Rákóczi 110 (125)
Alcím: Eltévedéseim hiteles története.
Pénteken délután még nagyon gondolkodtam, hogy szombaton Nagylókra menjek, vagy Sárospatakra ? Melyik ujjamat is harapjam meg ? Mivel a Mezõföld 60-40 tt-n már háromszor voltam és az éjszaki indulását a kiírás alapján meg kell várni, ezért inkább az ismeretlen Rákóczi 110 mellett döntöttem.
Indulás hajnali 2 órakor Sárospatakra. Ezzel egyben a pirkadat idejét is megállapítottam. Kb. este 1/2 10-tõl hajnali 3 óráig kell majd sötétben menni.
A jelentkezés után az elsõ döntés, hogy az éjszakai ruházatot, elemlámpákat meddig vitessem el. Végül a 67 km távolságra levõ Füzért választottam, mert talán ezt volt a legmesszebb és korábbi tt-k alapján ezt a távot 15 óra alatt bõven teljesíteni tudom.
Az ismerõsök üdvözlése és rövid térképellenõrzés után 6 órakor kirajzottunk. Az elsõ pontig különösebb nem történt, de az már látható volt, hogy a jelzések felfestése nem igazán sürû és az elözõ napi esõk nyoma is megmaradt. Szerencsére a szalagozás és a még együtt levõ túratársak nem sok lehetõséget adtak az eltévedésre. Innentõl már szétszakadt a társaság. Az igazán gyorsakkal nem tudtam (nem is akartam) lépést tartani, a lasabbakat pedig megelõztem. Az ismeretlen út azonban visszatartott és mindig útolértek. A Komlóska elötti nyitott lejtõs terepen sikerült végre a saját tempómba menni. Beérve a faluba lemértem a 60 métert és nem találtam Mûvelõdési Házat. Továbbmenve 160 méternél ellenben bélyegzõ és kristályvíz fogadott.
A frissítõ után elindultunk a piros rom jelzésen, amely együtt ment a piros tanösvény jelzéssel. Ez részben segített a tájékozódásban részben félrevezetett. A Puszta-vár elõtt egy hosszúkás felfelé menõ tisztásnál a T jelzés elkanyarodott jobbra és mivel feltételeztem, hogy a másik is arra megy, ezt követten. Kb. 200 méter után a tanösvény szinten ment tovább és nem volt meg hozzá a követendõ jelzés. Hátra arc és vissza a tisztáshoz. Felfele elindulva kb. 50 méterre az ágak takarásában meg is lett a helyes jelzés. Kemény emelkedõ után egy gyönyörû szép kilátású helyen végre megvolt a 3.ellenörzõ pont. Lefele menet megérkeztek a késõbb indult túristatársak is. Az itinerben jelzett tisztás végében igaz szalagozás nélkül, de megtaláltam az Erdõhorváti leágazást. A meredek után a jelzések ismét ritkábbak lettek, de a fõ irány ismeretében a mûútig eljutva már gyerekjátéknak tünt a faluig elmenni. Erdõhorvátiban nagyon tetszett a faágba beépített csurgó. A faluban egy csoport elhagyott amig igazítottam a szerelésemen. Próbáltam õket követni, de gyorsabban voltak és egy kisebb kanyar után el is vesztettem szem elõl õket.
Itt ért életem egyik nagy csalódása. Az Erdõhorváti után a patak hídja elötti elágzásban nem láttam semerre jelzést és egy éppen arra járó csodálatos terepjáróban levõ gazdát megkérdeztem, hogy Királykútnak merre kell menni ? Rámutatott a baloldali tanya meletti útra. A tanya épületek mellett elhaladva megugraszottam egy kisebb csapat szabadon levõ lovat. Ez már gyanús volt. Késõbb sem találtam jelzést. A zúzott bazaltköves út nem igazán tetszett. Szerencsére kb. 1,5 km után szembejött egy öreg opeles gazda a családjával. Felhomályosítottak, hogy éppen Blaskó felé haladok, Király-kútat nem ismerik. Szégyen ide, szégyen oda, de megkértem õket, hogy a patak hídjáig vigyenek vissza. Az út másik ágában éppen ment valaki, így már könnyebb volt választani. A jelzés is elõkerült egy lelógó faág alól. Király-kút elõtt egy GPS-el közlekedõ srác ért el és megpróbáltam vele ütemet tartani.
Kiráy-kút kipipálva. A GPS nagy segítség, mert a következõ részen csak a fiút követtem, mert az útvonalról letérve neki a készüléke jelzett. Mint minden csoda ez sem tartott sokáig, mert jött egy gyorslábú fiú aki a GPS-s srácot "elvitte". Node sebaj van ! Parsztbácsit nem fogok megkérdezni ! Figyelni kell a jelzéseket.
Egy meredek rész után egy széles útra értem ki és nemsokára a Regéci-várat is megláttam. És akkor jött a széles utak elágazása. Várat innen nem lehettet látni, jelzés nincs. Az egyik felfele megy és nagyon balra, a másik egy picit lefele, de helyes irányba. Természetesen rossz irányt választottam. Kb. 1 km után szembe jött egy kerékpáros, aki aznap már sokadszor tévedt el, vize elfogyott és ahonnan jött már a várat más szemszögbõl látta. Visszaballagtunk az útelágazásig, ahol éppen egy kerékpáros nagy sebességgel elzúgott, de még kérdésünkre az "igen" hozzánk is megérkezett. Megitattam a fiút akit útjára bocsátottam, mert igazi bringás szakasz következett. Lehet, hogy nem kellett volna, mert a következõ leágazást a vár felé nem vettem észre. Ismét vissza, de most már emelkedõn. Az utolsó piros jelzésnél kellett volna bemenni az erdõbe. Frankó kaptató után 5.ellenõrzõpont, a zempléni lenyügõzõ kilátás, pénzes oázis fogadott. Regécen terülj-terülj asztalkám. Most kevéssel is beértem, mert komoly emelkedõk jöttek, amiben ezen a vidéken nincs hiány. A Fehér-kúti vadászháznál megcsodáltam a forrást, pihentem és utána lemértem az kb. 1 km-t. Megvolt a piros csúcs jelzés, de a csúcson a nagy szélen kivûl senki sem fogadott. Jött egy turistatárs, akinek pontosabb térképe volt mint nekem és ebbõl kiderült, hogy a csúcs jelzés már korábban bejött a csúcshoz. Megyünk tovább visszafele és meg is lettek a szélcsendesebb helyen levõ ellenõrõk. Közben már másodszor ért utol (szerintem) a túrázók legöregebbje, akivel legközelebb már csak Sárospatakon a célban találkoztam. Le a kalappal elõtte.
Telkibányáig keményen figyeltem a jelzéseket és sikerül a szintidõbõl 1,5 órát nyerni az éjszakai szakaszra. Rövid pihenõ, egy pohár ásványvíz, egy pár virsli, egy szelet kenyér után jött a fekete leves. Az itiner is felhívja rá a figyelmet. A mûúti leágazás megvan, farakásoknál jobbra, mert a bokrokban álló fán jól látható piros jelzés. Azátn se szalag, se jelzés. Út északnak és felfelé kanyarodik. Elindulok felfele, a mezõ végén az erdõbe érve jelzés nincs. Egy túratárs is utolért. Visszafordul. A jelzett útnak és fõiránynak északnak kell lennie. Megyek tovább és nem akadtam rá. Kezdem elveszíteni a türelmemet. Visszafordultam. Visszataláltam az ominózus keresztõzédéhez. Közben még láttam másokat is felfele menni. Elveszett az elõny. Nem érek fel világosban Füzérre. Irány Telkibánya. Hogy jutok vissza Sárospatakra ? Hogy kerül vissza az éjszakai szerelésem ?
19 órakor a megoldás is megérkezett Géza és Csaba képében. Nem hagyták hogy feladjam. Köszönöm.
Innentõl márcsak a kilométereket faltuk. Nem kellett tájékozódni. Segítettek. Közben telefonon is segítséget adtunk a Telkibányáról elindultak részére. Elemlámpa nélkül eljutottunk Füzérre. A füzéri vár képe a még világos háttérrel, a falu már égõ lámpái, amelyek örökre megmaradnak bennem. Ha egyszer eljuttok oda, este menjetek át a szemközti rétre és onnan nézzétek meg a naplementét. Megéri.
A füzéri kocsma még fogadott minket. A ellenõrzõ ponton mindenki kapott kettõ édes nagy pogácsát, egy feles ásványvizet. Összegyültünk vagy tizen. A csoportban hárman voltak akik már voltak ezen a túrán. Kisbózsván a csoport bevárta egymást, de utána a gyorsabbak, hét fõ, két útvonal ismerõvel beindult. Az idõ engedte, az út aránylag jól járható volt, a csapat összdolgozott, figyeltünk egymásra. Jól esett velük tartani még úgy is, hogy az elsõ 50 km nagyon elfárasztott. Sárospatak elõtt már le is maradtam egy kicsit téblábolni.
Az eltévedések ellenére egy csodálatos túra volt. A teljesítéséhez köszönöm a többiek segítségét.
Tanulságok:
- ismeretlen terepen ne menj egyedül,
- térképed minél frissebb legyen,
- nem minden parasztbácsi tudja jól az utat, de azért számíthatsz rájuk,
- sose ad fel. |
