Túrabeszámolók

 

Prágai százas:

Sokszor mondták már, hogy meg kellene néznem valami külföldi százast is, ha már Magyarországon ennyi túrára megyek. Úgy gondoltam eljött ennek az ideje, még akkor is ha nem tartottam kellően jó ötletnek. A külföldi túra főbb hátrányai: A terepet nem ismerem egyáltalán, ráadásul általában nem is látom, mivel tél van és több mint 16 óra éjszaka. Ezen kívül az itinert sem tudom elolvasni. De persze itt is csak sétálni kell. Itiner itt egy táblázatos lap volt km-adatokkal és az EP-k jelölésével, valamint a szükséges utak jelzéseivel. És akkor már látom is hová megyek. Persze azt nem fogom tudni mi az, de ki tudom számolni 5 perc pontossággal, hogy mikor leszek a következő pontnál. Ezen kívül hogy kevesebb esély legyen eltévedni, az egész útvonal ki volt táblázva és kirakva a kanyarokba és sok helyen az egyenesekben is fényvisszaverő nyilak és jelzések. Nem semmi az egész útvonalat végigrakni ilyenekkel. (persze máshol is van erre példa)

A rajtba kb másfél-két órával hamarabb értünk, mint kellett volna, így a többiek azt javasolták, hogy aludjak kicsit. Persze én nem értek hozz mi errefelé a szokás így el is fogadtam. Másfél óra múlva kérdezik a többiek, hogy neveztem-e már vagy sem? Alvás közben vajon ezt hogy kellett volna megoldanom? Jó kérdés. „Téged meg jól itt hagytunk, nem baj van még idő, állj be a sorba.” Szépen végigálltam a sort, meg is van a papírom, gyorsan vissza a tornaterembe, aztán irány a túra. Visszaértem a tornaterembe, de már szinte senki nem volt ott. Jól kezdődik. Szerencsém volt, hogy az iskola előtti téren volt még nyitóbeszéd, ami miatt később indult a túra. Így utol is értem a többieket. Danit kérdezem, milyen tempót terveznek Anitával menni. Mivel nem akarnak gyorsan menni úgy gondoltam csatlakozok hozzájuk, így jónak tűnik, egyébként is Anita a sofőr, így ha velük megyek nagy baj nem lehet. Aztán rajt: Együtt a magyar társaság, csak velük kell menni, igaz elég nagy a tömeg de csak nem keveredek el. 1. feltételes EP. Még 200 métert sem jöttünk. Ez itt miez? :? Nem nagyon értettem, de ez van. Arra jó volt, hogy mire megvolt az igazolás már sehol nem látok ismerőst. Vagyis de, kicsit előrébb felfedezem Anitát, de Dani sehol. Kicsit bele kell sietni hogy utolérjem, aztán kérdezem a többiekről, de nem tudjuk. Dani hamar beért minket. Áronék mögöttünk nem sokkal. Okés, akkor jók vagyunk. Innen mentünk együtt hárman kellemes tempóban. Aztán jött egy lejtő. Futnak. Következő lejtő, megint futnak. Nekem ez nem megy, így lehet a túra sem lesz meg. Jeleztem is, hogy ez nekem nem lesz jó, lehet inkább megyek lassabban, Áron/Feri/Lajos/Attila úgyis mögöttünk vannak. Lehet bevárom őket, mert a futással csak az esélyeimet rontom. Mindegy is, még a túra elején vagyunk, egyben a mezőny, nem lehet eltévedni, a többiek úgyis hamar beérnek, csak nem kell sietni. Aztán találtam egy jobb kanyart, érdekes volt, mert mindenki elment egyenesen. Ezek tudnak valamit, vagy nem vették észre a nyilat? :? Ekkorra értek utol a többiek, a 20 km-es (első emberes ellenőrző és kaja ponthoz együtt értünk. Innen jó volt a tempó, sokáig megvolt az 5-ös átlag fölötti tempó, és ami nagyon jó, hogy nem futunk. Bolyongunk a sötét erdőben, kicsit zavart, hogy ki sem fog derülni merre megyünk, mert sötét van és az itiner ezen része is csehül van. Összesen 35 EP volt, aminek nagy része filctollas rajzolgatós. Viszont kb 20 km-enként volt emberes kajapont, ahol be lehetett ülni valahová melegedni fedett helyre. Szerencsére erre nem volt feltétlenül szükség, de sokszor gondoltam arra, hogy egy olyan évben amikor nagyon hideg van vagy szakad az eső, ez mekkora jóság lenne. De idén az időjárásra sem lehetett panasz ezen a túrán. 2. Kaja. és ellenőrzőpont 39 km-nél. Én a mosdóval kezdtem, és mire a leveshez jutottam már nem volt hely az asztalnál ahol ültek a többiek. Nem baj máshol van még hely, így legalább az ajtóig sem kell annyit sétálni majd ha megyünk. :) A leves elfogyasztása és cipőtakarítás után még a többiek nem indultak tovább. Egyedül nem akartam elindulni tovább, gondoltam kivárom a többieket. Pár percre bealudtam, és mire ébredtem már senki sincsen az asztalnál. Okés, megyek utánuk. Az épületből kilépve látom, hogy 2 perc hátrányom sincsen, ez behozható. Ez hamar sikerült is, majd megkértem őket, ha legközelebb ilyen van, szóljanak ha indulunk. A túra eleje elég könnyű volt, a többiek szerint nem ilyennek kellene lenni. Meredek kimászások, nagyon meredek lejtők, patakátkeléses szakaszok, és több szintes szakaszról hallottam történeteket a korábbi évekből. Persze tény, hogy ez a túra minden évben másfelé megy, így kevés a közös rész a korábbi évekkel. A lényeg, hogy a cél Prága, de hogy hol a rajt vagy merre kell menni, az teljesen változó. Közben kivilágosodott, így legalább láttam is valamit a kevésbé látványos részekből. Ezen a szakaszon elég kevés volt a magas kimászásokkal tarkított panorámakilátásos domb/hegy. 51 km-nél már 3. emberes EP. Elég jól haladunk, és még el sem fáradok (igaz még a túra elején). Klassz lenne ha nem sötétben menne a túra nagy része, de télen ez van. Sokat gondoltam arra, hogy ilyesmit nyáron is lehetne majd csinálni, vagy legalábbis hogy világosban is lehessen többet sétálni, látnivalókat keresni. De ez majd egy másik történet lesz. :) Közben találunk még egy kolbásszos/sajtos/péksütis/kekszes/üdítős pontot. Ez csak itt van, nem EP, csak frissítő. Ez nagyon klassz ötlet, bár nem volt ilyesmiről szó. A lényeg, hogy jól esett, nem nagyon akartunk innen tovább haladni. Ismét cipőtakarítás, mert tele megy minden kaviccsal. Végül csak továbbálltunk. 4. EP Jince (67 km) faluban. Ismét van süti/cola/kenyér/sör. Hosszas frissítő, majd induljunk tovább. Vagyis még nem volt kész mindenki, Áron még megissza a sörét, Feri még mosdóban. Mondtam a többieknek, hogy jövök, de ha még várunk, addig én is elmegyek wc-re. „Persze menjél csak…” Pár perc múlva visszaértem, de a menjél csak nem azt jelentette, hogy meg is várnak. A továbbindulás után hamar volt több kereszteződés, így nézegetni kellett a papírokat, ami miatt már nem értem utol a csapatot. Mindegy, eltévedés nélkül még idáig sikerült megoldani a túrát, a jelzések nagyon jók, csak nem lesz gond.  Biztos nem tűnt fel a többieknek, hogy nem vagyok ott, mert egyébként bizonyára megvártak volna…

Innen egy másik túra kezdődött, már nekem kellett tájékozódni, figyelni hogy el ne tévedjek, és nézni hogy hol vannak a rajzolgatós EP-khez a kitérők. Nem gond, a jelzések tényleg nagyon ott vannak.  Ment is minden szépen, közben utolért egy 3 fős cseh csoport, viszonylag jó tempóban. Igyekeztem látótávolságon belül maradni, ami sikerült is, ezzel még több esélyt hagyva, hogy ne tévedjek el. 5. EP 89 km-nél. Mikor beértem akkor indult pont tovább a magyar kis csapat. Áron javasolta, hogy kikkel menjek tovább, és akkor beérem még őket is. Nah igen, csak azok valami cseh nyugdíjas futó házaspár lehettek, mert felfelé nem tudtak haladni szinte sehogy, aztán ha felértek, elszaladtak és nem is láttam már őket. Ez a rohangálós dolog továbbra sem kedvezett, így hamar lemondtam erről a lehetőségről. Gondoltam, hogy mivel a levest megettem és nem hagytam ott az EP-n, akkora lett a hátrányom, hogy csak a célban lesz ledolgozva. Tovább egyedül. Így legalább tudok saját tempót menni. és még a km-ek is gyűlnek szépen. A jelzések alapján még úgy sem tudtam eltévedni, hogy életemben nem voltam még arrafelé, nagyon klassz volt a követhetőség. Aztán jött ami két hete is. A 2. éjszakát nem bírom ki, nagyon álmos vagyok, nincsen kivel beszélgetni (esetleg telefonon, de mi a fenének keltsek fel ezért valakit, most van idő aludni csak érjek a pontig – 49 óra a szintidő, az akármi van elég lesz), tuti bealszok megint. Még 4-5 km volt az EP. Nah jó, ott alszok kicsit, egy fél órám csak lesz. Ez a pár km még ment. 6. EP. (108 km) A ponton kérdeztem, hogy hol vannak Anitáék, mert a sofőr után nem akartam beérkezni a célba. Nagyon mögöttem voltak így a fél óra alvásból lett kb másfél-kettő. Mikor ébredtem akkor indult tovább az a 3 ember, akiket még az előző ponton hagytam el. Ők is aludtak. Nah talán tudok velük menni. Két embert beértem, de nem ők voltak azok. Sokkal lassabbak, így ott is hagytam őket. Tehát továbbra is egyedül. Volt hogy valakit beérek és tőlem kérdezi merre kell menni. Persze cseh nyelvről egyből váltanék angolra legalább, de ebben sem volt mindenki partner. Mindegy, vagy tud angolul vagy jön utánam vagy tanakodik tovább. Én fáradt vagyok, és nem beszélek egy szót sem csehül, ami ilyesmi párbeszédhez jó lenne. De most komolyan, én mondjam meg a cseheknek, hogy merre kell menni Csehországon belül, ahol én még csak a 2. túrámon vagyok, és összességébe is 3. látogatásom az országban?? A tempóm továbbra is megvolt és az alvás is sokat segített. Végül sikerült beérni az idősebb fickót a leányzóval és a lány barátjával egyik filctollas ponton. Az angol tudásom elegendőnek bizonyult, hogy csatlakozzak, mert nem akartam egyedül menni. Egy szakaszon jó is lett így, a kis beszélgetés helyre tett úgy éreztem, bár egymás között csehül ment a beszélgetés, amiből semmit sem értettem. A fiatalabb srác hamar elszaladt előre, gondolom fázott, de ez is csehül ment így nem tudom. Aztán az idősebb fickó mondta, hogy futni szeretne, így megint majdnem ott lettem hagyva. Benéztek egy kanyart, még éppen utánuk tudtam szólni, mire visszasétáltak én már kiépítettem akkora előnyt, ami elég volt a lejtő aljáig. Így egy ideig volt kivel menni. Végül valamiért megálltak, de csak annyit láttam, hogy nem jönnek lefelé ahogy szoktak. Mindegy, úgyis EP lesz. 129 km. Klassz a netes időmérés, nézzük csak Anitáék hogy állnak. Megint több óra előnyöm volt. Okés, akkor alszok egy rövidebbet. Sietni nincsen értelme, az meg nem baj ha a túra végén is azt fogom látni ami valóban ott is van. A levessel együtt itt is elidőztem legalább másfél órát. Ha eleget aszok még a nap is feljön, és a maradék részhez már nem kell lámpa. :) Indultam tovább egyedül, a patakvölgyhöz már világosba értem. Ez a patakos szakasz nem kedvez nekem, de idő van rá. A 22 km-re maradt kb 18 óra, és az autó sofőr is mögöttem van. A végén nem az úton tovább, hanem balra fel a domboldalra. Ez már a sokadik a túra alatt. Nincsen út, de menjünk toronyiránt, hogy elég meredek legyen. A felfelével továbbra sincsen gond. Kb 13 km-rel a cél előtt volt az első komolyabb gond a jelzéssel. Vagy lehet elfáradtam. A 3. tippem viszont jó lett, megvan ismét az út. Közben ismét utolért ugyanaz a fickó, akivel együtt mentem már egy szakaszt. A leányzó is előkerült kicsit lemaradva. Kicsit több mint 10 km a célig, innen már együtt a célig. Furcsa volt, hogy mennyire jól vagyunk, ahhoz képest, hogy két éjszaka nem láttam ágyat. Persze így is annyit aludtam mint még sosem ehhez hasonló túrákon. Igaz az is bennem volt, hogy korábban szó volt róla, hogy hazafelé lehet vezetek én is egy szakaszt, emiatt igyekeztem jobban vigyázni a lábamra, és a kialvásra is jobban figyelni. Még megálltunk kb 20 percre egy erdei pihenőnél. Itt is igyekeztem aludni kicsit. Mikor mentek tovább szóltak, hogy indulnának, de ha kell akkor még kicsit várnak. Jó volt hallani, hogy nem hagynak ott, de én már talpon voltam, így irány a cél. Még pár filctollas pont, aztán cél. Itt megkaptam az oklevelet, kitűzőt első (teljesen) külföldi hosszú távú túrámról. Még ettem kicsit, aztán megköszönve a társaságot elvonultam a tornaterembe aludni.

Igazán jó élmény volt, lehetne hasonló máskor is, de azt hiszem az angoltudásomat addigra nem ártana fejleszteni, vagy legalább a csehekét… :) A hazaúton végül nem kellett vezetnem. Kicsit messze van egymástól Prága-Budapest, így mire visszaértünk nem volt semmilyen értelmes tömegközlekedési lehetőségem (már ha a budapesti tömegközlekedés bármennyire értelmesnek mondható), így ismét ki kellett valamit találni, mert a 2 óra várakozás a Keletiben nem igazán jó télen. Szerencsémre befogadott Dani, így ott is aludtam másfél órát, majd 12 perc készülődés/pakolászás után mentem a buszhoz, majd vonat és haza. Szerencse, hogy már reggel is van, így kezdődhet a hétfői melónap! :)