Túrabeszámolók


Csepel teljesítménytúrák

AmypTúra éve: 20172017.11.18 12:44:07

Ez egy nagyon rövid beszámoló lesz, mert ez egy nagyon rövid túra volt számomra, már csak azért is, mert délután dolgom volt - milyen jók ezek a Pest környéki túrák, főleg, amelyek vagy tőlem, vagy apámtól indulnak -, egyébként is, csak a füzetbe kell, igen, én őszinte vagyok, de pecsétkurvává válásomról majd inkább egy másik helyen mesélek.


- Köszönöm, hogy a szűk, beláthatatlan ösvényen hirtelen szembetalálhattam magam egy mosolygós lánnyal, aki lóháton ült, mert amennyire halálra rémültem a lónak az elejétől (ami ugyebár a feje volt, mert hát először csak a ló elejét láttam, most mondom, beláthatatlan ösvény, sűrű lombos fákkal!), pont annyira nyugtatott meg csengő-bongó hangon szóló köszönömje, amit feltehetőleg azért kaptam, mert mindenre kapható Juliskaként Jancsivesztette mód felizgultan beugrottam a csalitosba, jelezve ezzel, hogy útjogot adok a nagyobb járműnek. Mármint, a köszönömöt nem a ló mondta, hanem a mosolyogós lány. Evidens, de jobb tisztázni az ilyesmit.


- Köszönöm az elbizonytalanító kisregény-stílusban íródott itinereket kikarikírozó itintert az Illés-idézettel, meg azzal, hogy megismerhettem az "ocsmonda" és a "növendékes mocorka" kifejezéseket. És köszönöm, hogy időben észbe kapva jót derülhettem többek közt ezen a bekezdésen:


"830 méter után jobbra indul ki a S+. De kit érdekel? Mi a S sávon induljunk tovább!"


Nem járt túl az eszemen az itiner. Ennek ellenére mégis sikerült egy egyértelmű kereszteződést benéznem valahol a húslegyek hirdette kolbászüzemszagban, de nagyjából minden túrába belerakok 1-2 plusz kilométert, ezen már nem akadok fenn.


- Köszönöm azt az utcát a végén, aminek szerintem soha de soha nem értem a végére. Néha még ma is arról álmodom, hogy valamelyik beragadt énem ott van Csepelen a Nyár utcában, és próbál befutni a célba, de az utca soha nem fogy el. Mint az a Holdas-ceruzás mese. Nem, nem jó a hasonlat. Ott elfogy a Hold is meg a ceruza is. Apropó elfogyás. Note to self: ezt most egyedül. :( Ami csöppet sem baj, mert két vagy több emberrel szembelovazni nem akkora izgalom. Eltévedni sem az. Ó, és a Duna-part szép. Sajnos nem jött hajó. Emlékeztek, amikor a kiságon még lejártak ide a gőzösök?


- Meg a lecsót. Amit majdnem kihagytam, mert itt is kicsit meg voltam fázva, de inkább a gyomrom. De jól tettem, hogy megkóstoltam. Ha egyszer eljutok egy hosszabb távra, akkor is kérni fogom a lecsót. Mert az a lecsó a lecsók lecsója volt nekem aznap délután. De tényleg. Lecsókoltam volna érte a rút királykisasszony karikatúráját is a vakolatról, ha csak így kaphattam volna belőle.