Túrabeszámolók


Petőfi Sándor teljesítménytúra

bintamasTúra éve: 20072007.07.07 14:55:08
Rímek a rónán

Ha Petõfi "az alföld tengersík vidékin" óhajtott élni, és "méneseknek nyargaló futását" kívánta látni, istókuccse születhetett volna Kiskunlacházán - dohogok magamban az 51-esen Kiskõrös felé autózva. Hiszen úgyis csak ugyanolyan "puszta föld ez, ahol most járok." Mint utóbb kiderült, ebben nagyot tévedtem.

A Petõfi-emléktúra három különbözõ távon indul: egy 70 kilométeres táv nagyon elvetemülteknek Kiskõrös körül, érintve a környékbeli településeket; ennek egy 40 kilométeres szakasza Izsáktól Kiskõrösig a közepesen elvetemülteknek; s végül egy 20 kilométeres szakasza, mely az elsõ és az utolsó néhány állomást foglalja magába. Az izsáki rajthoz az imént közepesen elvetemülteknek aposztrofált túrázókat különbusz viszi, hozzájuk csapódom hát similis simili gaudet alapon, ha már velük fogok "a hazában szanaszét vagálni" a mai napon. Várakozás közben arra is marad idõ, hogy ha felületesen is, de megtekintsem Petõfi szülõházát.

A végtelennek tetszõ autóbuszozás során, midõn Kiskõröst elnyelte "félig (sõt egészen) a távol köde", erõt vesz rajtam a kételkedés: valóban képes leszek ezt a maratoni távolságot az apostolok lován megtenni? Áldom az eszem, hogy az emlékház megtekintésével kezdtem, lévén célba érve - ha ugyan ... -, amikor "kifáradt már" a fent említett "lovas és a ló", egyetlen vágyam az lesz, hogy "hazamegyek, ölébe vesz dajkám", s nem fogom tudni kellõ átéléssel magam e mûélvezetnek átadni.

Kiérve Izsákról, a Kolon-tó melletti Poszáta tanösvényen félig futva - félig gyalogolva ezennel visszavonom az ideúton alkotott téves és elõítéletes véleményemet arról, hogy Petõfi meggondolatlanul választotta volna meg születési helyét. Nem, neki pontosan ide kellett születnie, hogy jó félezernyi kései követõje "amerre csak ment, mindenütt oly szépnek láthassa a természetet." Olykor a láp vize eljön a lábunk elé, másütt végtelennek tûnõ nádrengeteg hajladoz körülöttünk, a mocsári idillt imitt-amott kisebb fenyõerdõk szakítják meg. Az elsõ ellenõrzõ pontig, a Bognár-tanyáig a távolság több, mint 9 kilométer, megértem a szervezõk azon elhatározását, hogy a túrát Izsákról indították, fordított esetben ugyanis ez a hosszú szakasz maradna a végére ... A második ellenõrzõ pont, Soltszentimre felé menet egy százméteres szakaszon letudjuk a túra teljes szintemelkedését három kisebb homokbucka formájában, valamint futólag megtekintünk egy látványos bemutatót a település határában kiépített quadpályán. Ekkor már "az egész pusztában széjjel sütött a nap", sugarainak erejét felégett arcbõrömön érzem.

Soltszentime csodaszép falucska. Fõ utcáján két gólyafészket is látni, mindkettõben "a drága szép alföld hûséges lakója" tollászkodik. Kissé arrébb gyönyörû tavacska, a falu határában egy kopolyában a benne fürdõzõ, a vízibivalyokkal nyilván szoros rokonságot tartó tehénkék mellett életem elsõ két szabadban látott nyári lúdja. A harmadik ellenõrzõ pont, a Csonkatorony felé menet kétszer is átkelünk egy patakon, amíg megérkezünk a késõ Árpád-kori mûemlékhez. "Széles hosszu puszta, el is látok messze", ha felmászom a Csonkatorony 5 méter magas falaira.

Egy megtévesztõ jelzés miatti jó tízperces kitérõvel tarkított gyalogút végeztével érkezem meg Csengõdre, mely vidám libagágogással és kevésbé vidám kutyaugatással fogad. "Morzsa kutyánk, hegyezd füled", és ne csak a tyúkhúsra, az enyémre se kapj rá - a kutya a maga részérõl ezt meg is ígéri, és eloldalog. A falu közepén lévõ negyedik ellenõrzõ pont érintése után hív a vasút, vár a MÁV, illetve a Budapest - Kelebia vasútvonal mellett haladó gyalogút. Vasutas túratársaimmal együtt meggyõzõdöm róla, mily különbség nézni és látni: a vonatablakból kitekintõ is megnézheti "az arany kalásszal ékes rónaságot", a gyöngyvirágos rétet és a zsombékosokat, de mindezt testközelbõl látni - azaz inkább megélni - egészen más.

Tabdi vasúti megállóhely és Szücsi-erdõ, az 5. és a 6. ellenõrzõ pont érintése után természetjáró túránk bortúrává lényegül át, ugyanis, ha valaki nem tudná, Kiskõrös nemcsak Petõfi, hanem a szõlõ és bor városa is, illetve mindõjüké: "A búbánat szívet rágó ürgefi: Borral lehet, borral kell kiönteni." Elõször az Öregszõlõ-dûlõben gyalogolunk - itt a 7. ellenõrzõ pont -, majd a mûútra kiérve a 8., az István-borház felé vesszük az irányt. Mivel kezdeti virgonc nyargalászásom, midõn "talpam alatt égett a föld", immár csendes poroszkálássá szelídült, örömmel veszem a haladásnak a sûrûsödõ ellenõrzõ pontok révén születõ illúzióját ... ám amint a költõ szinte fülembe súgja: "Oh mily gyöngék vagytok!, hazám ifjúsága", rögvest átváltok ügetésre, és utolsó erõtartalékaimat felélve jutok el a célig, ahol a már eddig is figyelmesnek mutatkozó rendezõség gazdag ajándékcsomaggal és zsíros kenyérrel vár. "És minden szenvedés emlékzetét Egy szent öröm könyûje mossa szét" 7 és egynegyed órát követõen: a megérkezésé.