Egy kicsit megkésve... Corvin János 20 tt
Ó, hogy örültem én egy szabad szombatnak! Már a hét elején elterveztem, hogy megyek erre a túrára. Na nem is bántam meg.
A tervezett vonattal nem sikerült elmennem Erdõkertesre, mert elszámoltam én a szállóról a Nyugatiba történõ érkezésemet (hiába vettem meg a vonatjegyet már elõtte nap). Sebaj, óránként megy oda vonat.
Addig elvillamosoztam egy térképboltig, de az még zárva volt (elõtte sehol nem tláltam Gödöllõi-dombságos térképet). Utána irány újra a Nyugati. Ott még tettem néhány elkeseredett próbálkozást naptej vásárlására, de azt nem találtam. Hát persze, hogy a sajátom otthon hagytam.
És nem is baj, hogy a 8.48-as késõbbi vonattal mentem! Az erdõkertesi megálló elõtt ugyanis volt szerencsém belefutni egy filmes stábba, és a vonatból láthattam Kern Andrást is. Darabig állt is ott a vonatunk, mert a forgatott jelenethez kellett egy vonat is :-) Így hát közvetve is - statiszta lett belõlem. Kiváncsi vagyok, vajon milyen filmet forgathattak. Kár, hogy a fényképezõgépem a tengerentúlon lesz még vagy öt hónapig...
Nem okozott különösebb nehézséget a rajt megtalálása. Éppen beértem 10 órakor a rajtba, így én voltam az utolsó húszas nevezõ. Na pont ezért nem indultam a negyvenesen, mert arról már lekéstem a nevezési idõt. Mondjuk sebaj, mert a dög melegben 20 km is lefárasztott.
Egyedül vágtam neki a távnak (egyedül nem az igazi), de a jó leírásnak köszönhetõen nem is tévedtem el, nem kellett térkép. Na jó, ahol bizonytalan lettem volna, ott is segített volna a sok-sok lábnyom. Tényleg, feltûnt, hogy mennyi ott a homok. Az útvonal majd' 90%-án.
3,6 km után értem az elsõ ell. pontra, a Nagyerdõbe. Addig nagyon hangulatos diófás mellett haladtam. A dombok tetejérõl klassz kilátás nyílt a környezõ vidékre. És örültem a csendnek: csak a távoli mezõgazdasági gépek tompa hangját észleltem. (Van is néha elõnye az utolsóként való rajtolásnak).
Innen "árnyas erdei úton" haladtam piros jelzésen. Elõször Vácegres falu határában, az erdõbõl kiérve a szántóföld szélénél haladva találkoztam más túrázókkal, akik hosszabb távon voltak. A falun áthaladva ráleltem egy utcai "klasszik" csapra, aminek persze, hogy nem tudtam ellenállni :-)
itt egy nagyon kis út menti séta következett, de már tértem is le róla, az Egres-patakhoz közeledve. itt már egész sok embert találtam a ponton. Itt álltam meg egy hosszabb pihenõre szendvicset majszolni. Szolgáltatás gyanánt croasson és fél literes narancslé (vagy víz) járt. A pontõrök találtak egy elhagyott kismacskát. A kis jószágnak nem lesz rossz dolga, mert a pontõrök elvitték a túra után. (Csak lesz gazdája...)
Innen továbbindulva már sajnos egyre több kiszórt szeméttel találkoztam. Szóval ha negatívomot kéne felsorolni, csak ezt tudnám. de hát ez nem a túra és a rendezõk hibája. Hanem már megint Magyarországon vagyunk (tiszta Balkán, komolyan mondom). Á, de a primitív "emberi" gondolkodásmód elemzésébe most inkább nem megyek bele.
A patakon átkelve erdõkertes-Háromházig gyalogoltam, ami után egy erdõ következett, majd a Kis-Margita. A Boncsok-völgy után piros sávra rátérve 15, 8 km után a harmadik ponton ismerõs pontõrökbe botlottam, aminek nagyon örültem. Választani is lehetett: sima víz, vagy citromleves víz. A citromleves az igazi! :-)
Kielemeztük a napallergia tényét is, mert idõközben ilyen nyavaják is kijöttek rajtam, pedig eddig soha nem volt... Elõször azt hittem, valami bogarak csíptek meg, vagy mi. de kaptam rá naptejet, és így már nyugodtabban indultam tovább. (Kellett nekem otthonhagyni a naptejet, és ujjatlan pólóban túráznom???)
A lovardát a hátam mögött hagyva a Mrgita következett, ami a térség egyik legnagyobb hegye. Tetején egy földmérõ állomás - régi torony típusú kilátó: sajnos rossz állapota miatt nem látogatható. Itt a domboldalban tettem egy kis kitérõt a kilátó apropójaként telepített geoládához - hogy azért kincskeresésé nélkül se teljen el ez a túra :-)
Innen már csak 4-5 km volt a célig. Jól kitikkadva negyed ötkor beértem a célba. Hát igen, akkor mondjunk egy hátrányt is az utolsóként rajtoláshoz: a táv javát a nap legforróbb részében teljesítettem. Na igen, a nyolcvanasokat sem irigylem: õk ezt az állapotot ki sem tudják kerülni :-)
A célban megkaptam a jól megérdemelet kitûzõt, és két kajabónt, amit utána rögtön be is válthattam: virsli, és jégkrém! Nyamm! Három szendvicset vittem a túrára, abból csak kettõ fogyott (abból is egy reggel a vonaton). Szóval ha nem vittem volna semmi ételt, akkor is jóllaktam volna!
Színvonalas rendezés, remek itiner (a térképen kicsit nehéz lett volna eligazodni, nagyon összefolyt nekem minden - de elég volt a leírás is), szép vidék, atom meleg, klassz élmény, bõséges ellátás, lelkes rendezõk. mi kell még?
A napallergiás foltok is eltûntek - és szerencsére azóta sem láttam õket. Remélem nem sûrûn jön ki újra.
Örülök, hogy eljöhettem erre a túrára. Van némi elõnye, hogy most már Pesten dolgozom. Jobban megközelíthetõek olyan túrák, amiken eddig még nem voltam. Otthonról ez már nagyobb szervezést igényelt volna (autóval egyedül nem mentem volna fel), tömegközlekedéssel csak ottalvásos módszerrel jöhetett volna össze a történet (még utolsóként való rajtolás esetén is).
Remélem ebbõl a néha élhetetlen nagyvárosból minél több teljesítménytúrára eljutok!
|
