Túrabeszámolók


Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15

geo-elvontTúra éve: 20062007.04.09 19:13:29
Hm! Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az eddigi legextrémebb teljesítménytúrám... Idén immáron harmadik alkalommal rendezik meg a MCSÉT-et, legyen itt az idei képletük asszem megérdemlik: Pünkösd + Mátra + Éjszaka + Csillagok = MCSÉT Picit nehezen álltam rá, hogy elinduljak az idei túrán, mert a Pünkösdöt megelõzõ hétén végig szakadt az esõ és a túra napján is borús volt az ég. Sebaj gondoltam, hiszen eljött az ideje hogy teszteljem az új GTX-XCR-es cipõmet. Hogy kicsit érthetõbb legyek ez egy vízálló-lélegzõ cipellõ. Kora délután indultam el Miskolcról és egy kötelezõ átszállás után hamar megérkeztem Gyöngyösre. Kellemesen hûvös idõjárás fogadott, felhõs égbolttal. Elsétáltam a rajtnak helyet adó iskolába, ahol rákérdeztem, hogy idén is lehet-e korábban indulni a hosszabb 40-es távon, mire kérdõn néztek rám és jött a válasz, hogy tavaly sem lehetett :) amire csak mosolyogni tudtam... mindegy úgyis éhes vagyok gondoltam. Rendezõi javallatra egy közeli vendéglõben tanyáztam a rajtig, ahol sikerült egy bõséges vacsit elfogyasztanom. Hajaj csak bírjam majd a hegyeket telihassal :) körülbelül ekkor kezdett esni az esõ újfent s megfordult a fejemben, hogy késõbbi rajtolással egy rövidebb távra kellene menni. Majd jön az infó hogy módosítani kellett az útvonalat patak áradás miatt... jesszus mi lehet ott fent a hegyekben? Nekem sem kellett több, mondom akkor legyen 40 km idén is... indulás elõtt szponzorok révén még kapunk egy kis energiaitalt. Aztán leadom megõrzésre a felesleges cuccaimat és pontosan 20:00-kor nekivágok Mátrának. Ki a városból, be a szõlõk közé és fel Sár-hegyre. Nem, nem viccelõdöm tényleg így hívják a drágaságot; az már a szõlõk melletti úton látszik, hogy nem lesz egyszerû a terep, hatalmas pocsolyák nehezítik az utunkat, kapucnimat felhúzom mert esik az esõ, a hegy teljesen ködbe borul mintegy misztikussá téve a tájat. Próbálom keresni szememmel a tetõn lévõ torony lámpáit, de semmit sem látok, közben emelkedünk, turistaút sehol, szembe helyette ismeretlen nevû patak zúdul...köves, sáros és csúszós...magas a páratartalom, izzadom... ó bazz dehát ki az a hülye, aki ilyenkor nem otthon punnyad? 200-an vagyunk mint utólag kiderül ebbõl csak 40 õrült aki a leghosszabb távot választotta... Vannak még agyamentek és ez megnyugtat. Igazából nem is vesszük észre, hogy felérünk a tetõre csak mikor jön a kanyar és onnan lefelé tartunk a Szent Anna kápolnához, lassan kezd sötétedni. A kápolnánál kisebb tömeg jön össze, tanakodnak, hogy mi legyen. Én gyorsan pecsételek, majd tovább indulok, elõttem a Vadmalac-Tibet páros halad, elõveszem a fejlámpám és nyomukban haladok valóban óriási tócsákat kerülgetve. Ha egyáltalán tócsának lehet nevezni a földutat gyakorlatilag teljesen ellepõ mély, bokafelé érõ egybefüggõen állóvizet.... jó 2,5 km ilyen szakaszból áll, míg el nem érjük Mátrafüred házait. Az esõ picit visszavesz majd Benevár után lassan eláll, itt futok össze egy 3 tagú csapattal. Akikkel összeverõdve haladunk tovább Kékes irányába. 2 srác aztán szépen lassan lelép és egyedül maradok egy sráccal akit Viktornak hívnak, gyors eszmecsere után arra jutunk legjobb ha együtt haladunk a továbbiakban. Kékesig semmit nem javul az utak állapota, szembe folyik a sártenger, minden lépésre oda kell figyelni, ha nem akarsz egy szaltót dobni, néhol bokafelett ér a víz, szépen lassan kezd beázni a cipõ dehát nincs mit tenni, max egy gore baki segítene akkor boka felett se lenne gond :) túratársam már rég beázott közölte az én beázásom bakfitty lehetett az övéhez képest... Kékestetõn már néhány csillagot is láthattunk, a pontõrtõl kaptunk energiaitalt és csokoládét, néhány ember összeverõdik megint és morfondíroznak, hogy kihagyják a sípályát ami tavaly rémálom volt, mi is gondolkozunk aztán a javaslatomra megpróbáljuk a sípályát és láss csodát az egész túrán itt volt a legjobb minõségû a turistaút :) no de komolyan sehol egy csukára ragadó sárgombóc. Simán leballagunk Mátraházára ahol frissítünk, hajnal fél egy van... nem haladunk gyorsan de szintidõn belül még mindig. Viktor már érzi a vízhólyagokat a lábán, van cserezoknija de nem cseréli, igazából nincs is értelme, 5 perc múlva ugyanolyan vizes lenne... fáradok én is, szerencsére innen a pihenésé a szerep, hiszen most végig lefelé haladunk a Hanák Kolos-kilátó és Muzsla-tetõ érintésével egészen Mátrafüredig. A Kozmáry-kilátónál aztán pihenünk egy keveset, eszünk nápolyit és erõt gyûjtünk majd 02:20 körül továbbindulunk, szembe is jönnek túrázók, nem sok jóval bíztatnak az utak járhatóságát illetõen... Sástónál a tó kiöntött, no comment ezen már megsem lepõdök... a ponton forró a tea, most sokat jelent, mert nincs túl hideg de mégis. Eszünk pár szelet kenyeret, aztán tovább elõre. Farkas-kút környéke rémálom, gyakorlatilag tök mindegy hova lépsz, úgyis ellep a víz, kikerülni nem lehet, csúszik lefelé és a cipõbõl bugyborékoló hangok szöknek ki mintegy ordítva azt, hogy hahó öcsi én megteltem, menj haza... Hajnalodik, jó érzés most ami máskor bosszant egy-egy túrán, sûrûn vannak pontõrök, kicsit már kezdett idegileg megterhelõ lenni, hogy mindenhol víz és víz. Nem irigyeltem az ideiglenes pontõröket, akik Dezsõvár helyett dekkoltak egy sátorral a hegyoldalban, gondosan elmagyarázzák, hogy lesz egy nehéz patakátkelés, próbáljuk megtalálni a szalagokat azok egy könnyû átjutást nyújtó helyre vezetnek. Ekkor már alig halljuk egymás szavát a hömpölygõ pataktól Viktorral, akivel amúgy tök jól eldumáltunk tartva ezzel egymásban a lelket. Megtaláljuk a helyes utat, meg van az átkelés irány Haluskás, ahol cseresznyével várnak. Picit komikus, sz@rrá ázva a Mátrában hajnalban cseresznyézni, fáradtan és letörten. Vissza fel a Kozmáry-hoz ami után megváltás lesz a bicikliút, gondoltam én naivan, közben virrad és a madarak rákezdenek :) diadalfütty?! Aha, hát persze csak még messze a cél, és most már szorít az idõ is, Viktor mondja, hogy húzzak bele menjek, mert én még beérek idõben, de neki már nagyon fáj a lába a sok vízhólyagtól és a kimerültségtõl. Elhagyta a hite, de nem lett volna szép egyedül hagyni, miután eddig segítettük egymást. Felvettem a tempót és behúztam a célba, 8 percünk maradt is :D
Majd közölték hogy +1 órát hozzáadtak a szintidõhöz, hát köszi! De ezt menetközben mondjátok legközelebb, másrészt ez sem szemrehányás mert asszem remek túrát hoztak össze a rendezõk az idõjárás ellenére, az ellátás is tökéletes volt... a célban grátisz ellátással és menetrend infóval! Viktor gyorsan ki is vitt az állomásra, mert csak percek voltak a vonatomig. Ezer kösz a fuvarért, ha olvasod!!! Felszállok a vonatra, tudatosul bennem, hogy a leadott cuccaim ottmaradtak... le a vonatról majd vissza a suliba... ez nem hiányzott a végére! Jövõre visszavár a Mátra!