Túrabeszámolók


Karancs-Medves

hoboboboTúra éve: 20182018.04.29 14:34:37

 Karancs-Medves, ezúttal 20km


 

Azon kívül hogy a feleségemmel terveztem a túrát még egy dolog motivált abban hogy ezúttal a 35 km-es klasszikus táv helyett a 20-ason induljunk, mégpedig az hogy Boszorkánykőtől lefelé az egykori fogaskerekű kisvasút nyomvonalán halad a túra, érdekelt hogy mi látható még Magyarország első fogaskerekű kisvasútjának emlékeiből.

Az évszázados bükkösben, gyönyörű környezetben fekvő eresztvényi Salgó Hotelben ébredtünk reggel, nagyon bőséges, finom reggelivel együtt is annyit kértek egy szobáért mint egy közepes árfekvésű panzióban, mindenképpen ajánlott a hely, kiváló kiindulópontja a Medves-vidéki túráknak.

No, de mi ezúttal a Galcsik fogadónál kezdtük a napi menetet. A nevezés hamar megvolt, kedves, barátságos rendezők, igényes itiner, és már indulhattunk is.

Irány a Kálvária!

Az 1930-ban épült, történelmi hangulatot árasztó Magyar Kálvária évről évre egyre szépül. Az előző rendszerben csupán a gaz lepte be, a Nagy-Magyarországot formázó barlang el volt falazva, jóformán tiltott zóna volt, bezzeg a fölötte emelkedő egykori Partizán emlékmű...

Az idők változnak, a partizánok eltűntek, Nagy-Magyarország barlang ismét kibontva, és helyreállítva. Érdemes megtekinteni, akár csupán csak egy városnéző séta keretében is ezt a gyönyörű emlékművet.

Felfelé kapaszkodva jobbról, balról pihenőpadok, mindegyiken felirat, "kibékülős" "romantikázós", "kávézós", vagy éppen "szelfizős" pad, jókedvre derítő, vidám kis attrakciók, nem kerül sokba, mégis milyen ötletes!

A Kálvária tetején ellenőrzőpont fogad, itt eddig nem volt, de sokan levágnak egy picit mindjárt az elején, ezért indokolt lett. Pár száz méterrel utána, már a gerincúton haladva jöttek is szembe olyanok, akik későn értesültek a csalfa kis pont létezéséről.

A csodálatosan szép Czeberna-völgyig a sárga sáv jelzésen, a Bányász-körúton együtt haladunk a 35-ös és az 50-es mezőnnyel, ezt az utat jól ismerem, eddig mindig mikor eljöttem a 35 kilométeren indultam. 

A Czeberna-völgy ellenőrzőpontjánál három táv három felé indul, mi a 20-ason jobbra el, a rettegett Karancs-hegy aljában, a Gyopár-forrás völgyében, a Kercseg-laposa felé. Elmélázva nézek el balra, a 35-ös táblácskára, melyen indulva  a meseszép Czeberna-völgyben kapaszkodik a  sárga sáv fel a Karancsra. Annyira nem hiányzik, mert a Karancs-kaptató turista-tizedelő 45 fokos emelkedőjére nagyon élesen emlékszem, úgy kiveszi az ember zsírját hogy a Karancson, kb 9 kilométernél azt hiszi hogy Somoskőújfaluig nem bír lemenni, nemhogy a célig még több mint 25 kilométert!

A Gyopár-forrás mesebelien szép rétjét hétvégi, piknikezős turistáknak találták ki, pihenőpadok, szalonnasütők mindenfelé, ha felnézünk akkor a 727m magas Karancs egyre inkább visszaerdősülő, egykori kőbányája köszön vissza ránk.

A Kercseg-laposánál kinyílik a táj, nem bírunk betelni a zöldellő réten álló magányos fa, és a mögötte emelkedő Salgói vár csodás panorámájával!

Somoskőújfalu határában egy gyönyörű bernáthegyi kutya fogad, majd a virágba borult utcákon kényelmes tempóban haladunk a Határ-büfé felé, amely újabb ellenőrzőpontot jelent.

Útközben egyszer csak vékonyka kis hang szólít meg minket balról... "tetszenek kérni limonádét?"

Egy ház kapujában három kisgyermek ül, (nem, egyáltalán nem kisebbségiek) hevenyészett kis asztal, rajta poharak, limonádé, pár csoki, egy keksz, focis kártyák... megindító volt látni hogy a kis gyerekek szinte mindenüket kihozták ide egy kis pénz reményében.

Annyit iszok a 25 forintért árult limonádéból amennyit csak bírok, egyébként nagyon finom volt, veszünk csokit, és még egy Tottis focis kártyára is szert tettem. (őt legalább láttam élőben is gólt rúgni, még 2005-ben) Egy kis fagyiravalót is hagytunk nekik, az egyik kis gyerek már szaladt is befelé... "anya, anya!"

Ilyenkor el lehet gondolkozni azon ki mit nevez szegénységnek, és picit visszarendeződik az ember értékrendje a normális kerékvágásba.

Az évről évre egyre pukkantabb Határ büfé után az egykori kőszállító kisvasút szépen kiegyenlített töltésén, szinte szintben haladtunk Eresztvény felé, majd a nagyon szép állapotban megmaradt, ma is autók, traktorok járta kisvasúti alagút után enyhén emelkedve, de továbbra is a töltésen haladva értünk fel Eresztvénybe.

Eresztvény mára turistaközponttá avanzsált. Az egykori Napsugár étterem a Novohrad-Nógrád Geopark fogadóépülete lett, a mellette lévő játszótér, gyermekeim régi kedvence szépen karbantartva, megújulva a 'Tarjániak kedvelt pihenőhelye.

A lelkes ZUTÉs pontőrök csurgatós-zsíros kenyeres, szalonnasütős majálissá varázsolták az ellenőrzőpontot, nagyon hangulatos volt, jól sikerült a vendéglátás nekik ezúttal is.

Kellett is az energia, mert a Salgóvár 625 méter magas csúcsa várt ránk. Gyönyörű bükkös öregerdőben kapaszkodtunk egyre felfelé, jól ismert úton, meg megállva, szusszanva, gyakori pihenőkkel, de a vártnál lényegesen jobban haladva.

A vár és annak panorámája megunhatatlan, kötelező jelleggel fotóztam párat, beszélgettem picit az ismerős pontőrökkel, majd irány a Boszorkánykő.

A Boszorkánykő ereszkedője (emelkedője) a brutális, a már-már szinte járhatatlan kategóriába tartozik, fától fáig, egymásba kapaszkodva ereszkedtünk lefelé, majd a piros sáv jelzést elérve az egykori kőszállító kisvasút régi töltésén immár széles, enyhén ereszkedő szintútra fordultunk.

A piros jelzésen Ponyipusztánál pontőrök, majd nagy sajnálatomra elhagyja az ösvény a kisvasút egykori vonalát, és egy erdei, nem túl látványos ösvényen halad a Gedőc-tető csillagvizsgálója felé.

A régi csillagvizsgáló épülete megvan, itt tanultam meg egykoron amit a csillagokról tudok (jó keveset, de azt mind) a pontőrök azt nem tudják megmondani hogy üzemel-e, de szerintem már nem.

Már csak az ereszkedés maradt vissza Salgótarján központjáig, amely egy kevésbé látványos úton, gazos erdőben vezet, majd városhatárt érve hamarosan visszaértünk a Galcsik-fogadóba, a rajt és cél helyszínére.

Pár kedves szó, szép kitűző (35-ön jelvény szok' lenni!)  és egy szép túranap után jóleső fáradtsággal a lábakban elégedetten indultunk haza.

 

fotóalbum


 

K-M 35 2016: