Túrabeszámolók


BEAC Maxi / Turista Kékszalag

csibaTúra éve: 20072007.09.09 16:18:22
Álmaimban 110, nevezéskor 80, valóságban 50.

Szép kis amortizáció. Bár azért az 50km-es távot sem kell lebecsülni. Az sem kevés. Rendesen ki tud fogni az emberen, ahogy meg is tapasztaltam. Meg úgyis azt szokták mondani, hogy a 100 körüli távok már nem egészségesek:)

Elõzõ napokban szorgalmasan figyeltem a különféle idõjárással foglalkozó oldalakat. Szombatra jó idõ, legalább is jobb, mint az elõzõ napokban volt. A legnagyobb gondot talán az jelentette, hogy milyen ruhát vigyek. Nem akartam túl sokat cipelni, így maradt egy pulóver. Reménykedtem, hogy éjszaka ez elég lesz. (Mondjuk az éjszakára nem került sor, de napközben is elkellett párszor).

Szombat reggel örültem, hogy nem kellett olyan korán kelni, és a 7:55-ös vonatot vettem célba. A Nyugatiban a pénztáros megkérdezi tõlem, hogy mi lesz Magyarkúton, mert már több mint száz jegyet adott el oda. Jót mosolygok rajta, majd közlöm vele, hogy megyünk egy kicsit gyalogolni ki a hegyekbe egy teljesítménytúra keretében. Itt még összefutok egy régi ismerõssel, aminek nagyon örülök. Mert tudtam, hogy õ a 110-re megy, így viszont én betársulhatok mellé 80-ig, és éjszaka legalább lesz társaság. Hamar Vácon voltunk, majd ott egy kis várakozás után elindultunk a Piroskával Magyarkút felé. Ott leszállta a 3/4 vonat és irány a rajt felé. Kicsit tartottam attól, hogy sár lesz. Szerencsére ez itt csak Magyarkút közelében volt jelentõsebb. Megtörtént a gyors nevezés a rajtnál, majd 9:30 körül elindultunk. Kicsit csodálkoztunk azon, hogy állítólag 9:15-kor szokott tömegrajt lenni, erre meg már 8:30 körül elindították az elsõket. Aztán a másik fura dolog, bár ezt csak késõbb vettem észre, hogy a túra alatt 3 féle útleírással találkoztam. Volt akinek egy szép, több oldalas útvonalleírása volt, láttam olyat is akinek csak egy két oldal, jómagam meg egy egyoldalas kis sárga lapot szorongattam a kezemben. Szerencsére az OKT útvonalát jól ismerem, így nem volt szükségem térképre. Szóval 9:30 körül elindultunk az utolsók között. Az elején egy kicsit sáros volt az út, de bíztam benne, hogy ez késõbb javulni fog. Fürkésztem a kerékpárnyomokat a földön, és gondoltam, hogy milyen rossz lehet nekik. Nem tudom, hogy gyalog vagy bicajjal könnyebb, de a helyenként sáros, csúszós út biztos, hogy nem könnyítette meg a kerekesek dolgát. Felkapaszkodtunk a Nagy-Kõ-hegyre, megnéztük a kilátást. Ilyenkor mindig kicsit rossz érzés fog el, mikor látom, hogy hova kell még menni, majd leereszkedtünk Nógrádig. Csurgó – forrásból egy „gyors” töltés, majd pecsét és indultunk a Csóványos meghódítására. Ez az út még lefelé is elég hosszú, nem hogy felfelé. Végül is sikerült megállás nélkül feljutni a csúcsra, közben még le is hagytunk pár túrázót. Az idõjárás nem volt a legkellemesebb, eléggé fújt a szél és viszonylag hûvös volt. De hát mégis csak 900m felett jártunk. Egy kis pihenõ, és kajálás után megindultunk lefelé. Ami szintén nem volt valami könnyû, mert helyenként a igen meredek szakasz nagyon csúszott. Lassan megérkeztünk a Nagy-Hideghegyi turistaházhoz. Elõtte még volt egy frissítõ pont, amit nem vettünk igénybe. A turistaházban ahol kicsit megint megpihentünk, és felkészültünk a hosszabb lejtõs, kocogós útra, le egészen Kisinócig. Itt ért minket egy meglepetés. Néztük a lapot, ahol a pontõr behúzta a rajtszámunkat és láttuk, hogy szinte az utolsók között érkeztünk. Ez hogy lehet? Csóványosig lehagytunk vagy legalább 30 embert, és nem igen tûnt fel, hogy visszaelõztek volna. Kérdeztük a pontõrtõl, hogy ez mégis hogyan lehetséges, aztán kiderült, hogy a Nagy-Hideg hegyre nem kellett volna felmenni. Ez nagyon jó…. kicsit akkor jobban oda lehetne figyelni az útvonal leírására, ugyanis az én kis szerény egy lapomon szerepelt a Nagy-Hideg hegyi turistaház, és még másokén is. Jó lenne egyértelmûvé tenni, hogy merre is vezet pontosan az út. Bár ahogy hallottam más emberektõl, ez így mûködik jó pár éve. Aztán jött a másik meglepetés. A pontõr közölte velünk, hogy nem ártana sietni, mivel az utolsó komp az állítólag 19:45-kor indul. Szerencsére idõben még egész jól álltunk, de azért kicsit megszaporáztuk a továbbiakban a lépteinket. (Hegyes – tetõn a pontõr szerint biztos, hogy megy még késõbb is komp). Gyorsan átszeltünk Kóspallagon. Egy idõs néni meg is jegyezte, hogy hova ez a sietség. Békárséten útbaigazítottunk pár eltévedt embert, majd Törökmezõ felé tettünk egy kis kitérõt, és útba ejtettük a Fehér – kutat. 17:05-re megérkeztünk a törökmezei turistaházhoz, majd itt egy kicsit megpihentünk. A gulyás biztos finom volt, de én nem ettem belõle. Az illatokkal elteltem, és egy zacskó földimogyorót tömtem magamba. Majd elindultunk Hegyes – tetõ felé. Lefelé egész gyorsan haladtunk, majd az elsõ keményebb emelkedõnél azért kicsit lassítottunk. Néhol egy kis dzsungelharccal, de átverekedtük magunkat rajta és közeledtünk Kövesmezõ felé. Ezután egy ideig még élvezhettük az enyhébb emelkedõ kényelmét, majd Hegyes – tetõ elõtt pár száz méterrel igazán bedurvult. Egy kész szenvedés volt felmenni. Talán itt éreztem elõször komolyabban, hogy nem lesz meg a 80, és kiszállok az 50-es céljában. A dinnye az nagyon jólesett és nagyon finom is volt. Lefelé kocogva indultunk el, itt kezdett úgy igazából ránk sötétedni. Én Nagymaros határáig bírtam, a társam az lefutott egészen a révig. Itt már biztos voltam benne, hogy feladom. A vádlim eléggé beállt, és nem mertem nekivágni a Duna túloldalának. Átvettem az 50km-es távért járó oklevelet és kitûzõt, majd kicsit szomorúan pillantottam a Fellegvár felé. Most legyõzött, de legközelebb már én fogok diadalmaskodni. Elköszöntem útitársamtól, jó utat kívántam neki, és elindultam a vasút felé.

Egy egész jó kis túra volt, bár az útvonal kijelölésén azért lehetne pontosítani, hogy most merre is kell menni. Jövõre már biztos, hogy 80.