Eger Csillaga 15 vs. Vadrózsa 20
"Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért" Márk evangéliuma 2,27
Bőszen mondogattam a rajtban magamban míg sorban álltunk nyugtatásképpen. A szervezők kicsit lebecsülték a létszámot, vagy egyikük beteg lett, nem igazán tudom, csak azt hogy olyan sor volt, mint a tescoban a pénztárnál. Istennek hála, mire sorra kerültünk Sógival, pont akkor szállt be a főszervező is a nevező lap feltöltésébe, rajtolásába. Nem tett annyira jót a fél óra állás bemelegítésnek.
KÖVESDI KILÁTÓ - "Dopping" nélkül
Míg elindultunk felfelé a kanyargós járdán a Z- jelzést követve, azon gondolkodtam, hogy kerültem én ide. Eredetileg a Vadrózsa 20 etapjára szerettem volna nevezni, de aztán szólt az asszonykám, hogy leszeretne menni hétvégén a szüleihez, én pedig úgy gondoltam, akkor most végre kimozdulok a Mátrából és megnézem van e Bükkben valamilyen a teljesítménytúra. Amúgy is régóta vágyálmom, hogy a szép bükköt is jobban megismerjem...talán már gyerekkorom óta, amikor nagybátyjaimmal másztuk meg Bánkutat.
Akkor valahogy könnyebbnek tűnt felfelé lefelé nem is úgy mint most. Sógorom Csabi velem tartott, vagyis inkább előttem...
Nem sokára elhagytuk a települést, átcaplattunk az Ökoparkon, és egy huszáros vágással követtük a jelet be az erdőbe. Egy még huszárosabb emelkedőbe.
Igazából a Vadrózsa minitávját azért választottam volna, hogy elkerüljem Nagy Hársas emelkedőjét. Itt is tudtam, hogy lesz elején szintemelkedés, de ekkorára nem számítottam. Nem úgy Sógi aki, nyargalt mint egy fiatal Zerge. Lehet az erdőben vezető kavicsos kanyargós emelkedő feléig tudtam tartani vele a lépést, aztán hagytam hadd menjen, s próbáltam stabilizálni a légzésemet az út hátralevő részében. Megint túrabot nélkül próbáltam ki a távot és bizony ez is megtornásztatta tüdőmet, testemet.
Elhaladtam egy majd két csoport mellett akik tuningolás képpen pálinkát adagoltak magukba. Mi enélkül mentünk, indultunk és végeztünk és jól elfáradtunk. De ezzel még nem volt vége a "dopping" szernek.
Mire megmásztuk a hegyet, csalogatott a Zháromszög jelzés, de egy nylt egyértelművé tette, hogy nem kell felmászni rá. Az elágazásnél viszont nehezen találtam meg PZ helyes útvonalát. A fára fehérrel festett kilátó jelzés segített a balos bevételében. Egy kicsi ereszkedés egy kicsi mászás és ott voltunk a ...Kilátónál.
BARÁT RÉTI ŐRHÁZ - barátságos lejtőben
A Kilátónál, ami nem is volt olyan kilátó. Bár kilátni lehetett,gyönyörű sziklás fennsíkos kis kilátást nyújtó hely volt, de számomra a kilátó valami építmény. Bár ha beleszagoltam a levegőbe, lehetett volna építményként egy kocsmának felfogni, annyira egybefolytak a sör pálinka adalék szagjai.Mindenesetre rajzoltam egy keresztet a zsírkrétával írtam egy smsest Sóginak hogy figyelje a jelet és go tovább.
A PZ jó darabon lejtett lefelé, majd stagnált és egy széles földúton vezetett a hegyoldalban gyönyörű kilátást biztosítva a szomszédos hegyvonulatokra. A Mátrában ritkán látok ilyet. Nem sokára elértük egy útelágazáshoz, ahol S+ kissé köves kopár hegyoldala vezetett lefelé az erdőbe, ahol a Barát rét előtt a patakocskán átkelve, hívott be a S- jelzés az út folytatására. Ami nemsokára kivtt a réthez ott pedig a közepén az Őrházhoz.
BUJDOSÓ-KŐ elágazás- jól elbujdosott
Egy finom műzliszelet kicsi szusszantás és a réten vitt tovább a jelzés. Míg nem ki a műútra, majd vissza be a P+, ahol pár házacsak és két tó után egy műúton folytatódott utunk a völgyoldalban. Ekkor jött velem szembe visszafelé Sógi, mondván hogy nem tudta hogy jó irányba jön e, mert régóta nem látott már senkit.
Nem gondoltam hogy Isten őt küldi első jelnek. Majd mikor továbbmentünk és hátulról is egy csoport előre szólt, hogy szerintünk rossz irányba megyünk, ez már bogarat ültettet a fülembe és felhívtam a rendezőt. Igen Valóban. A P+ az út felőli másik oldalát követtük. Örültem, hogy Sógival találkoztunk és hogy ő is eltévedt erre, mert nem egy jártas túrista, és nem tudom, hogy találtuk volna meg valamelyikőnket ha eltévedünk. Tehát vissza műútig ott tovább pár métert és márjelezte is a P+ beugrót az erdőbe jobbról. Sógival újrafelvettem a ritmust, egy csoportot leelőzve, de mikor újra emelkedő vette kezdetét, újra lelassultam hozzá képest. Csakhamar útelágazához értünk a BUJDOSÓ KŐNÉL(ami egy szép kis nagy sziklácska, patakátkeléssel) és megpróbáltuk azt K/ jelzésen menni a patakmederben ami nem is ment. Se a jelzés sem mi. Nehéz volt a szurdokban lépkedni, mígy mások fent mentek a P+ sima jelzésén. Ráadásul ez be sem ment volna az elágazához így kénytelen voltam felmászni oldalazva a jelhez. úgy könnyebb volt. Még mindig felfelé tartot az elágazásig az út , majd odaérve nem igazán értettem a matrica igazolást.
CÉL-Túraközpont -
Pedig egyszerű volt, csak lekellett csippenteni a szatyorból és beragasztani. Ezután leültem az árnyékba, bevágtam egy pizzás csigát és tanulmányoztam a további utat.és a hátralevőt is ahol megtaláltam az ítinerben hogy a P+ kellett volna folytatni, és nem ot a hol a jelzést írták.
Z - jelzésre visszatérve előbb kicsit emelkedett, majd fokozatosan ereszkedett lefelé kis fennssíkocskákat, réteket érve. Jól kellett figyelni a jelet, mert több útelágazás volt. Szép kilátások hívták a tévelygőket. Majd az utolsó beugró után a lejtő lejtesebbre:) váltott és mire belejöttem a suhanásba, már Felsőtárkány szélén is voltam. Olyan hihetetlennek tűnt először azt hittem ez egy másik falu. De aztán ahogy továbbmentem rájöttem hogy már itt vagyok és pár száz ház választ el a céltól. A vadrózsa befutója is hosszú, de itt legalább volt árnyék és rövidebbnek tűnt. Bár a S- jelzést a végén nem értettem, mert egyrészt nehezen(fehérrel volt lefesve) és csak bevitt a faluba és vissza se hozott. Egszerűbb lett volt a KPZtovábbmenni. De legalább visszataláltam, mikor már gondoltam hogy egy fölös kitérő.
4 órás szintidő előtt nem sokkal estem be a célba, Sógi már fél órája várt rám. Nekem pedig további félórát kellett várni az oklevél kiosztásáig. Mai napon olvastam az eredményeket és meglepődtam, hogy benne vagyok az első tízbe ilyen idővel.
Összehasonlítva a Mátrái túrákkal, a szervezés nagyon le volt maradva itt a Bükkben. A látvány viszont sokkal szebb volt a Vadrózsához képest. Bár a táv kevesebb volt,de a szintemelkedés nagyobb és ezen a csillagos túrán bizony mászáskor olykor már csillagokat láttam. Az ítiner részletes leírás hiányzott, a térképről való olvasásról még van mit tanulnom. Összességében nem bántam meg, hogy ezt választottam, így hát folytatása következik....Less Nándor emléktúra, Jövök! | 