Hiába gyök kettővel, azaz irracionálisan lassan, de célba értem. Egy éve tudom, hogy mit fogok tenni idén nyáron. Augusztus 27-én elmenni a Bakonyba, mert minden évszakban máshogyan szép, de mindig az.
Hosszas gondolkodás után kedves ismerősömnek köszönhetően ez a vágyam is teljesült és mint eddig mindig, most is fantasztikus emberekkel találkoztam egy kiválóan megszervezett és szuper hangulatú túrán.
27-én hajnalban indulunk el hatan, hogy nekivágjunk a távok teljesítésének.
lehetőségünk volt előnevezni, de a kiváló szervezésnek köszönhetően ennek hiányában is el tudtunk rajtolni pár perccel 7 óra után.
A végig kifogástalanul szalagozott útvonal első ellenőrzőpontja a Gerencepuszta pihenő, ahová viszonylag gyorsan (önmagamhoz képest jóval gyorsabban is, mint a gyök kettő) elértünk. Az ellenőrzőponton igen kedves fogadtatásban részesültünk, mint a túra során az összes további EP-n is, gyors fotók a molinó előtt harmatos-napsugaras fényben, frissítés, majd haladtunk tovább. A Kőris hegy ellenőrzőpontig több mint háromszáz méternyi szintet kellett leküzdeni hozzávetőlegesen 6 kilométernyi táv alatt, azaz, aki reggel még vacogott, most biztosan nem fázott már, aki meg futott, az most átváltott gyorsgyaloglás módba, a 7es átlagról 4,8ra.
Nekem személy szerint komoly gondot okoz a felfelé haladás, ez most sem volt másképp, az energiám fogyott, de ezen a szakaszon is kiváló útvonal-szalagozás mellett haladhattunk felfelé, mígnem elértük a Kőris hegy ellenőrzőpontot, ahol igen finom gyümölcsökkel, vízzel, jó hangulattal és igen szép kilátással vártak bennünket a szervezők. Gyors frissítés, nem is kevés, pár fotó a fejünk fölött összeboruló fákról, lefelé több, mint gyök kettő az átlagsebességem, de tényleg. A Porva kocsmáig az erdő árnyékában, majd a szántóföld és a kukoricás árnyékmentes szakaszán haladunk újabb majdnem 6,5 kilométert, ahol mint ennek a túrának már védjegye, igen kedves pontőrök és a már szokásos igen magas minőségű frissítési lehetőség várta a megfáradt túrázót. Merthogy elfáradtam, nem is kicsit, egy hónapnyi szünet után ez a harminc kilométer egészen baráti volt. No meg a vendéglátóipari egység vezetője olyan kávét készített, ami több volt mint energiabomba.
Az utolsó ellenőrzőpont előtt - ami egy csodálatosan szép hotel, gyönyörű parkkal, csodás kilátással - legeltem egy kis szedret, csak egy a baj, hogy nem készítettem "előtte-utána" fotót. Aki utánam érkezett, annak nem nagyon volt már mit legelni, de kellett is ez a frissítési forma, mivel ismét egy hosszabb árnyékmentes szakasz következett, amire a kedves szervezők fel is hívták a figyelmünket. Ehhez mérten igyekeztem kicsit gyorsabban haladni gyök kettőnél. És valóban irracionális. Nem tudom szoktak-e ugrálni teljesítménytúrán a résztvevők, de a Szépalmapuszta EP felé haladva jobb kanyarral be az erdő árnyékába, bakkecske poszt, úgy örültem, hogy a déli órákban nem kell eggyé válni a bitumennel. Ölelgettem egy fát is de nagyon. Aztán ismét gyök kettőre lassítottam így jutottam el az utolsó EPre, Szépalmapusztára ahol mondták, hogy most már csak 7 kilométer van hátra, de előtte azon gondolkodtam, hogy ez a hely annyira szép, hogy jó lenne visszatérni ide. Igaz, a Bakonytól nem is vártam mást, hát na. Ezek a gondolatok több túratárs fejében is megfordultak, nyilván nem véletlenül, merthogy azok nincsenek.
Marad a gyök kettő, de az a 80 méternyi szintkülönbség a legvégén, most annak a jele volt, hogy nemsokára célt érek Ez nyilván másnak nagyon vicces, nekem 7 órán belül sikerült végül ezt a 30-as távot teljesíteni.
Minekutána egy éve kezdtem el túrázni azt gondoltam, hogy örülhetek magamnak, hogy így sikerült, jobban, mint vártam.
Célba érve ovációval fogadott a Szervező Csapat, lehetőségünk volt célfotót készíttetni és - ez a műfaj eddig ismeretlen volt előttem - digitális mákos tésztát fogyasztani, ami nálam végül tejfölös lett.
Köszönöm a Szervezők áldozatos munkáját, az igen jó hangulatú túrát, a csodálatosan szép tájat, egyáltalán annak a lehetőségét, hogy sikerült eljutnom erre a túrára is.
Ez nyilván nem egy profi teljesítménytúrázó szakmailag is tökéletes beszámolója, majd egyszer talán az is eljön.
Vannak túrák. Nálam kialakult az "öröktúra" fogalma. Túrák, amelyeket beépítesz a naptáradba és amellett körömszakadtáig - khm gatyaszakadtáig kitartasz. Mert meghatároz. Feltölt. Épít. Szóval, hogy bármi is történjen, ezekre a túrákra mindig visszajársz. Mert igen, a tettes meg a színhely, tudjátok. . Nem véletlenül, mert azok nincsenek.
Aki ezt a túrapólót magáénak érzi vegye magára.
Aki meg nem, annak bátran javaslom, hogy 2017-ben Pünkösdvasárnap tegye magát próbára és vegyen részt az ötvenes, vagy a harmincötös kalandon, Sokorón.
|
