Berzsenyi 30
2004-ben voltam elõször ezen a túrán, úgy adódott, hogy most is Sopronban idõztem, ezért jó választásnak tûnt az a túra. Reggeli 7.15-ös indulással rajtoltam Nagysimonyiban. Ugyan nem teljesen értem, miért nem volt jó a celldömölki indulás, de biztos volt okuk rá a rendezõknek. Valószínûleg így leginkább csak a környékbeliek illetve egyesületi tagok jönnek el.
3 évvel ezelõtthöz képest meglepetés volt még, hogy megfordították a körüljárási irányt, még jó, hogy a legelején kicsit beleolvastam az itinerbe, így nem indultam el kapásból a rossz irányba.
Az idõ remek volt, a reggel hûvösében élveztük a szõlõs- és gyümölcsöskerteket, a sok pocsolyát, a szép erdõt... Kemenesmihályfa elõtt volt kellemetlen meglepetés, hogy nem a domboldalon kertek alján kellett lemenni Sömjénbe, hanem országúton. Így nem tervezett aszfaltozás következett, ami édesanyám derekának és moráljának nem tett jót. Õ terveink szerint amúgy is csak a Berzsenyi présházig jött volna, de nagyon megszenvedett ezen a szakaszon. Így mentünk 3 órát kb. 7 km-en. A ponton végül otthagytam magához térni, nála hagytam az ellátmányt, öregebbik kutyámat, és egy kulacs, meg a fiatal kutya társaságában továbbálltam. Celldömölkig szépen félig-meddig kocogva jutottam el, itt jöttem rá, hogy az idei elsõ igazán nyárias túra ez. Viszont sapkát elfelejtettem vinni, reménykedtem, hogy nem lesz belõle napszúrás. Celldömölk a sok aszfalt miatt nem jó emlék, de legalább volt kék kút, vízvételezés meg kutyaitatás fontos egy meleg napon! A Ság-hegy immáron egész közel került, bár egész naõ látható volt mindig másik irányból.
Alsóságon még gyorsan beszereztem Balaton-szeleteket, ne adj isten eléhezek, mire felküzdöm magamat. A hegy maga nem túl nagy, de sajnos eléggé sokáig visz a beton, és telisdetele van kocakirándulókkal. Viszont a rendezõség nagyon jól idõzítve itt adott nápolyit, ami nagyon kellett. A Ságon rövid körültekintés, a párától eltekintve szép idõ volt, de nem nagyon álltam neki beazonosítani a falvakat, dombokat stb.
Innen kellemes gurulás lefelé, a hosszú egyenes (na jó, ökörhúgy-egyenes) napos szakaszok embert próbálóak, de legalább annál nagyobb megváltás az utolsó ep és az alma. Néhány vízhólyaggal küzdöttem itt, de nem volt vészes.
Utolsó nyílegyenes földút érkezett, itt már nagyon vártam a falut, mert már jó ideje spóroltam a vízzel, és pocsolya is csak elvétve akadt a kutyinak. Sitkén az elsõ kékkút messzirõl integetett, közelrõl viszont fityiszt mutatott.. Nem volt benne nyomókar. Nem álltam neki háznál kérni vizet, lötyögött még valamennyi a kulacsban, a cél meg már nem volt messze.
Sitkérõl érthetetlen módon az itiner az országútra terelt minket, pedig volt a domboldalban jelzett turistaút, kérdés persze, mennyire kavarós. Itt mondjuk szívesebben mentem volna a picit hosszabb, de földúton. Így a kutya "lábhoz" igazítását gyakorolhattam, de nagyon-nagyon zavart a sok autó, meg száguldó motoros. Nagysimonyiban letámadtuk az elsõ kékutat.. Kutya mérsékelten volt szomjas, szerintem inkább csak melege meg elege lehetett. A célban kedves személyzet, zsíroskenyér minden révalóval, szörp, ásványvíz fogadott. 20 p múlva mamám is visszaérkezett, kissé kiszáradva, és szépen lesülve.
Összidõ 7.15 p, 5 perccel több, mint 3 éve. (elsõ 7km 3 óra, maradék 23km 4.15 bontásban..)
Összességében a túra kellemes, a pontõrök sajnos nem tudtak az útvonallal, turistautakkal kapcsolatos kérdéseimre nagyon válaszolni, viszont nagyon kedvesek voltak általában, a célban a szakállas úriembert (gondolom, fõszervezõ) elfelejtettem kérdezgetni. Az idõjárást pedig egyenesen zseniálisan szervezték meg!
Szerintem még jövök.. Bár lehet, hogy rábeszélem õket biciklis indulásra. :) |
