Túrabeszámolók


Kilátó Maraton+ / Kilátó 25

gaudothTúra éve: 20072007.07.31 09:58:58
Alig vártam, hogy Papsajt kolléga megírja beszámolóját, így nem nekem kell rongyosra kalapálnom a billentyûzetet. :)
Az elõttem szólókat ismételni nem szeretném, így csak pár kiegészítést tennék.
A túra személy szerint nekem nagyon tetszett. A szint nem volt veszélyes, de az emelkedõk kellemesen fárasztóak voltak. Az útvonal nagy része széles utakon, vagy jól gyalogolható ösvényeken vezetett, az aszfalt szerencsére meglehetõsen kevés volt. Egy rövidebb és egy hosszabb szakaszon kellett csak a túlburjánzott aljnövényzeten átverekednünk magunkat. A kellemetlenebbnek a Szalamandra-tóhoz vezetõ hosszú lejtõ bizonyult, mivel itt a szakadó esõ miatt a növények nemhogy szétbökdöstek, vagdostak bennünket, de még a cipõnket is alaposan eláztatták. (Persze miért is impregnáltam volna a túra elõtt!) Az útvonal egyébként gyönyörû tájakon vezetett bennünket végig, igaz Asztalfõre más turistaút nem is vezet. A végére az esõ valóban nem kellett volna, de tényleg frissítõként hatott és fél óra ázás után pedig már úgyis mindegy volt, hogy meddig esik még. :) A fentebb említett bozótharc során azért eléggé féltettem az esõkabátot és az esõzsákot, de szerencsére egyik sem szakadt el, legalábbis eddig nem fedeztem fel rajtuk.
Az ellátással kapcsolatban én sem vagyok elégedett, szerintem a nevezési díj nem állt arányban a szolgáltatásokkal. A szervezõk inkább a rövid távon indulóknak kedveztek, mivel nekik volt meg a lehetõségük, hogy a Szalamandra-tónál bõségesen beszendvicsezzenek és szomjukat oltsák. A második ellenõrzõ pontnál (kb. 12 km) kaptunk gyümölcsöket, a harmadik ponton (kb. 22 km) müzliszeletet, a hatodik ponton (kb. 39 km) szörpöt (sajnos szódával, de addigra nagyjából kifogyott a buborék :) ), a hetedik ponton (kb. 41 km) pedig forrásvizet és kenyeret (persze megkenve ezzel-azzal). Szóval a vízvételi lehetõség és egyéb frissítés nagyon hiányzott a túra során, én arra számítottam, hogy Asztalfõn lesz egy kis dínom-dánom, evés-ivás, de sajnos az egyébként nagyon kedves pontõrök által kínált müzliszeleteken kívül nem jutottunk máshoz. Az ágfalvi kilátóhoz már úgy érkeztem, hogy az összes folyadék tartalékomból kifogytam, értve ezt mind a táskámra, mind pedig a szervezetemre. Természetesen Ágfalván sem a kerekes kút, sem pedig a mellette fellelhetõ nyomós vízforrás nem funkcionált, így nem tudtunk feltankolni. (Egyúttal annyit helyesbítenék Papsajt beszámolóján, hogy Brennbergbányán találtunk mûködõ kutat, csakhogy akkor még jól álltunk az otthonról elcipelt löttyökel, így aztán ott még korai volt a vízpótlás.) Szerencsére a kilátó õrei megszántak bennünket és így kiittuk az õ saját készlet finom, hideg vizüket. Köszönet érte. Várhelyen nagyon jól jött a folyadék, tekintettel az itiner szerinti 210 m-es szintkülönbségre. Az esõnek köszönhetõen a tónál kimaradtunk a jóból, nem volt kedvünk szétázva falatozni, de azért egy mosakodás és ivás belefért a forrásnál. Ott találkoztunk egy idõs bácsival, aki még a rövidebbik távval küzdött. Velünk indult tovább, de aztán a Fáber-rétre vezetõ erõs kaptatón nagyon elmaradt. Izgultunk is, hogy vajon betalál-e a célba, de mire mi beértünk, már õ is ott volt, a söprûk (akik egyébként az utolsó szakaszokon végig a még ki sem hûlt lábnyomunkban jártak) bizonyára összeszedték valahol és magukkal cipelték. Az utolsó szakaszt egy gyõri párral együtt küzdöttük le, akikkel egyébként többször is kerülgettük egymást a túra során, így zárórára, de megérkezett a hosszabb távon indulók több mint felét kitevõ kis csapatunk a célba. Sajnálatos módon ugyanis mindössze 11-en indultak a Maraton túrán. Megkaptuk az utolsó bélyegzést és kis borítékban a teljesítésért járó emléklapot és kitûzõt. Azt mondjuk sajnáltam, hogy a kitûzõn a TV torony képe látható, sokkal jobban tetszett volna a 25-ösök kilátós kitûzõje, ha már egyszer Kilátó Maraton+ volt a túra neve. Mindegy, bánkódásnak nincs helye! Megjegyzem a párom sem kapott külön elismerést a nem tervezett vizespóló versenyen való gyõzelemért, pedig a szó szerinti bõrig ázással és fehér pólójával igazán kiérdemelte szerintem. :) :) Jövõre, ha idõm és állapotom engedi, szintén megpróbálom a teljesítést és remélem, hogy a szervezõk is felhasználják majd az itt leírtakat, hogy még a mostaninál is jobb túra kerekedhessen a soproni Lõverekben.