Túrabeszámolók


Csekk Sándor emléktúra / Zempléni Tekergés tájékozódási

szodasbacsiTúra éve: 20172017.07.01 22:04:07

 Már húsvét óta gyakorlatilag nem jutottam természetközelbe, ezért örömmel fedeztem fel a június 25-re meghirdetett túrát. Ráadásul előző éjszakára meg volt hirdetve egy Ravasz Róka is, Bükkszentkeresztre, ami a 14 kilométeres távjával megfelelőnek tűnt bemelegítésnek.


Szombat délután-estefelé még belefért egy kis múzeumlátogatás az MKV Szondi utcai telepén, utána meg kilátogattam Újmassára is a kohóhoz, hogy kicsit szokjam a kellemesen hűvös erdei levegőt a városi hőség után. 


Bükkszentkereszt környékén az áprilisi természeti katasztrófa miatt sajnos még nem nagyon voltak járható erdei ösvények, ezért a Ravasz Róka útvonala nagyobbrészt aszfaltozott, vagy legalábbis kavicsos erdészeti utakon vezetett. Még a sötétség beállta előtt, 9 órakor, az elsők között indultam, mert az az elvem, hogy ha időben elindul az ember, akkor nem kell rohangászni. (Ámbár, vannak olyan elvetemült emberek, akiknek az a kedvtelésük, hogy az erdőben rohangásznak, én a magam részéről inkább maradok a tempós gyaloglásnál.) Fel kellett keresni a térképvázlaton megadott 7 önkiszolgáló ellenőrzőpontot, és mivel szinte elhanyagolható volt a szintkülönbség, ezért alig több mint 2 és fél óra alatt célba értem. (4 óra volt a szintidő.) A célban a beérkezőket várta a szokásos zsíroskenyér-tea menü. Miután mindenki beérkezett, meg a rendező(k) is hazament(ek), szépen bevackoltam magam a furgonom rakterébe, mert nem sok értelmét láttam hazamenni éjszaka keresztül a Bükkön, hajnalban meg vissza, hogy ott lehessek a vasárnapi rendezvényen. 


Idegen helyen nem nagyon tudok aludni, ezért napkelte után nem sokkal fel is ébredtem, kicsit táplálkoztam, meg reggeli torna gyanánt felkocogtam néhányszor a kilátóhoz. A kilátó alatti domboldal jó szamócatermőhely, csak a termésen nagyon érződött, hogy kevés csapadék hullott mostanában.


A rajt (és cél) Miskolcon a Majális- parkban a Vadaspark bejáratánál volt. Mivel időben érkeztem (elsőként) sikerült egy árnyékos helyre leparkolni, meg kicsit körül is tudtam nézni, mivel még itt sem jártam. Nem sokkal később megérkezett a rendezőség (ami ebben az esetben is egy személyt jelent), meg már kezdtek jövögetni a résztvevők is. Letudtam az adminisztrációs teendőimet, és ezúttal is az elsők között, már 8 órakor elindultam ami azzal az előnnyel járt, hogy kevesebbet kellett menni a délutáni hőségben, meg ha elkavarodok valahol, akkor hátha kisegít egy utánam érkező (mint később kiderült, erre szükségem is volt). Csak elinduláskor mondták, hogy két kört kell menni. 15 km után visszatérünk ide, és ekkor kapjuk meg a második útvonal térképét a maradék 10 km-re. Ha előre tudom, akkor talán pár dekányival könnyebb tarisznyával indulok el, de a végén nem azon a kis túlsúlyon múlott a jó időeredmény.


Már az első (önkiszolgló) ellenőrzőpontnál sok időt elvesztegettünk, mert az utánunk jövők, akik itt értek utól félreértették a feladatot: az ortási fordítónál kellett keresni egy határkarót, és ennek a számát felírni. De itt közel ment a kisvasúti pálya, (amin pont itt volt egy fodító) és nekiálltuk kilométerkövet keresni (találtunk is kettőt). Szerencsére arrébb megtaláltuk a feladatban megjelölt karót is, aminek beírhattuk a számát a feladatlapra. Innen (ha már így összegyültünk) többé-kevésbé egy ötfős csoportban mentünk tovább, kisebb leszakadozásokkal-felzárkózásokkal, apróbb pályatévesztésekkel. 


Le kellett menni Perecesre, egy nem létező buszjárat következő megállóba érkezését kellett kiszámítani. Közben elhaladtunk a bánya telepe mellett, a fák között felsejlett Borsod utolsó lábon maradt aknatornya, Meg lehetett csodálni az 1870-es években épült, téglával kirakott, még így elhagyatottan is lenyűgöző igazgatósági épületet. Meg elhaladtunk az Új-akna bejárata mellett is, ahol már 1901-ben villanyvontatású vasút működött. (Sajnos a Graezenstein-alagútnak már a nyomait is eltörölték, ezért nem tettem oda is egy kis kitérőt.) Perecesről régi bányászházak mellett elhaladva egy csalánoson keresztülvágva ismét beértünk az erdőbe, hogy Égés-tető érintésével megcélozzuk az Ostoros-hegyet. Égés-tetőn a magassági kőre festett narancssárga kódot kellett volnabeírni az ellenőrzőlapra. Maradjunk annyiban, hogy a kódot megtaláltam, (a biztonság kedvéért le is fényképeztem), de az ábrázolt karaktereket nem igazán sikerült felismernem. Biztos hiányoztam iskolából a kódfejtés-órán. Az Ostoros-hegyen a tűzrakóhelyet alkotó betonkockákat kellett megszámolni, de én a magam részéről sokkal érdekesebbnek találtam a mellette levő fán a szarvasbogarakat. Meg kicsit meredek volt előtte a kaptató, ki kellett fújni magamat. (Valószínű, hogy a 700m szintkülönbség java része itt jött össze.) Ekkor csak úgy futtában ránk köszönt egy lány. Aki előttünk indult, és valószínűleg már a második körének a közepe táján lehet, nekünk meg még az első körből is jócskán van hátra.....


Innen még meg kellett keresni a Márta-bánya kisvasúti megállóhelyet. Szerencsére pont jött arra két helyismerettel rendelkező sporttárs, mert itt már eléggé a térkép szélén jártunk. Utána még érinteni kellett a papírgyárat. Ezt nagyjából tudtam merre keressük, mert valamikor kisiskolás koromban jártunk ott. Utána már csak a célt kellett megtalálni, hogy megkapjuk a következő kör itinerét (aki meg a 15 km-re nevezett, az letelepedhetett a büfébe, mert számára ennyi volt).


Egy kis frissítő, meg kalóriapótlás után elindultam a második körre. Amerre szerettem volna menni, ott kordonnal le volt zárva egy szakasz futóverseny miatt. Kicsit lejjebb mentem, hátha ott is rá tudok térni a sárgy pöttyel jelzett útra. Találtam is egy sárga pöttyöt, hát elkezdtem szépen követni. Csak valahogy gyanúsnak tünt, hogy nekem most észak felé kéne tartani, ráadásul erdőben, miközben itt inkább rétek vannak, az irányom pedig legjobb esetben is inkább csak északkeleti. Jó idő elteltével szemből érkezett egy fiatalember, akinél ugyanolyan itiner volt, mint nálam, ő felvilágosított, hogy kicsit elkavarodtam, mert épp a 11-es EP-n vagyok, a 9-es helyett....


Útvonal-újratevezés.....


Az a baj, hogy a 12-es (utolsó) EP-t elmellőztem, tehát oda mindenképp vissza kell menni a feladat miatt, vagyis a legkézenfekvőbb (bár a kiírásnak nem megfelelő) megoldás, hogy fordítva járom végig a pályát, az nem megoldható. Most már úgyis mindegy alapon elindultam a 10-es felé. (Azért mindenesetre megkérdeztem a feladatok megoldásait, hátha.....) A 10. után kicsit tovább bonyolítottam a dolgot, mert a 9-es túl messzinek tünt, inkább egy rövidebb úton megcéloztam a 8-ast, innen még úgy terveztem, hogy lemegyek a 12-höz, utána szépen elbúcsúzok, és megyek haza, majd jövőre jobban odafigyelek. De amikor odaértem a 12-es EP-hez, akkor már úgy voltam vele, hogy inkább csússzak ki egy kicsit az időből, mint hogy feladjam. Ezért még bevállaltam azt a plusz kb. 5 kilométert, és a Köpüs- völgyön felügettem a kimaradt 9-es ellenőrző ponthoz. Lefelé meg rövidebbnek találtam lejönni a zöld csík jelzésen, így végül azon az úton fejeztem be, ahol elindultunk reggel. Az órámat azt nem is figyeltem, ezért meg is lepődtem, hogy 4 perccel a megadott 6 óra előtt értem be. Úgyhogy a feladatkiírásnak 50%-ban azért sikerült eleget tenni.


Célban a szokásos zsíroskenyér+üdítő várta a résztvevőket, egy ajándék könyvvel kiegészítve. Meg lehetett történeteket hallgatni a néhai Csekk Sándor sporttársaitól.