Túrabeszámolók


Lővér IVV

VadMalacTúra éve: 20182018.09.17 18:21:42

 Hovatovább


(Töredékek a Lővér IVV hatásaiból)


 


A buszmegálló őrzi a nevet. Váltig állítja, hogy az árnyas utcában, kissé bentebb, de még a meredeken innen jelen van a megnyugvás. Hisz benne, hogy a leszállók többsége ott tölti pihenőidejét egy kis faházban a fák alatt. A patak ráhagyja, úgy van az. Pedig a kapu zárva, legalábbis azok előtt, akik ott álmodnának a csendről. Mindig terveztük, hogy egyszer majd… Hogy ott ülünk egy kerti padon a patak szomszédságában, a brennbergi úttól kőhajításnyira. A recepción nem fogadnak hívást, a hangulatlámpákat összeszedték és most a kerítéshez támasztva árulkodnak róla, hogy vége. (Ózon kemping) 


A kislányok sikoltoznak, vizet locsolnak egymásra slaggal a trambulinon, egyikük szaltót mutat be, nevetnek, fröccsen a víz, hallik a sikoltozás, nyár van, a fenébe is, még nyár, a suli csak vicc, lecke annyi, hogy érezd jól magad, ugorj, sikolts, és legyen víz, meleg van, víz kell, nyári víz a slagból, kislányok nevetése. Az egyetlen hallható a koradélután megállapodottságában, az egyetlen érdemi döntés, nyár van, a kutya úristenit, nem lehet más, nem, a naptár téved, és engem is megvezet, ha hagyom, de a kislányok tudják az igazságot, ott nevetgélnek az udvaron, játszanak a vízzel, amíg a delelő Nap letörli homlokáról a verejtékcseppet.


A temetői csap tovább folyt, mikor mosdás után a kart szélső helyzetbe hoztam. Épp úgy tett a holtak közt élő lélekkel, mintha a feledéstől félve átfutna agyán, most, lehet, hogy éppen ebben az időegységben tűnik el a világból a nyom, az utolsó utalás arra, hogy létezett. Magasan vagyunk a város felett, elvonatkoztatva, kőlap alá fektetve a lényeg: emberi életek, így vagy úgy végigjárva a kapott térkép szerint az utat vagy letévedve róla. A nyárvég megengedő hozzáállása okán kissé enyhült a bűntudat, az elvesztegetett idő miatti. A csap végül egy közbülső állásban hagyta abba a zokogást, néhány késői cseppet ejtve még a betonra. Bánfalván érett diók gurultak a főútra. 


Messzi szélkerekek lapátja, ha súrolja az eget, olyan, mintha szállna, karja helyett szárnya lenne és felkérné a szelet egy táncra, legyen lassú és búgjon a fülébe, mintha lenne boldog egy időre tőle, szélkerekek messzi lapátja, elhordja az eget hatalmas halomba, kóbor lovagokkal packáz és felnevet, a milliónyi lapát, a messzi szélkerekek… 


A kerti filagórián gyertyák csonkja, két pohár, az egyiken rúzsfolt, egy szalmakalapba tűzött hervadt virág, egy fürt szőlő. hiányzó szemekkel, ahogy én sem látom át, mi történhetett, a nő arcán hányszor lángolt fel a pír, ő tudja csak, mit akar és mire gondol, reggelre felszívódik vagy valósággá válik bennem. A teraszon védelmezőn fölénk boruló indák felett sportrepülő motorja berregett. Gesztenyeszelídségű légmozgás, távoli, ám éles kontúrok. Az volt a kérdés, hogy elmondjam-e neki.