Mátrabérc 2007.
Hát szóval ez a nap is elérkezett...
Az elõzményekhez csupán annyit, hogy kb 15 éve szerettem volna végigmenni a Mátrabérc túrán, akkor sajnos eljönni sem volt lehetõségem, most viszont igen.
Tudtam jó elõre ez nem gyerekjáték, s nem lenne szabad fél vállról venni, de legfõképpen nem elég a térképet bújni, a beszámolókat olvasni és lélekben készülni. S mégis...
Azért hogy ne ugorjak bele egybõl a Mátrabérbe, elõtte elmenetm a Mátrahegy 40re, amit egy kis szintidõ csúszással, de teljesítettem. Bár Mind a két térdem vacakolt vagy másfél hétig...mégsem vettem komolyra a figurát. Persze azért fejben készültem. Tudtam, hogy kell térdvédõ, hát beszereztem, tudtam, hogy kell Magne B6, hát beszereztem, Tudtam, hogy kell túrabot, hát beszereztem volna, ha a dárga jó csomagküldõ szolgálat meghozta volna idõre. s tudtam, hogy sokat kellne edzeni, de mivel Húsvét jött, s így szolgálataim eléggé rendesen lekötöttek, ezért picit (nagyon)hanyagoltam a felkészülést. Bíztam a kitartásomban...
A Péntek éjszakám sajnos kevés alvással telt. A szomszédban lakó roma család egész éjszaka ünnepelt, persze hírbõl sem ismerik a csendháborítás fogalmát... sajna.
2.30-kor keltem. egy gyors zuhany, majd 3 elõtt 5 perccel már a barátom "mi autónk"-jában csücsülve faljuk az aszfalton a kilómétereket sirok felé(210km). Útközben a Tokaji hegy oldalában felvesszük a Komámat, akit beszerveztem, hogy legyen ismeretsége a teljesítménytúrákkal. Õ a Muzsla túrára indult. 5.40-re értünk Sirokra. S magam is melepõdtem a nagy tömeg láttán. Gyors nevezés, rajt idõ. Majd elõ a bakancs, s már is kész vagyok az idulásra. Lajos barátom rám csörgött, hogy maradtam e eredeti elképzelésem mellett?, mert a komám csábított a rövidebb túrára(vagy én magamat? ki tudja) Mondom Lajosnak, itt vagyok indulásra készen, de 500 ember között elég nehéz egymást megtalálni. Aztán elindultunk.
Egy autó 4 utassal mindeképpen szeretett volna Mátrabérc indulóin kersztül suhanni, hangos kürtöléssel, kevés sikerrel. Ha nem a Mátrabércen vagyunk szerintem nagy buli lett volna ennyi ember közé ilyen stílusban behajtni. Apropó. Kérjuk a rendezõket, a következõ túrán védjék le az aszfaltos szakaszt is, hogy baleset ne fordulhasson elõ! köszönjük.
Szóval elindultunk 6.00-kor. csípõs Hideg, de nem sokáig. Lassu menet, kígyózó sor. Azt próbáltam, hogy felveszem az elõttem haladók tempóját s nem maradok le tõlük. A tömegvonzás törvénye alapján, még jól is fogok járni. Az Domoszlói kapuig bírtam is a gyúrõdést. Az itatást nem hagytam ki. itt pihiztem egy picit. Az Oroszlán vár megmászása egy megállással még ment. Pecsét, pihenõ, és idõ írás. 8.25.kor idultam tovább. De mivel eltünt elõllem az a húzóerõ, akik után jöttem, így váltottam a saját tempómra(nem kellett volna). A Nagy-Szár-hegyfelé már izzadtam rendesen. S persze lassbban haladtam mint elõtte.A Diszókõ után már egyre nehezbben ment a gyaloglás. így csak 11.21-re értem fel a Kékesre Hogy sikerült egy órás lemaradást produkálnom, azt magam sem tudom, de összejött. közben a Lajos barátom többször hívott és bíztatott. Persze õ egy más lépték szerint túrázott, hozzám képest...
A Kékesen öröm volt elfogyasztni a forró levest. Majd egy szendvics, és víz vásárlás után. telefon haza a családnak, hogy minden ok, csak fáradok. Így indultam lefelés sárga jelzésen. A meredeknek neki idulva, elõttem termett egy család több szülõ, több kis gyerek, akik szülõi felszólítás ellenére indulnak neki a meredeknek lefelé. Én nem tudtam, hová lépjek, hogy minden gondnélkül tudjak lefelé haladni, s akkor még ezt a családot is kerülgetni, ráadsul vigyázva a gyerekekre, akik 4-5 évesek ha lehettek. na szóval túljutottam rajtuk. Majd utólért egy tûzszerész feliratban túrázó társam, aki úgy ment a meredeken, mint egy rongylábú vagy térdû. s csak pislogtam, mert pillanatok alatt eltûnt elõlem. A csórhegyre annyi idõ alatt értem fel mint ami az itinerben meg volt adva. akkor mégsem vagyok fáradt? vagy most mivan? Magam sem tudtam. A Csór-hegy után láttam a havas Tátrát, én meg itt sülök meg, s mindenemen, folyik a víz. Azért megyek tovább. Elõttem lelkes fitalok, levágják a kék+ jelzés utólsó kanyarját, s ezzel úgy el tünnek elõlem, mint a sicc. Rudolftanya elágazásnál iszom egy kis szörpöt. Aztán megzavarom a mozgó ellenõrök szerelmi légyottját egy pecsét erejéig, s már mennék is tovább Galya felé ha bírnék.
DE rettentõen nehezen megy. Érdekes, semmim sem fáj, s mégis nem megy. Talán elfogyott az energia. Csokival pótolom, de nem sok eredménye van. Végül alkalmi túratásram,aki 61 éves Salgótarjánból vele bandukolunk felfelé. Közben telefonálunk a felségének, hogy jöjjön. Azt mondja kiszáll. Ez rám is rám ragad, s mivel érzem, hogy nincs sok erõm, ezért én is úgy döntök, mint õ. Megállok Galyán a pcsételés után. Bár Tudom, hogy ha valaki megrázna még menne egy darabig, de úgy gondoltam most ennyi nekem bõvel elég. 14.25 -kor feladom a Mátrabércet.
Minden rendben van velem, csak elfáradtam, mondom a feleségemnek, meg a Galyán várakozó barátomnak.
Alkalmi egri túratáram is itt áll meg. Együtt indulunk kocsival Szurdokpüspökibe a Komámért, aki 5.17 alatt végigment a Muzslán. Gartula neki.
Én pedig nem szomorkodom, hogy nem, sikerült. Megtanultam, Fel kell készülni!!!
S már azt tervezzük, hogy egy rövidebb és szintemelkedsében jóval szolidabb túrán elinduljuk.
Mert megszerettem a teljesítménytúrázást!
S remélem jövõre elmondhatom, hogy ha lesz Mátrabérc, akkor felkészülve én is ott leszek... s akkor majd meglátjuk.
Szervezés nagyon profi volt, dícséret érte mindenkinek ki részt vett benne! |
