Túrabeszámolók


Hársasi libatopogó / Püspöki forráskör

freeuserTúra éve: 20162016.08.15 19:56:30



Püspöki forrástúra X km


Romantikus, titokzatos túra volt. De túlságosan szép és szervezett nem. De kedvesen egyszerű, sok vidéki bájjal.


A 9. Szurdokpüspöki Libafesztivál tőszomszédságából rajtoltunk. A rajt nyitását egy órával, 6 órára előrehozták a szervezők, és kicsit a rajthely is módosult, de ezekről a TTT honlapon semmi hír nem volt, csak a szervezők Facebook oldaláról lehetett megtudni (https://www.facebook.com/P%C3%BCsp%C3%B6ki-t%C3%BAr%C3%A1k-778412775507291/).


Rajt 6.45, még alig indultak előttem. Az út első szakasza a Szentkereszt-kútforráshoz (1. EP) nem a falu széles földútjain, hanem a kertek feletti susnyásban vezetett, ahol a hajnali nedves fűben rögtön az első métereken szétáztak a cipők. A szalagozást sok helyütt már ekkor is a földön találtuk meg, rögzítési problémák lehettek. Ez a későbbiekben sem változott. A forrás felszentelésének évét az itinerbe vésve indultam tovább. Rövid kocogás a sínek mentén Hatvan felé, majd a jobbágyi vasútállomás (2. EP) ablakára kiragasztott papírról egy újabb ellenőrző kód került a füzetbe.


A túra legszebb szakasza következett a 2. és a 4. EP között. A Nagy-Hársast (509 m) nyugatról, talán a legmeredekebb oldalon kellett közel 400 méter szintkülönbséget leküzdve bevenni, s ezzel már túl is volt az ember a túra legnehezebb szakaszán. A Dagonyát (3. EP) kellemes lejtmenettel értem el, ahol a sakkozóktól kölcsönvett szóval élve „élő pont” adott pecsétet. Ismét kellemes, kocogós szakasz lefelé, a Szurdokpüspökit Gyöngyössel összekötő műútra érve rögtön szemben várt az újabb élő ellenőrző állomás (Köszvény-kút, 4. EP). A sok érintett forrásból ez volt az egyik, amelynek iható volt a vize. Gyorsan jött az 5. EP, az Eszter-forrás, ahonnan már érkeztemre valaki eltávolította az ellenőrző kódot, így a forrás fényképét vittem magammal igazolás gyanánt.


Az eddigi szép erdős részt száraz, sivár pusztaság, napsütötte nyílt terepek és lágy, de kitartó emelkedők váltották. Sok élmény innentől már nem jutott az erdőmániás túrázónak esztétikai tekintetben. A Lapos-tanya szamarai mellett elhaladva hamarosan megtaláltam a Cserepes kutat (6. EP.), ahol szintén kódot kellett a füzetbe írni, majd nemsokára elértem az iható vizű Delelő-kutat (7. EP), ami szintén egy élő pont volt. Ez után jöhettek volna a váltakozó emelkedők és lejtők az itiner szerint, ám a terepen a valóságban egyik emelkedőt a másik váltotta. Nem meredeken, de hosszan, és nyílt, köves terepen. Az erdőbe beérés sem pihentette meg a szemet, mert az immár frissen jelzett erdészeti út nagyon elhanyagolt volt. Ezen érkeztem a nem iható vizű Kis cser-kúthoz (8. EP), ahol szintén egy számot kellett az itinerbe vésni. Innentől már elég csúnya szakaszokon, elhanyagolt tanösvényen, nem az adott állomás természeti sajátságaival foglalkozó táblák mellett elhaladva elértem a Gúnár-kutat (9. EP), ahol újabb szám került az itinerbe.


Nem az első olyan szakasz következett, ahol a jobbra-balra szavak keveredtek az itinerben. Mely egyébként néha eperfaszinten részletes volt, máskor túlságosan általános, és egyetlen konkrét információt sem tartalmazott: sem egy km vagy szintadatot az egyes ellenőrzőpontokhoz, sem semmit, sőt magának a túrának a táv- és szintadatai is másképp szerepeltek a TTT honlapon, másképp az itinerben és végül másképp az egyik túratárs GPS-es óráján a célban. Végül fogalmam sincs, hogy 38, 35 vagy 32 km-t tettem-e meg a hat eltelt óra alatt, és 800 vagy 1400 m volt-e a szint.


De még ne rohanjunk a célig előre: a Gúnár-kúttól elindulva, egy szakaszon mellig érő csalánoson átvágva jött az iható, kellemesen vasas ízű és nem is meleg dolinkai Meleg forrás (10. EP), ahol szintén pontőr várt bennünket. Innentől pedig jött egy szép, hosszú gyaloglás a Szurdokpüspöki-Pásztó országút mellett a célig, mikor akár vissza is vezetődhettünk volna az aszfalt és az autók helyett a pincék felé.


Célban: oklevél közel negyedóra várakozás után, mikor harmadikként álltam a sorban, kitűző, kézfogás, s a szokásos lekváros, zsíros kenyeres finomságok.


Összefoglalva: Sokat kellett önállóan tájékozódni, térképezni, az itiner nem hagyta túlságosan munka nélkül a gondolkodási és tájékozódási funkciókat, a szalagozás pedig helyenként használhatatlan volt. Bár jó volt koncepcionálisan, hogy sok szalagozott szakasz (nem jelzett turistaút) volt, és eddig nem ismert részeket láthattunk a Mátrából, az útvonal szépsége mégis jó szívvel is csak közepes volt, sok helyütt elhanyagolt tájrészeken vezetett a túra. Pozitívum volt a nem túl nagy meleg, az, hogy nem esett, s a pontőrök lelkesek és kedvesek voltak. Nem mondom, hogy ajánlom mindenkinek ezt a túrát, de azt sem, hogy többet nem veszek részt. Mert azért ezeknek a családias kistúráknak a maguk szervezési hibáival is megvan a maguk varázsa, hiányzik belőlük a nagy mátrai túrák metrófeelinges tömegnyomora, és ezek az én szememben hatalmas pozitívumok.


(A teljesítési listák kicsit hamarabb kikerülhetnének a közösségi oldalra.)