Már régóta szerettem volna elmenni erre az éjszakai túrára, de eddig ez sajnos nem jött össze. Több embert is hívtam az ideire, de csak hárman mentünk, párom, Anita és jómagam. Elvileg fél 8-kor találkoztunk volna Hûvösvölgyben, de Anitának köszönhetõen negyed kilencre értünk oda. A nappali gyermekvasutas túrából kiindulva sejtettem, hogy tömeg lesz, de ami itt volt az borzasztó. Több tíz méteres sor fogadott, de szerencsére barátnõm már beállt a sorba, így mi csak fél órát szobroztunk. Mivel a nappali verzión már ötször voltam, ezért úgy gondoltam, hogy nem tévedhetünk el még annak ellenére sem, hogy ellenkezõ irányba kell menni és mindezt sötétben.
Az elsõ ep. a gyermekvasút múzeum volt ahol gyorsan pecsételtünk, majd robogtunk tovább (párom kék-túrás pecsétet kapott). A korábbi beszámolókat olvasgatva láttam, hogy sokan elnézték a fazekas-hegyi ep.-t, de mi rutinosan vettünk egy jobbost a dzsungelbe. Itt elég keskeny volt az ösvény, és valakik itt visszafele jöttek. Magamban meg is jegyeztem, hogyha a helyes útvonalon mennének, akkor lehet hogy nem lenne a bozótok között gyalogos fennakadás. Újabb pecsét a hegyen, majd gyorsan le a nagy-rétre, újabb pecsét és irány az elsõ nagyobb emelkedõ a Kaán Károly kilátóig. Ezen a szakaszon elég jól be lehet melegedni :) Már ezerszer voltam a kilátóban, így nem volt nagy újdonság ez az útvonal, de éjszaka még sose láttam onnan fentrõl a várost, és ezért egy kicsit jobban is siettünk, na meg el is szerettük volna érni az 1.30-as vonatot, mert utána csak 4-kor indult. (közben egy újabb pecsét a Kis-hárshegyi kilátónál) A Kaán Károly kilátóból pazar látvány fogadott. Egész Budapest fényárban úszott.
Gyorsan le Szépjuhásznéhoz (újabb pecsét és finom málnaszörp) majd jött a második nagyobb emelkedõ az Erzsébet kilátóig. Meglepõen gyorsan felértünk, de motivált minket az 1.30-as vonat. Gyorsan ittunk egy kicsit meg nassoltunk és irány tovább. Jó tempóban haladtunk a János-hegyi kilátóig, majd tovább Makkosmáriáig. A sötétben hallottuk, hogy "itt a pecsét", de csak valami ittas suhancok szórakoztak. Innen kicsit bizonytalanok voltunk, mert a zöld +-ról le kellett térni, csak az nem volt világos, hogy pontosan hol, de végülis jó fele mentünk és hamar odaértünk Virágvölgyhöz. Na itt jött az amire nem számítottunk. Írtózatos nagy villámlások és dörgések. Éreztük, hogy itt nagy esõ lesz és próbáltunk még jobban sietni. Vágtattunk ezerrel az erdõben, egyszer csak nagy fény majd egy iszonyatos dörgés. Huh, mondom ez közel volt. Disznófõnél újabb pecsét, és innen már nem gészen a kijelölt úton mentünk, mert nem akartunk bõrig ázni, és rövidítettünk egy kicsit. Már majdnem Csillebércnél voltunk, amikor leszakadt az ég és rohantunk, hogy legalább az állomáig érjünk el és ne ázzunk el nagyon. Hát ez nem sikerült. Csurom vizesen estünk be a vasútállomás fedett részéhez. Újabb pecsét majd vártunk, hogy hátha eláll az esõ. Kis idõ múlva közölték a pontõrök, hogy 10 perc múlva indul egy vonat, ami összeszedi az embereket, és függetlenül attól, hogy ki mennyi km-t tett meg, jár a kitûzõ és a virsli a célban. Pár perc múlva elállt az esõ és elindultunk a cél felé. Normafánál még egy pecsét, majd innen a sinek mellett a célig. Ez mondjuk nem a kijelölt út volt, mert így kihagytuk a kápolnát és a Széchenyi emlékmûvet, de vizesek voltunk, fáztunk, és nem akartunk csúnya tüdõgyuszit kapni. A célban tényleg mindenki megkapta, ami járt neki. Így végülis sikerült elérni az 1.30-as vonatot, ami majdnem 2-kor indult nyitott(!) kocsikkal. Gyorsan lehúzta mindenki a ponyvákat, így nem volt olyan nagy a huzat, de melegem azért így se volt. Este jót aludtam.
Összességében annyi, hogy szerintem ez az egyik legjobb teljesítménítúra (a nappalit is beleértve),szép kitûzõ és oklevél, jó útvonalleírás érdekességekkel, táv- és szintadatokkal, kedves pontõrök (akik leginkább gyermekvasutasok). 2008 március 15.-én biztos ott leszek a nappalin is! (Remélem nem lett olyan rossz az elsõ beszámolóm!) |
