Az utolsó parkolás
Kicsit nehezen állt bele a pozícióba, pöfögött, mi lesz már, mondták, mi lesz… A háromszögablakon a szél nem sípol, csukott szemű estékbe burkolózott. Eleinte várta, hogy visszatöltik az üzemanyagot, várta a gyerekeket a hátsó ülésre és a nőt óvatos lépteivel.
Vakmerő árvacsalán volt az első, aztán a kúszónövények is megindultak látván az ellenállás hiányát. Belenőtt a bokrokba vagy azok bele, nézőpont kérdése. Innen nézve egészen más az út.
Apa az ÁFOR-kútnál
Apa az ÁFOR-kútnál eltűnődött, van-e olaj még a gépben, mely megszünteti a recsegést, hagyja a csapágyban a golyót, ne vesse széjjel az erő. Apa az ÁFOR-kútnál műanyag palackban kapta az olajat, örökké tart, olvasta az Estiben, örök anyag, ha elveszik, megkerül, nem oldja sem eső, sem fagy. Soká tartott, míg apa jött, az ÁFOR-kútnál lassan telik az idő, tankautó, autó, tank, sapka, minden olajos, mint az élet, büdös, rossz ízű és még csak nem is örök.
Prince
A test, akár az összepréselt PET-palack, elszenvedi a továbbiakat. Tűri, hogy föld szóródjon rá és bogarak másszanak az üregekbe.
A lecsupaszított hangok eljutnak oda, ahol felértékelik e tört aranyat, szárnyban végződő idomok adta lehetőségeket vetnek fel és dobnak sutba. Bíbor eső hull az emlékezés földútjára, új generáció születik, hogy lássa, láthassa a hajnalt. Pedig tudjuk, hogy semmi se lesz megint.
Egy virág bólint rád, ahogy fekszel. Az utolsó húr. Beleszakadtál. Árnyak hercege vagy. Rockhard in a Funky Place.
Prince (1958 – 2016)
Komlói anzix
Idesírnak a gyárak, az otthagyott üzem üzen. A kéményekkel eldőlt a büszkeség. A helyi járat még kijár, felszálló nincs. Leszállóág. Téglaszínű arcok, kopottbarna téglák. Lebontott életek. Bányajárat a keserűsben. Olykor azt hiszem, megint elmegyek Zobákra és előjönnek a vájárok, szénporos reggelbe köszön a műszakot jelző csengő, ott lesz a tegnap és kezet foghatok vele. Nem adjuk olcsón a véget.
