Túrabeszámolók


Rákóczi

beaTúra éve: 20072007.07.13 08:44:07
Csalódtam.

Persze nem a túrában, nem is a társaságban, sõt még az idõjárás is elviselhetõ volt, akkor miben? Makkoshotykában, vagyis a pontõrök tájékoztatása alapján annak polgármesterében.

A szúrdok túráról írtam, hogy a szúrdokalja-i ellátást eddig csak a makkoshotykai tudta felülmúlni. Ezennel ünnepélyesen visszavonom ezen véleményemet, bár azok az addigi tapasztalatoknak megfelelõen alakultak ki.

"Köszönetemet" szeretném kifejezni Makkoshotyka polgármesterének, aki sikeresen tönkretette az eddigi emlékeim alapján kialakított képet errõl a kis településrõl.
Aki még nem járt itt a Rákóczi túra keretében az nem tudhatta az elmúlt évek ellátása milyen volt. Ízelítõül: a bor, a pálinka, a kávé, a tea, az üdítõk mellett az asztal roskadozott a felvágottaktól, zöldségektõl, zsíros, vajas lekváros kenyerektõl, szalonnától stb., és ami a legfontosabb volt folyóvíz, tudtál kulacsot tölteni, mosakodni. Most ellenben az iskolát zárva találtuk. A pontõrök kiszorultak a kápolna udvarára, ahol természetesen nincs folyadékvételi lehetõség s a túrán még jó sokáig nem is lesz. Aki nagyon kifogyott az kénytelen megkeresni a település egyetlen mûködõ nyomóskútját, ami nem túl egyszerû és pihentetõ feladat. Szóval nagyon rosszul esett, szivesen elbeszélgetnék azzal aki tehet errõl az egészrõl.

Na ha már kidühöngtem magam, akkor a túráról is írok pár szót. Mivel már nem elõször jártam erre, igaz most "csak" az 50 km-es távon, ismerõs volt a terep. Bátran hívtam haverokat, hogy milyen szép, érdekes, változatos stb. sõt kedvenc Zempléni helyemet a TENGERSZEMET is megmutatom nekik. A túra ennek megfelelõen alakult szerencsére, kavarások sem voltak jellemzõek, bár másokkal ellentétben nekünk könnyû volt. Túratársam azért megjegyezte, egyedül nem valószínû hogy nagyobb kavarások nélkül megúszta volna, amire bizonyítékul szolgált, hogy voltak akikkel többször is találkoztunk útközben, mert mindig megelõztek.
A szokásostól késõbbi rendezés következtében az idén kimaradt a szamócázásom, amiért bõven kárpótolt az útközben talált málna, vadcseresznye, vadmeggy és meglepõen a néhol /fõleg a déli oldalakon/ érõ szeder.
Az útvonal csodálatos volt, jólesõ érzéssel tapasztaltam, hogy a régebbi tarvágások helyén növekedik az erdõ, egyre több az árnyékos rész, így csak 90 %-ban sikerült leégnem. Kerekkõrõl a kilátás pazar volt, már régen lehetett szerencsénk ilyen páramentes panorámában. A túra útvonalvezetésére jellemzõ az aránylag egyenletes eloszlású és nem túl meredek szintemelkedés, ami lehetõvé tette, hogy másnap nyugodtan strandolhassunk, nem kellett mozgáskoordinációs problémákkal küszködni.
A Tengerszem az számomra mindig nagy élmény, s a túra során szokatlanul meredek emelkedõ ellenére kissé fárdt csapatomnak is elnyerte tetszését.
A célban az oklevél és kitûzõ átadása ugyan kissé lasssúra sikerült /4 fõ részére 25 perc alatt/, de ezért kárpótolt a gulyás, ami külön jólesett.
Makkoshotyka polgármesterével ellentétben szeretném megköszönni a Huták (ó-, közép-, és új) vezetõ emberének a jégkrémet, ami mindig érdekes színfoltja ennek a távnak.

Levonva a következtetést természetesen jövõre is ott a helyem, csak az elvárásokat nem az eddigi tapasztalatokhoz fogom igazítani.