Túrabeszámolók


Tanúhegyek (BTHE)

PapsajtTúra éve: 20182018.06.20 14:10:52

Salföld 30 – Első benyomások


Idén kicsit motiválatlanul és szomorúan konstatálom, hogy egyedül indulok, de mivel tavaly már volt szerencsém próbára tenni magamat az 50-es távon, e táj örökre rabul ejtett, tudtam idén is ott lesz a helyem. Pedig nagyon szeretek Ákossal és Marcival menni, húznak előre, nincs lazsálás, a sok beszélgetéssel pedig csak úgy röpül az idő.


Választásom így a rövidke 30-asra esik, már régóta terveim között szerepelt a Gulács közelebbi szemrevételezése, szegény kimaradt az 50-es távból, továbbá mélyebb kapcsolatot sem ártana kialakítanom újdonsült lábbelimmel, hogy hosszabb távokon is garantáltan jól érezzük magunkat egymás társaságában.

Zökkenőmentes parkolást követően előnevezés nélkül 07:25-kor beesek a badacsonytördemici Faluház udvarára. Nulla sor, kedves szervezők, gyors regisztráció, felszerelés igazítás, tracker indít és 07:29-es rajtidővel kilépve a kapun már kocogok is az ismerős, nyaralók és takaros szőlősorok mellett kanyargó Újhegyi úton az országos kéken. Előttem tornyosul méltóságteljesen mind közül 437,4 méterével, legnagyobbként a Badacsony-hegy. Gyönyörű és megunhatatlan látvány, bár ezt az út során még számtalanszor nyugtázom magamban.

Ha a lankás utcácskák nem lenne valakinek elegendő, a volt Rodostó turistaháznál induló 1936-ban kiépített bazaltkockák alkotta 464 természetes lépcsőfok garantáltan gondoskodik róla, hogy egy kis vertikális „bujdosás” közepett megjöjjön a bugi a lábunkba. Kiépített pihenőhelyek csábítanak szusszanásra, de gyorsan el is engedem, fő az egyenletes tempó, na meg az időközben hűtlen pulzusom megzabolázása.

Felérve indul a várva-várt hullámvasút, megfűszerezve szebbnél szebb kilátópontokkal és a magyar tenger lenyűgöző látképével. Az elmúlt napok esőzései miatt kellemesen puha a talaj, sár szerencsére nincs, nem csúszik a cipő. Első EP, gyors pecsét, robogás tovább. Az erdő meseszép, mélyet szippantok a sűrű és páradús tölgyes levegőjébe, kiürítem a fejem, gondolataimat eleresztve, élvezem a pillanatot és érzem, hogy „otthon” vagyok. A Kisfaludy kilátó panorámája most kimarad, mellette visz el a jelzett út, máris döngetek lefelé elhaladva az egykori bazaltbánya mellett a Kőkapu völgyében. A Klastrom-kúti 2. EP-nél kedves, idős hölgy pecsétel és kínál stílszerűen Balaton szelettel. Boldogan elfogadom, az egyik kedvencem. Továbbgördülök, lassan a hegy bazalttakaróját felváltó pannon-homokos talajon találom magamat és már itt is van a 3. EP a badacsonytomaji Sörpatika személyében. Nagy bent a nyüzsgés, pecsét, irány tovább. Nemszeretem, aszfaltos rész következik, a nap is kezdi megmutatni magát a felhők takarásából, közben ha arcmemóriám nem csal, Paján Csabával kerülgetjük egymást. Badacsonyörs 4. EP Varga Pincészet, persze, aki nem olyan béna mint én és nem kocsival érkezik, annak itt is fenséges fröccs a jutalma. Lassan beérem a hosszútávos mezőny egy részét, fel-felvillan egy-két M115 póló, ismeretlenül ismerős arcokat vélek felfedezni, Őrsi Annáék zúznak éppen előttem, sok van még nekik hátra.

A túra résztvevői számára mai napon nyitva álló Folly arborétum és borászat különleges fenyői, cédrusai és ciprusai között kanyarogva, majd az Örsi-hegy keleti oldalának piros jelzésén beállok egy fiatal srác mögé, jó a tempója ő is egyedül teker, így érkezünk együtt a Salföldi Pálos kolostorromhoz. (5. EP) Pecsét, finom, gerezd alma, és szódavételezési lehetőség, de tartalékaim még bőven kitartanak, csak az Istvándy pincészetnél tervezek újratölteni. Innen megint kiválóan futható az út egészen a mesébe illő házak övezte Salföldi Majorig, ahol ismét ellenőrzőpont fogad. A Majort hátam mögött hagyva, gondolataim elkalandoznak, érzem közeledek hozzá, a látszólag legszerényebb, mégis legkacérabb, szívemnek oly kedves Tótihoz. Ha valaki járt már a tetején megérti elfogult szavaimat, mit is kínál csúcsán ez a kis szeretnivaló bazaltkúp.

Amint levergődik az ember a zöld háromszöggel jelzett kis meredélyén, szárnyalva lehet robogni egészen a szürke marhák által övezett Istvándy birtokig, ahol persze most is tejben-vajban fürösztenek minket. Na itt már én sem bírom tovább, a megcélzott 5 órás szintidő ide, vagy oda, muszáj egy jófajta mangalicazsíros kenyeret bepuszilnom. Ráadásként egy kedves idős hölgy hegedűjátékával és népdalokkal lelkesít minket és teszi feledhetetlenné a szánkban érzett ízeket. Jöhet a számomra eddig ismeretlen és titokzatos Gulács felfedezése. A borászat birtokáról kiérve az aszfaltra, egy kósza pillantással még elbúcsúzom gyorsan a Csobánctól és balra fordulva tovább kocogok egészen a jobbos bevágásig az erdőbe. Kék-zöld jelzésen kanyargok lombos, árnyas hegymenetben, döbbenten kikerülve egy szintén felfelé tartó hölgyet, aki közben dohányzik (???) Kereszteződéshez érek, ahol jobbra fordulva beindul az igazi szintemelkedés, bazalttörmelékes, itt-ott némi sárral vegyített „féloldalazás” veszi kezdetét szép nagy ívet leírva egészen a csúcsig. A csúcson egy kedves, 8 év forma kisfiútól kapom a pecsétet, no meg kérésemre egy fél literes ásványvizet. Lefelé egy ponton pazar panorámakép fogad a Badacsonyról, muszáj megállni egy fénykép erejéig. Felfelé tartó előzékeny túratársak adnak helyet a szűk ösvényen, majd a bazalttörmelékes részen kiválóan kivitelezett, akrobatikus piruett mozdulatokkal sikerül egy nagyobbfajta esést térdemmel minimalizálni. A zöld kék háromszög jelzés találkozásánál bizonytalan túratársakat igazítok útba, majd ismét kellemes, igazán vadregényes lejtésű ösvényen ereszkedem Köbölkút irányába. Kiérve a szőlődűlőkhöz elmerengve benézem a ballos utcácskát, irány vissza eggyel arrébb, nincs kispistázás. Át a széles aszfaltúton, jobbra fel a kis lépcsőn balról kerülve a Ludámi-dűlőt és Köbölkút pihenőhelyet. Végül irányba állva ráfordulok a Kisfaludy utcára, telefonomra pillantok és bár jól állok az időmmel azért becsületből csak megnyomom az utolsó métereket is. A Faluház udvarán már(még) nagy a csönd, aki hosszútávon nyomja még csak most jön a java, a rövidebb távokat választó sporttársak is már rég útra keltek. Tracker megállít, gratuláció, kitűző, oklevél átvétele, gyors fotózás az utókornak.

Végül a tervezett 5 órás teljesítés helyett sikerül 4:41 alatt összehoznia az egészen pontosan 28,26 km-es távot 1275 m szinttel. Igazán boldog vagyok! A „pillecukor” lábbeli terepen és aszfalton is kiválóan vizsgázott, öröm volt minden egyes lépés a bal térdemnek.

Kis családnak telefon, minden rendben, egyben vagyok, sikerült a kitűzött cél. Élve a túra sikeres teljesítőinek dukáló ellátással, gigászi adag mákos tésztát fogyasztok el, amit az asztalokra kihelyezett szódával öblítek le, majd irány az autó, vár a család, bizony délutánra már homokvárépítést ígértem a kisfiamnak a Balaton partján.

Ahogy visszagondolok, mintha csak egy ékszerdobozban lettem volna egész délelőtt. A tanúhegyek, a panoráma, az arborétum, a kolostorrom, Salföld meseszép házikói, takaros utcái, a majorok állatai a sok egyedi természeti adottság, kivétel nélkül igazi gyöngyszeme e vidéknek. Mint oly sokszor most is Radnóti Nem tudhatom című versének sorai jutnak eszembe.

Összességében egy csodálatos élménnyel gazdagodhattam ismét, köszönhetően a kiváló útvonalvezetésért és példaértékű szervezésért. A túra fakultatív bónuszaként pedig már csak hab volt a tortán megmártózni a 21 fokos Balatonban. Jövőre veletek ugyanitt!


Pro:


- Kiváló szervezés, folyamatos szallagozás segíti a tájékozódást, eltévedés kizárt,


- Bőséges és változatos ellátás,


- Meseszép táj, panorámahegyek,


Kontra:


- Szuper lenne, ha az 50-es hosszú távba valahogy bele lehetne szuszakolni a Gulácsot is.