Túrabeszámolók


Téli teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.03.09 05:46:36
megnéz regulat összes beszámolója

Kamaszkorom óta nem jártam a Visegrádi-hegységben. Örülök, hogy elmentem, bár Visegrádon a metsző szélben, azt hiszem lehülyéztem magam érte. Az útvonal... olyan, hogy szinte örömkocogás volt végigmenni. Viszont akadt, egy de... és ezért sikerült kissé morgósra a beszámoló a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
kulcsTúra éve: 20162016.12.31 11:20:50
megnéz kulcs összes beszámolója

2016 január Téli Teljesítménytúra


Előnyök:

- az útvonal többnyire jelzetlen turistaúton vezetett, amelyet más túrák sem érintenek

- nagyon szép kilátás több ponton

- jó ár/érték arány

Hátrányok:

- nem jut eszembe :)

 

 
 
 Túra éve: 2015
kulcsTúra éve: 20152015.09.06 11:18:39
megnéz kulcs összes beszámolója

2015 január Téli Teljesítménytúra


Elõnyök:


- az útvonal végig jelzetlen turistaúton vezetett, amelyet más szervezett túrák sem érintenek

- nagyon szép kilátás több ponton

- jó ár/érték arány


Hátrányok:


- a szalagozás több helyen hiányos volt, illetve több ponton nem felelt meg az itinernek

 

 
 
 Túra éve: 2014
okt50tomiTúra éve: 20142014.02.23 18:31:35
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Téli Teljesítménytúra (Budapest-Piliscsaba)


Tuhun mérve a táv: 24 km, szint: 740 m


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Jó útvonalleírás

  • A jelzetlen rész jól ki volt szalagozva

  • Évente változó útvonal

  • Jellem próbája (nincsenek pontõrök)

  • Ízléses és stílusos emléklap, kitûzõ

  • 6 féle kitûzõ közöl lehetett választani

  • MTSZ, TTT tagoknak kedvezmény

  • Olcsó,  jó ár/érték arány

  • Kérdõív a túrázási- és madarászási szokásokról


Negatívumok (,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • Túlmért táv és szintadatok az itineren

  • A kérdõíveket a célban kellett leadni, de aki csak ott töltötte ki nem vehetett részt a sorsoláson. Ezt nem is értettem egészen miért.

  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a becsülettel végigjárásért. Ezt oklevélnek szokták hívni, vagy a részvételért adnak emléklapot)


Javaslatok, a jobb szervezéshez:



  • Jó lenne legalább egy fekete-fehér térkép az itinerben, valamit a fõbb pontokról (Pl.: Kauzál-emlék) egy rövid ismertetõ

  • Elõnevezési lehetõséget jó volna bevezetni


Összesített értékelés: Egyszerû túra, ami a kirándulás és a teljesítménytúra keveréke, így a 10-es skálámon 9 pontot kap.


Jegyzõkönyv (itiner alapján):


Táv: 24,7 km, Szint: 760 m, Tájékozódási pontok (ellenõrzõpontok nem voltak):



  1. Makovecz kilátó (2,03 km, +185 m)

  2. Adyliget (5,34 km, +275 m)

  3. Remete-szurdok (7,49 km, +315 m)

  4. Zsíros-hegy (12,45 km, +500 m)

  5. Kauzál-emlék (13,07 km, +520 m)

  6. Nagy-szénás (15,79 km, +685 m)

  7. Piliscsaba vá. (24,7 km, +760 m)


Megjegyzés: Cél a Kálvária utcai italboltban volt, nem a vasútállomáson

 
 
 Túra éve: 2013
okt50tomiTúra éve: 20132013.02.17 13:44:35
megnéz okt50tomi összes beszámolója

 Téli Teljesítménytúra (Tök - Budakeszi)


Szokás szerint ketten Évával indultunk. Azaz indultunk volna, de a busz beérkezése után senki nem volt a rajtban, csak azok, akik indulni szerettek volna :D 20 perc várakozás érkeztek meg Kovalk Bandiék, hogy elrajtoltassák a mezõnyt... Menetközben Aladár is utolért (1 busszal késõbb jött), és együtt folytattuk az utunkat. A Nagy-Kopaszon a kilátó aljában megebédeltünk (a hozott szendvicseinkbõl), majd a célig meg sem álltunk. Közben elkezdett havazni, így lett igazán téli túra. Amúgy is rengeteg hó volt. Ajánlom mindenkinek, mert ?olyan helyeken ment az útvonal a Zsámbéki-medencében és Budai-hegyekben, amelyek nagyon ritkán jártak. Részletes értékelés: 


Pozitívumok:



  • Nagyon szép havas táj

  • Olcsó, nagyon jó ár/érték arány

  • 6 féle kitûzõ közöl lehetett választani

  • Ízléses és stílusos emléklap, kitûzõ

  • Jellem próbája (nincsenek pontõrök)

  • Évente változó útvonal

  • A jelzetlen rész jó ki volt szalagozva


Negatívumok:



  • Pontatlan, összevissza km adatok az itineren

  • Pontatlan megfogalmazott útvonal leírás az itinerben

  • A rajtból a szervezõk késtek 20 percet

  • Kevés ellátás (1 kupon a célban, amit kocsmában lehetett beváltani). Valójában azonban ez nem negatívum, mert a szervezõk ezt elõre közölték.


Javaslatok:



  • Az itinerben pontosabb útvonal leírás kéne, és legalább egy fekete-fehér térkép. Valamit a fõbb pontokról (Pl.: töki templomrom) egy rövid ismertetõ jó lenne

  • Elõnevezést be kéne vezetni, ezáltal is gyorsítva a rajtoltatást. 


 

 
 
bullwTúra éve: 20132013.02.10 13:59:45
megnéz bullw összes beszámolója

 Itt olvashatjátok élényeink :)



http://bullw.blogspot.hu/2013/02/teli-teljesitmenytura-24.html

 
 
 Túra éve: 2011
ZETúra éve: 20112011.01.30 12:54:31
megnéz ZE összes beszámolója

...avagy a jellem próbája, ahogy a kiírásban is szerepel. Ennek egy oka van: az útvonalon nincs EP, a rajtban megkapja a résztvevõ a leírást, a célban meg a díjazást. Azzal a nagyjából másfél kilométerrel, amit ki lehetett "optimalizálni" a távból, azzal legyen boldog az, aki megtette.

Reggel korai ébredés után gyors reggeli, majd tömegközlekedéssel irány a rajt. Az újpesti állomáson igencsak sokan gyûltünk össze - meglepõ ez így, egy kifejezetten hûvös szombat reggelen.  Olyannyira az, hogy a MÁV egy kocsival közlekedõ vonatára igencsak mókás felférni - bár ha az ajtõk közelében lecövekelt utas- és túratársak netán beljebb húzódtak volna...

Pilisvörösváron aztán szinte kiürül a vonat - és megtelik az állomás elõtti placc. Beállok a sorba, a tömeg ellenére ripsz-ropsz kezemben az itiner - a pontos idõ 8:20. Az útvonal leírását csak itthon olvasom el, röviden, de teljesen jól össszefoglalják benne a hol-merre témakört - persze csak annak, akinek helyismerete és/vagy térképe is van :-)

Az elsõ követendõ jelzés a S-, ezt a tavalyi Sárga 70-rõl már ismerem. Már most látszik, hogy szép, napos téli idõnk lesz - a hõmérséklet viszont vélhetõen fagypont alatt marad, úgyhogy latyakra, netán sárra nem kell számítani.

Az antónia-árok szûk másfél kilométere sok-sok túráról lehet ismerõs, téli idõben most járok erre elõször. Dagonya lent, dög meleg fönt... No, ez most nincs, van helyette fagyott talaj, meg nem túl sok hó - olyan kényelmesen havas az út :-) Az utunkba kerül továbbá egy bedõlt fenyõfa, de így is kényelmesen, húsz perc alatt felsétálunk.

Nagykovácsi következik, egy hosszú lejtõvel, ahonnan pazar kilátás nyílik a völgy túloldalára, oda, ahova majd föl kell kapaszkodnunk egy kellemes emelkedõvel úgy 4 km múlva. Addig persze gyalogolni kell, meg útvonalat követni - itt van például sokak kedvence, a temetõnél balra tartó jelzés kontra gyalogút egyenesen esete. A Piroson emlékeim szerint feltételes EP-t jelöltek a gyalogúttal párhuzamos utcában, és bár ezen a túrán nincs sehol sem pont, mi azért megtekintjük az itt elhelyezkedõ boltokat - legalábbis kívülrõl.

A "Szabad Nagykovácsi kavicsozó" még most sem tudom igazán, hogy micsoda :-) Az út itt alattomos lassú emelkedésbe kezd, majd jeget is kapunk a talpunk alá - szerencsére senki sem kívánja meg olymértékben a fagyos vizet, hogy rávetné magát, bár azért pici csúszkáls azért van :)

Aztán elbúcsúzunk a Z- jelzéstõl - ezt a helyet az itiner Apatóczky-liget néven említi (ez van jobbra), nekem a (velünk épp szemben lévõ) Széltörés-erdõ van a fejemben - amikor nézegettem, hogy merre megy az útvonal, ez meg is zavart, de ami igaz, az igaz, ott van a térképen az Apatóczky-liget felirat is.

A nyáron oly szépen összeboruló bokrok alatt vezetõ ösvényt magunk mögott hagyva balra a Szénások látványa tárul a szemünk elé, az erdõ szélénél pedig az alacsonyan járó nap fénye vet éles árnyékokat a csillogó havon.

Emelkedünk, lassan közeledik a túra legmagasabb pontja, a Nagy-kopasz, és a Csergezán kilátó. A kilátótól már szinte csak lefelé, bár azért lesz még emelkedõben is részünk - ha nem is olyan hosszúakban, mint az eddigiek.  Kellemes ereszkedés után érjük el a Tarnai-pihenõt - eddig nagyjából 13km, bõ két és fél óra, úgyhogy egészen jól jövünk. A már említett Budai kilátókon innen visszafordultunk a Csergezán-kilátó felé, most viszont ereszkedünk tovább, egészen a Telkibe vezetõ aszfaltos útig.  Még az út elõtt mellénk szegõdik egy kutya - aztán késõbb eltûnik, hogy a cél elõtt kerüljön elõ ismét.

Nemsokára egy híd, majd a Meteorról jól ismert kapu/létra következik... Akkor sáros volt, és azért csúszott, most viszont jeges, és sokkal jobban csúszik - de azért baj nélkül átjut mindenki ezen az akadályon. Aztán elérkezik az a pillanat is, amikor ismeretlen terepre érek :-) A Meteor útvonala érkezik balról, mi viszont megyünk tovább egyenesen - bár van, akinek sikerült a Meteoron Pátyot is érinteni :-)

Az enyhe emelkedõ után tehát leereszkedünk Pátyra, elõtte azonban egy újabb létra segítségével kimegyünk a bekerített területrõl. A településnek csak a szélét érintjük, követve a korrekten felfestett Z3 jelzést. A mûútnál 18km körül járhatunk, dél van, azaz bõ három és fél órája jövünk. Az út túloldalán szemben folytatódik a jelzés, majd egy aprócska híd következik, és elérjük a Mézes-völgyi parkerdõt. Itt már szalagozás is segít - néhol kell is, hiszen rögtön egy derékszögben jobrra fordulásnál csak jóval távolabb van jelzés - bár a keresztezõdéstõl is lehet látni, ha alaposan körülnéz az ember. Kereztezünk egy utat, majd egy pihenõhely után balra tartunk az erdõben - jobbról a Z4 jelzés érkezik Páty felõl - van, aki arrafelé indul, de idõben korrigál :-)

Kellemes, szép fenyõkkel tûzdelt ligetes erdõben sétálunk, a jelzés és a szalgok, nomeg az elõttünk járók nyomai mutatják az utat. A ligetes részrõl kiérve meredek havas, füves domboldalon kell majd leereszkedni - jobbra a völgyben szépen sorban gyalogosok (túrázók...?) haladnak. Utólag megnézve a TuHu-s térképet persze egyértelmû, hogyhogyan kerültek oda: Még Pátyon kellet hozzá elkavarni. "Túránk hagyományosan a jellem próbája." - hogy a szervezõket idézzem...

A forrás elõtt egy népes túrázó csoporttal találkozunk, majd egy rövid pihenõre megállunk a szépen foglalt Fõkút-forrásnál.  Mondjuk hóolvadás idején nem biztos, hogy jó döntés forrásvizet kortyolgatni, de azért megkóstoljuk. No igen, bõven van benne hólé, attól íztelen, és melegebb, mint a magunkkal cipelt, a hátizsák külsején lévõ palackban található vizünk.

Bõ három kilométer még, a vonat minden óra 10-kor megy - a következõ pontosan 45 perc múlva, ergo a hátralévõ szakaszt kényelmesen sétálva tesszük meg. Ebben persze van rövid emelkedõ, enyhe lejtésû erdei út - aztán az autópálya zaja, meg a talpunk alá kerülõ aszfaltos út jelzi, hogy lassan célhoz érünk.

Még egy aluljáró, aztán tényleg megérkezünk a célnak helyet adó sörözõhöz (egy bólyát talán ki lehetett volna rakni...), ahol a tömeges beérkezések ellenére pikk-pakk megkapjuk a kitûzõt és az elõre megírt, kifejezetten tetszetõs emléklapot, valamint egy forró teára (vagy bármi másra) beváltható bónt.



Kellemes, bár picit csípõs idõben egy nagyon kellemes túrán voltam ma. Az útvonal szép, jól követhetõ, a leírás tömör, de jól használható, tetszetõs díjazás... Minden együtt van egy olyan túrához, amin az ember visszatérõ vendég szeretne lenni.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)
 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.01.29 18:37:08
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Pilisvörösvártól - Biatorbágyig


A Fóti-Somlyó utáni elsõ túrámra nagy nyugalommal készültem: napsütéses idõ lesz, a vonatok menetrend szerint járnak, a túra útvonalát a pátyi mûútig ismerem, nagy baj nem lehet. Mégis lett!


Az esztergomi vonatot  - számomra ismeretlen okokból - megrövidítették, így az induláshoz késve érkezõk illetve a közbeesõ állomásokon felszálló sporttársak nagyon testközelrõl vehették egymást szemügyre. Vörösváron szinte az egész szerelvény kiürült.


A túra szervezõi, dicséretükre legyen mondva, derekasan állták a rohamot  az állomásépület parányi helyiségében. Kis sorbanállás után útnak indulhattam. A menetsebességgel nem is volt semmi gond a zsíroshegyi képoszlopigig, de ott a helyes jobbzöld Nagykovácsi helyett a balzöld sávot választottam és uccu neki vesd el magad, meg sem álltam Solymárig, ott is majd a Szarkavárig. Két lehetõség maradt: 1) felszállni a 64-es buszra a Templom téren és meg sem állni hazáig, vagy  2) visszahúzni a kályháig, azaz a Zsíroshegyi nyeregig és felvenni a jobbzöldet.   


Nemhiába jellempróba ez a Kinizsi-túra, az utóbbit választottam, viszont kellettek ehhez olyan remek túratársak, mint Dénes, Tibor és Ricsi. Ha õk nem tartják bennem a lelket, kiszálltam volna a versenybõl. De eljutottam a biatorbágyi célba és ezt csakis nekik köszönhetem.


A szervezõknek gratuláció a rajtoltatásért és a célbani juttatásokért.


 
 
 Túra éve: 2010
martyeTúra éve: 20102010.01.05 12:32:50
megnéz martye összes beszámolója
Idén úgy alakult, hogy rendhagyó módon a Téli teljesítménytúra útvonalára esett az azonos idõben rendezett BUÉK 20 hûvösvölgyi rajt-célja, így az éjszakai tájékozódási BHTCS túrával együtt egy triplázást lehetett megkísérelni az év elsõ túranapján. Ezen kísérletemrõl írtam beszámolót, így annak az idevágó részletével tudok szolgálni.

Téli Teljesítménytúra - 2010.01.02.

Öt órai kelés után, valamivel 7 után érkeztem a Téli teljesítménytúra rajtjába egy túrázókkal megtöltött 137-es busszal többek között Lombrágó társaságában. A kezdeti pénzfelváltási problémák ellenére fél8kor már sikerült is elrajtolni. A Réti ösvényen rögtön szép kis emelkedõ fogadott, aztán ahogy szépen kisimult az út elkezdtem a tempósabb gyaloglást és kocogást a lejtõkön. Hûvösvölgyig(8,2 km) végig viszonylag kellemes út visz, így egy óra alatt ott is vagyok,

...
[Köztes történések a BUÉK 20 beszámolóknál]
...

megyek is tovább a sárga jelzésen (amin már volt szerencsém egyszer tévesen benézni az állomás alá), folytatva a Téli teljesítménytúrát. Hamarosan ismét szembemegyek a BUÉK 20 mezõnyével, majd ismét beköszönhetek Vaddinoéknak (akik most írják föl a BUÉK-os rajtszámomat :), azonban ezúttal fölfele haladok tovább, a Szépjuhásznéhoz, ami után a Zháromszögön Rushboy jön szembe, akirõl kiderül, hogy csak úgy kirándulgat :), és most csak két túrát tervez januárban. Nagyot nézek, elköszönök és megyek is tovább, mert azért még mindig szorít az a 7 órás szintidõ. Hiába, nem kellett volna az a 2,5 órás pihenõ Hûvösvölgyben. :)

Úgy tûnik, már elég fáradt vagyok, mivel egy örökkévalóságnak tûnik, míg elérek Normafára, ahol iszonyatos fagyos szélvihar tombol. Pár perc után szakítok is az addigi lájtosabb öltözködéssel és fölveszem az éjszakára tartogatott kabátot. Normafát elhagyva az Apáca-rét felé már feltûnnek a nagyon jól követhetõ piros és narancssárga szalagok, így innentõl nincs sok gond a tájékozódással, csak egyszer-kétszer kell megnézni az útleírást Budaörs utcáin.

Végül 13:50-kor beesek a célnak helyt adó sörözõbe, ahol megkapom az emléklapot és választok egy szép hópelyhes kitûzõt. Egy cetliért kapok a pultnál egy bögre teát is, amivel elégedetten leülök egy asztalhoz, és fél szemmel egy röhejesen gagyi fantasy filmet nézve elgondolkodom az eddigieken.

Tehát végül 6:20 alatt teljesítettem a Téli teljesítménytúrát, ez(3,87 km/h) talán az eddigi legrosszabb átlagom... :) No de azért volt közben egy 7,8 km/h-s BUÉK is, és a hozzá tartozó 15 perces rajt-cél szöszmöt, így effektíve 3:35 jutott a korábbi túrára, az viszont már 6,8-as átlag. Összesen pedig kb 45 km 6:20 alatt az pedig 7,1 km/h. Miután jól elelmélkedtem ezeken, itt is elköszönök a rendezõktõl, hogy egy 3-4 órás OFF után négy barátommal kiegészülve immáron a Nagykovácsi plébánián vitassuk meg, hogy akkor most mi legyen: BHTCS vagy

[Folytatás a BHTCS beszámolóknál]

A Téli teljesítménytúrán is elõször voltam, azt hiszem a duplázás nélkül nem is jöttem volna el, de be kell ismernem, igen csak kellemes kis túráról van szó. Tetszett többek között a pontok nélküli, "jellemet próbáló" jelleg, a kritikus helyeken a nagyon jól látható szalagozás és a rengeteg féle szép kitûzõ a célban. Köszönjük a rendezést!
 
 
 Túra éve: 2009
vaddinoTúra éve: 20092009.01.26 01:29:14
megnéz vaddino összes beszámolója
Téli Teljesítménytúra-2009

Reggel 7re beszéltük meg a találkozót Újpest-Városkapuhoz BeugróLánnyal,aki az unokatestvérével,Zolival együtt várt rám.7:20ra odaértem.
Kimentünk az állomásra,ahol Földi Roliék múlatták az idõt épp.Váltottunk pár szót,majd vonat,és Pilisjászfalu.
A rajtban a meglehetõsen sok ember ellenére nem kellett különösebben soraállni,8:30körül elindultunk.Komótosra terveztem a tempót,merthogy este várt még ránk a Cserhát500as csúcsai,és ugye semmit sem szabad elsietni.Slattyogtunk szépen a sárban,amibõl Piliscsév után bõven akadt,Zoli kicsit lemaradt,nekem meg belement egy gigantikus szálka a tenyerembe,amit a helyszínen kimûtöttem.
Kesztölc felett a Kétágú-hegy gyönyörû volt a napsütésben,a hátunk mögött pedig a Pilis tömbje burkolódzott párába.

Pilisszentléleken sikerült betalálni valami kertbe;ugy kellett kikéreckedni a kapun.innen KétBükkfa-nyeregig emelkedett az utunk,és kellemes látvány volt a vékony hóréteg a talpunk alatt.A nyeregben találkoztunk Gethe-vel,majd robogtunk lefelé Pilisszentkereszt irányába.
Mária-padnál majdnem dobtam egy hátast,olyan jeges volt az út,de végül semmi baj sem történt,szentkeresztre érve Ebolát érjük utol,majd balra fordulva a keresztezõdésben szemközt már látjuk is a Felsõ-kocsmát,ami a cél.

~5órás menetidõvel érkezünk meg a 22,24 km-en.Kitûzõ(kökényes)és emléklap.Õszilevet iszunk,és Zolira várunk kicsit,majd a buszra sokat.Be pomáz,HÉV,kicsi vonat,KV-(köszi),késõbb autó,és irány Alsótold,hisz várt minket a Cserhát.

Aranyos túra volt,a logisztikája azonban elég nehéz,de megoldható.

köszönjük a szervezést!
v
 
 
MúzslaTúra éve: 20092009.01.24 15:51:26
megnéz Múzsla összes beszámolója
Téli teljesítménytúra 2009
Pilisjászfalu - Piliszentkereszt

Korábban két alkalommal (2002, 2004) sikerült eljutnom a Kinizsi TE egyedi teljesítménytúrájára. Akkoriban a Vác – Verõce ill. a Kismaros – Szob útvonalak szerepeltek, amelyek megközelítése nekem egyszerû volt, lévén rendelkezem gödi kapcsolatokkal. Most az unokaöcsémmel terveztük ezt a túrát (ami most szintén kedvezett nekem), de sajnos nem sikerült a pénteki vizsgája és így neki maradt a tanulás. Talán a Téli Mátrára el tudunk menni együtt.

Reggel a 8.30-as rajtolást terveztem be, amelynek fényében vonatoztam Pilisjászfalu felé. Czékli Béla volt az útitársam. Jókat beszélgettünk, számtalan témát felvetettünk.

A rajtnál óriási indulói létszám jelentkezett, de ennek ellenére, nekem egyáltalán nem kellett sorban állnom. Kovalik Bandi osztogatta a nevezési lapokat, ki voltak téve asztalok, ahol a tollak segítségével gyorsan kitöltöttük a lapokat, majd az autóban ülõ sporttársaknál fizethettünk. Pikk-pakk és 8.25-kor már indultam is.

Eleinte a szalagokat követve kellett haladni. A Csévi út homokjának köszönhetõen itt még sár csak mutatóban akadt. Beérve Piliscsévre „rágyújtottam” az egyik ízes levelemre. A templom lenyûgözött, több képet is készítettem róla. Szembõl hatalmas páracsomagok szálltak fel a hegyekbõl és helyenként már a kék ég is kilátszódott.

A falut elhagyva aztán jött A sár. Igazi tapadós, cipõmarasztaló fajta volt. Kisebb mezõket mellõzve haladtam egyre feljebb, majd egy Mária képes fánál elkezdtem a lejtmenetemet Klastrompuszta felé. Közben elkapott a nosztalgiázás, ugyanis anno 1995-ben jártam erre, amikor kék-túráztam. A romok környéke nagyon szépen rendben van tartva.

Hosszabb aszfaltszakasz következett. Közben beértem gethét és Tibetet is. Egy kis ideig együtt mentünk, aztán utolért Katona Gabi, akivel beindultunk a terepszakaszon. Egyszer csak elhagytuk a ködöt és az idõ teljesen kitisztult. Kiérve a Kesztölc feletti mezõre pedig igazi csodában lehetett részünk. Kék ég, napsütés, fehér sziklák, harangzúgás, szõlõmezõk. Itt elég sok embert értünk utol, köztük Dömét, aki élénken érdeklõdött a Borbély-hegy bélyegzõje iránt. (Remélem Vagdalthúst elérte.)

A sárga + meredeksége igen komolyan kezdett. Aztán kissé laposodott, ám bejött ismét a köd és a sár is. Nehezítette még a viszonyokat, hogy helyenként jég is lapult a sár alatt. A sárga nz jelzésnél találkoztam ismét Gabival. Ez a meredély már a „hazai” Czeberna-völgyet juttatta az eszembe. Fent azonban igazi meglepetés várt. Gyönyörû napsütés, sok kedves ember – köztük ebola – tea, emlékbélyegzés, a házzal kapcsolatos csecsebecsék megvásárlásának lehetõsége. Vettem is egy pólót és egy botcimkét is.

A lejtmenet nagyon nehéz volt. Szegény Vándorcsillag csak guggolt és bámult elõre, hogy hogyan is lehetne itt lemenni. Remélem ügyesen megoldotta. ;-)
Lassan összeállt a triumvirátus, ugyanis lejjebb utolértük budai (H.G.)-t. Keveset beszélgettünk a jövõ évi kohász-kékrõl.

Pilisszentlélek tûnt fel alattunk, ahová egy nagyon meredek és csúszós ösvényem mentünk le. Beérve a csendes kis faluba, jobbra tartva elindultunk a Két-bükkfa-nyereg felé. Eleinte még köves volt az út aljzata, majd jött a sár, feljebb pedig már hóban tapisgáltunk. Közben ismét ködfelhõ borult ránk. Gyalog még nem voltam erre, inkább az alattunk kanyargó aszfaltút az amin szoktam erre mászni. Ám nagyon tetszett így is és hamar felértünk a nyeregbe.

Egy darabig még havas volt az út lejtmenetben is, de késõbb már ismét sáros lett. Szép napos lett azonban újra az idõ és tetszett a patak kerülgetése is. Az emlékkeresztnél megálltam, majd a barlangnál is nézelõdtem kicsit.

Hamarosan feltûntek Pilisszentkereszt házai. Az utolsó pár száz méteres tereprészen sikerült egy nagyot esnem. Szerencsére nem lett baja sem a fényképezõnek, sem a csuklómnak (ráestem). A célegyenesben aztán lehagyott Katona Gabi és ezzel be is értünk a kocsmába.

Átvettük az elismeréseket és elkezdtünk átöltözni. Közben váci ismerõseimmel találkoztam. Kiderült, hogy mindjárt indulnak és kézségesen felajánlotta Attila (Ö már teljesítette a túrát, plusz átment gyalog a kocsiért a rajtba.), hogy Gödig el is visznek. Nosza, ezt nem akartam kihagyni, így hamar felkerekedtünk. Köszönöm Nekik még egyszer a fuvart!

Szép túra volt, nagyon jól éreztem magam!

 
 
 Túra éve: 2008
ZiribárTúra éve: 20082008.02.09 19:45:52
megnéz Ziribár összes beszámolója
Téli Teljesítménytúra
Nagykovácsi - Budaörs
24,5 km - 760 m

6 órás indulás után sikerült 7.15-kor neveznünk Nagykovácsiban, a Faluházban. Ekkor még elég kevesen voltak, de gondolom késõbb többen jöttek. Nagykovácsiban elég hideg volt, a pocsolyák jéghártyásak voltak és alig vártuk, hogy jöjjön az elsõ emelkedõ, mert nagyon fáztunk. Jött is mindjárt a falu végén. A domb tetejérõl szép kilátás nyílt Nagykovácsira a feleklõ nap fényében. Rögtön az elején elhagytuk az elöttünk regisztrált túratársakat és ezután alig találkoztunk emberrel egész utunk során.
A piros jelzésen mentünk a Vöröspocsolya felé és örültünk, hogy hideg van és fagyott a föld, mert az erdészeti fakivágós traktorok igencsak feltúrták az utat. Ha az felolvad, akkor lesz ott dagonya... De most még jó kemény volt, így is nehéz volt haladni a bokatörõs részeken. A fû még deres volt, a rásütõ naptól csakúgy szikrázott, alig lehetett látni, de nagyon jó volt a téli napsütés.
A Fekete-Fej felfelé egész jól ment, innen nem olyan nehéz mint a másik oldalról. A Szépjuhászné út megint nagyon rossz volt, mert bármelyik oldalon megy az ember, akkor is centikre húznak el mellette az autók. Szedtük is a lábunkat, hogy elérjük a biztonságos részt.
A Hárs-hegyre felvezetõ út a múlt héten - Barlangos túra - talán egy kicsit jobban ment,de most sem panaszkodom, mert elég hamar megvolt. A zöld körön volt egy kis bizonytalanság, hogy merre forduljunk, de a szûkszavú itinerbõl kiderítettük, hogy a hárs-hegyi nyereg felé kell menni, tehát a hosszabb úton.
Szépjuhásznénál tartottunk egy kis pihenõt, ettünk, ittunk és nekivágtunk a kilátóhoz vezetõ emelkedõnek. Én ettõl a résztõl tartottam a legjobban, mert csak egyszer jártam erre, akkor is lefelé jöttünk. Nem volt vészes, bár egy kicsit beállt hátul a combom, de a kilátóból lefelé egy kis futással kilazítottam. A kilátónál szinte senki nem volt, pár idõsebb ember, nem éppen túrafelszerelésben.
A Virágvölgybe levezetõ út is kihalt volt, pár futóval találkoztunk, így viszont lehetett élvezni a természet hangjait és a napsütést.
Átértünk Makkosmáriára minden esemény nélkül, majd a Végvári szikla felé indultunk. Én még nem jártam erre, ezért nagyon vártam a Budaörsig tartó részt. A Piktortégla üregeket nem igazán láttuk, lehet, hogy rossz helyen kerestük õket.
Viszont nagyon tetszett a piros jelzés Budaörsre bevezetõ része. Szeretem a szûk, kanyargós kis ösvényeket. Utána megláttuk a sziklákat és az Odvas-hegyet meg vele szemben egy másik kisebb hegyet, aminek a térképen nem találtam a nevét. Mivel idõvel jól álltunk, ezért felmásztunk a sziklákhoz, utána pedig fel a hegy tetejére. Szép kilátás Budaörsre és a hegyoldalra. Elhatároztuk, hogy majd visszajövünk és felmászunk az Odvas-hegyre is, de az most túl meredeknek és magasnak tûnt.
Még egy kis aszfalt Budaörs központjában és megtaláltuk a Ló bárt. Jó idõvel: 4 óra 30 perc értünk be.
Oklevél, kitûzõ (több félébõl lehetett választani. 1 pohár tea - túra össz szolgáltatása - és az otthonról hozott szendvics.
Nekem kicsit furcsa volt, hogy nem voltak ellenörzõ pontok, de így is jó volt. Az ár a szolgáltatással egyenértékû volt.
Kellemes túra volt, ragyogóan szép idõben,számomra még ismeretlen helyekkel.
 
 
 Túra éve: 2007
piedcatTúra éve: 20072007.01.22 17:49:03
megnéz piedcat összes beszámolója
Téli teljesítménytúra

2007. január 20.

A tervezett 8-as indulást 10 perccel késtük le, részben a tömegközlekedés, részben a néhány perces sorbaállás miatt a nevezésénél. Már a héven összefutottam két volt évfolyamtársammal, Cukiékkal, akikkel még késõbb is találkoztunk. A zöldön indultunk meg felfele, szeméthegyek után egy sokkal szebb hegy, a Kevély következett, na meg az a 343 m szintkülönbség 6,3 km-en. Ehhez képest egy-két perccel egy óra menet után értünk fel, persze volt benne némi kocogás is, aminek túratársam qvic különösen örült, éppen az új vizes tatyóját tesztelte futás közben.

Innen lefele kocogtunk, becsatlakoztunk a Kinizsi-útvonalra, szégyenszemre nem voltunk benne biztosak, hogy valóban a csikóvári hegyeket látjuk-e az Oszolytól északnyugatra. Késõbb, már a vonaton megnéztük a térképet: igazunk volt. :) Remek ötletnek bizonyult a rendezõk részérõl a Macska-barlang és a Ziribár érintése. Néhány percet eltöltöttünk a barlangban, qvic-nál volt lámpa, egészen mélyre lemásztunk. Ziribár tetején értek minket utol Cukiék, kicsit meglepett milyen jól jönnek, és arra gondoltam, hogy biztosan beelõznek. Nem ez történt, a célba negyedórával hamarabb beértünk, mint õk. Ziribáron egy csapat topikost is lehagytunk, személy szerint csak Vándorköszörûst ismertem, qvic beszélt is vele, én elõre nyomultam, már túl akartam lenni a hegyen.

Hosszú, unalmas szakasz következett egészen a Pilis lábáig, majd városnézés Pilisszántón, megszemlélhettük egy részeg stoppos sikertelen kísérleteit, közben elkapott minket az esõ, én felkaptam az esõkabátot, qvic zuhanyozott egyet. Szerencsére a piroson már elállt az esõ, ismerõs útvonal egészen a keresztig, ahol egy lankásabb emelkedõ megfogott, párszáz méter után döbbentem rá, hogy piszokul éhes vagyok, de már hiába gyömöszöltem magamba a BUÉK-ról megmaradt puszedliket, a cél már csak karnyújtásnyira volt.

A klotildligeti sörözõben nagy meleg és nagy tömeg fogadott minket, megkaptuk a jutalmunkat, a kitûzõ felidézte a telet, az idõjárás kevésbé, a citromos tea fenomenális volt, és még a vonaton is akadt bõven hely. Kellemes elfáradtam, de örültem, hogy jó idõt mentünk. Kezdek hasonlítani 2005-ös önmagamhoz. Nem is árt, mert következik a Téli Mátra.

Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat

piedcat
 
 
tiltonTúra éve: 20072007.01.21 21:58:19
megnéz tilton összes beszámolója
Téli teljesítménytúra

Mint sokan mások, mi is a 7.15-kor érkezõ HÉV-vel jutottunk el a rajthelyre. Könnyen megtaláltuk, mert már egy jó kis sor gyûlt össze, de a regisztráció gyorsan ment. Hamar elindultunk üdvöskénk, Kriszti nyomában. Mindannyiunknál minimum 20 évvel fiatalabb a pimasz, dehát majd mi megmutatjuk! Z. a fekete lovas kicsit morgott, mert indulás elõtt kiszerelte a bélést a kabátjából, és a reggel kicsit csípõs volt. Bár, még mindig nem olyan igazi januári csípõs, csak amolyan globálisan melegedett januári.
Kicsit sáros volt az út elsõ szakasza, de annyira nem volt vészes, hogy elõvegyük a kamáslikat, másrészt az ezzel esetlegesen eltöltött idõ drámai lemaradást eredményezett volna Krisztihez képest. Szóval egy darabig kerülgettük a sarat, késõbb már nem voltunk ennyire kényesek. Gyönyörû fényekkel kelt fel a Nap, bársonyosak voltak visszatekintve a hegyek. A kékcinkék és a rigók énekét az egész túra során hallottuk, néha egy mátyásmadár is rikoltott, jelezve a betolakodókat. Egy bükkösön haladtunk keresztül, amikor egy harkály dobolása szólalt meg kelet felõl. A túra elsõ szakasza egészen tavaszias hangulatban telt, de szerencsére a kora tavaszi vegetáció még alig bújt elõ. Néhány galaj, müge, kankalin és ibolya levél bátorkodott elõ a nedves avar alól. Érdekes volt látni a túlélõ szöszös ökörfarkkórók hatalmas, üde, molyhos tõlevélrózsáit, amelyeknek már régen le kellett volna fagyniuk. Közben gyülekeztek a felhõk, az idõ kezdett elkomorulni, de túrázni mindenféle idõben lehet. Többször megváltottuk a világot, és a Macskabarlangnál végre megállhattunk enni is. Miközben megreggeliztünk, az ezzel eltöltött három perc alatt legalább tizenöten beelõztek bennünket. Láttuk Kriszti elkomoruló homlokát és tudtuk, indulnunk kell. Kicsit szégyelltük, hogy ilyen kispolgári és öreges a tempónk, Kriszti ugyanis csak egy almát evett, és már indultunk is. Szerencsére rögtön egy emelkedõ következett, turbó be, verejtékkiválasztás is. A túra gyönyörû helyekre vezetett, legszebb a Ziribárról jobbra-balra nyíló kilátás volt és a most is illatozó kakukkfüves sziklagyep. (Különleges név, tudja valaki, honnan származik Ziribár neve?) Kis problémát csak az okozott, hogy Kriszti, amint emelkedõt látott, az addig is lendületes tempóját felturbózta. Z. a fekete lovas morgott, hogy minek hozott egyáltalán dzsekit.
Pilisszántón már eléggé esett, de csak pár kilométer volt hátra és máris Klotildligeten voltunk. Kedves gratuláció, meleg kézfogás, vidám emberek és finom citromos tea. 5 óra alatt teljesítettük a távot, elégedett vagyok. Nagyon tetszett a körültekintõ szervezés, a szép túraútvonal kijelölés és a gondosan elhelyezett jelzések. Egyszerûen nem volt alkalom elbizonytalanodni, minden kétesnek tûnõ helynél, elágazásnál másodperceken belül feltûnt a piros szalag. Köszönet a szervezõknek. Jövõre újra itt leszünk!
 
 
zomiTúra éve: 20072007.01.21 20:05:56
megnéz zomi összes beszámolója
7:15-kor érkeztünk meg a HÉV állomáshoz. Mivel nem a Pest felöl érkezõ HÉV-vel érkeztünk, ezért csak tíz percet kellett várni és már induhattunk is. A többi túrázót követve, eltévedés nélkül jutottunk fel a Kevély-nyereghez. Elég nagy sár volt, de nem volt járhatatlan az út, és nem is ragadtunk mélyen bele, inkább csúszkáltunk rajta.

Itt ötperces pihenõt tartottunk és ezalatt sokan visszaelõztek, de ez persze nem baj. Nagyon jó érzés volt azon az útszakaszon menni, amit az összel a kéktúrából már teljesítettünk. Innen a remek (piros) szallagozást követve jutottunk el a Ziribár hegyhez. Itt mind a két oldalra szép volt a kilátás.

Leértünk Pilisszántóra, ahol ketten is kérdezték, hogy ez most valami verseny? Itt az esõ is elkezdett szakadni. Egy pillanatra felötlött bennünk a kocsma meglátogatása, de azután ellenáltunk a kísértésnek.

A túra befejezõ szakasza is szép volt, bár nem annyira, mint az elõzõ részek (és az esõ is megint esni kezdett).

Végül, 5 óra és 5 perces gyaloglás után, megérkeztünk a Liget sörözõben kijelölt célhoz, ahol emléklap, kitûzõ, gratuláció és meleg tea várt ránk. Mindegyiknek nagyon örültünk, a tea nagyon jól esett. A vonat is jött nemsokára. Köszönet illeti a szervezõket a remek szervezésért!
 
 
panferikTúra éve: 20072007.01.21 12:10:00
megnéz panferik összes beszámolója
Közel 400 induló választotta a Téli Teljesítménytúrát, amely Budakalászról indult. Sajnos a Téli jelzõt kicserélhettük volna Tavaszira, mert mint köztudott az idõjárás egy kicsit megbolondult. A Tél jelenlétét csak a kitûzõrõl érezhettük.De sikerült a Túrán így is kétszer elázni és megszáradni.

Csapatunk ismét a sétát választotta a futás helyett (ez mindig így van). Mert így van idõ megbeszélni egymás egészségi állapotát, edzések, futások mennyiségét és az elkövetkezendõ versenyeket, amiken indulni szeretne. Valamint egymás biztatása, hogy még jobb teljesítményt érjen el. Tanácsok kérése és adása stb. Szóval így kialakítható egy jó baráti társaság. Mintha összebeszéltünk volna egyszerre érkezetünk meg a Békásmegyeri Hév állomásra. Innen rövid várakozás után két megállót utaztunk a Lenfonógyár megállóig majd a kitöltöttük a jelentkezési lapot és elindultunk.

A Csapatunk:
Kókusz
Tandi
Durocelnyuszi
Nicol
Timmon
Gabi
Panferik

A túra elején Zöld „c” jelzést követve Kókusz által egy kicsit elkavarodtunk. Mivel „c”jelzés még nincs a Túrajelzések között. Egy enyhén meredek emelkedõt követve egy Cross pályára jutottunk ahol semmilyen jelzés nem volt,de mivel Kókusz otthona volt ez a terep így bátran kezébe adtuk magunkat. Amit késõbb sem bántunk meg. Szóval a Cross pályával csak egy baj volt nem találtunk másik kijáratot. Így egy túrázó mit tesz, megy tovább elõre. Egy 50cm-es kerítés nem akadály címmel mentünk tovább. Kókusz volt az elsõ Tandi, Gabi majd Durocelnyuszi következett. Neki már nem volt ilyen egyszerû az átlépés egy kicsit fennakadt a dróton. Mivel alacsony termete nem igazán erre volt kitalálva, de mi is hibásak voltunk, mert nem figyelmeztettük Õt a veszélyre. Rövid segítségnyújtás után kiderült a Technikai nadrágja tökéletes anyagú mivel a kerítés nem talált rajta gyenge pontot és így nem szakadt ki. Folytattuk utunkat a sûrû erdõben, mivel nem a kijelölt úton mentünk. Egy gyönyörû Holdbéli tájon találtuk magunkat. Egy kicsit magálltam gyönyörködni a többiek meg jól elhagytak. De a hangok után tájékozódva hamar utolértem õket. Rövid ereszkedés után megtaláltuk a Zöld jelzést immár hivatalosan is mehettünk tovább a kijelölt úton.
Kevély nyeregnél volt az „elsõ ellenõrzõ Pont”, azért tettem idézõjelbe, mert nincs ellenõrzõ pont ezen a túrán csak rajt, és cél van megadva. Valamint, az úton milyen jelzéseken és szalagozáson kell haladni! Itt már találkoztunk „Régi ismerõsökkel is a Buék 20 Túráról is. Az utunk elég jól volt idáig járható kisebb sár jellemezte az utunkat, de alapjában véve komolyabb fennakadást nem tapasztaltunk.

Innen a Macskabarlangig mentünk tovább a Kiskevély alatt, Csobánkai-nyergen át.
Itt lepihentünk egy kicsit falatozni szusszantunk egyet. Ekkor történ egy apró jelenség, amit Nicolnak köszönhetünk. Elkezdte dicsérni az idõjárást és két percen belül eleredt az esõ. Mondani sem kell mindenki megköszönte a kedvességet é s nyomban tovább indultunk.
Itt nem is minket zavart az esõ, ami hamar el is állt, hanem a már meglazított talajt tovább lazította így a túra lassan Téli túra helyett Dagonya túrává alakult. A Ziribári-nyereg és a Pilisszántó széle között Tandi kutyákkal ismerkedett valamint az elõttünk lévõ hegyet elkezdte a felhõ belepni, ami mindenkinek nagyon tetszett. Elérkeztünk a Pilisszántói templom elé itt már csak öt és fél km volt hátra. 5óra 48 perc alatt teljesítette csapatunk a túrát. A Végére mindenki elfáradt egy kicsit, de a végén már mindenki a jövõ heti Téli Mátráról beszélt.

Tehát a jövõ héten Folyt. Köv……

Képeket itt tudod megnézni:http://www.hunrun.com/index.php?oldaltipus=kepgaleria&kepgaleriapozicio=2007_Teljesitmenytura/2007_01_20_Teli_Telejesitmenytura
 
 
 Túra éve: 2006
GeldarTúra éve: 20062013.08.28 23:55:45
megnéz Geldar összes beszámolója

Téli teljesítménytúra


Tibivel és osztályfõnökünkkel, Tamással vágtunk neki a távnak Esztergomból. Ez az a túra egyébként, aminél ha figyelembe vesszük az egy kilométerre jutó szintemelkedést, a legnagyobb értéket kapjuk, tehát elméletileg életem eddig (2013) legnehezebb túrája volt - mégsem érzõdött annak, a nagy hó ellenére sem. Esztergomból indulva hamarosan a város körül elhelyezkedõ üdülõk között csörtettünk, többnyire tisztában a jó iránnyal, néha csak sejtve azt. Dombon fel, dombon le, majd hegyre fel, hegyre le volt az út legnagyobb részében, ami lakott településektõl elég távol, a Dunazug-hegységben vezetett. Tamás és Tibi kevésbé bírta a havat és az emelkedõket, elõbbitõl megkaptam az Indián melléknevet, mert úgy tûnt, meg sem kottyan a hókotrás. A célban, Dobogókõn azért mindannyian éreztük, ott volt ez a túra. Ugyanitt, az Eötvös-menedékházban mesélte egy szervezõ, valami sámán felfedezett egy gödröt a ház hátában, amirõl kimutatta, hogy közvetlen összeköttetése van az erdélyi Csíkszeredával. Azt csak magában jegyezte meg, a sámán a ház egykor beomlott jégvermét találta meg. Közvetlen összeköttetéssel a felsõbb talajrétegekkel.

Remek túra volt, ugyanerre a távra máskor is eljönnék.

 
 
Frei BergerTúra éve: 20062006.02.05 12:00:15
megnéz Frei Berger összes beszámolója
Téli Teljesítménytúra
Esztergom-Vaskapu th.-Fári-kút-Savó-kúti-tisztás-Dobogó-Felsõ-Ecset-hegy-Hoffmann-kút-Szakó-nyereg-Dobogókõ
Szombat, 2006.január 21.
Táv: 22,8 km, szinkülönbség: 1050 m.

Igazán idõben, fél hatkor indultok autóval Zircrõl, ám az elsõ tapasztalatok alapján lelassulok, és végig 60-80 km-rel cammogok be Esztergomba. Az elsõk elindultak fél nyolckor, én negyedórával késõbb. Kifejezetten csípõs a hideg, felhõs, ködös az idõ, nem igazán barátságos. Három szendvics és fél liter valami új energiaital cumisüvegben, a túrakiírásban meleg ital ígérve.
Szovjet hõsi emlékmû áll egy parkban, bekerítetlen, és nincs is összerondítva. Mögötte a Tesco hatalmas parkolója és tömbje zökkent vissza. A Kálvária utcán, meredeken húzunk kifelé, örömmel látom, hogy feljebb tisztul a levegõ, a Vaskapunál már szinte a nap is kisüt, úgy tekintünk vissza a sûrû párában alig kivehetõ városra.
A 220 méter emelkedõ után felüdülés ereszkedni a Fári-kút felé, ahonnan beérünk Kerektó utolsó üdülõutcái közé. Innen elõször enyhe, majd a Majális-forrástól meredekebb emelkedõvel kapaszkodunk a Savó-kúti tisztásra. Innen hosszú, változatos úton, helyenként fél méteres hófúvásokon küzdjük elõre magunkat a Felsõ-Ecset hegy felé. Valamelyest könnyít a helyzetünkön, hogy a kocsiutakon valami terepjáró haladhatott, annak a nyomában nem annyira nehéz az elõrejutás. Egy ponton azonban látszik, hogy már a terepjáró is elakadt, innen megint maradnak az úttalan utak (illetve, amennyit az elõttem haladók kitapostak).
A Felsõ-Ecset után izgalmas ereszkedés, majd kicsit fel, a Hoffmann-fogadóhoz. Még pont az egyharmad emelkedõ van hátra, és egyre nagyobb hóban. Nagy szerencsénk van, a hó felülete eléggé megfagyott, így ha nem billenek ki a két cipõnyom szélességû ösvénybõl, viszonylag jól lehet haladni. A mellettem leszúrt fokosom már 40-50 centivel mélyebbre süllyed, persze én is, ha mellélépek.
A Szakó-nyeregben már metszõ a szél, és ahogy a lépcsõket betakaró hóban kapaszkodom az Ilona-pihenõbe, már majdnem fázom, pedig mindent bezártam magamon. Nem is idõzöm soká, de mások sem. A kilátás pazar, de csak mértékkel élvezzük. Annál inkább az ezt követõ szakaszon, ahol a Téry-útról csodálatos, bár kissé párás kilátás nyílik végig Dobogókõig a Dunakanyarra, a Börzsönyre, a mögött a szlovák hegyekre. Nem is tûnik fel – csak késõbb olvasom az útvonalleírásban -, hogy egyetlen ellenõrzõpont sem volt útközben – nem is szoktak telepíteni –, az viszont feltûnt, hogy a beígért meleg ital csak a célban jár. Viszont jól esett.
Dobogókõn nagy az élet, de az én buszom vissza Esztergomba csak két óra múlva indul (ja, igen: hat óra alatt küzdöttem le a távot). A zsúfolt kocsmákba beülni nincs kedvem, az idõ szép, rajta hát. Végig lefelé megy az út, sikerül vagy tíz kilométert ballagnom az úton, amikor Esztergom elõtt, a Lajtos-kerti megállóban összefutunk a buszommal. Az utolsó 3 kilométert már nincs kedvem gyalogolni, felszállok rá.
Kellemes, de a hó miatt fárasztó túra volt.
 
 
dyanTúra éve: 20062006.01.21 18:55:47
megnéz dyan összes beszámolója
A kiírás alapján szimpatikusnak tûnt az útvonal, így mégsem mentem le Szekszárdra a Bartina teljesítménytúrára, az eredeti terv szerint, hanem ide jöttünk Kócival. A vonaton volt helyünk, pedig 06:20 körül szálltunk fel, ezen meg is lepõdtünk, és Pesten akkor már sûrûn kavargott a hóesés. Sok-sok, sõt még annál is több ismerõssel sikerült találkozni a vonaton (Szatyival, Holpár Petivel, Bozó Bandi bácsival, stb.), és ami a legkirályabb volt, hogy lehetett nevezni, ott a vonaton, utazás közben. Ezer hála és köszönet a szervezõnek! Piliscsaba után elállt a hóesés, ennek én személy szerint nagyon örültem. Esztergomban Péterrel indultunk el hármasban, de nemsokára összefutottunk Gady-val, és egészen a Vaskapu turistaházik együtt mentünk. Néha már az ég kékje is látszott, az út pedig meglepõen jó volt, bár nyilván az élmezõny letaposása sokat segítetett hogy mi így érezhessük. Az útvonal még a jelzések mellett is sok helyen szalagozva volt, így igazán könnyû volt haladni. A Savó-kúti tisztástól Enyedi haláláig szakadt szét igazán a mezõny, persze ez azért igazán erõs emelkedõ volt, Kóci szidta is néha a jégbordás csúszós egynyomsávos emelkedõket, pedig én titokban élveztem õket :) A Felsõ-ecset hegy után én leágaztam Hirsch-oromhoz, mert sürgõs ládászhatnékom volt, aztán utána turbóban igyekeztem Szakó nyeregig, ott beszéltük meg az összetalálkozást, csak 15 percet kellett várni rám. Ezen a szakaszon részlegesen ugyan de megköszöntött minket a napocska néhány meleg sugarával. Viszont érdekesnek tartottam, hogy még ott sem éreztem magam fáradtnak a plusz rohanós kitérõ ellenére sem - pedig annak kellett volna lennem. A Szakó nyeregról Dobogókõre menõ gerincút az egyik kedvencem, ismét nagy élvezettel baktattam végig rajta. A cél elõtt 800 méterrel volt még egy geoláda (térdig érõ hóban plusz 100 méter), aztán egész jó idõben, kicsivel 3 után sikerült beérni a célba. Ott nagyon gyors oklevélátadás (semmi sor nem volt!) és egy ajándéktea várt minket. Elfutottunk még egy ládához, aztán a 16:05-ös busszal (ami nagy meglepetésre nem volt rogyásig) indultunk haza. Összességében nagyon kellemes kis túra volt, szerintem jó útvonalválasztással, és a fentieknek köszönhetõen igazi kellemes túraidõvel. Köszönet a szervezõknek!
 
 
 Túra éve: 2005
lutakTúra éve: 20052005.04.12 05:12:33
megnéz lutak összes beszámolója
Téli tt 2005

Kellemes útvonalú erdei és tényleg téli :) túra volt. jó volt az idõ, stílszerûen egy kis havazással fûszerezve. Pedig elõzõ nap a szobából figyelve a szép napsütésbõl gyönyörû szivárvánnyal indító hirtelen viharos zivatart kissé aggódtam a várható idõjárás miatt. Feleslegesen, Tibet jó munkát végzett... bár, a végén a sár kicsit levon a teljesítményébõl :-)

A rajtban fagyoskodva vártam a többieket akik egy busszal utánam érkeztek, találkoztam csanyával miközben sorban álltam a nevezéshez. Szerencsére hamar megjött pygmea, Mimoska, nagyondinnye és Summer Comfort is, így nem fagytam meg. Kerestük Morcsit is, de ekkor még nem találtunk rá, a kényelmes tempójú lánytriónk így útnak is indult. Végig dumálva haladtunk és Mimoska is jól jött az elsõ ttúráján. Találkoztunk útközben efemmel, Nehézmokaszinnal ( ? hát remélem jó emlékszem a nickre) és végre ráakadtunk Morcsira és csapatára is. ... Na itt kezdett felbomlani eredeti csapatunk egysége, mindenki váltott beszélgetõpartnerekkel haladt tovább.

Morcsival engem különösen érdeklõ közös témát találtunk így szegényt hosszasan faggattam, cserébe még látszólag tapasztalt túrázõként (milyen jó ha az ember elsõ túrásokkal beszélget :)) néha tanácsokat is osztogattam pl. a túrazokniról.

Végül eredeti csapatomtól elszakadva kb. kettõre célba értem. Itt találtam Spetit, ot. Robit, Dinnyét és SC-t. Õk már jó régen üldögéltek itt ránk várva. Falatoztam egyet és szétosztogattam a maradék kajámat mire a többiek is befutottak. Mimoska kissé fáradtan rogyott a székre de biztos élvezte elsõ túráját... legalábbis remélem.

Végül a fiúk nagy örömére összeszedtük magunkat és elindultunk hazafelé.


Na, hogy tetszett az elsõ túrabeszámolóm? Kicsit háttérbe szorult a túra a leírásban, de remélem azért élvezhetõ lett.

 
 
efemmTúra éve: 20052005.03.08 23:01:22
megnéz efemm összes beszámolója
Téli teljesítménytúra (2005.01.22)

Nagyon jó volt az útvonalválasztás a rendezõktõl, a szalagozás, itiner, útvonalvázlat is kiválóra sikerült. A terep: letaposott hó. (Megértem a korán indulókat.)
Rajtzárás elõtt, 8:56-kor kaptam a 373-as rajtszámot, úgyhogy e szerint népszerú túra volt.
4:40 alatt sikerült végigmennem. A csúszós terep miatt érzem kivételesen nem a vádlimban, hanem a combomban érzem a fáradságot.
Sok topikos ismerõssel találkoztam, és mivel a Kutya-hegy alatt elõször kicsit túlmentem a K+ - szalag leágazáson, korrigáltam, majd többekket ismét üdvözölhettem.
A József-liget sziklái érdekesen néztek ki. Nem állt ott valamilyen vár? :)
(Útközben: -3976KCal, +1 mandarin, +fél liter sós csapvíz.)
Tetszett a túra.
efemm.