Túrabeszámolók


Vértesi Maraton/Félmaraton/Minimaraton

csanyaTúra éve: 20072007.07.27 00:31:08
Már régóta érlelõdött bennem a gondolat, hogy kipróbáljam magam az asztal túloldalán. Szerettem volna versenyt/túrát rendezni és ehhez a végsõ lökést egy beszélgetés adta, amit a Lowe Alpine magyarországi forgalmazójával Nagy Zoltánnal folytattam. Szeretett volna egy rendezvényt, ahol a célközönség megismerheti a Lowe Alpine márkát. Mivel a szponzor már megvolt, neki is foghattam a tervezésnek. A helyszín kiválasztása könnyen ment, mivel futóversenyt terveztem, futható terepet néztem. Szerettem volna olyan helyen rendezni, ahol mostanság nincs túl sok rendezvény. Két éve Larzennel futottam egy kört a Vértesben, és már akkor nagyon megtetszett. Aztán voltam még kétszer immáron teljesítménytúrán, és néhányszor edzésként a Vértesben. Az elhatározás megszületett: a Vértes a nyerõ terep!

Az elhatározást tett követte. Lefutottam a kört, amit Larzennel közösen tettünk meg. Jé, ez pont (majdnem pont) egy félmaratoni táv! Nézegettem a térképet. Jelölgettem az ismert részeket, szakaszokat. Fejben megszületett néhány változat a maratoni távhoz. Az ismeretlen részeket befutottam, és végül megszületett a végsõ változat. Lefutottam, és lemértem a teljes kört. Bátor Feri kerékpáron járta be, és mérte az útvonalat. Tehát a helyszín, a táv már készen állt, és ekkor döbbentem rá, hogy egyedül vagyok, mint a hüvelykujjam. Nyilvánvaló volt, hogy meghaladja képességeim egy ilyen verseny megrendezése, társat kellett találnom hozzá. Nehéz ügy gondoltam, mivel nem csak a sikerben, hanem az esetleges kudarcban is osztozik az aki mellém áll. Egyértelmû volt, hogy olyan embert kell találnom, aki kellõen megfontolt (én nem vagyok az) van esze, fut vagy túrázik, elvisel engem. Egy ember jöhetett számításba az ismerõseim közül: Farkas László alias Canis Lupus. Szerencsémre igent mondott kérdésemre.

Addig is rendszeres találkozó-beszélgetõ helyünk volt a Nagyi Palacsintázója , innentõl irodaként is funkcionált számunkra. Felvázoltam neki a helyzetet, és elkezdtük összeírni a tennivalókat. Korányi Balázs ajánlotta Erényi Kingát vagy ahogy sokan ismerik Gankit, hogy õ tervezte a T100 oklevelét. Nosza felvettük vele a kapcsolatot, és milyen jól tettük. Hihetetlen türelmes volt velünk. Jó néhány oklevél és itiner terv a kukában landolt, mire megszületett a végsõ változat. Dolgunkat nehezítette, hogy a rajtszámoknak, itinereknek már jóval a verseny elõtt, április másodikára készen kellett lennie, lévén ekkor kezdõdött az elõnevezés. Óriási szerencsékre az UMSZ az Ultrafutók Magyarországi Szövetsége beválasztotta versenyünk a Terep Ultra Kupába. Meglepett minket ez a bizalom, hiszen még nem rendeztünk versenyt, gyakorlatilag zöldfülûek voltunk. Az elõnevezés is egy olyan dolog volt, amivel Lupusszal egyetértettünk. Elõnevezés kell, mert így könnyebb tervezni, gyorsabb a rajtoltatás, és a szponzor is örült neki, hiszen a Lowe Alpine Showroomban zajlott. Hogy nagyobb kedve legyen leendõ résztvevõinknek az elõnevezéshez, az elsõ 200 elõnevezõnek Lowe Alpine ajándékot, szemüvegtokot ajánlott fel a szponzor.

Az elõnevezõk gyûltek, és a teendõk is sokasodtak. Leszerzõdtünk a szári általános iskolával, elkészültek a kitûzõk, a kupák, beszereztük a kellékeket pecsétek, asztalok, székek, kannák, tálcák, almadarabolók, élelmiszer, amit a frissítõ pontokon osztunk majd és még egy csomó dolog.

Közeledett a nagy nap. Az izgalom a tetõfokára hágott. Szponzorunk minden segítõnek Lowe Alpine polót ( 24 darabot ) ajánlott fel, aminek minden leendõ pontõrünk örült. Az elõnevezõk száma majd száz volt. Minden kellék a házunkban gyûlt. Lassan inkább hatott raktárnak, mintsem lakásnak. Lupus elkészítette az útmutató táblákat. A verseny elõtti csütörtökön pontõri eligazítást tartottunk, pénteken kimentem a Vértesbe és a problémás helyekre szalogot tettem ki, szombaton este pedig kiszállítottuk a vizet kannákban a pontokra. Közel 500 liter vizet vittünk ki. Este volt már mikor hazaértem. A lakás mint egy csatatér, és közepén állt életem értelme Bobek. Éppen szortirozta mi kerüljön a pontokra. Hajnali kettõre sikerült is végeznünk, így maradt két óránk alvásra. Reggel még bementünk a pátyi pékhez szeletelt kenyérért és pogácsáért, és elindultunk Szárra. Néhány pontõrünk már ott várt minket, és hamarosan befutottak a többiek is. Megkaptuk az iskola kulcsait, és gyorsan felállítottuk a rajtot, hiszen gyülekeztek már a résztvevõk . Mivel életünkben elõször csináltunk ilyet, egy kicsit nehezen indult be, de aztán mindenki megtalálta a helyét, és egyre gördülékenyebben ment a rajtoltatás. Remélem, kívülrõl is így nézett ki. Az elõnevezõknek csupán egy rajtpecsétet kellett, hogy adjunk így nekik nagyon rövid volt a procedúra.

Háromnegyed nyolc elõtt pár perccel rajthoz szólítottam a futókat. Pár jó tanács után, pontban ¾ 8-kor megfújtam a sípom, és elindultak a futók. A szívem szakadt bele, hogy én nem indulhattam velük!
A gyalogosokat nyolctól indítottuk. Míg a résztvevõk a terepen voltak, elkezdtük megírni az okleveleket és készültünk az elsõ félmaratoni befutóra. Nem kellett sokat várni. A rajttól számított x percben megjött, és követték a többiek is. Sajnos rossz híreket hoztak. Szép Ilonka-forrásnál egy útmutató táblát rossz irányban raktunk ki, így a félmaratoni táv jó pár résztvevõje rossz irányba indult a pontról. Ezúton is elnézést kérünk tõlük.

Hamarosan befutott Kristóf Zsolt, a leggyorsabb maratoni futó. Félelmetes állapotban volt, mikor beért. Olyan hangosan zilált, hogy komolyan megijedtem. Persze hamar rendbejött, és boldog volt, hogy elsõként ért be. Sorra jöttek be a futók. Az iskola udvarán adtuk át az elsõ 3 férfi és nõi helyezetnek a kupát illetve a Lowe Alpine Hungary Kft. ajándékait. A maratoni táv elsõ három helyezette Lowe Alpine futóhátizsákot, oldaltáskát, illetve övtáskát kapott.
A frissítõ teremben mindenki pótolhatta az elveszített kalóriákat anekdotázás közben.

Lassan elkezdtek szállingózni a gyalogos résztvevõk is. Köztük Lowe Alpine ajándékokat sorsoltunk ki, míg a terepen voltak. Minden résztvevõnek kérdõívet adtunk a jól megérdemelt oklevél és kitûzõ mellé, melyen véleményérõl érdeklõdtünk, mi tetszett és mi nem a túrán.
Lassan mindenki beért, illetve páran nem de õk jelezték, hogy feladják a túrát.
Sajnos két résztvevõt pontkihagyás miatt kénytelenek voltunk kizárni.
A pontõrök is bejöttek a célba, és leadták a maradék ellátmány és a pont felszerelést.
Este kilenckor bezártuk a célt és hazaindultunk.

Futóversenyt/ teljesítménytúrát rendezni nehéz dolog.
Köszönettel tartozunk Nagy Zoltánnak, a Lowe Alpine Hungary kft tulajdonosának a bõkezû szponzorálásért, (remélem mások is követik majd úttörõ példáját), pontõreinknek, segítõinknek, a szári általános iskolánknak a rajt/cél helyszínéért, Erényi „Ganki” Kingának az oklevelek, itinerek tervezõjének és a nyomdai kivitelezésért.

Azt gondolom rendezvényünk pár hibától (amiket többet remélem nem követünk el) eltekintve sikeres volt.220 induló egy elsõ rendezésû rendezvényen jónak mondható.
Remélem jövõre is megkapjuk a Lowe Alpine támogatását, és egy még jobb rendezvényt tarthatunk!
Jövõre szeretnénk „dugókás” idõmérést alkalmazni, és jelzés felújítást is tartunk majd az útvonalon, hogy a futók könnyebben tájékozódjanak.

Az elsõ ellenõrzõ ponttól eltekintve, mindenhol kaptak a futók vizet, szörpöt, kalcium és magnézium pezsgõtablettát és valamilyen szilárd ételt, ropit, mogyorót, banánt, almát, csokit, nápolyit, pogácsát, májas-zsíros, margarinos vagy lekváros kenyeret.
A gyalogosok a második ellenõrzõ ponton csokit, a harmadikon és a célban májas-zsíros, margarinos vagy lekváros kenyeret, szörpöt kaptak, víz nekik is jutott minden ponton.
A futók és a gyalogosok nevezési díja közti nagy különbség a frissítés különbsége miatt volt.


Farkas „Canis Lupus” László és Csányi „Csanya” László rendezõk.