Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

PapsajtTúra éve: 20172017.04.13 13:41:21

Mátrabérc 55 – Első benyomások


Egy régóta dédelgetett, kötelező bakancslistás álomról osztanék meg veletek néhány szubjektív benyomást, tapasztalatot. Voltam már jó néhány TT-n, de ilyen szintemelkedéssel megspékelt 50+-os túrán még soha. Barátokkal beszélgetve, a fórumokat olvasva többen jelezték, hogy itt olyanok is elvéreztek már, akik sikeresen teljesítettek egy Kinizsit. Fülembe csengtek Tomi barátom tavalyi tapasztalati is, miszerint nagy esély van rá, hogy futva teszed meg az utolsó kilométereket, még ha úgy is érzed, hogy végig jó tempót mentél. Ehhez jött még hozzá, hogy a Vérkör 77 sikeres abszolválása után veszettül begyulladt a jobb nagy lábujjam körme, ami szerencsére a hét második felére javulni látszott, plusz Marci és Ákos barátom töretlen lelkesedése is amely szintén komoly motivációt jelentett. Valljuk be nem mindig talál az ember lépten-nyomon olyan túratársakat, akiket könnyű szerrel rávehet egy a Mátrabérc és társai kaliberű megmérettetésre. J


Első bálozóként most is igyekeztünk a lehető legalaposabban felkészülni mind fejben, mind fizikailag. A korábbi összes beszámoló elolvasása, a GPS track tanulmányozása, valamint szintek, szakaszok vizslatásával kikristályosodott a haditerv: Galyatetőig megnyomjuk, amennyire csak lehet, majd felmérjük mennyi időtartalékot sikerült összehozni, hogy a végére történő belassulással se legyen para a szintidő. 29 km-re 2060 m szint, szólt a mantra a fejemben a túra előtti napokban, mindössze ennyi lebegett a szemünk előtt. Ha ezen a szakaszon eredményesen túl vagyunk, már „csak” a Mátrabérc „Getéjéhez” a Muzslához kell felkötni a gatyát.


A rajtot nagyon jól sikerült elcsípnünk, mivel már péntek este Marciéknál aludtunk Gödöllőn, így elegendő volt 03:45-re állítani az ébresztőt. A gyors reggeli TT-s rituálék után már robogtunk is a Sirok-Kőkútpusztai célba, miközben az autóban AC/DC-vel hangolódtunk, hogy elsők között vághassunk neki életünk első Mátrabércének. A ratjban már szép számban gyülekezett a „vérszagra gyűlt az éji vad”, gyors becsekkolás után 6:00-ás rajtidővel el is indultunk egy kisebb tömegben.


A kezdeti keskeny erdei ösvények miatt a mezőny szétdarabolódása nem volt egyszerű, kellett hozzá némi türelem és néhány km. Alapvető szabályként tartottuk szem előtt, hogy muszáj a saját tempóra fókuszálni, nem szabad beragadni olyan sporttársa mögé, akivel kényelmesen tudjuk tartani az iramot, de érezzük, hogy ennél azért nagyobb sebességre is képesek volnánk.


Az idő gyönyörű volt, a reggeli 3-4 fokos hőmérséklet sem volt bántó, pláne ahogy nekiszaladtunk az első komoly Jóidő-nyak, Domoszlói-kapu utáni Oroszlán-várhoz vezető szintvonalaknak, miközben a távolban ki-ki bukkanó TV-torony látképe tudatosította bennünk, hol van még a vége...Cserébe viszont Kisalföldhöz szokott szemünket kárpótolta a pazar kilátás.


A Kékesen rövid technikai szünet, víztartályok újratöltése és egy gyors csúcsfotót követően hamar belekóstolhattunk a S- „kellemes lejtőjébe”, ahol szerencsére száraz talaj fogadott minket, így csak néhányszor indult meg a kavicsos aljzat lábaim alatt. A pár száz méteres térdgyilkos szakasz után az autóút mellett kanyargó turistaösvényen kígyózva, máris a Csór-hegy kihívásokkal teli emelkedőin elmélkedhettünk teherbíró képességeink határain. Itt Marci kicsit leszakadt tőlünk mert izomgörcs tünetei jelentkeztek nála, de kis pihentetéssel, nyújtással és némi magnéziummal hamar rendbe jött.


Ezt követően egy kellemes hullámvasút etap következett, ahol tűleveles földutakkal tarkítva értünk be Galyatetőre belekocogva valamennyi lejtőbe, ahol a terep ezt kényelmesen lehetővé tette. Izgatottan pillantva telefonjainkra konstatáltuk, hogy sikerült a terv, mivel az itiner szerint tartandó szintidőhöz képest 50 perc fórunk volt, ami 5,2-es átlagot jelentett, miközben tudtuk szintben a nehezén már túl vagyunk kellő időtartalékkal a zsebünkben.


A következő szakaszok Vörös-kő előtt és után kissé egybe folytak számomra, de különösen kijózanítóan hatott Ágasvár, amely bájos csúcsát kacéran megvillanta, majd szemünk elől szemérmesen lejtőkbe burkolózva, kemény próbatételnek bizonyult. Valahogy a felkészülésnél ezt a szakaszt el is felejtettem, fejben annyira a Muzslára koncentráltam. Nehéz, de pazar szakasz volt, melynek lejtmenete méltán vetekszik a Kékes utáni párszáz méteres „S-”-al. Az ereszkedést követően a Csörgő-Patakkal párhuzamosan haladva érkeztünk mátrakeresztesi Óvár vendéglőhöz. Soraink gyors rendezése, majd irány a Muzsla. Bevallom számomra nagyobb volt a füstje, mint a lángja, amelyet annak tudtam be, hogy egy-egy részcsúcsa között voltak kiválóan megfutható szakaszok, amelyekkel kiválóan ki lehetett mozgatni a kemény kaptatókhoz szokott lábat, megtörve ezzel a monotonitást is. Az ajánlott 114 perc helyett sikerült ezt a szakaszt 75 perc alatt teljesíteni, miközben összeértünk a rövidebb távok résztvevőivel is, így elég sok embert kerültünk el. A Muzsla-tisztáson minden kő lehullott szívünkről, igaz a célig még 6,7 km hátra volt, de már tudtuk, hogy az egy örömmenetelés lesz.


Boldogan, belekocogva, szép tempóban ereszkedtünk hosszan a Mátrabérc utolsó nagy próbatételéről, majd 11:18 perces idővel átvehettük okleveleinket és kitűzőnket.


A célban itinerünk bemutatását követően valami hihetetlenül finom töltött káposztát kaptunk, amelyből Marci ismerőseink hála – valahogy nem volt étvágyuk hozzá – még repetázni is tudtunk az ételt osztó hölgyek rosszalló tekintetei tüzében. Minden korábbi várakozásunkat felülmúlta a teljesített szintidő, boldogan és büszkén figyeltük, ahogy sorban érkeznek az iskola udvarába a sporttársak. 


Összeségében egy gyönyörű útvonalvezetésű, hibátlanul megszervezett és lebonyolított TT volt az idei Mátrabérc, amellyel ismét sikerült a „mércét” önmagunknak egy kicsit feljebb tornászni. Az ellátás (izotóniás és energiaitalok) pazar volt, a többnyire fiatal pontellenőrgárda felkészült, kedves és segítőkész, a szintvonalak pedig éppoly kegyetlen és fogyni nem szűnő ellenfelek, mint amilyennek elképzeltem őket.


Azért a célban kissé elkalandozva, milyen is lenne most egy pár perc pihenő után visszaindulni Sirokra, hogy legyen valami fogalmunk egy Mátra 115-ről mindhármunknak könnyeket csalt a szemébe, de nem a felhőtlen örömtől.  Persze, ahogy a fiúknak is mondtam: „Ami késik, nem múlik...” Köszönjük a felejthetetlen élményt, a kiváló szervezést, valamint, hogy ennek a kalandnak mi is részese lehettünk!


Ami tetszett:



  • Kiváló szervezés, gördülékeny lebonyolítás, felkészült és kedves pontellenőrök

  • Ár-érték arányban kiváló ellátás (izotóniás-, és energiaitalok, csoki, alma, sajt, zsömle stb)

  • Kiváló vízvételi lehetőségek

  • Jó minőségű, áttekinthető, hasznos részadatokat tartalmazó itiner

  • Gyönyörű vonalvezetésű, nulla aszfaltos útvonal