Négyszögletes kerekerdõ 25
Már az elindulás is nehézkes volt :-) A többieknek fél hetet ígértem az indulásra innen Pápáról. Na abból 9 óra lett :-) Valahogy minden összejött: pénteken késõ este bedobta a hûtõm a törölközõt, és az autóban is kiégett vagy három lámpa (egy tompított, meg mindkét tolatólámpa). Reggel étel-mentõakció, rohangálás, lámpacsere, emberek összeszedése, indulás...
Azért 10 órakor sikerült elrajtolni harmadmagammal. Amibõl igazából negyed 11 lett, mert még maradtunk beszélgetni a rendezõséggel. Mi voltunk az utolsó rajtolók 25 km-en.
A faluból kiérve a padragkúti sziklák felé közeledve a sorompónál parkoló aut hátsó szélvédõjén a következõ feliratot láttam:
"Ne kövess, én is eltévedtem!" Gondoltam, bíztató! :-) Biztos a pontõrök kocsija volt. Az erdõbõl kiérve némiképp tanakodtunk hol kell elhagyni a sárga sáv jelzést, és továbbra is követni a túra egyedi sárga pötty jelzését. A problémát valószínûleg a pillanatnyi határozatlanságom okozta, de rájöttem, felesleges volt parázni.
hamar elõkerültek a sapkák, kendõk, mert nagyon meleg lett . Így is sikerült valamelyest leégni. Az Atibor-hegy felé tartottunk, mikor egy nagy beerkanyájba botlottunk, minden hozzá való elemmel: kutyával és pásztorral.
Majd a kedves kis erdõ, a négyszögletû kerekerdõ következett, ahol csokival várt minket a pontõr. Remek kilátás fogadott minket. nem csoda, hogy ezt a jellegzetes erdõfoltot minden irányból már nagyon messzirõl ki lehet szúrni. A kis fenyvesben a geoládát sem volt nehéz feladat megtalálni.
Tovább folytatva utunkat leereszkedtünk Taliándörögd irányába, ahol szörppel vámoltuk meg a fiatal pontõröket. A templomrom épp felálványozva állt, gondolom a völgy fesztiválra szépítgetik. Ezután irány a falu, ahol fagyiztunk is egyet. itt találkoztunk azokkal a srácokkal, akik elõttünk pár perccel rajtoltak. Akkor hogy kerültek mögénk??? Szegények elmentek egyet az ötvenes táv irányába, és késõbb vették észre, mi a pálya. Így végül megint mi zártuk a 25-ös távot. Mi azt hittük, végig az utolsók voltunk, de egy ideig mégsem.
A Csigói elágazóig majdnem öt kilométer volt még az út, amit Kriszti erõsen máladozó talpú cipõjével is elég jó ütemben tettünk meg. A cipõ kb. félúton kezde magát megadni... Még jó, hogy nem a negyvenesre mentünk...
A csigói ponton finom, mézédes õszibarackot kaptunk a napozó pontõröktõl. A határvölgyi szoc. otthontól nem messze egy rókát láttunk az ösvényen. Le akartuk telefonnal fotózni, de a róka koma meglehetõsen kerülte a nyilvánosságot :-) Na de ez várható volt. Itt jöttünk rá, hogy erõsen fogyóban van üdítõ, ill. vízkészletünk. Itt értük be megint az elõttünk rajtoló triót, akiknél pluszba volt egy másfél literes sáványvíz, amit örömmel elfogadtunk. Utána már elhagytak minket, és nekünk nemsokára kezdõdtek a problémáink...
Valahol egy keresztezõdést nagyon elnéztünk, mert kétszer is jártunk Szõcön... Amirõl elõször is azt hittük, hogy Halimba. Szóval Halimba helyett kétszer is jártunk Szõcön. De Szõcöt nem érintette a túra útvonala! Na, elõször nagyon mérges voltam, mert fõként én vezettem a túrát. Szépen meg is tárgyaltuk, hogy melyik keresztezõdés volt az, ami a célban ki is derült. Mert ugye elõször csak azt tûnt fel, hogy se szalag, se jelzés... De visszafordulni késõ volt, és egy szõlõsgazda mondta, hogy itt a falu mindjárt. Mi ugye csak annyit kérdeztünk, hogy arra van-e a falu? Õ meg: igen, persze! De mi Halimbára gondoltunk, és nem Szõcre... Na, a 25 km-es túrából legalább egy harmincasat csináltunk. Szõcön már kellõképpen fáradtan buszra pattantunk, és 10 perc múlva már a célban is voltunk, Ajka-Padragkúton. Ott zsíroskenyereztünk egyet, de persze csak a jutalomosztás után :-) Már a buszon elszállt a haragom, tudtam már nevetni az egészen. A célban is nagyon jól éreztem magam.
Szerintem szép és jó túra volt, lelkes és kedves rendezõkkel, ráadásul az INGYENES(!) nevezés mellett igen sok szolgáltatással. Na meg ez az eltévedés is emlékezetes marad! :-)))
|
