Túrabeszámolók


Trnavská stovka (Nagyszombati 100-as)

(budai-)H.G.Túra éve: 20072007.06.04 17:32:23
TRNAVSKÁ STOVKA, AVAGY NAGYSZOMBATI SZÁZAS

Szombaton reggel 3 órakor vett fel a Börcsök-mobil, amelyben ekkor már Vándor csillag túratárs is bent tartózkodott. Tatabányán felvettük ot. Szilviát, majd egy rövid benzinkúti tartózkodással, és háromszori határátlépéssel 3/4 6 körül érkeztünk a rajtba. A határállomáson megtudtuk ugyanis, hogy a régi úton, a kishatárátkelõn át juthatunk el a szlovák autópálya-matrica megváltása nélkül Pozsonyba, 2x10 km-ért pedig nem akartunk matricát váltani.

A rajt egy zárva tartó büfé kerthelyiségében üzemelt, a csövesszatyromat pedig rövidesen egy Škoda személygépkocsi csomagtartójában helyeztem el. Zsotyek csapata hamar elrajtolt, mi kb. 10 perccel utánuk. A 34. alkalommal rendezett túrán sikerült a 34. rajtszámot megkapnom. :o) Kb. 200-an indultak egyébként a túrán.

A túra elején a zöld sáv jelzést kellett követni, majd kb. 3 km múlva a Zerge-hegy nyergében elértük a Dévénytõl Dukla-hágóig vezetõ országos piros jelzést, vagyis a Szlovák Nemzeti Felkelõk Útját (Cesta hrdinov SNP). A továbbiakban elvileg már végig ezt kellett követni. Gyakorlatilag azonban nem, ugyanis az 5. ellenõrzõpontot (Buková községet) nem érintette a túraútvonal.

Az elsõ 25 km-t nagyrészt szép, de kissé egyhangú bükkerdõben teljesítettük. Kisebb tisztások, források, és turistaút-elágazások irányítótáblái jelentettek fõbb változatosságot, illetve az 1. ellenõrzõpont (Fehér-kereszt) elõtti 5 km-es erdészeti aszfaltút. Az elsõ ponthoz (13 km) érve elõször egy cirkuszkocsi-büfénél álltunk meg, ahol sört, kofolát (nemzeti üdítõital) és virslit lehetett vásárolni. Frissítés után a pecsételõ asztalhoz fáradtunk, ahol a pontõr elõvett egy zacskót, ami tele volt különféle szebbnél-szebb bélyegzõkkel (volt közte vonatos, és söröskorsót ábrázoló is :o). Itt ért utol bennünket Nomád csapata, majd innen idõnként együtt, idõnként egymást elõzgetve haladtunk tovább.

A 2. ellenõrzõpont egy újabb tisztáson volt, majd onnan 5 km-re a Baba-hágóban várt minket a következõ vásárlási lehetõség. A turistaház zárva volt, de kicsivel lejjebb, a hegységet átszelõ mûút mellett egy motelt, és egy kis büfét találtunk, ahol káposztalevest, sült kolbászt, és krumplis palacsintát, valamint jégkrémet és kofolát tudtunk vásárolni.

A következõ szakaszt meredek emelkedõk és lejtõk, de változatosabb erdõk, szép kilátópontok és kevesebb forrás jellemezte. 7 km múlva egy tisztáson várt a következõ ep. (35 km-nél), itt kis letérõvel egy szépen kiépített forrásnál tudtunk vizet venni. Innen 12 km-re következett a következõ ep.

Eleinte kõzúzalékos erdei úton, késõbb erdei utakon haladtunk, majd hirtelen nehéz terepszakaszhoz értünk: egy meredek, rendkívül sziklás oldalon kellett lemászni, majd utána ismét erdei rész következett. Lejtõs részre értünk, ahol hosszasan ereszkedtünk le egy völgybe. Ezen a szakaszon több helybéli turistát is utolértünk. Egyébként úgy tûnt, hogy az ottaniak sokkal nyugodtabbak, mint a magyarországi teljesítménytúrázók, stabil 4-5 km/h közötti tempóban haladnak, a lejtõkön nem kezdenek el trappolni, nem nézik folyton az órájukat, nem érdekli õket az idõeredmény, nem versenyként fogják fel a teljesítménytúrázást.

A lejtõ végére érve 250 m tszf. magasságba értünk, innen kellett egy kb. 3 km-es szakaszon az 500 m-rel magasabban lévõ Vápenná csúcsát megmászni. Menetközben egy kilátópontot is érintettünk, ahonnan megcsodáltunk néhány villámot, és a közeli zivatart. A csúcson pihenõ turistákat találtunk, azonban az itinerben szereplõ ellenõrzõpontot nem. Bejegyeztük ottjártunkat a csúcskönyvbe, és felmásztam a kilátóba, miközben Vándor csillag lent pihent.

A csúcsról lefelé sem volt könnyû az út, ugyan felfelé meredekebb volt, lefelé viszont egy meglehetõsen sziklás-mocorkás ösvényen botladoztunk, amit tovább nehezített, hogy az elõttünk áthaladó zivatar rendesen feláztatta a terepet, így a sziklák különösen csúsztak. 2 km-rel a csúcs után találtuk a 4. ellenõrzõpontot egy forrásnál, ahol sör volt a szolgáltatás (ez volt az egyetlen szolgáltatás a teljes útvonalon, a sört viszont nem szeretem. Igaz, a nevezési díj is igen baráti volt, 20 SK - ugyanannyi, mint az 1996-os ttúra naptárban).

A forrás után már könnyebben járható szakaszok következtek, itt nagyobb sebességre tudtunk kapcsolni, mégis 21:15-kor, 15 órával az indulás után értünk az itiner szerint 64 km-nél lévõ Buková falu vendéglõjéhez. Itt találkoztunk ismét Nomádékkal, akik szintén majdnem felmentek a 760 méter magas Záruby csúcsra, csak meg kellett állniuk és gyanús volt, hogy sokáig nem jön egyetlen túrázó sem. Zsotyekék mint kiderült szintén felmásztak a csúcsra (ahogy az itinerben lévõ útvonalvázlat is jelezte) - így viszont kihagyták az 5. ellenõrzõpont, ahol a 6. ep. pecsétjét is megkaptuk. Itt lehetett ismét vásárolni, gulyás, virsli, jégrém és kofola volt a menü. Ja és rendes kávé is.

Itt kezdõdött számunkra a túra éjszakai szakasza, szitáló esõben, eleinte 2,5 km-t mûúton. Ismét lemaradtunk Nomádéktól, miközben elkapott a holdkórosság. Egy kõbánya után befordultunk balra, majd egy tanyacsoportnál eltévesztettük a jelzést és egy rossz úton indultunk tovább. Ott, ahol a 6. ellenõrzõpontnak kellett volna lennie. Hamarosan feltûnt a jelzés hiánya, azonban a turistatérkép erre jelezte a túraútvonalat. Rövid tanakodást követõen visszamentünk az utolsó jelzéshez, és megkerestük a továbbvezetõ utat.

A dombon átmászva egy vasútállomáshoz értünk, majd balra fordulva elértünk egy mûutat. Itt ismét helyi túrázókat értünk utol, akik a mûúton balra indultak tovább, azonban ismét feltûnt a jelzés hiánya, így megnéztük a térképet, és visszafordultunk (a jelzés a mûúton az ellenkezõ irányba indult, majd balra letérve tovább, eleinte a mûúttal párhuzamosan, de egy mély völgy másik oldalán). Az esõ általában szitált, de nem túl erõsen, viszont borzasztó sûrû volt a levegõ, rosszabb volt, mint egy pálmaházban, így még a kisrádió mûködtetése mellett is idõrõl-idõre bealudtam. Csilla jól bírta a monotóniát, de már nem tudtunk mirõl beszélgetni.

Felértünk egy nyeregbe, ahonnan egy borzasztóan sáros úton csúszkáltunk lefelé a következõ falu, Dobrá voda irányába. A sár a felsõ részen inkább síkos, lejjebb inkább süppedõs volt. A faluban ismét a vendéglõnél találtuk az utolsó, 7. ellenõrzõpontot. Itt ismét beértük Nomádékat, pihentünk és ittunk kofolát.

A pontról eleinte jobbra indultunk tovább, a többi túrázó után, de hamar feltûnt a jelzések hiánya, így visszafordultunk és visszamentünk a vendéglõhöz. Megtaláltuk a piros jelzés folytatását, erre azonban nem jött rajtunk kívül senki. A jelzés meredeken vezetett fel egy gerincen, majd egy hosszú, véget érni nem akaró hullámvasutazás következett (a bükki Török útra emlékeztetett). A hullámvasút végén jobbról egy murvás útról csatlakoztak be a túrázók, ekkor azonban már elég rosszul álltunk az idõvel, így a végén kénytelenek voltunk futásra kapcsolni. No nem is a 24 órás teljesítés, hanem a buszmenetrend miatt. A faluba leérve ugyanis egy iskolában volt a cél, majd innen még be kellett gyalogolni a központba 2 km-t az autóbusz-állomáshoz, mivel az iskola elõtt bár elmegy, de ott nincs megállója. Csilla a lejtõn lemaradt, de amikor a buszhoz indultam, akkor ért be õ is a célba és vált immáron századossá.:o)

A vége nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az utolsó szakasz ugyanis jóval hosszabb volt a megadottnál, a célban is csak épp a díjazás átvételére maradt idõ., átöltözésre, gratulációra, a rendezõkkel való eszmecserére sajnos nem. Egy A4-es oklevelet, és tavalyról megmaradt szép, ámde nem pont a rendezvényre szóló tûzzománc jelvényt kaptunk (Malokarpatský superdia¾koplaz - 3x100 km 2006 - Trnavská stovka + 2x50 a došt + Pochod Špch).

A buszon persze ülõhely már nem jutott, de a középsõ, üres részen a hátizsákok között kényelmesen el tudtam helyezkedni (lásd zsotyek fotoalbumában az utolsó képet).

Ez volt hát a 750. teljesítménytúrám, a végére sikerült fõleg szellemileg elcsoffadnom. Fizikailag nem fáradtam el, de az iszonyatosan sûrû, párás levegõ nagyon megviselt, és emiatt meglehetõsen nyûgös voltam. A sapkát is sikerült valahol menetközben elhagynom. Szóval Vándor csillagtól bocsi a dulifuli üzemmódért, és gratula még egyszer az elsõ százasodhoz!

Képek a túráról: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/bubu/1081#2