Túrabeszámolók


Bükki kilátások

geo-elvontTúra éve: 20072007.05.30 22:31:32
Pedig azt hittem, hogy idén sikerül rekordot döntenünk, és végre valahára háromnál több fõnek is sikerül eljutnia együtt kicsi egyesületembõl egy teljesítménytúrára! Tivadar négy fõre esküdött, jött volna rajtunk kívül Szamosi Csabi is, aztán õ, valamint Pecsenye Peti otthon maradt. Igaz így is 4-en találkoztunk a vasútállomáson, Miskolcon. Gizi elhozta egy túratársát, Kuty Lacit, azaz ismét 3 VTBE-s lett a vége. Kellemes vonatozás után Egerben átsétálunk a buszpályaudvarra, ahol finom, erõs kávét ihattunk, majd rövid buszozás után és hála az elõnevezésnek 7:45-kor neki is vághattunk a 43 km-es távnak. Megmondom õszintén, elõször jártam a Bácsó-völgyben, korábban névrõl sem ismertem, így fagyosan, zúzmarásan viszont elsõre nagyon tetszett. Nagy segítségemre volt a túrabotom, amit sikerült nagyjából kiegyenesíteni, ugyanis hét elején nagyot estem vele a Szuszogón, pontosan a bot legvékonyabb részére, persze hogy elhajlott… Egybõl fel Kelemen székéhez (704m), hátra tekintve gyönyörû kilátás nyílik északra és tiszta idõ révén a távolban felsejlik a Tátra körvonala. Szép látvány, meg kell hagyni! Sajnos itt, Tivi és a többiek már lemaradtak. Fent zsírkrétával bevések egy ikszet, pár perc alatt leérek a Katona-sírokhoz, majd fel Õr-kõre, itt most magunknak kell pecsételni. A csúcsról délre nyílik csodálatos kilátás, több túrázó gyûlik itt össze, mindenki pihen pár percet a tájat vizslatva. A rét felé tartva, összefutok Giziékkel, kapok egy finom cukrot. Tivadarról érdeklõdök, mondják, nem kell várni rá, pár perccel van csak mögöttünk, nyugodtan menjek csak, majd utolérnek. 9,2 kilométernél jön az elsõ igazi ellenõrzõpont, Cserepes-kõ, ahol almát kapunk. A pontõr mindenkit megkér, hogy ha találkozunk az elkóborolt kis vizslájukkal, akkor vigyük a legközelebbi pontra. Tar-kõig rengeteg hóvirágot látni a turistaút mellett. Kivételesen nem haladok keresztül az Õserdõn, és milyen jól teszem, hiszen nagyon helyesen a rendezõk az elkerülõ útra tették a következõ pontot. Nem is figyeltem a leírásban, így meglepõdök, mikor felbukkan elõttem a bója. Kemény emelkedõ következik Tar-kõre, felérve ki is terülök pár perce, frissítek, nehezemre esik felállni. Túl vagyunk kevéssel több mint ezer méter szintemelkedésen, de még sok van hátra, körülbelül 29km, no de legalább nem szintben ;) Lefelé, végre lejtmenet! Nem esik jól az aszfaltozás, Nagy-mezõ csodás, mint mindig, a síházban forró tea és vajas-zsíros kenyér, ki mit kíván. Az elveszett kölyök vizslát már valaki lehozta ide, aranyos jószág, mindenkitõl kap egy kis simit :) Visszafelé haladva, ugyanis a mezõ közepérõl vált ki a zöld sávjelzés, összefutok a csapatommal, mindenki jó tempóban halad. Kezd beborulni, egyre jobban fúj a szél, reméltem sikerül még pár km-t kihúzni esõ nélkül. Szerencsére még a Pazsagi erdészházig eljutottam, aztán itt elkezdett esni. Közben Keskeny-bükknél szúróbélyegzõvel igazolok, majd ugyanezt teszem az erdészháznál, kapucni fel, mazsola be :) Egy kis ideig a kék sávjelzést, majd errõl letérve a kék keresztjelzést követem egészen a Hosszú-völgyi erdészházig. Hát mit mondjak, nem ez a kedvenc szakaszom, nagyon bokatörõ és bármilyen furcsa, nyáron még nehezebb erre a lejutás, hiszen fejfölé érõ csalán szokott ezen a részen lenni. Most se volt könnyû, a kitartóan csepergõ esõ mellett a talaj már nagyon felázott, így oda kellett figyelni minden lépésre. A Hór-völgyben párás levegõ fogad, no meg az a tudat, hogy innen még fel kell kapaszkodnom Ódorvár csúcsára, ahol újabb igazolópont található. Na igen, ez a szakasz igazi zsírégetõ szakasz, egyszerûen nem visz a lábam felfelé, 5-6 alkalommal is meg állok mire felérek a ponthoz, útközben még frissítek a névtelen forrásnál. Igazából már több éve gondolkodom, hogy miért nem foglalja és nevesíti ezt a forrást valamelyik egyesület, hiszen minden évszakban bõséges vizet ad. Egészen a fent van a bélyegzõ, csúsznak a kövek, nehezemre esik egyensúlyozni, de fentrõl borzasztóan szép kilátás fogad, párafelhõben az egész völgy és a környezõ csúcsok, már nincs sok hátra! Völgyfõ-házhoz alig 20 perc alatt érek, pecsételek, kapok banánt és kekszet, valamint két pohár forró teát! Nagyon jólesik, kezd hûvösödni. Pár laza kilométer és a célban is vagyok, gondoltam ekkor még, de óvatosságra intett a Török-út, hiszen majdnem járhatatlan lett az esõzés által, persze az erre járó autók is kitetettek magukért. Jó mély a talaj, csak úgy cuppog a cipõ, nehezen lehet haladni. Kövesdi-kilátó környékén szerencsére normalizálódik a helyzet és 16:40-kor sikerül célba érnem, a Várkúti turistaházba. Átveszem a díjazást, dicséret amiért ilyen jó állapotban van az igazolólapom. Egy kis élcelõdés, hogy biztos a gatyámban vittem végig. :) Teázom, melegszem, akár egy korábbi buszt is elérhetnék, de várok a társaimra, mivel fél óra után sem bukkannak fel, elindulok a buszhoz, itt a buszra várva az utolsó pillanatban hozza le a rendezõ Gizit és Lacit. Tivadar alias Bikki Gergõ ekkor ért a célba. Hazafelé jó hangulatban telik az utazás, nekem elsõ teljesítésem volt. Hosszú idõ után az elsõ hó nélküli BükkiKi amint hallottam, nekem így sem tûnik könnyû túrának. Tetszik a rendezés, viszlát jövõre, remélhetõleg hóban ;)