Túrabeszámolók

Csákberény 20

GPS-el mért távolság: 26,6 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 640 m. Ez most is csak az általam megtett út adatait jelenti, egy jelentéktelen és egy nagy eltéréssel.

Meleg időben, szokásom szerint a rajtidő elején értem Csákberénybe. Gyors készülődés, és irány nevezni. Gyorsan ment a nevezés, mivel a pesti és a fehérvári busszal utazók csak utánam érkeztek. Megnéztem a térképet, egy eltérést láttam a 2015-öshöz képest. A várat nem a Csóka-hegy felől a kéken, hanem a Buhin-völgy felől közelítjük meg. Nem túlzottan örültem neki. Beszélgettünk egy kicsit az ismerősökkel, majd nekivágtam a nem túl combos távnak. Azt már előre eldöntöttem, hogy visszafelé vezető részen, megint el fogok térni az útvonaltól.

Kényelmesen, de jó tempóban ballagtam kifelé a faluból. A jó turistajelzés ellenére szalagozás és táblázás is könnyítette a tájékozódást. A faluból kiérve egy kis le- föl, majd megkezdődött a Géza-pihenőhöz vezető kaptató. Szerencsére eddigre már megvolt a bemelegítés. A Széna-hegyen elég hamar elhagytam az utat és kimentem a hegy peremére, a kilátás kedvéért. Mivel nincs ösvény, így egy kicsit lassúbb, de a kilátás megéri. Itt ballagva értem el Laciék ellenőrző pontját. Beszélgettünk egy kicsit, s amíg lehetett, a hegy peremén maradva mentem tovább, majd visszatértem a jelzésre. A zöld jelzésen értem el a Géza-pihenőt. Természetesen itt is megálltam egy kicsit nézelődni, majd kellemes erdőben mentem tovább. Itt egy kicsit hűvösebb volt, bár nem annyival, mint amit a Bakony bükköseiben megszoktam. Hamarosan elértem a kék jelzést, amin leereszkedtem az erdészeti aszfalt útra, s azon értem el a Pátrácosnál lévő ellenőrző pontot. Úgy véltem, itt az ideje, hogy bekenjem a nyakam naptejjel, mivel előző nap voltam fodrásznál, s ilyenkor könnyebben leég. Átpakoltam a tepertős pogácsákat is egy kis első rekeszbe, mivel kezdtem megéhezni. Ekkor bebizonyosodott, hogy a látás elvesztése esetén, a többi érzékszerv érzékenyebbé válik. A pontőrök vak kutyája, az út túloldaláról azonnal meghallotta, hogy elővettem egy nagyon vékony anyagú nylon tasakban. Mire kibontottam ott volt. Ő is kapott egyet, s mentem tovább.

Az aszfaltút minősége sokat romlott az utóbbi években, ami gyalog nem túl zavaró, de biciklivel már annál inkább. Az út mentén, már elég sok érett szedret találni, így többször is megálltam szedni egy keveset. Kb. egy kilométer után a jelzés letért az aszfaltról, s földúton vezetett tovább. Helyenként pocsolyákat kerülgetve, de végül is kellemes úton értük el a Vén csernél található automata pontot. Fölírtam a kódot, s mentem tovább. A következő szakaszon nagyon sáros volt az út, s hogy még rosszabb legyen, egy csomó apró légy is röpködött körülöttem. Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig, s a Szenesi vágásnál jobb útra térhettem. Nemsokára elértem a kék háromszögjelzést. A „túljelzett fáig” ezen ballagtam. A régebbi változat jobban tetszett, mint ez. A jelzés elágazásig elég unalmas az út. Itt becsatlakozott a rövidtáv. Egy családot értem utol. A kislány eléggé belassult. Valószínűleg nem a fáradtságtól, mivel látszott, hogy a kora ellenére elég izmos, hanem a monotónia miatt, amit a gyerekek elég rosszul viselnek. Az észjárása viszont gyors. A „csak nem elfáradtál?” kérdésre azonnal kéredzkedett is az apja nyakába. Ez azért nem jött össze. Mondtam, hogy a völgy már szebb és érdekesebb lesz. Így is van. A pár évvel ezelőtt még olyan jó kis murvás utat viszont sajnos szétmosta az eső, s mostanra ösvénnyé degradálódott. Leértem a gyönyörű Vár-völgybe, s ereszkedtem tovább lefelé. Hamarosan elértem a várba vezető igen meredek emelkedőt. Alaposan leizzadtam mire fölértem. A pont a vár egyik termében található. Miután megkaptam az ellenőrző pecsétet, fölmentem a vár tornyába is. A toronyból, Csákberény felé gyanús felhőt láttam. Lehet, hogy arra van egy kis eső. Irány lefelé.

A vár kapujánál, jó hideg csapvízzel töltöttem fel az ivózacskómat. Nem sok maradt benne eddigre. A szalagozás mentén értem el a következő ellenőrző pontot, ahol a bélyegzés után ettem pár guszta szendvics falatkát, s mentem tovább. Ismerős túrázót és családját értem utol. A gyerekek nagyon vidáman voltak. A 13 km-es távon, legalább 15 - 16 km-t mentek. Szemmel láthatólag rövid már nekik ez a táv. Ahogy ballagtunk, az előttünk látható felhő egyre sötétebb lett, s egyértelműen látszott, nem kicsit esik belőle az eső. Ráadásul nincs is messze, és felénk tart. Az is látszik viszont, hogy nem túl széles a csapadéksáv. A kék háromszögjelzés közelében megjegyeztem, kb. háromszáz méter múlva el fogok tévedni, s megyek föl a hegység peremére. A kiírás szerinti útvonalat elég unalmasnak tartom. A kék háromszögjelzésen megkezdtem az emelkedőt. Az eleje nem túl meredek. Ezen a részen hallottam meg az első mennydörgést. Ennek ellenére is megálltam egy kicsit szedrezni. Fölkészültem az esőre, hátha sikerül elijeszteni. Sikerült. Megkezdtem a kaptató meredek részét. Jó 20 %-os emelkedőn szedtem össze, a térképen mérve 220 m szintet, amit egy kicsit lankásabb rész következett, mire fölértem. Sajnos nem mértem külön a szintet, de a Vértes három legnehezebbje közé tartozik. Szerintem a legkeményebb. Mire fölértem, csaknem annyi szintet szedtem össze, mint előtte az egész túrán. Néha azért meg-megálltam szedni egy kis somot. Már elég érett. Sok feketére érett, édes szemet találtam. A hegyen kellemes erdei úton fújhattam ki magam. Természetesen kimentem a hegy peremére a zöld háromszögjelzésen. A kilátás remek, ráadásul maga az ösvény is szép, bár nem a legkönnyebb. Ráadásul úgy nézett ki, a zivatar is elkanyarodott. Nézelődtem egy darabig, mielőtt visszatértem volna a Z+-ra. Ezúttal a következő zöld háromszögjelzésre is letértem. Ez is elég látványos útvonal. Végül a Z+ jelzésen értem be a célba.

Átvettem az emléklapot és a kitűzőt, egy jó darabig beszélgettünk a szervezőkkel és más túrázókkal, ettem egy kis zsíros kenyeret, s némi szemerkélő esőben elindultam hazafelé. Annak ellenére, hogy a meteorológusok szerint nem kellett esőre számítani, a Pápáig vezető út nagy részén látszott az aznapi eső nyoma, a túrán viszont megúsztuk.

Kellemes, a kiírás szerinti útvonalon könnyű túra. Régebben az volt az útvonal, amin most én is mentem, de ezt IVV túrának sokan nehezellték. Felvetettem, mi lenne, ha fordított irányon menne, arra a Z+ nem olyan meredek, ráadásul a túra elején, a sofőrök is megkóstolhatnának némi bort. Ezt már Tarnai Ferinek is felvetettem a Vincézés-pincézéssel kapcsolatban, de mindenütt azt a választ kaptam, hogy nem lenne szerencsés. Hogy a francba szednék össze, az erdőben eltévedt, finoman szólva is illuminált, a túrán indulók egy nagyon csekély hányadát kitevő „túrázókat”. El kell ismerjem, igazuk van.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot (saját térkép szükségtelen), emléklapot és kitűzőt kaptunk. A Széna-hegyen szőlőcukor, a Pátrácosnál kétféle ásványvíz, a Csókakői-várban Balaton szelet, illetve müzliszelet, a pincéknél paprikás szalámis szendvicsfalatkák, és bor, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, házi készítésű csípős paprika krém, valamilyen más krém, illetve valamilyen üdítő volt az ellátmány.