magot termő automata. A szár csúcsán összetömörödve tülekszik a sok-sok öt szirmú harangvirág, érdekes módon mindegyiknek jut helye. Lent a levélhónaljakból elszórva újabb fejecskék készülnek virágba borulni, de a csúcsfej szépségén egyik sem képes túltenni. Ha elég mélyen hódolunk a növény szépsége előtt, lent már a nagyobb, fűrészes szélű lándzsás leveleket tanulmányozhatjuk ezen az egészségtől kicsattanó impozáns teremtményen. Én hódolatom jeléül mélyen meghajlok „virághercegnő” előtt. Sokáig emlékezni fogok erre a szépséges pillanatra, a nyárra. Tovább kell mennem, mert én egy helyváltoztatásra kitalált szerzet vagyok, és ez irányú ösztöneimet ma alaposan kielégítem ezzel a túrával.


Sok víz lefolyt a Dunán


A kaptárkövek alatti réten, itt az üde zöld közepén üldögélve, két szép „virághercegnővel” időzök, akiktől pecsétet és jó szót kapok. Felelevenítem nekik, hogy szüleim, akik szomolyai születésűek erre a rétre jártak játszani, és jó időben nem egyszer a tanórákat is itt tartották meg. Már megint az időknek kútjába ereszkedem alá. Jó lenne visszatérni a jelenbe. A kaptárkövektől kifelé indultomban végre felráz valami. Óriás sebességgel rohan le két futó a meredeken. Az egyikben rögtön felismerem Suvlajt, akivel a túra előtt már levelezgettünk erről a túráról. Örömmel üdvözöljük egymást. Sok víz lefolyt már azóta a Dunán, különösen az idén, amikor Suvlajjal volt egy emlékezetes közös túránk. A 2007-es Egri Bükk 50-en. Azóta csak két futó találkozásunk volt. Tovább indulok, mert látva az iramukat tudom, hogy pár percen belül lehajráznak majd valahol. De csak Cserépváralján találkoznunk újra, amikor is egy elfutás miatt majd én jövök hátulról. Átszelem Szomolyát, át a faluközpontot, elhaladok a temető mellett, ahol a nagyszüleim nyugszanak. De már nem nosztalgiázok tovább. Aki csodával határos módon további részletekre kíváncsi a gyermekkoromból, az olvassa el a 2009-es Kaptárkő 50-es beszámolómat. (Úgy kell nekiJ!) Hamar a bogácsi „etetőpontra” érek, ahol Istvánnal és csapatával találkozom. Ezt a találkozást már borítékoltuk az Egri Bükk 50 túrán 2 héttel ezelőtt, így szinte már várt rám, és nem okoztam csalódást, jöttem. Elbeszélgetünk, miközben 3 óriási hagymás-zsíros kenyeret lényegít át. Kérdezi, hogy az a futópóló, ami rajtam van, hogy vált be, mert neki a hasonló márkájú összement. Minden relatív ugye. Két oka lehet, amiért egy ruhadarab kezd feszesebb lenni rajtunk. És az összemenés csak az egyik, ritkábban előforduló ok. 3 zsíroskenyér után (én most csak picike darabot csócsálok be) nekem a legtöbb ruhám összemenne. Így türtőztetem magam. Együtt indulunk, de ők úgy döntenek, valahol folyékonyabb kenyér után néznek (csak nehogy megint összébb menjen az pólóJ), mint, amit a ponton kaptunk, így leválok róluk.


Bogácsa


Bogácson, aminek a neve a szüleim legendája szerint a bogácsa nevű népies formájú szóból származik, még egy idős nénike szólít le egy kapualjból. Hova szalad, kérdezi. Egerbe, mondom. A buszhoz siet, kérdezi most még kíváncsibban. Nem, gyalog megyek oda. De honnan jön? Egerből, mondom. Nem nagyon érti, de elmagyarázom a lényeget. Gondolhatja, hogy milyen őrültek vannak, de nem mondja, inkább a közös ismerősöket és rokonokat próbáljuk kideríteni, lévén Bogács és Szomolya szomszéd falu. De, sajna, most kevés az idő egy mélyebb családfakutatásra, így nem jutunk sok eredményre. Nem baj, jövőre folytathatjuk a kutatást. Feltéve, ha a nénike is kint lesz a kapuajtóban. A faluból a 8-as pincénél egy kis borozgatásra invitál a gazda. Sajna túra közben absztinens vagyok, de majd jövök, mert jól jönne otthon egy kis termelői bor. Bogácson máris van két kapcsolatom! Ha így haladok, rövidesen megismerem az egész falut. Igaz az egyik unokatestvérem itt lakik, de már vagy 15 éve nem láttam. Akár be is ugorhatnék hozzá. De azt sem tudom merre keressem. Cserépváraljáig magányos kocogás. Úgy látszik, nagyon elkalandoztak a gondolataim szokás szerint, mert elfutok elég rendesen, nem győzök visszajönni. Egy aszfaltút állít meg, ekkor kapom elő a térképet, mert már gyanús a dolog. Ez az út a volt szovjet laktanya felé vezet. Állítólag rakétakilövő állások is voltak itt, legalábbis srác korunkban ezt suttogtuk egymásnak. Na, de retróból elég, nyergelj, fordulj. Rátalálok a helyes útra, ami először nem látszik annak, azért futottam el mellette.


Végre futócsapatban


Cserépváralján már Suvlajba(=Lajos) ütközök, a boltot is megjárta. A bolttal én is megjárom, sokat kell várakoznom, ráadásul valami központ nem válaszol, vagy mi, a jégkrém már olvadozik a kosaramban. Nem baj, itt a sorban elvegyülök egy időre a helyi lakosság, a nép közé. A jégkrém kiélvezése után végre útnak indulhatok, de felfelé kicsit belassul a lábam, mialatt a várhegyet leküzdöm. Remélem nem lesz tartós, és dolgozni kezd a jégkrém. A kaptárkő körül az oda-vissza út miatt összekeveredik a mezőny, de ma utoljára. Lassan kitisztul a kép, elől már nem sokan vagyunk. A lenyűgöző természeti képet nyújtó Kő-völgyben utolérem Lajost és társát, Zsoltot, akik a kezdeti nagy rohanás után most tartalékolnak egy kicsit a véghajrára is. Innentől együtt haladunk, egészen Bükkzsércig, ahol megugrok majd és az élre török. A Dobi-rét után csatlakozik hozzánk egy maratoni futó lengyel lány (a keresztnevét mondta, de sajna képtelen voltam megjegyezni), aki egy magyar sráccal indult. A cucca is fiúnál maradt, de a lány leszakadt fegyverhordozójáról, így jutott el hozzánk. A 4 fős csapat imponálóan dinamikus ütemet diktál. Még a Less Nándorról már ismert, állandó mocsár sem állítja meg a lendületünket, szinte élvezem, ahogy a sáros víz beömlik a cipőmbe. Ettől, hogy semmibe veszem a kellemetlenséget, valahogy keménynek és legyőzhetetlennek érzem magam. Most kegyetlenül törünk tovább. Nagyszerű dolog egy ilyen futócsapat lendületét elcsípni. A társak energiája megsokszorozza a saját erőmet, s egy idő után már nem érzem önálló személynek magamat, beolvadok, átlényegülök, és csak repülök, repülök, mintha súlytalan lennék, mintha nem is a talajon futnék, hanem suhannék fölötte akadálytalanul. Összemosódnak az út menti virágok, bokrok, fák, már nem bontja fel a szemem a tájat, s a lépéseim üteme adja a ritmust ehhez az erdei szimfóniához. Az Ördögtorony kaptárkőhöz való úton együtt megyünk előre a lengyel lánnyal, és csak ekkor jövök rá, hogy Varsóban, ahol él, nem magyar nyelvű taniskolába járt, és egy szót sem tud magyarul. Lajossal folyékonyan, anyanyelvi szinten beszélgetnek angolul, miközben én igencsak elszégyellem magam, hiányos nyelvtudásom miatt. Elhatározom, hogy hazaérve leporolom az angol nyelvkönyveket.


Kaptárkövek már megint, hogy az ördög bújjon beléjükJ


Újabb kaptárkő következik, ma ez az utolsó ilyen intézmény. Ebből az alkalomból kénytelen vagyok egy kicsit kitérni arra, mik is ezek a bizonyos kaptárkövek. Vulkáni hamuból készült, riolittufa képződmények, amelyeket a tűzhányó kitörést kísérő kovás oldatok keményítettek meg helyenként. Később a megkeményített részek közötti lazább rétegek erodálódtak, így maradtak meg ezek a különös, sokszor süveg formájú kaptárkövek. Jellemzőjük még, hogy elődeink mindenütt sűrű négyszögletes vájatokat véstek beléjük, ami az egyik magyarázat szerint méhészkedésre szolgált. A másik magyarázat szerint rituális szerepe volt. Az előző magyarázatból származik az elnevezésük. Hát ez minden, amit érdemes tudni róluk, a többin emésszék magukat a geológusok. Az Ördögtorony ellenőrzőpontnál egy hím szarvasbogarat találnak a pontőrök, ilyen tájban rajzanak egy rövid ideig, a rajzáscsúcs június közepén van. Rövid imágó lét (a kifejlett rovar a imágó), csökkenő egyedszám, jellemzően éjszakai életmód, így ma már lassan kivételes szerencse lesz megpillantani őket. Július közepétől már fiút nem nagyon látni, mert a „sex” után 2-3 héttel elpusztulnak. Kegyetlen a világ. Oh, sorry! Persze ők biztosan így érzik ezt rendjén, ez alatt a rövid idő alatt mindent megélnek imágóként, amit egy rendes hím szarvasbogárnak meg kell élnie. A Vörös Könyvben veszélyeztetett fajként van felsorolva, pedig nem túl sok ellensége van. A madarak nem nagyon szeretik, kicsit „rágós” nekik. A megritkulását az elvtelen tarvágások, az öreg és korhadó fák hiánya okozza ennek a teljes mértékig fafüggő(dendrobionta) fajnak. Sajna a kisebbik gépem van nálam, nem sikerül egy épkézláb fotót készíteni róla, a duzzadó hormonoktól nagyon izgága „srácról”. A harci kedve magas, de mi nem vagyunk méltó ellenfelek neki. Remélem, azóta talált magában egy másik felajzott szarvasbogarat, és megküzdhet egy gyönyörű nőstény kegyeiért. Én rá fogadok. A harc lényege, hogy agancsával megragadja az ellenfelét és megpróbálja ledobni a fáról. Ha sikerül, nyert. A vesztes túléli a pottyanást, hiszen kemény burokban született. Visszamászik a fára, és újra szerencsét próbál, hiszen a szerencse forgandó, egyszer lent, egyszer fent, és „szarvasbogáréknál” ez a szó szoros értelmében így van. Ha kimerülnek a súlyos harcokban, a fák sebeiből kibuggyanó édes nedveket (és az érett gyümölcsöket) nyalogatják ecsetszerű nyaló szájszerveivel. Főleg a tölgyet kedvelik. (Természet Világa 2012 alapján). ( Ma, amikor ezeket a sorokat írom egy orrszarvú bogarat találtunk a teraszon. Különleges szép állat. Ahogy egy pár fotó után kitettem a kertbe, pillanatokon belül a puha, mohás talajba fúrta magát, mint egy fúrópajzs, csak egy kicsiny lyuk jelezte, hogy az előbb még itt volt. Hát ezért van az, hogy gyakran nem túl sok állatot látunk a természetben, hiszen rejtőzködnek. Már messziről észlelik a közeledő veszélyt és elrejtőznek előlünk. Gyakran az éjszakai életmódra térnek át, mint a szarvasbogár például, így még kisebb az esély az észlelésükre. Itt vannak pedig körülöttünk. Még ezen a túrán Szomolya előtt történt, hogy, egy szép példány erdei sikló próbálta felmelegíteni elgémberedett tagjait az út már langyosodó porában. Mire a gépemhez kaptam, már besiklott az erdőbe, és egy pillanat alatt eltűnt a járatában. Ezek szerint a járat körül sütkéreznek. Elbúcsúzunk a kedves pontőröktől. (Bocs a minősítésért, de itt jegyzem meg, hogy ezen a túrán minden ponton csupa kedves társasággal találkoztunk, és az ellátáson kívül mindenhol jókat beszélgettünk. Ez tovább fokozta azt a jó hangulatot, ami a Kaptárkő túrákat átlengi. Köszönjük szépen!).


Ráadásul a hernyó él-hal érte


Irány Cserépfalu. Egy könnyed kocogás után a pincesornál érkezünk be a faluba. Hamarosan nagy szerencsében részesülünk, találunk egy működő nyomos kutat, és egy kis „fejmosást” adunk egymásnak ebben a kánikulába hajló napban. Lubickolunk mint, hal a vízben. A kút felett még terülj-terülj asztalkám is fogad, egy Kínában őshonos, szerte a világon selyemhernyó tenyésztés céljából ültetett fehér eperfa (Morus alba). Gyermekkorom kedves emléke, amikor az utca hosszan ültetett eperfákra jártunk csapatostul. A járdát beterítette a ragacsosan édes termése. Az eperfa levele magas fehérjetartalmú, ami kedvező a selyemhernyó táplálásában, ráadásul a hernyó él-hal érte. Mást meg sem eszik. A levelekben még ekdiszteroid, egyébként ártalmatlan testépítő hormonokat is találhatunk, ugyanúgy, mint a spenótban. Cukorbetegség elleni teák alkotója is. Hirtelen ez ugrik be róla, amíg a társaim, különösen a „lengyel”, láthatólag hatalmas élvezettel igazi dendrobiontaként szürcsölik be az édes gyümölcsöket, mint a szarvasbogarak. Kisebb bizonytalankodás után megtaláljuk a faluközpontot, toronyiránt kell csak haladni. Sanyiék futnak a másik oldalon, az Ördögtornyot keresik a faluban, de cseréptörés történt, mert a cserépfalui Ördögtorony nem a faluban található műemlékféle, hanem egy kaptárkő együttes. Uccu vissza nekik az uccán. De hamar leküzdik. A faluból kimenet újabb pincék sorakoznak, torok itt nem maradhat szárazon.


Ló, ami ló, én vagyok csak tehozzád való


Azután egy lovas-kaland következik. Egy csikó kezd bizalmaskodni az úton velünk, indulásként nekem mindjárt ad egy nagy nyelves puszit. Majd a „lengyel lányra” kezd nyomulni, (hiszen fiúcska az istenadta), bár vele vannak némi „nyelvi” nehézségei, mert a lány kedvesen, de eltökélten őrzi fiatalsága virágait, így nem hagyja magát a kis csődőrnek. Aztán megszelídül a paci, és beáll a csapatba túratársnak, alig bírjuk lerázni, ugyanis a túra lóval nem teljesíthető. Eközben a csikó szülei közömbösen legelésznek a közelben, ügyet sem vetnek a zabolátlan kiscsikóra. Pedig némi nevelésre szorulna. Utólag egy túratárs mesélte el, hogy őket is lerohanta, de amikor erre a lókolbászt kezdték emlegetni, a csikó mintha értené a rasszista sértést, kiosztott egy-két ártalmatlan harapást. Nem tudom, jövőre itt  „kolbászol-e”, vagy máshol. Továbbhaladva, egy darabig jelzés és szalag, szalag, aztán már csak egy hatalmas mező, valami beérett repce vagy ilyesmi, és UV A és B minden mennyiségben. Sapka van rajtam, de érzem a sapkán, a koponyacsontomon is áthatol az erős sugárzás. Sugárzó jó kedvemet azért nem töri meg, bár egy picit megfájdul a fejem, ami nálam nagyon ritka. Az idén ennyit még nem tartózkodtam tűző napon egyhuzamban, és egy évben egyszer, ilyenkor kapok egy nagyon enyhe napszúrást, azután többé soha, bármennyit legyek is kint. Úgy gondolom, hogy be kell hozni a 6 év kihagyást Lajossal, olyan fecserésző hangulatom van (remélem, nem terheltem túl!) Balról nyomom neki magyarul, jobbról a lány nyomja angolul. Még jó, hogy két agyféltekéje van. Közben a lengyel lányt még istápolja is, eteti, itatja, amikor kell, látszólag szívén viseli a sorsát. Valahol a pusztában beérjük a korábban elindult 4 fős élbolyt, akik irtózatos, szinte futó ütemben gyalogolnak, egy pillanatra sem vesztve a lendületükből egészen célig. Tisztelet nekik. Időnként hozzájuk csapódom, beszélgetünk. Következik az üdítő pont, ahol nagyszerű fogyókúrás tanácsot kapok az egyik pontőrtől. Ha jól emlékszem almaecet oldatot kell innom nyakló nélkül. Kipróbálom. Közben ők fröccsözgetnek, igaz nem is akarnak lefogyni. Az egyik termetesebb túratársam végre visszatöltheti az út közben elvesztett esszenciális aminosavait a borból. Bükkzsércnek csak a nyugati felét súroljuk, ahol valami népünnepély készül.


Itt valami mindig repül


Aztán a falu után, egy emelkedőn felfelé megugrok mindkét csapattól, egy jó km-t kocogva felfelé. Ez nem használ a napszúrásomnak, de már nekem mindegy. Egy rövid válság után elég könnyen felérek a nyeregig, és az iszonyatos emelkedő a Kövesdi kilátóig is hamar „elolvad” a melegben. Innen a kilátópontról visszanézek a távoli falvakra, és még nekem is olyan hihetetlen, hogy az előbb még ott jártam lent a távolban. Várkútig csak egy iramodás. A ponton a vadászháznál újabb kielőadást tartok népes közönség előtt a fogyókúráimról. Megadóan tűrik. Következik a véghajrá. Az Nagy-Eged hegyig tartó szakaszon van néhány sunyi emelkedő, de darabra ismerem őket, sorban kipipálom, nem gond. Húzós-kanyargós, húzós-egyenes, egyenes-kanyargós, szerpentines és már fent is vagyok „Eger tetején”, a mi tanúhegyünkön. Még egy pillantás az egyedülálló panorámára, a lábunk előtt, mintha egy siklóernyőn suhanva látnánk, ott hever egész az egész város, a „City”. A siklóernyősök is gyülekeznek. Itt valami mindig repül. Ez egy ilyen siklós-repülős hely. Itt minden arra késztet, hogy rugaszkodjunk el és szálljunk a magasba. Az egyik sráccal szóba is elegyedek, de siet, mert hamarosan „kidobják a gépből”. Később a hegy lábától visszanézve már valószínű őt látom keringeni a hegytető felett társaival, lassan, lassan köröz, mint egy méltóságteljes hatalmas ragadozó madár, ami lecsapni készül prédájára. De még órákig is elkeringhet, amíg lecsapnak a mélyben várakozó depó-kocsira. A hegyről hamar leszaladok, persze egy néhány növényfotó is belefér a száguldásba. Valahogy, szinte élvezem ezt a köves vágtát, mert a lábam alól minduntalan kigördülő kövek újabb nyomatékot adnak, így megállni, vagy lassítani nem érdemes, hanem inkább nagy sebességgel felveszem a hegy által kínált tempót. A végén, az utolsó emelkedő, a Kis-Eged, mint mindig, rendesen megszívat. Felérve a nyakamba öntöm a maradék vizemet, ez feltámaszt. Aztán egy kis utcai kocogás, így kettesével véve könnyű, hamar elfogynak a házszámok az eleinte végtelen hosszúnak tűnő utcán.


A cél halál az élet küzdelem, s az ember célja épp e küzdés maga”


A célba kicsit nyúzottan érek be, de később még egy pár befutót látva, mondhatom nem csak én. Egy nagy szóda, és egy fél literes coca-cola újra programozza a szerveimet, és megszűnik a kezdődő rosszullét, percek alatt a ködbe vesznek a napszúrás okozta tünetek. Jól vagyok. Elbeszélgetünk a már beérkezett rövid távos túratársakkal, amíg bevárom a csapatomat. Néhány ismeretséget is kötök azokkal, akikkel a terepen valahol egy pillanatra összefutottunk. Itt van a lengyel lány partnere is, aki 55-ről 30-ra váltott menet közben, vele többször találkoztam menet közben az elején. Egy idő után befut a lány, fáradt, zaklatott, de hamar helyrejön ő is. Megjön Lajos. A Coca-cola őt is talpra állítja, és ez nem a reklám helye. Máskor meg ne innám a kólát, de most szükségem van a koffeinre, a cukorra és a folyadékra, és ezt mind a hármat egy csapásra megkapom. Rövidesen befut Zsolti is. Még egy kis beszélgetés, latolgatjuk a következő túrákat. Talán a Szondi 50?. Ők mennek a strandra, én pedig a jól megérdemelt kádfürdőmről álmodozom, milyen élvezet lesz majd belecsobbanni egy kis só-oldásra.


 


Lassan elszállingóznak azok a kedves túratársak, akikkel olyan jót társalogtam a célban.


Mi is menni készülünk, ki-ki a maga útján tovább. Ma, egy pár órára egy ösvényen vezetett életünk vonala újra Suvlajjal, mint akkor 6 évvel ezelőtt 2007-ben. Lehet, hogy újabb 6 évet kell várni, hogy sorsunk fonala „összefonódjon”, de lehet, hogy csak egy hetet. 6 év, 1 hét majdnem mindegy. Mi idetartozunk, ez a lényeg. És jó idetartozni. Jó valahová tartozni.


 


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 


„És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez


 Emelem az ömlő fény egyetlen italát...”


 

 
 
Egri BükkTúra éve: 20132013.06.02 19:09:51

Egri Bükk 50 teljesítménytúra 2013.06.01


„Ez jó nekem…”


 Gatyaráz”


Hosszú idő után végre sikerült újra gatyába rázni magam, a szó szoros és átvitt értelmében is. Az elnyűhetetlen fél-hosszú rövidnadrágomat, amit már 2007-ben is fel-felvettem túrákra, és akkoriban csak övvel tudtam csak viselni, mert egyébként leszánkázott rólam, az elmúlt időszakban aggódva figyeltem, mennyire gyakorol rám nyomást, úgy köldök táján. Mostanára, egy új diéta, a paleolit-táplálkozás módszerével sikerült végre összerendeznem magam, ami a mai teljesítményemen meglátszott. Visszatértem, a mai napon végre megtaláltam önmagamat, a régi formámat!


 A defekt


Hajnalban, ahogy ez úgy szokás, kidugom az orromat a teraszra. Hatalmas köd van, még szitál is, mint valami gyenge zápor, hideg van, de nem vészes. Viszont nem szakad az eső, „ez jó nekünk”. Hamar összekapom magam, végre újra teljesítménytúrára mehetek. Még nem kelt fel ugyan a nap teljesen, de a horizont alól már bevilágít mindent, kivilágosodott. Boldogan vágom magam az autóba. A „leleszi” hegyekben a boldogságom egy kicsit alábbhagy, amikor az autó hirtelen imbolyogni kezd alattam, és furcsa dübörgést hallok az aszfaltról, defektet kaptam. 14 éve van meg az Opelem, de az emelőt még nem is láttam. A pótkerék is csillog-villog, azóta lapul rejtekében dologtalanul, érintetlenül utazta le velem a „tízezerkilométereket”. Ja, az autóra visszatérve: 14 év alatt, ha jól emlékszem semmilyen hibája nem volt, csak a kipufogó egy részletét kellet cserélni, mert megette a só. Kiállok egy pár tízméter megtétele után egy aszfaltpadkával beszájadzó erdei útnál, egy nagyon szép környezetben. Ez feldob. Nézegetem az emelőt, egy darabig el kell játszanom vele, csak a sokadik próbálkozásra sikerül végre az archimédeszi csoda, és újra 4 kerékre állok. Körülöttem a ködöket már kezdi felszívni a kelő júniusi nap. Megnyugszom. Jól érzem magam. Ráadásul ez a kis „kényszermunka” teljesen bemelegíti az izmaimat, ízületeimet, ami nagyon laza indulást tesz majd lehetővé később. Beülök az autóba, és elindulok. Amit ezután látok, meg sem próbálom hitelesen leírni, mert szavakkal úgy sem lehet. Végre felbukkan a nap, és teljes színspektrumával kezdi bombázni a ködöket. A mellettem, a völgy aljától a dombtetőkig hatoló ködfüggöny még egy darabig ellenáll a támadásnak, de már megnyúlik, táncol, sistereg, terjeng, szétveri a rázúduló sugárfolyamot, miközben világítni kezd és mindent eláraszt a reggel különleges színezetű, lélegzetelállítóan hatásos fényeivel. A környező dombok fürdenek ebben a különös glóriában, majd a nap, hirtelen megelégelve a dolgot, szinte egy csapásra felszippantja a most már intenzíven felfelé gőzölgő ködöket. Megérkezett a nyár. Később, már a Völgyfőház felé rohanva, amikor a nap már a teljes arzenálját bevetve élesztgeti a csodálatos bükki tájat, visszaidézem ezt az előbbi ködös jelenetet. Arra gondolok, hogy, csak ez alatt a szűk másfélóra alatt annyi csodát és belső feltisztulást éltem meg, amit egy normál városlakó talán 2 év alatt sem szed össze.


Magas zsombor


De térjünk végre a túrára. A fenti okok miatt csak 7:15-kor sikerül elindulnom, a mezőny már terepen van. Jól megy, így már az első nagyon húzós emelkedőn sikerül lehúznom egy népes csapatot. Utoljára az Eger Csillaga 50-en jártam erre még tavaly ősszel, s bár akkor pontosan 7h alatt sikerült teljesítenem az összességében kevésbé szintes 50km-t, ez az emelkedő nagyon lelassított és megdolgoztatott. Most viszont könnyen megy. Igaz nem a 40. km táján járok még, mint akkor. Felfelé menet valami furcsa zajt hallok, ami teljesen beteríti az erdőt, talán motoros fűrész távoli hangja szivárog át valahonnan a távolból? Végül rájövök, soha nem tapasztalt mennyiségű víz szalad lefelé a horhoson. Az elmúlt napok csapadékos időjárása mindenfelé vizeket indított el, a patakokat pedig száguldó folyamokká duzzasztotta. A Völgyfőházig kellemes magányos kocogás következik, egy túrázó párt előzök meg csupán. Néhol a tarvágás miatt csodálatos panoráma tárul elém, a Bükk központi vonulatait szinte karnyújtásnyira látom a kitisztuló időben. Néha jól jön egy kis tarvágás azért, morfondírozok magamban, hogy láthassuk a hatalmas erdőségeket. Az erdő lakói lassan ébredeznek, a hűvöskés reggelen. Egy csiga már korán reggel elindult az út túloldalára, estére talán átér, mint ahogy a csigás viccekben szokott lenni. Maga után húzott nyálkacsíkján szikrázva csillog a napsütés. Egy zöldes-kék acélos színű, színjátszó futóbogár fut velem szemben az úton, nagyon igyekszik valahová. Szaladj tovább barátom hat apró lábadon szaporán, ma békén hagylak, pedig a kisebbik fényképezőgépem itt nyugszik az oldalzsebben kihasználatlanul. A virágok már kinyíltak, mindenütt „telehintették” velük az út szélét, bármerre járunk is. Kék, sárga, bíborpiros és mindenféle színben játszó szirmaik kelletik magukat mindenfelé. Szinte naponta bukkannak most fel az újabb és újabb fajok hosszú álmukból, hogy teljesítsék az ősi küldetést, a maggyártást. Muris, ahogy l év kihagyás után próbálom felidézni felhúzva a mélyből a már egyszer megismert növények neveit, a kevésbé ismertekre vagy ismeretlenekre pedig tippeket gyártok, ezzel jól elszórakoztatom magam. Előfordul olyan növény is, amelynek a nevét csak a túra vége felé dobja ki a „központi számítógépem”, mint pl. a most bejelentkező közönséges magas zsombor, pedig hát, ha valami, ez mindenütt ott van az egész Bükkben tömegével. Közben hátra-hátra nézegetek, egy futópárost várok, akikkel a rajtnál találkoztam, de nincsenek sehol. A túra során hátulról mindvégig nem is érkezik senki, ez a páros is egy jó fél órával utánam ér be majd a célba.


 No-eating


A Völgyfőház után újabb csapatokat előzök meg, sűrűn köszöngetek, de még az ismerősöket sem fedezem fel, olyan lendületben vagyok még felfelé is. Hamar Pazsagra érkezem, ahol a beugrás miatt, összeverődünk egy jó páran. Itt találkozom személyesen Mihállyal (Misi), aki már régóta virtuális ismerősöm, de csak most tudtunk először kezet szorítani. Milyen érdekes, de ezen a ponton futottam össze először Plecs-csel, akit akkor még nem ismertem személyesen. Hármunk között az a kapcsolat, hogy Misi meg én, mindketten lelkes rajongói vagyunk Plecs, a hazai és külföldi teljesítménytúráiról töretlen ütemben megjelenő fényképalbumainak, képes riportjainak, és megjegyzéseket is fűzünk hozzá időnként, bár nem tudom örül-e neki. A növényfotókra is ráharapunk néha, de ebben Misi több nagyságrenddel profibb, nálam csak az érdeklődés nagy, a tudás annál kevesebb még sajna. Ők persze sokkal többet túráznak, mint én, szintén nagyságrendekkel, mindketten kiemelkedő sportemberek, akikre bármelyikünk felnézhet. Aztán Misi elmegy, én még beszélgetek a lelkes pontőr hölggyel, jól esik a szíves fogadtatás. A hagymás zsíros-kenyérből nem kérek, egyelőre van tartalék energiám a tojásos-spenót vacsorából, és nem szeretném asszimilációval terhelni a szervezetemet, különösen így, hogy van még bőven elég disszimilálni való az izmaimban, és végszükségben a „háj”-energia felhasználásra is kapcsolhatok, bár ez már nem annyira hatékony. Tejsavat termel, ami feszíti az izomrostokat, és fáradtságot okoz. Mindegy egyelőre a „no-eating” technika még működik. A tanyáról kifelé menet futok össze Istvánnal, akivel hosszan elbeszélgetünk. Ritkán és rövidebb időkre találkozunk mostanában, de az első találkozásunk, a számomra emlékezetes Gödöllő 60, ahol majd 30km-t tettünk meg közösen, örökre meghatározták kötődésünket. Azt hallottam valahol, hogy a sportbarátságok a legerősebb köteléket jelentik. A közös küzdelem az elemekkel és önmagunk határainak feszegetése összeforrasztja az embereket, a teljesítménytúrázók kicsiny, de egyre bővülő társadalmát. Úgy érzem én is, hogy a néhány ismerősön kívül közöm van mindenkihez, aki itt „nyüzsög” körülöttem, ismerősen vagy ismeretlenül, de összetartozunk. Nekünk küldetésünk van, egy különös, varázslatos cél. Ezek a gondolatok is átvillannak bennem egy pillanat alatt, amikor Istvánnal társalgunk, és bár vannak problémák mindkettőnk életében minden bizonnyal, hát kiébe nincsenek, ma ez a boldogság napja, és ez itt a Pazsagon, valami rejtelmes ok miatt mindig összejön. Elhagyom végül a világnak ezt a kicsiny szigetét, ahol egy rövid időre menedékre, biztonságra, megértésre és elismerésre leltem. Továbbra is az útszélén pompázó virágoskertben gyönyörködve, a természet szépségeitől megbabonázva haladok tovább. A Keskeny-Bükknél érem utol Mihályt, amint épp egy erdei hangyabolyt kémlel szakértő szemmel. A hangyák épp egy hatalmas lódarazsat prédálnak, ami közéjük merészkedett. Más részük ismeretlen okból a bolyból kihajtó gyomokon gyűlik össze, a növények szinte feketéllenek a hangyaburoktól. Nem vagyok „hangyológus” sem, de szívesen elkémlelgetném az életüket, amíg fel nem fedeznek a katonák, mert akkor már nem szívesen tenném. Itt válunk le a rövidtávosok mezőnyéről, egy darabig együtt haladunk Misivel. Megdolgoztat az emelkedő mindkettőnket, de azért jut energia egy kis beszélgetésre is, így megtudunk valamit egymásról. Ez jól esik.


 Cornetto kontra HIGH5 Energy Source


Majd leválok róla, nagyon jó erőben érzem magam. Az utolsó túrázót Háromkőnél hagyom el. Régi ismerősöm, László, akivel már jó ideje nem túráztam együtt, de úgy megfiatalodott mióta nem találkoztunk (akárcsak István!), hogy alig ismerem meg. Visszafordulva intünk egymásnak aztán és csak a távolból váltunk egy pár szót, mert Ő a „látókövekre” indul egy kis ejtőzésre, nekem pedig ma igazán mehetnékem van, megtáltosodtam. Azért jöttem végül is teljesítménytúrára, ennek a lényege erről szól. Igyekszem is. Előttem van valaki még, aki több mint egy órával korábban indult 6h-kor, elég gyors, így nem érem be, pedig jó lenne egy társ. Így, amíg újra a rövidtávosok vonalába nem érek, magamra maradtam. Ez nálam megszokott állapot, hiszen nagyon sokat futkározok egyedül az erdőben. Közvetlenül Bánkút előtt nagyon elfogyok, nincs mese, regenerálódnom kell. Feladom a koplaló taktikát. A kis büfében kávét, rendelek, meg egy ostyatölcséres csokis-vaníliás Cornetto-t, ami iszonyúan finom. Megérte koplalni, most dupla élvezet az evés. Az aranyosan közlékeny büfésnővel való beszélgetés után kiülök a padra, és élvezem a napot. Jól esik egy kicsit megpihenni, elidőzni. Ha már lúd, „legyek kövér”, bekeverek még egy italt. Ca-Mg pezsgőtablettát pottyantok bele, majd egy adag HIGH5 Energy Source szénhidrát-elektrolit sportital-port, trópusi ízesítéssel, amit a kerékpáros boltban vettem üzemanyag gyanánt az új „szuperkerékpárommal” együtt, de még nem próbáltam ki. Másfélét is csak egyszer próbáltam ki, az idei Karancs-Medves előtt és alatt, valami szénhidrát port, ami, ahelyett, hogy energiát adott volna, szinte azonnal beépült glikogénként a combomba, duplájára dagasztva azt. Az a túra még elég jól sikerült, de a dagadt izomsejtek már alig-alig akartak funkcionálni, végül ki kellett koplalni a lábamba berakódott anyagot. Mára sikerült is. Ezért próbálkozom óvatosan most, bár ez, intenzív sport mellett csak 1 órányi energiafedezetet ígér, így csak reménykedem, nem a combomon látom viszont vagy úszógumiként az oldalamon. Bejön a frissítés. Soha nem tudom meg talán, hogy a kávé, a Cornetto vagy az előbb említett italpor hatott, vagy mind együtt, de lábra kapok.


A barátságos bolygó és a pontőr


Bálvány után, a Csurgói-erdészház felé a szabadságtól és a saját lendületemtől szinte megmámorosodva, már igazi örömfutással haladok a szélesre tárult, hatalmas, tiszta, élénkzöldben pompázó, tarka színekben virító, virágzó, pillangós mezőn keresztül a pazarlóan bőkezű nyári verőfényben úszva. Most a percnyi létezésem örömét élem át. Bármi történjen is ezután, jó volt megszületni ide, jó itt élni az ismert Világegyetem legcsodálatosabb és legbarátságosabb bolygóján. A lendületem néha egy kicsit lankad, de a murvás út most megy, és Hármaskutat elmellőzve hamar ledarálom a távot a következő ellenőrzőpontig, ahol magányos pontőrben találok kellemes társaságra. Elbeszélgetünk, és ahogy az egyesülettel kapcsolatos szimpátiámat hangoztatom, meginvitál az Egri Kárpát Egyesületbe, amelynek a vezetőségben tevékenykedik, tagnak. Ez jól esik. Ma igazán jó napom van. Nem egy tömegtúra ez, de éppen ebben rejlik ez a barátságos, családias hangulata. A tömegek valahol szerte az országban rendezett futóversenyeken izzadnak, vagy más teljesítménytúrákon „csűrlődnek“ valahol. Itt van idő egy kicsit megállni, elbeszélgetni, vagy magányosan eltűnődni a világ nagy kérdéseiről, vagy csak úgy szemlélődni, szinte amnéziásként rácsodálkozni mindenre, ami körülvesz, újra és újra, mindennap újként felfedezni a világot. Itt felértékelődik minden emberi szó, még egy barátságos tekintet is, a barátságosság, a barátság. Ilyen érzésekkel válok el a kedves pontőrtől. Mára annyi emberi töltést kaptam, hogy minden tartaléktelepem csordultig telt energiával. Az Istállós-kőre gyakorlatilag felszaladok, innen nem olyan drasztikusan meredek, mint a Szalajka felől. Még jól is esik felfelé kocogni egy kicsit, így más izmok is kapcsolódnak be a munkába azok helyett, amelyeket az utóbbi pár kilométeren terheltem a murvás úton.


 Hajtógázzal lefelé


Az Istállós-kő után már nagyobb szint nem várható, jellemzően végig lejtős lesz a pálya. Eseménytelenül, még mindig jó ütemben jutok el az Őserdő határáig. Itt egy jó harmincfős osztály áll be elém a szűk ösvényen, a kerítés mellett. Egy rövid időre beállok mögéjük, nézegetve a kiugrási lehetőségeket. Valószínű a sereghajtó fiatalember nem érzékel engem a zajos társaság miatt, így három óriási szellentést küld felém. Ekkor már felfedem magam. A srácoknak ez a hét vicce, nevetésük visszhangja szerintem még most is ott kering a Bükk-fennsíkon, ha, azóta el nem halt. Én viszont, ha erre járok majd, mindig hallani fogom ezen túl, hogy az „osztály jót nevetetett”. A „elhajtógáztól” lendületbe jövök és simán lehajrázom a társaságot az ösvény mellett kerülgetve. A Toldibükknél, ahol a kék kereszt megkezdi a zuhanást Stimecz-háza felé megállok egy pillanatra. Némi frissítés után, most először a túra során megnézem a mobilomon, mennyi az idő. 7:04 perc telt el az indulás óta, de ezt lényegében egyetlen pillanatként éltem meg idáig, semmiképpen nem érzékeltem, hogy 7 óra eltelt volna. Itt kb. olyan nyolc és félórás teljesítésre számítok. 8:29 lett a vége. Innen következik a kedvenc szakaszom, lezuhanni a völgybe. Most nem megy annyira, mint máskor, amikor feljövök erre futkározni, de azért tépek lefelé, mint az atom. Egy pár rövidtávost megelőzök, de hirtelen begörcsöl mindkét vádlim. Vizem már nincs, a pezsgőtablettákat elszopogatom. A hatás rövid időn belül létrejön, szaladok nyugodtan tovább lefelé, mintha mi sem történt volna.


A "gazdátlan" vonat


Stimecz-háza után jó ütemben haladok a síneken is, itt már tájékozódni abszolút nem kell, csak párhuzamosan haladni a párhuzamosok között, amik a célban találkoznak. Van szerencsém találkozni a kisvonattal, ami a pályatesten vesztegel gazdátlanul. Már-már arra gondolok, hogy indiánok támadták meg, amikor meglátom a kalauzt, de a masinisztát még mindig nem. Megszökött a mozdonyvezető?- kérdezem a kalauzt. Nem, mutatja, ott gombászik a hegyoldalban. Utas továbbra sincsen, még gombászó sem. Arra gondolok, mi itt rohangászunk a sínek között, a vonatok meg üresek. Javaslom, a túra utolsó szakaszát vonattal kelljen teljesíteni. Mi jól járunk, mert nem járkálunk anyátlanul a sínek között, mint aki sínek közé eset, és hozzájárulunk az erdei vasút veszteségeinek csökkentéséhez. Másik javaslatom: hagyjuk ki a végén azt az iszonyú aszfaltot. Még Varróház elérése előtt piros kereszt balra fel, jobbra zöld sáv, ami a faluban ér véget. Találkozom még egy a sínek között baktató túratárssal, aki óriás hátizsákot cipel. Mi van ebben, kérdezem szemtelenül, adó-vevő? – azt gondolván, hogy túratárssal találkoztam. De megtudom tőle, hogy csak szombat délutáni gombászó, és zsákja gombával van tele roskadásig. Tud erről a teljesítménytúráról, így nem veszi rossz néven az ugratásomat. Látok még egy természetfotóst, aki az áradó patak medrében állította fel az állványát, és bokáig süllyedt a mocsárban. Jól kis kompánia verődött itt össze a Vöröskö-völgyben. Egy pillantás a vadasparkra, egy pár fotó, és jöhet a már előbb említett kegyetlen, véget érni nem akaró aszfalt.


Egy kis népegészségügyi önmarcangolás


A Tárkányi-tónál zajlanak a szombati egészségügyi séták és a sütögetős békebeli piknikek, itt igazán nagy az élet. Most vagy az Elhízott Emberek Országos Találkozóját (E2OT) tartják, vagy ez az átlag populáció, mert akkor rettenetesen elhízott a társadalmunk, kesergek magamban, a paleolit kor „ösztövér” embereként. A világot nem tudom megváltani, jó, ha magamat sikerül. De azért hivatalból van közöm a dologhoz. Elkeserít, hogy sokan megvárják, amíg kialakul náluk a súlyos szív-érrendszeri betegség, cukorbetegség, és csak azután gondolnak az egészség szempontjából hatékonyabb mozgásra és szemléletváltásra a táplálkozásban. Nekifeszülök a hegynek, az utolsó erőpróba az Imókő Üdülőig, és 50,4km megtétele után,1770m szintkülönbséget legyűrve 8:29 perc után véget ér a mai utazásom a „Titkok Kertjében” a Bükkben.


A befutó


A befutó szintén kellemes, mert nagyon szívélyes fogadtatásban részesülök a főrendezőtől és a pontőr hölgyektől, akikkel összeismerkedek, és hosszasan elbeszélgetünk, több közös kapcsolódási pontot fedezve fel az életünkben. Az oklevél mellé, a 3. teljesítésért egy 24 karátos arannyal futtatott, igényes kivitelű kitűzőt kapok. Egy fél óra múlva fut be Erzsébet(Erzsike), akit már egy másik túrán megismertem. Társsal érkezik, aki a túra közben kapott nápolyiról áradozik. Ami igaz, az igaz, tényleg nem volt piskóta, Stimecz-házánál nyeltem el egy szekundum alatt. Aztán nagy szünet, több túrázó nem érkezik, a gyalogosok még a hegyekben vannak.


Summázat


Mit mondhatnék a mai napról így a végére? A rövidebb holtpontok ellenére minden ízület és a lendületem is kitartott végig. Helyre jöttem, és még fejlődök, javulok, köszönve a paleolit jellegű táplálkozásnak. Jó kis túra ez, nagyon szép vonalvezetéssel. Nem túl könnyű, nem túl nehéz. Tényleg nem tudom, miért nem választják többen, hogy a főrendező szavait tolmácsoljam. De, ha többen választanák, mondjuk, egy tömegtúra lenne belőle, az is jó lenne bizonyos szempontból, de az már nem ez a meghitt, családias légkörű, hangulatos túra, az, az Egri Bükk 50 lenne, amit megismertem és megszerettem. Az már más lenne. „Ez így jó nekem!”


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


(Suvlajnak ajánlom!)


2013.06.02


 


Grátisz:) A Zempléni barangolások albumom


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ZempleniBarangolasokPunkosdkor2013051920?authuser=0&authkey=Gv1sRgCL--y97c8Oy2ZA&feat=directlink

 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20132013.04.28 22:03:10

 


Karancs-Medves 50 teljesítménytúra beszámoló 2013.04.27


 


„Erdő övezte völgy ölén elült a zaj, a lárma,


A csendet immár semmi sem zavarja,


Csillékben ontotta a szenet a bánya,


aknakötelet, búsan álló gépeket  ma rozsda marja, marja


a bányász megy, csak könnye hull, - hol küzdve élt – a rögre,


magával viszi mindenét, családját, karját,


de szívét azt itt hagyja örökre.”


(Fiatal bányamérnök verse, amit a Ferenc-lejtősakna (szénbánya) bezárása miatti meghatottságából írt.)


 


Hol is vagyunk? A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet nem fedi le…az egész, hasonló nevű vidéket,…a túra során is gyakran „kilógtunk” belőle..


Még a közelben élőknek sem olyan könnyű meghatározni a helyzetüket, mint pl. a Bükk, a Mátra esetében, hogy csak a „hazai” tájakat említsem példának, így el tudom képzelni, hogy azoknak, akik még nem jártak ezen a környéken, vagy csak futólag ismerik, gondot jelenthet a Karancs-Medves tájföldrajzi besorolása. A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet nem fedi le ugyan az egész, hasonló nevű vidéket, és a túra során is gyakran „kilógtunk” belőle, a most idézett, az említett tájvédelmi körzetre vonatkozó meghatározás jó közelítést ad arra, hol is töltöttük a mai napunkat igazából:


„A 67,09km2 Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet két egymástól különálló mozaikra tagolódik. A nyugatabbi, kisebb, mintegy 24km2-nyi területű karancsi egységet az államhatár, valamint a Karancsberény-Karancslapujtő-Karancsalja falvakat Salgótarján északi és Somoskőújfalu nyugati peremével összekötő, nagyjából félkör alakú vonal övezi, míg a keletebbi nagyobb, mintegy 43km2-nyi medvesi területet ugyancsak az államhatár, ill. Somoskőújfalu-Salgópuszta-Zagyvaróna-Szőrőspuszta-Bárna települések vonala mentén lehet körbekeríteni. A két területegységet egy pár száz méter széles, észak-déli csapású hosszanti szerkezeti völgy választja el egymástól, amelyet jól kirajzol a Salgótarjánt Somoskőújfaluval összekötő főútvonal és vasútvonal, és abban halad dél felé a két település között útjára induló Tarján-patak is. Tájföldrajzi szempontból a karancsi rész a Karancs nevű kistáj része, amely az Észak-magyarországi-középhegység nagytájhoz, azon belül a Cserhát-vidék középtájhoz és a Karancsság kistájcsoporthoz tartozik. A medvesi rész pedig a Medves-vidék nevű kistájhoz tartozik, amely szintén a Észak-magyarországi-középhegység nagytájhoz, de azon belül az Észak-magyarországi-medencék középtáj és a Felső-Zagyva-Tarna közi dombság kistájcsoport része.” (a BNP kiadványából).


A Karancs-Medves túra azóta fogalommá vált számomra, az igazi tavasz, a jó idő jelképévé.


Ugye, most már minden világos?:) 2008-ban jártam utoljára a Karancs-Medves teljesítménytúrán, ami feledhetetlen élmény volt. 5 éve tervezem, hogy megismételjem, de számomra is érthetetlen okokból csak most sikerült ezt az álmomat megvalósítani. A Karancs-Medves túra azt követően fogalommá vált számomra, az igazi tavasz, a jó idő jelképévé, amiben most sem kellett csalatkoznom. Ha az évek hosszú során valami nagyon jóra, valami eufórikusan emelkedett dologra szerettem volna gondolni, ami igazán feldob, hát sokszor ez a 2008-as teljesítés járt az eszemben, ez volt az igazi életöröm, a boldogság, a fizikai jóllét, az újjászületés túrája és szimbóluma. Kérdés, hogy a mai nap hozzátett-e, vagy esetleg elvett ebből az emelkedett, „virágos hangulatú” képből? Ki-ki eldöntheti, ha netán elolvassa ezt a beszámolót, s talán számomra is világosabb lesz ez a kérdés, ha összefoglalom csak úgy magamnak a gondolataimat. Ez egyszer igyekszem rövid és tömör lenni, hiszen kint dühöng a jó idő, és az új biciklim hetek óta csak porosodik a garázsban. (Egyébként hihetetlen, de most néztem rá jobban az emléklapomra, amin az áll: Szegedi József sporttársnak, aki a Karancs-Medves 50 teljesítménytúrát JÓKEDVŰEN teljesítette. Ezek szerint tudják!)


Az árnyékom az útszéli bokrokra vetülve suhan velem.


Menetből megbirkózom a start-cél állomás, a Galcsik Fogadó előtti parkoló-automatával, ez az első igazi sikerélményem a mai napon. Amióta egyszer csak kalandos körülmények között tudtam kiszabadulni egy ausztriai parkolóházból, minden ilyen automatát gyanakodva méregetek az első alkalommal, és a fenntartásaim gyakran igaznak bizonyulnak. De most nincs gáz, máris a teraszon termek. A mezőny eleje már elrajtolt, 10 perc múlva követem őket. Rövid utcai haladás után balra fordulva a sárga négyszögön, egy meredek lépcsőn kezdem a Pipis-hegy déli szoknyáján a felkapaszkodást, majd hamarosan végig kanyargok az 1949-ben felállított, 1991-ben felújított, a pápa által is felszentelt Trianoni Emlékmű 12 stációja között felfelé kígyózó gyalogúton, fel egészen csúcskeresztekig. Fent megállok egy pillanatra, és visszatekintek az fényben úszó Salgótarján „felhőkarcolós”, modern belvárosára, és néhány légi-fotót készítek róla, majd magam mögött hagyva az álmosan ébredező várost, végleg beveszem magam az erdőbe, a természetbe. A mai napot olyan kocogós-gyaloglós-fényképezgetősre tervezem, amiből a Karancsig a kocogós fázis dominál. Nagyon élvezem, különösen a Ceberna-völgy bejárata utáni szakasz esik jól, amikor a nap egyre magasabbra emelkedik, és fénye végigsúrolja a hegycsúcsokat. Jobbra tőlem, fokozatosan a hátam mögé tolódva hívogatóan magasodik felém a Karancs hatalmas napsütötte tömbje. Futok egy messze igyekvő kicsiny patak, a Kercseg nyomvonalát enyhén kanyarogva, szorosan követő földúton, körülöttem a lassacskán zöld színbe öltöző pompás táj, mellettem vakítóan fehér virágzó kökény bokrok, amelyeknek mézédes illata a tüdőcsúcsomig hatolva pezsgeti fel a véremet, mindenféle különös, jótékony-gyógyító folyamatokat indítva el a szervezetemben. Az árnyékom az útszéli bokrokra vetülve suhan velem. Úgy érzem magam, mintha egy száguldó vonaton ülnék, és most megbűvölten néznék ki az ablakon, friss reggeli illatoktól megszédülten és megrészegülten nézem a mellettem vágtatva elmaradó pompázatos tájat, amin végigsöpör a szerelvény árnyéka.  Így érkezem a Karancsaljára, ahol az életörömömet késlekedés nélkül rázúdítom a gyanútlan pontőrökre. Szerencsére Ők is valami ilyen április végi eufóriát éreznek, és ebben rövid időn belül egyezségre jutunk. Majd egy 270fokos fordulatot vesz a szerelvény, és döcögve nekivág a Karancs felé vezető útnak. Ahogy magányosan bóklászok az erdőben, jó 20 méterre előttem, egy a téli bundáját már elvesztő, hatalmas, több száz kilós, sötét színű vaddisznó csörtet át a turistaúton. Hiába kapok a gépemért, még be sem kapcsolom, már eltűnik az erdőben, ahogy ez lenni szokott. Megnyugtató, hogy láthatólag menekül előlem, és nem fordítva történik mindez. Valószínűleg hamarabb feljutnék a Karancsra fenekemben egy ilyen dúvaddal. Vaddisznó helyett, a túra útvonalán az ösvényt mindenütt szegélyező különféle ibolyákat fényképezgetem, ők legalább nem szaladnak el, békésen tűrik az inzultust. Néha olyan érzésem van, mintha szorgos kezek ültették volna ide ezeket az aranyos kék-lila virágokat, mintegy a mi gyönyörűségünkre, szinte egyetlen métert sem kihagyva. Az ibolya magját hangyák hurcolják széjjel, a magon található „hangyakalácsért” cserébe, nem csoda hát, hogy az ibolyák szinte mindenhová eljutnak, ahová egy normális hangya is. A hangyák között életkoruktól is függő munkamegosztás létezik, ezt nem régen igazolták egy megfigyelésben, amiben 2 milliárd fotót készítettek hat kolóniáról (nem én voltam). A hangyákat trükkös módon megjelölve, egyenként tudták követni őket. Igazolták, hogy a fiatalok a gondozók, a középkorúak a takarítók, és az idősebbek járnak élelemért. Tehát „hangyáéknál” nem életre szól egy állás. Felemelkedve a szamárlétrán, mindenkiből válhat ibolyamag-cipelő egyszer (de ibolya nem). Egy festői szurdokvölgyben kezdem meg a meredek kapaszkodást a zöldön, de jól megy viszonylag hamar „nyeregbe” kerülök, ahonnan egy pár száz lépés a szépen felújított középkori Szent Margit Kápolna. Jó kondícióban lehettek a hívők, ha ezt a kápolnát gyakran meglátogatták, szép kis teljesítménytúra már csak ide feljutni. A mai nap során rengeteg rövid távossal többször találkozom, mert olyan a túra útvonala, hogy lényegében ugyanazt a nyomvonalat járják körül, miközben minket, 50-eseket hatalmas vargabetűkre „kényszerítenek”. Egy 35km-en indult sráccal kb. 5x találkozom újra. Megérzés, hogy már első alkalommal leszólítom, mert olyan ismerős nekem, de megállapítjuk, hogy nem vagyunk ismerősök. A 2. találkozás táján már be is mutatkozunk, az utolsó találkozásnál pedig már jó ismerősként válunk el az erdőben, ahol ők a kék, mi a sárga vonalra térünk majd rá, az utolsó, legkeményebb vargabetűre. Hát így szocializálódom az erdőben. Előttem csupán egyetlen 50km-n haladó, nálam idősebb túratárs, egy nagy sporttekintély robog, akivel már volt szerencsém a Cserhát 50-en egy jó darabig együtt futkározni, a Karancson is találkozunk, és kezelünk, még a Salgóvárnál is találkozunk, majd a nyakát szegi, úgy rohan lefelé, de, amikor elidőzök egy-két barátságos helyen, azalatt végleg megugrik, nincs értelme tovább üldözni. Így az előbb említett többszörös rövidtávos rövid találkozókat leszámítva, mivel az 50-es mezőny mögöttem van, magamra maradtam.


Ez azt is jelenti, hogy a túra alatt 6,5 órával kevesebbet öregedtem. Odúk szakszerű kihelyezése is jó pont a Mindenhatónál.


Levágtatok a palóc Olympus-ról, a Karancsról, a völgyben fekvő Somoskőújfalura. Itt a vasúti felüljárón áthaladva, az állomásépületre nézve nosztalgiázok, ahol sokszor órákat töltöttünk gyermekkoromban csatlakozásra várva, amikor a Szlovákiában élő rokonainkat mentünk meglátogatni. De most nem nosztalgiázom sokáig, egy rövid érintkezés után a helyi lakossággal, akiknek azért előadom szívszakajtó történetemet, ha érdekli őket, ha nem, elhagyom a falut, és máris feltűnik a távolban következő célpont, a messze a környező vidék felé emelkedő Salgóvár. Ez az érdekes ebben a túrában, hogy bár van benne 2121m szintkülönbség és 50751m távolság, mégsem érezzük annyinak, mert a túra útvonala kellemesen tagolt, és mindig van idő a regenerálódásra menet közben is. A célpontok sokszor már jó előre látszanak, pl. Salgóvár, Somoskő vára, így közelebbinek tűnnek. Itt igazolható a relativitás elmélete is, mert miközben a 9h órás menetidőre tervezett túrát 9:00!!! alatt teljesítettem, számomra nagyjából, itt belül, ebben az inercia-rendszerben úgy 2,5 óra telt el csupán. A többi 6,5 órával, hogy mi lett, hová lett, magam sem tudom, de dolgozom a magyarázaton. Ez azt is jelenti, hogy a túra alatt 6,5 órával kevesebbet öregedtem, másokhoz képest, akik a normál tér-időben képest, amiben még lehet is ráció. Szóval a sport ezért fiatalít, itt a tudományos kísérlet, a mai Karancs-Medves 50. (Kérek e-mail-eket, mart0n4@t-online.hu-ra, ki, mennyinek érezte a mai túra alatt eltelt időt a valóságoshoz képest, további kutatások céljára.)(Fizikusok ezt részt hagyják ki, vagy használjak jól tapadó hajzselét!) Míg szokás szerint az idő relativitásáról elmélkedem, elérem a Salgóvárat csodás bazalttömbjeivel együtt. „A Salgó, a Nagy-Salgó (625m) 5,2 millió éves bazaltvulkáni képződmény eredménye. A kitörés során gyűrűszerű sánc alakult ki, középen a kráterrel. Ebbe nyomult be az izzó lávatömeg, amelynek kihűlése során vaskos, függőlegesen álló, vagy enyhén hajlított bazaltoszlopok keletkeztek. A kitörés során a könnyen erodálódó részek lepusztultak, egészen a kürtő szintjéig, és felszínre került a krátert a magma-kamrával összekötő lávaanyag.” Muszáj volt ezt ide leírnom, mert a várba belépve azonnal megütnek és lenyűgöznek a csodálatos bazaltoszlopok, csak nehéz elképzelni, hogy kerültek oda (gondolom Petőfi is így volt vele, azért áradozott annyit a Salgóról). Erről, most ennyit, mert lehetne még fokozni az izgalmat a geológiailag Salgóval összefüggő szomszédos Kis-Salgó (Boszorkány-kő) hasadékvulkánjával, de „ónetöbbgeológia”, elszaladok a jobb napokat megélt, pusztuló Dornyai túristaházig, ahol hagymás-zsíroskenyérrel etetnek, cserébe én hálátlanul szakállas poénokkal vágok vissza. Innen is elszaladok az erdei Madárparkig, ahol nagyon kellemes környezetben, még egy hangulatos kis erdei tó is található itt, igényes táblákon mutatják be rövid leírásokkal, a kertben és az erdőben előforduló leggyakoribb madarakat. A környező erdőben egyébként nagyon sok a madár, odúk is vannak kihelyezve, így aki nem siet, eltölthet itt a családjával vagy a barátaival egy remek délutánt, és láthat élő madarakat, miközben a táblákat tanulmányozza, vagy csak pihenget. Csak arra kérném a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a park gondozóját, hogy a működő madarakon is jelenjenek meg a feliratok, ne csak a táblákon, így az 1madár/év megismerési folyamat, jelentősen felgyorsulhatna. Az idén nekik ajánlottam fel az adóm 1%-át, cserébe talán nem olyan túl nagy kérés ez. Egyébként, a park egyik táblájának tanulmányozása után sikerült is megfigyelnem egy fekete fejű barátcinegét úgy 2 héttel ezelőtt, legalábbis azt hiszem. Ha már tudom, mit keresek, talán nagyobb az esélyem, hogy megpillantsam. Ja, és a madármegfigyelés is fiatalít. Minden új madárfaj megismerése és megfigyelése, legújabb tudományos eredmények szerint 1 évvel tolja ki a várható élettartam határát. Érdemes ráhajtani. Odúk szakszerű kihelyezése is jó pont a Mindenhatónál.


Meghitt ez a kis liget itt, óriási a hangulata a több száz évesre tehető kidőlt, de élő fűzfának, amit nagy valószínűséggel Petőfi is láthatott, amikor megállt felfrissülni itt, a Salgóra menet.


Átszelem a néhány házas Eresztvényt, amelynek a felette húzódó kőbányából szállítópályán leeresztett kövek a névadói, a hatalmas tartópillérek ma is láthatók még. Szeretem ezt a helyet, nem tudom miért. Egyszer osztálykirándulás alkalmával álltunk meg itt egy rövid időre, amikor a Salgótarjáni Acélgyárban jártunk gyárlátogatáson. Jól éreztem magamat, rengeteget kabaréztunk a srácokkal, és ez a jó hangulat újra és újra elfog, ha erre járok. Csak a sürgő-hinta ártott meg a végén… de ez már egy másik történet. A Petőfi-forrásnál tartok ebédszünetet, és innentől nagyjából gyalogossá válok, csak a lejtőkön futok bele. Meghitt ez a kis liget itt, óriási a hangulata a több száz évesre tehető kidőlt, de élő fűzfának, amit nagy valószínűséggel Petőfi is láthatott, amikor megállt felfrissülni itt, a Salgóra menet. Elüldögélnék, olvasgatnék, elmélkednék itt órákig, de vár a feladat. A Petőfi-forrás után pár perccel találkozok 2 kerékpárossal, akik a forrást keresik, amit elmellőztek. Igen, mondom, kerékpáron nehezebb tájékozódni a nagyobb sebesség miatt, és még több bölcseletet is mondok a tájékozódásról, és rögtön azt követően egy rossz útra tévedek, ami egy tanyához vezet, ami szerencsére kutyamentes. Pár percen belül korrigálok, hiszen már Somoskőn vagyok, és itt minden út a „Fellegvárhoz” vezet. Itt megint Petőfi fogad, most kunyhó képében, amiben Petőfi emlékhely van berendezve, itt kapom a pecsétet. Szerintem érdemes lenne, egy olyan túramozgalmat indítani (de, lehet, hogy már létezik), ami Petőfi leírásai alapján, végigjárná gyalogosan (legfeljebb szekérrel) azokat az útvonalakat, amiket Petőfi megtett annak idején. Nagy teljesítménytúrázó volt a srác, igaz Volán buszok és kiterjedt vasútvonalak híján mások is azok voltak, ha el akartak jutni valahová. Nem csoda hát, ha sokan voltak, akik még a falujukat sem igen hagyták el életükben. Van itt lejjebb még Somoskőn egy Bazalt panzió nevű hely és egy Vadaspark, de ezeket most kihagyom, meg sem állok a geológiai bemutató helyig. A kövekkel, ásványokkal csak az a bajom, akárhányszor nézem meg őket, annyiszor felejtem el, milyenek is vannak. Na de nem is ezért állítják ki őket, csupán azért, hogy legyen némi fogalmunk és ízelítőnk a geológiai környezet változatosságáról. Itt jelen esetben azt mutatják be, hogy az egyes alapkőzeteknek, mint pl. a bazalt, andezit és mészkő is származási helytől függően mennyiféle változata létezik. (pl.tömött, tömbös elválású bazalt, sárga színű olivinásványokkal és kalcitos üregekkel, lelőhelye Medves, 3,5millió éves, pliocén kor stb). Megint okosabb lettem.


Középen csak bokrok, egy-egy magányos fa, ritkás ligetek láthatók. Fent a keleti gerincen hatalmas bükkösök szegélyezik a Medvest, nyugatra tekintve valahol messze pedig az itt jellemző molyhos tölgyesekbe akad bele az ember szeme, ha elmereng.


Most a bazaltot a lábam alá gyűröm, és a Medves-fennsík bazalttömbjét szelem át. Eleinte sokáig lassan, enyhén emelkedik fölfelé, a mögöttem haladó kerékpárosok is megdolgoznak vele, mire lehagynak, később enyhén lejteni kezd, ahol már légiesebb a haladás. Ahogy haladok, csodálatos körpanoráma vesz körbe mindenütt. Középen csak bokrok, egy-egy magányos fa, ritkás ligetek láthatók. Fent a keleti gerincen hatalmas bükkösök szegélyezik a Medvest, nyugatra tekintve valahol messze pedig az itt jellemző molyhos tölgyesekbe akad bele az ember szeme, ha elmereng. A Salgó is virít a távolban egy darabig, míg szép lassan lemaradozik tőlem. Csodálatos ez a természeti környezet, a túra legkellemesebb része. Borzasztóan ellazítja, pihenteti a szemet és gyönyörködteti a lelket ez a távolba nézés, s a látókérgen keresztül visszahat a többi kérgi területre és az ősi agyalapi részekre. A gyógyulni vágyók paradicsoma lehetne ez a hely, itt egy kiadós séta is csodákat tehet, visszaadja, a gyérülő életerőt. Találkozom is két idős hölggyel, akik kissé bizonytalan léptekkel, hatalmas karókra támaszkodva araszolnak végig az óriási területen. Valahogy furcsa, mesebeli jelenségnek tűnnek, ki tudja honnan csöppentek ide. Ők megértették az előbbi gondolat lényegét, szemükben ott az a magabiztos elszántság, a felfrissülni, gyógyulni vágyás áhítatos tekintete. Igen elvarázsolt helyen vagyunk most kétségtelen. Bárcsak jobban meg tudnám „énekelni”, amit érzek. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem vagyok író, és csak erre a gyengén összetákolt túrabeszámolóra telik. Még a Salgónál láttam a várban egy több tucat turistából álló csoportot. Sokan már a végstádium határára jutottak, mire felkapaszkodtak a várba. Nem azt mondom, hogy én játszi könnyedséggel megyek fel a hegyekre, a gravitáció, az gravitáció, minden alkalommal, újra és újra le kell győzni. Ne felejtsük el, egy hatalmas égitest ereje ellen küzdünk ilyenkor.  De, a civilizáció nagyon elkényelmesít, és a mozgásra való igényt is elsorvasztja, hiszen azt más ingerekkel valósítjuk meg. Pl. azt nézzük a TV-ben (aki nézi), hogy mások, hogy mozognak, ahelyett, hogy mi tennénk azt. Nem akarok bölcsnek látszani, de egy ilyen túra során, amikor rengeteg inger éri az embert, „jutott eszembe számtalan gondolat, állni látsszék az idő, bár a szekér haladt”. Ezt csoportot szívesen elkalauzolnám ide a Medvesre is. A nagy vargabetű után a sárgára érek, ahol bejönnek a rövidítő rövidtávosok. Itt egy ellenőrzést is kapok, szinte éreztem, most nem a helikopterrel kell menni. Lekocogok Rónabányáig, ahol kellemesen elbeszélgetek a pontőrökkel. Ez a kedvenc helyem, gyakran állok, meg itt a kocsimmal, hogy kerékpáros vagy gyalogos túrákat indítsak a környező hegyekbe. Tovább indulok. A Szilváskői Geológiai tanösvényt elmellőzve a sárgán szeljük a vidéket. Egyébként Szilváskő alatt, és Salgótarján környékén sokfelé intenzív szénbányászat folyt, de úgy tudom mára már az összes szénbányát bezárták. Szilváskőn sok helyen beszakadtak a tárnák, ma sem veszélytelen a kijelölt ösvényekről letérni. Újra lehagyok néhány már jól ismert rövidebb távost, már csak nevetünk, amikor köszönünk, amikor, ki tudja, hányadszor megyek el mellettük. Aztán elválik a kék, és én megyek Szőrőspuszta felé a sárgán.


Egyes helyeken, nyílegyenes, szinte függőleges, brutál emelkedők várnak a vadkerítés mellett nyíl egyenesen haladva, némelyik felér 3 Oroszlánvárral is.


Itt már lefelé is akadnak gondjaim, a vádlim keményedik, de nem görcsöl. Bevágok egy magnéziumot és egy kalciumot, így sikerül levágtatnom a hegyről. Még az egyik futót is utolérem a kettő közül, akik gyengélkedés közben zúgtak el mellettem. Lent a völgyben egy futó lány ér be, akivel a Somlyóig kvázi útitársak leszünk, ott látom utoljára a célig, amikor még az állatos kalandjainkat hozzuk fel egymásnak a csúcson. Nemrégiben sikerült a környéken lencsevégre kapnom egy hatalmas mókust, fent van a Természetvarázs Közösség Facebook oldalán, kaptam rá like-okat is rendesen. De ezzel „neki” már nem tudok eldicsekedni, mert úgy elszalad, hogy ihaj. Ez a szakasz nekem is jól esik, nagyon jó a vonalvezetése, igazi futócsemege a hely, most vár végig nincs gond. De még a Szőrőspusztai utáni szakaszra visszatérve: egyes helyeken a Kotáig, nyílegyenes, szinte függőleges, brutál emelkedők várnak a vadkerítés mellett haladva, némelyik felér 3 Oroszlánvárral is. Ez a túra legkeményebb szakasza a Karancsot beleértve. Később a pécskői ellenőrzőponton kellemesen elbeszélgetek a pontőrökkel többek között táplálék-kiegészítőkről, szedjük, ne szedjük? Én „szedjük párti” vagyok, persze fő az ésszerűség. Aztán hamar eljön a végkifejlet, hiszen innen már csak be kell zuhanni a Tarján-patak völgyébe, Salgótarján központjába, ahol a rajt-cél állomás található. Be-befényképezgetek még egy-egy szép kertbe, a csodálatosan virágzó bokrokat, fákat kapom le. Végig sétálok a városközponton, és már meg is érkeztem. A célban nincs nagy tumultus, hamar végzek. Túrakönyveket árulnak fél áron, veszek egy nagyon jó, vaskos Túravezetői ismeretek kézikönyvet potom áron, ideje lesz már valamit megtudni arról, amit évek óta művelek. Még megtudok egyet-mást első kézből, a könyvkiadók és terjesztők közötti kíméletlen kenyérharcról a kedves árusoktól, majd köszönetet mondok a szervezőknek, búcsút intek egy-két még itt tébláboló alkalmi túratársamnak, és ezzel számomra ebben a pillanatban véget ért 2013-as Karancs-Medves 50 teljesítménytúra.


Átmegyek a közeli Shell-kútra. Nem törődve azzal, mibe kerül el ez nekem, mire lediétázom, jégkrémmel és kólával kényeztetem magam. Az épület oldalánál, a járdaszegélyre csücsülve húzom meg magam. Innen még rálátok valamelyest a célállomásra. Egyszer-egyszer odafigyelek, amikor befut valaki, hátha meglátom Moiwa-t, akivel leleveleztem ezt a túrát, de ő terv szerint csak később indult el társaival, és akkor is nem hajtós, inkább olyan „tanösvényes” hangulatban, így ma nem találkozhattunk. (Júliusra tervez egy Kis-Fátrai 108km-es túrát, 6900m szintemelkedéssel. Erősen megfogott a gondolat, de valószínűleg ez nálam egyelőre megmarad a gondolat szintjén.)


Látva esdeklő tekintetét, most hirtelen szimpátia ébred bennem iránta.


Nem vagyok álmos, nem vagyok fáradt, így kedvem szottyan egy kisebb hétvégi bevásárlásra a közeli Spar-ban. Amikor megérkezem, már akkor figyel egy sovány, hajlott alak, olyan hajléktalan kinézetű. Amikor kijövök az üzletből, elkezdem a pakolászást, akkor is figyel. Nem nehéz kitalálni, a kocsiba dugott 20ft!!!!-ra pályázik ilyen vehemenciával. Nem tudom ki, hogy van vele, nem nagyon csípem, amikor így a nyakamra állnak, még ha tisztes távolban, akkor sem. Gondolom, megveszem a nyugalmamat, és a kocsi váltó-boxában parkolás céljára behajított apróban matatok. Ránézek a férfira, látva esdeklő tekintetét, most hirtelen szimpátia ébred bennem iránta. Egy 200ft-ost nyomok a kezébe. Borzasztóan hálás érte, és úgy köszöni meg, mintha nem tudom milyen nagy vagyonhoz jutott volna, és sokáig elbűvölve nézegeti az érmét, mintha még nem látott volna ennyi pénzt egyben. Pakolászgatnék tovább, de most meg a háláját nem tudom leszerelni. Uram, ma nagyon jó napom van, mondja. A délután találtam a kukában egy fél lángost, most meg ez a 200ft, és láthatólag boldog ebben a pillanatban. Uram, uram, mondja, hajléktalan vagyok, itt-ott húzom meg magam, lépcsőházakban, vagy ahol tudom. De bármilyen munkát elvállalok, itt megtalálom. Mondom neki, nem idevaló vagyok. De akkor is eljön velem, megcsinálja, csak vigyem el. Egy vágyam van csupán, mondja, szeretném meglátogatni a beteg nővéremet, de nincs pénzem útiköltségre. Lehet, hogy csak trükk, de mégis egyre jobban összeszorul a szívem, mert a férfi szeméből látom, hogy őszinte, esendő és nagyon magányos. Felajánlom a vélt útiköltséget, egy kisebb összeget, bár a részleteket nem tisztázzuk, ekkor már mindketten elérzékenyülünk. Kérdezi vallásos vagyok-e? Nem, nem úgy neveltek – mondom. Ajándékozni szeretne nekem egy kis könyvecskét, amit még délután kapott egy lelkes hívőtől. Címe: Mit tanít a Biblia? Elfogadom. A férfi hálálkodva búcsúzik el, végre tud magának egy vacsorát venni a közeli Penny-ben, mert időközben a SPAR bezárt. Beülök az autóba. Nem szégyellem, a könnyeimmel küszködöm, amikor arra a kukából kihalászott fél lángosra gondolok. Aztán észreveszem azt a kis könyvet, amit még mindig a kezemben szorongatok. Kinyitom az első oldalon:


 


Ez áll benne: „ (az Isten) Letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések könyve 21:4).


 


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


 


A Karancs-Medves túra azt követően (2008) fogalommá vált számomra, az igazi tavasz, a jó idő jelképévé, amiben most sem kellett csalatkoznom. Ha az évek hosszú során valami nagyon jóra, valami eufórikusan emelkedett dologra szerettem volna gondolni, ami igazán feldob, hát sokszor ez a 2008-as teljesítés járt az eszemben, ez volt az igazi életöröm, a boldogság, a fizikai jóllét, az újjászületés túrája és szimbóluma. Kérdés, hogy a mai nap hozzátett-e, vagy esetleg elvett ebből az emelkedett, „virágos hangulatú” képből?


 


Kérdés??


 


 


Ha valakit érdekel!


A bejövő képre kattintva, a jobb alsó sarokban a teljes képernyős üzemmódra váltva nézhető meg ez a kis videó, ami a 2012-es természetfotóimból összeállított válogatás.


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ATermeszetKepekbenNyilvanosAlbum?authuser=0&feat=directlink


 

 
 
BarcikaTúra éve: 20132013.02.19 16:07:59

  


 Barcika 65 túrabeszámoló 2013.02.16


 


„Ezt a beszámolómat Kulcsár Józsinak, a Barcika 65 többszörös teljesítőjének ajánlom, aki nem rég sikeres szemműtéten esett át, azt kívánva, hogy minél előbb bekövetkezzen az a pillanat, amikor megint utánam kiált az ösvényen: hová rohansz Józsi?”


 



„Véget ért a jó, itt kezdődik a vész


 


Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész


Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz


Mondjad, mire vársz? itt az van, amit látsz


Itt közeleg a vég, mindig szürke lesz az ég


Azt elfelejted rég, hogy az élet mennyit ért


Azt mondjátok, hogy még? Hát, ennyi nem elég?” (Dalszöveg részlet)


„Szófelhő”: …fagyott föld, hó, aszfalt-aszfalt, jeges-aszfalt, aszfalt, hó, avar, hó-hó-hó, jég, sár, mocsár, hó, vizes hó, latyak, jég, hó, sár, térdig érő sár, sár-sár-sár, jég, mocsár, híd, Akácfa út….boldogság….


Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hosszabb szünet után újra felhúztam a nyúlcipőt, hogy végre megint teljesítménytúrázó legyek. A tavaly őszi Gémes 50 (Börzsöny) óta kényszerpihenőt rendeltem el magamnak. Persze a „kieső” időt is igyekeztem hasznosan eltölteni, hogy elég erkölcsi tőkét gyűjtsek össze a további etapokra. Most viszont minden a helyére került, a talpam viszketni kezdett (nem a gombátólJ), mennem kellett. A Barcika 65 egy olyan túra, amellyel minden évben szemezgetek 5 év óta. Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hősöknek, rendkívüli embereknek gondoltam őket, de én nem mertem vállalni ezt az évről-évre változó időjárási- és terepviszonyok között vezetett hosszú, kemény téli túrát. A fő ok persze, a felszerelésem hiányosságában rejlett. Éveken át képtelen voltam szert tenni egy téli viszonyok között használható túrabakancsra, ugyanis a lábam semmi ilyesmit nem tűr meg hosszútávon a „lábán”. Hosszas keresgélés után rám ragyogott a szerencse, felszállt a nagy fehér füst, majd amikor eloszlott, teljesített téli túrák víziója jelent meg tisztán a szemem előtt, egyszóval alkalmas társra leltem végre egy Vibram Merrel márkájú túracipőben, ami keményen állta tegnap a sarat…


Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban. 2008-ban, 5 évvel ezelőtt jártam itt utoljára a Kazincbarcikai Sportközpontban. A fiammal érkeztem egy könnyű kis futásra, a 25km-es távra neveztünk. Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban, a kenyeret max. kalapáccsal lehetett volna eltörni. Borzasztóan élveztük a dolgot. Sajnos ezt követően nem váltunk társakká a teljesítménytúrázás terén, Ő valahogy lemorzsolódott, ezért is tartom annyira számon, és vált nagyon szép emlékemmé ez a 2008-as Barcika. Most itt állok megint, de mintha csak tegnap léptem volna ki az épületből, ez az 5 év úgy elszaladt. A fiam kamaszból felnőtt férfivá vált, és nagy örömömre mostanában újra elkezdett csak úgy magának 10-15km-et futogatni. Talán egyszer megint itt állunk majd együtt a nevezési asztalnál, és ki tudja, testvéreknek vélnek-e majd akkor is, mint 2008-ben.


Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felől kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdőbe az éppen most ébredező csillagunk.Most egyedül vágok neki a hozzávetőlegesen 65km-es távnak a sárga jelzésen indulva (a távot igazából 69km-nek saccoltam). A városból kivezető tardonai úton kocogva korán bebizonyosodik, hogy ez a cipő sok mindenre alkalmas lehet, de a sík aszfalton történő folyamatos futásra biztosan nem. Azért próbálok valamiféle iramot tartani, „messze még a messze”. Már az első emelkedő jól megdolgoztat. Ezen még felfutottam 2007-ben nosztalgiázok, bár akkor egy gyöngyvászon Nike Airspan cipő hasította alattam a jeges talajt. Végül feljutok a csúszós talajon araszolva, és a zsírkrétát megragadva megelégedetten nyugtázom az ellenőrző lapomon az első 4km teljesítését. (Ekkor még úgy gondoltam, hogy a nehezén lényegében túl vagyok, a többi 61km már sétafikálás lesz a célig. Na persze ebből már megjósolható, hogy nem egészen így történt.) Robogva indulok lefelé a hóban, itt a cipő viszont már jól működik, stabilan, rendesen haladok. Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felől kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdőbe az éppen most ébredező csillagunk. Így február közepén már egyre élénkülő sugarai a talamuszomban landolva lázas ingerületátvivő-anyag gyártást indukálnak, míg a végén a „boldogsághormonok” elöntik a szervezetemet, jól érzem magam. Aha, szóval már ennyi is elég a boldogsághoz? Nem kell, hogy kergessük a kék madarat, csak egy jó bakancsban kell törni a felkelő nap fényétől ragyogó havat a Barcika 65-ön, és a madár a vállunkra száll, itt suhan velünk a friss hóban. Szétnézek és a többi közelemben haladó túratárs vállán is ott látom csücsülni a boldogság kék madarát, mindenkinek a sajátját.


 



Találkozás a „Nagy Pleccsel és Vándorcsillaggal. Csak abban tudok reménykedni, hogy őszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.Közben rám köszönt a szerencse. Elfutok egy túratárs mellett, de ösztönösen lelassítok, hátrafordulok, és az arcába nézek. Olyan ismerős vagy nekem mondom, és így találkozom végre újra személyesen Pleccsel, a „Nagy Pleccsel”, a hatalmas egyéniséggel, aki számomra a beszámolói és az évek óta közzétett hihetetlenül gazdag képgalériái alapján a teljesítménytúrázás nagy ikonja. Borzasztóan tisztelem, de személyes megismerésre a futó találkozáson kívül, amikor még nem tudtunk egymásról semmit, csak most kerülhetett sor. A napokban levelezgettünk is egy kicsit, reagált a „Barcika 65 előzetes” című kis beszámolómra. A szösszenetem gerincét a múlt szombati, Csondró-völgyben tett nem mindennapi kis kalandom adta. Olvasható (és lájkolhatóJ) a Teljesítménytúra Csoport Facebook oldalán. Nagyon-nagyon megörülök Pleccsnek, aki érthetően egy kicsit tartózkodva fogadja a kitörő rajongásomat. De nekem Ő olyan, mintha réges-régen barátom lenne. Aki egészen véletlenül még nem látta a képgalériáit, és még nagyobb véletlenségből olvassa ezeket a sorokat, ajánlom figyelmébe, sok kellemes percet, rengeteg ismeretet és a humoros képaláírásokkal ellátott képekből vidám pillanatokat szerezhet magának. Nem számít, hogyan alakul, vagy alakul-e egyáltalán a személyes viszonyunk, rajongásom és tiszteletem ettől függetlenül megmarad. Nagyon sokat adott nekem a „munkássága”, erősítette a teljesítménytúrázáshoz való kötődésemet. Úgy látszik, ma az újratalálkozások napját élem. Belebotlok egy másik „ismeretlen” közeli ismerősömbe, akivel már kisebb szakaszokon haladtunk együtt, sőt a bemutatkozáson is túlestem régebben, de ezek a rövid alkalmi találkozások nem hagytak benne olyan mély nyomot, mint bennem. Amikor 2007-ben elkezdtem a teljesítménytúrázást, rögtön az elsők közt figyeltem fel szépen csengő írói nevére, Vándorcsillag, és nagy érdeklődéssel olvastam egyéni stílusú, karakteres beszámolóit, amelyek szinte elsőként vittek beljebb a teljesítménytúrázás sajátos ízű világába, miközben reménykedtem, hogy egyszer csak valahol sikerülni összeismerkedni vele. Beszélgetünk egy kicsit, majd tovább szaladok vár a végtelen. Csak abban tudok reménykedni, hogy őszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.


 


Olyan piros csőrű, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”.Befutok a Bán-patak völgyében fekvő Bánhorvátiba, elhaladok a Platthy-kastély mellett, ami szállóként és étteremként működik. Rögtön felmerül bennem egy jó családi hétvége ideális képe itt Bánhorvátiban, nagy, vidám barangolások a csodálatos környéken. Itt élt Kazinczy Gábor író, politikus, és Tompa Mihály, Jókai Mór, a tardonai remete is gyakran tartózkodott a kastélyban. Ha nekik jó volt, biztosan mi is jól érezzük majd magunkat itt. Na meg a Szép-kártyámon a szállás rovat 1 éve érintetlen, kár lenne „veszni hagyni” (vagy hagyni veszni?). Készítek egy gyors fotót elképzelt boldogságom leendő fészkéről. A „Fakocsmában”, ahol az ellenőrzőpont működik, óriási a nyüzsgés, itt többek között összeakadok Sanyival, akivel együtt indulunk tovább, de a kerti törpék annyira megbűvölik, hogy talán még most is azokat fényképezi Bánhorvátiban. Nekem legalábbis ez az utolsó emlékképem róla. Mi tagadás szép kis kollekciót lehetett látni egy családi ház előkertjében belőlük. Beszerzek már én is egy tucatot, feldobná a kertemet, csak tudnám, honnan veszik ezeket, a Kerti Törpe Szakáruházból? Olyan piros csőrű, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”. Ha eladó kerti törpét nem is, de jelmezt és álarcot viszont látok tömegével az egyik bolt elé kipakolva. Ilyen jó üzlet Bánhorvátiban a jelmezárusítás? Lehet, hogy átnyergelek erre. Egy túratársnővel, akivel egy rövid ideig együtt haladok, már-már beállunk a tolongó vevők közé, jó muri lenne, mondjuk, egy dínó jelmezben teljesíteni a Barcika 65-öt. Az én személyiségemhez a „Tyrex” illene a legjobban, az ismert „dínómárkák” közül, de a Velociraptor sem lenne rossz, az aranyosabb. Majd eldöntöm jövőre, mert most kihasználatlanul hagyom heverni ezt az óriási ötletet, mivel hirtelen elsuhan mellettem közel hangsebességgel egy hátulról ismerősnek tűnő futó srác.


Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni.


Eldobom a jelmezeket, és a feltámadt futóösztöneimnek engedelmeskedve utánaeredek, de már csak a hangrobbanást hallom belőle, eltűnik a távolban a kék kereszt egy enyhe kanyarjában. Na, itt ma nem lesz nagy futkározás, de azért húzok felfelé a hosszú, húzós emelkedőn a Damassa-szakadék irányában, és máris elérem az első holtpontomat, amit csak belülről élek meg, töretlenül zúzok tovább. A lenyűgöző természeti jelenség aztán kárpótol mindenért, a látvány kiold, felfrissülök. A Lázbérci Tájvédelmi Körzetben található fokozottan védett geológiai jelenség lejtőcsuszamlással jött létre, és a 170méteres mélységben, a hasadékok között még nyáron is 0 fokos a hőmérséklet, sőt havat is lehet találni. Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni. Tényleg szégyellem, de itt még nem jártam soha. Nem baj, legalább „vén” koromra is maradt felfedezni való a kibővített körzetemben. Fényképezzük szorgalmasan, csattognak a gépek, kár hogy a blendém teljesen bepárásodik, de így még sejtelmesebbek a felvételek. Még tanácsokat is kapok már fentről a magasból, egy tanárforma túratárstól, az úr hangján kiállt le felém, hová álljak, hogy még jobb képeket készíthessek, ahogy ez lenni szokott még kettőt hátra, de ezt már nem várom ki, inkább előre, fel a magasba. A szakadék után „teszek szert” egy állandó társra, akivel a rövidebb elválásokat nem számítva, a sors különös játékaként, minden „kétségbeesett” kísérlet ellenére egészen a célig elválaszthatatlan társak leszünk. A közeledés ott kezdődik, hogy a Köbölicz-tetőn, látva nyakamban lógó hatalmas bridge-gépemet egy székely-kaput ajánl nekem fényképezésre, és Ő is, kihasználva digitális forradalom adta lehetőséget, átlag percenként készít egy felvételt, még a legvadabb futás közben is. Igazi archiváló típus, még rajtam is túltesz, olyannyira, hogy később már alig fényképezek, csak lenyűgözve nézem, hogy szinte mindenhol talál valami érdekeset, ami mellett „mi átlagemberek” csak úgy elsétálunk.


A tető után lefelé haladva megismerem további rendkívüli képességeit, úgy vágtat lefelé előbb a vizes hóban, majd a később a feltámadó sárban Uppony felé, mint egy megvadult ló. Társa is akad egy jobb futó, de én sem szakadok le nagyon. Lefelé remekül visz a bakancsom, egészen sötétedésig minden lejtőt megfutunk végig, a meredekebb részeken észtvesztő sebességre kapcsolva. Nagyon jók ezek a suhanások, érzem magamban az erőt. Upponyban már többen gyülekezünk, így valahogy elveszítjük egymást társammal, szövetségünk csak a dédestapolcsányi ellenőrzőpont után válik szilárddá.


Szabad lelkünk könnyű táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az ősemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Később kérdezi egy túratárs valahol, miről híres Uppony, mi van ott? Miről lenne híres, válaszol egy másik túratárs, hát ott megy át az országos kék. Na ja! Kamasz koromban nekem is ez volt a legfontosabb! Egy szép nyári napon egy jó barátommal felkeltünk hajnal ½ 3-kor, és a korai vonattal (még gőzös volt) felfüstöltünk Egerből Putnokig. Onnan legyalogoltunk vagy jó 50km-t a mályinkai országúton már majd szétsütötte az agyunkat a perzselő nyári napsütés. De jó volt, nem kellett jobb ennél. Miközben vitt a lábunk, mi elszakadtunk az aszfalttól, a lelkünk könnyedé vált. Szabadok voltunk. És ez a régi érzés most is megkeres, ahogy ezt a kicsiny, 500 lelkes falucskát szelem át társaimmal együtt. A szabadság élménye. Később egy kedves túratársammal, aki nagyjából Upponytól Dédestapolcsányig lesz gyalogló- és beszélgetőpartnerem, a szabadság lényegéről beszélgetünk, már-már olyan filozófiai magasságokba emelkedve, mint az Upponyt a Lázbérci-víztározóval összekötő egyedülálló képződmény az Upponyi-szoros felénk tornyosuló hatalmas sziklafalai, ahol még egy ősember barlang is található valahol. Szabad lelkünk könnyű táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az ősemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Jó, hogy megint új társra találtam, a beszélgetés közben egy pillanatnak tűnik csupán ez a szakasz. Lenézek a víztározót tápláló egyik bővizű patakra, ami épp kisebb zúgón át közelíti a tavat, és azon gondolkodom, ez a víz, ami itt szalad lefelé éppen, vajon mikor éri el a vízcsapomat, hiszen mi is, ebből a tőlünk úgy 70km-re fekvő tározóból kapjuk a vizet. Amire hazaérek talán még nem ér oda, bár ahogy az előttem álló távra gondolok, még az is meglehet, de valószínűbb, hogy hónapok, talán évek telnek el, mire az itt levonuló vízmolekulákból néhány egy időre a testem részét képezi majd. (Persze rövidre is lehet zárni a dolgot, ha ugrom:)) Tavaly itt jártunk Uppony környékén családi kirándulás keretében a vérpezsdítő májusban, és felmásztunk a falu fölé magasodó Dedevár romjaihoz, ahol lélegzetelállító panoráma fogadja a mindenre elszánt túrázókat. A falu érdekessége még a száznál is több borospince, ami az északról beérkezőket fogadja. Készítettem is fotókat, persze nem mind a százról. Azt olvasom, hogy „a bortermelés jelentős múltú, de helyi jelentőségű maradt”. Ez a mondat metanyelven íródott, jelentése: megittak mindent az utolsó cseppig. Innen aztán egy csepp alkohol nem sok, annyi sem jutott ki.:)Ennyit Upponyról, amit oly sokáig emlegettünk a barátommal, és ma is szóba kerül néha tréfás formában ez a név.


Tőle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülő mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás.Dédestapolcsányban a Margit-hídon kelünk a Bán-patakon, ami valahol Bán-kút alatt ered, és ez ugyanaz a patak, ami Bánhorvátit szeli át, csak előbb „átküzdi” magát a Lázbérci-víztárolón, majd valahol Vadnánál a Sajóba veszik. Az ellenőrző ponton nagy hangulat, jó meleg fogad, jól esik a nyüzsgés, emberek között vagyok. Az ellenőrzőpont után együtt keressük a faluból kivezető utat a társammal, miközben a magaslaton elhelyezkedő adótornyot kémleljük, „rejtői magaslatokba” is jutunk bemutatkozás címén. A szalagokat leszedték, de egy lelkiismeretes pincetulajdonos, nagyon megható, lelkesen elmagyarázza az utat. Már-már indulnék felfelé a sráccal toronyiránt, amikor egy szörnyű gyanú fogalmazódik meg bennem: én a főutcát néztem be magamnak, az országos kéket, nem értem mi ez a kacskaringó. Kérdezem, melyik távon is van igazából? Az 50km-en mondja. Itt már csak az érzékeny búcsúnak van helye, kölcsönös bemutatkozás után hátraarcot csinálok, és megyek visszafelé a saját utamra. De nem bánom ezt a kis kitérőt sem, társamban, aki a madarakhoz is ért, (tőle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülő mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás) bár nem fejtettem ki eléggé személyiségét, megint egy különleges, filozofikus beállítottságú emberre akadtam. Ez alatt a néhány kilométer alatt is nagyon sokat tanultam tőle, és én az „öreg” bölcsebbé váltam egy bölcs fiataltól, miközben rájöttem, hogy a bölcsesség nem korfüggő egyáltalán, körülöttem mély érzésű, mély gondolkodású fiatalemberek nyüzsögnek, akik teljesen feltöltenek nemességükkel. A srác azóta Facebook ismerősöm lett, remélem, nem fogom bosszantani a buta megosztásaimmal.


A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térből már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Már a főutcán összecsapódunk újra első társammal, Tiborral, és innentől kezdve gyakorlatilag együtt haladunk a célig. Sűrűn fényképezget, 1-2 témát persze én is lekapok. Vannak itt szuper ingatlanok is, szuper járművekkel, hogy majd leesik az állunk. Van, annak, aki el nem issza. A Dédesi-sziklára is vetek egy pillantást, amiről az utóbbi időkben teljesen elfeledkeztem, miután elkerítették. Aztán a már említett mályinkai országút következik, ahol azon a „kamaszkorom legszebb nyarán” főzettük magunkat. Gyorsan felérünk a tetőre, ahol a csak az utolsó pillanatban tárul a szemünk elé szinte egy csapásra a szűk völgyben rejtőző kicsiny falu Mályinka, sok emlékezetes egyéni túrám kiindulópontja. A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térből már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Jó társaságban hamar átléptetünk a falun, és a pisztrángos tavak fölött elhagyjuk azt a kék jelzésen. Van a másik oldalon egy információs tábla és egy tájalkotó trabant. Még az ősszel jártam arra, és a tábláról felfrissítettem „pisztrángtani” ismereteimet. A Szalajka-völgyben szoktuk ezt elolvasni úgy 2-3 évente, és rögtön elfelejteni persze. 2 féle pisztráng él nálunk, a Sebes-pisztráng az egyik, ez az őshonos, a hegyvidéki erős sodrású, oxigénnel dúsan telített vizekben él, zúgók közelében leggyakrabban. A másik a Szivárványos-pisztráng, ami 1885-ben „vándorolt” be hazánkba Észak-Amerikából. Ez igénytelenebb, nyílt vizekben is megél. Olvasom a táblán, hogy a Sebes-pisztráng alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a kövek közé rejtőzik. Azon gondolkodom, hogy biztos most is élnek pisztrángok a hegyi patakjainkban, csak én nem látok egyet sem, mert nappal elbújnak, éjszaka meg nem látok. Ja, és még azt nem értem, hogy amikor gyermekkoromban elmentünk horgászni a barátom apukájával, egy hatalmas Warsawa-val a felsőrtárkányi patakhoz, fentebb egy gyors folyású áteresznél, hogyan tudott sebes pisztrángokat fogni, ha nappal alszanak? Vagy változnak a pisztrángok szokásai is?


A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Felérve az országútra egy dermesztő látvány fogad, egy ott parkoló „Simson-os” motoros srác. Társam kb. 3 másodperc alatt már úgy tárgyal vele, mint régi ismerősével, úgy hogy egy ideig azt hiszem az is. A Simson viszont engem kavar fel, mert fiatal házas koromban, autó hiányában és elhanyagolható mennyiségű pénz birtokában egyetlen közlekedési eszközünk egy kétszemélyes, rendszámos zöld-fekete színű Simson S50B motorkerékpár volt, amivel kilométerek ezreit tettük meg, még külföldön is. Felraktuk a sátrat a csomagtartóra, és mentünk amerre láttunk. Szép korszak volt, csak a fenekünk bánta. Aztán nyugdíjaztuk a motort, amikor megérkezett az első luxusautónk a Kis Polski… De térjünk vissza a Bükköt átszelő szabadon, de nehezen járható egy nyomtávú országútra, ami Szentlélek, Bánkút, Garadna, Miskolc Lillafüred felé veszi az irányt és cammogjunk rajta egy darabig, amíg a kék jelzés le nem tér róla a Vár-völgy felé. Még egy gyors iránymutatást adunk egy eltévelyedett autósnak, mintha olyan sokfelé lehetne továbbmenni itt, és bevesszük magunkat a Dédesek alatti rengetegbe. Én kérek elnézést, mert a vár jelzés a Pírító-kőnél indul, a Szőlőkő lejjebb van, és a sárga a Mártus-kőnél válik le a kékről. Hát ez így volt, és így is lesz a következő földtani mozgásig. Még a Mártus előtt 2 vadászba botlunk, akik állnak hosszú méla lesben, és kicsit sötéten méregetnek minket gyönyörűen kivikszolt, vadonatúj távcsöves vadászfegyvereikkel. Ami társam óriási kapcsolatteremtő erejét bizonyítja megint, 1 percen belül kiénekli a kezükből a fegyvert, és különféle pózokban posztol, hogy nem győzöm fényképezni, persze az Ő gépével. A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Kérésüket készséggel teljesíti, és nem lő. Aztán elbeszélgetünk a vadászokkal. Az elején arra kérnek, hogy ne üvöltözzek, és kétségbeesetten néznek a hegyoldal felé, ahonnan a muflonokat (rokon értelmű szavak, muffom, paplan stb.) várják. Szólhatnék nekik, de nem teszem, de én biztosan tudom, hogy a Bükk-hegység összes nagy testű, négylábú gerinces állata már a déli oldalon tülekszik ezen a napon. Itt ma nem lesz kapás az tuti. Sajnos ez a pszichopasszív emberek tulajdonsága, hogy mindent hangosan mondanak, mert attól reszketnek, hogy nem hallgatják meg őket. Az eredmény az, hogy végül tényleg nem hallgatják meg őket. Kiderül, hogy, az egyik vadász ismeri Szabó Jocit, a pétervásárai vadászírót, akinek két könyve is megjelent a nemrégiben, megkapó természetleírásokkal fűszerezve. A találkozás tiszteletére megígérem, hogy szerzek nekik egy-egy példányt. Ahogy a Mártus-kő felé indulunk, még jő egy harmadik vadász is szemben, de neki már megkegyelmezünk, és meghagyjuk a fegyverét. Igaz, Ő könyvet sem kap. Hát ilyen kegyetlen a sors.


Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. Ettől kezdve a Látókövekig 5 fősre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Majd rátérünk a sárgára, és megkezdjük a kapaszkodót a Kapu-bérc irányába. Közben előadom frissen szerzett ismereteimet, amit a hó alaktanáról tanultam. Mi a frász jutna az ember eszébe, amikor állandóan a bakancsa orrát nézi órákon át, és csak ezt látja. A porhó 0% vizet tartalmazó jégkristályok tömege, a vizes hó 40%-ot, míg a latyak már 60% vizet szippant magába. A vizes hónak hatalmas súlya van, és jól tapad. Ez rakódik rá a villanyvezetékekre, akár 8-10cm „dunccsá” hízva, és szaggatja le azokat, mint történt a Dunántúlon 2009-ben. Feltűnik, hogy Dédestapolcsány óta egyetlen túratárssal sem találkoztunk, a futók elfutottak előlünk, a gyalogos mezőny pedig valahol a hátunk mögött van. Magunkra maradtunk mi felfelé igyekvő, lefelé futkározó gyalogosok. Az országúton keressük a kék szalagot a farakás után, de lila gőzünk sincs, merre van, mert az elsőt leszedte valaki. Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. A máglya idáig nekem mindig azt jelentette, amit meg is gyújtottak, mondjuk a sötét középkorban. Most is tanultam valamit. Aztán átvágunk a meredek partoldalon, társam nem mindennapi alpinista mozdulatokkal tapossa ki előttem a szűz havat. (Ezért még jövök neki egy sörrel, ahogy megígértem.) Lent megpillantjuk a túratársainkat a forrás közelében, akik a kis malőr miatt a Kapu-bércnél végleg beérnek minket. Ettől kezdve a Látókövekig 5 fősre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Viccelődünk, vidámak, optimisták vagyunk, gyönyörűen süt a nap. Közvetlen egy meredek szakadék mellett visz az út a bércig, ahol eltöltünk néhány jóleső ejtőzős percet. Lefotózzuk a Dédeseket „versengve” a legjobb pozíciókért, ahonnan az „ezerdolláros” képek készülhetnek, majd a piros háromszög-piros jelzés repít el a Szentléleki Turistaparkig a gerincen, néhol megkapó panorámát tárva elénk. Az ellenőrzőpont egy jól fűtött kis faházban van, ahol a pontőr két gyermeke is szorgosan besegít a munkálatokba. A tea pillanatok alatt szétárad az ereimben. A legjobban viszont attól érzem magam, amikor végre nagy nehezen lerántom a lábamról a kamáslit, ilyet most viselek életemben először, lehet, hogy utoljára. Ezt a példányt bizonyosan, mert teljesen elszorította a lábam.


Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtő ütemét, és lerepülök rajta. Letépve magamról újjászületek, megszűnnek a fájdalmaim, és boldogon rohanok a társam után lefelé a Csondró-völgy irányába. Odvaskő után átveszem a vezetést, aminek egy sártenger, egy erdőben való csörtetés, és egy izomgörcs vet véget, a társam simán beér. Nyelvem alá dobok két tablettát, a görcs gyorsan kiáll és robogunk tovább lefelé a sokszor teljesen jeges szakaszokon. Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtő ütemét, és lerepülök rajta. Később kényszeredetten kocogok a faluban. Egy néni rám szól: miért szaladva futok? A válasz még nem tudok futva szaladni, de már fejlődöm. A kutyák egyébként aranyosak, és egyáltalán nem zavar, hogy szét akarnak tépni. Elvégre ez jó a falusi kutya dolga, hogy így ebéd után megdolgozzon az eledeléért még vacsoráig. A 8. ponton a Betyár Tanyánál két betyáros, korban nálam tekintélyesebb úr fogad, akik mindketten elismert túravezetők, sőt tanfolyamokat is tartanak, és nagy sztorikat mesélnek nekünk eltévedésekről, amiket botcsinálta túravezetők produkálnak, sokszor egész nagy csoportokat vittek jégre, hogy úgy kellet megkeresni őket. Nekem is van egy fél túravezetői tanfolyamom, de közben behívtak katonának, és kimaradtam az órákról. Azóta sem erősségem a tájékozódás, de azért némi javulást mutatok. Még a tardonai országúton arról beszélgetünk a társammal, egy nagy természetismerő barátomtól hallottam, ha erdőben jársz, ne csak magad előtt keresd a témát, hanem időnként fordulj hátra, s amit szemből nem láttál, hirtelen feltűnik, ott van. Ösztönösen hátranézek egy pillanatra, és bár érdekes módon semmilyen fény nem látszik előttünk, mögöttünk egy csodálatos naplemente zajlik éppen, felhők által megharapott nappal, dombbal, házzal, fákkal, szóval cuki nagyon. Csattogtatunk egy darabig, aztán félretéve a bölcsességet, a maradék 15km-en már inkább előre nézegetünk. Lekanyarodunk az országútról, a buszmegálló után a piros jelzés újra a hegyeknek veszi az irányt, vele együtt mi is. (Egy pár órával később, amint hazafelé tartottam, két túratársat láttam ugyanitt bekanyarodni. Kemény estéjük lesz gondoltam. De magabiztos, elszánt tartással vágtak neki a hegyeknek, ami rögtön megnyugtatott.)


Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerű, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül.Ahogy alkonyodik, minden egyes, a lámpánk fényénél felvillanó jelzés megpillantása egyre nagyobb örömet vált ki bennem. Ez jelenti most számunkra az életet jelentő köldökzsinórt, ami a céllal összeköt. Igyekszünk nem szem elől téveszteni „Ariadné-fonalát” a beálló sötétségben, egyszer azonban mégis sikerül. Egy farakás mellett, a sarat kerülgetve elvisz egy fakitermelő út. Hamar észbe kapunk, de úgy szeretnénk korrigálni, hogy ne kelljen visszamenni azon a pár tíz méter sártengeren sem, de ezt valamiért a rossz irányba tesszük meg. Ez a spórolás lesz e vesztünk. Hirtelen meglátunk a messzeségben egy lámpát felvillanni, majd eltűnni, így tudjuk, hogy nagyon rossz helyen vagyunk. Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerű, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül. A végén már a tájolómat is a kezembe szorongatom, mert már gőzöm nincs, merre van Kazincbarcika, aminek még „fattyú fényei” sem sejlenek. Innentől kezdve nincs gáz, egyik dombot a másik után másszuk meg a hullámzó gerincen, mintha soha nem akarnának elfogyni. Beérjük az előző társunkat, aki az előbb vadorzónak vélt minket így gyorsan elinalt előlünk. Hogyan is gondolhatta volna, hogy túratársak kódorognak messze az erdőben. Jól megijesztettük! Társam minden emelkedő után azt mondja, már ez az utolsó, de nem, újabb és újabb következik, úgy érzem százával. Egy idő után a bakancsom által meggyötört Achilles-inam is el kezd kíváncsiskodni, vajon tényleg ez az utolsó? Egy újabb emelkedő következik, de ez most valahogy más. Fényes glóriát húz rá a nagyváros „fényszennyezése”. Bánja „fene” már ezt a „szemetelést”, csak civilizációt lássak végre. Eszembe jut, a minap olvastam, ha az ember már egy hete kódorog, mondjuk a Himalájában egy trekkingtúrán (velem gyakran megesikJ), a civilizáció legkisebb jelét sem látva, milyen öröm, ha végre megpillant egy eldobott műanyag palackot, vagy bármilyen fránya szemetet. A tetőre felérve aztán hirtelen szíven üt, ahogy jobbról-balról ezernyi tekergő csillámkígyójával, simogatóan fonja körbe a hegy lábát az áhított város, Kazincbarcika. Aztán megvan az a bizonyos torony is.


Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.Az Ebecki-tetőn végre eldobom magam a kellemes fűben, a lábam már nagyon tiltakozik, főleg az a görög része, nem szokta a kutya szántást. Szinte meghipnotizálva bámulok a tábortűz zsarátnokába, ami valami ősi megnyugvást, békét költöztet belém. Nagyon távolról hallom, hogy egy beiszapolt szántáson való átvergődésről esik szó, ami inkább mocsár, mint szántóföld. Csak így lehet elérni a hidat, a menekülés egyetlen útját. Előbb persze le kell robbanni a hegyről Kazincbarcika szintjére, ami praktikusan a túra legmeredekebb, legsarasabb, legjegesebb, magyarul a legdurvább szakasza. Az egyik ponton a társam vagy 5 métert csúszik lefelé óriási lendülettel, de botjai segítségével talpon marad. Én az egyensúlyérzékemben és a jó szerencsémben bízva rohanok lefelé, néha alig-alig tudok fékezni. Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.


Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását.Mire odaérek, a fényképezőgép már időzítve van a híd korlátján, és történelmi fotó készül kettőnkről, a nagy utazókról. Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását, ahogy exponál. Társam megismétli a felvételt, egy ideig még a fényképezőgéppel babrálgat. Ahogy arra várok, hogy az önkioldó ismét működésbe lépjen, egy pillanatra megáll az idő. Állok a hídon, és mereven a blendébe bámulok, miközben bizton tudom, hogy ez a híd többé már nem csak a patak két partját köti össze.


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


A következő sorokat minden valószínűség szerint már csak magamnak írom:


egy nagyon kedves túratársam mondta a Less Nándor 100-ról írt beszámolóm elolvasása után: hüm-hüm, na, jó, jó, tetszik, csak azt nem értem, minek erről ennyit írni? Mentünk és kész! S ha jól belegondolok, rengeteg igazság van ebben a gondolatban.


„Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész


Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz” 


 www.facebook.com/home.php#!/jozsef.szegedi.37


picasaweb.google.com/102760545299824334787/MalyinkaFelettABukkbenCsondroVolgy20121125


 
 
túra éve: 2012
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20122012.10.15 20:24:02

 Less Nándor 60 túrbeszámoló 2012.10.13


„LESS NÁNDOR -  Újratöltve Ötödször"


“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.” (Anthony Robbins)


Ami beépült az életembe, részemmé vált, most már ezzel együtt vagyok az aki. Ez volt az 5. „Less Nándorom”, s a jubileum miatt engedek meg magamnak egy pár sort így az elején. Kevés dolog miatt hagynám ki ezt a túrát. Nekem nem is egy teljesítménytúra csupán, hanem valami, ami beépült az életembe, részemmé vált, most már ezzel együtt vagyok az aki. Nehéz lenne belőlem kiszakítani anélkül, hogy valamelyik nemes szervemet ne érintené, ne rántanánk ki vele együtt azt is, mondjuk a szívemet. Volt néhány előjele annak, hogy ezt a kegyetlen operációt el kell végeznem magamon, de sikeresen legyűrtem a nehézségeket, és most itt vagyok megint, immáron ötödször. Minden túrának megvan a sajátos színezete, amitől összekeverhetetlen lesz az előzővel. Az időjárás, a túratársak, akikkel összefutok, vagy együtt haladok időnként (mennyiféle személyiség!), a lelki, fizikai állapotom, a felszerelésem, ruházatom, a pontőrök és még tudja mennyi egyéb rejtett tényező határozza meg aznapi hangulatomat, amitől 2012-es „Less Nándorrá” változik, a 2012-es Less Nándor teljesítménytúra. Most itthon ízlelgetem a számban ennek a túrának a sajátos zamatát, s ha nem is kérdés, elemzem magamban, megérte-e elmenni, újra „feláldozni” egy napot az életemből. Milyen újat hozott, vagy hozott-e valami új minőséget ez a túra, vagy csak körben jár a számláló, és most ugyanarra a pontra mutat ötödször is. Nem tudom. Talán kiderül ebből a beszámolóból nekem is…


Valahogy minden évben fenntartják nekem. A szokásos helyemre parkolok úgy ½ 7 tájban. Ezt a templom melletti helyet, holott garmadában állnak mindenütt az autók az út szélén is, valahogy minden évben fenntartják nekem. Talán kapubejárónak látszik, de nem az, vagy nagyon a sarokban van, így amikor az érkező reménykedő pillantással néz végig a tömött kocsisorokon, remélve, hogy jó szerencséjére megpillant egy valahogy kifelejtett parkolóhelyet, ezt a legvégén már nem érzékeli. Így nem is gondolkodom sokat, és beállok a szokott helyemre. Futó ruhát húzok, most először a túráim történetében, gondolva, hogy a futó ruha majd csak fut helyettem, azért „futó ruha”, ha már én nem is tudok, de szeretnék. Itthon, esténkénti kocogásban elég jó fejlődést mutattam be az utóbbi időben, de „más ez a szerelem”, ez a 63km, ami később fényesen beigazolódik a túra során. Előző időszakokban gyakran előfordult, hogy a résztávokon produkált formámat az egész hosszú távon, minden szakaszon képes voltam megismételni, de most ez nem sikerült. Futói ambíciókkal indultam el, de erre a gyakran már csak a ruha emlékezetett a túra során, ami végig áramvonalasan feszült kétségtelenül izmos, kidolgozott combomra, még a lekattant időszakokban is. A hely bűvölete miatt, mint említettem egy templom mellett parkoltam le, ájtatosan szállok ki a kocsiból, és lépek a „Szent földre”, a Less Nándor teljesítménytúra rajt-cél helyszínére Cserépfaluban. Az iskola közel, és nem látok tömegeket, mint előző években, így nagyon hamar lezajlik az adminisztráció. Még egy pár mondatot váltok Péterrel, akivel a Gémes 50-en ismerkedtem meg, most örömmel üdvözöljük egymást. Azt mondja, hogy elolvasta a Gémes 50-ről írt beszámolómat. Ezek szerint rajtam kívül még egy ember olvasta, ez már haladás. 6:48-kor végre „börtönéből szabadul sas lelkem”…


Legjobb lesz, ha a saját ütememet tartom a túra során, és nem szaladok senki után, mert így nem húzom sokáig. „Kocorászok” a szőlőhegyen felfelé, elhúz mellettem egy jó ütemű futó. Tartom az iramát, de a szalagnál tovább követi a balra kanyarodó utat. Rákiáltok kétszer, mire végre felfogom, hogy reggeli kocogóról van szó csupán, aki Cserépfaluból átszalad Cserépváraljára. „Cseréptörés történt”, így lefordulok a szalagon, azon morfondírozva, hogy legjobb lesz, ha a saját ütememet tartom a túra során, és nem szaladok senki után, mert így nem húzom sokáig. Nem tudtam azonban ezt betartani, a vetélkedés és magamutogatás ösztöne nehezen viseli el, ha tőle az adott pillanatban csak egy kicsit jobbak lehúzzák, és végig kerestem magamban a tartalékokat, de sokszor hiába, mert valahogy ma nagyon-nagyon tartalékolni akarta azokat a szervezetem jobb napokra, és semmilyen könyörgésre, bökdösésre nem adta elő. Sőt a túra során elfogyasztott töménytelen „cukrot” is a lábam helyett könyörtelenül a zsírraktárakba irányította a szervezetem logisztikusa, a végére jelentős tekintéllyel gyarapítva engem hasi tájon, mintegy felkészítve a téli hidegre, amikor a belső szerveimet majd ezek a zsírpárnák óvják meg az átkos kihűléstől. „Bélhűlést” már nem kapok az biztos. Legalább ezt már sikerült elérni a túra során, de a fotelben nassolva még könnyebb dolgom lett volna, „mások” nem szenvednek ennyit ezért. „No sport!”. „Yesss nass!”.  Nálam ez: „Yesss Sport Yes nass!”, de a „No Sport – No nass sem rossz verzió, de talán a legcélszerűbb a Yesss sport NO Nass. Ezt kiveséztem alaposan. A Mangó-tetőig, az első emelkedőkön megtörténik a szokásos vetkőzés, amikor az óvatosságból magamra húzott felsők a derekamra és a nyakamba csavarva landolnak, temperálva az úton, míg egy szál pólóban töltöm végig az egész napot.


Szenvedélyes, eredményes, remek túrázó, így rengeteg jó ismerőse van. Átélem újra a természeti csodát, amíg áthaladok az óriási sziklákkal telehajigált Felső-szoros szurdokvölgyön. Azon gondolkodom, hogy ezek a sziklák mikor szakadhattak ki a völgy fölé meredező óriási függőleges sziklafalakból, mert én még, hála az égnek, egyet sem láttam lezuhanni, pedig hát elég sokat jártam ilyen helyeken az évek során. Talán a földtörténet során bizonyosan előforduló nagyobb földrengések segítettek rá. A másik magyarázat szerint óriások dobálóztak velük, mint valami kavicsokkal, ez sokkal hihetőbben cseng. Ebben megegyeztem magammal. Keveset fényképezek, szeretném tartani a még meglévő jó ütememet, amivel egyelőre nincs gond. Sorban előzöm le a korábban indult gyalogosok tömegeit. Egy helyütt olvad meg csupán fagyos, célratörő szívem, amikor valaki a 2010-es Téli Mátrás emlékeit meséli „nagy hangon”, itt már nem lehet megállni, hogy ne kapcsolódjak be a beszélgetésbe, közösen nosztalgiázva az aznap leesett 40cm-es hó fölött. Szerencsére(?) ma semmi nem esik, még egy csepp eső sem az országnak ezen a részén, és a nap is gyönyörűen kisüt, az ezen a túrán már szinte garantált jó időt adva ajándékba. A Dobi-rét sarkán érem utol Istvánt és „kis csapatát”, akikkel egy pár km-t együtt teszünk meg. Jó minden alkalommal újra felfedezni egymást, az évek során egyre többet tudunk meg a másikról, a másiktól. Ha sokszor hónapokig nem találkozunk is, ott folytatjuk a beszélgetést ahol abbahagytuk, továbbszőve „Ariadné fonalát”. István kemény, vezetésre termett ember, de egy óriási tiszta, nagy lélek és szenvedélyes, eredményes, remek túrázó, így rengeteg jó ismerőse van. Nagyra becsülöm! Már-már leválok róluk, hogy továbbkocogjak, amikor kiderül, hogy István társaságában „utazik” egy fiatal srác, aki kollegám, egy másik „méregkeverő”. Nem sokan vagyunk a teljesítménytúrázók között, nagy élmény a találkozás. Tovább utazok az „István expresszen” új élményekkel gyarapodva. Van még belőlünk egy az tuti, akivel 4 évig voltunk szobatársak, és egymástól teljesen függetlenül találtunk el a teljesítménytúrázás csodálatos világába. Ha még ezen kívül is van valaki más, kérem, írjon! A Hideg-kút laposa szélén (se kút, se mocsár), már a műút közelében megugrok, és átadom Istvánt, hogy tovább szövögesse a beszélgetés fonalát egy újonnan érkező túratárssal. Ami a logikai feladatok mellett a legjobban edzi az ember szellemét az éppen a beszélgetés, amire a hétköznapok során egyre kevesebb időt szakítunk, de ilyenkor túra közben bőven van rá idő, így egyszerre és együtt edzhetjük a testünket, szellemünket, ha alkalom nyílik rá. És István jó edzőpartner mindkettőben.


Minden bajra szinte egyedül a pálinkába áztatott fokhagymát tartják üdvözítőnek. Most valahogy minden szakasz gyorsan telik el, meg vagyok elégedve a haladási ütememmel. Az Oszláig tényleg nem gond, bár ezt az első szakaszt még gyorsabban, intenzív futással szoktam eltölteni. Már messziről látom az ellenőrző ponton az óriási, zsíros- és lekváros-kenyerektől roskadozó asztalokat. Kiválasztom a lehető legkisebb lekvárosat, és miközben egy „falintásra” lenyelem, felnézek a fölénk magasodó Ódovár napsütötte szikláira, ezzel a látvánnyal soha nem tudnék betelni. Már indulnék, amikor a pontőrök beszélgetésére leszek figyelmes. A gyógyszerek átkos hatásairól és az általuk okozott függőségről folytatnak élénk vitát, és minden bajra szinte egyedül a pálinkába áztatott fokhagymát tartják üdvözítőnek, persze szigorúan az áztató-lével együtt. Ebben végül egyöntetűen megegyeznek. Akit nem öl meg, annak biztosan használ, gondolom. Amit a gyógyszerekről mondanak, bár közhelyes, azért van benne némi igazság, a fokhagyma pedig, referenciaként mondva, egyéb jó hatásai mellett legfőbb antibiotikumként minden ausztrál katonának ott lapult, mint kötelező felszerelés a tarisznyájában a II.vh során (antibiotikumok előtti korszak). Szóval jó anyag. A pálinka szintén fontos hadi felszerelés lehetett, mert józan ember nem igen tud géppuska tűzben rohamozni. De szokás szerint elkanyarodtam. Olyat teszek, amit nagyon ritkán, és csak a poén kedvéért felfedem inkognitómat a pontőröknek, már ami a civil életemet illeti, és megígérem, ha hazaérek, kihányok minden gyógyszert, és csak pálinkás fokhagyma, vagy még inkább a fokhagymás pálinka marad a raktárban, az tuti. Így a vámpírokkal sem gyűlik meg többé a bajom.


Eszembe jutnak a fiatalkori kirándulások, amiknek gyakran volt célpontja éppen ez a vár, amikor még olyan új volt a világ, új volt minden. Elindulok felfelé a hegyen. A kanyargós, egykor a várhoz tartozó szekérúton felkocogok, és az új nyomvonalon a „Feketelevest” is könnyen beveszem. Bár szabódom, a legtöbben udvariasan félreállnak, mert érzik, hogy óriási erővel jövök hátulról. Legalább egy kis levegőhöz jutnak. Nekem nincsenek légcsere gondjaim, amikor felérek, azonnal kocogni kezdek felfelé a várig. Kimegyek a sziklákra, ahol jelenleg valamilyen barlangkutatás, vagy régészeti feltárás zajlik. Az imént lentről néztem fel ide, de nem kevésbé csodálatos az sem, amit most látok. A Hór-völgy természeti szépségeit már többször „megénekeltem”. Gyakran jutok el erre a sziklára, hogy a gyönyörű kilátáson nyugtassam meg elfáradt szemgolyóimat, messzire nézve ellazítsam szemmozgató izmaimat. Ez a kedvenc helyem a Bükkben, ahol igazán otthon érzem magam, ha csak néhány percre is alkalmanként. Eszembe jutnak a fiatalkori kirándulások, amiknek gyakran volt célpontja éppen ez a vár, amikor még olyan új volt a világ, új volt minden. Ma, jó 40 év elteltével sem kopott meg ez az érzés, sőt feltöltődött új tartalommal, most épp a Less Nándor túrával. Mellettem épp egy két kisgyermekes család készít örök emléket állító családi felvételeket csodálatos tapétával a háttérben. Az enyémek, amiket az én két kisgyermekeimről készítettem ezen a helyen, valahol egy hatalmas doboz mélyén lapulnak már vagy 15-20 év óta, ami tele van hagyományos fényképekkel. Ma a digitális korszakban, már senki nem néz ilyen hagyományos képeket. Ideje előkeresni őket, és digitalizálni. Visszatérve a családhoz. A pici kislány nagyon aranyos, de igencsak sérelmezi apukájánál egy távcső hiányát. A családfő egyébként is egy málhás öszvér egy ilyen családi kiránduláson, így jogosan méltatlankodik a mi a családapánk is, hogy már csak az kellett volna, hogy még egy távcsövet is cipeljen magával. Ebből a kislány megtanulta, hogy nem minden vágyunk teljesülhet ott, akkor és úgy, ahogy mi szeretnénk, és hogy semmit sem adnak ingyen. Egy jó távcsövezést egy jó cipekedés előz meg és követ (ha csak nem hagyjuk ott a távcsövet a helyszínen). Lekapok egy-két, október közepén is gyönyörűen virító növényt a sziklán, majd kifordulok a Hór-völgy pompázatos látványából és a családi idillből, hogy tovább folytassam a „Feladatot”. Nagyon jól leszaladok a hegyről, még mindig jó a lábam. Mellettem elzúg egy farmeros srác, mint a szélvész, aki egy rúdon, a vállán, hetykén átvetve, mint valami tarisznyát egy piros felsőt cipel. Bizarr látvány annyi szent, és azon imádkozom, orra ne essen. De nem, stabilan áll a lábán, stabilabban, mint én. Könnyen lejutok, görcs sem jelentkezik a hegy lábánál, ahogy előző években már előfordult, igaz, nem volt olyan erős a kezdés, mint akkor.


Itt minden olyan csodaszép! Nem hiába hívják úgy, ahogy, Csúnyavölgy. A Hór-völgybe leérve felmérem az erőimet és a távolságot. 5km laza kocogás Tebepusztáig. Ez semmi perc alatt teljesítem gondoltam akkor még. De a sunyin emelkedő, köves terepszakasz igencsak megkínoz. Jó néhány gyalogos csapatot megelőzök, de ez sem boldogít, mert nem úgy haladok, ahogy terveztem, ebből már nem lesz 10 (9!!!) órán belüli teljesítés, már itt eldőlni látszik. Látom, azért a mellettem elhaladó futókat is megdolgoztatja ez a szakasz, időnként én is új erőre kapok. Végül minden elkövetkezik, hát Tebepuszta is eljön, és innen megyek a végtelenig és tovább. Itt összesodródom egy fiatal gyalogos sráccal, akivel egy időre társakká szegődünk. Közben fényképezgetek, majd előreszökkenek utána, mint a kiscsikó. Néha lelassítom, amikor a Csúnyavölgy természeti csodáiról áradozok, köztük egy fatörzsön fehérlő gyönyörű korallgombáról, amit jól rosszul lefényképezek. Nehéz egy ilyen vakítóan fehér, amorf teremtményt csak úgy kutyafuttában jól beélesíteni, nem is sikerül túl jól. Itt minden olyan csodaszép! Nem hiába hívják úgy, ahogy, Csúnyavölgy. Javaslom az átkeresztelését. Mutogatom az üde völgyben mindenütt látható erdei holdviolák terméseit is, arra gondolva, milyen nagyszerű illat terjenghetett itt pár hónappal ezelőtt éjszakánként, a növényt beporzó éjjeli lepkék nagy örömére. Eszembe jut, péntek este egy vetélkedő műsorban, egy kérdésben említett testvére, a kerti holdviola, amelynek ezüstösen csillogó kerekded becőtermését júdáspénznek nevezik, mint magát a növényt is. A vetélkedő nézésekor még azt gondoltam, hogy az én erdei violámról van szó, csak később jöttem rá, hogy a kerti a júdáspénz, az erdeinek hosszúkásabb a termése és inkább barnább, nem ezüstös. Na, ezzel sok mindent „elárultam” a „mély” természetismeretemről, és még júdáspénzt sem kaptam érte. Amíg utána néztem ennek a „pénzkérdésnek”, beleakadtam egy tudományos fórumba, ahol valaki a júdáspénz felől érdeklődött. Valaki, szintén sokat elárulva önmagáról, ezt a választ adta neki: „Ezt tényleg egy tudományos rovaton kellett kérdezni?  A vallásos rovatokat szerinted mire találták ki? Már megint egy sunnyogó térítő...” Ha tetszik, most én is azzá léptem elő. Felfelé összeverődik egy gyalogos csapat, amiben a sűrűjében utazom. Ideje robbantani! Kölcsönös bemutatkozás után érzékeny búcsút veszek új ismerősömtől, és elhúzok melegebb égtájakra. Elismerően szólnak utánam, hogy felfelé még ilyen plusz energiám támadt gyorsítani, de mit szóljak én arról a futóról, aki pillanatok alatt 150métert összeszedett előttem. Azért jól haladok, gyönyörű tájképi elemek váltják egymást a pompás napsütésben, sűrűn kattan a fényképezőgépem. A „Júdáspénznyelő barlangnál” (Pénzpataki víznyelőbg.- szerk.),- hátában a barlang hideg leheletével egy srác hűsöl, magányos szoborként áll egyedül a különös bemélyedésben.


Gondolom ez az alakzat a légellenállás miatt fontos, és tényleg húznak is rendesen ék alakban, mint a vadlibák. Kiállok egy pillanatra a sárgán, akkor ér be három sorszámos futó, akik szorosan együtt haladnak, de csak később derül ki, nem ismerik egymást. Gondolom, ez az alakzat a légellenállás miatt fontos, és tényleg húznak is rendesen ék alakban, mint a vadlibák. A nyomukba eredek, végre vetélkedhetek egy kicsit. A répáshutai emelkedő vége felé már az élre török. Az egyikük futni próbál, de a gyilkos emelkedő legyőzi, lemarad. Lefelé is átveszem néha a vezetést, bár egy klasszissal jobbak nálam, csak kacérkodom azzal, hogy talán még egyszer, ha jól csinálom, még én is lehetek igazi futó, bár ez a napom egyáltalán nem erről szól. Nemrég jelent meg a Futók kézikönyve, ami pulzuskontrollos edzésmódszert helyezi előtérbe, küszöbértékkel, meg miegymás. Elkezdtem tanulmányozni, de még nem döntöttem el, melyiket veszem meg a „hatezerféle” pulzusmérő közül. Addig maradok amatőr, és legfeljebb arra hagyatkozhatok, amikor „a szívem már a torkomban dobol”, akkor biztos gáz van. Répáshután felfelé is belekocogok, bár fotózgatok is egy kicsit, közben elismerőleg jegyzem meg egy helyi lakosnak, aki épp a kapunál tevékenykedik, hogy nem semmi ide kikapaszkodni a faluközpontból vagy a buszmegállótól hazafelé jövet, igazi teljesítménytúra. Vevő a „humorra”, ami jól esik. Közben szóba elegyedek az egyik „üldözött” futóval. Mint, kiderül Szegedre való, ahová 4 ott töltött csodálatos év emléke fűz. Na, ez jó téma alap is lenne, de felfelé, az országútig úgy megdolgoztat az emelkedő, hogy csak a Szeged környéki túralehetőségeket és túraútvonalakat tudjuk teljes részletességgel kitárgyalni a tartalék levegő segítségével. Felérve újra az élre török, amiből a Nagybányai parkolóig aztán már nem is engedek, ahová nagyjából egyszerre futunk be. Itt aztán emlékek rohannak meg, a tavalyi Less Nándor 100-on, úgy éjfél felé járhattam itt, nagyjából 80km-nél, és már kivoltam, mint a „vadliba”. Már-már feladásra gondoltam, mert semmilyen tartalék erőt nem éreztem magamban a tovább haladásra. Mégis, az itteni kedves és sokrétű ellátás eredményeképpen hirtelen hihetetlen metamorfózison mentem át, s a maradék 20km-t túlzás nélkül lazán, játszi könnyedséggel teljesítettem, megszerezve az öregfiúk ezüstérmét. Ez volt az én feltámadásom helye. Ha az életben valaha még le leszek kattanva, visszatérek ide, megkeresem a lócán azt a helyet, amin azon a különös éjszakán túratársaktól körülvéve egy pár percet kucorogtam, és leülök ide. Mert ez a hely, ez pad, erőt sugároz, energiával tölt fel, feltámaszt. Ahogy nagy hangon történetemet mesélem, jelentkezik a „becsületes feltámasztó”, az egyik pontőr hölgy, aki tavaly is itt teljesített szolgálatot, és nagy szerepe volt a helyrepofozásomban. Hálás vagyok neki, és leszek is mindig. Közben az egyik társam, a szegedi (furcsa a nevem csupa kis betűvel látni, de a mai teljesítményem alapján csak ezt érdemlem) kiragad egy óriási lekváros-kenyeret a hatalmas stócból, és kenyerestől, „szegedestől”, mindenestől elinal, és talán örökre kilép az életemből. De, lehet, hogy nem, mert olyan szimpatikus, amolyan filmsztár-szerű „figura”, akit egy életre megjegyez az ember magának, s ha futó leszek egyszer, akkor még biztosan találkozom ezzel az óriási energiával rendelkező sporttárssal.


De a kutyák megérzik szeretetteljes pillantásaimat, és legkevesebb ügyet sem vetnek rám, nemhogy rosszallnák a közeledésemet. A zöld négyszögön, a jelzésen haladva magányosan vágdosom le a szerpentineket, a jelzés szinte nyílegyenesen visz felfelé egy darabig, az utat több ponton átszelve. A Hármashatár után találkozom egy színpatikus kutyás csapattal (értsd kutya, ember), akikkel egy kicsit hosszabb időre megállok beszélgetni. Előbb az általam fényképezett gombákat mutogatom, van köztük egy „kis” szakértő ugyanis, rögtön nyomja is a meghatározásokat. Majd a bull terriekre terelem a szót, van velük három ilyen tündéri kutya. Ezek nem azok a „gyilkolászásra” is beidomítható fajták, hanem a világ legbékésebb állatai, fehér színűek, különös, birka-szerű ábrázattal, amitől olyan mesebeli lénynek tűnnek. A nővérkém tenyészt ilyeneket, nagy sikerrel, akit persze ők is ismernek. Készítek néhány emlékfotót a kutyákról, akik birka módra tűrik a fényképezést. Egyáltalán nem félek tőlük, de azért a gazdáik gondosan a kezük ügyében tartják őket, mert sohasem lehet tudni, hogy reagálnak, ha egy idegen hirtelen túl közel merészkedik hozzájuk. De a kutyák megérzik szeretetteljes pillantásaimat, és legkevesebb ügyet sem vetnek rám, nemhogy rosszallnák a közeledésemet. Másképp jártam egy jó hónapja a Leshely réten, ahol szintén egy bull terrieres csapattal találkoztam, de ez a „vadabb” fajta, és egy néhány mondatot már beszélgettem a gazdákkal, így feljogosítva éreztem magam egy pár emlékfotót készíteni a kutyákról. Megkérdeztem ugyan, hogy lehet-e, de vesztemre nem vártam meg a választ, már csattogott is gépem. Az addig békésen játszadozó kutyák a gazdáik tiltakozása ellenére azonnal rám támadtak, alig-alig tudtak megvédeni tőlük. Mint kiderült, szívből utálják, ha fényképezik őket. Na, én megyek szóltam, és lassan elsomfordáltam a helyszínről, amíg a gazdák heroikus küzdelmet folytattak, hogy a kutyákat féken tartsák. Ahogy eltűntem az ösvényen a szemük elől, őrült sprintet vágtam le, miközben a távolból még hallottam, hogy valaki kétségbeesetten felkiált: Úristen, vigyázz, fogd meg, de már akkor egy gepárdnak sem lett volna esélye ellenem. Eredmény: utána érezhetően jobban működött a lábam. Terv: beveszek az edzésprogramba néha egy kis sprintet. Hatékonyabb persze az edzés, ha egy pitbull csimpaszkodik az ember ülepébe. Ha arra a két felbőszült kutyára gondolok, az olimpiai csúcs sem teljesen kizárt, de ha még sokáig fényképezgettem volna őket, akár paralimpikon is lehetett volna belőlem. De visszaváltok erre a békésebb, mostani képre, és jól esően megyek tovább az utamra, magam mögött hagyva az aranyos kutyákat és méltán büszke gazdáikat.


Egy jó ideje követem a Facebook-on megjelent edzésnaplóit, és nem tagadom, nagy hatással van rám, borzasztóan inspirál. Miközben a beszélgetés kellős közepén tartottunk, húzott el mellettem „Futó” Feri, akivel már a Facebook-on „randevút” beszéltünk meg arra az 1 másodpercre, amíg majd elrobog mellettem, mert tudom, hogy fontos a szintidő, és nem akarnám lelassítani egy rövid időre sem. Egy jó ideje követem a Facebook-on megjelent edzésnaplóit, és nem tagadom, nagy hatással van rám, borzasztóan inspirál. 2007-ben, amikor még mindketten zöldfülűek voltunk a teljesítménytúrázásban, a Less Nándor 60 egy jó részét együtt tettük meg, s bár már akkor is gyorsabb volt nálam, még hosszabb időkre is képes voltam tartani az iramát, és ha lemorzsolódtam, később mégis behoztam. Gondolom, annyi még van bennem, hogy gyorsan utolérem, és pár km-t talán együtt szaladozhatunk. Megindulok a kutyakalandom után, de hirtelen földbe gyökerezik a lábam, egyáltalán nem megy a futás, teljesen lerohadtam, vége. Szomorúan nézek magam előtt három közepes iramú futót, akik messze alulmúlják a tőlem elvárható átlagsebességet, de még velük sem tudom tartani az iramot. A répáshutai kalandom a futókkal most alaposan megkéri az árát. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, de az én lábam már teljesen kilóg és kivan. Marad a mindent felőrlő, 30km-es gyaloglás a célig, csakhogy ennyit gyalogolni könnyed futás helyett, irtózatosan fárasztó, nem is tudom, hogy bírja ezt valaki 60km-en át. De hát nincs mit tenni, kész a lábam. Említettem, hogy a héten már kétszer nagyon elfutottam magam esténként, talán ezt sem kellett volna. A gyaloglás elég jól megy, jó az iramom, de ezeken a köves részeken, mint amilyen a zöld háromszög Három-kő felé célszerűbb mozgás a futás, hiszen az akadályok jó része felett át lehet suhanni, míg gyalogosként sokat „megbotlok két szárnyamban, ha lépek”. Azért jól érzem magam, nem temetek semmit, most ez így jött ki, képes vagyok gyorsan áthangolódni. (V)Érmes reményeim elúszni látszanak, bár reménykedem, hogy más öregfiúnak sem olyan könnyű ez a túra. Ferit azért szívesen utolértem volna, hogy legalább egy pár szót váltsunk. Számomra Ő már amolyan ikon, és nagyon élvezem a beszámolóit és kalandjait is, amiből akad egy jó pár. Kemény srác viszont, nem olyan kenyérre kenhető valaki (mint én), igazi egyéniség. Az ember a barátaiban a hasonlóságot is keresi, ez nálunk a futás (szeretete), de a különbözőséget is, azokat a tulajdonságokat, képességeket, amelyekkel szívesen rendelkezne, de nincs meg benne, és ezért még jobban felnéz a barátjára. Különbözőség is van bennünk jócskán. Amíg így morfondírozok, és épp egy követ veszek ki a cipőmből, „fekete” futó jön hátulról, lép G4, sakk. Feri az. Mint kiderült, ki kellet állnia egy időre, és ez elég volt hozzá, hogy nagy igyekezetemben elé kerüljek. Találkát beszélünk meg a célban, szalad tovább, igyekszik utolérni futótársát. Három-kő előtt még behozom, és akkor tudunk egy néhány percet beszélgetni. Aztán kiállok, élettani kísérletet folytatni, ha „cukorral” öntöm el a szervezetem, mi történik. Az eredményről az elején már beszámoltam, az izomsejtek teljesen lezárnak, védekeznek a beömlő cukor ellen, ami ilyen mennyiségben sejtméreg számukra, és a szénhidrát molekulákat a zsírraktárakba terelik, aminek eredménye a mélyvízben már nekem nem kell mentőmellény. Ahogy a raktárkészleteimet szétpakolom, többen feltételes etetőpontnak néznek, de el kell keserítenem őket, mert itt csak az én etetésem folyik. Alaposan beetetem magam azzal, hogy ezután jobb lesz, és Ferit is lazán utolérem. És ezt mind beeszem. Matt.


Amikor „kihúzom” a sebből a nyilakat, mint valami patak úgy folyik a vér lankadatlanul mindkét ujjamból. A Tarkő emelkedője előtt ér utol két hatalmas ütemben érkező, szemrevaló futónő (láttam ma már egy jó néhányat az erdőben!!!), akiknek ez az első Less Nándoruk, és útvonal megerősítést kérnek tőlem. Mutatok egy szalagot, nem a kalapomon, hanem fán csüng úgy átlag egy méterenként. Akár behunyt szemmel, csak a szalagokat kitapogatva is simán végig lehetne menni a pályán, próbálok meg tréfálkozni, ezzel hozva a szokásos szellemi szintemet. Sebaj, ez már ok a beszélgetésre. Magam elé engedem Őket, és szépen, mágnesként felhúznak a hegyre, miközben élénken beszélgetünk. Hogy „futok” a nők után, csak itthon meg ne tudják. A pontőrnek is tetszenek az erdőben feltűnő tündérek, ebben gyorsan megegyezünk, de mire felnézek, a varázslat örökre eloszlik, a két lánynak már híre-hamva sincsen, mintha nem is léteztek volna, csak a képzeletemben. A Tar-kőről lefelé méregetem a lábam, vajon beindul-e, vagy sem, egészen a kék keresztig semmiben nem vagyok biztos. Itt aztán rám tör a bizonyosság, mert szinte egy csapásra hatalmas görcs áll mindkét lábamba. Semmi baj, megiszom még a Három-kőn készített Ca-Mg koktélomat, és várom a hatást, hamarosan roboghatok Feri után, de ez az egész szint-utas, jól futható szakasz ezzel a spazmussal küszködve telik el. A szívem már elszorul a kétségbeeséstől, mert ez az egyik gyorsasági szakaszom, de most lassúsági szakasz lett belőle. Sőt még egyéb esemény is történik. Kínomban véletlenül belekapok egy útszéli tövises bokorba (nem tudom milyen volt, a rendszámát nem írtam fel a gázolónak), és jobb középső és gyűrűs ujjamba egyszerre egy-egy hatalmas tövis fúródik, de olyan szerencsétlenül rántom el a kezemet, hogy szinte csontig hatolnak. Puff, lenyilaztak. Amikor „kihúzom” a sebből a nyilakat, mint valami patak úgy folyik a vér lankadatlanul mindkét ujjamból, aminek lényegében örülök, mert az ilyen mélyen szúrt sebek akkor veszélyesek, ha túl hamar bezáródnak, és a szúró eszköz szennyezett volt. Most látom, hogy még mindig milyen világos, híg a vérem, de már egy picit sötétebb, mint 1,5 évvel ezelőtt, amikor súlyos vashiányt „diagnosztizáltam” magamnak. Nézem a kibuggyanó véremet, és nem viszolygok. Megnyugtat a látvány, az élet nedve, ami oly sok oxigént és tápanyagot szállít sejtjeimnek, és segít megtisztítani a szervezetemet a salakanyagoktól. Íme, felszínre bukkant, megmutatta magát, mint ahogy a Föld kérge is felszakad időnként, hogy megmutassa a mélyben áramló magmát. Csupa vér a jobb kezem, de a másikra is „átterjed”, úgy nézek ki, mint egy veszedelmes gyilkos. Esélyem nincs rá, hogy megmossam, mert a környéken minden vízfolyás csontra kiszáradva. Majd Imó-kőnél panaszkodok erről egy túratársnak, aki megjegyzi, ne csodálkozzak, csupán 300 „milli” csapadék esett az idén. Hát ez tényleg kevésnek tűnik, hiszen ennyit egy slukkra megiszok, ha szomjas vagyok. Valahogy levergődök a kék kereszt meredek szakaszán, ahol néhány éve még simán felfutottam, de a völgyben az előbbinél sokkal nagyobb görcs áll a lábamba, de olyan, hogy a zsákomból sem tudom elővenni a pezsgőtablettákat, mert üvöltenem kell a fájdalomtól. Mondtam én, hogy a gyaloglás nem tesz jót nekem. Itt állok ég és föld között, sajátos pózban, mint egy élőszobor reménytelenül, miközben vérben úszok. Ezt mondtam az elején, minden túrának megvan a sajátos arculata. El is keseredhetnék, de tudom, hogy nincs nagy vész, csak ijesztőnek tűnik a helyzet. A sok-sok éves rutin megtanított rá, minden helyzetből van felállás. Lassan kihalászom a pezsgőtablettákat a zsákomból, közben összevérezve mindent, és víz híján a nyelvem alá teszem, szépen feloldódnak. Aztán az almám következik, a véres alma, amivel rögtön a vaspótlást is elkezdem. Az alma egyébként tuti görcs ellen, mindig viszek magammal egyet. Pár perc sem kell, a görcs végleg elmúlik, és nem is jön vissza többé, még éjszaka sem, visszanyertem az egyensúlyomat. A két kis kígyó-harapás az ujjamon még mindig be-bevérzik, de már nem törődöm vele, megszoktam, a véres kezem látványát úgyszintén. Imó-kőig néhol belekocogok, jól érzem magam, ahogy hatalmas folyamban zúdul be a koradélutáni, októberi napsütés a szűk völgybe, és a sűrű vegetációban csillognak-villognak, fénylenek a zöld minden árnyalatában tetsző növények, és virítanak a kitartóan, kései virágok.


Helikopterek érkeznek a találkozópontra, és kimentik a szegény kommandósokat a közeledő „zombik” (az egyik én vagyok) gyűrűjéből. Lent az Imó-kői pontőrök elszörnyülködnek a látványomtól, de megnyugtatom őket, nincs vész. Azért kihívják az ejtőernyős kommandót, akik percek alatt bekerítik és átfésülik az erdőt, hogy rám találjanak. Miközben a helyszíni DNS-es vizsgálat nem talál idegentől származó nyomot a kezemen, helikopterek érkeznek a találkozópontra, és kimentik a szegény kommandósokat a közeledő „zombik” (az egyik én vagyok) gyűrűjéből. Erre a pontra így szoktam érkezni. Tavaly az ujjamat törtem el még Imó-kő felett éjszaka egy nagy esésben, de ezt akkor a ponton be sem vallottam, nem akartam ügyet csinálni belőle. Végképp kiemelkedő hangulatba jutok, amikor a Lök-völgyből kiemelkedem a kemény emelkedőn a zöld jelzésre. Itt, a megszokott „edzőpályámon” szinte eseménytelenül zajlik a következő 5km, leszámítva, hogy egy jó darabig próbálok versengeni két futóval, de hiába, a lábam már nem jön vissza, amit sérelmezek, mert ezt a szakaszt könnyedén, jóval nagyobb ütemben szoktam teljesíteni. Az Oldal-völgyi ponton összegyűlünk egy páran, mindenki készül a nagy, végső küzdelemre, támadás a vár, az Ódorvár ellen, amihez ettől a szinttől számítva, 345méterre magasra kell felemelnem egy 75kg-os testet. Ha fizikus lennék, most kiszámolhatnám, mennyi energiára, van szükség, ill. milyen teljesítményt kell nyújtani hozzá, elvégre ez egy teljesítménytúra, nem energiatúra. De nem vagyok fizikus (sem diák!), ha valaki ki tudja számolni, a korrekciós tényezőkkel együtt írja meg. Én ezeket „tudom”: „egy joule az a munka, amely egy newton erő kifejtéséhez szükséges egy méter távolságon. Egy másik módja a joule meghatározásának: az a munka, amely kb. 102 g tömeggel rendelkező test egy méter magasságba történő felemeléséhez szükséges a Föld gravitációs mezejében, a felszín közelében (Ez természetesen nem precíz tudományos definíció). Ugyancsak egy joule az egy watt teljesítménnyel egy másodpercig végzett munka”. Ha csak 102g-os lennék, és csak 1méter magasra kellene felmenni, most okosabb lennék valamivel, de nem sokkal. A felszín közele stimmel, mert már padlón vagyok. De maradjunk annyiban, hogy a Karthauzi kolostortól, az Ódorvárig felmenni: J nagyobb mint 0, szóval „nem semmi”!  Ne ebből készüljetek azért az egyetemi záróvizsgára.


Az „Ódor-hegy” hatalmas tömbje, mint egy óriási szőlőprés még mindig képes a kiszáradt törkölyből, a hegyből levet kisajtolni, nem is tudom hogyan. Ezen a ponton feltűnik egy deres ló is, egy kalapos úrral a nyergében, amit a végén túratársak visznek le a hegyről, éppen előttem érkeznek a bükkzsérci országútra. A tulajdoni és személyi viszonyokkal nem nagyon vagyok tisztában, de a kalapos vadnyugati úriember, mint valami Old Shatterhand egyben az ódorvári pontőr is. Ki érti ezt? Én nem. Annyit azért mondhattak volna, hogy a túra lóval vagy vasalóval is teljesíthető, akkor elhoztam volna én is a lovamat (a vasalót nem, mert az kell a feleségemnek), és nem kötöm meg szomorúan egy fűzfához. Még az oldal-völgyi ponton próbálom szélesen magyarázni, hogy ez az én helyem, hiszen bükki túráim egyik állandó kiinduló pontján vagyunk, sőt az egyik pontőr épp a helyemen parkol, de nem sérelmezem, mára „megengedem” neki. Megkezdem a kikapaszkodást a völgyből. Nagy erőt ad, hogy előttem 1-200 méterrel két futó srác is láthatólag nagyon szenved felfelé. Akkor itt ez a normális, és már nem is szenvedek. Ahol a piros kereszt levág a műútról, ujjongva fogadom, hogy a kis a kis oldal-völgyi patakban csordogál a víz, végre vizet látok, és nem csak ívót. Az „Ódor-hegy” hatalmas tömbje, mint egy óriási szőlőprés még mindig képes a kiszáradt törkölyből, a sziklából levet kisajtolni, nem is tudom hogyan. Mindenesetre ezen túl Mózes-pataknak keresztelem el magamban ezt az ódorvári szikla irányából lefelé igyekvő, kitartó kis patakocskát. Végre megmoshatom a kezemet, pedig olyan jól rászáradt már a vér, mintha egy harci dísz lenne csupán. Beteszem mindkét tenyeremet a patak piciny kiöblösödésének hűs vizébe. A víz csobban egy kicsit, megnyugtat ez a hang, jólesik a találkozás a lágyan simogató, selymesen hűs őselemmel. Most értem meg csupán, átélve a kétéltűek örömét, mit is jelent a víz. A kezemet a patakban tartom, és lassan megmosom. Az ujjam most is kivérzik egy kicsit, a vérem elkeveredik a vízzel. Vérszerződést kötünk, én és a víz, miközben a vértestjeim a gravitációtól hajtva rohannak lefelé a vízmolekulák szoros ölelésében. A bensőséges, „szakrális” pillanatokat egy belső hang szakítja meg, ami a Feladatra figyelmeztet. Kihúzom a kezem a vízből, elhagyva az „élet erét” és tovább indulok felfelé a kapaszkodón. A Völgyfő-háznál még egy kis erőt gyűjtök, és az Ódorvárig már különösebb erőfeszítés nélkül érek fel. Ez jó. Lefelé egy nagyon kellemes szakasz következik, ahol már gyakran belekocogok, és egyáltalán nem szenvedek, jól érzem magam. Négy km utazás után végre megpillantom a távolban a Nyomó-hegyet. Elég messzinek tűnik. Eszembe jut a klasszikus székely vicc: Messze van még a Nyomó-hegy? Innen már messze. Már ennyire fáradt az agyam, csak erre telik. Persze, ha szép lassan is, de lefaragom végre a távot magányosan a Nyomó-hegy lábáig, ahol majd végstádiumban lihegő rövidtávosok tömege nyit utat nekem a véghajrámban…


A különböző távok résztvevői keresztül-kasul járták a mai nap során az erdőt. Most még a Nyomó-hegy felé tartva, visszanézek egy pillanatra a Bükk hatalmas mészkőtömbjére, ahonnan az imént érkeztem. Sok túratársam még kint van a hegyen. A különböző távok résztvevői a mai nap során keresztül-kasul járták az erdőt, mint a hangyák, amik látszólag céltalanul rohangásznak ide-oda a hatalmas területen. De ez csak a látszat. Minden hangyának határozott célja, feladata van, amit szigorúan végrehajt, erre sarkalja a biológiai programja. Gyakran találkozik hangyatársaival, hogy közösen végezzék el a feladatot, néha felfedezőként egyedül rója a kis „hangyaösvényeket”. De nem magányos, hiszen a bolyhoz tartozik, ahová mindig hazavárják. Mint ahogy, minket is, a Célban.


Szegedi József                                                                                                                               -marton4-                                                                                                                                 Pétervására


“Fájdalmas a vereség, de még fájdalmasabb, ha nem a legjobb formádat adtad!” (Andrew Matthews)


Beteszek a beszámoló végére 3 linket, amelyek a képtáramba vezetnek.


1. A Less Nándor 60 túrabeszámolón készült képek. Kicsit „embertelenek”, nagy részük elkapkodott, de talán hangulati aláfestésnek megteszi. Feliratozás még folyamatban…


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/LessNandor60Teljesitmenytura20121013?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOKdi43z_ZWRVg&feat=directlink


2. Mivel lóról is esett szó a beszámolómban, és biztosan akad közöttünk valaki, aki rajongásig szereti a lovakat, a szép lovas képeket, beteszem ide a múlt hónapban a városkámban rendezett lovas napról készült galériám linkjét.


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ALovakatLefenykepezikUgyePetervasaraiLovasNapok20120922?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO6Hgs_m8NO97gE&feat=directlink


3. Mivel a túrázók általában természetszeretők, talán lesz olyan is, aki szívesen belekukkant a Vácrátóti Botanikuskertben október 5-én készült galériámba. https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/OsziSetaAVacratotiBotanikusKertben?authuser=0&authkey=Gv1sRgCN7f5vSqrK3wbA&feat=directlink


Ráadás: „Közkívánatra” még küldöm az idei Gémes 50 teljesítménytúrán készült képeket is. https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Gemes50TeljesitmenyturaBorzsony20120915?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOjQ3NfckPWEmwE&feat=directlink


 Pogány Zoltán: Szeretlek, ősz... 


Szeretlek, ősz... mikor enyhet hint a táj,


minden, mi zöld, földbarnává ernyed,


a köd langy, gomolygó táncra gerjed


s már tüzes nap harapós ajka se fáj.



(részlet)


 


 


 


 


 


 

 
 
Gémes 30/20Túra éve: 20122012.09.17 17:40:24

Gémes 50 teljesítménytúra túrabeszámoló Börzsöny 2012.09.15


 


„Hogy vítt ezerekkel, hogy vítt egyedül…”


 


A „kinyúló, messzire elérő” allegorikus jelentésnek is van létjogosultsága.


Egy szeptemberi, hűvös reggelen érkezem meg öt év után újra Diósjenőre. 2007-ben a Szondi 50 távját teljesítve haladtam át rajta, de azóta valahogy nem akadt dolgom a Börzsöny keleti kapujában. Most fázósan szállok ki a kocsiból. A plusz 40 fokra optimalizált nyári felszerelésemet azonnal lehányom magamról, és egy kora őszi „konstellációra” cserélem. Így, a sötét, de ártalmatlan felhők ellenére máris jól érzem magam, vágyakozva tekintek a felém magasodó hegyek irányába. Végre megint a Börzsönyben túrázhatok, és ehhez nem volt szükség másra, csupán annak a koncentrikus körnek a sugarát kellett megnövelnem csekély 30 kilométerrel, ami a teljesítménytúrázó működésem „alanyi” területét jelenti. Ez főleg a Bükk és a Mátra, a közöttük húzódó dombvidékkel együtt, aminek a szívében élek, kinyúlik még a Cserhát és a Karancs-Medves  irányába, a másik oldalon az Aggteleki-karsztig és a Cserehátig vetül a sugár, ha éppen aktív vagyok. A Zemplén, ami a szívem csücske, sok emlékezetes családi- és baráti kirándulás helyszíne, már a körön kívül fekszik, épp a „határvidékemen” kezdődik. Vannak még terveim vele, de ezt inkább akkoriban, a maga helyén emlegetem majd, nem beszélve a Dunántúlról. A túra közben merült fel beszélgetés közben, hogy a Budai-hegységben is mindössze egyszer túráztam, még 2007-ben, a nagyon emlékezetes Budai tájakon 50 túrán, ami számomra a feleszmélést jelentette. Azóta viszont nem jártam arra, jobban kedvelem „isten háta mögötti helyeket”, de most, hogy felmerült, ám legyen!


Közben népes csapat érkezik a szomszédságomba, és élénk beszélgetés mellett szerelnek fel a mai „vágtára”. „Miklósékat” látom, akikkel a Less Nándor 100-on előzgettük egymást egy jó darabig még tavaly ősszel. A Szalajkában hagytuk el aztán „végleg” ezt a hihetetlen energiával rendelkező „vegyes párost”, amikor az éjszakai felszerelést vették magukhoz. Odaköszönök. Mindenki udvariasan fogadja a köszönésemet. Ez jól esik, már is jól érzem magam. Betérek az első állomásra, a rajthelyre, ami a valóságban is egy állomás, ahol piros vonatok jönnek-mennek egész nap, kerülik ki egymást. Aha, szóval nem minden szárnyvonalat állítottak le, ez megnyugtató, szárnyalok az örömtől. Nagyon szeretem a vonatokat, órákig el tudnám nézni őket megunhatatlanul, még ezeket a modern változatokat is, ahogy ide-oda mennek, pedig autós lettem, vonattal leggyakrabban vasúti átjáróban találkozom. De most nincs idő túl sokat nézelődni, előttem a hegy, az 50km, a mai feladatom, ennek kell nekilátni. Előbb egy-két bezárt ajtót feszegetve, a forgalmi irodát csak lélekjelenlétemnek köszönhetően elmellőzve, egy „civil” iránymutatása segít végre eltalálni a megfelelőt az ajtók dzsungelében. Bemutatkozás után rövid, de vesztes közelharcot vívok a főrendező tolláért (holott nekem is van a zsákomban, csak akkor nem emlékeztem rá, pedig igazán megnézhettem volna, van-e toll a hátamon!?), kitöltöm végre az adatlapom, és átnyújtom a nagy lelkesedéssel működő rendezőség egyik tagjának. Mint kiderül, lakhelyemtől néhány kilométerre, Istenmezején üzemeltetnek egy turistaházat. Kicsi a világ. Részemről is próbálom a hirtelen jött szálakat egy kis beszélgetéssel kötéllé edzeni, amire később további lehetőségem is támad, mert a rendezőség tagjai kellemes meglepetésként, „bolygó hollandi” módjára, a nap során a legváratlanabb helyeken még többször felbukkannak az erdőben és persze a célban. Egyet viszont elfelejtettem tőlük megkérdezni: miért „Gémes” a turistaegyesület neve. Bár a gém alapszónak 3 jelentése is van (1. állványzatok, szerkezetek kinyúló része, 2. egy gázlómadár, 3. egységnyi játék a teniszben (Harry Gem nevezetű jogász a modern tenisz feltalálója), így ragozva leginkább egy gémeskút jut az eszembe, kútgémjével, koloncával, kútágasával, kútostorával, kankalékjával, kútkávájával egy csodálatosan hangulatos egységként elképzelve, valahol a legelőn vagy annak a közelében. A „kinyúló, messzire elérő” allegorikus jelentésnek is van létjogosultsága, a turista egyesület éves programját jelenleg nem ismervén, nézzük csak egyelőre pl. az innen 120km-re található egyesületi házat. Maradjunk ennyiben, jövőre küldöm a rejtvény megfejtését. („Lapzárta után”, most olvastam el végre az itiner útvonal-leírás előtti bevezetőjét: az egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke Gémes Tóni bácsi. Remélem, megbocsátja nekem, ha az előbbi okfejtést benne hagyom a beszámolómban.) A tájékoztató füzet egyébként nagyon jó, hangulatosan, részletesen kitér minden látnivalóra és buktatóra. Csábít arra, hogy rengeteg dolgot beidézzek ide belőle. Úgy érzem, még sincs értelme. Érdemesebb inkább eljönni erre a túrára és megnézni mindent személyesen a tájékoztató füzet és a mellékelt térkép alapján. A beszámolót inkább az útközben felmerült kósza gondolataimnak és a velem történteknek szánom, szóval nem valami Börzsöny útikönyv az tuti. Ha részletesen szeretnék kitérni mindenre, amire érdemes, az igencsak elküldene éjszakázni, és nem csak engem. Nem baj, ha nem vesézek ki mindent, legalább jövőre is marad mondanivalóm.


 


Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezt az 50km-t megint gond nélkül legyűrjük mindketten, olyan óriási erőben érezzük magunkat.


7:00-kor indulok. A lábam jó, bár még nem futok, az előttem indulókat sorban gyaloglom le még Diósjenőn, amelynek neve „félig” arra emlékeztet, hogy ezen a helyen volt a Jenő törzs egyik központi szállásterülete, a diós pedig akkor jött hozzá, amikor feltalálták a diót, és olyan diós lett. Nem kevésbé borzongtató, amit még előző este olvastam lefekvés előtt, hogy a reggel idefelé jövet egy pillanatra feltűnő Jenői-tónál aratott Marcus Aurelius győzelmet a betörő kvádok és markommanok (barbárok) felett (de nem ma reggel, hanem még 173-ban). A történelem viharai egyébként sem kerülték el, ezt a nem túl eldugott helyen fekvő települést. Amíg a megmaradt információmorzsákat csipegetem ki a fejemből, végre kiérek a nagy történelmi múlttal rendelkező településről, és rögtön egy nagy emelkedőn találom magam. Elhaladok a Diósjenői Szabadidő Parkot reklámozó tábla mellett (fotó mellékelve).  Előttem botozik valaki felfelé. Csak nehezen gyűröm le a meredeken, a závozi ellenőrzőponton aztán megint összefutunk, beér, amíg fényképezgetek. Nagyon barátságos velem, remélem Ő is ezt érzi részemről, így egy időre összecsapódunk Péterrel, és jól elbeszélgetünk. Ma, 2012.szeptember idusán, valahol a Börzsönyben haladunk mi ketten egy sárga jelzésen felfelé, amerre a Csánki-kertet véljük megtalálni, amikor a felhők még mindig makacsul tartják magukat az égen, és a napsugarak reménytelenül verődnek le róluk a másik oldalon, némi diffúz fényt szórva csupán ránk. Mégis jó a kedvünk, elszántak vagyunk, és bíztatjuk egymást rendesen. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezt az 50km-t megint gond nélkül legyűrjük mindketten, olyan óriási erőben érezzük magunkat. Így válok le róla, indulok kocogva felfelé az enyhe emelkedőn, kezd a lábam beindulni. Nem sokkal később, „nem túl figyelmes túrázóként”, (hogy a tájékoztató-füzetet idézzem) nem veszem észre, hogy a jelzés bevált az erdőbe, és simán elfutok lefelé. A lendületem még egy jó darabig visz a helytelen irányba, mire a belső érzékeim korrekcióért kiáltanak, és visszafordulok.


 


Végül a teljesítményemmel megszolgálom a bizalmat, és bevesznek a futócsapatba.


Két futó kiált rám a helyes irány felé mutatva, már visszafelé jövet. A nyomukba eredek a meredeken felfelé. Gyors nekem az iram, de meglepődöm, mert bírom. Sőt, amikor óriási lendülettel futásnak erednek, akkor sem gond felvenni az ütemüket. Végül a teljesítményemmel megszolgálom a bizalmat, és bevesznek a futócsapatba. Az egyikük Dani a „szuperbajnok”, és „elmebajnok”, már ami az irányítószámokat illeti, és a „kollegája” Gábor sem kevésbé bajnok, látom. Igazán dagasztja a mellemet, hogy Bernecabarátiig, miközben elmellőzzük a maradék, korábban indult „gyalogságot”, simán tudom tartani az iramukat, jól működik a „technika”, még az iszonyúan meredek, köves helyeken is lefelé, ahol egyébként betegesen óvatos szoktam lenni, mert egy tavalyi ujjtörés és egy régebbi ujjficam erre késztet. De most rohanok lefelé is minden gond nélkül, az új cipőm is jól dolgozik alattam, szinte semmit nem erőlködöm. Ez a mi „Nemzeti Vágtánk”, amit levágunk itt az erdőben. Bernecebarátiba, az etetőpontra, az Öregerdő (nem Öregedő) Turistaházba együtt érkezünk, ahol nagyon gondos és szívélyes vendéglátásban részesülünk az egyik rendező részéről, akinek a fia a 25km-en indult ma. Az épület azért elég régi lehet, amolyan „Tenkes kapitánya-féle-kocsma” hangulatom támad az étkezőben az ablakok jellegét tekintve. Még a Csitári-kereszt ellenőrző állomás előtt stílusosan fejenként 3db óriási virslit kapunk, de lehet repetázni, mondjuk egy „görög-keletire”. Én a magam részéről paleolit táplálkozáson vagyok, így most kenyeret nem eszek a virslihez, de ez később kifog rajtam. Már az ellenőrző állomás után is érzem, hogy valami nem kerek, de felfelé kezdek elfogyni. Mégiscsak kellett volna az a kenyér, egy kis friss szénhidrát, mert jelenleg a virsli megemésztése több energiámat viszi el, mint amennyit szolgáltatni tud. A sáros útra érve elbúcsúzok futótársaimtól, még a Csitári-keresztnél látom őket utoljára, még mielőtt leesett a hó, aztán már csak a célban. 6:20-at mentek lazán, és azokat az izom futókat is lefőzték, akik Bernecebaráti után lazán elhúztak mellettünk felfelé. Ezek a srácok szinte minden hétvégén kint vannak terepen. Azt gondolhatná az ember, hogy már rég belefásultak az egészbe. De nem! Olyan élvezettel csinálják, mintha a mézesheteiket élnék a teljesítménytúrázással. Ráadásul hiába olyan gyorsak, mégis mindent alaposan megnéznek, milyen hegy, halom, sánc, földvár és még ki tudja, mi mellett futunk el, a térképről kiböngészik a nevét. Szeretik tudni, hol vannak, nekik nem csak egy sárga sáv, vagy egy kék kereszt az erdő, egy terep, amin szaladgálni lehet, hanem együtt élnek vele, idetartoznak testileg-lelkileg. A rohanás mellett még erre is jut idő és szellemi kapacitás. Ha jól belegondolok, hogy 20km-en át gond nélkül tartottam az iramukat, kellő edzéssel és tudatossággal már csak a maradék 30km-t kell megoldanom, hogy bedolgozzam magam, a teljesítési időt tekintve „élvonalbeli” sportolók közé, ahová titokban szeretnék tartozni. Ha másnak nem, beindítónak jó leszek, mert nincs kizárva, hogy társaim kiváló eredményében egy picikét benne volt az is, hogy megmutassák az „öregnek”, velük nem lehet „packázni”. A múlt héten 7:00 lett az Eger Csillaga 50 eredményem, ráadásul nem voltam kiemelkedő formában. Az is lehet viszont, hogy csak egy álom a felfejlődés, mert jelenleg minden lépésért megdolgozva, reménytelenül dagasztom a sarat a szekérúton, és az izomsejtjeim sem kapják meg a megfelelő mennyiségű glükózt és oxigént, ami aggaszt. Azon gondolkodom, amit a minap olvastam, hogy az anyag a mai tudomány felfogása szerint tömeg és energia egysége. De nem az anyag alakulhat át energiává, hanem a tömeg. Még nem egészen értem, de ha sikerül megfejtenem, akkor nincs többé akadálya, hogy a virsli energiává alakuljon bennem, és tömeget is veszítsek, ami szintén jól jönne a futáshoz. Tehát a futás sem más, mint tömeg és energia egysége, a tökéletes testi, lelki egyensúly megtalálása. Ahaa….


 


Amikor mélyen behatoltam a szakadékba, sok helyen kidőlt fákon, patak teraszokon és agyagfalakon kellett feljutni, nos, a végére teljesen rendbejött a túra után kissé leharcolt lábam.


A Hármashatárnál miután befényképezek egy gyönyörűen zöldellő börzsönyi kráterbe, magamba tömök egy adag mazsolás-szőlőcukrot. Ez aztán használ, pedig máskor nem szokott, beindul a lábam, mint az előbb, és a Honti-szakadékig lerobbanok szinte. Na, ez az! A szakadéknak csak a felső csücskét látjuk így elhatározom, már most, hogy a túra után alulról is megtámadom egy kis felfedezés okán ezt a kiemelkedő természeti értéket, ami az Ős-Ipoly által felszínre hozott őstengeri maradványokban gazdag, őserdei hangulatú hely, vagy valami ilyesmi, de nem vagyok geológus, annyi szent. Még réges-régen jártam itt a családommal, elhoztuk ide gyermekeinket erre különös hangulatú helyre. Érdekes, hogy ösztönös késztetést érezve, életem első „túrabeszámolóját” éppen erről a kirándulásról írtam meg. Soha nem felejtem el azt a képet, ahogy néhány éves gyermekeim a feltornyosuló óriási agyagfalak között, hatalmas liánokkal beszőtt, buja növényzettel körbevett hűs patakmederben gázolnak, mint valami felfedezők, „dzsungelharcosok”, rácsodálkozva a lépten-nyomon felbukkanó érdekességekre, természeti csodákra, borzasztóan élvezték a dolgot, mint én most. A beszámoló aztán valamelyik winchesteren veszett az évek során, pedig most érdekes lett volna újra olvasni (legalábbis nekem). Ami érdekesség azon kívül, hogy a túra után, amikor mélyen behatoltam a szakadékba, sok helyen kidőlt fákon, patak teraszokon és agyagfalakon kellett feljutni, nos, a végére teljesen rendbejött a túra után kissé leharcolt lábam. Akaratlanul teljesítettem a futás utáni oly sokszor javasolt nyújtógyakorlatokat. Egyéb kalandjaim is voltak hazafelé menet. Először, Szlovákia pár percre lévén, arra gondoltam, arra megyek haza, végig a határ túloldalán az Ipolyságban. Erről szerencsésen lebeszéltem magam. Jól tettem, mert Rétság után olyan álomkór jött rá, gondolom a Honti-szakadék dzsungelében csípett meg valami „csecse”, hogy kénytelen voltam kiállni a balassagyarmati Lidle parkolójába. Az igazság persze az, hogy nem túl sokat aludtam az éjszaka, a hajnali ½ 4-es kelés és a 3-4 óra alvás most kiütközött rajtam, bár napközben semmit nem vettem észre belőle. Koffeinizálás helyett megpróbáltam egy pár perces alvást ott a kocsiban, hihetetlen eredménnyel. Teljesen felfrissültem, kitisztult a fejem, akár 100km-es túrának is neki tudtam volna ugrani. Egy szemernyi álmosság sem maradt bennem egészen éjjel ½ 1-ig, amikor végre lefeküdtem otthon az ágyamba. Balassagyarmaton aztán egy kismotorverseny miatt letereltek a főútról. Bekeveredtem Palócföld szívébe, és most, a turistajelzéseket látva, a „Csitári hegyek alatt” még jobban sajgott a szívem, hogy a Palócföldi 100-as nem olyan régen még olyan elérhetetlennek bizonyult számomra.


 


Akkor, az a darab szikla, az volt nekik egész Magyarország, és az egész élet. Hát hová is mehettek volna innen?


De most a kék kereszten mászok felfelé, a kék jelzés erősen megdolgoztat. Futni már nem mindig tudok, így magamra maradok a gondolataimmal. Közben a nap kisüt, és nem csak a látható, de az infravörös tartományban is jócskán osztogatja szeretet-csomagjait. Így picit sem fázok, visszatért a késő nyár. Fúj a szél, de csodálatos a hangulat az erdőben, harapni lehet a jó időt. Kellemeset sétálok Drégelyvárig, ott aztán lesz ember bőven, merthogy a Honti-szakadék pontőrei óta nem találkoztam ember fiával. Amint meglátom az első párt, próbálok kommunikálni, de nem a mieink, így gyanakodva méregetnek, sőt Drégelyvár helyett, Drégelypalánk felé próbálnak irányítani. Az is egy vár, de az „már más túrához” tartozik. Felmegyek a fellegvárba, és itt megülök egy rövid időre. Körbejárok, fényképezgetek. „Szórakoztató” megfigyelni a várat elözönlő szombati turistákat, akik többen vannak, mint ALI serege lehetett annak idején. Megnézem a Szondi emlékművet, felidézem a híres „aranyjánosi” sorokat. Elmenekülhetett volna minden bizonnyal valahogy az a 150 ember, még a 12000 török ideérkezése előtt, ahogy megtették ezt sokkal erősebb várak védői is akkoriban. Vajon mit érezhettek, mire gondoltak még az igazi nemzetállamok, nemzettudat kialakulása előtti időkben ezek a harcosok, ezen gondolkodom. Vagy a magyarság már akkor sem kötődött holmi nemzetállamhoz, nem voltak határai? Akkor, az a darab szikla, az volt nekik egész Magyarország, és az egész élet. Hát hová is mehettek volna innen? „Innen hová?   kérdezem én”. Áldozatuk sem volt fölösleges. 1552-ben ezeknek a kisebb segédváraknak a letörése jelentős török erőket kötött le, és hozzájárult ahhoz, hogy a törökök kicsúsztak az időből, és mire az időközben megerősített Eger vára alatt egyesítették támadó erőiket, a nyári hadjáratra felkészült, könnyű felszerelésű törököknek már nem maradt idejük egy hosszabb ostromra. A terjeszkedésük így lényegében leállt, konzerválódott a végvári rendszer, a Királyi Magyarország és a magyarság megmenekült az enyészettől, és ebben Szondi György és 150 embere is egy „sugár” volt, gondolom végig az alatt a pár perc alatt, amíg a sziklán ülök, és a körpanorámában gyönyörködöm ezen a már alig fokozható hangulatú szeptemberi szombaton.


Végül elhagyom a várat a csúszós lépcsőn araszolva le, miközben arra gondolok, hogy ezeket a lépcsőket egykoron a magyar hősök csizmái is koptatták, s ahol ma kisgyerekek mászkálnak akrobatikus ügyességgel, biztosan mutatva utat a tétovázó felnőtteknek. Ez jó, mert ebben a nehezedő helyzetben, életük során még szükségük lehet erre az akrobatikus ügyességre, hogy talpon tudjanak maradni. (Kellett nekem egyedül maradni!)


 


Gyönyörű helyeken haladunk át, mint Pénzásás például, ezen a csodálatos réten, ahol még egyszer feltöltöm a telepeimet a szeptemberi napsütés energiasugaraival.


Indulok lefelé a piroson, amikor találkozok Moiwa-val és Lépéshibával, amint szembejönnek, ők még csak most ostromolják meg a várat. Egy pár perccel indultak később, mint én, behoztak, amíg a várban bóklásztam, és fogalmazgattam „nagy gondolataimat”. Leszaladok a piroson Deszkáspusztáig, ahol 10 éven át üzemeltett egyesületi házat a Gémes Természetjáró Egyesület, de mivel csak bérleti szerződésük volt, „gonosz erők” véget vetettek ennek, máig sem tudják miért. Egy dózerrel még a házat is eltúrták az erdészet emberei, hogy ne kelljen olvasniuk az egyesület által fogalmazott kérő, könyörgő leveleket többé. Ezzel végleg véget ért a gazdag turistaélet ezen a helyszínen. Gondolom, többé nem zavarják a fakitermelést és az „úri” vadászatokat holmi alkalmatlankodó turisták. Így kell ezt csinálni. Lentebb láttunk egy Szondi nevű, jobb sorsa érdemes kulcsos-házat is, ami szintén a Drégelyvár sorsára jut lassan, mint ez a deszkáspusztai turistaház. És nem az érdektelenség, hanem a rosszhiszeműség és szűk látókörűség miatt. Elbeszélgetek a rendezőkkel a történtekről a deszkáspusztai ellenőrző-ponton, mialatt Moiwa és Lépéshiba lehúznak, láthatólag nagyon sietnek. Utánuk eredek, és még idejében beérem őket ahhoz, hogy közösen jelet tévesszünk a rét szélén haladva. Kicsit sérelmezik, de „bölcs öregként” megnyugtatom őket, ami hat, és rövid korrekció után már robogunk is felfelé boldogan, most már együtt egészen a célig. Jó ütemet diktálnak, lefelé rendesen futkározunk is, irtózatos távolságokat megtéve könnyedén, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy végig beszélgessük az egész utat. Gyönyörű helyeken haladunk át, mint amilyen Pénzásás például, ezen a csodálatos réten, ahol még egyszer feltöltöm a telepeimet a szeptemberi napsütés energiasugaraival. Társaim elmondása szerint rengeteg teljesítménytúra érinti ezt a helyet. Hiába, a pénz nagy hatalom, senki sem tudja kikerülni. Csak nehéz megkeresni, és még nehezebb megtalálni. Lépéshiba egy kisebb sérüléssel bajlódik, így időnként egy kicsit lemaradozik, próbálkozik, hogyan tudna a legkevesebb „lépéshibával” lejutni a hegyről, de azért nagyon teker Ő is. A célban aztán összeverődnek a mai napom főszereplői. Ott van az egyesület vezetősége, futótársaim, Dani és Gábor, a három fiatal futó srác, akiket Bernecebarátin még a virsli mellett ismertem meg, Moiwa és  Lépéshiba, és persze ott nyüzsög körülöttünk rengeteg rövidtávos fiatal is.


 


 


 


A piros vonatok, amik csak úgy virítanak a rájuk zúduló napsütésben, remek aláfestést nyújtanak a mai hangulatomhoz.


Zsíros-kenyerezés közben elbeszélgetünk a kellemes hangulatú állomáson. A piros vonatok, amik csak úgy virítanak a rájuk zúduló napsütésben, remek aláfestést nyújtanak a mai hangulatomhoz. Hosszú-hosszú utazás után végre megérkeztem életem egyik „fontos állomására”, ide a diósjenői vasútállomásra. Egy pár percre ez a lóca lett az otthonom, amin kucorgok, miközben örömmel élem át, hogy a teljesítménytúrázók „nagycsaládjába” tartozhatom.


 


Szegedi József


marton4


Pétervására


 


Beteszem ide még az ezen a túrán „sebtiben” készített képekből álló galériám linkjét. A kis gépemet sajnos még egy téli túrán jégkárosodás érte, a blendéje befagyott és megkarcolódott, így néha erős megvilágításnál szórja a fényt, de futáshoz talán még elmegy. A végén, a túrát követően a Honti-szakadék alsó szakaszán készített képek már az új, nagyobbacska gépemmel készültek, amit viszont a túrára képtelen vagyok elcipelni. Bocsánat a képaláírásokért, nyugodtan át lehet ugrani!


 


Gémes 50 teljesítménytúra képek, Börzsöny 2012.09.15


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Gemes50TeljesitmenyturaBorzsony20120915?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOjQ3NfckPWEmwE&feat=directlink


 

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20122012.09.10 12:31:36

EGER CSILLLAGA 50 2012.09.08 túrabeszámoló


 


„A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.” (Arthur Golden)


 


A bokrok mostanra már kihordva terhüket, kilépve az összemosódott zöld biomasszából, büszkén mutogatják felénk, és lógatják sokszor az orrunk elé termésekkel megrakott színes ágaikat.


Megmondom őszintén, valami jó kis, vidám őszi versidézetet keresgettem a beszámolóm élére, ami megadja az alaphangulatot és tükrözi azt, amit én éreztem ezen a napon a Bükkben. Most jöttem rá viszont, hogy szinte minden őszi vers a fájdalmas elmúlás allegóriájaként használja az ősz fogalmát, egészen a depresszióig fokozva. Ideje szakítanunk ezzel a felfogással, hiszen, különösen nekünk teljesítménytúrázóknak az ősz, ezen belül a kora ősz az egyik legszebb időszakunk, amikorra már elmúlnak a „40fokos” kánikulák, és megszűnnek a percek alatt mindent elmosó zivatarok és jégesők. Így szeptember eleje időjárás szempontjából az év legkiegyensúlyozottabb időszaka, amikorra a tenger és a szárazföld közötti hőmérsékletkülönbségek kiegyenlítődnek, és végre beáll a monszuncsend, vágni lehet a jó időt. Lassacskán kezd színesedni az erdő. A bokrok mostanra már kihordva terhüket, kilépve az összemosódott zöld biomasszából, büszkén mutogatják felénk, és lógatják sokszor az orrunk elé termésekkel megrakott színes ágaikat. A nap még magasan jár, de már különös, aranyló színnel vonja be, tükrözteti a felénk mosolygó számtalan színes bogyót. Jó érzést kelt bennem ez a látvány, és „nem tudom mi okból, de szeretem, de szeretem”…..


 


S ha nem megyek túrázni egy darabig, már nem csak az olthatatlan vágy gyötör, hogy mehessek…


Az a maroknyi teljesítménytúrázó, aki személyesen ismer, és követi „pályafutásomat” tudja, hogy az utóbbi pár hónapban eltűntem a pástról. Volt rá okom elég, most nem akarom ezeket részletezni. Talán annyit: ugyan tökre nem érdekel senkit, mit csinálok, és ez így van jól, mégis, és ez furcsán hangzik, érzek valami kötelezettség félét, sőt elkötelezettséget. S ha nem megyek túrázni egy darabig, már nem csak az olthatatlan vágy gyötör, hogy mehessek, hanem valami lelkiismeret-furdalás is erőt vesz rajtam, mintha valami kötelezettségemet mulasztanám el. Olyan erős kötelék ez, amit nem tudok, és nem is akarok szétszakítani. Remélem, elkísér majd egész életem során.


 


Ekkor tűnik fel István és kis csapata. A napom már jól indul.


A Szent Erzsébet kollégium bejárati folyosóján nevezek be az 50km-es távra. Minden távnak külön nevezés lapja van, eltart egy darabig, amíg felfogom. De túlesek végre a mai megterhelő szellemi munkán, és végre benyújtom a lapomat. Nem vagyunk túl sokan, ismerőst még nem látok. Ekkor tűnik fel István és kis csapata. A napom már jól indul. Váltunk néhány szót, bár közben komoly adminisztratív terheket cipel a vállán, mert egy túra-egyesület nevében intézkedik. 7.26-kor indulok. Nem várom meg Istvánékat, mert a mai napot olyan futósra tervezem, aminek kedvez az is, hogy nem látok tömegeket. Mára, szerte az országban rengeteg népszerű teljesítménytúrát hirdettek, pl Vadrózsa, amire én is kacsintgattam, ez megosztja a résztvevőket. Végigkocogok a főutcán, majd a Viadukt alatt szólít le egy (ceglédi) túratárs aki, az útvonalról és az ellenőrzőpontokról érdeklődik. Ez a 3. teljesítménytúrája, és ezen a környéken még soha nem túrázott. Egy darabig együtt haladunk, beszélgetünk, majd abban a reményben válok le róla, kölcsönösen bemutatkozva, hogy előbb-utóbb összefutunk valamelyik túrán megint. Nem szívesen hagyom el, mert biztosan jót társalogtunk volna, vevők voltunk egymásra, de teljesítménytúrán a tempó nagy úr, mert mindenkinek a saját tempóját kell mennie, különben nem bírja sokáig, akár lassabban, akár gyorsabban megy, mint az a számára ideális. Az emberi kapcsolatok is ehhez igazodnak jobbára, barátságok is múlhatnak rajta.


 


Ez a minimum, hogy egriként az itt termelt szőlőfajtákat kapásból felsoroljam.


Kocogni kezdek felfelé a szőlőhegyre a kék kereszten, egy hosszan elhúzódó, enyhe emelkedőn. A szüret előkészületének még nem látom semmi jelét, bár a meleg és a szárazság miatt jó két héttel korábban, már jövő keddtől szedhetővé nyilvánította az egri hegyközség a területéhez tartozó dűlőkben termelt középérésű fajtájú szőlőket, így a Chardonnay-t, a Királyleánykát, a Leánykát, a Pinot blanc-t, a Rajnai rizlinget, a Rizlingszilvánit, a Sauvignon blanc-t, á Szürkebarátot, a Traminit, a Viognier-t, illetve a Blauburgert, a Blauer portugiesert, a Pinot noir-t és Syrah-t, „gondolom végig!” magamban, ahogy végigjáratom a szemem a távolba futó szőlőtőkék sorain. Ez a minimum, hogy egriként az itt termelt szőlőfajtákat kapásból felsoroljam, még ha a kocsma asztal alól keltenek is fel, beleértve az itt nem említett később érő fajtákat is. Az biztos, ez jó évjárat lesz, a szemeket szinte szétfeszíti a sok napsütés hatására keletkezett töménytelen tömény cukoroldat. (Eger Classicus, Eger Superior és Grand Superior szedésének külön szabályai vannak- szerk.) Ja, a szőlőnek óriási egészségvédő hatása van, igazolták amerikai tudósok egy kiterjedt vizsgálatban, nem régiben. Szüretelés közben sorban húzom le a korábban indult gyalogosokat, akik egytől egyik barátságosan fogadják az üdvözlésemet. A nyílt szakaszon egy pillantást vetek a völgyben húzódó, mellettünk hosszan „ballagó” és csak lassan elmaradozó Felnémetre. Az Egertől elkülönült városrész felett a kora szeptemberi nyár már kezdi bontogatni a hajnali hűvösöktől kissé meggémberedett szirmait. Tegnap este kiszaladtam egy 10km-es bemelegítőre, és bár az időeredményem elég jó lett, éreztem, hogy nem a csúcsformámban vagyok. Talán előző héten túledzettem magam, és az izmaim még nem regenerálódtak kellőképpen. Most töretlenül, egyenletesen haladok, de az a könnyedség, amit a futásban szeretek, sehol sincs. Inkább valamiféle kényszeredett kocogás ez, de nem mondom, jó haladok, és nem visel meg nagyon. Nem vártam maximális teljesítményt mára, hiszen hosszú hónapok kihagyását nem lehet rögtön az első túrán behozni. A kék kereszten felfelé, még a kék becsatlakozás és jóval Szarvaskő előtt az utolsó csapat gyalogos is elfogy előlem, ettől kezdve az egész túra során egyedül, magányosan vezetem az 50km-es mezőnyt egészen a célig. Ez meghatározza további gondolataimat is. Nagy előnye, hogy a ponton óriási örömmel fogadnak, mint első befutót, az utánam jövőket persze szintén óriási örömmel fogadják, mint további befutókat.


 


Bocs az önarcképért, de én szóltam!


Szarvaskőbe befutva már látom, ébredezik a falu. A szélső házakban a fészerekben tevékenykednek a korán kelő lakosok. Odaköszönök, fogadják. Aztán átvágtatok a vár alatti parkolón, ahol nagyobb létszámú motoros csapat tart éppen pihenőt. Rengeteg szempár szegeződik rám egy óvatos pillanatra, ahogy a semmiből hirtelen előlépek, fényre sötétedő lencséjű, „dögös” szemüvegemben, fess, piros Nike rövid-rövidnadrágomban, amiben imádok futni, csinos, (piros) légáteresztő, kényelmes futópólómban, sárga, Jeszenszky feliratú sildes sapkámban, amiért egyszer 6km-t kutyagoltam vissza egy túra során, mert egy helyen ottfelejtettem, vadonatúj, 2 napos,  Nike airspan +8-as futócipőmben, mindez egy piros-fekete deuter márkájú, könnyű hátizsákkal megkínálva, jobb külső zsebében, régi kedves társammal, egy Nikon S8100-ás fényképezőgéppel. (Bocs az önarcképért, de én szóltam!). Az igazság az, hogy szerintem tojtak rám a motorosok, de azért jó volt képzelegni. Az Ökopark Centrumban, a ponton érdeklődöm Károly, jó ismerősöm után, akivel minden évben valahol itt, még a Gilitka előtt szoktam találkozni, és egy jó darabig együtt haladni, szinte hagyomány már ez, de nem tudnak róla semmit, előttem pedig nincs senki. Most megszakadt a hagyomány, így a kapott szelet csokiba ölöm a „bánatom”, A várba és vár feletti sziklákra iramban feljutni még a legjobb állapotban sem könnyű, de itt még azért pirítok. Sőt a Gilitkáig azokat a sunyi emelkedőket is megfutom, amik minduntalan jönnek és jönnek.


 A gerincre már nem tudok felfutni, hiányzik a koffein…


A Gilitkánál aztán keresem az energiaitalomat, koffeinre áhítozom, de most jövök rá, hogy reggel minden fölösleges kacatot kiszórtam a zsákomból, hogy ne fogja vissza semmi a lendületemet. Beérem így egy marék mazsolás-szőlőcukorral, amit jól leöblítek a közeli Gilitka-forrás csodák-csodája, a szárazság ellenére, valószínű egy gazdag vízérből töretlenül csordogáló, hűsítő vizével. A gerincre már nem tudok felfutni, hiányzik a koffein, így felaraszolok, még viszonylag jó tempóban. Az egész teljesítménytúrázó pályafutásomat a lányom mentette meg, aki csütörtökön megvette a már jól bevált típusú és márkájú futócipőmet. A nyáron ezt akkor nem lehetett kapni, amikor kerestem, így más márkákkal is kísérleteztem, de sorra kudarcot vallottak ortopéd lábamon. Születésemtől kezdve, dominánsan öröklődő, óriási lúdtalpam van ugyanis. Kérdezték is a cipőboltban, amikor ráléptem a tesztlapra, hogy tudok ezzel a lábbal egyáltalán futni. Tudok. Némi tornáztatás és alkalmas cipő kell hozzá csupán, évekig nem okozott semmi problémát. Felérek a gerincre, majd a Homonna is gyorsan eljön, innen egy óriási, 5km-es futással be lehet zuhanni a völgybe.


 


Megszűnök önálló lény lenni, beleolvadok a körülöttem elsuhanó természetbe…


Ez az igazi mozgásélmény, az ember ilyenkor a gravitáció támogatásával borzasztó erősnek, és legyőzhetetlennek érzi magát, ahogy robog gőzerővel megállíthatatlanul. Ahogy futok lefelé magányosan, csak a madarak jelzik minduntalan a betolakodó közeledését, egyébként csend van. Az erdei út fölé boruló fák árnyékán átbuggyan a szeptember eleji napsütés, csodálatos árnyjátékot varázsolva az ösvényre, a környező bokrokra, fákra és megannyi rejtőzködő lakójára vetülve. Futok, és lassan elemelkedek a talajtól. Az agyam teljesen kiürül, nem gondolok semmire. Megszűnök önálló lény lenni, beleolvadok a körülöttem elsuhanó természetbe, egylényegűvé válok azzal, átjár a mindenség harmóniája, az öröklét, a nirvána. Lábaim ritmusos dobogását hallgatom az erdei talajon, a legszebb zene a fülemnek, amelyet oly sokáig kellett nélkülöznöm. Az erdei aszfaltútra érek. Szeretem ezt a nyílt szakaszt is, ahol újra teljes pompájában találkozhatok a mindent elárasztó napsütéssel. A szerotonin, a boldogság hormonja mostanra már teljesen elöntötte a véredényeimet, homloklebenyemet, szinte bizsergek tőle. Bár a lúdtalpam némi jelt ad, és az izmok sem úgy veszik fel a cukrot, ahogy szeretném, mégis úszok a boldogságban. Újra teljesítménytúrán vagyok, ott, azon a helyen, ahol az elmúlt években már gyakran haladtam együtt kedves túratársakkal, vagy vetélkedtem, kajánkodtam leszakíthatatlanul más „akarnok” futókkal. Sok emlék fűz ide, és ha most magányosan futok is az úton, nem vagyok egyedül, itt vannak ők, és mögöttem az egész mezőny, előttem ellenőrző pontok, és messze-messze tíz kilométerekre az áhított cél.


 Most minden kiszáradva.


 A piros kereszt átvág egy hatalmas acsalapuson. Ez egy kis patak vizenyős területe, ahol az évek során sokszor áztattam már el a cipőmet teljesen. Most minden kiszáradva. A kis pataknak nyoma sincs, mint a legtöbb vízfolyásnak a Bükkben. Szarvaskőnél még az Eger-patakban is alig csordogál a víz, az összes mellékága kiszáradva, még a nagyobbak is. Kis hozam esetén, ahol még van hozam, a patak élővilága még érzékenyebb a bekerülő, feldúsuló szennyeződésekre, rontva a túlélés, regenerálódás esélyét. A dimbes-dombos vízgyűjtőterületekről eltűnő növényzet, és a patakok, folyók szabályozása, a lehullott csapadék gyors eltávozását segíti elő a területről, tovább fokozva az aszály okozta környezeti károkat. Ennyit a környezetvédelem hatásairól. Remélem, nem minket túrázókat okolnak az aszályért „is”. Titokban elkergetjük a felhőket, hogy jó időben túrázhassunk. Már nem olyan dinamikus gyalogmenetben felérek végre tetőre, a sárga piros kereszt találkozásáig, aminek Jánosháza a neve a térképen. Innen újra bezuhanás a Varró-házig, ami az utolsó 500 méteres köves szakaszát leszámítva még elég jól megy.


 Tiberiust ma mégis a „kezemre játszotta” a sors.


Tavaly itt találkoztunk, még a hegyen, Tiberiussal és futótársával, amikor Szt-vel rohantunk lefelé, akik, bár mi sem voltunk piskóták, lazán elszáguldottak mellettünk. És ennyi idő elég volt, hogy összeismerkedjünk, hiszen beszámolóinkból már régen ismertük egymást virtuálisan. Most hiányolom őket, Szt-t és Tiberiust, ahogy itt robogok lefelé, de „legalább” Tiberiust ma mégis a „kezemre játszotta” a sors. Bár jóval később indult, mint én, jobb futó lévén a legvégére ledolgozta a „hátrányát”, és éppen a célban, „becsekkolás” közben ért utol. Régi ismerősként üdvözöltük egymást, holott mindössze néhány tízmásodpercre találkoztunk tavaly, és egy pár rövid e-mail-t váltottunk azután szigorúan a túrákról, beszámolókról. Hogy ne merevedjünk le az 50km-es szaladás után, egy közös sétát tettünk Eger belvárosában a mai túra után, közben jól elbeszélgettünk. Ezúton kérek tőle elnézést, ha esetleg egy kicsit sokat fecsegtem, de nagyon megörültem a találkozásnak, és a túra után egyébként is mindig túlpörgök. Ez nem is szűnt meg egész este, az azt követő vendégeskedés során sem, éjjel 1 óráig, amikor végre erőszakkal ágyba parancsoltam magam. Most még Tárkány felé rohanok lefelé a piros kereszten, de lassan fogyni kezd az erőm. Leérve nekivetem a hátam a Varró-ház erdei vasúti megállóhely várótermének, ahol már annyiszor regenerálódtam az évek során, de most nem segít különösebben. Jól jönne egy energiaital, de nincs.


 


„Hagymakoktéllá” alakított italomat kortyolgatva múlatom egy darabig az időt.


Így valami gyenge kocogással győzöm le a tengernyi aszfaltot a Felsőtárkányi-tóig, ahol 31km után végre elérem a 2. ellenőrző pontot. Itt a nyugalom szigetén, algáktól zöldre festett tavak karéjában, kedves, humoros társaságban, egy óriási hagymás-zsíros kenyérrel a kezemben, a behullott hagymaszeletektől „hagymakoktéllá” alakított italomat kortyolgatva múlatom egy darabig az időt, ezt a gyönyörű szeptemberi szombatot. Jól jön már ez a kis vízhűtés, mert a hirtelen nyáriasodó időben a léghűtésem lassan kezd csődöt mondani. A zöld tavat bámulva, ami nagyon megnyugtat, hiszen a zöld a nyugalom színe, jut eszembe, amit minap olvastam valahol. Állítólag kering valahol egy kép a hálón (szerintem megrendezett), amin egy ember fuldoklik a vízben, már csak a keze látszik ki a víz alól, a parton állók, pedig nem segítenek, hanem mobiltelefonjukkal fényképezgetik. Hirtelen a mobilomhoz kapok, de fuldoklót jelenleg nem látván a vízben, egy pár SMS-t rendezek el inkább.


 Már a Vasbánya-nyereg is valahogy messzebb van, mint máskor, igen-igen hiszen a Világegyetem tágul.


Az innen, a Kövesdi-kilátóig tartó brutál emelkedőt pihenőnek szánom, mert itt úgysem lehet futni, így a lábam legalább pihen, ráfér. De a dolog nem jön be. Már a Vasbánya-nyereg is valahogy messzebb van, mint máskor, igen-igen hiszen a Világegyetem tágul, és már régen jártam erre. Lépésről-lépésre küzdöm le az emelkedőt, és nem olyan lazán, ahogy terveztem. Naponta átlag 20ezerszer veszünk levegőt, én ezt a Kövesdi-kilátóig letudom. Ma már többet nem kell levegőt vennem, ennyivel is könnyebb lesz nekem, ezzel már nem kell törődni. Felérve megpihenek a padon, a szép kilátást szemlélve, és egy pillanatra átsuhan rajtam a gondolat, lehetnék normál kiránduló is, elüldögélnék itt egy ideig ejtőzve, „de maradni úgyse mer”, elhessegetem magamtól ezt a gondolatot, mint egy alkalmatlankodó böglyöt, és lerohanok a közeli Várkútig, ahol a ponton már tárt karokkal fogadnak, mint elsőnek érkezőt. Lászlóék már ismerősek nekem, hiszen minden évben itt találkozunk, most is elbeszélgetünk egy kicsit. Tavaly a Szalajkában is összefutottunk, amikor épp az Istállós-kőre tartottam öngyötrésre, egy mazochista pillanatomban. Laci emleget egy Vidróczki-barlangot, az én területemen, a Szarvaskői-elágazás után, a 25-ös út közelében. Vidróczkinak ugyanis több rejtőzködő helye volt a Bükkben és a Mátrában. Legközelebb megpróbálom megkeresni, ha arra járok, biztosan kalandos lesz. Hátha még Vidróczkit is otthon találom.


 Hirtelen elém ugrik valaki egy hatalmas vödörrel a kezében.


Kezdek a finis felé közeledni. A Várkút nagy-egedi elágazó közötti szakasszal ugyanaz a gondom, amit már az előbb kifejtettem a Világegyetem tágulásával kapcsolatosan. Tény, hogy a melegben már a vörös-eltolódásom is egyre nagyobb mértéket ölt. Ahogy, kocorászok felfelé egy emelkedőn, hirtelen elém ugrik valaki egy hatalmas vödörrel a kezében, és szélesen, nagy vigyorral üdvözöl, mintha csak ezer éve nem látott ismerősét látná újra. Eger Csillaga kérdezi, a vödröt lóbálva. Igen mondom, én vagyok az élboly, éppen szökésben. Rögtön lefényképez, tetszek neki. Együtt haladunk tovább az erdőben. Közben a vödör talánya is megoldódik, újdonsült barátom jelzésfestő, a Tibához megy jelzéseket pótolni. Agitál, hogy menjek az általa szervezett Bükk-fennsík teljesítménytúrára. „Jelentem” neki, hogy már voltam többször, írtam róla beszámolót, kettőt is, ez az erről a túráról írt beszámolók zömét teszi ki. Amikor a fedőnevemet említem, örömmel mondja, hogy olvasta a beszámolóimat. Erre mondják, kicsi az erdő. Elindulsz egyedül, magányosan, és valahol az ösvényen barátságos emberekbe, barátokba ütközöl. Kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak, majd elbúcsúzok ettől a népmesékbe illő kedves, rejtélyes „figurától”, akit nagyon nagyra becsülök tevékenysége miatt, és még most is azon gondolkodom, láttam-e őt valójában ott az ösvényen, vagy csak egy erdei jó-tündérrel találkoztam.


 Mintha két kis „Song-yoen” toppant volna elém a Korona hercegéből.


Belehúzok egy kicsit, majd kisvártatva feltűnik előttem két fiatal lány. Kiállok egy percre, majd a nyomukba eredek, gondolom, semmi perc alatt lefutom őket. De sehol sincsenek, mintha a föld nyelte volna el őket. Még egy ideig erőlködnöm kell, mire újra megpillantom a lányokat. Futnak lefelé, mint a szélvész az iszonyúan köves terepen. Még a távolból látom, az  elágazónál a táblán nézik meg, merre van a Nagy-Eged. Mindjárt gondolom, nem idevalósiak. Az emelkedőn érem be őket. 25km-en indultak, és irtózatos tempót mennek most is felfelé. Elbeszélgetünk egy kicsit, majd hamarosan a hegytetőn található ellenőrzőpontra érünk. Fent nagy a nyüzsgés, az országos sárkányrepülő bajnokság zajlik. Olyan nagy a káosz, hogy éppen az egyik pontőr srác próbálja megmenteni földön heverő, márkás bringáját egy ráfaroló kisbusz elől, többet ér ez, mint a busz felkiáltással. Az ócskavassá préselés ezúttal nem sikerült. Mindegy, mert az acélgyártás úgyis mélyponton van. Közben felnézek az égre, fényképezgetem a sárkányrepülőket. Fent a végtelen kékségben tarka-barka, színes, széles szárnyú herkentyűk tucatjai úszkálnak keresztül-kasul egymáson. Most bánom már, hogy nem a 30x zoommal rendelkező gépemet hoztam magammal, de a szigorú súlykontroll természetesen kiejtette a napi felszereléslistából. Még egy darabig elmélázok Leonardo Da Vinci méltó utódjaira függesztve a szememet, majd lefelé indulok a hegyről még a lányokkal együtt. A véghajrá előtt jól jött, nagyon feldobott a társaságuk, mert már kezdtem „lekuttyadni”. A két lány olyan tiszta szépséget, tisztaságot, fiatalságot és jó kedvet varázsolt a turistaútra, mintha két kis „Song-yoen” toppant volna elém a Korona hercegéből. Végül kölcsönös bemutatkozás után, még egy búcsúfotót is megengedve nekem, elbúcsúzunk, majd levágtatok a hegyről, a 7 órán belüli teljesítés reményében (fénykép lsd a mellékelt galériában).


 Muris a növényeken látni a „fekete padlizsánokat”.


A mostani állapotomban már kezd necces lenni a 7 órás teljesítés, de, hála a jó cipőnek, azért szépen legurulok az erősen köves, meredek, kanyargós ösvényen, de lent aztán teljesen elfogy a lábam. A Kis-Egedre csak felkínlódom magam, és lefelé is, igazi tempó híján a gyönyörű zöldségeskerteket, paradicsomokat, padlizsánokat fényképezgetem. Muris a növényeken látni a „fekete padlizsánokat”, amikkel ez idáig csak az áruház polcán találkoztam jobbadán. Leérek a főútra, futásról már szó sem lehet, csak afféle gyorsmenetben haladok. Ez bejön, mert hamar elfogy az egyébként a túra vége felé már végtelennek tűnő Vécseyvölgy utca. Visszametszem a vasutat, amit még Szarvaskőben léptem át, és Transz-Egerből, Cisz-Egerbe jutok végre, Jeriko (tervezett) testvérvárosába, és hamarosan a tömény belváros utcáit taposom.


 Egyszer mindennek vége szakad.


Még befényképezek egy kis mellékutcába, ahol különös módon tűnik fel a várfal, ahogy még nem láttam azelőtt. Ma vasárnap, amikor ezeket a sorokat írom, van 460 éve, hogy a török 70 ezer főnyi támadó katonasággal megkezdte Eger várának 1552-es ostromát. A történet mindenki előtt ismert, aki kijárta az általános iskolát, úgy hogy ebbe nem kezdenék bele, meg egyébként, ha akad olyan valaki, aki véletlenül eljutott idáig az olvasásban, már abban reménykedik, hogy egyszer ennek az írásnak is vége szakad, amire csak egyetlen-egy tény ad némi reményt a sorok közt fuldoklónak, hogy egyszer mindennek vége szakad. És akkor jövök én az egri várral, meg az ostromával. De, mivel Eger Csillaga teljesítménytúrán vagyunk, beteszek ide mégis valamit, amit nem régiben olvastam a helyi újságban, és nekem is újdonság volt.


 


Egyébként abban a korban a sebesült, beteg katona nem kapott zsoldot, addig, amíg nem tudott újra szolgálni.


Balásdeák Istvánról van szó, annak a végvári korszaknak a jellegzetes figurájáról, aki az egri dicsőséges ostrom és a vár eleste közti negyvennégy év alatt az egri végvár egyik legkiválóbb katonája volt. 1574-ben pl. 8 huszárral szolgált az egri várban, és jó jövedelmet kapott utánuk. Abban a korban, amikor Eger szigetként létezett a hódoltságban, Felnémet és Tihamér már a töröknek adózott.  Balásdeák a helyettes várkapitányságig vitte végül. A törökök ellen vívott 1588-as szikszói csatát az ő lélekjelenléte és időben indított lovassági támadása döntötte el. Ekkor az 1596-os bevételéig még az egri vár is fellélegezhetett. Az1592-es szikszói csata viszont már fekete nap a végvári idők történetében. Szinte a teljes magyar gyalogság elpusztult, 300 egri vitéz halt meg. Balásdeák is fogságba esett. A jászapáti birtokait és a jászi kapitányi címét Rudolf király eladományozta, semmit nem tett a kiszabadítására. A Mivel státuszfogoly volt, a Héttoronyból pénzzel nem, csak magas rangú fogolycserével lehetett kiváltani. 5 évet töltött ott. Egyébként abban a korban a sebesült, beteg katona nem kapott zsoldot, addig, amíg nem tudott újra szolgálni. Pálffy Miklós főgenerális Hasszán koppányi bég ellenében kiváltja Balásdeákot, és tiszti állást ad neki. További sorsa nem követhető, valószínű a fogságban megromlott egészsége miatt hamarosan meghalt. (Forrás Hm.Hírlap) Bocs, hogy beszámoltam egy szerintem kevésbé ismert korszakhoz tartozó, kevésbé ismert személyről, egy igazi Egri Csillagról.


 


Jó fáradtan végre előérem a „célkörletet”.


Miközben Balásdeákról gondolkodom, járókelők kíváncsi szempillantásaitól kísérve jó fáradtan, végre elérem a „célkörletet” 7h órás teljesítéssel (terv: 6:30 volt). Időugrással már beszámoltam Tiberiussal történt találkozásomról. Később még visszatérve a helyszínre, elbeszélgettem a főszervezővel, Gyulával. Főként a teljesítménytúrák szervezésének nehézségeiről és bonyodalmairól esett szó, ami mostanában nagyon aktuális témává kezd válni.


 Az egészséges életmód, a szabadban végzett mozgás óriási jelentőséget kapott a betegségek megelőzésében.


Mit mondhatnék még így a végén, már-már kimerülve. Mi mást, mint még egy-két kimerítő mondatot. Kívánom a teljesítménytúrázásnak és teljesítménytúrázóknak, hogy ma, amikor társadalmunk szinte minden negatív egészségügyi sztatisztika tekintetében az élbolyban, ha nem az élen található európai- és világviszonylatban, és amikor az egészséges életmód, a szabadban végzett mozgás óriási jelentőséget kapott a betegségek megelőzésében, kormányprogram is szól róla, hogy direkt és értelmetlen gáncsoskodások ne tegyék lehetetlenné ennek a nemes szabadidős tevékenységnek a gyakorlását, vagy súlyos, értemetlen korlátozását. Kívánom viszont azt is, ha az indokolt, és tényleg veszélyben forog valamilyen természeti érték, a teljesítménytúrázók működjenek közre a hatósággal annak megóvása érdekében, még akkor is, ha nem ők veszélyeztetik, hogy unokáink is láthassák még. De, azt is kívánom, hogy ez a viszony ne egy parancsuralmi elven működjön, hanem egyenrangú félként tárgyaljunk a természetvédelmi hatósággal a minket érintő, korlátozó kérdésekről, hogy az egészség védelme érdekében is, meghozható legyen az optimális döntés. Remélem ezzel a véleményemmel és kívánságaimmal még nem lőttem túl a célon.


 Szegedi József


-marton4-


Pétervására


 Ma újra a mesék birodalmában jártam, mesebeli tájakon, mesebeli emberekkel találkoztam. Ez volt az én mesém róluk…


 „ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!” FUSS, FUSS, FUSS….


 Most is nagyon szívesen veszek Facebook-jelöléseket minden kedves túratársamtól, akik ezúton is kapcsolatba szeretnének kerülni velem, eleinte esetleg csak virtuálisan, később pedig a terepen találkozhatnánk, mint már ez sokszor megtörtént az elmúlt években.


 


Opcióként a végére még belinkelek egy néhány fotót a túráról, és néhány egyéb nem a túrán készült képgalériámat. Ha puszta véletlenségből valaki talál egy-két kedvére való képet bennük, már megérte megosztani őket.


 Eger Csillaga 50 teljesítménytúrán néhány kutyafuttában készült fotó 2012.09.08


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/EgerCsillaga50Teljesitmenytura?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMD6h4nHiuruMA&feat=directlink


 Szarvaskő és Felsőtárkány között a hegyekben 2012.09.01


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/SzarvaskoEsFelsotarkanyKozottAHegyekben20120901?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOeMucev8IGdDg&feat=directlink


 Hosszú-hétvége a Szlovák-karszton 2012.08.19-20-21


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/HosszuHetvegeASzlovakKarszton201208192021?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO_j1MXD-NX9lgE&feat=directlink


 


Nyári hangulatok 2. 2012.06.15


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/NyariHangulatok2?authuser=0&authkey=Gv1sRgCI6gqPqp2__eVA&feat=directlink


 Nyári hangulatok 2012.06.09


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/NyariHangulatok?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOe8y5u929H4qAE&feat=directlink


 Önértékelés:


Ez a túrabeszámoló meglehetősen lapos, unalmas, kevés benne az új ötlet és a humor. Fellengzősen nyilatkozok benne olyan témákról, amikről gőzöm nincsen, pl. természetvédelem. El akarom hitetni, hogy valami jó fej vagyok, holott nem. Sok benne az unszinpatikus magamutogatás, önarckép, képgalériák stb. Más embereket jellemezgetek, bár lehet, hogy annyira azért Ők sem bánják a dolgot, de lehet, hogy egyszer valaki mégis jó fenékbe rúg. Azért nekem tetszik ez a beszámoló, hiszen az én gyermekem, és ha megveszek, akkor sem tudok jobbat írni.


 „Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz,


még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred”. (Maureen Dowd)


(Hogy jön ez ide? Sehogy! De, azért jó nem?)


 


De most már tényleg vége!!!


 Ne örüljetek annyira! Hamarosan jelentkezem újra!

 
 
Téli MátraTúra éve: 20122012.01.31 20:46:51
Téli Mátra XL túrabeszámoló 2012.01.28

 

„Mindenkit ér fájdalom, lelj vigaszra a barátaidnál

Mindenkit ér fájdalom, ne dobd be a törülközőt, ne

ne dobd be a törülközőt

Ha úgy érzed egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül”

(R.E.M dalszöveg részlet)

 

PROLÓGUS

 

Hajnalban felriadok. Ránézek az órára, ½ 4 van. Jó még egy órát aludhatok. Mielőtt jólesően a másik oldalamra fordulnék, eszembe jut, hamarosan vagy már ebben a pillanatban is szerte az országban garázs kapuk nyílnak, bejárati ajtókban fordul a zár. Ezrek indulnak egy titkos küldetés felé, hogy a mindent behálózó országutak erővonalait követve, a sok apró mellékágból, a főutak „vénáin” át eljussanak a Mátra aljának turista „szívközpontjába”, Mátrafüredre, ami, a turistautak érhálózaton át pár órán belül lelkes túrázók ezreit pumpálja majd fel a „hegyre”, köztük engem is….

 

 

Hiszen ez az erőfeszítés az, amit igazán szeretünk benne.

„Ha olyan könnyű lenne, hogy „ihaj”, hát érdektelenné is válna az egész.”

 

A Less Nándor 100-ról írt túrabeszámolóm után azt a tanácsot kaptam egy nagyon kedves, általam nagyra becsült, kiemelkedő sporteredményekkel rendelkező túratársamtól, akitől rengeteg dicséretet is kaptam cserébe, hogy írjam meg nyugodtam a beszámolómat, de mielőtt felteszem, húzzam ki a felét, ugyanis a kevesebb néha több. Megfogadva a tanácsát igyekszem visszafogni magam, bár most 60km-el kevesebbről kell beszámolnom. De azért nem ígérek semmit. Valóban egy ilyen beszámolónál kétszer „szenvedünk” meg, egyszer, amikor megírjuk, másszor amikor valaki, jobb dolga nem lévén, rászánja az idejét és elolvassa. Ez olyan, mint maga a teljesítménytúra. Jelentkezzen az, akinek az égvilágon semmilyen erőfeszítésébe nem kerül, mondjuk a Téli Mátra XL teljesítése. Ez már megér egy „kivizsgálást”. Bármilyen erőfeszítésbe és bármibe is kerül, a célba érkezéskor azonnal tervezgetni kezdjük a következő túrákat. Hiszen ez az erőfeszítés az, amit igazán szeretünk benne. Ha olyan könnyű lenne, hogy „ihaj”, hát érdektelenné is válna az egész. Visszatérve a Téli Mátrára, én is voltam persze olyan passzban, amikor a beérkezéskor szinte sajnáltam, hogy vége, olyan jól ment, de akkor is, a rengeteg élvezetes gyorsasági szakasz mellett is, akadtak benne küzdelmesebb részek is. Persze akkor nem volt hó, és nem húzta 2kg-os bakancs koloncként a lábamat…

 

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Vagy mégis?

„Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba, mondták a régi görögök, de 2x ugyanabba a bakancsba simán.”

 

A múlt vasárnap kint jártam a Mátrában egy kis egyéni bemelegítésre (képgaléria link mellékelve), természetesen egy gyöngyvászon futócipőben. Az elmúlt hetek forszírozott diétáinak köszönhetően jól ment a futás, a Gabi halálára a legutolsó meredek szakaszt kivéve „szinte” felfutottam. Persze könnyű volt így egyedül. Egy óriási szélvihar úgy összehordta a havat, néhol méteres hótorlaszokon keresztül kellett átvágni magam, ráadásul a szél és a hideg annyira lehűtött vékonyka kabátomban, hogy a lábfejemtől már teljesen elvonta a hőt a szervezetem. A cipőmbe állandóan benyomuló hóval már nem bírt az olvasztásos technika. Ha egy röpke 15km után nem ért volna véget a tervezett táv, a végére bizony lefagyott volna a lábam, így csak majdnem. Más kérdés az, mivel nincs túl sok téli, havas tapasztalatom, hogy éppen a túra során jöttem rá arra, milyen technikával lehet ezt kezelni, abban az esetben, ha a havat semmiképpen nem tudjuk kizárni a cipőből. Majd később leírom, annál a fejezetnél, ahol megtörtént az óriási megvilágosodás („heuréka”). Mindenképpen szerettem volna elindulni a Téli Mátra XL-en, nagyon vonzott magához ez a túra, maradtam a bakancs mellett. Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba, mondták a régi görögök, de 2x ugyanabba a bakancsba simán. Ugyanis ezt megelőzően egyetlen túrán a 2010-es Téli Mátra XL-en viseltem ezt a bakancsot, aminek a végeredménye ugyanazt lett, mint a mai. A mai történet leginkább megint csak a lábbeliről szólt…

 

 

Egy igazi világbajnokkal futok Lajosházáig!

„Régebben hívták „rókavadászatnak” is ezt a sportot.”

 

7h-kor az üvegezett falú átjáróban várom a „startpisztoly dördülését”. Sokat olvastam már a bemelegítés fontosságáról, de egyetlen futót sem láttam még soha bemelegíteni. Úgy látszik, ők nem olvasnak mindenfélét, hanem inkább jól odateszik magukat. Így megelégszem azzal, hogy egy párszor meglóbálom a lábamat óvatosan, hátha egy kicsit felmelegszik, ügyelve arra, hogy ne rúgjak oldalba senkit a tömegben. Jó 5 perces csúszással indítanak, ami a hozzájön a szintidőhöz, de ki számolja? (Én!) Kocogva indulok, jól megy. Azért mégis sejtem, hogy az a két tuskó, amit a lábam helyett érzek alul, még gondot jelenthet. Lazán futok át az éppen ébredező Mátrafüred kongó utcáin, merev talpú, rugalmatlan bakancsomban, előttem, körülöttem, mögöttem futók igyekszenek egy irányban „valahová” a megüdvözülést keresve. Hamarosan az erdőben találom magam, a kis ösvényen futok lefelé nyugat felé, a tumultus is megszűnik. Már az első pillanatokban, még Mátrafüreden összesodródok egy futónővel, akivel nagyjából egyforma tempóban haladunk, és néhány rövidebb szakaszt leszámítva Lajosházáig társakká válunk, ahol majd ő „S kanyart” vesz jobbra (S túrán indult). Kiérve az erdőből bal kéz felől megpillantjuk a reggeli párába burkolózó Gyöngyöst, jellegzetes toronyházával éktelenítve. A „téli álmából” kissé nehezen ébredező, kitörésektől megviselt napunk csak lassan kezdi felszívni a Mátra fővárosáról a szélesen elterülő ködöket. A zöld jelzés éles jobb kanyarja után kezdődő emelkedő már megfog egy pár túrázót. Itt még jó erőben vagyok, lehúzok mindenkit, akit látok, csak Cserkő-bányánál fognak be egy páran, amikor fényképezgetni kezdek. Még a 2010-es Less Nándoron vettem egy jó kis hátizsákot, aminek egy külső rekeszében, a jobb a csípőm táján remek helyet találtam a tavaly tavasszal vásárolt kicsiny, piros masinámnak, télen-nyáron ott hordozom, így egy laza mozdulattal könnyen a „fegyveremhez” tudok kapni, ha a túra közben felizgat valami, ami gyakran előfordul. Ilyenkor „csípőből tüzelek”. A másik oldalon kiegyensúlyozandó a GPS-t hordozom, aminek nem sok szerepe lehet most a Téli Mátrán, de szériatartozék. Valaki megkérdezte tőlem a napokban: szoktál-e vadászni, ez most olyan divatos lett manapság. Hát persze, mondtam, rendszeresen szoktam. De ahogy én csinálom, ott nincsenek áldozatok, sem a fehér hóra kibuggyanó pirosló vér, sem a melegen gőzölgő zsigerek látványa. Semmi más látható nyoma nem marad, csupán a fényképezőgépem CCD-jén keletkező fotóelektromos jelek késztetik némi átrendeződésre az SD-kártyám atomjait (Vagy valami ilyesmi.) Végül is részben ugyanazt az ösztönt elégítjük vele, mint ahogy a teljesítménytúrával az elvándorlás ösztöne által gyakorolt késztetés előtt hajolunk meg, amikor a „hatalmas” távokat teljesítjük. Minden cselekedetünk valamilyen ösztönt elégít ki, és a két alapvetőn kívül még van számtalan ősi ösztön (legalább 7db), amelynek kielégítetlensége egy idő után ugyanolyan kínzóvá és kibírhatatlanná tud válni, mint az éhség és a szomjúság. Ilyen például a szabadság, amelynek elnyeréséért az emberek akár az életüket feláldozzák, ha kell. Vagy gondoljunk csak a honvágyra, ami az ellenvándorlás ösztönének épp az ellentett párja. Milyen jó is túra után hazatérni a családunkhoz, becsobbanni egy kád meleg vízbe otthon. Sokszor nem is tudjuk mi a jobb, elindulni, vagy hazaérkezni. Voltak olyan hazájuktól távolba szakadt emberek, akiknek minden jólétük, társaságuk megvolt, de belebetegedtek a honvágyba. De egy kicsit elkanyarodtam, hiába kanyargós ez az út. Cserkő-bánya után kezdünk „komolyabban” elbeszélgetni társammal. Mindketten közlékeny emberek lévén, amit futás közben a „neurotransmitterek” (a központi idegrendszerben keletkező ingerületátvivő anyagok) intenzív termelése még tovább fokoz, így rövid időn belül sokat megtudunk egymásról. Egy ilyen beszámolóban, érthető okokból, nem szokás teljes neveket emlegetni, de most kivételt teszek. Hogy miért? Egy igazi világbajnok Ő, aki 2010-ben Opatijában társával együtt csapatban megnyerte a rádiós tájékozódási futás világbajnokságának női számát. Ezen kívül is van még számos kiemelkedő nemzetközi és hazai eredménye, többek között Európa bajnokságokon, vagy magyar nemzeti bajnokságban. Csernák Ferencnének hívják. Ismerjük meg tehetségeinket. További érdekesség, hogy 1955-ös születésű, a nővérem 1954-es, aki szintén tájfutó bajnok volt, de csak sima, még „ifi” korában, később Ő abbahagyta a versenyzést. Csalt engem is magával, de én csak 40 éves korom után, úgy 14 évvel ezelőtt szántam rá magam először az intenzívebb mozgásra, amikor az egészségtelen életmód már-már tönkre tenni látszott az egészségemet. Visszatérve a rádiós tájékozódási futásra, senki ne csodálkozzon, ha esetleg nem tudja mi az, én csak tegnap hallottam róla először. Régebben hívták „rókavadászatnak” is ezt a sportot. A versenyzők számára ismeretlen terepen szétszórva, 5-7km átmérőjű körben, általában 5 változó időben és erősséggel sugárzott jeladót (”rókát”) kell megtalálni, egy a verseny előtt kapott jelfogó segítségével, és a helyszínen az ellenőrző lapra pecsételni. Ez itt nem részletezhetően, nagyon jó kombinációs készséget, és persze a változó terepviszonyokhoz való igazodás képességét igényli a „vadászoktól”, ahogy a versenyzőket hívják. Mindezt leegyszerűsítve mondtam el, talán már ez is meghaladta egy beszámoló kereteit. Csak azért tettem, mert azt szeretném, ha megismernénk egymást, nem szaladnánk el egymás mellett.

 

Lajosháza. Egyedül a sötétben.

„Kísérteties érzés volt megérkezni a kihalt, ember nélküli Lajosházára.”

 

Olyan jól összejövünk, hogy amíg én egy picit bizonytalankodva futok le csúszós bakancsomban (ja, mert még csúszik is!) az utolsó meredélyen Lajosháza előtt, még rám is vár, és együtt érkezünk az ellenőrző pontra. Itt aztán búcsúzkodás után, aminek a legvégén kapok egy nagyon kedves, szívből jövő női mosolyt, végleg elválnak útjaink, két világ találkozott és szövetkezett erre a 6,4km-re, erre az 50 percre, amíg Lajosházára értünk. Ezzel a mosollyal feltöltődve indulok boldogan tovább, most már egyedül, a maradék 34km-re. Eszembe jut még itt, egy tavalyelőtti magányos, éjszakai túrám, Mátraháza-Lajosháza-Mátrafüred-Mátraháza útvonalon, egy októberi napon, este 8h-kor indultam el a sötétben a mátraházi parkolóból. Azelőtt sem sokat túráztam sötétben, egyedül pláne nem. Kísérteties érzés volt megérkezni a kihalt, ember nélküli Lajosházára. Bár némi fényt sugároztak a Hold és a csillagok, itt még magányosabbnak, elhagyatottabbnak, a civilizációból, a biztonságból kivetettebbnek éreztem magam, mint bárhol a sötét erdőben, ahol, sokszor utat vesztve, jelzést keresve, lövöldözések és ugató kutyák hangjától, vaddisznók csörtetésétől (egy csapat csupán néhány méterre volt, amikor beléjük futottam), és önmagam képzeteitől megfélemlítve bolyongtam. Csak egy pillanatra villan fel bennem ez a kép, de gyorsan felszippantja a sötét éjszakát a mostanra már mindent átható január végi napsütés, és a körülöttem nyüzsgő túratársak biztonság-érzetet nyújtó látványa. Igen, most nem vagyok egyedül, mint akkor. Jó itt lenni. Jól érzem magam. Annyira, hogy még fotózni is elfelejtek.

 

Érd utol Mátét.

„Figyelem a stílusát, ezt szerintem tanítani kellene.”

 

Hátrahagyom a múltat és a jelent, és indulok a sárga négyszög erős kaptatóján a jövőt keresve. Megdolgoztat, mint mindig, de az erdei útra érve valamiféle kocogásba kezdek. Ez úgy működik, hogy érzem magamban az erőt, és a könnyedséget, hirtelen elindulok, de nem tudok kiszállni az alkalmatlan lábbeli börtönéből, így hamar lerohadok. Majd újra nekilódulok. Ráadásul később a hóban, a hó alatti jégbordákon a csúszós cipőben minduntalan kifalcolva, hol jobbra, hol balra csúszik ki a lábam, ide-oda billegve úgy dülöngélek, mint egy részeg. Később rájövök, hogy érdemes pontosan a nyomokba lépni, ez valamit segít, de futni már egyáltalán nem tudok, a haladási ütemem pedig csapnivaló. Már előbb is fényképezgettem egy kicsit, de most, hogy már minden mindegy, nem rohanok el a gyönyörű erdőrészletek mellett, hanem a sport helyett, olyan kirándulósra veszem a fazont. A nap már kezd feljönni. A fák közül kikukucskálva is sejlik, majd a nyílt terepre érve, dél-nyugati irányban csodálatos festménnyel kápráztat el a január végi reggel.  A kivilágosodó ég búzavirágkék tengerében, a hidegfront hírnökeként fehér hasú, szürke hátú altocumulus felhőflották hosszan elnyúló sávjai vitorláznak kék sávokra szabdalva az eget. Éppen a cipőfűzőmmel bajlódom, amikor elviharzik mellettem Máté, nem ismer fel, én is csak miután felálltam veszem észre Őt hátulról. Gondolom, majd utolérem egy jó kis beszélgetésre, a Cserhát óta elkerültük egymást. De bárhogy is erőlködöm, valahogy nem fogy a távolság közöttünk. Nézem egy pár tíz méterről, ahogy előttem halad. Eszembe jut, amikor először pillantottam meg 2007-ben egy túrán, egy enyhe emelkedőn futottam mögötte. S míg Ő lazán „sétált”, én futva alig-alig tudtam utolérni. Figyelem a stílusát, ezt szerintem tanítani kellene. De hát tanítja is! Néhányszor megállok fotózni (163 képet készítettem a túra során), ez alatt Máté lassan kiúszik a képből, csak a szétporlott hó marad a nyomában. (Reggel megnéztem: 7:10-et gyalogolt!!!!)

 

Mátraszentimre ellenőrzőpont.

„Így legalább bizton elmondhatom, hogy ma „kutyául” ment nekem”

 

Valahogy mégiscsak felérek Mátraszentimrére, de a többször már nem részletezett okok miatt ez iszonyú erőfeszítésembe telik, így a pontra érve úgy kimerülök, mint a „bakui olajmezők”. Már a feladás gondolata is beférkőzik az agyamba, de ez nem én stílusom valahogy. Így jobb híján el kezdek enni, ami nálam már gáz. Ha én eszek, az már nem lehet jó teljesítés. Ha jól megy akár 40-50km-t is teljesítek étlen-szomjan, a nagyobb kánikulákat leszámítva, amikor iszonyú lehet a vízvesztés, de még ahhoz is lehet alkalmazkodni. Ha nem megy jól, hiába eszek-iszok bármit, tökmindegy. Közben látom befutni néhány futó ismerősömet pl. Hófutót (ez az Ő napja!), Atillát, akikkel egykor még együtt álltuk a „sarat”, de fogjuk még, mert 1,5 év lassú haldoklás után, az idén lesz a feltámadásom éve. A mai a napra viszont „legalább kettőt rontok a minősítésemen” ideiglenesen. „Hófutó” érdekes, tavaly decemberi „Mátrabérces” éjszakai kalandját, amibe érzelmileg én is belefolytam valamelyest, lsd Facebook oldalán. A ponton feltűnik egy kutya is, aki olyan ismerősnek tűnik, talán az, amelyik tavalyelőtt csokit kunyerált, és kapott tőlem a Vörösmarty-th-ban, ahová a rossz idő elől menekültünk be többen egy kis kávészünetre, megnyugvást keresve. A befutónál még láttam a kutyát (a gazdájával együtt), így nagyjából egyszerre teljesítettük a távot. Legalább bizton elmondhatom, hogy ma „kutyául” ment nekem.

 

Gallyra, vagy Galyára megyek?

„a nagyon karakteres „büfés-pontőröktől” kapom a következő energiakvantumot”

 

Elindulok a Mátra 2. legmagasabb csúcsa felé, reménykedem, hamarosan felszívódnak a bevitt tápanyagok, és szélvészként repesztek tovább. Néha kiállok fényképezni, közben elég sokan megelőznek, de már nem törődöm vele. Valaki jóindulatúan megjegyzi, amikor az erdőből kifelé fényképezek, hogy ebből nem lesznek valami jó fotók, mert a fák bezavarnak. Csakhogy a fák engem egyáltalán nem zavarnak, bárhol legyenek is, és még csak jó fotókat sem szeretnék készíteni. Végül emberemre akadok, egy jó ütemben haladó „fényképészre”, akivel a Piszkés-tetőnél már egymás kezéből kapjuk ki a témákat. Majd különösebb esemény nélkül felballagok Galyatetőre, legfeljebb annyi érdekes történik, hogy egy kis autóversenyző-jelölt, sötét szemüveges kissrác próbál hatalmas sebességgel száguldó szánkóján kuglizni a túrázókkal, de elugrunk, nincs találat. Hiába, a téli sportok örömei. A múlt héten volt itt nemzetközi kutyaszánverseny Galyatetőn, lehet, hogy attól pörgött fel ennyire a kissrác. Emlékszem gyermekkoromban a szép téli, napsütötte, hideg, havas hétvégéken egész nap étlen-szomjan szánkóztunk a közeli hegyen, megunhatatlanul, mintha fizetettek volna érte. Le, föl. Le, föl. Az ősi mozgásvágy tehát még romlatlanul ott él a gyermekekben, csak szorgos munkával felnőttként öljük ki magunkból. Galyatetőn a nagyon karakteres „büfés-pontőröktől” kapom a következő zsír-szénhidrát energiakvantumot, egy pár trillió koffein-molekulával katalizálva. Később már kezdem érezni a hatását az „energetizálásnak”, nem győzök oldalra kiállni, hogy sárgára fessem a havat.

 

Lefelé azért megindulok.

„Egy darabig megy is a dolog, láthatóan jobban haladok”

 

Most fordul elő velem először a túra során, a kéken lefelé, hogy beállok egy fiatalokból álló futócsapatba, csak úgy száguldunk a szűk ösvényen lefelé. Ez már döfi. Az úton beérem a jó ütemben haladó Sanyiékat, aki azt a tanácsot adja, hogy próbáljak meg lábujjhegyre és ne egész talpra érkezni, akkor talán nagyobb lesz a lendületem. Szeretném gyorsan kipróbálni az újonnan szerzett ismereteimet, ezért elillanok. Egy darabig megy is a dolog, láthatóan jobban haladok, de hamar kezd fárasztóvá válni ez a kényszeres mozgás, és kikopik a koreográfiámból. Újra fényképezgetni kezdek. Gyönyörű „pampafüvek” lágyan hajladozó, selymes tengerét látom a hóból kikandikálni.

 

Futóbajnokkal a Vörösmarty-th-ig.

„nagyon inspirál, hogy egy sport szempontjából ilyen rangos, helyes túratárssal hozott össze a sors, és összeszedem magam”

 

Közben beér egy fiatal, pásztói futó lány, aki elismerőleg szól arról, ahogy megpróbálom a futást és a fotózást összehangolni. Ez elég, hogy egy jó darabig futótársakká váljunk. Ez a futás közbeni fényképezés olyan, mint a légi-fényképezés, amikor a pillanat törtrésze alatt kell felfigyelni a témára, és rögzíteni azt, ami rövid reakcióidőt és helyzetfelismerést igényel, hacsak nem akarom az éjszakát is a hegyen tölteni. A lány, Edit, még csak tavaly kezdte a futóedzéseket, de már megnyerte a Vadrózsa 50 női futóversenyét (lsd Hérics Egyesület honlap), és a Via Dolorosa 75-öt. Most egy kicsit prüszköl a friss porhótól, és sehogy sem tudja elkapni a saját megszokott ütemét. Egy darabig az én bakancsos tempómban hajózik, engem pedig nagyon inspirál, hogy egy sport szempontjából ilyen rangos és nagyon helyes túratárssal hozott össze a sors, és összeszedem magam. Gyorsan eldicsekszem neki én is a 2007-es Via Dolorosa 75 2. helyezésemmel, amire nagyon büszke vagyok (még egy szép kupát is kaptam, nem senior!!). Bár megegyezünk abban, hogy ez a „havi” futás is segít az általános kondíciójavításban, de azért a „franc” se bánná már, ha végre tavasz lenne. Nagyjából a Vörösmarty-th-ig tart az „idill”, amikor felgyorsít, és kihagyva a „leves-pontot” mára kilép az életemből.

 

A Pisztrángos-tóig

„Bergengóciában egy turista 49 krajcárért háromfajta gyümölcsből vásárolt 49 darabot…”

 

Én viszont beszédelgek a népkonyhára, mondom, hogy ma evő napot tartok, ahol tömegek állnak sorba a levesért. Tavalyelőtt az orrom előtt fogyott ki éppen a leves, várni kellett volna, amíg újat főznek, de az idén mázlim van, szépen sárgállanak az asztalon és a helyzet magaslatán álló „személyzet” kezében az aranyszínű folyadékkal terhelt, mennyei illatot árasztó, gőzölgő hatalmas kancsók. Felhörpintem levesemet, és indulok tovább a Pisztrángos-tó felé a már sokszor említett ok miatt araszolva. Vasárnap észre sem vettem ezt a távot, amikor leszaladtam. Most valahogy nehezen telik el ez a bő 3km, és nem tudom, honnan került ide hirtelen ez a sok „sunyi” emelkedő, ezekre már nem is emlékszem. Közben nyugtatom magam azért, ha már ebből nem is lesz az a nagy szintidő, az 1958-as születésűek, 47-es bakancsban, fényképezve futni akaró (de nem tudó, mármint futni, de fényképezni se!) különdíját biztosan megnyerem. A rendezőség ezt még a mai napig nem juttatta el hozzám. Lehet, hogy nem is fogja? Közben, jelenleg társam nem lévén, egy a reggel az É&T-ban, a „kis helységben” olvasott rejtvényen töröm a fejem (tényleg!!!), amit már akkor elkezdtem megoldani, de mikor elfogyott az ihlet, abbahagytam. Bocs, de ezt le kell írnom. Ha valakit nem érdekel ugorja át.

„Bergengóciában egy turista 49 krajcárért háromfajta gyümölcsből vásárolt 49 darabot. A birsalma darabja 5 krajcár, a körte darabja 3 krajcár, a naspolyából 3db 1 krajcár. A kérdés nem az, „hány éves a kapitány?”, hanem az, melyikből hányat vett? A megfejtéseket a következő e-mail-címre várom: mart0n4@t-online.hu . A helyes megfejtők között értékes Facebook-jelöléseket sorsolok ki.

 

A Pisztrángos-tónál. Jeges tónak, zsíros partján.

„bevágok egy jó, hamisítatlan szlovák zsírból „SK” kent hagymás „zsíros-deszkát””

 

Végre megérkezem, és a hagyományoknak megfelelően, mivel ez egy etetőpont, és a túra legnagyobb erőpróbája következik, itt felgyűlik a nép, óriási tömeg fogad. Az ellenőrző pontot sem találom hirtelen, úgy édesgetnek magukhoz a pontőrök. Még nem volt elég a „zabából”, bevágok egy jó, hamisítatlan, Atkáron csomagolt szlovák zsírból „SK” kent hagymás „zsíros-deszkát” a jéghideg deszkán csücsülve. Mivel a szervezetem minden zsírt gondolkodási idő nélkül, azonnal beépít, elmondhatom, mára már a hasamon reng egy darab Szlovákiából. Szemben velem a „tökfedőjéről” ítélve egy teuton lovag. Annyira azért nem vevő rám, amikor megdicsérem a sapkáját, gondolom, én lehetek a kétszázadik. Ahogy körbenézek két „zsíros falat” között, minden nyelést Kecskés György szponzorunknak megköszönve (aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!), látva ezt a nyüzsgő társaságot békésen falatozgatni mélyen a hólepte, mesebeli erdő közepén, hirtelen különös érzésem támad. Furcsa lesz ide eljönni újra egyedül. Bizonyára erre a mostani képre gondolok majd, hogy itt ülök a fagyos lócán, és fagyos zsíros-kenyeret csócsálok, körülöttem pedig túratársak élénk beszélgetése hallatszik mindenfelől. Majd valahonnan a semmiből, egy másik dimenzióból, vagy mit tudom én honnan, mint a filmekben, egyszer csak kezdenek előtünedezni az emberek egyik a másik után, hátizsákkal a hátukon, színes kabátjaikban, bohókás fejfedőikben vidáman beszélgetve, falatozva, mintha soha nem mentek volna innen el. Az asztalok is megtelnek újra a zsírosbödönökkel, a hatalmas vekni kenyerekkel, és a lila hagymával. Érzem majd a hagyma illatát, és a zsír furcsa ízét a számban, ugyanúgy, mint most. És majd akkor is boldog leszek. Ugyanúgy, mint most. Már indulok, amikor meglátom befutni Józsit. A mai tempómat ismerve biztos vagyok benne, még a nyereg előtt beér, mert Ő általában nem sokat időzik a pontokon.

 

Méterről, méterre a csúcsig.

„Összegezve: a Pisztrángos-tótól nagyon könnyen jutottam fel a Kékesre”

 

Megindulok felfelé. Nincs semmi gond, elég sokat előzgetek oldalt a mély hóban, pedig meglehetősen fárasztó. A gyorsan befutó sárga + után beállok egy jó ütemben haladó csapatba. A Kékes-kráter meredek, északi oldalán kapaszkodunk felfelé. Körülöttünk „szanaszét hajigált” andezit lávatörmelékek láthatók mindenütt. A több millió éves társasutazáson résztvevő, a völgy felé tartó kisebb nagyobb köveket lágy, bársonyos, érintetlen hótakaróval, milliárdnyi hópehellyel vonta be a legutóbbi havazás. A finom hajlatok, a hólepel alól kisejlő, szelíden hullámzó, szinte lélegző formák a fantáziát megmozgató modern műalkotásként szegélyezik az ösvényt, ahol elhaladunk. A legvége fog meg egy kicsit, amikor „brutálra” változik szög, de nem csak engem. Közben Józsi egy levágással elém kerül, most már az Ő nyakába lihegek. A gerincen felköszöntöm, ugyanis vasárnap („holnap, vagyis ma”) van a születésnapja, amit a közösségi oldalról tudok. Megkaptam e-mail-ben. Látom, hogy megörül nekem, azonnal társak leszünk a Kékesig. Felfelé menet folyamatosan, élénken beszélgetünk, ami oxigén-veszteséget jelent, ami itt egyébként is kevesebb, mint a Pisztrángos-tónál. A beszélgetés viszont teljesen eltereli a figyelmemet az emelkedőről. Többek között a mindkettőnk által előszeretettel teljesített egyéni túráinkról beszélgetünk. Az Ő vadászterülete a Zemplén, az enyém a Bükk és a Mátra, és a közöttük húzódó terület. Az egyénileg és a közösségben végzett túrák valahogy kiegészítik egymást nálam, egyik a másik nélkül nem olyan érdekes. Nem tudom, hogy jól értelmezem-e, mert a taoista filozófia nem az erősségem, de mondjuk a Jin és Jang. Talán a Jin az egyéni, a Jang a közösségben végzett túra. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. Ez az élet dialektikája. Gyakran előfordul, hogy közösségi túrák után visszatérek a helyszínre, így végleg egybeforrhat a két világenergia bennem, ami megerősít. Volt egy ilyen Jin-Jangos medálom, sokáig itt lógott az ágyam mellett, de elkallódott az építkezés során. Itt az ideje, hogy megkeressem, hogy újra megtalálhassam belső egyensúlyomat, és visszanyerhessem teljes energiámat. És ilyen a barátság is. Amikor a kétféle személyiség, a kétfajta energia egymást felerősítve simul egymásba. És ehhez nem szükséges, hogy vallomást tegyünk, sem az, hogy egymást terhelve vendégeskedjünk a másiknál. Az energiaátadás ezek nélkül is jól működik. Elég, ha csak egymás közelében haladunk az ösvényen beszélgetve, mint most. A Jin és a Jang. Józsival a Less Nándor 100 érmeinket várjuk már „sóvárogva”, (hogy „szidolozhassuk” már végre), ahol az élbolyban érkeztünk be, dobogós helyezéseket szakítva a „senior” kategóriában. Örülök, hogy erre nem csak én vagyok büszke, hanem egy ilyen sokat megélt, „dörzsölt róka” is, mint Józsi. Összegezve: a Pisztrángos-tótól nagyon könnyen jutottam fel a Kékesre, és a pulzusom is a (szlovák) zsírégető 2.zónában maradt. Ez mutatja, hogy nem az erőlétemmel van a gond, amikor ma nem tudok szaladozni, mint a kiscsikó. Úgy két héttel ezelőtt, a hirtelen fogyás után enyhe szívpanaszaim támadtak, de a „Mátra-terápiánál” nincs jobb szívgyógyszer, természetesen nyomtalanul elmúlt rögtön, amikor ráedzettem. Józsi is valami hasonlókról szokott beszámolni, hogy minden baján (ha van) segít a mozgás. Ez a sportszív igényli a mozgást, nem szereti a tunyulást.

 

Lefelé, lefelé, lefelé

„Aztán „levetem magam” a mélybe, elég jó ütemben haladok lefelé”.

 

A Kékes után bár Józsi megvárna, amíg én a teáért állok sorba (neki van hazai), „elengedem”, nem akarom belassítani. Botja is van, ami könnyíti a lejutást, és a védekezéstJ. Én is gondolkodtam rajta, hogy jó lenne elhozni, de nem szívesen adom fel a függetlenségemet. Pedig a lábbelimet tekintve ez így mégsem a „függetlenség napja”. Aztán „levetem magam” a mélybe, elég jó ütemben haladok lefelé. Ami érdekesség: a sípálya melletti parkolóba éppen akkor érkezik meg a „síbusz” (ez nem egy sítalpakon közlekedő buszt jelent!), ami tömegével ontja magából a színes ruházatú, síléces embereket. Ilyet sem látok azért mindennap. Nem veszem észre a sok előzgetés közben, amikor a melegítőm szára lecsúszik a lazára, csak az alsó 3 lyukba befűzött jobb oldali bakancsomról, így az teljesen megtelik hóval, és most már iszonyúan fázik a lábam. Kiülök egy kőre, és leveszem. Piros az egész lábfejem, teljesen meggémberedett. Két zokni van rajtam. És most jövök rá a megoldásra. A hó szinte teljesen elolvadt, a keletkezett hideg víz nagy részét, ami nem állt meg a bakancs alján, felszívták a zoknik. A vizet kiöntöm a bakancsból, és hihetetlen mennyiségű vizet facsarok ki a zoknikból a szűz hóra, majd visszaveszem a vizes zoknikat. Azt a kis nedvességet, ami a zoknikban maradt a kicsavarás után könnyen melegen tudja tartani a lábam, és rögtön megjavul a helyzet. Tehát a megoldás: a zoknit ki kell csavarni (ha már bejutott a hó, de legjobb kint tartani, de az már egy másik történet).

 

Csúszunk, csúszunk lefelé, de meddig kérdezem én, vajon meddig?

„Lám, azok a megoldások, ahogy lejutsz a jégen, mindenkinek felszínre hozzák az egyéniségét, és fejlesztik a személyiségét, önismeretét.”

 

Ezzel a fejezetcímmel nem politizálni szerettem volna, még nem. Ami a piroson való leereszkedést jelenti, az a túra fénypontja. Alaposan meg kell küzdeni érte, amíg egy 70kg-os testet, sok helyen szinte 0 tapadási súrlódás mellett lejuttatunk pár száz méterrel mélyebbre. Ez fizika. („És a tények makacs dolgok Pelikán elvtárs”). Ez van, akinek jobban, van, akinek kevésbé jobban sikerül. Hát erről szól szinten minden évben a Téli Mátra utolsó szakasza. Ez ugyanúgy hozzátartozik a túra „renoméjához”, mint sok más, amiből megkapjuk ezt a különleges színezetű téli teljesítménytúrát. Az utolsó szakaszon borzasztó lassan haladok, volt már egy pár törésem, ezúttal szeretnék végre épségben hazaérni. Egy jeges szakaszt egy meredek partoldalon lejutva kerülök ki. Vállon veregetem magam, mert szinte lépésről-lépésre azonnal látom, hogyan lehet lejutni, amíg mások nagyon kínlódnak, csúszkálnak, majd lezuhannak, egy pár mozdulattal könnyen lent vagyok. Ez idáig rendben is lenne. Megtapogatom a zsebem, keresem a kesztyűmet. Az üres zsebet érezve rosszat sejtek (biztos nem csak én az országban). Felnézek, ahonnan jöttem, legfelül egy mini bokron, mint a vár fokán egy zászló csüng a fekete kötött kesztyűm. Mehetek fel érte, ami már bonyolultabb műveletnek tűnik, mint lejönni. A jó angyalom küld azonban egy túrázót, aki épp a kesztyű mellett kezdi meg a leereszkedést, és kérésemre ledobja nekem. De nem csak azt, magát is, mert megunva a mászást úgy fél távnál leugrik, ami félelmetes látvány, de a fiatal szervezet rugalmasan fogja fel a csapást, és még el sem esik. Lám, azok az egyéni megoldások, ahogy lejutsz a jégen, mindenkinek felszínre hozzák az egyéniségét, és fejlesztik a személyiségét, önismeretét. De beszéljenek inkább a fotók helyettem a galériámban. Lefelé menet hallok még egy beszélgetést, amikor egy láthatólag kimerült túrázókból álló társaságot készülök elkerülni. Nagyjából így hangzik: „Ennek a túrának nem most örülünk, hanem majd később, mondja valaki. Mikor?- kérdezik. Majd. Ha elmúlik a fáradtság? Aha. Holnap? Nem, holnap nem. Miért? Mert, holnap vasárnap lesz. És? Akkor a vasárnapi ebédnek kell örülni, nem a túrának. Akkor mégis mikor? Majd…. 2 nap múlva. Igen, 2 nap múlva. Ebben megegyeznek, és szótlanul haladnak tovább.” Valóban egy ilyen hosszú, kemény túrának lehetnek küzdelmes, fárasztó, gyötrelmes, letöréses szakaszai is. Menet közben mégis folyton reménykedünk, mert soha nem tudhatjuk előre mikor, talán csak két nap múlva, de lehet, hogy már most, az egyik lépés még a gyötrelmet hozza el, a következő már a boldogságot.

A lapályosabb részeken már elfeledkezve magamról megint elkezdek sietni, míg rá nem jövök, itt ma nem lesz véghajrá, így szinte komótosan sétálok át Mátrafüreden. Elhaladok a Palócbaba Múzeum mellett, ahol a kiállítás megtekintésén túl egyedileg, kézzel készített palócbabák rendelhetők, „akár” 40-80eft-ért is. Ezt most kihagyom. Majd máskor megrendelem. Családi kirándulás keretében azért még lesz ide egy utam. Az Mátraszentimrén látott kutya is most érkezik a célegyenesbe, cefetül húzza a gazdáját, szeretne egy jó kis szintidőt kivakkantani magának. Végre belépek a szakiskola aulájába, ahol megpillantom a szokásos „hozsánnázó” tömeget. Szerényen fogadom a bajnoknak kijáró „hatalmas éljenzést”. (Mondhatom, még az iménti kutya sem figyel rám, amikor belépek.)

 

Az Aulában.

„aztán megpillantom újdonsült cyber ismerősömet”

 

Üt az utolsó percem. Egy „okos telefonból” kapom az érkezési időt. Ilyesmi cuccra pályázok én is, mert bárhogy küzdök ellene, a „majdnem okos” telefonomat mostanában kerülgeti a programozott halál. Ez a fogyasztói társadalom lényege. Kidobni, és venni. Ettől lesznek munkahelyek. 8:36 lett a teljesítési időm. Valahol a mezőny első 1/3-a után jövök én, míg régebben az első 1/6 körül tanyáztam. A lábamban jócskán 7 órán belüli idő volt, de ezt már kifejtettem. Majd jövőre. Most élettapasztalatot szereztem. Ezt is kell. Ide-oda ténfergek, teázom. Józsi, Sanyi gratulál, ma lefőztek mindketten az „öregfiúk versenyében”. 4-en végeztek előttem nálam idősebbek vagy egykorúak, köztük 2 „él-futó”. Aztán megpillantom újdonsült „cyber ismerősömet”, DJ Rushboy-t (bocs, de az alsó vonalat nem találom), elbeszélgetünk egy kicsit. Még beszélgetnénk, de az élményektől fűtve hamar „lehappolják” futótársai, köztük a teljesítménytúrázás egyik óriási karaktere „Raszputyin”, aki mindenkit azonnal lehengerel jól látható „férfiasságával”, és akitől tanácsokat kapok a sportcipők beszerzésére és márkájára vonatkozólag. Ők az él-futók, „Asics” márkát használnak, és ez itt már bőven a reklám helye, és a Decathlonban vagy a Spuriban szerzik be. Idáig Nike-ban utaztam a Spuriból beszerezve, ideje valami mást is kipróbálni. Köszönöm a tanácsokat. Feltűnik Gábor is, a Vadrózsa 50 futóbajnoka, azon a túrán az eredményhirdetéskor ismerkedtünk össze. Elköszönök a szintén él-futó „Attiláktól”(a négyzeten) is, majd találkozunk valahol legközelebb, aztán kifordulok az Aulából.

A parkolóban, a Nissan terepjáró tulajdonosai, akikkel reggel szinte egyszerre érkeztem, most indulásra készülődnek szintén. Megszólítom őket, mert ez poén, hogy, ennyire szinkronban teljesítettünk. Percre egyszerre érkeztünk és indulunk most haza. Barátságosan viselik el az „érzelmi kitörésemet”. Aztán másokkal egyetemben elviharzunk a tömegével érkező befutók között lavírozva, ki-ki a saját erővonala mentén hazafelé.

 

EPILÓGUS

 

Most jön a politika, amit megígértem.

„Bosszúsan mordulok magamban,”

 

Jó hangulatban indulok hazafelé. Bekapcsolom a rádiót, valami politikai műsor (nem műsör, ahogy először írtam) megy a Kossuthon. Többek között Észak-Koreáról van szó, ahol egyedülálló módon éjszaka a műholdak semmilyen fényt nem látnak, mert nincs áram, és ahol szó szerint Kim Ir Szen elvtárs születésnapjával kezdődik az időszámítás. Mégis sok észak-koreai emigráns visszavágyik oda, mert nem bírják elviselni, hogy valamiből vagy 50 félét lehet kapni a mai fogyasztói társadalmakban, nem csak 1 félét, mint otthon, és így állandóan dönteni kell, többek között arról is pl. hogy hol éljenek, mivel töltsék a szabadidejüket, mert nem mondja meg nekik senki, mint otthon a Párt. Hát ez érdekes. Már-már átkapcsolnám valami zenére, amikor újabb fejlemény következik. A szakértők szerint a világ újrafelosztása zajlik napjainkban, amit nap, mint nap érezhetünk a bőrünkön a napi politikában is. A stúdióban ülők szerint reális esélye van akár egy világháború kitörésének is, ami egy újabb közel-keleti háborúval fog indulni. Bosszúsan mordulok magamban, és „eltekerem” végre a rádiót egy zenei csatornára.

 

Szegedi József

-marton4-

Pétervására

 

„Ha úgy érzed egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül” (R.E.M dalszöveg)

 

 (Egy kicsit hosszúra nyúlt, és nem túl szellemesre sikeredett ez a beszámoló. Sajnos látható, hogy mivel nem tudtam úgy szárnyalni, ahogy szerettem volna, a fantáziám is beleragadt a hóba, mint a bakancsom. Bár kétségtelen, mivel nem tudtam száguldani, több időm maradt gondolkodni. Nem tudom kihúzni a beszámoló felét, szerintem inkább az egészet kellene. A javaslatom, ha még nem késő, csak minden második sort kell elolvasni, talán érdekesebb is lesz, ha ki-ki a saját fantáziájával egészíti a sorokat.)

 

 Végső csapásként még belinkelem a végére 2 fotógalériámat.

A Picasa időnként nehezen nyílik meg, ilyenkor érdemes visszatérni inkább egy későbbi időpontban. 

 

Az egyik múlt vasárnap készült, részben a mai túra helyszínén

Téli Mátra címmel.

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ATeliMatra?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNHGoaaW4PG0hAE&feat=directlink

 

A másik a Téli Mátra XL teljesítménytúrán készült képekből válogat.

Hangulatjelentés a Téli Mátra teljesítménytúráról címmel látható. (Előre is elnézést az ostoba képaláírásokért. Előzetesen megmutattam a fiamnak a feliratokat. Szerinte ez már az agyhalál biztos jele.)

 

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/HangulatjelentesATeliMatraTeljesitmenyturarol?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKTL4fW8-q_oIA&feat=directlink

 
 
 
túra éve: 2011
CserhátTúra éve: 20112011.11.18 20:09:07
Cserhát 50 túrabeszámoló 2011.11.12

 

 

„Egyesek úgy keresik a boldogságukat, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon.” (Gustavo Dorz)

 

„A Cserhát Magyarország északi részén az Északi-középhegység egyik része. Északról az Ipoly völgye, keletről a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. Kőzetei és felszínformái is rendkívül változatosak. A két szomszédos hegységtől, a Börzsönytől és a Mátrától eltérően itt nem a vulkanikus kőzetek vannak többségben: a hegység nagyobbik része a földtörténet újkorában lerakódott üledékes kőzet.”(Wikipédia)

 Péntek este csak úgy véletlenül kattintottam rá a TTT honlapjára, és jobb oldalt, úgy közép tájt megláttam a Cserhát 50 kiírását. Bár mostanság nem szerepelt a terveim között teljesítménytúra, inkább csak úgy magamnak futogattam az utóbbi 1 hónapban, most mégsem tanakodtam túl sokat, este 11 óra körül összerámoltam, a többit a reggelre bíztam, lesz e motivációm és erőm belevágni. Elvégeztem még a „Kisszoba-tesztet” is. Van egy „félszobánk”, amolyan kis tároló hely, ahová 3 lépcső legyőzésével lehet bejutni, miután sikeresen lefejelted a felső ajtó lécet. A teljesítménytúra előtti estén és a napjának reggelén ezen a 3 lépcsőn szoktam felszökkelni. Ebből azonnal le tudom mérni a lábam állapotát, és 90%-os biztonsággal előrejelzést tudok nyújtani a várható teljesítésről. A sikeres teszt (és fejelés) után végre döntöttem. „Nagyképűen” magamra kanalaztam a 2 hete vásárolt vadonatúj futódresszemet, ami után már jó 10 éve sóvárgok, de képtelen voltam idáig szakítani a régi imidzsemmel, ami szürke egérként rejtett el a tömegben. Most eljött az ideje a váltásnak. A szerelék jól állt rajtam, az alsó rész szépen, lágyan futott le lábam íves hajlatait követve, a felső pedig a tekintélyt ugyan nem parancsoló, de el nem hanyagolható méretű pocakom arányairól nyújtott pontos tájékoztatást minden érdeklődőnek. Már a garázsba is kissé bizseregve jutottam el a hártyavékony öltözetben, de amikor az autó fedélzeti számítógépe mínusz 10 fokra váltott nem haboztam tovább: kiálltam egy alkalmas helyen, és visszahúztam magamra a jó öreg macimat és kabátkámat, biztos, ami biztos. Ezúttal nem sikerült kitörnöm a kényelmi zónámból. Majd legközelebb.

 Jó kis bemelegítésnek a beszédes nevű, meredek, 453m magas Őr-hegyre kapaszkodok felfelé, a Cserhát egyik ároksor-rendszerében, a Szécsénytől nem messze rejtőzködő Nagylóc felől, miközben a velem együtt ébredező csillagunkból felém küldözgetett foton-csomagok, valamint a lázas munkába fogott izomsejtjeimben működő számtalan kicsiny törpeerőmű felfutó termelésének hatására, lassan-lassan feloldódnak a jégdugók a vérkörömben. (!) Mire felérek, a körülöttem még vastagon röpködő mínuszokból már nem érzek semmit. És a nap során az időjárás többé nem produkál semmilyen említésre méltó jelenséget, a mindent betöltő, szikrázó novemberi napsütésen kívül. A levegő hűvös, de szélcsend van, a sporthoz kifejezetten kellemes, és megáll rajtam végig a kabát, ami nagyon kényelmessé teszi a haladást. Az első ellenőrző pontnál egy páran összetorlódunk. Egy kódot kell felírni, de írószerszám nincs mellékelve. Marad a memória, vagy a kunyerálás, és a poenizálás (a többiek hősiesen elszenvedik). A kód K3, (K2+1) tehát ez már az Everest. A világ 14db nyolcezres csúcsa közül a többség a Himalájában található, és csak egy van a Cserhátban. A K2-re visszatérve: 4 sikeres csúcstámadásra jut egy halott hegymászó. Az Őr-hegyre vonatkozólag nem ismerem a statisztikát, de talán valamivel kedvezőbb. Mondjuk egy Makalu-szintű, ami szinte megegyező magasságú az Őr-heggyel, ha azt durván 8000 métert nem számítjuk (8463m magas). Azt hiszem, a hegymászás helyett inkább maradok a mezei teljesítménytúrázásnál, azt is ilyen erősen kopottasabb rögökön képzelem főleg, így kötélre sem kell költenem, bár az Őr-hegy azért még kophatna egy kicsit, mire megint jövök 1 év múlva. A nagy „humorizálás” után tovább szaladok, lassan felébrednek a futóizmaim is. Szárnypróbálgatásba kezdek lefelé, és az elmúlt időszakom lecsusszant állapotai ellenére, most elég jónak érzem a beállítást, így Zsuny-pusztáig „semmi” perc alatt elszaladok. Sőt sokáig az úton futva már-már Budapest-Bécs maratoni futónak képzelem magam, de csak addig, amíg egy igazi futó el nem száguld mellettem, mint a Peking-Sanghaj szuperexpressz, ami az 1318km-es távolságot átlag 5 óra hossza alatt teszi meg. A mi futónk, akivel mindössze egy pár szót sikerül nagy hirtelen váltanom, mielőtt pillanatokon belül piciny ponttá eliminálja a perspektíva, mondjuk, ennyi idő alatt teszi meg az 50km-t, bár minket nem segítenek viaduktok. Az expressz így durván 26x megy gyorsabban, mint ő, tehát ilyen sebesség mellett 130 óra alatt jutna Pekingből Sanghajba, ha bírja (én durván 130 nap alatt), számolgatok menet közben, hogy fogyjon az aszfalt. Elfogy. Zsuny-pusztán egy gyors felvételt készítek a János pincéről, erről a „komor” helyről, ami előtt tavaly egy jó néhányan álltunk kétségbe esve, egy pecsétre és némi jó szóra vágyva, amit nem kaptunk meg, mert a tulaj Magyar szólások és közmondások című könyvéből sajnos hiányzik az Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! kifejezés, helyette inkább az „Átdobták, mint „szart” a kerítésen” (létező közmondás!!) szerepel inkább. (Ez csúnya volt. Ejnye, ejnye!) A jó érzésű „Zsunyiak” persze továbbra is kedvesek maradnak nekem, hiszen mára a cserháti emberek vendégei vagyunk mindenhol, csak ez a János bántotta egy kicsit még mindig a csőrömet. Na, de József legyen, fent a Tepke-hegyen, indulok egy 90 fokos fordulattal felfelé, még mindig szalagokon csüngve. A Kis-Zsunyi és Nagy-Zsunyi (472 és 478m) ikerlányok nyergén át evickélünk át Garábra. Egy futóval haladunk együtt egy darabig a mély keréknyomoktól felszaggatott erősen köves úton, aki nem ijedt meg, és persze futó ruhában van. Részletesen kikérdezem, hol és mikor vásárolta a "cuccot". De, amikor egy leveleit sűrű záporként hullató fánál megállok, és videózni kezdem, a futó megugrik. Nézem az ide-oda táncoló, kergetődző, billegve, tülekedve keringő, sárgás leveleket, amelyek mind a fa alatt vastagodó levél-tömegsírba jutnak végül, de rövid zuhanásuk alatt, egy utolsó nagy „lézershaw” szereplőiként mélyen elgyönyörködtetnek, amint ide-oda forgolódván, meg-megvillan, szétszóródik, átsejlik rajtuk a keletről jövő november reggeli, pompás színezetű őszi napsütést. (Jó öreg Tyndall is megörülhetne, ha látná). Hamar rádöbbenek, hogy talán nem kellene itt estig évődnöm a lombkorona hattyúdalán, és máris szaladok tovább, Garábig meg sem állok.

 Garáb a legmagasabban, 370m magason fekvő cserháti település 78 lakossal, és sok nyaralóházzal. 1281-ben a premontrei rend apátságot alapított itt, hogy a palócokat megtérítse. Az ellenőrzőponton két futótársra teszek szert, akik valamelyest gyorsabbak nálam, de stílusuk, erőbeosztásuk nagyon hasonló az enyémhez, csak a csomagjuk kisebb (mondjuk a tizede az enyémnek). Nem baj, én sherpa-versenyre is jó vagyok. Itt már a Cserhát legkeletibb részén hajtunk a Tepke felé a Garábi-nyeregtől a gerincen. A nyeregben kiabálok vissza egy futót, amerre egyszer én is elszaladtam 1-2km-t, amikor még 40km-es volt a túra, és fordított irányban haladt. Bár ha továbbhalad, Nagybárkány-Sámsonháza-Mátraszőlős útvonalon is visszatérhetett volna ide egy pár óra hossza alatt, és akkor megint “nyeregbe” került volna, de Ő mégis a rövidebb megoldást választotta, így megúszta 200m-el a kalandot. Kelet felé egy széles árokrendszer választja a Cserhátot a szemközt lévő Mátrától, amivel geológiai rokonságba állnak ezek a hegyek, ahol most szaladunk. Szemben a Cserhát többi részével ahol a vulkáni kőzetek mellet az triászban, eocénban, miocénban a területen hullámzó tengerek, később a hatalmas tavakban felhalmozódott üledékek, és a folyók által beszállított kavicsos hordalékrétegek az uralkodók, némelyik része a lesüllyedés után, azért is dombos vidéknek látszik inkább, mint hegységnek. De ezek itt igazi hegyek, a lábuk alatt elnyúló árokban a Mátrát éppen elkerülő Zagyva völgye felett, ahol a 21-es főútvonal is fut. Mi itt futunk, és már nagyon várom a végső nagy emelkedőt, ami az 567m magas Tepkére visz fel, amikor hirtelen megpillantom a kilátót. Ez vér nélkül ment. Pihentetőként ezért felmászunk a kilátóba is, bár ide kevésbé párás időben érdemes feljönni, mert akkor irtó nagy távolságokat lehetne belátni, most alig lehet kivenni a környező domobokat is a reggeli párától és a szmogtól. Azon tűnődöm még, vajon meddig lehetne ellátni full tiszta időben a Nagyalföld felé. Nagyjából innen délre esik Kecskemét, úgy 140km-re, lehetne még látni valamit belőle. Mennyi az a látótávolság, amit a Föld domborulata megenged, és mennyivel nőhet ez meg egy 567m-es hegyen, plusz egy 20 méteres Bábel tornyával megspékelve. Ki lehetne ezt számolni valami háromszögeléssel mondjuk. Nem vagyok sajnos olyan „geometrikus” alkat, mint az ókori görög Erathosztenész, aki i.e 3 sz.-ban az Alexandriai könyvtár vezetőjeként hírül vette, hogy a dél-egyiptomi Assszuánban, éppen minden év június 21-én, az északi félteke nyári napfordulóján, délben a nap pontosan bevilágított egy kútba, annak egészen a fenekéig. (Ma már tudjuk, hogy a Ráktérítő közelében volt ez a kút, és ott ilyenkor éppen az ember feje tetején delel a nap). Ez elég volt a „furmányos” tudósnak, hogy rájöjjön, hogyan számíthatná ki a Föld kerületét, amit meg is tett végül. A részletektől most megkímélek mindenkit, pedig nagyon érdekes. Kisóvodás koromban volt egy barátom, aki elmesélte, hogy Ő Kaposváron(rott!) járt a nagymamájánál, ott felmászott a tyúkólra, és látta Egert. Ez szöget ütött a fejembe, és elhatároztam, hogy én pedig megnézem Kaposvárt. Előbb egy kisebb fácskára másztam fel, de a környező földeket láttam csak. Még egy garázs tetejét is kipróbáltam, ahová egy közeli kerítésen keresztül sikerült feljutni, de Kaposvárnak se híre, se hamva nem volt sehol. Mentő ötletként kinéztem a kisszobám ablakán, de ott is, akárhogy kémleltem a távolt, csak fél Egert, a Nagy-Egedet a Várheggyel, és a távolban a Bükk vonulatát láttam, persze nem tudom mit fogtam fel ebből egyáltalán akkoriban. Végül megkérdeztem egy felnőttet, aki sajnos csak egy tréfával ütötte el a választ, sokáig visszavetve ezzel tudományos fejlődésemet. Egy jó ideig téveszmék között éltem, amíg egy szép napon, hirtelen magamtól rájöttem mindenre. Hát ez volt az én „kishercegségem” igaz története. Gondolatébresztőnek és tornának remek volt ez a kilátó, bár nem bántam, amikor végre lemászhattam róla. Nem nagyon bízok az ilyen alkotmányokban, amióta az egri Hajdú-hegyi fakilátó, szintén gyermekkoromban, ott jártunk után 1 nappal, egy szélviharban egyszerűen eldőlt. Ez mélyen bevésődött. Talán nem véletlenül. Cserhátszentivánra innen már könnyen „lesiklóernyőzünk”, legalábbis a tavalyi sárdagasztáshoz képest úgy érzem, mintha súlytalanul lebegnék a talaj felett, és száguldok lefelé, mint a szélvész, előttem a két futótárs. Ők egyébként amolyan fiatal, „nyalka” legények, igazán dögös, szép színes futócuccokban. Egyenes tartással, lazán, minden erőlködés nélkül futnak, nem látszik rajtuk, hogy valamikor is elfáradhatnának. Az utóbbi időben egyre több ilyen újdonsült futópáros tűnik fel a környezetemben, mind szépek, magasak, csinosak, fiatalok, öntudatosak, öröm nézni a harmonikus mozgásukat. Néha persze elszáguldok mellettük, csak hogy mutassam, az „öregben” is van még némi tartalék és tartás, azért minket sem lehet leírni, bár könnyen meglehet, hogy egy szép napon majd leír minket az élet, és nyomtalanul felszívódunk. Nem hiszem, hogy bárki is hiányolni fog, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy most még itt vagyunk, tapossuk az erdő talaját, és nézzük, hogy valahonnan a föld alól, vagy ki tudja honnan, gomba módra felnövő, újabb és újabb futógenerációk szorítanak maguknak helyet az ösvényen. És ez jó. Nagyon jó. Ebből tudjuk, hogy nem valami divatjamúlt marhaságot csináltunk idáig, van bőven utánpótlás.           

 Cserhátszentiván előtt a kék kereszt levált az útról, látom társaim sóvárogva tekintgetnek befelé az áthatolhatatlan őserdőbe, de az úton lévő szalag megment minket egy nagyobb kalandtól, és rövidesen fennakadunk az etetőponton. Még a túra előtt elhatároztam, ha lehet inkább semmit nem eszek útközben, hogy minél könnyedebbnek érezzem magam. Bár bevágnék pl. egy „zöldséges pitát dzadzíkivel” (a múlt héten azt „főztünk”), de az éhség jó esetben megnövelheti az ember energiáját, persze, ha van elég tartalék, hiszen ez ősi figyelmeztetés, ideje zsákmány után nézni. A vadászathoz persze sokszor futni is kellett, kitartóan járni a kiszemelt, esetleg megsebzett állat nyomát követve. Na meg a legutóbbi teljesítménytúrámon, a Less Nándor 100-on (4460m szint!!!) 3kg-t híztam, ezt nem szeretném megismételni. Igaz ez a mostani „csak” 50km, arányosan 1,5kg gyarapodást lehet várni, de valahogy mégis szívesebben gyarapodnék „agyilag, mint övileg”, és nem igazán szeretném, ha még tovább „inflálódna” a nadrágméretem. Még azt szeretném mondani a 100km-es túráról, hogy az nem 2db 50km-es csak úgy simán összeadva. Ez volt az első százasom, és ezt a bölcsességet egy életre megjegyeztem, az tuti. Még egy törött ujjal is gazdagított a túra úgy a 80. km táján, de a teljesítést ez egyáltalán nem befolyásolta, sőt! Visszatérve a kajára: rendes futóktól láttam, hogy szinte alig kapnak be valamit a pontokon. Lehet, hogy bejön nekem is. Így most megelégszem egy egészen piciny, házias ízű almalekváros kenyérrel. Nem is tudom, ettem e valaha almalekvárt, és hallottam-e valaha egyáltalán almalekvárról. Ez már a szellemi gyarapodás kategóriája. A hideg ellenére a párologtatás azért megy rendesen, idáig 1 pohár ásványvizet ittam „össz-vissz”, ideje egy kicsit hidratálni. Megragadom a hozzám legközelebb eső zöld kupakos ásványvizet, már szinte érzem a számban a hűsítő, szúrós bubikat, teletöltöm a műanyag poharamat, és egy jót húzok belőle. Vajon mennyi idő kell ahhoz, amíg az íz-érzékelő receptoroktól eljut az ingerület a központi idegrendszerbe, ott összehasonlítja az ismert íz- és illatmintákkal, majd döntést hoz, nyeljem, ne nyeljem, és elküldi a „gígának” parancsot, ami persze ösztönös reflex szerint is cselekszik. Nálam ösztönösen nyelt, és nem köpött. Bárhogy is gyötröm magam, nem tudom visszaidézni pontosan azt a pillanatot, mit éreztem, amikor a 40fokos, garantáltan adómentes házi-pálinka végigégetve a garatomat, leömlött végre a gyomromba, de a következő kortynál már működésbe lépett a gátlás. Sőt a hangképző szerveim is működésbe léptek, előbb a méltatlankodás, majd a poénkodás hangjait közvetítve hallócsontocskáim felé. Ami történt, megtörtént, s bár ittam elég alkoholt életemben, erről tudnék sokat mesélni, most mégis úgy éreztem, meg vagyok mérgezve, és azon tanakodtam, mikor kezdődik majd el a szörnyű agónia…

  Közben megérkezik a kilátóból Moiwa, aki fineszesen az etetőpont előtt ment föl bélyegezni, hogy kevesebb súlyt kelljen felcipelnie. Egy cselesen elhelyezett túrabotnak köszönhetően megbotlik, és az ölemben landol, így, mint már gyakorló „alkoholista” megkínálom egy kis házi-pálinkával (merthogy ökör iszik magában), amit mereven elutasít. Ahogy ezt a belépőt elnézem, neki tényleg nincs már pálinkára szüksége, hogy tántorogjon egy kicsit. Társaimmal felugrunk a kilátóba, ez még könnyen megy. Elmarad az éhgyomorra fogyasztott alkohol fő hatása, az eufórizáló hatás, cserébe viszont bejön az összes mellékhatása. Már a kilátóból lefelé begörcsöl a gyomrom, ezért szomorúan búcsút intve alkalmi társaimnak, akik ekkor még úgy vélik, lehetetlen, hogy ne érjem utol őket, kiállok és befalom az összes tartalékkajámat, hogy megakadályozzam a „méreg” további felszívódását, és reménykedem, hogy elmúlik a görcsöm. A görcs, egy idő után valóban megszűnik, de a helyét átveszi egy az egész hasra kiterjedő tompa fájdalom, ami egy jó ideig megmarad. Majd futnék a társaim után, de semmi, futóizmaim egyáltalán nem működnek, a légies könnyedségnek mára vége, marad 25km gyaloglás (vagy erőlködés), amit nem csípek, mert hosszú és fárasztó dolog ennyit gyalog menni. Pedig olyan jó formában voltam, de ez a pálinka legyalogolt. Közben utolérnek Moiwa-ék, egy kisebb raj, most egy darabig az „uszályukban hajózok”(!), a Zsunyi-patak völgyében, és időnként egy-egy átkelésnél magában a „meanderező folyócskában” is, amikor átkelünk a Nagy Vízen. Gyenge állapotom ellenére is megpróbálok 1-2x robbantani, de van egy „élmunkás srác” velük, aki rögtön előttem terem valahonnan, meg nem tudom, de valamit bevehettek, mert olyan iramban gyalogolnak, amilyen iramban sokszor futni sem tudok. Cserkút-pusztán elengedem őket, megpróbálok egyedül helyrerázódni, később majd begyorsulok még, gondolom. Közben elfut mellettem egy nálam pár évvel idősebb férfi, olyan magam forma, kínai melegítős, igaz csomag nélkül, de olyan lazán megy, hogy a nyálam is csorog már, és az sem boldogít, hogy az első 25 nekem is remekül ment.

 Cserhátszentivánra érek megint, aminek fő nevezetessége, a község határában található óriási házőrző „vadsertés”. Először úgy veszem észre, hogy az előttem haladó túratárs hirtelen megáll, és döbbent, üveges tekintettel néz valamit az útról. Szerintem simán elkocogtam volna a „dög” mellett így lefelé menet. Odaérek én is, rápillantok a „szörnyre”, hát ez „óriási”. Sertés már csak kábítva ölhető le, de ezúttal ő kábít el minket. Tiltó tábla is figyelmeztet a nem mindennapi veszélyre, mint az állatkertben. Búcsút intek távoli rokonunknak (a sertés a főemlősök után, a legközelebbi rokonunk, ez logikusnak is hangzik). (lsd fénykép galériám).

 Még a faluban összesodródom egy gyalogossal, aki nem piskóta módon nyomul, hamar kiderül, jó társak leszünk. Később még Hollókő előtt leválok róla, mivel Ő „rövidebb” távos, és neki ott véget ér, én pedig megpróbálok egy kis futást megint, bár elég nyögvenyelősen megy még mindig. Most Dobogó-tető felé haladunk, és szerencsére egész jól elbeszélgetünk, bár néha egy kicsit el is beszélünk egymás mellett. A legnagyszerűbb kapcsolódási pontunk azonban Erdély, ahol az idén jártam először életemben, egy körutazáson, és nagyon a hatása alá kerültem. A srác miskolci, de saját bevallása szerint már többet túrázott Erdélyben, mint Magyarországon, rendszeresen jár különböző táborokba, Erdély szinte minden vidékére, ahol különleges túrák tucatjain vesz részt alkalmanként, amelyekről részletesen is mesél egyet-mást. Felfelé rövidtávos túrázók tömegeit előzzük meg, észre sem veszem, úgy érünk fel a hegyre, pedig elég húzós ez a vulkán. Aztán jön a lezuhanás a völgybe, itt azért sikerül beindulnom, így hamar el is válunk, marad a magányos „kocogás-gyaloglás”, most már a célig.

 A Hollókői várat nyugat felől kapjuk oldalba, éppen a november délutáni napsütésben fürdőzik a várfal, amikor megpillantom. Közelebb érve is csak egyre szebb a látvány, úgy érzem erre valami giccsadót is simán ki lehetne vetni, mert szinte már hamisan gyönyörű és romantikus. A szabálytalan alaprajzú, felülről csigaház formájú, hatalmas kősziklára, egy szakadék felé, 400m magasan épült vár már hosszú évszázadok óta dacol az idővel, a történelemmel, az emberi pusztítással, fürdik a napsütésben, vagy éppen szilárdan állja a süvítő szélviharok, a fagyok pusztító hatását. A legépebben megmaradt várak egyike, amit valami csoda folytán elfelejtettek felrobbantani a sógorok, vagyis a mostanában annyit ajnározott, „hőn szeretett” Habsburg királyaink. Egészen a vár közelében, egy kis ösvényen, sűrű bokrok között haladok felfelé, ahol szemügyre vehetem, hogyan ízesül a vár bámulatos módon az alapját képező sziklatömbbel, és áll stabilan, rendíthetetlenül az idők végezetéig.

  Hollókő utcáit taposom, az Ófaluét, ami a Világörökség része. A tavalyi beszámolómban már mindent leírtam róla, amit egy ilyen túrabeszámoló keretein belül ildomos leírni, ezt nem szeretném megismételni. Azt a jó és büszke érzést szeretném kiemelni inkább, amit a szombat délutáni sétálók között elvegyülve éreztem. Céltudatosan, küldetésem biztos tudatában haladok előre, valamilyen meghatározott titkos cél felé, és ez lehetővé teszi, hogy egészen másként lássam magam előtt ezt a gyönyörű falut, a tornácon kukucskáló kedves lakóit, a fekete fejkendős idős nénikét, aki az egyik házból egy pillanatra jó indulatúan szemez velem egy kicsit, így félszegen felé biccentek. Mindent másképp látok most, mint, ha egy olyan szombat délutánon látnám, amikor a családommal, barátaimmal sétálgatnék itt, és követném a Márton-napi rendezvényeket, most olyan színben tűnik fel minden, ahogyan csak egy teljesítménytúrázónak tűnhet a világ. Valahogy minden más értelmet nyer, mint a valóságban, a közönséges életben, minden olyan különlegessé és bizarrá, szürreálissá válik, mint amilyen ez az itt felejtett „díszletszerű” falu is valójában.

 A kocsmát keresem, ahol tavaly azt az iszonyú kávét ittam. Könnyen meglehet, hogy az az égett gumi ízű zacckávé valahogy függővé tett, mert ha kissé émelyegtem is tőle akkoriban, most mohón vágyom arra, hogy újra megkóstolhassam. Ez a kávé számomra már legenda. De egy jó ideig az is marad, mert a kocsma zárva, és csak egy negyedóra múlva nyit ki, de ez nekem, aki méterekben, percekben gondolkodom, óriási időnek tűnik, így nem várok rá. Jobb helyre pedig nem vágyom jelenleg.

 Gyorsan elhagyom a falut. Megelőzök egy srácot, látom már Ő is az utolsó tartalékaiból dolgozik, de azért kedvesen rám mosolyog, amikor köszön, s ez jól esik. Jó lenne beszélgetni, jó lenne társnak lenni, de most már mindenki egy kicsit befelé fordul, összegez. Mindegy, jó hogy itt van, jön mögöttem egy pár száz méterre, néha látom fekete sportruhás alakját felbukkanni, és ez megnyugtat, erőt ad. Hamar eljön a végkifejlet, felkapaszkodom az utolsó dombra is, és végre megpillantom a völgyben hosszan elnyúló falut, Nagylócot, a végállomást…. Megérkeztem.

 Megkapom az oklevelemet, a kitűzőt, és még egy kis ajándékot is választhatok. Szívből jövő hálás köszönetet is mondok a lelkes és alapos rendezésért, de nem nagyon értik mit akarok ezzel. Semmit, csak egyszerűen hálás vagyok és kész, hogy nekünk ezt itt, teljesen önzetlenül lehetővé tették. Egy napig szabadnak érezhettem magamat újra, mint a madár. Búcsút intek mindenkinek, és kilépek a nagylóci főutcára. A kocsim felé igyekezve egy furcsa, kövér, vélhetőleg elkényeztetett macskát látok meg az egyik ablakban. Fényképezgetem, lesz mit mutogatni otthon, az egész család macskabolond ugyanis. A cica még rám nyávog egy-kettőt kétségbeesetten, valamit talán sérelmez, gondolom, szeretne valahogy bejutni a jó meleg szobába. Ez a legutolsó emlékképem Nagylócról. Tovább megyek. Beülök az autómba.

 Mielőtt elindulok, kitapintom a szemüvegemet. Ott van rajtam, ott ül biztosan az orrnyergemen, ahol mindig is szokott lenni.

 

 Szegedi József

- marton4-

Pétervására

 

„Egyesek úgy keresik a boldogságukat, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon.” (Gustavo Dorz)

 

Képek:

 Beteszek a beszámoló végére 4 képsorozatot, az október-novemberben főleg a Bükkben készült őszi fotóimból, és az idei Cserhát 50 teljesítménytúrán készült képeimből. Ha valakit esetleg érdekel, belekukkanthat.

 Az első a Bükkben készült a Less Nándor teljesítménytúra utáni hétvégén, amikor a tettes (már, mint én) visszatért a tett színhelyére. Abban a szerencsében volt részem, hogy ez alkalommal láthattam, és fényképezhettem a Magas-Tátra behavazott csúcsait a Dédesi várból.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/BukkDedesiVarGerennaVarMilleniumiKilato?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLmv053n6p_urgE&feat=directlink

 

 A második, Őszikék címen ízelítő főleg a Bükkben és a lakóhelyem környékén, a birodalmamban készült őszi felvételeimből.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/OszikekABukkbolEsABojarol?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOOah-y37MjyAQ&feat=directlink

 

A harmadik Őszikék 2. címmel a Nagy-Egeden és környékén, valamint néhány kép a környékünkön készült.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Oszikek2NagyEgedBoja2011November02?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLndts3Su4bYVA&feat=directlink

 

A negyedik néhány „futtában” lekapott fotó az idei Cserhát 50 teljesítménytúráról.        

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Cserhat50Teljesitmenytura2011111202?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMHwj6mL7L_sZg&feat=directlink

 

 (Ha valaki ismer, vagy szeretne (közelebbről) megismerni, vagy tetszenek esetleg a fotóim, szívesen veszek egy Facabook jelölést: Szegedi József, a képen a feleségemmel vagyok, és egy tortát tartok a kezemben, könnyű megtalálni.)

 És ha akad valaki, aki egészen véletlenül idáig eljutott az olvasásban, és nem adta fel, attól mély elnézést kérek, amiért ennyit untattam, ha esetleg jobbra számított (én is!) De azért, nagyon köszönöm a türelmét!

 Azért a pálinka jó volt!
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20112011.10.13 14:12:37
Less Nándor 100 túrabeszámoló 2011.10.09

 

„Tudod, az első 100-as a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.”

 

123930 lépés Magyarországon.

 

(Nem tudom, hogy ez a nap az enyém volt-e vagy sem, tényleg nem tudom. )

 

 

6:18-kor indulok el a cserépfalui iskolából, de az idén a kapuban jobbra fordulok, hogy a jubileumi alkalomból megkezdjem 102,23km-es utazásomat a Bükk vadregényes tájain, közben érintve a hegység szinte összes régióját és kiemelkedő pontját, és hogy felkapaszkodjak összesen 4460m szinten, mondjuk az alaptáborból a Himalája csúcsára. Nem indultam még 100km-es túrán, ez a betegség valahogy elkerült idáig, bár megfertőzött néha a 75km. A Less Nándor túra a kedvenceim közé tartozik, sőt most már a legkedvesebb a szívemnek, amin mindenképpen el kell indulnom, és hogy nem fordult még elő az 5 éves „pályafutásom” alatt, hogy az adott túrán ne a maximális hosszra kiírt távot válasszam, most adott volt a ziccer, a 100km. Ez lesz az „én százasom”, ami átejt a tűzkeresztségen, és végleg „férfivá” avat, ha „nem öl meg”. Mint később látni fogjuk, kis híján megölt, de a végére kibújt belőlem az „ördög” és talán végleg „feltámadtam”. Volt, aki óva intett, jogosan, hogy ezzel a keménynek ígérkező túrával kezdjem az „extra távok” sorozatát, de mivelhogy életem első teljesítménytúrája a Mátrabérc volt, így ez a vállalás sem lógott ki túlzottan a sorból.

 

Most itt vagyok, és gyenge „kocorászással” elérem a Bükk „Keleti Főcsatornáját” a Hór-völgyet, elnyel a rengeteg, az én vadonom.. Újra itthon vagyok. A „bélcsatorna”(ez szépen mondtam!) ma még túrázók ezreit fogja magába szippantani, és megemészteni, (mint ahogy mi a pontokon a rengeteg szívélyesen felkínált élelmiszert, ami rendesen elgázosít mindenkit.), de most még csak néhány tucat korán-kelő, főleg hosszútávos túratárs tapossa McAdam elmúlhatatlan találmányát, a zúzott-kő utat. Reggeli bemelegítésnek felszaladunk a Suba-lyuk barlangba, ahol személyes emlékek rohannak meg, és repítenek el (poén a kiadóban, vagy Józsinál), és csak a csúszós köveken lefelé zuhanás közben válok amnéziássá, ha élni szeretnék, és nem „repülni”. „Betyáros” volt innen lesinkózni. Végre újra szilárd kőzet van a lábam alatt, 25cm vastagságban elterítve, ami tán már 100 év óta stabilan tűri, hogy nyílt forgalmú országútként funkcionáljon. Régebben még távolsági autóbusz járattal is végig lehetett itt zötykölődni, de a zötykölődés akkoriban máshol sem volt furcsaság, bár útfelújítási alapok gyökösítése miatt, újra reneszánszát éli közútjainkon. Ma már személyautók is ritkán tévednek be a gödrös terepre, én is utoljára a 80-as évek végén jártam itt a „kispolszkimmal”, míg le nem szakadt a futóműve, azóta nem kísérletezem csak gyalogosan. (Ja! Ismétlés a tudás anyja!) Hála így csak egy erdőgazdasági autó próbál sáros hidegzuhannyal megkínálni, de célt téveszt. Majd legközelebb. Ahogy haladok, beérem a teljesítménytúrázás egyik „zászlóshajóját” Vándorcsillagot, aki ugyan nem ismer engem, bár már találkoztunk futólag, de én a rengeteg beszámolóból, amit róla és tőle olvastam, már régen „családtagnak” tekintem. Most veszem a bátorságot és megszólítom, bemutatkozom, és jólesik, hogy elbeszélget velem. Majd következik Bubu, akiről már szintén sokat olvastam a túrabeszámolókban, és neki is bemutatkozom. Jól indul a napom, jó kedvem támad. Az Oszlánál összeverődünk újra, de gyorsan tovább állok, bizsereg a talpam, a hegyoldalban szeretne már végre csúszkálni.

 

Ez most valahogy „vér nélkül sikerül”, bár hozzánk szegődik egy 12000 éves kutya (most olvastam, hogy 12ezer éve társa az embernek), amilyen könnyen ő szalad fel a „meredélyen”, mélyen elgondolkodtat fizikai korlátaimról, amikor a hozzá képest óriási testemet végre lihegve dobom ki a szintútra. Rögtön kocogni kezdek, ez viszont jó. Ebből még lehet valami jobb teljesítés. Már indulni készülök az Ódor-vártól, amikor Kékdroid és Kerekrepkény éppen leereszkednek a sziklákról, ahol néhány felejthetetlen képet készítettek az ország egyik legszebb panorámájáról. Kis híján elkerüljük így egymást, de nagy örömömre mégsem. Répáshutáig társulunk, van mit mondani, január óta nem találkoztunk. Jó ütemben haladunk a két fáradhatatlan túratárssal, és közben persze fényképgyártásra is jut idő, valahogy mégsem veszik a lendületünk. Tebe-pusztán például az út melletti csenevész bokrokon és elszáradt „kórokon” mindenfelé nagy műgonddal „legyártott”, bonyolult mintázatú pókhálókat rajzol ki, néhol tömegesen, a reggeli párán átszűrődő ébredő napsütés. Közelről szemlélve látszik, hogy a páracseppek piciny igazgyöngyei, amelyek közepén valóban fekete lyuk látható, hogy tényleg felfűzhetők legyenek, a pókfonalat szép sorjában körbefonva, a „pusztai” ékszerbolt útszéli kirakatát díszítve, különleges mintázatú, tünékeny nyakékeket varázsolnak a hálókból, hogy mi „járókelők” tátott szájjal bámulhassuk azokat. (Nem kamu! Lsd képgalériám!) Belépek én is a „fotóklubba”, ami a rét sarkán található ellenőrző ponton további emlékképek készítésébe torkollik. Közben Kékdroid „felvilágosít” mindnyájunkat arról, hogyan kell az „asztalon dugni”. A futók „dugóka” nevű készülékéről van szó, amivel a ponton igazolják megjelenésüket és a művelet, amit ilyenkor elvégeznek, a „dugás”, mondja. Majd betérünk a Répáshuta felé vezető Balla-völgybe, amit egy „jobbossal” a Csúnya-völgyben folytatunk, vadregényes, „ember nem járta régi jelzésen”. Egy később megismert túratársam, akivel végül a túra zömét együtt teljesítettük, valahol Hármaskút környékén még mindig a Csúnya-völgyről áradozott a feleségének a telefonban, ilyenképpen: „és voltunk a Csúnya-völgyben is, ami Nagyon szép”. Nem kell több kommentár a völgyhöz. Amíg az érintetlen természeti környezetben fürdünk, hátulról hirtelen igazi gyorsvonat érkezik, István, aki néhány mondat után gyorsan köddé válik, mintha csak egy pillanatnyi látomás lett volna. Ő már csak ilyen. Mi pedig „zselé gyalogbékák” vagyunk, hogy idézzem a tőlem éppen nem messze lépdelő „klasszikus” szerzőt. (Ha már nekem semmi eredeti nem jut eszembe!) Egyébként a Tárnics Tanösvényen haladunk, amit egy későbbi családi kirándulásra máris „betáraztam”. Szeretem a tanösvényeket, olyan meghitt az egész, és tényleg minden annyira érdekes lesz tőlük, de valahogy ritkán adatik meg, hogy úgy „istenigazából” egyet is végigjárjak, inkább csak véletlenül akadok bele 1-2 stációba. Leggyakrabban a saját tanösvényeimen bolyongok, ahol számtalan képzeletbeli információs tábla lebeg előttem. Tanösvény az egész természet, hiszen még nem jártam olyan, akár az első pillanatban érdektelennek és unalmasnak tűnő zugában, ahol ne fedeztem volna fel valami érdekeset, valami újat, valami nagyon elgondolkodtatót és szépet. Mostanában gyakran letérek a kijelölt utakról, ahol szabad, és így szinte elveszve a vadonban érzem meg az igazi szabadságot, támadnak teljesen új gondolataim. (A múlt vasárnap fényképeztem virágzó prémes tárnicsokat a fennsíkon. Nagyjából hasonló kitettségben, a megszűnt kisvasutak nyomvonalán lehet őket megtalálni, szórványosan, az út szélén, az északi oldalon. A jelzett utak mellett én sehol nem láttam belőlük, mintha csak „tudatosan” szeretnének elbújni a világ szeme elől ezek a törékeny, kicsiny virágok lsd képgaléria.). A Bükkben egykor oly gyakori szénégető és mészégető boksákat, amik fiatalkori kirándulásaim visszatérő elemei voltak, lassan már csak ilyen „szabadtéri múzeumokban” lehet megtekinteni, mint itt, az egyik rét sarkában. Aztán elérjük a tanösvény sarkalatos pontját, a Pénzpataki víznyelőbarlangot, ahol a pontőr sráctól kapunk részletes és kielégítő (és lelkes!) tájékoztatást a „komplexum” lényegét tekintve. Ezt egyébként egy nagyon komoly információs tábláról is megismerhetnénk, de ezt csak lekapom, tökéletesen kielégít az idegenvezetés. Az egész hely nagyon emlékeztet a Szent György hegyen található jégbarlangra, ami még a legmelegebb nyári napokon is hűtőszekrényként viselkedik. Ha leereszkedünk, amitől a pontőr óva int, megérezhetjük a Bükki Sárkány utolsó, jeges leheletét (miért nekünk nem lehetett saját sárkányunk?) folytatom tovább a szokásos képzelgéseimet. Mindesetre elhatározom, hogy a mai napon az utolsó jeges leheletemig küzdeni fogok, na nem Szent György, hanem a szintidő ellen. A falu határában megugrok. Hálás vagyok a „Nagy Kettős” társaságáért. Tőlük, sok minden más mellett a természetszeretetet, a szilárd emberi tartást és kitartást és a következettséget igyekszem átoltani személyiségembe.

 

Kipróbálom futó izmaimat, de Répáshután beérem Józsiékat, akik „befognak”, így újra csak „gyalogbéka” leszek. A túra első szakaszában, a jó időtől és az elszántságtól feldobódva élénk társalgásba fogunk, ami a hátralevő majd 20 óra során is csak ritkán lanyhul. Józsi mesélte, hogy volt egyszer egy túratársa, aki egy alkalommal 130km-en át szóval tartotta, és soha nem fogyott ki. Nos, egy teljesítménytúra így válhat szellemi tornává is, ahol, ugyanúgy, mint a sportban, kisebb holtpontok után mindig újra indul a beszélgetés fonala. Hamar a Bánya-hegyi parkolóhoz érünk, ekkor még nem sejtve, hogy még ma éjfél körül, ez a hely lesz a tanúja életem egyik fordulópontjának. Közben megismerem közelebbről Józsi partnerét, akit Tamásnak hívnak, akkor még szintén nem sejtve, hogy sorsunk fonala egy jó időre összekapcsolódik majd. Milyen érdekes, hogy a tavalyi Less Nándoron is éppen „egy Tamással” ismerkedtem meg, és kötöttünk jó barátságot. Mondom én, hogy ez a kedvenc túrám! Nagymezőig kirobbanunk, már érzem, „nem piskóta” csapatba csöppentem. Aztán Tamás valahol lemarad egy időre, de egy ilyen túrán a vonat csak lassít, soha nem áll meg, a vonat nem vár, különösen, ha Józsi a mozdony, aki az egész mezőnyt húzza maga után, megyünk, mint a Transzszibériai expressz. Most kettesben haladunk tovább, a mozdony és a kocsija én (hogy tovább folytassam a képzavart és a túrát). A Nagymezőről már egyszer leírtam minden szépet és jót még 2007-ben, így bármilyen csábító lenne is eltölteni itt egy „oldalacskát”, most nem teszem. Beszéljen helyettem egy gyönyörű természetfotó a galériámban, amiért minden felelősséget áthárítok a Nagymezőre és a NIKON cégre. Így fájó szívvel, de töretlen lendülettel távozunk. Néhol őszikéket (őszi kikerics) látok „színleni”, amikről Arany János híres versciklusát elnevezte. (Hatóanyaga a colchicin köszvény ellenes szer, szilárd tumorok ellen vethető be, tönkreteszi a daganatot ellátó ereket. Most olyan megoldást találtak ki, hogy a szervezetet ne mérgezze meg). Innen már csak egy ugrás Bánkút, a Bükk-hegység szíve és idegközpontja (2n1-ben), ahol minden évszakban lüktet az élet, most is. Józsi nem lassít, az expressz a turistaháznál nem áll meg, de én kiugrom belőle egy kávéra, a „restibe”. Türelmesen kivárom, amíg lefőznek előttem vagy 30 capuccino-t, de eljön végre az én időm, és most nekem főznek 30-at. Délutánra asztalt foglalok, és úgy döntök, hogy egy jó 4 órás, 20km-es, 1100m szinttel megkínált kirándulást teszek az északi-keleti Bükkben, hogy aztán visszatérjek ugyanide, hogy folytathassam végre a túrát. Az ablakból látom Tamást elhúzni az épület mellett. Utána eredek, de bottal üthetem a nyomát, érezve a „tét súlyát”, ma itt mindenki irtózatosan nyomul. Megszaporázom lépteimet, de igencsak pörögnöm kell egy darabig, hogy végre megpillantsam Tamást, amint lefelé kocog a kéken, majd egyesülve, közös erővel pár perc alatt befogjuk Józsit, együtt végre a csapat, ami „Bánkút-Isoráz”-ig együtt is marad most már, egy nagyon kellemes hangulatú kora délutánt töltve együtt a hegyekben.

 

Most vagyok csak igazán bajban, mert rájöttem arra, hogy egy 100km-es túrán dupla annyi esemény történik, mint egy 50km-esen, tehát, ha mindent részletesen szeretnék megörökíteni, ami nem lenne rossz, ez az iromány messze meghaladná a tőle elvárható terjedelmet, és a végén még nekem is itt kellene éjszakázni vele, ha szeretném végre befejezni. Ezért kénytelen leszek sűríteni az eseményeket, vagy egyes részeket kihagyni, hogy beleférjek a „szintidőbe”. A Mártus-kőnél azért mégis elidőznék. Na nem a felénk magasodó geológiai jelenség ejt rabul minket, hanem az a ránk mosolygó erdei virágszál, aki mellékesen pecsétet osztogat, és ráírja a papíromra 12:15. 6 órája vagyok úton, és nagyjából az út 1/3-át tettem meg idáig, ami egyelőre elfogadható teljesítésnek látszik. Majd nekivágunk a Dédeseknek, és hegymászó falak mellett elhaladva rövid idő alatt összeszedünk jó 200 szintet. Egy futó srác itt éli át az egyik holtpontját, és most gonosz leszek, megnyugtat, hogy nekem még nagyon jól megy. A gerincen várom (nem gerincem vágom) a többieket, a várat mégiscsak túlerővel illik elfoglalni. Kis kanyargás következik az ősi szerviz-úton. Mi elfekszünk a tisztáson a pontőr sátra mellett, és elirigyeljük tőle a szép kilátást, de Józsi egy újabb feladattal, „hegyes botját lándzsaként előreszegezve” megostromolja a fellegvárat, a magasba tör. A vár falán keres egy kis táblácskát, arról kellene leírnia valamit, bár állítólag a többiek látták régebben, de sehogy sem találja. Lehet, hogy még a törökök csenték el bosszúból, amiért kifüstölték innen őket egy pár mázsa lőporral még annak idején. Most „bottal ütheti a nyomát”, s elkeseredésében „nagyot ütne a szamár fejére” (de elugrok). Sebaj majd visszajön, hoz erősítést. A várból egy (ki)irtó meredeken rohanunk le a Pírító-kőig, de ez nem akadályoz meg bennünket Tamással abban, hogy a hazai állatvédelem helyzetét ne vesézzük ki gyökeresen. Egyetértünk abban, hogy az erdei vadállatok számát az ember és az erdő (és nem a lelőtt állatok) érdekében szabályozni kell, persze nem mindegy milyen módszerekkel. Én kipróbálnám azt is, lehet e még valahogyan önszabályozó az erdő. Elképzelhető, hogy egyes szakmáknak áll érdekében, hogy ez a felfogás legyen a köztudatban, most már a mienkben is. Bár az emberszabásúak után a disznók a legközelebbi rokonaink (némely embert látva nem nehéz elhinni), az ember és a sertés törzse nagyon hasonló, és a szervei is hasonló helyen vannak, azért a vaddisznókat szerintem sem árt kordában tartani, ezt nem úgy „tudományosan” mondom. Már azt is kitárgyaljuk, hogy mélyen elítéljük az élő-csalis, „bébihalas” horgászatot, mire a völgybe érünk. Kicsit álszentek vagyunk, mert a halételeket mindketten imádjuk, különösen „BB”, aki nagy vehemenciával kezdi sorolni, miket szeret, ill. tud készíteni (megjegyzés: Cserépfaluban még a B betűnél tartott.) A völgyben cipőtakarítás, bokaigazítás, futómű zsírozás következik (ez utóbbit teljesen szó szerint értve!!), majd elindulunk egy nagyon kellemes sétára Mályinka irányában a kéken. Csapataink frontális támadással behatolnak a faluba, de csak a kék kereszt által határolt kicsiny területet vesszük birtokba egy pár percre. A ponton ismét találkozunk egy szimpatikus párossal (fiú+lány) (Miklósék), akikkel egy jó darabig felváltva „üldözzük” egymást. Talán a Szalajkában látom Őket utoljára, amikor „depóznak” (ez nem a narkózás egy formája!). Sőt akkor látok utoljára, mert lassan besötétedik!

 

De most még a Csondró-völgyben járunk, a (Mikes)Kelemen erdészház felé tartva meredeken emelkedik háromfős csapatunk a kék kereszttel együtt. Társaim már előre beharangozzák, hogy milyen élményekben lesz részem, s én, aki mindenáron azt szeretném elhitetni magamról, hogy mennyire szeretem és ismerem a Bükköt, bevallom, hogy itt még nem is jártam. Tehát maradjunk inkább a „szeretemnél”. De azt nagyon. Az ilyen szép helyeket meg különösen. Józsi megy töretlenül elől, mint egy nagy felfedező, egy India Jones, majd csak az erdészház előtt 1-2km-el török az élre és teszek egy „robbantási” kísérletet. Most, hogy írok, próbálok visszaemlékezni arra, amit láttam, és szavakat keresek hozzá, de helyette érzések és hangulatok támadnak fel bennem. Hallom a sziklák közt csörgedező patak hangját, ami esőzéseknél, mohával borított, meredek sziklafalak között rohanó vad hegyi folyóvá dagadva sodor magával mindent, köveket, gallyakat, fatörzseket. De most békés, és nem esik nehezünkre itt-ott átkelni rajta. Látom magam előtt társaimat, mintha egy brazíliai őserdőben törnének előre rendületlenül, elszántan, erősen, minden félelem nélkül, távol a civilizációtól. Nem áthaladnak a tájon, hanem beleolvadnak abba, részévé, lényegévé válnak, jelenlétükkel értelmet a adnak a jelenségnek, a szépségnek. Eltörpülnek ugyan a sziklák mellett, mégis óriásoknak érzem őket. Nagyszerű társak. Ahogy kinyílik az egyre színesedő erdő, és hirtelen éles kontúrokkal mutatja meg magát az a sokféle zöld, piros és sárga a kék háttér előtt, nem kisebb érzelmeket kavar fel bennem, mint előbb a völgy. A legszebbek a juharlevelek, amelyek klorofilja már elbomlóban van, és így foltokban előbukkannak az idáig rejtve tárolt színanyagok. (lsd képgaléria). Elidőzök a Kelemen erdészház forrásánál, ahol a nyár utóvédjeként virágzó boglárkák mosolyognak rám, amíg leiszom magam. Aztán újabb menet Szentlélekig, útközben a Látó-köveket már látni és fényképezni is élmény, nem még kilátni róluk. Szentlélek után, ahol egy a tatárjárás előtt már létező kolostor romjai mellett haladunk el, egy nagy zuhanással érünk Ómassára a Száraz-völgybe, valami Józsi által emlegetett szalag nélküli szalagozáson. Hát a bokánkkal nincs gond az biztos, ha ezt kibírta. Itt tudom meg az ellenőrzőponton, ahol egy erdélyi kopó üdvözöl minket, hogy 9 magyar kutyafajta van, de nem sorolom fel, melyik az a nyolc, pedig Tamás és a pontőr egymást túllicitálva sorolták fel. Még egy nagy menet Bánkútig. A sípályák mellett Józsit követjük, aki rezzenéstelenül nyomul. Egyszer csak hátranézek Tamásra, és azonnal összebólintunk, lekapcsoljuk a mozdonyt, és önjárók leszünk, nem bírjuk ezt az iramot. Persze Józsi max.1 virslinyi és pár szem krumplinyi előnyre tesz akkor még csak szert, de mi Bánkúton tovább megülünk. Józsi minden áron „sóhoz szeretne jutni”, csak nehogy a Bálványon sóbálvánnyá váljon a „soksótól”. Előkerül a só, és ha már nem hull a hó, amivel ijesztgettek a meteorológusok, legalább „sózik” mindenki, mint „állat.” Kell az ilyenkor. Nyalósó kéne az útra, mint a kecskéknek. Ennyit a Na és Cl ionok pótlásáról. Szólok Tamásnak, hogy nekem foglalt helyem van az étteremben, így ketten betérünk. Itt aztán mindent felvásárolunk, ami vélhetőleg plusz energiát szolgáltathat. Tamás a sörre esküszik, és lehet benne valami, mert ha jól emlékszem a kéken Józsi is bevágott egy 3dl-es Heineken-t, és azóta nem lehet bírni vele. Oroszországban élelmiszer helyett még csak most kapott szeszes ital besorolást kapott a sör. Eddig minden 10%-nál alacsonyabb alkoholtartalmú szert élelmiszernek nyilvánítottak. Na ja, ez a megoldás: hiszen a sör folyékony kenyér. Legközelebb kipróbálom, de azért nem egy 100km-es túrán kísérletezek. A Bálványra fel, és a Szalajkába le már könnyebben lejutunk, néhol belekocogunk egy kicsit, és közben lassan megismerjük egymást, ami nem árt, ha sötétre társak maradunk. Eleinte Tamás „robosztus” testét nézve van egy kis félszem, hogy le fog lassítani, ezt az aggodalmamat vele is megosztom, de közben kiderül, hogy a „nagy test” (amelynek nagy része erős és kitartó izomzat) óriási erőt rejt magában (serpa versenyen is indult!!!!), így gyakran nekem kell összeszedni magamat, hogy tartsam az iramát, ami különösen a Fennsíkon feszes. Az utolsó pontot az éjszaka és az Istállós-kő előtt a Szalajka-vízesésnél találjuk, ahol aztán igazi terülj-terülj asztalkám vár, még Sűtő Laci „süttette”/sütötte? rétest is kapunk bármennyit, bármilyen ízesítésben. Én 3 mákosat, mások másokat szednek ki egymás után, én már hót mák vagyok. Az elfogyasztott koffeines italok hatására a hangulat a tetőpontjára hág, dőlünk a röhögéstől, sőt még egy időközben megérkező kissé komolyabbnak (komorabbnak) tűnő túratárs is megereszt 1-2 poént. Most már mindenen röhögünk, mialatt az időközben beállt sötétségben komoran felénk tornyosul a Bükk legmagasabb csúcsa, az Istállós-kő. Ránk vár. Azon gondolkodom, hogy a nevetésnek valami ősi szerepe lehet abban, hogy az embert megnyugtassa, felkészítse a következő nagy teljesítményre, elűzze belőle a félelmet. Talán ezért nevettünk mi is ennyit. Emlékszem a januári Lefagyszon, éppen sötétedéskor valami hasonló felszabadultságot éltem át a Peskő-forrásnál. Villanyt gyújtunk, és elindulunk. Nem mondom, hogy nagyon könnyen, de valahogy feljutunk. Mit is mondhatnék az Istállós-kőről. Aki ismeri, annak kár bármit mondani. Aki nem ismeri, annak is kár, hiszen hogyan is lehetne átadni azt, amit ezen a hegyen érzünk. Nem beszélve arról, hogy ezt a küzdelmet mindenkinek magányosan, segítség nélkül kell megvívni a heggyel és önmagával szemben. Ez a küzdelem csak a miénk, nem megosztható. Hiába vesznek körbe társaink, egyedül kell megélnünk, mint a halált. Mi az Istállós-kő? Egy hegy, ami roppant gravitációjával, arra az egy órára, amíg felérünk, maga lesz a „szingularitás”, a mi saját „szingularitásunk”, a végtelen görbület a „téridő kontinuumban”.

 

Na bekómáztam, az már biztos. Ahogy néha rá-rá nézek arra, amit írok, látom, hogy nagyon gyengécske, ráadásul fölöslegesen és erőltetetten poénkodó, pedig ugyanúgy, mint a teljesítménytúrázásban próbálom átlépni saját korlátaimat, elszakítani béklyóimat, hogy szárnyaljak és szárnyaljon a fantáziám, de nem mindig sikerül. Egy mentségem van csupán, hogy próbálok őszinte lenni. Nagyon szeretem pl. azt az részt, amit „Kékdroidékról” és „Józsiékról” írtam. Őszintén gondoltam. Korunk hősei Ők, a teljesítménytúrázás „éllovasai” (félreértés ne essék, magamat nem sorolom ide, ez csupán az idei 4.túrám, míg mások már túl vannak a 40.-en is!) és senki más nem tudja elismerni Őket, csak mi saját magunk. Néha úgy érzem magam, mint egy botcsinálta „haditudósító”, aki fényképezőgéppel és „virtuális” jegyzettömbbel indul a csatába, de a füle mellett ugyanúgy süvítenek a golyók, és mellette csapkodnak a bombák. És csak ez a tudósító, aki bőrén érzi az egészet, és képes hiteles jelentést írni a „harcmezőről”, megismerni a „katonákat”, állíthat örök emléket ennek a generációnak, míg végül a szervert le nem törlik utódaink. De hátha nem törölnek, és egyszer, egy szép napon, a távoli jövőben valaki majd beleolvas az írásokba, és láthatja, hogy „ilyenek voltunk”…

 

„Mintha „tábortűz” ég őszi éjszakákon…” A lobogó tűz mellett kapjuk meg a pecsétet és az ellátmányt a Bükk tetején, és indulhatunk a következő rohamra a Peskő-kapu irányába. Társam térkép nélkül is tudja, mit akar, így gondtalanul lépkedek mögötte vagy mellette, a váltásokat is azonnal észleli, láthatólag itthon van, és otthon van a sötétben is. És most, hogy az Istállós-kő gravitációs nyomásától megszabadult szinte szárnyalni kezd, most még nálam sincs baj, így önfeledten beszélgetünk. A legérdekesebb témákból csak kettőt. A sport szerepe a társadalmak életében. Ismeretei szerint Németországot a labdarúgás feltámadása segítette kihúzni abból a mélypontból, amibe a háború után került, segítve a nemzeti összefogást, a foci szeretete összekovácsolta a nemzetet. Lehet, hogy ez a bajunk, hogy soha nem sikerül bekerülni még egy „nyavalyás” EB-re sem, mondom. De társam megfed, mert szerinte ígéretes, ami most a magyar fociban zajlik. Úgy legyen. A másik: a korabeli Szabad Európa rádió magyar tudósítói dicshimnuszokat zengtek a „rákosi-féle” magyar Aranycsapatról, sőt a meccsekre is kijártak Svájcba. A többi „keleti” nemzet tudósítói (szlovák, román stb) nem értették ezt a viselkedést. Elég, ha mi értjük, és mi értjük. Bocs a kitérőért. A Peskő-kapu közelében az előttünk orrhossznyival járó Józsi egy helyes info-t kiált, de mivel a pozíciónk még nem az, amire Józsi messze a sötétből gondol, így tévesen dekódolt az üzenetet, és mindenhol keressük a pontot csak ott nem ahol van. Végül egy túratársnak gyanús lesz egy iszonyú nagy szikla, ami majd kiüti a szemünket, és végül is egy iszonyú nagy sziklát keresünk, amiből nincs túl sok a közelben, tehát bingó. Tény, hogy az egyik szalagot elkötötték, és a mezőny jó részét elvitte téves irányban, így kisvártatva már mi kiabálunk az utánunk jövőknek, remélem, megértették, mit akarunk. Hamar átrándulunk a fennsíkon, a Cserepes-kőn, és a „Szép Kilátáson, elsuhanunk az Őserdő mellett, de a Tar-kő, az oly sokat megjárt Tar-kő most megfog. Nehezen jutok fel, talán nehezebben, mint az Istállós-kőre. A Három-kő felé már rosszul leszek, és görcsölni kezd a lábam, de kiáll. Elfáradtam. Elér egy iszonyatos holtpont, még szerencse, hogy lefelé menetben. Innentől kezdve csak keservesen haladok előre, bár az ütemem nem csökken. (Inkább jelentkeztem volna a hirdetésre, amit a minap láttam az újságban: Szarvasbőgés a Bükkben- 33000ft 3 éjszaka, félpanzióval, csak azt nem írták, kinek kell bőgni.). A zöld háromszög valahogy nem akar elfogyni, olyan végtelennek tűnik. Nem is beszélek, már csak egyre tudok gondolni: a Bánya-hegyi parkolóra, ahol meleg étel vár. De messze van. A társam bíztat, segít, Ő jól érzi magát. Ez erőt ad, és az, hogy tudom, innen a saját lábamon kell lejutnom, nincs más lehetőség. Az úton beér egy társaság, összevegyülünk, a sötét kezdi összegyűjteni a túrázókat. Mindenki ütemesen veri az aszfaltot, lassan összehangolódunk, mintha egyszerre mozdulnánk mindnyájan, szó nélkül haladunk. Leszűkítjük a tudatunkat, senkit sem érdekel már más, csak a következő ellenőrző pont. Árgus szemekkel kémlelem a távolt, szeretném minél előbb megpillantani a tábortűz fényeit, de semmi. Csak az ide-oda himbálódzó lámpáink fénye hasítja szét az éjszakát egy pillanatra, majd hátunk mögött a „szakadás” újra egybeforrad a sötétséggel. Megfogalmazódik bennem a gondolat: a parkolónál kiállok, feladom,vége. De ezt csak a racionális elmém diktálja, mintha csak próbára tenné, tesztelné a szilárdságomat, de az ősi limbikus kéregben még ott a küzdeni vágyás, a tudatalattim már elszánta magát a végső küzdelemre, bármilyen áron is. Kilibbenve szenvedő testemből Kolombusz jut eszembe, az Ő küzdelme, az Újvilág felfedezése. Hány és hány napon és éjszakán keresztül állt a fedélzeten a távolt kémlelve, de nem pillantotta meg a szárazföldet. Míg nem 42 napi reményt vesztett hánykolódás után, 1492.okt.12-én éjfél is elmúlt már, amikor a Pinta kormányosa távolban különös fényeket vélt felfedezni. Hamarosan felhangzott az árbockosárból a kiáltás: „Föld a láthatáron.” Nem örülhettek annyira Kolombusz és matrózai a Bahama-szigetek megpillantásának, mint én, amikor megláttam a Bányahegyi-parkoló tábortüzének különös lidérceit. Magamban ujjongva kiáltottam fel: Föld! Föld! Föld!

 

Most az ellenőrző ponton ülök végre, egy kényelmes asztalnál, és a babomat eszegetem. A „leves-molekulákat” mohón szedi ízekre a szervezetem. Tea is kerül, meg kóla, a koffein pedig jótékonyan árad szét ereimben. Könyörgök Tamásnak, aki folyamatosan remek állapotban van, hagyjon itt, és szegődjön az új csapathoz, nekem idő kell, míg összeszedem magam. A zöld jelzéstől elérjük a rendszeres edzőpályám határvidékét, innentől kezdve akár behunyt szemmel is hazatalálnék Cserépfaluba. Tanácsolja, hogy igyak Ca-Mg pezsgőtablettát, így teszek. Közben egy túratárs elemet kér tőlem a GPS-ébe, és igen-igen elcsodálkozik, hogy nem kérek érte semmit. Így a túrák során egy család vagyunk, s így neki is, mint egy családtagnak nyújtom át az elemeket, sőt Ő tisztel meg ezzel a kéréssel. Végül elfogadok tőle egy szelet Cerbonát, ilyen fajtát még nem ettem, legalább kipróbálom. Majd a poharamba vizet kérek, és belehajítom a pezsgőtablettáimat. Ahogy nézem a pezsgésüket, szinte elbűvölve várom, hogy feloldódjanak. Hirtelen különös érzés fog el: az előbb még jó néhányan nyüzsögtek itt körülöttem, de mire felnézek, megszűnik a „pezsgés”, a tábor már kiürült, csak a kedves pontőrökre nézek kissé bárgyún. Azt hiszem, egy pillanatra elaludtam. És talán ez volt a szerencsém. Majd Tamást keresem, de hamar rájövök, megfogadva tanácsomat Ő is továbbállt. Lehajtom az italomat, megköszönöm a vendéglátást, és futva vetem magam az imbolygó fények nyomába. Csoda történt, egy szemernyi fáradtságot sem érzek, jól vagyok, és a lábam is tökéletesen működik. Egy darabig még Tamással haladok, de látva, hogy biztonságban van a többiekkel, leválok róla, és elindulok a kedvenc futópályámon futva. Érzem az erőt, mintha csak egy nagyon hosszú pihenés után kezdenék edzeni, az elmúlt 80km minden fáradtságát ott hagytam a Bánya-hegyi parkolóban. Az egész mezőnyt „lehajrázom”, és most már egyedül futok felszabadulva az éjszakában, és a hangulatomat még a rövid időn belül bekövetkező szerencsétlen esemény sem tudja elrontani (mindmáig sem).

 

Kedvenc futószakaszom az Imó-kő felé vezető kék kör, amit százszor megtettem már. Igaz most egy kicsit bozótosabb, gallyasabb, mint máskor, de ez itt nem szokatlan. Futás közben már évek óta nem estem el, az egyensúlyérzékem tökéletesen kifejlődött, a szemem pedig folyamatosan lokátorozza az akadályokat, és legtöbbször a tudatom kikerülésével közvetlen információkat nyújt a mozgató szerveimnek a megfelelő manőverekhez. Ami most történt velem, annak nem sok köze van a 100km-hez, sem az éjszakához, sem a futáshoz, egy vasárnap délutáni sétafikálásnál is megtörténhetett volna. Egy kisebb dupla fatörzset lépek át, és éppen, amikor a bal lábammal a hátulsó fatörzsről próbálok elrugaszkodni, hirtelen görcs áll a bal lábamba, de mivel a jobb lábam éppen a levegőben tartózkodik, a fatörzs tetejéről, mint egy darab krumpliszsák egy pillanat alatt előrezuhanok. A bal lábam beszorul a két törzs közé, a talpam nem tudom letenni, így az egyik lábujjam alám törik a puha orrú futócipőben, a másik oldalon, amerre zuhanok, a jobb kezemet nem tudom kinyitni, hogy a tenyeremre érkezzek, mert egy lámpát szorongatok a kezemben, így a jobb kezem gyűrűs ujja, ami az egész test energiáját csillapítja, rögtön eltörik, és a középső is nagyot kap. Majd végül a bal vállamra zuhanok, amit csak később veszek majd észre a kolostornál. A zuhanás utáni első gondolatom az, hogy vége, idáig tartott az út, innen már csak mentőkkel jutok ki. A következő pillanatban felugrok, és bár először irtózatosan fáj a lábujjam, mégis futásnak eredek. A lábujjam csak a nagyon meredek részeken fáj jelentősebben, amikor a cipő orrához nyomódik, egyébként különös terhet nem visel, törött „kezem” pedig továbbra is markolja a lámpát. (Megjegyzés: megmaradok! Egyébként is a közelmúltban sikeres kettős láb-transzplantációt hajtottak végre Spanyolországban, elsőként a világon. Úgyhogy fel a fejjel. Lehet, hogy szerencsés kéz- és lábtörést kívánt nekem valaki?) A pontnál beér Tamás, egy kisebb kavarás miatt, amiből Ő kiált ki, így elém kerül. Az útra érve egyedül eredek futásnak, talán a senior aranyérmemet, amit évek óta megnyerek a Less Nándoron, még sikerül megmentenem. Jól érzem magam. Az 5km zöld nem gond, ezt a részt nagyon szeretem, jól futható, de a piros keresztre érve, a meredekebb részeken nagyon fáj a lábujjam, így furcsán pipiskedve szaladok lefelé, de megy a dolog, még jó, hogy a sötétben nem látom a szakadékot, amitől egy pár centire kell elpipiskednem. A Barát-völgybe érve átszelem az új „gyalogbékaterelőt”, vagy átjárót, még nem fogtam fel, hogy is van ez. Nem baj, majd jövőre megfigyelem, merre ugrálnak a békák, arra ugrálok én is.  A Völgyfő-háznál érem utol végre Józsit, az egyetlen túrázót, aki még a mezőnyből előttem van. Nagyon könnyen feljutunk Ódorvár-hegyre, és innentől kezdve is jó hangulatban, változatos témákkal múlatjuk az időt. Elmondja, hogy Ő is elesett még Cserepes-kőnél, de néhány karcolással megúszta az esetet. Aztán beérünk a kihalt Bükkzsércre, furcsa érzés átszelni az alvó falut, ahol egy lélek sem mozdul (hajnali 4 óra van). Itt már gyorsan elérkezik a végkifejlet, a kihagyhatatlan Nyomó-hegy. Még a feliratokat is elolvasom hűségesen, de valami baj van a felfogásommal, vagy a humorérzékemmel, mert semmit sem értek belőle. Az egyik pontőr éppen most jött a kilátóból, és azt mondja, látja az üldöző boly lámpáit fényleni, valahol Bükkzsérc előtt sorjában menetelnek az ösvényen. Kezdődik a finis. Most bezzeg a pincék sem hangosak, csak a murci illat szűrődik ki az útra. Bent pedig csendben gyűlik a széndioxid, a szorgos élesztősejtek buzgón gyártják az etilalkoholt az éjszakában.

 

A buszmegálló táján járhatunk már, amikor személyesen Sütő Laci, a „nagy főszervező”, aki éppen néhány, a hajnali buszra váró túrázót búcsúztat, üdvözöl minket őszinte, kitörő örömmel. A mi örömünk sem kisebb, hogy végre beértünk. Emlegetem neki a beszámolókat, amiről annyit „ímélezgettünk” előző években, de még személyesen nem beszéltünk egymással. Megköszönjük a rendezést, azt a félelmetes logisztikát, amivel a szálakat mozgatta, a hihetetlen jó, színvonalas és szívélyes ellátást. Hirtelen eszembe jut a hazafelé út, amit a megpróbáltatások után egyedül, autót vezetve kell megtennem, és siettetni próbálom az eseményeket. Végül a kedves invitálásnak nem tudok ellenállni, különösen így, hogy maga a főszervező szolgálja fel személyesen az ételt. Némi szellemi torna árán én és Józsi is kisütjük, hányadik Less Nándorunk ez, majd átadhatjuk magunkat az önfeledt evésnek. Józsi még vasárnap valami forrás túrán vesz részt Miskolc környékén, de nekem ez már extrém, még hallgatni is. Egy miskolci túratársa még jól emlékszik rám az egyik Via Dolorosa-ról. Ez jó! Közben lassan beszivárognak a többiek is, legalább látom még egyszer Őket, jó hogy nem siettem. Lesz még időm a volán mellett „aludni.” (Útközben hazafelé 2x kell megállnom egy pár percet szundítani, tényleg.) Elköszönök mindenkitől, bár kezelni egy darabig nem fogok. Tényleg mindenki számít most nekem, azok is, akiket közelebbről nem ismerek, de az arcuk örökre belém vésődött a túra során, és gondolom, hogy nem utoljára találkozunk. Külön köszönetet mondok Tamásnak a társaságért, és a bíztatásért, nélküle nagyon keserves lett volna. Jó, hogy megismerhettem, és bár eleinte úgy tűnt, hogy egy más világból érkezett, kiderült, hogy rengeteg kapcsolódási pontunk van. Például mindössze 30km-re élünk egymástól, és közöttünk egy gyönyörű domb- és hegyvidék terül el, amelyet mindketten rendszeresen látogatunk, akár az erdőben is összefuthatnánk néha. Meg hát Neki is a Bükk az igazi!

 

Hűen tükrözve a túrát, ez a beszámoló is hosszúra nyúlt, mint a rétestészta. Ideje befejezni végre!

 

Minden élőlény létrehoz nyomokat élete során. Ezek az életnyomok. Az életnyomok tudománya az életnyomtan (ichnológia). A napjainkban kialakuló nyomokkal a neoichnológia foglalkozik. Mi teljesítménytúrázók is ott hagyjuk mindenütt „nyomainkat” a világban, a hegyekben. A legtöbb nyom gyorsan elenyészik, örökre eltűnik. Talán néhány mégis megmarad, és emlékeztet majd arra, hogy itt jártunk….

 

 

Ez a link abba a kicsiny galériába visz, amely képeket a túrán és az azt megelőző vasárnapon a túra helyszínén vagy annak közelében készítettem. A Nagymezős és a „nyakékes” képet szerintem mindenképpen érdemes megnézni.

 https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/LessNandorhoz?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJGOw53r3aS47wE&feat=directlink

 

Szegedi József

-marton4-

Pétervására

2011.10.12

 

 

 

„Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon’... „

 

(Arany János: Epilogus részlet)

(vers az Őszikék versciklusból)

 

(Most olvastam Tiberius beszámolóját. Ha valami csoda folytán idáig eljut az olvasásban, üzenem neki, hogy az Eger Csillaga túra után én is nagyon feldobott voltam, és még vagyok is.)

Ez olyan, mint a filmek végén, hogy soha nem akar véget érni, még mindíg jön egy újabb felirat, vagy piktogram.


De most már tényleg vége! Tényleg vége? Nem! Eszembe jutott valami: „Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.”

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20112011.09.25 19:26:47
Eger Csillaga 50 túrabeszámoló 2011.09.24

 

A futás és gyaloglás segít megőrizni lelki egyensúlyomat, az idő békés szigetét teremti meg számomra, ahol barátaimmal vagy egymagam gondjaimtól felszabadultan megpihenhetek. E szabadság birtokában kedvemre alkothatok, álmodozhatok, vagy szemlélődhetek, s élvezhetem a természet szépségét. Ez az én magánbirodalmam, szent és békés magányom…” (idézet Kathrine Switzer Fuss és gyalogolj, negyvenen felül is fiatalon című könyvéből)

 

A SZOKÁSOS IDEGRÁNGATÓ BEVEZETŐ

Az Eger Csillaga teljesítménytúra teljesen hazai terepen zajlik a Bükkben, ami „az én hazám” a „Megye”. Biztonság-érzetet és nyugalmat áraszt magából, itthon vagyok. Ha a Bükkben járok, valahogy úgy érzem, mintha ki sem mozdultam volna otthonról, mert hogy ki sem. Lassan-lassan megismerem a hegység minden fáját, bokrát, és tisztásait, mint ahogy természetes, hogy az ember a kertjében, vagy a hétvégi telkén ismeri ezeket. Ezen nem csodálkozik senki. És el sem tudjuk felejteni, mert nem lehet. Hát, hogy lehetne elfelejteni. A Bükk a legszuperebb kert, vagy hétvégi telek, és füvészkert is egyben. Néha persze sajnálom, hogy a növények, bokrok, fák, virágok mellett nem látok kis leszúrt táblácskákat, ahol akkurátusan feltüntetik a növények nevét, mint a füvészkertekben szokás, mert iszonyatos erőfeszítésembe kerül, hogy megismerjem Őket, más részről ennél a megismerésnél nem ismerek nagyobb gyönyört, és kielégülést. Mert, ahogy valahol már egyszer mintha írtam volna, nem azért vagyunk a világon, hogy megváltoztassuk azt, a világ ettől függetlenül így is- úgyis megváltozik, hanem azért, hogy megismerjük. Percnyi létében ez a legnagyobb küldetése az embernek a megismerés, ami sok tudós, és kutató a példa rá, gyakran a létfenntartás ösztönénél is nagyobb késztetés. Van még rá időnk. A világ aranykora 100ezer milliárd évig fog tartani. Aztán jön a degenerált kor, amikor csak fekete lyukak léteznek majd. (Ez még nem lenne rossz!:)) Később ezek energiája is elszivárog, elpárolognak, eltűnnek (Na!!!) Eljön a fotonok kora, az idő rendezetlenné hullik szét, csak fényrészecskék maradnak…

 

„ELHAGYOM A VÁROST” (ISZKIRI)

Szokás szerint egyedül startolok a Szent Erzsébet Kollégiumból,7:45-kor, aminek udvarát gyönyörű virágoskert díszíti, olyan színes, amilyet csak a legszebb mesékben lehet látni. Ez a 4. „Eger Csillagám”, így most már nem lep meg, hogy a „Megye”székhely főutcáján kell végigrohannom, és mintha a lakosok is megszoktak volna már így a 4. „évadra”, és ügyet sem vetnek rám, senki sem bámészkodik, csak egykedvűen ébredeznek a buszmegállókban, vagy a pékségek felé igyekezve, lassan eszméletre tér az egész város. De mielőtt végleg felébredne, mi csak úgy lazán, stikában kifutunk belőle, hogy pár óra múlva a másik oldalon újra „belefussunk”. A Tűzoltó-tér tájékán lelassít egy autó, leszólítanak, (mi túrázók mindenhol kiszúrjuk egymást, hová is futna valaki szombat reggel háromnegyednyolckor hátizsákban), a Szent Erzsébet kollégiumot keresik, a starthelyet. A mai jelszó: „Nyergelj, fordulj!” adom meg, majd a „parkolj, ahogy tudsz” következik, itt az Eger-patak szűk völgyében, ahová Eger belvárosa települt ugyanis korlátozottak az ingyenes parkolási lehetőségek, egyes fizetőkben pedig időkorlát is van, ami nekünk végképp nem jó. De a magyar találékony nép, és ebben most biztos vagyok, így nyugodtan szaladhatok tovább.

 

A SZŐLŐHEGYEN-NEM VAGYUNK EGY SÚLYCSOPORTBAN

A szőlőhegyre érve, ahogy futok felfelé, érzem, hogy mai állandó társam a Nap, aki majd beragyogja az egész napomat, máris melengetően és bizsergetően simogatja végig a hátamat. Hálát adok magamnak, hogy a kora reggeli hűvösnek nem bedőlve, a lehető legkevesebb cuccot húztam fel magamra. A zsákom viszont nehéz, szokás szerint telezsúfoltam teljesen fölösleges dolgokkal, bár az utolsó pillanatban a fényképező állványt azért kitessékeltem belőleJ. Az egész éléskamrát viszont sikerült bepakolnom, mintha valami túlélő túrára készültem volna, nem egy kellemes, laza kocogásra jó időben, könnyű terepen. Amikor felfelé megelőz az első futó, sérelmezem is nála, hogy Ő miért nincs úgy megpakolva, mint én, ez nem igazságos, egy GPS-t látok a kezében és ennyi. Ki tudja miért, mégsem hajlandó felvenni az út mellől egy 10kg-os követ, és azzal futni tovább, hogy némileg kiegyenlítődjenek esélyeink. Egy jó darabig azért a távolból tartom az iramát, de tudom, ha csak egy pillanatra is megállok egy bokrot megjelölni vagy lekapni, bottal üthetem a nyomát, bár nincs botom.

 

BORNEMISSZA, A BORT NEM ISSZA?

A szőlőhegyen már javában folyik a készülődés a közeli szüretre, ami az idén hamarabb következik el, nagy a nyüzsgés mindenhol. A tőkék rogyadoznak a gyönyörűen kifejlett, egészséges kékszőlő fürtöktől, a gombabetegségeknek az idén nem sok esélye volt. Ha jól tudom a Hegyközség, (vagy tudja mi a „franc”) engedélyezte, hogy hétfőtől szedhető a Cabernet Sauvignon, ez a „Franciaföldön” nemesített szőlő, aminek termesztése talán éppen itt Egerben éri el az északi határait. És ha itt a Bükk lábánál, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál húzódó Eger környéki szőlőhegyeknek nem lennének ilyen különleges adottságai (hogy mik azok, az már nem fér ide) pocsék egy bort is lehetne belőle készíteni, vagy ha korán szedik le. De nem véletlenül ilyen híresek az egri borok, mint amilyen híresek. Ez az egyik azok közül, amire minden egri méltán büszke.

A borivásnak egyébként nagy hagyományai vannak Egerben. Ha jól tudom, nem régiben találták meg Dobó István 1552.10.05-i, a nevezetes várostrom alatt kelt napiparancsát, amiben teljes alkoholtilalmat rendel el a vár egész területére. Mivel az Eger Csillaga teljesítménytúrán vagyunk, veszem a bátorságot és beírom ide egy részletét, mivel máig ható, nagy tanulságokat hordoz.

„… Az végházunkban szolgáló nép az minket sújtó török veszedelem elejétől fogva borban tévelyeg, oktalan állathoz hasonlatosan magáról mit sem tudván elfekszik, ennek után az földárokban gyönge és beteg testtel várja a másnapot. Adaték parancsolatul mindenkinek, hogy az vártartásunk szerint bortól minden bestye kurafi megtartóztassa magát, részegségében ne üvöltsön, esti szálláskor az danolást szintén elhagyja…..” (Datum Agriae 5.oktoberis anno dni 1552. Ruszkai Dobó István m.s.) 

Szerintem ezt a napi parancsot,.mint az alkotmányt a hivatalokban, minden egri „kocsmában” el kellene helyezni, hogy mindenki el tudja olvasni, ha egyáltalán még tud olvasni.

Dobó napi parancsának hatására (a cikkíró szerint!!!!!) Egerben hamarosan teljes alkoholtilalom lép életbe, ennek értelmében Egerben, és annak 500m-es körzetében nem lehet majd alkoholt árusítani és fogyasztani. A gazdákat kötelezik az alkoholmentes bor előállításáraJ

Míg így fantáziálgatok, lassan elhagyom a szőlővidéket, a gyönyörű látképet, az Eged a Várhegy és a Bükk dédelgető karjaiban lüktető várost, ami végleg kiúszik a képből, és elérem végre az erdőt.

 

SANYIÉK

Az „események egymás karjába adnak”, így futok Sanyiék „ölébe”, akikkel egy jó darabig együtt „kutyagolog”, majd’ futó tempóban. A kutyagolás dupla értelemben is az, mert többek között valahogy felröppen köztünk a kutyakalandok témája (melyik teljesítménytúrázónak, nincs tucatnyi ilyen élménye). Sanyi sok történetet elmesél, rendkívül színesen, de leginkább az maradt meg bennem, amikor az egyik túratársa, aki civilben „kutyaidomár”, túrabotjával fékezett meg egy rájuk támadó vérszomjas vadállatot. Na nem pofán vágta vele, ezzel senki ne próbálkozzon, hanem állítólag keresztbe rakta a két túrabotot, és kocogtatni kezdte a kutya orra előtt, talán még mondott is valamit az ebnek, és „eb ura fakó”, a kutya ettől kezdve megbűvölve, kezes bárányként követte őket az egész túra során. Írjon egy e-mail-t ha valakinek beválik a módszer, ha nem ír, akkor „Isten nyugasztalja!”.  És nyugodjon meg, ma már korszerű temetések állnak rendelkezésre: újabban alkalmazzák a holttest elfolyósításának módszerét (ez nem vicc, főleg a halottnak nem), de valahogy nagyon szörnyen hangzik. De kutyatámadás után talán ez a legjobb megoldás, mondjuk a kutyával együtt elfolyósítani, hogy „maradéktalan” legyen a dolog. (állatvédők kíméljenek!).

Latolgatjuk még túraterveinket is. Az én nagy álmom az okt.10-i Less Nándor 100, és erre invitálom Sanyit, mivel az öregfiúk versenyében, Józsival együtt, mi hárman szoktuk kiosztani egymás között az első három helyezést. Annyira nem örül a 4400m szintnek, de szerintem, csak taktikázik és ott lesz, mert le akar verni engem. Ahhoz a túrához képest ez az Eger Csillaga 50 csak egy laza bemelegítő, könnyed hétvégi „zsíroskenyeres” kirándulás.

 

 

SZARVASKŐ

Hirtelen, amikor egy hosszan emelkedő, jól futható szakasz következik, elbúcsúzom társaimtól, akik éppen néhány „amatőr túrázót” terelgetnek „túrabotjaikkal” minduntalan a helyes irányba, s mint akit a kutya kerget, elrohanok és elnyel a „rengeteg” erdő.

Szarvaskőig kellemeset kocogok a könnyű terepen. A „Jóisten” meghallgatta az imámat, mert a kék „legsusnyásabb” szakaszát egy újonnan keletkezett dózer út vezeti be, ahonnan már könnyű követni a nyomvonalat, és némi „aszfalt-balett” után lekacskaringózok Szarvaskőbe. Itt a helyi lakosság már összegyűlt a fogadásomra, és óriási ünnepléssel fogadják a befutó „championt”, szóval a kutya sem törődik velem, láttak Ők már karón varnyút eleget. Így eseménytelenül vonulok át ezen a „tányér krumlipaprikáson”, a szűk völgybe bepréselt kicsiny falun, amelynek „Rózsadombja”, egy üdülőövezet, mutatva az emberek természet utáni ősi vágyakozását, hihetetlen módon kiépült az utóbbi években, csúcsában a várral szemező „ellenkilátóval”. A várba feljutni, legyek bármilyen állapotban is, valahogy mindig rendesen megdolgoztat, most is. A különbség csak annyi, hogy így 50km-el arányosítva bármilyen nehéz is, szinte pillanatszerű feljutni, amíg jó 25 évvel ezelőtt, amikor egy kiadós vasárnapi ebédet lemozogni szaladtunk ki, talán ez volt az egész heti mozgásadagom, és még ezt is „bőven” sokallottam.

Pedig egy kiadós vasárnapi kirándulásnak, futásnak, vagy bármilyen sportnak nagy szerepe lehet a következő heti stressz feldolgozásában. Ezt a stresszre való felkészítésnek, prekondicionálásnak nevezzük, ami bizonyítottan csökkenti a későbbi ingerre adott választ, elősegíti a „coping”-ot, a megbirkózást, hogy új ingereket is kiborulás nélkül kezelni tudjunk. (olvasom az Élet és Tudományban). A mindennapi életben pl. a sport révén aktiválhatjuk szervezetünket, felkészítve más kihívásokkal szembeni megbirkózásra. Ezt már régen mondogatom, csak nem tudtam ilyen profin megfogalmazni. Persze a sport is lehet káros, jelenthet káros stresszt, ha az intenzitását nem a pillanatnyi erőnkön mérten határozzuk meg (Less Nándor 100 4400m szint????!!!).

Mindenestre „ami nem öl meg, az megerősít” (mondja Nietzsche). Ez jó!!! Irány a 100-as!

A várban megkapom a „Futrinka utca” pecsétet, ami „Cicamicát” ábrázolja, és egy csokival is gazdagszik kalóriatáram. Betömöm a GPS mellé, ahol „Tárkányig” utazik, míg át nem lényegítem.

 

 

„GILETTE-KÁPOLNA” FELÉ – JÖVŐRE, VELED, UGYANITT

Felmászok a sziklákra, és még egy pillantást vetek az egyszerűen megunhatatlan panorámára, messze a szűk völgyben viadukton, alagutakon kanyargó évszázados „játék”vasútra, a „makett” falura, a távolban felsejlő Mátrára, és tovább indulok, magányosan, de jó kedvűen. Ezek a magányos erdei kocogások az életem egyik létezési formáját jelentik. Miközben folyamatosan áhítozom az emberek társaságára, igazából egyedül érzem jól magam, a szabadság, a kortalanság, a tér-idő végtelenjében való teljes feloldódás illúziója ilyenkor e legteljesebb. Mintha nem is mozognék, csak fut velem szemben az ösvény, könnyű leszek, nem érzem már a rám nehezedő levegőoszlop irdatlan súlyát, a zsákom is leválik rólam, a belső szerveim felszívódnak, és valahol a thalamus táján meghúzódó őstudatom is ellebeg velem, feloldódik a semmibe, az örök Nirvánába. Teljesen megsemmisülök, hogy a következő pillanatban más emberként szülessek újjá, és ez a folyamat a végtelenségig ismétlődik futás közben, miközben 23 ezer féle enzimem bámulatosan összehangolt munkája biztosítja fizikai létem harmóniáját. A szervezet a legnagyszerűbb rendszer, a legnagyobb találmány, amit valaha „feltaláltak”.

Ahogy a száguldó ösvényt figyelem, mint gyermekkoromban, amikor lenyűgözve néztem a robogó vonat utolsó kocsijából a két fénylő sínpár között összemosódó és elszáguldó talpfákat és kavicsokat, órákig tudtam bámulni lenyűgözve (ja 4,5 óráig tartott Pestre az út!), eszembe jut, amikor a héten kint jártam a kedvenc völgyemben. Az idén már sokadszor sütkérező kígyóval találkoztam, szokás szerint a földút nap által felmelegített nyomvájújában hevert egy kanyarban, mintha igyekezne magába szívni minden „csepp” meleget a nyárból, mielőtt végleg elvermel télire. Az a barna-fajta rézsikló volt, termetes hím példány, négy hosszanti barna csíkkal, szemvonalában a jellegzetes fekete csíkkal. Általában nagyon békés állatok, némi megfigyelés után felébresztem, és letessékelem őket az útról, nehogy az arra járó vadászok autója, vagy a tanyasi járművek elgázolják. Annyira nem tartok tőlük, hogy már kézzel piszkálom meg őket, hogy felébredjenek. De ez a kígyó most más volt, lényegesen hosszabb és szélesebb azoknál, mint amilyeneket idáig láttam, bár teljesen nyugodtnak tűnt. Megsimogattam a hátát, majd némi nyelvöltögetés után váratlanul, hatalmas rúgóvá alakult teste segítségével hirtelen lecsapott rám. És itt jön a 23 ezer enzim! Mire az egész akció tudatosult bennem, már jó 1 méterre voltam a kígyótól, gyorsabb voltam nála, így nem tudott megharapni, bár szeretett volna. Ezt követően félelmetes, támadó állásba helyezkedett, és mint valami veszedelmes mérges-kígyó fenyegetett egy rövid ideig, majd egy szemvillantás alatt eltűnt a fűben, ahonnan még további fenyegető hangokat hallatott, ha esetleg lenne bátorságom utána menni….

Miközben így morfondírozok, a távolban előttem feltűnik egy túratárs, László, akit már hátulról megismerek, hiszen tavaly is pontosan ugyanitt találkoztunk, és persze más túrákon is azelőtt. Nálam egy picit idősebb, bár panaszkodik egy kicsit a „beállításra”, de olyan erős és „régi motoros”, hogy gyalogszerrel gyakorlatilag nem lehet utol érni. Nagyon megörülök neki, egy darabig együtt haladunk, de nekem a Gilitkánál ki kell állni, Ő megy tovább. Semmi gond, futva utolérem, és majd folytatjuk tovább, de másképp alakult.

A Gilitka-kápolna, a Kilit püspökről elnevezett völgyről kapta a nevét, és a nép ajkán becézgetve lett Gilitka belőle. Én még népiesebben csak „Zsilettke-kápolnának” becézem ezen túl. Szóval itt ki kell állnom, hogy megszabaduljak a hátamat deformáló spájztól. Sajt, energiaital, sóskifli, ezekkel már nem lesz gond. Amúgy „sajtlovag” vagyok, a Magyar Sajtlovagrend (ma tudtam meg, hogy van ilyen, és hogy ma van a napjuk) önjelölt levelező tagja, ugyan is imádom a sajtot. Az energiaitalt, korunk fogyasztói társadalmának egyik zűrös melléktermékét kortyolgatva jut eszembe, amit nem régen olvastam valahol, egyszerűen nem tudom kihagyni akkora poén. A cikkszerző az amerikai szupermarketek óriási, sokszor lebénítóan gazdag választékára panaszkodik, felsorolva egy csomó példát. Azt írja például: A mi szupermarketünkben 56 féle wc-tisztító kapható, már ettől kedve támad az embernek Észak-Koreába kivándorolni. (Ott mindenestre biztos könnyebb lenne választani.)

 

MEGVAN A FUTÓTÁRSAM- PORZIK AZ ÚT UTÁNA

 

Amíg eszegetek, elhúz mellettem valaki, de a nagy kaptatón a „köröndökön” hamar beérem. Megtesszük a becsületkört a „romházhoz”, hiszen így becsületes, csak teljesen fölösleges. Ezen az ügyön már „összeszólalkozunk”, és így teszek szert egy állandó társa, bár kissé hullámzóan „hektikus” teljesítményünk időnként elválaszt minket egymástól, majd a legvégén, 2 perccel a félnégyes pesti gyors indulása előtt „teszem fel” a vonatra. Valamilyen „Szabolcs” (esszté) maradjunk ennyiben. Beérjük Lászlót, addigra felpörögnek a motorok, így csak egy gyors búcsút intünk és elrobogunk. A további beszélgetés most elmarad, de semmi gond, találkozunk „jövőre, veled, ugyanitt”. Én itt leszek. Társam „őrült” iramot diktál lefelé, de tartom, legalábbis nagyságrendileg a sebességét. Ahogy hosszú nadrágjában fut, szinte porzik utána az út, nem kis játékos. Persze ez az iram később majd visszaüt, kicsit leamortizálja magát, de remek üteme azért végig megmarad a túra során.

Elérkezünk arra a pontra, ahol tavaly boros-kannák „lepték el” az erdőt, a főrendező, Gyula jóvoltából, de most a rajt-célban vannak fontos igazgatási feladatai (erről még később lesz szó). Ez a hely mit sem változott, továbbra is a Bükk egyik legszebb pontja. Így kora ősszel pedig olyan szín-orgia veszi kezdetét, ami a beeső nap fényétől ragyogva, annyira gyönyörű, hogy szinte fáj. Egy pillanatra behunyom a szemem, a szemhéjamon is átsüt a nap, és bizarr érzésem támad, mintha szédülnék, és a körülöttem lévő fák életre kelnének, és ahogy futok, szinte kézről-kézre adnak tovább, hogy már semmivel sem kell törődnöm, egyszerűen úszok a boldogságban. Majd a következő pillanatban kinyitom a szemem, a varázslat nem törik meg, minden ott van, a fények, a színek, a hegyen pedig jó tündérek laknak, érzem, hogy figyelnek, itt vannak körülöttem, vigyáznak rám, nem eshet semmi bajom. Amit átélek, lefosztva róla a mítoszt, nem más, mint a közelmúltban igazolt UV-függőség, ebből élnek a Soláriumok is. Komputertomográfiával vizsgálták meg a regionális agyi véráramlást és az UV-fény a drogaddikciós mintázatra hasonlító elváltozásokat okozott az agyban.

Lehet, hogy a társamat is az UV piszkálja, de jóvoltából úgy lerobbanunk a hegyről, hogy még ezt a mondókát sem érkezek elmondani: Egy hegy megy, szembe jön egy másik hegy. Én is hegy, te is hegy, nekünk ugyan egyre megy. Hát nekünk igen, egyre megy, és még jönnek utánunk egy páran akiknek szintén.

 

„TÁRKÁNY FELÉ FÉLÚTON”- AZ ÚTON FUTOK

Az aszfaltúton lemaradok egy kicsit,már nem is látom, hol van a srác, amikor megpillantom végre, éppen elmellőzi a piros kereszt hirtelen „jobbosát”, ami leválik az útról. Kiabálok utána, meghallja és visszakiált. Ugyanígy kiáltott fel 2007-ben az előttem járó társam a mocsárból az útra, amikor belevesztem a növényzetbe. Akkor még fordítva haladt a túra, de ezen a ponton a kiabálásnak úgy látszik, hagyománya van. Újra „édes-kettesben” vagyunk, törünk át az acsalapuson, amelynek levél-mérete, talán a csapadékhiány miatt, a felét sem éri el, mint egyébként szokott. Azért szép így is, csak nem érzem magam dzsungelharcosnak, mint más csapadékosabb években, amikor erre járok. Hamar felérünk a tetőre, s hogy Moiwa beszámolóiból lopjak egy rendszeresen visszatérő gondolatot „jó társaságban gyorsan repül az idő”.

Elkezdjük a leereszkedést Felsőtárkány felé. Viszonylag jó ütemben haladunk, de ez nem akadályoz meg mögöttünk jövő néhány futót, hogy simán elrobogjanak mellettünk. Na ja, ez már más műfaj, mint a miénk. Már az első futó után azon tanakodunk ki lehet, de ahogy jön a többi, nehogy kilyukadjon az oldalam utána szólok: hát Te ki vagy, valami „Nagy Ember” az biztos, merthogy úgy futott, mint a nyúl, vagy inkább egy impala. Végül ebben maradtunk, hogy ő a Big Man (még jó,hogy nem Big Mac). (Ma van a nyelvtudás világnapja, na ennek is adtunk egy pofont!) A következő futóval már taktikusabb leszek, hogy abban a 10s-ben, bár mi is őrülten rohanunk, amit a hallókörzetünkben tölt, tisztázhassunk mindent, kik azok az emberek, akik csak úgy lazán, se szó,se beszéd „le mernek gázolni minketJ.” Így mielőtt arra kérem, hogy mutatkozzon be, megteszem én. Bingó! Ugyanis kiderül, hogy névről már ismer, és hogy én is. Tiberius az, a „nagy Tiberius”, akinek ha látóterembe került, mindig élvezettel olvasgattam a beszámolóit, s mintha valami ilyesmit mondott volna Ő is nekem. A beszámolók alapján volt egy elképzelésem róla, s ahogy futás közben egy pillanatra kedvesen visszafordult, valóban az az arc, és nemes tekintet találkozott az enyémmel, amit annak idején elképzeltem magamnak, amikor az időnként kissé szenvedélyes, de nagyon színvonalas beszámolóit olvasgattam. Akkor gondoltam arra, hogy a sport nem pusztán erő és sebesség kérdése, hanem ennél jóval több, hiszen a sportember egész személyiségével küzd, s a mindennapjait, az életmódját is áthatja ez a szenvedély. És az élsportoló szükségszerűen nemes, és intelligens, mert Ő az, akit rengeteg ember néz, figyel, és példaképének tekint. Még belefér a pár másodpercbe, és kérésünkre megnevezi az előtte futót, majd búcsút intünk ennek a „nemes rómainak”, hagy robogjon tovább, és „írjon történelmet” a többi kiemelkedő társával együtt. Nemrég kimutatták, hogy az ismerős arc felfedezésekor egy N170-nek nevezett agyhullám keletkezik. Remélem, ezentúl ha Tiberius elszáguld mellettem, egy pillanatra barátságosan összesimulnak N170-es agyhullámaink.

Lassan leérünk a völgybe, és míg én kiállok egy újabb bokrot megismerni a Bükkből, és ünnepélyesen felszentelni, addig a társam lát egy rudli (csapat) szarvast átsétálni az úton.

Tárkányig ez az egyetlen említésre méltó esemény, majd következik az-az unalmas aszfaltos-szakasz a tóig, amit annyira nem szeretek.

 

FELSŐTÁRKÁNY ETETŐPONT-NEM VAGYUNK MI BAJKONURBAN

Ide már egyedül érkezem, társam némi „mókus-kaját” csipeget, így nyugodtan sétálgat. Nagyjából egy „zsíroskenyérnyi” előnyöm van, akkor nyomom le a „deszka” utolsó falatkáit, amikor befut. De itt most ejtőzöm egy kicsit a szép környezetben. Szemben valami horgászverseny zajlik, vagy legalábbis nagyon sok ember rángat nagyon sok zsinórt össze-vissza, ami persze akad, az egyik csalit pedig elnyelte valami szörnyeteg, mindenki azt nézi, hogy küzd vele „az öreg halász”. Közben befut még egy futó, akitől nem kell megkérdezni, hogy kicsoda, hiszen számtalanszor szerepelt már a megyei lap sportrovatában, mint befutó, híres ember. A zsíros-kenyérre fittyet hány, mint a többi futó is, és némi hidrálás után továbbáll. Meggyőződésünk, hogy Őt sem látjuk ma már többet, de ez is másképp alakult. Mivel a társam már annyi sót vesztett, hogy rentábilisnak látszik egy állandó sóbányát nyitni rajta, csípi a szemét rendesen, sót kér a zsíros-kenyérhez, ami nyílván az egészségtudatos „STOP-SÓ” program miatt kiment a divatból, így nincs. Most sajnálom már,hogy súlycsökkentés miatt a kézi súlyzóimmal egyetemben az utolsó pillanatban kiraktam a zsákomból a Yeti-GLOD Himalaya hamisítatlan himalájai só 1kg-os csomagját, garantált „futósó”. De mi ez itt, „sótörés”, vagy teljesítménytúra, egyébként sem Bajkonurban vagyunk, hogy sóval és kenyérrel fogadjanak, vagy mi a szösz. Hogy ne okoskodjak annyit, végül nem jegyzem meg, hogy a kenyérben annyi só van, hogy az több mint elég, és mintha a társam is érezné ezt, hirtelen rendbe jön a hagymászsíros kenyértől. Tovább indulok, és a tó partján elhaladva a szokásos érzelemroham jön rám, amikor meglátok egy fiatal férfit, 2 év körüli kislánykájával a tóparton. A kislány csinos kis ruhácskájában érdeklődve, közelről fürkészi a vizet, a benne mozgó különös lények kötik le a figyelmét. Nem állom meg szó nélkül, és megjegyzem a srácnak, eszembe jut, amikor jó 20 évvel ezelőtt vasárnap délutánonként néha kiszaladtam a kislányommal a tárkányi tóhoz, ugyanígy fürkésztük a tavat, és egy pillanatra visszaugrok a múltba a piros keresztről. Révedezés közben utolér a társam, újra együtt a csapat.

 

VÁRKÚT-NAGY-EGED

A Kövesdi-kilátóig, a húzós emelkedőn lemegy a zsíros-kenyér. Most is bejön ez a „jó társaságban” dolog, s amíg emelkedünk, rengeteg mindent megtudok a sráctól, többek között, azt, hogy Kékdroid az idén nincs itt. Kár, mert ez a túra állandó műsorszáma mindkettőnknek, reméltem, hogy itt összefutunk, ha csak egy pillanatra is. Aztán a közelmúltban lezajlott erdélyi túrákról beszélgetünk, amiken a társam is indult, és amelyekről Moiwa írt részletes és színes beszámolókat, belinkelve az ott készült fotógalériáját. Várkútra a már említett futó sráccal érkezünk, Istvánnal, aki csak 2 évvel fiatalabb nálam, legalább is a naptár szerint. Ma 35km kemény futást ütemezett be magának, amit jó ütemben teljesített, ettől kezdve pihenő üzemmódba ment át. Persze ami nála a pihenő üzemmód, az nálunk a csúcsteljesítmény, és akkor már túlértékeltem magamat. Várkúton szóba elegyedünk, ha szabad leírnom, a futó alkatát irigylem tőlem, az én újra és újra „jojóként” feltámadó hasammal szemben, ami időnként igencsak mackóssá tesz, a vágyott légiességgel szemben. Megkapom a tanácsot, este 6 után már ne egyek semmit. Ez nálam egyet jelent az éhhalállal, mert én csak este 6 után eszem, tipikusan este 11h-kor vagy éjjel. Nos akkor ne csodálkozzak. Régebben tartottam gyümölcsnapokat, aminek leteltét az éjfélt, mint egy rajtgépben feszengő sportoló vártam, és éjfélkor elkezdtem a „falást”. Mondjuk ennek már vége. Na nem a „falásnak”, hanem a gyümölcsnapoknak. Végül abban a „szerencsében” és megtiszteltetésben lesz részem, hogy a a nagy-eged-i kilátóig együtt haladunk Istvánnal, laza kocogással. Előző társam hátra marad. Út közben sokat beszélgetünk, bár titokzatos személyiségéből csak keveset sikerül „felfejtenem”, inkább én beszélek magamról. Így, hogy személyesen is megismertem, tiszteletem, ha lehet még fokozni, még jobban elmélyült. Egy példakép, egy igazi „ikon” fizikai közelsége óriási hatással van rám, talán még sorsfordító is lehet életemben.

 

FINIS

A kilátótól már egyedül rohanok lefelé, hogy így profiktól felvillanyozva sikerülhet egy jó teljesítést nyújtani. Az ezerszer megjárt Nagy-Eged hegy oldalában, a megszokott köves úton gond nélkül szaladok, legfeljebb időnként muszáj egy-egy  pillanatra megállni, hogy elkattintsam a masinámat, mert már képtelenség ennek ellenállni. A cserszömörcék pirosra festik az egész hegyoldalt, meg egyébként is olyan gyönyörű színes itt minden, hogy az már nem is fényképezőgépért, de ecsetért kiállt. Bár nem vagyok egy „entomológus” („rovarász”), még egy a futószalagról éppen lekerült, frissen fényezett, acélos zöld színjátszós, turbó rózsabogarat is lekapok „suttyomban” „futtomban”. Közben még egy olyan gondolat jut eszembe, ami nagyon ide kívánkozik. Az idén tavaszra megszületett az Egri Csillag nevű „házasított” fehérbor, ami a múlt század elején megalkotott Egri Bikavér méltó párja lehet, ha közismertté válik. Miért érdekes ez? Egy ősi szőlőhegyről szaladok lefelé, ahol manapság új telepítések is születtek. Az Eger Csillaga túrán haladok. A bor neve akár ez is lehetett volna. Itt a Nagy-Egeden és környékén, egészen az ostorosi szőlőhegyekig a középkorban mindenütt őrkunyhók álltak, amelyek fáklyákkal voltak kivilágítva, így téve beláthatóvá a környező területet. Az őrkunyhók éjszakai fényének így védelmi és őrfunkciója is volt, és egy kereskedelmi útvonalat is ki- és megjelöltek, láthatóvá tettek. Az egyik kunyhó maradványa a „Csúnyamunka” ma is létezik az Ostoros melletti előhegyen. Akkoriban a hosszú utazásokat éjszaka sem hagyták abba, az Alföldről az északi hegyek felé folyó és visszafelé irányuló kereskedelem fontos állomásai voltak ezek a kunyhók. Az utas barát jelzőrendszernek híre ment országszerte. Akkoriban az a mondás terjedt el, hogy ha Egerbe utazol, kövesd az „egri csillagokat”, és itt a fáklyákkal kivilágított kunyhórendszerre gondoltak. Hát innen ered ez a név, „egri csillagok”. Valószínű, hogy Gárdonyi ismerte ezt a történetet, amikor a híres regénye allegorikus címét adta. (Egyébként, boros- és szőlőgazdák összefogásával hagyománytiszteletből, jövőre újra építik a kunyhókat.)(Forrás: Horizont) Bocs, ha valakit (le)fárasztottam!

Leérek a hegyről. István tisztes távolból követ, rendes, hagyja, hagy élvezzem ki a helyzetet, hogy „milyen jó vagyok”. Beérek a városba, végigfutom a Vécsey-völgy utat, átszáguldok a vasúti TILOS jelzésen, s ami tavaly még furcsa volt egy kicsit, hátizsákkal, kissé csapzottan szaladok el a polgárok között. István pontosan a kapubejárónál ér utol, előre enged, mert tudja, hogy nekem még fontosak a percek. 6:58-al „csekkolok”, sikerült 7 órán belül kerülnöm, ami számomra az álomhatár (nem államhatárJ) 50km-en. Mondhatni boldog vagyok, mert 8 órás teljesítés tervével jöttem el otthonról, váratlanul ért ez az időeredmény. Talán ez azt jelenti, hogy készen állok a százasra, persze ha elmegyek, tuti, hogy nem lehetek „száz”. Előző társam („Szabolcs”) még nem ért be. Megvárom, mert találkát adtunk egymással a célban, kiviszem a vasútállomásra. Közben elbeszélgetek Gyulával, a főrendezővel, aki most, hogy leveszem az „incognitómat” végre rám ismer. (Később anyámnál voltam látogatóban, egri lakos. Ő még soha nem látott ebben a sportfelszerelésben. Látta, hogy megáll a kocsim az utcán, de nem tudta ki az a fiatal srác, aki kiszáll belőle. Na ez kell nekem, hogy a saját anyám sem ismerjen rám. Ennyire képes átalakítani a sport az embert.) Gyulát közben megrohamozza egy egész iskolai osztály, mindenki 16-os kitűzőt akar. Ha így folytatódik e tömegsport népszerűsége, újabb „kitűző-gyárakat” kell alapítani Magyarországon. Megoldódik a munkanélküliség. A társam időközben megkerül, mint kiderült, külön „városnézésre” indult Egerben.

 

Érzem, egy picit hosszúra nyúlt ez a beszámoló és talán nem minden része annyira érdekfeszítő és szellemes, mint ahogy szerettem volna, hogy az legyen. Most éppen azon gondolkodom, hogy milyen jó befejezéssel vághatnám ki magam a „slamasztikából”?

 

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE….

 

Ezen a napon, amikor az egész világ érdeklődve figyelt egy „kihunyó-félben” lévő, lezuhanó műholdat, ami az előzetes várakozástól eltérően simán átsuhant Magyarország felett, és végül hazatért Amerikába, különös jelenségek tűntek fel a Bükk-hegységben. Egyesek árnyakat láttak átsuhanni a hegyek között, közel a talaj fölött repültek úgy 50km-en át, a légies jelenségek. Meg nem erősített hírek szerint, nem égi jelenségekről van szó, hanem csupán néhány élsportoló, terepfutó szelte át a hegyeket játszi könnyedséggel. De teljes bizonyosságot soha nem tudhatunk meg arról, kik voltak ezek a „titokzatos futók”, kik is Ők valójában…

 

 

Szegedi József

Pétervására

-marton4-

 

 

A világ olyan, mint a tükör, ha mosolyogsz, visszamosolyognak rád embertársaid. (Közmondás)

 

 A múlt hétvégén kint jártam a Bükkben fényképezgetni. Készítettem egy galériát a képekből, beteszem a linket. Az elején van még egy pár darab természetfotó a Vadrózsa50-ről.

https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/KoraOsziSzinekHangulatokABukkben2011091718?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJrT0PbR4u_FpwE&feat=directlink

 
 
Vadrózsa 50/30/20Túra éve: 20112011.09.11 20:15:01
Vadrózsa 50 teljesítménytúra, túrabeszámoló 2011.09.10

 

 

"Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,

Minden évben négyszer virágba borulnék….”

 

„Prológus”

 

Így szeptember elején, rengeteg, a tavaszi virágpompa után egész nyáron a zöld biomasszában rejtőzködő bokor dobja le újra az „inkognitóját”, és színes terméseivel felfedve magát varázsol festői hangulatot a kora őszi erdőnek. Közöttük a leglátványosabb és talán a legszebb a Rosa canina, magyarul Vadrózsa (vagy gyepűrózsa, csipke), amely élénkpiros terméseivel szinte mindenütt megfesti az erdei tisztásokat, erdőszéleket, mezőket, réteket. Az idén ősszel még egyébbel is gyönyörködtetett engem. A múlt vasárnap a Mátrában jártam, szokásos bemelegítő túrámat teljesítettem. Ilyenkor „paparazziként”, „csőre töltött” fényképezőgéppel járom a természetet, és próbálom kifürkészni a kifürkészhetetlent, megismerni a megismerhetetlent, elcsípni egy-egy visszahozhatatlan pillanatot, hangulatot, hogy egy pillanatra megállítsam a sodródó időt. Így, „kibicelés” közben a Horka-tetőn, a mai túra útvonalán, másodvirágzását élő Vadrózsa-bokorra bukkantam, a fehér virágok vakítóan ragyogtak a déli napsütésben, mellettük persze a beért termések is ott díszelegtek. És abban a pillanatban, ott a Horka-tetőn, a friss őszi szélben, földbegyökerezett lábakkal állva, hirtelen valamiféle jelképet, égi jelet láttam felismerni, úgy, mint Mózesnek, a piroslóan és fehéren „izzó”, szinte lángoló, de el nem égő csipkebokorból üzent valamit egy „égi hang”, amely valahogy mégis mintha bennem szólalt volna meg. Szinte abban a pillanatban megértettem a jelentését, a kézenfekvő magyarázatot, megkaptam az újabb küldetésemet. Így 53 évesen hirtelen újra kinyíltam, mint az ősszel másodvirágzó rózsabokor, valamiféle könnyedség, megelégedettség fogott el, miközben óriási energiák szabadultak fel bennem. Most, itt nem részletezendő okok miatt 8 hónap kihagyás után, 2011.09.10-én szombaton,  a Vadrózsa 50 teljesítménytúrán tovább kell folytatnom teljesítménytúrázó „pályafutásomat”, el kell kezdenem a második korszakomat. Milyen érdekes, hogy 2007-ben, éppen a Vadrózsa 50-ről írtam életem első túrabeszámolóját, és hogy most ezen a mostani túrán szinte mindenki megjelent, aki valamit jelentett nekem az elmúlt években. És ebben is valamiféle „égi” jelet látok, mert ilyenek kétségtelenül vannak, csak sokszor nem vesszük észre a mindennapok „rohanásában.” Hát így kezdődött el a „Második Alapítvány”…

 

(Megjegyzés: a múlt vasárnapi kirándulásról 1-2 mátrai hangulatfotó a Facebook jegyzeteim között található Virágzó Vadrózsa-bokor a Mátrában… címmel (Szegedi József).

 

 

 

„Fuss, hogy utolérjenek”

 

Örömmel vettem tudomásul, hogy a reggeli beérkezéskor (8 hónap után), senki nem ugrott boldogan a nyakamba, sőt ügyet sem vetettek rám. Ez igencsak megfelel a mentalitásomnak. Elvegyültem a tömegben, beálltam a sorba. Majd egy önfeledt perc után, amit izgatott, közös várakozással töltöttem el egy helyes túratársnő társaságában az egyetlen (és így koedukált) WC előtt az alagsorban, hamarosan újra roboghattam a „flaszteron” egy szebb jövő irányában….

Egy stabilan futó párost veszek üldözőbe. Kiérünk a faluból, és megkezdjük az emelkedést. A mozgó ellenőrző pont után (ami áll!), végképp leválok róluk. Lassan megelőzöm a korábban indult gyalogosok jó részét, ez már egy kicsit kezd emlékeztetni a régi formámra. Közben utolér egy másik futópáros, akinek a „hölgytagja” egy „futó-ikon”, nekem pedig mindig feldobálja a Facebook, hogy jelöljem meg. Megszólítom, kötünk egy gyors ismeretséget, így már semmi akadálya, hogy örök együttlétbe forrjunk a Web 2.0-n. De, hogy mutassak is valamit magamból, ne csak jelölgessek, leválok róluk, és iramból felfutok a 397m magas Somlyó-hegyre. „Kicsi a vulkán, de erős”, fent már érzem a lábamban, hogy talán ezt nem kellett volna. De semmi gond, a „csekkolás” után már szaladok is lefelé légies tempóban, egyelőre rendben van minden, jól érzem magam. A tanya mellett elrohanok két, pontosan az út közepén álldogáló ló mellett, kicsit félve húzom is el a „farkam”, az övék mellett, de rám sem hederítenek, nem olyan „nyakonharapós” lovak. Felbátorodok, egy könnyed mozdulattal előkapom zsákom nyitott jobb oldali rekeszéből „paparazzi”-felszerelésemet, egy tündéri kis NIKON gépet, és megörökítem a türelmes fotómodelleket. A tó előtt már találkozok Józsival, akivel egy kis furfangos mocsárjárás után futunk be végre a Széleskői-bányatóhoz. Itt már áll a „bál”, a „Szőlőfesztivál”, ahol további ismerősök dorbézolnak önfeledten, a festői környezetben. A teljesítménytúrázók „élvonala”, a „minden lében kanál túrázok”, mint pl. Józsi, Sanyi és István akikkel itt futottam össze, országos szinten sem tesznek ki többet létszámban, mint néhány iskolai osztály, nem csoda hát, hogy itt szinte mindenki ismer mindenkit valahogyan, bár a kapcsolati hálók szövevénye számomra még teljesen átláthatatlan egyelőre, ha valaki egyáltalán képes azt átlátni. Aztán néha felváltva, az Ő kellemes és szívélyes társaságukban, élénk beszélgetések közepette haladok egészen Szurdokpüspökiig, ahol majd később „robbantok”, előreszaladok, mert a falu után következő nagy heggyel, a Muzslával intim kapcsolatom van, azt egyedül, társak nélkül kell „meghágnom”, meg hát próbálom feszegetni a határaimat, fitogtatni az erőmet.

 

Lódarazsak támadása… dagad, vagy nem dagad?

 

De most még együtt haladunk a piros kereszten lefelé, amikor hirtelen szinte a semmiből megjelenik egy lódarázs, és zuhanó vadászbombázóként támad a fejemre, azonnal elengedi rakományát, és már húzza is fel a gép orrát, az ellentámadásra egyáltalán nem hagyva időt. Nekem pedig marad a kellemetlen, nyilalló fájdalom, ami majd csak nagyjából hazaérésemkor szűnik meg végleg, egész nap kitart. Ugyanígy támadnak rá szinte mindenkire a környezetemben, megelőzésre, védekezésre semmi esély, akit kiszemelnek, azzal irgalmatlanul „végeznek”. Érdekes, hogy a katonák szinte senkit nem hagynak ki, tehát a támadás tudatos, szervezett, ügyelnek arra, hogy minden a területükre „illegálisan” betolakodó birtokháborítót móresre tanítsanak. Ez sikerült is nekik. Egyedül Sanyit felejtették ki a szórásból, helyette a társát csípték meg kétszer. Nem tudom, hogy ez alkotmányos e, hiszen mindenkinek joga van egy lódarázscsípéshez ebben az országban. Sanyi már fogalmazgatja beadványát az állampolgári jogok biztosának, ha az azóta egyáltalán létezik még ilyen funkció. Józsit is fejen csípi egy bestia. Bejelenti, hogy Ő érzékeny a darázscsípésre, de talán a lódarázséra nem. Ettől kezdve aggódva vizsgálgatjuk, hogy dagad e a feje vagy nem, az „agya már biztos.” Később, amikor a célban az esetet tárgyalgattuk, megállapítottuk, hogy mindkettőnk teljesítményét rontotta a csípés. Ezek szerint egy ilyen csípés nem is kevés mérget bocsáthat egyszerre a véráramba, ez alkalmanként, egyedenként is változik, még a rovar aktuális táplálékától is függ, és mivel a fejbőrnek nagyon jó a vérellátása, és túra közben a keringés is intenzívebb, a méreg hamar eljut a szervezet minden pontjára. Gondolom elindult a méregtelenítési folyamat, ami tetemes energiát vonhat el a szervezetből. Jellemző, hogy nem allergiás alapon, az egész testem bevörösödött, és ez még este is tartott egy darabig. Ebből gondolom, igaz az, amit olvasni lehet, hogy nem veszélytelen, sőt életveszélyes lehet, ha egy embert több lódarázs csíp meg egyszerre. Ezt „ők” is tudhatják, mert riasztó szándékkal általában csak 1x csípnek meg valakit, tehát „tudatosan” nem akarják megölni, csak elriasztani. Végül senkin sem jelentkeztek komolyabb allergiás tünetek, maradt az életre szóló élmény. A vicc az, hogy éppen nem sokkal az „invázó” előtt beszélgettem Istvánnal arról, hogy milyen büszke vagyok a testemet sokszor mindenütt elborító csikarásokra, marásokra, csípésekre, és boldogan viselem el a velük járó kínokat, mert ez tesz minket igazi teljesítménytúrázókká, ha mindent kibírunk, és ezt teljesen normálisnak fogjuk fel. Azért talán a lódarazsakról ezen túl egy kicsit másképp fogok gondolkodni, mint azelőtt. Azon tűnődöm, ha egyedül járok arra, vajon mind nekem esett volna e, vagy egy ember általában nem bőszíti fel őket, mint tette ezt valószínűleg, az ellőttünk elrobogó tucatnyi futó, akik hirtelen berobbantak érinthetetlennek tűnő territóriumukba, az egyébként hónapszám ember nem járta, „istenhátamögötti” turistaúton. Megtépázott seregünk végre eléri az gyöngyöspatai országutat, ahol azonnal „felfejlődünk” Szurdokpüspöki irányába.

 

 

(Érdekesség, most olvastam: Keleti lódarázs (Vespa orientalis) kültakarójába ágyazott xantopterin segítségével a fényt elektromos energiává alakítja, ami megmagyarázza, miért aktívabbak ezek a darazsak magasabb fényintenzitásnál.)

 

„Országúton”

 

5 fős csapatunk, ha életben akar maradni, mivel minden magyar sofőr „rally versenyzőnek” képzeli magát szabadidejében, időnként óriási szökkelésekkel nyomul előre az országúton. A „patai” úton 5 „magyar ember” között mi másról szólhat az eszmecsere, szóval arról a témáról, amit itt ki se szabad mondani. Hát nem is mondom. Ebben a kérdésben szkeptikus vagyok ugyanis. Azért mégis bízok egy kicsit egy-két elindult modellkísérletben, ilyen a patai is. A lényeg, csak akkor fog működni a dolog, ha mindenki kap, és mindenki ad valamit. A világ cseréken alapul, semmi sincs ingyen, és önmagáért. Valamit, valamiért. Ez csak így működik. Másképpen nem, és nem is fog soha.

Más témák is szóba jönnek persze, amiből kivillan pl. Sanyi botanikai és kertészeti vénája, ez utóbbi különösen az „Ecetfák gondozásának útvesztői…” című kismonográfiájában csúcsosodik ki, itt az országút közepén színesen előadva. Legközelebb azt hiszem lesz még társalogni valónk, ha Ő is akarja, mert engem is érdekelnek a növények, de most sajnos egy „cukhara”-val meg kell látogatnom egy bokrot, na nem botanikai célzattal, csak egy kis „prosztatagyötrésre”. Majd begyújtom a szőlő által is táplált „antianyag” hajtóműveimet, és sűrű bíztatások közepette fájó szívvel elhagyom a kellemes társaságot. A hegy tömegvonzása, ahogy ezt már az előbb leírtam, önkéntelenül erre késztet.

Jaj, majdnem kifelejtettem, kis csapatunkban „utazott” egy saját bevallása szerint 67 éves túratárs. Nos, én sem nézném 50-nél sokkal többnek. Elmesélte, hogy amikor a buszon utazott, egy idős nő inzultálni kezdte, hogy „add át gyorsan a helyet fiacskám, mert nyakon váglak”, de Ő közölte vele, hogy akkor mi lesz, így a hölgy letett további szándékáról. Komolyra fordítva a szót: a rendszeres sportolás statisztikusan kb. 10 évet fiatalít az emberen, és ne bánjuk, ha fiatalabbnak néznek a korunknál, mert tényleg fiatalabbak is vagyunk annál, és végső soron ezért csináljuk az egészet. Javaslom a túratársamnak, hogy a sokszor vele majd egykorú időseknek bátran adja át a helyet, különösen, ha követelik, s míg Ők megköszönik, hogy köszönöm fiatalember, válaszolja kissé kajánkodva, a vele szinte egykorúnak, hogy szívesen nénike, és akkor még a túratárs fog jól járni.

 

Ballagtam éppen a Muzsla felé”              

A szőlők között még felszaladok, most nem süt a nyakamba a nap, viszonylag könnyen megy. Felfelé aztán „elönt a méreg”, és már csak araszolgatok, igaz töretlen, egyenletes tempóban jutok fel a Horka-tetőig, ahol rátalálok a virágzó „csipkebokromra”. De a csodás jelenség most nem következik be újra, hiszen a küldetés már folyik. Egy-két gyors fotó a virágokról, most szélcsend van, szememmel végigsimítom a gyönyörű körpanoráma-képet és máris gurulok tovább. „Vér nélkül” érek a Muzslára, bár a lábam már nem teljesen az enyém. Leülök a kövekre és előveszem titkos fegyvertáramat, aminek a fő eleme a gouda-sajt, amiből úgy 5-6dkg-nyit hurcolok magammal. Végeredményben a „Trappityu” is jó, de kitapasztaltam, hogy a gouda tartósan magas energiaszintet biztosít. A sajt felét megeszem egy kis kiflivel, megiszom az egyik vizemet, hogy könnyítsek a vállamon. Így feltankolva érkezek a nyeregig, ahol egy kedves család a poszt, két eleven, tündéri kisgyermekkel, akikhez még „fotójegyet is váltok”, hogy örök emlékként elraktározzam ezt a meghitt erdei pillanatot. Majd lezuhanok a hegyről, és egy jó darabig egy hangulatos, sziklás, szűk patakmederben botladozva, érem el azt a pontot, ahol a Missouri a   Mississippi-be torkollik, majd egy pár perc múlva kikapaszkodok a zöld négyszögön a Zám-patak völgyéből. Itt alkalmi társakra is akadok, akikkel egy rövid ideig együtt haladunk és beszélgetünk, irtózatosan jó ütemben nyomják.

 

„ A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek bennünket.” (Arisztotelész)

 

A nap leghangulatosabb része talán a Prédikáló tetőn található ellenőrzőpont, itt aztán „előadom magam”, teljesen felszabadulok. Szerencsére a lányok vevők mindenfajta humorra, így nem fagyok le. Egy kicsit meg is szégyenülök, mert miután a mai napon ki tudja hányadik eldobható műanyag poharat kunyerálom ki magamnak, a velem együtt érkező 2 fiatal, környezettudatos túratárs előkapja a saját, „nem eldobható” poharát, és abba kéri az italokat. A pontőrök az előttünk járó élbolyban futókat dicsőítik, és hogy mutassam milyen „nagy fiú” vagyok én is, az irtásig még lerohanok, ahol a szalagok segítségével, lehetőleg a legsűrűbb nyesedékeket kiválasztva botladozok át az óriási területen. Az erdőszél után a sárga kereszt élesen balra vetül egyből, de valamiért mindig egyenesen indulok el letérve arról, s amíg téblábolok, utolér egy túratárs, jön utánam. Először nem árulom neki, hogy lekevertem, végül közös erővel a jelzésen termünk, és szaladunk János-vára irányába. Már előre felkészítem a meredek hegyi ösvény nehézségeire. Amikor 2007-ben először itt jártam, egyszerűen azt hittem, itt vége az útnak nincs tovább, meg sem fordult a fejemben, hogy a legmeredekebb részen kell leereszkedni a „várból”. Most már rutinosan „szaladok” lefelé a kicsiny szerpentinek útvesztőiben, biztosan érezve a főirányt. A „srác” (Ferenc(„öte”)) akivel ezt követően a célig társsá fogadjuk egymást, és futás közben is folyamatosan beszélgetünk, nem „piskóta” játékos, nálam sokkal jobb futó. A Lapostanya mellett elmellőzve a hatalmas ebet még leszaladunk, de az Eszter-forrástól már főleg sétálgatunk. Elég volt! Nem vagyunk mi olimpikonok, csak szombati kirándulók. A pincékig és a célig ezt már csak néha-néha szegjük meg. Megmondom őszintén, amikor hazajöttem, kipuskáztam az „anyakönyvünkből”, a Mátrabérc teljesítési listáról az életkorát, pontosan 10 évvel néztem fiatalabbnak a valódi koránál. Ezért csodálkoztam egy-két dolgon, amit elmondott, valahogy sehogy sem illettek a képbe. Nem akarom elmesélni a köztünk lezajlott eszmecseréknek még a közérdekű lényegét sem, mert az még egy túrabeszámoló lenne, és jogosan értek kritikák, még az”Első Alapítvány” korából, hogy túlzottan hosszúak. Ezt idáig azért nem vettem figyelembe túlzottan, mert nem gondoltam, hogy rajtam kívül bárki is elolvassa azokat, és én sem olvasom, csak megírom. A lényeg, hogy így, jó társaságban beszélgetve, szinte észre sem vettem, olyan könnyen jutottam fel a Nagyhársasra. A pincék táján már eléggé elfogyott a lábam, de a gyaloglás ütemével, némi frissítő után nem volt többé gond. Aztán már csak a lámpaoszlopok, közben kitárgyaltuk Cseh Tamást, akit generációs különbségek miatt a „két végéről” ismerünk, a templom, a túrázóknak melegen ajánlott bányászmúzeum (ami elől sikeresen elmenekültünk, bár egy néni hosszasan „üldözött”), majd a cél következett. Egy érdekes dolgot mégis elmesélek, ami falu főutcáján sétálgatva, az álmos szombat délutánban egy kispadon üldögélő idős emberről jutott eszünkbe. A társam szerint a sváb faluban nincs kispad, mert egy svábnak mindig van dolga, és szégyen tétlenül, a háza előtt a kispadon üldögélnie. Akkor nem mondtam, de most jutott eszembe: 10 liter sört felhajtania egyszerre, az viszont nem szégyen? Komolyra fordítva a szót, véleményem szerint a kispad a falu kommunikációs eszköze lehetett, ne feledjük régebben nem volt mobiltelefon, se Facebook, bár ezt lehet, hogy a fiatalabbak már el sem hiszik. Ha eleget üldögéltél a kispadon, rövid időn belül beszerezhetted a település életének legfontosabb friss híreit az arra járóktól, vagy te adhattad át, ami nagyon nyomta a bögyödet…. (még van tovább, de most csak ennyit). Aztán a célig a „Falu szerepe a mai modern társadalmakban” című vitaműsor következett, aminek prezentálásától inkább most eltekintenék.

 

 

A célban… Józsi, hol vagy, gyere, gyere…

 

A célban elbúcsúzom túratársamtól, akit már várnak „az övéi”, akik a 30-as távon indultak. Az oklevél és a kitűző átvétele után arra indulok, ahonnan a gőzölgő paprikás krumpli mennyei illatát érzem szálldosni. Letelepszem az egyik alkalmi túratársam mellé a szabadban, majd a nyelvem leégetése után megfontoltabban kezdem kanalazgatni a finom étket. 2007-ben amikor itt jártam krumplistészta volt a menü, a tó partján költöttük el a szabadban, de mondhatom ilyen jó, igazi falusi krumplistésztát, mint amit a rószaszentmártoni asszonyok főznek, még nem ettem soha, zamata örökre a számban marad. Egy idő után kezdenek beszállingózni azok a túratársaim, akiket Szurdokpüspöki határában hagytam magam mögött. Még Józsira várok, ennyi idő után nem akaródzik csak úgy hazarohanni. Végül befut Ő is, összeülünk vele, meg Sanyival és megbeszéljük a túra jelesebb eseményeit. Ők még holnap egy tokaji teljesítménytúrára mennek, ami számomra még paradoxon, a Mátra szokás szerint megnyúzott megint. Nekem holnapra legfeljebb a tokaji marad, kaptam egy pár palackkal ugyanis ajándékba, 5 puttonyos is van közte. Következik az eredményhirdetés. Ritkán, de teljesítménytúrán is osztanak díjakat, és lám-lám mégis békés marad az egész esemény, senki nem akarja ezért legázolni a másikat. Gratulálok az első helyezett futónak (neve és fényképe hamarosan látható lesz a szervezők honlapján). Tréfásan „beszólok”, és most következik a sajtótájékoztató, és megkérdezem tőle, hogy nem fáradt-e el, az „őrült tempóban”, és bár még nem ismer, mégis nagyon korrekt és „kimerítő” választ kapok, kapunk tőle, mintha csak várt volna erre a kérdésre, de valahogy idáig nem kérdezték meg tőle. A válasz szerint teljesen a saját ütemében „motorozta” végig a távot, még a Muzslára is könnyen feljutott, onnan pedig beindult a gőzhenger, és végig jól ketyegett motor, futómű és minden. „Papírforma” győzelem született. És velem ellentétben egyáltalán nem fáradt el. Soha nem felejtem azt a karakteres, mindenre elszánt sportolói arcot, amit beszélgetés közben sikerült jól megfigyelnem. Tisztelettel nézek a nagyjainkra, Ők, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolóink, akik itt vannak közöttünk, egy levegőt szívnak velünk, egy ösvényen rohannak velünk, és egymás mellett kanalazzuk a paprikás krumplit, Ők az él-futók. Remélem, nem haragszik meg rám a srác, ha ideveszem a következő sztorit. Még péntek este olvastam Németh Csaba beszámolóját a Nomád Facebook honlapján, remélem pontosan értelmeztem, egy külföldi 176km-es terepfutó versenyről, ahol 2500 induló közül 4. helyezettként ért be, és menet közben gyakran tartotta a 2.helyet is. 2500m magasra kellett felfutni, de ez csak a legnagyobb magasságot jelenti, nem a teljesített szintkülönbséget. Óriási sportteljesítmény, büszkék lehetünk rá, hogy ilyen nagyjaink, „vezéreink” vannak. Az események hatása alatt, meg szerintem bekómáztam, gyorsan meg is ígértem társaimnak, hogy jövőre megszerzem valamelyik helyezést (voltam Via Dolorosa 75 ezüstérmes!), de ha „igazi” futók is indulnak, persze semmi esélyem. Óriási igénybevétel egyébként ekkora távot és szintkülönbséget lefutni. Az „egyik helyezett”, aki a befutó után is össze-visszaszaladgált folyamatosan, tehát nagyon jól volt, beérkezéskor például kidobott a gyomrából mindent. Közben összefutok Mátéval is, akinek most készülök elolvasni a Brassó-környéki túrákról írt beszámolóját. Most nyáron jártam Erdélyben, és Marosvásárhelyen sikerült megvennem az összes erdélyi, magyar nyelvű túrakönyvet térképekkel, és nagyon érdeklődöm az erdélyi túrák iránt, leszámítva a medvéket. Sok helyen ők is vezetővel járták az erdőt, és van ahol folyamatosan sípolni kell, ha betévednek a hatalmas állat territóriumába. Részletesen lsd Moiwa beszámolói.

Végül elbúcsúzom mindenkitől, kérdezik, hogy ezután már ugye gyakrabban jövök. Nem tudom, hogy mikor jövök, nem tudom, hogy hányszor jövök, de azt tudom, ha jövök, ide most már mindíg hazajövök.

 

 

Epilógus

 

Hazafelé menet megállok Jobbágyi határában a 21-esen található OMW-kútnál. Veszek egy dinnyét és szőlőt egy itt tanyát verő zöldségestől, a benzinkúton pedig piros fémdobozos, párától gyöngyöző jéghideg Coca-Colát, aminek már az érintése is élvezetet nyújt. Jobb híján leülök egy félreeső helyen az útpadkára, és kortyolgatni kezdem a csodálatos italt. Szemben velem, a benzinkút fölött a távolban a csodálatos őszi délutáni napsütés különös fénnyel világítja meg a kis vulkánokat a Horka-t, a Koncsúrokat, és a távolban a nagy testvért a Muzslát. Kortyolgatom az italt, kiélvezve minden cseppjét, és tűnődöm. Lassan-lassan elmúlik a lódarázscsípés okozta fájdalmam is, már nem zavar annyira. Egy autó érkezik, megáll nem messze tőlem. Egy férfi száll ki belőle, és dinnyét kezd válogatni a zöldségesnél. Kivesz egyet, majd felmutatja a volánnál ülő, helyes, fekete hajú fiatal hölgynek, aki sejtelmesen mosolyog. Majd kivesz egy másikat, és újra felmutatja, a nő megint mosolyog. Végül a férfi dönt, talán mosoly és mosoly között is tud különbséget tenni. Most hirtelen nagyon jó kedvem támad. Szeretném még kitartani ezt a pillanatot sokáig, mint egy szép zenei hangot.

 

 

 

Szegedi József

- marton4-

Pétervására

 

 

 

 „Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,

Minden évben négyszer virágba borulnék….”

 
 
 
LeFaGySzTúra éve: 20112011.01.17 22:11:15
Lefagysz 63

2011.január 15

 

„...egy perc: a „Tél” meg sem hőkölt belé…”

 

A Bükk, az Észak-Magyarországi középhegységnek legterjedelmesebb és az (ország) legnagyobb átlagmagasságú tagja. Habár a Bükk legmagasabb pontja sem éri el az 1000 métert, 50 bérce emelkedik 900 méter és 11 pedig 950 méter fölé! (nem én mértem le). A legmagasabb pontja Istállós-kő, amely 959 méter magas…

 

Epilógus: köszönöm a rendezőségnek, a túratársaknak, a pazar fennsíki tájnak, a napfénynek, a holdnak és a csillagoknak, annak a karbon és jura időszak során a Thetyszisben elhalt milliárdnyi állatnak, amelynek tömörödött mészvázán talpaltam egy egész napon át a vén rögön, utoljára és utolsó sorban még a vadászoknak is, hogy ez a nap így létrejöhetett. Köszönöm!

 

Mint egy „archaikus” hadvezér…

Répáshutára „érkeztemkor” startol el az egész mezőny. A kocsim üléséről szemlélem végig az elszánt ismerős és a szintén ismerősnek tűnő ismeretlen arcokat, amint sorra elhaladnak mellettem, néha csak egy pár centire tőlem, és mintegy a teljesítménytúrázó mozgalom jelképeként az élükön vágtat Moiwa, mint egy „archaikus” hadvezér, aki egy nagy rohamra vezeti fellelkesült csapatát.

 

A mezőny után eredek …

„…török bugyogóként lifeg utánam…”

A szokott módon „nagyképűen” nézek a mezőny után egy darabig, amíg az utolsó túrázó is el nem szivárog mellettem, hamarosan találkozunk. Akkor még nem sejtem, hogy nem adják olyan könnyen magukat a bércek és a 3000m szintkülönbség. Nyugodtan „becsekkolok”.

Már az első emelkedőn ledobálok magamról mindent, és ezt követően az egész napom ezzel telik el, hol vetkőzöm, hol öltözök, legtöbbször menet közben, ki tudja hányszor, de végeredményben a Bükk legeslegtetejét leszámítva végig dög melegem lesz. Kitaxálva, a cipőt leszámítva, nagyjából 3000HUF értékű kínai cucc van rajtam, az „oroszlánszínű” dzsekim, ahogy kedves túratársam tréfásan titulálja később, a melegítő alsó, amiből kifogytam, így török bugyogóként lifeg utánam, és bárhogy is kötözöm, 50 méterenként rántani kell egyet rajta, nehogy feltáruljanak belső titkaim a túratársaim előtt, és a már nullára amortizált adidas „macifelső”, amiben 15 éve futkározok szüntelen télen-nyáron. Látva profi túratársaimat, akik szinte soha nem nyúlnak a ruházatukhoz, ami megfelelően szigetel és szellőzik, tehát automata az én félautomatámmal szemben, elhatározom, immáron felnőve a feladathoz, meg kell újítani a felszerelésemet.

Meglepő, hogy az előző napok esőzései és a hirtelen olvadás ellenére sincs egyáltalán sár, a fagyott talaj nem tudta magába szívni az olvadékot, azt majd a forrásokból fogjuk kortyolgatni. Az avar viszont nedves, és csúszós sportcipőmben, amiben tegnap még dolgoztam, de mától új beosztásba helyeztem, ezen túl túracipő lesz, a Katalin-völgyben oldalazva minduntalan megcsúszok, ezzel eldől, ha nem akarom nyakam törni, ma futásról szó sem lehet. Néhol kocogok azért valamelyest, de vannak erőnléti problémáim is, az elmúlt hetek megfeszített, éjt nappallá tevő munkatempója miatt az utóbbi időben terepre egyáltalán nem jutottam ki, és most érzem a kihagyást. A Katalin-völgy azért meglepően gyorsan eltelik, hosszabbra emlékeztem, lassan kezdem beérni és elhagyni a leszakadozókat. A patakon is sikerül szerencsésen átlendülnöm, nem úgy az előttem átkelő túratársamnak, aki egy remek ugrással, a közepébe csobban. Gyöngyvászon cipőmet azért megfürdetem az út latyakos havában, a zoknim pillanatok alatt magába issza az elnyelt vizet, de hamar kiszárad.

A sárga jelzésen a jégen fölfelé sinkóztomban, nem messze az erdőből lövéseket hallok, átvillan az agyamon, nekünk lőttek, csak később derül ki, hogy ez mennyire igaz . Pazsag után a kapaszkodón egyre több túratársat hagyok el, végre megvan a mezőny.

 

Kékdroid és csapata… nosztalgia…

...kavicsokkal játszottak az út porában…”

Itt robog Kékdroid és „csapata” is, aki, akárcsak én, szintén „full” hazai terepen repeszt. Beállok közéjük, és csak valamikor a Hereg rét után pattanok le róluk. Kékdroid és társa Repkény, 2010-ben 42 túrát teljesítettek, amit egy hosszú, nagyon hangulatos „mondatban” foglal össze éves túraösszesítőjében. Beszélgetünk. A duplacsövű, gyorstüzelő Tamás kútjánál egy kicsit lemaradok tőlük, magával ragad a nosztalgia. Fiatal koromban nagyon sokszor várakoztam itt a menetrendszerű autóbuszra párommal, pusztítva a maradék hazait, ez volt bükki túráink egyik kedvelt kiinduló és végpontja. Akárcsak a Hereg rét, ahová egészen pici koruktól kezdve hordtuk fel gyermekeinket. Nyiladozó értelmükkel talán itt eszméltek rá először a külvilág, a természet színeire a túláradó tavaszi napsütésben és friss madárdalban fürödve, megfigyeltek egy-egy szép virágot, vagy a kalapját a földből kidugó gombát, vagy a pokrócukra felszemtelenkedő különös rovart, vagy a távolban a rét sarkán nyugodtan legelésző őzet, vagy egyszerűen csak kavicsokkal játszottak az út porában, mindezt a pompás, az egész tájat uraló szikla, a Tar-kő tövében. Eszembe jutnak a hatalmas szánkózások a rét oldalán, és az önfeledt kacagások is egy-egy borulásnál, de mindegy, ennek már vár vége, felnőttek örökre.

Most előre ugrok az időben 2010-ig pörgetve az órát, valamikor a koranyár időszakára, amikor mit sem törődve a hemzsegő kullancsokkal, egy réti nyúlhere előtt feküdtem önfeledten, és magányom teljes tudatában próbáltam egy épkézláb fotót készíteni róla. Egyszer csak a hátam mögül, a magasból egy égi hang szólalt meg: tudja, mit fényképez? Megfordultam, felnéztem a felém magasodó alakra, nyakában hatalmas optikájú fényképezőgép, kezében a jól ismert zöld növényhatározó könyv. Pontosan nem, szóltam, és így ismerkedtem meg Turcsányi Gáborral, a Gödöllői Egyetem botanika tanárával. A pózomból gondolhatta, hogy az érdeklődésem az átlagost meghaladja. Meghatároztunk még közösen egy tucat fajt a zsebkendőnyi területen, aztán miután útba indított egy közeli, az út mellett magasodó évelő turbánliliom felé, a feleségéhez indult, aki a völgyben, szintén a Gödöllői Egyetem tanáraként gombafajokra vadászott. Miután áthaladunk ezen a helyen, hirtelen felébredek, az emlékek elfoszlanak, és visszatérek a mostani „családomhoz” a teljesítménytúrázókhoz, Kékdroidékhoz, akiknek egy halvány mosollyal búcsút intek, és lerobogok Imő-kőig…

 

Ma nem István a király?

„… lázadás a Bounty ellen…”

Itt már szinte sorszámot kell húzni a jobb fényképező posztokért, olyan fotogén a hatalmas fehér sziklából (White Cliff röviden WC) télen szokatlanul buzogó forrás. A Lök-völgyből a Lambot felé kikapaszkodva, az Istállós-kő előjátékaként mintegy, először jelez a lábam. Fölfelé a meredeken még megelőzök egy pár túratársat, mindenki feltűnően szenved és köhög, ez egyelőre erőt ad. Ez egyébként is frontos (fontos is!) nap, sokan panaszkodnak váratlan erőnléti problémákra. Valahol feljebb beérem Istvánt, aki mindig szívélyesen üdvözöl, nagyon emberszámba vesz, jól esik vele haladni egy darabig. Most éppen egy kakaófa és kókuszpálma terméséből, cukorrépából vagy nádból és még ki tudja miből előállított, kék színű papírba csomagolt „ördögi” finomságot nyújt felém, amit Bounty-nak neveznek. A szervezetem minden sejtje sóvárogva kap a csokiért, de „lázadok a Bounty ellen”, amit valaha egy félévig tartott elvonni magamtól. De lényegtelen, hogy elfogadom-e, vagy sem. A felém nyújtott, segítő kéz, amit a mai napom válságosnak tűnő pillanataiban még néhányszor fogok tapasztalni, ez az önzetlen baráti gesztus, ez ad erőt, nem a csoki. És jókedvre hangol. István most éppen a holtpontjával küszködik, amihez még nekem is lesz szerencsém egy párszor a túra során, sőt az Istállós-kő után már a „hullapontot” is megközelítem egy pillanatra. Haladok rendesen, de úgy néz ki a „martonos” vágtáknak mára vége, ami szomorú, mert a gyaloglás egy idő után jobban megnyúz, mint a futás. Elbúcsúzok Istvántól és a társától, arccal a Toldi-kapu felé…

 

Érd utol Józsit, ő az vagy nem ő…

„…minden fába microchipet fog ültetni…”

Még egy kamionos előzésre telik, percekig tart, míg magam mögé gyűrök egy keményen küzdő túratársat, ebből egy kis beszélgetésre is futja. Szuper „űrruhája” van. Máris megkezdem az információgyűjtést a „mimikrim” megváltoztatásához. Állítása szerint télen-nyáron ugyanebben az öltözetben jár túrázni (Hold, Mars sem kizárva), és se melege nincs, se nem fázik soha. Akárcsak a beduionok. Na persze azért vagyok egy kicsit gunyoros, mert próbálom magam szoktatni a gondolathoz, hogy nemsokára valami hasonló sportöltözetet viselek majd, de valahogy nehezen tudom elképzelni. Megkezdem a kapaszkodást a „kapuban”, a rövid meredeken. Megállapítom, hogy középiskolás korom óta, amikor oly sokat jártam erre, semmivel nem lett szelídebb, bár a sok-sok teljesítménytúra és „futikálás” után edzettséget szerezve nyugodtan kijelenthetem, ugyanolyan nehezen jutok fel, mint akkor. A távolban megpillantok egy sárgarigó színű felsőt fütyörészni, ami mással össze nem téveszthető. Majd kapaszkodás közben eltűnik a szemem elől. Elérem az őserdőt, ami olyan szigorúan védett, hogy „az csak na”. Természetesen megértem a több mint 100 éve műveletlen erdő tudományos értékét, és hogy védeni kell, én nem vagyok olyan műveletlen, mint az erdő, de mindig összeszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy a régi kirándulások legnagyobb élményét az Őserdő „magterületén” való rövid áthaladás jelentette. Már akkor is tudtuk, hogy ez egy különleges hely, de ha nem tudtuk volna, rájövünk magunktól, hogy itt másképp, áhítattal kell viselkedni, és szerintem senkinek esze ágába nem jutott, bármilyen kárt tenni benne. Úgy haladtunk a kitaposott erdei ösvényen, mint a távoli múltba utazó turisták, akiknek nem szabad lelépni az ösvényről, mert akár egy állat vagy növény eltaposása is megváltoztathatja a jövőt. És ez a jelenben is így van, bármit tönkreteszünk, az mindenképpen megváltoztatja a jövőnket, mint egy rosszul sikerült időutazás. Ha megkérdeznének, természetesen az elzártság mellett szavaznék, hogy is tehetnék másképp. Önkéntelenül eszembe jut a braziliai őserdők pusztulása, ahol, ha kissé mérséklődő ütemben is, de percenként futballpályányi területek tűnnek el örökre, és senki nem tudja mi lesz ennek a következménye. A brazil kormány tehetetlenségében, és végső elkeseredésében elhatározta, hogy hála az árzuhanásnak, minden fába microchipet fog ültetni, ezáltal fülelve le a nagyüzemben folytatott illegális fakereskedelmet. Más kérdés, hogy ennyi chip legyártása, milyen környezetterhelést okoz majd. Mindenesetre jobb módszernek tűnik, mint kihegyezett épületvasakat rejteni az erdei utakra, turistautakra, mint ahogy ezt a pásztói barbárok tették nemrégiben, egy gyermek komoly sebesülését is okozva. Még egy pillantást vetek búcsúzóul az Őserdőre, elképzelem az elpusztult fák kérge alatti otthonában láthatatlanul lapuló seregnyi rovart, lárvát, a tavaszi növények földben szunnyadó magvait, és abban a reményben állok odébb, hogy mindez fennmarad örökre, akárcsak a brazíliai őserdők, és nem tapossuk el a jövőt.

Az őserdő után újra megpillantom a sárga felsőt, ami most már hamarosan közeledik. 10 méteren belül érve, mint már sokszor, megint elbizonytalanodom: ez nem lehet Józsi. Egy fiatalembert látok magam előtt menetelni, nem egy idősödő urat, aki már tavaly túllépte a hatodik X-et. Amikor mellé érek, akkor látom, hogy Ő az, és az elismerésemet azonnal ki kell fejeznem, egyszerűen nem tehetek másképp…

 

A „kegyetlen hegy…a Kő2”

„...de szerencsére felérek, mielőtt szárba szökkenne…”

 

Józsi is a frontos napra panaszkodik, de a mozgásán és lendületén ebből semmit nem lehet felfedezni. Küld tovább, úgy gondolja most is olyan futó-bolond vagyok, mint máskor, de ez a napom most nem erről szól. Így a Szalajka-forrásig a társául szegődök, és időnként számtalan ismerősétől körüldongva, változatos témákat érintve, élénk beszélgetés mellett tesszük meg az utat, amit csupán egy kis barlangászás szakít meg egy rövid időre. Egy gyönyörű panorámájú helyen még egy közös früstökölésbe is fogunk, és egy értékes történelmi fotót is készítek róla, a sárga felső remek színegyensúlyt teremt a képen. A Szalajka-forrásnál megülök egy kicsit, de Ő azonnal megrohamozza a 959m magas bércet, rövid idő alatt eltűnik a sárga felső és Józsi, messze a magasban. „Mint a mókus fent a fán…” villan be a fürgeségéről, mintha a környező kövekből szólna ez a dal örökre. Ne higgy Józsinak, mármint amikor a formájára panaszkodik, Ő mindig jó formában van. Az egyik túratárs kétségbeesetten néz felfelé, még a nyakcsigolyáját is hallom reccsenni: oda,oda,oda…? kell felmenni? Aha,aha,aha. Majd indulok én is. Tavaly jártam itt utoljára családi kirándulás keretében, de akkor, minden nagyképűség nélkül mondom, akár fel is futottam volna rajta, olyan jó passzban voltam. A formám elszállt, de a hegy maradt a helyén. Egyenletes sebességgel haladok, de a tavalyi élvezet sehol. Azért hamar a barlangnál vagyok, ahol az aurignaci típusú kultúra (ők még nem tudták, hogy így hívják) furulyázó emberei, a barlangi medve népe éldegélt, nem is olyan régen, úgy 30-35 ezer évvel ezelőtt, az őskőkorszak utolsó periódusának, a felső paleolitikum kezdeti szakaszában, amikor a neandervölgyi és a mai emberek közötti váltás zajlott Európában. Ez már 535 m magasság, már csak egy 424m magas toronyba kell felmenni és kész. Vajon ők is felmentek, vagy annál több eszük volt. Egy csodálatos, kidőlt fatörzsekkel tarkított sziklakapun belépve kell megkezdeni a további, immár még meredekebb emelkedést. A kapunál leállok, és a fatörzseken tenyésző gombákat kezdem fényképezgetni (meghatározás: évgyűrűszerűen csíkozott lepketapló világos széllel, és barna, kocsonyás zselészerű fodros rezgőgomba, azért jól jönne az a botanikus gombász, akiről az előbb meséltem.) Újra nekiveselkedek a hegynek, és tőlem szokatlan módon, csak nagyon keservesen előzgetek felfelé. Ez a véget nem érő hegy, és ha felnézel, látod fent az irdatlan magasságban fent az előőrsöt, elképzelhetetlennek érzed, hogy egyszer te is feljuss oda, de ha mégis ott vagy, akkor hamar rájössz, hogy még tovább kell emelkedni, magasabbra, magasabbra. Pull up! pull up! pull up! üvöltené a feketedobozom, ha lenne. A hegyen felfelé egy idő után megszűnik minden más, csak a létért való küzdelem marad, minden, ami valaha voltál, amit valaha megtanultál, ismertél, egy pillanat alatt szétfoszlik, a ködbe veszik, már a túratársakat sem érzékeled, csak ketten maradtok, Te és a Hegy. Mikor a végsőket rúgjuk, egy fiatal sporttárs vigasztal, már nincs sok hátra, remélem, a távra gondol. Így teszek szert egy gyors ismeretségre Goodlooking-al. A 2005-ös Mátrabérc-túrán, életem első teljesítménytúráján fogadtam meg utoljára, a Csörgő-patak völgyében, hogy többé soha, és most itt ég és föld között, megint csírázni kezd a gondolat, de szerencsére felérek, mielőtt szárba szökkenne. Persze Józsinak hűlt helye, sőt annyira kihűlt a hely, hogy a kabátomat kell leteríteni, pedig pocsék hideg van, hogy egy rövid időre leülhessek. Javítok a súlypontomon, a zsákom tartalmának egy részét a hasamba telepítem át, majd elhagyom a „kegyetlen” hegyet, amiről még csak egy jó kilátás sincs.

 

„Tamás bátyja…”

„…humorunk is valahogy hasonló…”

Ahogy indulok lefelé, hallom, hogy nagy lendülettel nyomul valaki hátulról, de kitérés közben, egy hatalmasat bukok. Amikor felkászálódok, ismerem föl, hogy Tamás barátom az a   gyorsvonat, megint egymásra találtunk. Ezt követően a Peskő-házig tartanak közös kalandjaink, ahol már annyira lelassulok, hogy könyörgésemre, személyvonatról, újra expresszre száll. De most még együtt vagyunk, és boldogan szaladozunk ide-oda, mint a pár napos kiscsikók. Később már abbahagyjuk a futást, de lendületünk kielégítő, és közben megint jól elbeszélgetünk, talán a generációs rokonságnak is köszönhetően, témákban mindeddig kifogyhatatlanok vagyunk. Humorunk is valahogy hasonló, ugyanazokat a dolgokat találjuk viccesnek, és szerintem ez döntő. A vadkerítéshez érve, meglátom a sárga felsőt, benne Józsit az út közepén, amint valamit intézkedik, és körülötte, mint szellemi vezér körül, kisebb nyáj csoportosul, minden mozdulatát figyelve. Hamar kiderül a turpisság: a zöld jelzés közepén, amerre a túra hivatalos útvonala haladna, biztonsági őr zárja el az utat. Hátunk mögött a szégyenteljes visszavonulás, előttünk hajtóvadászat, és hacsak nem akarjuk mi is egy traktor vontatmányaként végezni, mint azok a peches vadak, amelyeket majd később látunk még, jó döntést kell hozni. Sikerül a főrendezőt elérni, akik egy kis habozás után visszavonulót fúj, és ettől kezdve a mezőny nagy részét, a 63km-es ágról, a 48-ra terelik át. Józsi rögtön visszafordul, mellette egy pár túrázó, de nekem nem tetszik a dolog. Nem szoktam csak úgy feladni a céljaimat, nem engedek a 63-ból. Meg egyébként is látni szeretném Kékdroid „indexen” beígért gyönyörű „krokijait” a Peskő-háznál. Nekem a krokodilok kellenek, vagy mindjárt krokodil-könnyeket fogok hullatni. Oá, oá, oá…

Míg, az ilyenkor januárban termő fél-élősködő sárga fagyöngy (népies neve: fakín) sárga bogyóin tapodunk, a döntés pillanatnyi kínjait átélve, jó néhányan úgy döntünk, hogy  teljesítjük a hosszabb távot. Még ez a maradék csapat is két részre oszlik, és külön-külön próbál szerencsét, kikerülni a vadászterületet. Mi egy olyan néhány fős csapattal maradunk, akik között van két szupertájékozódó túratárs, akik tudják, mit tesznek, így továbbra is önfeledten fényképezgetünk, és röhögcsélünk, jó kedvünk van. Tamásnak egyébként „szupi kis” Olympos gépe van, és nagyon jól veszi észre a témákat, amikre én is rögtön lecsapok. Jól látja meg a lemenő félben lévő nap által kibocsátott színes sugarakat, amikor a hegy tetején söpörnek végig, vagy a távoli ködök és árnyak különös árnyjátékát az erődben és a hegyek fölött, és sorban készíti az olyan remek fotókat, amilyeneket nekem csak nagy ritkán sikerül zsákmányul ejtenem. Aztán eszembe jut Plecs, akinek a természetfotóit nagyra becsülöm, és akivel egy pillanatra összefutottunk Pazsagnál a tavalyi Egri Bükk 50-en, még egy fotót is feltett rólam a jó kis honlapjára (Casio EX-Z19-el készült). Tamásnak is tetszik Plecs honlapja. Na, ebben megegyeztünk. Ami a tájékozódást illeti, hamarosan kiderül, jó lóra tettünk, a vadászati zóna határán elérjük a szomszédos völgyet, és egy traktorhoz kötözött vontatmányon már a zsákmányt is megpillantjuk. Engedélyt kapva a fővadásztól bősz fényképezésbe kezdünk, bár a hozzá nem szokott szemnek kissé siralmas a kitrancsírozott, egykor büszke vadak látványa. Tavaly, amikor itt jártam, fényes nappal összefutottam egy vaddisznóval, most nézem, hogy felismerem-e az áldozatok között. Elvben, régebben én is bigott állatvédő voltam, mindenfajta vadászatot fölöslegesnek és elítélendőnek tartottam. Ma már árnyaltabb a kép. Ez „húsvadászat”, csak az ítélheti el, aki vegetáriánus, mi húsevők álszentek vagyunk, ha így teszünk. A másik, hihetetlen módon elszaporodtak a vaddisznók, aminek a következménye lehet, hogy egyre inkább kitörnek a kultúrterületek felé. A tény, hogy minduntalan beléjük botlom. Lehet, hogy nem jól látom ezt az egészet, nem vagyok szakértő, ez csak a személyes benyomásom, ha valakinek más a véleménye, azt is meg tudom érteni. Tovább vasutazunk a Hideg-kúti-völgyben a piros jelzésen. A jó társaságban pillanatoknak tűnik, míg a Peskő-házhoz érünk, ahol összeverődik a kicsiny „oroszlánszívű” csapat, akik a veszélyek és a rendezőség határozott utasítása ellenére „bevállalták” a 63km-t. A forrás, amire annyira számítottunk, elapadt. Ez dráma mindnyájunknak, mert Répáshuta még irgalmatlan messze van innen. A sötétben kiszáradva botorkálni, most kezd csak igazi túlélőtúrává válni a dolog. A krokodilok is eltűntek, gondolom a forrás kiapadása miatt átköltöztek a Vöröskő-völgybe, itt nincsenek, az annyi szent. Van valami tócsa a forrás körül, de hemzsegnek benne valamik, senkinek sincs gusztusa hozzá, hogy valami véglényt összeszedjen, talán az arzén alapú élet is megtelepedett már benne. (Később a „szalagbontók” a forrást helyreállították,csak egy követ kellett a helyére tolni, hogy újra vizet adjon.) A hangulat azért remek, igyekszik mindenki humora legjavát adni, dőlünk is röhögéstől. Valaki a szúróbélyegzővel próbál akupunktúrás szolgáltatást és füllyukasztást nyújtani, de nem tolonganak az ügyfelek. Végül elbúcsúzunk egymástól Tamással, egy most induló kisebb csapathoz csatlakozik. Testvériesen elosztjuk mindenünket, amink van, még a maradék vizét is felajánlja nekem, amit persze nem fogadok el. Jól jön viszont a pilótakeksz, ami egyébként a kedvencem. Már a fogyó sem érdekel, pedig a hasam az élő bizonyíték arrra, hogy az ember élete végéig töretlenül fejlődik (és az emberiség is.) (Ha így folytatom, a "LEFOGYSZ 63" helyett FELHÍZOL 80 lesz a végére.). A keksznél tartottunk: amint átnyújtja a kekszet, és alkudozunk, még többet szeretne adni, mint amit elvettem, nézem a felém nyújtott baráti kezet, benne a pilótakekszes rolnival, itt a Bükk-hegység közepén, amint éppen besötétedik, ma már másodszor is meghatódom. Aztán elmegy, és én egy másik csapat gyorsabb ágához csatlakozom.

 

Új társakkal a sötétben…

…körülöttünk simogatóan fénylenek a „város és a csillagok”…

 

Elkezdem a bükki farkasok témáját, de ez a társaimnál nem jön be.

Majd villogok a vadonatúj 200 lumenes lámpámmal, ami a fél Bükköt bevilágítja, míg az élen haladó srác le nem teremt, hogy idegesíti ez a fényár. Úgy döntök, hogy egy kicsit megsértődöm és lerázom őket, egyedül próbálok szerencsét, de nem megy. Beérnek, és akkor jövök rá, hogy a srácnak macskaszeme van, a sötétben, a holdvilág és a csillagok fényénél is tökéletesen lát, és biztosan, kiváló ütemben vezet minket. Hirtelen elkezdem nagyon tisztelni, én és a társa hűen követjük, ezen túl csak a lábamat világítom meg. A sötétben egy-egy percre elalélok és kiszállok önmagamból, hagyom, hogy az „Avatarom” vigyen tovább a cybertérben. Még az is eszembe jut, miért is kell nekünk a valóságban, a sötét erdőben caplatni, nem lehet ezt valahogy egy videójátékkal megoldani, Virtuális teljesítménytúrák a neten, vagy valami ilyesmi, gondolom ez már a kiszáradás jele lehet. Hamar átrántanak a fennsík kövein, az Őserdőig maradok velük. Itt technikai szünetet tartok, közben beér egy kétfős csapat, innen együtt haladunk tovább. Újra kiegészülünk, így kialakul a végleges létszámunk, az 5 fő, már a célig. Sokat beszélgetünk, lassan-lassan befogadja a baráti társaság ezt a „csodabogarat”. Igen-igen jólesik, nem szégyellem, amikor kiderül, hogy a „fedőnevem” alapján még némi ismertségem is van. A Tar-kőn még siránkozok is nekik, hogy én a Less Nándor senior aranyérmes (hőzöngök!), utolsó leszek egy teljesítménytúrán, de megnyugtatnak, hogy ugyan a mezőny már beért, de mi az elsők között vagyunk, mert az eredeti távot, a 63km-t teljesítettük, ami 15km-el hosszabb, és végül megállapodunk abban, hogy erre mindnyájan büszkék vagyunk. A Három-kőnél tartunk egy szusszanásnyi pihenőt. Van annyi idő, hogy egy kicsit körbenézzek. Felsőtárkány és Eger fényei, mögöttük a távolabbi települések világításával összeolvadva hatalmas területen terpeszkednek szét. Most látom csak, milyen óriási a városom, hiszen nappal a határok belevesznek a szürkeségbe. Az égre fel sem kell néznem, itt van előttem, karnyújtásnyira látszik. A Hold csonkolt D-je lassan kikerekedik. Előttem a jól szituált Orion, a téli égbolt jellegzetes csillagképe, derekán csinos, csatos övvel, a bal vállán (ha hátulról nézzük a jobb!) egy gyönyörű rubinnal, a vörös szuperóriás Betelgeuse-val, kaszáját magasba tartva uralkodik ezernyi csillagtársán, mögöttük további százmilliárdnyi csillag fénye sejlik, és azon túl a galaktikák, a végtelen világegyetem. A csillagkohókból kiköpött atomjaim, amelyeken minden pillanatban milliárdnyi részecske suhan át észrevételen, örök keringését végezve a határtalan űrben, most együtt rezegnek a mindenséggel. (De jó lenne valami jobbat, szebbet, többet írni erről, mert ez egyáltalán nem fejezi ki azt, amit éreztem, de sajna csak ennyire tellik.) A másodpercnyi révület után hirtelen visszatérek a valóságba, a társaimhoz. Itt a kigyulladó „galaktikák” alatt ismét baráti kéz nyúlik felém, mint ma már annyiszor, és mazsolával kínál, amit szerénykedve elfogadok. Még most sem tudom, hogy a mazsola, vagy a baráti gesztus, ami elűzi minden fáradtságom, de hirtelen jobban leszek, és úgy érzem most már bármilyen iramra képes lennék, bármeddig. Nos, itt vagyunk mi öten a sötétben, egymásra hagyatva, míg körülöttünk simogatóan fénylenek a „város és a csillagok”. Az út maradék része hamar eltelik. Felszabadulva egy kicsit sokat csacsogok, amiért így utólag is elnézést kérek a nagyon helyes túratársnőmtől. Végül jó hangulatban, énekszóval esünk be a Vadászba. Hazaértünk.

(Most tudtam meg Repkény színes és részletes beszámolójából, hogy egy 8 fős mindenre elszánt, szintén a hosszabb távot választó csapat még mögöttünk haladt úgy 1 órával az éjszakában. Részletesen lsd az említett beszámolót.)

(Megjegyzés: a Betelgouse: a csillagászok szerint felrobbanni készül, ill. már egy pár száz éve fel is robbanhatott, csak mi még nem tudjuk, hogy esetleg már nincs, amit látunk! Érdekes lenne a Kaszás nélküle!)

 

A Vadászban…

„…kapunk egy kis dorgálást…”

A belépés után hamarosan lezajlik a „szigorú” adminisztráció, ami a frissen készült lyukkártyák minden egyes lyukát alaposan szemügyre veszi. Itt nem kaphat senki „csak úgy” oklevelet, ennek a túrának rangja van, mindent nagyon komolyan kell venni, és így is teszünk. A bisztró lassan kiürül, bár jó néhányan múlatják még itt az időt. Megkapom az oklevelemet, és a jól megérdemelt zöldséglevesemet is. A Less Nándor túra után „patetikusan” azt írtam, hogy „abba” a bablevesbe a „konyhás nénik” a lelküket is belefőzték, de ahogy később olvastam Vándorcsillag beszámolójában, akivel ismerjük egymást, csak még nem közelebbről (most is láttam a Tamás-kútjánál), szóval az Ő gyomrának emészthetetlen volt a „konyhás nénik lelke”, inkább egy kis babot, vagy húst szeretett volna helyette. Így megkövetem magam, és most csak annyit írok, hogy a leves nagyon finom volt és jó meleg, na meg a kiszolgálás (és a…). Közben a főszervező, Atilla az én asztalomhoz ül le adminisztrálgatni, vagy én ültem a rendezői asztalhoz, a 4 fős „boxok” miatt sajna a csapatomhoz pont nem fértem be, és beszélgetni kezdünk. Próbáljuk feleleveníteni a múltat, amikor 2007-ben, a Vértes 50-en, a Gesztesi vártól a célig talán jó 20km-t vágtáztunk le együtt kettesben, miközben kalandokba is keveredtünk. Azóta nem találkoztunk. De hát „mélységes-mély az időknek kútja”, és Attilának 19 év óta telik a különböző túrákkal, így annyi eseményt rejt magába, hogy nem meglepő, hogy egy ideig eltart felszínre csörlőzni. Kapunk egy kis dorgálást is, mivel a kifejezett rendezői utasítás ellenére „vásárra vittük a bőrünket”, és ragaszkodtunk a hosszabb távhoz, de látom rajta, hogy egy kicsit büszke is ránk, mint a szülő az „eleven” csemetéjére. Aztán közösen megállapítjuk, hogy ez a túra még ilyen körülmények között is embert próbáló, de azért mégis valamelyest levon az idei teljesítés rangjából, hogy nem fagytunk meg. Majd őszintén és szívből megköszöni, hogy eljöttem, ami megint „cefetül” jól esik.

Indulni készülök. Odalépek alkalmi társaimhoz, és bár a sötétben egyet-mást megtudtam róluk és tőlük, most bemutatkozom. Még menet közben megkérdeztem, ha esetleg kedvem támad valamit írogatni erről a túráról, hogyan nevezzem őket, erre csak azt válaszolták, írjam azt: „Anonim Alkoholisták”. Hát most leírtam. A nevek egy részét persze rögtön elfelejtem, és a világosban egy-egy villanásra látott arcok is kezdenek elhalványulni bennem, de tudom, biztosan érzem, hogy mi még találkozni fogunk, annál is inkább, mert van egy népszerű közös ismerősünk, egy nagyszerű túratárs Emil, akire mindnyájan szívesen gondoltunk egy pillanatra, túra közben.

 

Búcsút intek, lekezelek, a lányoknak küldök egy mosolyt, és abban a tudatban lépek ki a Vadász ajtaján, hogy „ide még egy párszor visszajövök” és nemcsak álmomban.

 

 

 

Szegedi József

-marton4-

Pétervására

 

 

 

„…s hogy itt jártam, én tudom csupán…”

 

 

 

Megjegyzés:

Egy-két, a túrán készült fotót a napokban, ha sikerül, elhelyezek a Facebook üzenő falamon a jegyzeteim között, a túrabeszámoló után, ha valakit esetleg érdekel. Könnyű megtalálni, teljesen nyitott az oldalam, a fényképen a párommal vagyok, és egy fehér tortát tartok a kezemben. Ha csodák-csodája valakinek szimpatikus lennék, ismer, vagy szeretne megismerni, vagy régebbi ismeretségünket felfrissíteni, be is jelölhet. Köszi!

 
 
 
túra éve: 2010
CserhátTúra éve: 20102010.11.14 20:14:12

 


Cserhát 50 2010.11.13

 

„Nagylóc Nógrád megye közepén, a Cserhát szelíd dombjai között található, különleges szépségű, természeti értékekben, néprajzi hagyományokban gazdag vidék, a világörökség részét képező Hollókő szomszédságában. Pásztó és Szécsény közötti út mentén fekszik a Lóci patak mellett. A Cserhát Őrhegy nevű csúcsa alá - festői szépségű környezetben, települt község…”



 

Hosszan autózva, kicsiny falvak között kacskaringózva, mintegy előzetesként, végigjáratom a szemem az egész birodalmon, a Cserhát legmagasabb hegyein, ahol a mai napomat lesz szerencsém eltölteni. Bár kora reggel még némi permetet ”rázott ki szakállából az öreg”, mostanára a maradék felhők is felszívódtak, és tavaszias fogadtatásban részesíti a „vén rög” a Nagylóc felé igyekvő, motorizált túrázók népes konvoját.

 

Rövidesen már teljes menetfelszerelésben a falu utcáit koptatom. Bekukucskálok az udvarokra, ismerkedek, itt még nem jártam. Néhány klasszikus palócházat is felfedezek, mintegy előképét a későbbi hollóházi „szuperprodukciónak”. Az egyik udvaron hízott libák hívják fel magukra a figyelmet, köztük két veszedelmes gúnárral, amik teljes odaadással sziszegnek-fújnak az idegenre, tökéletes házőrzők. Nem is bánom, hogy egy kerítés választ szét minket, de azért megállok egy pillanatra, nem tudok betelni a gyönyörűen kifejlett színes libák látványával. Vajon milyen lenne kerítés nélkül szembenézni a „veszedelemmel”. Utoljára gyermekkoromban kergetett meg gúnár, azóta nem kísérleteztem. Ma, szerte az országban Márton-napi népünnepélyeket tartanak, most csütörtökön volt a Szent névnapja. Azon tűnődöm, mit állhatott ki Szent Márton, amikor túlfakadó szerénységében a liba-ólba rejtőzött a felajánlott tisztség elől, talán itt, amikor néhány dühös gúnár a fenekébe csípett, ébredt rá arra, hogy ennél még a püspökség is jobb. Azon képzelgek még, hogy az egyik gúnár nyakába csimpaszkodom, és ifjúságom kedvenc regényhősét megidézve, Nils Holgerssonként, egy liba hátán repülőzve suhanok végig a Cserhát hegyei fölött a mai túraútvonalon.

A sok képzelgésnek köszönhetően végül, a helyi lakosok ellenállása akadályozza meg, hogy egy útvillában az Őrhegy helyett a Várdomb felé kanyarodjak. Később a „hálótól” megokosodva tudom meg, hogy ezen a hegyen a Hollókői vár elő-vára állt, amolyan „tarisznya-vár”. Így nevezték akkoriban az ilyen kisebb őrhelyeket, amit legfeljebb addig lehetett megtartani az ellenség támadásával szemben, amíg a vitézek tarisznyájából ki nem fogyott az étek. Aztán néhány túratársammal együtt, iszapbirkózással egybekötve támadjuk meg a „nagy hegyet” oldalról. Az iszap ugyan nem vörös, de én már igen, mire lefejtem magamról, a reggel gondoson magamra adagolt szigetelőrétegeket. A kapott térkép jó, áttekinthető, szemléletes, feltéve, ha valaki megnézi, és nemcsak megy, mint a vak légy. De hát „vakszem is talál tyúkot” (Hoffi), szalag van annyi, hogy ihaj, sőt ha nem látok minden fán, az már gyanús. Kioldalazom magam az Őr-hegyre, gyalog lép F2 (írom be a da vinci kódot), majd rosálok. Nem sokkal később gyanús lesz, hogy egyre többen jönnek szembe velem, ennyi spontán kiránduló csak nincs a terepen. Ebben valami ráció van. Végül felfogom, hogy ez egy „kiugró pont” az életemben, és a pecsét után rögtön sarkon fordulok, hogy most rajtam csodálkozzanak mások, akik esetleg szintén lusták térképet olvasni, és csak mennek az orruk után, szalagtól-szalagig. Itt már sokan összeverődünk, kisebb nagyobb csapatokban áramlik a nép. A szerencsecsillagom felragyog végre, találkozom Istvánnal, aki a teljesítménytúrázás éllovasa. Szememben a túrázást tekintve, „István a király”! Ettől kezdve vele, és helyenként még néhány ismerősével haladok együtt a Tepkéig, ahol később egy minket lehajrázó futó ismerősöm után loholok. Istvánnal jól elbeszélgetünk, miközben ki-kisandítunk oldalra a csodálatos cserháti panorámát magunkba inni, amelynek gyújtópontjában ott ékeskedik a Hollókői vár. Társam a fényképezőgépét otthon felejtette, így jól járok, mert kattogtatás helyett remek sztorikat kapok ajándékba. Szívesen leírnék ide egyet-kettőt, kitelne belőle néhány oldal, de nincs rá felhatalmazásom. Közben Zsunypusztára érünk, ahol hamarosan kiderül, a pontőr, megunva az állandó zaklatást, végleg elbujdosott a hegyek közé, ahol cseri betyárként tengeti tovább az életét. Egy kis pszichológiai tanulmányt lehetne írni arról, hogy személyiségének megfelelően ki, hogyan kezeli le a helyzetet. Van, aki rögtön tovább indul, „messze még a messze” felkiáltásokkal, egy páran az alaposak, vagy a félénkek, mint én, még kivárunk. (Erről jut eszembe: nemrég megtalálták a félénkség génjét. Már előbb is megtalálhatták volna, de elrejtőzött más gének közé.) Nekünk igazolás kell, követeljük a jussunkat, ha mást nem, a garázs előtt söprögető, teljesen ártatlan és ártalmatlan hölgytől, aki, azóta szerintem már szintén elbujdosott. Ekkor búvópatakként hirtelen felszínre törnek István vezetői erényei, telefont ragad, és rövid idő alatt mindent lecinkel a rendezőséggel, így a kis kisiklás után nyugodt lélekkel kezdünk az újabb kapaszkodóba, és történetekbe. Garábon megint népes csapat szalad össze, itt van Józsi is, és még sokan mások. Valaki úgy véli, a Tepkére némi szíverősítő segítségével lehet csak feljutni. A megoldás kulcsa a kólás üvegben idáig lötyögtetetett, a most már törvényesen főzhető házi-pálinka, amivel nagyon kedvesen engem is megkínálnak. Köszönettel visszautasítom, megjegyezve, rám a tömény alkohol kiszámíthatatlan hatással van, ne tegyék ki magukat ennek a veszélynek. Kínálgatás közben jut eszembe egy nemrég hallott történet egy oroszországi vodkaivó versenyről, ahol a főhős 35 perc alatt három és fél liter vodkát ivott meg, így nyert. Röviddel azután meghalt, így nem élvezhette ki a főnyereményt, ami egy vendéglős által felajánlott 10 üveg vodka volt. Nem baj, a családja örökölte a nyereményt. Máig is élnek, ha meg nem itták azóta. Egyébként, büszkék lehetnek rá, mert egy élet munkája fekszik benne. A versenyzők egy jó része egyébként szintén a kórházban kötött ki (Ez még az orosz történet.) Azon gondolkodom, hogy nekem mekkora adagra lenne szükségem a hősi halálhoz, miközben arra a következtetésre jutok, hogy a felkínált „drog-mennyiség” is simán végezne velem, mielőtt a Tepkére érnék. A többieken később sem látom az agónia nyomait, legfeljebb jobban izzadnak. Egy Szentjánoskenyérfa alatt iszogatunk. A lábaim előtt hevernek a beérett, földre lehullott kifli alakú termések. Kibontok egyet, hogy kivegyek belőle néhány magot, amit az Ókorban meglepően egyforma méretük miatt súlymértéknek használtak. 1 mag tömege 1 karát, a gyémánt súlyának mértékegysége, 1907 óta 200mg. Teszek a zsebembe egy párat, hogy majd otthon patikamérlegre tegyem, de elfeledkezem róluk, és útközben sorra kihullnak a zsebemből. Most elmarad a teszt. (A karát, a perzsa-arab kalát szóból származik, ami szentjánoskenyér magot jelent. A mag őrleményét élelmiszerekben felhasználják.)

A Tepkén elhagyom a vidám társaságot, jó volt velük. Köszönöm. A már említett futó nyomába eredek, hamarosan utolérem, és boldogan egymásra találunk. Egy néhány évvel ezelőtti önmagamat látom benne, amikor még nekem is ilyen jól ment a futás. Most is jól megy időnként, csak az a bajom, ha igen, akkor rögtön hülyére futom magam. A szombati teljesítménytúrák hetén is kimegyek 2-3x, akárcsak a héten, még esőben is, pedig az 50km-nek talán célszerűbb lenne teljesen pihenten nekiugrani. Úgy néz ki, vissza kell venni egy kicsit, talán 2011-ben tartok egy pihenő évet. Társam szerint sem kedvező állandóan egy sportággal terhelni magunkat, ő több félét űz. Kiegyensúlyozottan, lazán, lendületesen fut, a legkisebb erőlködés nélkül. Régebben, ha túlterheltem magam a futással, átültem terepkerékpárra, de sajna a prosztatám elkezdett tiltakozni ellene. Marad az úszás, csak az meg olyan vizes, és nem lehet akármikor űzni. Ráadásul még Garáb előtt egy rossz előzésnél kicsit megrántottam a lábam. Érzem ugyan, de még tudok vele futni. Ami bíztató, egész úton nem ér utol senki, és legyek bármilyen holtponton a túra során nem is fog, társamat, Tamást kivéve, aki végül a Dobogó-tető oldalában dobbant le rólam, amikor éppen energiaválságba jutok, mint a világ. Most viszont még egy pillanat alatt leszaladunk a Tepkéről. Leérve a sáros szántóföld unszolva marasztal, mint szívesen látott vendéget. Minden lépés dupla energiát visz, ami a későbbi válságba torkollik. Közben a szokatlan meleg miatt lassan dehidratálódok, amit észre sem veszek, mert Hollókőig nem leszek szomjas. Csak itthon jövök rá, amikor hazatérés után a mérlegre állok.

Nem bánom, amikor a Bablevescsárda előtt végre lekanyarodunk  a műútról a kék kereszten, nem volt túl nagy élmény ez az országúti „etap”. Cserhátszentiván előtt eltévelygett, 30-as távon indult báránykákkal találkozunk, akiket valaki útba indított a kék kereszten a Hármas-forrás felé, de éppen az ellenkező irányba. Jó tudni azt az alapismeretet, hogy egy turistaút általában két irányba visz, és ebből csak az egyik a jó. Spontánul 50% az esély, hogy jó irányba menjek. Nagy valószínűséggel javítani lehet ezt az esélyt akár 100%-ra, ha ránézek a térképre, és esetleg még azt is tudom, hová tartok. További segítség, ha legalább nagyjából tudom az égtájakat. Visszafordítjuk őket, még azt a garázst is emlegetem, ami a Zsunyi-patak völgyének bejáratát őrzi, remélem, eltalálták, mert én tavaly kétségbeesetten kerestem egy darabig, mire meglett. A kilátó után a garázson át bejutunk a csodálatos völgybe, társam többször fejti ki a természeti szépségek iránti elragadtatását. Jól esik végigsuhanni a festői völgyben, miközben emelkedett hangulatban, egy frekvenciára állva, remek társalgást folytatunk. Az átkelőknél nem tülekszem az alkalmi pontonhidaknál, inkább úgy döntök, a bőrzabáló doktorhalakkal kúráltatom a lábam. Gyors és fájdalommentes amputáció pedig vöröshasú pirájákkal, most akció, egyet fizet, kettőt harap(le). A patakból kilépve félig áteresztő hártyaként működő cipőmből kiömlik a víz, majd ½ órán belül csontszáraz a lábam. Megbámuljuk még a „rommalmot”, letűnt történelmi idők maradványát, és kikanyarodunk a völgyből. Újabb festői völgy, a Szuha-patak szakadéka mellett sétálunk-kocogunk, jól esik lenézni a mélybe, majd Cserkút-puszta, több mázsa önhordó „élőgyapjúval”, végül egy virágba-borult szántóföld mellett elhaladva, a háromszögelést befejezve újra Cserhátszentiván következik. Valahogy itt minden Cser-, ahogy a Bükkben Bükk-, a Mátrában Mátra-. Ha valakit itt hagynak magára, azt tényleg „Cserben” hagyják.

Kinavigálunk a faluból, még mindig együtt, közeledik a végkifejlet. Még egy ötszázas „csúcs” van hátra Hollókőig, csak ezen kell átugrani. Jól jönne most a gúnár. Hirtelen elfogyok, és enni kezdek a hegyoldalban, de még a napsütésben, így tetemes mennyiségű D-vitamint szintetizálok a bőröm alatt a csillagsugarak segítségével, elraktározva az ínségesebb időkre. Nem bánom a kényszerpihenőt, a kilátónál is megülök egy kicsit. Társam elszalad, bíztatom is rá, látom, jól megy neki, még felfelé is könnyedén fut. Én végleg gyalogosra veszem a tempót, csak a hegyről lefelé szaladok, egy túratársnővel diktáljuk egymásnak lendületet, a földútra érve mosolyogva áll ki előlem, nekem elég, jegyzi meg. Nekem is, de még messze van Nagylóc. Átvéve a stafétát tovább habosítom a sarat, néhol a ragadós agyag szinte ragasztóként szedi le rólam a futócipőmet. Titokban valahogy mégis élvezettel dagonyázom, mint egy kisgyermek, aki rosszalkodik, és össze-vissza keni magát, közben kajánul vigyorog. Innentől kezdve egy pesti sráccal haladok az étteremig, ami neki a végállomást jelenti. A lemenő-félben lévő novemberi nap különleges színekkel festi meg a vár nyugati oldalát, majd a látvány eltűnik a szemünk elől, mint az álom, amikor a meredek fal ostromába kezdünk. Lépésről, lépésre araszolva jutunk fel, miközben az „ellenség” szúrós, „szögesdrót” csipkeágakkal nehezíti a csúcstámadást. A vár után betérünk az Ófaluba, és egy időre mi is a világörökség részei leszünk. Itt aztán minden palóc-. Palóc- ez, palóc- az, palóc- amaz. Én is vastagon palóc településről jöttem, de itt még a kávéház is palóc. Az egyik túratársam képzeli el, amikor a mezei munka után a parasztok beültek a kávéházba. Aha. Nem akarom blamálni a helyet, hiszen felkerestük már egy párszor családi kirándulás gyanánt, tisztelettel nézek rá, tényleg egy „élmény volt!”. Társam azon „filózik”, milyen lehet itt egy ember élete, kirakatban élni. Megszokták, mondom, 1909-től, amikor egy tűvész után az egységes falukép kialakult, volt idő. 1962-től védett, 1987-ben született az UNESCO-határozat, de már előtte is érezhették, hogy ez itt „nem semmi.” Amikor itt jártam a családdal, azok a lakosok, akik kint tartózkodtak a házaik előtt, mint egy „igazi” faluban előre köszöntek az utcán minden járókelőnek, aki csak rájuk nézett. Épp csak azt nem kérdezték meg „hová mész?”, mint ahogy minden faluban megkérdezik. Gondolom, nem kapnak az UNESCO-tól ezért semmit. Ennyi időn át nem belefásulni a látogatók özönébe, szívesen üdvözölni az idegent, ez sem semmi. Közben megérkezünk a Muskátli Étterembe, ahol egy ideig reménytelenül sorban állok a pecsétemért, de „Muskátlis kert lesz az én szívem”, amikor kiderülvén, hogy 50-es vagyok, kézről-kézre adva gyorsan a sor elejére lódítanak a rövidtávosok. Benézek még a szomszédos étterembe, hátha kihozna valaki nekem egy kávét, meg a kabalámat, egy dupla csokis Magnumot (Megjegyzés: rákattintok az internetre, helyesen írom-e a jégkrém nevét, az első címszó, amit találok a google-ben, „amitől hányok, az a dupla csokis Magnum.”). Nézgélődök befelé, a táblát ugyan nem látom, de elképzelem, „Iszapbirkózókat Nem Szolgálunk Ki!”. Ezért még „muskátlis hangulatban” továbbállok, és felfejlődök a kocsma irányában, ahová inkább való vagyok, úgymint a palóc parasztlegények. Kérek egy kávét és egy ásványvizet, jégkrémmel itt inkább nem kísérletezem. Az ásványvíz kicsi, a kávénak pedig olyan klasszikus zacc és égett gumi íze van, hogy még órákig „ott leng” a számban. Én meg ettől hányok. De legalább nem volt drága. Csodák-csodája tévedésből egy kis koffein is maradhatott még a zaccban, mert egy idő után kezdem érezni, ahogy szétárad ereimben, és új erőre kapok. Az utolsó szakasztól tartottam egy kicsit, amikor a túrát tervezgettem. Ismeretlen szakaszon, turistajelzés nélkül, esetleg már sötétben, egyedül bukdácsolva, hát nem ez ami igazán vonz. A félelmem eloszlik, mert még lámpa nélkül érek át, és a becsületes szalagozásnak köszönhetően, leszámítva a környéken mindenünnen áradó szüntelen fegyverropogást, kellemesen utazok. Előttem egy hangulatos korombéli társaság, akikkel még Hollókőn szóba elegyedtem egy kicsit, a kocsmázás után most érem utol őket. A mezőt mindenütt összepöttyözték a fehér nedűt adó négylábú emlős rokonaink, aki nem vigyáz, elmondhatja, nemcsak sárba lépett ezen a napon. Mint egy túratársam, aki hirtelen egy darab zsákként zuhan el, a bioszféra alsó szintjén landolva. De megúszta, puhára esett.

Mielőtt a Nagy-oldal-hegy erdei végleg elnyelnének, visszanézek a domb tetejéről, Hollókő irányába. A nap lement, színes sávot rajzolva, a horizont alól fecskendezi az ég aljára színjátszó hullámait. Az égen Grippenek őrjáratoznak, fehér csíkjaikkal felszabdalják a szürkülő égboltot. A távolban hangyaként túrázók araszolnak át a hatalmas, dimbes-dombos mezőn. Szemben a vár, romjaiban is fenségesen uralja és őrzi a tájat, már jó 700 év óta, tövében a megbújó kicsiny, különleges falucskával, nyüzsgő életével. Elteszem ezt a képet egy belső rekeszbe, mint a D-vitamint, és befordulok az erdőbe. Innen már egy jó kis suhanás következik, stressz nélkül ragadnak magukkal a szalagok. Még egy utolsó sártaposás a Ballagó-völgyben, ahol végül a sár egy pillanatra lerántja a cipőmet, még egy utolsó hegymászás, miközben a sötét lassan felfalja az utolsó kóbor fénysugarakat is. Aztán a dombtetőről megpillantom a völgyben elnyúló, észak felé elkeskenyedő kivilágított Nagylócot, a távolban pedig a nagy testvér, Szécsény árasztja felém éjszakai pompáját. Valami összemarkolja a szívemet. A fények láttán olyasmit érezhetek, mint amit a kőkor vadászai, akik hosszú vadászat után hazatérve, már messziről megpillantották a biztonságot, emberi közösséget jelentő otthon tüzeit.

Éppen sötétedésre érek be, és hamarosan a Sportcsarnokban találom magam. Megkapom az oklevelet. Találkozok társammal is, aki jó ideje beérkezett, és már éppen indulni készül. Meginvitál egy hazai túrára Létavértesre, amit  dec.4-én rendeznek, Ő az egyik főszervező. Sajnos nekem december az év-végi hajrát jelenti a munkahelyen, ugrás a sötétbe, túrát előre nem tervezek. Elbúcsúzunk. A kocsimhoz indulok. Bonyolult műveletekkel hámozom le magamról az agyagrétegeket, akár ki is lehetne égetni, és felcsaphatnék a kínai cseréphadseregbe katonának. Lehet, hogy értem is megadnának vagy 50millió fontot (14 milliárd forint), amennyit egy kínai vázáért, amit egy padláson találtak, és minap adták el egy brit aukciós házban. Többet ér, mint 10 üveg vodka. Mindenestre, ha hazaérek, felnézek a padlásra, felújításkor rengeteg vázát felhordtunk. Hátha… (Diagnózis: súlyos dehidráció)

 

Végül, köszönöm minden „agyagkatonának”, akivel ma együtt haladtam, a szívélyes társaságot, a jó beszélgetéseket. „Cseréphadseregünk” egyre népesebb, és minden korosztály egyaránt képviselteti magát benne. Az egészséget és a barátságot nem lehet kalapács alá tenni. Nem eladó.           

 

 

-marton4-

 

Szegedi József

Pétervására                                                                                                                                                                                                                                               

 

 
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20102010.10.24 21:47:17
Via Dolorosa 75 2010.10.23

 

 

A mai napon, a túra után (vagy közben) eldöntöttem:  ha festő lennék, csak október végi őszi erdőket festenék, ha költő lennék, csak erről verselnék, ha író lennék….

 

„Nappali ábrándozásaim a legkülönbözőbb témák közt csapongtak. Többnyire a természet és a környező növényvilág lassú, intenzív,de azért hűvös szemléletére szorítkoztam, mintha csak természetrajzórán lennék. Elsőnek a falevelek színeváltozása foglalkoztatott; ezt figyeltem nap mint nap, ahogy az október végi fáradtzöldből vagy vérpirosból az aranyszínen át citromsárgává és kátrányfeketévé váltak, minden fa levele másként és máskor, míg végre lent a földön egyetlen gesztenyeszínű, monoton szőnyeggé olvadtak össze. De még ott is individuálisan viselkedtek: egyes levelek, mint a platáné, laposan terültek el a földön, mint agyonlőtt katonák; a tölgy levele hólyagosan felpüffedt, akár egy sűrű, pöfögő folyadék hártyája; a vadgesztenye kilyukadt és foszlott, csak az erei tartották, mint ócska halászhálót a zsinórzata; a vadcseresznye és a bükk levelei összecsavarodtak, mint a szivar borítólevele; példáját aztán a legtöbb levél követte. A kis csövecskék összevissza forgolódtak és görögtek, míg megtalálták pusztulásuk végleges helyét az erdei tömegsírban; alagútjaikban gólyalábú, tojás alakú bogarak játszottak bújócskát, cinóberveres szárnyfedelükön két csúnya, fekete pettyel.”

(Részlet Faludy György önéletrajzi írásából, a recski munkatáborban eltöltött időszakból, ahol több száz fogolytársával együtt favágóként „kereste a kenyerét”.)

 

Mivel szinte minden lényegeset „megírtunk” már a bevezetőben, mindnyájunk örömére abba is hagyhatnám ezt a túrabeszámolót. Mégis „röviden” összefoglalnám a mai napon velem itt történteket…

 

6:30-kor indulok az abasári általános iskolából, a lila M jelzésű Mária Út, az idén szept.25-én felszentelt abasári szakaszát követve. Egy nagyon rövid „városnézés” után néhány túratársammal együtt, máris a világítótornyával a község felé magasodó Sár-hegy oldalában húzódó ösvényen kacskaringózok felfelé. A héten itt nem részletezhető okok miatt annyira belobbant a jobbik csípőm, a bal, hogy nem sok esélyt adtam rá, hogy ma itt leszek. Tegnap viszont, a tesztpályámon, a garázshoz vezető 20 méteres udvari járdán megelégedve tapasztaltam, hogy futni ugyan képtelen vagyok vele, de már legalább rá tudok lépni. Felkészültem a túrára, és a reggelre bíztam a döntést. Ha más nem „full” gyalogosként debütálok, és végigbicegem a távot. A beteges függőség legnagyobb bizonyítéka az, ha az ember minden józan megfontolás ellenére sérülten is belevág. Én ezt tettem, de végül is nem bántam meg. Míg ezeket végiggondolom, felhúzom magam a jobb lábammal a szerpentinen, és máris a festői környezetben, egy aranyos kis „békás” tó mellett található , 1745-ben épült Szent Anna kápolnához érek, ami szépen karbantartott, és ma is különféle egyházi események helyszíne.(Erről jut eszembe, nemrég olvastam a Galaktikában egy novella alcímeként, muszáj leírnom: „Az emberiség évezredek óta tartó istenkeresésében csak egyvalamit nem gondolt végig: mi történik, ha egyszer megtalálja Őt”. ) Visszatekintek a forradalom 54. évfordulóján csak lassan ébredező Abasárra, nem is olyan kis település. Furcsa, hogy annyi gyaloglás után majd csak este, amikor lefeküdni készül a falu, kivilágítva látom viszont ugyanerről a helyről. És addig folyamatosan menetelni fogok, egy egész napon át. Így előre tekintve mégsem tűnik az egész soknak. Az elején soha nem érzem soknak. Végigjáratom a tekintetemet a csodálatos körpanorámán, a kivilágított Visontai Erőmű „tornyain” a háttérben, a déli Mátra látható vonulatán, aminek a végéből mintegy farokként nyúlik ki a Gyöngyösig húzódó Sár-hegy hosszan elnyúló vonulata.

 

Innen a sárga jelzésen haladunk tovább Mátrafüred felé, a Mátrafüred-Gyöngyös között húzódó Sár-hegyi Tanösvény útvonalán, amit az út mellett elhelyezett tájékoztató táblák jelölnek. A nyáron jártam végig a tanösvényt egészen Gyöngyösig, szemlélődő családi kirándulás keretében. A növényvilága hasonlóan érdekes, mint a Nagy-Eged, Tokaj, Fóti Somlyó stb. flórája, az úgynevezett tanúhegyek sorába illik. Jellemzőjük a déli kitettség, a síkvidék és a hegységek találkozásánál a hegység déli részéből kiugróan fekszenek. A jégkorszakokban számos növény „menekült fel rájuk” az alföldről, menedéket találva itt, és később innen tudtak visszatelepülni, amikor javultak a megélhetési körülmények. Ezért annyira gazdag és kevert a tanúhegyek növényvilága, ahol az alföldi és a glaciális korszakból visszamaradt magashegyi növények gyakran egy élőhelyen találhatók meg. Elnézést kérek a pongyola magyarázatért, nem vagyok szakértő, csak azt írtam le, amire az információs táblákból homályosan emlékszem. A sok tucat növény közül amit lefényképeztem akkor, a nem messze innen a hegyoldalon meghökkentő tömegben sárgálló, keskeny levelű sárga hagyma (Allium flavum) nyűgözött le, most találkoztunk ugyanis először. Sokat tudnék még mesélni a tanösvényről, de ennél többet ér végigjárni azt, meg akit érdekel, amit érdemes tudni, és még több is annál, természetesen minden fent van a „hálón”. Amit még szeretnék megemlíteni, mielőtt tovább bicegnék: a csúcs után, Gyöngyös felé található a Sár-hegy és az egész Mátra széles körben elismert kutatója, Szerencsés Imre botanikus-gyógyszerész emlékoszlopa( a turistatérkép is jelöli), aminél jelentős személyiségek, minden évben megemlékezést tartanak. Ő tett a legtöbbet az itteni értékek felfedezéséért és megvédéséért, amik sokszor komoly veszélyben forogtak az elmúlt évtizedek során, és amiről személyesen hallottam tőle több ízben, míg egy tragikus baleset véget nem vetett ennek a nagyszerű földi pályafutásnak . Érdekesség még: a Másfélmillió lépés Magyarországon forgatócsoportjának Ő volt a szakértő kalauza a Mátrában, végigjárta velük az egész szakaszt. Ha röviden is csak de a filmben is megszólal, nem túl régen láttam egy ismétlést. Ez is fent van az interneten egyébként(M1 honlap), a túra apropójából talán érdemes újra megnézni a mátrai szakaszt.

 

A sárga jelzésen baktatva elhaladok a „kutyás tanya” mellett, nem fordult még elő, hogy vészt jósló, vérszomjas kutyaugatás nélkül sikerült volna továbbsurrannom. Rövidesen a pipis-hegyi hatalmas Vitorlázó repülőtér sarkát metszem le, hogy beforduljak a térkép szerint egykor vasúti pályának tervezett hosszú-hosszú célegyenesbe. Előttem feltűnik egy három fiatalból (1 lány és két fiú) álló kis „csipet-csapat”, akik irtózatos ütemben gyalogolnak. Ekkor még nem sejtem, hogy mai történetem főszereplőivé válnak majd. Csak nagy nehezen, kocogva-bicegve gyűröm magam mögé őket. Előttem még egy piros dzsekis futó-gyalogos, őt már képtelenség beérnem. Elsuhan, és úgy gondolom nem látom őt sem többé a mai napon, mint ahogy a megelőzött csapatot sem. Tévedtem. Már a mátrafüredi járdán látom, hogy a srác nagyon „belassult”, rövidesen utol is érem. Amikor mellé érek „vérben forgó orral” néz rám. Mi történt kérdem? Az útvonalleírás böngészése futás közben, mindig meghozza a gyümölcsét. Társamat egy az ösvényre belógó gally „fejezte le”. Megvizsgálom a sebet, mert magának kocsányon ülő szemek híján ezt nem teheti. Bőrsebeket, zúzódásokat látok rajta. Lemossa a kútnál, és mintha mi sem történt volna tovább folytatjuk a túrát, élénk beszélgetésbe kezdve, egészen a Kékesig, ahol ő balra el a sárgán a 40-es távon, én jobbra el a kéken a 75-ösön. A mai napon különböző futó-gyalogos távokon, túratársaimmal együtt benépesítjük,  keresztül-kasul járjuk a fél Mátrát, van aki erre megy, van aki arra, van aki szembe jön, vagy lekanyarodik váratlanul, vagy valahol egy nagy csavar után a végén találkozunk, és közben mindenhol „full boarding”. Ki tudja ennek a logisztikáját követni. Minden tiszteletem a szervezőké, köztük a főszervezőé: „ és tükrünk szétszórt szilánkjait, „Szabó Úr” foltozza ragasztja itt, itt „megyünk” és a szánk tátva van, hogy miket nem tud…” , dudorászom hangtanul magamban, a szokott módon. De térjünk még vissza Mátrafüredre: bekanyarodunk a kék kereszten, és a házak között visszajutunk a természetbe. Az első ellenőrző ponton beér a három fős Csipet Csapat is, akikkel igazából majd csak a túra utolsó szakaszában ismerkedem össze, és tudom meg kik is Ők igazán. Ezentúl legyenek Bibor és csapata (nem Timur), röviden Biborék.

 

A lekváros kenyerek eliminálása után az új partneremmel megugrunk. Többé az orrára sem hederítve kemény gyalogos iramot diktál, de a kellemes beszélgetés alatt teljesen megfeledkezek a sajgó csípőmről. Annyit róla, hogy gyermekkora óta sportol, „másodállásban” síedzőként is tevékenykedik, 8 órán belüli „mártabércei” is vannak, és bár én csak az utóbbi pár évben „öreg fejjel” kezdtem intenzíven mozogni, a sportról alkotott felfogásunk tekintetében, és „edzési gyakorlatunkban” mégis nagyon sok rokon vonás van közöttünk. Megtaláltam magamat a Mátra túloldaláról, ha teljesítményben több klasszissal jobb is mint én. Több érdekes dolog közül amit említ, elmondok egy igazán meghökkentőt: egyes hegyi terepkerékpárosok, állítja, a Kékestető-Mátrafüred útvonalat, ahol versenyt is szoktak rendezni itt a kék kereszten, ha pontosan emlékszem 5 percen belül képesek teljesíteni lefelé, ami így első hallásra szinte képtelenségnek tűnik. Én abbahagytam „szuperamatőrkategóriás” „hegyikerékpározást”, miután egy kerékpárbalesetben eltörtem a jobb vállam terepen, de ilyen sebesség mellett minden bizonnyal a nyakamat törtem volna ki. Menet közben 3 vár mellett is elhaladunk, köztük a legismertebb a nemrégiben nagy szakértelemmel feltárt, és konzervált középkori eredetű Benevár. Külön erénye, hogy az ismertető táblán látható a vár teljesen rekonstruált rajza. A romokból sokszor nehéz elképzelni a vár eredeti méreteit és épületeinek, falainak elhelyezkedését. A másik két várra a társam hívja fel a figyelmemet, ezeknek az ókorba nyúlik a történetük. Közben ripsz-ropsz felérünk Kékestetőre, ahol „kellemes” hideg fogad. A pontőrök elgémberedve még csak most nyitják a „boltot”, ebből látni, hogy jó ütemben haladtunk. Bemutatkozunk egymásnak a „sráccal”, szerencsére mindkettőnknek akár első hallásra is megjegyezhető neve van, majd barátsággal elválunk.

 

Azután amíg „bokros teendőimet” végzem elhúznak mellettem Biborék, s a mai napon még vagy 5x ez megtörténik még oda-vissza, de ki számolja. Ennek az oka az, hogy amikor úgy érzem a csípőm engedi keserves, suta kocogásba kezdek, de mient besokall, szinte néhány percen belül előteremnek a „semmiből”, és „legyalogolnak” engem. Természetesen nem arról van szó, hogy Őket akarom megelőzni, csak haladni szeretnék, és Ők sem engem akarnak lefőzni, csak folyamatosan, fáradhatatlanul és töretlenül egyenletes, szinte futó iramot diktálnak gyalogosan az egész túra során, a megerőltetés legkisebb jele nélkül, még a 70. km után is. Ilyet megmondom őszintén csak a mindenki által ismert nagy klasszikusnál K.J-nél láttam idáig. Idáig azt hittem, hogy tudok már valamit a teljesítménytúrázásról, de a mai napon rájöttem, hogy szinte semmit. Visszatérve, az én teljesítményem rövid feltámadásokból és gyors letörésből áll, amit fűszerez az is, hogy minden lépésnél nyilalló fájdalmat érzek, ami előbb-utóbb lassításra késztet. Reggel még azt gondoltam, hogy gyalogosnak sem vagyok kutya, de ebben is tévedtem. Ezt a szörnyű iramot csak nehezen tudják tartani fejletlen gyalogló izmaim, bár a nap során elindultak a fejlődés irányába. Menet közben jut eszembe: 1km, az semmi, egy 2 éves gyermek is könnyen lesétálja. Ebben különbözik a matematika és a teljesítménytúrázás: hogy 75xsemmi, már nem semmi. Közben 2 hullámban elszáguld mellettem a maroknyi futó mezőny. Náluk úgy tűnik mégis a matematikai elv érvényesül: 75xsemmi, az semmi(ség).Egy kisebb kompániát még egy pár méteres kerülőre is csábítok, amikor éppen utat tévesztek az avarban. Sajnálom, de azért muris, ahogy libasorban jönnek utánam a semmibe, de gyorsan intek nekik, akkor már látva a helyes irányt, hogy merre menjenek. A Cserepes-tetőről nem lefutnak, ha szinte leugranak a nyaktörő meredeken. Megpróbálom utánozni őket, és közben rájövök, hogy ezt vagy így kell csinálni, száguldva, vagy nagyon lassan,mert az „arany középút” most nem jön be, biztos hasra eséshez vezet. Az Oroszlánvár tájékán összekeveredek egy futó-gyalogossal, akivel úgy félig-meddig együtt haladunk a recski táborig. Később még találkozunk a Csevicénél, majd Parádsasváron látom a 60-as távon letér a piroson. Csevicéig a legemlékezetesebb említésre méltóbb esemény, a recski tábornál kapott csokis-karamellás Choco csoki, ami egy „élmény volt”. Sajnos az erős kapitalista verseny miatt manapság „csodálatosabbnál finomabb” édességeket gyártanak, ami nagy kihívást jelent nekem, aki már voltam függő. A védekezést úgy oldom meg, hogy a boltban nem veszek, így nincs mivel „bűnözni” otthon. Na de ha adják!!!! Nincs mit tenni, mint enni. Ennyi. Csevicéig lezajlik még egy pengeváltás, oda-vissza előzgetés Biborékkal, ekkor már elkezdünk „kommunikálni”. A forrásnál összejövünk egy páran. Köztük egy futó srác, akivel a Less Nándoron ismerkedtem meg, a Kazinczi 200 győztese, minden tiszteletem az övé. Legalábbis én úgy gondoltam megismerkedtünk, Ő viszont nem nagyon emlékszik rám. Ostoba kérdéseket teszek fel neki a futásról, ami tetézi a bajt, mert meg tudom érteni, csak pihenni szeretne, összeszedni a gondolatait és önmagát a nem mindennapi teljesítmény közben, és akkor jön ez a kopaszodó „öreg csávó”, aki mindenféle kérdésekkel traktálja. Bocs! Szomjam oltom, és a feltételezett vashiányomat kúrálgatom a Csevice vas ízű vizével. A múlt héten megszúrt egy tövis, és azt követően ijesztően világos színű vér kezdett csordogálni az ereimből (Nem alkohol!) A vér színét a hemoglobin vasat tartalmazó hem része adja, ami az oxigén szállításáért felel, amire többek között a futó izmoknak is igencsak nagy szüksége van. Ezek a „hülye diéták”, a túl sok zöldség, gyümölcs fogyasztása vashiányhoz vezethetnek. Vasat nekem!

 

Az Ilona-völgy hemzseg a turistáktól. Látva átszellemült arcomat, amíg a piros kereszten fel nem kanyarodok, többen kérnek útbaigazítást tőlem. Megadom. Egy családfő megkérdezi: ez valami túraverseny, mert már egy páran elfutottak mellettük, ugyanilyen szenvedélyes, küldetéses arccal. Ez kapóra jön, hogy eldicsekedhessek valakinek azzal amit csinálunk, plusz a 75km-el. Szinte dagad a mellem a büszkeségtől, amint látom hogy a táv hosszán  hüledeznek. Nekünk ez már semmi, megszoktuk- legyintek- puszta élvezet. Később eszembe jut a nagyképű nyilatkozatom, amikor Parádsasvárról a piros kereszten kapaszkodom ki a Kis-Lipót felé, nemkülönben a Kékesen a sárgán felfelé. Parádóhuta előtt egy fél perces bicsaklás a tájékozódásban, majd a falu után újra legyalogol a „Csipet Csapat” . A parádsasvári pontra azért együtt érkezünk, ahol rögtönzött kiselőadást tartok a kóla élettani hatásairól, miközben 2 másodperc alatt nyelik el porzó belső szerveim a nemes anyagot. Még benyitok a közeli étterem ajtaján egy kávéra gondolva, de látom a teltházat, a sok kiöltözött embert, majd magamra nézek, és szép lassan kihátrálok. Néhány döbbent arc az utolsó benyomásom, mielőtt végleg bezárul „Narnia” ajtaja. A kapaszkodót már említettem. Tájékozódni itt nem szükséges. Arra kell haladni, amerre a legnehezebb, ha kicsit könnyebb már menni az tuti rossz irány. Amikor felérek, akkor döbbenek rá, hogy a csípőfájdalmam egyszerűen megszűnt, ott maradt valahol ég és föld között a hegyoldalon. Volt, nincs. Mellékesen a jobb bokám kezd el kicsit sajogni, de ez még belefér. Javaslom, hogy fizioterápiás kezelés helyett ízületi betegek részére, irány a Kis-Lipót. Ékes bizonyíték arra, hogy a mozgás a legjobb gyógyszer. Felfelé haladva arra gondolok, halottam arról, hogy valahol Pápuán vagy ki tudja hol, egy bennszülött törzsnél,  ahol az öregeket nem az eszükért tisztelik, minden évben, mindenkinek fel kell mászni egy jókora kb. 50 méteres fára, az öregeknek is. Aki túléli, feltételezhetően hasznos tagja a törzsnek, aki leesik, nem kell tovább potyára eltartani. Nálunk, ha valaki „istenneadj!!!” bevezetné ezt a szelekciós módszert, a fatörzs helyett, a Kis-Lipót is megtenné.

 

Felérek. „Benyitok” a esőkunyhóban berendezett pontra, ahol klub-hangulat uralkodik. A „felszolgáló” meleg levest nyom mindenki kezébe, ahogy lecsurog a torkomon a sós ropival együtt, az valami fenséges. A legtöbb túratársnak nem nagyon akaródzik felállni, jól érzi itt magát. A pontőr srác, hogy fokozza a hangulatot, történeteket mesél, extrém túráiról. A nyáron egy 18000m-es szintkülönbséggel megáldott, 240km-es túrát teljesített 3 nap alatt, összesen 6 óra alvással a Mont-Blanc-on. Ehhez képest a mostani, egy könnyű szombat délutáni sétafikálásnak tűnik, és ha úgy vesszük, ebben a remek időben tényleg az. Ha szabad minősítenem, talán a hely adottságai miatt is, ezen a ponton éreztem magam a legjobban. Nehezen, de továbbállok. Meglepően könnyen lejutok a Mátra-nyeregig, na persze rendbejött a csípőm, már „kocorászni” is tudok egy kicsit. A Kékesre felfelé viszont a sárga rendesen megfog. A szintútra szinte kiesek, mint az amerikai filmekben, amikor a főhős, valami nagy rossztól szabadul meg, már vége, nyugtatom magam, már vége. Persze még nincs vége, de a vége valahogy csak elfogy. A csúcson  az „önkiben” hozzájutok végre a hőn áhított kávémhoz, és egy dupla csokis Manhattan-nel is kényeztetem magam. A pontra érve, ahol még javában tart a jégkrém testemmé való átlényegítése, a reggel óta fagyoskodó pontőrök hüledezve jegyzik meg, ne mondjam, hogy jégkrémet eszek, ez nem lehet igaz. Érdekes, hogy a jeges étel fogyasztása valahogy plusz alarm hőtermelést indít meg a szervezetben, és végül a jégkrémtől melegség árasztja el az embert. Legalábbis én így érzem. Télen-nyáron egyen jégkrémet! („Ez utóbbi sorok a jégkrém gyártók támogatásával íródtak.”) Aztán megtáltosodom, és folyamatos kocogással, aminek némelyik szakasza már-már kezd újra nagyon jól esni, lezuhanok Lajosházára. Közben egy mögöttem futó túratárs segítségével akaratlanul sikerül egy egész tarka, „jákóbi” kecskenyájat irányíthatatlanná tenni, bár egyébként is mindig pontosan az ellenkező irányba szeretnének menni, mint ahogy a kecskepásztor akarja. Talán még most is üldözi őket, ha azóta meg nem fejte. Lentebb Mátraháza után egy mufflont zargatok fel, a kecskeformák alcsaládjába tartozó állatokra ma rá jár a rúd.  Lajosházán csak egy teát iszom. A kritikus részen még átérek sötétedésig, közben néhány túrázónak, akik először járnak erre, a bánya után segítek a tájékozódásban. A Kozmáry-kilátó felé bekanyarodva, a sárga háromszögön már kivilágítom magam. Egy kis kanyargás a szűk ösvényen és megérkezem a kilátóhoz a civilizációba, ahol a lobogó tűz mellett már áll a bál. Egy pillantást vetek még a lábunk alatt elterülő, gyöngyfüzérektől csillogó, óriási ékszerdobozra, Gyöngyösre, majd megkezdem utazásom végső szakaszát.

 

A füredi úton nem fogja senki kitalálni, kikkel találkozom. Megmondom: a „Bibor Trióval”, akik a „Nem lankadok egy pillanatra sem egész nap, ha a kutya kutyát eszik sem” slágert adják elő, a mai napon vendégművészként közreműködik „marton4”. Beállok a Trió mögé, és csak egyszer próbálok „megszökni” a célig, de hamar legyalogolnak megint. Közben a sötétben összefutunk B.I.-vel (és társával), aki az állandóságot jelenti számomra. 2007 óta, amikor megismertem, töretlenül rója az ösvényeket, Ő is „szupergyalogos” és teljesítménye máris egy kész regény. A kápolnához a Trióval közösen, jó hangulatban érkezünk. A jóslat beteljesült: kivilágítva látom Abasárt, az Aba nemzetség egykori központját. Másik nevezetessége, hogy azt itteni laktanyában voltam tartalékos harckocsizó. Hadnagyként szereltem le, úgy hogy hálaistennek egy tankot se láttam közelről. Talán jobb is mindenkinek. A világbékének mindenképpen. Kisebb tanácskozás után az útvonalleírásban a 75-ösöknek megadott aszfaltút felé vesszük az utunkat. Közben elbeszélgetünk. Végleg befogad a csapat. Az úton,valaki javaslatára lazán lekocogunk, aminek nagyon megörülök, mert valahogy jobban esik már az én lábamnak is, mint a gyaloglás. A csípőm tökéletes, teljesen rendbejött. Mint egy római „cohors”, négyzet alakzatban, négyen suhanunk lefelé a sötétben, kanyargunk a szerpentinen, az „ismeretlenben”. Teljesen feloldódunk a futásban, felvesszük egymás ritmusát, szinte egyszerre dobban a lábunk, majd lassan elszakadunk a talajtól, könnyűek leszünk, szinte lebegünk, miközben arra gondolok, mintha ez valahol messze, egy más dimenzióban, valaki mással történne, és nem velem. Azt hiszem, boldog vagyok.

Beérünk a településre, ahol általános villanyoltás következik. Emlegetem a patikát, hogy mellette kell lekanyarodni. Valamiért azért teszünk egy kisebb kitérőt, míg végre elhaladunk a ki tudja miért Aba Király Patikának elnevezett közegészségügyi intézmény mellett. Szóval a kocsma felé kellett volna jönni, mondják a többiek, akkor rögtön tudták volna a helyes irányt. Már csak a szimat miatt is, mert itt a levegő televan a jobbnál-jobb különböző helyi borok illatmolekuláival, borissza magyar nehezen áll ellen a vonzásnak. Csak a „jobbik” legyen, és most eszem ágában sincs politizálni. A település fontos („közbetegségügyi”) intézményei a kocsmák is, ahol az emberek egy része mentálhigiénés programokon rombolja le testi épségét. Nem baj, szemben a gyógyszertár, nem kell messzire menni, ha 10-20 év masszív ivás után elérkezik a végstádium. Itt persze nem a mérsékelt borivásra gondolok, ami ma már orvosilag bizonyítottan 38%-al javítja a hosszú távú túlélési esélyt a teljes absztinenciához képest. Azon „filózunk” még társaimmal, miből él meg ez a sok kocsma: rövid tanakodás után egyetértünk, hogy a családi pótlékból, és a munkanélküli segélyből.

 

Végül hazaérünk a meleg „családi fészekbe”. A főszervezőnek külön köszönetet mondok, van miért. Egy darabig még békésen elteázgatunk. A többiek már a következő túra terveit szövögetik. Egyáltalán nem fáradtak, mintha egy métert sem mentek volna, skatulyából húzták ki őket. A paprikás krumpli nagy vehemenciával készül, de már nem várom meg. Késő is lett hirtelen, 13:15-ig tartott a „hosszú menet”. Jó ez a teljesítménytúrázás, „csak fárasztó, és rámegy nap.” (Poén: idézet a My Fair Lady-ből, ott a munkáról beszélnek.) Fogyózom is, az én koromban már veszedelmesen támad a hasi zsír. Elbúcsúzok: kezet fogok férfi társaimmal, Bibortól pedig egy mosollyal válok el, minden elismerésem az övék. Búcsút intek a teremben lévő minden kedves túratársamnak is.

 

Nem tudom, találkozunk e még valamikor. Talán igen, talán nem. Az élet majd eldönti mi lesz. De most nem ez számít, hanem csak ez a mai nap.

 

 

 

-marton4-

Szegedi József

Pétervására

 

 

„Január első kéthete megnyugvást hozott. A hónap első felében senki sem halt éhen…”

(Faludy György: Pokolbeli víg napjaim –Recsk)

 

 

 

 
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20102010.10.10 23:00:45

Less Nándor 60 2010.10.09


 


Mottó: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret.”


 


„Nézd! Mint egy kerék, ami forog,


Szinte soha meg nem áll,…”


 


Átvillan a „szerveremen” még a túra legelején, amikor kissé vacogva az első bemelegítő lépéseket teszem, mivel harmadszor járok ezek a túrán, lehet e még valami újat mondani róla. A gondolat gyorsan elsiklik, mint egy kígyó a fűben, és csak most, hogy a klaviatúrát „simogatom”, és próbálom összeszedni a gondolataimat ötlik fel újra. Ahogy nézem a begépelt szöveget, Less Nándor 60 2010.10.09 már látom is a megismételhetetlent: bevillan, hogy ma, a túra msánapján három tízes áll sorban a húszas után a dátumban. Nem foglalkozom ugyan számmisztikával, de az ilyen érdekességek mindig is vonzottak egy kicsit. Még érdekesebb volt ez a dátum 1000 évvel ezelőtt, 1010.10.10(4 igen, 4 nem bit), ahol négy tízes állt egymás mögött, bár nem tudom ezen a napon, első királyunk megkoronázásának 10. évében (éppen 1000!!!!! éve) rendeztek e teljesítménytúrát valahol az országban? Bizonyára, csak akkor még nem így hívták. (Idén is pajzsra emeltünk magunknak egy új „királyt”, minden bizonnyal Mátyás óta nem kapott ilyen sanszot ez az ország. Drukkoljunk magunknak! Hajrá Magyarország!). De véget vetve a „kalandozásnak” visszatérve még egy kicsit a számokhoz, legközelebb 2110.10.10-én áll össze újra a három tízes, ebben az évben lesz a „Less Nándor” 114. rendezése (ott leszek, ha más nem a klónom támad majd), bár ez már korántsem lesz olyan „helyes” dátum, mint a mai, vagy még inkább az 1000 évvel ezelőtti. Próbáltam megnézni nagy hirtelen a Windows XP-ben vajon ez a nap szombatra fog e esni, de a „Uiendauizom” csak 2099-ig ismeri a naptárt. Akkor mindenképpen le kell majd cserélnem, már elkezdtem gyűjteni rá.


A kicsit kimerítő bevezető után, kezdjünk már el végre túrázni, elvégre azért jöttünk  össze…


 


„Így az ember tipeg-topog,


Örök útvesztőben jár,…”


 


2007-ben teljesítettem először ezt a túrát, abban az évben gyulladtunk szerelemre egymással, én és a teljesítménytúrázás, bár néhány éve flörtölgettünk már. A láng sokáig tüzesen lobogott, 2007-ben, a csúcs évében 17 „nagy aktusunk” is volt, aztán vágyainktól független külső okok miatt mérsékelni kényszerültünk az együttlétek számát, de soha nem szűntem meg egy pillanatra sem teljesítménytúrázónak lenni, a legnagyobb külső nyomás alatt sem. Azt olvastam valahol, hogy a nagy szerelmek felfokozott hormontermelése úgy 30 hónapig tart, azután átadja magát egy stabilabb, kiszámíthatóbb tartós kapcsolatnak. Letelt a 30 hónap, és az idén átkerültem ebbe a kiegyensúlyozottabb állapotba, ami ugyanolyan nagyszerű érzés, mint a mézes hetek időszaka, csak ez már nem múlik el.


 


„Mint a mámor, ami kerget,


Ami űz és visszatart,”


 


Ahogy elhagyom a „bilincses” iskolát, és kiszaladok az örök szabadság, a felszabadult mozgás világába, a fenti gondolatok „forognak-kergetőznek” tekervényeimben, hát újra itt vagyok, és most egy pillanatra megint a földön, illetve egy aszfaltúton kocogok felfelé. 8:30-as teljesítési tervvel jöttem el, de szokás szerint megint elfutottam magam a túra előtti csütörtökön (25km 9,2 átlag terepen), így a mai beállításból érzem, 61km „koci” nem fog menni, az már tuti. Tök mindegy mert gyalogolni is szeretek, de azért  minden mozgás királya (beleértve az összes-összes sportot) csakis  a futás, ezt mindenki érzi. Ez volt az első igazi sportja az emberiségnek, minden csak ezután következett. (Talán csak a fára mászás előzte meg, de az még nagyon régen volt, és akkor még nem is voltunk emberek. Igaz gyerekként mégiscsak ez volt a kedvenc sportom  és nem a futás, de akkor még nem voltam ember.) Ott tartottam, hogy szaladok felfelé, és a kisebb elkaparásokat leszámítva a Mangó-tetőig meg sem állok. Később hallom, hogy egy  páran elmentek a piroson egy néhány km-es „büntető körre” a Dobi-rétig, ahonnan visszairányították őket, hogy egy kis kerülő árán ugyan, de átadhassák magukat a geológia „csodáinak”, vagy a csodás geológiának. Engem most inkább a mészkőbe vájt mélyút fog meg, olyan történelem szaga van. Ez az előnye annak, hogy már harmadszor vagyok a túrán, így más részletekre kezdek figyelni, mint amikor először teljesítettem…


 


„Mint az óra, mit a percek,


Szédült karneválja hajt.”


 


A mai nem tűnik olyan tömegtúrának, vagy csak jó időben indultam. A Kő-völgyet is egyedül hajtom végig, csak a legvégén előzök le 2 túratársat. Az idén a kövek helyett a mindent elborító gomba-telepek vonják magukra a tekintetemet. A gombák hatalmas csoportokban állnak, ahogy a spórák éppen szétszóródtak. A „gombaüzemet” elhagyva a végén már kisebb „gombamérgezés” kerülget. Épp a múlt héten tévedtem el az erdőben, amikor a gombákat nemcsak a szememmel, hanem a fényképezőgépemmel kóstolgatva, mint „Piroska”egyre mélyebbre jutottam az erdőben, amíg felnézve már gőzöm nem volt merről jöttem. Persze ez nem a brazíliai ősvadon, például Heves megye egész területe 3637km2, ebből erdő 872km2. Még ha az összes erdő egyben lenne is, nem lenne több, mint egy 30km oldalú négyzet, aminek a közepéből is könnyűszerrel ki lehet sétálni. Mérsékeltövi erdeinkben eltévedni művészet, de büntetőköröket azért lehet menni. Visszatérve a gombákra: az alapszíneken kívül kék, zöld, piros, változatos formájú gombákat lehet most mindenütt felfedezni. Nagyon érdekesek a szintén változatos korall gombák, épp az Ódor-mászás útvonalán teremnek tömegével, amik nem olyan normál gombaszerű élőlények, hanem a nevükből következően olyan szálas, korallszerű termőtesttel rendelkeznek, különféle színűek, világosabban leírva „Pizza a la Hut-ra hasonlítanak az Űrgolyhókból, aki végül abba halt bele, hogy megvonták tőle a ketchupot.”


 


„Látod, mindig egymást váltva


Jön az árnyék meg a fény,…”


 


Kilépek a sötétség birodalmából, a reggeli napsütés szinte letaglóz. A fagyos talaj már kezd felengedni. Most örülök, hogy az indulás előtti utolsó pillanatban a rövidnadrágomat becseréltem a hűséges mackómra, egy pár hónapig elhanyagoltam, de most egy jó ideig társak leszünk. Itt az ősz. Nem szálldosnak már a „csillérek, tarkályok, szöglenczek, szónyák, csalmászok” és más pillangók, ami néhány héttel ezelőtt még megszokott „utcakép” volt. Az a néhány kései, vagy optimista módon másodvirágzásba fogott növény most fagyosan dideregve húzza össze szirmait, hol van már a tarka rét.


 


„Míg a világ körbe-körbe


Forog fáradt tengelyén,


Vihartépte szárnyakon,


Mint egy régi szélmalom…”


 


Talán nem szokatlan tőlem, de megint egy dal fészkelte be magát az agyamba. Nem kérdeztem még meg más szintén magányt kedvelő futókat (pont ezért), vajon ők is elszórakoztatják e magukat ilyetén módon az erdőben, de nálam rendszeres, hogy valami kellemes dal vagy egyéb háttérzene piszkál, de nem kellemetlen mértékig. Most éppen Michel Legrand-Bergman: Szélmalom című dala a soros, (még jó hogy nem a Szomorú vasárnap), aminek a teljes szövegét természetesen nem tudom kívülről, de még az ismert részekbe is bele-bele kell blabláznom. A dal szép, és annak ellenére, hogy van valami nem egészen optimista kicsengése, engem jó kedvre derít, mert szép, és a művészet pozitív üzenetet hordoz, még akkor is, ha szomorú.


 


De hol járok most? Térjünk vissza hősünkhöz. Az idén újdonsült mocsarak keletkeztek többfelé a túraútvonalakon. Szalagok is figyelmeztetnek, de a fán lógó sárga póló jelentését is csak akkor értem meg, amikor kis híján belegázolok a vízbe. Visszavonulót fújok tehát, nemcsak magamnak, de a mögöttem habozó néhány túratársamnak is, és „csapatvezérként” átkalauzolom őket  „Szibérián”.  Lentebb a völgyben egy túratárs téblábol egy megkerülhetetlen mocsaras rész mellett, átjárót keres. Nem habozok megmutatni neki, hogyan kell egy ilyen helyen átkelni, és lyukacsos, jól szellőző teremcipőmben keresztülvágok a mocsár kellős közepén, a cipőmbe azonnal beárad a sáros víz. Visszanézek a túratársra, hogy követ e, és tréfásan a „Forest Gump”-ra utalok, arra a részre, ahol a hadnagy felkészíti az újoncokat a dzsungelharcra: „ ha nem vigyáznak, a Mekong lezabálja az ember lábát.” Az enyémet már zabálja, ha nem is a Mekong, csak a Hideg-kúti forrás vize. De én még jól jártam, mert, ahogy utóbb hallom, ezen a napon volt akit a pásztor kutyája is megkergetett, úgyhogy változatos élményekben részesültünk már az első szakaszon is.


Aztán végre a Hór-patak völgybe érek, ahol a rövidtávos túrázók és a megszokott kerek pocsolyák tömegén szlalomozok át. 7:25-kor indultam, de itt már kezdenek beérni a gyorsabb futók. Érzem, hogy ebből már nem lesz nagy futó eredmény. Próbálom 1-2 futóval egy darabig tartani az iramot, de reménytelen, a fiatalok gyorsan elzúznak a messzeségbe.


 


„Mint egy barlang, mit az eső,


Ezer kristálycseppje vájt,


Mint egy sebhely, mintegy rossz szó,


Ami tegnap még úgy fájt,…”


 


Hamar az Oszlánál találom magam, az időm lényegesen rosszabb, mint a tavalyi. Az időközben a „csárdába” betérő futók nem esznek semmit, csekkolnak, és rohannak tovább. Sóvárogva az elviharzó futók után nézek, majd zsíros kenyérbe ölöm a bánatom. Ha jól megy, akár az egész túrát könnyedén kibírom kaja és víz nélkül, de ha elveszik a könnyedség, el kezdek enni, amitől mindig azt remélem, hogy visszatér a kívánt energiaszintem, de még soha nem jött be. A túra során így összesen lecsúszik a torkomon: 1 zsíros kenyér csalamádéval, 1 lekváros kenyér, 1 csoki, 1 termetes banán, 2 közepes sóskifli, kb. 6dk sovány sajt, egy csokis jégkrém, néhány szőlőcukor, 1 szelet alma, 1 mézes puszi (puszi nélkül) és itt még nem említettem a kalóriás italokat. Ugye felsorolni is sok, nem még elfogyasztani. De ami történt megtörtént, a jövő héten majd lefogyózom. Továbbindulok még kocogva, egészen a durva emelkedő aljáig. Most változott egy kicsit az útvonal áttereltek minket a túloldalra, valamivel könnyebb, mint oldalazva haladni. Azért dagadnak a combizmok, egy fiatalember igyekszik vetélkedni velem, de hiába engedem magam elé, nem bírja, újra kiáll. Ez a szakasz megtréfálja az edzetteket is. A „Feketeleves” bármennyiszer teljesítem, újabb erőpróba, és mindig úgy érzem, hogy nem ad, hanem minden alkalommal egy picit inkább elvesz tőlem, mégis betegesen vágyom rá, hogy újra és újra megpróbáljam.


 


 


„Mint egy furcsa, keser-édes,


Félig elfelejtett íz,...”


 


A „szekérút”, a megváltó szekérút, kijutottam. Innen már csak egy „parasztköpés” a következő stáció, az Ódorvár, ahol a pontőrök méltatlankodnak, mert pecsételés, csoki, és mindenki rohan tovább, szinte senki nem megy fel a sziklára. Én sem. Igaz nekem igazolásom van róla, hogy már múlt vasárnap jártam itt. Ha tehetem, hetente kijövök, ez a rész a kedvenc „edzőpályám”, „full” hazai terep. Pár héttel ezelőtt augusztus legvégén is jártam itt, úgy este 6 óra körül. Kimentem a sziklára, mert természetesen mindig kimegyek, ahonnan az ország egyik legszebb (nekem egyik nélkül a legszebb) kilátásában gyönyörködhetünk az év minden szakában. Nem akarom most elmondani mit érzek, amikor végignézek a Hór-völgy hegyek között ide-oda imbolygó keskeny vonalán, és a mára már lassan átfestődő hegyeken, vagy „kiegyengetve begörcsölt szemlencséimet”, hogy megnyugtassam, dél felé, az apró falvakon át a messzi síkságokra vetítem tekintetem, az ég aljáig megpróbálva kisilabizálni a kisilabizálhatatlant a messzeségben, mert már tavaly leírtam, inkább egy másfajta élményemet szeretném megosztani azokkal a kitartó túratársakkal, akik képesek voltak idáig eljutni a beszámolóm olvasásában, ami nem lehet könnyebb, mint maga a túra teljesítése. Ott tartottam, hogy valamikor augusztus végén kiléptem az Ódorvár szikláira, de a tekintetem, most nem a távolba szaladt, hanem egy a sziklából kinyúló kisebb fácskára, tőlem mindössze pár méterre. Sokszor jártam már itt, láttam ezt azt, ragadozó madarakat, még tovasikló kígyót is, de velük még nem találkoztam. Egy néhány főből álló őszapó csapat pihent a kisebb bokorszerű fácskán. Időnként egyik-másik felröppent, és helyet változtatott, de egyébként nagyon jól tűrték a váratlan felbukkanásomat, és nem menekültek el, jó hangulatban töltötték a késő délutánt társaságomban. Hogy írjam le szerény képességeimmel, adjam át, azt amit akkor éltem meg. Vannak az életünkben sorsfordító események. Én ezt most annak éreztem. Azelőtt soha nem láttam még ilyen madarat. Olyan a kis pelyhes, mintha valaki csak úgy hevenyészve rakta volna össze, vagy nagyon sietett, és nem ügyelt különösebben a részletekre, vagy nem is voltak számára fontosak a részletek, mint egy kis plüssfigura, egy kis puha fehér gömböc, fekete szárnyakkal és hosszú fekete farokkal, két kis gombszemmel, minden extra színt kispórolt belőle a természet, mégis annyira a helyén van minden, annyira befejezett, annyira tökéletes, olyan jópofa az egész. Közben persze folyamatosan, nyugodtan társalogtak egymással, pedig biztos voltam benne, tudják, ott vagyok. Még egy pár fényképet is sikerült készíteni, bár a megvilágítási viszonyok miatt nem indítom természetfotó pályázaton, de emléknek megteszi. Csak álltam ott, nem tudtam meddig tart ez a varázslat, ez a madárcsapatból áradó boldog, megelégedett harmónia, ami egy pillanat alatt helyrerakott bennem mindent. Az idillnek a zsákomból kiszivárgó Nokia-hang vetett véget, a lányom hívott a Kanári-szigetekről ( a munkahelyéről!), pár perc múlva hívtam vissza. Persze nem bántam, mert már nagyon vártam ezt a hívást. A madarak először, mintha nem reagáltak volna a csengőhangra. Aztán megkezdődött a furcsa elvonulás, mintha csak egy színházi előadás ért volna véget, úgy vonultak le sorban a szereplők. Az egyikük egy oldalágra rebbent, majd egy rövid üldögélés után a sziklák alatti sűrűbe állt tovább. Következett a második, ami szintén ugyanarra az ágra libbent, majd kis várakozás után ugyanabba az irányba el. Végül mindegyik sorban ugyanarra az ágra röppent, mintha egy bagyakorolt koreográfia szerint zajlana az egész, míg az utolsó szereplő is elvonult a többiek után, és végleg véget ért az előadás. Ez a színházi élmény egy életre bevésődött. Valahol olvastam ( a franc, minek is olvasok össze-vissza mindent), egy angliai kórházban kiegészítő terápiaként madárdallal gyógyítják a gyermekeket, jelentős eredményekkel. Az ötlet onnan jött, hogy amikor a „Oneworld” rádióadó beszüntette működését, de a frekvencia megmaradt, madárdalt kezdtek sugározni, amit végül is többen hallgattak, mint az eredeti műsort. Azt hiszem nálam is bevált a terápia, ami képi élménnyel még hatékonyabbnak bizonyult.Nekem is van otthon valahol egy madárhangos CD-m, de idáig csak az igencsak fülsüketítően "csahos" nimfa papagájom megnyugtatására használtam, nem tudtam, hogy értékes "gyógyszer" van a kezemben. Bár a "csirregő nádiposzátánál" általában már én is jobban lettem.. Kár, hogy ez az élmény amit az Ódorváron átéltem csak keveseknek adatik meg, és hogy nekem is ritkán. Egy ilyen túranapon például szinte reménytelen bármilyen állatot is látni, persze a teljesítménytúra nem is azért van. Visszahívtam a lányomat,és az Ő gondjaira is némi enyhülést hozott a madarakról forró dróton leadott friss élménybeszámolóm, legalábbis azt hiszem.


 


„Mint a könnyek, miket sírnak


Kint a lombjuk vesztett fák,


Mint egy lábnyom kint a porban,


Amit elsöpört a szél,


Mint az álmok, miket sorban


Megöl, elhervaszt a tél.”


 


Leszáguldok az Ódorvárról, miközben „örök barátom”, Kékdroid és „csapata” mellett zúgok el mint az a bizonyos „győzelmi…”. Ő telefonál, én nem fékezek, igyekszem barátságosan integetni ki a "vonatablakon", remélem sikerült. Tavaly begörcsöltem a hegy lábánál, cserébe a görcsmentes periódusokban gyorsabb voltam. A Hór-völgynek kocogva indulok neki, ahol Tebepusztáig sorra felfűzöm korábban indult három gyalogos túratársamat (és társaikat), mint három igazgyöngyöt a 61km-es zsinórra. Igaz, hogy csak rövid ideig haladok velük, mert én mindig erőlködök, gyors akarok lenni, mert ez nekem fontos, de gyakran „futva” sem teszek szert jelentős előnyre, mert mindhárman, akárcsak Kékdroidék irtózatos ütemben, töretlenül haladnak a cél felé. Némi beszélgetés után - „én a nagy futó”-  „nagyképűen” elrohanok, miközben legázol az egész futó mezőny. A Tebe-pusztától  Répáshutáig tartó „alattomos” köves emelkedőn - ahogy „K.Józsi bácsi” később megjegyezte – még próbálok felfutni, ez aztán végleg leamortizál. (Józsival, druszámmal egyébként ezen a napon 5x találkoznunk a túra során, ezért jövök neki még vagy 2 sörrel, mert azt mondtam egy ponton, ha még egyszer találkozunk akkor valaki fizet, és én „valakinek” érzem magam). A Vadászba már úgy esek be, hogy kell tartanom egy hosszabb pihenőt. Jégkrémet, ásványvizet és kávét rendelek, majd kiülök a teraszra, ahol „ráakaszkodok” egy pihenőjét töltő futóra, később már nem bánja, „belémtörődik”. Miközben a fenséges csokis jégkrémemet eszegetem, elmesélem neki legújabb TV-s élményemet, amit tegnap este láttam vacsora közben: Szibériában egy  X faluban, ahol télen -50fok nem egy rendkívüli hideg, senkinek nincs hűtőszekrénye, arra a kisidőre kár venni, így, mivel ők is szeretik, télen -50fokban eszik a jégkrémet, persze gondolom nem kint, mert akkor úgy kellene leoperálni a nyelvükről, vagy a nyelvüket a jégkrémről. Mutatták, hogy egy pohár forró teát kiöntve a szabadban, abban a pillanatban szinte robbanásszerűen ezernyi tűkristályokra szétesve megfagyott a levegőben. Már nem is érzem furcsának, hogy jégkrémet eszegetek, amikor azért még futás közben sem érem könnyen az üzemi hőmérséklet. Mondanom sem kell, hogy közben sorban érnek utol gyalogos túratársaim, és ettől a pillanattól kezdve én is leállítom a turbót, és már csak sétálgatok a hegyekben…


 


„S mint egy kerék, ami forog,


Szinte soha meg nem áll,


Így az ember tipeg-topog,


Örök útvesztőben jár!


Ezen gondolkodom


És a szívem fáj nagyon,


Mint egy fáradt szélmalom…”


 


Elhagy a dal (Gondolom nem csak én örülök neki.) Átküzdöm magam a Magas-Bükkön, egy-két helyen már pl. a Tar-kő előtt vontatókötélbe kapaszkodom, és két energikus túratárssal húzatom fel magam a hegyre (Az egyikük hátizsákjából kivillan a Marlborough doboz. Szóval ez a titkuk. Valaha én is ezt szívtam, lehet, hogy vissza kell szoknom?) A gyalogosok közül csak Józsi van előttem, még  a Vadásznál elsurrant „előlem”. Alkalmi társát még Háromkő előtt mellőzöm el, s mindketten megállapítjuk, ma kirobbanó formában van „az öreg” (bocs).(A mozgása alapján huszonéves fiatalnak látszik, és lehet, hogy az is.) Az is meglehet, hogy „turbódiétán” van, vagy sok spenótot eszik, ami állítólag mindenre jó, azért utálják annyian (mármint a spenótot!!). A spenót egyébként ártalmatlan ekdiszterodiokat is tartalmaz, ami hihetetlen módon erősíti, fejleszti az izomzatot, már rövid idő alatt is.Itt a Popey történet valóságos alapja. Mivel fejleszti az izomzatot átmenetileg súlynövekedést okozhat. Tényleg, a jövő héten kipróbálom, mustárral nem is olyan borzalmas. Gyalogszerrel nincs azaz ember aki behozná Józsit, érzem, hogy nő a távolság közöttünk. A Tar-kőről lefelé, már legalább lefelé, időnként, mint későbbi újdonsült túratársam is elmondta, nem vagyok benne biztos, hogy hol is vagyok. Imókőig lekocogok az ismert terepen, de izomból nem megy. Mindegy akármilyen is, ezt a szakaszt nagyon szeretem. Az Imókő „jól adja”, mármint a vizet. Aztán a ponton állófogadásban veszek részt, de azért egy csinos gyökérre ledobom magam csak úgy gravitációsan, amíg izotonizálok. Az ital meghozza az étvágyamat, kihalászom a maradék kiflimet, és felfalom. Közben megelőz egy túratárs, akit elengedek, udvariasan megköszöni. Hálából felhúzatom vele magam a hegyre, nem haragszik. Innen következne a gyorsasági szakasz Bujdosó-kőig, ezért futásnak eredek. Pár ember mellett elhaladok, de közben érzem az előző túratárs nem tágít, s miközben végre rábukkanok a „megelégedett” Józsira, elhúz mellettem. Pár perc múlva beérem, de ekkor már meg kell szólítanom. „Láttál volna egy pár nappal ezelőtt (a csütörtöki remek futásomra gondolok), nem szenvedtem így, mint egy beteg tehén”. Az ilyen „veszélyes” közeledési kísérleteim egy részét gyakran csak egy „vicsor jutalmazza”, de nem úgy nála, így megindul a beszélgetés fonala, közben időnként belekocogunk, később már csak sétálgatunk, de a túra végéig társak maradunk. Valahogy nagyon hasonló kategóriának bizonyulunk, a motiváció, a teljesítmény, a korunk nagyságrendje terén, ezt a túratársam később deklarálja is a Nyomó-hegyen. Ahogy minden utazás egy lépéssel, minden barátság egy mondattal kezdődik, s ha ebből esetleg nem is lesz az, azért ez egy jó gondolat. Közös haszon a jó beszélgetésen kívül, hogy az Ódorvárra felfelé menet teljesen elfelejtjük a lábunkat, ami így 50km után, már nem kis dolog. Miközben felfelé „szenvedünk” sok túratársat megelőzve, a sport jótékony hatásait emlegetjük. Tartózkodjunk sokat a szabad levegőn, ez már önmagában is egészséges. Van egy talajlakó baktérium például, Mycobactérium vaccae a neve, amit a szabad levegőn a porral folyamatosan belélegzünk. Fokozza a immunrendszer működését, az agyban emeli a szerotonin szintjét, ami a tanulási képességet jelentősen javítja. USA-ban gyártanak pl. „koszinjekciót”, amit porból állítanak elő, remekül emeli az immunrendszer aktivitását. Ennek az ingernek folyamatosan jelen kell lenni, a steril levegő ezért kifejezetten ártalmas az egészségre. Legalább 3 hetente ki kell menni a szabadba (kirándulás), mert a jó hatás addigra teljesen elveszik. De hát ezt nekünk nem kell mondani. Tudjuk mi ezt, és megyünk.


Ódorvár előtt utolérjük Moiwa-t, akivel az elmúlt években időnként kerülgettük egymást, de utoljára 2007-ben túráztunk együtt hosszabb távon (Az Ő hatására kezdtem túrabeszámolókat írni. Más hibája nincs.) Hármunk egyik közös kapcsolódási pontja a kémia, így szabad vegyértékeinket reagáltatva a túra végéig egy vízmolekulává rendeződünk. Ez úgy néz ki, hogy elől halad Moiwa, már csak a testi adottságai miatt is ő az oxigénatom,  mi ketten hátul a két keréknyomban, mint két hidrogénatom kovalens kötéssel tapadunk rá, és ez a formáció „tűzön-vizen”, az „oxigén” által diktált óriási tempóban halad előre, a rengeteg előzésnél sem esik széjjel. Egyszer disszociál le róla az egyik hidrogénatom, mármint én, egy kis prosztatagyötrésre, addig a hidroxilgyök továbbhalad, de hamar kiegészülünk. Jól elbeszélgetünk. Többek között szóba kerülnek a Moiwa-ék által szervezett teljesítménytúrák ( Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete).  Az egyik legismertebb a Piros túrák okt.30-án lesz. Az ősz sajnos továbbképzésektől „terhes”, megnéztem ez nekem megint ütközik. Egy másik a Hegedűs Róbert emléktúra és emlékséta november 20-21, amit a tragikus balesetben Dobogókőn elhunyt túratársunk emlékére szerveznek, aki Moiwa barátja, harcos társa volt. Megrázó történet, de mivel nem hatalmaztak fel rá, amit megtudtam, most nem illik továbbadnom. Közben beérünk Bükkzsércre, ahol a református templom előtti itató- és etetőpontnál jutunk egy kis édesvízhez, amit most kifejezetten annak is érzek, gondolom kezdek száradni. Bükkzsércnek még van egy katolikus temploma, egy baptista imaháza. Nem részletezem tovább, Nyomó-hegy, pincesor, a „vízmolekula” együtt maradva sodródik az örvénylő rövidtávosok folyójában, miközben Moiwa bemutat egy mindkettőnk részéről mély elismerést kiváltó igazi gyalogos sprintet (a lábmérete csak 2-vel kisebb, mint a korom), majd révbe futunk. 9:40 lett a vége, a körülményekhez képest nem rossz, és a többiek is elégedettek. Aztán eszünkbe jut Józsi, ahogy Őt ismerem, nem lehet 1 percnél távolabb mögöttünk, mert gyaloglásban nem lehet túltenni rajta. A mondatot még be sem fejezem megjelenik Józsi, szélesen mosolyogva, jókedvűen. Az aulában van egy kis tumultus, de nem vészes, hamar megkapjuk a számítógépek túlterheltsége miatt kézzel írott lapokat. Új túratársamtól, akitől most írás közben vasárnap délután kapok egy sms-t, elválok, várják az övéi. Nem nagyon érti először mit akarok, amikor így búcsúzok: nem mondom, hogy „örülök, hogy találkoztunk”, mert ez valahogy olyan klissé szöveg, üres, nem jelent semmit. Inkább csak azt mondom, hogy további jó túrákat kívánok, remélve, hogy egyszer még összesodródunk valahol. Most azért mégis kimondom, örülök, hogy találkoztunk, tényleg örülök. Közben Józsi elmegy a kocsijába pakolgatni, mi Moiwa-val indulunk a bablevesért, ami nem pusztán egy sima bableves, hanem valami más. Ebbe a bablevesbe nemcsak babot, hanem jó érzést is főztek, amitől az ember megnyugszik, feloldódik, kitárul, barátkozik. Leülünk a rézsűre, s amíg a rohamosan lehűlő levegő át nem járja kissé izzadt testünket, kitartunk, beszélgetünk. Sok témát elengedünk, amit jó lenne kibeszélni, de majd legközelebb, mert bízom benne, hogy lesz legközelebb, ha három év múlva is megint, de lesz. Közben befut egy túratárs, aki nem mellesleg az idei Kazinczi 200 győztese. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy egy ilyen extrém túrán rész vegyek, vajon mit éreznék mondjuk 150km-nél, amikor biztos vagyok benne a test és a lélek is csak pihenésre vágyik. Csodálattal adózom ezeknek az embereknek, vajon mi motiválja őket, amikor újra és újra nekivágnak a 100-200km-es távoknak. Most, hogy társával beszélget értem meg Moiwa titkát. Minden figyelmét a túratársának szenteli, abban a pillanatban amikor vele társalogsz, úgy érezheted, hogy te vagy a számára a legfontosabb a világon. Ezt érezhette Hegedűs Robi barátja is, és Őt ugyan nem ismerhettem, de Moiwa elmesélése alapján hasonlóan nagyszerű embernek gondolom. Holnap, okt.10-én lesz a Lelki Egészség Világnapja, és örülök, hogy engem már ma, egész nap kivétel nélkül  egészséges lelkek és testek vettek körül. Elbúcsúzok Moiwa-tól, jó, hogy, annyi év után,  megint összejöttünk egy kicsit. Neki, aki az egész országot járja, és szervez is, talán minden kikötőben vannak kedves ismerősei. Én itt vagyok, ez az én kikötőm, az én birodalmam, és aki idejön az mindig találkozni fog velem, mint most, ezt megígérhetem. Távozóban  még összefutunk Attilával-val, aki 2007-ben elsőként megismert túratársaim közé tartozik, időközben a futók élvonalába fejlődött. Az egészségemről kérdez, mert mintha az utóbbi túrabeszámolómban írtam volna valamit erről. „Megnyugtatom”, hogy egészséges vagyok, nagyon egészséges, testileg, lelkileg. Közben megérkezik állandó társa "Sanyi bátyám", akinek még a Tebepuszánál azt mondtam, hogy 30 éve nem jártam itt, akkor néhány napot sátorozgattunk miskolci barátaimmal,  de most jutott eszembe, hogy 2007-ben végigkerékpároztam a Hór-völgyet, egészen Lillafüredig oda-vissza. Időnként korszakok esnek ki a fejemből. A hagyományokat ápolva gyönyörű hátizsákot veszek akciósan a Nomádnál a feleségemnek (tavaly vettem magamnak), mert szeretném ha ő is gyakrabban juthatna az erdőbe egy kis Mycobacterium vaccae-t  belélegezni.


 


A kocsimhoz indulok, ahová a szokott módon összegző hangulatba ülök be. Egy telefon, megnyugtatom a otthoniakat, örömmel újságolom az új hátizsákot, egy új élet kezdetét, ami remélem rengeteg boldog pillanatomnak lesz szemtanúja az életben.


Felidézem az egész napot, minden kedves túratársam, az újonnan megismertet is és ezt a nagyszerű népünnepélyt, az egészség és a jó lélek diadalmenetét.


 


 Majd Moiwa-ra és az elhunyt „harcostársára” gondolok. Ahogy minden utazás egy lépéssel, úgy minden barátság egy mondattal kezdődik, akárcsak egy regény. A barátság is csak egy hosszú utazás, egy vaskos regény, aminek - Máté (Moiwa) és Robi a példája - még a halál sem vet véget, pusztán virtuális pályára kanyarodik.


 


"Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."


(Ernest Hemingway: Akiért a harang szól regényének kezdő mondata)


 


 


 


Szegedi József


 


Pétervására


-marton4-


 


 


„És a szívem fáj nagyon,


Mint egy fáradt szélmalom…”


 


 

 
 
Eger csillagaTúra éve: 20102010.09.20 17:56:41

EGER CSILLAGA 50 2010.09.18


 


 


 


„Summáját írom Eger Csillagának,


”Teljesítésének, viadaljának,


„Szégyenvallását lustálkodóknak,


„Nagy vigasságát több száz túrázónak…”


 


 


„Ott a sok eső, csak úgy ömlött vala…”


 


 


… 2010. nyarán megnyíltak az ég csatornái, és a Teremtő hatalmas dézsákból öntötte ránk az áldást. Ennek köszönhetően az  utóbbi időben túrabeszámolók helyett gyakran inkább Vízözön (vagy Özönvíz?) legendákat lehetett olvasni. Szerte-szét mindenfelé új vizek keletkeztek, a turistautakon „süldő” patakocskák és óriási tavak ütötték fel a fejüket, és csak esett, csak esett…


 


Ilyen várakozással néztünk elébe az idei Eger Csillaga 50 teljesítménytúrának is, de szerencsére nem így alakult…


 


Az idei Egri Bükk 50 teljesítése óta nem jártam szervezett teljesítménytúrán. Volt benne egy pár hónap építkezés is, meg hát maguk alá temettek egyéb ügyek… Közben meg kellett tapasztalnom, hogy még „mi” teljesítménytúrázók is megbetegszünk. De amikor a nyilvánvaló diagnózis ellenére a főorvos úgy zavart el a kórházból, hogy tulajdonképpen mit is keres itt egy ilyen makkegészséges ember megnyugodtam, mivel rájöttem arra, hogy nem az egyes szervek gyengélkedése számít, hanem a szervezet egészének az összhangja, egyensúlya, amely képes kompenzálni a kilengéseket. És ebből a szempontból, mármint amit a szervezet összhangjának megteremtésén értek, beleértve a lelki egyensúlyt is, „mi” teljesítménytúrázók abszolút nyerésre állunk.


Az életünk is rendezett, annak kell lennie, hiszen, másképpen hogyan is tudna az ember nyugodtan futkározni az erdőben ha zavaros ügyei lennének. Azt a másik életünket, az igazit (vajon melyik az igazi?) jó karban kell tartani, hogy „jogosultak” lehessünk erre is, mint a matróz aki óceánokat szel át, hogy megérkezzen egyik családjától a másikig.


Persze a kényszerszünetben sem ültem folyamatosan otthon a TV távirányítóját nyomogatva. Excel táblázatba rovogattam a 10km feletti magányos teljesítéseimet, ami az Eger Csillaga 50-ig az idén már 1170km-t tesz ki, 7.5km/h átlagsebességgel, beleértve a fényképezésre szánt tetemes időket is.


Nos, rabul ejtett az élet, és hogy Hoffival éljek, most „jöttem beszélőre”…


 


7:40-kor indulok a városközpontban lévő „koleszból” 50km-es szombati „egészségügyi sétámra”. A kapuban az egyik főszervező búcsúztat, egy kis beszélgetéssel adja meg nekem a kezdő lökést. A hosszútávosok zöme már elrajtolt, de remélhetőleg a gyalogos mezőnyt hamarosan beérem. Itt-ott már kocogóra fogom, és a Rác-hegyre a hatalmas szőlőtáblák között még lazán kifutok, egy pár túrázót máris elmellőzve. Egyre erősebb eső permetezik, de nem kellemetlen, nincs rossz hangulatom, örülök, hogy eljöttem. Gondolom, bizony sokan meggondolták magukat a kedvezőtlennek ígérkező időjárás miatt, főleg a rövidtávosok közül. Pedig igazából „ez nem egy komoly eső”, akár esőkabát nélkül is állható lenne, az ember hihetetlen gyorsan szárad futás közben. Jobbra az Eger-patak völgyében lassan leszakadozik a hosszan elnyúló Északi Lakótelep tömbje, ahol még gyermekkoromban kukoricaföldek és gyümölcsösök „tenyésztek”, ide jártunk valaha barátaimmal bringázni. Végül a távolban hatalmas piros betűkkel rikító TESCO-t és a narancssárga OBI-t („van kenobi, és most fél áron kapható”) is magam mögé gyűröm. Éppen ezen a hatalmas területen állt 1552-ben a egri várat bekerítő török sereg Khadim Ali vezette északi tábora. A másik oldalon nyugat felé is lehet látni még máig is a török földsáncokat, amelyek egy felmentő sereg ellen védték volna a törököket. A város nyaka vagy „tora”, átnyúlik egészen Felnémetig. Ez a török korban is létező falu ma Eger része, és ha a város a potroh, ennek a rovarszerű képződménynek a ma már igencsak megdagadt feje egyértelműen a volt falu.


De mire Eger múltja és jelene lassan a ködbe veszik, kezdem sorra beérni korábban indult túratársaimat, aminek igencsak megörülök, mert remélem, hogy „ a nagy családból” kevésszámú ismerőseim közül ma is „ráakadok” néhányra. Így is történt. Nagy öröm látni az ismert és ismerős arcokat. Közben mialatt élénk beszélgetés mellett az erdei földúton kialakult „Nagy Tavak” vidékét kerülgetjük a „turistamarasztaló sárban”, valahol a „Michigen-tó” táján kissé elérzékenyülök. Jól esik újra itthon lenni. Itt „menetel” a „tóparton” az a túratársam is, aki úgy szereti az erdei virágokat fényképezgetni. Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet, és most, itt ez a közmondás nemes értelemben új jelentést és értelmet nyer.


Majd elérkezik a nap csemegéje. Az erdő közepén találkozom egy önálló gondolkodásra képes kék robottal és egy kedves kis kék növénykével. Ebből már könnyen kitalálható, hogy Kékdroidról és állandó társáról Repkényről beszélek (névsorrendben). 2007 óta, amikor a teljesítménytúrázást elkezdtem látom rendszeresen a „szorgalmas” Kékdroid beszámolóit felbukkanni, és bár Kékdroid jóvoltából a „hálón” már korábban kapcsolatba kerültünk,  személyesen csak a 2010-es Mátrabérc túra előtt futottunk össze először, egy pár percre. Most mód nyílt arra, hogy egy kicsit elbeszélgessünk.


A szarvaskői várig terjedő szakaszt így hármasban tesszük meg. Közben leomlik róluk a lepel, és örömmel tapasztalom, hogy azok az emberek, akikre idáig csak mint a teljesítménytúrázás szimbólumaira gondoltam, a rendíthetetlen, örök páros, akik hóban, fagyban, szélben, szakadó esőben, cikázó villámok között, tengelyt akasztó sárban ott menetelnek kitartóan az ország összes létező erdejében, kedves, okos, művelt, aranyos hús-vér emberek.


A sok közös téma közül összemelegedésként,  a túrázók örök slágerét a „vaddisznós” sztorikat tupírozzuk fel a legnagyobb szenvedéllyel. Még azt is bevallom, hogy a kelleténél több vaddisznó kalandom miatt, szürkületkor a terhelt szakaszokon  pl. a Marseilles-t énekelve szoktam magányosan rohanni az erdőben (vadászok ellen is hatékony fegyver), amikor egyszer csak tőlünk 10-20 méterre vaddisznó anyuka kocog át az úton, a legnagyobb lelki nyugalommal, mintha a zebrán kelne át, mögötte libasorban 4-5 a nyáron felcseperedett süldő utódjával. Ekkor azt javaslom váltsunk témát. Pedig a 2 évvel ezelőtti nyáron a Bükkben átnyaralt medvéről, a szakemberek által elismerten létező bükki farkasokról, a hiúzokról még nem is esett szó. Mi lenne, ha egy medve jönne velem szemben valamelyik bükki turistaúton? Biztosan azt hinném, hogy ez valami vicc. De hát tapasztalati tény, hogy nem szoktak medvék és farkasok szemben jönni velünk az úton, és ez több mint megnyugtató. Magyarország gyér erdősültsége nem is kedvez az ilyesminek. Kékdroid lemarad a „csatlakozásról”, mert éppen az útjelző táblát fényképezi, úgyhogy ez a mi első közös élményünk Repkénnyel. Fényképezőt szándékosan nem hoztam magammal, mára már az időjárás miatt is inkább „futós”, mint „fotós” napot terveztem.


Kiérünk az erdőből, és következik egy általam nem túlzottan kedvelt „susnyás” szakasz, amibe egy párszor már belekeveredtem. Pedzegetem, hogy kerüljük ki ezt az elkerülő úton, de társaim habozás nélkül, rendíthetetlenül nekivágnak, én megadóan kullogok mögöttük. A sok kinyír-kanyarban Repkény valahol lemarad. Szólok Kékdroidnak, hogy Repkény lemaradt, még a végén eltéved. Erre, mintha a világ legnagyobb baromságát mondtam volna (mert lehet, hogy azt is mondtam), Kékdroid méltatlankodva válaszolja: ugyan már Repkény nem téved el, dehogy téved. És akkor hirtelen megértek valamit abból, hogy a legenda mégiscsak igaz, Kékdroid és Repkény mégsem csak olyan köznapi hús-vér emberek. Kisebb kétségekkel ugyan de Kékdroid után eredek, míg a folyócskává vált meredek, szűk ösvényen hátast dobva gyakorolom a földi gravitáció áldásait, ami egy kicsivel lentebb bizonyíthatóan ugyanolyan jól működik, mert Kékdroid hasonlóképpen jut le a „folyómederben”. Ekkor már nevetnem kell, mert borzasztó muris, hogy egymás után potyogunk le, mint az érett gyümölcsök. De aztán leérünk, ahol Kékdroid utolsó megpróbáltatásként éppen csak elkerüli a karóba húzást, egy tényleg veszélyesen kiálló hegyes facsonkot, amit közös erővel végleg hatástalanítunk, hogy javítsunk a túra túlélési arányán. Közben Repkény is leér, akiért annyira aggódtam, s úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő, míg én frissen dagonyázott vaddisznó, vagy még inkább rinocérosz látványát nyújthatom. Nem baj, hasznos az élősködők ellen, hogy a csupasz lábszáramra lassan vastag rétegben rászárad a sár.


Megérkezünk a szarvaskői ellenőrzőponthoz, a parkolóba, ez számtalan egyénileg teljesített futásom kiindulópontja, szívemhez közel álló hely. Szőlővel a kézben indulunk tovább a vár felé. Éppen lemaradunk az átjáróban áthaladó piros vonatról, de Kékdroid egy új oldalát bemutatva simán lehajrázza a vonatot, majd a szarvaskői állomáson bevárja, hogy lefényképezhesse. Míg várunk rá felidézem azt a nyár eleji napot, amikor itt, éppen ahol most állok az árokparton találkoztam először az Orlay-murokkal ((Orlaya grandiflora), egy olyan különlegesen szép, fehér színű, ernyős virágzatú növénnyel, amelynek a virágzatát nem sugárszimmetrikus virágok alkotják, de végül közös erővel kialakítják azt, a mi nagy örömünkre. Felsétálva a várba, egészen a  vár felé magasodó sziklákig és tovább, számtalan különleges növénnyel találkoztam akkor, olyan ez a hely mintha botanikus kertben járnánk. Rövid idő múlva visszatér Kékdroid a vasútállomásról, ahová a vasúti pályát követve szaladt el.  Enstein Speciális relativitás elmélete szerint a vasúti pályán egyenes vonalban egyenletesen haladó személynek lassabban telik az idő, és ilyen sebességnél, mint Kékdroidé ez már számottevő lehet, így egy pár trilliomod másodperccel megfiatalodva(vagy mi lettünk öregebbek ennyivel), boldogan tér vissza a sikeres „fotóhantingolásból”(bocs). Aztán felkapaszkodunk a várba. Útközben „erős emberek versenyébe” botlunk, ahol a fatönk cipelés versenyszám zajlik éppen. Fel is ajánlom a segítségünket, hogy 1-2db „mázsás” fatönköt segítünk felvinni a várba, úgyis arra tartunk, ne menjünk már üres kézzel, de pechünkre lefelé kell vinni azokat, így ettől a kikapcsolódástól sajnos ma elestünk. A várnál aztán „érzékeny búcsút” veszünk egymástól, mivel társaim várnézőbe indulnak, én pedig gyújtást adok a futócipőmnek. Végre kipihenhetik a velem eltöltött időszak minden fáradalmát, kis csapatunk mára végleg szétválik.


Továbbfutnék, de rögtön defektet kapok. Háromszor kell lefejteni a lábamról a sáros futócipőmet,és a nem kevésbé sáros zoknimat, mire megszabadulok a tüskétől. A Gilitkáig rendesen felszaladok, nem érzem a szintkülönbséget, jól futható a terep. Egyetlen akadályt csupán az utat napelemes kerti lámpaként szegélyező őzlábgombák, és más gombák látványa jelent, amiket jobb híján  a mobiltelefonommal kezdek megörökíteni. Mindenfélét látok. Van például olyan ami egy kifényesített fehér fiókgombhoz hasonlít, van olyan ami egy ökölbeszorított behajlított ujjú kézre emlékeztet, a kéz belseje kék, és mintha egy gyöngysor, vagy porcelán fogsor szegélyezné, olyan fogprotézisszerű , vannak olyanok amelyek egy  egész fatuskót teljesen betakarnak, és a számtalan különféle kalapos gomba, mindenütt amerre a szem ellát. Később a Várkút utáni szakaszon, amikor már az izmaimnak egy kis nyújtásra is szükségük lesz, egy párszor leguggolok, és guggolás közben egy olyan „mikrovilág”, tárul elém újabb gombafajokkal, amit felülről egyszerűen nem lehet érzékelni. ( A gombák meghatározása jelenleg is folyik. Vannak már tippjeim, de egyelőre nem mernék galócát enni egyikre sem, azért nem írtam fajneveket.)


Ezután az Urunk „nagyijának” tiszteletére 1750-ben épült Szent Anna (Gilitka) kápolnához érek, ami a völgyről, a völgy pedig egy Kilit nevű püspökről kapta a nevét (becézett alak)- olvasom, utoljára július utolsó vasárnapján lehetett itt nagy nyüzsi. A padon megpihenek, és „némi oxigénnel vegyített szénhidrogént” veszek magamhoz kifli alakjában. Nem volt nagy az emelkedő, de azért mégis megéreztem a felfelé futásokat. A héten már kétszer elfutottam magam, az egyik 25km-re sikerült, lehet hogy harmadszor már nem megy ilyen rózsásan. A kék-zöld kör(színvakok előnyben) egy kicsit bevadul, majd hamar megszelídül. Fent a szintúton, éppen amikor egy irtózatos ütemben gyalogló idősebb túratársat előzök meg, ha nem is egy medve, hanem a főszervező bukkan fel velünk szemben hirtelen az sövényen, aki olyan „mozi a moziban” kirándulásra indult a túraútvonalon, közben mindenkit kedvesen meginvitál egy „nagyfröccsre” a frissítőpontján. Fentebb a Homonna-tisztáson találkozom egy ismerős túratársammal akivel a dózer-úton lévő „itatóig” együtt haladunk, ahol csapra ütünk egy ásványvizes palackot. Ha a túraútvonalat, ami hozzávetőlegesen kör alakú, egy óra számlapjának fogjuk fel, nagyjából itt van dél, és az óramutató járásával megegyező irányban haladunk, míg az előző években éppen az óramutató járásával ellenkező irányba haladtunk. A rendezőség megfordítva az irányt (némileg módosított útvonalon) gondoskodott róla, hogy be ne csavarodjunk végleg. Eddig két évet haladtam az előző irányban, jövőre teljesen kicsavarodok, ha addig végleg be nem csavarodok (sanszos). A frissítőponton a nap végleg kisüt, és teljes pompájában megmutatja magát a kora ősz, azt az arcát, amit nagyon lehet szeretni benne. Nem rég hallottam, hogy a napnak van zenéje. A különböző nap által kibocsátott hullámok frekvenciáját hangszerekre alakítják át, és előadják. Én most átalakítás nélkül is hallom a nap zenéjét. Lelkemet átmossa ez az égi fényorgonán előadott különös „csillagszimfónia”. Megnyugszom. Elönt a béke, és a csend. Míg én révedezem a társam továbbindul. Főszervező egy sportrendezvényen, úgy gondolom az Egri Testedző Klub által a hétvégén szervezett Barokk Futóparádéról lehet szó, csak közben beugrott egy gyors ötvenesre. Utána kocogok, egy darabig még beszélgetünk, majd gravitációs üzemmódban lezuhanok a hegyről a piros jelzésen. Egy helyütt valahol piros sáv helyett piros keresztet festett a jelzésfestő. Erről az a szakállas vicc jut eszembe, amikor a kalauz száll rossz vonatra. Az utolsó 50-es túratársat ezen a szakaszon előzöm meg. Aztán végleg magamra maradok. De nem gond, mert ezen szocializálódtam. Egyedül szaladni az erdőben, ez nálam létállapot. Leérek a műútra, ahol az úton futok. Nem tudom miért, de ezen a szakaszon akaratlanul is mindig Cseh Tamás: Petőfi halála című dala tolul fel bennem, így ezt kezdem magamban hangtalanul énekelgetni. „Fehér zubbonyban,sötét nadrágban az úton futok, hátam mögött, vive la republique - két ló dobog. A hátam mögött vashegyek futó célra hajlanak, dzsidája végét kengyelbe akasztja a két lovas. Most...szembefordulni... Vive la...szembefordulni... „(Bereményi Géza)  Fájdalmas, de szép dal.


Letérek végre az útról,  a dal elhagy, majd egy meseszerű, mocsaras völgyben gigászi acsalapuk sorfala között haladok el, és a megduzzadt patakhoz érek. „Szegedi József átugrotta…” Jövőre a távolugrást is be kell gyakorolnom, mert ez most nem ment. Semmi vész, a cipőm teljesen vízhatlan,  a probléma csak az, hogy egy irányba, a víz szinte akadálytalanul jut be, de távozni már képtelen. A Varróházig udvariasan megelőz egy futó, stílusából ítélve valami „nagy ember” lehet(van tippem). Ezt a 4km-es szakaszt szeretem, de voltam már itt nagyobb „flow”-ban is, azért valahogy lekocogok. A lábam már savas egy kissé. A Varróháznál pont ott ahol tavaly, megdöntöm a hátamat úgy 2 percre, majd szombat délutánra összeverődött baráti társaságok között evickélek előre, még egy lovas kocsin vidáman sétakocsikázó társaságot is látok. Ekkor már irigykedek egy kicsit. Nem lenne jobb fent ülni, vagy pl. kocsiból pórázon kutyát sétáltatni, mint ahogy Kékdroidék hitetlenkedve látták a Meteoron. (Most jut eszembe, hogy nincs is kutyám.) A tó partján aztán megpihenek egy fagyökéren, egy óriási hagymás-zsíroskenyérrel a kezemben. A pontőrök mutatják, hogy üljek inkább a székre, de mondom, hogy nekünk teljesítménytúrázóknak nem való a szék, nekünk a gyökér dukál. A tó mellett felfedezek egy ásványmúzeumot, ahol szégyen még nem jártam, rövidesen családi programként pótolom.


Nekivágok az utolsó nagy hegynek, és felliftezem magamat a Kövesdi-kilátóig, ahol „kilátok”. A időjárás stabilizálta magát, jó idő van. Várkúton igazi vendégmarasztaló fogadtatásban részesülök, hangulatos társaság gyűlt itt össze, elbeszélgetünk. Aztán eszembe jut a küldetés, és tovább indulok. Az utolsó szakaszon 2 kimerült rövidtávos hölgy biztat, amikor elrobogok mellettük, és elkezdek felfelé futni. „Hátam mögött, hátam mögött, 2 nő dohog…””, hallom még, hogy rám irigykedve azon tanakodnak, vajon felvenném-e valamelyiküket a hátamra, és elbírnám-e, végül az igenben egyeznek meg, olyan energikusnak látszom. Pedig ha tudnák…


Az Egedre felfelé menet a utat itt ott borító zúzalék között, néhány sárga macskaköveket pillantok meg. Ilyen macskakövek fedték valamikor a Kossuth utcát Egerben, emlékszem rá a gyermekkoromból. Mikor kerülhettek ide, nem tudom. Már tolul is a nóta, gondolom a fiatalabbaknak nem sokat mond:


„Járom az utam, a macskaöves úton… Sok régi barát köszön énreám…Mert én itt születtem, ez a hazám.” Ez már tuti „hipoxia”. Szerencsére közben felérek, ez megment, a dal kigurul a fejemből. Mai utolsó produkcióm a célig a pontőröknek beleéléssel előadott sportszelet reklám, majd 45 percet adok  magamnak, hogy a kollégiumba érjek, ez jelentené a 8 órán belüli teljesítést. A Egedről rendesen levágtatok, nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan is le lehet érni ezen a nyaktörő köves ösvényen. Azért közben egy-két mosolygós pillantást küldök a virágoskertemben mindenütt kéklő csillagőszirózsáimnak, és magamba iszom egy mézesen illatozó aranygerebcsin finom illatát.


Az utolsó erőpróba a Kis-Eged, hatalmas győzelem, hogy egy sarat kerülgető „lakkcipős civilt” is sikerül megelőznöm felfelé, majd az úton találom magam, ahol újra a Petőfi dal „az úton futok” következik, amíg a járdára nem érek. Leszámítva a kerítésszaggató „vérebeket” gyorsan és eseménytelenül átszaladok az először reménytelenül hosszúnak tűnő Vécseyvölgy utcán, majd a Várállomás mellett átkelve bezuhanok a városba, elhaladok az egri Minaret mellett, ami mintegy történelmi mementó, jelzőpóznaként mutatja az iszlám elterjedésének északi határvidékét. Büszkeséggel tölt el, hogy e terjeszkedés megrendítésében nagy szerepe volt az 1552-es hős egri várvédőknek is. Mivel a török nem sokkal Eger ostroma előtt csalta csapdába, és morzsolta fel az egyetlen bevethető, nagyobb létszámú(18 ezres) császári haderőt, 1552-ben Eger minden túlzás nélkül tényleg Európa védőbástyája volt. Ha akkor az egri várvédők nem állnak ellen, az iszlám bekebelezhette volna az egész felvidéket, és talán a Magyar Királyság is összeomlik. Simán feladhatták volna a várat, mert a török olyan feltételeket kínált , ami a cselvetést kizárta. Mégsem tették, inkább dacoltak a világ legnagyobb birodalmának fő erejével és császárával. Mivel hittek a győzelemben, ezért győzni is tudtak. Ez már igazi honvédő háború volt, amikor a nagyszerű parancsnokok irányítása alatt Úr, jobbágy és katona vállvetve küzdöttek a falakon a közös balvégzet ellen. Ha felnézek a várfalakra, én most is ott látom Őket, mintha még ma is értünk harcolnának a nagy elődök, az Egri Csillagok. Az idő relativitásából következik, hogy azalatt a pár másodperc alatt míg a Minaret közelében elhaladok, sikerül a fentieket felidéznem.


Végül nem éppen szalonképes állapotban, nem kis feltűnést keltve átvágom magam a korzózó  egri „díszpolgárok” között. Ismerőseim, ha voltak közöttük, biztos nem ismertek föl, mert az anyám sem ismerne rám, olyan sáros vagyok.


Saját számításaim szerint 7:58 alatt teljesítettem a távot.


 


Köszönöm ezt a szép napot a rendezőknek, a pontőröknek és a túratársaimnak. Jó volt egy időre itthon lenni megint, és nem „csak a testem” volt itt, hanem a lelkem is. Nagyon köszönöm!


 


 


 


„Summáját írtam Eger Csillagának,


Nagy vigasságát több száz túrázónak…”


 


(E sorokat az Úr 2010. évének Szent Mihály havában, a 19. napon vetettem winchesterre….)


 


Pax vobiscum! Salem alejkum!


 


Béke veletek!


 


 


 


-marton4-


Szegedi József


Pétervására


 


 

 
 
Egri BükkTúra éve: 20102010.05.23 22:11:20
EGRI BÜKK 50   2010.05.22

 

 "mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak" (Biblia Teremtés Könyve 2,19-20)

 

„Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott, s ha meg akarták említeni, ujjal mutogattak rá.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)

 

 

Az első „nemmátrabérces” teljesítménytúrám a 2007-es Egri Bükk 50 volt. Az „első” mindig döntő jelentőséget kap az ember életében és örökre bevésődik. Az első lépések amit megtettem, szokatlan, de még emlékszem rá, az első szavak, amit megpróbáltam megformázni, az első mondat, amit önállóan sikerült kisilabizálnom az olvasókönyvből, az első szerelem... és az első teljesítménytúra. Akkor még annyira új volt minden. Akkor még nem tudtam, hogy minden teljesítménytúrának megvan a sajátos egyedi íze, zamata, bukéja, ami soha nem ismétlődhet meg többé. Ezt a hangulatot egy hatalmas palettáról keveri ki és kombinálja az élet, a variációk száma végtelen…

 

7:10-kor rajtolok. Szerencsém van, mert rögtön összefutok egy mentalitásban eléggé hozzám illő, nagyon kedves régi túratársammal és társaival, akiknek emberi energiájával és töltésével regenerálom saját lemerült telepeimet. Nem is futok el egy darabig, élvezem, ahogy visznek magukkal. A „sráctól” tanultam meg a 2007-es Gödöllő 60-on, hogy tájékozódni nem annyit tesz, hogy az egyik turistajelzéstől a másikig elvergődök valahogy, hanem hogy minden pillanatban tudom, hol vagyok, urambocsá még a környező hegyeket is képes vagyok megnevezni, nem beszélve arról, amin éppen állok. Újabb rokon tulajdonságot fedezek fel nála: félreáll és virágokat kezd fényképezgetni. Ez az! Hát nekem is itt lapul a bal zsebemben a „futókamerám”, miért nem kapom már elő és kezdek megfigyelni és fényképezni, amikor másra sem vágyok. De az a tervem, hogy végigszaladom ezt az 50 „kilcsit”, ahogy szoktam. Így is teszek. „Érzékeny búcsút” veszek, még egy „sztárfotó” is készül rólam, és elkezdem azt a „rohanást”, amiért egyébként élek-halok. A szabad természetben szaladozva érzem igazán, biztosan, hogy létezem, és egészséges vagyok testileg, lelkileg. Mint ahogy a közmondás is tartja: „„Inkább legyek gazdag és egészséges, mint szegény és beteg!”” De valahogy „elcseszték” a mai beállítást az „istállóban”, most valamiért nem tudom csúcsra járatni a motort, vagy csak a bioritmusom van kedvezőtlen konstellációban, vagy a tegnap esti 15km-es „szabadedzés” ártott meg, nem tudom. Azért futok, és még valahol jóval a Völgyfőház előtt elkap a nosztalgia…

Gondolatban egy fiatal srác csatlakozik hozzám és kérdezi meg, hogy futhat e velem. Megtiszteltetésnek és elismerésnek veszem. A 2007-es Egri Bükk 50-en futunk, én és életem első! „igazi” túratársa, Suvlaj, aki bár néha megpróbál finoman „lerázni”, a végén tiszteletet ébreszt benne az „öreg róka” kitartása, és végül szinte az egész távot együtt tesszük meg. 3 évig nem találkoztunk ugyan, de a közelmúltban „összefutottunk” és kiderült, Ő sem felejtett el, és erre neki is megvan a jó oka…

Közben valami iszonyatosan kezd izgatni a zsebem tájékán. A fényképezőgépem. Mire észbe kapok már tucatjával készítem a fotókat, a futásról megfeledkezem, úgy ahogy van, mintha nem is teljesítménytúrán lennék, csak úgy magányosan kirándulgatnék az erdőben. Hozzájárul ehhez az is, hogy az első szakaszon egy jó pár túrázót magam mögé tudva, azt követően szinte alig bukkannak fel túratársak. Lehet, hogy az utóbbi idők időjárása kicsit elijesztette az embereket az erdőtől, pedig ennél ideálisabb időjárási viszonyok egyszerűen nem lehetnek. A Kavicsos-tetőt is megmászom, a legtöbb futó kihagyja az emelkedőt, akiket magamban ünnepélyesen diszkvalifikálok a versenyből. Félreértés ne essék nekem tök mindegy ki merre megy, az ő dolga, én teszem az enyémet.

Mostanára jól megszórtak mindent virágokkal, sok helyen amolyan „Tiszta udvar, rendes házként” nefelejcsek és veronikák szabályos virágágyásokban, tömegével kéklenek mindenütt az út mentén és az erdőszélen, és a réteken is burjánzik a sokszínű vegetáció. Pár héten belül pedig növényfajok újabb tucatjai mutatkoznak majd be a szemfüles „látogatónak”. Leveleik már mindenütt ott tülekszenek. Régen csak úgy egyben láttam az erdőt. A szemem összemosta a részleteket, a sokféle zöld között kék, lila, sárga piros színfoltokat érzékeltem, és csak a színek egy-egy markáns képviselőjét ismertem fel kapásból. De most kezdenek felbomlani a részletek, mintha egy óriás mikroszkópba néznék, és megdöbbent a „mikrovilág” létezése és változatossága. Eddig is itt volt körülöttem minden, de mégsem láttam. Nem véletlen, hogy „nézni” és a „látni” szó bár rokon értelműek, de jelentésük mégis más. Csak annyit kellett tennem, hogy másképp fókuszáljam a szememet, nagyító lencse gyanánt pedig az agyam „felfedező központját” kell izgalomba hozni. Rájövök például, hogy a fű sem fű úgy általában, hanem a kalászosok is hihetetlen változatosságukkal gyönyörködtetnek. Közben egy darabig együtt haladok egy fiatal lánnyal, akit hasonló gondolatokkal traktálok, az ártatlan, védtelen növénykéimről beszélek, akik nem tudnak elmenekülni, elbújni, mint az állatok, ha veszélyt éreznek. A „harmincas” túratárs először jár teljesítménytúrán, de remek az üteme. Az emelkedőn felfelé jegyzem meg, hogy szerintem egy kicsit túl van öltözve. (Remélem nem értette félre!)

 

Leválok és rövidesen egy kellemes ellenőrzőponton találom magam a Pazsag erdészháznál, ahol a pontőr hölgyekkel, és egy bizalomgerjesztő de kissé csendes túratárssal egy jó kis társaság jön össze egy rövid időre. Persze mi lehet a fő téma: ez a lélegzetelállítóan gyönyörű májusi nap és a természet. Többek között azzal „hőzöngök”, hogy tegnap este 15km-t futottam, hogy lefényképezzek egy soha nem látott szépségű hegyi len kolóniát a környékünkön, amit előző héten fedeztem fel futás közben. Sajnos mire odaértem, az a pár virág amit a nagy viharok nem tépáztak le, már éjszakai álomra hajtotta a fejét. Valamit megtudtam a lenek életéről legalább, tudom hogy este lefekszenek aludni. Szirmaik becsukódása a napszakkal és nem a fénnyel függhet össze, mivel előző szombaton, amikor felfedeztem őket, szakadó esőben, amikor is nem mellesleg 20km-t futottam csuromvizesen, jó hangulatban, vígan virítottak  a már messziről gyönyörűen kéklő, bájos virágocskák.  A bioritmusra visszatérve, (egy túratársam vetette fel a témát a célban), úgy gondolom, lehet befolyása az életünkre, hiszen már megtalálták a belső óránkat, a látóideg-kereszteződés feletti kis területen, ami születéstől kezdve ketyeg, 24 órás ciklusokban.

A növények iránti érdeklődésemet látva, az egyik pontőr felajánlja, hogy másnap amikor Ő őrzi a Várhegyen a szigorúan védett, most virágzó boldogasszony papucsát(rigópohár), lehetővé teszi, hogy lefényképezzem. Mára kimenőt kaptam ugyan, holnap viszont már én leszek inkább a „boldog asszony papucsa”. De azért jól esik a meghívás, annál is inkább, mert ennek a növénynek szívbemarkolóan erős családi vonatkozásai is vannak, aminek részletezése már meghaladja egy ilyen túrabeszámoló kereteit. Szóval ez az ellenőrző pont igazán meghitt kis megállója volt rohanó életemnek. Miközben továbbindulok még mindig fotózgatva, arra gondolok, vajon hány "biztonsági őrre" lenne szükség szerte a világon, hogy megvédjük értékeinket. Messze az úton két túratárs halad előttem. Csak most látom, hogy mire egy növénnyel végzek, már megint száz méterekkel nő a távolság közöttünk. Csak a megyehatár után hagyom el végképp  őket. Most már értem, miért nem megy a futás. Futok 10-20 métert, majd meglátok valamit, megállok, újra elindulok már többszázadszor, ez energetikailag nem túl kedvező megoldás, bár zsíroldónak remek. Később már egyre jobban nehezemre esik újra felgyorsulni, és lassan átváltok gyaloglásba, „csökkentett módban” haladok, ami jobban megfelel a mai stílusomnak. A megyehatárnál, mint mindenütt, réti vagy ki tudja milyen boglárkák tündökölnek, sárgára kenik az erdő széleket, réteket, van vagy 20 alfajuk legalább. Ki gondolná, hogy ezek a barátságosnak látszó növények, egytől egyig mérgezőek. Mielőtt valaki félreértené, nem értek a növényekhez, csak szeretem őket. Most kezdem alapszinten megismergetni a világukat, legfeljebb "1-2 leckével" járok előbbre. Az is könnyen meglehet, hogy amit most átélek az csak fellángolás, voltak már "torzók" az életemben, de remélem, mire a láng kialszik bennem, ha valaha egyáltalán kialszik, addigra mások szívében fellobban, hogy teljesülhessen a "FELADAT", amit továbbadhatunk azoknak, akik majd egykor felváltanak minket itt a Földön. A héten volt az egri Eszterházy Károly Főiskolán a botanika hete, amit a nagyközönségnek szántak. Vettem egy rakás könyvet, de azért a szakmát meghagyom a botanikusoknak, akiket ezért fizetnek. De mint ahogy vannak amatőr csillagászok, ugyanúgy lehetnek amatőr botanikusok is, akik megfigyeléseikkel segíthetik a szakemberek munkáját, miközben mellékesen „piszokul” jól érzik magukat. Ahhoz, hogy megérts, tisztelj valamit, meg kell ismerned, és ha szükséges így tudod megvédeni. És ebben nemcsak nekem, de minden túratársamnak, legyen az akár „sprinter” is, aki rendszeresen az erdőt járja egyfajta küldetése lehet. Rajtunk múlik, hogy használjuk ki a lehetőségeinket és különleges helyzetünket a természet védelmére, hiszen sokan rengeteg tájegységet bejárnak, és minden évszakban. Első lépés a megismerés. Ha legalább a nevét megismerjük annak a valaminek, ha „meg akarjuk említeni, nem kell ujjal mutogatni rá”, és még ennél egy picit többet is megtudunk róla… De egyelőre elég csak ennyi, megismerni a létezését, belenézni a természet „nagy mikroszkópjába”, ahol mindenki számára feltárulhat egy új világ… . Na de elég volt a „hegyi beszédből”, csöppenjünk vissza az erdei ösvényre. A megyehatártól a zöld körig tartó szakaszon a sövények között suhanva mindig lendületesen, jókedvűen haladok. Most persze megint dupla annyi ideig tart az út, mint szokott, de ma ez a „style”-om. Majd a Török útnak egy köves szakasza következik. Sok helyen látni, hogy a a több évtizedig tartó Eger-Miskolc közötti fuvarozás során hogyan koptatták ki a szekerek vasabroncsai a köveket, vagy éppen vésték ki nekik a könnyebb haladás érdekében, miközben a köveket elnézve arra gondolok, hogy jó ülőgumóik lehettek ezeknek a török szekereseknek.

A Bányahegy ellenőrző ponton derül ki, hogy nem készültem fel rendesen a túrára, íróeszközt nem hoztam magammal, pedig ezt követően majd 3 helyen kell felírnom a kódot. Kikunyerálok a pontőr hölgytől egy golyóstollat (áldás neki és Bíró László Józsefnek), majd többször megígérem, hogy a célban leadom. Később itthon találom meg a hátizsákomban, ennyit a fogadkozásaimról. Nem vagyok „klepto”, de úgy látszik „penomániás” igen. Ha esetleg olvassa a beszámolómat a „meggondolatlan” kölcsönző, ha tudja addig nélkülözni, jövőre visszaviszem. (Bármennyire is nem ide való, nem tudok lenyelni még egy viccet: Egy izgatott nő hívja fel az ügyeletes orvost. Doktor Úr az 5 éves unokám lenyelte a golyóstollamat. Pár perc múlva ott vagyok asszonyom. Jó de addig mivel írjak, ceruzával?)

Három-kőt ma átengedjük a sólymoknak, és elslisszolunk mellette. Zavartalan „költekezést” kívánok nekik. Majd a fennsík megunhatatlan, „töbrös” hangulatú, kizöldült világában békésen utazom tovább Bánkút felé. 1-2 sötétebb felhő gyülekezik, és a szél is feltámad időnként, de semmi komoly. Az előttem járók a nyomokból ítélve esetleg kaphattak egyet a nyakuk közé ma már, de az sem lehetett túl vészes. Végül kisebb „hullapont” után, minden rendben hangulatban esem be a bánkúti Fehér Sas Panzióba, a Bükk-fennsík egyetlen „utasellátó” helyére. Kávé, ásványvíz, és még egy hatalmas csokis jégkrém amivel kényeztetem magam. A főnöknő kérdezi: nagy a sár? Nincs sár mondom, egyáltalán nincs sár,vagy csak annyira van, amennyire az erdőben mindig is lennie kell, hogy az egyáltalán erdő legyen. Azért kérdezte, mert egy turistacsoport most mondta le éppen a helyfoglalását a feltételezett sárra hivatkozva. Ez dráma és tudatlanság. A nagy esők után soha nincs sár. A nagy sarat hetekig tartó, csendes áztató esők okozzák. A sok víz gyorsan lefolyik, az elmúlt napok híradásai másról sem szóltak, mint megáradt folyókról. Másrészt arra hivatkozott a turistacsoport, hogy a meteorológusok azt tanácsolták ( és az erdészek is, olvastam az újságban), hogy hétvégén ne menjünk az erdőbe, mert a felázott talaj miatt ránk dőlhet egy fa. Én még azt is bemondtam volna, hogy Pünkösdkor senki ne üljön autóba, mert ezzel megelőzhetjük a közlekedési baleseteket. Igen ám, de a balesetek egy jó része, kapaszkodjunk meg, az otthonukban éri az embereket. Akkor hová is menjünk, hová ne menjünk? Legjobb, ha mindenki józan ésszel méri fel a helyzetet, és gondolkodik. Persze az élet csupa kockázat, ez tény. Ezt „bevállaltuk” abban a pillanatban, amikor a két ivarsejt egyesült. (Az első változatban véletlenül azt írtam, amikor két petesejt egyesült. Érdekes lenne.) Visszatérve a kidőlt fára, leszakadt gallyakra: ha valaki kirándulás közben szétnéz az erdőben láthatja, hogy ez reális veszély. Velem is megtörtént egyszer, amikor nagy szélben a Pilisben túráztam. Egy sima jelzésen futottam, minden akadály nélkül, míg valami belülről egyszer csak arra kényszerített, hogy álljak meg, és nézzek jobbra. Jó megálltam, mert ez szinte egy belső parancs volt, és jobbra néztem. Ebben a pillanatban tőlem pár méterre előttem, leszakadt egy mázsás gally pontosan a turistaútra. De nem úgy esett le, hogy recsegett-ropogott, s az ember észreveszi és van ideje elmenekülni, hanem „se-szó-se-beszéd” minden előjel nélkül lezuhant az útra, mint egy darab szikla. Gondolom a szél már megtette előtte „eróziós” munkáját. Az őrangyalom megmentett, és még arra is gondolt, hogy fordítsam el a tekintetemet, nehogy a szemembe csapódjon esetleg valami. Természetesen úgyis fel lehet fogni, hogy a tudatalattim már észlelte a veszélyt, és jelzést küldött az agykéreg felé. Hiába történt már ez meg velem, mégsem mondanám senkinek ezért, hogy ne menjen az erdőbe. (Most hallom a hírekben, hogy tényleg nagy a kockázat. Módosítok: a "civilek" gondolják meg.)

A Bálványon beérek egy futót, aki éppen az ellenőrző füzetébe jegyezgeti a kódot szorgalmasan. Itt kell kitölteni az IQ-tesztet? -próbálok barátkozni „humorosan”. Nem, itt nem kell kitölteni semmiféle tesztet mondja, csak a kódot kell leírni. Ja… én azt hittem, bocs… mondom. Úgy látszik ma nem jönnek be a poénjaim, igaz hogy soha nem jönnek be, miért ez a nap lenne éppen kivétel. Pedig sajnálom, mert a „múlt héten voltam IQ-teszten éppen, de hál’istennek jól vagyok, negatív lett”. Egyébként az ideális IQ kiszámításának módja: testmagasság-100, és ebből még le kell vonni 10%-ot. Vagy ez valami más? Bár nekem kijött.)

Leszaladok a hegyről, de vigyázva, mert egyszer itt rántottam meg a térdem. Most megúszom, majd a nyílt terepen, erős ellenséges pergőtűzben, gyalogsági fedezet nélkül, a földhöz lapulva kúszom előre a Csurgói erdészházig, míg végre újra elnyel a biztonságot adó erdő. (Úgy látszik napszúrást kaptam.)

Bárhogy is erőlködöm, a Hármas-kúti országutat sehogy sem tudom megfutni, úgy látszik a mai „beállításom” ide végképp nem felel meg. Szerencsére ilyenkor jövök rá, hogy gyalogosként is elég jó szuperálok, tudok valami gyorsmenetet produkálni, ami már szinte egy laza kocogással felér. Az ellenőrző ponton aztán visszatérek a munka világába, ahol az egyik munkatársam inspirálására „halaszthatatlan hivatali ügyek” intézésébe fogok, csodálkozva, hogy van térerő. Gondolom a Bálványon keresztül zajlanak az eszmecserék.

Nekiveselkedek az Istállós-kőnek, de erről az oldalról nem olyan megerőltető feljutni, mint a Szalajka-völgy felől. Ezzel vége is a szinteknek, innentől kezdve újra laza kirándulás az erdei növények között, gyakran csattan a pici gépem. A kék kereszt elágazótól Stimecz-házáig, ami az egyik kedvenc futópályám része, 26 perc alatt szoktam leérni, most nem mértem, de legalább dupla annyi időt vesz igénybe. A szakasz legérdekesebb eseménye a sok felfedezett, még meghatározásra váró növény mellett, amelyekkel nem fárasztok tovább senkit, egy kis bundás pöszörlégy, ami csak ilyenkor repül, május után már egyáltalán nem találkozni vele. Az erdei gyöngyköleseket kerülgeti a kis „bestia”. Olyan mint egy poszméh, de légyféle, csak egy pár szárnya van. Virágról virágra száll, kolibriszerűen szitál a növények előtt, hosszú szívókáját kinyújtva nyalogatja a nektárt, barna bundájában egy kis repülő mesemackóra emlékezetet. Sokáig figyelem, ahogy a „nyelvét” nyújtogatja ez a kedves teremtés. Hányszor, de hányszor futhattam már el mellette, míg egy szép napon felfedeztem, hogy egyáltalán létezik. Nagy örömömre a határozóban is sikerült megtalálni, ettől a pillanattól már nem kellett ujjal mutogatni rá, ha meg akartam nevezni, neve is lett „pöszörlégy”, és egy újabb kedves ismerőst „könyvelhettem” el magamnak.

Stimecz-házán önellenőrzésnek vetem alá magam bizonyítva, hogy itt jártam. Már kamaszkorom óta járok erre kirándulni, de még soha nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek a névadó „szülőnek”. Stimecz Gáspár erdész, a II.vh. előtt 2 évtizedig az itteni erdőművelést irányította magas színvonalon. Több évtized és ez a teljesítménytúra kellett hozzá, hogy felébredjen végre a kíváncsiságom. Hány név, utcanév és egyéb létezik, amit nap mint nap használunk, de fogalmunk nincs, kinek a nevét emlegetjük. Most egyel kevesebb lett a fehér folt. Eszembe jut még a sok feltoluló emlék közül, talán mert a fiam most készül érettségire, amikor egy jó barátommal ide jártunk ki érettségi szünetben. Amíg átértünk a Bükk-fennsíkon az összes történelem tétel a helyére került. A mozgás remekül mozgatja az asszociációs mezőket, és nagyon megkönnyíti a tanulást, könnyűvé teszi a bevésést, minden lépésnél csak úgy szaporodnak a szinapszisok, persze ha erőltetjük a felidézést. Nemrégen hallottam, hogy a felnőtt embernek élete derekára úgy 10ezer milliárd szinapszisa keletkezik az agyában, minden információ valahol egy szinapszis. Ki tudja ez mennyi teraflops?

 

Majd egy darabig „a talpfák között fütyül a szél.” A megduzzadt patakot nézve arra gondolok, milyen magas lehet most a Vöröskő-forrás. Áprilisban jártam a hamvas keltikék között ágaskodó „szökőkútnál”, társaságban. Emlékképek tucatjai készültek, mindenfajta variációban. „Te meg majd ideállsz… mikor meg én odaállok…”. Egyébként a Bükköt tekintve gyakran puskázok az egri Kárpátegyesület túraajánlóiból. Sokszor hívják fel a figyelmet olyan helyekre, amit nem ismerek még, vagy nem is jutna eszembe felkeresni. Így jobban megismerem a hegyet, elkerülve, hogy szüntelenül ugyanazt az útvonalat rójam.

Búcsút intek az utolsó "virágágyásnak" is, a töltés mellett nagy tömegben nyíló, sötét-ibolyáskék, hátratört virágú, "cakkos" levelű,  fodros gólyaorroknak, "akikkel" már a túra elején mély barátságot kötöttem, és végleg elhagyom az erdőt.

A műútra érve, a gyönyörű lándzsás útifű példányok látványa sem hozza közelebb a falut. Ez az aszfalt itt a vége felé egy kicsit mindig lassan telik el. Egy szombat délutáni focimeccset és egy muzeális értékű fordot megtekintve végre visszaérek Imókőre, ahol a főszervezőnél „csekkolok be”, aki lelkesen ad meg mindenkinek, mindenféle információt. Másodszori teljesítésért „ezüstérmet” kapok, jövőre jövök az aranyért. Most következik az Egri Bükk teljesítménytúra különleges csemegéje, elheverni a rendezett, nyugodt környezetben, a selymesen simogató májusi fűben, mint ahogy 2007-ben Suvlajékkal is tettük. A végére is jut egy kis szerencse, mert egy kedves, Eger Csillagán megismert túratársammal, aki egyébként tájfutó is, és a Tortúra 65 egyik főszervezője , oszthatom meg az ejtőzést, bár a transzmitterek még túlpörgetik az agyamat, és egy kicsit sokat fecsegek. Majd együtt térünk vissza Egerbe, és mint kiderül egri viszonylatot tekintve, majdnem szomszédok vagyunk. Kicsi a világ!

 

 

Hazatérve a következő beszélgetés zajlik le az otthoniakkal:

 

„Na mi volt?- kérdezik.

A kezem ügyében lévő fényképezőgépemre sandítok cinkosan, majd így szólók: Nyertem!

Első lettél?

Nem.

Akkor??

Egy pillanatra az átélt élményekre gondolok: a gyönyörű májusi időjárásra és a szemnyugtató tájképekre, a túratársakra, a kedves pontőrökre, az ezer színben pompázó virágokra (még az a hatalmas csokis jégkrém is eszembe jut amit Bánkúton tüntettem el magamban) és még ki tudja mi mindenre, majd így válaszolok:

Csak úgy .... nyertem...

 

 

 

 

 

2010.05.22

 

Szegedi József

Pétervására

- marton4 -

 
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20102010.04.25 14:36:41

 


 


 


 


Mátrabérc  2010.04.24


 


Előző este felmászok a lakásomtól negyedórányira található kedvenc dombomra, ahonnan a siroki emelkedőtől az Ágasvárig bezárólag, a Mátra kelet-nyugati irányú teljes vonulatát egy szempillantással képes vagyok áttekinteni. A Kékes-tető szemben velem déli irányban, légvonalban jó 20km-re, szinte karnyújtásnyira látszik. Sorra veszem az ezerszer megjárt helyeket: szemem felmászik a Gazos-kőre, felsiklik a Szederjes-tetőre, a másik oldalon leszánkázik róla, felugrik a recski kőbánya sebhelye feletti kicsiny, de embert próbáló Oroszlánvárra, majd a két testvért a Cserepes-tetőt és a Nagyszár-hegyet simogatja végig, és lassan felemelkedik a mindent uraló Csúcsra, majd végigszánt Galyatető kiugró ormán át  a távolba vesző végzáró elemig, a szabályos mértani kúpként őrködő Ágasvárig, ahonnan immáron a Zagyva-völgyére tekintve, a Cserháttal szemezve a Mátra hirtelen dél-nyugati irányba fordul. Kevés ilyen kitüntetett hely van a környéken, és máshol sem sok, ahonnan ezt a szememnek oly kedves sziluettet,  a bérceket ilyen jól lehetne látni.


Közben Hemingway-re és Merza doktorra, az emberi kitartás rendkívüli példájára, a teljesítménytúrázás nagy példaképére gondolok: „szeretlek, becsüllek te nagy hegy, de mielőtt a nap leszállna legyőzlek”. Ezekben a pillanatokban talán Nagypapának is hasonló gondolatok őrlődnek  a tudatában.


Egy tény, ha így folytatjuk, és így folytatja, ideje Dédnagypapára keresztelnie magát…


 


A futók élbolya mögött, sereghajtóként „gördülök ki” a Siroki vasútállomásról. Egy jó ideig tartom az iramot, amíg mögülem már senki sem érkezik. Így elérem, mint tavaly, hogy kiscsoportos foglalkozással múlatom az időt a Kékesig. A futók és a gyalogosok résében tanyázom, ahol általában szoktam, csak nagy ritkán mellőz el valaki. A hét elején a diétáknak köszönhetően az energiaszintem a mélypont felé közeledett. Akkor még úgy gondoltam, hogy az idén a Mátrabércen legfeljebb a szintidő teljesítéséért szállhatok harcba. Az este elfogyasztott hatalmas adag szalonnás-rántotta, ami után racionális megfontolásból leküldtem 2 tábla töltött tibicsokit, visszaadta a reményeimet egy jobb teljesítésre. További energiával töltött fel a rajtnál Kékdroiddal és „csapatával” való találkozó, ami aznapra beállította a „bázishangulatomat.”


Ez a túra mégsem egy diadalmenet, hanem arról szól, hogy „haltam” meg ezen a napon többször is, hogy aztán „főnixmadárként” újra és újra életre keljek a porból, néha a szó szoros értelmében is.


A kedvenc hegyeimet azért gond nélkül veszem, sőt, mivel nem érzem magam csúcs formában, úgy 60-70%-on mozog a gép, meglepődve tapasztalom, hogy 3 perccel túlszárnyalom minden eddigi legjobb eredményemet, és 1:43 alatt érek az Oroszlánvárra. A többi hegy sem gond, bár szenvedek néhol egy kicsit, látom, hogy mások még jobban, és ez megnyugtat. Elszaladok egy fiatal, remekül futó srác mellett, aki kisebb holtponttal küzd éppen, miközben tréfásan megjegyzem: nagy gond lehet ugye, ha már ilyen „madarak” is megelőznek. Nem sértődik meg, később még a Markazi-kapu előtt egy szívélyes megjegyzés mellett boldogan előz vissza, de a Kékesig tartom a tempóját. Egyébként is egy nem piskóta csapatba keveredem, köztük egy-két ismerős futó, akikkel rendszeresen vetélkedem, akad közöttük sorszámozott is. Szépen felhúznak a hegyre, ezzel megteszik mai legfontosabb feladatukat. 3:10 alatt a „levesszobában” találom magam, és megdöbbenve látom, hogy kong az ürességtől. Igen a „Cassini-résben” vagyok még mindig, mögöttem a gyalogos mezőnnyel. Pár lépés után végleg megszűnik a magányosságom, most már Hanákosok között furakszom előre, ahogy ez lenni szokott és szinte lerepülök a hegyről. A nyaktörő sárga négyszögön egy futó srác is ezzel próbálkozik, még egy tigrisbukfencet is bevet a gyorsabb haladás érdekében. Végül elgurul mellettem a „gumiember”,  aki természetesen egy karcolás nélkül ússza meg a hatalmas zuhanást. (Magam is produkálok egyet majd valahol a Muzsla előtt, természetesen egy teljesen sima, keréknyom és kövek nélküli egyenes úton, ahol nem tudom miben, talán saját magamban botlok meg). Később az egyetlen igazán vizes helyen rosszul számolom ki a koordinátákat, és a közelembe lévők nagy megrökönyödésére fél térdig a mocsárba süppedek. Először lesújt a cipőmbe áramló hideg víz érzése, de kellemesen lehűt, és ettől a pillanattól kezdve, már nem kell többé a sarat kerülgetnem. A Csór-hegyen, mintegy hagyományként, bármit is teszek ellene, mindig spasztikussá válik a lábam, a menetrendszerű görcs most is jelentkezik. Semmi gond! A csontokban rengeteg Ca és Mg van, a parathormon segítségével arra kérem a szervezetemet, hogy ugyan adjon már kölcsön egy kicsit az izmaimnak, hagy tudnának egy kicsit elernyedni. Pár perc, és jön a küldemény, az izmaim mintegy parancsszóra ellazulnak. Itt a példa rá, hogy a tudatunkkal képesek vagyunk befolyásolni a testünk vegetatív funkcióit is. A görcs kiállt ugyan, de az első szakasz gyorsabb tempójának kezdem meginni a levét, iszonyúan nehezen jutok fel Galyatetőre. Valamit tennem kell. Hadicélokra lefoglalom a Gertrúd élelmiszerkészletét, és egy szálig magamba tömöm. Még egy fasírozottas zsömlét is elnyelek, ilyet még nem csináltam teljesítménytúrán.


Csak nagyon lassan kezd visszatérni az energiaszintem. Azon imádkozom, hogy lenne csak 5 jó kilométerem, az nagyon sokat lendítene az ügyön. Lett. Íme az imádkozás is segít, a test ma rendre teljesíti az agykérgem parancsait. Jól állok, ura vagyok a helyzetnek és ez jó érzéssel tölt el, és az is, hogy szinte alig előz meg valaki, én viszont folyamatosan rövidebb távos embertömegeken „gázolok” át. Hála a feliratoknak, és a meghirdetett futóversenynek, szinte kivétel nélkül mindenki előzékenyen elenged, alig kell visszavennem a tempómból. A Csörgő-patak völgyét sikerül „megkocognom”, ami az Ágasvár után nem mindig jön össze. Igaz, hogy csak az Ágasvárig volt egy jobb térdem, de pozitívan felfogva a dolgot, jobban tudok örülni az épségben maradt balnak. Fájós térddel is annyit futottam már, hogy alig von le a lendületemből, inkább a felfelé meneteknél kell majd jobban kiszámolnom minden lépést, de csak ennyi.


Ripsz-ropsz Mátrakereszetesen vagyok, ahol a büfében kávéért sorban állva jövök rá, hogy ilyen kiszolgálás mellett, még a szintidő teljesítése is veszélybe kerülhet. Koffein-receptoraimmal való egyeztetés után felhagyok az elvetélt kísérlettel, helyette inkább vizes-tömlőt ragadva dáridózom, míg körülöttem  hűsen gyöngyöző, aranyszínű fröccsöket és illatosan gőzölgő habos kávékat szolgálnak fel a szerencsés nyerteseknek. Itt már jó néhány ismerős futó összeverődik, akikkel szinte az egész túra során, egészen a célig előzgettük egymást, oda-vissza. Az egyik nagy igyekezetében az igazolófüzetét is elhagyta, szerzett egy „sajtpapírt”, és arra pecsételtet. Az indulás pillanatában látom meg a távolban közeledő Suvlaj-t is, akivel a rajtnál találkoztam, ezek szerint végig a sarkamban volt.


Nekiveselkedek a Múzslának. Kicsit keservesebben jutok fel mint máskor, de időben semmivel sem rosszabb az eredményem. Az már megszokott, hogy itt is embertömegeket előzök meg. Legemlékezetesebb jelenség egy szintén magányosan túrázó 10 év körüli szemüveges kissrác, akivel egy rövid ideig együtt haladok. Mint elmondta, Ő a Múzslán indult, anyukája a Hanák-Koloson és majd valahol összefutnak. Olyan tempót diktál, hogy csak nagyon lassan tudom magam mögé gyűrni. A remekül bevált, több tucat mosást megélt 1000ft-os kínai melegítőnadrágomban kezdek gyulladási hőmérsékletre jutni, most már szeretnék a reggel még didergő rövidnadrágosok kasztjába tartozni.


Végül „meghágom” a Muzslát, közben, ami ritkán fordul elő velem, „hágás közben” egyszer meg is állok, hogy térdet váltsak. Valaha úgy tanultam az iskolában, hogy a hegységek folyamatosan lekopnak és veszítenek a magasságukból. Nagyon lassú folyamat lehet, mert úgy érzem tavaly óta semmit nem kopott a Muzsla, sőt, mintha emelkedett volna 1-2cm-t, mint a Himalája. Szóval „tudatom, az ország és világ közvéleményével, túrázóink harcban állnak, a Muzsla a helyén van”. A csúcson egy pillanatra elnyúlok a sziklák között. Tankolok némi „szuperglükózt”magamba, ami majd ledob a hegyről. Közben a fejemben is igyekszem rendet tenni, és felkészülni a végső rohamra. Most már tudom, hogy valóra válhat végre a régi álmom, és 10 órán belül teljesíthetem „ezt a rangadó mérkőzést.” Csak kellene még 7 jó kilométer. És lett. A „főnixmadár” lassan kiemelkedik a sziklák közül. Hirtelen nagyon könnyűnek, vidámnak és szabadnak érzem magam. A tekervényeim rejtekéből egy dallam tolul fel önkéntelenül, és ismételteti önmagát: „Szállj, szállj, szállj fel magasra...hódítsd meg most a kék eget…”  A dal (vagy a glukóz) átitatja a sejtjeimet könnyű, finom, friss energiával, és lerobbanok a hegyről.


Imádom a szűk ösvények mozgásélményt kiemelő jó kontrasztját. Remekül haladok, sőt még egy pár futó srác is tisztelettel utat nyit előttem. Hamar a Szurdokpüspökire néző nyílt sziklagyepen találom magam, ahol nemrég még márciusban piciny, fehér virágú ködvirágok tömegei szegélyezték az utat.


A Diós-patak völgye felé,  a „nagy” bal kanyar után, vakítóan sárgálló virágú, sűrű tömegben tenyésző, szinte gyepet alkotó tavaszi pimpók között haladok át. Ez a sziklás rész, különleges kitettségénél fogva botanikai paradicsom, ahol különleges növényfajok több nemzedéke váltja egymást az egész szezonban. Végül a patakvölgyből kikapaszkodva az úton az Európa-szerte híres „sárrezervátumba” jutok, ahol egész évben, a legszárazabb időszakokat is beleértve, nyakig sáros lehet a turista. Az út mentén, a beszűrődő napfényben sütkérező fehér, bemetszett szirmú, lándzsás levelű, kecses csillaghúrok kolóniájának látványa kárpótol minden nehézségért.


Közel a végkifejlet. Szaladok a szőlők között a „nünükés” úton, csak így nevezem ezt a szakaszt, ahol gyönyörű, „frissen kovácsolt” páncélzatú, acélkék nükükék alkotta rovarpopuláció él és „virul”. Felidézem magamban, amikor pár héttel ezelőtt fényképezés közben eljátszogattam velük egy darabig. Meg kellett őket egy kicsit mosdatni, hogy jobban mutassanak a felvételeken. Közben valami sárga, ragacsos, istentelen védekező anyagot bocsátottak ki, amit alig lehet levakarni az ember kezéről. Tulajdonságukban is nagyon különbözőek: az egyik hosszú percekre halottnak tettette magát, alig lehetett lelket verni bele, hogy ne tűnjön hullának a képen, egy másik, azonnal menekülni próbált, csak nagyon nehezen törődött bele a megmásíthatatlanba, vállalva a sztárságot és állt végre lencse elé.


 


De elhalványulnak az emlékek, gondolatban visszateszem az egy életre szóló élményt szerzett  nünükéket a biztonságot jelentő fűbe, és visszatérek a valóságba. A Mátrabérc túra utolsó száz métereit darálom. Majd a népünnepélyben fürdő pincesorról kifordulva meglátom a felfújható „diadalkaput”...


 


Egy darabig ténfergek az oklevelemmel, amíg végre egy ismerős megkérdezi, na mennyi lett?


 


9:36


 


 


 


2010.04.24


 


marton4


 


 


 

 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20102010.04.18 15:30:54
IV.Béla teljesítménytúra 50 2010.04.18

 

 „Titkok között barangoltam

s én is csak egy titkod voltam…”

 

Áprily Lajos: Természet (versrészlet)

 

 Egész héten öngyilkos földigilisztákat kerülgettem a kerti járdán, és csak találgatni tudtam, vajon mekkorára dagad a sár  hétvégére. Fölösleges volt tépelődnöm, mert a sár nem volt nagy, sőt nem is volt. Ki látta? Ami volt: 24 karátos, hamisítatlan tavasz…

 

Fáraszt e gyors tavasz ma engem,

de új látvány csodája lebben

esős napok varázsakép,

kibomlik majd a tájak csokra,

mint nimfa, nedvesen ragyogva,

ha fényes vízből partra lép.

 

(Gerard De Nerval: Április (versrészlet)

(ford.: Radnóti Miklós)

 

2 év után újra a  Gyepes-völgyben szaladok, azzal a céllal, hogy sok más túratársammal egyetemben, a Hódos-patak által feltöltött Ózdi-medence széles völgyrendszerét egy időre elhagyva, a Vajdavár homokkővidék 500-as csúcsokkal tarkított Heves-Borsodi-hegyhát nevű tájegységén töltsek el néhány nagyon kellemes órát.

Ahogyan a térkép is jelzi, a Kohász úton haladunk, a kék jelzésen, és hogy fokozzuk az élvezeteket a Keresztenyik-völgy bejáratánál, egy ligetbe rejtve már itt csobog a Kohász-forrás, és lám egy nimfa(bocs!) őrzi a titokzatos helyet. Komolyra fordítva: az ózdi természetjárók egy prominens képviselőjétől kapom a pecsétet és a jó szót. Együtt kesergünk egy darabig azon, hogy a kohászat leépítését követően ózdi fiatalok ezrei hagyták el a várost, más munkalehetőség után nézve, ezzel viszont a helyi természetjáró mozgalom elvesztette tömegbázisának egy jelentős részét, a klasszikus hőskorszak mindörökre letűnt. A „megmaradt” ózdiak (egyébként a magyarokkal érkező „úz” népcsoport a névadó, a kabarokból pedig a környéken élő palócok lettek), önfeláldozó munkával végzik a Vajdavár-vidék turistaútjainak a karbantartását, a helyi túramozgalom fenntartását. Az erdőt járó ember, csak azt tapasztalja, hogy titokzatos kezek festik a jelzéseket, takarítják a turistautakat, s ha az erdőgazdálkodás miatt szükségessé válik új nyomvonalakat jelölnek ki, csakhogy mi egy szép hétvégi napon kellemesen tölthessük a szabadidőnket a családunkkal, az erdőben. De a legtöbbünknek fogalmuk sincs kihez is tartoznak ezek a kezek. Most egészen közelről láthatok egyet. Köszönjük! Miután Magyarország vaskohászati üzemei bezártak, a nyersvas ára rövid időn belül egekbe szökött, 12x-re emelkedett a világpiacon. Javaslom a kohászat újra beindítását, így a természetjárás is friss erőhöz juthat. A Kohász-út (bocs ha valakit untat) 115km-es vándorút, a miskolci vasgyártás 200. évfordulójára készítették el Miskolc-Ózd-Salgótarján útvonalon. Ma is teljesíthető jelvényszerző túra, 6 bélyegzőhellyel. Na ezt alaposan kiveséztem!

Elhagyom a „nimfámat”, és továbbszaladok a műúton immáron magányosan. A reggeli 2,5 fok arra kényszerített, hogy előre nem tervezett plusz rétegeket húzzak magamra, de egy rövid időn belül energia-sejtgyáraim annyi hulladék hőt bocsátanak a környezetbe hogy, legszívesebben máris áruba bocsátanám a „klímakvótám” egy részét. Jobb híján elkezdem a vetkőzős pókert, amit a piros jelzéshez érve teljesítek ki, ahol már "flush"-öm van (képzavaros mondat, de nekem "mindenhez van képem").

Ahogy az itiner kéri, nem ijedek meg a dobronyapusztai őrbódétól, sem a kutyáktól, tisztelgek csupán a rezzenéstelen arccal, hatalmas süvegben posztoló bakának, és belépek a „terra incognita-ra” (ismeretlen földre), hogy „György király nevében” birtokba vehessem.

A sorompótól keletre álló 1910 körül épült ivánkai vadászkastélyomba most nincs időm betérni, a személyzet csak estére vár, a sikeres „pontvadászat” után, a nagyteremben terítenek. Kihagyom Borsodi (Frindt) László vadászíró emlékkövének megtekintését is.

Közben jó néhány korábban indult túratársat megelőzök, vannak egész csapatok is. Egy  ideig egy nálam klasszissal jobb futóval próbálom tartani az iramot, de leiskoláz. Tavaly valahogy nagyon ment a futás, rendes 10-es átlagaim is akadtak a terepen, de ez nálam olyan korszakos, elmúlik, mint a kanyaró. Az idén csak nyüglődöm, néha nagyon jól megy, de akkor meg mindig hülyére edzem magam, amitől lerohadok, majd különféle diétákba kezdek, míg teljesen lemerül az energiatelepem, ugyan könnyebb leszek, ettől jobban megy a futás egy darabig, ha feleszem magam jobb lesz az energiaszintem, egy idő után erős leszek, de mackóssá válok. Keresem a „Lagrans-pontot”, ahol minden egyensúlyban van, de csak rövid időszakokra találok rá. Az előbb leírtakat szoktam magamban szerényen „marton-paradoxonnak” nevezni. Az is lehet, hogy egyszerűen csak öregszem. Nem, az nem lehet! Az örök fiatalság titka csak annyi: nem kell a tükörbe nézni!

Néha, amikor felébredek, sorra veszem még az ágyban, csukott szemmel, mi az 5 legjobb és az 5 legrosszabb dolog az életemben. Az 5 legjobb közé a futás mindig befér.

Ahogy most a futással állok, és csak a futásról van most szó, azt a napokban elhunyt, generációkat tanító Popper Péter RTL klub által bejátszott életösszegzést tartalmazó riportrészletével tudnám jellemezni: „ÉN nem vagyok egy boldog ember. ÉN egy elégedett ember vagyok, akinek voltak (és vannak) boldog percei. De az nagyon sok.”

Most viszont keserű perceimet élem, mivel nem juthatok be, a valahol a közelben, a Keserű-orom aljában található pincébe, amelynek végében, a híres, mesterséges körülmények között megindult cseppkőképződés látható. Nahát, ilyen is van itt. Ki hinné? És még mennyi minden van, amit nem láthatunk egy ilyen túrán, de van. Rejtőzködő állatok, bujkáló növények, geológiai jelenségek, az emberi történelem emlékei…

 

Közben letértem a vasútról, és egy rövid szakaszon rendesen bevadul. Szenvednek is páran, de én nem. Megnyújtom a lépteimet, ezt imádom! Most még a lábam is olyan, mint a hamvas szűz lány, szinte érintetlen. Felérek, és jobbra fordulok a piroson. Végre fix kártyapartnerem akad, akivel sorstársakként közösen vetkőzünk egy darabig, majd továbbindulunk. Innentől kezdve Palina-pusztáig piros az adu. Több szálon és idősíkban zajló beszélgetés indul meg közöttünk, aminek egy gallyon, túlfeszített húrként elpattanó kamásni-gumi vet hirtelen véget, így már nem jutunk el a végkifejletig… majd legközelebb.

Ahogy lefelé haladok, a tölgyeseket bükkösök váltják fel az északi oldalon. Paradox jelenség. A magashegyi növények a hidegebb völgyekben, a tölgyesek a tetőkön találhatók. A völgyben meglepő, farkasboroszlánt is találni, ami  pl. a Bükk-fennsíkra jellemző kárpáti növény, lentebb egyáltalán nincs. És vannak mások is. Lassan lekocogok a bükkösben. A hatalmas fák még így levéltelenül is árnyékba burkolják a völgyet. Mindenhol intenzív fakitermelés folyik és szinte az egész túraútvonalon. Az út mellett gigászi bükkfák és szanaszét különféle méretű fadarabok, lecsonkolt gallyak hevernek. Mindenütt farakások. De most nem dolgozik senki. Szabad szombat van, a favágók is teljesítménytúráznak. De az is lehet, hogy míg mi kimenekülünk a természetbe, ők inkább elmenekülnek előle, és akkor lássanak erdőt a hétvégén, amikor a hátuk közepét. Végre beérek Palina-pusztára, ami a piros jelzés, a 20km hosszú,a Hangonyi-tótól Borsodnádasdig tartó Partizán út egyik állomása, ma is teljesíthető jelvényszerző túra. Szőnyi Márton ejtőernyős partizánvezérnek és csapatának állít emléket, akit a közeli Macskás tanyánál öltek meg a németek. Béke poraira! Feltételes ellenőrző pontként, egy máig is a közeli erdőben harcoló partizán alakulat létszámát kell megbecsülni, ezres nagyságrendben.

Na de itt a „feltétlen” ellenőrző pont is, ahol maga a „nagyfőnök”, Megyeri Laci teljesít szolgálatot,. „Piroskaként” meglepetéssel szolgál, az erdő közepén kínálgatja kosárkájából az ínycsiklandozó „nagyisütit”. Nem kell semmitől tartania, az Északi-Középhegység utolsó farkasát 1980-ban lőtték ki Mikófalvánál(vagy mégsem az utolsó volt?), ahol egy régi rossz szokása szerint egy birkanyáj körül ólálkodott. A „gonosz” farkasoknak vége, csúcsragadozóként maradtak a vadászok, akik időnként valóban „csúcsok” tudnak lenni. Van még ugyan egy pár hiúz, de ki látta őket. Erdőkövesd határában egy 23kg-os példányt lőttek 1983-ban. Én csupán egyszer láttam egyet a Dona-völgyben, az út szélén álldogálni, szürkület után. A völgyön ugyan átmegy az országút, de mivel minden lakott területtől távol esik, és az autóforgalmat már régen megszokták az állatok, mint veszélytelent, állatparadicsom, ahol a környező erdőket is beleértve tömegével élnek a vadak. Szürkületkor vagy utána igazi „safari” végigautózni is rajta. Visszatérve Lacira: mindenkinek, mindenről bőséges magyarázattal szolgál, soha egy pillanatra nem csüggedő lelkesedéssel. Nekem, akit „marton4”-ként üdvözöl, egy írásomat dicsérve, ami extrém módon legyezgeti a hiúságomat, egy térképet mutat (A Bükk-hegység és környéke). Véleménye szerint ez a legjobb kiadás, ami ezt a régiót is a lehető legpontosabban ábrázolja, a többi kiadást el kell felejteni. Engem meggyőzött. Nem volt nehéz. Ózd Susa városrészéről is beszél: a legbátrabb magyar település, az ott élő emberek trianon után ugyanis kiharcolták függetlenségüket a cseh megszállókkal szemben. Elismerésem. Elmeséli, hogy miként forgott egy törött kuplung körül mindnyájunk sorsa, egy rövid ideig.

Ahogy ezt a hihetetlen vitalitással rendelkező „srácot” hallgatom, arra gondolok, hogy az ilyen emberek miatt képes fejlődni a világ, az Ő segítségükkel mozdul a kerék előre. Nélkülük jó néhány dologgal szegényebb lenne az életünk. Ha elveszítjük a fonalat, vagy csak ülünk összeroskadva, ölbe tett kézzel, ŐK jönnek és kiráncigálnak minket tecchalott állapotunkból. Képesek új értelmet adni a régi dolgoknak, és új dolgokat kitalálni. Közelükben mi is képessé válunk újra örülni. Köszönjük Laci!

Ilyen munícióval a zsákomban szinte semminek tűnik a sárga kaptatója, fent a tetőn pedig, egy tenger virágba öltözött, a napsütésben fénylően fehérlő, dongófelhővel borított  vadcseresznyefa lélegezet elállító látványa „kárpótol” a kis szuszogóért. Egy pár kilométer nagyon kellemes hullámvasutazás következik a Vörös-várat is érintve a sárga jelzésen, a Heves-Borsod megyehatáron, időnként a zöld ölelésében. Néhol lelépem az út mellett heverő kidöntött hatalmas szálfákat, úgy 30m körüliek. Most hogy könnyen lemértük, lehet is visszatenni őket. Valahol az erdő szélén egy ősrégi csepel teherautó várakozik. A szívem egy pillanatra megsajdul, eszembe jut a gyermekkorom. Ilyen teherautón tanultam meg vezetni 2 éves koromban, az apám ölében. A szalagozás olyan lelkiismeretes, hogy tájékozódás helyett a pompás tavaszi táj élvezetével töltöm az időmet. A völgyekben még nem szállt fel teljesen a pára, de így is messzire ellátni. Egy-egy nyílt gerincen, távoli hegyek sziluettje szolgáltatja a tapétát a közelemben a tavaszi sarjadzástól megindult, ritka elegyes erdők színpompás látványához. Sárga, zöld, piros friss vesszők, különféle barkák, a bokrokon fénylő pontokként duzzadó fehér virágrügyecskék, üde-zöld kitekeredő levélkék, tavaszi virágok, lednekek, tüdőfüvek, ibolyák és zümmögő kis „repülőgépek” mindenütt. Ezt nem lehet megunni. Soha nem lehet megunni. A tavaszt nem lehet megunni (hulala).

Közben utolér 1-2 gyorsabb futó. A kék kereszt leágazónál, a Tálas-bükknél, ahol a sárga végleg beleveszik a dzsungelbe, és Domaházára már csak machete-vel és elefántölő puskával felszerelt életunt kalandorok indulnak tovább, nem messze a hármas megyehatártól, egy páran összeverődünk. Majd leválok róluk és lerobbanok a Dávid-tanyáig. Megérkeztünk a szűkebb vadászterületemre, ahol nyári időszakban nap mint nap előfordulok, főleg kerékpárosan. A tanya tulajdonosától, aki itt töltötte gyermekkorát, hallom az igaz történetet, sőt a térképen lévő név ellen is tiltakozik. Ismertetése túlfeszíti ennek a beszámolónak a kereteit. A férfi, egyébként helyi erdészeti vezetőként dolgozott a nyugdíjazásáig, rengeteg mindent ismer és tud a környékről, nem mellesleg a fiam volt osztályfőnöknőjének férje. Egyszer gyermekkorában leküldték egy vekni kenyérért Váraszóra, de a hosszú úton visszafelé megéhezett, és elkezdte csipegetni a kenyeret, ami pont akkora fogyott el, mire hazaért a tanyára. A következmények már az idők homályába vesznek…

Az út mellett egy szép kis keresztesvirágú növénykére bukkanok, fényképezni próbálom,de sajnos vagy hál’istennek, elfelejtettem feltölteni az akkukat, így csak a mobilommal kapom le, haladhatok tovább. Közönséges dercevirág tenyészik a „marton”. Alsó hasogatott levelei tőrózsában állnak,szőrösek, felső levelei lándzsásak, egy kocsányon, több, kis négy sziromlevelű fehér virágocska nyílik. Középhegységek jellegzetes tavaszi növénye. Kielégülve szaladok tovább. Még a Szalajka-ház előtt érem utol K.J. druszámat, aki ettől kezdve hellyel-közzel túratársammá válik a táv második felére. A Hosszú-réten haladunk, a régi kék jelzésen. Mellettünk a Hosszúvölgyi-patak mocsara, ahonnan ránk mosolyognak a napsütésben sárgálló aranyveselkék. Visszamosolygok. Megérkezünk az erdészházhoz, ahol hajdanán az üveggyártáshoz szükséges hamuzsírt állították elő. Hazaérkeztem. A házban még nem jártam ugyan soha, de ez az a hely, ahová autóval fel szoktam hajtani, a Heves-Borsodi-hegyhátban tett túráim egyik gyakori kiindulópontja. Van több is. Az utóbbi időben nem nagyon jártam 50km-es túrákra, csak úgy magamnak edzegettem 20-30 kilométereket. Nagyjából ennél a távnál járok, így a lábam egyszer csak azt mondja, itt a vége, üljünk be a kocsiba és menjünk haza. Mondom neki értsd meg öreg, a kocsi Járdánházán van. Nehezen érti meg, hogy még 21km van hátra. Semmi baj. Még nem is mondtam, öngyilkos merénylő vagyok, 2000 kilo kalóriabombával a hátizsákomban. Körbenézek, hogy csak magamban tehessek kárt, majd elhatározom, most robbantok. Iszonyú kenyér(ill. kifli)pusztítással jár az esemény, gyújtószerkezetnek Burn energiabombát használok. Az eredmény: az E=mxc2 képlet alapján: az energiaszintem ugrásszerűen megnő, míg a zsákom tömege jelentősen csökken, és fénysebességre teszek szert. (Egy régi barátom szokta mondani az ehhez hasonló poénjaim elszenvedésekor: ez fájt Józsikám. Nekem is!)

Pompás erdőkön áthaladva, szerpentinen tekeregve, a műemlék épületekből álló Vállóspusztán érem be újra Józsit, ahol érthetetlen okokból valamiért nagyon megörülnek nekem. Félrehúzódva, szerényen letelepszem a forrás kivezető csöve mellé egy jó ki helyre, és elhatározom, hogy most aztán kiiszom a „hegy levét”. A többiek az asztalnál arról beszélgetnek, hogy nincs jobb a forrásvíznél, mialatt az üdítőitalt „vedelik”. A pontőr megfigyelte, hogy ki tudja miért, a zsíros kenyér jobban fogy, mint a transzzsíros (margarinos) kenyér. A magam részéről 20 éve nem eszem margarint, amióta először olvastam Diamond: Testkontroll című könyvében, hogy a III.Napoleon által „feltaláltatott” vajpótló tele van transzzsírokkal, és ez a műanyag teljesen eltömeszeli az ereket. A még csak az elmúlt 1-2 évben hozott Uniós rendeletek azt hiszem 1%-ban maximálják a transzzsírok arányát (tehát legalább 20 év óta tudták, mégis nyakló nélkül etették az emberekkel!!!!) Talán már nálunk is szívvédő margarinokat lehet kapni, bizalmatlanságom azért nem oszlott el. A „rama” egyébként sem tesz jót a „karmámnak”, a „vegák” karmájának persze a zsír nem használ. Senkit nem akartam megbántani, azonban udvariatlan voltam, mert „ajándék kenyérnek ne nézd a zsírját”. Csak a pontőr, túratársaim táplálkozás-egészségtani jó felkészültségét igazoló, gyakorlati megfigyelését szerettem volna egy picinykét elméletileg megtámogatni. A légtérzár miatt seprű nélkül érkezik a "Boszi-duo", az egyik "boszi" egy kis tuningolásra is szorul emiatt. Míg a pezsgőtabletták felszívódnak gondos önmasszírozásba kezd. Már látom is magam előtt a transzparenst: Vállóspusztai Erdei Combsimogató. Közben befut Moiwa is, akire "felnézek", és úgy üdvözlöm. Már menetből intenzív fotózásba kezd, és elégedetten nyugtázza a terülj-terülj asztalkámat. Örülök, hogy ez a túra bevonzotta a „nagyokat” is. Igazán örülök.

Továbbmegyek, de a futás már csak ímmel-ámmal megy. Nem baj, mert gyalogosként is remekül haladok. Józsitól kaptam az előbb gyaloglóleckét,  most az Ő stílusában repülök, tartva a gyengébb kocogás ütemét. Hajtűkanyar következik a kéken, majd a zsíros-kenyértől dagadó farral vágok neki a Dagadó-farnak. Jó edzés és ízelítő a jövő heti Mátrabérc-túrához. Hamar véget ér, nem fájt, nem fájt,  köszönöm a lekvárt. Vagy hogy is van ez, enyém a vár, tiéd a lekvár? A Tarna-Sajó vízválasztó gerincére jutok, nagyon hangulatos jó panorámát nyújtó nyílt részeken, és napsütötte erdőkben vezet az utam. Egyre „tavaszabb” van, igazán jó a hangulatom. Néhol a dózer-utakon kibukkannak a 25-30 millió évvel ezelőtt hullámzó tengerekben keletkezett, a hegységet alkotó glaukonitos homokkő vetődések. Csupán a magasabb részeken érzem meg 1-2 pillanatra az Izlandból importált hamu kihullását, de lehet, hogy képzelgek. Ezért aztán kár lett volna otthon maradni. Igazán csinálhatnának már valamit az izlandiak a vulkánjaikkal, hiába segíti őket az Unió, ez a hála. Mégiscsak felháborító, hogy gyalog kell jönnöm, pedig repülővel szerettem volna teljesíteni a távot. Újra összefutok Józsival, aki a Szarvaskőre, 537m magasba tett egy kis külön kirándulást a régi kék jelzésen, és elmondása szerint onnan próbálta átnyújtani az igazolófüzetét a szomszédos ökör-hegyi posztnak, aki mivel 7méterrel felette állt, nem volt hajlandó leszállni a „magas-latról”. Innentől kezdve együtt haladunk megint egy jó szakaszon. Tréfásan megpróbálom rávenni egy kis vajda-vári kirándulásra, ahol, a legenda szerint, a vár alatti pincerendszerben Csicsó vajda bujtatta 4 napig Bélát, míg a völgyekben a tatárok száguldoztak ide-oda a királyt keresvén. Hogy járt e Béla király ezen az 529méter magas hegyen, ahol réz-, bronz-, és vaskori erődítmények nyomai láthatók, nem tudom, de 1944-ben sokan bujkáltak itt, lakógödreik máig is láthatók. Elkezdjük a Borsodnádasdig tartó hosszas leereszkedést. Néhány éles, de jól jelzett váltás után lassan beindul a lábam, és elválok Józsitól. Köszönöm a jó társaságot és a meghitt beszélgetést. Legközelebb folytatjuk. A távnak ez a része nagyon kellemes, enyhén lejtős szakasz, gyorsan elfogy. A „betondzsungel” előtti utolsó oázis a Körtvölgye-forrás ligete, amit itt nem nimfák, hanem „pánok” őriznek. Fújok egyet, elraktározok a tüdőmben egy kis „hamumentes” levegőt, az elmémben és zsigereimben egy nagyon elvarázsolt pillanatot, majd búcsút intek a mitológikus hangulatú helynek, és elindulok a közeli Borsodnádasd irányába. Átvágok a településen, a szalagok sokat segítenek. Nagyon sok, a gyilkos napsugarak ellen születésüktől fogva jól felvértezett, szimpatikus fiatalemberrel találkozok. Némelyikük megszólít és elbeszélgetünk. Érdeklődve, értelmesen hallgatják a sztorimat. Ez már a jövő generációja, én bízom bennük!

A virágzó gyümölcsfák övezte kerékpárúton haladva, ma már nem tudom hányadszor, újra mélyen megérint a tavasz. Csak gyalogolok már, de gyorsan ledarálom a távot, majd a polgárőrhöz érek, aki 2 éve vár, hogy újra eljöjjek, és átirányíthasson a főút másik oldalára. Nem lehet könnyű itt állni egész nap, de olyan lelkesedéssel végzi a posztjával járó feladatot, hogy az már megható.

Az emlékműnél a „szokásos” szívélyes fogadtatásban részesülök, mint 2008-ban, tiszteletünkre kisebb fogadóbizottság vonult fel. A tócsnit elhárítom, egyszerűen nem vagyok éhes, annyit ettem menetközben. Egyébként is Húsvét óta fogyózom, amikor is kiderült, hogy a bővebb családot is tekintve, én állok a tápláléklánc csúcsán, magyarul mindenki főz, csak én nem, ennek fejében viszont, mindent nekem kell megenni. Családi munkamegosztás. Bemutatjuk a Reggelre dagad be háj című magyar filmtragédiát. Főzte és megette…. további étkezők…

Megülök viszont egy jól eső percre. Lábunk alatt a Hódos-patak völgye, az Ózdtól Bükkszékig húzódó Darnó-vonal, földszerkezeti törésvonal, a 20-30 millió évvel ezelőtti tengerjárások peremvidéke. A mocsarakba hullt növényekből, kőszéntelepek keletkeztek, végig az egész vonalon Egercsehiig. Bükkszék környékén volt az ország második legnagyobb kőolajlelőhelye, de sajnos még a világháború előtt teljesen kimerült. A szemközti dombokon már kizöldellt a fű, a kora délutáni napsütésben csillogó selyem-zölddel festi a tájat. Látom a domb oldalán a jól kivehető sávokat, és tudom, hogy a selftengerek partvidékén keletkező hajdani turzással szemezek. Jól érzem magam. Jó helyen, jó emberek között vagyok, ha csak egy percre is.

Egy kis idő múlva már Járdánháza nevéhez méltó burkolatú gyalogjárón sétálok a célig. A település hosszasan kígyózó völgyfalu, majd Arlóval összeérve továbbtekergődzik, a kígyó feje már Ózd felé sziszeg. A jobbágy vagy kisnemesi telkek szorosan egymáshoz préselve valaha a Hódosig nyúlhattak. A házak már kicserélődtek, de a tornácos szerkezet sok helyen megmaradt. Az emberek szombati házimunkájukkal végezve, vagy csak kicsit megpihenve, kijöttek a házaikból, kiültek a tornácra. Sok helyre beköszönök. Szívesen, udvariasan fogadják. Valaki megkérdezi: hová sietnek maguk fiatalember? Tényleg, hová sietünk, kérdezem magamban, s egy pillanatra felröppen bennem, hogy jó lenne újra „civilnek” lenni, de rögtön elhessegetem a gondolatot, tudom, hogy én már nem lehetek többé az ami voltam, mert már örökre megváltoztam. Egy csaholó foxi-keverék kutyát nyugtató Úrnak azt mondom, ugyanilyen kutyám volt valaha, nem bánt ez senkit. Erre megmutatja sebhelyes kezét és a kutyára mutat. Mégsem ilyen kutyám volt.

 Lassan rátelepszik a falura egy békés, megnyugtató, álmos szombat délután. A kutyák is elhallgatnak. Járdánháza csendesen fürdik a tavaszban.

 

Aztán hirtelen véget ér a 7:35 percig tartó álom, és egy nagyon szép oklevéllel a birtokomban,  már a kocsimban ülve hajtok hazafelé. Vagy mégsem ért véget. Véget érhet ez valaha. Nem, nem lehet ebből felébredni. A természet szeretete, a szabadban végzett mozgás öröme egyfajta kómás állapot. Nincs rá gyógyszer, nincs rá semmilyen kezelés, nem gyógyítható.

 És, hogy milyen a Vajdavár-vidék? Én ma ezt láttam benne. De mégsem ez, hanem valami más. És mindig más. És mindenkinek más. Megismerhető, de sohasem kiismerhető. Titok.

 

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”

 (Radnóti Miklós)

 

Szegedi József

Pétervására

„marton4”

 

2010.04.18

 

Megjegyzés:

 

Az 1024km2 területű Vajdavár hömökkővidék 6 tájegységre tagolható:

 

Gömöri-erdőhát

Heves-Borsodi-hegyhát

Heves-Nógrádi-hegyhát

Ózdi-medence

Pétervásárai-medence

Zabari-medence

 

A mai túra kiindulópontja az Ózdi-medencében volt.

A túra zöme a Heves-Borsodi-hegyhát területén zajlott.

 

 

 

Irodalom:

Báldi Tamás: Egy geológus barangolásai Magyarországon

Czenthe Huba: Erdőkövesd története

Czenthe Huba: Pétervására története

Katona Csaba: Vajdavár homokkővidék

 

 

 

 

 
 
 
Téli MátraTúra éve: 20102010.01.31 22:32:57

Téli Mátra XL 2010.01.30


 „A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lenni. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a test képes.” (Szókratész)


„Egyfolytában megyek tovább és tovább, hogy megtanuljam a saját testi és szellemi korlátaimat. Számomra, ez az élet útja.” (Ayrton Senna)


„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” (Ernest Hemingway)


 


Sok száz indián társammal együtt, Hadiösvényre léptem a Fehérlő Hegyek Országában, amit a fehér ember csak Mátrának nevez… Dacára annak, hogy tavaly fogadalmat tettem a 7:00-ás startra, két távoli ősömtől, (Virrasztó Bagoly és Ember Aki Nem Tudott Felkelni, ő a mormota törzsből származott) örökölt DNS szakaszaim miatt, már megint csak 7:29-kor tudok elindulni. Kezdhetem az előzgetést, bár valahogy nem olyan nagy a tömeg, mint tavaly. Örömmel tudatom, hogy 1 évi udvarlás után, bár időnként még vannak köztünk kisebb súrlódások, végleg egybekeltünk az új bakancsommal. Végre én is bakancsos turista lettem. Ez sok szempontból megnövelte ugyan a mozgásteremet, tűzön-vízen át simán átgázolok, mint egy deszantos, másrészt viszont a futócipő ledobása óta kissé mozgáskorlátozottnak érzem magam. Az a tervem, hogy a futó élvonalba fejlődjek mintegy sereghajtóként, ezen a Boldogasszony havának utolsó szombatján rendezett túrán elszenvedett kudarcos szereplésem miatt, egy időre dugába dőlt… A tervem, az időjárástól függetlenül 6 órán belüli teljesítési idő volt, amit nemcsak a futásra hosszútávon alkalmatlan bakancs hiúsított meg, bár eleget teszteltem előzőleg eredményesen a hóban, hanem más a beszámolómból hamarosan kiderülő dolgok is. Eleinte jól haladok. 2 futóhoz csatlakozom, de egy meredek kaptatón végleg megugrok előlük. Az előzések kicsit nehezemre esnek, kiugrani a szűz hóba, nyomvájukban egyensúlyozva jutok előre, sokszor 10 fős csapatok mellett. Elsuhan mellettem Ember Aki Sapka Nélkül Futott A Jeges Szélben (neve a keresztségben: Rush) könnyű nyári felszerelésben. Most már tudom, kár volt hűtlen lenni a futócipőhöz. Tavaly március óta lettem kissé óvatos. Fent jártam a Bükk-fensíkon. Előző napokban méteres hó esett, amihez rettenetes hideg társult. A kedvenc cipőmön több lyuk is tátongott, amin simán besétált a hó. Egy idő után nem tudta a lábam a hó utánpótlást felmelegíteni, lassan átment fagyasztó üzemmódba. Kb. 10km-t tettem meg így,mire észrevettem, hogy a jobb lábamon több lábujj érzéstelen. Olyan volt, mint amikor a fogászaton injekciót adnak az ínybe (remélem sokan nem tudják milyen). „Bepánikoltam” egy kicsit, a Tar-kőn már a sapkámba bugyoláltam a lábam, hogy visszatérjen a keringés. Végül megmenekültem, de a tanulság örök (a Tar-kő új neve: Lyukas Cipő szirt). Közben Lajosházára érek, ahol betérek egy italra a Büfébe. Mondom a csaplárosnak, hogy milyen melegem van, útközben már szinte mindent ledobáltam magamról, pedig nem öltöztem túl (ekkor még úgy látszott Rush felszerelése a nyerő.) Azt mondja a büfés, vigyázzak, mert így lehet tüdőgyulladást kapni. Ugyan már, mondom a szokott szerénységemmel, „mi” aztán nem kapunk meg semmit, „mi” mindent kibírunk, nem betegszünk meg. És tényleg a sport valahogy immunissá tesz. Legyek bármennyire átázva, kiizzadva, alul öltözve, a sporttal összefüggésbe hozható megfázást nem nagyon szoktam kapni. Legfeljebb akkor, amikor hazaérkezésem után pl. a hideg garázsban, vizes pólóban, minden átmenet nélkül megkezdem a házimunkát.


Továbbindulok a sárga négyszögön, jön a kedvenc emelkedőm. Itt is tömegek mellett megyek el, sokan már most válsággal küzdenek. Felérve megritkulnak a sorok, magányosan kocogok a kellemes terepen. Később azonban megint előzgetnem kell, ami egy idő után egyre jobban nehezemre esik. Ahogy haladok előre, időnként egy pillanatra akaratlanul belehallgatok a párok beszélgetésébe, jönnek az újabb párok, megint egy új téma, olyan, mintha a TV-t kapcsolgatnám, vagy még inkább a rádió állomáskeresőjével babrálnék. Végül megérkezem Mátraszentimrére, ahol már a parkon áthaladni, ami egy könnyű vasárnap délutáni elfoglaltság, is nehezemre esik egy kissé. Beüt az energiaválság. Nem gond, itt az ellenőrzőpont. Olvasztóra kapcsolom magam és egy kicsit megülök. Többünk arcán, akiknek csak néhány sor epidermiszt adott a természet (vékony az arcbőrünk), tanulmányozható a „vörös eltolódás” jelensége. A szervezet most, hogy biztonságos melegben tudja a létfontosságú belső szerveket, kegyeskedik a perifériákra is juttatni némi vért és ezáltal hőt. Az első szakaszon kiderült, a zsákom nehéz. Az utolsó pillanatban, fő az optimizmus, még az országúti fényszórókészletemet is bedobtam. Valamit redukálnom kell. Kicsomagolok egy banánt, behabzsolok egy almát, felélem a datolyakészleteimet, jé egy egész zöldséges boltot hoztam magammal. A Burn-ömet viszont a „teás hölgyre” bízom, talán még egy haldoklón segíthet, de én nem cipelem tovább. A reggeli adagot ugyanis összecsúsztattam a kávéval, és a „csúsztatott” Burn-től, mindig enyhe rosszullét fog el. Tetemes időveszteséggel továbbindulok, nem sejtve, hogy az „utazás” legkegyetlenebb szakasza következik. Galya-tető előtt olyan jeget hordó jeges szelet kapok jobbról az arcomba, hogy úgy érzem „ a pofám mindjárt leszakad”, vagy legalábbis lefagy. (Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy vasárnap reggelre főleg a jobb orcámon,valami állkapocs ízületi franccal ébredtem, remélem nem komoly. Ennyit a Lajosházán tett nagyképű kijelentésemről.) Közben elér a hóvakság is, a szemüvegemet ugyanis beteríti a hó. Zsebre vágom, és újra látok, bevált a terápia. A fák kísértetiesen recsegnek, ropognak, időnként félelmemben igencsak sietősre fogom. A kapucnit persze otthon hagytam, hála az égnek lecsatolható. A jég és a szüntelen havazás miatt Jeti-ként nyitok be a Gertrúdba, ahol már áll a bál. Újabb kiolvasztás következik. Úgy látszik, ma már ez így fog menni. Zsíros-kenyerek, meleg, kedves kiszolgálás, mit mondjak még, szép emlékek erről pihenőről. Érdekes, hogy mégsem esik nehezemre továbbmenni, szinte csalnak a nehézségek. A Vörömarty-ig lerohanok, ez tiszta sor. De nem így lett. Végképp elhagy minden energia, a végén beállok a gyalogosok közé, és már csak ritkán előzök, igaz a legtöbb helyen nem is lehet. Barátkozni sincs kedvem, egy-egy társkereső megérintést rövid válaszokkal reagálva le, gyorsan továbbállok. Sőt „arcvakságban” is szenvedek, nem is emlékszem kivel találkoztam. A szókincsem nagyjából a következőkben merül ki ezen a napon: Bocsánat. Elnézést. Jaj bocs. Köszönöm. Légy szíves. Stb.) A völgy felé haladva a szél elviselhetővé válik. Egy időre a kötött kesztyűm szárába húzom vissza a kezem, de amikor dugnám vissza az ujjakat, már nem megy. Befagytak a kesztyű ujjai így ezentúl ujjatlan kesztyűként használom tovább, a következő felmelegedési időszakig. Mert, hogy most jégkorszakban élünk, a Galya előtti szakasz megtétele után, senkinek sem lehet kétséges. És hiába vagyunk pont télen 5 millió kilométerrel közelebb a naphoz, ez sem ér semmit. Megnyugtató viszont, hogy, míg a Világegyetem galaxisok közötti üres részeiben kb. 30 millió köbkilométerből lehet összeszedni egy vízcsepphez való anyagot, addig már csak rajtam ennek ezerszerese van jelenleg. A hó annyira letompítja a lépteket, ha valaki hátulról közeleg, szerencsére elég ritka, csak az utolsó pillanatban hallom meg, pedig én szívesen félreállok. Ha viszont gyorsan cselekszem, könnyen a rossz oldalra ugrok, ami egyszer elő is fordul velem. Visszatérve az energiára. Több hete indított intenzív fogyókúrám eredményeképpen esett le ennyire az energiaszintem. Abban a pillanatban, amikor a zsírtartalmam a normális felé közeleg, hirtelen veszélybe kerül a „röpképességem.” Közben folyamatosan edzem az izomzatomat, hogy ne satnyuljon el. Ki érti ezt? Hiszen ideális zsírtartalom futóknak 15%, de van aki 6%-al is elmegy. Tavaly télen ugyanígy jártam a karácsonyi időszakban, amikor szintén járványos elhízás fertőzött meg és veszélyesen felszökött a zsírtartalmam. (Ja és a poénjaim ellen, nehogy valaki halálra röhögje magát, „röhögéscsillapítót” ajánlok szedni, napi 3x1-et és lefekvés előtt 1-et.)


Végre itt a turistaház. Beállok a levesért, de előttem fogy ki. Nem várom meg az utánpótlást, betérek a vendéglőbe inkább, ahová a csúszós teraszon át egy dupla leszúrt Rittbergerrel jut be mindenki, és a távozás sem kevésbé dinamikus. Ahogy olvad le rólam a jég, úgy törik meg a jég a „csokistop” felett is, amit több héttel ezelőtt rendeltem el magamnak. 2 hatalmas szelet csokit vásárolok, egyik finomabb, mint a másik, és egy kunyeráló Snauzerrel megosztva zsákmányomat, kielégülten falatozgatunk. Közben hallom, hogy valaki azt mondja, ő már nem képes 10km-t megtenni. Nekem viszont ez azt jelenti, hogy már csak 10km van hátra, amitől erőre kapok. Könnyű szakasz jön a Pisztrángos-tóig, ami tényleg várakozáson felül, hamar eltelik. A tónál (Nagy Ünnep-rét, már mint annak aki idáig elvergődött) (ezt a nevet Cseh Tamás: Hadiösvény című könyvéből kölcsönöztem) újra összefutok a Snauzerrel. Kíváncsian néz utána, miben sántikálok a ház háta mögött. Jó hangulatban van, össze-vissza szaladgál, láthatólag élvezi a kifejezetten „kutyának való időjárást.” Valaki Törkölyt tölt magába (nem tudom szabad e még pálinkának nevezni), és társába is beleerőltet egy adagot. Így belőve talán rózsaszínbe öltözik a fehér táj, és úgy érezhetik, mintha libegővel jutnának fel a Kékesre. Ők tudják. A Gabi halála nem gond (az enyém sem), még egy jó pár „rézbőrű testvért” megelőzök a „gleccser” legmeredekebb részein is. (Gabi egyébként egy szekeres volt, aki itt zuhant le a mélybe.) A gránitsziklákon szellőzteti Holle anyó a hó-paplanjait, szemet pihentető, finom, bársonyosan hullámos idomokat kölcsönözve nekik. Jól kirázta őket, az annyi szent. (forrás: 60-as évek szünidei matinéi!!). Ahogy haladok, sapkám egy kilógó szálán telepszik meg egy kövér hópehely, közvetlenül a szemem előtt himbálózva egy darabig. Mintha egy mikroszkópban látnám, érzékelem különös szerkezetét, szinte látom finom fraktáljait. Ahogy ide-oda leng, a fény különös módon csillan meg rajta. Arra gondolok, hogy mint ez a hópehely, ez a pillanat is különös és megismételhetetlen, majd egy mozdulattal kitépem a sapkámból a szálat. A Kékesre is könnyen feljutok, hátam mögül egy artikulátlan üvöltés jelzi, hogy más is megörült(megőrült?), a mai utolsó szintemelkedés legyőzésének. Az ellenőrzőponton történő újabb rövid olvadozás után, mielőtt még lemondanék hóember mivoltomról, így megszolgálom a beszédes kitűzőt, továbbállok. Nehezen tudom tartani…, de a tea az aztán mindennek betesz. Ma pedig egésznap teázgatok. Csombék helyett túlélő túrákat szervezek egy-egy vaskosabb fatörzsig, ahol legalább az nem lát, aki nem akar. Lefelé viszonylag jól megy, néhány percre sikerül beüzemelni a turbót olyan szintre, amilyenen egész idő alatt ketyegnie kellett volna. A völgyben beérem túratársamat, akit még Lajosháza előtt hajráztam le. Mikor került elém nem tudom, talán teleportálta magát, de az is lehet, hogy nem „leveses”, és amíg én „csoki szeánszt” rendeztem a Snauzeremmel (A Kutya Aki Nem Ette Meg A Telet Csak A Kókuszos Csokit), a Vörösmarty-th-ban, ő már zsíros kenyérre pecázott a Pisztrángos-tónál. Együtt haladunk egy darabig, de mivel a fogyókúrámmal traktálom, az egyik kötélnél, ahol a szó szoros értelmében kötéltáncot járok, majd egy rövid ideig „lógok a szeren”, két botjával oldalazva sikerül elmenekülnie, ha nálam is lenne „mankó”, még a nyomát azért üthetném. Sebaj, majd befejezem a mondatot a következő túrán, de lehet, hogy kell hozzá még egy jó pár. Innentől kezdve mosolyszünet. Bár az év végi „remekbesikerült” éves túraösszesítőmben azt írtam, ha másképp nem menne, akkor hason csúszva is teljesíteném a távot, azt azért valahogy átvitt értelemben gondoltam, és nem ennyire konkrétan, mint ahogy most kinéz.Egy meredek domboldalon (nem a túraútvonalon!!),ahol egy jeges szakaszt próbálunk többen kikerülni, végül is akaratlanul!! a háton csúszást próbálom ki, de a poszttraumás stressz-szindrómát elkerülendő ezt ha lehet, nem ismételném meg többé. Időnként teljesen váratlanul megcsúszva (igyekszem, nehogy blaszfémia hagyja el a számat) Alexander Vasziljevics Szuvorov orosz tábornok mondása jut az eszembe: „A gyorsaság szükséges, a sietség káros.” Szerintem, ezentúl a Téli Mátra teljesítménytúra javasolt alapfelszerelése: teljes hegymászó szett, jégcsákány, hágóvas, hótalp, megszállottság, pillanatnyi elmezavar stb. Végeredmény: az utolsó szakaszon, még a szintidőt sem sikerül teljesítenem. Beérek Mátrafüredre, s egy havat lapátoló Úr szólít le. Kicsit beszélgetünk, többek között mondom neki, ha hazaérek, még el kell takarítani nekem is a havat. Van vagy 50-60 méter városközpontban lévő járdám, s egy hatalmas udvarom, amit áruszállítás miatt kell teljesen kipucolnom. (Erről jut eszembe: rendkívüli hómunkásokat felveszek!) Aztán kocogni kezdek, hogy mentsem a veszett fejsze nyelét, de kínos az egész. 8:56 lett a vége. Némileg lehangol, még az árusoknál sincs kedvem szétnézni. Pedig a tavaly itt vásárolt felvidéki útikönyvek megtették a hatásukat, és ígéretem szerint több emlékezetes túrát tettem a családommal Szlovákiában, többek között a Szlovák paradicsomban. Egy napos kirándulással is elérhető, bár jobb ha „kakas ős” is van a felmenők között. (Még annyit: nemrég olvastam a közelmúltban elhunyt Cseh Tamás: Hadiösvény című művét, amit fiatalkorában írt. Remek indiános könyv. Egy kis játékkal, kegyeletből, erre próbáltam emlékeztetni néhol, annál is inkább, mert a közelmúltban felmerült adatok szerint, mi magyarok, talán némi rokonságban is vagyunk az indiánokkal. De kivel nem? A könyv végén, a regény után, megtalálható a síksági indiánok története 1793-1890 között, megdöbbentő adatokkal. „1890.december 29-én, Wounded Kneenél a katonaság ismétlő fegyverekkel szétlőtte a szellemtáncos sziúk utolsó csoportját. Big Foot és népe, asszonyok, gyerekek, öregek és férfiak, szinte valamennyien elpusztultak. Véres, fagyott testük még napokig hevert a hóban. 1890 után az amerikai kormánynak többé nem kellett számolnia az indiánok ellenállásával.” Így született meg a szabad Amerika! Remélem mindenki elnézi nekem, hogy ezt idevettem.)


Lassan lecsengetem az egészet. Jól esik még 1-2 megérintés, majd a kocsimhoz indulok, hogy kiássam a hóból, aminek külön története van. Kékdroiddal lett volna még itt egy III.típusú találkozásom, de sebaj, maradunk a II.-es típusnál (NASA kategóriák!). Érdekes egyébként ez a teljesítménytúrázás világa. Olyan mint egy nagy falu, mert valamilyen szállal, szinte mindenki kapcsolódik mindenkihez. Nem csoda, hiszen állítólag 2 áttétellel, minden ember kapcsolatba hozható az egész világon. Furcsa azonban, hogy van olyan túratársam akinek már szinte minden ismerősét ismerem, csak őt magát nem. A jövőben talán összesodródunk. Ha nem, az is a sors akarata. Nekem így is jó.


marton4


Szegedi József


Pétervására


„Örülök, ha dicsérnek, de attól nem leszek gyorsabb. A dicséret a múltban elért teljesítményre vonatkozik. A jövő az, ami számít.” (Sebastian Vettel) .

 
 
túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.12.31 22:36:17
Éves túraösszesítő 2009


Az idén mindössze 8 szervezett teljesítménytúrán vettem részt, kb. 440km tettem meg. A szintről: voltak benne hegyek jócskán. Mellette még ledaráltam magamnak 1-2 ezer km-t gyalog(futva), plusz rengeteg terepkerékpározás, plusz a családi kirándulások. Az erre fordítható, aktív szabadidőm jó részét a Bükk, a Mátra és a Heves-Borsodi Dombság ösvényein, földútjain töltöttem. Ha valaki szembejött velem, az biztosan láthatott. (!) Hosszabb távokon egyedül futni az erdőben sokszor ismeretlen útvonalakon, némileg hazárdjáték, de eddig még nyerésre állok. Ez a kockázat plusz élvezetet jelent, bár kis balszerencsével könnyen médiasztárrá is válhat az ember.
2007-ben kezdtem a teljesítménytúrázást, akkor beleestem, mint az a bizonyos ló a gödörbe. Abban az évben kb. 17 túrát sikerült teljesítenem. Majd 2008-ban megint letámadt az építőipar, már csak 4-re tellett. A kapuzárás szindróma űzött a pástra, s ez hajt máig is. Ha sikerülne az 50-es éveimet teljesen fiatalon átélni,megtartva a 40-es éveimből magammal hozott lendületet, amit még az üde fiatalság hatott át, ezt átsugározhatom a 60-as éveimre, végül is majdan fiatalon öregedhetem meg. Ez hajt. Na meg a függőség, mint nagy részünket. Esküszöm nem ismerek nagyobb élvezetet, mint amikor erősnek, energikusnak, lendületesnek érzem magam, és úgy érzem áthat az erő. Futok, valami ismeretlen erő gyorsít, mint egy metrószerelvényt, valahonnan csak jön az energia. Ez csodás érzés, bizonyosan sokan ezt keressük.
Amikor elkezdtem a kocogást a nagy része szenvedés volt, csak le akartam fogyni. 2 nap múlva már úgy fájt a térdem, sokszor be is állt. Már akkor is abbahagyhattam volna, mint már annyiszor, amikor egy új tünetet fedeztem fel magamon. Hát persze, az első jelre, kisebb nehézségre hagyjuk az egészet. Jó ürügy, hogy a kisördög tanácsára visszasüpphedhessünk a fotelbe, még a sört is a kezünkbe nyomja, a metabolikus szindrómáról is megmagyarázza, hogy ugyan már, az csak a korral jár. Aha ! A nagy túrót!
Visszatérve lassan elértem, hogy a szenvedés munkává alakult, és később már némi élvezet is vegyült a dologba. Ma 50% tiszta élvezet- 40% munka 10% szenvedésnél tartok statisztikusan, de hosszabb távolságokon még megnőhet az utóbbi 2 aránya. Mindenesetre ma már a élvezet dominál, s ez akkora kincs, amit nem lehet lottón megnyerni, csak hosszú évek kemény teljesítményei alapján alakulhat ki.

Az idei 8 túra kevésnek tűnik, amikor az összesítőkben folyik a számháború, csattannak az 1000km-ek. Nekem viszont elég volt arra, hogy áthassa az életemet. A túrázás valahogy a lételememmé vált, mint mondjuk a táplálkozás, tisztálkodás, munka. Nem tudok már nélküle élni. Ha kell hason kúszva is teljesítenék, ha másképp nem menne…

A túrák:

Téli Mátra XL- egy ostoba provokáció gyalogos-futó konfliktust gerjesztett, aminek többen felültünk. Csak úgy záporoztak az önérzetes vélemények, mire rájöttünk, hogy valaki csak szórakozik velünk. Csípőtünetek.
Később, a túrabeszámolómat elkérte a 3w.matrahegy.hu főszerkesztője, és megjelentette a honlapjukon. Öröm. Ugyanide felkerült a többi „mátrás” beszámolóm is.

Mátrabérc túra- 9 órás tervvel indultam. 10:03 lett. Egyszerűen nem sikerül 10 órán belül kerülnöm, van már egy 10:01 percem is. Jövőre viszek egy stoppert. Bokatünetek.

Vidróczki 61- kemény túra, a vége felé pedig laza kirándulás az Ágasvárra. Enyhe koffeinmérgezés, ami tudatom, semmit nem javít a sportteljesítményen.

Kaptárkő 50- felkavaró gyermekkori élmények, és ebből fakadóan kissé szentimentálisra sikerült túrabeszámoló.

Bükk-fennsík 50 – vihar, felhőszakadás. Végre megértettem, miért nem szabad a viharban a fa alá állni. Találkozás Geriba-val. Úgy fut, hogy amikor pl. egy rövid ideig együtt haladtunk, és mondjuk egyszerre értünk egy hegytetőre, mire én lépést váltottam , és elkezdtem lefelé futni, ő már lent volt. Őstehetség és igazi karakter!

Eger Csillaga 50- emlékezetes versengés egy fiatal élvonalbeli futóval. Kiborította, hogy egy hosszú szakaszon (kb.15km) nem bírta az „öreget” lerázni. Eredményem: 6:59. A túrabeszámolóm felkerült a rendezőség , az egri Kárpát Egyesület honlapjára.

Less Nándor 60- Senior aranyérem, amire nagyon büszke vagyok. Egy jó ideig futókkal versengtem, és még maradtak mögöttem is a végén. A nagy igyekezet, és az előzetes diéta miatt görcsökkel küzdöttem. Új felfedezés, hogy amikor a Ca és a Mg, (K) is becsődöl már, egy szép piros alma elfogyasztása teljesen eltünteti az izomgörcsöket!! Príma futóhátizsákot vettem a célban (Deuter Race), és azóta már csak ennek köszönhetően is javult a teljesítményem a hosszabb túrákon. Kekdroid ismeretlen ismerősömmé vált!

Via Dolorosa 75- a Magas-Mátra megtréfálja az embert, ha nem veszi komolyan és okosan. Engem megtréfált, de a végére azért „feltámadtam”. Nem várt "emberi megérintés" a célban. Köszönöm!



Köszönöm a jó társaságot minden ismerős és ismeretlen túratársamnak!

Mélységes hála a rendezők önfeláldozó munkájáért!

Jövőre remélem újra találkozunk!!! Én ott leszek!

2009.12.31


SZILVESZTERI TŰNŐDÉSEK

Átsiklunk a kapun lassan,
Elnyel minket a jövendő,
Pezsgőskupak hangja csattan,
Ma már nincs több teendő.

A jövő mit hoz, kérdezem,
Nem tudja senki biztosan,
De nincsen bennem félelem,
Csúszok tovább titkosan.


Az átjáró szűk és nedves,
Megfordulni nem lehet,
Minden ami jó volt, kedves,
Már a múlté emberek.

Ott, az a fény, az valami más,
Sóvárgok felé epedve,
Egy új helyszín, egy állomás,
Megjön az utasok kedve.

Tágas és napos a peron,
Valahogy minden ismerős,
Nézd csak, ott áll egy haverom,
Mint tavaly, még mindig erős.

Sőt, itt vannak mások is, sokan,
Megújult mindenki szépen,
Máshol az időben,
de ugyanitt boldogan,
vidáman,
mint egy családi képen.

Most értem már a dolgok lényegét,
Amint a petárda durran,
Mert egy pillanatra
bölcsebb lettem én,
Míg siklottam a hangzavarban.

(Marton4 2009.12.31)














 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20092009.10.25 22:42:45
VIA DOLOROSA 75

„…minden papír nélkül kidobtak a Markó utcai bíróság fogházából. Felemás, csontkeményre száradt, fűzőtlen bakancsban, foltozott zsávoly katonaruhában léptem ki az épület Nagy Ignác utcai kapuján. Sután néztem körül, tájékozódtam, felismertem az égtájakat s azután a Markó utcán elindultam a Duna felé. A Dunát akartam látni legelőbb. Az alsó rakparton leültem az egyik kikötő oszlopra s figyeltem a csendesen, békésen folyó vizet. Öreg nénike tűnt fel pórázon vezetett, szaglászó kis kutyájával. Furcsa szerzet lehettem, meg is álltak előttem. A nénike megszólalt:
- Tessék mondani, fogságból jött?
- Onnan.
- A Szovjetunióból?
- Nem, Recskről.

Az hol van? Szibériában? ennyi idő után... – motyogta maga elé az öreg néni, azután továbbhúzta a kis kutyája.

Igaza volt a nénikének: valóban Szibériából érkeztem vissza öt esztendő múltán az öreg Duna partjára. Az emberi értelmetlenség, ostobaság, gonoszság, gyűlölet, bosszúállás, a mérhetetlen hataloméhség és a határtalan zsarnokság magyar Szibériájából, a „megbízható források szerint soha nem is létezett” recski kényszermunkatáborból.”

„Ma sem tudnám megmondani, mi volt a legelviselhetetlenebb Recsken: az embertelen kényszermunka, az állandó ütés-verés, vagy a tudatos, minden képzeletet felülmúló éheztetés. Recsken nem voltunk éhesek – ami végeredményben elviselhető jelenség –, hanem éheztünk: nem a gyomrunk követelte az ételt, hanem a kegyetlen munkával kiszipolyozott sejtjeink ordítottak a nap huszonnégy órájában az élelemért.”
(Részletek: Sztáray Zoltán visszaemlékezéseiből)

Ahogy, később Nád Bélával, a rendezvény főszervezőjével, a Csurgó forrásnál folytatott beszélgetésünk során szóba került, e teljesítménytúra fő céljai a nyilvánvaló alapcélon felül, a Mátra minél jobb megismertetése a sporttársakkal, sokszor ritkán járt utak beiktatásával is, valamint megemlékezés a recski kényszermunkatábor elszenvedőiről és áldozatairól. Hogy mit is jelentetett Recsken pontosan a Via Dolorosa, a jeruzsálemi Keresztút fogalma, ahol a Megváltó a Golgotára hurcolta keresztjét, nem tudom. Talán a Csákánykő oldalában létesült kőbányához vezető, a kiéheztetett foglyokkal kegyetlen körülmények között,erőltetett ütemben zajló szerpentinút megépítésére emlékeztet, ami a tábori élet legnehezebb időszaka volt, lehet ez is a fájdalmak útja. Vagy a legyengült, nehéz szerszámokat cipelő reményt vesztett munkaszolgálatosak napi kitántorgását a kőbányához, ahol egész nap jó esetben napi 800-1000kcal energia bevitel mellett a létező legkeményebb fizikai munkát kényszerítették rájuk. Jelenthette a környező erdőkbe favágásra kirendelt foglyok útját, amit a térképen piros betűkkel feltüntetnek. De sok rab számára valódi Via Dolorosa volt a recski munkatábor, hiszen éveken át hordozva súlyos terhüket, keresztjüket, végül ez a hely vált a Golgotájukká. Remélem haláluk nem volt hiába való, mint ahogy a Megváltóé sem. Arra figyelmeztet, hogy ezt nem hagyhatjuk, hogy még egyszer bekövetkezzen. S ahhoz sincs jogunk, a jövő emberisége nevében, hogy a bűnösöknek megbocsássunk…

6:30-kor indulok a Markazi várhoz kirendelt pontőrrel együtt. Jó ütemben halad, na meg úgysem előzhetek, hiszen előttem megy a „mozgó ellenőrző pont”. De végre megkapom az igazolást, „ s börtönéből kiszabadul sas lelkem”, kocogóra fogom felfelé. Útitársam is akad egy mezőgazdasági létesítményeket tervező fiatal mérnök személyében, aki a 35km-n indult. Amikor megtudja, hogy én 75km-en, tisztelettel néz rám, Ő nem tudna így futni 75km-en át. Mint később kiderült én sem. Épp egy sertéstelepet tervez, s mondja, hihetetlen mennyi és milyen szigorú előírásnak kell megfelelnie, többek között az állatok méltó tartása érdekében is. A sertések nevében ez mélyen megnyugtat. Egy gyönyörű muflon bukkan fel az erdőben. Ez az elsők jutalma, egyelőre vezetjük a mezőnyt. Egyébként gyakran kóborlok egyedül erdőkön mezőkön át, sokszor hatalmas távolságokat megtéve, így az évek során természetessé vált a vadállatok közelsége. Nemegyszer egész vaddisznócsordákba ütközöm fényes nappal, az út közepén. Sokszor ügyet sem vetnek rám úgy elmerülnek a társasági életben. Szerencsére így megfigyelhetem őket, s ha már forrónak vélem a helyzetet arra is van időm, hogy nyugodtan odébb álljak. Naponta találkozom a kedvenc völgyemben rókákkal, szarvasokkal, őzekkel, nyulakkal, fácánokkal, rengeteg ragadozó madárral, szinte vadasparkban érzem magam. Előfordult már, hogy borzkoma, akinek ismerem homokvárát is, csak úgy komótosan átsétált előttem az úton keresztben, mint egy gyalogos a zebrán. Kis mezei poszátával játszogatok, aki kóróról-kóróra szálldos, de területét mindig körbejárja, egy-két száz méternél soha nem távolodik el messzebbre. Ha megyek, leggyakrabban a kedvenc helyén üldögél, s már messziről hallom figyelmeztető énekét.
A Markazi-kapuhoz már egyedül érkezek, a bokanyelő sárban, a pont szinte elveszik a ködben. De valahogy a sár már nem érdekel, természetes elememmé vált. Azelőtt ha egy csepp eső esett, vagy akár a cipőm talpa is egy kicsit sáros lehetett, bizony ki nem dugtam volna semmi kincsért az orromat. A hét közepén mondom valakinek, hogy túrázni megyek szombaton. De hát csúnya, esős idő lesz. Hm, eső, az már nekünk mindegy, mondom nagyképűen, de az igazság mégis ez. Betegesen szeretem a jó időt, de tök mindegy milyen az időjárás, ha túrázni készülök, a jó idő is csak egy eset. Lelkesen továbbindulok, s a Nagy-Szár-hegynek még futva indulok neki. A hegy harmadánál jelez a pulzusmérőm, amit később a túra során megismert túratársammal ellentétben nem a csuklómon viselek, hanem a mellkasomban. „Jó öreg cimborám” arra kér, lassítsak egy kicsit, hátrébb az agarakkal. Teljesítem kérését, így egész nap jó viszonyban maradunk, csak ennyit akart. Felérve, „kötelező” aktusként letekintek a hegyről, ahonnan a Mátra egyik legszebb panorámája tárul elém, s még egy kicsit több is. Mint egy hatalmas Brachiosaurus, egy óriási tejfehér felhő úszik át a nyergen a Tarjánka-völgy felé tartva, felfalva mindent, ami útjába esik.

A Cserepes-tető táján ér utol az első futó, éppen amikor egy tüskét próbálok rögtönzött műtéttel kioperálni a kezemből. Elengedem, hiszen aki beér annak az átlagsebessége biztos hogy nagyobb, mint a miénk, még ha egy ideig képesek is vagyunk versengeni vele. Később megfigyelem viszont, hogyan fut le a nyaktörő meredeken, s öntanuló robotként ellesve technikáját én is könnyen lejutok. A Domoszlói kapu után még mindig ott lihegek a nyakában, de nincs túl beszédes kedvében, így békén hagyom. Csurgónál egy időre elválunk, de Parádsasváron még „befogom” az ellenőrzőponton, ahol végül a lábát nyomogatva kiáll, és elindul a buszmegálló irányában. 20km után már én is érzem, hogy még futok ugyan, de már kezd „elmátrásodni” a lábam, ahogy az izmok elsavasodását nevezem a Mátrában, mert kellő taktika és trükkök hiányában ez itt hamarabb elkövetkezik, mint más hegységekben. De most még a Csurgó-forrásnál vagyok, ahol társával együtt maga a „Nagy Fehér Toll” a pontőr. 2007-ben, 1 teljesített túraév után, térdpanaszaim miatt, épp ezen a helyen jelentettem be visszavonulási szándékomat, és "szerényen" megjegyeztem, hogy "csak üstökös voltam a teljesítménytúrázás egén". Erre azt válaszolta, ami azóta mindig itt cseng a fülemben, hogy aki egyszer belekóstolt, nem tudja ezt olyan könnyen abbahagyni. Valóban, 2 év eltelt és még itt vagyok, immáron bolygóként. Nád Béla (Béla) megnyerő és közlékeny személyisége mindenkit azonnal magával ragad. Feje a kimeríthetetlen tudás kincsesbányája, amiből van szerencsém rövid idő alatt, némi külszíni fejtéssel, néhány drágakőre szert tenni. Itt kell megemlékeznem a kitűnő szervezésről, az embert próbáló, de gyönyörű tájakon áthaladó útvonalról, az önfeláldozó munkával telepített szalagokról, a túra során az összes rendezésben résztvevő sporttárs felől sugárzó odaadásról, tiszteletről és gáláns nagyvonalúságról, a bőséges ellátásról. Egy szóval úgy tudnám jellemezni ezt a rendezést, remélem nem sértő, hogy becsületes. Köszönjük!
Visszafelé haladva a kék körön, megjelenik egy kiváló fiatal futó katonás, fess, önbizalmat árasztó futó felszerelésben, aki szintén a mai történetem egyik fontos szereplőjévé válik majd, s a végén a sors játékaként főszereplő lesz belőle. Most még simán lehajráz a másik kékkörön, bár a munkatábornál beérem. A táborban leülök egy padra, egyrészt, hogy könnyítsek a vállamon, egy-két dolgot kiegyek-kiigyak vadonatúj, a Less Nándor 60-on beszerzett „futó hátizsákomból”, másrészt, hogy itt a táborban képzelegjek egy kicsit (nem kamu!) az elmúlt eseményekről. Tavaly akadt a kezembe Faludy György: Pokolbeli víg napjaim című könyve, aminek utolsó vaskos fejezete, a recski táborban töltött éveiről szól. Most, hogy a túrára készültem, elővettem, s részben újra olvastam ezt a részt. Annyira érzékletesen ír le mindent, hogy amint szétnézek, szinte megelevenedik a tábor. Mindenkivel előfordult már biztosan, hogy úgy átérezte a történelmet, egy múzeumban, egy várban, vagy bárhol, hogy szinte beleszédült amikor elképzelte. Megelevenedtek a rég eltűnt emberek, a törökök újra megostromolták Eger falait (sikertelenül), valahol itt állt Dobó István és megrendíthetetlenül irányította a védelmet. Most valami ilyesmit érzek egy pillanatra. Iszom a burn-ömet, és arra gondolok, hogy kinyúlik egy esdeklő kéz, legyengülve, az éhhalál küszöbén tengődve. Kicsit cinikusan az villan át az agyamon, milyen jól jött volna a bányában egy energiaital, amikor sokszor jártányi erejük nem lévén cipelték a nehéz köveket. Aki nem bírta a munkát, annak büntetésből felére csökkentették a fejadagját, amitől másnap sem lett erősebb, amit megint újabb büntetés követett, egészen a sírig. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne másoljam be ide az egész fejezetet,mert minden sora érdekfeszítő és tanulságos olvasmány, bravúros írói munka is, amelyet mélyen áthatnak az átélt élmények, szenvedések, de nem tehetem. Annyit mondhatok, hogy Faludy optimizmusa, emberi tartása, élni akarása, sajátos humora, kulturáltsága és embersége, amivel sok más társának segített az életben maradásban, örök tanulság mindnyájunknak. Ezt el kell olvasni!
(Egy kis ízelítő a könyvből. Az volt a szokás, hogy aki a táborba bekerült, el kellett mondania az élettörténetét, különös hangsúllyal arra, hogy miért hozták ide. Íme egy érdekes eset: egy esztergályos párttaggyűlésen megkérdezte: párttitkár elvtárs, ez már a szocializmus, vagy lesz még rosszabb is. Másnap már Recsken volt.
Egy ízben a táborlakók egy mókust láttak meg az egyik fán, favágás közben. Ez olyan bőséges, ínycsiklandó zsákmánynak ígérkezett ennyi kiéhezett ember számára, hogy mindent elkövettek, hogy elkapják. Kivágták az összes fát ami körülvette a mókusét, majd azt is. Így sikerült nyakon csípni. Elképzelhető, mekkora lakoma lett belőle, amikor este titokban megsütötték a vaskályhán a barakkban.)

„Égszakadás, földindulás, átszaladok egy más korba, gyere te is Pajtás!” Máris az Ilona-völgyben vagyok, a következő ellenőrző ponton. Finom lekváros kenyér, meleg tea, vidám és népes társaság lesz osztályrészem. A lekváros kenyérről, hogy, hogy esett, csak annyit tudok mondani, hogy hmmmmmmmmm…
Szaladok tovább az Ilona-völgyben, s egy meglepő eset történik velem. Egy volt évfolyam társam, akivel 25 éve nem találkoztam, s aki dél-dunántúli, jön szembe velem a társával, hátizsákos turistaként. Köszönök nekik, hogy „Hello!” . Nem számítanak ismerősre, visszahellóznak, gondolják közel az erdő, ez valami turistaköszöntés lehetett, s mennek tovább. Hogy is gondolhatták volna, hogy én vagyok én, csapzottan rohanva az úton. Most már megállok, utánuk szólok. Megfordulnak, s megtörténik a felismerés. „Őszölésre” jöttek a Mátrába. Egy kis beszélgetés után továbbindulok utamra.
A műúton a távolban megpillantom futótársamat, aki harmonikus stílusban, hihetetlen tempóban gyalogol felfelé. Alig bírom utolérni. Ez a pihentető gyaloglás, mondja amikor utolérem. Azért csinálja, hogy, még a Kékesre is ilyen pihenten legyen képes felmászni. Én ekkor még kicsit lebecsülöm az előttem álló Magas-Mátrát, aminek később még megiszom e levét. A sár ellenére furcsa mód rengeteg kirándulóval lehet találkozni, kisgyerekestől, mindenestől, az egész útvonalon mindenütt, ennyit összesen nem láttam egész évben. Ha közeledik egy csapat, megpróbálom izzadt hajamat kicsit eligazítani, hogy kicsit hasonlítsak egy emberre, nehogy valami erdei mumusnak nézzenek, s velem ijesztgessék ezentúl a gyerekeket, ha nem akarnak szót fogadni. Ahogy igazgatom, veszem észre, hogy egyre kevesebb igazgatni valóm akad elől, igaz nemrég csonkított meg egy fehér ruhás, ollós ember. Megijedek, mi lesz az őssejtjeimmel, ugyanis nemrég olvastam, hogy a kihullás előtt 2-6 évig élő hajszálak őssejteket tartalmaznak, amit az orvostudomány fel is tud használni bizonyos esetekben, pl. bőrsejt képzésre. Egyes betegségekből tehát, tényleg a hajánál fogva húzhatja ki magát ma már az ember. És az orvostudomány töretlenül fejlődik! Mi lesz még!
Még Parádóhuta előtt lehajráz az első futó, aki távolból láthatta, amint szenvedve futok felfelé a műúton, mert kapok tőle egy nagy dicséretet ami a tempómat illeti. Majd nagyon kellemes, magányos szakasz következik a sárgán, kőmentes suhanás a panorámaúton. Amikor leérek a műútra valahonnan jelt ad valaki, és több száz autó húz el mellettem a pár száz méteren.
A Parádsasvári ellenőrző pontról már volt szó. Mindenki a pontőrt kérdezgeti, hogyan lehet eljutni Galyatetőre, holott minden kérdező pontosan tudja a választ, csak a pontőr nem. A „beugró fiú”, csak bíztatásomra kezdi megnézni a térképen, hova is csöppent lényegében. Tudjuk mi merre kell menni, mondom, csak olyan jó ezt hallani is. Így a következő csoportot már felkészülve várja, hogy a résztvevők lelki világának ápolását és a pszichológiai tanácsadást minél eredményesebben folytathassa.
Közben a Hubertus étteremre sandítok, ahol úgy két évvel ezelőtt egy családi kiránduláson pazarul megebédeltünk. Én, a hely szelleméhez, a Mátrához illően egy Vidróczki fatányérost választottam, pompás étel volt. A sok finomság tetején még egy oldalnyi ínycsiklandó sültszalonna is pihent, amit a szegény sertésről örökölve, hamarosan a saját oldalamon láttam viszont. A 2 év elég is volt hozzá, hogy nagy nehezen megszabaduljak a „terhes emléktől”.

Újra nekivágok a „bérceknek”. Elhaladok a hajdan oly nagy hírű, jobb sorsra érdemes üveggyár mellett, ami jelenleg siralmas látványt nyújt. Az új tulajdonos állítólag 2 éve vár valami pályázati pénzre, hogy megint beindíthassa a termelést. Egy biztos, valami itt nem kerek a történetben.
A piros kereszt egy nagy kanyarral előbb szelíden emelkedik, majd szemből nekitámadva a hegynek teljesen bevadul. Olyan meredek, hogy néhol a sárban elkapar a futóművem is, de a sziklás részek sem könnyebbek. Szemből egy iskolai osztály, vagy inkább egy egész iskola hullik alá a mélybe. Felfelé sem lehet könnyű, szól rám az egyik diák. Felfelé fárasztóbb, de lefelé nehezebb válaszolok „bölcs bagolyként”, amit szerintem annyi bukdácsolás után, egy életre bevésnek az osztálykönyvbe. Ahogy följebb érek, egy család üveges tekintettel mered valamire a vállam fölött. Megfordulok, s csak akkor veszem észre először a csodálatos panorámát, amiből csak annyit dekódolok, hogy baromi nagyot jöttem fölfelé. Majd ránézek a jelzésre, most már „Vörös Keresztnek” látom, és megértem végre, hogy nagyjából idáig lehet kibírni elsősegély nélkül. Az „Emelkedő neve: Brutál”. Az „almási” út metszése után van egy tábla, Galyatető 1,5km. Ahogy felfelé haladok, s még mindig nem jön az áhított „Levespont”, egyre inkább azon gondolkodom, nem néztem e el a mértékegységet, s a távolság mégis fényévben volt megadva. Aztán végre átszelve a csillagközi űrt megérkezem, és fantasztikus ellátásban részesülök.

Majd dagasztom a sarat egy kis ideig, és rövidesen „almás” lesz a helyzet. Mátraalmáson aztán elringatom magam egy hintaágyon, úgy érzem révbe értem, ezt a hintaágyat kerestem egész életemben,de most megtaláltam. Kék kereszt, ugyan már mit nekem kék kereszt, hintaágy, azaz igazi, az kell nekem, de mire a gondolatsorral végzek, régen le is kevertem a jelzésről, és külön kis túrát teszek a Galyavár irányában, majd egy idő után gyanús lesz nekem a monokróm vörös, és egy huszárvágással, mint eltévelygett bárányka visszaszédelgek a kék kereszt anyaölébe (óriási képzavar, nemcsak a tájékozódásban!). A Smíró Feri útján már egyszer jöttem lefelé, de mondhatom, hogy felfelé is ugyanolyan szép. Bár a madarak most kevésbé énekelnek, mint májusban, amikor itt jártam, de egy magányos trillás azért elszórakoztat művészetével. Odébb egy kis „erdei asztalosmester” vési, fúrja, faragja munkadarabját, serényen dolgozik, hangja betölti az erdőt.
Végre felérek. Kicsit megfogott a hegy, így elsuhan mellettem három futó. Egy gyors tankolás, és elkezdem a Lajosházáig tartó végtelen süllyedést. Ezt gyorsasági szakasznak szántam ugyan, de a lábamat Smíró Ferinél hagytam, azért megyek, ahogy tudok. Elhaladok a Háromfalu temploma mellett, amelynek helyét megegyezés hiányában végül az egri püspök jelölte ki ezen a ponton. Lejutok „Mátrasztrapacskára”, bejelentkezek a „temetőőröknél”, akik remegve várják a sötétedést. Majd egy társsal indulok tovább, aki nagyszerű futó, de tart egy kis pihentető gyaloglást. Többek között a futás elméletéről beszélgetünk. Emlegetem A Maratoni futás mindenkinek című könyvet, de szerinte az elmélet és gyakorlat az két különböző dolog. Amikor aztán egy idő után elkezd lazán, gyönyörű stílusban futni, úgy hogy pillanatokon belül kis ponttá zsugorodik előttem a nyílegyenes úton, hiszek neki. Aztán eljön Lajosháza is, azelőtt Dezsőháza (nem tudom mit követett el Dezső). A kisvasúton átkelve most hála istennek két irányba kell már szétnézni. Új vonal ki tudja mikor létesült utoljára ebben az országban. Két nagyon laza, barátságos fiatal pontőrrel töltök el egy pár önfeledt percet, összeraknak egy kicsit. Közben elengedek két futót, de mennek Ők maguktól is, nem kérnek tőlem hozzájárulást. Velem ellentétben szinte semmit nem fogyasztanak, lehet, hogy ez az egyik nagy titok. Mindenestre ez a titok egyelőre nem tárul fel előttem, mert amit csak tudok mindent magamba tömök, még a zsákomból is.

A végső tusa következik. A cél az 1014m-es magasság, aminél földön járó fentebb nem juthat ebben az országban. Később, amikor majd a fejlámpámat szerelem fel a nemzeti színűre festett magasságponton csücsülve, elmondhatom, hogy ebben a pillanatban mindenkinél magasabban állok hazánkban. Most azonban még ki kell kapaszkodnom a völgyből. Miközben én is, lassan felőrlődnek a kilométerek. Mátraházán a „palacsintás” büfében iszok egy kávét és egy ásványvizet. Csodák csodája 5 perc és minden fáradtságom elmúlik, kocogva indulok fel a műúton. Én már régebben is mondtam, hogy az emberiség nagy „találmányai” közül a kávé az első ötben biztos benne van, de most meggyőződésemmé vált. A Veronika-rét újabb üdítő színfoltot jelent életemben, ahol már az egészséges táplálkozásról tartok kiselőadást a kedves pontőröknek, miközben egy zsíros kenyeret tömök magamba. Tanácsaimra tényleg vevők, megígérik, hogy kipróbálják a frissen szerzett ötleteket. A sífelvonó szerencsére működik, így könnyen feljutok. Fent megtörténik a váltás éjszakai üzemmódra, ahogy az előbb már említettem.

A sötétben botorkálva indulok lefelé, de később begyorsulok. Éjszakai gyakorlatom nem sok van, de jók a lámpáim, így hamar bebátorodok. A köveken azért botladozok rendesen, de nem vészes a dolog. A hangulatom is jó, ezért már arra is rászánom magam, hogy körbetekintsek.
Ahogy jövök lefelé, a gerincről lepillantva a Mátra tövében megbújó és még messzibb települések éjszakai „díszkivilágítását” látom. A szememben összefolynak a fények, úgy érzem, mintha mindkét oldalon az északi völgyben és messze a síkságon egy megapolisz terpeszkedne el, s a számtalan fényfüzér megannyi gyöngysorként csüngne a sötétség nyakán.
Időnként szárnysuhogást hallok innen-onnan a sötétben. Talán baglyok. Ki tudja?
Mögöttem a távolban egy lámpa fény villan. Nem vagyok egyedül. Beér az „üldözőm”,az a srác, akit Parádsasváron láttam utoljára, ahol elhúzott előlem a piros kereszten. Nem gondoltam, hogy ma még viszontlátom. Iszonyú kavarásban volt része, másfél óra kiesett az életéből, mire korrigált. Részletesen előadja a történetét, majd lassan egymáshoz csiszolódunk. A célig állandó útitársak leszünk. Dinamikusan haladunk lefelé, ahol lehet még futunk is. Egyszer különös hangokat hallunk a távolból, mintha egy csapat cerkófmajom ricsajozna valahol. Majd lentebb egy pillanatra megállunk, hogy megcsodáljuk Markaz és Visonta fényeit, és már le is értünk. A sok botladozás és sárban csúszkálás után örülök, hogy végre biztos talaj van a lábam alatt, egy végső rohamot javaslok az iskoláig. Én a járdán futok, a társam az úttesten közvetlen mellettem, nincs forgalom. Egy 30-as sebességkorlátozó táblához érve rámutatok és szólok, hogy lassítson. Majd a helyi lakosság (két járókelő) élénk biztatása mellett futunk be az iskolába.

Bent a győzteseknek kijáró éljenzés fogad, ami igen-igen jól esik. 13:52 alatt teljesítem a távot, ami messze elmarad a tervezett 12,5 órától, sőt titokban még egy kicsit jobbra is hajaztam. De, ahogy a futók véleményét és történeteit hallom, talán mégsem annyira rossz ez az eredmény, de lehetne jobb is. A kis csapatból mindenkinek van egy jó szava a másikhoz, még nekem is jut belőle. Sőt, egy váratlan „megérintés” szinte lehengerel, ami legalább annyira segít visszapótolni elvesztett energiáimat, mint az elfogyasztott két pár virsli. Aztán elbúcsúzok mindenkitől, egy év múlva itt a helyem megint, hogy újra megküzdjek a Heggyel. De jövőre majd okosabb leszek, és én fogok ki rajta.

„Az idő megáll egy percre,
aztán tovább szalad,
nincs kortynyi irgalom sem,
vagy jóság egy falat,
tátognak tört gerinccel,
mint partravont halak.
Ha újratemetik is,
mindegyik ott marad
arccal földnek fordítva…
feküsznek ölnyi mélyen
a rettegés alatt.”

(Verslészlet: Kiss Judit Ágnes (szül: 1973)
Káté című verséből.)
.




 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20092009.10.11 20:29:40
Less Nándor 60

„Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet…”
(Petőfi Sándor)


(Mottó: „Csak az jöjjön aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja, csak az jöjjön…”)


Nos én jöttem, láttam, „görcsöltem”.!!! 6:55-kor, 5 perccel a futók előtt megugrok. Folyamatosan hátrasandítgatok, vajon mikor dolgozzák le rajtam azt az 5 percet az első fecskék. A Mangó-tetőig azonban hátulról facér maradok, míg végül 2 futó mutatja nekem az utat a Kaptárkövekig. Közben összesodródom egy fiatal, rendkívüli szépségű túratársnővel („hogy mik/kik nem teremnek itt az erdőben!”), Ő „nem enged a 48-ból”, így nagyképűen elzúgok előle, majd a kaptárköveknél csendben elillan mellettem, alig-alig tudom visszaelőzni. Az Oszláig jól haladok, de a válság jelei már rögtön az elején kezdenek megmutatkozni. Illetve már tegnap jelentkeztek, amikor lábköröm ápolás közben lábgörcsöt kaptam. Otthoni, „hétköznapi görcs” szinte soha nem fordult elő velem már évek óta, így gondoltam jól nézek ki, mi lesz holnap. Az elmúlt időszakban elkövettem azt a hibát,amit a sportszakkönyvek az első pontban tárgyalnak, miszerint minél jobban megy az edzés, annál nagyobb adagokat iktatunk be, lehetőleg regenerációs időszakok nélkül. Végül teljesen kizsaroljuk a szervezetünket. A múlt vasárnap a Mátrában adtam magamnak egy Sirok-Kékestető-Sirok 40-es combost, csütörtök 22km terepfutás, plusz megvolt a heti 3x35km zsírégető (és „prosztatapusztitó”) terepkerékpározás. (Ennek ellenére mégis „Mr. 28% testzsír” vagyok. Ehhez hozzájárul a közelmúltban 2 születésnap és a 25-ik házassági évfordulóm megünneplése, összesen 4 egész torta és 2 doboz bon-bon rombolta le az egész éves, a dietetika tudományában elért kimagasló eredményeimet.)

Lassan kezdenek jövögetni a gyorsabb futók, bár az Oszláig még nekem is megvan a 10-es átlagom. A Dobi-réten már egy csomóan „versengünk.” Egy futó srác úgy megindul a csábító szekérúton, hogy ha nem kiáltok utána a sárga jelzés kanyarjában, bizony pár percen belül újra Cserépfaluban találta volna magát. Hálásan megköszöni. A tanösvény T-jén egy fiatal sporttárssal vetélkedek, aki keményen nyomja, de a „gyilkos” emelkedőn egy kicsit „leiskolázom” (itt már alapozok a későbbi görcsökhöz).
Az Oszlánál a szokásos tömeg és zsíros-, vajas-, és lekváros kenyér hegyek fogadnak. 2 lány folyamatosan gyártja őket, egyelőre a termelés és a fogyasztás egyensúlya az előbbi javára tolódott el, így a kupacok fokozatosan nőnek, sokat sejtetve arról, hogy a mai napon még mennyi embert várnak ide. Közben az egyik rendező megjegyzi, hogy aki még nem látta nézze meg a Less Nándor emlékoszlopot. Én úgy gondolom, hogy a „hasunk mellett” (vagy helyett) gondolhatnánk egy kicsit arra is akiért itt vagyunk, így ebből a csoportból egyedüliként elsétálok az emléktábláig, egy tiszteletteljes, néma főhajtásra.
Majd nekiszaladok az Ódor-várnak. A előbb leírt válságjelek között még elfelejtettem említeni, hogy a héten váratlanul totálkáros lett az egyetlen bejáratott futócipőm (nem csoda). Ezenkívül van vagy 4-5 új otthon, de egyiknek ez a baja, a másiknak az a baja. Kiválasztottam egyet, s ezzel mintegy hagyományt teremtettem. 2007-ben ugyanis a Less Nándor 60-on ugyancsak egy teljesen beavatatlan túracipőben indultam, ami szépen felzabálta a lábamat. Ez a mostani egy kicsit jobban viselkedik, de bokatájon valami furcsa nyomást érzek benne, ami lefelé fog csak igazán kiteljesedni. Most azonban felfelé haladok még. A vár ősi szerviz útján még felkocogok, majd az ösvényen beállok a libasorba. Egy túrázó (sőt nem is egy!) nagy feltűnést keltve, egy mély „avarcsapdába lépve” szabályszerűen lehullik az útról, , mint egy elsárgult falevél, a humuszt gazdagítva. Én lányok között menetelek. Az emelkedő meredekségét jellemzi, hogy az előttem szorosan haladónak a nemesebbik felével szemezek egy darabig. A 2007-es Less Nándor 16-on az egyik családtagom futókat látott itt felsuhanni. Én nemhogy futni nem tudok, de inkább járni tanulok. Időnként úgy dülöngélek, mint akinek a torkán már lecsúszott vagy ½ üveg törkölypálinka (vagy valami hasonló kegyetlenség), és a „a csíkon” már sehogy sem tudok végigmenni. De végre felérek, és gyorsan kijózanodom.

Kocogóra fogom, de az előttem gyalogló sehogyan sem akar közeledni. Megnyújtom egy kicsit és végre utolérem. Egy régi ismerősöm az, akivel az egyik legemlékezetesebb túrámat csináltuk végig. A hátizsákjával bajlódik (akárcsak én), pedig a futók közt indult. Azt hiszem az eredményes futás és a hátizsák valahogy üti egymást. Már egy pár kiló plusz is letaglózza az embert, a légiesség érzete tűnik el. Lehet így is futni, csak az élvezet jóval kisebb. Már megpróbáltam azt is, épp a múlt hétvégén a Mátrában, hogy a meredek emelkedőkön felfelé a súlypontomon javítandó a hasamra vettem a hátizsákot, de ekkor meg úgy éreztem magam, mintha egy terhes nő lennék, s ők mondjuk nem arról híresek, hogy futóversenyeken jó eredményeket érnének el. Az Ódor-várról leérve, éppen a hegy lábánál bekövetkezik az a „crack”, amire már miden előjel mutatott, és ami évek óta nem nagyon fordult elő velem. Mindkét lábam „full görcsbe rándul”. A boka tájról indult ki. Az új cipő miatt meg kellett változtatni az egyensúlyozási módomat, talán ritkán használt izmok is beléptek a műsorba. Semmi gond, bekeverem az italomat, kieszem a zsákom felét, hogy könnyebb legyen, s pár perc múlva már a Hór-patak völgyében kocogok felfelé. Azt nem mondhatnám, hogy mintha mi sem történt volna, és ráadásul a történet még nem ért véget.
Füzérkőnél bejön a piros, lemegy balra a kék kereszt. Az elágazónál van egy tábla, szállás 500 méterre, a közeli Hosszú-völgyi erdészházra gondolhatnak. Valaki kézzel ráírta a táblára „b..zd meg, ez nem 500 méter volt!". Egy pár hete egyébként megmásztam a Füzér-követ. Túlélő túrának sem rossz, ha valaki túléli. A vár már annyira sem vár, mint az Ódor-vár, pedig már az sem valami bástyákkal és rondellákkal, lakótornyokkal ékesített építészeti csoda.
Persze minél kevesebb látszik valamiből, annál jobban beindul az ember fantáziája, bár a Füzérkőn már az is nehezen. Az emlékek, a bőrömön lévő hatalmas csikarások már lassan kezdenek elhalványulni.
A Pazsag-völgy bejáratánál kisebb csoportosulás támad. Örömmel látom, hogy maroknyi ismerősöm közül jó néhányan feltorlódtak itt. Társalgással töltjük az időt, amíg az elbujdosott pontőröket sikerül végre valakinek „elővezetnie”. Az egyik túratársam miskolci, Ő az innen nem messze lévő Tebe-pusztáig szokott elkirándulgatni, az én felségterületem az oldal-völgyi tavaktól nagyjából idáig tart. Ő elindul Miskolcról, én Egerből, és már csak 2 km választ el minket egymástól. Nagy shaw lesz, ha egyszer csak úgy összefutunk, „találkozás az Elbánál”. Kicsi a világ! Találkozom egy lánnyal is, akinek a 2007-es Szent László 33-on már előre beígértem egy túrabeszámolót. Most megemlítette, hogy akkoriban elolvasta. Örömmel konstatálom, hogy az „olvasótáborom”, engem is beszámítva, két főre dagadt. (Gyermekeimnek mondom: a legfrissebb túrabeszámolóm már fent van az interneten, olvassátok el. Válasz: apa, na ne hülyéskedj már!!). Rövid ideig együtt haladok a teljesítménytúrázás egyik oszlopos senior tagjával (évi 60 nagy túra sem ritka nála!!), majd végleg leválok a gyalogos mezőnyről. Ettől kezdve, míg be nem lépnek a negyvennyolcasok, már csak futókkal kacérkodok. A sárgáról a Katalin-völgy bejáratánál válunk le, amerre a Bükkfennsík 50-es távja visz, de most a Katalin-völgy helyett a Pokol-völgyön jutunk Répáshutára, ami a patakmederben való botladozás után, beszédes névnek tűnik.

Jobb helyen nem is lehetne ez a kút, Répáshuta sarkán. Leiszom magam, majd szert teszek egy új társra, egy kamasz, szánhúzó szibériai husky kutya személyében. Gyönyörű ezüstös szőrzet, puha szalonnák, ferde vágású szemek, értelmes és barátságos tekintet jellemzi. Felérünk az útra, de hiába próbáljuk visszaküldeni, nem tágít. A járműforgalom viszont erős, időnként kétségbeesetten integetek a száguldozó autósoknak, hogy lassítsanak, nehogy elüssék az ide-oda szaladgáló kutyát. Néha Ő is szót fogad, ha az út szélére parancsolom, de félek, hogy valaki hibázik. Végre épségben eljutunk a Bánya-hegyi parkolóig, ahol a rendezők egy zsíros kenyérrel kínálják meg, amit lelkesen elfogyaszt. Majd sóvárogva néz az almaleves poharamra, olyan „azt mondja az öreg Kis, ne csak együnk, igyunk is” tekintettel. A kutya további sorsa itt kiúszik a látóteremből, remélem épségben hazatalált. Olyan értelmes, hogy el nem tévedt az tuti. Nem tudom, hogy lesz e még valaha kutyám, most 7 macskám van, de ilyet szeretnék.
Futókkal indulok tovább. A kb. 10 fős csapatban senki sem veszi a fáradtságot, hogy elővegye az itinert, s bár van némi bizonytalanság, mégis hajt minket előre a kollektív emlékezet. Időnként egy-egy fehér hollónak számító „igazi” kirándulót is „legázol” a mezőny. Vadállatot egy „darabot” sem látni, még a madarak is szabadságot vettek ki a mai napra.
Három-kő előtt végül lemaradok a társaimtól, és araszolok tovább a „planéta” hátán „lonely.” (Szójáték szorgalmas tanulóknak!) Végül kiülök egy sziklára és Három-kő fő nevezetességévé válok. Minden futó aki elmegy mellettem, tesz egy megjegyzést rám, már ami az étvágyamat illeti, szóval, hogy az legyen jó. Ez segít abban, hogy a szép tájon elmerengve, magamba tömjem a megmaradt kajámat, közte egy energiaszeletet is. Ez gondolom azért energiaszelet, mert jócskán kell hozzá energia amíg megrágom, mert erőm nem lesz tőle több az is biztos (legfeljebb hájam), meg le is járt már a szavatossága a szerencsétlennek. Mentségemre szóljon, hogy egy pár napja vettem egy túra szakboltban. A lejárt cikkek árusítása gondolom az állóképesség emelésére szolgál. Tar-kőnél benyomok egy fekete Picket, "pichemre", mert a fekete csoki felborítja a vérem ionháztartását, ami úgyis labilis a mai napon, de erre csak lentebb jövök rá. Újabb futócsapat verődik össze a ponton. Leválok róluk.
Lefelé megint megvisel az új cipő. Egy kis fűzőigazítással orvosolom a helyzetet, jól haladok, (lehetne jobb is) amíg a kék kereszt jobbra fordul. Ahogy megindulok lefelé a meredeken, egyet lépek, s beáll megint a görcs. Se le, se fel, itt állok ég és föld között tanácstalanul. Fölöttem topog az úton 3 izgatott futó, mennének tovább, de Laokoón-csoportként állom el az utat. Mondom nekik, hogy kerüljenek ki, mert begörcsöltem, de nekik az a fa kell a lejutáshoz, ami ebben a pillanatban nekem is az életem egyetlen támasza. Így hárman lenyúlnak értem, s egy mozdulattal kidobnak az útra. A görcsöm kiáll, s már rohanok utánuk a falgyomok sűrű sövénye között robogva. A négyes kereszteződésnél megállok,hogy egy követ kivegyek a cipőmből, bár ne tettem volna, lábra már nem tudok állni. Megint összepofozom magam, lekocogok az Imó-kőig. Ezt a szakaszt szeretem a legjobban. Itt olyan lendületesen lehet haladni, a szűk ösvényen jól érvényesül a mozgásélmény. Megérkezem a ponthoz, ahol életem egy nagy felfedezését teszem. Munícióként kapok egy szép piros almát is, amit Blend-a-med doktorként azonnal magamba tömök. S csodák csodája, minden „spam!” kiszáll a lábamból, és nem jelentkezik többé, bármit is csinálok.
Felérek a gerincre. Most jöhetne egy jó kis gyorsasági szakasz. Jöhetne. Látok magamon kívül is 1-2 „60-as” futót, aki kisebb nagyobb válságokat él át. Próbálom tartani az iramot, időnként előzök is. Itt már a „48-ok” is belépnek a képbe. Egyik pár férfi tagja egy piros szatyrot cipel. Állításuk szerint én már a sokadik vagyok, aki tréfás megjegyzést tesz rá. Pedig hát nekem jó emlékem van egy fiatalkori barátomról, aki mindig piros szatyorban hozta a hazait az erdőbe, ha kirándulni mentünk. A sok zöld mellett, nagyon jól mutatott az piros szín a felvételeken, helyreállítva a színegyensúlyt.
A Bujdosókő ellenőrző ponton, mint 2007-ben, megint csinos pontőr fogad, és a "puszi" is ugyanolyan édes. Lehuppanok, amíg elmajszolom a két „mézest”. Közben a kereszteződésben jelzőtűz készül annak a helikopternek, ami a sültszalonnát hozza majd. „De bárhogy is kérlelnek”, hogy maradjak, a nyálam csorog ugyan, mégsem tudok maradni, mennem kell.

Az oldalvölgyi tavacskáknál békés horgászokat látok. Nyugodtan ülnek, szinte egy mozdulatot sem kell tenniük, szerencsére kapás sincs. Azon tűnődöm, lehet hogy mégsem jó hobbit választottam? A frissítő ponton újabb almaszelettel stabilizálom a helyzetemet. A felkínált kólát sem tudom visszautasítani, pedig a foszfor Ca-ot von ki a vérből. Szerencsére most nem jelentkezik ez a mellékhatás. Biztosan az alma segít! Amíg egy közeledő futó meg nem érkezik, elmesélem a kedvenc kólás történetemet a pontőr srácoknak, nem törődve vele, hogy érdekli e őket vagy sem. (Íme a sztori. Egy férfi az Atlasz-hegységben kirándulva elszakadt a csoportjától, rossz ösvényen indult a hegyről lefelé. Mire észrevette a hibát, teljesen eltévedt. Megpróbált lejutni, de minden alkalommal hatalmas szakadékokhoz, zsákutcába jutott. Végül 3 nap étlen szomjan bolyongás után (a helikopter sem találta), valahogy lejutott. Találkozott egy beduinnal, s valahogy elmagyarázta neki, hogy szomjas. A sivatag kellős közepén a beduin elvezette a közeli sátrához, s a férfi nagy megrökönyödésére kihozott belőle 3 palack jégbehűtött kólát. Ez megtörtént eset, nem reklámfilm!) Valahogy így esett nekem is ez a kóla. Egyébként is régen volt már reggel 1/2 5, amikor az utolsó koffein adagomat megkaptam.
A piros kereszten kicsit nyögvenyelősen jutok előre. Az egyik lelépőnél eszembe jut a pár héttel ezelőtti Eger Csillaga teljesítménytúra, hogy kifricskáztam egy kirándulót, aki alig tudott itt lejönni. Most akasztják a hóhért, csak félve lépek le én is a görcstől tartva, de hál’istennek többé nem jelentkezik. A Völgyfő-háznál azért 2 percre hátast dobok a padon, s utána tényleg jobban kezdem érezni magam. Összejövök egy triatlonos futóval, aki nemrég teljesítette az Iron Mant, és olyan jól elbeszélgetünk, hogy ripsz-ropsz felérünk az Ódor-várra, még szenvedni is elfelejtünk. Itt aztán megint terülj-terülj asztalkám, alma, banán, izotóniás ital, meg ami csak kell. Most kell megemlítenem, hogy valamikor azt mondtam, hogy időnként kicsinyes dolognak érzem ezt az ár/érték arány elemzést, de most mégis azt mondom, ami ezt a túrát illeti, ár/érték arányt tekintve is! ez egy „full extrás” rendezés (a reggeli „Tumultus a WC-n” kis „snittet” leszámítva, bár ez nehezen korrigálható helyi adottság, no meg nagy az erdő…). Visszatérve az ellátásra, aki fogyózik, azért jobb ha odafigyel, s kihagy egy-két etetést, máskülönben nagyon meglepődik a „mérlege”, amikor rááll túra után.
Következik a pár perces kényszerkiállítás a „boxutcába”. Felmegyünk a társammal a várba. Már régen jártam itt, úgy 6 órája. Mielőtt elkezdenénk hőbörögni, lenézünk a Hór-völgybe, s a látványtól, mint annyiszor életemben, újra elakad a lélegezetem. Társam egy fotót készíttet magáról, a gyönyörű színes tapétával a háttérben.
A klorofill betöltve szerepét, a rövidülő nappalok és a hideg hatására szép lassan lebomlik, így előtűnnek a levelek más színanyagai, amit a zöld szín idáig magába rejtett. A sárga, narancssárga karotinodiok, karotinok, amelyek kék fényben fotoszintetizálnak is és antioxidánsok, a xantofillek pedig a túl erős fénytől védik a növényi szöveteket, majd a hideg hatására antociánok képződnek, amik vörös színbe öltöztetik a fákat. A flavonoidok, antociánok a termések sárga, piros, kék, lila színét adják, így válnak azok a természet díszeivé. (Forrás: IPM 2009.okt. Őszi színek). Egyszóval gondoskodnak a mindent betöltő impresszionista hangulatról, ami ezen a gyönyörű őszi napon, a délutáni napfény különös összetételével színezve, minket is elkapott. A Hór-völgy tovatűnő hullámvonalán és a csodálatos panorámán elmerengve hátrálunk le végül a meghódított várból. Köszönjük a kényszerpihenőt!!

Hárman indulunk lefelé. Próbáljuk felmérni magunkat, mire leszünk még képesek a maradék 8km-en. Felkeresek egy antociánoktól színes bokrot, majd „megtáltosodom”. Társaimat magam mögött hagyva egyhuzamban lefutok a hegyről, miközben megelőzöm az ország összes általános iskolását. Minden előzés simán megy, a legtöbben udvariasan le is húzódnak, mindössze egy kisfiú próbál levadászni alkalmi furkósbotjával, de elvéti a zsákmányát. Leérek az útra végre, s máris a Nyomó-hegy felé vezető szántóföldi ösvényre térek. Mintegy visszavonuló hadsereg, szétszakadozva, hosszasan kígyózik a messzeségbe a túrázók menetoszlopa, s ahogy jövök hátulról, láncreakciószerűen terjed tovább egy szó, futó! Valakitől megkérdezem milyen termény lehet ez, csakhogy tudjam, milyen szántóföldön purcantam ki, de nem tudja a választ, a karalábét rögtön elvetjük (mivel nagy baromság volt megemlíteni is a részemről). Így aztán közvélemény-kutatást tartok, s a legbiztosabb választ egy fiatalember adja, repce. S ez még beérik, vagy mi lesz kérdezem, de ezt már senki sem tudja. Egy biztos, egyikünk sem a mezőgazdaságból jött.
A Nyomó-hegyen nyomakszom előre ahogy tudok, jobb minél előbb túlesni rajta, a legtöbben előzékenyen elengednek. Egy magam korabeli túratárs még meg is jegyzi, hogy Ő nincs keresztezve a zergével, úgyhogy én menjek csak nyugodtan. Én sem a zergével vagyok keresztezve, inkább a lajhárral, úgy érzem. A feliratokat azért elolvasom, s némelyik kicsit fel is dob az akadálypálya leküzdése közben. Sőt a BÍRJUK! táblánál fel is üvöltök, hogy bírjuk!!!???, amiért 1-2 ember egy kicsit furcsán néz rám, talán mert egyedül vagyok.

A hegyre felérve végstádiumba kerülök, s valami kínos kocogásba kezdek. Még két futótársamat is próbálom ingerelni, hátha behúznak a célba, de Ők már csak sétálgatnak. Okosan teszik. 16:18-kor „csekkolok” a remekül kialakított start-célhelyen. A terv 9h volt, reálisan elérhető 8:30, teljesítve 9:23. A biológiai határom kb. 8h (izomrosttipus, testfelépítés, lúdtalp, artrosis,diéta problémák, motiváció, szabadidő, életkor stb.) A görcsök lelassítottak, de megtaláltam a csodaszert, az almát. 2 évvel ezelőtt, amikor már az 50. életévembe lépve, mindenféle sportmúlt nélkül elkezdtem a szervezett teljesítménytúrázást, a "kapuzárás" szindróma kerülgetett, nagyon "öregnek" éreztem magam a rohangászáshoz. Most, hogy egyre fiatalodom, köszönhetően a rengeteg kedves, fiatal sporttársnak, akik elfogadnak egynek maguk közül,s valahogy olyan kortalannak is érzem magam, eljött az idő, hogy tudatosabb formában foglalkozzak a sporttal. Majd meglátjuk!! Találkozok még egy kedves túratársammal, aki szintén Mr. 60 túra már 2009-ben, idáig. A BEAC MAXI 110 azért még Őt is megnyúzta egy kissé, görget maga előtt egy kis fáradtságot, de nincs megállj.

Ezt szeretem ebben a teljesítménytúrában, hogy a beérkezés után sincs vége a küzdelemnek, hanem újabb állóképességi próba következik, sorban állás a bablevesért, ami ugyan önkéntes, de hát itt minden az. Igen, de ha csak úgy egyből megkapnánk, nem örülnénk neki annyira. Így kezemben a hőn áhított zsákmánnyal, boldogan megyek ki az udvarra, ahol két ismerős túratárs mellé telepszem le. Kellemes beszélgetéssel telik az ebéd. Igazán megnyugszom, jó volt ide eljönni. Egyébként is ma van a Lelki Egészség Világnapja, s úgy érzem ezt méltóképpen megünnepeltem.
Kifelé menet egy csinos kis hátizsákot sikerül választanom a „kirakodóvásárban”. Boldogan meg is mutatom a társaimnak, akiket már a „kocsmában” érek utol, sörözgetés közben. Még visszamegyek a „nomádhoz”, mert kinéztem egy futó övtáskát is magamnak. Hogy sikerüljön dönteni, feladatom magamra. Csak itthon jövök rá a honlapot böngészve, hogy talán egy futóbajnok adta fel rám életem első futó övtáskáját. Nem rossz kezdet!

Elbúcsúzok még két másik túratársamtól is, majd beülök az autómba. Mialatt a sejtjeim az átélt „trauma” miatt berzenkedve megkezdik többnapos karbantartó munkájukat, még egy pillanatra Less Nándorra gondolok. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot közte és Petőfi Sándor között. Úgy mentek el fiatalemberként, hogy már életművet alkottak. Tisztelet és néma főhajtás mindkettőjüknek…

„Elhull a virág, eliramlik az élet…”

2009.10.11
 
 
Eger csillagaTúra éve: 20092009.09.20 19:28:55
Eger Csillaga 50


EGER MELLETT


„Hol jó bort érezek, betérek;
Ne térnék hát Egerbe?
Ha ezt a várost elkerülném,
Az isten is megverne.”

(Petőfi Sándor: Eger mellett (részlet)


(Ezt a túrámat egy gyermekkori, egri barátom emlékének szentelem, akit a közelmúltban fiatalon veszítettünk el. Ha valaki ismerte, Virág Imrének hívták. Bár az évek során eltávolodtunk egymástól, és már a kapcsolatot sem tartottuk fent, életem egy meghatározó szakaszában, mint annyi más társamnak, Ő volt akire valamiért mindig fel tudtam nézni, Ő volt a mi csillagunk, amolyan igazi Eger Csillaga.)


7:30-kor indulok Eger történelmi belvárosából. Az utcák csendesek, a város még csak most ébredezik. Hűvös a reggel, de nem öltöztem túl. A Várállomás után, a reggeli napfényben fürödve, a távolban felbukkan a felénk magasodó hegy, az Eged. Szemet gyönyörködtető látvány. Ki tudja, életem során hányszor emeltem már rá tekintetemet, de soha nem tudok betelni vele. Rövidesen újra meghódítom magamnak. Bárhol is túrázzak külföldön vagy belföldön, ezt a megmagyarázhatatlan, különös, bizsergő érzést, soha, sehol nem éreztem még. Talán ez a szerelem. Halottam már ilyen kifejezést, hogy a „hegyek szerelmesei.” Na, ja!!!

Ahogy megszokott, amolyan magányos farkasként indulok. Az időjárást, a terepviszonyokat, a szintkülönbséget tekintve, amolyan kocogós (futós?) túrát tervezek. Nem ismerek remekebb élményt, mint a kora őszi pompás időben, önfeledten suhanni az ösvényen, a lombok alatt.
Az utazás első szakasza azért társaságban telik el. Nagy örömömre szolgál, hogy sorra érem be ismerős túratársaimat, akikkel rövid ideig együtt haladunk. Találkozok végre egy „sráccal”, akivel 2007-ben volt egy emlékezetes közös túránk, s valahogy azóta sem sikerült összeakadnunk, pedig nagyon aktív túrázó. Megosztjuk egymással néhány élményünket. Egy-két remek túrára is meginvitál, mint a pl. Budai-hg.-ben rendezett „Piros” túra, ami nagyon jól esik. De hát társaságban van, engem pedig egy csalogató lejtő hív, hogy guruljak le a mélybe, aminek nem tudok ellenállni, így továbbrobogok. Bár rendszerint egyedül rohangászok az erdőben, mégis nagyon fontosak nekem ezek a találkozások, ezek az „érintések”, amik úgy érzem szinte többlet oxigénnel látják el „mitokondriumaimat”.

Szükségem is van erre többletre, mert éppen „kedvesem” hátán kapaszkodok felfelé. Körülöttem remek virágos kert, annyi Csillagőszirózsát hintettek itt el, hogy az már szinte valószerűtlen. Visszaemlékszem gyermekkoromra, amikor először jártam itt egy április 4-i felszabadulási emléktúrán. Akkor hatalmas teljesítménynek éreztem feljutni a csúcsra, s nagyjából ennyi volt az egész kirándulás, és persze bőven beértük vele, többre semmiképpen nem vágytunk. Ha valaki akkor 52km-es túráról beszélt volna nekem… A hegy azért most ugyanolyan meredek mint akkor, az előttem haladó túratársak meg-megállnak, majd elengednek, végül már magam mögött tudhatok mindenkit. A hegy betöltötte komoly osztályozó szerepét, „megbosszulja” az edzetlenséget. A növényzetet nézve egy történet jut eszembe, amit nem régen hallottam. Egy kisgyermeknek az Egedre kapaszkodás közben könnyítenie kellett magán. Keresett is egy félreeső helyet. Miután végzett, szólt az apukájának, hogy egy furcsa növényt látott az „illemhelyen”. Az apukája történetesen botanikus volt, s egy nagyon ritka bangó fajt talált meg így a hegyen, amit azelőtt még soha senki nem írt le itt. Egyébként én is ezt csinálom, ha utazok. Ha megállok az út szélén folyó ügyeket intézni, azonnal magamhoz veszem a masinát, és szinte mindig találok valamit. Az ember ilyenkor ösztönösen félreeső helyeket keres fel, amik időnként meglepetéseket rejtegetnek.

De közben felérek, és egy nagyon kedves fiatal pontőrrel találkozom, csokival is megkínál, amit az energiaveszteséget pótlandó azonnal magamba tömök. Egyre jobb a hangulatom. Végre itt az áhított erdei kocogás. Hajrá egyedül!! De nem sokáig egyedül, mert megint beérem egy nagyon kedves túratársamat, akivel a 2007-es Eger Csillagát Várkúttól együtt hajtottuk végig. Most paradox módon ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mert az idei Kaptárkő 50-en, pont ezen a szakaszon előztem meg, csak épp az ellenkező irányba. Szóval mi általában valahol itt szoktunk találkozni. Jól elbeszélgetünk, de már megint bizseregni kezd a talpam. Ma valami bűvös cipő van rajtam, ami mindenáron rohanni akar, nem törődik vele, hogy én meg beszélgetni szeretnék. Kocogásra ingerlem társamat, aki remek futó, többször futottunk már együtt, de elhatározta, hogy ma csak kirándulni fog, így csak sétálgat a 25km-es távon, a remek időben. Ezt is meg tudom érteni. Én meg, de a cipőm sehogy sem, s végül ő győz, a lábbelim után rohanok, ami már messze jár előttem. Várkútig még megismerkedek egy túratárssal, aki az Egri Testedző Club tájfutó versenyzője és szervezője, és kortalanul, nagyon keményen nyomja előre, a Kövesdi kilátó előtt pedig egy szintén „nem kispályás „ túratárssal, akitől elismerő megjegyzést kapok, amint lazán felfelé rohanva utolérem. Vele pl. arról beszélgetünk, hogy vajon megengedhetjük e magunknak, hogy a hétvége egyik napját, úgy nagyjából a teljesítménytúrázásnak szenteljük. Nehéz kiszállni a mindennapok mókuskerekéből, de ennek éppen ez a lényege, hogy kiszálljunk. Nem arról van szó, hogy mindig ezzel foglalkoznánk, hiszen, mindnyájunknak megvan a tisztes polgári foglalkozása, igazából az a való világ. Mégis úgy érzem, a sport segítségével a mindennapi élet kihívásainak is jobban eleget tudok tenni, eredményesebb leszek. Az „elvesztegetett” időt pedig sok minden máson be lehet hozni. Nem fordult például még elő velem, hogy egy sörrel a kezemben egy kényelmes fotelből mondjuk egy „tizenkettőegytucat” amerikai filmet néztem volna a TV-ben. Ez az én életembe nem fér bele, meghagyom másoknak. Most csak a magánéletet nézve, hétvégén soha nem nyírok füvet, nem mosok autót, s nem porszívózok stb. A kötelező háztartási robot nagy részét megcsinálom hétköznap, sokszor lehetetlen időpontokban, a hétvége a szellemi (szakmai is!), testi építkezésé és a társasági életé, vagy fejlesztésekre szánom, de nem a napi robotra. Na de hogy jön ez ide? Sehogy!

Szaladok hát tovább. Még a Völgyfőház előtt jóval végleg magamra maradok, elér a „hosszútávfutókmagányossága” szindróma. A pontőrtől, ami a sebességemet illeti kapok egy dicséretet, ami igen csak legyezgeti a hiúságomat. Kezemben a zamatos szőlővel állok tovább. Az egyik megszokott „edzőpályámon” járok, ahol a rengeteg kő és gyökér ellenére már szinte behunyt szemmel is le tudnék száguldani. Találkozom egy kiránduló párral, valami nem kerek náluk, a hölgy láthatólag segítségre szorul. Fel is ajánlom, de mint kiderül, az a probléma lényege, hogy egy mintegy 50cm-es „lelépőn” próbálja a férje sikertelenül lejuttatni, talán azóta sikerült neki. A zamatos muskotály íz az oldal-völgyi tavacskákig még ott „leng” a számban. A felújított országúton átvágva,ami rendszeres motoros találkozók helyszínévé vált, de most még csend van, a meredek kaptatónak nekivágva, az impozáns sziklák mellett élem át az első holtpontomat. Kénytelen vagyok egy kiflit betörölni, ami legfeljebb annyit segít, hogy a zsákom lett könnyebb. De azért igyekszem, s a rövid áttünés után, vonatozva érek a Varróházhoz, elsőként a mezőnyből. Ellenőrző pont helyett kerékpáros turisták és gyermekek sisere hada fogadnak. „Belazítok”, leülök, a hátam az állomás oldalának vetem, előkapok egy Burn-t, s máris készen állok a traccspartira egy kerékpáros sráccal, aki két kisgyermekével várakozik társaira. Se vége se hossza módon meséljük egymásnak a kerékpáros történeteinket. Régebben profi kerékpáros volt. Remekül kiegészítjük egymást, mert én a jobb, Ő bal kulcscsontját törte el kerékpáros balesetben. Jól elvagyunk, amikor berobog egy magányos futó, és felindultan keresi a pontot. Mondom, hogy én is arra várok, de legyintve szalad tovább, Ő nem vár egy percet sem, neki „küldetése” van. Na ja! Nekem is! De azért nyugodtan vagyok, bevallom, már jól jött ez a kis kényszerpihenő. Még egy energiaszelettel is könnyítek a vállamon. Minden jó ha a vége jó! Befut a két pontőr, hidrálok, és uccu neki! A futó már jó pár perce elment, csak úgy porzott az aszfalt utána, bottal üthetem a nyomát. De azért hajtok, ahogy tudok. Elhatározom, hogy a zöld után a meredek emelkedőn még felszaladok, ami ugye „öngyilkosság”, de szeretném kipróbálni magam. Végül elmellőzöm a srácot, aki megdöbbenve konstatálja, „Te így futsz felfelé”. A tetőn azért hagyom, hogy beérjen, hiszen egy klasszissal jobb nálam, lefelé, amióta még 2007-ben a Bükkfensík50-en kificamítottam az egyik ujjamat, csak óvatosan futok. De azért nem tágítok, végül megint beérem, s az úton elhúzok mellette. Időnként újra megközelít hátulról, ekkor már próbálok barátkozni, de nem sok sikerrel. Ezúttal emberemre akadtam, rajta semmilyen „szöveggel” nem találok fogást. Igazi sportember, akinek csak a cél elérése lebeg a szeme előtt. Lefelé megint elengedem, szándékosan lemaradok, s a távolban látom néha felbukkanni. A műútra leérve egyszer csak megint megpillantom, s a Leshely réten, amit nyüzsgő gyermekhad lep el, már újra a nyakán vagyok. Egy másik futó srác is érkezik, s végül hárman egyszerre érünk a pontra. Az első futó kicsit lelombozódott, mivel már ketten is a nyakán vagyunk. Azt mondja: én azt gondolom, hogy nagyon gyors vagyok, mégis utolértetek. Persze az „üldözőnek” mindig könnyebb dolga van, gondolom, neki csak tartani kell az iramot, aki az élen jár annak meghatározni. Rövidesen továbbindulnak, én még elbeszélgetek kicsit a két fiatal erdőben „rejtőzködő” pontőrrel, na meg elegem lett a versengésből, szolidabb üzemmódra váltok. Útközben egy piros fejű feketeharkályt pillantok meg. Ezt a madarat az idei Vidróczki60-on láttam először!! Akkor még csak ujjal tudtam rá mutogatni, azóta viszont „jelentősen nőttek” ornitológiai ismereteim, fekete harkály felismerés kategóriában.

Felfelé haladva a várba, ma utoljára látom a srácot, most szembejön. Túlzottan nem örül a viszontlátásnak, ami az előbbiek alapján érthető is. Szerencsére a pontőr már fent van, így elkerülhető a 2007-es önfotózás. Egy árnyas padon még elvegyülök egy kicsit a helyi lakosság között. Két néni például arról beszélget, hogy amíg a nyugdíj nem jön, nem tudják kicseréltetni a kiürült gázpalackot, egyszerűen nincs miből. Ez mélyen megérint, s egy kicsit szégyellem magam, „hogy csak így henye módon futkározok”, míg „a nép nyomorog”.
Végül kirobbanok a faluból. Egerlátóig kifutok, ezzel felhasználom maradék ATP készletemet, amit a túra során már nem sikerül újra képeznem. Semmi baj, visz tovább a rutin és az akarat. A terep ismerős, számtalanszor jártam már erre, így tájékozódnom sem kell, csak hagyom hogy vigyen a lendület. A cél előtti utolsó ellenőrzőpont tájékán kerülök nagy dilemmába, sehogy sem találom a pontot. Körbejárom kétszer a környéket, még kiabálok is de sehol semmi. Bár gondolok rá, hogy nincs itt a pontőr, de kételyeim támadnak, hogy talán mégis elnéztem vagy félreértelmeztem valamit és kihagytam a pontot. Kicsit letörve továbbindulok, de az eset miatt végkép kiapad belőlem a küzdeni vágyás, azért haladok. Végül még két futó srác is utolér. Némileg felvidít, hogy ők sem találták meg a pontőrt.

14:30-kor futok be. Ez hajszálra pontosan megfelel a tervezettnek, 7 órás futamidő. Jobb energia gazdálkodással talán 6:30-ig lefaraghattam volna, de az utolsó 10km-re, szerencsére könnyű szakaszon, valahogy nagyon elfogytam. A célban a szokásos jó hangulat, az a megmagyarázhatatlan örömteli érzés fog el, mint már annyiszor. Rövidesen elköszönök, és a mai napon még egyszer utoljára kihasználva a hazai pálya előnyét, 10 perc múlva már a saját kádamban lubickolok önfeledten.


„Áll a határzat, áll erősen,
Be kell Egerbe mennem!
Mert ennyi édes vonzerőnek
Szívem nem állhat ellen.

(Petőfi Sándor: Eger mellett (részlet)

2009.09.20

 
 
Bükk-fennsíkTúra éve: 20092009.06.28 19:25:21
Bükk-fensík50

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
(József Attila 1933. június)

(József Atilla talán leghíresebb versét az 1933.júniusában Lillafüreden rendezett íróhéten, Marton!! Márta művészettörténésszel szövődő, bimbózó kapcsolata és a hely páratlan szépsége ihlette.)

Az Eger-Lillafüred közötti kanyargós úton jövök át, amit örvendetes módon talán valami uniós pénzből felújítanak. Erről még lesz szó később!! Útközben, némi kényszerpihenőt beiktatva nebáncsvirágok között „bontok törvényt”. Ez sem mindenkinek adatik meg – gondolom, s jó kedvre derülök. Majd végre megérkezem. 2007-ben, abban az évben amikor a teljesítménytúrázást elkezdtem, jártam Lillafüreden utoljára. A Bükk-fennsík50-en indultam, ami örökre emlékezetes marad számomra. A túra vége felé tapasztalatlanul, felszabadultan, egy kerékpáros csapatra figyelve rohantam le a szerpentinen, megbotlottam, s kificamítottam a bal kezem gyűrűs ujját, ami úgy fityegett, mint egy rongybaba karja. Szépen helyrerakosgattam, majd minden további nélkül befutottam a célba. Az emlék örök maradt azonban és elveszíthetetlen, mert a gondos orvosi kezelés dacára sem hajlik százszázalékosan az ujjam azóta sem, bár nem vészes, a hétköznapokban már észre sem veszem.
A túra „ár-érték” arányát erősen lerontja a 900ft-os parkolási díj, de az automatával való némi küzdelem után „leperkálom”. Legalább jó helyen állok, közel a „kifőzde”. Itt jegyzem meg, ami már régen nyomja a bögyömet: nem tudom miért, de valahogy viszolygok attól, amikor a túrabeszámolókban megjelenik ez a kifejezés „ár-érték arány”. Valahogy nem érzem méltónak az egész rendezvény emelkedettségéhez képest, hogy hány db zsíros kenyeret ettem meg az ötszázforintomért, miközben elismerem, hogy van a témának realitása, mert végül is pénzről és a túra során kapott szolgáltatások színvonaláról van szó. Mégis, valahogy úgy gondolom, egy ilyen teljesítménytúra nem üzleti vállalkozás, a befizetett díj (szerintem!!) csak szerény hozzájárulás a mindenképpen felmerülő (sokszor rejtett) költségekhez (nem beszélve sok ember lelkes, lelkiismeretes, önfeláldozó társadalmi munkájáról!!!), és nem valamilyen szolgáltatás megvásárlása. Így bármit kapok, azt pluszként értékelem, és semmiként nem törekszem arra, hogy pl. Kis Jánosként „leegyem a pénzemet”.Sok túratársam persze másként vélekedik, s lehet, hogy nekik van igazuk. Tény, hogy valamiként lehet/kell minősíteni a rendezvényt, de ettől az „ár-érték” arány kifejezéstől valahogy mégis viszolygok. Erről ennyit!!
Megtalálom a Bükk-hegységbe vezető „titkos kiskaput”, és máris nyílegyenesen haladok felfelé a Vesszős-völgyben. A egyenletes emelkedő, húzós kaptató ajánlható minden több száz fejezetből álló szuper fogyókúrás program helyett, „szemmel láthatóan” olvad le a hasamról a háj. (Hagy vitatkozzak magammal: egy 12 éves saját „életmód program” eredményeként jutottam el a 21-es BMI-ig, de ez nem egy divatos módszer alkalmazásából, hanem a teljes életem, életszemléletem átrendezéséből állt. Eredményt igazából csak ez hozhat. Néha ez sem!! Szóval, hogy tovább vitatkozzak: ha egy kövér ember felmegy egy k..va nagy hegyre, az nem lesz sovány ember, csak egy k..vára fáradt kövér ember.)
A mezőny egy részét már az első szakaszon lehúzom. Most még jól megy, gyakran „kocorászok” is, Cseh Tamás számokat skandálva magamban („Reggelre kellve, ahogyan ez így szokás, túrára megy el az egész család, tócsák tükrében, magukat nézve, … indulnak el.” Nem tehetek róla, vasárnap egész nap Cseh Tamás volt a TV-ben, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Michael Jackson számot is dúdolnék a tiszteletére, de egyet sem ismerek, pedig, most kellett megtudnom, hogy egy évben születtünk.) A piroson aztán végleg magamra maradok, már köszöngetni sincs kinek, így jobb híján, hogy „ne unatkozzam”, „itt a piros, hol a pirost” játszok, legtöbbször bingó.
Jávorkút, Csipkéskút, Bánkút „a három bükki klasszikus”. Rengeteg fiatalkori élményem kötődik hozzájuk. Volt amikor sátorral vonultunk ki a Bükkbe, hogy a haverokkal, amolyan néhány napos önkéntes túlélőgyakorlaton vegyünk részt (még hevenyészett kunyhót is építettünk, ami az első szélrohamig stabilan állt a helyén!) De e helyeken áthaladva, önkéntelenül eszembe jut egy középiskolai osztálykirándulás, amikor Egerből Miskolcra kutyagolt át csapat, ezen az útvonalon. A hosszan elnyúló menet, a vége felé már olybá tűnt, mint egy vert sereg visszavonulója, több kilométerre elhúzódott a kimerültségtől tántorgó”„harcosok” oszlopa.
Csipkéskútnál, a napokban elpusztult 9 lipicai csikóról elmélkedem. Állítólag genetikailag is rendkívül fontos állomány veszett oda. Még vizsgálják az okát. Épp egy növényes könyvet olvasgatva bukkantam rá a piros virágú nyári héricsre, ami a lovakra nagyon veszélyes glikozidokat tartalmaz, talán ez lehetett? (Az említett növényes könyv címe, Suba János: A Bükk növényvilága, tele hasznos, érdekes, kiegészítő információkkal a növényekről, nem pusztán sima leírás, tehát nagyon érdekes. A szerző saját maga készítette a felvételeket, több évtizedes munkássággal. Aki a Bükk iránt egy kicsit is érdeklődik, annak mindenképpen a könyvespolcára kívánkozik ez a könyv. 2002-es kiadás, még kapható a könyvesboltokban és az interneten. Ez itt a reklám helye!!! Mellékesen és szerénytelenül megjegyezve, az apósom írta!!) A csikók, egy hírlapban olvasott cikk szerint, úgy ismerik meg a mérgező növényeket, hogy mindenből fogyasztanak egy keveset, s megérzik/megjegyzik, melyiktől lettek rosszul, többé abból a növényből nem fogyasztanak. Talán most túlették magukat valamelyikből, mert amióta nem engedik ki őket, egyetlen újabb megbetegedés sem jelentkezett.
(Hasonló mechanizmus által értem el, hogy tartós alkohol undorom legyen, egy ½ üveg kanadai whiskey elszopogatása után. Egyébként, nem ezért, már évek óta kvázi absztinens vagyok. ) A sok gondolkodásnak köszönhetően, egyszer aztán mégis beleszaladok valami régi jelzésbe, miután még egy jelet látok ugyan a fán, de egyre több kidőlt fa és gallydzsungel láttán jövök rá végre, itt ember nem juthat át, ezen a meneten én buktam. Felhagyok a dzsungelharccal, s rövidesen Bánkútra érkezem. Itt ledobok egy energiaitalt, majd csak felrepít a Tar-kőig.
Most járok először Bánkúton az emlékezetes szélvihar óta. Talán cinikusnak tűnik, de a híradások alapján még nagyobb területet érintő pusztításra gondoltam, s „örülök”, hogy „csak „ ennyi. A Bálványról lefelé szaladtomban, a nagy igyekezetemben, meghúzódik a térdem, így egy kicsit hátrébb rendelem az agarakat a túra során, de azért dinamikusan haladok, ahol lehet, „belekocogok”. Múlt héten a Kaptárkő50-et teljesítettem. Talán még/már sok, hogy minden héten leszaladjak 50km-t, mint megannyi „profi” túratársam, akik közül sokan szombat-vasárnap is mennek. Egy kicsit extrémnek tűnik az évi 50-60 hosszú távú túra. De mindenki maga tudja eldönteni mi a jó neki.
Az ajánlás alapján felhajtom maradék vizemet a Csúrgói erdészháznál, hogy újratöltsem „kulacsomat”. A víz olyan ízű, mint egy fehérítő program öblítő vize lehet, reménytelenül klóros, így csak köpni tudok egy nagyot, nyelni nem. Nem baj, majd a Répáshutai kocsmában kidorbézolom magam (sikerült is lagzizni később) addig is még lesz egy „etetés” a Hereg-réten.
Bánkút után kezd el szakadni az eső. (Az esőről jut eszembe, minap olvastam egy magazinban egy viccet: az indiánok elmennek a Nagy Sámánhoz, mert már egy éve nem esik az eső, hogy csináljon esőt. A Sámán viszont rájuk rivall: tűnjetek innen, hitetlen kutyák. Miért lennénk mi hitetlenek, méltatlankodnak a küldöttek. Hát látok egyikőtöknél is esernyőt. (Jogdíj átulva!! ) Megjegyzés: ha valaki most az mondja, az indiánoknak nem is volt esernyőjük, a válasz, indiánok voltak, de nem hülyék. ) Szóval a sámánok utódjai a meteorológusok, szombatra és vasárnapra esőcsináló gyakorlatozást terveztek. Én pedig optimista ember lévén betettem az esőkabátomat, mégpedig a jobbikat. A terv bevált, s eső ide-oda, meglepően jól érzem magam, szó szerint feldob a dolog. Az esőben az a legjobb , hogy már nem kell többé szorongani, hogy mikor fog esni. Dörgést hallok, de a közelben nem villámlik, így az egész nagyon kedélyes. A villámlásról már életemben sok tucat cikket elolvastam (pl a Természet Világában nem olyan régen egyet, meg a suliban is tanultunk róla biztos) most erőltetve az agyamat, mégis csak annyi jut eszembe hirtelen, amit már kisgyermekkoromban is tudtam, hogy valami elektromosság. És az, hogy ha dörög, számolni kell, szép lassan, s ha elosztom 3-al…. Az ablak előtt állva, de sokszor csináltam ezt egy nyári zivatar alatt gyermekkoromban. El sem tudtam volna képzelni, hogy kint legyek akkor, s most kint vagyok, itt a kellős közepén, s így egészen más, mint kívülről látni a dolgot. A bükkfák törzsén, körülölelően vízfüggöny csorog le folyamatosan. Most kattan be, hogy miért nem lehet a fa alá állni a viharban. Ott fent belevág, s ezen a vízfilmen simán lehúz. Na ja!
A Tar-kő már felhőben áll, bizarr, kaffkai hangulat kerülget. Leveszem a szemüvegem, s csodák-csodája, most újra látok. A pontőr áll az esernyő alatt, mint a cövek. Azon lamentálok, melyik a nagyobb teljesítmény, órákig itt várakozni, vagy 50km-t leszaladni, s az előbbire szavazok. Kérdezem kik járnak előttem, mert kicsit már kezdem magányosan érezni magam, mégiscsak egy közösségi program ez, az erdőben csak úgy egyedül rohangászhatok eleget (szoktam is!!), ide az ember azért is jön, hogy ha mást nem, lásson egy-két hasonlóan őrült sorstársat/sporttársat. Mert aki ilyen időben az erdőben jár, az nem lehet más, csak teljesítménytúrázó. Egy öt fős csapatot említ, meg egy kutyát, amivel épp az imént küzdött meg eredményesen, hogy megvédje a hátizsákját, amit a kutya éppen buzgón meg akart jelölni. Hamarosan be is érem az „öt páncélost, meg a kutyát”, a kutya futna velem tovább, de lebeszélik róla. Később még részese leszek a hereg-réti kutyaismerkedési délelőttnek, miközben egy embernyi lekváros deszkát tüntetek el magamban.
A rövid pihenő után továbbszaladok, hogy újabb kalandok elé nézzek a főúton. Egy kanyar után komoly útépítési munkálatok kellős közepére csöppenek, forgalomirányítással megspékelve. A forgalomirányító kétségbeesett pillantására jegyzem meg, na már csak én hiányoztam ide, de egy motoros csapattal együtt lavírozva átjutok! Később még szembe jön „Józsi az úthengerrel”, akit balról ügyesen kicselezek, nehogy a palacsintavar.hu honlapján, mint különlegességet kínáljanak fel. Tamás-kútja után megint rákezd rendesen, meg már villámlik is, de ennyi, az én kedvemet, ma nem lehet elrontani.
Pazsag után a sárgán rohanok lefelé. Közben ideköltözött a Sárga-folyó (Huanghe) vagy egy sárga folyócska a szekérútra, a sáros víz ömlik lefelé. A Katalin-völgyben viszont meglepő, nem folyik semmi. Kétszer jártam már itt, de most egy kis ösvény által megvezetve kitérek a völgyből. Valahogy furcsa először, de egy magasleshez érve, látva a szétszórt kukoricát, már megértem, hogy vártak rám (wattkan). Először látok életemben olyan magaslest, amin felül egy kis zárható szobácska van, több funkciós, pl tigrisek, oroszlánok ellen is véd. Annak ellenére, hogy tudom, biztosan rossz helyen járok, még továbbmegyek, ha eltévedés, hát legyen kövér, de végül, mondom magamnak, ne hülyéskedj már tovább és visszafordulok, a sárga sávra. Répáshuta előtt üt el majdnem a gyorsvonat. Először tényleg megijedek, hallva a hirtelen csörtetést hátulról, ugyanis a napokban közelről szaladtam bele, a környékünkön kocogva egy vaddisznócsapatba, vadmalacostúl. Egy pillanatig azon tanakodtam, vajon igaz e az, hogy az állatok félnek az embertől, vagy minden embertől félnek. Féltek. Komótosan befutottak a sűrűbe, én meg biztonság kedvéért a közeli dombra fel, ahol két magányos fát láttam. Visszatérve a csörtetésre, egy túratárs volt végre. Az örömöm alábbhagyott, amikor egy rövid köszönöm után (hogy félreálltam), úgy elszáguldott, hogy bottal üthettem a nyomát. Később még találkoztunk. Akkor derült ki, hogy a Kaptárkő50-en is ő volt az egyetlen, aki az egész túra során megelőzött. Ezzel szinte, mint egy hagyományt teremtettünk. „Geribá” volt (túrabeszámolója már olvasható a honlapon) aki kolerikus személyiségével, az életem következő rövid szakaszának meghatározó elemévé vált. Olyan sportoló, amilyen talán fiatalon én is szerettem volna lenni, ha akkor egyáltalán sportoló szerettem volna lenni. A répáshutai ellenőrzőpontra érve, kérdem a pontőrt, hogy látta e, mert furcsa, hogy olyan hirtelen eltűnt. Nem látta. Miközben vásárolgattam, megérkezett, úgy gondolta előbb tart egy kis szabadedzést, s kifutott a faluból a meredeken, a pontot kihagyva. A többit lsd. az Ő beszámolójából (élvezetes!). Én előbb indulok el, a jégkrémemet eszegetve (isteni volt!!!!). Utolér, s elfut mellettem felfelé. Kicsit kajánkodok vele. Amikor nem néz hátra, kicsit begyorsítom a lépteimet, csak úgy gyalogosan, tartva a futó tempót, sőt még fogy is távolság, de amikor valamiért visszanéz, úgy teszek, mintha komótosan sétálgatnék, a jégkrémemet nyalogatva. Hamar rájön a turpisságra, s egy kicsit szóba is elegyedünk. Időnként az események által összesodorva még találkozunk, utoljára Bükkszentkereszten válunk el, ahol alkoholmentes sörrel doppingolja magát.
A Répáshuta-Hollóstető szakaszon a sárga többször kivált az országútra, a visszautat, pedig nem könnyű mindig meglelni, vagy kivárni. Véleményem szerint, ez a nyomvonal még akkor lett kialakítva, amikor még nem volt ekkora járműforgalom. Itt lenne az ideje, hogy végleg visszatessékeljék a turistajelzést oda, ahová való, mert ez így életveszélyes. Az út felújítása után a járműforgalom élénkülésére is lehet számítani. Egy forgalmas turistajelzés, nem a forgalmas országútra való, szerintem, annál is inkább, mert bent simán el lehetne vezetni végig. Nem fordulhatna elő, hogy sokan önszántukon kívül ragadnának hosszabb időre az országúton. Na de borsó szezon van ugyan, mégsem hányom tovább. Még egy szimpatikus gyalogossal sodródom össze, akivel együtt nézzük meg „A 6-os pont rejtélye” avagy „A Szarvas-kút fantomjai” című új magyar thrillert. Sem pontőrt, sem pontot, sem üzenetet nem találunk a remélt helyszínen (NO a köbön). Végül „A Sárga kereszten indul útjára a gyönyör” amikor megleljük végre a bolyát. Később találkozom Geribával az országúton, aki visszafelé fut. Megmentem az újabb „idegrohamtól”, és néhány száguldozó autótól, így minden jóra fordul. Amikor visszaindul a 6. pont felé rászólok, hogy NO, s mi félszavakból is értjük egymást.
A sárgán rengeteg szebbnél-szebb erdei növényt fedezek fel, a fajoknak is se szeri se száma. Erdei tisztesfű, piros madársisak és sok még számtalan számomra meghatározatlan faj mellett, sokszor megállok néhány perces megfigyelést tartani. Most először sajnálom a teljesítménytúráim történetében, hogy nem fényképezőgépes turistaként járok itt, mert rengeteg szépséget el kell engedni. De sebaj, majd kijövök. Júniusban virágzik a legtöbb növény, szinte naponta robbannak ki az újabb és újabb fajok, érdemes még egy kis kirándulást tenni. A teljesítménytúrával sajnos nem összeegyeztethető az ilyesmi. Az elején próbáltam, de akkor egyiket sem lehet rendesen élvezni, és soha nem érnék be.
Bükkszentkereszt után végleg átcsapok térdkímélő üzemmódba, és már csak sétálgatok a célig, így sem előz meg senki. Egyébként is élvezem a hirtelen jött jó időt, amiben végig bíztam. Nagy tanulság, hogy nem érdemes a meteorológia jelentések miatt otthon maradni, mert soha nem tudja meg az ember, hogy mit veszít el. Ha kockáztat, nyerhet. Nyáron az eső sem gond, legfeljebb a villámlástól félek. De hát az élet csupa kockázat, nem. Ilyen alapon ki se dugjuk az orrunkat a lakásunk ajtaján. (Ja erről jut eszembe: a legtöbb baleset az otthonában éri az embereket!!)
Amíg így gondolkodom, már jelzést sem látok. Látok viszont egy nagy kutyát, ami valahogy „nem szokott” itt lenni, tehát a tanyát tuti rossz oldalról kerülöm meg. Nem érdekes, végre hasznát vehetem születési rendellenességgel bíró GPS-emnek, ami csak felhős időben és az erdőben nem működik, ez idáig a zsákomban utazott. Látom, hogy mindjárt becsatlakozik a piros-sárga. A zöldön eminensként végigmegyek a szerpentin minden ágán, vajon mindenki ezt teszi? Mivel senki nincs a környékemen, ezt homály fedi. Azt latolgatom vajon melyik ponton is történt a „végzetes” balesetem. Végül kiérek az erdőből. Lélegzetelállító látvány fogad. A június délutáni, nyári napsütésben tündökölnek a lillafüredi fehér sziklák. Vajon melyiken üldögélt József Attila,amikor a híres kezdősorokat írta? Talán az 587m magas Fehérkő lehetett. Legközelebb teszek egy kitérőt a zöld háromszögön, és megnézem. De visszatérve a látványra: egész évben ilyenkor a legszebb a beérkező napfény színösszetétele. A szűk völgyet határoló meredek hegyoldalra felkúszó erdőket megvilágítva, soha ennyiféle gyönyörű zöldet nem lehet látni egyszerre, az árnyalatok száma végtelen. Csak ámulok. Ez ugyanaz a nap. A Tar-kő bizarr hangulata után ez az igéző látvány, mintha nem is egy bolygón járnék. A Szűz Mária szobrot megszemlélve, amit a pestisjárvány áldozatainak emlékére állítottak, egy kis alagúton áthaladva, végre leérek a „tengerszintre”. Lassan indul az idegenforgalom, előttem angolul beszélőket próbálok „legázolni”, hogy lejuthassak végre a lépcsőn.
9.05 perc után érkezem vissza a kisvasút állomásra. A célban tárt karokkal, mosolyogva fogadnak, ami egy ilyen hosszú utazás után fölöttébb jól esik, mint ahogy az őszinte szívvel adott zsíros kenyér is, ami az egész túra során sanyargatott zsírsejtjeimnek hoz végre kielégülést.
Köszönök mindent a rendezőségnek, a pontőröknek. Szeretem az ilyen őszinte hangulatú, családias rendezvényeket. Továbbá köszönöm ezt a napot minden túratársamnak is, akikkel út közben egy rövid időre együtt haladhattam, vagy útbaigazítást kaptam tőlük, vagy akik csak egy kedves mosollyal, vagy köszönéssel illettek, ha elhaladtam mellettük. Ők is hozzájárultak a jó hangulatomhoz. S üzenem „geriba”-nak, ha olvassa, hogy dehogy haragszom, sőt megtiszteltetésnek veszem, hogy, ha egy rövid időre is de „leragadt” hozzám „földönfutóhoz”, s ha ilyen különös körülmények között is, de végre megismerkedhettünk.

A mai nap nagy tanulsága számomra viszont az időjárás. Ezentúl nyáron, a fenyegető zivatarok ellenére is, könnyebben vágok bele szabadtéri programokba, legfeljebb nem a legjobb öltönyömben megyek.
Az autóm felé haladva büfék sora előtt haladok el. Így kiszáradva, kiéhezve, bár a zsíros kenyér zamata még „itt leng” a számban, nagy csábítást jelent a sokféle pecsenye, lángos, sült húsok, halak illata, látványa. De ma már eljutottam oda, hogy tudok disztingválni. Tudom minek, mikor jött el az ideje, s a kalória ágyúk és bombák záporozó tüze folyamatosan mellé talál. A túrák után megfelelő idő elteltével, amikor a zsíros kenyerek kiürültek, jön az én igazi szenvedélyem: gyümölcsökkel eszem és hidratálom vissza magam, legalább 5-6 félét fogyasztva, ha tehetem. Ez az én „alkoholizmusom”, igazi jutalom a testemnek, a megpróbáltatásokért. Egyéb ételeket csak később fogyasztok, ha ez a hidratálás megtörtént.

Kellemeset autózok a gyönyörű júniusi nyárban, egy Mozart vonósnégyest hallgatva a Bartók rádióban, ami teljesen elsimítja az idegszálaimat, valahogy összeráz belülről, majd végre hazatérek szeretett otthonomba.

„Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.”
(József Attila: Óda (részlet))





 
 
KaptárkövekTúra éve: 20092009.06.21 18:59:27
Kaptárkövek 50

(Szomolya község: a település neve feltehetőleg a környéken található sombokrokból származik, eredetileg Somalja).

Ha valamilyen „isteni csoda” folytán rajtam kívül is elolvassa valaki ezt a túrabeszámolót, kérem bocsásson meg a helyenként igencsak személyes hangvételért. Több meghatározó gyermekkori élményem fűződik ugyanis ehhez a túraútvonalhoz. Bizonyos dolgok talán már nem is idetartoznának, de sajnos képtelen vagyok (vagy nem is akarok) kilépni önmagamból…

Könnyű helyzetben vagyok, mert lakásomtól csupán 10 perc könnyű sétára esik a rajt, amit várakozó hangulatban teszek meg. Kisvártatva azonban Eger főutcája helyett már valahol az egri borvidék szőlőtőkéi között sétálgatok, népes társaságban. Leelőzgetek mindenkit, végül egy jó ütemben haladó gyalogos csapatot érek be. Örömmel veszem észre, hogy két régi túratársam is közöttük van, akikhez egy-egy nagyon emlékezetes túrám fűződik. A 2007-es Budai tájakon50 és az Egercsillaga50. Életem első túraidénye volt, talán azért hagyott bennem annyira mély nyomot. Melléjük érve be is köszönök vagy kétszer, de valahogy bármit csinálok, nem akarnak észrevenni, annyira el vannak foglalva egymással. (Hozzátartozik az igazsághoz, ha szemellenzős sapkámban a tükörbe nézek, én sem ismerek magamra.) „Amelyik szekér nem ismer fel, attól el kell futni”, hangzik az új közmondás, és elfutok. Később az egyikükkel a szomolyai kaptárköveknél újra összesodródva, tisztázzuk a dolgot, s egy darabig együtt haladunk újra, mint a „régi szép időkben”.
De semmi baj, rövidesen a Vidróczki61-en „szerzett” új ismerősömmel akadok össze, akivel jó hangulatban haladunk együtt Szomolyáig. Mivel Ő gyalogosként „tengeti”, most együtt tengek vele, nagyon jó ütemben, s még jobb hangulatban. Az időjárás kiváló, bár a Leány-tónál (száraz tónak, száraz partján), szinte leterít az érkező front első szélrohama. Közben folyamatosan társalgunk, időnként némi figyelmet szentelve annak is, hogy a helyes úton járunk e, az ösvényen és az életünkben egyaránt. Egy szarvasbogarat evakuálok az útról a bokrok közé, ma túl nagy itt a turistaforgalom. A kőzetbe vésett szekér mélyúton haladva tépelődünk, vajon melyik korszakban vájhatták ki a sziklákat. Az Ókort csipőből elvetve eljutunk a XVIII.sz-ig. Szomolya (mint olvasom az itthon a célban kapott tájékoztató füzetből) az egri káptalané volt. Az Újkorban végzett templomépítkezések során rengeteg faragott kőre volt szükség, amelynek egy részét a szomolyai kőfaragó mesterektől rendelték meg. Célszerűnek tűnt a súlyos köveket a legrövidebb úton Egerbe szállítani, hangzik az én teóriám a Via ad Szomolyáról.
Ez az út egyébként két további dologról nevezetes. Mivel mindkét szülőm Szomolyáról származik, gyermekkorukban Ők is ezen az útvonalon jártak be rendszeresen Egerbe, nem ritkán egy „hátyi” cseresznyét, vagy termést cipelve a hátukon, már 10-12 évesen is. Éjféltájt indultak, hogy kora hajnalra az egri piacra jussanak. Javaslom a Kaptárkő Egyesületnek a nosztalgia Hátyi14 éjszakai teljesítménytúra megszervezését. Nem lenne rossz felkészülés a Himalájára (ha valaki mondjuk odakészül) több tíz kiló terménnyel a hátunkon kocogni, kérdés, hogy tolonganának e a jelentkezők.
Két nevezetességet ígértem, de ez még csak az egyik volt. A másik, hogy életem első teljesítménytúráját, úgy 11 éves korom táján, szintén ezen az útvonalon tettem meg, Egerből Szomolyára kutyagolva át szüleimmel (persze hátyi nélkül). Kevés dolgot élveztem úgy gyerekkoromban, mint ezt. Sajnos többé nem ismétlődött meg, de így is életem egyik meghatározó élményévé vált. Nem teljesen ezen az útvonalon mentünk, már nem emlékszem pontosan merre, de a Király-kutat biztosan érintettük. Az ott eltöltött meghitt pihenőről még fénykép is készült, amit több évtizede nem láttam, de itt az idő végre, hogy kiássam a családi archívumból.
Jó társaságban szinte pillanatnak tűnik, mire egy legyezőfüvektől „legyezett” védett sztyepprétet megkerülve, a Kaptárkő-völgy bejáratához érkezünk. Erről nincs mit mondanom. Látni kell, bejárni kell, ismerni kell, élvezni kell! Újabb családi vonatkozás: édesapámék rendszeresen kirándultak a Kaptárkövekhez az iskolával, a völgyben húzódó tisztáson töltöttek el szép napokat. A tanárok viszont semmit nem mondtak akkor (1930-as évek) a Kaptárkövekről a tanulóknak (bár a szakemberek csak 1933-ban kezdték meg a kutatásukat). Egyszerűen megszokták, hogy ott vannak. Azért Ők is érezték, hogy ez valami, különben nem kirándultak volna rendszeresen oda. Anyáméknak, pedig a Kaptárkövek hegyén, a Vénhegyen volt szőlőjük és gyümölcsösük, Ő pedig ezért járt rendszeresen oda.

(Megjegyzés: én mindenkit jóindulatúan figyelmeztettem a bevezetőben!!!!)

A Kaptárköveknél akadok össze a fentebb említett egyik túratárssal, H.E-vel, akivel a 2007-es Eger Csillaga50-en, a teljesítménytúráimon produkált legjobb futóeredményemet értem el, amit azóta sem sikerült túlszárnyalnom. N.A-val húztak át a hegyeken, őt is mindenki ismeri szerintem. Most is láttam egy pillanatra, pont a mi utcánkban parkolt le reggel Egerben. Vártam, hogy utolér a túra során, ahogy szinte mindig történni szokott, de most talán inkább társaságban sétálgatott egy kicsit. Szóval újra a szekér után futok, s végre rádöbben H.E ki vagyok, s meglepő, hogy arra is emlékszik, hogy én már 2 hetes csecsemő voltam, amikor Ő megszületett 1958 egy szépi nyári napján. Bár azért duzzog egy kicsit, hogy a francba kellene neki emlékezni a több ezer túratársból mindenkire. Így megtörtént az egymásra találás végre, s futunk le a Vénhegyről közösen, érkezünk be a faluba, ahol már a helyi kocsma frissen gyártott késztermékei dülöngélnek az utcán.

Szomolyán újabb emlékrohamok törnek rám, így mindenkit kérek, ha lehet egy bekezdésnyi időre, inkább kapcsoljon át egy másik csatornára. Beérünk a központba, ahol 10 éves koromban, 1968 táján, a I.vh-s emlékmű mellett latolgattam a helyzetemet, miután egy atyai dorgálás után úgy határoztam, hogy világgá megyek. A nagyszüleim házától (amiről még mesélek!!) megtett 500 méter után, tanácstalanná váltam, úgy, pontosan, mint az egyik túratársam, mert az út elágazott, s nem tudtam eldönteni,merre induljak,merre van a „világ”. A pillanatnyi bizonytalankodást arra használtam ki, hogy felmérjem az anyagi helyzetemet. 2ft 80 fillér volt az összvagyonom. Egy kifli ára 40ft volt, egy zacskó cukorka 2ft. Vehettem rajta 1 zacskó cukrot és 2 kiflit, vagy 7db kiflit. Éppen azon tűnődtem, melyik verzióval maradhatok tovább életben, amikor utolértek megrémült szüleim. Nem volt nehéz meggyőzniük, hogy térjek haza, mert időközben rájöttem, hogy ez a világgá menés, felettébb bizonytalan vállalkozás. Azóta sem próbáltam meg újra. Mondtam, hogy visszatérek a nagyszüleim házára. A túra után olvastam a tájékoztató füzetben, hogy a két világháború között 172 lakott pincelakást tartottak számon Szomolyán (ma már védendőnek nyilvánították őket), amit a könnyen faragható vulkáni eredetű tufakőzetbe vájtak, s ahol általában a szegényebb emberek éltek. Az egyik ilyen pincelakás, amit inkább barlanglakásnak mondanék, mert nem a föld alatt van, hanem a hegy oldalába véstek, az apai nagyszüleimé volt, ahol 11-ed magával apám is felnőtt. Nagyapám,mint amolyan helység kalapácsa, kovácsként és mindenesként kereste a kenyérre valót. Mindent megjavított, lábast, szekeret, biciklit, motort, lovat patkolt, s amit csak kellett. Volt is ügyfele elég sok, viszont aki fizetni tudott volna annál kevesebb. A szegény emberektől nem is igen fogadott el semmit, úgy vittek néha, egy kis babot, vagy más terményt ahogy került. Ebből nem nagyon tellett új házra. De végül tisztességben felnevelte mind a 12 gyereket, akik közül sokan értelmiségi pályán, sokszor magasabb vezetői állásba is kerültek. Pedig nehéz volt az élet akkoriban, a 30-as években a gazdasági válság, akár csak most („de ja vu”), még tetézte a nehézségeket. Cipőre sem nagyon tellett. Nyáron nem volt gond, de télen, meséli apám, már jó korán felkelt, mert aki szemfülesebb volt, annak jutott cipő, s így eltudott menni az iskolába. Nem tudom „a mai fiatalság”, vajon harcolna e a cipőkért, hogy iskolába mehessen? Gyanús. Kisgyermekkoromban, ha ellátogattunk a nagyszüleimhez, kifogyhatatlan játékforrást jelentettek az ismeretlen eredetű és rendeltetésű fémtárgyak, amik százával hevertek mindenfelé az udvaron és a műhelyben, sokukat forgatni is lehetett, vagy összeilleszteni, folyamatosan bizsergetve gyermeki fantáziámat. Felnőttkoromban, amikor hosszú idő után újra ellátogattam erre a helyre, az akkor hatalmasnak tűnő udvar, most meglepően kicsinek látszott, bár a hangulata valahogy mégis megmaradt. (S az egyéb történeteknek se szeri se száma!!! Világháborús is akad egy jó néhány!! De most megkegyelmezek..........)

Anyai nagyapámtól örököltünk két kisebb gyümölcsöst és szőlőt(szüleim elidősödtek és már eladták), ahol a finom világhírű szomolyai rövidszárú cseresznye termett (,manapság még Brazíliába is szállítják!!!!) , az egyikben pedig 7 szilvafa is állt („bógyi szilva”), úgyhogy „7 szilvafások” is voltunk. Érdekesség, bárhol próbálják is telepíteni a szomolyai cseresznyét, ezt az ízt, zamatot, csak az eredeti termőhelyén produkálja. A talaj, a dombok, a napsütés, a mikroklíma, a pontosan az alföld és hegyvidék határán fekvés, mind-mind hozzájárulnak a máshol megismételhetetlen minőséghez. Ezt csak azért említettem meg, mert a múlt héten volt Szomolyán a Cseresznyefesztivál ( a fesztiválok korszakát éljük!!!), ami viszonylag komoly rendezvénnyé nőtte ki magát, tartalmas programokkal.
Közben elhaladunk a temető mellett, ahol sok más rokonom mellett a nagyszüleim is fekszenek. Béke poraikra! A társam közben folyamatosan kontaktust teremt a „bennszülöttekkel”, akik kellemes stílusa miatt, ezt nem veszik rossz néven, s lelkesen reagálnak. Az egyikük meg is kérdezi: mi vagyunk a „kaptárkövesek”? Jó érzés, hogy tudnak rólunk. Utolérünk egy másik csapatot, attól kezdve egy kedves túratársammal haladok Bogácsig, aki a teljesítménytúrázás egyik „doayenje” (örömmel láttam, hogy egyébként sok „ÁSZ” „ráugrott” erre a túrára). Fő téma az energiafokozók. Ő a Cola-ra és/vagy a folyékony kenyérre esküszik. Nekem néha lecsúszik egy-egy energiaital, de megvagyok nélküle is. Most olvastam a creatin és a ribose hatásáról, természetes anyagok, mindkettőnek az ATP előállításában ill. regenerálásában van szerepe. Talán ezeket egyszer kipróbálom. Persze vagyonokat nem fogok ilyen „lomokra” költeni, csak kíváncsi vagyok.
Bogácson aztán begyújtom végre a motorokat, leválok a gyalogosokról, akik „érzékeny búcsút” intenek nekem, hogy megkezdjem kissé magányosnak tűnő, de nagyon élvezetes maradék 30km-em ledarálását. Nem terhelnek tovább az emlékek, csak az erdő marad nekem és a futás, amit igazából nagyon szeretek. Az elfogyasztott hagymászsíros kenyér időnként Ciolkovszkijt juttatja eszembe. Bogács után a szép kilátás és az ismétlődő szélrohamok határozzák meg a hangulatomat. Sok esemény nem történik, csak egy jól fejlett zsályabokor csalogat le a turistaútról, hogy jobban megfigyeljem. Rövid időn belül beveszem Cserpéváralját, ahol ásványvizet vásárolok az ABC-ben, gondolva azt, hogy Egerig ez az utolsó könnyű, bőséges víznyerési lehetőség, ami nagyjából igaz is. Egy ilyen túrán mindenkinek a saját felelőssége a saját hidratációját megtervezni. Nem szabad csupán a rendezőségre hagyatkozni. Ki kell használni minden adódó lehetőséget, és én éltem vele. A nagy szél azonban jobban kiszárítja az embert, s az utolsó 10km-re valahogy mégis kifogyott a vizem, de nem volt vészes, a tapasztalatom szerint simán kibírok étlen-szomjan akár 30km-t is, de azért ha lehet nem kísérletezem. A vár kaptatóján lehúzok még 2 fiatal túratársat, akik a vásárlás alatt hoztak be, majd végleg egyedül maradok. Ezt követően a Kövesdi kilátónál száguld át rajtam még egy futó („geribá+sió”?) gyorsvonati sebességgel, az Egedig egy „vicinálisnyi” időt adva nekem, mert ott éppen akkor találkozunk újra, amikor visszaérkezik a kereszteződésbe.
Na de visszatérve Cserépváraljára, elindulok a piroson lefelé. 2 évvel ezelőtt a Less Nándoron valahol itt hagytam el a lépésszámlálómat. Ösztönösen lenézek a földre, Nagy Shaw lenne ha megtalálnám! A Felsőszoros szurdokvölgy bejáratánál átkelek a „felemáskorláton”, az egyik kidőlt fát alulról, a másikat felülről hágom meg. A Szurdokvölgy fölött oldalazva haladó turistaúton időnként lepillantok a félelmetesen tátongó mélységre. Majd leérkezek a völgybe, ahol helyenként több tonnás kőtömbök állnak az utamban. Felnézek, vajon onnan szoktak ezek időnként leesni? Balra felnézve pedig egy álló Húsvét-szigeti szobrot pillantok meg, tökéletesen megvan minden rajta, még szájra, szemre is tellett, végre megtudhatjuk hová is távoztak oly hirtelen a szigetlakók.
A Dobi-réten kissé magamra hagynak a szervezők a „kis ösvény” keresésében, amit végül is egy szekérút formájában találok meg, már-már felkészülve rá, hogy végigmegyek a piroson, ami szintén nem lett volna egy szörnyű tragédia. Beérve az erdőbe újra feltámad a szél, kezdi a fákat gyújtóssá aprítani. Kissé idegesen nézek az időnként lehulló gallyakra. (Egyszer a Pilisben „túráztomban” történt ugyanis, hogy egy pillanatra valamiért megálltam, talán hogy térképet nézzek, s előttem hullott le az útra egy mázsás gally a szélviharban. Kétségtelen, hogy ezt nekem szánták, de azóta az is bizonyos, hogy van Őrangyalom!!) Kellemeset kocogok lefelé a sárgán, időnként azért oda kell figyelni a hogyan-továbbra.
Végre kiérek a bikalegelőre. Szerencsére a „fenevadak” most elrejtőztek valahol, de a friss aknatelepítés nyomait azért látom. A rét közepére érve hallok egy kiáltást a túloldalon lévő kunyhó felől. A bikapásztor szól rám, de a távolság miatt nem nagyon értem, mit mond. Első reakcióm, hogy pontőrnek gondolom, s míg kiabálva beszélgetünk, próbálom is rásütni ezt a szerepet, de valahogy nem vállalja, miközben három ideges kutyát tart vissza a lábai között. Végül megértjük egymást, s kiabálom neki, hogy még jönnek utánam egy csomóan. Megelégedetten üvölt vissza, hogy jó, akkor kiengedem a bikákat, majd megnyugtat, hogy nem bántanak. Ez tényleg megnyugtató, de azért csak nem kellene a mezőnyön kísérletezni, de biztosra veszem, hogy csak tréfál. Tovább állok. Hamarosan egy vidám társaság fogad Túrbuckán, s jókedvre derülve rohanok fel a T-n, ahol a beígért szalagok helyett, csak nagy szemű, zamatos szamócát találok. Nem tehetek mást, kicsapom a bikát egy kicsit legelni.
A Hór-völgyben végszóra elolvasom melyik úton kell felmenni a várba, s örömmel tapasztalom, hogy nem a régin, ott a turistaforgalom TILOS!! Nem bánom, bevallom, szépség ide-oda, soha nem tartozott a kedvenc útvonalaim közé. A makadám úton kocogva, a gödröket nézve, jobb híján a világegyetem keletkezéséről elmélkedem. Jó modell arra, hogy az ősanyagból, kisebb egyenetlenségek hatására, így alakulnak ki csomósódások, mint ahogy először a víz megkeresi a talaj legkisebb egyenetlenségeit, s abba belefagyva, egyre, mélyebb és mélyebb gödröket váj, kialakulnak az első protogalaxisok, és végül a csillagok, … vagy valami ilyesmi.
Aztán megkezdem a kapaszkodást. A lábam ugyan némi kívánnivalót hagy maga után, de az emelkedőket, bár jól megdolgoztatnak, azért szeretem. Közben arra gondolok, amikor pár éves gyermekeimet terelgettem itt anno fölfelé, s rájövök, miért is utálták meg egy életre a kirándulást. Egy kőhöz érek amin egy szám áll: 1937. Azon tépelődöm, hogy ez a magasságot jelenti e, vagy esetleg egy évszámot. Végül a hegyre felérve a szubjektív tények alapján, az előbbi mellett döntök, igencsak átrendezve az ország geográfáját. Végül enyém a vár! Betérek az Ódor-csárdába, ahol zsíroskenyeret rendelek, hagymával, italnak málnaszörpöt gondolok. Szerencsére van is minden az étlapon, és a „szervírozás” is tökéletes.
Aztán kellemeset kocogok lefelé a Völgyfő-házig. A csalánt már szerencsére letaposta a két előttem futó, nekem csak a „füle” jutott. Innen a jól ismert terepet tekintve, már kirándulás ízűvé kezd válni a dolog. (Bár akárhogy számoltam a túra végén, a lépészámlálómat, a GPS-emet, és a lábamat tekintve a táv szerintem hosszabb lehetett egy ötössel, a máskor eléggé használható terveim dugába dőltek. Na de tök mindegy!)
Gyönyörű virágoskert vesz körül mindenütt, az erdő kertésze erdei margarétákat hintett el szanaszét, még az aljnövényzetben is fehérlenek
Kölyök róka szalad át előttem az úton. Nyár elején gyakran látni őket, amikor a kotorék közelében napközben is játszanak. Egyszer alkalmam volt hosszasabban megfigyelni egy réten játszadozó kölyök rókát. A távolból, a mozdulatai miatt először macskának véltem. A róka kölyök a macskához nagyon hasonló mozdulatokkal, ugra-bugrálással készül az életre, ami nem csoda, hiszen mindkettőjük fő tápláléka az egér.
A Kövesdi-kilátónál betájolom a térképemet (a lelkes pontőr segítségével, aki előbb szabódik, hogy csak beugró, erről eszembe jut, Ez melyik, a Nap vagy a Hold…. kezdetű vicc és egy TV-sorozat, amit szeretek, de időnként kiakaszt) majd közösen elnevezzük az alattunk húzódó házcsoportokat, hasonló szellemes neveket találva ki, mint pl. Bükkzsérc, Noszvaj, Bogács stb. Maguk a „látókövek” hemzsegnek a turistáktól, de a pontőrök 100% biztonsággal választják ki az érkező mezőnyjátékosokat, mi ugyanis „átszellemült arccal jövünk, nekünk küldetésünk van”, ami megkülönböztet a „civilektől”.

Várkút már csak nevében az, víz egy „szál se”, csak a „szombati” turisták özöne. Rohanok tovább, nem messze már a vég. A piroson beérem elveszettnek hitt sokszor említett túratársamat, aki alaposan elfutotta magát, vize is elfogyott, inkább csak sétálgat. Bennem még van egy kis szufla, így hát robogok tovább, s az Eged csúcsáig meg sem állok, ahol az ország(?)(világ?) egyik legszebb panorámája fogad. Gyermekkori osztálykirándulások kedvelt helyszíne, ahol végül is örökre megszerettem a természetet. Emlékszem,amikor valahol a 60-as évek vége felé a szobám ablakából néztem a lángoló Egedet, a hatalmas tüzet, azóta a természet visszahódította, bár az arculata egy kicsit megváltozott. Mint Julian Sorel Párizsra, egy pillantást vetek erre az Eger-patak (és/vagy elődjei) által vájt, mély völgyben fekvő, a teraszokra is felkúszó, a hegyvidéktől az alföldig elnyúló gyönyörű, nagy történelmű városra, a háttérben a Mátra sziluettjével, majd lassan kihátrálok a képből.

Leszáguldok az Egedről, a csormolyákról tárolva el emléket magamnak, majd bolyongok kicsit a szőlők között, és végre, megérkezem a városba. Az erdei magányból furcsa hirtelen áttérni a nyüzsgő városi létbe, ahol a vár környékén „dühöng” az idegenforgalom. „Aluljárók fiaként” bukkanok fel, nem kis látványosságot keltve a skatulyából kihúzott szombatdélutáni sétálgatók között. Majd beérek a célegyenesbe és vége.

A célban még némi nehézségünk adódik a suméroktól örökölt 60-as számrendszerrel, mialatt a szintidőmet közös erővel kiszámoljuk. 9.16 lett. Ebbe persze benne van a 25km séta is.
Majd elhangzik a vesszőparipám: fájlalom, hogy a megyében rendezett teljesítménytúrákról egyetlen napilapunk sportrovatában sem előtte, sem azt követően nem jelenik meg egy sor sem. Ennek lehetne népszerűsítő, mozgósító jellege is, de mindenképpen emelné a rendezvény rangját. A környezetünk mind szélesebb megismerése akár sportrendezvények segítségével is, hozzájárul a védendő értékek megismeréséhez, társadalmi megbecsülésének emelkedéséhez (ez már egy szónoklatnak sem kutya!!). Aki ebben a legkevesebbet is teszi, az nagyon sokat tesz. Emlékezzünk csak arra, amit a szomolyai kaptárköveknél az információs táblán lehetett olvasni: az 50-es években elkezdték a kaptárköveket lebányászni, s csak a sajtóban megjelent felháborodott hangú cikkek nyomán hagytak fel vele. A bürökratikus döntés fölött győzött a közvélemény józansága!!!

Miközben Eger főutcáján haladva a világ legfinomabb fagyiját nyalom el (2 csoki között egy eper), végiggondolom a napomat. Pár percre leülök egy kis téren, telefonálni szeretnék. Mellettem egy hajléktalan fekszik egy padon, torzonborz külsővel, neki ez az otthona. Talán az egész élet pusztán illúzió, gondolom, vagy ki tudja, mi a valóság és mi az illúzió benne. Az élmények még nem tisztultak le teljesen bennem, de tudom, hogy ma megint nagyszerű napom volt. Nézem a hajléktalant és boldog vagyok, s láthatólag Ő is az. Miközben a lábam elfáradt ugyan, frissnek érzem magam, és a lelkem megpihent.



2009.06.21 Pétervására
 
 
VidróczkiTúra éve: 20092009.05.17 16:24:33

Vidróczki 61 2009.05.16


A Vidróczki túrázója,


Csetlik-botlik a Mátrába’,


Csetlik-botlik a Mátrába’,


Mert a jelzést nem találja.


 


Megyen a srác, megyen a srác,


Környös-körül át a susnyán,


Ugyan hol jut ki belőle,


Kerek erdő közepébe. (Népköltés)


 


A betyár mindenit kedves rendezőség! Ez aztán betyáros volt… A Szoros-patak völgyében futok lefelé. Kellemes a reggel. Egy kis zápor tisztítja a levegőt, jól érzem magam. Néhány perccel ezelőtt, 7 órakor rajtoltam a DÁTÉ panzióból. A kapuban még néhány utolsó utáni útbaigazítást kaptam a lelkiismeretes főszervezőtől, majd elkezdtem a 61km-es utazásomat egy földi paradicsomban, amit Mátrának neveznek… Nem egy tömegtúra, az elején szinte alig találkozom valakivel. Azért pont annyian vagyunk amennyien kell, hogy legyünk. A sárgán néha egy kicsit elbizonytalanodom, de egy mögöttem haladó túratárs időnként helyrebillent. Ekkor határozom el, hogy nemcsak a jelzésekre hagyatkozom, hanem előveszem a Mátra térképet, s folyamatosan követem, hol is járok. Ezt a túra során végig így csináltam, s nem voltak többé tájékozódási gondjaim, akkor sem, ha egy időre néha elveszítettem szem elől a turistajelzést. Az elején azért még voltak gyermekbetegségeim. A Három-csernél (remek darabok) mindenáron a jobb oldali földúton szeretnék elfutni, de szerencsére utolér a már említett túratárs, és áttessékel a helyes útra. Arra gondolok, ha egyszer majd az Úr ítélőszéke előtt állok, ahol az evilági bűneimről kell számot adnom, vajon hogy tudom megmagyarázni, hogy a térkép szerint egyértelműen az utat átmetszve enyhén balra kell tartani, én pedig azért sem metszettem át az utat, s mindenáron jobbra akartam tartani. Jó esetben is purgatórium lesz a vége, ha így folytatom, tehát jó lesz odafigyelni. Így aztán „térképforgató magyarként” haladok tovább. Valahonnan jobbról bevág mögém egy „nordicos” túratárs, hogy honnan jött ki tudja, de jön keményen, hallom a botok csattanását, ahogy egyenletes időközönként az avarba fúródnak. A sárga itt meredeken emelkedik. Kicsit megnyújtom a lépteimet, s egy idő után a doppler effektus segítségével nyugtázhatom, hogy a hangok kezdenek kissé távolodni, végül teljesen elenyésznek. A napunk már egészen felkelt, s bevilágítja az erdő talaját. 584 millió tonna hidrogént „éget” el másodpercenként, csak hogy mi kellemesen érezzük magunkat a teljesítménytúrán. Nem kell megijedni, van még egy pár milliárd évre való fűtőanyaga a „pincéjében”, egy darabig még nyugodtan túrázhatunk. A Vörös-kő-kilátónál akadok össze végre megint egy rövidebb távos túratárssal, akivel a túra során a sajátos nyomvonalak miatt még többször találkozunk. Egy nylon-szatyorral a kezében túrázik, kicsit mulatságos jelenség. A túra vége felé a piroson kérdezem meg tőle, amikor végleg elmellőzöm, bevásároltál. Veszi a lapot, nem sértődik meg, csak az övtáskáját felejtette otthon. Győzedelmesen bevonulok, s elfoglalom Mátraszentlászlót. Hadisarcként egy lekváros kenyérrel, és egy pohár almalével is beérem, majd rohanok fel a meredek úton, újabb hódítások felé törve. A sárga-kék kereszt elágazónál gyönyörű virágoskertbe csöppenek. Lila virágú erdei holdviolák virítanak mindenfelé, amelyekből később a Galya-vár után ha lehet még többet látok, a ritkás erdőben tömegével nyílnak. Impozáns növény, még a levelei is nagyok szépek. Dicséret a gondos kertésznek, s mivel évelő növények, remélem jövőre is gyönyörködhetünk benne (Kerti növényként is ültetik, azért tűnt ismerősnek. Meghatározás és info, a túra után, a Közép-Európa vadvirágai kis könyvecskéből.) Követem Smiró Ferit (a térkép szerint a Smiró Feri útján járunk). Na, ő is tudta merre kell menni, mert ilyen mesebeli bükköst, nem sokat látni, annyi szent. Hát még az akusztika. Mindenfelé madarak énekelnek, az egész erdőt egyenletesen betölti a hangzás, mintha csak egy megrendezett, színvonalas koncerten lennék, a legmodernebb dolby surround effecteket hallom, a kis művészek szinte a fülembe énekelnek, nyúzott, rendezetlen idegszálaim, pedig hirtelen kisimulnak. Lentebb két futó rohan el mellettem, a szokásos üldöző boly, számtalan túrán találkoztunk már. A dicséretemet szerényen nyugtázzák. Egy darabig követem őket, de a Galya-várra való kapaszkodás közben megugranak. Keményen hajtok én is, a testemben szétáradó „lekvármolekulák” pedig simán felhúznak a hegyre. Mátraszentimre felé már gyakrabban találkozok túrázókkal, egy némelyikükkel össze is sodródunk, s beszédbe elegyedünk. Egy páros, akik egy darabig „üldöznek” a Galya-vár után, most a zöldön lefelé haladva szembejön. Egy kis privát kirándulást tettek a parkban. Az ellenőrző ponton átmegyek Láng Vincébe (a fiatalok ezt most nem érthetik!!), s közlöm, ha minden jól megy 1 óra múlva itt vagyok. A Bagoly-irtás Fallóskút kör alatt kellemeset kocogok a széles sétautakon. Egy pár fiatalemberrel vetélkedek, de még jól megy a dolog, az „öreg” időnként megmutatja mit tud. A túra során sokszor előfordul kisebb vetélkedés a túratársak között. Persze nem szégyen alulmaradni, hiszen azért nem „piskóták” indulnak a 61km-en. Visszafelé haladva a Z négyszögön találkozom egy kedves túratársammal, akivel valahogy 2 éve nem sikerült összeakadni. Ő már lefelé halad, s valahol a Vörös-kő-bérc felé érem utol majd a piroson. A volt Ötházhután még szlovák szót is hallok az utcán. Két helyi lakos, egy idős néni és egy fiatalabb hölgy beszélget szlovákul, ami nem meglepő ugyan, de azért érdekes. Ami Láng Vincének soha, nekem most sikerül, bezárom a kört, a „hadisarc” 2x2 keksz. A zöld négyszögön beérek a Csörgő-patak völgyébe, ahol már azért kezdünk rendesen gyülekezni. Nem akarom a táj szépségét ecsetelni, de biztos vagyok benne, hogy az ország egyik legszebb részén haladok, ha szabad egyáltalán az ilyesmit viszonyítani, de elfogult vagyok és kész. Feltöltöm palackomat a Vándorforrás tiszta, hűs vizével, ami később majd a Zám-patak völgyében ment meg a szomjan halástól. Lefelé együtt haladok néhány túratárssal. Az egyikük egyedül „csinálta meg” a Bükk 900-as csúcsait. Le a kalappal, erre még nem mertem vállalkozni, pedig a szívem csücske a dolog. Még egy kicsit fejlődnöm kell. A Turistajelzéstől a tájékozódásig című műsorunkat hallották. Aztán a szokott módon leválok a társaságról, s lekocogok Mátrakeresztesig. Az Óvár vendéglőbe belépve, a pincérnőnek azt mondom, ugyanazt kérem. Megdöbbenve néz rám, lehet, hogy nincs éppen humoros kedvében. A múlt vasárnap ugyanis erre jártam, kértem egy kávét, egy jégkrémet és egy ásványvizet, s most ugyanazt szerettem volna rendelni, s egy kicsit poénkodni. Lehet, hogy nem kellett volna? Egy kicsit testesebb, de nagyon szimpatikus túratárssal váltok egy pár szót, aki éppen a jól megérdemelt hideg sörét húzza le. Mire a barlanghoz ér már ki is izzadja. A Vidróczki-barlang igencsak eldugott helyen van, ha teljesen a közelében vagyunk,még akkor sem látni. Gondolom régen még jobban benőtte a bozót a környéket. De ha rátaláltak volna is valami árulás folytán a helyre, ki merte volna megkockáztatni, hogy a betyár nyomába eredjen, az eredmény mindenképpen sok-sok korai árvaságra jutott zsandárgyerek lett volna, mielőtt kifüstölik. Felfelé haladva a piros kereszten, a legmeredekebb részen találkozom egy nem akármilyen kiránduló csapatattal. Félreállok, így van időm megfigyelni őket, amíg elvonulnak. Számtalan kisgyerek van velük, igazi 1-2-3 éves pöttömségek, de nem csak velük, de rajtuk is. Van olyan apuka akin elől-hátul is lóg egy-egy csecsemő. Kissé horrorisztikus látvány, ahogy lefelé haladnak a nyaktörő meredeken. Szót váltok velük, s megjegyzem, hogy egyszer pici korukban, én is elvittem a gyermekeimet egy kicsit keményebb kirándulásra (nem hosszúra!). Fogékony korban lévén, egy életre bevésődött nekik az élmény, s örökre meg is utálták az egészet. Azóta mindkettőből „erdőkerülő” lett. A nyílt részre érve, valóságos kis szikla-gyepes botanikus kertbe érkezem meg (belépőjegy 0 forint). A többi növény közül kimagaslanak a lila virágú macskagyökerek (úgy látszik a lila divatszín növényéknél.) El lehetne itt tölteni egy pár órát. De haladok tovább, pedig nagyon marasztalnak. A bokrok a ruhámba, hátizsákomba, bőrömbe kapaszkodnak, sőt az egyikük egy óvatlan pillanatban, még a sapkámat is elcseni. Valahol a Vöröskő-bércnél érem utol a már említett túratársamat. Ő képviseli számomra az állandóságot a teljesítménytúrázásban. Az éves országos pontgyűjtőversenyt vagy megnyeri, vagy az első 3 közt van évről-évre. A múlt héten az Ökopark 70-en indult. A célba érve az ugyanott meghirdetett éjszakai 15km-es távot is teljesítette, majd kocsiba ülve elhajtott Sárospatakra, s reggel elindult a Zemplén 50-en. Hát nem semmi, az biztos. Fáradhatatlan gyalogosként, de meglepően nagy sebességgel rója útját. Ha majd egyszer a teljesítménytúrázóknak szobrot állítanak, Ő biztosan megérdemel egyet. De addig is marad kőbe vésve a lelkünkben, azzal a számtalan teljesítménytúrázóval egyetemben, akik hozzácsatlakoztak a túrái során. Ő ugyanis nem csatlakozik senkihez, hanem töretlenül rója útját, bármi is történik. Most hát csatlakozom hozzá, s egy darabig beszélgetünk. Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni az Ökopark 70-re, de továbbképzésem volt, amit sehogy sem tudtam kihagyni. Persze rengeteg érdekes dolgot hallottam ott is, Pl. a dopaminról, ami a központi idegrendszer egyik legfontosabb ingerületátvivő anyaga. A rendszeresen ismétlődő, pozitív élményt kiváltó tevékenységek hatására szabadul fel, s örömérzést vált ki. A kokain is ezt szabadítja fel, de az intenzív sport is, pl. a teljesítménytúrázás (s talán a jó zene is. Most, hogy ezeket a sorokat írom, háttérként az Eurovízós dalfesztivál döntője megy a TV-ben. A legtöbb dal viszont egyetlen molekula dopamint sem szabadít fel az agyamban, sőt!) Talán ezzel lehet megmagyarázni azt a sportfüggőséget, ami jó néhányunknál fennáll. Más kérdés, hogy a sport bizonyos határok között hasznos, míg a kokain egy idő után tönkreteszi az embert. Ha nem mehetek terepre, időnként valóban szabályos elvonási tüneteket észlelek magamon. A kullancsok is szóba kerülnek. Nagy felelőtlenség úgy erődbe járni, hogy valaki nem oltatja magát!!!!! A kullancscsípés utáni bőrtüneteket pedig nagyon figyelni kell, súlyos betegség lehet a következménye (pl. egy túratársunknak a lábát támadta meg a kikezeletlen Lyme-kór). Na de ezt mindenki tudja, mégsem lehet elég sokszor elmondani. Reggel pl. bementem a sűrűbe, s rövid időn belül hemzsegtek rajtam a kullancsok. Szerencsére van egy tuti riasztószerem, az Autan, amivel a bőrömet (mindenütt!!) és a ruházatomat is alaposan lefújom. Idáig bejött, Aután-felhő alatt, még sohasem volt kullancsom. Az oltásom viszont már régen lecsengett. Ez a beszélgetés arra inspirál, hogy újra felépítsem a védettséget, tehát, amint tehetem rohanok a dokihoz. Közben a Zöld sávhoz érünk. Én a kerítés mellett szándékoztam lemenni, de a társam olvasott az itinerben egy jó kis földútról, némi kerülővel. Én is olvastam róla a kivételesen alapos túraleírásban, de ez volt az a rész, ami már sok volt az én IQ-mnak. Egy idő után elbizonytalanodom, visszafordulok, de Ő inkább megy tovább. Jobb most egy bozót, mint egy „fullextrás földúton” Gyöngyöspatán kötni ki, onnan már legfeljebb helikopterrel juthatok Szorospatakara, gyalog biztosan nem. Némi csetlés-botlás után meglepően könnyen leérek az útra. Később még találkozunk az Ágasvárnál, neki is bejött. Jövőre belevágok. A Zám-patak völgyében kilométereken át nem látok senkit. Emberi szót is csak egyszer hallok, a sajátomat, amikor megbotlok egy kövön, de amit mondtam, azt ide nem lehet leírni. A táj csodás, bár a számtalan átkelés a patakon egy kicsit megvisel. Iramot menni reménytelen. Egyszer egy fekete tollú, közepes testű madarat látok a közelben elreppenni, a feje olyan pirosas. Nem vagyok egy ornitológus, de ilyet még soha nem láttam az biztos. Az is lehet, hogy csak a kezdődő dehidratáltság játszik velem, és simán csak egy repülő viziló volt. Javaslom megvizsgálni a Zám-patak völgyének faunáját, szerintem érhetik még meglepetések a kutatókat. Amilyen Istentől, embertől távol eső hely ez, mint a Jurassic Park 2 patakvölgye, akár még a dínók is fennmaradhattak itt. Képzelgéseim közben a vadetetőhöz érek, ahol két nyájból eltévelygett bárányka szegődik a nyomomba, akik talán már Patáról jöttek visszafelé, úgy elkavartak. Megunva a tétlenséget Nagyparlagig felkocogok. Hosszú magányom után egy darabig élvezem a pontőrök szíves társaságát, akik sztárfotót is készítenek rólam. Betömök egy energiaszeletet, és még mindig nem értem, hogy tartalmazhat ez a kicsi ragacsos valami 800 kilokalóriát. Az előbbi két futóval keresztezzük egy párszor egymást Mátrakeresztesig, időnként némi társasághoz jutva. A Hidegkúti turistaházhoz érve egy szamarat pillantok meg a réten legelészni. Erről jut eszembe, hogy milyen csacsi vagyok, ahelyett, hogy otthon ülnék a fotelben egy jó könyvvel, itt rohangászok az erdőben. Meg tudja ezt valaki magyarázni, miért teszem? Valaki nagyon megszomjazhatott előttem, talán egy óriás volt, mert a Hidegkuti-forrás vizét teljesen kiitta. Sebaj, legyen túlélőtúra, régebben olyanokat csináltam. Nyáron, mobiltelefon, víz, kaja, térkép stb. nélkül, csak egy lépésszámlálóval az övemben, egy rövidnadrágban és egy pólóban bolyongtam ismeretlen erdőkben 10km-eket. Nem tudtam, hogy életveszélyben vagyok. Fiatalság,bolondság, az én életemben ez a kockázati tényező végleg elmúlt. Jöttek helyette mások, de ez már tényleg nem ide tartozik. A pontőrök tanácsa alapján az új sárgán, két kráter között ereszkedem Keresztesre. 2 eredeti palócháznál kötök ki, majd futok tovább. Egyszer csak egy kiáltás késztet megállásra, simán elcsörtettem az ellenőrzőpont mellett. A Szovjet Emlékmű „árnyékában” már az almalevemet iszom, amikor beesnek az említett futók, s meglepődve látják, hogy már ott vagyok. Az úton fut egy „nordicos „ srác, a pontőrök becsalogatják. Kiderül nem „Vidróczkis”, de ha már így alakul megvendégelik. Erről jut eszembe a klassszikus vicc a vak nénikéről, aki nem akart átmenni a túloldalra, de azért az úttörők átkísérték. Leszaladok az Óvár sörözőig, a 2 futó továbbindul, mialatt én „különbejáratú” koffeinmérgezést készítek elő magamnak. Közben (nem a túrázók között), észreveszem 10 éve nem látott kedves barátomat, de mint egyes amerikai filmekben szokás lenni, üldöznek valakit, de amikor megfordul, akkor jönnek rá, hogy nem is ő az, én is így járok. Bevágok a piros négyszögön, ahol egy héttel ezelőtt egy terepmotorost láttam simán felhajtani. Ágasvárig semmi különleges esemény, ha csak azt nem tekintjük, annak, hogy hátrálok ki a Kosik-tanyáról, ahol a lapomat szerettem volna lepecsételtetni, de egy idő után kicsit gyanús lett a dolog. Némi elmélet a pontőrökkel a jobb és bal oldal kapcsán a dolgok relativitásáról, majd indulok fel a zöldön. Jobb kéz felől az óvár hatalmas tömbje magasodik rám. Ezt még egyszer felfedezem magamnak. Időnként az ősi szervízúton haladok, látni a sziklában kikoptatott keréknyomokat. Az Ágasvárnál megint összefutunk egy páran, sok régi ismerőst is üdvözölhetek. Vár állott, most borzalom, hogy erre még fel kell menni. Minden kegyeletsértés szándéka nélkül eszembe jut Az erőltetett menet című vers kezdő sora, szabadon idézve: Bolond ki földre rogyván fölkel és újra lépked… (Hogy jutottak fel ide annak idején a páncélos vitézek, az rejtély.) A lift azért folyamatosan megy felfelé-lefelé, viszi a túrázókat. Felérve egyenesen egy fiatal pontőr karjaiba futok. Ma már sok ilyen arcot láttál ugye, mondom neki, elgondolva, milyen lehet egész nap a felérkezés pillanatában az eltorzult arcokat megpillantani. Azt mondja látott már sokkal rosszabbakat is mint az enyém, volt aki levegőt sem kapott. Ez megnyugtat, mert levegőm az van sok, inkább a lábam kellene lecserélni. Elteszem a térképet, itinert, s a piros jelzésre bízom magam, amiben nem csalódom. Csendesen utazok lefelé a hangulatos erdőben. Csak egy jelzés nélküli villás elágazóban bizonytalanodom el. De mire A két út van előttem, melyiket válasszam, kezdetű népdal leforog a fejemben, az ösztöneim máris megszülik a helyes megoldást. 11 óra elteltével befutok Szorospatakra. Nem akarok senkit sem megbántani, csak a benyomásaimat írom le a helyről. Könnyen meglehet, hogy tévesen ítélem meg a látottakat. Balra a talán jobb napokat megélt volt ifjúsági tábor, most Erdei Iskola című felirat függ rajta. Aztán szintén balra egy lepusztult, elhagyott magas épület, ki tudja mi volt, talán bányászlakások voltak benne. Jobbra megint két hasonló épület, nincsenek lepusztulva, de elhagyatottnak látszanak, erről sem tudom mi célt szolgáltak anno. Aztán a kanyarban a Mátra-szálló szintén leromlott épülete, letűnt korokról mesél. Idefelé jövet láttam az elhagyott bányaépületet és az útnak csak kis túlzással nevezhető köldökzsinór melletti nyomortelepet, s körülötte mindenütt szemét. De a szép természeti környezet, a város közelsége és a közeli horgászparadicsom egyszer talán még teljesen feltámaszthatja ezt a helyet, amiben a DÁTÉ üdülőközpont működése máris nagy szerepet tölt be. Szorítok neked Szorospatak!!!! 2009.05.17 Pétervására

 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20092009.04.26 21:04:29
Mátrabérc 2009


„A gravitáció a világ leghatalmasabb, legerősebb sugárzása.” (Rohán János)



Azt a mindenit kedves időjárás, azt a mindenit! Hát lehet így is. A tavalyi embert próbáló körülmények után szinte sétagaloppnak tűnhet az idei Mátrabérc. Nos, ilyen az emberi természet és gondolkodás, mindig, mindent viszonyít, tehát az idei túra viszonylag könnyű lesz. Vagy mégsem…
A hegyek mindenesetre a helyükön maradtak!!

Régóta dédelgetett álmom válik valóra, „pol pozícióban” állok, az immáron évek óta „béna kacsa” siroki vasútállomás mellett. 5:55 perc van, csak a „starpisztoly” dörrenésére várok, mint megannyi társam. Szigorú „versenybíró” figyeli árgus szemekkel az esetleges kiugrókat, s azonnal visszatessékeli őket a „rajtvonalra”. Van még időm, így elmajszolok egy sós kiflit. Majd eljön a nagy pillanat, s elrobogok a fiatal futók között, az összes gyalogost a hátam mögé tudva, akikkel a mai napon többé már nem találkozom. 1-2km-en át követem az „élbolyt”, majd saját tempómra váltok. Így sikerül a tömegtúrából normált túrát kreálnom, a Kékesig csupán néhány futóval akadok össze.

A reggeli cidri miatt magamra húzott pulóveremet, érzékeny búcsú után, egy szemeteszsákba dobom a Domoszlói-kapunál. Mielőtt bárki megrökönyödne, egy kiselejtezett, kidobásra ítélt ruhadarabról van szó, amit kifejezetten ezért hoztam magammal.
Az Oroszlánvárra felfelé menet ráérek gondolkodni. Itt jut eszembe az, amit nem olyan rég olvastam a gravitációról (hogy miért pont itt, hát nem is tudom): a Föld felszíne egy „gravitációs kút” mélyén fekszik, s bármit akarunk is ebből a kútból a felszínre hozni (mármint pl. a világűrbe), óriási energiát kell befektetni. Ennek mértékéről, mindenki aki itt halad most velem felfelé, s próbál kiemelkedni a Domoszlói-kapu gravitációs kútjából, könnyen fogalmat alkothat.
Felérve próbálom megtudni, itthon van e a várúr, az a bizonyos Kompolthy Kázmér, aki állítólag a tatár hordák kifosztásával jutott a vagyonához (tolvajtól lopni nem bűn alapon), és csak olyan lányt akart feleségül venni, aki képes meglovagolni egy oroszlánt (nyilvánvaló, hogy esze ágában sem állt nősülni), de vesztére egy szolgálólány, addig édesgetett egy oroszlánt, amíg meg nem lovagolta, így mégis lett esküvő. Szóval évekig azt hittem, hogy a vár neve a védői bátorságáról mesél, de a közelmúltban a megyei hírlapban megjelent cikk felnyitotta a szememet. Állítólag egy kő oroszlán is volt a várban, amire még ásatások várnak, talán még az is előkerül (Ha lesz rá pénz. Az esti mesének vége.) Futok lefelé a lankásabb nyugati oldalon, ahol a vár ősi szerviz útja mentén a kiszolgáló épületek is álltak.

A sors érdekességei közé tartozik, hogy a Cserepes-tetőre felfelé egy ismerősömmel haladok, akit 6 nappal ezelőtt ismertem meg véletlenül, pontosan ugyanezen a helyen. Én már visszafelé haladtam a Nagyszár-hegy felől, ő pedig a Cserepes-tetőre kapaszkodott fel, éppen félúton találkoztunk. Köszönés gyanánt csak ennyit szóltam, Mátrabérc, s rögtön el is beszélgettünk. Megjegyzem, azon a napon nem csak mi ketten tartottunk „szabadedzést” a helyszínen, volt egy kis nyüzsi. Úgy váltunk el, hogy 6 nap múlva találkozunk, de valószínűleg egyikünk sem gondolta komolyan, hogy ez be is fog következni. Ezt követően beállok a csapatába, s egy darabig együtt haladunk, majd leválok róluk. Még az Oroszlánváron Kompolthy Uraság megvendégel egy békebeli burn-el, amitől „szárnyakat kapok”, s remek ütemben haladok felfelé. Bár már erősen lombosodnak a fák, az egyre magasabbra emelkedő csillagunk jótékony meleggel és fénnyel kezdi elönteni az erdő talaját, ahol helyenként a fogasírek tömegei, színpompás lila szőnyegként borítanak mindent. Igyekezniük kell, mert a lombfakadás utáni sötétségben a virágos növényeknek már nem sok esélyük van. Sikerül kellemes társaságra is szert tennem, egy fiatal sráccal egy darabig előzgetjük egymást, majd ahogy ez lenni szokott, amikor rájövünk, hogy nem bírunk egymással, társakká válunk. „Monti”-s, csak vendéggént van jelen a gyalogos teljesítménytúrázók között. Amikor említem, hogy kiegészítő sportágam a „montizás”, nagyon megörül, a T-MOBIL kupát ajánlgatja, s hogy nem felejtettem el, ez igazolja fogékonyságomat, bár szervezett kerékpártúrán még soha nem voltam. Magányosan már teljesítettem egész nagy távolságokat, kemény terepeken. Ha időnként becsődöl a lábam a sok futástól, átülök kerékpárra pihenni. Volt olyan évem is, amikor egy métert sem futottam, csak a terepkerékpározásnak hódoltam. A Kékesre érve családtagja várja, s kérésére mosolyogva integetek a videokamerába, talán örök időkre a családi archívum részévé válva.

3:07 érek fel, s jutok hozzá a „ megérdemelt”, sós kiflivel elfogyasztott levesemhez. Itt találkozom „egykori futótársammal” is, (aki persze később indult), de ma már csak rövid üdvözlésben merül ki kapcsolatunk, hiszen egy nagyságrenddel jobb nálam, s 20 méterig sem bírom vele az iramot tartani. A Kékes után azért még jól haladok lefelé, időnként szendvicset alkotva a „Hanákosokkal.” Előttem egy fiatal sporttársnő ereszkedik alá a nyaktörő meredeken. Kezében a sárga igazolófüzet. Legszívesebben rászólnék, hogy tegye már el a zsákba, mert később a fától-fáig, kőtől-kőig való araszolásban igen csak necces lesz a dolog, de néhány megbotlás után magától is rájön, és elteszi. Most, hogy lefelé tartunk a gravitációs kút fenekére, ugyanolyan erőfeszítésbe telik az antigravitáció kifejtése, mint az Oroszlánváron felfelé. De ez rosszabb. A bolygó magához próbál rántani, időnként sikerrel. A Csór-hegyet meglepően könnyen veszem, talán a tavalyi csúszkálás után tűnik ennyire könnyűnek. A szerveimből álló zenekar összehangoltan játssza a „Mátrabérc-szimfóniát”, bár a bal bokám felől egy-két hamis hangot hallok már kiszűrődni, de azért a mű még szépen cseng. Nem akarok abba a hibába esni, mint tavaly, hogy túrabeszámoló helyett, orvosi látleletet adok közzé, s az okokat sem akarom taglalni, hogy már egy meglévő sérüléssel „vállaltam” a túrát, tény hogy Gallyán már olyan fájdalmaim voltak, hogy 10-ből 8 már biztosan feladta volna az egészet, de nem én. A bokámról többé nem akarok nyilatkozni, bár tény, hogy önző módon, ezt követően már leginkább csak ez foglalkoztatott a túra során.

A fájdalmak ellenére is meglepően könnyen veszem az egyes nehézségi szakaszokat, valahogy minden célpont hamarabb jön el, mint tavaly. Az Ágasvárról simán lejutok, nem okoz túl nagy gondot, rövid időn belül a „kút mélyén” vagyok, ahol a turista-háznál már folyik a dínom-dánom. Ahogy később hallom, volt azért aki nem volt ennyire szerencsés. Egy 60 körüli hölgy totál orra esett, s összetörte az arcát. Úgy kellett a hegyről levezetni. A dáridót kihagyom, küldetésem van, a szintidő, tehát igyekszem lefelé. A Csörgő-patak völgyében még valami gyenge kocogás-félét is sikerül produkálnom, ami az Ágasvár után nem mindig megy.
Mátrakeresztes a megváltó, a vízválasztó. Ez az a pont, ahonnan már akár négykézláb is képes lennék bemászni a célba, különösen, hogy itt aztán újra feltöltenek energiával (szörp, keksz). Megeszek még minden más maradékot a zsákomból is, energiaszelet, pocket-coffee, balatonszelet stb., mindent feltéve egy lapra, majd elszántan nekivágok a hegynek.
A Muzsla valahogy fekszik nekem. Itt már felszabadulok, tudom, hogy közeledik a vég, nem kell több energiát tartalékolni. Szerénytelenül mondva, mindig eltölt önbizalommal, amikor végkimerülés határán lévő fiatalemberek tömegeit előzöm meg felfelé. Ezért szeretem ezt az egészet. Ilyenkor nagyon erősnek, legyőzhetetlennek érzem magam, visszafiatalodom, laza leszek és jókedvű. Ehhez képest a szenvedések teljesen eltörpülnek. A Muzsla előtti utolsó meredek szakaszon már sokakat elér a válság. Van aki egy fatörzsön (vagy kövön?) üldögél, látszólag megnyugodva, beletörődve sorsába. Egy picit testesebb túratárs közeledik, szintén a végét járja. Amikor az üldögélő srác mellé ér, mint ha csak egy buszon vagy akárhol lenne, megkérdezi, van itt még egy szabad hely. A srác int, kicsit félrehúzódik, s most már ketten üldögélnek békésen, ki tudja meddig. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „testesebb” túratársat hamarosan újra megpillantom a muzslai ellenőrzőponton, ahol egy néhány perces pihenőt rendelek el magamnak, az utolsó nagy roham előtt.)

Na megyek, és„koncsúrgok” még egy kicsit, mielőtt a célba érek. A szűk ösvényeken rengeteg gyalogos mellett húzok el futva, vagy gyors menetben, de mindenki egytől-egyig előzékeny és türelmes. Engem is utolér és elhagy jó néhány gyorsabb futó, különösen, akkor, amikor már nincs kedvem egy csapat gyalogost félreállítani a szűk ösvényeken, inkább beállok mögéjük. Természetesen rögtön elengedek mindenkit, ha kell, de hozzátartozik a teljes képhez, hogy ez időnként kicsit fárasztó is tud lenni. De ez „benne van a pakliban”, a szervezett teljesítménytúrázás lényegéhez szervesen tartozó dolog. Erről bármilyen módon vitatkozni szükségtelen, „nagy baromság”!!!
A „kút mélyén” végre megpillantom Szurdokpüspökit, ami az utóbbi időben nem a Mátrabérc-túra miatt vált világszerte ismert hellyé. Sajnos nem tudok a szokásos módon bezuhanni a völgybe, de azért mindent megpróbálok. A Dióspatak völgye egy újabb áldozatot követel, egy túratársnőt támogatnak, kifordult bokával. Eszembe jut a tavalyi korcsolyázás lefelé, most már semmiségnek tűnik lejutni. A patakon átjutva, felfelé menet az erdőben próbálok előzni két erejét vesztett túratársat, de egy faágon megbotolva, ma utoljára vizsgálhatom meg immáron egészen közelről az erdei aljnövényzetet.

Végre az iskolával összekötő köldökzsinórra jutok,( „hol van már a tavalyi sár?”), és örömömben felszabadult „végkocogásba” török ki. Vannak a teljesítménytúrázásnak is emelkedett pillanatai, ilyen például a befutó, amikor érzi az ember, hogy megvan, ezt megcsináltam!! Olyasmi ez, mint a gólöröm, csak egy kicsit visszafogottabb formában jelentkezik, de öröm a javából. Ha nem jelentene semmit, ugyan miért is csinálnám?
Ki figyel oda arra az apró részletre, hogy szinte minden beérkezőnek fáj valamije, vagy kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódik. Én például kétszer zuhantam el, de mind a két alkalommal, magammal nem törődve, már ugyanabban a másodpercben újra talpon voltam, és rohantam tovább. Ugyanezt csináltam akkor is, amikor régebben a bordám is elrepedt, de természetesen a távot még simán teljesítettem. Sebeket nyalogatni, számvetést csinálni, majd ráérek otthon is. (Persze itt nyílván nem komoly sérülésekről van szó!!)
10:03 lett a vége. A tervem 10 órán belüli eredmény volt ugyan, de azért nem vagyok elégedetlen. Jövőre majd javítok!

Egy padon üldögélve várakozom, hogy jöjjön a „meseautó”, ami hazaröpít. Alkalmi túratársaim már szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Csak ülök a padon és várok, de nem unatkozom. Jól esik az ejtőzés. Majd azon kapom magam, hogy mint a Forest Gump című film főhőse valakinek az „élettörténetemet” mesélem, s jönnek még mások is. A „bűvös pad” megnyitja az emberek szívét, s két szimpatikus túratárssal szinte összebarátkozom.
Évekig magányosan futkároztam az erdőben, s akkor még nem gondoltam, hogy az ösvényen barátságos emberek várnak, túratársak.


„Fuss Forest, fuss!!!”

2009.04.26









 
 
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.01 23:47:40
Téli Mátra XL

2009.01.31

GYALOGOS-FUTÓ konfliktusok a TÉLI MÁTRA XL-en

Nagyon megértem annak a felháborodását, akit a túra során különböző atrocitások értek pl. a futók részéről. Mégis, szerintem egy kicsit árnyalni kell a képet.
A Mátrabérc és a Téli Mátra teljesítménytúrák kettős jelleget hordoznak. Egyrészről hagyományos tömegtúrák, ami üdvözlendő. Másrészről viszont, a rendezőség szándékát is tükrözve, teljesítményorientált teljesítménytúrák, ahol pl. 1.díjat is osztanak ki, s ezzel a túrára készülve már mindenki tisztában lehet, tudja, hogy mit vállal.
Ez természetesen olyan ellentmondásokhoz vezethet, amit csak a résztvevők kultúrált viselkedése oldhat fel.
Engem is rengeteg fiatal futó előzött meg a túra során, akiket, amint hátulról hallottam közeledni őket, természetesen azonnal elengedtem. Ezt még a legeslegszűkebb ösvényen is könnyűszerrel meg tudtam tenni, semmilyen kényelmetlenséget és időveszteséget nem okozott nekem. Sőt, mindegyik futó, egytől egyig, kivétel nélkül megköszönte az udvariasságomat, ami minden alkalommal jól is esett.
Az egyes korábbi túrabeszámolókban leírt durvaságokat pedig természetesen ellenem nem követte el senki, és én sem követtem el senki ellen ilyesmit.
Úgy láttam Lajosházán a rendezőség egy felhívásban kérte is a lassabban haladókat, hogy engedjék el a gyorsabb túrázókat.
Mindenkinek van egy haladási üteme, lehetetlen azt kívánni bárkitől is, hogy kilométereken át, a sorban a leglassabban bandukolóhoz idomítsa ezt.
Nem biztos, hogy szerencsés dolog teljesen edzetlen embereknek családi kirándulást szervezni, az ország legkeményebb és legnépesebb teljesítménytúráira. Vannak nagyon szolid teljesítménytúrák, ahol szinte embert sem lehet látni, kezdetnek inkább ezek ajánlhatók. Ha viszont igen, kisebb kényelmetlenségeket el kell viselni, persze ebbe nem értem bele a durva atrocitásokat mint azt, hogy valakinek egy szúrós gallyal kiverjék a szemét.

Viszont előfordul olyan eset is, hogy könnyűszerrel el lehetne engedni a hátulról közeledőt, de indulatos!!!!!! emberek ezt dacból nem teszik meg. Ilyenkor egyes heves vérmérsékletű fiatal sportolók valóban elkövethetnek hibákat, de a durva szándékosság szerintem itt is kizárva.
Egyébként ez minden közlekedés alapszabálya, hogy a hátulról gyorsabban közeledőt elengedem, szándékosan nem tartom fel (mint ahogy autóval, a járda melletti tócsán elhaladva lelassítok, hogy ne csapjam össze a gyalogosokat!!!!).

Egy-egy kirívó eset miatt, az egész futó társadalmat elítélni, a túrákról kizárni, ez valami olyasmi, mint a rasszizmus.

Egy megoldás lehet csupán, ha mindkét oldal enged, s közelítik álláspontjaikat. A futók még jobban odafigyelnek a gyalogosok testi épségére, s az udvarias előzésre, a gyalogososan közlekedők pedig tudomásul veszik, hogy nem csak egyedül vannak a porondon, és el is fogadják ezt.

Remélem, hogy a korábbi vélemények, nem a magyar társadalomban kialakulófélben lévő rossz hangulat leképzései a teljesítménytúrákon, és nem a társadalmi közmegegyezés hiányát tükrözik.

Minden teljesítménytúrázónak, s az egész magyar társadalomnak békés, kiegyensúlyozott, megértésben és egymás tiszteletéből fogant jobb jövőt kívánok.

2009.02.01





 
 
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.01 00:01:57
Téli Mátra XL
2009.01.31

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Petőfi Sándor
Farkasok dala (részletek)
Pest, 1847. január

Ez a 2. Téli Mátra XL-em. A tavalyi remek időjárási- és talajviszonyok között zajlott. Emiatt az idén sem számítottam valami nagy „durranásra”. Leszaladom a 40km-t és kész. Máris átadhatom magam a további kellemes, szombat délutáni elfoglaltságoknak. Nos,csalódnom kellett, ezúttal a hegy megkínzott egy kicsit. Talán megbosszulta a hűtlenségemet, ugyanis a tavalyi Mátrabérc-túra óta felé sem néztem. Na de ne menjünk a dolgok elébe…

7:26 Start!! Az idén nem sikerült korán kelnem, így a futók zöme már elviharzott, maradtak nekem a gyalogosok, hát végeláthatatlan előzgetésbe fogok. Még jól megy, Mátraszentimréig 2 óra hossza alatt felszaladok (ha ez jó!!). Cipőm a tavalyi, egy kiváló Nike teremcipő, ami úgy vonz magába minden csepp vizet, mint a forró szaharai homok. Sajnos bakancs, túracipő nem áll meg a lábamon. Minden kísérletem, hogy magamhoz édesgessem őket, talán „ortopéd „ lábam miatt, sorra kudarcba fulladt az évek során. A megvásárolt, de be nem vált márkás sportcipőimből, bakancsaimból akár kiállítást vagy üzletet nyithatnék. Szóval az az elképzelésem, hogy a Mátrában már alig van hó, mert már elolvadt, enyhén szólva naiv téveszme volt, hiszen az ország legmagasabb pontjai körül masszívan tartja magát a tél.
A januári, edzetlenségből fakadó forgóproblémáimat leszámítva, azért még „tépek” a hóban, de a csúszós cipőben, persze dupla energiámba kerül minden lépés, ami majd később még visszaüt. Most még jól érzem magam, sőt nagyon kellemes társaságom is akad, akivel futás közben lazán elbeszélgetünk, úgy jó 10km-en át. A fő téma a környezetvédelem (nagyon aktuális, sőt még annál is „azabb”). Ő környezetvédelmi mérnök, így hát rögtön szükségét érzem, hogy kiselőadást tartsak neki a médiákból innen-onnan összehallott környezetvédelmi témákból. Nagyon szimpatikus srác, így remélem azóta már megbocsátotta ezt nekem. (Többek között, a héten láttam a TV-ben Az utolsó kísérlet című könyv egyik szerzőjét, egy riport műsorban, aki szerint az 1960 után született korosztályok már biztos nem ússzák meg életükben nagyobb megrázkódtatások nélkül. Hű ez meleg volt, de 2 évvel megúsztam a dolgot. Azon gondolkodom,lehet, hogy mégis az a vérzivataros XX.század volt az emberiség legboldogabb korszaka, amikor a technikai civilizáció áldásait egyre szélesebb körben kezdték élvezni az emberek, de a számlát csak a XXI.sz.-ban nyújtják majd be?) A rengeteg előzgetés alatt egyébként is akaratlan!! fültanúja vagyok nagyon sok beszélgetésnek. Hihetetlen, de sokszor néhány mondatból egész élettörténetek tudnak kibomlani, komoly tanulságokkal. Gallyán, bár csalnak egy rövidebb út felé, szinte egyedüliként felmászok a kilátóhoz. Lefelé menet meg is dicsér egy túratárs, hogy vannak még becsületes emberek. Pedig, ha tudná, hogy csak attól félek, hogy elkavarok, mert röhej!!!!!!!!!! egyszer úgy eltévedtem Gallyán, hogy alig találtam ki belőle. Na de azért nem szívesen térek le a kijelölt útvonalról. Ez pedig nem mindig hasznos dolog az életben, különösen most, amikor ebben a „felforduló félben” lévő világban, már nincsenek kijelölt útvonalak. Jobb, ha mindenki tapos magának egyet, mert jobban jár, mintha valami hülye propagandát követ (persze a törvényes kereteken belül értem!!!) Ennyit a filozófiáról és a politikáról…
Közben a a P+-hez érek, s a forgóm, már a Pisztrángos-tóról álmodik. A csermely halkan zúg, de a pisztrángot sem játszva, sem sütve nem látom még sehol. Előzgetek rendesen, de már nem meggyőző az iramom. Végre napsütéses tisztásra érek, révben vagyok. Itt aztán behabzsolok 2 mini szelet zsíros kenyeret, bánja kánya, a jövő héten majd valahogy leadom a munkahelyemen a plusz kalóriákat. Megkeresem a férfi WC-t, a budi mögött már sárgállik a hó. Erről jut eszembe a S+ kereszt, amit hamarosan metszenem kell a metsző hidegben. A zsíros kenyerektől megtáltosodva, öngyilkos előzgetésekbe kezdek felfelé. Már előre elszopogattam 1 Ca és 1 Mg pezsgőtablettát, mert a lábam a csúszós cipőt állandóan ellensúlyozva, mostanára már igen spasztikussá vált, de még nem görcsölt be. De ami késik, az ráér még. Egy túratársam viszont nem szopogatott semmit, annál inkább „szopik” (bocs) most, jellegzetes imádkozó testtartásban, a combjaira tenyerel. Nosza itt a mentőhelikopter, amely ledob a szájába a már említett 2 tablettából. Nyelve alatt bizsereg az anyag, s a fiatal szervezet, már indul is. Elhagyom, így végül is nem tudom a végkimenetelt, de őt elnézve, biztos a „Happy End”. Felfelé menet egy kőlavinát látok, hatalmas kövekkel, mintha egy óriások által épített vár törmelékei hevernének mindenfelé. S a kövek a gravitáció (vagy a relativitáselmélet?) követelményeinek engedelmeskedve, cm-ről, cm-re csak araszolnak lefelé évmilliókon át.
Na végre itt a K-, s kezdhetjük újra. Itt már mindenki minden lépést kiszámít, és megfontol. De itt van már a törmelékhegy, megmenekültünk, hamarosan eljön a megváltás. De csalódnom kell, mert irtózatos hótaposásba kezdek, minden lépésnél, emelkedett hangulatomban csak egy szót suttogok (néha hangosan is): „franc”. A kerítésre tapadt hóba, egy srác felírja nagy betűkkel, hogy Lóri (nem én vagyok!!), s elé egy szívet rajzol. Jujj!
Az ellenőrzőponton megiszom az újabb teaadagomat. Van bennem már 2db Pocket coffe, 3 tea, 1db Burn (tuti ital!!), na és a reggeli kávé. S az enzimjeim simán elviselik, bár a lábam szerintem ettől spasztikus (na meg a több hónapos kihagyástól.) Elindulok, s egy Nordicos srác majdnem ledöf. Elnézést kér, de megnyugtatom, ezek után csak jót tett volna velem, ha sikerül (Haha.) Azután, mint tavaly, rohanok a nordicosok után, de végül is a csúszós cipő miatt besokallok. Leülök, magamba tömöm a maradék glukóz tablettákat és 1 normolyt port, ez aztán segít. Egyszer csak megy ki mindkét lábam alólam, s egy hatalmasat üvöltök, mert már-már úgy érzem, sportpályafutásom végére értem. Rosszalja is egy túratársam, akire rendesen ráijesztek. Így teszek szert egy jó kis társra, akivel a célig nagyjából együtt haladunk. A jeges szakaszokon határozom el, hogy a szintidőt elfelejtem, már csak 1 célom maradt a túlélés. Még egy kisgyerekekkel megtűzdelt „botos” családot is elengedek, ami azért egy picit „szégyen”.
Na de megszűnik végre a jég, s kezdődik az üdítő sár. Nem viccelek. A tavalyi Mátrabérc-túra előtt, mindig árgus szemmel figyeltem a meteorológiát, s ha egy kis esőt mondott, vagy éppenséggel sár volt, lasszóval sem… De ez a gátlásom valahol a Diós-patak völgyében kioltódott. Annál irtózatosabb sárral nem igen lehet találkozni sehol a világon, s persze a szokásos átázós futócipőben dagonyáztam át rajta. Azóta nem érdekel sem sáros cipő, sem vizes zokni, tök mindegy, egy szempont van csupán, két lábon maradni. Ja,az előbb a jégen botladozva jutott eszembe, biztos hogy olyan jó üzlet volt az embernek a 2 lábra állás? A Földet a felszabadult mellső végtagunk közreműködésével lassan sikerül tönkrevágni. Kis hátrány csupán, hogy néha hasra kell esnünk, legalább láthatjuk közelről. (Visszaugrás a „környezetvédelemi témakörhöz.”)
Most aztán eljött az én időm. Mint aki letépte… vágtatok a pocsolyákon át, ha kell a közepébe is lépek. Furcsa módon, mégsem leszek sárosabb, mint bárki más, aki annyira vigyáz. A társam is robog, küzd, 7 órán belüli szintidő álma (sikerül neki!)
Végre itt a suli, s a szupergyors „kiszolgálás”. Közben bejelentik és díjazzák a leggyorsabb teljesítőt. Ki tudja miért,már megint nem én vagyok. Meg kell elégednem 6:46-os idővel (tavaly 6:27). A tervem, hogy javítsak sikerült, az eredmény mínusz 19 perc.
A végén még „kifosztom” a térképboltot (vagy Ő engem! (bocs!)). Az árengedményen felül az elérhetőséget is megkapom, ami a Villányi úton van. Nem rossz kapcsolat, hiszen a lányom a környéken tanul, s egy kicsit neki is témába vág a dolog. Szlovákiáról szóló túrakönyveket veszek („vadi jók”!), az idei célom betörni a szomszédos országba, mert nekem, észak-magyarországi lévén, jó helyre esik. Január elején kiugrottam Losoncra, mert volt még egy pár ezer koronám a „matracban”, s szerettem volna elsütni, hiszen hamarosan szemétté válik. Beszédelegtem egy antikváriumba is (a könyvek egy jó része magyar nyelvű egyébként), ahol teljesült egy régi álmom. Egy „iszonyatosan” jó turistatérkép-gyűjteményre sikerült szert tennem, ami egész Szlovákia területét maradéktalanul lefedi. A turistautakon az átlagos teljesítési időket is feltüntették, egy „zöldfülűnek” ez maga a paradicsom. Hogy a két ország közötti viszony megmérgezi e vagy sem, a magyarországi magyar turisták életét Szlovákiában, azt remélem, hamarosan megtudom!!!
Így pár ezer forinttal könnyebben (ne nálam romoljon!!!), de élményektől terhesen hagyom el az aulát. Az élményeknek mára vége, gondolom én. De még vár egy meglepetés. Új gumi ide-oda, a kijáratnál megfeneklik a kocsim a sárban. Próbálom előre, hátra, de semmi, csak pörög a kerék! De vannak még csodák. Egy közelben kocsijába pakolgató túratárs felfigyel a helyzetre. Előbb lenyilatkoztat, hogy döntsem már el merre szeretnék menni, s aztán se szó se beszéd, mit sem törődve azzal, hogy mennyi áldást kap majd a képébe, máris bepattan a kocsim mögé, s egyedül „kihúz” ill. kitol a sárból. Most amikor lépten-nyomon csalódunk az emberekben, hiszen lassan már egymásra sem bagóznak, ez egy jó időre visszaadja a hangulatomat. A kezdődő hálálkodásomat pedig egy laza kézmozdulattal elutasítva, máris megy a dolgára. Vannak még közöttünk rejtőzködő „ember emberek”. Köszönöm!!

Hazafelé menet újra keresztülszelem a Mátrát, az északi oldal felé tartva. Az út szélén még mindig rengeteg túratársat látok, ahol nem olyan rég még én is haladtam. Nagyon vigyázok rájuk, ahogy szerencsére a többi autós is teszi. Elszántan küzdenek az elemekkel és önmagukkal. Melengető érzés látni őket. A legtöbbjét nem ismerem, s talán soha nem is fogom megismerni, de úgy érzem, hozzájuk tartozom. Velük együtt küzdök a hóban, a jégen, mígnem mindnyájan a célba nem érünk.

„Fázunk és éhezünk, ... de szabadok vagyunk!!”

2009.01.31





















 
 
túra éve: 2008
CserhátTúra éve: 20082008.11.09 23:32:25
Cserhát 40

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

(Dalszöveg részlet)


Cserhát! Cserhát! Kezdtem a tavalyi túrabeszámolómat. S kezdhetném most is, mivel kerek 5 hónapot vártam erre a napra. Utoljára a Karancs-Medves 50-en vettem részt még májusban, majd letámadott az építőipar. Ez az időszak minden extrém teljesítménytúrát, sőt túlélő túrát meghazudtolt életemben, ráadásul folyamatosan tartott, csupán napi 4-5 órás alvási fázisokkal megszakítva. Közben kétfrontos harcot kellett vívnom, mert egyszerre támadták az otthonomat és a munkahelyemet is. Na de tegnap felszereltem az utolsó karnisokat, s ezzel egy 6 éven keresztül húzódó periódus zárult le életemben,„már vége”(!!!!), s végre kipihenhetem magam a 40-50 kilométeres teljesítménytúrákon.
A folyamatos stressz miatt törvényszerűen súlygyarapodásnak is indultam, amelynek mértéke, az építkezéssel eltöltött hónapok száma, kilogrammban kifejezve. Nem nehéz kiszámolni, hová jutottam volna, ha ez így folyik tovább még egy pár évig. De időben behúztam a vészféket, s ma már újra kezdem megközelíteni a „versenysúlyomat”.
Továbbá még a Mátrabérc túrán, a Gabi halálán szerzett térdsérülésem is elő-elő vesz időnként, erről szólna a fenti dalszöveg részlet. Nem adom fel!!!


Egyszóval újra itt vagyok!!!

„Hosszú hallgatásomért, és elmaradt túrabeszámolóimért, már megbocsáss…”


Na de csapjunk a lovak közé végre…


7.30-kor indulok el újra, 5 hónap után. Mivel tavaly már kijártam az iskolát, most elkezdhetem óvodás korszakomat taposni. Hát taposok szorgalmasan, s hallgatom, hogy a közelgő Márton nap alkalmából, vajon hallok e gágogást a lábam felől, mert a héten gágogott eleget, mígnem egy nem gyógypapucsnak látszó tárgy pár napos viselése végzett a ludakkal, 2 nappal a hivatalos időpont előtt.
(Ma van egyébként nálunk a Márton napi búcsú! A címem Szent Márton u. 4, s a cégem nevében is szerepel, Szent Márton stb. Ez a „marton4” fedőnév eredete. Kit éééérdekeeeel????!!!(Énekli Kabos.)
A ludak már nem gágognak, már csak annyi feladat maradt november 11-re, hogy megkóstoljam az újbort. „Mert aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik”, ami ugye nagyon kellemetlen).

Na de rohanjunk már tovább, valahogy nem jutunk előre. Következik a „Vetkőző-hegy”, csak így szoktam hívni az első nagy emelkedőket, ami alatt szinte mindent ledobálok magamról, annál is inkább, mert esőkabátom alatt már trópusi hangulatban érzem magam. A bükk-hegyi pontőr örömmel nyugtázza az erdőből kibukkanó, patakzó látványomat, nem csak ő izzadt meg felfelé jövet.
Lefelé gyorsvonati sebességgel szaladva - ahogy ezt egyik túratársam megjegyzi,(bizsergető érzés ezt 5 hónap kihagyás után hallani!!!) - „kipróbálom túratársaim éberségét”, rossz irányba futok el, de utolér egy jótékony kiáltás, s azonnal kinyitom a fékező ejtőernyőket.
Taposom a műutat, ahol nem sokkal ezelőtt még túratársaimat néztem vágyakozva az autómból. Felfedezve köztük egy „régi” ismerőst, nyugalom öntötte el a szívemet, 5 hónap alatt nem változott semmi, a dolgok nélkülem is nyugodtan folytak tovább.
Egyébként is a természetben a dolgok nyugodtan folynak tovább, a hegyek, a növények, az állatok tudomást sem vesznek a világban zajló háborúkról, a 2. nagy gazdasági világválságról stb. ugyanúgy élik, néha szinte egykedvűnek tűnő életüket. S ez a nyugalom, ha az erdőt-mezőt járom átragad rám is, megnyugszom, s feltölt hittel, hogy előbb-utóbb jóra fordul minden. Hiszen az élet törvénye ez, hogy mindig minden jóra fordul, azt az egy kis kellemetlenséget beleértve, hogy előzőleg rosszra fordul.

A Tepkére a mezőny egy jó részét megelőzve még felrohanok, ami persze később majd megbosszulja magát.
Felmászok a kilátóba, leírom a kódot, majd lerohanok Pásztóra megtalálom a kulcsot, visszaszaladok. A megfejtés helyes, így megkapom a pontőrök külön díját, az 1 üveg pálinkát. Ezt gyorsan megiszom majd szaladok tovább, mindez egyetlen szempillantás alatt történik.

A Tepkére felfelé menet előzöm meg először Blue Jacket, akit azt extrém színű hupikék dzsekiéről neveztem el így magamban. Lefelé menet viszont mozdonyként közeledik hátulról, gyorsan félreállok. Ez már Forma1 szólok utána. Int, ha 40-es vagyok kövessem, de lehetetlent kíván, így hamarosan eltűnik a kék dzseki (s vele Blue Jack) a ködben. Tudom, hogy még találkozunk, mert ezt iramot nem lehet sokáig büntetlenül tartani. Később utolérem a felsőtoldi országúton, majd Ő ér utol Hollókő után, itt megint elhagyom, s már csak a célban futunk össze, ahol jól elbeszélgetünk. Ő 55-ös én 58-as vagyok. Kedves nézőink, az Old Mobil-ok találkozójáról közvetítettünk.

A Garábi nyeregben, ahol tavaly csúnyán elfutottam a kéken (repültem, mint a malomkő), s később a történetemet elmeséltem a rendezőségnek, szerintem a hatásomra, most irányjelző táblákkal van kitapétázva az erdő. ( A malomkő a tegnapi „rakottkrumpli-parti” nyomán most inkább a hasamban van, s nem igazán akar repülni.)
Garábon, a Hollókőről megismert népi építészet megmaradt lakóházait pillantom meg. Ezek szerint még a környék falvaiban is érdemes barangolgatni, akadhat még felfedezni való.
Hollókő előtt találkozom egy „régi” kedves túratársammal, aki szintén Old Mobil, de csak születési dátumát tekintve (amivel mindkettőnkre jócskán rátesz), teljesítményben, ha nem is mindig futó, de futókat meghazudtoló iramot diktál. Egy új házat fényképez éppen, ami a népi építészet stílusában épült.

Aztán az országos kék!!! egy bekerített tehénlegelőn halad át. Tipp: a kék túra sávot akár a tehenekre is lehetne festeni, az irányjelző szalagokat pedig a farkukra kötni. Simán le lehetne itt forgatni a másfélmillió tehén Magyarországon című filmet. Egy időben fizettek azért, ha valaki levágta a tehenét, de ma már látom egy vasat sem adnak érte. Vagy lehet, hogy Szent Tehenek ezek, mert minden évben egyre többen vannak. Kimeríthetetlen témája ez, a Cserhát40-ről szóló túrabeszámolóknak. Jobbról próbálom megkerülni a mezőt, a sűrű gazból így is egy kis tehén ugrik meg mellőlem. Nem szeretnék találkozni az anyjával, az apjával meg még inkább nem. Az erdő után kijutok nyílt terepre, ahol a csorda, valami hívójel hatására egy irányba kezd rohanni, tőlem balra, szerencsére nem felém. Észreveszem viszont, hogy jobbra az erdőszélen rekedt három tehén, akik még csak most figyeltek fel a hívó szóra. Igyekszem kikerülni a bekerítésből. Közben utolérek egy túratársat, de még mindig a csorda és a 3 tehén között vagyunk, amelyek ebben a pillanatban irtózatos sebességgel rohamot indítanak irányunkba. Megnyugtatom a túratársamat, aki láthatólag aggódva néz a támadók felé, hogy csak a csordát keresik, de persze pánikolok én is rendesen. Majd tőlünk 5 méterre elrohan a gőzhenger, és vége. Társam közben elmeséli, hogy egyszer egy bikacsorda között vezettek át egy túrát, ahol maga a pásztor hívta fel a figyelmet az életveszélyre. Nekem eszembe jutnak egyes amerikai filmek, ahol a főhősök azzal nyugtatják magukat és a nézőket, ha őrjöngő dínók rohannak feléjük, hogy ezek csak növényevők. Kösz. Legjobb tudomásom szerint a világ legveszélyesebb állata a kafferbivaly, ami vastagon növényevő. Társam még megemlíti, hogy a vízilovak, amik szintén növényevők, több embert ölnek meg Afrikában, mint a rettegett krokodilusok. Arról persze már nincs adat, hogy a vízilovak hány krokodilust ölnek meg, és fordítva. Ez mutatja az emberiség egocentrikussságát.
Végül is megnyugodva, hogy a teheneket üldözve az erdőből, nem rontott elő egy Tirex, elhagyom a kűzdőteret.
(Erről jut eszembe, ma halottam a rádióban: Tehén DE LUXE , az ami egyenesen kakaót ad.)
Nemsokára már a hollókői kocsmában vedelek. Az ablakon kitekintve túrázók tucatjait látom elhúzni. Ez lehetetlen, hogy ennyien megelőzzenek. Akkor kattan be, hogy van egy táv, ami egyenesen Hollókőről indul, és megnyugodva iszom tovább a tömény szénsavas italomat, amivel hosszútávon hozzájárulok, hogy még enyhébbek legyenek a novemberek.
Fiatalabb koromban időnként kevertem a Három hollót: Hollókőt, Hollóstetőt és Hollóházát.
Most, hogy mindhárom helyet „jól” ismerem, már ilyen gondjaim nincsenek. Nyugodjon békében a három iker, holló a hollónak egyébként sem..
Menjünk tovább. A várban idén a sportszeletet választom. Tavaly a snickers jött be, jövőre kipróbálom a harmadikat. Dióhéjban ezek a terveim a jövőt tekintve.
Elmegyek a „csigavár” mellett, amit a török időkben váltakozva, hol a törökök, hol a császáriak birtokoltak, de túl nagy katonai jelentősége nem volt.
Erről jut eszembe: reggel hallottam a rádióban, Alsótold felé autózva, hogy a török időkben a magyar etnikum 4 millió főről 1,5millióra apadt. Ezt az irtózatos genocidumot (mert szerintem az volt, a török(és/vagy a német?) szinte kiirtott minket, bár ezt még sohasem olvastam így megfogalmazva, de ezt a hatalmas csökkenést nem lehet csak a születések számának gyérülésével megmagyarázni), igazából sohasem heverte ki a magyar nemzet. Nevetséges dolognak tűnik állandóan a török időkre hivatkozni, de szerintem a 20.század sok tragédiája és a 21.század sok problémája (lsd aktuális szlovák híradások) valahol itt gyökerezik, ha tetszik, ha nem.

Ahogy már említettem a vár után utolér Blue Jack, de most nem veszi fel velem az iramot. Én két futót üldöznék, de reménytelen, a vár után egy darabig „holtplatóra” jutok, bár azért haladok rendesen, de nem repülök. Repül viszont Dobogó-tetőn egy hatalmas madár, szárnyát jól hallhatóan suhogtatva. Lefelé már jobb a helyzet, bár kezdem megböjtölni az első 20km iramát, felfelé futásait. Összeakadok megint egy kedves „régi” nordicos túratársammal, aki most családjával menetel, meglepően nagy iramban. Sétálnék mellettük, de hogy tartsam az iramot, „bele-bele kell kocognom”. Később elhagyom őket, nem szeretném a családi harmóniát sokáig zavarni.
Útközben a szó szoros értelmében kezet rázok a villanypásztorral.
Cserhátszentvánon már megvan az állandó törzshelyem. Egy pad, asztallal és egy működő kút a közelben, ami csappal nyitható. Itt busásan megebédelek. A menü: 1db cerbona, 6 szem nosztalgia szőlőcukor, 1db Ca és 1db Mg pezsgőtabletta, 1,5dl ívóvíz és 1db Pocket Coffee. Az étterem I.osztályú, az étel fenséges, a borravaló 0.

Majd felhágok a „toronyba”, ahol egy nagyon szívélyes pontőr fogad. Fázik egy kicsit, ott a kilátóban ki van téve az elemeknek. Tanácsolom a tepkei pontőrök bevált módszerét a pálinkát, de a zéró tolarencia jegyében ezt kizárt. Marad a fagyoskodás. Egy rövid, de kellemes beszélgetés után alászállok a mélybe.
A tavalyi tapasztalatomból tanulva, amikor a kék keresztet keresve keringtem, mint „gólyaguanó” a levegőben (bár az idén bár kéretlen, de nagyon szívmelengető iránymutatást kapok egy kissráctól) tudom, hogy, míg a Narnia című filmben (ha valaki látta) egy szekrényen át lehetett átjutni egy mesés világba, addig a Zsunyi-völgybe egy jellegtelen garázson keresztül vezet az út. Átlépek a garázson, s feltárul előttem a csodálatos völgy mesés világa, ami egy jobb költőt biztosan megihletne. Mit mondjak csodás szakasz, bár a lábam már kezdem érezni, hogy van. Végül ez is eltelik, hősként átkelek a rom hídon, elképzelve, mintha több száz méteres szurdokvölgy húzódna alattam, minden deszkát egyenként megkóstolok, de a helyzet stabil.
A cserkútpusztai pontőrök megint hozzák a formájukat, egy pár percre megülök náluk.
Majd újra Cserhátszentivánon vagyok. Egy túratársnő akit még valahol Felsőtold előtt hagytam el, most keresi a Zsunyi-patak völgyének a bejáratát, s bár majdnem a garázs előtt áll, mégsem gyanakszik rá, hogy mögötte húzódik a mesevilág, mígnem egy közelében lévő túratárs útba nem igazítja. (Ritkán írok ilyen technikai jellegű dolgokról: de ide igazán jól jönne egy szalag, az újaknak!!!)
Úgy érzem magam a patakvölgyben, mint egy brazíliai dzsungel-kutató. Majd kijutok az országútra, és sietek az oviba, le ne késsek a „kakaóosztásról”. (Közben egy gágogó libákkal megrakott utánfutó húz el mellettem!!!!!) Az ovit ugyanis főleg a kakaóért szerettem, ja és négylevelű lóhere volt a jelem!! Nem semmi. Az eredmény viszont az.

13:45-re érek be.Kedves gratuláció, egy nagyon szép oklevél és kitűző a jutalmam.
Majd sztereóban eszek egy vajas és egy zsíros kenyeret, hagymával, uborkával és teával már 5.1-es a dolog. A sok vajas kenyér láttán értem meg végre, miért kell annyi tehén a környékre. Mindenki a Cserhát 40-re köpül.

Valaki rám szól, hogy marton, de erre a névre még nem hallgatok. 1 perccel később esik le, hogy valaki engem szólított. Már látom is az illetőt, akit reggel láttam a kocsimból, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a teljesítménytúrázás nagy alakja, társával egyetemben. Fejében egy digitális domborzati térkép van, a magyarországi teljesítménytúrák szinte minden adatával, a „kompjúterek” elbújhatnak szégyenükben.
Elbeszélgetünk. Rövid idő alatt rengeteg dolgot tudok meg tőle, jobbnál-jobb túrákra invitál. A lúdtalpas fájdalmak kiküszöbölésére is ad egy fantasztikusan jó tanácsot. Közben befut Blue Jack, s már hármasban társalgunk tovább, jólesően.

Megdöbbenve hallom, hogy az elmúlt időszakban két túratársunk vesztette életét (hirtelen halállal?) túrázás közben. A következő soraimmal nem akarok kegyeletet sérteni, hiszen ismeretlenül is tisztelettel adózok emléküknek.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy ez szép halál, s nem feltétlenül függ össze a teljesítménytúrázással. Sex közben is sokan hallnak meg.
Ha már feltétlenül szükséges, sex és teljesítménytúrázás közben a legjobb meghalni, mert akkor boldogan hal meg az ember.
A költő is megírta, szabadon idézve: Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg, elhervadni, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rá, ne ily halált adj istenem, ne ily halált adj énnekem!!!

De túratársaim mégsem haltak meg, mert ma is itt menetelnek velünk, erdőkön, mezőkön, ösvényeken, mindaddig, amíg mi is mindnyájan meg nem halunk. De addig, még nagyon sok időnek kell eltelnie. S ha mi is mind meghalunk egyszer, mások veszik át majd a helyünket, s így menetelünk tovább együtt, mindnyájan, szüntelenül, az idők végezetéig...


Nem adom fel, míg életben találsz...(!!!)


(Dalszöveg részlet)
























 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20082008.05.11 12:49:10
Karancs-Medves 50

„Itt állt Salgó... az éghez oly közel,…
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt,…
Felmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.”

Petőfi Sándor: Salgó 1846. május (részlet)

Ha valaki elhatározza, hogy mintegy csokorba kötve, Salgótarján környékét szeretné egy kicsit jobban megismerni, köztük országos hírű nevezetességeket is, soha kedvezőbb lehetőség nem adódik erre, mint a Karancs-Medves 50 teljesítménytúra. Én, aki már egy ideje a környéken lakom, férfiasan bevallom soha nem jártam még azelőtt például a Karancson, s nagyon hosszú ideig, ha ezt a szót hallottam, legfeljebb a gáztűzhelyünk jutott eszembe, de a „Palóc Olimposz” ahogy a környéken nevezik, semmiképpen sem.
Salgótarján, ez a középkori kicsiny falucska, amit a legújabbkor, a bányászat és a nehézipar növesztett nagyvárossá, 1950-ben pedig átvette Balassagyarmattól a megyeszékhelyi címet, ma megyei jogú város, hosszan elnyúlva észak-déli irányban kígyózik a Tarján-patak völgyében, a Karancs és a Medves vidék között. Ez mai történetünk helyszíne.

7.05-kor rajtolok a salgótarjáni Tóstrand Gyermektáborból. Kapok egy térképet, s egy szűkszavú túraleírást. Eleinte semmi bajom, jól haladok, s ahogy szoktam, rendesen előzgetek felfelé. Rövidnadrágot választottam, a napi átlaghőmérséklet szerint ez dukál, de megdöbbenve látom, hogy mindenki állig be van öltözve. Talán ők tudnak valamit, idelátogat a ciklon Mianmárból, vagy mi. Később a taktikám fényesen beigazolódik, remekül érzem magam. A Ceberna-völgy bejáratáig egy kellemeset kocogok lefelé, immáron egyedül, csak egy magányos futó húz el mellettem.
Egy mesebeli rétre bukkanok, ahol már szinte Óz varázslatos birodalmában érzem magam. A természet a friss zöld szín minden árnyalatában játszik, az ég valószerűtlenül kék, rajta „műfelhők” úsznak, mint a leggiccsesebb festményeken szokás, a domboldalon lila ökörfarkkórók és más tarka virágok ezrei mosolyognak rám. „Dorkától” megkapom, ha nem is a „sárga”, de a Zöld Út Természetjárók egyesületének pecsétjét, s a „jó boszorkány” útmutatása alapján „bátran”(nem gyáván!!!), „okosan”, „kemény, olajozott léptekkel” elindulok a „sárga sávval kijelölt úton”, hogy felfedezzem a csodálatos birodalmat.

A Karancs csúcsa felé, előbb egy szelídebb, később vulkánhoz illően egy „gyilkos” emelkedő következik, ahol négy túratársat mellőzök el. Az ilyen emelkedőket imádom.
Ahogyan 1 éves teljesítménytúrázó múltam alatt már megszoktam, csupa „jó arcokat” látok magam körül. A tekintetek „nemességet”, kultúráltságot sugallnak. Valahogy, olyan érzés fog el, s remélem, ezzel nem vagyok túl szerénytelen, hogy a teljesítménytúrázók közé csupa „nagyszerű” ember áll be. A tekintetekből ugyan jóság sugárzik, de nem a vesztesek tekintete. Magabiztos, kitartó emberek, akik a céljaikat, sikereiket az élet más területein is, a teljesítménytúrákon felmutatott szívóssággal, kitartással, odaadással, de nem más emberek legázolásával, becsapásával, lebecsülésével és megalázásával érik el, amit manapság sajnos oly gyakran lehet társadalmunkban tapasztalni. Úgy látszik az ilyen meredekeken való kapaszkodás, mindig ilyen „korszakalkotó” gondolatokat vált ki belőlem.
Már közeledik „Zeusz” székhelye, szerencsére ma nagyon jó kedve van, a villámokat eltette máskorra. S ha „jól tévedek” máris 727m magasan vagyok, a Karancs tetején, a Karancs hegyen (erről jut eszembe a régi „vicc”, Mexikó fővárosa Mexikó!). De ez nekem nem elég, egy részletes útbaigazítás után, mit látok majd fönt, ha éppen merre nézek, még egy pár tíz métert felhágok a stabilnak tűnő kilátóra, ahol valóban, Magyarország egyik legszebb panorámája tárul elém, az első ötben biztos helye van. Látom az egész útvonalamat, többek között Somoskő várát és a szomszédos Salgó várát szemezni egymással és persze velem. Sőt Salgótarjánon, a Karancsságon, a Mátrán, a Cserháton (ahonnan egy párszor már vágyakozva bámultam a Karancs hatalmas tömbjére), a Börzsönyön, s ki tudja még min kívül, látom Losoncot, az Alacsony-Tátrát, sőt a Magas-Tátra hófödte csúcsait is. Na de indul a lift lefelé, és már csak egy pár lépés a határ, amit sikerül is megtennem.
A meredek hegyoldalon, a csúszós, „vulkán-poros” köveken továbbfolyik a liftezés, ami alatt kapaszkodó híján, sajátos vitustáncot járok. Eldöntöm, merre megyek, de egy magabiztos kiáltás vonz át a rossz útra, amit robot módjára követek. Itt kezdődik a kavarásom (s nemcsak az enyém) története. Ezt az itinert, egy kedves székely ember fogalmazhatta (biztosan mindenki ismer néhány, a szűkszavúságot kikarikírozó székely viccet, pl. „az innen már messze csattanójút”). Valahogy így jártam én. Messze van még Bukovinka? Innen már messze. De sok-sok bonyodalom után, amikor a keblemet nagyszerű érzéssel eltöltve életemben először sétálok át ellenőrzés nélkül a Szlovák-Magyar határátkelőhelyen, ahol gyermekkoromban annyit szorongtunk szüleimmel és testvéremmel az eldugott tornacipők miatt (amiről Komáromból érkezett kedves túratársaim is tudnának beszélni, akikkel itt akadtam össze), már-már rátalálva a helyes útra, hagyom magam újra eltéríteni. De végül minden jó, ha vége jó, újra egyenesbe kerülök, úgy 2-3km kerülő árán. Na de ez is benne van a pakliban, 19-re lapot kértem, s 21-em lett, ezzel a rajtszámmal mindennek sikerülnie kell.
Somoskő vára az egyik legépebben megmaradt magyar vár, köszönhető Ráday Pál tulajdonosnak, aki elszabotálta a felrobbantására szóló császári parancsot, de később 1826-ban a vár mégis leégett. Paradox módon a falu magyar területen van, a hozzá tartozó várat a fűnyíró elv a határ túloldalára sorolta, s a „várjobbágyok”, akik ezt a falut a középkorban lakták, „állás” nélkül maradtak. De Schengen végre „visszaadta” nekünk. Nem kell végre útlevéllel „múzeumba” járni. A várhegy északi oldalán található a világviszonylatban is jelentős természeti érték, a bazaltorgona.
Somoskő váránál jövök össze egy fiatal, salgótarjáni futó sráccal, akivel egészen a célig összeragadunk, s nem számítva, hogy meredek emelkedőkön futunk felfelé, vagy nyaktörő lejtőkön lefelé, „végigdumáljuk” az egész utat.
Emellett a lehető legjobb társra akadtam, hiszen úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, többé nincsenek tájékozódási gondjaim, végre a természet szépségére is tudok újra koncentrálni. 2 futóval kerülgetjük egymást vagy 10-20 km-en át, ők nagyon profik (Kinizsi100 11:30 stb.)
Sietünk, de azért Salgó várát elfogyasztjuk. A várból letekintve sorról-sorra ugyanazt érzem, mint Petőfi, aki pont májusban járt itt, „kereken” 162 évvel ezelőtt, s ez az élmény ihlette elbeszélő költeményének megírására. Olyan érzése van az embernek, mintha egy zöld tenger közepén állna, amit a bányászat és az ipar keltette zátonyok tarkítanak csupán. Alattunk van Eresztvény, a bányászat volt központja, ahová beszédes neve is mutatja, a föntebb kibányászott követ eresztették le.
A vár történetének talán legérdekesebb sztorija, amikor Kara Hamza bég ágyúnak látszó fatörzsekkel készteti a magyarokat a vár feladására, így csellel beveszi azt, ami aztán egy jó darabig török kézen marad.
A már említett 2 futó srác, nem bírva kivárni a „pünkösdi turisták” lépcsőt elözönlő rohamát, a falon sasszézva jut le a várból, igazi túlérő túrát kerekítve magának. Bár gyerekkoromban, a „biztonsági őr” állandó füttyszavától kísérve, sokat mászkáltam a szédítő mélységekkel övezett egri várfalon, ezt azért én most kihagyom.
Salgóbányán előkapok egy Magnumot, na nem akarok egy 3.57-es Smith & Wessonnal az itt rekedt török partizánokra vadászni, hanem a hűtőpultból veszek ki egy jégkrémet, „hogy mind az öt érzékemet felkorbácsoljam”, s úgy 20km-es távra megoldjam energetikai gondjaimat. Ezzel megvolt a frissítő pont.
A Medves meglepően sík bazalt fennsíkján rohanunk. Valahol nem messze innen indul 160km-es útjára a Zagyva, ami a Mátrát megkerülve, a Cserhátot is elmellőzve halad tovább, a Galgát, a Tarnát, a Tápiót és sok más kisebb patakot is befogadva végül Szolnoknál ömlik a Tiszába. A Medves és az egész vízgyűjtő terület jellemzője az időszakosság. Egyes patakok időnként teljesen kiszáradnak, s valahonnan innen ered a tájegység elnevezése is, nem sok köze lévén „Dimitrij Medvegyev-hez.”
Időnként egy-egy kritikus tájékozódási ponton, a katonai hadgyakorlatokon megszokott „tábori forgalomirányítókkal”(MP) is találkozunk, bizonyítva a gondos, lelkiismeretes szervezést.
Rónabánya után következik Szilváskő, szintén lenyűgöző vulkáni jelenség, amit, a környezetre vigyázva, néhány évvel ezelőtt hágtam meg a fiammal. Üde bükköseivel maga a hegy pazar természeti környezet. Sok helyen hasadások láthatók a turistaút mentén, ami a bányaművelés eredménye. Nem célszerű a környéken kódorogni, mert az ember egy pillanat alatt, könnyen a pincében találhatja magát.
Bárnára, erre a világtól elbújt, vulkáni csúcsok koszorújától övezett bányásztelepülésre, a sárga négyszögön ereszkedünk alá. Az út mellett egy helyütt, gyönyörű, élénk kék virágú, a talajt teljesen elfedő, bőr nemű, zöld levekkel kipárnázott Vinca minor-osra (Kis télizöldmeténg) bukkanok, ami a sikeres, eredeti magyar gyógyszer hatóanyagát a vincamin-t szolgáltatta (CAVINTON!!!!).
Folyadékpótlás címén, meglátogatjuk a bárnai temetőt, ahol egy éppen vizes kannáját megtölteni készülő hölgy személyében, kedves beszélgetőtársunk akad. Kiderül, hogy 30 évig dolgozott a Karancs!!!! tűzhelygyárban, s még sok más egyéb történetet is megismerhetünk tőle. Valamikor precíziós gépeken, modell motorokat is gyártott. Több sem kell túratársamnak, akinek éppen a magas szinten űzött modellezés a kedvenc hobbija.
Futva indulunk fel a kéken. Az utolsó házból utánunk szól egy hölgy, ez így nem fog menni, s valóban, kemény, de rövid emelkedő következik.
A volt Inászóbányánál egy tájékoztató táblát találok. Az ilyen táblákon előforduló geológiai leírásoktól, sok esetben nagyon hülyének tudom magam érezni, de azért, mindig újra és újra nekivágok, megpróbálom megérteni a megérthetetlent.
A Pécs-kő előtt összesodródunk néhány 35-ös túratárssal, akiknek tájékozódási gondjai akadtak. Itt segít társam helyismerete, aki magabiztosan halad a kék jelzéssel ellátott sárga ösvényen (kék-sárga jelzés, egy jó darabig sárga nélkül!!).
Nem sokkal később újabb társam akad egy „erdei hőscincér személyében”, aki ráköltözik a fehér pólómra, s úgy 2 km-en át nem tágít. Végül a Pécskő vulkáni szikláján, rövid örömteli cincogásokkal jelezve, hogy megérkezett, s hogy itt akar új kolóniát alapítani, eltávozik. Mi, pedig lenyűgözve bámuljuk a hihetetlen körpanorámát. Egyébként ez társam szenthelye, innen egy „ugrásra” lakik, Salgótarján Pécskő városrészében. Gyakran jár fel ide estefelé, gyönyörködik a fényekben és a csillagokban, időnként a klasszikus aug.20-i tűzijátékokban is. A sziklára láncok segítségével lehet feljutni, de társam hiába keresi a megszokott rozsdás láncát, amit a napokban cseréltek ki zsír újra (’fényesebb a lánc, mint a kard’).
Még egy kis kaland a piros háromszögön, ahol egy útnak nem látszó rövid bozóton át, néhányan összeverődve, elérjük végre a „hőn vágyott temetőt”.
Az út melletti gyönyörű „pacikat” hiába próbálom glükóz tablettáimmal magamhoz édesgetni, maradnak inkább a fűnél.
Elhagyunk egy kanyar után újonnan felállított erdei sorompót, ahol társam nemrég erre kerékpározva, az új akadályra nem számítva, úgy 50-km-es sebességét volt kénytelen cukaharával 0-ra csökkenteni, mivel ki tudja miért, nem akart fölkenődni a sorompóra.
Már csak egy sportesemény van hátra a célig. Egy gyönyörűen nyírt focipálya mellett haladunk el, ahol a jobb időket is megélt, tarjáni csapat igyekszik, tucatnyi lelkes néző bíztatása mellett. Jegyet is árulnak, de kifelé menet, már nem vesszük meg, pedig a szolgáltatást akaratlanul is, de elfogyasztottuk.
Egy iramodás és a célban vagyunk, ahol, hiszen egy országos rendezvény is zajlik, az asztalok útvesztőjében próbálunk a „jól megérdemelt” elismeréshez hozzájutni.
Eredmény 7:55, nem rossz, ha úgy vesszük, hogy közben kirándulgattunk is azért, de ami a Kinizsi100-ra hajazva gyengének tűnik az 51km-en, s ráadásul egy kicsit megnyúz.
Kérdem társamat, hogy jön e holnap este a bakancsos bálra, amit a Gyalogos Természetjárók Országos Találkozója keretében rendeznek, de nem túl lelkes.
Na de koffein receptoraim már nagyon árvák, kávé után kell néznem. Társam inkább kólában utazik, amiről eszembe jutnak a tikkasztó nyári napokon elfogyasztott jéghideg, dobozos coca-colák, a piros dobozon gyöngyöző, lecsapódott párával (jól ki lehetek száradva, egész úton csupán 1 liter vizet ittam).
Még egy interjú egy leendő táborozást szervező két fiatal srác részéről, hogy vagyunk megelégedve az étkezéssel. Csak a legjobbakat mondhatjuk el róla, hiszen nem ettünk egy falatot sem.
Aztán félszeg mozdulattal búcsút intünk a tábori kapuőröknek, s a tavat megkerülve, a kocsihoz sétálunk.
Egy pengeváltással kicseréljük e-mail címeinket, sorsunk a mai napon összefonódott.

Majd búcsút intek Salgótarjánnak is. Ez a város a legtöbb ember számára általában nem jelent túl nagy vonzerőt. Talán én is így voltam ezzel valahogy, mind a mai napig. De ez a nap elvarázsolt. Azok után, amit láttam és átéltem, többé már nem tudok ugyanúgy gondolni a városra és a környező vidékre. Valami megváltozott bennem. Kialakult a rokonszenv, s ez már nem múlhat el többé.


2008.05.11
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.20 13:52:26
Mátrabérc 2008

Ahhoz, hogy ez a túrabeszámoló jól érthető legyen, előzetesen érdemes tisztázni néhány alapfogalmat (névsorrend nélkül):

Mátra – (mottó: „Mit nekem zordon Kárpátoknak…”)

Keletkezése:
(a Zagyva és a Tarna völgye között elterülő1000km2 kiterjedésű hegység, fő tömege a miocén (10-15millió éve) korszakban jött létre, egy 25km széles, 2000-2500 méter magas tűzhányó képében. Szerkezetében bekövetkezett törések miatt egész tömege déli irányban megbillent, északi oldala meredekké vált!(Bérc!) Mára az elsődleges vulkáni formák (kúpok, kráterek) már eltűntek, csak az ún. romvulkánok formái fedezhetőek fel (pl. Ágasvár!!!, Múzsla!!!).)

Kialakulásának oka: a Hanák-Kolos Turista Egyesület egyik aktivistája időutazást téve a múltban, titkos módszerrel befolyásolta a földtörténeti folyamatokat, hogy a későbbi nagysikerű teljesítménytúrát biztosan megszervezhessék.

Fő funkciója (amiért elsődlegesen kialakult): a teljesítménytúrázók számára nyújt rendkívül kemény terepet, hogy megmutathassák, mire képesek.

Teljesítménytúrázó: olyan személy (általában ember, de lehet kutya is, ha a túra során nem szökik el!!!), aki legyőzhetetlen késztetést érez arra, hogy A pontból egy általában előre meghatározott útvonalon gyalogosan eljusson B pontba. Ezt többnyire a természetben teszi. Megvalósításához minden eszközt megragad, s mindent alárendel. Fő célja, hogy megússza a szombati házimunkát, ami általában sikerül is.
Különös ismertető jele: szinte semmivel nem törődve, fejét kissé előrenyújtva, üveges tekintettel, töretlenül halad egy meghatározott irányba. Településeken gyakran nyakig sárosan áthaladva, mit sem törődik a bámészkodó helyi lakossággal.

Gyalogló teljesítménytúrázó: fő feladata, hogy a szűk ösvényeken, a hátulról futva közeledő futó teljesítménytúrázót lehetőleg minél tovább feltartsa.

Futó teljesítménytúrázó: fő feladata, hogy lehetőleg mindent és mindenkit legázolva jusson előre.

Térd: az, az általában páros szerv (tipikusan jobb és bal térd), amelynek felváltva történő behajlítása előrejuttatja a teljesítménytúrázót. Fő feladata: időnkénti rakoncátlankodásával, a teljesítménytúrázó bosszantása. Általában a két oldal ezt a fő feladatot nem szinkronban látja el, tehát nem tudja a jobb térd, mit csinál a bal.

Köröm: a teljesítménytúrázó lábán (és kezén) található szaruszerű képlet. Fő funkciója a lábon, hogy esetenként elfajuljon.

Zsír/háj: az a teljesítménytúrázón, általában a hasi tájékon található, magas energiatartalmú, vastag anyagréteg, ami semmilyen körülmények között nem vész el és nem alakul át.

Fogyókúra: olyan folyamat, amelynek során az izomzat nagy része elveszik, vagy zsírrá alakul át, a szervezet víztartalma csökken, s amelynek eredményeképpen a testtömegindex egy rövid időre ugyan csökken, de a zsírmérleg a túlsúlyos kategóriából a súlyosan elhízott kategóriába sorolja át a kísérletezőt.

Sár, eső, villám, köd, erős szél, hideg: azok a természeti jelenségek, amik elősegítik, hogy, a teljesítménytúrázó lehetőleg minél jobban érezze magát.

Kerítést átszelő létra: olyan tárgy, ami az erdőben megmagyarázhatatlan okokból létesített kerítéseken halad át. Fő funkciója, hogy a teljesítménytúrázó útjába álljon. Pozitív hatása: növeli a teljesítménytúrázó állóképességét, nagy tömegben előtte összeverődve, türelemre és kultúrált viselkedésre tanít. Időnként romos állapotban van, az ezzel járó „izgalmak” további előnyére szólnak.

Rombusz: olyan geometriai síkidom, amelyről már mindnyájan hallottunk valamit az iskolában. Bizonyos esetekben, az erdőben is megtalálható, de akkor fémből van, s térbeli kiterjedéssel is rendelkezik. Egyik jellemző példánya a Mátrakeresztesről kiinduló piros turistajelzés mellett tekinthető meg, hétfő kivételével, a hét minden napján. (további szinonima: roncsbusz.)

Romvulkán: lsd fent.

Rom vagy roncs: a teljesítménytúrázó egy hosszú, kimerítő túra utáni pillanatokban.

Kávé és/vagy capuccino: olyan bevételre szolgáló folyadék, ami a teljesítménytúrázó életben maradásához nélkülözhetetlen molekulát, a koffeint juttatja a szervezetbe.

Galaxis: kb 100-200 milliárd csillagot (ki számolja?) tartalmazó tömörülés.

Nyelvtan: valaki mondja már meg végre nekem, hogy a túra és képzett szavaiban az ú betű mért hosszú, a turista és képzett szavaiban miért rövid, ha úgy is mindenki össze-vissza használja!!!! (pl. egy fontos szó: a „túristaszalámi”-t hosszú ú-val írják.)

Szempillantás: az a nagyon rövid időtartam, ami alatt a Mátrabérc túrát sikeresen teljesítő túrázó a teljesítési idővel ellátott, névre szóló oklevelet megkapja.

Túrabeszámoló: az a túrák után nagy műgonddal megírt, általában az interneten megjelenő iromány, amit szerencsés esetben, csak az írója olvas el.

A túra

Jól felszívtam magam erre a túrára. 9 órát terveztem az 56km-re, de végül 11:50 lett belőle. Hazai pályán indultam, Siroktól kb. 20 percre lakom. Ezért van az, hogy, míg egy 200km-re lévő túrán, hajnali keléssel simán elkapom a 6 órás tömegrajtot, ez a Mátrabércen (harmadszor indulok), még sohasem sikerült. Egy mezőn hagytam a kocsimat, kedvesen elbúcsúztam tőle, milyen árva lesz szegény egész nap…

6:16-kor startolok végre, s a Gazos-kőig tömegeket előzök meg. Jól megy, ezen a terepen már kétszer is jártam az idén, szinte minden fűszálat ismerek. Függetlenül a körülményektől, percre kiszámolható ütem szerint haladok. A növények kicsit szomorúak a borús idő miatt, csak a kankalin sárga „kulccsomói” rikítanak messzi az erdőben. A Gazos-kőn elvirítottak már a gyönyörű kék kökörcsinek, amelyeket március végén láttam és fényképzetem, s amelyek a turistatársadalom dicséretére legyen mondva - pedig ez a hely a szép kilátás miatt, igen csak kedvelt pihenőhely - minden évben háborítatlanul és sértetlenül virágoznak el.
Az Oroszlánvár előtti nagy tisztásra egy igencsak ingatag, függőleges létrán jutunk be. A tömörülésbe megérkezik egy kutya is. Azonnal elkezdődik a találgatás, hogyan jut majd át a létrán. Már-már a fogadáshoz kezdem gyűjteni a téteteket, amikor fejével egy kis rést talál a kapu mellett. Köztudott, ahol a kutya feje átjut, a teste még simán beszorul. De hát azért van a gazdi, hogy egy kis rásegítéssel ezt a helyzetet is megoldja, s a kis résen, szabályszerűen átpasszírozza a kutyáját.
Hamar az Oroszlán-váron vagyok (ez is egy kis bébi-vulkán szerintem). A Cserepes-tetőre is feljutok, és ezzel „a túra nehézségei lényegében lezárultak”. A Nagy-Szár-hegy húzós, de szelíd emelkedője már szinte pihentet az előző két hegy után.
Egy fiatal sráccal jövök össze, aki idáig tájfutóként kereste kenyerét, s az idén állt közénk. A Körös-hegyen edzett, most jár erre először. Rögtön el is dicsekszek neki a tavalyi 10:01-es eredményemmel, s hogy az idén 9 órát szeretnék. Ehhez persze futni is kell, de jelenleg ezzel nincs probléma.
Valaki egy pórázzal a kezében, kétségbeesetten a kutyáját szólítgatja. Tőlem is kérdezi nem láttam e? Sajnos nem. Remélem előkerült azóta a kis csavargó.
A Kékes-felé menet beállok egy jó iramot diktáló fiatal pár mögé, a szűk ösvényen nincs kedvem előzgetni. Itt már ritkulnak a sorok, majd az ellenőrzőponton verődünk újra össze jó néhányan. Az ország teteje felé haladva a szokásos szeszélyes időjárás fogad, kézfejemet az esőkabátomba húzom vissza. Azt hogy esik, vagy nem, már nem is nagyon érzékelem, hiszen egy bizonyos szintig már eláztam, több vizet úgy is képtelen vagyok befogadni. A szemüvegemet ablaktörlő híján a zsebembe helyezem, hogy lássak is valamit.
3:20 alatt érek a kékesi ellenőrzőpontra, ahol „busásan” megebédelek. A magammal hozott két sós kiflit, két pohár leves segítségével dolgozom be. Nem viccelek: mennyei mannának tűnik a zamata.
Valaki megkérdezi a leves receptjét, ami nem túl bonyolult. 2 rész ilyen leves kocka+1 rész olyan leveskocka. Ez a „csipetnyi titok” adja ezt a fenséges ízt.
Majd vizet kérek a poharamba, a Ca-Mg pezsgőtablettáimhoz. Megelőzésnek szánom, mivel a Csór-hegyen szoktam kissé spasztikussá válni. Valaki megjegyzi mellettem: ki mer még ilyenkor vizet emlegetni.(szerzői hozzáfűzés: …amikor a fél Atlanti-óceán már a nyakunkba landolt.) Ez a srác feladja a túrát, s egy jó babgulyásról álmodozik. „Jóidő túrázó” lévén mostanáig én sem fogtam még ki ilyen időjárást, de feltett szándékom volt, hogy, ha kell, mintegy túlélőtúraként is, de végigcsinálom. A bizonytalan meteorológiai jelentések nyomán sokan rövidnadrágban vannak, esőkabát nélkül. Nekik nem könnyű a helyzetük, azt is megértem, ha feladáson gondolkodnak.
A Kékes-tetőről a sárban sasszézva, futva rohanok le, egy szimpatikus sráccal beszélgetünk közben. Szeretne jó eredményt elérni, próbálja tartani velem az iramot, de valahol mégiscsak elveszítem. Jön a „Józsi halála” (saját elnevezés), ami legyen bármilyen időjárás is, mindenkit megszívat. Évekig gondolkodtam azon, hogy esőben, sárban, hogy lehet egyáltalán ezen a meredeken lejutni. Most végre megtudtam.
Az erdőben felejtett „Söröshordó”, élénk asszociációkat vált ki egy túratársból, aki szerint megérkeztünk. Én is gyakran gondolok arra az időre, amikor 50-60-70-es években a szocialista társadalom munkástömegei valamint trabantok, wartburgok, skodák, zsigulik lepték el az erdőt. E korszak műtárgyai, hatalmas parkolók, az előbbi hordó és más egyebek máig is tanúskodnak a letűnt időkről.
A gallyai-elágazónál egy másik túratárs, mondván, hogy úgyis túlélőtúrán vesz részt, túléli, hogy pár centire rohan át egy felülről száguldó autóbusz előtt, majdnem társát is magával ragadva. Ez meleg volt.
Jön a Csór-hegy és vele a szokásos spazmus, de a pezsgőtablettáknak és a jól időzítetten éppen felszabaduló Ca++ és Mg++ ionoknak köszönhetően, csak egy pillanatra villantja fel méregfogát, s rögvest eltűnik a semmiben, nem jelentkezik többé a túra során. Ez bejött.
A csúszós sár miatt senki sem halad az úton, mindenki fondorlatos kis ösvények után kutatva jut előre, amelyek némelyike zsákutca. Felérek, „megcsináltam megint”.
A Csór-hegyről futnék tovább, de elhangzik fejemben az ominózus mondat: „ Houston baj van!” A jobb térdem talán a „Józsi halálán” kapott valamit és besokallt. Az elmúlt hónapban fogyókúrát is tartottam, több kiló eredménnyel, s az évek során megfigyeltem, hogy ilyenkor, egy időre meggyengülnek a térdszalagjaim is. Talán ennek köszönhetően és a számomra szokatlan sár összjátékaként, most lesántultam. Kocogni már csak lefelé tudok, de azt is egyre kevésbé. Egy színpompás „keltikés” mellett haladok el, a tarka virágok fittyet hányva a rossz időnek virítanak. Gallyatető felé haladva, egy hatalmas felhőből kukucskálunk ki a recski medencét hirtelen elöntő verőfény irányába, ami a már kizöldült nedves erdőket, csodálatos, csillogó zöld színnel vonja be.
Gallyán tovább romlik az idő. Sokan beülnek a presszóba, s nem látszik rajtuk az a mardosó vágy, hogy kimenjenek, a ködbe, a hidegbe, a szakadó esőbe. Bent a zsúfoltság mellett is az emberi melegség mindent eltölt. Kint pedig a magányosság, ahol feljebb „tejfelködben”, már szinte futni is bátorságot igényel. Na de visszatérve a presszóra, megérzem a kávé illatát. Egy capuccinót kérek, vagy jó lesz kávé is, ha azt túl bonyolult elkészíteni ebben a tömegben, válaszul megkapom mindkettőt, s mint egy narkós hajtom fel gyors egymásutánban őket.
Kint az esőben megismerkedek egy kedves, fiatal „Hanákos párral”, akikkel a túra során még találkozunk, s akiknek kedves arca sokat jelent számomra nehéz helyzetemben. Elhatározom, hogy Keresztesig még elvergődöm így nyomorékon is. Lefelé még futok. Szent László előtt egy páran összeverődve a tömeg erejét kihasználva gázoljuk le a szegény gyaloglókat. A teát kihagyom, hiszen eléggé izgatja így is a két kávé a vesémet. Ezen a túrán nem könnyű folyóügyeket intézni, szinte külön túrát kell hozzá szervezni. A sártaposás közben azon gondolkodom, hogy jutok fel így az Ágasvárra, de legfőképpen, hogy jutok le róla. Magamban eldöntöm, hogy a „taxit” Mátrakeresztesre rendelem, feladom. Ritkán előzgetek már, inkább beállok egy csapat végére, s mint a kivert sánta kutya kullogok mögöttük. Az Ágasvárra felfelé haladva, hál’istennek nem én vagyok a leggyengébb láncszem, így én nem akadályozok senkit haladásában, s nem is veszik észre állapotomat. Annál inkább lefelé, ahol a mezőny fele elzúg mellettem. Minden lépésnél (egészen a célig) csillagokat látok, feltehetően összejön egy galaxisnyi a 30km alatt. Lefelé haladva a lassúságban azért társam is akad, egy már szintén nem fiatalember képében, aki végig siránkozza ezt a szakaszt, viccesen szidva azt, aki rávette erre a túrára, miközben egy villás botot szorongat a kezében, boldogan mutatva mindenkinek, Souvenir az Ágasvárról. Nem sokkal később már elégedetten vedeli a jól megérdemelt sörét a turistaháznál, és gyanakodva emlegeti a Múzslát.
Egy kis csapat húz le a piros keresztről, a piros sáv felé. „Jól jön most a kerülő”, bár igazából nem bánom, mert egy szép erdőrésszel ismerkedek meg. Tisztes távolból nagyjából egy ütemben haladok egy lánnyal. Később Mátrakeresztesen derül ki, ahol egy kicsit elbeszélgetünk, hogy neki a bal térde végzi éppen fő feladatát, a teljesítménytúrázó bosszantását. Végül mindketten úgy döntünk, továbbhaladunk, kipróbáljuk állóképességünket. Felfelé haladva próbálok szövetkezni, nekem van egy jó bal lábam, neki egy jó jobb lába, valahogy adjuk össze. Veszi a lapot, s mondja, ideadja a jót és ő visszamegy Keresztesre a két rosszal. Körbenézek de az ideális, a kor minden követelményét kielégítő műtőt per pillanat nem látok a közelben, s így gyorsan elvetjük bimbózó tervünket.
Beállok a gyaloglók közé, a futók már régen elhúztak melegebb égtájak felé. Igazából senki sem túl vidám, mindenki keményen küzd, ez egy kicsit helyrerak.
Felfelé haladva az egyik túrázó lány egy „kis busz” roncsait veszi észre az erdőben. „100x” jártam már erre, de még soha nem láttam. Igaz a közmondás, több szem, több roncsot lát.
Akaratlan fültanúja vagyok egy nagy hangon zajló telefonbeszélgetésnek. Egy srácot hívnak, aki hátrahagyta társát valahol. Csak ezt hallom, hogy a francba kerültetek ti Mátraszentimrére. Eltévedtetek?! Hogy lehet a Mátrabérc túrán eltévedni.(Ezek szerint van akinek ez is sikerül .(szerz.)) 5 óráig érjetek le Mátrakeresztesre, ahol az ilyen nyomorékokat gyűjtik össze, mint ti vagytok. Mi az, hogy merre van Mátrakeresztes. Menjetek ki a buszmegállóba, a sofőr majd tudja.
Előttem egy hátizsákból ingyen zene szól, valami törökös beütéssel, most előzök, nem akarok túl sokat potyázni.
A gerinc felé haladva a nyílt emelkedőn még előzgetek. Egy fiatal párral beszélgetve, a helyzetemet ecsetelem, a lány mégis elismerőleg szól az iramomról, s ez, hiú ember lévén, nagy megelégedettséggel tölt el, mégis megérte továbbhaladni. Elbúcsúzok tőlük, igyekszem, ahogy tudok. A Múzsla előtti méterek végleg betesznek, lefelé már csak virtuálisan megyek. Látok egy srácot, aki pont ott nyomogatja a lábát, ahol nekem fáj. Ezt követően nagyjából együtt haladunk végig, néha elszakadva persze egymástól, de a Diós-patak völgyébe, közös szellemi erőfeszítéssel oldva meg a helyzetet, még együtt korcsolyázunk le.
A Múzsla után hagy el a Nagy-Szár-hegyi ismerősöm, a tájfutó srác. Megnyugtat, hogy sáros időben, a nyíróerő hatására gyakran alakulnak ki ilyen térdpanaszok. Megnyugszom.
A kopasz részekről kipillantva csodálatos kilátás nyílik a Zagyva völgyére. Hatalmas vihar zajlik szemben a Cserhátban. Mi csak a szélét kapjuk, csak egy-két villám csap le a közelünkbe, s egy rövid ideig szakad az eső. A nedves 21-es főút ezüst szalagja csillámlik a feltámadó napsütésben. Valahol ott autóznak gyermekeim. A fiam vezet 2 napos jogosítvánnyal. Nem féltem, jó érzéke van hozzá, talán a „computerjátékok” eredményeképpen, tanuló időszakban, már a legelső alkalommal biztosan ült a volán mellett.
Később kérdeztem tőlük, nem láttak e a Mátra gerincén, figyeltek ugyan de ki tudja miért nem.
Lassan leérek a kopasz hegyoldalon egy szimpatikus lány társaságában. A kedvenc témámról, a hasamon meghúzódó hájrétegről, s a fogyókúráimról beszélek. Szlogen: csak az izmaidat veszítheted!!! Már látjuk a templomot. Éppen harangoznak, megjegyzem, remélem nem az én lelki üdvömért húzatják, mert egy ideje már, hiába próbálnak a mobilomon elérni. Képtelen vagyok magamról levenni az esőkabátom alatti hátizsákomat, hogy a nylonba zárt telefonomat kihalásszam. Így időnként, lágy Nokia csengőhang tölti be az erdőt.
A fentebb már ecsetelt módon jutunk le a Diós-patak völgyébe végre, s azt gondolom, a szekérút már a megváltást hozza. De most következik a túra legkellemetlenebb része, a véget nem érő csúszkálás és sárdagasztás. Időnként találkozóharcot vívunk a sárral a futócipőm birtoklása ügyében, ugyanis le-lerántja rólam. Két kisgyermek előz meg, határtalan vidámsággal dagonyáznak a sárban, mit sem törődve azzal, hányszor hasalnak el.
A pincékhez leérve már kövesedik a dolog, s egy kicsit kocogóra fogom.
Mostanában évente 1x úgy tavasz tájékán meglátogatom a szurdokpüspöki általános iskolát, ahol mindig kedvesen fogadnak. Melyik „laptopost” válasszam? Egy virágillatú női mosoly dönti el, amire méhecskeként tapadok. Máris kezemben az oklevél, s a „jól megérdemelt” gratuláció. Profi szervezés, köszönjük!

Egy kisvendéglőben kötünk ki, ahol elfogyasztom életem egyik legfinomabb sajtos lángosát.
Egy fiatal sporttárs előzékenyen átadja a helyét, fájós lábamról mit sem tudva, nem tudja, hogy milyen jót cselekszik. Később a lángos elfogyasztása után elbeszélgetünk. 50 éves korommal hencegek, s hogy tavaly kezdtem a teljesítménytúrázást. Erre ő elmondja, hogy az apja is tavaly kezdte 60 évesen, s egyből a Kinizsi100-al. Egy darabig még beszélgetünk, majd indulni készülök. Örök hálám az ülőhelyért!

A vendéglő tele kilazított teljesítménytúrázókkal. Egy Edda számot énekelnek, amit én is nagyon szeretek. Jó a hangulat. S nekem is jókedvem támad. Hát persze hogy megérte!




2008.04.20
 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20082008.04.13 11:59:52
IV.Béla emlék- és teljesítménytúra 20


Magyarország térképét nézegetem. Muhit keresem. 1241-ben vagyok, április 10-én, 1 nappal a lengyelek katasztrofális liegnitzi veresége után. Kijev, Krakkó már felégetve. A magyar fősereg, ami önmagában ugyan még nem lenne baj, szekértáborba zárja magát a Sajó közelében. A mongolok Európában egyedülálló módon először, lőporos ágyúkból adott mozgó zárótűz alatt kelnek át a Sajó hídján, mialatt egy másik hadoszlop 10km-rel lejjebb zavartalanul, egy pontonhídon jut át. Április 11. A többit már tudjuk. Súlyos vereség. Béla király az északi hegyek erdeibe menekül…

767 évvel ezután, április 12-én, az „északi erdők talaját” taposom. Pompás az időjárás. Végre itt az igazi tavasz. Minden felébredt, feléledt. Minden zúg, dong, döngicsél, fütyül, csipog, csivitel, rügyezik, sarjad, fakad. Virágzó bokrok és fák mámorító illatától terhes a levegő. Olyan gyönyörű felhők úsznak az égen, amilyeneket egész évben csak ilyenkor lehet látni. Volt egy korszakom, amikor csak felhőket fényképeztem, s e megunhatatlan természeti jelenség képeivel, halálra üldöztem ismerőseimet. Ennek a korszaknak ugyan már vége, de az egyik szememet azóta is,mindig az égen tartom, különösen ilyenkor tavasszal, s néha még egyszer-egyszer „az égre sütöm puskámat”. Időnként annyira szép a táj, hogy csak nehezen találok rá jelzőket. Talán azt mondhatnám, hogy a látvány, színesebb, élénkebb, kedvesebb annál, mint amit a legkiszínezettebb természetfilmekben valaha is láttam.
Nagy nap ez a mai életemben. Titkos, ember nem járta szentélyem végre közkinccsé válik. Ez a vidék ahol járok, s oly közel áll a szívemhez és lakóhelyemhez Pétervásárához, a Bükk és a Mátra ölelésében fekvő Heves-Borsodi Dombság. A tájegység tagolásáról és elnevezéséről lehet ugyan vitatkozni, de az biztos, hogy jellemző építőanyaga településemről kapta a nevét, a geológiai szakirodalomban Pétervásárai Homokkőnek nevezik, s a geológiai magyarázatot nagyon leegyszerűsítve, a 20-25 millió évvel ezelőtt létezett selftengerek üledékéből keletkezett.
Nagyszerű érzés egy olyan kopasz dombon állni, amelyet 21 millió év alatt is csak gyéren tudott meghódítani a vegetáció, s tudom, hogy a visszahúzódó Eggenburgi-tenger utolsó turzásán díszlek. A környező dombok láthatóan lemezes szerkezetűek, s a kizöldülő fű és a nap árnyjátékának bizarr összhatásaképpen meghökkentően csíkosak, szinte percenként változó árnyjátékot szolgáltatva a nézőnek, s minden egyes rétegpár- amelynek magyarázatára, több éves tanakodás után egy nagyszerű geológus könyvében bukkantam rá – egy napot jelent, a napi kétszeri dagály/apály ciklus homokba vésett emléke. A holdjárás erősségének ingadozásaképpen, pedig havonta kétszer két kiugróan vastag réteg keletkezett.
Ez az a vidék, ahol évekkel ezelőtt magányos „csavargásaimat” megkezdtem, futva, gyalogosan vagy kerékpárral és fényképezőgéppel jártam a környéket. Tudós nem vagyok, így a tudomány számára nagy felfedezéseket ugyan nem tettem, annál inkább magam számára. Ez a vidék kimeríthetetlen geológiai, botanikai, zoológiai, történelmi gazdagságában, szelídebb ugyan mint a magas hegyvidék, tájképi szépségével mégsem lehet betelni. A világ számára mégis gyakorlatilag ismeretlen. Évek során, számos esetben turistautjain is haladva, amelyek elég szépen behálózzák, még csak véletlenül sem találkoztam az erdőben turistákkal, emberrel is alig, legfeljebb vadászokkal, favágókkal és fatolvajokkal.
Ez az új teljesítménytúra most végre véget vet ennek, kiemeli a vidéket az ismeretlenségből, és a turista társadalom elé tárja.

Tavaly csöppentem bele a szervezett gyalogos teljesítménytúrázás világába, s kezdetben talán túl magasra állítottam a lécet. Az idén inkább kerékpározom, bár kisebb távolságokon (20-(50?)) még gyalogosan is feltűnök néha. Egyébként is mostanában családi vállalkozás keretében folyik a dolog, s a távokat ehhez kell igazítanom.
Most társammal haladok a Gyepes-völgyben, az Ökör-hegy felé a kék jelzésen. A Kohász-forrást már elhagytuk, ahol volt szerencsénk megismerkedni a túra főszervezőjével, aki pontőrként tevékenykedik. Nagy lelkesedéssel, de elmondása szerint nem kis izgalommal vágott neki az elsőként megrendezett túra szervezésének. A járdánháziakban nagyszerű támogatókra akadt, akikkel később magunk is találkozunk majd az utolsó ellenőrző pontnál, de ne fussunk előre. (Egyedül a vadászokkal ment egy kicsit nehezebben, mint bárhol máshol, de végül ez is megoldódott. )
Felfelé nem futunk, itt elég a gyorsmenet. Előttünk két nagy iramot diktáló túratárs.Olyan érzésem támad, mintha egy kisvasút nyomvonalán járnánk. A társam szerint én mindenhol felszámolt kisvasutakat látok, még a ruhásszekrényben is. Tudni kell persze, hogy az egyik szenvedélyem a környék felszámolt kisvasútjainak a nyomvonalait kutatni. Nagy élmény, ha sikerül egy-két töltést, vagy műtárgyat találni. A legtöbbje sajnos, nyomtalanul tűnt el. Polémiánkra a Remete-kútnál „posztoló” pontőr tesz pontot, aki a kérdésemre feltárja az éppen az imént egy helyi erdésztől szerzett információt, ami valóban igazolja a teóriámat. A másik völgy, amin lefelé haladunk majd, a Remete-völgy szintén erdei vasút gyanús. Pompás növényeket is látunk. Legmegkapóbbnak a már felébredt tavaszi lednek lila-piros színpompáját érzem. Mobilommal lekapok egy másik tetszetős növényt, amit még soha nem láttam. Olyan „kankalin-szerű”,de nem a közismert tavaszi. Házifeladatként, otthon a határozókönyveimbe bújok majd, de most haladunk tovább.(Utólagos meghatározás alapján Sugárkankalinra (Primula elator) tippelek,de lehet, hogy egy ritka keverék kankalinfaj.) Egy helyen egy az aszfalton sütkérező acélkék nünükét pillantok meg. Amott egy színkímélő programmal „frissen mosott” "dongó" környékez egy tüdőfüvet, sikerül lekapnom. Sárga-fekete sávjai lenyűgözően élénkek, mint ő maga. Fent a magasban egy hatalmas ragadózó madár végzi kiterjesztett szárnyaival napi őrjáratát. Meghatározása távcső híján bizonytalan feladat. Az elhagyott faszánkók emlékképek készítésére késztetik az előttünk haladókat, így „átvesszük a vezetést.” Egy kis emelkedő, egy pazar bükkös, s máris a szintúton vagyunk. Két út van előttem, melyiket válasszam. Bizonyos bonyolult megfontolásokból, most rövidítek úgy cirka 23km-t, de jövőre már nem balra, hanem biztosan jobbra indulok el, bármi is történik. Felérünk az Ökör-hegyre a túra legmagasabb pontjára, nem túl megerőltető. A már sokszor megélt kilátás most is lenyűgöz, bár a pára miatt csak az Érchegységig látok, kedvező időben a Tátra is kivehető. Egy pár túrázót megelőzünk, s egy darabig visszafelé haladunk ugyanazon a szakaszon. Itt végleg búcsút intünk két szimpatikus túratársnak, akikkel szinte együtt indultunk el, s vágtázunk le a piroson. Közben néhány érdeklődő túratárs éppen a gravitáció segítségével szánkázik le Vajda-várról - ahol ókori erődítések nyomai találhatók - majdnem a lábunk elé. Kicsit figyelni kell a jelzést, mert néha hirtelen vált, de ismerem az utat, valaki pedig talán kedvünkért újra festette a piros sávokat, csak úgy ragyognak a szikrázó napsütésben. Kisebb energetikai gondokkal küzdök, mivel lebagatellizálva a 20-as távot (ami egyébként mérésem szerint 25km volt), előző nap gyümölcsnapot tartottam, s ma sem ettem még semmit, de amire csak később a „tócsni” elfogyasztása után jövök rá, az a pár perc a célig légiesen könnyű futással telik el végre.
A Körtvölgye-forrás után pillanatok alatt feltűnnek Borsodnádasd szélső házai. Egy mező mellett haladunk el, ahol karókra ismeretlen okokból, üres sörös dobozokat húztak. Talán az alkoholistáktól rettegő állatokat próbálják így elriasztani? A társam itt rögtön Borsodnádasd új zöldövezetének vadnyugati mintájú elnevezésével szolgál: Bearfield. S mi, a Sörmezők Lovagjai végre behatolunk a városba.
Ez a behatolás mérhetetlenül emlékeztet arra a településvégre, ahonnan jó két órával előbb „kihatoltunk” az erdőbe, a különbség mégis tapintható. Amíg Járdánházán lépten-nyomon köszöntek az emberek, jó túrázást kívántak, sőt a legszélső ház kedves gazdájával még el is beszélgettünk, szívesen emlékezve vissza a pétervásárai mezőgazdasági szakiskolában töltött diákéveire, ahol Czenthe Huba tanárától rengeteg intőt kapott, de mégis szeretettel gondol azóta is rá, addig Borsodnádasdon már jó városi szokás szerint senki sem köszönt ránk, nem bámészkodott, és nem is kérdezett semmit, egy-két kóbor pillantás után folytatta tevékenységét, kerítésfestést, építkezést, miegymást.
Czenthe Hubáról még annyit, hogy a környék nagy ismerője, ő is aktív turista, botanikus és helytörténész. Tavalyelőtt jelent meg Pétervására története című nagyszerű munkája, amit nem lehet letenni, egy fél életen keresztül gyűjtögette hozzá az adatokat.
A városba belépve a kerítéseken azonnal feltűnnek az egykori Lemezárugyár emlékei, sajátosan színezve az utcaképet. Az egyedi „műremekeken” kívül, néhol az egykori Níveás dobozok kivágása után keletkezett hulladék fémlemezből készült a kerítés. Azért ismertem meg, mert gyermekkoromban valahogy hozzánk is eljutott egy ilyen színes lemez (még Egerbe), amire még a Niveás dobozok is rá voltak nyomtatva, s ami később egy kutyaház burkolólemezeként végezte. (ezt a Nívea terméket máig is árulják változatlan formában.)
Bár a lemezárugyár már régen bezárt, a kerítések, amelyek különös hangulatot sugároznak, maradtak.
Újra a kisvasúton haladunk az Borsodnádasd-Ózd vonalon, ma már kerékpárút. Időnként vízióim támadnak, amik a Vissza a jövőbe X. filmben a semmiből előbukkanó vonatra asszociálnak, magam előtt látom lebegni a pályán utoljára végighaladt mozdonyt, s úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban váratlanul kirobbanna a semmiből. Na nem gőzöltem be még teljesen, csak nosztalgiázom.
Kedves polgárőr irányít át a 25-ös főúton. A túloldalon a IV.Béla emlékhelynél - ami az ezen a vidéken áthaladó, s az Adriai-tenger egyik szigetéig „meg sem álló”, a muhi csatamezőről menekülő, s később az országot újraépítő (és egyesítő) Béla királyunknak állít emléket - elérjük a cél előtt az utolsó ellenőrzőpontot.
Váratlanul nagy megtiszteltetés éri a szegény „mezei” teljesítménytúrázót, hiszen a szívélyes fogadóbizottságban személyesen a járdánházai polgármesterasszony is képviselteti magát, s akikkel, némi megilletődés után (mármint részünkről), kellemesen eltársalgunk egy darabig, egy-két tócsni (macok, lapcsánka stb.) és más finomságok társaságában.
Természetesen a környék szépségeiről és adottságairól folyik a társalgás, többek között a Natura 2000-s területekről. Aki esetleg az idén nem jött még el erre a túrára, mind az igazolófüzetből, mind a Járdánháza Község Önkormányzatának kiadványából rengeteg ismeretet szerezhet jövőre, ha eljön. Egy ilyen túrabeszámolóban ennek gazdagságát lehetetlen még csak érinteni is. Mindenkinek ajánlom, gyertek!!!!
Mint fentebb már említettem, a tócsnitól megtáltosodva, (pedig valójában nem kergetett a tatár) berohanunk az iskolába, ahol remek dolgokkal látnak el minket (igényes kivitelű emléklap, kitűző, képeslap, leírások, gratuláció és kedves társaság), mindent hálásan köszönünk!!!

JÖVŐRE, VELED, UGYANITT!!! JÖVŐRE MÁSOKKAL IS UGYANITT!!!

Köszönjük Járdánháza!!!

2008.04.13





 
 
BarcikaTúra éve: 20082008.02.17 16:07:33
Barcika 25

2008.02.16

„Az életből csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténként-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot:
Bebádogoztak minden ablakot.”

(Tollas Tibor
Bebádogoznak minden ablakot részlet)



Egy évnyi mesterkedés után, sikerült végre az egyik sarjamat rászedni, hogy „rálépjen egy hosszú, rögös útra”, és elinduljon velem élete elő teljesítménytúráján. Úgy véltük bemelegítésnek elég lesz a 25-ös táv is, bár a gyönyörű útvonal miatt „50-es lelkem” egy kissé sajogott. A nevezéskor lezajlott jelenet, viszont egész napra jó kedvre derített. A túratársnő, akinél neveztünk, a nevünket olvasva megkérdezte: testvérek vagyunk e? A 32 év korkülönbség miatt ez akkor is jól esett, ha téli sapkákba burkolózva akadályoztuk is a tüzetesebb megfigyelést.
Rövidesen nagy lelkesedéssel elrobogtunk. Már az első emelkedőt futva próbáltuk „leküzdeni”, majd gyors menetelésbe váltottunk át. A Bükk-tető nyeregig nem is volt semmi baj, szépen előzgettünk. Az 1. ellenőrző ponton tanácstalanul álltunk meg egy pillanatra, sem tájfutó lyukasztót, sem bójakódot nem találtunk. A zsinórón lógó, egyre jobban elenyésző zsírkrétával, egy itt árválkodó jelzőkaró 8-as számát maszatoltuk a lapunkra (ki látott már karón számot?). Itt érzékeny búcsút intettünk az ötveneseknek (távra értem, beleértve a hatvanötösöket is), akik nem voltak kíváncsiak Nagybarcára, és rögtön Bánhorváti felé vették az útjukat, hogy majd később, amikor Bánhorvátiból kapaszkodunk kifelé, az ötvenes mezőny egy jó részével, mint egy különös vígjátékban, újra összetalálkozzunk, már-már nem tudva, hogy ki halad előre és ki hátra. Azután az ötvenesek egy részének,már mint nekem, s itt nem a távra gondolok, Nagybarcáig egy nagyon kellemes reggeli „jogging” következett.
A faluba beérkezve, egy ház mellett haladtunk el, amelyen emléktábla hirdeti, ebben a házban született Tollas Tibor költő (1920-1997.) Megvallom őszintén, életemben nem halottam még a nevét sem azelőtt. Pedig regényes élete volt, talán megérdemel egy pár szót, az ötvenesek kedvéért is.
1941-ben végzett a soproni Ludovikán. A II.vh-ban hadnagyként szolgált. Igaztalan vádakkal 1947-ben elítélték, s csak 1956 júliusában szabadult ki a börtönből. A fenti verset, amiből idéztem a váci fegyházban írta ahol, hogy a rabok ne lássanak rá a közeli AVO-s laktanyára, bebádogoztak minden ablakot, s a rabok szörnyű körülmények között tengették nyomorúságos életüket. Persze a vers szimbolikus jelentést is hordoz. Tollas az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztje volt, majd egykori rabtársával megalapította egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt amit 1996-ig szerkesztett.

Ha valaki megkérdezné, mint ahogy nem kérdezte meg idáig senki, mivel töltöttem a szombati napomat, egyszerűen csak azt válaszolnám neki: kocsmáról, kocsmára jártam, az egyikből ki, a másikba be. Nagybarca és Bánhorváti italboltjai üdítő színfoltot jelentettek a túra során. Szeretem az ilyen klasszikus kocsmákat. Van valami megmagyarázhatatlan hangulat, ami elfogja az embert, ha egy ilyen helyre betér. Valaha nekem is megvolt a magam fakocsmája, ahol füstös, italgőzös, zsúfolt környezetben, valamiért piszokul otthon éreztem magam. Legjobban a fröccsöt kedveltem, de mivel nagyon-nagyon hosszú idő óta nem iszom semmit, még Szilveszterkor sem, maradt nekem a szakállas vicc, a „hosszú lépés a kocsma előtt.” Most viszont beléptem kétszer is, de a napi bevétel növeléséhez, sajnálatos módon, nem járultam hozzá.
Bánhorváti italboltjából kilépve újabb vízválasztó következett, hiszen előttem „két Nordicos kocsmatöltelék” balra indult a K+-en, mi pedig szintén jól felszívva magunkat, jobbra. Ezután következett a már fent ecsetelt „találkozóharc” az ötvenesekkel, egészen a Nagy-laposig. Elbeszélgettem egy szembejövő kerékpáros teljesítővel, akiben a lábam kímélését tervezve, a jövőmet láttam megtestesülni. Állítása szerint, ha a nyereg magassága helyesen van beállítva, a kerékpár a futáshoz képest alig terheli a térdet. Úgy legyen.
Innen egy-két előzgetést leszámítva, magányosan haladtunk tovább, megszűnt a nyüzsgés. A tardonai útra leérve, ki tudja miért fészkelte be magát a gondolatainkba egy finom, jó, csülkös Jókai bableves képe. Maradt persze a hazulról hozott szendvics, amit véső és kalapács híján, mivel kőkeményre fagyott, némi rágódás után, végül feladtunk elfogyasztani.
A tardona-völgyi frissítőponton, ahová kedvesen becsalogattak, jól jött a meleg szívvel szervírozott forró tea, a Lottó csoki pedig, a múlt heti hármas találatomra gondolva,szintén melegséget öntött a szívembe. Így hát elmondhatjuk, ezen a túrán a szó szoros értelmében kaptunk hideget-meleget.
A műútról letérve, egy kúpos hegyet megpillantva, egy meddőhányó képe merengett fel bennem, s mint később kiderült, valóban az is lehetett, hiszen ezen a helyen valamikor, egy bányaüzem működött. (Történetéről majd máskor, most sietünk.)

A Lófar-nyeregben társam, nyeregbe(re) huppanva, átélte élete első teljesítménytúrájának első nagyobb válságát, amit talán csak a terepre alkalmatlan teremcipő okozott. Az én Nike cipőm - amit múlt héten vásároltam a Spuri cipőboltban (ez itt az ingyen reklám helye), s amit olyan hihetetlen lelkesedéssel és szakértelemmel segítettek kiválasztani, a hosszútávfutó bajnok tulajdonos és munkatársai közös erővel, ortopéd lábamra való tekintettel már vagy 12 pár vett körül, - ragyogóan bevált. A két héttel ezelőtti bakancsos Szent László33-as túrán való iszonyatos sárdagasztáshoz képest, ahol úgy éreztem, mintha a gravitáció a duplájára emelkedett volna, most pilleként repültem tovább. A dologban a legjobb a cipő volt, ami szinte önálló életet élve, szikrázva suhant a fagyott talajon.

Innentől, már sima, nem túl megerőltető, nagyon kellemes út vezetett Barcikáig. A városban megtettük az előírt tiszteletkört is. Így az autóbusz-pályaudvari művészbejáró felől értük el a sporttelepet, ahol még ingyen focimeccset (vagy edzést?) is láthattunk a szemünk sarkából.
Beestünk a fotocellás vészbejáraton, és végre megérkeztünk.
Egy nordicos pár, akiket az utolsó ellenőrzőpont után hagytunk el, kihagyván a városnézést már bent volt.
Utánunk ért be egy ismerős futó az 50-es távon, valami extrém időt teljesített. Talán a hideg hajtotta ennyire, vagy ki tudja mi.
Mi 4:28 alatt értünk be, bár a hivatalosan 26km-es távot én 30-nak mértem, de hibakorrekciókkal, testvérek(vagy apa-fia) között is megvolt úgy 29km. De, ezen fölösleges lamentálni. Volt,amennyi volt. Debütálásnak, társamat tekintve, mindenféle sportmúlt és edzés nélkül szerintem ez nem rossz teljesítmény.
Nem sokat időztünk, bár jó lett volna egy kicsit a Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület éves programjáról a szervezőkkel elbeszélgetni. A túrára készülve, ugyanis rátévedtem a honlapjukra, s eszméletlen gazdag éves programot kínálnak. E mögött, ahogy én látom néhány megszállott, nagyon aktív ember található.
Nem tudom persze, hogy csak helyi tagokat, vagy külsősöket is fogadnak e. Ezekbe bekapcsolódva, már csak ebből kitelhetne az ember egész éves programja. A rengeteg belföldi túra mellett szerepelnek közöttük jócskán külföldiek is, a környező országokba. Egy hétvégén, vagy egy hosszú hétvégén teljesíthetőek.

A „Barcika rendezvényeken” vagy máshol, mindenkinek jó túrákat, jó életet kívánok!

Élvezzük az egészséget, a békét, a szabadságot!

2008.02.16


„Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott,
Bebádogoztak minden ablakot.”

(Tollas Tibor
Bebádogoznak minden ablakot részlet)
(Vác 1955)

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20082008.02.03 00:34:36
Szent László 33

2008.02.02

„Hiszem, hogy életünk célja a boldogság keresése. Ez világos. Akár van vallásos hitünk, akár nincs, akár ebben vagy abban a vallásban hiszünk, mindannyian valami jobbra törekszünk az életben. Ezért azt hiszem, hogy az életünk meghatározó célja a boldogság felé való haladás.”
(Dalai Láma A boldogság művészete című riportkönyvéből)

„Szeretném elmondani mennyire boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy láthatom ezt a gyönyörű vidéket, melyet fák és pázsit tarkítanak, a fák leveleit lengeti a szél …”
(A Dalai Láma sztupa-avató beszédének kezdő szavai.)



Tar, 2008.02.02 8:20. Ütött-kopott kis állomás-épület. De nem becsülöm le. Szeretem az ilyen ódon helyeket, ahol úgy tűnik, szinte megállt az idő. Szeretem a vasútállomásokat, a vasutat. Körbelengi valami történelmi illat, szinte érzem a levegőben, s látom magam előtt az elmúlt évtizedek (vagy évszázad!) összes történését lezajlani. Itt állt már akkor is ez az épület, amikor a Magyar Királyi Államvasutak gőzmozdonyai pöfögtek erre, füstöt és gőzt okádva magukból, s a tari parasztemberek, libákkal, kacsákkal, tyúkokkal és egyéb termékeikkel megrakodva tülekedtek fel a vonatra, hogy szerény megélhetésüket a vásárokon, vagy a közeli városok piacain eladott portékáikkal javítsák.
(Hogy teljes legyen a vasútról alkotott mai képem, bár dramaturgiailag nem ide tartozik, szólnom kell egy pár mondatot a visszautamról is. A túra után Pásztóról vonattal tértem vissza Tarra, hogy megtaláljam elhagyott járművemet. A pásztói vasútállomás hasonló érzeteket váltott ki bennem, mint a tari, hozzátéve, hogy a váróteremből a jegypénztár felé átlépni, egy olyan zárt, félelmetes,gombos,tömör ajtón kellett,ami szinte már monarchiabeli "kafkai" hangulatot árasztott magából. Az ajtót végülis csak egy utas, akitől felvilágosítást kértem, s aki sáros kinézetem miatt minimum hajléktalannak nézett, többszöri unszolására mertem kinyitni. A vonat amire felszálltam,viszont meglepően korszerűnek bizonyult.
Emlékezetem szerint,legalább 20 éve nem ültem vonaton(kisvasutat kivéve), így én még leragadtam a régi füstös, kopott, piszkos vonatbelsők képzete mellett. Ez a vonatbelső viszont jóval pazarabb, tisztább,szebb,tágasabb,kellemesebb volt, még a korabeli elsőosztálynál is. A vonat hangtalanul, zakatolás nélkül suhant a pályán. Tarra érve megállt, és én vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Amiért nem maradtam fent, csak annak köszönhető,hogy ellenvonatot vártunk be az állomáson, ezalatt, egyetlen leszálló lévén, volt idő még nekem is felfogni, "az értelmes majom" elv alapján, hogy egy tőlem balra található gombbal, nekem kell az ajtót kinyitni. Így végre lejutottam, s a bakter még csak akkor kezdte lekurblizni a sorompót, majd a távolban felbukkant az ellenvonat is. A kocsimhoz érve kezdett el esni az eső, a jóidő egésznap kitartott.)




8:23 kezemben a papír, szaladok, ha nem is a boldogság felé, hanem az első ellenőrző pont irányába. Vagyis csak szaladnék, ha tudnék. A múlt heti Téli Mátra XL-en szerencsém volt, kiválóan muzsikált a futócipő. Most viszont az enyhülés, és a bejósolt eső miatt bakancsra váltottam. Sajnos, a teljesítménytúrázást még csak tavaly tavasszal kezdvén, extra lábméretem okán is, ez idáig még nem sikerült márkás túrabakancsra szert tennem. Így a „hólapátoló” bakancsomban vágtam neki, ami sajnos csak 11km-re van tesztelve, s később ennek még megiszom a levét. Most, ahogy szaladnék, inkább érzem magam bevetésen lévő tengerészgyalogosnak, mint „sportolónak”. De ez a jó a sportban, megtanítja az embert extrém körülmények között (alkalmatlan cipő!!) is helytállni. Én igyekszem.
Rá is rohanok a Zagyva hídjára, ami hirtelen olyan amplitúdójú kilengésbe kezd, hogy kis híján, egy híddal kevesebb lett ezen a napon szép hazánkban. Próbálom hasznosnak vélt mozdulatokkal a kilengést csillapítni, ez viszont már annyira komikus lehet, hogy hátam mögül, egy kisebb túrázó csoportban felcsattan a nevetés. Félszeg bocsánatkérést dünnyögve, végül is elsomfordálok a helyszínről. És a híd ma is áll.
Most, hogy a hidat sikerült megmentenem önmagamtól, a 21-es főúton vagyok, újabb bevetésen. Rövid időn belül, frontális támadással beveszem az első ellenállási gócot, s cirka 7-8 perc alatt végrehajtott hőstettemért megkapom az első kitüntetésemet, amit egy papírra, pecséttel igazolnak.
Az út mellett a buddhista sztúpa(vagy sztupa) látható, ami a magyar buddhista szent, Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült, s amit Őszentsége a XIV. Dalai Láma szentelt fel 1992. július 22-én; s ami a tengerészgyalogosokra utaló rossz poenizálásommal ellentétben, éppen a béke szentélye. (Bár háborúval is lehet békét teremteni, kár hogy az utóbbi időben ez ritkán sikerül.)
A Dalai Láma szavai alapján, a sztupa egy tökéletes tudatállapotot jelképez, amelynek jellemzői a tökéletes békesség, bölcsesség és az együttérzés. E tudatállapot mentes minden negatív érzelemtől. A buddhista szemlélet szerint, minden ember képes arra, hogy kifejlessze magában ezt a tökéletes tudatállapotot, létrehozza ezt a belső sztupát.
Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő hely arra, hogy a buddhizmus lényegét tovább boncolgassam, de az egyik túratársammal folytatott beszélgetés, ami a teljesítménytúrázók ellen felhozott kifogásokról szólt, miszerint mi minden mellett csak úgy elrohanunk, késztet arra, hogy kisebb kitérőkre ragadtassam magam. Bár nem vagyok buddhista, s vallásos nevelést sem kaptam (az én gyermekkoromban ez nem volt divat!!), mégis tisztelettel nézek az egyes vallásokra, s azok tiszta erkölcsi tartalmait mindenképpen fontosnak tartom, a köznapi élet felé kisugároztatni.
Még egy-két szót Kőrösi Csoma Sándorról, akinek az emlékszobája tekinthető meg itt. Szegény székely család fia volt, aki olyan gazdag szellemi örökséget hagyott ránk, amely ma is népeket és kultúrákat köt össze- olvasom, egy az életútjáról szóló könyvben.
A legnagyobb magyar világvándor méltó példaképe lehet a teljesítménytúrázóknak is, hiszen lényegében ő is az volt, sőt ebben az értelemben, talán még bizonyos mértékben elődünknek is tekinthetjük. Többek között jellemzője volt, törékeny alakja ellenére, a rettenthetetlen kitartás, az idegen, szokatlan és sanyarú körülmények közötti helytállás. Nincs szükség több magyarázatra.
Most nem járom körbe kívül-belül, a nap járásával és az imahenger forgásával megegyező irányban a sztupát, mint legutóbb tettem, amikor itt jártam, most nem megyek be az üzletbe, és nem vásárálok össze mindenféle buddhista kegytárgyakat, mint legutóbb tettem, (amelyek közül, egy kicsiny buddha-szobor, azóta is, s most is az írás pillanatában,itt csücsül pont velem szemben (nem kamu!) ),hanem megszállott teljesítményhajhász, teljesítménytúrázó módjára rohanok tovább.

Jön az emelkedő, s vele kezdődik az iszonyú sárdagasztás. Mire felérek, a szokatlan meleg hatására szép lassan leszedek magamról mindent, kabátot, zsákot, így is a reggel elfogyasztott italok nagy részét, már a pólómban üdvözölhetem. Sok túrázót elhagyok, de két túratárs a legnagyobb igyekezetem ellenére is, gyors tempójuk miatt, csak csigalassúsággal látszik közeledni. Végül épp a hegytetőn érem be őket, egy fiatal pár. Elismerő dicséretet eresztek meg az általuk diktált tempóról, persze szerénytelen vagyok, mert hiszen nem nehéz kiszámítani, azonnal visszakapom a labdát, s mintha mindig egymáshoz tartoztunk volna, kisebb előre engedések után és viszont, jó tempóban, jókedvűen futunk hármasban lefelé. Most a bakancsomról is elfelejtkezem, ilyen jó társaságban ki törődik a lábával. Rövid időn belül kiderül, nagyjából hasonló tempót diktálunk fizikailag is, s lelki értelemben is rokon személettel tekintünk a teljesítménytúrázásra.
A tengelyig sárban való lefelé sasszézás, kiváltja túratársnőmből azt a gondolatot, ami a futás egyensúlyjavító szerepéről szól. Ha a futás javítja az egyensúlyérzéket, a sárban lefelé futás tökéletessé teszi azt, hiszen még most sem értem, hogy minek köszönhetem, hogy egyszer sem estem orra. Talán az idegrendszerem ősi alközpontjai, a tudatommal és látásommal kiválóan együttműködve vezérelték az izmaimat, hogy mindig a megfelelő izom, a megfelelő pillanatban húzódjon össze, és ernyedjen el. Csodálatos dolog az emberi szervezet, talán a jól működő tudat miatt is, a legbonyolultabb és legösszehangoltabban működő szerkezet, amit valaha is „feltaláltak.”

Közben elérjük a Nagyboldogasszony Bazilikát, barokk templom, amit az Almásy család építtetett a XVIII.sz közepén, a címerük is látható itt.
Egy ugratással a Remete Barlangokhoz jutunk, ahol évszázadokig szerzetesek éltek. Az utolsó lakó, Dobát Jozafát 1767-ben hunyt el. Egy kis nézelődés (szép kilátás!), majd egy további ugratással leválok túratársaimról (ezt követően még többször találkozunk, s többször elszakadok tőlük a túra során; bár a tempójuk jó, s nagyszerű emberek, alapvetően magányos farkas vagyok, s ha a lelkem mást diktálna is, nem szeretek senkire ráakaszkodni), a Szent László-hasadás felé tartok. Nem jártam még itt, tehát bemegyek. A hely tiszteletére kérnek, s a legendák, a természeti környezet szépsége miatt, valóban áthatja az embert valamiféle különleges hangulat. A XI.században élt Szent László királyunkhoz persze rengeteg egyéb legenda is fűződik. A sziklába mélyedő patkónyomok, az ámuldozó kunok, a vízfakasztás, azért nem rossz korabeli „túrabeszámoló”.
Végigmegyek a hasadékon, amíg egy kőgörgeteg és egy frissen levágott vaddisznófej nem állja utamat. Úgy 10 perc múlva már a zöldön vadászokkal találkozom, akikkel közösösen állapítjuk meg, hogy vadorzók járhatnak a környéken. Persze számomra vadász és vadorzó között nincs sok különbség. Nekem teljesen mindegy ki írtja ki az állatokat. Megkérdezik hova rohanok, és csak nagyon nehezen értik meg a dolog lényegét.
Továbbfolytatom a sárdagasztást, majd Sámsonházán pont az ellenőrzőpontnál találkozom új ismerőseimmel. Kérdésükre merre jártam, elmesélem legújabb „kalandjaimat.” Elhaladunk a felhagyott kőfejtő mellett, amit családi kirándulás gyanánt, már sokszor megcsodálhattam. Így most nem fordítok rá túl nagy figyelmet, eltekintve attól, hogy a természetben látható „geológia tankönyv” látványa, az évmilliókkal ezelőtti vulkanizmus emlékei, most is lenyűgöznek. Ez a kőfejtő az élő példája annak az ellentmondásnak, hogy a környezet károsítása (jelen esetben megsebzése), hozzájárulhat a természet mélyebb megismeréséhez, ezen keresztül pedig a védelméhez.
Az említett kirándulás a Sámsonháza fölé magasodó, már évszázadokkal ezelőtt rommá vált Fejérkő várát is célpontjának tekintette. A hátsó szerpentines, egykor szekerekkel is járható volt „szervízúton” jutottunk fel. A romok közül remek kilátás tárult a Kis-Zagyva völgyére.
Közben Nagybárkányba érünk. Ennyi látnivaló után, erről a településről már nem érdeklődöm annyira, majd jövőre.A főutcán megszólít egy helyi asszony,arra kiváncsi, hová megyünk.Válaszolok, Pásztóra.Gyorsan felvilágosít, hogy Pásztó nem is arra van.Megmagyarázom a helyzetet,hogy itt "minden út Pásztóra vezet", hamar megérti. Azután kedvesen egy boltot ajánl, ahol feltölthetjük készleteinket. Ennyi érdeklődés és törődés, egy "egyszerű" ember részéről, már nagyon meghat, hálás vagyok neki. A templomnál esek pánikba, úgy vélve, kihagytuk az iskolát, de túratársnőm felvilágosít, hogy már csak egy ugrás, mint az a bizonyos. Próbálom a bakancsomat megtisztítani, amennyire csak lehet, mégis kellemetlen ilyen állapotban belépni. Teszek egy részvétnyilatkozatot a majdani takarítók irányában, akik a túra szervezői, majd egy tea után indulok tovább gyanútlanul, mit sem sejtve, mi vár még rám.
Ekkora iszapbirkózásban még nem volt részem a túra során. Iramot menni, sőt időnként menni is lehetetlen. Bakancsaimon tíz kiló sár, amik egyébként eddigre, úgy megnyúzták a lábamat, hogy legszívesebben mezítláb dagasztanám a sarat, ha merném.
De csodák csodája, egyszer csak jótékony avarszőnyeg temeti el a sarat, ami a gerincen időnként visszajön, de a körülményekhez képest elviselhetővé válik. Előzgetek, amennyire tudok. Közben a technika csodájának köszönhetően, valaki folyamatosan üldöz a mobiltelefonom (nem a családom!!!), többször megállok, hogy kiderítsem ennek a „halaszthatatlan” hívásnak az okát, de a rossz térerőviszonyok miatt, nem sikerül tisztáznom. Ahol tudok, még bele-bele kocogok, de a lábam már tropa.
Az ősszel jártam erre, a Cserhát40-en, amikor is a Garábi-nyeregben volt egy csúnya (nem is rövid) elfutásom Garáb helyett Nagybárkány irányába. Most már tudom nem eltévedés volt, hanem felderítés.
A Tepkén lezuhanok egy jó hideg kőre, közben folyamatosan érkeznek az imént megelőzött túratársak. Ez a sár „össszefajtázott” minket, nagyjából mindenki ugyanabban a „csiga tempóban” halad.
Alkalmi túratársaim is beérkeznek. Lefelé indulnék a kéken, mint egy kedves japán népmese két ostoba békája, ugyanabba az irányba amerről jöttem, de szerencsére, pontosan ekkor bukkan fel az ösvényen két túratárs, így századmásodpercnyi megingásomból senki nem vesz észre semmit, megszégyenülés nélkül, emelt fővel rohanok a helyes irányba.

A tengerészgyalogos utolsó csatáját vívja a kilátástalan nagy sár ellen. Szövetségese a kék szalag, ami ezen a túrán jól jött egy olyan túrázónak, mint én, aki először indult a Szent László 33-on, s aki, ha 10 méterenként nem lát turistajelzést, könnyen „bepánikol”, vagy eltéved. Tiszta az út, s már Pásztót is megpillantom a távolban, bár addig, még több tucat kiló sár felragadásával, majd valahol később a lerakásával járulok hozzá a röghegység évmilliók óta tartó eróziójához. Csatlakozik hozzám az egyik alkalmi túratársam, aki a nehéz körülmények ellenére is meglepően jól fut, s ettől kezdve egy darabig együtt erodáljuk a hegyet. Később a mezőn leválik rólam. A 21-es út előtt végre megszabadulok a koloncaimtól, a nyomokból ítélve, ma már nem én voltam az első. Innen már csak sétálok az iskoláig, nem esik jól kocogni.

5:22 perc alatt érek be. A távolságmérőm 37km-t mutat. Az iskolában igényes „Szent László-s” emléklap, kitűző és gratuláció fogad, annak a túrának a végén, amin a sár és a bakancsom miatt, az elmúlt évet is beleértve, legtöbbet szenvedtem idáig, de amin olyan gazdag élményekben, remek időjárásban volt részem, s ahol nagyszerű sporttársakkal hozott össze a sors, hogy ide, ha máshová nem is, jövőre biztosan újra eljövök.

Még egy kis beszélgetés néhány túratárssal. Szeretem ezt a túra utáni hangulatot. A sportteljesítménytől megtisztulva jól esik egy pár szót váltani, majdnem mindegy hogy miről; ilyenkor egy kicsit melengetjük egymást lélekben. Szinte látom magam előtt, hogy közelednek túratársaim és jómagam is a tökéletes tudatállapot és boldogság eléréséhez, hogy épül, fejlődik bennünk az a belső sztupa.


0:33 perc. A Dalai Láma mondását követve, miszerint a legjobb meditáció az alvás, egy csodálatos, élményekben gazdagon eltöltött nap után, végre meditálni térek az ágyamba.

2008.02.02

 
 
Téli MátraTúra éve: 20082008.01.26 23:07:26
TÉLI MÁTRA XL
2008.01.26

Néhány évvel ezelőtt, még elképzelhetetlen lett volna számomra, hogy egy ilyen rendezvény, ekkora „tömeget” vonzzon. Azt gondoltam, a kirándulás, az erdőjárás, a fiatalok körében teljesen kiment a divatból, s az erdőben legfeljebb erdészek és egy-két „megrögzült” nyugdíjas üdvözölheti egymást; a fiatalemberek pedig ülnek a számítógépnél (jó, ha nem a kocsmában törnek-zúznak, lsd. mai híradások), jobb esetben az interneten böngésznek vagy chatelnek szabadidejükben. (Természetesen nem a számítógépek ellen vagyok, hiszen többek között nekem is a számítógéppel való „bíbelődés” az egyik kedvenc hobbim. Én csak a mértéktelen, kizárólagos, az élet többi területének rovására történő használatot érzem egészségtelennek.)
Szerencsére az „élet utat tör”, s időnként lerázza magáról a béklyókat.
Minden ilyen nap, mint a mai, kellemes csalódással tölt el. Látva ezt a rengeteg jókedvű, életerős, vidám, főként fiatalokból álló társaságot, valahogy mégsem aggódom már annyira, s én is jókedvre derülök még akkor is, ha néha kifejezetten nincs rá semmi okom.
Ezért, s pusztán csak ezért érdemes teljesítménytúrákra járnom, még „öregen” is. Csak ezért.

7:00 Mátrafüred.

A rajtnál megkérdezik, futó vagyok e? Nem nagyon értem a kérdést, így azt válaszolom igen, hiszen gyakorta futok. Csak „Szentimrén” jövök rá, két igazolólapot kaptam, egy futót is. Hát futok. A rajt utáni 1-2 km-en Forma1-es csata folyik. Szeretne mindenki jobb pozícióba kerülni, előzget a szűk ösvényen, holott később a szintúton ezt könnyűszerrel megtehetné.Itt viszont már alig előz valaki, kialakultak az "erőviszonyok".Próbálom egy-két „profi” futóval tartani az iramot, ameddig csak tudom. A Cserhát40 óta, sajnos nem nagyon edzettem, a lábam is sokat vacakolt, s az ünnepi menük zuhatagában betapadtak azok a nem szívesen látott kilók is. Mint köztudott, 1kg plusz súly, futás közben 3kg-ot ér. Vegyünk például 2kg felesleges tömeget (mert jelen esetben ennyiről van szó), az már futásnál 6kg-ot nyom. Fogjunk mindkét kezünkbe egy-egy 1kg-os súlyt, és fussunk vele. Majd tegyük le, s fussunk nélküle. A különbség drámai, s ez független attól, hogy ez a súly egyenletesen van elosztva testünkön, vagy éppen a kezünkbe fogjuk, vagy a hátunkon cipeljük. Ennyit az elméletről. Szaladjunk tovább.
Téli túrára készültünk, de télvégire sikerült. A hó elolvadt. Ahogy felfelé kapaszkodunk, ugyan néhány nagyobb hófolt tenyerel a földön, s egy-két helyen, ki tudja miért pont ott, keményen tartja magát a jég. Néhol már egy-egy bátrabb madár tavaszi trillázásba kezd.
De ennyi. Azért tél van, s én - nem tudom ki,hogy van vele- nem nagyon szeretem. A téli sportok örömei gyermekkorom óta nem vonzanak; jobban szeretek fixen állni a talajon, nem véletlenül lettem (gyalogos)teljesítménytúrázó. A rovarok elbújtak, a fák „tecchalottak”, a növények magvai a földben kucorogva, dermedten várják a tavaszt. S várom én is, de nem dermedten, hanem lélekszakadva rohanok, a Téli Mátra XL-en. Egy pár futó megelőz, egy néhány társat én tudok magam mögé, különösen az emelkedőkön, mert azok fekszenek nekem.
Sokakkal szót váltok, de nem csoportosulunk. Ez a kemény harc ideje. Elszánt tekintettel néz mindenki maga elé, s igyekszik, ahogy csak tud. Egy-egy emelkedőn, amikor már-már a végemet járom, új erőt önt belém, hogy mások szintén lihegnek, kínlódnak, s elhúzok mellettük.
Mátraszentimrén a Szlovák Csárdának csak a hűlt helyét találom.Kár, mert már régen tervezem, hogy megeszek itt egy jó kis sztrapacskát.
Gallya-tető után végre összeakadok az egyik kedves túratársammal, akivel a Less Nándor60-at hajtottuk végig. A találkozás örömét arra használjuk ki, hogy egymásba feledkezve masszívan eltévedünk. Futunk, s egy jó történet elmesélése után nézünk végre körbe, se egyetlen túratárs, se egyetlen túrajelzés a környéken. Egy piciny pánik után betájoljuk magunkat, s máris megvan a helyes útvonal. Arról beszélgetünk, többek között, hogy a Pekingi Olimpián (nem para) nem engednek műlábbal indulni egy futót, mert a műláb, az Olimpiai Bizottság szerint, indokolatlan előnyt jelentene számára. Lábam rosszabbodó állapotát nézve, ez némi optimizmussal tölt el.
S miután társam, saját bevallása szerint, 600km futóedzést tartott a „versenyre” készülve, elbúcsúzunk, hagy hajrázzon tovább. Én is futok, de ezentúl időnként azt is megnézem, hová.
A Vörösmarty-th.-ban a finom levest, a Pisztrángos-tó utáni 2,5km-en a „feketelevest” kapjuk. Hogy ez a Pisztrángos-tó milyen messze van, nem gondoltam volna. Időközben már összekeverednek a különböző távok mezőnyei, megkezdem a vég nélküli előzgetést. Közben némi jeges sportokat is kell űzni, van olyan, akit szabályszerűen fel kell taszigálni, egy „jégfolyón”.
Végre itt a tó! „A zsíros-kenyér túl messzi van” és hizlal is, tehát kihagyom. Előre a kék kereszten az utolsó csatára. Már itt a sárga kereszt, haladok, gondolom én. Előzgetek, de valaki engem is megelőz. Közben két túratársnőtől hallom milyen csapások várnak még ránk (először járok ezen a túrán). Ha felérsz a kékre, már azt hiszed minden OK. De akkor orrba vág a jeges szél, s kezdheted újra az emelkedést. Itt a K+-en haladva, van ideje az embernek elmélázni, miért is vagyunk itt, ahelyett, hogy otthon egy kényelmes fotelben üldögélnénk. Sejtem, hogy erre mindenkinek megvan a saját válasza. Van aki, így szeretne a felhalmozódott stressztől megszabadulni. Van, aki így véli jónak az egészségét karban tartani. Van, aki társaságra vágyik, s itt leli meg. Van, aki a természetet kedveli nagyon. Van aki a vetélkedést keresi, hogy bizonyítson önmagának, esetleg másoknak. Van, aki megmagyarázhatatlan módon egyszerűen csak szereti csinálni. Mindegy, milyen indokból vagyunk itt, szenvedjünk tovább a K+-en, mert ez a szenvedés valahogy, kielégülést, katarzist hoz az embernek. Valamilyen ösztönt vezényel le, talán az elvándorlás ösztönét, azért ilyen kellemes, hiszen minden ösztön kielégítése örömérzéssel jár. S szerintem ezért vagyunk itt elsősorban, ezt keressük. Mire ezeket a „korszakalkotó” gondolatokat megfogalmazom magamban, már a K- vagyok, s kapom a képembe a megjósolt viharos szelet. Indulok tovább, a már jól ismert szakaszon. A vége felé már mindenki visszakapcsol 1.fokozatba („borzalmasba”). Azután újra a téli sportok örömei következnek, önfeledt csúszkálás a szinte kikerülhetetlen jégpáncélon.
Az ellenőrzőpont után Nordicosokkal megyek, prímán húzunk lefelé. Elhagyjuk az ország tetejét. Ha már ez a pici szél és pici emelkedő is gond, vajon mit kezdenénk a Himaláján. Vannak, akik azt is megpróbálják. Tavasszal indul egy magyar expedíció újra, oxigénpalack és serpák nélkül. Ráadásul az indulóknak fejenként kb. 4millió forint sorsa felől nem kell többé gondolkodniuk. Csak a csúcstámadás díja 1.5-2 millió forint. Továbbá a csúcsot úgy érik el, hogy az akklimatizálódás miatt, az egyes szinteken lévő táborok között többször megteszik az utat, le fel. Van ahol, csak láncokba kapaszkodva, vagy vaslétrákon egyensúlyozva lehet haladni, ha egyáltalán van ilyen. S ha a tüdőd tele lesz vizenyővel, magadnak kell lemászni.
Ha egy emelkedőn megyek, vagy éppen jeges szél fogad, én erre is szoktam gondolni, így aztán az egész már szinte semminek tűnik.
Himalája ide-oda, lefelé megbotlok egy kidőlt fa gallyában, s mikor egyensúlyoznék vissza, abban a szent pillanatban görcs áll mindkét lábamba.(Hiába, sok volt a 3 hónap kihagyás).Ca-Mg pezsgőtabletta a számba, s pár perc múlva ismét a régi vagyok.
Elfut mellettem irtózatos sebességgel egy régi kedves Nordic-os túratársam, nem vesz észre, de mielőtt jelezhetnék neki, szó szerint már látóhatáron kívül jár. Újra elkezdek kocogni. Lefelé a szűk ösvényen a festői patak-völgyben sokat előzgetek, de csodával határos módon egyszer sem botlok meg. Hirtelen elfogy a táv, már csak 800méter Mátrafüred, onnan egy pár száz az iskola.
Az iskola környékén hihetetlen mennyiségű autót látok parkolni. Ez aztán a rendezvény!!!

Végre itt a cél. 6:27 alatt érek be. Pillanatok alatt kezemben az oklevél és a kitűző.
Rövid teázás, majd búcsút intek egy-két alkalmi túratársamnak.
Nem nehéz a búcsú, mert valamikor, bárhol, hamarosan vagy talán nagy sokára újra találkozunk. Az események valahogy ismétlik magukat. Ez a dolgok rendje. Tehát nekünk újra találkoznunk kell majd valamelyik túrán. S nem csoda, ez legtöbbször be is következik.

Az autómba ülök, bekötöm magam, de nem indítom be még a motort. Folyamatosan érkeznek a célba a különböző távok befutói. Nézem a fiatalokat, s összeszorul a szívem. Nagyszerű dolog, amit csinálnak. Örömömbe azonban némi keserűség vegyül.Azokra gondolok, akik a káros szenvedélyek, számítógépfüggőség vagy hátrányos helyzetük miatt most nem lehetnek velünk.

2007.01.26







 
 
túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.12.31 23:52:23
Éves túrabeszámoló 2007

Bár mindössze 671km-t hagytam magam mögött az idén, mégis jelentős túraévnek számított az idei az életemben, mivelhogy ez volt az első. „Önszorgalomból”, nem hivatalos teljesítménytúrákon még hozzátettettem úgy 400km-t.
Ezzel az írással nem az idei túráim leltárszerű felsorolása a célom, inkább az évközben szerzett benyomásaimról szeretnék néhányat felvillantani. Ha valaki unalmasnak találja, nagyon kérem ugorja át.


Előélet

8 évvel ezelőtt 42 évesen mindenféle sportmúlt nélkül, paradox módon kezdődő, öröklött térdarthrozisom, valamint a stresszes életmód, kialakulóban lévő szív- érrendszeri problémák, mérsékelt italozás, elhízottság miatt kezdtem kocogni. Kirándulni azelőtt is nagyon szerettem, s a barátaim és ismerőseim túlnyomó többségével ellentétben ezt zsenge fiatalságom elmúltával sem nőttem ki; de a hétvégi kirándulásokon sohasem a sportteljesítményt, inkább a kikapcsolódást kerestem. Udvarlási időszakban a párommal nagyon sokszor ruccantunk ki a zöldbe, élveztük, hogy a természetben elbújhatunk a társadalom elől, s csak egymásnak szentelhetünk minden percet.
Ma is, ha erdőben járok, összeszorul a szívem, s felidéződnek a régi meghitt pillanatok, ha egy fiatal szerelmespárt látok szembejönni.
De ahogy sokasodott a család, és sokasodtak az egyéb gondok, s a feleségem is egyre inkább beletemetkezett a mindennapos házimunka felőrlő mókuskerekébe, a családi kirándulások bár megmaradtak, de nagyon megritkultak. Stressz oldásnak maradt az ital (mármint nekem).

Végül 42 éves koromban egy szombat délutánon, amikor éppen a tetemes mennyiségű ebéd fáradalmait próbáltam kifeküdni, valahogy sorszerűen kezembe került Diamond: Testkontroll című könyve. Nem tudtam letenni, „egy fekvésben” elolvastam. Majd a rosszul társított ebéd súlyától még mindig elgyötörve támolyogtam ki a feleségemhez a konyhába, s csak ennyit szóltam: 42 éven át sötétségben éltem! S ez az a pillanat, amitől kezdve, rengeteg visszaeséssel tarkítva, lassan átalakítottam az életemet.
Zöldségek, gyümölcsök tudatos fogyasztásával megváltoztattam a táplálkozásomat, gyakorlatilag absztinens lettem, rövid idő alatt lefogytam s még sok egyéb életmódi változás mellett elkezdtem kocogni.
Először egy piciny parkban fogtam hozzá, úgy 50 méteres szakaszokban fel-alá, 1500 méter már óriási sikernek számított. Később kitágult a tér, s mint a Kis Herceg, fokozatosan ismertem meg a világot. Előbb a közeli gabonaföldek közötti földutakra futottam ki, majd vérszemet kapva, egyre szélesebb körben fedeztem fe lakóhelyem környékének gyönyörű tájait, aminek létezéséről, bár 12 éve laktam már akkor itt, fogalmam sem volt. Később még jobban felbátorodva, megostromoltam a közeli hegyeket, a Bükköt és a Mátrát. Mindezt tök magányosan, mert ezekre az őrült kalandokra állandó társam nem akadt. Amikor még nem is hallottam a Mátrabérc túráról, az egyik alaptúrám éveken át, a Sirok-Kékestető-Sirok útvonal volt, az országos kéken.
S 2005-ben jött egy fordulat. A régi szakadozott Mátra-térképem helyett újat vásároltam, amelyen a Mátrabérc-túra időpontjai több évre előre fel voltak tüntetve. Utánanéztem az interneten mi is ez tulajdonképpen. Ekkor akadt a horgomra ez a nagy hal. Elindultam, s 11:17 alatt sikerült teljesítenem. 2006-ban építkeztem, 1 métert sem futottam, plusz a térdem miatt egyébként is beiktattam egy kerékpáros évet, ami térdnek, testsúlynak, léleknek nyerő volt.
De továbbra is izgatott a Mátrabérc, így 2007-ben, közepes edzések után nekivágtam. 10:01-percre jött ki. Az egyik alkalmi túratársam, akivel a verseny során sokszor leelőzgettük egymást, s nagyjából egyszerre értünk be, kérdezte, megyek a Kinizsi100-ra. Akkor még nem tudtam mi az a Kinizsi100, s bár 56km-es távon voltam, el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha 100km-t megtegyek egyvégtében.(Megjegyzés: még nem is tettem meg idáig.) Hazaérve beírtam a keresőbe Kinizsi 100, s így akadtam végre a Teljesítménytúrázók Honlapjára. S mint egy édességfüggő (voltam az is),ha beszabadul az édességboltba,tobzódtam, s úgy éreztem magam, mintha telitalálatom lett volna a lottón. Mert ez az volt nekem, telitalálat.

Igen erre készültem már 8 éve, s most itt vagyok!



A 2007-es túraév


A túratársak

Először is szeretnék köszönetet mondani annak a néhány túratársnak, akikkel rendszeresen együtt túráztam és úgymond rövid úton befogadtak engem.
Különös köszönet K.J.-nek, nagyszerű sporttárs, az idén is 50 túra felett teljesített, amiből szinte mindegyik 50-es volt, vagy annál több. Amikor első ízben találkoztunk huszonéves fiatalnak néztem, s csak később, s akkor is csak külön önbevallás alapján tudtam meg, hogy erősen közeledik a 60 éves korhoz. Kitartása, gyorsasága, embersége, életkora folytán rövid időn belül bizonyos mértékig példaképemmé vált.
Külön köszönet Moiwa-nak, akinek megdöbbenéssel olvastam a 2007-es túraösszesítőjét az évi 2383km-es teljesítményéről, s aki egy fejjel magasodik felém. Vele a Budai Tájakon50 túrán akadtam össze, s a jelentős részét együtt tettük meg hármasban K.J.-vel. Rengeteg dolgot megtanultam tőlük, mialatt írtózatos sebességgel haladtunk. Ha megálltam, hogy bekössem a cipőmet, vagy könnyítsek magamon, és futó lévén természetesen nem vártak be, máris két kis ponttá váltak a horizonton, pedig „csak” gyalogoltak. A következő napokban olvastam Moiwa beszámolóját erről a túráról, ahol 2 félmondatban engem is megemlített, az egyikben megosztott dicséretet is kaptam. Annyira jól esett írásban látni magam, hogy eszembe jutott, talán én is tudnék ilyen beszámolót írni, s akkor nem kell arra várni, hogy mások írjanak helyettem, rólam, az én élményeimről.
Így a következő héten a Vadrózsa50 után belevágtam. Ha nincs ez a találkozás, talán máig sem kezdem el.
A beszámolók írása, amiből idáig hetet sikerült megalkotnom, egy külön élvezetté vált számomra. Középiskolás korom óta gyakorlatilag nem fogalmaztam semmit, de most a rendkívüli élmények miatt kellett számítógépet ragadnom, s legalább olyan élvezetet nyújt újra végigjárni a túrákat gondolatban, mint a valóságban.

Meg kell említenem B.S.-t és társát, akik szintén minden hétvégén rójják útjukat, gyakran mindkét napon, s akikkel sok közös élményben volt részünk. B.S is úgy 60 éves kor táján lehet valahol, de futókat (bár időnként fut ő is) meghazudtoló átlagsebességgel teljesíti 50km-es vagy annál nagyobb túráit. A teljesítménytúrázás nagy egyénisége.

Sorolhatnám tovább a kedves embereket, akikkel összevetett a sors, de talán megbocsátják nekem ha nem részletezem tovább. Hármukat azért emeltem ki, mert véleményem szerint a teljesítménytúrázás nagy alakjai, meg kellett róluk emlékeznem.

A túrák

Néhány „leg”, persze a teljesség igénye nélkül:

A leghosszabb és legeredményesebb túra: a Via Dolorosa75. A 2. helyezettnek járó serleget hoztam el.

A legszebb túra: a Helyiipar30. A Bükk-fennsíkon elterülő Nagymező kápráztató, lélegzetelállító őszi színei nyűgöztek le.

A legnagyobb eltévedésem: a Vértes50. Egy tévesen értelmezett szalagozásnak köszönhetően jó pár km-t eltévelyegtünk alkalmi túratársammal. Amikor a nagy rohanás közepette (Ő is futó) végre rájöttünk a kavarásra, felmerült a kérdés, vissza, vagy átvágjunk egy ismeretlen terepen. Én a vadonatúj GPS-em birtokában bátran az átvágás mellett érveltem (ami a kavarás miatt persze nem jelentett rövidítést, sőt!!). A GPS a béna kezelője miatt persze csődöt mondott, de a szimatunk borotvaélesnek bizonyult. Még át kellett ugyan vágni egy kiterjedt, sűrű, bozótoson, én már-már bepánikoltam a csapdahelyzet miatt, de társam 16 évnyi tapasztalata átsegített a válságon. 7 óra körül teljesítettem.

A legmelegebb túra: a Szondi50, ahol a hőmérő 40 fok körül járt a nap nagy részében. Tisztelet a százasoknak. Ritkán éri Magyarországon az a szerencse az embert, hogy ilyen nagy túrát (gondolok a százasokra), ilyen extrém hőmérsékleti körülmények között kelljen teljesítenie, így bizonyítva önmagának, hogy erre is képes.

A legfinomabb kaja a célban: a Vadrózsa50 krumplistésztája és a Via Dolorosa75 paprikás-krumplija megosztva.

A legjobban előkészített túra: a Less Nándor60, amit előzőleg félig bejártam. Ezen senior kategóriában 2. lettem.

A legkedvesebb túra: a Budai Tájakon50, ahol két nagyszerű túratárssal hozott össze a sors.

A legkeményebb túra: a Vadrózsa50, ahol nem kis szintkülönbség és meleg után a végére bekaptuk a végtelen, szűnni nem akaró hegyet, a Nagyhársast.

A legjobbkor jött segítség: szintén a Vadrózsa50. Egy patakmederben nyomot vesztetten tévelyegtem, amikor utólért egy fiatalember (egyetlen ezen a túrán), aki pár másodperc alatt kivezényelt a csávából. A trükkje eredeti volt, használta térképet.

A legvidámabb pontőrök: a Via Dolorosa75-n, a kékesi sípályánál.

A legkedvesebb pontőrök: szintén a Via Dolorosa75-n, az Úsztató erdészháznál, ahol két kis óvodás gyermek, óriási lelkesedéssel nyomott állatfigurát az ellenőrzőlapomra.

A legkedvesebb fényképem: az Eger Csillaga50-en, a szarvaskői várban, a mobiltelefonommal egy kiránduló hölgy készítette rólam és túratársaimról, H.E.-ről és N.A.-ról. Bizonyítékként készült, mivel a nagy sietségben előbb értünk a ponthoz, így nem találtuk a pontőrt.

A legbalszerencsésebb (de furcsa módon, egyben mégis a legjobb hangulatban megtett) túra: a Bükkfennsík50, ahol a túra utolsó szakaszán, lefelé rohanva, egy szembe jövő kerékpáros csapatra figyelve megbotlottam, s elesve kificamítottam a bal kezem gyűrűs ujját. Először nem értettem mi történt, csak arra lettem figyelmes, hogy a szemüvegemet keresem. Majd felfigyeltem az ujjamra, ami úgy fityegett, mint egy rongybabáé. Ösztönös mozdulattal a helyére illesztettem (pár órával később a traumatológus még igazított rajta), majd az utolsó néhány kilométert az endorfinok miatt még jó hangulatban, végigfutottam a célig, messze elsőnek érkezve be. Az eset miatt enyhén depressziós, csak jóval a túra után lettem.

A legtanulságosabb túrám: természetesen az előbbi, mert egy életre megtanultam, ha futsz mindig a lábad elé nézz, ne bámészkodj. Ez olyan jól sikerült, hogy a hátralévő túrákon, ami nagy szó, talán még meg sem botlottam.

A legnagyobb öröm: a Mátrabérc túra befutója. 10:01 perc alatt értem be. A tervem 10:00 volt. A befogó emberemre várakozva egy padon, három fiatalember ült közelemben. Akaratlan fültanúja voltam a beszélgetésüknek. Nagyon megnyugtatott, hogy nekik pont ugyanott, s ugyanúgy fáj a lábuk, ahol és ahogy nekem.

A legnagyobb hadakozás: a Cserhát40-en, ahol időnként kullancslegyekkel folytattam közelharcot, amit hazatérve a melegítőmben megbújó egyedekkel továbbfolytattam.

A legnagyobb kaland: a Via Dolorosa75 előtt. Mivel éjszaka még sohasem túráztam, az utolsó szakaszt, ahová majd sötétben érkezem, lejártam. Az erdőben nyüzsögtek a vadászok. Egy pillanatra, saját bevallásuk szerint, ki tudja miért, ahogy a futottam, szarvasnak véltek. Végül ők fuvaroztak be Markazra. Ezt megúsztam.

A legnagyobb felfedezés: időnként megunva a rohanást megálltam, s felfedeztem a körülöttem burjánzó növényvilág változatosságát. Több-kevesebb sikerrel elkezdtem növényeket meghatározni.Minden új faj azonosítása, megismerése egy-egy kis győzelem számomra.

A legnagyobb megelégedettség: amikor inspirációmra feleségem,lányom és egy nagyon kedves munkatársam indult a Less Nándor16-on (jelentem, ők is megfertőzve), és a feleségem élete első hivatalos teljesítménytúráján második helyezést ért el senior kategóriában.

A legjobban eső dicséret: amikor K.J. megdicsérte a túrabeszámolóimat.




Köszönöm a szervezőknek, a pontőröknek, a túratársaknak ezt az élményekben gazdag, nagyszerű túraévet.

2008-ban, hogy a térdemet kipihentessem egy nem versenyszerű „kerékpáros évet” tervezek, megspékelve a tőlünk 20 percre található uszodával. 2009-ben majd meglátjuk.

Ha a szenvedély mégis erősebbnek bizonyulna, mint a logika, lehet, hogy 2008-ban is találkozunk, ha más nem, rövidebb távokon itt-ott bizonyosan felbukkanok majd.


Minden kedves túratársamnak Sikerekben Gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánok.


„Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem…” (Ady Endre)

 
 
CserhátTúra éve: 20072007.10.29 07:04:47
Cserhát 40 2007.10.28


Cserhát! Cserhát! Ezt vártam egy hónapja. Bár közel esik a „vadászterületemhez”, jó félórányi autózással már el tudom érni, mégis egy-két családi kirándulást leszámítva, alig túráztam még itt.
A héten sokat gondolkodtam az induláson, előtte munkanap, utána munkanap, hétfőn még a VIA DOLOROSA 75-t tapostam, azt megelőzően két 60-ast, nekem ez egy kicsit sok volt. Mivel azonban életem első túraévének „hivatalos évadzáró túrájának” ezt gondoltam ki, s az időjárási kép is kedvezőnek látszott a keleti országrészben, előző este kimentem sárvizitet tartani, s megállapítottam, hogy a sár csak talpig, nem bokáig ér, úgy döntöttem belevágok.

Alsótold, Toldi Miklós szülőhelye, hej, „Toldi Miklósok” „erőgépek” előre!
6:20, kezemben a papír, s már szaladok a szalagon tova. Tűrhető a sár, jó még a sportcipő.
A Bableves Csárdánál azért nem kell sokáig tanakodni, túraleírás nélkül is azonnal látszik az aszfalton hagyott nyomokból, merre kell fordulni; egy szimpatikus túratárssal a cipőm leverése közben „össze is kacsintunk”, bizony vendégmarasztaló ez, most mégsem maradok - pedig életem egyik legjobb vadételét, egy Mátyás király fatányérost itt fogyasztottam el – hanem szaladok tovább.
Egy nagyobb csapatot érek be. Próbálok egy-két emberkének félszegen köszöngetni, biccengetni, mégsem dukál, hogy csak úgy némán elfussak, de „fülhallgatós” fülekre találok, s már-már leszakadok, akkor jön végre hátulról a biztatás, ami jól esik, a Tepkéig meg sem állok, bár a pontőröket, akik éppen útban vannak a tetthelyre, majdnem „eltepkézem”, végül többszöri felszólításra végre hajlandó vagyok átadni az „irataimat”.
S fut a túrázó a kék sávon, a kék négyszögön is túl, s még azon is túl, az adótornyon is túl, ki tudja hol áll meg, s ki talál majd meg. Ha csak végre rá nem ébredek nagy magányomra, és elő nem kapom az útvonalleírást, „olvasni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen” túraleírást csak úgy érdemes.Hé túrázó, melyik út vezet Garábra? Kilométerek vissza, repülök, mint a malomkő, s csak Garábon állok meg. (Szóval több km-es keverés a kék sávon, bár a pontos távot a NOB még nem hitelesítette. Jelentem az őszi erdő ott is nagyon kellemes, utólag már bánhatja, aki nem tartott velem.)
Lassan újra visszaelőzgetem már egyszer elmellőzött túratársaimat, akik igen csak csodálkozhatnak, honnan bújtam ismét elő.
Közben Felsőtold után utolér egy irtózatos ütemben közlekedő, ismerős futó páros, akikre, bár sokkal jobbak nálam, túl az operencián tett nagy magányos utazásom után, futótársak reményében rátapadok, egészen Cserhátszentiván körzetéig, ahol végre sikerül lerázniuk.
Hóllókő előtt, a jelzés egyenesen egy tehéncsordán halad át, s míg el nem haladok, sok-sok szempár csendben, feszülten méreget, majd mögöttem felhangzik egy fenyegető bőgés, s „elképzelhetetlen sebességre” váltok.
Hollókő köves utcáin szaladok, sehol egy turista. Vége a szezonnak, máskor vasárnap tömegek sétálnak az utcán.
A Hollókői várat, egy csellel, nehogy az ellenség megneszeljen valamit, én a másik oldalról, egy jelzetlen ösvényen veszem be. Mégsem tudok ellenállni az ellenségnek, ami édesség képében jelenik meg, s fogadalmam ellenére, hogy a túra alatt nem eszek semmit, ugyanis a hétfői túra kalóriadömpingje után 3kg-al lettem súlyosabb egyéniség, amit alig tudtam a héten lefaragni, rögtön megtör minden ellenállásom, s kiütéssel győz a Snickers.
Útközben kullancslegyekkel hadakozom, kicsiny repülő vérszívók, amik kifejezetten rovarriasztó függő