Túrabeszámolók


Tátika-Rezi

nafeTúra éve: 20172017.09.06 20:44:43

 


Tátika – Rezi két várút rövid (25)


GPS-el mért távolság: 33,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 875 m. Én ennyit mentem, de mivel itiner nem volt, ezért csak a térképre támaszkodhattam, mi tartozik bele a túrába és mi nem. A Sztúpa beletartozott annak ellenére, hogy a pontőrök a parkolóban voltak. A Tátika-várban nem egyértelmű, mi tartozik bele. Csak az ellenőrző pontig, a legmagasabb pont kihagyásával: 32, 8 km; A Rezi-vár egyértelműen nem tartozott bele a távba, így a Tátika-várnézés és Rezi-várnézés nélkül: 32,05 km. A rezi kocsmába betérés nélkül (most kint volt a pont): 31,95 km. A GPS track-ből, számítógépen le tudom vágni a szükségtelen részeket. A szintből nem tudom megtenni ugyanezt így csak saccolom, hogy 20 – 30 m jön le. Menet közben ugyanis nem jegyeztem föl, már csak azért sem, mert a Rezi vár közelében derült ki, hogy több lesz. Majd legközelebb.


A média ismét csak időjárási világvége hangulatot keltett. Ennek megfelelően meglepetés ért a rajt helyén. Fél hétkor, simán tovább gurultam, mert annyira nem látszott semmi élet az iskolánál. Visszafordultam és leparkoltam a templom előtti parkolóban. Nem volt ott semmiféle másik autó. Elővettem a telefont, internet rész bekapcsol, s már mentem is föl a TTT-s honlapra:




  • Eltévesztettem a dátumot? Nem.




  • Esetleg csak hétkor kezdődik a rajtidő? Ez sem.




Akkor más nem lehet, minthogy a média által keltett hisztérikus világvége időjárás előrejelzés tartotta távol a túrázókat. Ma alighanem csak a megrögzött teljesítménytúrázók jöttek el, a környékbeli alkalmi túrázók nem. Esetleg közülük azok, akik a helyén tudják kezelni a média hisztériát, és tudnak az internetről időjárás ügyben tájékozódni. Az OMSZ honlapján érdemes a Magyarországi települések pontot megnézni. Ez valószínűségszámítási alapon adja meg az adatokat. (Nem a meteorológusok, és hanem a számítógép számítja ki az adott koordinátára, és ráadásul a média sem tudja felturbózni.) 24 órára előre, 70 - 80 % a beválási érték. Több éves tapasztalatom, hogy amennyiben csak 1 – 2 mm, vagy az alatti csapadék mennyiséget jelez egy hatórás periódusra, az vagy lesz, vagy se, de gyakoribb a se. Ha többet jelez, akkor abból nagy valószínűséggel lesz valami. Erre a túranapra egész jól bejött. Reggel hat előtt volt csapadék, és a 14 órától jelzett pedig 14.30-kor érkezett meg. Közte semmi, ami nem igaz, csak a csapadékra: kiváló túrázó idő volt. A hosszútávosok viszont ázhattak rendesen, de arra alapvetően felkészült túrázók neveznek.


A nevezés hamar megvolt. Enikő elmondta, milyen változások voltak a jelzésekben, illetve lehet, nem a szokott helyen lesz a pont a Rezi-várnál. Attól függ, milyen az út, s fel tudnak-e menni autóval. Megnéztem a térképet. Hoppá! Tényleg volt néhány igen lényeges változás 2014. óta. Mindjárt az elején megváltozott a Sztúpára vivő jelzés egy szakasza. A legjobban azonban a Reziből visszavezető szakasz tér el a 2014-estől. Még egy kétbetűs kitérő, s gyerünk.


Jó kis könnyű bemelegítő szakasz, csaknem a falu északi végéig. Kicsit előtte kanyarodott le a K jelzés. A Szent Donát kápolna előtt tértünk rá a régi jól megszokott útvonalra. Persze eddigre már sikerült kimelegedni is, mert a falu fő utcájáról lekanyarodva elég jól emelkedett az út. Az is látszott, megint csak klassz lesz a kilátás, akárcsak a Padtól padig a Kab-hegyen túrán, köszönhetően a hidegfrontnak. Még egy kis kaptató a kápolnától, s már meg is érkeztem az első ellenőrző pontra. Egy Ladából kaptam a pecsétet, a Sztúpa parkolójában. Ha már itt vagyok irány a Sztúpa. Föl is mentem rá. Sajnos kilátás semmi. Irány vissza az ellenőrző pontig, majd az OKT-n megkezdtem a leereszkedést a hegyről. A kaptató után, nem esett jól a hideg szél. A lejtő elején fáztam egy kicsit. Az út jó, és ennek megfelelően a kényelmesre vett tempómban is jól haladtam. Szerencsére az aszfaltút elérése előtt a szalagozás nem az erdő széli fűben vitt, hanem maradt a földúton. Rövid aszfaltos szakasz, és már kezdhettem is a következő emelkedőt, ami egészen a Tátika-váráig tartott. Ezen a hangulatos úton értek utol az első túrázók, és sajnos a túra végéig nem is nagyon nőtt a számuk. A KL ösvény vége felé többször megálltam pár szem somot szedni. Még nem igazán érett, de így is szeretem. Rendesen megizzadtam mire a szép erdőben fölértem a várba. Gyors pecsételés, egy kis beszélgetés. Fölmentem a magassági ponthoz, s készítettem pár fényképet. A tiszta levegőben remek a kilátás. A fehér Sztúpa szinte világít a ragyogó napsütésben. Szépen melegedett az idő.


Fotózás közben megettem a kapott müzli szeletet és elindultam lefelé. Ekkor sem hagytam ki a somot. Nagyon szép az ösvény, a sok kidőlt fával. Ez így igazi erdő, nem pedig faültetvény. A murvás út elérésekor, jobbra rátértem. Nem kellett túl sokat menni rajta, s máris következett a szalagozott rész a Meleg-hegy lábáig. Zömmel mezőn vezet. A panoráma remek. A mező szintén nagyon tetszik. Már itt is megkezdődött az őszi kikerics fővirágzása. Rengeteg van belőle. Az időjárás nagyon kellemesre fordult. Az is látszott a homokban, hogy akár még két csepp eső is eshetett négyzetdeciméterenként. A Várvölgybe vezető aszfaltút keresztezése után, a szalagozáson kívül az emlékeim is segítettek a tájékozódásban. Ezt az aszfaltutat tekinthetjük egyébként a Bakony és a Keszthelyi-hegység közti választóvonalnak. Ismét csak gyönyörű, hangulatos erdőben kaptathattam, a jószerével csak a térképen, illetve a turistautak.hu-n szereplő KL jelzésen. Itt is jó szalagozás segítette a haladást. Mondjuk a várig összesen egy út keresztezte a jelzést, tehát nem túl bonyolult a tájékozódás. A szép időnek köszönhetően, a kaptató vége felé már törölgethettem az izzadtságot a homlokomról. Több, mint 200 m szintet gyűjtöttünk be 10% körüli meredekség mellett. Mire fölértem, az igazoló lapon szereplő, a teljes túrára vonatkozó 650 m szintből 672-t sikerült összeszednem. Az ellenőrző pont a megszokott helyén, és a megszokottan fő frissítőpontként is üzemelt. Épp ideje. Nagyon delet korgott a gyomrom, és az órám szerint is csak pár perc volt addig. Megkaptam az ellenőrző pecsétet, s elmentem megnézni a várat. A zsíros deszkázást a várnézés utánra hagytam. Innen, még a Tátika-várával összehasonlítva is remek a kilátás. A Tátika-vártól közvetlenül balra látható a Sümegi-vár. Szépek a tanúhegyek is, és helyenként Balaton víztükre is látható. Miközben ballagtam a várhoz, holló pár fejezte ki, az ottlétem miatti nemtetszését, s egy darabig nem túl magasan körözött is a vár fölött. Persze ez is 500 m körüli szintet jelent. Nem is szeretik őket a vadászok, hiszen messze hangzóan jelzik a többi vad számára az ember jelenlétét. Jóval fölöttük alighanem egerészölyvek - termikeltek. Jó pár fotót készítettem. Irány vissza az ellenőrző pontra. Ettem egy kis zsíros kenyeret, amit bodza szörppel öblítettem le. Ekkor jutott eszembe, a Magas-Bakony teljesítménytúra után elfelejtettem elmosni a bögrét, s a mai túrán ragadt bele ez-az. Nem baj legalább magasabb lesz az innivaló ásványi anyagtartalma.


Megkezdtem a hegyről levezető szakaszt. Hangulatos, de nem olyan látványos, mint a kaptató volt. Helyenként elég jól elmosta a víz a murvás utat. Az OKT elérésekor elő kellett vennem a térképet, merre tovább. Eddig jövök majd vissza is, csak más úton. A baloldali ágban volt egy szalag, illetve a GPS szerint is arra kell menni, így gyerünk azon. Hamarosan föl is ismertem a környezetet. Lefelé menet, két biciklis jött szembe egy eléggé szétmosott szakaszon. Elöl az ember E-bike-on (pedelec rendszerű) tekerve, utána pár száz méterrel az asszony, az elektromos motor nélküli biciklijét tolva. Rá is kérdeztem, miért nem vette el az E-bike-ot az embertől. Csak legyinteni volt ereje. Eseménytelen úton értem el a falu előtti elágazást, ahol csak vagy 50 m választja el egymástól az oda és a visszavezető jelzést. Balra fordulva hamarosan elértem a falu határába, és ott az OKT jelzésig vezető K+ jelzést. Ide nem ártana egy automata pont a „kispistázás” ellen. Újabb eseménytelen szakasz és el is értem az utolsó EP-t.


Pecsételés után a kocsmában ittam egy kólát, s megkezdtem a következő kaptatót, ami itt-ott egy rövid lejtővel megtörve, egészen a K - KL elágazásáig vitt, és már ez a szakasz is kevésbé monoton, mint a régi változat. Előtte nem sokkal, a túra igazolólapjával a kezükben jöttek szembe páran. Szóltam ez a visszavezető ág. Eredetileg ők is a helyes úton indultak el, de egy barátjuktól kapott GPS track megtévesztette őket. Visszafordultak, s immár a jó útvonalon indultak el lefelé. Az elágazástól, még emelkedett pár métert az út, majd kezdetét vette egy hosszú, néhol igen meredeken lejtő néhai murvás út, két nagyon rövid emelkedővel tarkítva. Valaha itt gyakorolhatták a Magyar Néphadsereg katonái a hegyi utakon történő gépjármű vezetést. Az út nagyon szép bükkösben vezet. Sajnáltam is, amikor egy aszfaltútnál vége lett. Gyakorlatilag csak keresztezte a jelzés, ami utána ösvényként folytatódott. Valahol itt sem ártana egy automata pont, ugyanis a régi OKT jelzés legalább egy kilométerrel rövidebb, és nincs benne az a 150 m körüli emelkedő sem, ami a mostaniban igen. Amíg erdőben kanyargott, ez is jó. Utána, sajnos szántóföld szélén visz. A kilátás jó, viszont, ha ezt a földet frissen fölszántják, ösvény hiányában igen rossz lesz itt gyalogolni. Most inkább az zavart, hogy gyomirtózott gazban kellett menni. Szerencsére nem kellett sokat talpalnom, hogy elérjem a várvölgyi aszfaltutat, amin besétáltam Zalaszántóra. A szántóföld szélében gyalogoltam, amikor elkezdett szemerkélni az eső. A faluban már egyre jobban rákezdett. Kicsit gyorsabban szedtem a lábaimat, így esőkabát fölvétel, illetve elázás nélkül értem be a célba.


Átvettem az emléklapot a kitűzőt, és hazafelé vettem az irányt. A túra kicsit Tanúhegyek jellegű. A hegyek húzós kaptatóit és lejtőit, hosszú lankás szakaszok kötik össze. Az OKT Rezi – Zalaszántó közti áthelyezésének köszönhetően nincs igazán monoton szakasza. Látványos és hangulatos túra.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 900 Ft-ért színes térképes igazolólapot (saját térkép szükségtelen), emléklapot és kitűzőt kaptunk. A Tátika-várban müzli szelet, A Rezi-vár pihenőhelyén zsíros- és lekváros kenyér, vöröshagyma, uborka és háromféle szörp volt az ellátmány.