Túrabeszámolók


Bükki kihívás

Norbert AlexanderTúra éve: 20172017.01.14 14:25:58

 Bükki kihÍvás 20- az ismeretlenbe


"Énekeljetek az Úrnak új éneket, mer csodadolgokat cselkedett: megsegítette Őt az Ő jobbkeze és az Ő szentséges karja"- Zsoltárok könyve 98,1


Előkészülve


Nagyjából...Edzettségem megint messze elmaradt a kitűzöttől, most egy hét elején elért betegségnek köszönhetően. Így tehát a lehullot hó tornáztatott meg, tegnap este és ma reggel takarításban és kislányomnak hódomb készítésében.


Azonban számomra a terep még szűz. Tavaly nyáron az Eger csillaga túrán voltam itt, de az más útvonalon vezetett. Nagyon örülök hogy esett, a hó és nem csak azért mert szeretem, sőt imádom Isten eme teremtését és megtalálom benne a nyugalmat, a csendet, Istent. De ez azért is jó mert ha már járnak előttem letapossák az utat, ha viszont mégsem(bár jó pár százan leszünk, nehezen tudom elképzelni hogy az élen haladjak) akkor viszont ha eltévednék a lábnyomaimat kell csak visszafelé követni.


Meleg tea(még várat magára) pót zokni, sapka, sál, kabát, pulcsi, póló, atléta, harisnya, nadrág, fjelámpa mind megovoltak pót elem kivételével, kipótolva egy sportitallal és két kolbászos pizzával, hogy ha netán eltévednék a kaja észhez térítsen. Rengeteg szaloncukorral a cukor bevitele érdekében. Sok pót tervem volt eltévedésre, reménykedem benne tudom Követni Isten útját és nem kell használnom nagyon őket...ha meg mégis Áldások számomra. HALLEluja:


Még három órát várok az indulásig és beveszem Felsőtárkányt...aztán hamarosan be a hófödte éjszakába...MÁR ALIG VÁROMM!!!!


"Tudtul adta az Úr az Ő szabadítását; a népek előtt megjelentette Igazságát" - Zsoltárok 98,2


RAJT


Éjsötét volt, mire odaértem Tárkányra. Gyorsan megtaláltam a kitűzött parkolót...tele, majd a másikat is...tele. Még félórát töltöttem a megfelelő hely keresésével, mire Isten a 100-150 házzal lentebbi Spar parkolóra mutatott. Igyekeztem legyőzni bosszanságomat. S rám is fért mert a következő kihívás a túrabot kinyitása volt, ami mintha beállt volna. Végül is a checkpointon tudtam meglazítani, de csak az egyik részét, amely így nem érte sokszor a földet a későbbiekben, de megóvott jó pár nagy zakótól.


Hószállingózás kisérte utamat,mikor rátértem a Bocskai István útra. Az út havas volt. Egy jobb kanyar után volt egy kisebb fajta szintemelkedés. Kerestem a lábbamal az ideális mozgást, valahogyan nem tudtam stabilan lépkedni. Míg ezzel töltöttem el az időt, már az egyik oldalról magas fák vettek körbe. A K jelzést nem igen néztem, mert annyira felkészültem, hogy varróházig, ezen az úton kell haladni.


SAMASSa


"Vígan énekeljetek az Úrnak te egész föld; harsangjatok fel, örvendezzenek és zengedezzetek!" Zsoltárok 98,4


Elment mellettem valakik, de nagyrészt egyedül caplattam az útelágazóig. Kicsit magányosan éreztem magam, sőt féltem és egyre jobban hiányzott a családom, és még messze volt a vége. Imádkoztam Istenhez legyen velem, ne szorongjak.


Elértem az útelágazás táblájához, ahol egy filcel keresztet véstem az igazolásra. Beért egy 20-30 fő osztály, ami kicsit melegséget hozott a szívembe. Majd kezdetét vette egy véget nem érő 5, kilométer 200 méter szintel.


A vasút nyomában vitt a jelzés amit igazából annyira nem is kellett figyelni, hiszen a térdig combközépig érő hóban, az elől haladók már egy keskeny utacsakát vájtak a hóba. Amibe szintúgy nem volt könnyű közlekedni. Olyan érzés volt, mintha folyamatos megsüllyedne alattam a talaj, vagy csúszna. Nem éreztem...nem ez a jó szó. Bár sötét volt, de két oldalra azért tekingettem, és egy hegyoldalba meneteltünk...nem is annyira felfelé, csak úgy szépen lassan, De ez a hó, viszont megtornáztta combizmaimat, amit így mégiscsak egy kiadós emelkedőnek éreztem. Szinte minden lépés kisebb fajta küzdelem volt. Patakokban izzadtam, mire a menedékházhoz értem.


Ez akkor sem gyengült mikor a kis hóösvényünk, széles úttá vált, amely így most már két keskeny ösvényt alkotott., ha járt volna kocsi arra, akkor a kerekek mentén. Középen süppedős volt. Ez az egyik nagyobb pihenő után volt. Itt kortyoltam először sportitalomból és csámcsogtam el egy szaloncukrot.


A Hegyoldalban mellettünk egyre mélyülő völgy mellett, vihetett az út ahogy feltudtam mérni a sötétben. Nagyon nagyon hosszúnak tűnt, amíg csak kiértünk egy tisztásra és végre jobb oldalt gyertyafénybe megvilágítva, eljutottunk a SAMAssa menedékházig.


VADETETŐ


Ezen a távon ez volt az checkpont, ahol ellenőrzők voltak, és ami minden távnak valamilyen irányából része volt. Sokan voltak a házban, jó meleg volt a csekkoláskor , utána viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem a fenti tűz köré ültem, hanem az alsó fedett padokhoz, Így csócsáltam el műzuliszeletetet, meleg teát, kolbászos pizzát és mire végeztem az átfagyástól csak egy kezdő túrista aranyköpései mentettek meg, akinek átázottt a bakancsa,és már azt hitte a végén vagyunk...


Visszafelé éles bal kanyar kísért felfelé az eleinte csakugyan gyertyával kísért KT jelölésen. Első igazi emelkedő kezdetét vette. Madj egy kis megálló a vadászúton és egy még tüdőszűrősebb. Előttem és mögöttem is voltak, ami most segítségemre volt mert sokkal könnyebb volt másnak a lábnyomában felfelé kapaszkodni, mint a sajátoméból újat túrni. Mire felmelegedtem már mentünk is lefelé. Arra gondoltam, hogy akkor megindulok és leelőzök mindenkit. Mire e gondolat végére értem hogyan is kéne,  már nem volt kit leelőzni, ugyanis három nagy zakózásssal nyitottam meg az elős igazi lejtőt. Istennek hála nem fájt annyira, mert mindig a kis hóösvény combközépig érő oldalába estem javarészt. 


Már fent elhagytuk a Z jelzés útkereszteződést, és itt már a K útkereszteződést is egy jobbossal. Bár megint széles út volt, de itt már látszódott hogy kevesebb jártak mert csak egy még keskenyebb több hóval teli hóösvény volt. Igencsak monoton ahol újra egyedül maradtam, hogy aztán erősebb emelkedő után, a műútnál megint összeverődtem pár emberrel.


Tanakodtunk merre. A jelzés fentebb vitt ezt követtük. olyan 10-15 összeverődhettünk, a műút elhagyása után, főleg hogy sok kidőlt fán kellett áthámoznunk magunkat. Jó iramba ment a csapat míg még egy tüdőszűrős emelkedőhöz el nem érkeztünk. Itt már széjjelebb estünk volt amikor én voltam csoport első, de aztán én se bírtam szusszal és mást előre engedtem. Végül is mire felértünk nem sokára megérkeztünk a szalmával teli fatákolmányhoz.


CÉL


 


" A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek" Zsoltárok 98,.8


Itt egy hosszabb pihenőt tartottam teával szaloncukorral sportittalla, így jópáran beértek és előztek, majd után én is folytattam.


Nem sokára el is érkezett a ZS elágazás jobbra. A hóösvény itt még kesekenyebb volt és még több hóval teli...És még az emelkedő ami nem volt nagy megint nem akart szűnni. Pedig már lassan kellett volna, Mire odaértem az S leágazáshoz mutató táblához, döbbenetes néztem hogy még csak egy kilométert bandulkoltam a vadetetőtől. Megálltam inni és szétnéztem. Már sok ideje egyedül voltam, előttem és mögöttem csak egy két villanás tűnt fel időnként. Bennem pedig Jézus fénye melegített. 


Úgy gondoltam itt tempósabbra veszem a figurát és beérem az előttem levőket, De mire sikerült volna, mindig emelkedett mmár megint egy picit az útvonal amibe már igencsak elgyengültem. Végül is az utolsó emelkedőcske után beértem az előttem levő négyest, amelyekkkel sokáig, tán az egész túra során egymást előzgettük. Mikor elkezdett lejteni megint csoport első voltam, így hát csoportelsőként nyekkentem egy páras lábast.... Felállás után stabilizáltam magam és vágtattam lefelé mint egy sánta zerge.


Leghosszabb legmeredekebb lejtő volt ez ezen a távon, de most hogy sok hó volt, tapadt a cipőm és megóvott a további hófürdetőktől. Leérvén újra összeverődtem, ezúttal hármas csoporttal, és a műút mentén masíroztunk be Tárkányba, majd pedig a célba megint lehagytak így tehát a célba egyedül:)


Igazi kihívás volt. Életem leghavasabb túráján vagyok túl , pótszintidőn belül kábé 3 km/h " sebességgel". Sokkal nehezebb így menni, haladó túrázőknak ajánlom, akik viszont még hegyet se láttakk...


A szervezés tökély volt, sokszor segíett szalag is. Elég volt az ellátmány. És nagyon köszönöm a csősálat amit célban kaptam, nagyon jó meleg.