Túrabeszámolók


Vadrózsa

marton4Túra éve: 20072007.08.27 18:24:48
Vadrózsa50 túraleírás 2007.08.25


A 21-es úton északról érkezve, Jobbágyinál balra letértem, Apcon keresztül könnyen eljutottam Rózsaszentmártonba. A falu központjában jobbra kanyarodtam, a Deák Ferenc utcán elindulva, a helység vége tábla környékén a Bányász utcában értem el a rajthelyig. Az 50-es távra neveztem. 7.06-kor indultam 11.-ként. Az elõttem indulókat már az elsõ emelkedõnél lehagytam, s még az apci mûút elõtt az utolsó három fõs csapatot is. Már csak egy 50-es túratárs volt elõttem, de õt végig nem tudtam beérni, talán „ultramaratonos” futó lehetett. Volt ahová majdnem elõbb ért, mint a pontõr.
Kicsit még éreztem a lábamban az elõzõ heti „vértesi barangolást”, ahol az 52km-es távot 7h18 alatt tekertem végig, de rövid idõ után bejáratódtam, s így a legtöbb szakaszt futva tettem meg. Valahol a Somlyó után utolért egy harmincas futó, akivel azután nagyjából a szurdokpüspöki pirosig elõzgettük egymást, ahol Õ lekanyarodott balra, én pedig haladtam tovább a falu felé. A Somlyó-hegyen pazar kilátás, Széleskõnél egy sziklákkal övezett, festõi környezetben fekvõ tó fogadott. A piros körön balra egy meredek emelkedõn felkapaszkodva jutottam vissza a piros keresztig. A Szurdokpüspöki-Gyöngyöspata mûutat elérve szemben egy forrást találtam, ahol ittam és hûsítettem magamat.
A mûúton továbbhaladva nemsokára elértem az út mentén az Eszter-forrás ellenõrzõ pontot, ahol szõlõvel kínáltak. Tovább a mûúton. Szurdokpüspökiben elfogyasztottam egy jégkrémet, ami már szinte rituálé nálam a túrák során. A boltból kijõve az aprót egy kisgyereknek adtam, mert nem akartam a nehéz húszasokat magammal cipelni. Egy nehéz, de ismerõs szakasz után a Muzsla –nyereg ellenõrzõ pont következett. Útközben két számomra ismeretlen növényt találtam, amit utólag szeretnék a fényképek alapján meghatározni (elõzetes tippjeim az egyik macskafarkú veronika, a másik erdei pereszlény talán?). Érdekes volt egy friss ürülékben szorgoskodó rengeteg ganajtúró bogár. Egyébként most szinte szezonjuk van, mert lépten-nyomon a lábam elé kerülnek, a különbözõ szebbnél szebb színváltozatok. A Muzsla-nyeregben 3 csoki, s egy nagyon rokonszenves fiatal sporttárs fogadott. Még vizet is cipelt fel az irdatlan meredeken, de én nem kértem, mivel Szürdökpüspökiben az utolsó nyomós kútnál 17km-re „hidráltam” magam. Továbbá kortyonként fogyasztottam a Normolytból és Ca, Mg-pezsgõtablettából készült italaimból is, amelyeket ezen a túrán próbáltam ki elõször, tanulva abból, hogy a Vértesben, a nagy rohanás miatt, az utolsó 5-10km-en kissé „spasztikusnak” éreztem a lábaimat. Lefelé indultam a zöld háromszögön. Számomra ez volt a túra legnehezebb szakasza, az emelkedõket is beleértve. A köves terep, a kidõlt fatönkök megkerülése, a lehullott gallyakon való botladozás nagyon lelassított. Mondanom sem kell, hogy kárpótolt ezért a szép környezet, a festõi patakvölgy, a nehézségek, pedig hozzátartoznak a túrához, ettõl szép és változatos az egész. A zöld négyszög sárga kereszt vonalon a János vár elõtt egy kicsit elkavartam a bozótban, de kisvártatva megtaláltam a sziklákat. Mindent eltettem a hátizsákba, amit odáig a kezemben szorongattam, mert tudtam mindkét kezemre szükség lesz. Megtettem az elsõ lépést lefelé és rögtön fenékre ültem. Leérve a patak völgybe találtam egy szalagot, de nem találtam a zöld sávot. Nem néztem meg figyelmesen a térképet, s mindenáron balra akartam elindulni. Ekkor „bepánikoltam”, s azon imádkoztam, bárcsak utolérne valaki. Ahogy ezt kigondoltam, megláttam egy fiatal sporttársat kezében az igazoló füzettel, irtózatos sebességgel jött le a meredeken. Megkérdezetem tõle ismeri e az útvonalat. Õ sem járt még itt, de ránézett a kis térképre, s néhány másodperc múlva már megszületett a megoldás, át kell kelni a patakon. Rögtön meglett a szalag és a zöld, s elindulhattunk felfelé. Számomra nagy tanulság ez az eset, ahol megszûnnek a jelzések, elõ kell léptetni a térképolvasást. Mentségemre legyen mondva, csak az idén kezdtem a teljesítmény túrákat, s a hatodik ötvenes után még mindig erõsen tanulónak érzem magam. Idáig minden túrán tanultam valami újat, saját tapasztalatból is, de legtöbbször a nagyon kedves, szívélyes túratársaimtól. Ezt követõen ezzel a fiatal sporttárssal elõzgettük egymást egészen a Nagy-hársasig, ahol kalóriahiányom támadt, s amíg eszegettem, Õ végleg eltûnt a látóterembõl, csak a célban láttam ismét. A Nagy-hársason találkoztam 2 fiatal 10 egynéhány éves sráccal, akik a harmincas szintidõ ellen küzdöttek. Idõnként nagy hévvel meglódultak, majd alábbhagyott a lelkesedés. A Hármas-határnál lemaradoztak, többé nem láttam Õket a célban sem. A pincékig egy szerpentinszerûségen futottam le a piroson, ahol nagyon kedves kínálgatásban részesültem a hegy levébõl. A nyálam is összefutott a finomnak érzett vörösbor után, de mivel kocsival voltam, s aranyszabály, hogy alkohollal sohase oltsd a szomjadat (volt ugyanis, hogy nagyon pórul jártam, még fiatalkoromban egy túra után), udvariasan elutasítottam. A pincék után jobbra egy emelkedõn felérve, egy nyílegyenes út végén megláttam a templomtornyot. Ekkor vettem észre, hogy a pincék felõl, az úton valaki felfelé fut. Hogy ez a hosszúnak tûnõ szakasz gyorsabban elteljen persze futottam én is. Jobb híján a villanyoszlopok által behatárolt szakaszok számának a fogyásán, mértem le haladásomat, s így gyorsan el is telt. A fõutcát is végigkocogtam nagyjából, a Bányász utcában közvetlenül a cél elõtt ért csak be a futónõ, aki, ahogy halottam, a legjobb nõi teljesítõ lett, mivel õ indult el utoljára, s õ érkezett be elsõnek. 9h30 alatt értem be, ami a meleget is figyelembe véve nem lehettet egy rossz teljesítmény, mert amíg ott voltam egyetlen 50-est sem láttam beérkezni. A célban kedves fogadtatás és szõlõ fogadott, amit megosztottam egy barátságos kutyával. Meleg ételt is kaptunk a tó partján. Valamilyen helyi, hagyományos recept alapján készült „szalonnás krumplistészta” lehetett, de ilyen finom krumplistésztát (ha az volt!) még életemben nem ettem. Az asztalnál 4 tizenéves lány túrabeszámolójának voltam fültanúja. Jó történet volt, amikor egy apc környéki? tanyán egy csapat pulyka támadta meg õket. Állítólag volt egy vezérük, ami az összes többi pulykát mozgósította a lányok ellen.
Összegezve: jó szervezés, jó idõjárás, kedves emberek, gyönyörû vidék, kemény túra, egy nagyon kellemesen eltelt nap. Köszönöm.


2007.08.26 11:45