Németh László Emléktúra-Határjárás 17
Hiába erőlködött a bolondos szél a napos időt nem tudta megfutamítani. Az első félelmem, hogy el fogok tévedni a Péter-hegyen akkor fogott el, mikor kiértem az erdőből; jól esett volna itt egy kis piros-fehér szalagocska iránymutatóul.
Az ürömi vasútállomás pontőrét nem nagyon irigyeltem, mert alig felöltözve ült a korláton, pedig a Solymári-völgy rakoncátlan szele egy pillanatra sem hagyta békén amíg a matricát ragasztgatta bele a tájékoztató füzetembe.
A 141-es határkövet a meredekebb útnak igérkező régi zöldön kockáztattam (választhattam) megközelíteni; szükség is volt az erőbeosztásra, ki is fáradtam mire a célhoz értem. Ezért sem volt ma Csúcs-hegy mászás.
A Hármashatár-hegyi túraösvény jóindulatű eltérítése miatt a vitorlázó repülős emlékműhöz vissza kellett kapaszkodni a hajdani légelhárító ütegállás betonüregéhez. A kilátótól, amit most láttam először közelről, nem voltam nagyon elragadtatva.
A Határnyeregtől kezdve Hűvösvölgyig a kék jelzés mentén középiskolások vidám csoportjaival lehetett találkozni, gondolom a tanévzárást és a vakáció kezdetét ünnepelték.
A célban a háromtagú zsüri emléklapot, kitűzőt és müzliszeletet adott át elismerésül.
Németh László (1962-2013) Nyugodjék békében!
| 