Káli 60
- avagy a kötelezõ túra - avagy a mór megtette kötelességét... :)
Hogy miért "kötelezõ"? Mert ez az egyetlen túra az évben, amely házhoz jön, onnan indul ahol lakom. :) Az elõzõ két rendezés is kötelezõ lett volna, de nem jöttek össze, betegség aztán pedig állam(álom?)vizsga készülés miatt. Most megvolt. :)
Hivatalosan 7:45-kor indultam, bevásárlókosárral a kezemben neveztem fél órával korábban, kicsit furcsa pillantások kereszttüzében. Valójában 8:05 lett az indulási idõ. Az elején alaposan kiléptem, hogy utólérjem saját magamat, 9:25-kor már a Tóti-hegy tetején (8,53 km) fújta a hajamat az élénk, bár nem túl csípõs szél.
Salföldön a kocsmában a kutyánk tenésztõjének fia pecsételt, csodálkozott, hogy Kócos nem motoszkál a nyomomban. :)) 60 km szvsz túl sok lenne egy pulinak.
Itt kezdett csöpörögni az esõ, mire beértem Kékkútra, esernyõt kellett nyitni (ne nézzetek hülyének, csak épp utálom az esõkabátot!), Kari bácsi magaslesénél (10:38, 15,26km), már tisztességgel esett. Itt volt az eslõ nagyobb frissítõpont, zsíros kenyérrel, finom borokkal, korlátlan mennyiségben. A pont után csatlakoztam három sráchoz, nem volt kedvem egyedül caplatni az esõben. Egyikük bírta a tempót (hivatásos gyalogsági kiképzõ tiszt, úgy könnyû! :) ), de a barátaira állandóan várni kellett, pl a Kerekáli romnál (18,56km). A következõ pont a Kopasz hegy tetején volt (22.29km), finom lépcsõzés után elérhetõ. A pontõrök igen emelkedett hangulatban várták a túrázókat, gyanúm szerint meglátogatták õk is a salföldi kocsmahivatalt, Kari bácsit egyaránt. Itt lekapcsolódtam eddigi társaimtól, hogy kicsit kocogva bár, de utolérjek 3 másik gyalogbékát, egy hölgyet, és két urat. Innentõl majdnem végig együtt mentünk, bár a vége kicsit érdekes volt. Az elõzõ csapattal állandóan elõzgettük egymást, valahogy mindig elénk kerültek.
A Kopasz hegy után nagy örömünkre elállt az esõ, viszont a szél is felerõsödött, hogy gyorsan megszárítson. A bakancsom a vaxolás ellenére átázott, cuppogott benne a víz. A lábam felázott, de a víz kb 10-12 km után eltûnt a bakancsból... Ennyit nem szívhatott fel a lábam, a baki talpa nem lyukas, de akkor hova lett??? :D Lehet, hogy a bõr ilyen komolyan szellõzik?
A Fekete-hegyre már kicsit érzékeny lábbal érkeztem, bár a hangyák nemét még nem tudtam egyértelmûen meghatározni :). A balatonhenyei kocsmahivatalban pihenõt tartottunk, lábkrémezés, evésivás. A Hegyes-tûi pontnál reménykedtünk, hogy nem kell felmenni a csúcsra a pecsétért, és bár a pontõr elindult arrafelé, szerencsére betért az egyik bemutató épületbe, ahol a pecsét várta kissé saláta itinerünket. Ránk is ijesztett, hogy a Fülöp hegy meghódítása kemény dolog lesz, mondván meredek mászásra számítsunk. A Hegyes-tûrõl leérve alaposan elkavartunk, elnéztünk a térképen egy kanyart, azt hittük, már a következõnél vagyunk, beletettünk az útvonalba legalább 3 km pulszt. Az aszfaltról letérve tisztességes dagonya, vizenyõs rétekkel megtûzdelve. Társaim a Sóstókáli romhoz nem volat hajlandóak bejönni, kb 2 km odavissza, így feladták, 51 kmnél!!! Máig sem értem...
Innentõl egyedül. A Fülöp hegyi ijesztgetés nagyon nem jött be, bár Kõvágóõrsön kavartam egy kicsit mire rájöttem, hogy hol kell kimenni a faluból a hegy felé, a hegy "megmászása" sétagaloppnak bizonyult... A célba 20:30-kor estem be, a hivatalos idõm 12:45, a valós 12:20, ez alapján 4.87 az átlag, a hivatalos úthosszal számolva. :)
Az egyik szervezõ visszavitt egy tányér meghívásos babgulyás után Ábrahámhegyre, valakit vitt az autójáért, engem pedig hazafuvarozott :) KÖSZI! |
