Hidzsra a Várból
Késõi indulás, kétszázvalahány lépcsõ lefelé bemelegítésnek, a Déli pályaudvar elõtti aluljáróban 24:22-re nyert a felfelé irány -- mármint lépcsõfokok számában. A Csaba utca hozza a következõ kétszázharmincvalahány lépcsõt -- felfelé. EP a Martinovics hegy elõtt balra, a datolya finom, szerencsére lehetett repetázni. Ezt követõen sikerül feljutni a beton mellvédig (bár egy pici kunkorral...), majd le az Istenhegyi útra. Orbán tér, hiába no, tojás túrán nem voltam, Diana utca megleléséhez némi segítséget (iGO) igénybe vettem -- az emelkedõhöz, majd pedig az utcából jobbra felfelé tartó önálló lépcsõsorhoz segítségként csak a fohász jutott (383 lépcsõ, ha el nem számoltam...).
Az Evetke utcában az itinerben emlegetett telefonfülkének a helye sincs meg (nem tegnap lett elszállítva), de azért sikerült a túloldali lépcsõn felmászni a Széchenyi-emlékig, (itt még sikerült felkarcolnom a papírra az elhalálozott tollal azt, hogy 55 lépcsõfok...).
A rendõrtiszti fõiskola után a zöld háromszög jelzést megtalálni úgy egyszerû, hogy sacc/kábé a rét túloldalának a közepét megcélozza az ember -- második nekifutásra sikerült is (mármint megtalálni a jelzést). A vasoszlopnál semmi gond, egy korábbi (SchM, 2005-ös túraév) beszámoló alapján pontosan tudtam, hogy melyik ösvényre kell letérni -- igaz, a zöld nejlonszatyroknak csak egy-két maradványát találtam meg -- de két év után az is csoda, hogy valami megmaradt (bár a túra után illett volna összeszedni anno...).
A szekérút az inkább csak egy szélesebb csapás mostanság, de szerencsére az ösvény tényleg elvezetett a Farkas-völgybe. Itt lokum (zselé-szerû édesség), nem a borzalmasan édes verzió, itt is lehetett repetázni.
Innen tovább a régi zöld jelzés már nem látható (itiner szerint még látható) nyomain fel a gyermekvasútig, illetve némi "túlteljesítéssel" a Normafáig ("hivatalosan" a gyermekvasút mentén kellett volna menni a zöld keresztig...). A normafától zúzás lefelé a zöld kereszten, a Csacsi-rétnél éles jobb fordulóval az EP-nél teremtünk (ellátás: cigaretta- és szivarfüst), majd Le a Virág-völgyön -- bedõlt fákat kerülgetve/átmászva rajtuk.
A Virág-völgybõl tovább a piros kereszten Budakeszire, ott ismerkedés a településsel (aszfalt ismét, csak hogy ne felejtsük el, milyen...). Elhagyjuk a települést, a körforgalom után mintegy 450-500m-re jobbra (igen, addig a Budakeszi-Telki mûúton gyaloglunk) a Harmadfû utcán kell felfelé indulni. (Az itiner úgy fogalmaz, hogy "Már szinte elhadjuk(sic!) a várost..." A körforgalom után nagyjából semmi nincs, csak szántó az út mellett... Jó, két éve lehet, hogy még nem volt körforgalom...) Az iGO itt is segített.
A villanyoszlopok sora stimmel, a teniszpályák, illetve a szobor is (ilyen eldugott helyre rakni egy szobrot...). Ezt követi egy marketing-szagú kitérõ a N... (azért se írom le...) kisvendéglõ utcájába -- egy elõnye azért van: a kerítésen átlógó cseresznye finom :) bár csak módjával csipegetek.
A Vadaspark parkolójában finom lencseleves vár ránk, meg egy aláírás a lapunkra. A leves elfogyasztása után tovább a sárga kereszten (gyakorlatilag a Libegõ felsõ végállomásáig, mert a piros körséta jelzés khm. "kissé" hiányos... Két táblát és egy darab jelzést sikerült felfedezni...). Közben itinert olvasva kiderül, hogy az Erzsébet-kilátó kimaradt, gyors kör oda-vissza, szánom-bánom, de tényleg gyatra a piros körséta jelzés...
A drótkötél gyártója megvan, épületbõl ki, régi piroson lefelé. Tündérszikla, megkerül, lefelé csúszkálás picit, földút, aszfalt, aszfalt... Zugligeti út, Kuruclesi út, védett akácfa -- jól megnéz, plusz fotó, aztán tovább a betonon. Szobor megvan, háta mögül érkezünk. Itt balra -- azért fotózok egyet szembõl...
Hûvösvölgyi út, túrják, tömött kocsisorok, de azért sikerül leküzdeni. Villamosvágányok, híd. Sasszé jobbra (nem a híddal szemben lévõ, hanem egyel lejjeb található utcán (Sodrás u.) tovább (Itt van a marokkói követség). Balogh Ádám utca: Jaj de jó, a kaptató vagy lépcsõ választható. Az elején. a felsõ részen már nem -- csak a lépcsõ...
A Balogh Ádám szikla aljában frissítõ EP: palackos víz és szõlõcukor. vizem nincs, azt kérek. Meg mégegy pohárral. A szõlõcukrot most kihagyom. Innen ismert az út a Barlangtól Barlangig túráról -- Ferenchegy, Szemlõ-hegy, kilátó, fotózás, aszfalt, majd itiner, utcanevek, cél. A célban emléklap és jelvény átvétele, majd séta le a villamospótlóhoz.
Ellátást tekintve a túra jó. Az útvonalat tekintve (a start és a cél bent van a városban, ez tehát adottság), ha hozzáveszem, hogy néhány kevésbé járt szakaszt is érint, akkor jó, ha azt nézem, hogy a budapesti török emlékekkel kapcsolatban inkább egy vezetett városi sétának lenne értelme, akkor nem jó.
Mivel biztos, hogy a túra elõtt nem volt bejárva az útvonal, így szalagozva sem volt sehol, így a rendezés ezen része khm. nem értékelhetõ. A bejárás elmaradása miatt aztán az itiner, bár részletes, bõségesen leírja, hogy amikor készült, hol, merre, melyik jelzésen kell haladni, azonban az aktuális terepi helyzetre sokszor csak nagy jóindulattal, illetve szerencsével lehetett alkalmazni az ott leírtakat. A 25-ös nálam lévõ itinerén sem távolság, sem szintadatok nem szerepelnek szakaszokra bontva sem, meg egyben sem -- akikkel együtt mentem, azoknak meg ugyan volt térképmásolatuk hozzá, de arról hiányzott a Budakeszi-szakasz, sõt annak a leírása is egy külön pótlapon volt.
Képek a túráról |
