Túrabeszámolók


Csütörtöki Csatangoló HÉTKÖZNAPI Barangolások túrasorozat

kekdroidTúra éve: 20182018.07.04 20:59:01

Csütörtöki Csatangoló 20


Kora délután van, fülledt, nyári meleg, a környéken bevásárlóközpont, meg villamosok állnak sorban, meg tömeg tódul bevásárolni. Benevezek a túrára, kapok színes térképet és leírást és néhány tanácsot a Virágos-nyereg ellenőrzőpontját illetően. Gyorsan elpucolok a pláza kapujából, fel az egykori bányaudvar felé. Szalagozott utat követve kanyargok keresztül a ligetes udvaron, folyamatosan fölfelé az emelkedőn és szakad rólam a víz. Nem csak rólam: hátranézve elég egyértelműen látszik az esőfüggöny a Gödöllői-dombság felett. Az aszfaltútra kiérve a cél felé túrázó DJ_Rushboyjal találkozom, fentebb Jaskó Veráékat érem utol. Jelzett útra érkezem, amely jelzés hamarosan ki is kanyarít a házak közül, fel a Kőtarajhoz. A kilátás szép, a zivatarfelhő pedig szép csendben közelebb érkezett, most mintha Dunakeszitől Szadáig húzódna az esőfüggöny széle. Bélyegzek az önkiszolgáló bélyegzővel, halványszürke, mosolygós fej kerül a papírra. Fentebb, amikor elérem az egykori buszmegálló maradványát, megjelennek az első esőcseppek. A hegytető alatti, sűrűbb erdősávba érkezve átveszem az eddig csak a táskában pihenő túranadrágot - a vizes farmer egy idő után nagyon fájna -, felrántom a kabátot, majd a táskát is becsomagolom halványzöld védőzsákjába. Az egész átöltözés nem tart három percig, ez pont elég arra, hogy ideérjen a felhőszakadás. Legalább történik valami. Felballagok a Hármashatár-hegy tetejére, a kilátóban Krisztáék őrzik éppen a pontot, a szellős kilátóban menedékre találó néhány kiránduló és túrázó pedig ott húzza meg magát, ahol éppen sikerül neki. Csatlakozom hozzájuk, háttal fordulok a szélnek és várom, hogy alábbhagyjon a zápor.


Várakozás közben megérkeznek Veráék és néhány futó és még néhány túrázó is. Kezdek fázni, így nem várom meg, amíg eláll az eső: amint a Duna szürke szalagja láthatóvá válik, elindulok, a 20+10-es távon már a cél felé kanyarodó Verával egy időben. Leóvatoskodok a köves csapáson a Virágos-nyereg felé, de minden óvatoskodásom dacára sikerül megcsúsznom a sáron és seggre ülnöm. Mégiscsak jó ötlet volt átöltözni, nézek végig magamon. A nyeregből kavicsos, pocsolyás utcán kell kisétálni oda, ahol Feuerstahler Éváék őriznek pont és adnak ellátmányt. Vissza a nyeregbe, tovább a zöldön, majd fel a Tök-hegy gerincére. Szép a kilátás, balra, gondolatban átintegetek a telephelyre az odaérkezett esőben épp két épület között rohangászó Kerek repkénynek. Átbattyogok a vízen a Kálvária-hegyre, nagyjából itt áll el a még szemerkélő eső. A bélyegző szerencsésen átvészelte a záport, a kilátás talán szebb is a felhőkkel és az eső utáni fényekkel. Lesétálok a völgybe, kitérek a Rózsika-forráshoz, ahol ezúttal semmiféle kirándulóval nem találkozom. Visszafordulok, irány a zöld jelzés, csúszkálva botorkálok az első emelkedőre ráülő vékony sárrétegen. Lassacskán elérem a Kéktúra kanyargós kaptatóját, erről a sárga sávra kell áttérni, kifelé lejtő, enyhén csúszós csapásra, amelyről azonban egy-két helyen szép kilátás nyílik észak felé. Újra Virágos-nyereg, újra kitérő. Találkozom Bubuval, ő még elfelé tart a túrán. Újra evés-ivás a ponton és újra Virágos-nyereg, ma utoljára. A Guckler Károly úton ballagok tovább, szemből érkezik Zsotyek, hogy ne csak a résztvevők között jelenjenek meg ma ismerősök. Letérek a Tábor-hegyi barlanghoz, plüssmedve őrzi a pontot. Innen már csak le kell botorkálnom a közeli utcára, majd vissza a bányaudvaron át a boltközponthoz. Átveszem a díjazást és elporoszkálok, köszönöm a túrát.


-Kékdroid-


Képek