Unofficial Gyermekvasút éjszakai
19.30 után kicsivel állok be egy statikus gigasorba kb. 1 percre. Majd gyorsan kiállok, és mivel "szeretném harapni" az 1000m szintet, és az éjszakai erdõt, de egy órát nem vagyok hajlandó semmiért sem sorba állni, ezért nevezés nélkül vágok neki a túrának. Az állomáson veszek egy félliteres kólát, és irány szép szabályosan a Fazekas-hegy. Még szerencse, hogy délelõtt fejben visszafelé végigszaladtam a tavaszi útvonalon.
Felmászok a sziklára és odaköszönök a csodálkozó pontõrnek. Lerobogok a lejtõs utcán, majd át a Nagyréten. A pontnak itt is odaköszönök, majd felmászok a Hárs-hegy állomásra, ahol tavasszal zsírkréta volt, de most rendes emberes pont van. Mindenhol beköszönök szépen, illedelmesen. Kis -Hárs-hegyen a pontõrök a kilátóban nézelõdnek, tehát gyorsan szólok nekik, nehogy feleslegesen lemásszanak :-) Rendesek, mert adnának így is pecsétet, sõt térképet is! A sötétedés határán érek fel a Kaán Károly kilátóba, de itt biza sehol senki. Szép szabályosan lekoccanok a sárga jelzésen, majd beköszönök a most "emberes" ellenõrzõpontra Szépjuhásznén. Valami szörpöt is emlegetnek, de én itt most természetesen semmilyen szolgáltatást sem vehetek igénybe! Most lesz töksötét, tehát lámpát fel!
Piroson szépen feltolom a kilátóig, ahol egy csapat fiatal lány mindenképpen szeretne rámnyomni valahová egy pecsétet :-)) Ehelyett lebotorkálok a lépcsõn, és lefutok a János-hegyi állomásra. Itt "-Itt az elsõ fecske." mondattal fogadnak, de közlöm velük, hogy csak nulladik vagyok. Nagy sunggal futok tovább a piroson, végre egy kis setét erdõ! Villogó szemû állat fut keresztbe elõttem , majd csörtet tovább a bozótba. Vidáman futok tovább a párás, hûvös völgyben. És kõrakásnál szépen elnézem persze az elágazást :-) Atika megint elb...tad! :-) Nagyon felmászok valahova, egy idõ után gyanús persze, hogy Makkos nem valami hegytetõn van. Innen szépen vissza a kõpupacig, ami mögött persze ott a jelzés, sebaj, most már biztosan megvan az 1000m szint!
Makkosnál próbálnak térképrõl eligazítani a pontõrök, itt valami jelzetlen kavarásra emlékszem tavaszról. Sikerül persze tévelyegnem egy kicsit a Z+ jelzésen, és néhányan közben a jó úton beelõznek. Innentõl egyesítjük erõinket egy gyors OT túratárssal. Felérünk a Virágvölgyi állomásra, ahol én pecsét helyett rádõlök a csapra. Disznófõn az elõttünk járó trió a még hiányzó pontõröknek vél bennünket. Itt megnézünk mindent esõháztól szoborig, de sehol senki. Így feltoljuk Normafára, majd lefutunk Csillebércre. Itt is "csapolok" egyet. Toljuk szépen tovább, de Normafa állomáson sincs senki. Sebaj tovább kocogunk, le a Farkas-völgybe. A kapaszkodó elején a Kápolna alatt támadnak csúnya kutyás kalandjaink, és nagy kupac kõvel, husángokkal felfegyverkezve vágjuk át magunkat a Kápolnáig. Ahol persze senki :-) Végre felérünk , és máris az utcákon kocorászunk a Széchenyi-emlékhez, ahol persze senki :-)
Elkezd szépen dörögni közben, és cseperészni az esõ, ez kicsit meggyorsít bennünket, és szépen faképnél hagyjuk a pecsétet kínáló, szembõl érkezõ pontõröket :-) Elõhalászom ez esõkabátot, és épp rákezd az esõ az állomáson. 23.30 körül jár az idõ, a rendezõség készíti elõ a célt. Komótosan odaadják a díjazást a már bent lévõ maroknyi emberkének. Kifogok egy szerencsés 921+906-os éjjeli busz kombót, és 0.30 körül már otthon vagyok. Remélem senki sem ázott meg nagyon, nekem jólesett ez a kis éjjeli mászás , kocogás.
|
