Túrabeszámolók


Barbora

HeliosTúra éve: 20182019.07.16 19:20:55
            A vonat megérkezik Pozsony állomására, ahol szállingózó hópelyhek fogadnak. Alakítják át a lejáratot így eltűnik a sikátor jellege, de városi betonrengeteg lesz helyette. Benevezés (ingyenes) és néhány tíz méter megtétele után abba is maradt a hó szállingózása. Mivel a hó nem olvadt egész nap, ezért 0 C° alatti lehetett a hőmérséklet.

            Már messziről látom a nyilat, ahol el kell fordulni a hegyre. Felmenetben van kit leelőzni és engem is utolér egy magyarul beszélő csapat (lány és négy srác). A szlovákul társalkodók közül egy férfi magyarra vált és a következő héten tartandó túra lapjaival lepi meg őket. A beszélgetés oly irányban folytatódik, hogy minden túrán található valami szép, eddig nem ismert, amit érdemes látni. A főnök azzal hárít, hogy „A következő héten nagyobb túrára készülök.“. Egy ideig még társalognak, majd a férfi elfáradva bevárja a társait. Elérjük Kamzík zárt büféjét, ahol szlovák srác kínálja őket pálinkával. Folytatom a táv fogyasztását, meg még rákapcsolok a mögöttem létrejött hangoskodás miatt. Az ismert terepen könnyedén veszem az akadályokat, de nem annyira mint a pálinkát kínálgató srác. Oly tempóban előzött meg, hogy a hosszú egyenes úton nem látom és egyedül érkezem Včelín EP.-jába.

            Magyarországi túrán néhány fiatal egymást a szlovák szavaik tudásával szórakoztatta. Például a včelín méhkaptárt jelent. Ha délután jársz erre, megtudod miért ez a neve.

            A név és időpont (11.03) beírása után kifelé menet a magyar csapat érkezik. A sárga jelzésen két oszlop szentek tematikájával, néhány kerékpárossal találkozás és Máriavölgy előtt újra szállingózó hó fogad. Az EP.-on végződik a hosszútáv (Barbora) és kezdődik a rövidebb (Barborka). Bablevest (majdnem Jókai bablevest) eszem és tea után némi kitérő következik. Ekkor érkezik a kerékpáros kifejezést használva a boly. A kocsma épületéhez visszatérve, ott a főnök téblábol egyedül. Szerintem vele beszéltem egy régebbi túrán és e hónapban még találkoztunk a Gerecsében. „Merre kell tovább menni ?“ – szegezem neki a kérdést. Ő meg töviről hegyire magyarázza az utat. A tájékoztatást megköszönve húzok el. A faluból kiérve állapítom meg, két óra lévén késésben vagyok. Igyekvőre fogva magam, megérkezem Kačín elágazásához. Balra menve kerékpáros jelzőtábla fogad, csak a sárga jelet nem találom. A sárga kerékpáros úttal próbálkozom, de nincs jel. Vissza a táblához és újra ugyanazt az utat tesztelem, csak most messzebb megyek. Visszajőve jobbra nem érdemes, mert visszatérnék az előzőleg letért útról, marad az egyenesen folytatódó. Kevés a hóban hagyott lábnyom és vagy 50 m után találom a sárga jelet. Újra látok vastag kerékpár nyomát, 12 cm széles. Így könnyű a hóban tekerni! Itt-ott futásra váltok, hogy négyre a Kamzíkra érjek és éppen a tervnek megfelelően érkezem. A büfék kivilágítva várják a vendégeket. A bob meg szánkópálya fényárban úszik, az érkező és elmenő autók fénycsóvái pedig a sötétségbe metszenek. A tömeg forgatagában váltok a kék jelre és a további jelet nem találom. Lejjebb a sétálók felé veszem az irányt, ahol a jelet már látom. Elhagyom a második jelet, s a harmadiknál gyanússá válik, ezért előkerül a villanylámpa. Ettől a jel világossá válik, én pedig megvilágosodom. A Z jelet követtem. Ismét a táblánál indítom magam a K jelen. Most nincs az a nyüzsgés és követhetővé válik a jel. Távolabb előttem mennek és amint közelebb érek három lány alakja válik láthatóvá. Szemben épületek sejlenek és némi fény szűrődik a sötétből. A lányok jobbra, én meg egyenest folytatom. A főútra érve az út túloldalán Figaro csokoládégyára látható. Balra a gyár melletti mellékúton nappal könnyen megállapítható, hogy a fényjelzéses kereszteződésben  a jel az út túloldalán folytatódik. A sötétben már nem olyan egyszerű. Ezen is túljutva már könnyű megtalálni a célt jelző kocsmát.

            Labirintusával a kocsma is megér egy misét, de arról legközelebb olvashatsz.