Túrabeszámolók


Mozgásban a Család túrasorozat

KFeriTúra éve: 20182018.11.06 21:06:32
4 (plusz 1 joker) családi túra keretében lehetett bejárni a Budai-hegység egyes részeit. Az első túra márciusban volt, Máriaremete környékén sétáltunk egyet. Úgy éreztem, hogy a szervezők sem számítottak ekkora részvételre, mert a rajt-cél egy viszonylag kis helyiségben volt, így elég nagy volt a tömeg. Ott lehetett átvenni a rajtcsomagot is, amelyben mindenki, aki benevezett a túrasorozatra, kapott egy erre a túrasorozatra készített pólót. Ezen kívül a gyerekek kaptak színes ceruzát és egy igazolófüzetet, amelyet később minden egyes túrán le kellett pecsételtetni. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért csak a gyerekek kaptak igazolófüzetet, vagy miért nem csak családonként egy járt belőle.

Mi az 5 km-es túrán vettünk részt. Végigsétáltunk a Remete-szurdokon, majd a kék körséta és kék forrás jelzéseken vissza a kiindulóponthoz. Útközben 3 ellenőrzőponton haladtunk át, a másodikon az igazoló pecsét mellett műzliszelet is várta az elfáradt vándorokat. A reggeli eső miatt elég nagy volt a sár, de ennek ellenére mindenki nagyon élvezte ezt a kellemes sétát. A célban megkaptuk az oklevelet, a kitűzőt, az első pecsétet a gyerekek igazolófüzetére valamint a bőséges ellátást (szendvics, üdítő, banán).

Júniusban nem tudtunk részt venni a második túrán, de később volt lehetőség pótolni azt.

A harmadik, „iskolakezdő” túrára Csillebérc és Makkosmária között került sor szeptember 1-én. Ekkor is az 5 km-es távot választottuk. A rajtnál minden gördülékenyen ment, az előnevezésnek köszönhetően szinte várakozás nélkül tudtunk útnak indulni. Útközben 3 ellenőrző pontot kellett érinteni, a másodiknál ismét járt műzliszelet az igazolópecsét mellé. Sajnos útközben látható volt, hogy népszerű túraútvonalon halad a túra (S+, P, Z+, S, P+), mert elég sok volt az szemét az út mentén. Célba érve gyorsan megkaptuk az oklevelet, a kitűzőt, az igazolópecsétet és a bőséges ellátást.

Október közepén került sor a „joker” túrára, amellyel pótolni tudtuk a kihagyott júniusi alkalmat. Ekkor, mivel „vendégek” voltunk egy másik teljesítménytúrán, csak 7 km-es távon lehetett indulni, amely a Normafa – Makkosmária – Normafa útvonalon haladt. Az első és az utolsó néhány száz méter (Csúcs Büfé és Normafa parkoló között) egy rémálom volt a hatalmas tömeg miatt. A többség nem túrázó volt, csupán a szép idő csalogatta ki őket a négy fal közül. Az útvonal többi része viszont szép helyeken haladt, nekem kifejezetten tetszett a sárga sáv Makkosmária előtt. A korábbi túráktól eltérően ez a túra olyan útvonalon haladt, amelyen nem lehetett végigmenni babakocsival, de a szervezők erre előre felhívták a figyelmet. A „szokásos” módon 3 ellenőrzőpontot kellett érinteni, a másodiknál a pecsét mellé „energia-utánpótlás” (csokis nápolyi) is járt. Célba érve a meghirdetett 4 túra kitűzői közül lehetett választani, így a kihagyott nyári túra ellenére is teljes lehet a végén a gyűjteményünk.

A negyedik, „téli” túra a Hármashatárhegyre vitt bennünket november első vasárnapján. Az elnevezése szerint „Jaj, de hideg van!”, ennek ellenére pólóban lehetett sétálni és nem csak a meredek Z+ és Z szakasz miatt. A túra eleje és a vége egy-egy aszfaltos szakaszon haladt a III. kerületi Táborhegyen, de utána a színpompás őszi erdőben kapaszkodhattunk fel a Hármashatárhegyi útig és vissza. A terep miatt ezen a túrán sem lehetett babakocsival indulni, de a szervezők ezt előre jelezték a túra kiírásában. A korábbi túrákon megszokottak szerint útközben 3 ellenőrzőpont és egy műzliszelet várta a vándorokat, a célban pedig oklevél, kitűző, igazolópecsét, szendvics, üdítő és banán.

A 4 túra alapján, amelyeken részt vettünk, azt gondolom, hogy a szervezők nagyon jó munkát végeztek. Jól szervezett túrák, előnevezési lehetőség, könnyen megközelíthető rajt-cél, részletes, jól követhető útvonalleírások, kedves feladatok a kisgyerekeknek, tetszetős oklevelek és kitűzők, valamint nagyon bőséges ellátás a célban. Résztvevőként az volt az érzésem, hogy túráról-túrára egyre többen voltunk, egyre több családot sikerült kimozdítani a négy fal közül: hordozóban ülő csecsemők, óvódások, iskolások, szülők és nagyszülők rótták együtt a kilométereket. Mindenki megtalálta a számára teljesíthető kihívást, hiszen a joker túra kivételével mindig lehetett választani az 5, 10 és 15 km-es távok között.

Nekem egy dolog hiányzott a túrák során, ez pedig a nyugalom. Dicséret illeti a szervezőket, hogy képesek voltak ennyi embert megmozgatni, de a rengeteg induló miatt szerintem nem sikerült megmutatni a természetjárás igazi arcát és értékét. A természetből áradó nyugalmat, ezzel együtt a természetjárás igazi ajándékait, az ilyen tömegrendezvények során szerintem nem lehet megtapasztalni. Többször volt olyan érzésem, mintha egy zsúfolt belvárosi utcán sétálnék, nem pedig a Budai-hegység egyik kijelölt turistaútján. De ha a résztvevők negyede ezután rendszeresen ellátogat a természetbe, akkor a túrasorozat elérte a célját.