Túrabeszámolók


Magyarországi Forrástúrák

dnvzoliTúra éve: 20172017.03.26 20:17:41

 Magyarországi Forrástúrák-Vértes



2017.03.25.


Szárliget


Petivel autózunk el Szárligetre ma reggel,6-ig dolgoztam,úgyhogy a korai rajt kilőve,amit talán Peti nem is bán annyira.Én sem amúgy,volt olyan hely hajnalban,ahol az autók szélvédője kifehéredett.Nekem 5-6 fokot jelez a műszer pluszban.Napok óta riogatnak amúgy a magukat meteorológusnak nevező,az időjárás-előrejelzés áltudományát művelő egyének mindenféle rettenetesebbnél rettenetesebb lehűlésekkel,csapadékkal,ennek eljövetelét hol szombatra,hol vasárnapra vizionálva.Szombat nem nyert szerencsére,ma mikor írom a beszámolót kiderül,hogy vasárnap sem.Jó,van egy kis lehűlés,de a végítélet napja még odább van….


Rajtot érzésre,de azonnal megtaláljuk,sok az autó,ennek ellenére közel meg tudok állni.Voltam amúgy én már ebben a cukrászdában,akkor egy vészesen év-,és túraszezon-eleji 70-es túra céljaként funkcionált.Talán sosem szenvedtem annyira mint akkor,konkrétan pipilépésben vánszorogtam be ide és vagy fél órát gondolkoztam a kanapén magam elé meredve,hogy haza merjek-e vezetni ilyen állapotban vagy ne.:)Úgy rémlik,az is forrástúra volt….na majd megnézem a jelvényeimet.


Most ilyen veszély talán nem fenyeget,egy amúgy elég szintes 11 km áll előttünk,vágjunk is talán bele.


A vasútvonalat is átfelüljárózva a kéken hagyjuk el a falut,épp csak beérünk az erdőbe máris brutál kaptató veszi kezdetét a Hajagos-hegy oldalában.Ez úgy látszik forrástúrás hagyomány,nem először fordul elő,az biztos.:)Lásd pl. Pilisszentkereszt.:)Szuszogunk rendesen,mire felérünk.A 410 méter szintemelkedésből 110 letudva.


Lefelé indulunk,a jelzést elhagyjuk,nem sokára egy olyan meredeken lefelé tartó nyiladék áll előttünk,hogy csak na!Figyelmeztetem Petit,hogy futkosás nincs,ha itt megindul lefelé,megállni biztosan nem tud,max a lejtő alján összeszedhetjük ami marad belőle addigra.Okosan leóvatoskodunk a virágos hegyoldalon ahol már szirmait bontotta az ibolya és még a hóvirág is kiváló formában pompázik.


Az autópálya zaja itt már nagyon erős,eddig is zavaró volt,itt különösen.


Elérjük a túránk során érintendő egyetlen forrást(Kőrösi-Csoma Sándor-forrás),szomorúan vesszük tudomásul,hogy ez bizony elapadt.Szerencsére hoztunk elég folyadékot.


Pár méter után újra nekiindulunk egy hegynek,az autópálya zaja is csökken ezáltal ami nem hátrány.Ez az emelkedés nem annyira meredek,hosszabb,de könnyebben járható.Szépen kizöldült aljú erdőben emelkedünk,elérve egy vadkerítést aztán leülünk egy kidöntött fatörzsre tízóraizni.Közben jellgzetes hangjukat hallatva köröz felettünk egy holló páros,termetes fészküket épp egy felettünk álló hatalmas bükk ágvillájában fedezzük fel.


Tovább indulunk a vadkerítés mellett,egy kereszteződés után-ahogy az itiner is írja-néhány 10 méterrel a K3szög bevált az erdőbe a széles dózerútról.Na,Peti,akkor mégis oda fel tartunk!Az lesz a Zuppa-tető!


Peti kicsit nyüsszög-milyen forrástúra ez-mondja,ez nem forrástúra,ez hegymászótúra,már a második kaptató közeledik,és még egy legalább hátra van!!:)))


Fiatal családdal kerülgetjük egymást,hol ők,hol mi megyünk elöl,attól függően,hogy épp ki támaszkodik a botjára,vagy egy fának,levegő után kapkodva.Mint mindenhol ebben a magasságban,itt is mindent elborít az odvas keltike lilás és fehér virágaival.Felérünk aztán.280 méter szint a 410-ből lefaragva.


Ide mindenképp érdemes volt feltúrázni.A levegő nem kicsit párás,de azért szép a kilátás.Ennél szebb viszont maga a hegytető.Fehér,sárga,kék virágok mindenfelé.A tavaszi hérics teljes pompájában,nagy csoportokban virágzik,mészkőtömbök sokasága színesíti a tájat.Az ég kékje adta háttérben a még levéltelen fák is kiválóan mutatnak.Egyedül az élénk szél van ellenünk,ez az,ami végülis megrövidíti ittlétünket.Kis útbaigazítás a pontőrtől-a K3szögön kerülve a hegyet lényegében visszajutunk a négyes kereszteződéshez- elindulunk lefelé.


Így is lesz,elérjük az útelágazódást,hogy ezt a legendás szót használjam,majd a Mária úton haladva betúrázunk egy mélyútba.Felettünk vakító fehéren pompáznak a mészkőszirtek egy névtelen hegy oldalában,valahonnan sütögetés illata száll,csicseregnek a madarak,így érjük el újra Szárligetet.


Szalagozás térít le a Mária útról,felüljárón kelünk át a vasút felett majd az Akác utcán gyalogolva közeledünk az utolsó megpróbáltatás-a Hosszú-hegy-felé.Az ott szemben,oda még fel kell mennünk-mondom Petinek,nem lelkesedik túlzottan.Ez van Peti,ez nem a Sokoró,itt 10 km alatt többet megyünk felfelé,mint ott akár a duplája esetében.Nincs amúgy baj,csak a Gaja-völgyi Mikuláson túráztunk utoljára,az meg nem tegnap volt…..


Elhagyjuk a falu szélső házait,Peti kincset talál(neki kincsJ),ennek annyira megörül,hogy mint egy zerge kaptat a hegy oldalában felfelé,meg is jegyzi,hogy saját magát is meglepte ezzel a feltámadással.A kincsre gondolt közben,hogy mit fog szólni hozzá Tomi(az ikertestvére-a szerk.) és fel sem tűnt neki milyen tempóban gyűri az amúgy rendesen meredek,kiszalagozott csapástJ


Közeledve a gerinchez már tökön-babon át törünk,volt lejjebb egy szalag,amit még látok,felfelé azonban semmi.Legalábbis én nem látok,az ösvény meg megszűnt-vagy letértünk róla.Nagy baj nincs amúgy,a gerincút elég egyértelmű,az irány látszik az itinerhez mellékelt térképen,szembe(!) meg jön egy kolléga,aki jelzi,hogy arra(jobbra tartva a gerincen) lesz a kód.


Szép hely ez is,alattunk fut az M1,itt fent magasan a zaja nem annyira zavaró.Kis tisztásra érünk,a kódot keressük de nem itt van,mint kiderült,egy pár méterrel még arrébb.


Kód lefotózva,megindulunk lefelé.Elhaladunk egy hegyoldalba süllyesztett víztározó mellett,majd hamarosan újra a szélső házak hátuljánál futó utcában talpalunk.Egy-két kanyar(itiner segít) és bent is vagyunk a célban.


A kézfogás mellé szép fém jelvény,hasonlóan igényes és szép Emléklap valamint egy alma a jutalom.


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,dnvzoli


 Képek az utunkról:


https://goo.gl/photos/3y9HFdakS6i7VwkY8