Gaja-völgyi Mikulás 10.
Bodajk
2016.12.03.
Péntek este összeállítunk egy kisebb csomagot a gyerekekkel a,szervezők ajándék cserebere-akciót is hirdettek a túrára,magyarán amelyik gyerek hoz otthonról a megunt játékai,könyvei egyéb kincsei közül valamit,az a túra végén választhat helyette a mások által leadottakból.Így kerül bele a csomagba a két pecabot halakkal,kisautó,jó pár mekis figura.Peti már most kitörő izgalommal várja a túrát,de úgy érzem,annak is inkább a végét,vajon milyen ajándékkal gazdagodhat majd a gyaloglatot követően…:)Valahogy azt érzékelem,hogy a 10 éves gyereket még nem a Gaja-völgy várható szépségei tartják lázban..:)
8-ra szeretnék azért ott lenni,közlöm velük este,úgyhogy 6-kor kelés!Nem mondom,hogy örömmel,de tudomásul veszik.Én meg tudom,hogy ha 6-kor ébresztőt vezényelek,akkor max fél 7-kor jutunk el a fogmosásig,de mivel ők ilyen korán nem esznek,ez elég a 7-es induláshoz.Az út 1 óra,8-ra ott vagyunk.
Van itt kérem rutin,a napfelkelte Mezőörs előtt ér minket,a bodajki lehajtót 7:55-kor érjük el,kis segítség a helyiektől a Mozit illetően és már húzhatjuk is a túrabakancsot ezen a meglehetősen hideg reggelen.Remegnek,mint a kocsonya mialatt rájuk kerül a túraöltözet,elég sokkoló a meleg autó után a csomagtartóból kilógva zoknit húzni,de mint tavaly Sopronban kiderült otthon nem szabad bakancsba,túrazokniba bújni,mert mire odaérünk valahova beizzad a láb,aztán 1 kilométeren belül jön a vízhólyag-veszély….
A nevezést hamar letudjuk,kirakjuk az ajándékokat az akkor még üres asztalra (a gyerekek aggódnak…:),majd megindulunk.Szembe mindjárt ott is a megmászandó kálváriadomb!Próbálom lefotózni a templomot,a meghódítandó dombot de normális fénykép elkészítését szinte lehetetlenné teszik a hihetetlen sűrűségben a szélrózsa minden irányába futó légvezetékek.Ez egyébként nem helyi sajátosság,mindenhol így van.Elindulunk.
A templom után irány jobbra fel,jön a bemelegítés.Jól is jön ez a szintemelkedés,mint említettem nincs túl meleg,még én is elállom a kesztyűt.Jönnek szép sorban a stációk,Peti megjegyzi,hogy itt ezekből több van,egy-egy nem ismerős,a legutóbb megmászott kőszegi kálváriadombon kevesebb volt.Valószínű téved,tévedésének oka pedig az lehet,hogy az már az Alpannonia-túra 12.-13.kilométere környékén volt,(valahol 400 m szintemelkedésen túl) kisebb gondja is nagyobb volt annál,mint a stációk számbavétele,lehajtott fejjel,hősiesen gyűrte a szinteket és örült,hogy él.
Na,de itt még az elején vagyunk,szembesül szegény pl.a megfeszítés borzalmaival,barbár világ volt az,magyarázom neki.Ahhoz még kicsinek vélem,hogy felvilágosítsam:a világ bizonyos részein a barbárság még ma is dívik,és lehet,hogy magasabb szinten,mint a régi szép időkben.
Felérve a dombtetőre aztán feledjük a kínokat,amikből nekünk ma csak egy hangyányi jutott és gyönyörködünk a panorámában.Persze csak módjával,a metsző,fagyos szél a dombtető mielőbbi elhagyására készteti a kimelegedett vándort.Búcsút intünk hát a Vértes vonulatainak,Bodajk városkának,Csókakő várának és belevetjük magunkat a Bakony keleti végeibe.
Lezúdulunk hát a dombról a túloldalon és ahogy a nagyon korrekt itinerünk utasít,balra tartunk a szalagozás mentén.Na,de hol a szalagozás?Leng itt valami fehér nejlondarab a kerítésen,ez lenne az?Újra előveszem az itinert,térképünk is van ám kérem benne(sőt még szintmetszet is,profi munka!),az irány az,tehát a szalagforma is nekünk szól valószínűleg.
A település egy szélső utcáján gyalogolunk,magasan a városközpont felett,majd hamarosan kiérünk a természetbe.Túratársaink barátságos lovat simogatnak,Tomiék is szednek neki némi elemózsiát,de túl hirtelen a mozdulat amivel közelebb lépnek hozzá,a paripa ettől megijed és nem is jön többé túl közel hozzánk.
Átkelünk egy erdősávon,aztán lefelé visz utunk az erdő peremén,bevillan egy régi emlék,jót szenvedtünk itt valamikor egy havas Kincsesbánya-túrán.Most hó nincs,befagyott pocsolya annál inkább,és persze,hogy az utolsó centiig fel kell törni a jeget,mert az úgy nem maradhat.A szintidő meg ketyeg….:)
Elérjük a vadkerítést,most már létrázni nem kell,kényelmesen egy kapun jutunk be a dróthálón belülre.Vagy kívülre.Nézőpont kérdése.
Eddig a P sávot koptattuk,most megint csak szalagozást követünk,nem túl markánsak ezek a nejloncsíkok,olyan régről itt felejtett-hatást érzek ahogy rájuk nézek,fene tudja….:)Simán ellátják feladatukat,ott vannak ahol kell,de azért a piros-fehér csíkozású,na az az igazi….:)
Jól van nem szekálódok tovább:)
Haladunk az erdőben,megint találunk olyan pirosas gubacsot,mint a múltkor Sopronban,de most már itt hagyjuk,mert tudjuk,hogy egy darázs fejlődik benne éppen és ezt nem akarjuk megzavarni.
Elérjük a K+és a K3szög találkozási pontját,tovább előre a K3szögön,keressük az én térképemen még nem szereplő Károlyi-kilátót.Felérünk a tetőre,az infós tábla már itt van,előttünk/alattunk a Gaja völgye,kilátó meg sehol!?Már azt hiszem,hogy kilátó nincs,max egy jó kilátást biztosító kilátópont de aztán mégis.Sziklaperemen ül a többszintes acél építmény.Modern forma,funcióját tökéletesen ellátja ahogy benyúlik a völgy fölé.Viharban,főleg ha csapkodnak a villámok azért kerülendő.Erre azért felhívják a figyelmünket.
Na,kinézelődtük magunkat,irány vissza a K+-ig,sőt a kereszteződésig nem is,szalag térít a derékszög lenyesésére.Nyessük hát le azt a csücsköt.K+ a forrásig!,utasít a leírás,egy elágazóban mégis szalag késztetne le róla,térkép elő,maradunk a jelzésen.Egy mélyedésben,egy völgyecske öblében aztán itt is az Alba regia-forrás.
A forrásnál Antónia a jutalom,azonban még mielőtt valaki piszkos fantáziával rosszra(?) gondolna elárulom,hogy Antónia egy kakaós krémmel(40%) töltött kakaós/vaníliás keksz,amit bizony minden a ponton pecsétet begyűjtő túratárs jutalmul kap a kis barkács-tűzhelyén épp pecsenyéjét sütögető pontőrtől.
Eszünk,iszunk,feltöltődünk Antóniával,forrásvízzel,akár indulhatnánk is.Pár perc és le is érünk a Gaja völgyébe.Szépen süt a Nap,felfedezzük az Ádám-Éva fát,megcsodáljuk a csobogót,a szép fahídat,elolvassuk az információkat,fényképezgetünk.A Gaja bal partján aztán elindulunk a Pisztrángos-tó irányába.Ez a Gaja-völgy vadregényesebb része,sok kis vízesés,csobogók,bedőlt fák,sziklafal,vadul szaladó patak.Kérdezgetjük a szembe jövőket,ott-e már a Mikulás,mondják ott bizony,éneklésért,verselésért még ajándékot is ad.Na,nem kell több a gyerekeimnek,olyanok,mint az apjuk,marhára nem szeretnek szerepelni,ezután minden kanyart óvatosan cserkésznek be,nem lapul-e amögött a Mikulás,akinek,mint hallották,produkálniuk kellene majd magukat:)
Hatalmas sziklafal után aztán átkelünk a jobb partra,előttünk a tó,mellette két nagyobb fedett építmény,azt gyanítom egyikben találjuk majd a nagyszakállút.Úgy is van igazi ho-ho-ho-hóóóó-val fogad a Mikulás,énekelni azért illik neki,le is nyomjuk a Télapó itt van című örökbecsű első versszakát,aminek Mikulás nagyon örül,segítőjével meg is ajándékoz bennünket finom mézeskaláccsal(tényleg nagyon finomra sikerült!),többféle szaloncukorral,mandarinnal.Elkészül a közös fotó is.
Közben újabb társaságok érkeznek,Mikulás őket is nagy ho-ho-ho-hóóóó-val fogadja,mi pedig folytatjuk a túrát.Én megkerülöm a tavat,csinálok pár fotót,a gyerekek közben mászókáznak kicsit.Újra a Gaja partján talpalunk,mikor Peti felkiált:anyának is vihettünk volna ebből a mézeskalácsból!Hát igen,azt a pár darabot,amit vettünk már megettük.Fuss vissza,kérjél a Mikulástól,mondd el miért jöttél,biztos kapsz még belőle-mondom neki.
Peti tehát beletesz a túrába még plusz pár száz métert,Tomi közben megmássza ezt a hatalmas sziklát itt felettünk.
Lihegve visszaérkezik Peti,kaptam mézeskalácsot!-újságolja,végig futottam érte!Közben Tomi is visszamászik a túrába,irány tovább!Ja nem!Először mindenképpen le kell menni a patakhoz,beugrani arra a kis hordalékszigetre és köveket dobálni a vízbe!Csak ezután indulhatunk tovább!
Újra az Ádám-Éva fánál vagyunk,a gyerekek a botjaikkal mérik a vízmélységet,nekem meg a hajam égnek áll(na,ha lenne),hogy mikor csúsznak meg és fejelnek bele a patakba.
Megyünk a Gaja bal partján felfelé,itt csendesebb a patak,a környezete meg már néhol olyan parkszerű,mintha mesterségesen alakították volna ki,pedig biztos nem.Valószínű inkább a rendszereses áradások gyalulták olyan simára a homokos partot.Errefelé a patak mentén nincs,vagy csak kevés a szikla.A meder is inkább homokos,mint sziklás.Szép ez az avarszőnyeg is amin épp lépdelünk.A pataktól távolabb viszont hatalmasak a sziklafalak mindkét oldalon,ahogy a Cuha-völgyben,itt is megfigyelhetőek lombhullás után az érdekesen egymáson elcsúszó kőzetrétegek.Ez nyáron rejtve marad.Hiába,a természet minden évszakban másmiért szép.Természetesen itt is át kell alakítani valamennyire a tájat,egy-két kisebb-nagyobb szikladarabnak a mederben,a hatalmas csobbanást követően sokkal jobb helye lesz!:)
Eltelt a túra kb. ¾-e,itt a Varjúvár ellenőrzőpont.3 féle Balaton szelettel kínálnak a pont őrzői,hárman vagyunk,veszünk is mindegyikből.Rumosat még nem is ettem,kicsit szkeptikus voltam a finomságát illetően,de kellemes csalódást okoz.
Kis pihenő után a túra legkeményebb emelkedőjének vágunk aztán neki,na azért senkinek nem kell megijedni,mindössze úgy 70 méter szintemelkedés következik,igaz a lehető legrövidebb úton.Szóval meredek,mint a fene!:)De legalább sziklás és most nem is csúszik.
Tomira azért sokkolóan hat a majd függőleges mászás,Peti frissebben szökell felfelé.Egy-két perc,és fenn is vagyunk.Tegnap hatalmas szél tombolt az egész országban,ma napos az idő úgyhogy jól írja az itiner,hogy innen tiszta időben a Kőris-hegy is látható.Valóban,ha nem is tűélesen,de kivehető a 35-40 km-re emelkedő Kőris-hegy sziluettje.A radart azért nem látom.Valószínű ott nincs napsütés,akkor azért a napfény megcsillanna rajta.Másik irányban ott a Fehérvárcsurgói víztározó,alattunk a Gaja vize csillog a fák takarásában.
Innen aztán már tényleg csak egy kicsit megyünk felfelé és itt is vagyunk az egykori sípálya,vagy pontosabban fogalmazva az egykoron itt üzemelő sípálya felső végénél.Utolsó ittjártam óta itt is történt változás,nem kell létrázni,a jelzés nyomvonala módosult kissé,picit lejjebb,faragott kapun át hagyjuk el a Gaja-völgyi Tájcentrumot,hogy aztán a sípálya szélére taposott ösvényen lezúduljunk Bodajkra.
A lezúdulással azért óvatosan,hiába van már lassan déli 12 óra,ahol a napsütés nem érte a talajt,ott még a fagy az úr.Ennek megfelelően a keményre taposott ösvény csúszik rendesen.
Pár száz méter aszfaltozás után aztán újra itt a Mozi,3:52-es idővel érünk célba,általában ezt hozzuk,ezt a 2,5km/órát.Ahol ennél szigorúbban állapítják meg a teljesítésre felhasználható időt,oda még nem tudunk elmenni.10-esre nekünk kell a min. négy óra 15-ösre meg a hat.
Hirtelen nagyon sokan érünk be,egy hölgy összeszedi az itinereket,hogy ne kelljen sorban állnunk,és főleg,hogy legyen helyük a folyamatosan érkezőknek.Jó ötlet,közben el tudunk menni levetkőzni,a gyerekek ajándékot vadászni,enni.Finom teát iszom,először zsíros,majd repcemézes kenyérrel,Petiéket hiába agitálom,nem éhesek,nem szomjasak.Megvan viszont az ajándék,ez a lényeg!A ma itt túrázó gyerekek szépen telepakolták az erre rendszeresített asztalt megunt játékaikkal.Így válik új családtaggá Zsombor a csirke,vagy Zsombor csirkéje.Attól függ,kié volt a név a címkéjén:)Új neve amúgy:Csirke.:)
Tomi választ egy nagyon profi Volvo rakodógépet(olyan Bobcat mintájút,mindene mozgatható és minden működik is,szuper!),valamint visszaveszi az asztalról a maradék műanyag halakat,amikhez valamiért ezek szerint nagyon ragaszkodik…
Megemlíteném még,hogy üzemelt egy kisebb fajta alkotóház is a célban,ahol főleg a kisebb gyerekek tölthették el tartalmasan az időt felnőtt segítséggel.
Köszönjük a lehetőséget:Peti,Tomi,dnvzoli
Fotók itt:
https://goo.gl/photos/66urw6joZH2VvDu19
|
