Túrabeszámolók


Magyarországi Forrástúrák

HegylakóTúra éve: 20182018.10.12 09:12:39

Magyarországi Forrástúrák a Balaton felvidéken - Közép táv


Az időjárás előrejelzés jó idővel kecsegtetett a túranaptárban meglehetősen zsúfolt október 6-ára, de nem volt kétséges, hogy az idén újra kiírt Forrástúra mozgalom őszi eseménye lesz az, amiért reggel felkelek az ágyból.


A Déli pályaudvar lezárása miatt kis kerülővel irány Kelenföld, a Keleti pályaudvarnál csatlakozik hozzám keresztfiam is, akivel együtt igyekszünk teljesíteni a 6 éves kiírást. Kelenföldön vonatra szállunk Székesfehérvár felé, eggyel előbbire, mint terveztük, de így még legalább volt időnk a tapolcai személy előtt a szépen felújított épületben némi reggeli és kávé elfogyasztására. Vonatunk pontosan indul, és pontosan is érkezik meg Balatonfüredre. Az állomástól szűk negyed óra sétával meg is találjuk a rajt helyszínét közel a parthoz. Gyors papírmunka, itiner átnézése, "csiganyál" indítása és nekivágunk a 23 kilométernek.


Első ellenőrzőpontunk a Kossuth-forrás pár száz méterre van a rajttól. Jó szokásunkhoz híven ha forrásnál járunk, megkóstoljuk a vizét. Érdekes, természetesen szénsavas, savanyúan vasas íz járja át a számat - ilyen forrással még nem találkoztam, dehát ezért is jók ezek a túrák. Pár fénykép, bögre elpakolása után már irány is a piros sávon egy darabig még városon belül aszfalton, majd kifelé haladva földúton érjük el első ellenőrző pontunkat a Koloska völgy Vadasparkjának bejárata közelében, ahol gyors pecsételés után folytatjuk utunkat a Koloska-forrás felé. A forrás gyönyörű ligetes tisztáson található, előtte a csordogáló vízből kis tavacska, de sajnos kóstolni nem tudunk - sebaj, a látványért is megérte. A piros sávon visz tovább utunk, egészen a zöldig, ahol egy éles balkanyar után nekikezdünk egy szép kaptatónak a Noszlopy-kilátó felé. A szervezőknek külön nagy piros pont a két kilátóért amit erre a távra is felfűztek. A kilátásért megéri a küzdelem, és bár tériszonyos vagyok sorra szedem egymás után a lépcsőfokokat felfelé, hogy az elém táruló panorámát megcsodáljam. Pár fénykép és irány tovább a következő ellenőrző pont, az Ötvályús-forrás felé. Ez egy kis oda-vissza szakaszt eredményez az egyébként körtúrán - de megérte. A forrásból kóstolni sajnos itt sem tudtunk, de ami mellette várt minket a frisítő ponton kárpótlás volt érte. Finom házi májkérmes és kolbászkrémes kenyér, üdítők, kedves pontőrök és egy hízelgő cica tette kellemessé az itt eltöltött perceket. Visszaindulunk a már ismert úton, majd a sárga sávon poroszkálunk lefelé a kellemes októberi napsütésben, az őszi színekben játszó erdőben. A zöld keresztre váltunk, sűrű csalitosban vezet tovább az utunk, ritkán felbukkanó jelzésekkel a Sárkány-lik felé. A feltett kérdésre felírt válasz után még rövid ideig a zöld, majd a kék kereszten és sávon haladunk a Jókai kilátó felé. Látszik, hogy kedvelt hely, a környéke a kihelyezett hulladékgyűjtők ellenére is szemetes, úgyhogy inkább felkapaszkodunk, és megcsodáljuk az elénk táruló Balatoni kilátást. A vízről visszaverődnek a napsugarak, vitorlások tucatjai szelik a hullámokat, és kiszúrjuk hol is a cél nagyjából - úgyhogy irány lefelé a lépcsőkön, és az ellenőrző válasz felírása után megkezdjük az ereszkedést Balatonfüred felé. Ez a szakasz nem volt a kedvencem, volt benne pár nehezebben járható rész, de nem volt leküzdhetetlen a történet. Hamarosan a város aszfaltján trappolunk tovább a kikötő felé, ahol az utolsó forrás pár száz méterre a céltól egyben az utolsó ellenőrző pont is.A Savanyúvíz forrás méltó volt a nevéhez - de akkor is leküzdöttem belőle egy pohárkával, majd pár perc elteltével beérkeztünk a célba. Az adminisztráció után megkaptuk oklevelünket, és a megszokott gyönyörű forrástúra jelvényt. A hazafelé induló vonatig még volt egy kis idő, így belefért egy szelfi a közeli Bujtor István szoborral, és némi elemózsia elfogyasztása is az állomáson. Szükség is volt a kalória pótlásra, hiszen a fővárosba visszatérve még várt ránk a Budavári csillagok túra 8 km-es távja is levezetés gyanánt.


Ez úton is köszönet a szervezőknek, a decemberi viszontlátásig a Velencei-hegységben!