Túrabeszámolók


Esztergom

nafeTúra éve: 20162016.09.17 20:39:21
Esztergom IVV 20

GPS-el mért távolság 18 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés 660 m.
Egy kisebb megfázás miatt választottam a gyalogtúrát erre a hétvégére. A tervezettnél egy kicsit később, de még így is a rajtidő elején értem Esztergomba. Hazafelé kipróbáltam a GPS navigáció által javasolt útvonalat. Pár km többlet árán lehet nyerni egy negyedórát, és sokkal nyugodtabb is az út Szlovákián keresztül, Esztergom és Komárom között, mint az 1-es és 10-es úton. A nevezés gyorsan megtörtént. Nevezési lapot nem kellett kitölteni és az igazoló lapara sem került név. Ez részben egyszerűsít, de egyben jelzi, a szervezők nem fognak keresni egyetlen hiányzót sem, hiszen nem rendelkeznek túra alatti elérhetőséggel. A nevezéskor elmondták, hol kell majd nagyon figyelni az útvonalon, az ösvény bozótossá válása miatt. A kék IVV jelzést kell követnem és kész.

Elindulva, hamar jött az első dilemma. A térkép szerint menjek, vagy a jelzés szerint. A kettő nem egyezik. Követtem a jelzést, ami hamarosan visszatért a térképi útvonalra. A TESCO magasságától, egy szűk, valahai pincesorból kialakított utcán, megkezdtem a bemelegítő kaptatót, ami egy kis megszakítással, egészen a Vaskapuig tartott. 4,6 km-en 270 m szintet sikerült begyűjteni, zömmel 10 % fölötti meredekségű emelkedőn. Ennek jó részét, már ismertem, a Becsület útja túráról, s tudtam, hogy szívatós lesz. Közben helyenként szép a kilátás, de ehhez gyakran le kell térni egy kicsit a jelzésről, de ezek a letérések alaposan kitaposottak. A levegő elég párás, de remek a kilátás. Próbáltam is beazonosítani a Bajnai és a Csolnoki teljesítménytúrák hegyeit (Gete, Epöli Kőszikla-hegy …), általában sikerrel. A Vaskapunál elértem az első ellenőrző pontot.

A pecsételés után, a kilátás kedvéért tettem visszafelé egy kis kitérőt, amit később levontam a távból. Folytattam az útvonalat. Lejtős, hangulatos szakasz következett a mély völgyben, ahol már kifejezetten jólesett az árnyék, mivel egyre melegedett az idő. A megfázás miatt, a hosszú ujjú mezt végig magamon hagytam, még amikor nagyon melegem volt, hátha, ahogyan már máskor is, sikerül kiizzadnom a kezdődő betegséget. Sikerült. A Fári-kút után jött az első kisé benőtt elágazás, amire fölhívták a figyelmet. Gond egy szál se. A dzsindzsás rész rövid, amit viszont egy hosszú, ismét 10% fölötti meredekségű kaptató követett a Maróti-hegyek gerincére. Fölérve, egy túratársnak megjegyeztem, a kiírás szerinti 500 m szintből, már 507-t sikerült begyűjteni. Elsőre nem kapcsolt. Utána ő is derült rajta egy jót. Egyértelmű lett a szint több lesz, mint a kiírásban. 7,8 km-en szedtük össze ezt az 507 m-t. A végére kiderült, nem 12, hanem csak 10 km volt hátra. Ez azért már könnyebb. A gerincúton kerülgethettük a pocsolyákat, egyébként kellemes út. Elkeverés nélkül megvan az Enyedi halála utáni letérés (erre is felhívták a figyelmet). Télen látványos lehet ez az út, mivel jobboldalt jó meredek, helyenként sziklás lejtő van, amit most zömmel takarnak a lombok. A gyaloglást, egy kis bozótharc színesítette. Túrabottal is nehéz áttörni a szederindákon. Össze is szedtünk pár karcolást és szúrást. Ezt is jelezték előre, azzal, hogy sajnos a kolléga, aki takarította volna, megsérült mielőtt ideért volna, s nem tudta megcsinálni. Hosszú lejtőn ballagtunk le a Barát-kúthoz, ahol megkaptuk a második ellenőrző pecsétet. Ismét egyedül folytattam. Az út könnyű és kellemes, bár a tűző napos részeken kissé meleg. Ami azt illeti, a Maróti-hegyek gerincére vezető kaptatón, árnyékban is melegebb volt, vagy legalább is úgy éreztem. A nyílt részeken, a meleget ellensúlyozta a remek kilátás.

Egy helyen megváltoztatták az útvonalat, mert a sárga jelzés nem igazán járható, mivel a tulajdonos lekerítette. Az új útvonalra is felfestették az IVV jelzést, tehát a tájékozódás nem nehéz. Ezen a szakaszon volt az utolsó emelkedőnk, s már csak a pincék között le kellett ereszkedni a városba, és besétálni a célba. A városi szakasz nem igazán izgalmas, de hát az szinte sosem az. A számítottnál korábban értem be. Átvettem a kitűzőt, s irány haza. Ha még egyszer eljutok erre a túrára, akkor kibővítem egy térképen, 10 km-es kitérővel, a Hideglelős-kereszthez, ahonnan remek a panoráma, de jó meredek ösvényen közelíthető meg. Szerintem, a rajtidő kezdetén indulva be is lehet érni a célzárás előtt.

Kellemes, gyakran látványos túra. Amint eltávolodtunk egy kicsit a várostól, hangulatossá válik az erdő.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 500/400 Ft-ért színes térképes igazoló lap és kitűző járt. Saját térkép nem árt, de lehet nélküle is boldogulni.