„…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”
További remek túrák, melyek megérdemlik az emlékezést. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezői munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezőket.
XVIII. Lókúti Évköszöntő
Félmaraton az év első napján
(Az írás gyertya egy üres honlapon. Bocsánat, valaki felcserélte az n-et és az l-t…)
Hófúvás-maradványoknak ül fel az autó Hárskút után, pedig gyatra a tél, megenged számtalan útviszonyt, a rajtot épp hogy, ebben van gyakorlatom, Viktor instruál és elindítja az első kört, köhög és pöfög a gép, az ósdi, mostanában undok vagyok és kiábrándult, a terep meg inkább spártai, néha lehet csak engedni, a sárból kiérve a gyenge havon indulok meg egy percre, de később bánom, mert a siratófal megfegyelmez, akarok-e még egy kört, persze, igen a válasz, ezúttal óvatosabban, látom a mezőnyt egy-egy hosszú egyenesben, de maradok saját tempóban, a siratót tiszteltetem, ha leköröznek, kiszállok, ez az utasítás, de még/már senki, magányos forduló, harmadik kör, bírni, ennyi, kibírni az első hegyet, a korlátozottan futható erdőt, a hó-sár keveréket, kétütemű trabant-emberként, a nyers sarat, pittyenteni a fal előtt, amely ezúttal is megállj mutat, utána enyhülést jelent a domb is, sehol senki, rohanok, ahogy bírok, el ne menjen ez az év is köszönés nélkül, megvan, összegzem, sár, hó, pára, felhő, falukép több oldalról, felvillanó épület-kontúrok, a maguk valójában látható emberek, akiket szeretek, akik még velem is kedvesek tudnak lenni, étel, élet, új történetek, utak és nem, hóba-sárba dagasztott futó-kenyér… |